Tízparancsolat ajándék

 

(2Móz 20:1-17). 1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: 2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. 3 Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. 4 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. 6 De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. 7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. 8 Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. 9 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; 10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; 11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. 12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. 13 Ne ölj. 14 Ne paráználkodjál. 15 Ne lopj. 16 Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. 17 Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. /Kár/

Figyeljük meg, hogy a Tízparancsolat nem a rendelkezésekkel kezdődik, hanem Isten kegyelmes tettének említésével, amit népéért vitt végbe: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából” (2Móz 20:2). Az Úr először is azzal mutatta meg kegyelmét, hogy szabadságot és megváltást adott Izraelnek, és csak az után jelentette ki akaratát. A parancsolatokat szeretetből és a tettei miatti hálából kell betartani.  

A Tízparancsolat legjobb összegzése Isten szerint a „szeretet”. (Róm 13:10). A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése. /RÚF/) A legfőbb a szeretet parancsa, amit két úton lehet kifejezésre juttatni: Isten szeretetével (5Móz 6:5). Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! /RÚF/) és a felebarát szeretetével. (3Móz 19:18. Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szem ben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/)  

Az első négy pontban a Tízparancsolat azt magyarázza, hogy mit jelent szeretni Istent, míg a következő hat a felebarát szeretetének jelentését határozza meg. A Tízparancsolat azzal kezdődik, hogy mindenek felett Istennek adjunk tisztességet (függőleges irányú szeretet), majd pedig a többi ember tiszteletével (vízszintes irányú szeretet) folytatódik:

  1. Tiszteljük, féljük Istent, életünk minden helyzetében neki tulajdonítsuk az első, legfőbb helyet (első parancsolat)! 

 2. Tartsuk tiszteletben és őrizzük meg Isten kivételes pozícióját, és ne cseréljük Őt fel semmiféle – sem fizikai, sem szimbolikus, sem lelki természetű – bálvánnyal. Legtisztább érzéseink az Úrhoz kötődjenek (második parancsolat)! 

 3. Tiszteljük Isten nevét – jó hírét és jellemét (harmadik parancsolat)! 

 4. Tartsuk tiszteletben imádatának és nyugalmának napját, a szombatot (negyedik pa rancsolat)! 

 5. Tiszteljük a szüleinket (ötödik parancsolat)! 

 6. Tiszteljük az életet (hatodik parancsolat)! 

 7. Tartsuk tiszteletben a házasságot (hetedik parancsolat)! 

 8. Tartsuk tiszteletben az emberek tulajdonát (nyolcadik parancsolat)! 

 9. Tiszteljük mások hírnevét (kilencedik parancsolat)! 

 10. Tiszteljük önmagunkat, nehogy az önző vágyak megrontsák jellemünket (tizedik pa rancsolat)!

Ahogy Jézus mondta: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok”. (Jn 14:15)

(1Jn 4:20-21). Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. (21) Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. /RÚF/] Tehát az igazi engedelmesség egyszerűen a Jézus iránti szeretet és hála kifejezése, amit a legerősebben azzal mutathatunk be, ahogyan a többi emberrel bánunk. 

White idézet: „És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala, és az Isten felel vala néki hangosan. Leszálla tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közülük sokan elhullanak. És a papok is, akik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájuk ne rontson az Úr.” Az Úr félelmetes dicsőségben jelentette ki törvényét a Sínai-hegyről, hogy a nép hitét megerősítse. Utána pedig hatalmának magasztos megnyilvánulásait mutatta be, hogy tudják meg, Ő az egyedül élő és igaz Isten. Mózesnek megtiltotta, hogy belépjen a dicsőség felhőjébe, viszont megközelíthette, és beléphetett a felhőt körülvevő sűrű homályba. Mózes ezzel a nép és az Úr közé állt. Miután Isten megmutatta hatalmának bizonyítékait, elmondta, ki is Ő: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából.” Ugyanaz az Isten jelentette ki a törvényt, mint aki megmutatta hatalmát az egyiptomiaknak is. – Spiritual Gifts, 3. köt., 264-265./old.  

