(Mt 5:17-18). Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik./RÚF/
Ahogy egy családban jól látszanak a képviselt értékek a gyermekeknek szabott határokból, Isten törvénye azt mondja el, milyen Isten jelleme és ténylegesen mi fontos a számára. Azért adta a törvényt, hogy védje a vele és egymással kialakítandó kapcsolatainkat, tudva, hogy törvényei az élet minden területén vezetnek bennünket, hogy növekedhessünk Őbenne. Végtére is ki ne szenvedett volna már a bűnnek, a törvény áthágásának szörnyű következményeitől?
A törvény középpontja, lényege Jézus szeretete:
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartjátok”. (Jn 14:15)
Amikor őszintén szeretjük Jézust, természetes belső indíttatásból tartjuk be törvényét. Világosan értve törvényét ösztönzést érzünk arra, hogy még jobban szeressük Őt. Az Isten iránti szeretet táplálásának legjobb módja, ha folyton szemünk előtt lebeg a kereszt és Jézus helyettes áldozati halála.
Ez az oka, hogy az evangélium és a törvény kéz a kézben jár. Ez azt is jelenti, hogy ha hiszünk a törvényben és megtartása fontosságában, muszáj tudnunk azt is, hogy jogilag a parancsolatok csak elítélnek bennünket Isten előtt. A törvény sosem bocsát meg, tesz igazzá és biztosít engesztelést. Ellenkezőleg, éppen a törvény mutat rá, miért van szükségünk megbocsátásra, megigazításra, engesztelésre. Tehát a törvény mellett – sőt, a törvényről alkotott felfogásunk alapjaként – ott áll az evangélium: Krisztus értünk vállalta a halált, és így képes arra, amire a törvény nem: igazzá nyilvánít Isten előtt.
(Róm 3:28); Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. /RÚF/;
(Róm 4:13-16); Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. (14) Hiszen ha a törvény alatt élők az örökösök, akkor üressé lett a hit, és hiábavaló az ígéret, (15) mivel a törvény csak Isten haragjához vezet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés sem. (16) Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nemcsak a törvényből valóknak, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. /RÚF/;
(Gal 2:16); tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. /RÚF/;
(Gal 3:13). Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ /RÚF/;
(Fil 3:9). Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, /RÚF/
White idézet: A törvény rámutat az ember bűneire, de nem gyógyítja ki belőlük. Míg életet ígér az engedelmeseknek, kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze: halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűneit Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában. Így kap bűnbocsánatot „az előbb elkövetett bűnök”-re, és isteni természet részesévé lesz. Ő Isten gyermeke; a fiúság Lelkét kapta, aki által így kiált: „Abba, Atyám!”
Vajon az ember most már szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.” „Akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?” János pedig kijelenti: „Az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (Róm 3:31; 6:2; 1Jn 5:3) Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, az Istentől elidegenedett élet; megkezdődött az új, a megbékélt élet, a hit és szeretet élete. „A törvénynek igazsága” pedig „beteljesül… bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.” (Róm 8:4) S az ember szívből kiáltja: „Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!” (Zsolt 119:97)
„Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.” (Zsolt 19:8) A törvény nélkül az embernek nincs igazi fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát, és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét, és ezért elveszett állapotban van. De mivel nincs elveszett állapotának tudatában, azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal van ilyen felszínes megtérés, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal. – A nagy küzdelem, 467-468./old.
Sokan, akik azt állítják, hogy hiszik és tanítják az evangéliumot, hasonló hibát követnek el. Félreteszik az ótestamentumi írásokat, amelyekről Krisztus kijelentette: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam.” (Jn 5:39) Az Ó elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is; hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium pedig a kibontakoztatott törvény. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse. – Krisztus példázatai, 128./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése