Bízva az Úrban és Ő velünk tart

„Induljanak el az emberek, dolgozzanak, bízva az Úrban, és Ő velük tart, meggyőzi és megtérésre vezeti a lelkeket. Az egyik munkás jól beszél, a másik tehetségesen ír, a harmadik őszintén, buzgón, szívből imádkozik, más pedig az éneklés ajándékát kapta. Van olyan is, aki különös erővel, világosan tudja magyarázni Isten Igéjét. Minden ajándéknak erővé kell válnia Isten szolgálatában, mert Ő együttműködik a munkásaival. Az egyiknek Isten a bölcsesség beszédét adja, a másiknak az ismeretet, a harmadiknak a hitet, de mind ugyanannak a Fejnek a vezetése alatt dolgoznak. Az ajándékok különbözősége a különféle feladatok ellátásához vezet, 

»de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz« (1Kor 12:6), /RÚF/. 

Senki ne vesse meg az úgymond kisebb ajándékokat! Mindannyian induljunk dolgozni! Senki ne kulcsolja össze a kezét hitetlenül, arra gondolva, hogy úgysem tehet nagy dolgot! Ne magadra tekints, hanem a Vezetőre! Alázattal, őszintén és szeretettel tedd meg azt, ami módodban áll”! (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1906. április 12.) 

„Mindannyiunknak szükségünk van mások gondolataiból származó segítségre. Isten nem csak a mi elménkben munkálkodik. A különböző embereknek adott, sokféle ajándék célja, 

»hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére« (Ef 4:12), /RÚF/… 

Mindig lesznek akadályok előttünk, de kövessük Vezetőnket, és összefogva, kéz a kézben nézzünk szembe a nehézségekkel”! (Ellen G. White: The Upward Look. 141./old.) 

White idézet: A KIVÁLÓBB ÚT 

"Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképpen való utat mutatok néktek." (1Kor 12:31) 

Néhányan abban a veszélyben vannak, hogy hatalmi vágyaik eléréséhez az irigység útját választják. Hajlamosak felebarátjuk lelki ajándékát nem észrevenni, mely pedig éppen úgy szükséges a sikeres munkához, mint az övéké. De a munkát Isten iránti igaz és tiszteletteljes szeretet által fogják befejezni. És aki Istent szereti, szeretni fogja az Ő testvérét is.

Ne uralkodjék a parancsoló, zsarnoki, uralmi tekintély. Isten gyógyító, életet adó szeretetének kell életünket uralni. Minden munkás lelkének, szavainak és cselekedeteinek igazolni kell, hogy felismerte: Krisztusért munkálkodik. A Nagy Tanítótól kapott erővel nevel és tanít másokat, nem pedig parancsol. Krisztushoz kell mennie, vágyakozva arra, hogy másokat taníthasson és nekik segítsen.  

Türelem és csendes megelégedés a "legjobb ajándék". Ugyanígy a bátorság is, hogy kövessük a szolgálat útját, még akkor is, ha az barátainktól elvezet. De a meggyőzés mögött se legyen konokság, mellyel az ember saját eszméihez ragaszkodik. Mindannyian vigyázzunk és imádkozzunk. A szónoklás ajándéka csodálatos, de ugyanolyan nagy hatással kamatoztatható, mind a jóra, mind pedig a rosszra. 

Jó értelmi képességeket, nemes ízlést, gyakorlatiasságot, finom modort, igaz magasztosságot használ fel Isten az Ő munkájában. De ezeket mindenekelőtt az Ő ítélete alá kell helyezni. Az Úr az Ő jelenlétével irányít. Akinek szíve vágyaiban, cselekedeteiben Krisztussal egyesül, az alkalmazkodik az Ő akaratához. 

Komolyan vágynunk kell a leghasznosabb ajándékra, de ez nem azt jelenti, hogy elsőknek kell lennünk. Kérnünk kell az erőt, hogy Krisztus példáját követhessük, hogy az evangélium hírnökei lehessünk. Ez az igaz vallásosság. A kísértések, gyanakvások és hamis feltevések megnehezítik, hogy megőrizd a nemesebb élet lelkületét; ennek ellenére az Úr azt szeretné, ha áldott, szent fényében járnánk. (Pacific Union Recorder, 1906. július 26.) – A Szentlélek eljő reátok, „A kiválóbb út” című rész.

A NYELVEKNÉL ÉS CSODÁKNÁL FONTOSABB KRISZTUST PRÉDIKÁLNI 

"Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek." (1Kor 14:26) 

Nagyszerű munkát kell elvégeznünk a Földön. Férfiaknak és nőknek meg kell térniük, nem a nyelveken szólás vagy csodák, hanem a megfeszített Krisztus prédikálása által. Miért késleltetjük Isten művét, hogy segítsünk a világot jobbá tenni? Miért várunk csodákra vagy valamilyen drága felszerelésre? Bármilyen szerény is hatásköröd vagy egyszerű a munkád, ha a Megváltó tanításával összhangban munkálkodsz, feltárja önmagát rajtad keresztül és befolyásod lelkeket fog Őhozzá vezetni. Ő megbecsüli a szelídeket és alázatosokat, akik komolyan akarják őt szolgálni. Bárhol is dolgozunk, az üzletben, tanyán, vagy a hivatalban, törekednünk kell arra, hogy lelkeket mentsünk az Úrnak. 

Vetnünk kell minden vizek mellett, úgy, hogy megtartjuk lelkünket Isten szeretetében, és munkálkodunk míg nappal van, felhasználva minden eszközt, melyet az Úr szolgálatára kaptunk. Bármit teszünk, örömmel tegyük, s bármilyen áldozatot is kell hoznunk, azt is örömmel hozzuk. Ahogy minden vizek mellett vetünk, fel kell ismernünk a következő szavakban rejlő igazságokat: "aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9:6) 

Mindenért a legfőbb kegyelemnek vagyunk adósai. Kegyelem által váltattunk meg, születtünk újjá és lettünk Jézus Krisztus örökösei. Tárjuk fel ezt a kegyelmet mások előtt is. 

A Megváltó magához vonzza azokat, akik átalakulnak, és neve dicsőségére használja fel őket. Olyan eszközöket is felhasznál, akiket mások elkerülnének, és mindazokban munkálkodik, akik átadják magukat Őnéki. Örömmel fogadja azokat, akik látszólag reménytelenek, akiket Sátán megalázott és lealacsonyított; de Ő munkálkodott bennük és általuk, s kegyelme részeseivé teszi őket. Örvendezik felettük, és megmenti őket a szenvedéstől és a haragtól, mely az engedetleneket sújtja. Gyermekeit munkatársaivá teszi, hogy sikerrel végezzék be a munkát, s már ebben az életben is élvezzék drága jutalmát. (Review and Herald, 1905. január 5.) – A Szentlélek eljő reátok, „A nyelveknél és csodáknál fontosabb Krisztust prédikálni” című rész. 

 (1Korinthus 14:1-40). Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. (2) Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. (3) Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (7) Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? (8) Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? (9) Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. (10) Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. (11) Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. (12) Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. (13) Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. (14) Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. (15) Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. (16) Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? (17) Mert a te hálaadásod ugyan jó, de a másik nem épül belőle. (18) Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, (19) de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. (20) Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. (21) A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. (23) Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? (24) De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, (25) és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van. (26) Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! (27) Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! (28) Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! (29) A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! (30) De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! (31) Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. (32) A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. (33) Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, (34) az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. (35) Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. (36) Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? (37) Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (38) És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. (39) Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! (40) Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/ 

A prófétaság a Lélek ajándéka

(1Kor 12:10, 28). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. /RÚF/; 

(1Kor 13:8). A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/

 Pál a lelki ajándékokról szóló beszédében fontos helyet biztosít a prófétaság ajándékának. Érdekes, hogy általában a prófétaság ajándékát a nyelvek adománya előtt említi 

 A nyelvek adománya csak akkor kerül előre, amikor azt akarja kiemelni, hogy a prófétaság ajándékához képest viszonylag kevésbé fontos. 

