Messiásról szóló próféciák (Korok üzenete 2.)

 Messiásról szóló próféciák (Korok üzenete 2.) - YouTube

(Ézsaiás 40:3-5)Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!(4)Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává.(5)És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.

(Jn 1:22-23)Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felől?(23) Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta.

(Jn 3:28-30)Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el.(29)Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.(30)Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.(31)Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. 

(Ézsa 7:14) Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,

(Máté 1:23) Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

(Luk. 1:26-35) A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret,(27)Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.(28)És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.(29)Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!(30)És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.(31)És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.(32)Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;(33)És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!(34)Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?(35)És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

(Mik. 5:2) De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.

(Máté 2:1) Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:

(Ján 8:58) Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.

(Ján 1:1,3,14)Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.(3)Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. (14)És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

(Zakariás 9:9)Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.

(Mát 21:2-10)És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.(3)És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket.(4)Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott:(5)Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.(6)A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta vala nékik,(7)Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.(8)A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.(9)Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!(10)És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?

(Zsolt 8:3)A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd. (Máté 21:16) A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?

(Ézsa 9:6-7)Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!(7)Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

(Mát 21:15-16)A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,(16)És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?

(Zakariás 11:12)És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harminc ezüst pénzt fizettek béremül.

(Mát 26:14-15) Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén,(15)Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harminc ezüst pénzt.

(Zak 14:13)És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, amelyre becsültek engem. Vevém azért a harminc ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.

(Mát 27:3-6)Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,(4)Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.(5)Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.(6)A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

(Ézsa 53:8) A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! 

(Mát 27:1-2) Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.(2)És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak a helytartónak.

(Mát 27:19-20) Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.(20)A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

(Zsolt 22:17-19) Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.(18)Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.(19)Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

(Ján 19:23-24) A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.(24) Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék. 

(Ján 19:31-33) A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.(32)Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsőnek lábszárait és a másikét is, aki ő vele együtt feszíttetett meg;(33)Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;

(Zsolt 34:21) Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

(Ézsa 53:9) És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.

(Mát 27:38) Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.

(Mát 27:57-60) Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak;(58)Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.(59)És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,(60)És elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.

 (Zsolt 16:10) Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

(Luk 27: 5-6) Mit keresitek a holtak között az élőt?(6)Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

Beteljesült próféciák (Korok üzenete 1.)

 Beteljesült próféciák (Korok üzenete 1.) - You

        Tyrus

(Ezékiel 26: 4-14) És elhányják Tírus kőfalait és lerontják tornyait, s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem őt.(5)Hálók kivető helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek ragadománya.(6)És leányai, kik a mezőségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.(7)Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok királyát; lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.(8)Leányaidat ott a mezőségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened sáncot, és emel ellened paizs-fedelet.(9)És faltörő kosával ütteti kőfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.(10)Lovainak sokasága miatt belep téged poruk; a lovagoknak, kerekeknek és szekereknek robogása miatt megrendülnek kőfalaid, mikor bemegy kapuidon, amint be szoktak menni a megtörött városba.(11)Lovainak körmeivel tapodja meg minden utcádat, népedet fegyverrel öli meg, s erősséged oszlopai a földre dőlnek.(12)És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák árúidat, és letörik kőfalaidat, s gyönyörűséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s még porodat is a víz közepére hányják.(13)És megszüntetem éneklésed hangosságát, és citeráid zengése nem hallatik többé.(14)És kopasz sziklává teszlek; hálók kivető helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

Askhelon 

(Sofóniás 2:4) Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben űzik el, és Ekron kiirtatik.

(Zakariás 9:5) Meglátja ezt Askalon és megretten; Gáza is és igen bánkódik; Ekron is, mert megszégyenült reménységében. Mert kivész a király Gázából, és Askalon lakatlan marad.

Ninive 

(Sofóniás 2:15) Ímé, a víg város, a bátorságban lakozó, amely ezt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! milyen pusztasággá lőn, vadak tanyájává, aki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét. (Sof 3:1-2) Jaj az ellenszegülőnek és undoknak, az erőszakos városnak!(2)Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!

Babilon 

(Ézsa 23:19-22) És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a Khaldeusok dicsekvésének dísze, mint ahogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát;(20)Nem ülik meg soha, és nem lakják nemzetségről nemzetségre, nem von sátort ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott;(21)Hanem vadak tanyáznak ott, és baglyok töltik be házaikat, és strucok laknak ott, és bakok szökdelnek ott;(22)És vad ebek üvöltenek palotáikban, és mulató házaikban sakálok; és ideje nem sokára eljő, és napjai nem késnek.

