Isten szeretete

„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.” (2Kor 13:13) 

Pál ezzel a verssel fejezi be második levelét. Figyeljük meg, hogy a Szentháromság három személyét ebben a sorrendben említi: Fiú, Atya és Szentlélek. Mindhármuk munkája által jobban megérthetjük, hogy milyen Isten és mi mindent tett értünk. 

(Jn 3:16-17). Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (17) Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. /RÚF/ 

(Róm 8:37-39). De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. (38) Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, (39) sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. /RÚF/ 

(1Jn 4:8-11). aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. (9) Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (10) Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (11) Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. /RÚF/ 

(1Jn 4:8) versében az áll, hogy „az Isten szeretet”. A szeretet az alapvető tulajdonsága. János kiemeli: azért ismerhetjük meg ezt a szeretetet, mert Isten odaadta egyetlen Fiát meghalni értünk. (Jn 3:16) 

 Mentőakcióra küldte el Jézust (Jn 3:17) Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. /RÚF/, és ez részét képezte a megváltási tervnek. 

(ApCsel 3:20-21). hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. (21) Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. /RÚF/; 

(1Jn 4:10, 14). Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (14) És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. /RÚF/

 Jézus számos alkalommal említette az evangéliumokban, hogy az Atya küldte el Őt.

 (Mt 10:40). Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. /RÚF/; 

(Mk 9:37). Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. /RÚF/) 

Pál így fogalmaz: 

(Róm 5:8).„Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” 

 Isten szeretetéről némi fogalmat alkothatunk a férj és a feleség, a szülők és a gyerekek, az őszinte barátok stb. meghitt kapcsolatai által. Isten szeretete a természetben is látható. 

Erről Ellen G. White megjegyezte: „»Isten a szeretet.« Ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a levegőt, az erdő magas fái üdezöld, dús lombozatukkal mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út.  8./old.). 

Ám annak van leginkább meggyőző ereje, hogy Isten bűneinkért való áldozatul odaadta Jézust. Amikor megértjük: Isten annyira szeretett bennünket, hogy elküldte Jézust letenni az életét értünk, mi is készen állunk "odaadni életünket a testvéreinkért” (1Jn 3:16) /ÚRK/

Pál azt akarta, hogy a korinthusiak egységben éljenek, szeretet nélkül viszont nincs egység. Ezért tanította azt, hogy „a szeretet… épít” (1Kor 8:1), és szeretet nélkül minden haszontalan, üres. 

(1Kor 13:1-3). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. /RÚF/

 Tehát tegyük minden dolgunkat szeretettel, olyan szeretettel, ami Isten szeretetét viszi tovább! 

(1Kor 16:14). Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! /RÚF/

Mit veszítenénk az evangéliumból, ha Jézus nem lenne örökkévaló Isten?

White idézet: Hálásnak kell lennünk Isten iránt e mulandó életben kapott áldásokért és minden vigasztalásért. Azt szeretné, hogy minden család, aki készül a mennyei lakozásra, adjon dicsőséget kegyelmének gazdag áldásaiért. Ha az otthonban a gyermekeket arra nevelik, hogy legyenek hálásak a minden jó Adományozója iránt, családjainkban meglátnánk a kegyelem megnyilvánulásait. Az otthonban több lenne a vidámság, és az ilyen családokból származó fiatalok a tisztelet és a kegyesség lelkületét vinnék magukkal az osztálytermekbe és a gyülekezetekbe. Jelenlétük abban a szentélyben, ahol Isten találkozik népével, tiszteletet kölcsönözne az imádatnak, és dicsőítés, valamint hála hangzana el gondviselésének minden ajándékáért… 

Minden mulandó áldást hálával fogadnának, és minden lelki áldást kétszeresen értékelnének, ha a családtagok felfogása megszentelődne az Ige igazságai által. Jézus nagyon közel van azokhoz, akik nagyra értékelik kegyelemteljes ajándékait, és tudják, hogy minden jó adomány a jóindulatú, szerető és figyelmes Istentől jön, és elismerik, hogy Ő minden jó és minden vigasztalás, valamint kegyelem kiapadhatatlan Forrása. 

