A kommunikáció Isten és ember között az Éden kertjében

(1Mózes 1:1-31). Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. (2) A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. (3) Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. (4) Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. (5) És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. (6) Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! (7) Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. (8) Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. (9) Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. (10) Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. (11) Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. (12) Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. (13) Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. (14) Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, (15) és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. (16) Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. (17) Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, (18) és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. (19) Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. (20) Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! (21) És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. (22) Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön! (23) Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. (24) Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt. (25) Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó. (26) Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. (27) Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (28) Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! (29) Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! (30) Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. (31) És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. /RÚF/ 

(1Mózes 2:1-25). Így készült el az ég és a föld és azok minden serege. (2) A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. (3) Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. (4) Ez az ég és a föld teremtésének története. (5) még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje. (6) Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. (7) Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. (8) Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. (9) Sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. (10) Édenből pedig fakadt egy folyó, hogy a kertet öntözze; onnan aztán szétágazott, és négy ágra szakadt. (11) Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van. (12) Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. (13) A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Etiópia egész földjét. (14) A harmadik folyónak Tigris a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. (15) Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. (16) Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, (17) de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. (18) Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. (19) Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi. (20) Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. (21) Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. (22) Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. (23) Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. (24) Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. (25) Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat. /RÚF/ 

(1Mózes 1-2. fejezete) beszéli el a teremtés történetét. Isten csodaszép világot teremtett, és a teremtés koronájaként oda helyezte Ádámot és Évát. Az ember különbözött minden más földi teremtménytől, mert „Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette” (1Móz 1:27), /ÚRK/ őket. Ez kizárólag az emberre vonatkozóan hangzik el, és nem a madarakra vagy más állatokra utalva. Tehát minden tekintetben bővelkedő életre alkotta meg az embert, hogy tapasztalja a szeretet összes formáját és Istennel kapcsolatot tartva éljen. 

(1Móz 2:18-23) verseiben, hogy Isten Ádámnak teremtette Évát, mert ahogy mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni”. (1Móz 2:18) Tehát az ember kezdettől fogva társas lény. Ma a szociológusok azt tanítják, hogy minden emberi kapcsolatnak számos haszna van a fizikai és mentális jólétünkre nézve, a magány viszont gyilkos lehet. 

Nem csoda hát, hogy Éva megteremtése után Ádám így kiáltott fel: „Ez már csontomból való csont és testemből való test. Asszonyember legyen a neve, mert férfiemberből vétetett” (1Móz 2:23), /ÚRK/. Az egy férfi és egy nő házasságban történő egyesülése lett az első társadalmi intézmény, amit Isten szerzett az embernek, hogy teljeskörű kapcsolatot és közösséget biztosítson. Nem meglepő tehát, hogy Sátánnak mindig is az volt az egyik fő célja, hogy tönkretegye az eredeti családi szövetség alapvető dinamikáját. 

Milyen volt a kommunikáció Isten és ember között az Éden kertjében? 

(1Móz 3:9). De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? /RÚF/

Ádám és Éva szemtől szemben beszélgetett Istennel. Intelligens emberként képesek voltak társalogni vele és hallgatni tanításaira. Csodaszép kertjének sáfáraiként egyre több ismeretre és gyakorlatra tettek szert, miközben gondját viselték az állat- és növényvilágnak. Minden nap, „hűvös alkonyatkor” (1Móz 3:8) különleges időt tölthettek el az Úr társaságában. Főként a szombat napjának – ami teremtő munkájának fontos része – kellett az Isten és gyermekei közötti kommunikáció különösen megszentelt idejének lennie (1Móz 2:2-3); (2Móz 20:8-11).

 Ősszüleink azon a napon rendkívüli módon tapasztalták Isten szeretetét és gondviselését. 

White idézet: Eredeti tökéletességében minden teremtett dolog Isten gondolatát fejezte ki. Ádámnak és Évának édeni otthonukban az egész természet Istenről beszélt, és telve volt mennyei tanítással. Szemükkel érzékelték a bölcsességet, szívükkel pedig felfogták, mivel Istennel társalogtak teremtett művei által… A bűn megrontotta és beszennyezte a földet, de a föld megátkozott állapotában is sok szépséget őriz… 

A természet szépségei szüntelenül beszélnek hozzánk. A nyitott szívet meg tudja hatni Isten szeretete és dicsősége úgy, ahogy megmutatkozik az Ő kezeinek műveiben. A figyelmes fül meghallhatja és megértheti mindazt, amit Isten mond a természet által. Tanítás található a napsugárban és olyan természeti jelenségekben, amelyeket Isten helyezett a szemünk elé. A zöld rétek, a délceg fák, a rügyek és a virágok, az égen utazó felhő, az eső, a csobogó patak, a Nap, a Hold és a csillagok az égen – mind-mind arra szólítanak, hogy figyeljünk oda és emlékezzünk. – The Faith I Live By, 25./old. 