(1Kor 14:4-6, 22). Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. /RÚF/ 

(1Kor 14:3-4). Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. /RÚF/ 

(Ef 4:11-13). És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, (12) hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (13) míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/ 

A lelki ajándék célja, hogy építsen, figyelmeztessen és vigasztaljon. 

(1Kor 14:3). Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. /RÚF/; 

 (ApCsel 15:32). Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. /RÚF/) 

Ez azt sejteti, hogy a prófétálás nem annyira a jövőt mondja meg, inkább arra mutat, hogyan éljünk a jelenben. A görög prophéteuó szó jelentheti azt, hogy „előre megmond valamit” vagy azt is, hogy „valaki más nevében mond valamit”. 

Az első jelentésre példa ... ahol az a magyarázat Dávid próféta voltára, hogy „előre látta”

 (ApCsel 2:29-31). (Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. (30) De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, (31) ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. /RÚF/) 

(Ám 3:7). Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. /RÚF/), 

 A második esetben verse Júdást és Szilászt prófétának nevezi. „Prófétai” tevékenységük abból állt, hogy  „sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket”.

(ApCsel 15:32). Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak,  sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket. (ÚRK) 

(Ef 4:11-13) verseiből megtudjuk, hogy a lelki ajándékok nem szűntek meg az apostoli kor végén, megmaradnak a végidőig.

 (ApCsel 2:39). Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. /RÚF/ 

Azonban, ha valaki prófétának mondja magát, a Szentírás alapján kell elbírálni az állítását. Általánosságban véve négy feltételnek kell eleget tennie. 

Az első:, hogy a nem feltételes próféciáknak mindig teljesülni kell.

(5Móz 18:22). Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondta, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle! /RÚF/; 

(Jer 28:8-9). Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhínségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. (9) Ha pedig egy próféta békességről prófétál, akkor a prófétai ige beteljesedésekor majd kiderül, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát. /RÚF/

Másodszor:, az üzenetnek egyeznie kell korábbi próféták kijelentéseivel. »A revideált új fordítást a korábbi, Vulgata Biblia szerint készítették, ezért néhol csúszás van a Károly és az új fordítás között, mint itt az 5Mózes 13. fejezeténél is!» 

(5Móz 13:1-3. 2-4). Ha próféta vagy álomlátó támad közöttetek, és meghirdet egy jelet vagy egy csodát, (3) még ha be is következik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, de közben azt mondja: Kövessünk más isteneket, akiket nem ismertél, és tiszteljük azokat, (4) akkor se hallgass annak a prófétának a szavára vagy arra az álomlátóra! Mert csak próbára tesz benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. /RÚF/; 

(Ézs 8:20). A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. /RÚF/ 

Harmadszor: a próféta életének tanúskodnia kell Krisztus iránti elkötelezettségéről. 

(1Jn 4:1-3). Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. (2) Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. (3) Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. /RÚF/

Negyedszer pedig, ahogy Jézus mondta, a hamis prófétákat a gyümölcseikről ismerhetjük meg és ez éppúgy vonatkozik az igaz prófétákra is. 

(Mt 7:15-20). Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. (16) Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? (17) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (18) Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. (19) Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. (20) Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. /RÚF/, 

A jelenések könyvében az áll, hogy a maradék egyház meghatározó jellemzője a prófétaság ajándéka.

 (Jel 12:17). Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, /RÚF/; 

(Jel 19:10). És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke. /RÚF/) 

Hetednapi adventistaként hisszük, hogy Ellen White megkapta a prófétaság ajándékát, ami tükröződik az írásaiban.  

White idézet: Ahhoz, hogy az igazság hiteles befolyással bírhasson az emberi szívre, el kell azt ismerni a mennyei világegyetem, az el nem bukott világok és az emberek előtt. Senki se gondolja, hogy rejtőzködve üdvözítheti magát, vagy hogy akár az evangélium által felkínált legkisebb lelki áldást is elnyerheti. Az Úr nyilvános, férfias bizonyságtevésre hív: „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr.” (Ésa 43:10) Istennek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak az ismeretét addig nem lehet sikeresen hirdetni, míg a keresztény jellemszépségre áhítozó hitetlen ember nem válik olyanná, amit elvár Isten – látványossága a világnak, angyaloknak és embereknek, hegyen épített város, ami nem rejthető el. – That I May Know Him, 214./old. 

Senki se gondolja, hogy túlságosan megalázó… még többre vágyva járulni a kegyelem trónusa elé. Ki kell tárni a templom ajtaját. A lélek templomát meg kell tisztítani az erkölcsi szennytől, helyre kell állítani az áldozati oltárt, az önzést ki kell írtani a lélekből, a bálványokat pedig meg kell semmisíteni… 

Gyakran említettem olyan fiatalok esetét, akiket megzavarnak a különféle tanítások és az, ahogyan napjainkban bemutatják nekik az Igét, mivel egyesek a zsidókhoz hasonlóan „oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” … Bár teljes egészében Isten Igéjének tartják a Bibliát, de nem tekintik teljes egészében ihletett írásnak azt. Egy magát bölcsnek tartó ember kétségbe vonja az Írás némely részét, egy másik, feltételezetten jó ember megkérdőjelez egy másik bibliai könyvet, így a hitetlenség lassan beférkőzik a fiatalok elméjébe. Az igazság ismerete rövid időn belül meggyengül, és a hitük zavarossá válik. Már nem tudják, mit higgyenek... 

Amikor az ember az alapra, Jézus Krisztusra, az erős Sziklára veti lábait, a minden ismeret, bölcsesség és lelki hatékonyság Forrásától nyer erőt, így mindenki láthatja, hogy melyik táborhoz tartozik – azokhoz, akik megtartják a parancsolatokat, vagy azokhoz, akik áthágják a rendeléseket. Immánuel Fejedelem fejünk felett lobogó zászlaja el fog oszlatni minden kételyt, és mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy mi megtartjuk Isten parancsolatait, és rendelkezünk a Jézus Krisztus bizonyságtételével. Jézus Krisztus szeretete szorongat minket. – The Upward Look, 370./old. 

A nyelveken szólás ajándéka, amit a Szentlélek ad

(Mk 16:17). Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, /RÚF/; 

(ApCsel 2:1-13). Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, (2) hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. (3) Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. (4) Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (5) Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. (6) Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. (7) Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? (8) Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? (9) Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, (10) Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, (11) zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. (12) Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? (13) Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg. /RÚF/; 

(ApCsel 10:44-48). Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. (45) És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. (46) Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: (47) Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi? (48) És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig. /RÚF/;

 (ApCsel 19:6). És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. /RÚF/

 1Korinthus levelében) is valószínűleg olyan képességet jelent, amit a Lélek ad. 

