Noé evangéliuma

 

Péter figyelmeztet, hogy sokakat készületlenül talál Krisztus visszajövetele, „mert készakarva nem tudják” (2Pt 3:5), hogy mi történt az özönvízkor. A világ kollektív emlékezetének része a nagy áradás, és noha az ókori görögöktől kezdve a majákig igen sok kultúrában beszélnek pusztító özönvízről, ma talán Noé története az egyik leginkább kifigurázott bibliai beszámoló. Bármilyen világosan és egyértelműen írja le az Ószövetség és utal rá számos alkalommal az Újszövetség, a világ szánt szándékkal mítoszként félresöpri, éppen úgy, ahogy Péter leírta.

(Mt 24:37-39). Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. (38) Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, (39) és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. /RÚF/ 

 (1Móz 6:1-8). Történt pedig, hogy amikor az emberek kezdtek elszaporodni a földön, és leányaik születtek, (2) látták az istenfiak, hogy szépek az emberek leányai, ezért feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiválasztottak maguknak. (3) Akkor ezt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem örökké az emberben, hiszen ő csak test! Legyen az életkora százhúsz esztendő! (4) Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –, óriások éltek a földön. Ők voltak az ősidők nagy hírű vitézei. (5) Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, (6) megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. (7) Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket. (8) De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt. /RÚF/ 

Az alapos vizsgálat közben még egy fontos tanulság kiemelkedik Isten végidei maradék népe számára. (Zsid 11:7). verséből megtudjuk, hogy Noé „istenfélelmében háza népe megmentésére bárkát készített. E hite által elítélte a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett”. (ÚRK) 

Képzeljük el, hogy egy évszázadnál is tovább prédikálunk, és végül másra nem tudunk rá mutatni, csak a családunkra a bárkában! Ha Noé mai evangelizátor lett volna, kudarcosnak nyilvánítanák: évtizedekig prédikál, és semmi eredmény nem mutatkozik.

Szerencsére most a világ számos részén az emberek nagyon jól fogadják a hármas angyali üzenetet. A maradék jellegzetes üzenetét hirdető evangelizációk rendkívül eredményesek számos helyen, sokan megismerik az Urat. Még nem jutottunk el oda, hogy ne lenne eredmény, bár hallottuk: eljön a pillanat, amikor „a kegyelemidő lejár, és a kegyelem ajtaja bezárul. Ez az egyetlen rövid mondat tehát: »Akik készek valának, bemenének Ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó« – elvezet bennünket a Megváltó végső szolgálatán át ennek a nagy munkának, az ember megváltásának befejezéséig”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 369 old.)  

(Jn 4:37). Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató. /RÚF/) 

White idézet: „Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, háznépe megtartására bárkát készített, amely által kárhoztatá e világot, és a hitből való igazságnak örökösévé lett.” (Zsid 11:7) Mialatt Noé hirdette intő üzenetét a világnak, cselekedeteivel tanúsította őszinteségét. Hite így tökéletesedett, és lett nyilvánvalóvá. Példát adott a világnak, miként kell hinni abban, amit Isten mond. Mindent, amije volt, a bárkába fektette. Amikor elkezdte építeni azt a hatalmas hajót a szárazföldön, tömegek jöttek mindenfelől, hogy megnézzék ezt a furcsa dolgot, és meghallgassák e különös prédikátor komoly, lelkes szavait. A bárkán ejtett minden kalapácsütés egy-egy bizonyságtevés volt az embereknek. 

 Először úgy látszott, hogy sokan elfogadják az intést, de nem fordultak őszinte bűnbánattal Istenhez. Nem akarták elhagyni a bűneiket. Az özönvízig eltelt idő alatt hitük próbára lett téve, de ők nem állták ki a próbát. Végül az eluralkodó hitetlenségtől legyőzötten, korábbi társaikhoz csatlakozva elvetették az ünnepélyes üzenetet. Egyesek mély meggyőződésre jutottak, és megfogadták volna az intő szavakat, de annyira sokan tréfálkoztak és gúnyolódtak, hogy ugyanazt a lelkületet átvéve ellenálltak az irgalmas hívásnak, és csakhamar a leg kihívóbb csúfolódókkal azonosultak. Azok voltak a legvakmerőbbek és legbűnösebbek, akiknek a lelkében egyszer már gyúlt fény, de ellenálltak Isten Lelkének. – (Pátriárkák és próféták, 95./old.)  

Az evangélium a föld minden népéhez eljut

„Mindezek pedig példaképpen történtek velük, és a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” (1Kor 10:11-12), /ÚRK/

Isten teljes mértékben képes a próféták által kinyilatkoztatott módon irányítani az utolsó napok történéseit, anélkül, hogy áthágná az egyes emberek lelkiismereti szabadságának korlátait. Némelyik történet egészen egyértelmű, az Újszövetség konkrétan utal rájuk a végidő eseményeinek leírásával: Sodoma és Gomora, az özönvíz stb. Másokat alaposan végig kell gondolni és tanulmányozni, hogy rábukkanjunk a bennük lévő igazságokra. 

