Az Úr kegyelmes, irgalmas, késedelmes a haragra

 

Amikor érezzük bűneink súlyát és engedjük, hogy a Szentlélek a kereszt lábához vezessen, kérhetjük Isten bocsánatát, tudva azt, hogy 

„Irgalmas és könyörülő az Úr, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme”. (Zsolt 103:8), /ÚRK/ 

Ugyanez a vers Isten szájából is elhangzott, nemsokkal azután, hogy a választott nemzet megszomorította. 

(2Móz 34:1-10). Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat! Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél. (2) Reggelre légy készen! Aztán jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! (3) Ne jöjjön fel veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében! (4) Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, majd korán reggel fölment a Sínai-hegyre, ahogyan megparancsolta neki az Úr, és kezében vitte a két kőtáblát. (5) Ekkor leszállt felhőben az Úr. Mózes pedig odaállt mellé, és segítségül hívta az Úr nevét. (6) Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! (7) Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait is három, sőt négy nemzedéken át. (8) Mózes sietve a földig hajolt, leborult, (9) és ezt mondta: Ó, Uram, ha elnyertem jóindulatodat, járj közöttünk, Uram! Mert bár keménynyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket! (10) Az Úr pedig ezt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön, egyetlen nép között sem. Meglátja majd az Úr tetteit az egész nép, amely között vagy, mert veled együtt félelmetes dolgokat fogok véghezvinni. /RÚF/ 

Az Úr kegyelmes, irgalmas, késedelmes a haragra és bőséges a kegyelmében. Pontosan ez az oka annak, hogy miért halt meg Jézus a kereszten – így a kapcsolatunk Istennel újra helyes mederbe kerülhet. 

Ez történik, amikor készek vagyunk felismerni és bevallani bűnünket; amikor azt mondjuk: 

„Ó, Uram, íme, újra itt vagyok, »Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek«!” (Lk 18:13)

Ekkor Jézus – aki már bennünk és értünk dolgozik a Lélek által, még mielőtt hozzá kiáltottunk volna – látja a terheket, amelyeket hordunk, és leveszi a vállunkról. Terheink lekerülnek rólunk a Golgotán, és Jézus nagyon közel van, amikor hozzá térünk, sőt már előtte keres minket a jó Pásztor, az ajtóban áll és kopog. 

(Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/ 

Ne tartózkodjunk távol a kereszttől, csak messziről szemlélve Istent! Fussunk Jézushoz, hogy bűneinket és terheinket az Ő igazságára cseréljük!

 (Zak 3:4). Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. /RÚF/ 

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm 6:23)

„A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem, hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5:20-21), /ÚRK/ 

„Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5:8), /ÚRK/ 

White idézet: Elizeus, a Megváltóhoz hasonlóan, akinek előképe volt, az emberek közötti szolgálatában a gyógyítás munkáját összekapcsolta a tanítással. Hosszú és eredményes munkásságában mindig odaadóan és fáradhatatlanul támogatta és segítette a prófétaiskolák által végzett fontos nevelési munkát... 

A Gilgálban alapított iskolában tett egyik látogatása alkalmával meggyógyította a mérgezett főzeléket... 

Szintén Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség, hogy Elizeus száz embert táplált egy „Baal Sálisából” jövő férfi ajándékából. Ezeket hozta: „Első termésből készült kenyeret: húsz árpakenyeret meg friss gabonát a tarisznyájában.” ... 

Milyen kegyelmes volt Krisztus, hogy szolgája által csodát művelt emberek éhségének kielégítésére! Az Úr Jézus azóta is újra és újra – ha nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan – betöltötte az emberek szükségletét... 

Isten áldása nyomán lesz a kicsi mennyiség elegendő. Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben. Keze érintésével meg szaporítja a szűkös élelmet, hogy elég legyen mindenki számára. Az Ő hatalma szaporította meg a kenyeret és a gabonát a próféta-ifjak kezében... 