Ha gyakrabban bizonyságot tennénk hitünkről, ha jobban örülnénk a bennünk is tudatosult áldásoknak – Isten irgalmának és szeretetének –, több hittel és nagyobb örömmel rendelkeznénk. Egyetlen nyelv sem képes kifejezni, és egyetlen korlátolt elme sem foghatja fel azt az áldást, amit eredményez Isten jóságának és szeretetének a megbecsülése. Örömünk már ezen a földön is olyan lehet, mint a kiapadhatatlan forrás, ha az Isten trónjából fakadó folyam táplálja. – Our Father Cares, 24./old. 

Isten a szeretet. Szeretetét egyszülött Fia ajándékában mutatta meg. Ennek ellenére Isten nem nézi el a bűnt. Nem nézi el Sátán bűnét, ahogy nem nézte el sem Ádámnak, sem Kainnak a bűnét, mint ahogy egyetlen ember bűnét sem. Romlott állapotában az ember az isteni szeretetet – eltorzítottan – gyengeségnek tűntetheti fel, csakhogy a golgotai keresztről olyan világosság árad, amely az embernek helyes megértést ad, hogy többé ne hangoztasson igazságot félreértelmező elméleteket… 

A Jézusban adatott igazság a legfontosabb leckéket tárja elénk. Megmutatja, hogy Isten szeretete széles, mély és végtelen, ugyanakkor ítéletet mond az engedetlenekre, akik semmibe veszik Isten törvényét. Ez a döntés nem tűr megalkuvást. Azt is jelenti, hogy Istenben összefonódik a szeretet és az igazság, mivel ezek révén le tud nyúlni az emberi legmélyebb fájdalmakig és romlásig, hogy felemelhesse az elesetteket és elnyomottakat, akik megtérő lélekkel és Jézusba vetett hittel ragaszkodnak az igazsághoz. – Lift Him Up, 158./old.

Az élet nehézségei a Bibliában, Jób jut az eszünkbe

Amikor az élet nehézségeire gondolunk a Bibliában, talán Jób az első, aki eszünkbe jut. Nemcsak a teljes vagyonát vesztette el 

(Jób 1:14-17). hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhák odakint szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. (15) De a sábaiak rájuk rontottak, és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. (16) Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Tűz csapott le Istentől az égből, amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. (17) Még beszélt, amikor ismét érkezett valaki, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. /RÚF/

 ... de a gyermekeit 

(Jób 1:18-19). Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Fiaid és leányaid elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak. (19) De hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. /RÚF/

 és az egészségét is. 

(Jób 2:7). A Sátán eltávozott az Úr színe elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig. /RÚF/

Ezek után a felesége megpróbálta rávenni, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. 

(Jób 2:9. A felesége ezt mondta neki: Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg! /RÚF/

 Egy idő után három barátja látogatta meg, hogy együtt üljenek vele. Annyira sokkolta őket Jób látványa, hogy hét egész napig csak szótlanul ültek.

 (Jób 2:13). És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma. /RÚF/ 

Aztán amikor végül meg tudtak szólalni, emberi módon próbáltak magyarázatot adni a Jóbot ért szerencsétlenségre, amivel akaratukon kívül is növelték a pátriárka szenvedését. A három barát őt vádolta, mondván, hogy biztosan kell lennie valamilyen rejtett bűnének, amiből meg kell térnie.

 (Jób 8., 11. és 15). fejezete Még olyan kijelentést is tettek, hogy

  „Ilyenek hát az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent”. (Jób 18:21) 

Hogyan válaszolt ezekre Jób

(Jób 19:23-27). Bárcsak leírnák szavaimat, bárcsak följegyeznék egy könyvbe, (24) vas íróvesszővel és ólommal minden időkre kősziklába vésnék! (25) Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, (26) és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. (27) Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek. /RÚF/ 

(Jób 23:8-12). De ha kelet felé megyek, nincsen ott, ha nyugat felé, nem veszem észre. (9) Ha északon működik, nem látom, ha délre fordul, ott sem láthatom. (10) De ő tudja, milyen úton járok: ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok. (11) Szorosan járok a nyomában, az ő útján maradok, nem térek le róla. (12) Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mondásait. /RÚF/ 

A tragikus események dacára, amelyek érték, annak ellenére, hogy semmit nem értett az egészből, Jób mindvégig hű maradt. Kitartott. Nem vádolta Istent, nem átkozta meg. Inkább kijelentette, amikor Isten megátkozásával kísértették: 

„Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve”! (Jób 1:21) 

Ugyanabban a csatában, annak közepén élünk mi is. Sátán fájdalommal, szenvedéssel, veszteséggel és nehézséggel gyötör minket, amely mind a tervének a része, hogy eltorzítsa bennünk a szerető Isten képét. Az ilyen nehézségekben két válaszlehetőségünk van: vádolni és megtagadni Istent, vagy ragaszkodni hozzá minden erőnkből. A csata hevesen dúl körülöttünk, mindig tartsuk észben, hogy az örökkévalóság fényében a pillanatnyi problémáink, bár valóságosak, de ideiglenes próbáink csupán. 