Isten művei a szeretetéről és hatalmáról tanúskodnak. Ő hívta életre a világot mindazzal együtt, ami rajta van. Isten szereti a szépet. A számunkra teremtett világban nemcsak azt biztosította, amire szükségünk van a kényelmünkhöz, hanem szépséggel töltötte be még az eget és a földet is… 

A teremtő energia, amely életre hívta a világot, még ma is munkálkodik a mindenség és a természet működésének fenntartásában. Isten keze vezérli a bolygókat és azok rendezett mozgását a világűrben. A Föld nem saját erejéből járja évről évre a Nap körüli pályáját, és nem magától hozza létre mindazt, amivel megajándékoz bennünket. Isten szava irányítja a természet elemeit. Ő borítja be az eget felhőkkel, és készít esőt a föld számára. Ő teszi termékennyé a völgyeket, és „füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt 147:8). Hatalmának köszönhetően virágba borul a természet, zöldellni kezdenek a falevelek, és nyílnak a virágok. 

A teljes természet arra hivatott, hogy bizonyságot tegyen Isten munkájáról. Ádám és Éva édeni otthonában a természet tele volt istenismerettel és mennyei tanításokkal. Figyelmes fülük jól ismerte a bölcsesség hangját. A bölcsesség szólt a szemhez, és eljutott a szívhez is, mivel magával Istennel beszélgethettek a teremtett világ közepette. Mihelyt azonban a bűntelen emberpár áthágta a Magasságos törvényét, Isten arcának dicsősége eltávozott a természetről. A természetet most a bűn torzítja el. De az általa kapott isteni tanítások még nem törlődtek ki teljesen; és a természet még most is Alkotójáról beszél, ha helyesen kutatják és értelmezik. – Counsels to Parents, Teachers, and Students, 185-186./old.

A Teremtő Isten szól

 „Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ez utolsó időben Fia által szólt hozzánk, akit mindennek az örökösévé tett, aki által a világot is teremtette.” (Zsid 1:1-2), /ÚRK/

A digitális technológia lehetővé teszi, hogy láthatjuk távollévő rokonainkat és barátainkat, ami nagyszerű, de mennyivel jobb a személyes találkozás! Különleges, amikor együtt vagyunk, átöleljük egymást és szemtől szemben beszélgetünk. 

Az e heti tanulmány arra emlékeztet, hogy Isten a vele való személyes, szemtől szembeni kapcsolatra teremtett bennünket, embereket. A bűn azonban már régen megtörte ezt a meghitt kapcsolatot. Isten módot adott arra, hogy helyreállítsa a kapcsolatot szeretett teremtményeivel és szólhasson hozzánk. A legismertebb isteni kapcsolatteremtés az emberiséggel a nagy gonddal kiválasztott közvetítők, a próféták által történik, akik bemutatják az Úr üzeneteit. Sok – de nem az összes – prófétának megtaláljuk az írásait a Bibliában. 

Isten azt tervezi, hogy végül helyreállítja bennünk a bűn által összetört képét. Erről szól a megváltási terv: helyreállításról, ami akkor válik teljessé, amikor Isten megteremti az „új eget és új földet… amelyekben igazság lakozik.” (2Pt 3:13) 

Azonban addig is szól hozzánk, továbbra is próféták által.

White idézet: Isten szava… olyan mű, amely igazán jelenti meg a dolgokat. Megtaláljuk benne a Föld legnagyobb embereinek harcait, legyőzetéseit és győzelmeit is, és fényt derít létünk kötelességeire és rendeltetésünk nagy kérdésére. A látható világot a láthatatlantól elválasztó függönyt fellebbenti, és megláthatjuk benne a jó és a gonosz küzdelmét, kezdve a bűn első megjelenésétől egészen az igazság végső diadaláig. Ez nem más, mint Isten jellemének kinyilatkoztatása. Isten Igéjének alázatos kutatása közben kapcsolatba kerül az ember a Magasságossal. Az ilyen tanulmány nemcsak kifinomítja és nemesbíti a jellemet, hanem elmélyíti, megerősíti a szellemi képességet is. 

A Bibliának megelevenítő hatása van az élet minden területén, mert a nemzet és társadalom jólétének szegletkövét mutatja meg. Olyan szabályok ezek, amelyek építik a társadalmat, oltalmazzák a családot, s amelyeknek hiányában nem érhet el az ember ebben az életben, sem társadalmi hasznosságot, sem megbecsülést, sem igaz boldogságot: az örök életet pedig nélkülük még remélni sem lehet! Nincs a földnek olyan kérdése, az emberi életnek olyan problémája, amelyre a Biblia ne adná meg a feleletet. Isten Igéjének tanulmányozása és annak követése nagyobb elmékkel, tündöklőbb tehetségekkel örvendeztetné meg a világot, mint amilyeneket az emberi filozófia adhatott. Ilyen előkészület mellett bővelkednénk olyan jellemszilárd emberekben, akik dicsőségére lennének az Istennek és áldására a világnak.

Az embernek a tudományok kutatása által is istenismeretre kell jutnia. Mert hiszen a valódi tudomány nem más, mint a Teremtő kézjegye az anyagi világon. A kutatások mindig újabb tanúbizonyságát adják Isten bölcsességének és hatalmának. A természet könyve és az írott Ige helyes megértése egyaránt Istennel ismertet meg bennünket, mert mindkettő azokra a bölcs és jóságos törvényekre oktat, amelyek által cselekszik az Úr. – Krisztusi élet, 115./old.