Amikor feladattal bíz meg, senki se vizsgálgassa, hogy észszerű-e a parancs, vagy mit eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezében levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd. A szolga „odaadta… nekik, azok pedig ettek, és még hagytak is belőle, ahogyan az Úr megmondta”... 

A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította a próféta-ifjaknak és az elcsigázott tömegeknek adott táplálékot. – Próféták és királyok, 240-243./old. 

Isten törvénye és az evangélium

Jézus nagyon határozottan és lényegre törően magyarázta el, mit gondol a törvényről. 

(Mt 5:17-18). Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik./RÚF/

Ahogy egy családban jól látszanak a képviselt értékek a gyermekeknek szabott határokból, Isten törvénye azt mondja el, milyen Isten jelleme és ténylegesen mi fontos a számára. Azért adta a törvényt, hogy védje a vele és egymással kialakítandó kapcsolatainkat, tudva, hogy törvényei az élet minden területén vezetnek bennünket, hogy növekedhessünk Őbenne. Végtére is ki ne szenvedett volna már a bűnnek, a törvény áthágásának szörnyű következményeitől? 

A törvény középpontja, lényege Jézus szeretete:

 „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartjátok”. (Jn 14:15) 

Amikor őszintén szeretjük Jézust, természetes belső indíttatásból tartjuk be törvényét. Világosan értve törvényét ösztönzést érzünk arra, hogy még jobban szeressük Őt. Az Isten iránti szeretet táplálásának legjobb módja, ha folyton szemünk előtt lebeg a kereszt és Jézus helyettes áldozati halála. 

Ez az oka, hogy az evangélium és a törvény kéz a kézben jár. Ez azt is jelenti, hogy ha hiszünk a törvényben és megtartása fontosságában, muszáj tudnunk azt is, hogy jogilag a parancsolatok csak elítélnek bennünket Isten előtt. A törvény sosem bocsát meg, tesz igazzá és biztosít engesztelést. Ellenkezőleg, éppen a törvény mutat rá, miért van szükségünk megbocsátásra, megigazításra, engesztelésre. Tehát a törvény mellett – sőt, a törvényről alkotott felfogásunk alapjaként – ott áll az evangélium: Krisztus értünk vállalta a halált, és így képes arra, amire a törvény nem: igazzá nyilvánít Isten előtt. 

(Róm 3:28); Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. /RÚF/;

 (Róm 4:13-16); Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. (14) Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök, akkor üressé lett a hit, és hiábavaló az ígéret, (15) mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem. (16) Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. /RÚF/; 

(Gal 2:16); tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. /RÚF/; 

(Gal 3:13). Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ /RÚF/; 

(Fil 3:9). Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, /RÚF/

White idézet: A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot „az előbb elkövetett bűnök”-re, és isteni természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: „Abba, Atyám!” 

Vajon az ember most már szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.” „Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?” János pedig kijelenti: „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (Róm 3:31; 6:2; 1Jn 5:3) Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete. „A törvénynek igazsága” pedig „beteljesül… bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (Róm 8:4) S az ember szívből kiáltja: „Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsolt 119:97) 

„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19:8) A törvény nélkül az embernek nincs igazi fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát, és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét, és ezért elveszett állapotban van. De mivel nincs elveszett állapotának tudatában, azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal. – A nagy küzdelem, 467-468./old. 

Sokan, akik azt állítják, hogy hiszik és tanítják az evangéliumot, hasonló hibát követnek el. Félreteszik az ótestamentumi írásokat, amelyekről Krisztus kijelentette: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5:39) Az Ó elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is; hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium pedig a kibontakoztatott törvény. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse. – Krisztus példázatai, 128./old. 

Isten törvénye

 

(Róm 3:20). Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. /RÚF/

(1Jn 3:4). Aki bűnt cselekszik, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés. /RÚF/

A bűn Isten törvényének áthágása (1Jn 3:4), ami a természetünkbe ágyazódott. 