(2Kor 4:16-18). Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (17) Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, (18) mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlank pedig örökkévalók. /RÚF/

 Annyi más dolog is része a nagy képnek azon kívül, amit itt és most látunk, és minden hívő életében az egyik nagy kihívás, hogy higgyen Istenben még az élet sötét óráiban is. Isten annyiféleképpen megjelentette nekünk szeretetének valóságát. Ragaszkodnunk kell a nagyon fontos igazsághoz – hogy Isten szeret –, még akkor is, amikor adott pillanatban nem érezzük azt! 

Ha éppen nehéz élethelyzetben élsz, fuss Istenhez! Vedd a Bibliádat és egy jegyzettömböt, és menj ki a természetbe Istenhez! Másold le Róm 5:3-5 szakaszát, és gondolkodj az ige különféle üzenetein! Hidd el, hogy Isten szeretete, törődése a legbiztosabb és legstabilabb tényező az életedben! 

 „De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a szenvedéseinkkel is, tudva, hogy a szenvedés állhatatosságot munkál, az állhatatosság pedig kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet. A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5:3-5), /ÚRK/

White idézet: A lelket nyomasztó csüggedés nem annak a bizonyítéka, hogy Isten megváltozott. Ő „tegnap és ma és örökké ugyanaz”. (Zsid 13:8) Biztos lehetsz, hogy Isten a jóindulatában részesít, amikor érzed az igazság Napjának sugarait, de akkor sem kell elhagyatva érezned magad, amikor felhők árnyékolják be a lelkedet. Hitednek át kell törnie a sötétségen. A szemed legyen tiszta, hogy lásson, és akkor az egész testedet világosság járja át. Krisztus kegyelmének gazdagságait kell az elmében őrizned. Kincsként őrizd azokat a leckéket, amelyeket szeretete kínált fel. Bárcsak olyan hittel rendelkezhetnél, mint Jób, hogy kijelenthesd: „Ha megöl is engem, akkor is bízom benne.” …

A keresztény életének legnehezebb tapasztalatai szerezhetik a legnagyobb áldásokat. A sötét órákban a különleges gondviselés bátorságot nyújthat a lélek számára Sátán következő támadásaival szemben, és felfegyverezheti Isten szolgáját, hogy megálljon a próbák tüzében. Hited próbája értékesebb az aranynál. Olyan kitartó bizalmat kell tanúsítanod Isten iránt, amit nem zavarnak meg a csaló kísértései és álnokságai. Fogd szaván az Urat. Tanulmányozd ígéreteit, és azokat szükség szerint tedd magádévá. „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róm 10:17) … 

A hit ismerteti meg a lélekkel Isten létezését és jelenlétét, és ha csak az Ő dicsőségét szemlélve élünk, akkor egyre inkább felismerjük jellemének szépségét. Lelkünk a mennyei légkör belélegzése révén erősödik meg; felismerjük, hogy Ő mellettünk áll, és így szilárdan kitarthatunk… Szüntelenül a végtelen Isten jelenlétében kell élnünk… 

Isteni bölcsesség fogja vezérelni azoknak lépteit, akik az Úrban bíznak, és isteni szeretet veszi körül azokat, akik megtapasztalják a Vigasztaló Szentléleknek a jelenlétét. – Our High Calling, 324./old. 

Mindenkit érnek keserű csalódások, és olykor mindenkit hatalmába kerít a csüggedés; amikor fájdalom az ember sorsa, és nehéz hinnie, hogy Isten még mindig jóságos segítője földi gyermekeinek; amikor annyira gyötrik a bajok, hogy inkább kívánja a halált, mint az életet. Ilyenkor sokan elengedik Isten kezét, és a kétely rabságába, a hitetlenség fogságába esnek. Ha ekkor megnyílna lelki szemük, és felfognák Isten intézkedéseit, megmentésükön fáradozó angyalokat látnának, akik lábukat az örök hegyeknél is erősebb alapra helyezik. És akkor új hit, új élet ébredne bennük. 