Egyiptom

(Ezékiás 29: 15, 30:6) (15)A többi királyságokhoz képest alacsony lészen s többé nem emeli magát a nemzetek fölé; és megkevesbítem őket, hogy el ne tapodják a nemzeteket...Így szól az Úr: És elessenek, akik Égyiptomot támogatják, és alászálljon erősségének kevélysége: Migdoltól fogva Siénéig fegyver miatt hullanak el benne, ezt mondja az Úr Isten.

Jeruzsálem

(Lukács 21:2)És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.

(Jer 26:18) A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, és szóla az egész Júda népének, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint szántóföldet, és Jeruzsálem elpusztul, és e háznak hegyét erdő növi be;

Babiloni fogság

A babiloni fogság két deportációval kezdődött. 

1.) Az első deportálásra az adott okot, hogy Jójákim júdai király (Kr. e. 609-598) fellázadt Nebukadneccar babiloni király ellen (Kr. e. 604-562), akinek pedig három évig vazallusként szolgált. Mire a megtorló hadjárat Jeruzsálembe ért, Jójákim már meghalt, és 18 éves fia, Jójákin uralkodott helyette. Ő reménytelennek látta az ellenállást, és megadta magát. Így az országot megmentette a pusztulástól, ő maga és családja azonban fogságba került. Velük ment a »felső tízezer« is. A deportáltak száma (2Kir 24,14) "És elhurcolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot, az összes mesterembereket és lakatosokat, úgy hogy a föld szegény népén kivül senki sem maradt ott." szerint 10 000 ember, (2Kir 24,16) "És az összes előkelő férfiakat, hétezeret, és a mesterembereket és a lakatosokat, ezeret, és az összes erős, harcra termett férfiakat fogva vitte Babilóniába Babilónia királya." szerint 8000 ember, (Jer 52,28) "Ennyi az a nép, amelyet fogságra vitete Nabukodonozor a hetedik esztendőben, háromezer és huszonhárom Júdabeli." szerint pedig 3023 ember. Azokat vitték fogságba, akikről feltételezték, hogy képesek újabb lázadást szítani. Jójákin sorsa csak 37 év múlva fordult jobbra (2Kir 25,27-30)."És lőn a harminchetedik esztendőben, Joákinnak, a Júda királyának fogságba hurcoltatása után, a tizenkettedik hónap huszonhetedik napján, kivette Evil-Merodák, Babilónia királya, az ő uralkodásának első esztendejében Joákint, Júda királyát a fogházból; És kegyesen beszélt vele, és feljebb tette az ő székét a többi királyok székeinél, akik nála voltak Babilóniában; És kicserélte fogsága ruháit, és mindenkor nála volt étele életének minden idejében. És mindenkor kijárt az ő része, amelyet a király adott néki napról-napra életének minden idejében.

Jójákin után a jóindulatú, de gyenge Cidkijjá uralkodott Kr. e. 598-587. Az ország vezetői és a hamis próféták Egyiptom segítségében bízva azt remélték, hogy Isten hamarosan megbünteti Babilóniát és a foglyok hazakerülnek. A foglyok között is ez a remény élt. De Jeremiás Jeruzsálemben azt hirdette, hogy Isten most Babilóniának adta az uralmat. Az ország csak úgy maradhat meg, ha ezt engedelmesen vállalja. Kr. e. 594-ben még hallgatott a király Jeremiásra, és nem vett részt abban az összeesküvésben, amelybe a szomszédos kis államok akarták belevinni (Jer 27). Sőt hűségéről biztosította Nebukadneccart. Ebben az időben Jeremiás a foglyokhoz is írt levelet, amelyben munkára és imádkozásra biztatta őket megmaradásuk érdekében (Jer 29). De Kr. e. 589-ben Cidkijjá elszakadt Babilóniától. A megtorlás nem maradt el. Jeruzsálemet másfél évi ostrom után elfoglalták. A templomot és a királyi palotát felgyújtották, a várost lerombolták és kifosztották, a menekülő királyt elfogták, megvakították és fogságba vitték (2Kir 25,1-21; Jer 39,1-10). A nép nagy része is fogságba került; csak a szegényebb néprétegek maradtak az országban. Velük maradt Jeremiás is, pedig ő szabad és megbecsült emberként élhetett volna Babilóniában is (Jer 39,11-14); Jeremiás felől pedig parancsot ada Nabukodonozor, a babiloni király Nabuzáradánnak, a poroszlók fejének, mondván: Vedd őt magadhoz, és viselj gondot reá, és semmi bajt ne okozz néki, hanem azt cselekedd vele, amit ő akar. És elkülde Nabuzáradán, a poroszlók feje, és Nebusázban, Rabsáris és Nergál-Sarézer, Rabmág és a babiloni királynak több főembere. Elküldének, mondom, és elhozák Jeremiást a tömlöc pitvarából, és rábízák őt Gedáliásra, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiára, hogy haza vigye őt, és lakozzék a nép között. (Jer 40,1-6)...

2.) Második deportálás. A babiloni fogság két lényeges ponton különbözött az asszír fogságtól. Egyrészt nem idegen uralkodót és idegen tisztségviselőket állítottak az ország élére, hanem júdaiakat: Kr. e. 598-ban Cidkijját, Kr. e. 587-ben pedig Gedaljá helytartót, aki azonban hamarosan gyilkosság áldozata lett. A megtorlástól félve a nép egy része Egyiptomba menekült, és magukkal vitték Jeremiást is (2Kir 25,22-26); "A Júda földjén megmaradt népnek pedig, amelyet meghagyott Nabukodonozor, Babilónia királya, Gedáliát, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiát, rendelte tiszttartóul. Mikor pedig meghallották a seregek hadnagyai mind, és az ő embereik, hogy Babilónia királya Gedáliát tette tiszttartóvá, elmentek Gedáliához Mispába, Izmáel, a Nétánia fia, és Johanán, a Kareáh fia, és Serája, a nétofáti Tánhumet fia, és Jahazánia, Maakáti fia, ők és az ő embereik;És megesküdött nékik Gedália és az ő embereiknek, és monda nékik: Ne féljetek a Káldeusoknak való szolgálattól. Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilónia királyának, és jó dolgotok lesz. A hetedik hónapban azonban elment Izmáel, Nétániának, az Elisáma fiának fia, aki királyi magból volt, és vele tíz férfiú, és megölték Gedáliát és meghalt; és a Zsidókat és a Káldeusokat, akik ő vele voltak Mispában. És felkelt az egész nép kicsinytől nagyig és a seregek hadnagyai, és elmentek Égyiptomba; mert féltek a Káldeusoktól." (Jer 40-44 fejezet) - Másrészt a foglyokat nem szórták szét a birodalom távoli területeire, hanem módot adtak nekik arra, hogy együtt maradjanak. Azt a feladatot adták nekik, hogy pusztává lett vidékeket újból lakhatóvá tegyenek. Ilyenek voltak Tel-Melah, Tel-Harsa, Kerub, Addán, Immér és Tel-Abib a Kebár-csatorna mellett (Ezsd 2,59) És ezek, akik feljövének Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerub-Addán-Immérből, de nem mondhatták meg családjukat és eredetüket, hogy Izráel közül valók-é" (Ez 3,15). "És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, akik lakoznak vala a Kébár folyó mellett, és leülék, ők is ott ülvén; és ott ülék hét nap némán ő közöttük."  A foglyok lehetőséget kaptak arra, hogy házakat építsenek, kerteket műveljenek és családjukról gondoskodjanak (Jer 29,5). "Építsetek házakat és lakjatok azokban, plántáljatok kerteket és egyétek azoknak gyümölcseit." Szűkebb keretek között működő önkormányzatuk is volt: a közösség ügyeit a vének intézték (Ez 8,1; 14,1; 20,1). - Az első időkben még sokan reménykedtek a gyors hazatérésben. Ezt a reményt néhány hamis próféta is erősítette (Jer 28,1-17; 29,15.20-32). Az otthon maradtak között Jeremiás, a foglyok között pedig Ezékiel küzdött ezekkel a téves nézetekkel. Mindketten hirdették, hogy Isten büntetése igazságos volt, a nép megérdemelte a fogságot. Nem más történt, mint az, hogy beteljesedett az az ítélet, amelyet Isten a próféták által hosszú időn át hirdetett. De még most is van mód a megtérésre.

Nehéz lenne megállapítani, hogy a fogságban élő nép mennyire fogadta el ezeket a gondolatokat. Fájdalmas dolog volt az ország és a templom elvesztése. Az áldozati kultuszt nem lehetett folytatni idegen országban, »tisztátalan« földön. Voltak ugyan istentiszteletek Babilóniában is, de ezeken inkább a nép panasza hangzott el. Egyesek el is hagyták őseik tiszta hitét, hiszen úgy gondolták, hogy a babilóniai istenek legyőzték Izráel Istenét. A hűségesek számára viszont egyre fontosabbá vált a körülmetélkedés, a szombat és az étkezési törvények megtartása. A papok a fogságban nagy munkát végeztek a megmentett vallásos iratok tanulmányozásában és rendezésében. Bár nincs közvetlen bizonyítékunk arra, hogy már ekkor voltak zsinagógák, a zsinagógai istentisztelet gyökerei mégis itt keresendők.

A foglyok magukat tartották az igazi Izráelnek, az ígéretek örököseinek, szemben az otthon maradottakkal, akiket inkább csak a foglyok földjeinek és házainak a birtokba vétele érdekelt (Jer 24,1-10; Ez 11,1-13.14k; 33,23-31).

A fogság utolsó évtizedében Deutero-Ézsaiás a bűnbocsánat örömüzenetét hirdette (Ézs 40,1k; 43,25). Isten hamarosan új exodust ad, maga fogja hazavezetni népét (Ézs 40,9-11; 42,14-17; 43,16-21; 52,7-10.11kk). A szabadításban Círus perzsa király lesz az Úr megbízottja, Felkentje (Ézs 45,1). "Így szól az Úr felkentjéhez, Círushoz, kinek jobbkezét megfogám, hogy meghódoltassak előtte népeket, és a királyok derekának övét megoldjam, ő előtte megnyissam az ajtókat, és a kapuk be ne zároltassanak;" Círus mindvégig Marduk híve maradt, de türelmes valláspolitikát valósított meg. Birodalma minden népének megengedte vallása gyakorlását. Híres ediktumában (Kr. e. 538) megparancsolta a jeruzsálemi templom újjáépítését. A fogságban élő nép több csoportban és csak részben tért haza. Sokan maradtak Babilóniában, és vagyonukból segítették a hazatérteket. A második templom Kr. e. 520-15-ig épült (Ezsd 5-6)."Mássa a levélnek, melyet küldött Tattenai folyóvizen túli helytartó, és Sethar-bóznai és az ő társai, az Afarsakeusok, akik a folyóvizen túl lakának, Dárius királyhoz." (keresztyén bibliai lexikon)

A nagy francia forradalom - mélységből feljövő fenevad

 

Sehol a világon nem volt olyan egyértelmű ez a szembenállás, mint Franciaországban. A történet nagyon tragikus, mégis el kell gondolkodnunk a tanulságain, mert hamarosan az egész világ olyan lesz, mint Franciaország abban az időben.

Franciaországot évszázadokon át „az egyház legidősebb leányaként” emlegették. Azt a néhány rövid időszakot leszámítva, amikor a francia királyok védelmet nyújtottak a hugenottáknak (a francia protestánsoknak), a Katolikus egyház szinte minden területen teljes felügyeletet gyakorolt az ország fölött. Az 1700-as években ez nagy zűrzavarhoz vezetett.

A francia népet három társadalmi csoportra, rendre tagolták. A felső rendbe az egyházi vezetők tartoztak. A második rend a nemességé volt. A harmadikba tartozott mindenki más. Az első két rend tagjai birtokolták Franciaország területének csaknem a felét, holott a népességnek csak nagyon kis részét alkották. Ráadásul még adót se kellett fizetniük. 

Mit mond a Biblia a szegények elnyomásáról? (Péld 14:31)"Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, aki könyörül a szűkölködőn"(Péld 22:22-23) Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja.  (Préd 5:8). Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre, és ezek felett még felsőbbrendűek vannak. A Biblia szerint a gazdagok továbbra is elnyomják a szegényeket, egészen Jézus eljöveteléig. (Jakab 5:1-4). "Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok.Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez."

Feltűnt, kik alkották a francia társadalom legfelsőbb rétegét? Az egyház. Mit mond Jézus, milyennek kell az egyháznak lennie? (Mk 10:42-45) "Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért."