Jel 6:12-17. És láttam, amikor feltörte a hatodik pecsétet: nagy földrengés támadt, és a nap elsötétült, mint egy fekete gyászlepel, a hold pedig egészen olyan lett, mint a vér, (13) és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét, amikor nagy szél rázza; (14) az ég is eltűnt, mint egy felgöngyölődő papírtekercs, minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. (15) A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, (16) és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, (17) mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg? /RÚF/ 

Úgy tűnik, tudják, hogy mi történik. „Bárányként” utalnak Jézusra, tehát valamennyit bizonyára ismernek a történetéből. Azzal is tisztában vannak, hogy „eljött haragjának nagy napja, és ki állhat meg” (Jel 6:17)- ben, vagyis reménytelen helyzetbe kerültek. 

A vég előtt az evangélium a föld minden népéhez eljut (Mt 24:14. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. /RÚF/, a hármas angyali üzenet az egész bolygón hangzik, mégis lesznek, akiket készületlenül talál, nem mintha nem lett volna elég információjuk, hanem mert nem akartak hinni és engedelmeskedni, ezért fognak elveszni az utolsó napon.

(Mt 24:36-44). Azt a napot pedig és azt az órát senki nem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül. (37) Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. (38) Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, (39) és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. (40) Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, (41) két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. (42) Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! 2 (43) Gondoljatok arra, ha tudná a ház ura, hogy mikor jön el éjjel a tolvaj, akkor virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házába. (44) Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok! /RÚF/ 

Jézus az özönvíz történetével figyelmeztet, hogy második adventje sokakat meglepetés szerűen ér majd. Az özönvíz sem azért okozott meglepetést a világnak, mintha nem lett volna elég információjuk. Noé százhúsz évig prédikált, elmondta, mi fog történni, csak nem akartak hinni neki. 

Sokan azzal nyugtatják magukat, hogy az azóta eltelt hosszú idő a próféciák hamisságát bizonyítja. Péter az özönvízre utalva írja, hogy „az utolsó napokban csúfolkodók jönnek, akik saját kívánságaik szerint járnak, és gúnyosan kérdezgetik: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy marad a teremtés kezdetétől fogva” (2Pt 3:3-4) /ÚRK/ Ez az érzet évről évre egyre erősödik. 

 White idézet: Ma is elkövetik azokat a bűnöket, amik az özönvíz előtti világban bosszúért kiáltottak. Az emberek szívéből eltűnt az istenfélelem. Közömbösen kezelik és megvetik az Isten törvényét. A most élő nemzedék mérhetetlen világiassága felér az akkorival. Így szólt Krisztus: „Mert amiképpen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, amelyen Noé a bárkába méne... akképpen lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt 24:38-39) Isten nem az evésért és ivásért marasztalta el az özön víz előtti emberiséget. Ő adta nekik a föld sok-sok gyümölcsét, hogy kielégítse fizikai szükségleteiket. A bűn abban állt, hogy ezeket az ajándékokat az adományozó iránti hála nélkül fogadták el, és megrontották önmagukat étvágyuk korlátlan kielégítésével. – Pátriárkák és próféták, 101./old.

A hármas angyali üzenet: HARMADIK ÜZENET

                                    A harmadik angyal

A (Jel 14:9–11) És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. - versében található harmadik angyal üzenete világos figyelmeztetést tartalmaz: Ne imádjátok a fenevadat és annak képét, és ne vegyétek fel jelét! Ennek az üzenetnek az alapja Jelenések 13. fejezetében található meg. A fenevad a hitehagyó egyházat jelképezi. Ennek a fenevadnak a képét egy második vadállat készíti el, amely az Egyesült Államokat jelképezi. Figyeljük meg Ellen White magyarázatát: „Hogy az Egyesült Államok megformálhassa a fenevad képét, ahhoz a vallási hatalomnak úgy kell a polgári hatalmat irányítania, hogy az egyház az államhatalmat is saját céljainak szolgálatába állítsa” (E.G.W. A nagy küzdelem. 395. o.). 

Az Egyesült Államok több mint 200 éven át a vallásszabadság fellegvára volt. A bibliai prófécia szerint azonban eljön az idő, amikor a vallásszabadság sérülni fog, és egy mozgalom úgy fogja irányítani a kormányt, hogy olyan törvényeket fog elfogadni, amelyek a hitehagyott egyházak kívánságait teljesítik. Ezen kép elkészítésének a végeredménye az intolerancia mindenkivel szemben, aki nem ért egyet azzal, amit ez az egyház/állam egység megkövetel (A nagy küzdelem. 445. o.). 