(1Kor 12:8-10). Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. (9) Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. (10) Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. /RÚF/

  (1Kor 12:28, 30). Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/;

 (1Kor 13:1, 8). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/,

 Pál a nyelveken szólás ajándékát a lelki ajándékok felsorolásában említi verseiben és a (14. fejezetben) többször is utal rá. A görög glóssza („nyelv”) húsznál is többször jelenik meg (1Korinthus 14:12-14.) fejezeteiben, csak a 14. fejezetben tizenötször. Ezek mellett a görög heteroglósszosz („más nyelv”) is előfordul (1Kor 14:21) versében. A nyelvek ajándékára vonatkozó utalások nagy száma sejteti, hogy Pál számára különösen fontos ez a kérdés. Ennek az ajándéknak a helytelen használata felfordulást és zavart okozott az istentiszteleteken. (1Kor 14:23, 27, 33, 40) 

(1Korinthus 14:1-40). Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. (2) Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. (3) Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (7) Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? (8) Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? (9) Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. (10) Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. (11) Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. (12) Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. (13) Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. (14) Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. (15) Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. (16) Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? (17) Mert a te hálaadásod ugyan jó, de a másik nem épül belőle. (18) Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, (19) de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. (20) Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. (21) A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. (23) Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? (24) De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, (25) és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van. (26) Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! (27) Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! (28) Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! (29) A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! (30) De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! (31) Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. (32) A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. (33) Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, (34) az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. (35) Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. (36) Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? (37) Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (38) És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. (39) Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! (40) Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/ 

(1Kor 12:10, 30). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/ 

A nyelveken szólás ajándékának azért kell kéz a kézben járnia a magyarázattal, mert érthetőnek kell lennie (1Kor 14:9), máskülönben nincs haszna. (1Kor 14:6) Ez magyarázza, hogy miért helyezett Pál olyan nagy hangsúlyt a magyarázatra és a megértésre. Nyilvánvaló, hogy nem magát az ajándékot kritizálja, hanem amint majd a holnapi részben látjuk, azt, amilyen túlzóan kiemelték a korinthusiak, és ez a prófétaság ajándékának elhanyagolásához vezetett. Ennél a pontnál fontos megjegyezni: Pál kívánta ugyan, hogy minden korinthusi tudjon nyelveken szólni (1Kor 14:5), de nem számított rá, hogy ez meg fog történni.

 (1Kor 12:10). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. /RÚF/ 

Tehát az a gondolat, miszerint „mindenkinek kell nyelveken szólnia, mielőtt mondhatná, hogy részesült a Szentlélek keresztségében, valójában elferdíti azt a tanítást, amit Pál (1Korinthus 12. és 14. fejezetében) adott” (Raoul Dederen: Handbook of Seventh-day Adventist Theology. elektronikus kiadás, Commentary Reference Series, 12. köt. Hagerstown, MD, 2001, Review and Herald Publishing Association, 620./old.) 

Vannak olyanok a gyülekezetedben, akik más nyelveken is beszélnek? Hogyan tudják ezt a képességüket felhasználva másokkal is megismertetni Krisztust? Ennek fényében valójában mit jelent a nyelvek adománya, amiről Pál beszél?

White idézet: 

„És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.” (ApCsel 2:3-4) A Szentlélek tüzes nyelvek alakjában nyugodott az összegyűlteken. Jelképe volt ez a tanítványoknak akkor juttatott adománynak, amely képessé tette őket, hogy olyan nyelveken is folyékonyan beszéljenek, melyeket azelőtt sohasem ismertek. A tűz azt az izzó buzgóságot fejezte ki, mellyel az apostolok működni fognak; s egyszersmind azt az erőt is, mely munkájukat kíséri. 

„Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.” (5. vers) A zsidók abban az időben elszórtan éltek majdnem az egész Föld lakott területein, és a számkivetésben különböző nyelveket tanultak meg. Közülük sokan tartózkodtak Jeruzsálemben, hogy ott részt vegyenek a vallásos ünnepségeken. Az egybegyűltek között tehát minden ismert nyelv jelen volt. Az evangélium hirdetését ez a nyelvkülönbség nagyon akadályozta volna; Isten ezért csoda által pótolta az apostolok hiányosságát. 

A Szentlélek olyasvalamit tett érettük, amit különben egész életükben sem vihettek volna végbe. Ezentúl tehát, miután minden nyelven tudtak beszélni, ahová működésük kiterjedt, hirdethették az evangélium igazságait külföldön is. Ez a csodálatos adomány a világ előtt erős bizonyíték volt arra, hogy megbízatásukat a menny pecsételte meg. Ettől kezdve az apostolok beszéde tiszta, egyszerű és határozott volt, akár anyanyelvükön, akár idegen nyelven beszéltek. 

– A Szentlélek eljő reátok, 204./old. 

Közülük többeknek van mondanivalójuk a lelki ajándékokról, és ezt gyakran különös módon kamatoztatják. Vad, ingerlő érzéseknek adják át magukat, érthetetlenül beszélnek, és ezt hívják ők nyelveken szólásnak. Néhány hallgatót szinte megbabonáznak ezekkel az idegen megnyilatkozásokkal. Idegen lélek uralkodik ezekben a csoportokban, s ez képes legyőzni bárkit, aki megdorgálná őt. Isten lelke nincs jelen ilyenkor, és nem tud együtt munkálkodni ezekkel az emberekkel. Őket más lélek vezérli. Bizonyos közegben ezek a lelkészek is sikeresek. De ez még több munkát ró azokra a lelkészekre, akiket Isten küld el, s akik alkalmasak arra, hogy a szombat igazságát és a lelki ajándékokat helyes fényben tüntessék fel a hallgatók előtt; és akiknek befolyása és példája követésre méltó. 

Az igazságot úgy kell képviselni, hogy a képzett elme számára is vonzóvá váljon. Sokan nem is emberekként kezelnek bennünket, hanem lenéznek, mint szegényeket, gyengeelméjűeket, alacsony szintűeket, s így le is alacsonyítanak bennünket. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy akik tanítják, és mindannyian, akik hiszik az igazságot, átéljék annak megszentelő erejét, hogy állhatatos, magasztos életük megmutassa a hitetleneknek, hogy ezek az áltanítók megtévesztették őket. Milyen fontos, hogy az igazság képviseletét ne zavarják hamis és fanatikus izgalmi állapotok, hanem az igazság saját maga megállja a helyét, megőrizve eredeti tisztaságát és felemelő jellegét. – A Szentlélek eljő reátok, 205./old. 

A legkiválóbb út az Isten és az emberek között a szeretet

 „A szeretet nem a sok ajándék egyike, hanem az eszköz, amely által minden ajándék eléri végső célját”. (Carl P. Cosaert cikke: „1Korinthus”, Andrews Bible Commentary: New Testament. Berrien Springs, MI, 2022, Andrews University Press, 1643./old.) 

(1Korinthus 13:1-13). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. (4) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (9) Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. (10) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (11) Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (12) Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (13) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/ 

(1Pét 4:8-11). Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez. (9) Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül. (10) Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: (11) ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. /RÚF/ 

(1Korinthus 13 fejezete) arra tanít, hogy a lelki ajándékokat csak szeretettel lehet jól használni. Ezt a fejezetet a 12. fejezetben említett ajándékokra utalva kezdi Pál, és kihangsúlyozza, hogy szeretet nélkül értéktelenek. Szeretet nélkül tehát mit sem ér a tudás (1Kor 12:8. Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. /RÚF/)

 és a hit 

(1Kor 12:9). Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. /RÚF/), 

még ha akkora is, hogy „hegyeket mozdíthatok ki a helyükről” (1Kor 13:2) /ÚRK/. 

A nyelveken szólás képessége szeretet nélkül 

(1Kor 12:10, 28, 30). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/

csak annyit ér, „mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” (1Kor 13:1) ÚRK). Éppen így még a prófétálás fontos ajándékának sincs jelentősége szeretet nélkül. (1Kor 13:2) 

(1Kor 13:4-7) verseiben Pál arra összpontosít, hogy mi szeretet, és mi nem az; pontosabban mit tesz és mit nem tesz a szeretet. A szeretet jellemzésére kiválasztott szóval azt érzékelteti, hogy nem annyira érzés, mint inkább cselekedet, gyakorlat. 

Tehát felsorolja, hogy a szeretet: 

1) türelmes; 

2) jóságos; 

3) együtt örül az igazsággal; 

4) mindent elfedez; 

5) mindent hisz; 

6) mindent remél; 

7) mindent eltűr. 

Viszont a szeretet: 

1) nem irigykedik; 

2) nem kérkedik; 

3) nem fuvalkodik fel; 

4) nem viselkedik bántóan; 

5) nem keresi a maga hasznát; 

6) nem gerjed haragra; 

7) nem rója fel a rosszat; 

8) nem örül a hamisságnak. 

