Isten törvénye

 

(Róm 3:20). Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. /RÚF/

(1Jn 3:4). Aki bűnt cselekszik, a törvényt is megszegi, mert a bűn törvényszegés. /RÚF/

A bűn Isten törvényének áthágása (1Jn 3:4), ami a természetünkbe ágyazódott. 

(Zsolt 51:7). Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. /RÚF/; 

(Jer 17:9). Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?! /RÚF/) 

A törvény rávilágít, mi is a bűn valójában. A törvény olyan, mint amikor szemüveget veszünk fel, hogy tisztán lássuk, mi zajlik körülöttünk, vagy tükörbe nézünk, hogy lássuk, milyen a külsőnk. Ettől látjuk a maga valóságában, ez győz meg minket arról, milyen is az életünk, a jellemünk, miközben azt is bemutatja, milyen Isten jelleme, mi fontos a számára. 

A Tízparancsolatot Isten a saját ujjával írta le. 

(2Móz 20:3-17). Ne legyen más istened rajtam kívül! (4) Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. (5) Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem. (6) De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat. (7) Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét! (8) Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! (9) Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! (10) De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. (11) Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt. (12) Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! (13) Ne ölj! (14) Ne paráználkodj! (15) Ne lopj! (16) Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! (17) Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé! /RÚF/ 

Jézus elismételte a fontosságát: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat. A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Mk 12:30-31), /ÚRK/ 

És kiegészítette: „E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”. (Mt 22:40) 

Az izraelitáknak a Sínai-hegyen és számunkra ma... 

(Zsid 1:1-2). Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, (2) ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. /RÚF/] 

... azt mondják el Isten igéi, hogy a törvényben minden a kapcsolatról szól. Isten azért adta a parancsolatait, hogy védje a kapcsolatainkat vele és másokkal. Csakhogy Sátán eltorzította a törvény szépségét, így sokan tehertételként látják. A szeretet és szabadság helyett gyakran törvényeskedés kapcsolódott hozzá, miközben a Biblia így nyilatkozik róla: 

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek”. (1Jn 5:3) 

1. Egytől ötig terjedő skálán megadva mennyire becses számodra az élő Ige (és annak része, a törvény)? 

2. Amikor Isten törvényére gondolok, tiltás jut eszembe, vagy inkább valami, ami megerősít? Hogyan érthetném meg jobban a törvény szerepét, ha inkább tiltásnak látom? 

3. Mi történne, ha az Isten és az embertársaim iránti szeretet isteni törvénye kerülne a középpontba az életemben, a családomban és a gyülekezetben? Mi változna meg az életemben és a kapcsolataimban?

White idézet: A Szentírás az Ótestamentumot éppúgy magában foglalja, mint az Újat. Egyik a másik nélkül nem teljes. Krisztus kinyilatkoztatta, hogy az Ótestamentum igazságai éppoly értékesek, mint az Újtestamentum igéi. Krisztus a világ kezdetekor ugyanaz a Megváltó volt, mint ma. Még mielőtt istenségét emberi természetbe öltözve eljött világunkba, Ádám, Séth, Énok, Mathusélah és Nóé már tolmácsolta az evangéliumi üzenetet. Kánaánban Ábrahám, Sodomában Lót hirdette az üzenetet, és nemzedékről nemzedékre hűséges hírvivők beszéltek az Eljövendőről... 

Amit Krisztus életéről, haláláról és közbenjárásáról a próféták megjövendöltek, az apostolok tettek bizonyságot. Krisztus alázatosságáról, tisztaságáról, szentségéről és utolérhetetlen szeretetéről beszéltek. A teljes evangélium prédikálása nemcsak a földön élő és tanító Megváltó hirdetését jelentette, hanem az ótestamentumi próféták által megjövendölt és az áldozati szolgálatban szimbolizált Krisztus bemutatását is... 

Az igazság minden korban újabb szakaszába lép: Isten üzenetét viszi a kor népének. A régi igazságok mind fontosak. Az új igazság nem független a régitől, hanem annak újabb megnyilatkozása. Az új igazságokat csak akkor foghatjuk fel, ha a régieket megértettük. Amikor Jézus Krisztus meg akarta értetni tanítványaival feltámadásának igazságát, elkezdte „Mózestől és minden prófétáktól”, és „magyarázza vala nékik minden írásokban, amik Őfelőle megírattak”. (Lk 24:27) Az új igazság kitárulkozásából sugárzó fény szebbé teszi a régit. Aki elveti vagy mellőzi az újat, valójában nem ismeri a régit sem. Számára elvész éltető ereje, és csupán élettelen formasággá válik. 

Vannak, akik vallják ugyan, hogy hiszik és tanítják az Ótestamentum igazságait, de közben elvetik az Újat. Krisztus tanításainak megtagadásával azt tanúsítják, hogy nem hisznek abban sem, amit a pátriárkák és próféták mondtak... 

Az Ótestamentum elvetésével tulajdonképpen elvetik az Újat is, hiszen a kettő egymástól elválaszthatatlan. Senki sem tudja helyesen feltárni Isten törvényét az evangélium nélkül, sem az evangéliumot a törvény nélkül. A törvény a testet öltött evangélium, az evangélium a törvény kibontása. A törvény a gyökér, az evangélium pedig a törvény illatos virága és gyümölcse. 

Az Ótestamentum fényt hint az Újtestamentumra, az Újtestamentum pedig az Ótestamentumra. Mindegyik Isten Krisztusban való dicsőségének kinyilatkoztatása. Mindkettő olyan igazságokat mutat be, amelyek mindjobban kitárulkoznak a buzgó kutató előtt. – Krisztus példázatai, 126-128./old. 

Régi bűneinket nem tudjuk jóvátenni, és saját erőnkből nem szentelődhetünk meg. Isten azonban ígéri, hogy Krisztus által mindezt megcselekszi értünk. Mi hisszük ezt az ígéretet. Beismerjük bűneinket, és átadjuk magunkat Istennek. Akarunk neki szolgálni. Mihelyt ezt cselekesszük, Ő is azonnal teljesíti ígéretét. Ha hiszünk az ígéreteiben, hisszük, hogy bűneink megbocsáttattak és megtisztulunk, a gutaütötthöz hasonlóan mi is meggyógyulunk összes bűnünkből és betegségünkből. Mindez megtörténik, ha hiszünk. 

Ne várj addig, amíg érezni fogod, hogy meggyógyultál, hanem mondd: „Hiszem, hogy így van, nem azért, mert érzem, hanem mert Isten megígérte.” – Jézushoz vezető út, 51./old.