A fenevad bélyege, a hamis istentiszteleti nap megtartása olyan intézmény, amely világosan kifejezi a fenevad hatalmát. Az egyik egyház azzal kérkedik, hogy a hetednapi nyugalomnapot áthelyezte szombatról vasárnapra. Más egyházak azzal indokolják vasárnapünneplésüket, hogy ez Jézus feltámadásának az emlékezete. Egyik kijelentés sem biblikus. A hitehagyó vallásos vezetők haraggal telnek el, amikor nem tudják megcáfolni a szombatnap szentségét, és a szombatünneplőket üldözni fogják és be fogják börtönözni őket. Ezen események közepette a harmadik angyal üzenetének erőteljes hatása lesz, amikor az emberek látni fogják, hogy a próféciák pontosan úgy teljesednek, ahogyan Isten parancsolatainak megtartói megmondták. Miközben a feszültség növekszik az igazság és a hamisság között, Isten egyházában egy megtisztulás megy végbe. „Amikor közeledik a vihar, sokan, akik hitet tettek a harmadik angyal üzenete mellett, de az igazságnak való engedelmesség híján nem szentelődtek meg, elhagyják helyüket, és az ellenség soraiba lépnek. Mivel egyesülnek a világgal, és azonosulnak szellemével, szinte egészen magukévá teszik a világ szemléletét. És amikor a próba jön, csak a könnyű és népszerű utat tudják választani... Korábbi testvéreik legelkeseredettebb ellenségeivé válnak” (A nagy küzdelem. 541. o.). 

Azok, akik ragaszkodnak Megváltójukhoz, és nem hajlandók feladni a hármas angyali üzenetben található igazságokat, felismerik, hogy Isten erejével kell folytatniuk küldetésüket, az eredményt pedig rá kell hagyniuk. „Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét… Az üzenet nem annyira érveléssel, mint Isten Lelkének mélységes meggyőzése nyomán fog terjedni… Az igazság tisztán láthatóvá válik, és Isten becsületes gyermekei elszakítják a köteleket, amelyek eddig fogva tartották őket… Az igazság ellen szövetkező erőkkel szemben sokan az Úr oldalára állnak” (A nagy küzdelem. 544–545. o.).

 

Testvéreim, amit ma tapasztalunk, az egy ébresztő felhívás, amely arra serkent, hogy figyeljünk Isten Szavára és legyünk készen arra, ami bekövetkezik. Csak akkor leszünk képesek bármit is elérni, ha teljesen Jézusra és a Szentlélek erejére hagyatkozunk. Isten készít bennünket a késői eső kitöltetésére, amely alkalmassá tesz minket arra, hogy fennhangon hirdessük a három angyal életadó üzenetét. Ma arra hívlak, hogy így válaszoljatok Isten hívására: „Igen, Uram! A Te erőddel és hatalmaddal elmegyek, hogy hirdessem a hármas angyali üzenetet. Bárhová küldesz, kész vagyok elmenni.” Ámen.

A hármas angyali üzenet: MÁSODIK ÜZENET

 

 A második angyal

A (Jel 14:8) "És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek."- versében található második angyal üzenetét, amely meghirdeti Babilon bukását, először 1844 nyarán hirdették (E.G.W. A nagy küzdelem. 347. o.). 

Mivel a próféciában ennek az üzenetnek a hirdetését az ítélet prédikálása követi, és mivel az egyházak, amelyeknek ez az üzenet szól, valamikor tiszták voltak, itt Babilon azokra az egyházakra vonatkozik, amelyek elutasították az ítélet figyelmeztetését. Babilon bukásának üzenete megismétlődik (Jel 18:1–4) És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: - versében is. Isten népéhez szól az üzenet, amely még Babilonban van, hogy jöjjön ki, hogy ne legyen részese bűneinek és ne kapjon a csapásokból, amelyek rászakadnak. Ezért Babilon azokból az egyházakból tevődik össze, amelyek olyan teológiai tévedéseket hirdetnek, amelyeket a középkori egyháztól vettek át. Noha Babilon bukása 1844 nyarán kezdődött el, ez egy fokozatos folyamat, amely nem fejeződik be, míg... 

1) az egyházak el nem utasítják Jelenések 14 hármas üzenetét és el nem fogadják a Sátán által bemutatott hitetést és hazug csodákat; 

2) míg ezek a hitehagyó egyházak teljesen nem egyesülnek a világgal, elfogadva azt, amit a világ elfogad és hisz (E.G.W. A nagy küzdelem. 348–349. o.).