Ez a tizenöt ige biztos útmutatónak számít az ajándékok helyes gyakorlásához. Érdemes megjegyezni, hogy az igazi szeretet bemutatását éppen (1Korinthus 12. és 14. fejezete) közé helyezi, ahol a lelki ajándékokat érintő konfliktussal foglalkozik. Valóban a szeretet a kulcsa a lelki ajándékok bölcs használatának. Továbbá a szeretetet a hit és a reménység mellé helyezi, „ezek között pedig a legnagyobb a szeretet”. (1Kor 13:13) 

Miért kap a szeretet központi szerepet a hitünkben? Hogyan lehetne jobban tapasztalni Isten szeretetét annál, mint amikor imádkozva igyekszünk ezt tükrözni mások felé?

White idézet: Őrködöm és várom Uram visszajövetelét. De nem csak várnom, őrködnöm és imádkoznom kell, hanem szorgalmasan is kell dolgoznom. Életem minden cselekedetét, embertársaimmal folyatott üzleti tevekénységét Isten törvényéhez kell igazítanom, és akkor semmilyen körülmények nem fognak eltéríteni a helyes úttól és az igazságosságtól. Az Úr nem fogja elnézni azon emberek bűneit, akik megbántják az embertársukat. Emeljük tekintetünket az égre, kéréseinket küldjük Istenhez, embertársaink iránt tápláljunk önzetlen szeretetet, hiszen mindennél jobban szeretjük Jézus Krisztust, aki a vérén váltott meg, és akkor győztesekként kerülünk ki a legnehezebb és legalattomosabb kísértésekből is. Alázatos Istentől függésünk a mi erőnk biztosítéka. „Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem”; „Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsolt 62:6; 43:5) 

Bármilyen helyzetbe is kerülünk, tanúsítsunk tiszteletet és megbecsülést azok iránt, akikkel társulunk, még ha a legalázatosabb helyzetben élnek, mivel csak kevéssel rendelkeznek a boldogulásukhoz, és segítségre szorulnak. Az emberi lelkek túlságosan értékesek ahhoz, hogy közönyt tápláljunk velük szemben. Ők Isten véren megszerzett tulajdonai. Az Úr épp azokat fogja magasztos pozícióba helyezni, ha bíznak benne, akiket alsóbbrendűnek tartva elhanyagolnak embertársaik. 

Isten kegyelme fogja az embert úgy, ahogy van, és tanítva őt felhasznál minden elvet, ami teljes képzést nyújthat számára. Isten kegyelmének állandó befolyása krisztusi módszerek alapján oktatja a lelket, munkálja át minden indulatos szenvedélyét, minden jellemhibáját, mígnem Istennek Szentlelke új, életadó erővel be nem tölti őt isteni jellemmel. 

Sose felejtsétek el, hogy a gondolatok tetteket szülnek. Az ismétlődő tettek pedig szokásokká válnak, és a szokások alakítják a jellemet. Ha odafigyelünk az apró dolgokra, akkor már nem kell tartanunk attól, hogy a nagyobb dolgok beszennyeződnek és megromolnak. 

Legyen a Biblia életünk szabályozója. A mennyei világegyetem megdöbbenéssel figyeli, hogy azok az emberek, akik az Igét hirdetik, nem minden esetben gyakorolják az igazságot. Csak kevesen értik meg, hogy mit jelent tökéletesnek lenni Jézus Krisztusban, Isten kinyilatkoztatott akaratában. Azzal viszont senki sem gyalázza meg az Igét, ha beépíti a gyakorlati életébe, és olyan szokásokat alakít ki, amelyek fejlesztik a jellemét. – The Upward Look, 89./old. 

A különbözőségben megnyilvánuló egységnek Isten jellemét kell tükröznie

 (1Korinthus 12:1-31). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. (2) Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. (4) A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (5) Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (6) És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. (7) A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. (8) Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. (9) Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. (10) Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (11) De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. (12) Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. (13) Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (14) Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. (15) Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (16) És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (17) Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? (18) Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. (19) Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? (20) Így bár sok tagja van, mégis egy a test. (21) Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” (22) Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, (23) és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: (24) a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, (25) hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. (26) És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. (27) Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (29) Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? (31) De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. /RÚF/ 

Az egység szóhasználatával (1Kor 12:4-6) verseiben találkozunk („ugyanaz a Lélek”, „ugyanaz az Úr”, „ugyanaz az Isten”), amit azután jobban kifejt a (1Kor  12. fejezet) többi része. Ezt bizonyítják azok a fordulatok is, mint pl. „egy és ugyanaz a Lélek” (1Kor 12:11), „a test egy” (1Kor 12:12), „egy test” (1Kor 12:12, 13, 20), „egy Lélek” (1Kor 12:13) kétszer és „ugyanarról gondoskodjanak egymásért”. (1Kor 12:25) 

Az egység fogalma mellett Pál olyan kifejezésekkel emeli ki Krisztus teste tagjainak a különbözőségét, hogy „sok tagja” (1Kor 12:12, 20), „mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg” (1Kor 12:13), „nem egy tag, hanem sok” (1Kor 12:14), „az egész test” (1Kor 12:17), „egyenként mindegyiket” (1Kor 12:18), /ÚRK/, „a test… tagjai” (1Kor 12:22-23) és „mindegyik tag” (1Kor 12:26), /ÚRK/. Az egységre és a különbözőségre is helyezett hangsúly jelzi, hogy a lelki ajándékok célja a különbözőség általi egység elősegítése. 

A különbözőségben megnyilvánuló egységnek Isten jellemét kell tükröznie. Az Atya egy személy, a Fiú egy másik személy, a Szentlélek pedig a harmadik, akik megőrzik saját személyiségüket, miközben együttműködnek az egyház építéséért és a misszióra való felkészítéséért.

(1Kor 12:4-6);( Ef 4:11-13). És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, (12) hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (13) míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/

(1Kor 12:12-31) Miért igen találó kép a sok tagból álló test az egyház és tagjai ábrázolására? 

(1Korinthus 12) egyik központi gondolata, hogy a test tagjai ugyan egyénileg annyira különböznek egymástól (1Kor 12:15-20), de mind függnek egymástól. (1Kor 12:21-26). A láb a szemre hagyatkozva tudja, hogy merre menjen, a szem pedig nem érinthet meg semmit, arra a kéz képes. Az is csupán látszat, hogy egyes tagok gyengébbek (1Kor 12:22), „kevésbé nemesek” (1Kor 12:23), /RÚF/, hiszen mindre szükség van. (1Kor 12:22)

Sajnálatos módon a korinthusiak hajlamosak voltak bizonyos ajándékokat nagyra értékelni, míg másokat mellőztek. Ezt a hibát kiigazítandó hívta fel a figyelmüket Pál a szeretetre, mint ami „a legkiválóbb” út (1Kor 12:31), /ÚRK/. Vagyis Istennek tetsző minden ajándék, amit bölcsen és szeretettel használnak. 

Nézzük meg az ajándékok listáját (Róm 12:6-8), (1Kor 12:8-10, 28) és (Ef 4:11) verseiben! Mi a te ajándékod? Hogyan használhatod Krisztus testének építésére? 

(Róm 12:6-8). Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; (7) aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, (8) a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. /RÚF/; 

White idézet: Pál apostol a szeretet és egység megőrzésére biztatja az efézusiakat… A gyülekezeti megoszlások szégyent hoznak Jézus Krisztus vallására a világ előtt, és alkalmat adnak az igazság ellenségeinek útjuk igazolására. 

A hívők Krisztussal való közössége természetszerűleg arra vezet, hogy egymással is egy akaraton lesznek, és ez a legtartósabb egység a Földön. Krisztusban egyek vagyunk, ahogy Krisztus is egy az Atyával… Csakis úgy teremhetjük meg a Szentlélek gyümölcseit, ha személyes kapcsolatban állunk Krisztussal, ha napról napra, óráról órára közösségben élünk vele. A kegyelemben, örömben és hasznosságban való növekedésünk a Krisztussal való egységünknek és a benne gyakorolt hitünk mértékének függvénye. 