Harc a Biblia ellen

A francia társadalmi rendszer igazságtalansága túl messzire ment. Az elnyomott harmadik rend boldogtalansága és haragja végül több évig tartó kegyetlen háborúhoz vezetett, amit a Nagy Francia forradalom néven ismerünk. A kormányt megbuktatták és a királyi párral együtt több, mint negyvenezer embert végeztek ki. Kapzsiságuk és gőgjük miatt a papokat is annyira gyűlölték, hogy sokukat szintén meggyilkolták.

Más forradalmaktól eltérően senki sem próbálta megváltoztatni, vagy helyettesíteni a katolicizmust. Ezúttal a nép annyira haragudott az egyház bánásmódjára, hogy az egész kereszténységtől meg akartak szabadulni. A rosszal együtt a jótól is megszabadultak.

A papokat Istenbe vetett hitük megtagadására kényszerítették. Sokan meg is tették, többek között Párizs érseke is. Tűzre vetették a Bibliákat és betiltották a vallási szertartásokat. Az új kormányzat új vallást hirdetett: az „Értelem” mindenhatóságát. Valójában nem is új vallás volt ez, hanem ateizmus, ami Isten létezését is tagadja. Talán meglepő, de a Biblia azokról is beszél, akik ebben hisznek. (Zsolt 14:1) "Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék."

Ami új volt benne, az hogy első alkalommal történt meg, hogy egy egész nép jelentette ki, nem hisz Istenben. Micsoda tragédia! A francia emberek többsége mégis örvendett neki. Nem kell több pénzt adniuk a kapzsi papoknak! Nem kell többé meggyónniuk bűneiket a papoknak és értelmetlen imákat mormolniuk a szentekhez, vagy még többet fizetniük a bűnbocsájtó cédulákért.

Jó dolog volt megszabadulni a katolicizmus hibáitól és visszaélésitől, de az ujjongás mögött egy másik eszme is meghúzódott: megszűnik a bűntudat. Miért? Mert nem létezett már a törvény. A Biblia és a Tízparancsolat hivatalosan megszűnt létezni.

Mostantól saját törvényeket alkothatnak. És azt is tették.

A tragikus következmények

Nagyon fontos a Francia forradalom története, mert bemutatja, mi történik nemsokára világunkban. A franciák amint királyuktól megszabadultak, hivatalosan arra szavaztak, hogy Istentől és Törvényétől is meg akarnak szabadulni. Úgy érezték, joguk van szabadon teljesen új törvényeket hozni, amilyeneket csak akarnak. Milyen elégedett lehetett Sátán ezzel a sikerével!

Kormányozni azonban nem könnyű, és az önző emberek kormánya előbb, vagy utóbb mindig összeomlik, elpusztítja önmagát. A francia királyi udvarban és az egyházban oly sok éven át uralkodó szörnyű gonoszság és önzés oda vezetett, hogy senki sem maradt, aki képes lett volna a Nemzetgyűlést másképp vezetni, mint önző módon. (Péld 29:12.) "Amely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok."

Több nagy kormányváltás és a „Terror uralmának” nevezett időszak után egy Napoleon Bonaparte nevű ifjú magához ragadta a hatalmat és Franciaország császárává koronáztatta magát.

A szörnyű zűrzavar során több ezer ember vesztette életét és a nemzet romokban hevert. Származott vajon bármi jó is a Francia forradalomból? Nos, komoly figyelmeztetés arra, mi történik, amikor egy nemzet elfordul Istentől és semmibe veszi törvényét.

A prófécia beteljesedése

A Nagy Francia Forradalom története közismert. Talán te is tanultál már róla az iskolában. Sokan mégsem tudják, hogy egy prófécia beteljesedése volt. Sok száz esztendővel azelőtt, hogy megtörtént volna, Isten „titkos, rejtjeles” leírást adott János apostolnak az eseményről. Olvassunk róla a (Jel 11:1-3.) És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, akik abban imádkoznak. De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig."

A két tanúbizonyság megismerése előtt, azonban ki kell derítenünk, mit jelent a prófécia időre vonatkozó része, és hogyan illeszkedik a történelembe. Első pillantásra úgy tűnik, mintha az igeversek két különböző időszakról szólnának, 42 hónapról és 1260 napról. Gyors utánaszámolással azonban rájövünk, hogy valójában ugyanarról van szó. 30 napos hónapokkal számolva a 42 hét pontosan 1260 napot tesz ki.

