A Galáciai levélhez hasonlóan Pál itt is úgy nevezi a zsidó szertartásokkal kapcsolatos aggodalmát, hogy „a világ elemi tanításai”.
(Kol 2:8, 20). Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. (20) Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: /RÚF/;
(Gal 4:3, 9). Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. (9) Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok? /RÚF/
Más szóval, a földi templomhoz hasonlóan ezek a dolgok is földiek, de mi a mennyei ország polgárai vagyunk. Nem kell a ceremoniális törvénynek megterhelnie bennünket, mert az csupán árnyéka annak, amit Krisztus által most élvezünk. Vagyis ezeket a rendelkezéseket eredetileg Isten adta, de mivel elvégezték a feladatukat, többé már nem szükségesek.
Ezeket a szabályokat eltörölte a kereszt. Ezt jelezte, hogy az isteni kéz kettészakította a templom kárpitját
(Mt 27:51). És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. /RÚF/;
(Dán 9:27). Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés. /RÚF/
...így ezek a rendelkezések már nem vonatkoznak a keresztényekre (a zsidó-keresztényekre sem). Amennyiben továbbra is alávetik magunkat ezeknek, a múlandó világgal azonosítják magunkat, nem pedig a Krisztusban megígért új világgal.
Végtére is mi nemcsak a régi kitatarozását, hanem „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik”. (2Pt 3:13)
A farizeusok és az írástudók még hozzáadtak emberi rendelkezéseket a mózesi szabályokhoz.
(Mk 7:1-13). Köré gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, (2) mert észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik. (3) A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományához, (4) és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. (5) Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? (6) Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. (7) Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.” (8) Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. (9) Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. (10) Mert Mózes ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” (11) Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, (12) akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; (13) és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek. /RÚF/
A Krisztus által beteljesített ószövetségi ceremóniák fenntartása többé már nem lehetett Isten által előírt kívánalom, csak olyan kötelesség, amit emberek akartak kikényszeríteni. Úgy tűnik, a hit számára ezek valójában inkább terhet jelentettek, mint hogy erősítették volna. Ezeket végezve könnyen különbnek érezhették magukat azoknál, akik másként éltek, ami már önmagában is elég baj, de még veszélyesebb, ha valaki azt gondolja, hogy ilyen gyakorlatok által érdemeket szerezhet az üdvösségre. Ebbe a csapdába nem akarunk belesétálni.
A kereszténység történelme során bizonyos bibliakutatók engedtek a kísértésnek, és olyan vallási kijelentéseket tettek, amelyekkel irányítani akarták a hívőket a szövegek jelentését illetően – bitorolva ezzel a Szentlélek szerepét. Azonban a Szentírás igazságának forrása Krisztus, ahogyan Pál és a többi bibliai író tanította.
White idézet: Illés korához hasonlóan ma is meg kell húzni a határvonalat az Isten parancsolatait megőrzők és a hamis isteneket imádók között. „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt!” (1Kir 18:21) Most hangzik az üzenet: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon… Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jel 18:2, 4-5)
Közeleg az idő, amikor minden lélek próbára lesz téve. Ránk akarják kényszeríteni a hamis szombat megtartását. A harc az Isten parancsolatai és az emberi parancsolatok megtartása között dúl. Akik lépésről lépésre alávetik magukat a világ elvárásainak és a szokásaihoz igazodnak, inkább engedelmeskednek a földi hatalmasságoknak, mintsem kitegyék magukat a gyalázatnak, a bántalmazásnak, a börtönnel vagy a halálos ítélettel való fenyegetés veszélyeinek. Ekkor válik el az arany a salaktól. Az igazi kegyesség ekkor különbözik meg a látszat, felületes kegyességtől. Számos csillag, amelynek csodáltuk a ragyogását, a mélybe hull. Akik felvállalták a szentély ékességeit, de nem öltötték magukra Krisztus feddhetetlenségét, azoknak megmutatkozik a mezítelenségük.
A földön mindenütt élnek emberek, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt. Az ég csillagaihoz hasonlóan, amelyek csak éjszaka látszanak, a hűségesek is akkor ragyogni fognak, amikor sötétség lepi be a földet és homály a népeket. A pogány Afrikában, Európa és DélAmerika katolikus országaiban, Kínában, Olaszországban, Indiában, a tenger szigetein és a föld legeldugottabb zugaiban Isten megtartja választottait, akik a sötétségben ragyogni fognak, és az Ő törvényének átformáló erejét tisztán mutatják be az elbukott világnak. Ők már most megjelennek a nemzetek között, és a legszörnyűbb hitehagyás órájában, amikor Sátán mindent megtesz „mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel” (Jel 13:16) annak érdekében, hogy halálos fenyegetésének hatására elfogadják a hamis nyugalomnapot, ők mint hűségesek, „feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei… fénylenek, mint csillagok e világon”. (Fil 2:15) – Lift Him Up, 164./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése