Szombat vagy vasárnap?

"Harmadik angyal is követte azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az Ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt.” (Jel 14,9–10)

„Mindeddig sokan rémhírterjesztőknek tartották a harmadik angyali üzenet igazságainak hirdetőit. Jövendöléseiket – hogy az Egyesült Államokon úrrá lesz a vallási türelmetlenség; hogy egyház és állam egymással szövetségben üldözi majd Isten parancsolatainak megtartóit – alaptalannak és képtelenségnek minősítették. Meggyőződéssel mondták, hogy ez az ország soha nem lesz más, mint ami eddig volt: a vallásszabadság védelmezője. De amikor a vasárnapünneplés kérdése mindenütt vita tárgya lesz, kiderül, hogy közeledik ez a kétségbevont és el nem hitt esemény, s a harmadik üzenet még soha nem tapasztalható hatást vált ki.

A hit és az ima emberei a Lélek indítására szent lelkesedéssel hirdetik majd, amit Isten mond nekik. Babilon bűnei közismertté válnak. Hogy milyen félelmetes következményekkel jár, ha az egyház a polgári hatalmasság által kényszeríti ki rendelkezései megtartását; hogy a spiritizmus behatolt az egyházba; hogy a pápai hatalom lopva, de rohamosan tör előre – ezt mind leleplezik. Ezek a súlyos figyelmeztetések fel fogják ébreszteni az embereket. Ezrek és ezrek figyelnek fel rájuk, akik soha nem hallottak erről. Megdöbbenve hallják, hogy az egyház Babilon, amely bűnben él, tévelyeg és elbukott, mert elvetette a mennyből küldött igazságot. Az emberek felkeresik korábbi tanítóikat, és türelmetlenül kérdezik, hogy igaz-e az, amit hallottak. A lelkészek pedig meséket mondanak, kellemes dolgokat jövendölnek, hogy csillapítsák félelmüket, és megnyugtassák felébresztett lelkiismeretüket. De az emberek nem elégednek meg a puszta emberi tekintéllyel, és szeretnék tudni, mi az, amit világosan »szól az Úr«. Ezért a nagy tekintélyű papság – akár a régi farizeusok – tekintélye kétségbe vonása miatt haragra gerjedve, az üzenetet Sátántól származónak bélyegzi, és a bűnt szerető tömegeket arra indítja, hogy szidalmazzák és üldözzék azokat, akik az igazságot hirdetik. 

Amikor a vita egyéb kérdéseket is érint, és az emberek figyelme Isten sárba tiport törvényére terelődik, Sátán akcióba kezd. Az üzenetet kísérő erő felingerli azokat, akik ellenzik hirdetését. A papság majdhogy emberfölötti erőfeszítéssel igyekszik elzárni a világosságot, nehogy híveire sugározzék. Minden rendelkezésre álló eszközzel megkísérli elfojtani e létfontosságú kérdések megvitatását. Az egyház a polgári hatalom fegyveréért kiált, s katolikusok és protestánsok összefognak.” (A nagy küzdelem, 605–607. o., Korszakok nyomában, 539–540. o.) Maranatha

Isten pecsétje és a fenevad bélyege

 Facebook ---szinbolumok

„Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és ezt mondta: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.” (Jel 7:2-3, ÚRK) 

 Amikor tanulmányozzuk a végidei eseményeket a fenevad bélyege kapcsán, szembeötlő a különbség Isten kormányzata és a lelkek ellenségének működése között. Amint megállapítottuk, a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem központi kérdései a hűség, a hatalom és az imádat. Jelenések 13. fejezetében a fenevadat, Dániel 7. fejezetében a kis szarvat, 2Thesszalonika 2. fejezetében a kárhozat fiát ábrázoló próféciák mind egy, az Isten tekintélyét bitorló hatalomként mutatják be, amely hűséget követel és a hamis imádat rendszerét vezeti be, méghozzá erőszakkal, kényszerítéssel és időnként megvesztegetéssel vagy jutalmazással – mindezt annak érdekében, hogy kierőszakolja magának az imádatot. Ezzel szemben Isten országának nagy motiváló ereje a szeretet. Isten népe nem a fenevad imádatában, hanem Isten tiszteletében leli legnagyobb örömét. Tagjai elkötelezik magukat az Úr mellett, tudva, hogy Ő mennyire elkötelezte magát mellettük. Csak egy dolog van, ami a végidőben bármelyikünket is megmenthet a fenevad bélyegének felvételétől – Jézus szeretete, ami olyan mély, hogy semmi nem törheti meg a hozzá fűződő kapcsolatunkat.

 Ebben a tanulmányban tovább boncolgatjuk az itt említett témákat.

 White idézet: Sátán szüntelen kifogásokat kínál Isten választott népének, hogy elvonja figyelmüket a komoly felkészüléstől a közvetlen előttünk álló eseményekre. Csaló ő, a szó valamennyi értelmében, s gyakorlott elbűvölő. Mennyből kölcsön vett fénnyel álcázza terveit és csapdáit. Azzal kísértette meg Évát, hogy egyen a tiltott gyümölcsből, és rábeszélte arra a meggyőződésre, hogy haszna lesz abból… Sátánnak sok olyan finoman szőtt veszélyes hálója van, melyek ártatlannak látszanak, de melyeket ügyesen felállít, hogy elcsábítsa Isten népét. Ott… a szórakozás végtelen változatai bukkannak elő szüntelen, azzal a hátsó gondolattal, hogy a világ és a világ dolgainak szeretetére vezessék Isten népét. A világhoz csatlakozva hitük meggyengül. – Bizonyságtételek a gyülekezeteknek, 1. köt., 550./old.

Ha valóban mennyei polgárságunk van és jogosultságunk a halhatatlan örökségre, az örök vagyonra, akkor olyan hittel rendelkezünk, ami szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A mennyei család tagjai vagyunk, a mennyei király gyermekei, Isten örökösei, Krisztus örököstársai. Eljövetelekor megkapjuk az élet koronáját, amit soha nem veszítünk el… Az Isten gyermekeinek biztosított előjogok korlátlanok. Kapcsolatban lehetünk Jézus Krisztussal – akit a menny és az el nem bukott világok végtelen kiterjedésében mindenütt, minden szív imád és minden nyelv az Ő dicséretét énekli; Isten gyermekei lehetünk; nevét hordozhatjuk; a királyi család tagjaivá válhatunk; a királyok királyának és urak Urának, Immánuel Fejedelmének zászlaja alá tartozhatunk. – Isten Fiai és leányai, 372./old. 

 Nem a büntetéstől való félelem, sem nem az örökkévaló jutalom reménye készteti Krisztus tanítványait, hogy Őt kövessék. Szemlélik a Megváltó végtelen szeretetét, amely megnyilvánul földi vándorútjában a betlehemi bölcsőtől a Kálvária keresztjéig, s az Ő látványa vonzza, meglágyítja és engedelmességre bírja a lelkeket. Szeretet ébred a szemlélők szívében. Hallják hangját és követik Őt. Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. „Mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy.” (Jn 10:4.) A mennybe vezető utat megszentelik a Megváltó lábnyomai. Lehet az ösvény meredek és rögös – Jézus végigment rajta. Lábai taposták a kegyetlen töviseket, s tették az ösvényt könnyebbé számunkra. Minden terhet, amit el kell viselnünk, Ő maga is hordozott… Aki átadta magát Krisztusnak, az többet ér szemében, mint az egész világ. A Megváltó egy emberért is vállalta volna a Kálvária haláltusáját, hogy megmentse országa számára. Sohasem mond le egyről sem, akiért meghalt. Hacsak követői nem döntenek úgy, hogy elhagyják, szorosan tartja őket. – Jézus élete, 480./old.

Beteljesült próféciák (Korok üzenete 1.)

A Biblia szövegének csaknem egyharmada prófécia. Ezek a próféciák több száz, vagy olykor több ezer évvel a beteljesedésük előtt íródtak. A mai napig több mint 25.000 olyan archeológiai felfedezés látott napvilágot, melyek igazolják, hogy a Szentírás könyveinek szereplői valóságos személyek voltak, akik bizonyíthatóan ott éltek, ahol az adott könyv említi őket. Az események Egyiptomban, Kánaánban, Szíriában, Mezopotámiában és Izraelben történtek. A Biblia legtöbb próféciája már beteljesedett, s ezek közül megemlítünk néhány neves városról szóló jövendölést és azok beteljesülését. TYRUS városállama 01:14 ASKHELON 04:29 NINIVE 06:21 BABILON 09:09 EGYIPTOM 11:42 JERUZSÁLEM 15:09
 

A “pokol” témája a bibliába

Korábban a “pokol” témája sok népies üzenethirdetőnek kedvenc témája volt. Számunkra ma szinte érthetetlen, hogy a pokollal való fenyegetéssel, és annak minden részletében kiszínezett ijedelmével, milyen félelmet öntöttek az emberekbe. Voltak szónokok, akiknél néha egy “sikeres” pokol-prédikáció után a bolondok házába kellett vinni a hallgatókat. Mindemellett még az áhítatkönyvekben is az “örök gyötrelem” témája igen terjedelmesen volt bemutatva. Richard Baxter1 áhítatkönyvében, amelyhez az előszót egy német prelátus és alapító prédikátor írta, többek között a következőket olvassuk: “A pokolbüntetés szerzője maga Isten... A legfélelmetesebb azonban abban a kínban az, hogy örökké tart. Örökké! Ó elviselhetetlen gondolat! Ha az évek milliói tovatűnnek, azok a kínok újra és újrakezdődnek, úgy mint az első napon. Az ő halhatatlan lelkük volt az, ami vétkezett; épp ezért az ő férgük meg nem ha!.”

Ugyanabban a fejezetben mégis ez áll: “Azonban így az élő Isten kezébe estek, akinek örök haragja megemészti őket... Mert micsoda egy megemésztő tűz az ő haragja!”
lőször is tisztában kell lennünk azzal, hogy úgy Károli, mint más fordítók által az “alvilág” vagy “pokol” szóval visszaadott “seol” (héber) és “hádes” (görög) kifejezéseknek semmi köze sincsen az istentelenek büntetőhelyével. A “seol” és “hádes” szavaknál egyetlen gondolat sem kapcsolódik tűzhöz vagy kínhoz. Ez pl. abból a tapasztalatból is kitűnik, amit Jónás szerzett, amikor egy hal elnyelte őt. “És könyörgött Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából, és mondta: nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem; a seol torkából sikoltottam, és meghallottad az én szómat.” (Jónás 2,2-3.) Az ökuménikus fordítás így adja ezt vissza: “A halál torkából kiáltottam”.
A fenti témáról Janos Cserbik beszél 

Kevesebb jelenjen meg

Watch | Facebook

Mit jelent szüntelenül imádkozni?

 Az utóbbi időben elég sok követőnket érdekli az ima kérdése. Korábban az Ámen kifejezésről beszélt Szigeti professzor, most pedig a szüntelen imádságról többen is kérdeztek. A szüntelen imádság, a Magyar Lexikon szerint: állandó és személyes kapcsolat Istennel. Hogy is lehet ezt megvalósítani a mindennapi életünkben? Sokunkban még az imádság fogalma is zavaros. Belénk nevelődött az a gondolat, hogy csak ünnepélyesen lehet Istenhez fordulni, viszont az életünk folyása annyira hétköznapi s benne oly ritkák az ünnepi pillanatok, hogy ebben a hétköznapiságban úgy gondoljuk, hogy inkább ne is imádkozzunk, hogy ne profanizáljuk az imádságot. Mert teszem azt, hogy lehessen a napi munka közben, ócska ruhában, konyhakötényben Isten elé járulni? Te hogy gondolod? Mi az imádság?