A hívő Jób a szenvedés és a homály napján ezt mondta: „Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat. Megvetem az életemet, nem kell tovább!” 

Jób belefáradt az életbe, de Isten nem engedte meghalni. Feltárult előtte a jövő lehetősége, és a reménység üzenetét kapta: „... erős leszel és nem kell félned. Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.” 

Jób a csüggedés és reménytelenség mélységéből az Isten kegyelmébe és megmentő hatalmába vetett feltétlen bizalom magaslatára emelkedett. Diadalmasan vallotta: „Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem!” – Próféták és királyok, 162-163./old.

Amikor úgy tűnik, Isten nem hallgat meg

(Mt 7:7). Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. /RÚF/

(1Jn 5:14). Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. /RÚF/

Anna jó példa arra, amikor egy odaszentelt életű asszony különleges dolgot kér. 

(1Sám 1:10-17). Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. (11) Azután ezt a fogadalmat tette: Seregek Ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét! (12) Mivel hosszasan imádkozott az Úr színe előtt, Éli figyelte az asszony száját. (13) Anna ugyanis magában beszélt: csak az ajka mozgott, de nem hallatszott a hangja. Éli ezért azt gondolta, hogy részeg, (14) és ezt mondta neki: Meddig motyogsz még itt részegen? Józanodj ki végre! (15) Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy részegítő italt, hanem a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt. (16) Ne tartsd szolgálóleányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig. (17) Éli erre így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amivel hozzá folyamodtál! /RÚF/

 Először úgy tűnik, Isten nem hallgatta meg az imáit, de ő kitartó volt, végül Isten válaszolt neki, mégpedig a tökéletes időpontban és az Ő akarata szerint. Néha a várakozás segít elmélyíteni a kapcsolatunkat Istennel, mivel ilyenkor megtanuljuk, hogy jobban bízzunk benne. 

(Zsolt 62:9) verse így szól: „Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek; öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.” Bízzatok! Bízunk benne, hogy tényleg tudja, mi a legjobb nekünk, még akkor is, ha nem kapunk azonnali választ az imáinkra? Bízunk abban, hogy végül válaszol majd, a tökéletes pillanatban és tökéletes módon? Néha nem olyan gyorsan kapunk választ az imáinkra, amint várnánk vagy ahogy reméljük. Milyen tanácsot ad ezzel kapcsolatban a Biblia? 

A saját akaratod helyett Isten akaratát keresd 

(Mt 6:10). jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; /RÚF/; 

(1Jn 5:14-15). Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. (15) Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. /RÚF/

Gondold végig a motivációidat 

(Péld 16:2). Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. /RÚF/;

 (Jak 4:3). Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. /RÚF/

Gondold végig, nincs-e dédelgetett bűnöd 

(Zsolt 66:18). Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr. /RÚF/; Péld 15:29. Távol van az Úr a bűnösöktől, de az igazak imádságát meghallgatja. /RÚF/; 

(1Pt 3:12). mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. /RÚF/

Maradj Istenben, Igéje mellett 

(Jn 15:7). Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. /RÚF/

Hittel imádkozz 

(Mt 21:22). És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok. /RÚF/; 

(Mk 11:24). Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint neked. /RÚF/; 

(Zsid 11:6). Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. /RÚF/; 

(Jak 1:6). De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. /RÚF/

Gondold végig, milyen a szíved állapota – alázatos vagy büszke. 

(Jak 4:6). De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” /RÚF/;

 (1Pt 5:6). Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. (7) Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. /RÚF/

Légy kitartó 

(1Thessz 5:17-18). szüntelenül imádkozzatok, (18) mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. /RÚF/

Bocsáss meg másoknak 

(Mk 11:25-26). És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. (26) Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket. /RÚF/

És végül, Isten látja a teljes képet, és pontosan tudja, mi a legjobb nekünk. 