Ha a szívünkben él a Szentlélek és az igazság Igéje, akkor az el is különít minket a világtól. Az igazság és a szeretet változhatatlan elvei szívet kapcsolnak szívhez. Az egység erejének mértéke megegyezik a számunkra kirendelt kegyelemmel és igazsággal. 

A szőlőnek számos vesszője van, és bár a vesszők különbözők, mégsem civakodnak. Egység él a különbözőségben. Az ágak mind egy forrásból nyerik táplálékukat. Ez a Krisztus-követők egységének ábrázolása. A különféle feladatok ellenére egyetlen fővel rendelkeznek. Ugyanaz a Lélek munkálkodik általuk más-más módon. Ez összecsendülő tevékenység, bár az ajándékok különbözők… Isten mindegyikőjüket felszólítja… kijelölt feladatának elvégzésére a számukra kirendelt képességeknek megfelelően. 

Jellemet kell formálnunk önmagunkban, mégpedig Krisztus jellemét. Ha Krisztus jellemével bírnánk, összhangban végeznénk Isten munkáját. A bennünk lakozó Krisztus összekapcsol a testvéreinkben élő Krisztussal, és a Szentlélek a szív és tett olyan egységét nyújtja, amely bebizonyítja a világnak, hogy Isten gyermekei vagyunk. 

A világnak arra van szüksége, hogy a szeme előtt menjen végbe a csoda, amely Isten népének szívét keresztény szeretetben köti össze. – Isten csodálatos kegyelme, 211./old. (júl. 22.) 

A Krisztus és a tanítványok között levő egység egyetlen tanítvány személyiségét sem semmisíti meg. Egyek gondolkodásban, célkitűzésben, jellemben, de nem egy a személyiségük. Amikor az ember befogadja Isten Lelkét, és engedelmeskedve igazodik Isten törvényéhez, az isteni természet részesévé válik. Krisztus vezeti tanítványait, hogy Őbenne egyek legyenek az Atyával is. Az ember a Szentléleknek az elméjére gyakorolt hatása révén válik tökéletessé Jézus Krisztusban. Az egység Krisztussal egységet hoz létre az embertársakkal is. Ez az egység a legmeggyőzőbb bizonyíték a világ előtt Krisztus fenségére, jellemszépségére és a bűnöket eltörlő hatalmára vonatkozóan. – Our Father Cares, 38./old

Különféle ajándékok Lélek által

 

(1Kor 12:1). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. /RÚF/

versében a „pedig” szóval Pál új témát vezet be. A teológusok még vitatják, hogy itt „lelki ajándékokról” vagy „lelki emberekről” beszél, ugyanis a görög tón penumatikón mindkét fordítást megengedi. 

(1Kor 12:4). A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. /RÚF/

 fényében a „lelki ajándékok” a valószínűbb, ugyanis az apostol ott világosan utal a lelki ajándékokra. 

(1Kor 12:2-3). (Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. /RÚF/

 ... versében rámutat: a Lélek első ajándéka az, hogy a hívő bátran Úrnak vallja Jézust. Amikor az Újszövetség korában valaki Úrnak nevezte Jézust, ezzel azt mondta, hogy nem a császár az úr. 

ApCsel 17:7. Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust. /RÚF/; 

(Jn 19:12, 15). Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak. (15) Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! /RÚF/

 Ezt a császári hatalom elleni lázadásnak tartották, amiért halálbüntetést szabhattak ki. 

Jézus és Pál is kiemelte, hogy a Lélek ajándéka az Istenbe vetett hit – még az üldöztetéssel és a halálos fenyegetéssel szemben is. Valójában ez a legalapvetőbb ajándék. Nem meglepő, hogy felsorolásában az első helyen szerepel.

(1Kor 13:13). Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/ 

 A hit lelki ajándék, amit világosan mutat Pál kijelentése versében, ugyanakkor van még sok egyéb ajándék.

(1Kor 12:9). Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. /RÚF/) 

 Mindegyik szükséges, amit az is bizonyít, hogy a Szentlélek osztja ki különböző fajtáit, „mindenkinek külön, amint akarja”. (1Kor 12:11) 

(1Kor 12:1-6). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. (2) Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. (4) A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (5) Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (6) És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. /RÚF/ 

A „különbség” szó kiemeli az ajándékok sokféleségét. Amit (1Kor 12:1) versében Pál „lelki ajándékokként” nevez meg, azt a (1Kor 12: 4-6) versekben tovább boncolja, három, különböző szögből nézve: „ajándékok” (khariszma), „szolgálatok” (diakonia) és „cselekedetek” (energéma). E szavak mást jelentenek, de a szakasz párhuzamossága miatt fontos, hogy ne húzzunk közöttük éles határvonalat. Azt is figyelembe kell venni, hogy a lelki ajándékok a háromszemélyű egy Isten jelleméből kiindulva az egység erősítését szolgálják. 

 (Ef 4:8-11). Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” (9) Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. (10) Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. (11) És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, /RÚF/

A Lélek adja az ajándékokat, ugyanakkor a keresztények Istentől kapnak erőt Krisztus szolgálatára a hívők közösségében. (1Kor 12:5-6) Minden hívő egyénileg kap ajándékot (1Kor 12:11). De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. /RÚF/), és ezek egyaránt a hívők közösségének közös javát szolgálják. 

White idézet: A talentumok, melyeket Krisztus egyházára bízott, a Szentlélektől kapott lelki ajándékok és áldások, melyeket be kell mutatnunk a világnak. „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.” (1Kor 12:8-11) 

Nincs szebb az Úr terveiben annál, minthogy férfiaknak és nőknek különböző lelki ajándékokat adjon. Az egyház az Ő kertje, melyet különféle fák, növények és virágok díszítenek. Nem várja el, hogy az izsóp a cédrusfa méreteit öltse magára. Azt sem kívánja, hogy az olajfa elérje a díszes pálmafa magasságát. Valamilyen mértékben mindannyian részesülünk lelki, illetve szellemi ismeretekben. Isten a kevésbé képzettekre is bízott feladatokat, és szeretné, ha alázatosan, benne bízva végeznék munkájukat. 

A különböző lelki ajándékokat más-más munkás kapta meg, hogy ezáltal is érezzék azt, hogy szükségük van egymásra. Isten adta ezeket az ajándékokat, hogy az Ő szolgálatában hasznosítsák, ne a birtokost dicsőítsék, sem ne az embert emeljék fel, hanem a világ Megváltóját emeljék fel. Ezekkel az emberiség javát kell szolgálni, az igazság bemutatásával, úgy, hogy ne legyen abban semmi hamisság. A lelki ajándékok megnyilvánulnak minden szóban, cselekedetben, a kedvességben és a szeretetben. Ha minden munkás hűségesen betölti a számára kijelölt helyet, akkor Krisztus főpapi imája szerint a világ meg fogja tudni, hogy ezek az Ő tanítványai. – A Szentlélek eljő reátok, 191./old. 

Amikor majd az ítéletkor a könyvek megnyittatnak, sokan meglepődnek azon, hogy Isten hogyan ítéli meg a jellemet. Felismerik majd, hogy Isten nem az ember szemével lát, és nem az emberek szerint ítél. A szívünket olvassa. Tudja a cselekedetek indítékait, és méltányol minden hűséges erőfeszítést, amit érte tettünk. Az Úr sokféle lelki ajándékot használ fel a művében. Egyetlen munkás se gondolja, hogy az ő ajándéka a másikénál feljebbvaló. Engedjük, hogy Isten ítéljen. Próbára teszi, majd megjutalmazza munkásait, és igazságosan ítélkezik képességeik felett. Az egyházban különböző lelki ajándékokat helyezett el, hogy megfeleljenek a különböző felfogású emberek elvárásainak, akikkel munkásai kapcsolatba kerülnek. 