 Ahhoz, hogy Isten népe – amely még mindig Babilonban van – megértse annak sürgető voltát, hogy kijöjjön, meg kell érteniük Babilon bűneit és tévedéseit. Ez óriási felelősséget helyez Isten népére, hogy megvalósítsa küldetését ezen üzenetek hirdetésében. Bár ez a hirdetés heves haragot és heves ellenállást fog kiváltani, amiért úgy mutatjuk be Babilont, amilyen, nekünk keresztény szeretettel és bibliai hitelességgel kell előrehaladnunk, ahogyan elődeink is a múltban teljesítették Isten adta küldetésüket (E.G.W. A nagy küzdelem. 606. o.).

A hármas angyali üzenet: ELSŐ ÜZENET

   Az első angyal üzenete 

(Jel 14:6–7)"És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait". -versébenben az örökkévaló evangéliumot hirdeti, a Krisztus igazsága és kegyelme általi üdvösséget – Krisztus megigazító és megszentelő hatalmát. Az angyal bejelenti, hogy eljött az ítélet ideje, és hívja az embereket, hogy térjenek vissza Isten igazi imádatára, Istennek, mint Teremtőnek az elismerésére. Az a kijelentés, hogy az ítélet idején élünk, a (Dán 8:14) "És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága" található prófécia beteljesedésén alapul: 2300 este és reggel után (vagy prófétai nap, amelyek éveknek felelnek meg) a szentély megtisztul. 1844. október 22. óta egy olyan időszakban élünk, melyet az advent előtti ítélet idejeként, a mennyei szentély megtisztításaként ismerünk. Ennek a vizsgálati ítéletnek az eredménye dönti el, hogy ki megy a mennybe Jézus eljövetelekor. Az Istennek, mint Teremtőnek az imádására való felhívás egyértelmű felelősséget ró az emberekre, hogy megünnepeljék azt a napot, amely az Ő teremtő tettét tiszteli. Ezt az üzenetet kaptuk: „A hűség nagy próbája a szombat lesz, mert az igazságnak különösen vitatott pontja. A végső próbatétel idején éles határvonal fog húzódni Isten szolgái és azok között, akik nem szolgálják Őt” (E.G.W. A nagy küzdelem. 539. o.).

 De Istennek, mint Teremtőnek az imádata ennél sokkal többet jelent: el kell utasítani az élet eredetével kapcsolatos hamis elméleteket. Lehetetlen dolog az evolúcióban hinni, ugyanakkor azt mondani, hogy Isten az ég és a föld Teremtője. A két elképzelés nem keverhető egymással. Továbbá, az evolúció része a spiritizmusnak, mivel „a spiritizmus azt tanítja, hogy az ember fejlődő teremtmény, akinek születése óta az a rendeltetése, hogy fejlődjék az Istenség felé, egészen az örökkévalóságig” (E.G.W, A nagy küzdelem  539.o.).

A hármas angyali üzenet

A történelem folyamán, Istennek mindig volt egy különleges küldetése népe számára. És bár ezen küldetés teljesítésének részletei változhatnak, a végső cél mindig ugyanaz: az embereket megváltó közösségre, egy örök életre szóló közösségre vezetni Istennel. Több mint 2500 évvel ezelőtt Isten egy különleges feladatra hívott el egy fiatalembert, egy olyan küldetésre, amely nemcsak életidejére korlátozódott, hanem évszázadokon át a mi korunkig és azon is túl. Dániel félelem nélkül állt a királyok udvarában, és sugárzó fényként világított, amikor a legmagasabb szinteken szolgált, miközben a királyok Királyának jelenlétében állt, „aki a titkokat föltárja” és „megjelenti mindazt, ami lesz” (lásd Dán 2:29). Ezek a próféciák különösen az utolsó napokra vonatkoznak. A jelenések könyve 10. fejezetében a „kis könyvként” vannak azonosítva, amely a vég idejéig be van pecsételve. János azt a parancsot kapta, hogy "Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét... Vedd el és edd meg; és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz”(Jel 10:8–9). A jelenések könyvének 10. fejezetében János Isten népét mutatja be, amely megtapasztalja az 1844-es nagy csalódást. A nyitott könyv Dániel könyve, amely tartalmazza a 2300 nap/év próféciát a szentély megtisztításával és a közelgő vizsgálati ítélettel kapcsolatosan. Az a hit, hogy Jézus eljön, édes volt az adventhívők számára, de amikor Jézus nem jött el, úgy ahogyan várták, ez keserű csalódást okozott nekik. Hirdették Jézus eljövetelének az üzenetét, de munkájuk még nem volt befejezve. Volt egy plusz üzenetet Isten tervében, amelyet még el kell vinni az egész világnak. Ennek az üzenetnek három része van Jel 14:6–12-ben, és a hármas angyali üzenet néven ismerték.