(Jer 29:11-13). Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. (12) Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. (13) Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. /RÚF/; 

(Róm 8:28). Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. /RÚF/;

 (Ef 3:20). Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: /RÚF/

A válasza néha csupán az, amit Pálnak adott: „Elég néked az én kegyelmem”

 (2Kor 12:9). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. /RÚF/ 

Van egy kulcsfontosságú tényező, amely meghatározza, miként reagálunk a látszólag meg nem válaszolt imákra, ez pedig az a kép, ami Istenről él bennünk. Ha úgy látjuk Őt, mint aki távol van, nem igazán érdekeljük Őt, akkor a kapcsolatunk gyengülni fog. Ha ilyen érzéseink vannak, keressünk bizonyítékokat a Bibliában Isten szeretetére, törődésére, és imádkozzunk, hogy az eltorzult istenképünk tisztuljon ki!

White idézet: A szíriai Naámán megkérdezte Isten prófétáját, miként gyógyulhatna ki undorító betegségéből, a leprából. Elizeus azt üzente neki, hogy fürödjék meg hétszer a Jordánban. Miért nem követte azonnal Elizeusnak, Isten szolgájának utasítását? (…) Megaláztatásában és csalódottságában haragra gerjedt, s dühében megtagadta, hogy engedelmeskedjék az egyszerű utasításnak, melyet Isten embere mondott. „Íme, én azt gondoltam, hogy majd kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. Avagy nem jobb-e Abana és Parpár, Damaszkusz két folyóvize Izráel minden vizénél? Avagy nem fürödhetném-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Ily módon megfordulván nagy haraggal elment. Szolgálója azonban lelkére beszélt: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna a próféta néked, avagy nem tetted volna-e meg? Mennyivel inkább, mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?” 

E főember méltóságán alulinak tartotta, hogy a kicsiny Jordánban fürödjön. Az említett két folyó sokkal szebb volt. Lugasok és fák vették körül, bálványokkal a lugasokban. Sokan sereglettek a folyókhoz imádni a bálvány isteneket. Ezért nem lett volna megalázó, ha ott mártózik meg. A próféta utasításának követése azonban megalázta volna kevély, rátarti jellemét. Holott készséges engedelmesség hozza meg a kívánt eredményt. Amint bemerítkezett, meg is gyógyult. 

A terveink nem mindig azonosak Isten terveivel… Ő, aki jobban ismer minket, mint mi magunkat, sokszor irántunk való féltő szeretete és sorsunk iránti érdeklődése végett nem engedi, hogy saját önző becsvágyunkat kövessük… Jóllehet sok mindent fel kell adnunk érte, de ezt téve csak arról mondunk le, ami a menny felé vezető utunkban akadályoz... 

Az eljövendő életben napfényre kerülnek azok a titkok, amelyek itt bosszantóak voltak és csalódást okoztak. Végül be fog bizonyosodni, hogy a látszólag meg nem hallgatott imáinkat és meghiúsult reményeinket életünk legnagyobb áldásai közé sorolhatjuk. – Conflict and Courage, 228./old. 

Isten, akitől minden áldást kapunk, javainkból bizonyos részt igényel. Így gondoskodik az evangélium hirdetéséhez szükséges anyagiakról. A tizedrész visszaadásával mutatjuk meg, hogy értékeljük ajándékait. De hogyan igényelhetjük áldását, ha megtartjuk magunknak azt, ami az övé?! Ha hűtlen sáfárok vagyunk a földi dolgokban, hogyan várhatjuk el, hogy megbíz minket a menny dolgaival?! Talán itt kell keresnünk a meg nem hallgatott imák titkát. – Krisztus példázatai, 144./old. 

Hol van Isten, amikor szenvedek?

A nap elkezdődött. Bármelyik átlagos hétköznap. Egy öttagú család kocsiba ült, és elindultak, hogy átkeljenek a városon.Hirtelen ütközés. Fém, műanyag és emberi maradványok szanaszét repülnek.Hárman meghalnak, és ketten súlyosan megsérülnek. De a gyorshajtó autó ittas sofőrje, aki balesetet okoz pusztán horzsolásokkal megúszta. Miért?

Egy szörnyű diktátor egy egész nemzetet kormányoz, és milliók szenvednek a bántalmazásaitól, visszaéléseitől. Miért?

A doktor azt mondja, „rossz híreim vannak”, majd szomorúan hozzáfűzi a magyarázatot, rákos beteg vagy. Miért?

