(1Kor 16:5- 9). Hozzátok pedig akkor megyek, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom, (6) de nálatok talán ott is maradok, vagy át is telelek, hogy ti indítsatok útnak, ahova majd megyek. (7) Mert nem most, átutazóban akarlak meglátogatni titeket, hanem remélem, hogy egy ideig ott is maradok nálatok, ha az Úr megengedi. (8) Efezusban pünkösdig maradok, (9) mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok. /RÚF/
Khloé családja arról számolt be neki, hogy nem mennek túl jól a dolgok Korinthusban.
(1Kor 1:11-13). Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. (12) Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. (13) Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? /RÚF/;
A levél első hat fejezetében Pál a Khloé által említett kérdésekkel foglalkozik. Problémát jelentett a klikkesedés, az erkölcstelenség, a pereskedések és a prostitúció. Az apostol kapott egy levelet is, konkrét kérdésekkel (1Kor 7:1), és a 7. fejezettől kezdődően az ezekre adott válaszát olvashatjuk. A kérdések vonatkoztak a házasságra, a válásra, az egyedülálló életre, a bálványoknak áldozott ételekre, az istentiszteleteken illendő magatartásra, a lelki ajándékokra és a feltámadással kapcsolatos helytelen nézetre. A korinthusi gyülekezet számos problémával küzdött, éretlenek voltak. Talán a mi gyülekezetünkben is sok a baj, de a korinthusi gyülekezet valószínűleg még rosszabb helyzetben volt.
(1Korinthus 7:1-40). Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. (2) A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. (3) A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. (4) A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. (5) Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6) Ezt pedig engedményként mondom, nem parancsként. (7) Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. (8) A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. (9) Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. (10) A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. (11) Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét! (12) A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! (13) És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! (14) Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. (15) Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. (16) Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet? (17) Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. (18) Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül! (19) Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. (20) Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. (21) Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! (22) Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. (23) Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! (24) Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (25) A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. (26) Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. (27) Feleséghez vagy kötve? Ne akarj elválni! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! (28) De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. (29) Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, (30) és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna, (31) és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik. (32) Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. (33) Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; (34) ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is; aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. (35) Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. (36) Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik jegyesével, és már nem tudja magát fékezni, és így érzi szükségesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: vegye feleségül. (37) Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. (38) Azért aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. (39) Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. (40) Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad, amint van. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van. /RÚF/
(1Kor 4:14). Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. /RÚF/;
(1Kor 5:11). Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! /RÚF/;
(1Kor 14:37, 40). Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (40) Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/
(2Kor 1:12). Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. /RÚF/;
(2Kor 2:9). Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. /RÚF/;
(2Kor 11:3). Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. /RÚF/;
(2Kor 13:10). Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. /RÚF/
Az 1Korinthusi levél nagyon időszerű ma. Végtére is, bizonyos fokig nem ugyanezekkel a gondokkal küzdenek a mai gyülekezetek is? Roppant tanulságos a mi számunkra is ez a levél, ami az apostol „egyik legértékesebb, legtanulságosabb és leghatásosabb” írása (Ellen G. White: Az apostolok története. , 199./old.)
Pál talán három vagy négy levelet írt a korinthusiaknak.
(2Kor 10:9). nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. /RÚF/
1Korinthus előtt is írt már nekik egyet, de az elveszett.
(1Kor 5:9). Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. /RÚF/,
2Korinthus előtt is írt egy levelet, amire a teológusok „szigorú levélként” utalnak
(2Kor 2:3-4, 9). Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. (4) Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok. (9) Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. /RÚF/;
(2Kor7:8). Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva, hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, /RÚF/, ... de az is elveszett.
Vannak, akik szerint ez valójában 1Korinthusra utal, vagy pedig azt a levelet részben tartalmazza 2Korinthus levele.
2Korinthus leveléből megértjük, hogy milyen óriási hatással volt a korinthusi tagokra a környező kultúra. Nagyra tartották a versenyszellemet, a hatalmat, a gazdagságot, mindazokat a dolgokat, amelyek a ma egyházára nézve is kihívást jelenthetnek. Pál azonban egy Krisztus-központú kultúrát kívánt megteremteni, hogy az emberek az evangélium szemüvegén át szemléljék a világot. Alapvetően fontos, hogy mi is az evangélium lencséjén át lássuk a mai világot!
White idézet: Pál ebben a levélben a korinthusiaknak Krisztus hatalmát igyekezett bemutatni, amely megóvhatja őket a gonosztól. Tudta, hogy ha a kijelölt követelményekhez igazodnak, akkor a Magasságos erejében megerősödnek. Segítségükre akart lenni, hogy kiszabaduljanak a bűn rabszolgaságából; hogy munkálhassák megszentelődésüket az Úr félelmében. Szívükbe véste annak követelményeit, akinek meg térésükkor odaszentelték életüket. Így írt nekik: „Ti Krisztusé és nem magatoké vagytok… Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:20)
Az apostol behatóan vázolta annak következményeit, ha a tiszta és szent életből a pogányság romlott szokásaihoz térnek vissza. „Ne tévelyegjetek” – írta nekik –, „se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők…, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.” Kérte őket, hogy uralkodjanak az alacsony szenvedélyek és vágyak felett. „Avagy nem tudjátok-é” – kérdezte tőlük –, „hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatoké vagytok?” (1Kor 6:9, 19)
Pálnak a magas szellemi képességei mellett még egyéb rendkívüli adottságai is voltak. Gyors áttekintő képessége és szívből fakadó részvéte szoros kapcsolatba hozta másokkal, ami lehetővé tette, hogy felébressze jobbik énjüket, és befolyásolja, rávezesse őket a magasabb rendű életre. Szinte túláradó, őszinte szeretettel csüngött a korinthusi hívőkön. Vágyott arra, hogy bensőséges hitéletet folytassanak, ami megóvja őket a kísértésektől. Tudta, hogy Sátán és egész serege a keresztény élet útjának minden lépésénél akadályokat gördít eléjük. Tudta, hogy naponta kell felvenniük a harcot régi szokásaikkal és természetes hajlamaikkal; állandóan éberen és imádkozva kell védekezniük az ellenség titkos közeledése ellen. Pál nagyon jól tudta, hogy magasabb rendű keresztény ismeret csak állandó ima és állhatatos éberség által érhető el, amit igyekezett is mélyen a lelkükbe vésni. Azonban azt is tudta, hogy a megfeszített Krisztusban elegendő erő rejlik, nemcsak megtérésükre, hanem arra is, hogy képesek legyenek a gonosz minden kísértésének ellenállni. Istenbe vetett hittel, mint harci vértezetükkel s az Ő Igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen visszaver hetik.
A korinthusi hívőknek lelki dolgokban bensőségesebb élményekre volt szükségük. Még nem értették meg teljesen, mit is jelent Isten dicsőségét szemlélni; mit jelent a jellemképzés fokain felfelé haladva átalakulni. Mindeddig az eljövendő dicsőségnek csupán első sugarait láthatták. Pál azt kívánta nekik, hogy Isten egész teljességével bírjanak, és mindig jobban megismerjék Őt, akinek eljövetele olyan, mint a hajnal pirkadása. Azt kívánta, hogy tőle tanuljanak mindvégig, amíg eljutnak a tökéletes evangéliumi hit teljes világosságához. – Az apostolok története, 306-307./old.