Az Úr mindenkinek adott feladatot, s ezt mindenkinek meg is kell cselekednie. Nincs mindenkinek ugyanaz az ajándéka vagy készsége. Mindannyiunknak naponta éreznünk kell a Szentlélek átformáló erejét, hogy sok gyümölcsöt teremjünk az Úrnak. A munka eredményessége nem az igehirdetőtől függ. A lelkész mögött álló láthatatlan munkás győzi meg a lelkeket, és vezeti őket megtérésre. – A Szent lélek eljő reátok, 210./old. 

Lelki ajándékok a Lélek egysége

„Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.” (1Kor 14:1) 

Az emberi testhez hasonlóan az egyház is egy egész, aminek sok tagja van; mind különböző szerepet, feladatot lát el, más-más ajándékkal rendelkezik. A szeretettel gyakorolt lelki ajándékok a Szentháromság Isten jellemét tükrözik és az egység érzetét erősítik. 

(1Korinthus 12-14). fejezetét, a lelki ajándékokról szóló tanítást. Ez a szakasz egy nagyobb egység része, amelyben Pál taglalja, hogy milyen az elvárt keresztényi viselkedés vallási keretek közt.

 (1Korinthus 11-14. fejezet) Az apostolt legfőképpen az a probléma aggasztja, hogy az összejövetelek nem rendben zajlanak. Szerinte abban van a megoldás, hogy az egyház hasonlítható a testhez, amelynek tagjai különféle feladatokat látnak el,

  „Krisztus testének építésére.” (Ef 4:12) Röviden: Isten azért adta a lelki ajándékokat az egyháznak, hogy a különbözőség által az egységet erősítse. 

Pál bizonyára továbbra is észben tartotta a levél első négy fejezetében tárgyalt problémát, a klikkesedést, a viszálykodást. A gyülekezet tagjai közötti egyetértés hiányára a megoldást a Krisztusban való egységben látta. Most ezt a gondolatot viszi tovább, amikor felvázolja, hogyan érti a lelki ajándékok szerepét. Pál szerint a Krisztusban és a Lélekben való egység a szakadások elkerülésének egyetlen eszköze. 

White idézet: Tanulmányozzátok ezt az igeszakaszt. Isten nem egyforma feladatot rótt minden emberre. A különbözőségben szeretne egységet teremteni. Ha tanulmányozzák és követik Isten tervét, sokkal kevesebb súrlódás lesz az Ő munkájában. 

„Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van”, de mindenki fontos a mű előmenetele szempontjából. „Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?” 

„Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” 

Az Úrnak az a szándéka, hogy egyháza tiszteljen minden ajándékot, amit a különböző tagok kaptak. Vigyázzunk, ne engedjük meg az elménknek, hogy csak önmagára összpontosítson és azt gondolja, hogy az emberek csak akkor szolgálják az Urat, ha úgy dolgoznak, mint mi. 

Soha ne mondja egyik munkás a másiknak: „Nem akarok ilyen emberrel dolgozni, mivel neki más a meglátása. Olyanokkal akarok dolgozni, akik egyetértenek velem, és elfogadják az ötleteimet.” Lehet, hogy épp az a személy rendelkezik a bemutatandó igazsággal, akivel nem hajlandó dolgozni. De mivel nem fogadja el az Úr által felkínált segítséget, így akadályozza a munkát. – To Be Like Jesus, 84./old. 

Istennek számos eszköze van. Az isteni terv alapján dolgozni vágyó munkásokra vonatkoznak e szavak: „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3:9) Isten szolgája úgy haladjon előre, hogy egyetlen lelki ajándék se vesszen kárba. Akaratát várakozásban kell tartania, hogy amikor majd eljön az Úr ideje, akkor a „vesszeje” kihajtson. Senki sem tudhatja, hogy miként fog alakulni a munka, viszont Isten szolgájának minden pillanatban készen kell állnia a cselekvésre, és képesnek kell lennie megérteni Parancsnoka útjait és akaratát. – This Day with God, 31./old. 

A Szentlélek késztetései

Amint elgondolkodott a közötte és felesége között kialakult érzelmi távolságról, tudta, hogy rosszat tett. Goromba és kíméletlen volt, olyanokat mondott, amiket azóta megbánt. Mégis arra gondolt a következő pillanatban, hogy a felesége vajon nem érdemelte meg, legalább részben? Ismerős a gondolatmenet? Gyorsan át lehet kapcsolni a bűntudat érzéséből a gondolataink és cselekedeteink igazolásába. Nem mindig könnyű bocsánatot kérni, amikor rossz fát tettünk a tűzre, miközben ez olyan fontos, ha vissza akarjuk építeni és meg akarjuk erősíteni a kapcsolatainkat. Mindez ránk és Istenre is igaz. A Szentlélek gyakran arra késztet, hogy elkövetett bűneinkre gondoljunk. A szívünk megindul az emlékeztetők hatására, azonban olyan könnyű elhallgattatni azt a halk, gyenge hangot, amikor igazoljuk magunk előtt, miért cselekedtünk mégis úgy, ahogy. A Szentlélek egyik szerepe, hogy... 

„megfeddi a világot bűn… tekintetében”. (Jn 16:8) 

Micsoda rendkívüli ajándék ez Istentől 

(Lk 11:13). Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. /RÚF/, 

...hiszen éppen erre van szükségünk, hogy csökkentsük a távolságot, amely lopva egyre inkább közénk és Isten közé áll, ahogy haladunk az úton 

(Hóseás 6:1-11). „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. (2) Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. (3) Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” (4) Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat. (5) Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön. (6) Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. (7) De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám. (8) Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva. (9) A papok társasága olyan, mint a lesben álló rablóbanda: embereket gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el. (10) Szörnyűségeket láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel. (11) Júda, számodra is eljön az aratás, amikor fordítok népem sorsán. /RÚF/ 

Gondolkodj el a Szentlélek szerepéről a Szőlőtőkébe való beoltás folyamatában! 

(Jn 15:4. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. /RÚF/

 „Gyakran bánkódunk amiatt, hogy bűnös tetteink kellemetlen következményekkel járnak ránk nézve, ez azonban nem bűnbánat. A bűn miatti igazi szomorkodás a Szentlélek munkájának gyümölcse. A Lélek elénk tárja a hálátlan szívet, amely megbántotta, megszomorította a Megváltót, és töredelmesen a kereszt lábához vezet bennünket. Minden bűn újra megsebzi Jézust… sírunk bűneink miatt, amelyek szenvedést okoztak neki. Az ilyen sírás a bűn megtagadásához vezet”. (Ellen G. White: Jézus élete. 246./old.) 

Az az igazság, hogy nem növekedhetünk az Istennel való kapcsolatunkban, amíg a magunk választotta, becsben tartott bűneink közénk állnak. Mindannyian híjával vagyunk Isten dicsőségének, de megtérhetünk (és meg is kell térnünk) bűneinkből, amikor a Szentlélek eszünkbe juttatja azokat.

 (Ef 4:30). És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. /RÚF/)

White idézet: Isten szerény körülmények között élő férfiakat ihlet majd, hogy hirdessék a jelenvaló igazságot. Sok ilyen személyt látunk majd szorgoskodni mindenfelé, akiket Isten Lelke késztet eljuttatni a világosságot a sötétben élőkhöz. Mintha az igazság tüzének vágya égne csontjaikban, hogy világosságot vigyenek a sötétségben élőkhöz. A tanulatlanok közül is sokan fogják hirdetni Isten Igéjét. Isten Lelke gyermekeket késztet majd, hogy hirdessék a menny üzenetét. Isten kitölti Lelkét azokra, akik engednek buzdításainak. Lerázzák a gúzsba kötő szabályokat és óvatosságot, és csatlakoznak az Úr seregeihez. 