Minden nap találkozunk ilyen helyzetekkel. Néha csupán másodkézből értesülünk róluk, vagy az éjszakai hírekben halljuk, másszor pedig ez a mi saját történetünk. Amint összeszedtük magunkat, nem tudunk mást tenni, minthogy feltesszük a legtermészetesebb kérdést a világon: Ha Isten mindenható és jóságos, miért szenvedünk? Nehéz elképzelni ennél nagyobb vagy fontosabb kérdést, amit előbb vagy utóbb mindannyian megkérdezünk.

 Nincs túl sok válasz, amik közül választhatnánk. Gondolkozzunk el a következőkön. Istennek szándékában áll meggátolni a rossz dolgok bekövetkezését, de nem képes rá? Ebben az esetben akkor nem mindenható. Vagy Isten képes arra, hogy meggátolja a rossz dolgok bekövetkezését, de nem áll szándékában? Ebben az esetben nem jó.

Vagy van egy harmadik lehetőség: Isten képes és szándékában is áll, hogy meggátolja a rossz dolgok bekövetkezését, de Isten a szeretet és ebben az esetben van egy határ, amit a Mindenható Isten nem fog átlépni; ez a határ a mi szabad akaratunk.

 A Biblia a harmadik verziót tanítja, és nehéz is lenne elképzelni egy ennél jobb vagy megnyugtatóbb választ. Az emberiség története a Bibliában leírtak szerint röviden a következőképpen alakult:

1. „Az Isten szeretet” (1 János 4:16). Ez az alapvető, sarkalatos igazság arról, hogy ki is Isten.

2. Ezért „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére” (1Mózes 1:27). Ami azt jelenti, hogy Isten az embereket azzal a képességgel teremtette meg, hogy tudnak úgy szeretni, ahogyan Ő is szeret, tehát a szabad akarat gyakorlása által.

3. Az emberiség szabad akaratra teremtetett, ami magában hordozza a szeretni tudás képességét, ugyanakkor „vétkezett és elesett”, vagyis elvesztette teremtéskor kapott erkölcsi természetét. (Róma 3:23)

4. De van jó hír: Isten egy hihetetlen tervet dolgozott ki, ami által bármelyik ember, aki csak vágyik rá, megmenekül „kegyelemből hit által” (Efézus 2:8). Nem erőszakkal, hanem Isten szeretetének átalakító, átformáló erejével. A szeretet az egyetlen út, amivel Isten lerombolhatja a gonoszt és a szenvedést, és ami ugyanakkor megőrzi a mi szabad akaratunkat és ezáltal a képességünket arra, hogy szeretni tudjunk.

Igazságos?
Tehát a rövid válasz arra, hogy miért szenvedünk az, hogy mi és más emberi lények – a múltban és a jelenben – a gonoszt választottuk, aminek a szenvedés az eredmény. Ez nem igazságos. Még csak nem is jogos. A bűn igazságtalan, méltánytalan, fájdalmas és rossz. Határozottan brutális. De a bűn létezése nem Isten akarata. Isten nem akarja azt, hogy szenvedjünk. De nem akar minket sem rabszolgákká, sem robotokká tenni. Emberi lénynek lenni azt jelenti, hogy szabadok vagyunk, és szabadnak lenni azt jelenti, hogy választhatjuk a jót és a rosszat is, a saját következményeikkel együtt.
A szeretet nem tud létezni szabad akarat nélkül, és a szabad akarat természetéből adódóan megengedi, hogy rossz döntések szülessenek. Tehát amikor azt mondjuk, hogy ha Isten jó volna, akkor senkinek sem engedné meg, hogy valaha is olyat tegyen, amivel fájdalmat okoz magának vagy másnak, akkor egyszerűen nem gondolkodunk logikusan. Pont az ellenkezőjéről van szó! Épp azért, mert Isten jó, meg kell nekünk engednie, hogy döntéseket hozzunk, akár jó, akár rossz döntéseket, legyenek is azok. Isten mindig és kizárólag azt akarja, hogy a jót válasszuk, de nem fogja ezt ránk erőltetni. Isten soha nem akarja a gonoszt vagy a fájdalmat, amivel ez jár. Mi akarjuk. A szenvedés az emberi döntésnek a mellékterméke, nem az Istené. Ez a szabadság józan valósága.

Ráadásul Isten annyira jó, hogy nem tud elszigetelve maradni a mi szenvedéseinktől. A Biblia szerint, Őt „megindítják a mi gyengeségeink” (Zsidókhoz írt levél 4:15). 

Ézsaiás próféta Isten ember fájdalmához fűződő kapcsolatáról a következőket mondja: „Minden ő szenvedéseiket Ő is szenvedte”(Ézsaiás 63:9). Isten az emberi nemzetség minden egyes tagját annyira szereti, hogy Jézus azt mondta, hogyha bármi rosszat teszünk egymás ellen, akkor az olyan, mintha őellene tennénk. (Máté 25:41–45) Minden szenvedés megérinti Istent.

 Ismeri minden könnyünket, a fájdalmat, gyászt és a mögöttük meghúzódó gyötrelmünket. Dávid király Isten mély szeretetéről a következőképpen énekelt: „Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?” (Zsoltárok 56:9) Ilyen a szeretet. Együtt szenved a szenvedőkkel.

Isten érezte a mi fájdalmunkat

De itt a történet még lenyűgözőbbé válik. Isten nemcsak a távolból érzi a mi fájdalmunkat, hanem szó szerint mélyen bele is merül a mi fájdalmainkba azért, hogy egy végső szabadulást készítsen belőle. Jézus Krisztus azért jött, hogy „mindenkiért megízlelje a halált.” (Zsidó 2:9) „ Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta…És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért,… az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.” (Ézsaiás 53:4–6). Fájdalmainkkal kapcsolatban Isten szeretetének leghatalmasabb bizonyítéka az, hogy Ő osztozik bennük. Nem hagy minket egyedül szenvedni. Ami a Biblia Istenét annyira fantasztikussá teszi, az az, hogy Ő eljött a mi világunkba és önkéntesen megtapasztalta a mi szenvedéseinket.

Bármi is történik veled, két változhatatlan igazságban biztos lehetsz: Elöszőr is Isten a szeretet és Ő téged személyesen szeret. Másodsorban, Isten minden rossz dolgot jóvá fog tenni, meggyógyítja a sebeket, amiket kaptál. Amikor Jézus szenvedett és meghalt a kereszten, bebizonyította, hogy Isten jobban szereti az elbukott, szenvedő emberiséget, mint a saját életét. Biztosította, hogy bárkinek, aki hisz benne, egy dicsőséges, mindenféle szenvedéstől mentes jövője lesz. 

A Biblia ígérete Krisztus kereszthalála által biztosított a számodra.
„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21:4).

Ki a felelős a betegségekért?

 

Milyen kapcsolat van a betegségek és a bűn között?

(Jn 9,1–3) • „Amint eltávozott, látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt. És kérdezték őt a tanítványai, mondván: »Mester, ki vétkezett, ő, vagy az ő szülei, hogy vakon született?« Felelt Jézus: »Sem ő nem vétkezett, sem az ő szülei; hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.«”

          

„A betegségekkel, főleg a súlyos betegségekkel, fogyatékosságokkal kapcsolatban máig eleven kérdés a »mi az oka?«, »ki az oka?«, »ki a bűnös?« kérdés. Mint Jézus korában, azóta is az emberek közvetlen kapcsolatot keresnek a betegség mint okozat, és a bűn mint ok között. Ez a fajta emberi okoskodás magában rejti annak ismeretét, hogy minden fájdalomért és szenvedésért a rossz a felelős. Isten nem betegségekre és halálra teremtett bennünket. Azóta léteznek bajok, amióta az ember a világba engedte Sátánt. Tőle származik minden testi és lelki betegség, jóllehet nem az emberek közreműködésének híján. Mint a jó, a rossz is egyedül a mi közreműködésünk révén érvényesülhet a világban és az egyesek életében. Azonban nagyon vigyáznunk kell a következtetésekkel. Mert a bűneset óta a rossz számtalan formában jelentkezik világunkban. Ami például a betegségeket illeti: legnagyobb részben valóban magunk idézzük elő őket (az orvostudomány mai állásfoglalása szerint mintegy hatvan-nyolcvan százalékukat), de a környezeti ártalmak miatti betegségekért már nem annyira az egyes ember a felelős, hanem a társadalom, a hatalom emberei stb. S végül az öröklött betegségekért – amelyek közé a vakon született esete is tartozhatott – szinte kideríthetetlen, hogy a nemzedékek láncolatában kit lehetne felelősségre vonni, természetesen akkor is hiába. A bajt az oknyomozás eredménye vajmi kevéssé orvosolja. Jézus állásfoglalása – »Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei« – nemcsak elvi, hanem gyakorlati természetű kijelentés is volt. Ne a betegágy körül okoskodjunk. Ha igazunk lenne, akkor sem lenne ott igazunk. A szenvedő embert együttérzés illeti meg, nem »eset« vagy »tárgy« ő, aki szabad prédája az emberi következtetéseknek. A szenvedés által Istennek sok-sok dolga nyilvánvalóvá lesz. Jézus ismét fölfelé – a mennyei Atyához – irányította követői figyelmét.” (Reisinger János: Hogyan küzdött Jézus…, BIK–Oltalom Alapítvány, 31–32. o.)