(Zsolt 51:7). Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. /RÚF/; 

(Jer 17:9). Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! /RÚF/) 

A törvény rávilágít, mi is a bűn valójában. A törvény olyan, mint amikor szemüveget veszünk fel, hogy tisztán lássuk, mi zajlik körülöttünk, vagy tükörbe nézünk, hogy lássuk, milyen a külsőnk. Ettől látjuk a maga valóságában, ez győz meg minket arról, milyen is az életünk, a jellemünk, miközben azt is bemutatja, milyen Isten jelleme, mi fontos a számára. 

A Tízparancsolatot Isten a saját ujjával írta le. 

(2Móz 20:3-17). Ne legyen más istened rajtam kívül! (4) Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. (5) Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. (6) De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat. (7) Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! (8) Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! (9) Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! (10) De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. (11) Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt. (12) Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! (13) Ne ölj! (14) Ne paráználkodj! (15) Ne lopj! (16) Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! (17) Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé! /RÚF/ 

Jézus elismételte a fontosságát: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat. A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12:30-31), /ÚRK/ 

És kiegészítette: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”. (Mt 22:40) 

Az izraelitáknak a Sínai-hegyen és számunkra ma... 

(Zsid 1:1-2). Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, (2) ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. /RÚF/] 

... azt mondják el Isten igéi, hogy a törvényben minden a kapcsolatról szól. Isten azért adta a parancsolatait, hogy védje a kapcsolatainkat vele és másokkal. Csakhogy Sátán eltorzította a törvény szépségét, így sokan tehertételként látják. A szeretet és szabadság helyett gyakran törvényeskedés kapcsolódott hozzá, miközben a Biblia így nyilatkozik róla: 

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek”. (1Jn 5:3) 

1. Egytől ötig terjedő skálán megadva mennyire becses számodra az élő Ige (és annak része, a törvény)? 

2. Amikor Isten törvényére gondolok, tiltás jut eszembe, vagy inkább valami, ami megerősít? Hogyan érthetném meg jobban a törvény szerepét, ha inkább tiltásnak látom? 

3. Mi történne, ha az Isten és az embertársaim iránti szeretet isteni törvénye kerülne a középpontba az életemben, a családomban és a gyülekezetben? Mi változna meg az életemben és a kapcsolataimban?

White idézet: A Szentírás az Ótestamentumot éppúgy magában foglalja, mint az Újat. Egyik a másik nélkül nem teljes. Krisztus kinyilatkoztatta, hogy az Ótestamentum igazságai éppoly értékesek, mint az Újtestamentum igéi. Krisztus a világ kezdetekor ugyanaz a Megváltó volt, mint ma. Még mielőtt istenségét emberi természetbe öltözve eljött világunkba, Ádám, Séth, Énok, Mathusélah és Nóé már tolmácsolta az evangéliumi üzenetet. Kánaánban Ábrahám, Sodomában Lót hirdette az üzenetet, és nemzedékről nemzedékre hűséges hírvivők beszéltek az Eljövendőről... 

Amit Krisztus életéről, haláláról és közbenjárásáról a próféták megjövendöltek, az apostolok tettek bizonyságot. Krisztus alázatosságáról, tisztaságáról, szentségéről és utolérhetetlen szeretetéről beszéltek. A teljes evangélium prédikálása nemcsak a földön élő és tanító Megváltó hirdetését jelentette, hanem az ótestamentumi próféták által megjövendölt és az áldozati szolgálatban szimbolizált Krisztus bemutatását is... 

Az igazság minden korban újabb szakaszába lép: Isten üzenetét viszi a kor népének. A régi igazságok mind fontosak. Az új igazság nem független a régitől, hanem annak újabb megnyilatkozása. Az új igazságokat csak akkor foghatjuk fel, ha a régieket megértettük. Amikor Jézus Krisztus meg akarta értetni tanítványaival feltámadásának igazságát, elkezdte „Mózestől és minden prófétáktól”, és „magyarázza vala nékik minden írásokban, amik Őfelőle megírattak”. (Lk 24:27) Az új igazság kitárulkozásából sugárzó fény szebbé teszi a régit. Aki elveti vagy mellőzi az újat, valójában nem ismeri a régit sem. Számára elvész éltető ereje, és csupán élettelen formasággá válik. 

Vannak, akik vallják ugyan, hogy hiszik és tanítják az Ótestamentum igazságait, de közben elvetik az Újat. Krisztus tanításainak megtagadásával azt tanúsítják, hogy nem hisznek abban sem, amit a pátriárkák és próféták mondtak... 

Az Ótestamentum elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is, hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium a törvény kibontása. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse. 

Az Ótestamentum fényt hint az Újtestamentumra, az Újtestamentum pedig az Ótestamentumra. Mindegyik Isten Krisztusban való dicsőségének kinyilatkoztatása. Mindkettő olyan igazságokat mutat be, amelyek mindjobban kitárulkoznak a buzgó kutató előtt. – Krisztus példázatai, 126-128./old. 

Régi bűneinket nem tudjuk jóvátenni, és saját erőnkből nem szentelődhetünk meg. Isten azonban ígéri, hogy Krisztus által mindezt megcselekszi értünk. Mi hisszük ezt az ígéretet. Beismerjük bűneinket, és átadjuk magunkat Istennek. Akarunk neki szolgálni. Mihelyt ezt cselekesszük, Ő is azonnal teljesíti ígéretét. Ha hiszünk az ígéreteiben, hisszük, hogy bűneink megbocsáttattak és megtisztulunk, a gutaütötthöz hasonlóan mi is meggyógyulunk összes bűnünkből és betegségünkből. Mindez megtörténik, ha hiszünk. 

Ne várj addig, amíg érezni fogod, hogy meggyógyultál, hanem mondd: „Hiszem, hogy így van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte.” – Jézushoz vezető út, 51./old. 

Istennel való kapcsolatun erődítményei

 

„Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10:12), /ÚRK/ 

Az elbizakodottság a te vesztedet is okozhatja, mint Sámsonét. 

„…ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók… hogy az emberektől dicséretet nyerjenek.” (Mt 6:2) 

Ne mondd folyton mindenkinek, milyen jó vagy! Légy inkább alázatos, mint Jézus! 

„Én pedig azt mondom: Mindenki, aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráználkodott vele az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed bűnre csábít téged, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy tagod vesszen el, mintsem egész tested a gyehennára jusson.” (Mt 5:28-29, ÚRK) 

Tégy meg mindent, hogy a parázna vágyak eltűnjenek a szívedből, mert ez komoly akadály az Istennel való kapcsolatodban! 

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is.” (Mt 7:1-2), /ÚRK/ 

Ne legyél annyira kritikus és ítélkező másokkal! Isten a bíránk, hagyd rá az ítéletet! 

(1Kor 4:5). Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. /RÚF/ 

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket.” (Mt 5:44), /ÚRK/ 

Ne gyűlöld az ellenségeidet! Amikor negatív gondolatokat táplálsz azok iránt, akik rosszul bánnak veled, ez abban a pillanatban akadályt képez az Istennel való kapcsolatodban. Inkább kezdj el imádkozni az ellenségeidért, és nézd meg, ez miként változtatja meg nemcsak az Istennel való együttjárásodat, de a másokhoz fűződő viszonyodat is! 

„Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre.” (Mt 5:22) 

Talán igyekszel igazolni, hogy miért kiabálsz a hozzád közel állókkal. Miként hat a dühöd az Istennel való kapcsolatodra, nem is beszélve azokról, akikre haragszol? És ez csak néhány terület, amely a botlásunkat okozhatja. 

Jézus figyelmeztetett, mit tegyünk, ha a kezünk, lábunk vagy szemünk bűnre csábít bennünket. Mit mondott az ilyen esetekről? 

(Mk 9:42-48). Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik. (43) Ha megbotránkoztat téged a kezed, vágd le azt, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kezeddel együtt jutsz a gyehennára, az olthatatlan tűzre, (44) ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. (45) És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára, (46) ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. (47) És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára, (48) ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el. /RÚF/ 

Nagyon furcsán hangzik, hogy vágd le a kezed vagy a lábad, szúrd ki a szemed, ha ezek valamelyike bűnbe vinne. Pontosan az volt Jézus célja, hogy felkapjuk rá a fejünket. Mindez rámutat, hogy mennyire súlyosnak tartja a bűnt és annak hatását az életünkben. 

White idézet: Az Úr ismeri a küzdelmeket, amelyeket a mai, utolsó napokban népének Sátán eszközeivel és az olyan nagy üdvösséget megvető, gonosz emberekkel kell vívnia. Megváltónk, a mennyei seregek nagyhatalmú parancsnoka a legegyszerűbben, a legőszintébben szól hozzánk. Nem takargatja a ránk váró nehéz küzdelmeket. Rámutat a veszedelmekre, elénk tárja a harci tervét. Ismerteti a ránk váró kemény, kockázatos munkát, majd int, hogy mielőtt harcba bocsátkoznánk, számítsuk ki, mibe fog kerülni. Egyúttal bátorít mindenkit, hogy ki-ki öltse magára a fegyverzetét, és várjuk a mennyei seregtől, hogy ők állítsák össze a hadakat az igazságért és életszentségért vívott küzdelemre. Az ember gyengesége emberfeletti erőre és segítségre fog találni a súlyos küzdelmekben, hogy a Mindenható cselekedeteit cselekedje. Ha kitartunk a hitben, és teljesen Istenre bízzuk magunkat, a sikerünk biztos lehet. 

Bár a gonoszság régi szövetsége most is felsorakozik ellenük, Isten mégis felszólítja őket, hogy legyenek bátrak és erősek, küzdjenek hősiesen, hiszen a mennyet kell elnyerniük, s az angyaloknál hatalmasabb áll soraikban, a menny seregeit vezénylő Parancsnok. Amint Jerikó elfoglalásánál történt, Izrael seregei közül senki sem dicsekedhetett, hogy a maga véges erejét használta a város falainak ledöntésénél, hanem az Úr seregeinek parancsnoka tervezte a harcot a lehető legegyszerűbbre, hogy egyedül az Urat illesse meg a magasztalás, az emberek pedig ne fuvalkodjanak fel. Isten minden erőt megígért nekünk, „mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk”. (ApCsel 2:39) 

A hit élő hatalom, mely áthatol minden akadályon, túljut minden korláton, és az ellenséges tábor szívében tűzi ki lobogóját. – Isten Fiai és leányai, 202./old. (július 14.) 

Miután alaposan megismertük magunkat, és Isten kegyelmét szilárd igyekezettel párosítottuk, győztesekké és mindenben tökéletesekké válhatunk, olyanokká, akik semmiben nem találtatnak híjával. 

A mostoha körülmények váltsák ki belőled azt a szilárd elhatározást, hogy leküzdöd a nehézségeket! Egyetlen akadály ledöntése képességet és bátorságot ad újabb akadályok ledöntésére. Céltudatosan haladj előre a helyes irányba, és a körülmények segíteni fognak, nem gátolni! 

Az igazi keresztényt olyan céltudatosság és fékezhetetlen elszántság jellemezi, amely nem enged a világi hatásoknak, és a Biblia zsinórmértékét tartja a szeme előtt… Krisztus követőjének teljesen odaszentelt életet kell élnie… Legyen készséges türelemmel, vidáman és örömmel elhordozni minden szenvedést, amelyet az Úr gondviselése kirendel számára. A végső jutalma az lesz, hogy együtt ülhet Krisztussal a halhatatlanság trónján. – Isten csodálatos kegyelme, 225./old. (augusztus 5.) 