Ez egy nagyon fontos időszak, annyira fontos, hogy a Jelenések könyvében még másik három helyen is olvashatunk róla (Jel 12:6; 13; 13:5), Dániel könyvében pedig kétszer (Dán 7:25; 12:7). Ezek az igeversek segítenek pontosan meghatározni, mikor kezdődik és végződik az 1260 napos időszak.

Olvassuk el (Dániel 7:23-25) "A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni. És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig." Emlékezzünk, hogy a negyedik fenevad ugyanazt jelképezi, mint amit Dániel könyve 2. fejezetében a negyedik fajta fém, Rómát szimbolizálja. Ezeket az igeverseket a legkönnyebb megérteni a hat igehely közül, ahol a Biblia az 1260 napról beszél, mert az angyal sok mindent megmagyaráz a látomásból. A kis szarv, mely a tíz közül emelkedik ki, a nagyokat szóló száj, az, hogy véli az idők és a törvény megváltoztatását, és hogy üldözi a Magasságos szentjeit, mind egyértelműen a Római pápaságra utal.

Ahol csak az 1260 napról olvasunk, azt látjuk, hogy a Római pápaság üldözi Isten népét. A Jelenések könyvének (Jel 13:3)."És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat." verse újabb tényt tesz hozzá, mégpedig a halálos sebről, ami begyógyul. Ez is sokat segít a megértésben.

Mikor is kezdődött tehát ez az időszak? Akkor kezdődött, amikor a pápaság teljesen megalapozódott a másik három „szarv”, vagyis birodalom elpusztításával 538-ban. (Emlékezzünk, hogy a bibliai próféciákban egy nap egy esztendőt jelent. (Ezék 4:6).És ha ezeket kitöltötted, feküdj a jobboldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked. Az 1260 év 1798-ban ért véget. Akkor kellett a pápaságnak „halálos sebet” kapnia.

És mi történt? 1798-ban Bonaparte Napóleon Itáliába küldte a francia hadsereget és fogságba ejtette VI. Piusz pápát, aki a következő évben meg is halt. Bár rövidesen új pápát nevezetek ki, a pápaság intézménye sokat veszített hatalmából és tekintélyéből. (/igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany)

Inkvizició (egyházi törvényszék borzalmai)

 Ez a prófécia különösen figyelemreméltó módon teljesedett be. Minden sérelem, minden gyalázat és kegyetlenkedés, amelyre Sátán az embereket felingerelhette, mindig Krisztus követőire zúdult. Ez megismétlődik mindig újból és újból, amíg a megtéretlen érzéki szív ellenségeskedik Isten törvényével, és nem akar engedelmeskedni parancsolatainak. A világ ma sem áll szorosabb összhangban Krisztus alapelveivel, mint állt az apostolok idejében. Ugyanaz a gyűlölet, amely a „Feszítsd meg! Feszítsd meg!”-et kiáltozta, és a tanítványok üldözését is felszította, megtalálható ma is; ez izzik az „engedetlenség fiaiban”. Ugyanaz a lelkület működik ma is zord eltökéltséggel, a meg nem újult szívben, amely a sötét középkorban férfiakat és nőket száműzetésre és halálra ítélt; amely az inkvizíció válogatott kínzásait kieszelte; a Szent Bertalan-éj mészárlásait kitervezte és véghezvitte, és a smithfieldi tüzeket gyújtotta. Az igazság története elejétől végig nem egyéb, mint a jó és a gonosz küzdelme. Az evangélium hirdetése e világon mindig ellenállás, veszély, veszteség és szenvedés közepette haladt előre. (EGW. Azapostolok története)

Hatalmuk növelésére egy bulla látott napvilágot, amely elrendelte az inkvizíció visszaállítását. Az általános felháborodás ellenére, amellyel a bullát fogadták még a katolikus országokban is, a pápai hatalmat elismerő uralkodók újra felállították ezt a rettenetes törvényszéket, kegyetlenkedéseivel együtt. E kegyetlenkedéseket, amelyek szörnyűségük miatt nem viselhették el a nappali fényt, megismételték föld alatti titkos börtönökben. Sok országban a nemzet legjobbjainak ezrei, a legtisztábbak, a legnemesebbek, a legértelmesebbek és legműveltebbek, kegyes és buzgó lelkészek, szorgalmas és hazaszerető polgárok, ragyogó tudósok, tehetséges művészek, ügyes kézművesek estek az inkvizíció áldozatául, vagy voltak kénytelenek külföldre menekülni. (EGW. A nagy küzdelem)