 

„Az izraeliták általánosan hitték, hogy a bűn ebben az életben elnyeri büntetését. Minden betegséget büntetésnek tekintettek, mondván, hogy a szenvedő vagy szülei valamilyen rossz cselekedetet követtek el. Igaz, hogy minden szenvedés Isten törvényének áthágásából származik, de ezt az igazságot elferdítették. Sátán, minden bűnnek és következményének szerzője, arra vette rá az embereket, hogy a betegséget és a halált Istentől származónak tekintsék – büntetésnek, melyet Ő önkényesen kiró a bűn ellenében. Így annak, akit súlyos betegség vagy szerencsétlenség sújtott, még azt a terhet is cipelnie kellett, hogy nagy bűnösnek tekintették. (…) Isten ennek elejét akarta venni egy tanítással. Jób története megmutatta, hogy a szenvedéssel Sátán sújtja az embert, Isten pedig uralja azt kegyelmi szándékból. Izráel azonban nem értette meg a leckét. (…) Krisztus tanítványai is osztoztak a bűn és a szenvedés kapcsolatáról alkotott zsidó felfogásban. Jézus kijavította tévedésüket, de nem magyarázta meg az emberi szenvedés okát, hanem elmondta a következményeket.

A szenvedés által lesznek nyilvánvalókká Isten művei. (…) A tanítványok hivatása nem az volt, hogy megtárgyalják, ki vétkezett, és ki nem, hanem hogy megértsék Isten erejét és kegyelmét, amikor visszaadja a vak látását.” (Ellen G. White: Jézus élete, Advent Kiadó, 2003, 398–399. o.)

„A betegség sohasem jön ok nélkül. Az egészségügyi törvények semmibevételével készítünk utat a betegségnek, és tárunk kaput előtte. Sokan szenvednek szüleik törvényszegése miatt. Szüleik cselekedeteiért ugyan nem felelősek, de kötelességük megtudakolni, hogyan tarthatják be az egészség törvényeit. Kerüljék szüleik rossz szokásait, és teremtsenek helyes életmóddal jobb körülményeket önmaguk számára! A legtöbben azonban a saját helytelen életgyakorlatuk miatt szenvednek. Evésben, ivásban, öltözködésben és munkában figyelmen kívül hagyják az egészség elveit. A természet törvényeinek megsértése nem marad következmények nélkül. De amikor megbetegszenek, sokan nem a valóságos ok számlájára írják szenvedésüket, hanem nyomorúságuk miatt Isten ellen zúgolódnak, holott nem Ő felelős azért a szenvedésért, amely a természet törvényeinek semmibevétele miatt következik be. Isten bizonyos mértékű életerővel ruházott fel minket. A különböző életfunkciók ellátására alkalmas szerveket is formált számunkra. Azt akarja, hogy ezek a szervek egymással összhangban működjenek. Ha életerőnket gondosan őrizzük, és testünk finom gépezetét karbantartjuk, egészség lesz a jutalmunk. Ha azonban életerőnket túl gyorsan kimerítjük, idegrendszerünk a maga tartalékából vesz kölcsön energiát pillanatnyi használatra, és ha az egyik szerv megbetegszik, ez a többi szervet is megviseli. A természet sok visszaélést kibír látszólagos tiltakozás nélkül; majd akcióba lép, és határozott erőfeszítéseket tesz, hogy megszüntesse a helytelen életmód miatt elszenvedett következményeket. Az a harc, amit a természet ennek az állapotnak helyreállításáért folytat, gyakran lázban és a betegségek egyéb formáiban jelentkezik.” (Ellen G. White: A nagy Orvos lábnyomán)