Tízparancsolat ajándék

 

(2Móz 20:1-17). 1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: 2 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. 3 Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. 4 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. 6 De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. 7 Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. 8 Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. 9 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; 10 De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; 11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. 12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. 13 Ne ölj. 14 Ne paráználkodjál. 15 Ne lopj. 16 Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. 17 Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. /Kár/

Figyeljük meg, hogy a Tízparancsolat nem a rendelkezésekkel kezdődik, hanem Isten kegyelmes tettének említésével, amit népéért vitt végbe: „Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából” (2Móz 20:2). Az Úr először is azzal mutatta meg kegyelmét, hogy szabadságot és megváltást adott Izraelnek, és csak az után jelentette ki akaratát. A parancsolatokat szeretetből és a tettei miatti hálából kell betartani.  

A Tízparancsolat legjobb összegzése Isten szerint a „szeretet”. (Róm 13:10). A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése. /RÚF/) A legfőbb a szeretet parancsa, amit két úton lehet kifejezésre juttatni: Isten szeretetével (5Móz 6:5). Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! /RÚF/) és a felebarát szeretetével. (3Móz 19:18. Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szem ben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/)  

Az első négy pontban a Tízparancsolat azt magyarázza, hogy mit jelent szeretni Istent, míg a következő hat a felebarát szeretetének jelentését határozza meg. A Tízparancsolat azzal kezdődik, hogy mindenek felett Istennek adjunk tisztességet (függőleges irányú szeretet), majd pedig a többi ember tiszteletével (vízszintes irányú szeretet) folytatódik:

  1. Tiszteljük, féljük Istent, életünk minden helyzetében neki tulajdonítsuk az első, legfőbb helyet (első parancsolat)! 

 2. Tartsuk tiszteletben és őrizzük meg Isten kivételes pozícióját, és ne cseréljük Őt fel semmiféle – sem fizikai, sem szimbolikus, sem lelki természetű – bálvánnyal. Legtisztább érzéseink az Úrhoz kötődjenek (második parancsolat)! 

 3. Tiszteljük Isten nevét – jó hírét és jellemét (harmadik parancsolat)! 

 4. Tartsuk tiszteletben imádatának és nyugalmának napját, a szombatot (negyedik pa rancsolat)! 

 5. Tiszteljük a szüleinket (ötödik parancsolat)! 

 6. Tiszteljük az életet (hatodik parancsolat)! 

 7. Tartsuk tiszteletben a házasságot (hetedik parancsolat)! 

 8. Tartsuk tiszteletben az emberek tulajdonát (nyolcadik parancsolat)! 

 9. Tiszteljük mások hírnevét (kilencedik parancsolat)! 

 10. Tiszteljük önmagunkat, nehogy az önző vágyak megrontsák jellemünket (tizedik pa rancsolat)!

Ahogy Jézus mondta: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok”. (Jn 14:15)

(1Jn 4:20-21). Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. (21) Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. /RÚF/] Tehát az igazi engedelmesség egyszerűen a Jézus iránti szeretet és hála kifejezése, amit a legerősebben azzal mutathatunk be, ahogyan a többi emberrel bánunk. 

White idézet: „És a kürt szava mindinkább erősödik vala; Mózes beszél vala, és az Isten felel vala néki hangosan. Leszálla tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy tetejére, és felhívá az Úr Mózest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne. És monda az Úr Mózesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre az Urat látni, mert közülük sokan elhullanak. És a papok is, akik az Úr eleibe járulnak, szenteljék meg magokat, hogy reájuk ne rontson az Úr.” Az Úr félelmetes dicsőségben jelentette ki törvényét a Sínai-hegyről, hogy a nép hitét megerősítse. Utána pedig hatalmának magasztos megnyilvánulásait mutatta be, hogy tudják meg, Ő az egyedül élő és igaz Isten. Mózesnek megtiltotta, hogy belépjen a dicsőség felhőjébe, viszont megközelíthette, és beléphetett a felhőt körülvevő sűrű homályba. Mózes ezzel a nép és az Úr közé állt. Miután Isten megmutatta hatalmának bizonyítékait, elmondta, ki is Ő: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából.” Ugyanaz az Isten jelentette ki a törvényt, mint aki megmutatta hatalmát az egyiptomiaknak is. – Spiritual Gifts, 3. köt., 264-265./old.  