A XIII. században jött létre a pápaság legiszonyatosabb gépezete: az inkvizíció. A sötétség fejedelme ösztönözte erre a pápai hierarchia vezetőit. Titkos tanácskozásaikon Sátán és angyalai befolyásolták a gonosz embereket, de láthatatlanul köztük volt Isten angyala is, és félelmetes feljegyzést készített méltánytalan intézkedéseikről és tetteikről. E feljegyzések túl iszonyatosak ahhoz, hogy az ember elhordozza őket. „A nagy Babilon... részeg vala a szentek vérétől.” A mártír-milliók szétroncsolt teste bosszúért kiáltott Istenhez a hitehagyó hatalom ellen. (EGW.A nagy küzdelem)

Jézus követői szembe találják magukat mindenféle méltatlan bánásmóddal, váddal és kegyetlenséggel, amit Sátán fel tud szítani az emberi szívekben. Ez újra észrevehető módon megy végbe: ugyanis a testi szív gondolata még mindig ellenségeskedik Isten törvényével szemben, és nem veti magát alá a parancsolatainak. A világ ma sincs jobban összhangban Krisztus elveivel, mint volt az apostolok napjaiban. Ugyanaz a gyűlölet, amely a „feszítsd meg! feszítsd meg!” kiáltására késztetett sokakat, ugyanaz a gyűlölet, amely a tanítványok üldözéséhez vezetett, ma is munkálkodik az engedetlenség gyermekeiben. Az a lelkület, amely a középkorban börtönnel, száműzetéssel, halállal sújtott férfiakat és nőket, amelyben az inkvizíció válogatott kínzásai is megfogantak, amely kiagyalta és véghezvitte a Szent Bertalan-éji mészárlást, és amely fellobbantotta a smithfieldi tüzeket, még mindig gyűlölködő erővel dolgozik az újjá nem született szívekben. Az igazság története mindenkor az igazság és a hamisság közötti küzdelemről szóló feljegyzés volt. Az evangélium hirdetését mindig ebben a világban kellett továbbvinni, ellenállással, veszedelemmel, veszteségekkel és szenvedésekkel dacolva. (The Acts of the Apostles, 84–85.) 

NK 56. – Láttam, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől. – A XIII. században jött létre a pápaság legiszonyatosabb gépezete: az inkvizíció. A sötétség fejedelme ösztönözte erre a pápai hierarchia vezetőit. Titkos tanácskozásaikon Sátán és angyalai befolyásolták a gonosz embereket, de láthatatlanul köztük volt Isten angyala is, és félelmetes feljegyzést készített méltánytalan intézkedéseikről és tetteikről. E feljegyzések túl iszonyatosak ahhoz, hogy az ember elhordozza őket. „A nagy Babilon... részeg vala a szentek vérétől.” A mártír milliók szétroncsolt teste bosszúért kiáltott Istenhez a hitehagyó hatalom ellen. A pápaság a világ kényura lett. Királyok és császárok hajoltak meg a római pápa rendeletei előtt. Úgy tűnt, hogy a pápa az emberek földi és örökkévaló sorsát a kezében tartja. Róma tanításait évszázadokon át embermilliók fogadták el fenntartás nélkül, szertartásait tisztelettel gyakorolták, ünnepeit általánosan megtartották; papságát tisztelték, és bőkezűen támogatták. A római egyháznak azóta sem volt ennél nagyobb tekintélye, pompája és hatalma. (Jelenések könyve 17. fejezet)

Beteljesült próféciák (Korok üzenete 1.)

A Biblia szövegének csaknem egyharmada prófécia. Ezek a próféciák több száz, vagy olykor több ezer évvel a beteljesedésük előtt íródtak. A mai napig több mint 25.000 olyan archeológiai felfedezés látott napvilágot, melyek igazolják, hogy a Szentírás könyveinek szereplői valóságos személyek voltak, akik bizonyíthatóan ott éltek, ahol az adott könyv említi őket. Az események Egyiptomban, Kánaánban, Szíriában, Mezopotámiában és Izraelben történtek. A Biblia legtöbb próféciája már beteljesedett, s ezek közül megemlítünk néhány neves városról szóló jövendölést és azok beteljesülését. TYRUS városállama 01:14 ASKHELON 04:29 NINIVE 06:21 BABILON 09:09 EGYIPTOM 11:42 JERUZSÁLEM 15:09