A jövőben a Szentlélek átlagos körülmények között élő embereket késztet majd arra, hogy feladva korábbi foglalkozásukat, menjenek és hirdessék az irgalom utolsó üzenetét. A lehető leggyorsabban készíti fel őket a munkára, hogy siker koronázza igyekezetüket. Együttműködnek a mennyei eszközökkel, mert hajlandók áldozni és áldozattá válni a Mester szolgálatában. Ezeket a munkásokat senkinek sincs joga akadályozni. Mikor útra kelnek betölteni a nagy küldetést, kívánjuk nekik, hogy Isten kísérje őket az úton. Ne gúnyoljuk őket, amikor a föld lezüllött helyein vetik az örömhír magvait. 

Sem megvenni, sem eladni nem lehet az élet legbecsesebb dolgait – az őszinte odaadást, a becsületet, az igazmondást, a tisztaságot, a szeplőtlen megvesztegethetetlenséget, amelyek egyformán rendelkezésre állnak mind a tanulatlanoknak, mind a tanultaknak, bármelyik fajnak, egyszerű földművesnek vagy trónon ülő királynak. Egyszerű munkások, akik nem bíznak a maguk erejében, hanem őszinte odaadással fáradoznak mindig Istenben bizakodva, együtt örülnek majd az Üdvözítővel. Kitartó imájuk lelkeket vezet a kereszthez. Jézus együttműködik önzetlen igyekezetükkel. Ő készteti a szíveket, és tesz csodákat a lelkek megtérése érdekében. Férfiakat és nőket gyűjtenek majd be a gyülekezet közösségébe. Imaházakat építenek és iskolákat alapítanak, szívük pedig örömmel telik meg, amikor látják Isten szabadítását. – To Be Like Jesus, 225./old. 

Nem hiábavaló annak az embernek a könyörgése, akit őszinte vágy indít imára. Az Úr teljesíti szavát és elküldi Szentlelkét, aki az embert az Atya iránti bűnbánatra, és Jézus Krisztus iránti hitre vezeti. A hívő vigyázni és imádkozni fog, és elhagyja bűneit, és az Isten parancsolatainak megőrzésére való odaadó igyekezettel kinyilvánítja őszinteségét. Hitét imával elegyíti, és nemcsak hisz, hanem a törvény előírásainak is engedelmeskedik. Krisztus oldalán állónak vallja magát és elutasít minden olyan szokást és kapcsolatot, amely elvonná szívét Istentől. 

Aki valamikor Isten gyermekévé lesz, annak el kell fogadnia azt az igazságot, hogy a bűnbánatot és bűnbocsánatot nem kevesebb, mint Krisztus engesztelő áldozata által nyerheti el. Ebben megbizonyosodva a bűnösnek erőfeszítéseket kell tennie az érte végzett munkával összhangban, és fáradhatatlan esedezésekkel a kegyelem trónjához folyamodni, hogy Isten megújító ereje a lelkébe térhessen. 

Isten csak a bűnbánó embernek bocsát meg, de azt, akinek megbocsát, először bűnbánatra indítja. Isten biztosította a feltételeket – Krisztus örökkévaló igazsága minden hívő lélek számláján megjelenik. A drága, makulátlan ruha, mely a menny szövőszékén készült, biztosítva van a töredelmes, hívő bűnös számára, aki így szólhat: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemnek; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül…” (Ésa 61:10) – Szemelvények E. G. White írásaiból, 1. köt., 393./old. 

Testünk a Szent Léleknek temploma

 „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6:19–20)

A Menny mindenkit megvásárolt ezen a végtelenül drága áron. Isten a Menny tárházának minden kincsét a Földre árasztotta. Krisztus odaáldozásával az egész Mennyet nekünk adta, és megvásárolta rajta az ember akaratát, érzéseit, értelmét, lelkét. Hívők és nem hívők mind egyaránt az Úr tulajdonai.

Életünket egyedül Istentől kaptuk, Övéi vagyunk a teremtés és a megváltás jogán. Testünk sem a saját tulajdonunk, hogy tetszésünk szerint bánjunk vele, hogy rossz szokások által megbénítsuk, tönkretegyük, s ezzel lehetetlenné tegyük, hogy tökéletesen szolgáljuk Istent. Életünk és minden képességünk Istené. Ő minden pillanatban gondoskodik rólunk. Ő tartja működésben az élő szervezetet. Ha csak egy pillanatra is magunkra hagyna, meghalnánk. Teljesen és tökéletesen Istentől függünk.

Nagy tanulságot merítünk, ha megértjük a viszonyunkat Istenhez, s az Ő viszonyát hozzánk E szavak, "Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." (1Kor 6:20) Nem a magatokéi vagytok, mert áron vétettetek meg, legyenek állandóan az emlékezetünkben, hogy mindenkor tudatában legyünk annak, miszerint Istennek joga van a tehetségünkre, javainkra, befolyásunkra, egyéniségünkre. Tanuljuk meg tehát, hogyan bánjunk Istennek ezzel az ajándékával, lélekben, elmében, testben, hogy mint Krisztusnak megvásárolt tulajdonai, neki tökéletes, jó illatú szolgálatot nyújtsunk.

A földi gazdagság jelentéktelenné zsugorodik, ha akár csak egyetlen ember értékével vetjük is össze, akiért Urunk és Mesterünk meghalt. Aki mérlegen mérte le a dombokat, és a hegyeket a mérleg serpenyőjén, végtelenül értékesnek tartja az emberi lelket.

Értessük meg a fiatalokkal, hogy ők nem a magukéi, hanem Krisztus tulajdonai! Vére árán vásárolta meg őket; szeretete jogán igényt tart rájuk. Azért élnek, mert hatalmánál fogva Krisztus őrzi őket. Idejük, erejük, minden képességük az Övé, hogy az Ő szolgálatára fejlesszék, csiszolják és használják.

Krisztus magas árat fizetett érted, és most kegyelmet és dicsőséget kínál fel neked. Vajon elfogadod-e? (EGW: Isten csodálatos kegyelme)

Honnan tudjuk, milyen lélek van bennük?

 

A Biblia adja meg a választ: ,Gyümölcseikről ismeritek meg őket'... Sokfajta lélek van a világban, és mi azt a parancsot kaptuk, hogy próbáljuk meg a lelkeket. Az a lélek, amely nem készteti az embert arra, hogy józanul, becsületesen és Istent félve éljen a jelenvaló világban, az nem Krisztus Lelke. Egyre jobban meggyőződöm arról, hogy Sátánnak sok köze van ezekhez a féktelen mozgalmakhoz... Sokan közülünk, végtelenül szentnek mutatva magukat, emberi hagyományokat követnek, és nyilvánvalóan éppolyan járatlanok az igazságban, mint mások, akik nem keltenek ilyen látszatot.” „A tévelygés szelleme eltérít az igazságtól, Isten Lelke pedig elvezet az igazságra. De – mondod te – sok tévelygő gondolhatja azt, hogy az igazságban jár. S akkor mi a teendő? A válaszunk: a Lélek és az Ige között összhang van. Ha az ember megbírálja magát Isten Szavával, és úgy látja, hogy a teljes Igével összhangban van, akkor azt kell hinnie, hogy az igazságban jár; de ha úgy találja, hogy az őt vezető lélek nincs összhangban Isten törvényének vagy Igéjének lényegével, akkor vigyázzon, nehogy az ördög kelepcéjébe essen.” „Sokszor jobban meggyőzött a belső kegyességről egy fénylő szempár, egy könnyes arc, egy elcsukló hang, mint a nagyhangú kereszténység” (EGW A nagy küzdelem)