A Tízparancsolat

 I

Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

II
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

III
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

IV
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

V
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

VI
Ne ölj.

VII
Ne paráználkodjál.

VIII
Ne lopj.

IX
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

X
Ne kívánd a te  felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

A Tízparancsolat lesz a mértékegység

 A Biblia arról beszél, hogy egyszer minden embernek meg kell állnia az Isten ítélete előtt, hogy számot adjon a cselekedeteiről.

II. Kor. 5,10. „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

Préd. 12,15-16. „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”

Ebben az ítéletben a Tízparancsolat lesz az a mértékegység, amihez viszonyítva vizsgálja meg Isten minden ember cselekedetét.

Jak. 2,12. „Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.”

Csak azoknak lesz joga belépni az új Jeruzsálem kapuján és az élet fájának gyümölcsét fogyasztani, akik megtartották az Isten parancsolatait.

Jel. 22,14. „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba”

Akik itt a földi életükben nem tudtak vagy nem akartak Isten törvénye szerint élni, azok Isten országában sem tudnának és akarnának aszerint élni.

 

Az igaz és hamis vallásosság szembekerül a történelem végén

  

Dán 7,25"És véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt."

Jel 14,12"Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét!"

 

 Életével és halálával Krisztus bebizonyította, hogy Isten igazságossága nem semmisítette meg irgalmasságát. Isten megbocsáthatja a bűnt, s emellett a törvény szent, igaz és jó, s annak tökéletesen engedelmeskedhetünk. Sátán vádjai megdőltek. Isten félreérthetetlen bizonyítékát adta szeretetének az emberek iránt… Sátán most azzal hozakodik elő, hogy a törvény, amelyet Isten saját maga jelentett ki, nem tökéletes, és annak néhány előírását megváltoztatta. Ez az utolsó nagy ámítás, amellyel Sátán be akarja csapni a világot. Nem kell megtámadnia az egész törvényt, ha félre tudja vezetni az embereket, hogy ne vegyék figyelembe annak bármely előírását… Azzal, hogy az emberek hozzájárulnak a törvény akár egyetlen előírásának megszegéséhez, Sátánt emelik hatalomra maguk fölé. Ő azzal igyekszik ellenőrzése alá vonni a világot, hogy emberi törvénnyel helyettesíti Isten törvényét… Az emberek saját maguk által alkotott törvényeikkel biztosan Isten törvénye ellen munkálkodnak majd. Igyekeznek mások lelkiismeretére kényszerítő nyomást gyakorolni, és saját törvényeik érvényességét kierőszakolni, hogy azok segítségével elnyomhassák embertársaikat.
Az Isten törvénye elleni háború, amely még a mennyben kezdődött el, az idők végéig folytatódik. Mindenki próbára lesz téve. Engedelmesség vagy engedetlenség - ez az a kérdés, amelyről az egész világnak döntenie kell. Mindenkinek választania kell Isten törvénye és az emberek parancsolatai között.
A pápaság megkísérelte megváltoztatni Isten törvényét. A második parancsolatot, amely tiltja a képek imádást, törölte a törvényből, a negyedik parancsolaton pedig úgy változtatott, hogy a hetedik nap helyett az elsőt tette hivatalos nyugalomnappá. A második parancsolat kihagyását a katolikus egyház azzal indokolja, hogy arra nincs szükség, mert benne van az elsőben. Azt állítja, pontosan úgy tolmácsolja a törvényt, ahogy azt Isten szándéka szerint érteni kell. De a próféta által megjövendölt változtatás egy másik, szándékos és tudatos módosítást jelent: "Véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt." A prófécia pontos teljesülése a negyedik parancsolat megváltoztatása. Az a tekintély, amely erre a változtatásra jogot formál: az egyház. A pápai hatalom tehát nyíltan Isten fölé emeli magát. (Ellen G. White: Jézus élete, 671-672. o.; Korszakok nyomában, 398. o.)