A Tízparancsolat

 I

Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

II
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

III
Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

IV
Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

V
Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

VI
Ne ölj.

VII
Ne paráználkodjál.

VIII
Ne lopj.

IX
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

X
Ne kívánd a te  felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

A Tízparancsolat lesz a mértékegység

 A Biblia arról beszél, hogy egyszer minden embernek meg kell állnia az Isten ítélete előtt, hogy számot adjon a cselekedeteiről.

II. Kor. 5,10. „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

Préd. 12,15-16. „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”

Ebben az ítéletben a Tízparancsolat lesz az a mértékegység, amihez viszonyítva vizsgálja meg Isten minden ember cselekedetét.

Jak. 2,12. „Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.”

Csak azoknak lesz joga belépni az új Jeruzsálem kapuján és az élet fájának gyümölcsét fogyasztani, akik megtartották az Isten parancsolatait.

Jel. 22,14. „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba”

Akik itt a földi életükben nem tudtak vagy nem akartak Isten törvénye szerint élni, azok Isten országában sem tudnának és akarnának aszerint élni.

 

Az igaz és hamis vallásosság szembekerül a történelem végén

  

Dán 7,25"És véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt."

Jel 14,12"Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét!"

 

 Életével és halálával Krisztus bebizonyította, hogy Isten igazságossága nem semmisítette meg irgalmasságát. Isten megbocsáthatja a bűnt, s emellett a törvény szent, igaz és jó, s annak tökéletesen engedelmeskedhetünk. Sátán vádjai megdőltek. Isten félreérthetetlen bizonyítékát adta szeretetének az emberek iránt… Sátán most azzal hozakodik elő, hogy a törvény, amelyet Isten saját maga jelentett ki, nem tökéletes, és annak néhány előírását megváltoztatta. Ez az utolsó nagy ámítás, amellyel Sátán be akarja csapni a világot. Nem kell megtámadnia az egész törvényt, ha félre tudja vezetni az embereket, hogy ne vegyék figyelembe annak bármely előírását… Azzal, hogy az emberek hozzájárulnak a törvény akár egyetlen előírásának megszegéséhez, Sátánt emelik hatalomra maguk fölé. Ő azzal igyekszik ellenőrzése alá vonni a világot, hogy emberi törvénnyel helyettesíti Isten törvényét… Az emberek saját maguk által alkotott törvényeikkel biztosan Isten törvénye ellen munkálkodnak majd. Igyekeznek mások lelkiismeretére kényszerítő nyomást gyakorolni, és saját törvényeik érvényességét kierőszakolni, hogy azok segítségével elnyomhassák embertársaikat.
Az Isten törvénye elleni háború, amely még a mennyben kezdődött el, az idők végéig folytatódik. Mindenki próbára lesz téve. Engedelmesség vagy engedetlenség - ez az a kérdés, amelyről az egész világnak döntenie kell. Mindenkinek választania kell Isten törvénye és az emberek parancsolatai között.
A pápaság megkísérelte megváltoztatni Isten törvényét. A második parancsolatot, amely tiltja a képek imádást, törölte a törvényből, a negyedik parancsolaton pedig úgy változtatott, hogy a hetedik nap helyett az elsőt tette hivatalos nyugalomnappá. A második parancsolat kihagyását a katolikus egyház azzal indokolja, hogy arra nincs szükség, mert benne van az elsőben. Azt állítja, pontosan úgy tolmácsolja a törvényt, ahogy azt Isten szándéka szerint érteni kell. De a próféta által megjövendölt változtatás egy másik, szándékos és tudatos módosítást jelent: "Véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt." A prófécia pontos teljesülése a negyedik parancsolat megváltoztatása. Az a tekintély, amely erre a változtatásra jogot formál: az egyház. A pápai hatalom tehát nyíltan Isten fölé emeli magát. (Ellen G. White: Jézus élete, 671-672. o.; Korszakok nyomában, 398. o.)