Az Üdvözítő így imádkozott tanítványaiért: "Szenteld meg őket a te igazságoddal, a te igéd igazság." Ám mi történik akkor, ha a bibliai tudás, ismeret nem változtatja meg az illető szokásait, életmódját, hogy megegyezzék az igazság világosságával? A lélek harcol a test ellen, a test a lélek ellen. Valamelyik győzelmet arat. Ha az igazság megszenteli a lelket, akkor gyűlöli és kerüli a bűnt, mert Krisztus szívesen fogadott és megbecsült vendége. Ám Krisztus nem lakozhat megosztott szívben. Jézus és a bűn sosem társulhatnak. Aki őszintén elfogadja az igazságot, aki eszi Isten Fiának a testét és issza a vérét, örök élete van annak. Jézus mondotta: "A beszédek, melyeket én szólok néktek, lélek és élet." Ha az igazságot befogadó lélek együttműködik a Szentlélekkel, akkor felelősségérzetének tudatában továbbítja az üzenetet embertársainak. Sosem válik belőle csupán erkölcsprédikátor. Szívvel lélekkel végzi a nagy művet, hogy megkeresse és megtartsa az elveszetteket. Minthogy valóban gyakorolja Krisztus vallását, jó munkát végez a lélekmentésben.  (EGW Bizonyságtételek) 

A Szentlélek önt szavakba minden őszinte imát. Felismertem, hogy amikor másokért imádkozom, akkor a Lélek esedezik értem és minden szentekért. Az ő közbenjárása Isten akarata szerint való, és sohasem ellenkezik azzal. "A Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek"; és a Lélek - mivel Ő is Isten - tudja Isten gondolatait; ennélfogva minden betegekért, vagy más szükségletekért mondott imánkat Isten akarata szerint veszi figyelembe. "Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke." (1Kor 2:11)  (EGW A Szentlélek eljő reátok)

Szentlélek jelenléte ma

…ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.(Márk 13:11b) Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok. (Luk.12:12) 

A Szentlélek ma még osztogatja ajándékait azoknak, akik kérik. Kérd az Ő áldását! Itt az ideje, hogy még buzgóbban szenteljük oda magunkat az Úrnak. Ránk hárul a fáradságos, de örömteljes, áldásos munka, tudniillik Jézus jellemét kinyilatkoztatni azoknak, akik a sötétségben vannak. Azért hívattattunk el, hogy a végidő napjaiban hirdessük az igazságot. Mindehhez feltétlenül szükséges a Lélek befogadása. Imádkoznunk kellene ezért. Az Úr szeretné ha így tennénk. Nem voltunk odaadóak ezen a téren.

Istenért való lelkesedés indította a tanítványokat, hogy nagy erővel tegyenek bizonyságot az igazságról. Ez a buzgóság tüzesítse át szívünket, hogy feltartóztathatatlanul hirdessük a megmentő szeretetet, Krisztust és megfeszítésének történetét. A Szentlélek ma is eljön, feleletül az őszinte, állhatatos imára, s betölti az embereket a szolgálathoz szükséges erővel. Miért olyan élettelen, gyönge ma mégis a gyülekezet?

. Mennyei Atyánk nagyobb készséggel adja Szentlelkét az azt kérőknek, mint amilyennel földi szülők adnak jó ajándékokat gyermekeiknek. A mi feladatunk viszont az, hogy bűnvallomás, alázat, bűnbánat és komoly ima által eleget tegyünk azoknak a feltételeknek, amelyek mellett Isten áldásaiban részesülhetünk. A megújulásra egyedül imára jövő válaszként számíthatunk. Az emberek nem találhatnak örömet az Ige hallgatásában mindaddig, amíg nélkülözik Isten Szentlelkét. Amikor azonban a Lélek ereje megérinti szívüket, az Istenről szóló beszéd nem marad hatástalan. Akiket Isten Igéjének tanításai vezetnek a Szentlélek jelenléte és kellő körültekintés kíséretében, azoknak csodálatos tapasztalatban lesz részük összejöveteleinken, és otthonaikba visszatérve egészséges légkört fognak árasztani magukból.

Krisztus megígérte, hogy a Szentlélek isteni befolyása követőivel lesz a világ végéig. De néhányan nem értékelték annyira ígéretét, mint kellett volna és a beteljesedését nem értették meg úgy, ahogyan kellett volna. Tehetség, kitartás, ékesszólás, és minden természetes vagy elsajátított adottság felhasználható, de a Szentlélek jelenléte nélkül az Úr egyetlen szívet sem tudna elérni, egyetlen bűnös sem lenne megnyerhető Krisztusnak. Mikor követői kapcsolatba kerülnek Vele, mikor a Szentlélek ajándékait bírják, még a legelesettebbnek és legtudatlanabbnak a szívét is isteni erő járja át. Az Úr így tudja őket felhasználni, hogy dicsőségének közvetítői legyenek az egész Világegyetem előtt.

A végidőben, amikor Isten műve a földön befejezéshez közeledik, odaszentelt hívők buzgó fáradozásait, a Szentlélek vezérlete alatt, az isteni kegyelem rendkívüli jelei kísérik majd. A korai és késői eső jelképében – ahogyan az eső keleten a magvetés, illetve az aratás időszakában hullott a földre – a héber próféták az isteni kegyelem különleges mértékű kiáradásait jövendölték Isten gyülekezete számára. A Lélek kiárasztása az apostolok napjaiban a korai esőt jelképezte, mely dicső eredményeket érlelt. A Szentlélek jelenléte az igaz egyházban az idők végezetéig érezhető lesz. (The Acts of the Apostles, 54–55.)igaz egyházban az idők végezetéig érezhető lesz. (The Acts of the Apostles, 54–55.) 

Szentlélek gyümölcse

De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. (Gal.5:22)

A szelídség értékes kegyelmi ajándék, amely, ha szívünkbe fogadjuk, készségessé tesz bennünket arra, hogy türelemmel viseljük a szenvedéseket és megpróbáltatásokat. A szelíd ember türelmes, és arra törekszik, hogy minden körülmények között boldog legyen. Aki szelíd, az mindig hálás, boldogsága hálaéneket ébreszt szívében. A szelídek elszenvedik a csalódást és a rosszat, megtorlás nélkül.

A menny a jóságot tartja az igazi nagyságnak. Az ember értékét erkölcsi állapota határozza meg. Lehet valakinek vagyona, és kiváló szellemi képességekkel is büszkélkedhet, mégis értéktelenné válhat, ha a jóság szent tüze nem ég szíve oltárán. (Bizonyságtételek, II. köt., 305. o.) 

A szeretet Krisztus országának törvénye. Isten arra hív bennünket, hogy erre törekedjünk: népe életét szeretet, szelídség és hosszútűrés jellemezze. A türelem, elnéző jóindulat, béketűrés által sok mindent elviselünk anélkül, hogy megtorlásra vágynánk szavakkal vagy tettekkel. (185. levél, 1905) 

Igyekezzünk békességben élni mindenkivel, és a bennünket körülvevő légkör legyen meghitt, barátságos, felemelő! Isten a hiábavaló, közönséges szavakat is hallja. Ha fel akarjuk venni a harcot önző természetünk ellen, akkor állandóan előre kell haladnunk örökölt gyengeségeink, hajlamaink és a saját magunk által kialakított rossz szokásaink legyőzésének munkájában. Türelemmel és jóindulattal, megértéssel sokat tehetünk. Gondoljunk arra, hogy nem alázhat meg minket senkinek a balga beszéde, azonban ha oktalanul felelünk, elveszítjük a győzelmet, amelyet kivívhattunk volna. Vigyázzunk a szavainkra!

Leírhatatlan az öröme és békéje annak, aki Istent a szaván fogja, a Teremtő ígéreteire támaszkodik. A próbák nem zavarják meg, csekélységek nem bosszantják, mert énjét megfeszítette (Galáciai levél 2,20). Lehetnek a kötelességei napról napra súlyosabbak, kísértései hevesebbek, próbái nehezebbek, mégsem ingadozik, mert a szükségleteinek megfelelő erőt nyer Istentől. (Youth’s Instructor, 1902. június 26.)