Feddés, megtérés és a jutalom

 

„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem – mondja Jézus. – Légy buzgó tehát, és térj meg” (Jel 3:19), /ÚRK/

Senki sem mondhatja azt igazán, egyetlen másodpercre sem, hogy Jézus nem törődik velünk vagy a jövőnkkel. Mennyivel könnyebb lett volna neki, ha egyszerűen lemond az emberiségről, és nem csinálja végig a fájdalmas utazást, amit végül mégis választott a földön, mert annyira szeret minket. Ez az oka annak is, hogy megfedd bennünket jelenlegi állapotunk miatt. Sokkal mélyebb és erősebb kapcsolatra vágyik velünk. Nem elégedhet meg ingadozó hozzáállásunkkal, nem hagyhat minket a „majd megyek, ha szükségben leszek” gondolkodásunkban. Ahelyett, hogy hagyna, inkább megfedd minket, hogy ez a javunkra váljon. Azt mondja: térj meg! Addig azonban nem vagyunk erre képesek, míg nem látjuk be, hogy a dolgaink rosszul állnak. Pont ezért arról beszél, mi a baj velünk: azt gondolod, hogy gazdag vagy, miközben „nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy”. (Jel 3:17), /ÚRK/

(Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/

Gyönyörű és rendkívül magasztos kép, amit látunk. Az egész világegyetem teremtő Istene veled és velem akar együtt étkezni. Kölcsönös elkötelezettségre és jó beszélgetésre vágyik velem és veled, finom étel mellett. Közeli, benne megmaradó kapcsolatot akar velünk, és arra kér, hogy éljünk a meghívásával. Krisztus türelemmel vár, miközben kopog szíved ajtaján. Láthattál már erről képeket például gyerekkönyvekben, ahol egy magas, kegyelmes Megváltót rajzolnak meg, aki szelíden kopog az ajtón. Nem tolakodó és nem erőszakos, ahogy beszélgetésre hív. Nem veszi át az irányítást erőszakkal az időd vagy elfoglalt életed felett. Viszont az idő rövid, tehát ha hallod Őt, nyisd meg a szíved ajtaját! Ő ott áll, hogy belépjen az életedbe. A kép azt a kapcsolatot illusztrálja, amit Jézus mindegyikünkkel ki akar alakítani. Gondolod, hogy majd egykor, amikor személyesen találkozol vele, amikor a koronádat a lába elé helyezed, hogy imádd Őt, és amikor ezerszer tízezrekkel fejezed ki a tiszteletedet Teremtőd iránt

(Jel 4:9-11). És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, (10) leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: (11) Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. /RÚF/;

(Jel 5:11-14). És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; (12) és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! (13) És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! (14) A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt. /RÚF/

...és amikor visszagondolsz majd a földi próbákra, amelyek ekkorra minden jelentőségüket elvesztik majd, bármit is megbánsz majd abból az időből, amit Jézussal töltöttél a földön?

Most, éppen most, Jézus kopog a szíved ajtaján. Hív téged. Tudatos döntést kell hoznod, hogy megnyitod az ajtót.

White idézet: Csak az élő Isten pecsétjét elnyerő ember léphet be a szent város kapuin. Azokra helyezik Isten pecsétjét, akik jellemükben Krisztushoz hasonlók. Amint a viasz átveszi a pecsét lenyomatát, úgy veszi át a lélek is Isten Lelkének lenyomatát, és megtartja Krisztus képmását. Sokan nem fogják elnyerni Isten pecsétjét, mivel nem tartják meg parancsolatait, vagy nem termik meg a szentség gyümölcseit.

A hitvalló keresztények nagy tömegére keserű csalódás vár Isten napján. Nem lesz homlokukon az élő Isten pecsétje. A langymelegek, a félszívvel szolgálók sokkal nagyobb gyalázatot hoznak Istenre, mint a nyíltan hitetlenek. Sötétben tapogatóznak, amikor az Ige déli verőfényében járhatnának, a sohasem tévedő Isten irányítása alatt.

A Bárány azokat vezeti az élő vizek forrásához, azok szeméről töröl le minden könnyet, akik most elfogadják Isten szavát…

Ne kövessünk, ne utánozzunk embereket! Nincs olyan bölcs ember, aki mérvadó lehetne. Jézusra tekintsünk, aki teljes az igazságosságban, és tökéletes a szentségben. Ő hitünk kezdeményezője és bevégzője, a példakép. Az Ő tapasztalatára, lelkületére kell eljutnunk. Jelleme a példánk. Tereljük hát el gondolatainkat az élet bizonytalanságairól és nehézségeiről, s tekintsünk Jézusra. Ha Krisztust szemléljük, az Ő képmására alakulhatunk át.

Jézus Krisztusra bízvást nézhetünk, hiszen Ő mindenben bölcs. Amint Megváltónkra tekintünk és gondolunk, Ő formálódik ki bennünk a dicsőség reménységeként. Törekedjünk hát minden Istentől nyert erőnkkel, hogy a 144 000 között legyünk! – Maranatha, 241./old. (augusztus 21.)

Akik csak félszívvel élik meg a kereszténységüket, azok gonoszabbak a hitetleneknél, mivel álnok szavaik és ingadozó magatartásuk sokakat tévelygésbe visz. A hitetlen megmutatja igazi arcát. A lágymeleg keresztény azonban mindenkit megtéveszt. Nincs ezen a világon jó ember, mint ahogyan jó keresztény sem. Sátán olyan munkára használja fel ezeket az embereket, amilyet mással nem végeztethet el.

Az önimádat kizárja a Krisztus iránti szeretetet. Aki csak önmagának él, Laodiceához tartozó lágymeleg – sem hideg, sem hév. Az első szeretet lángja sajnálatos önzésbe züllött. A Krisztus iránti, szívben lakozó szeretet cselekedetekben nyilvánul meg. Ha ez a szeretet gyenge, elsatnyul az azok iránti szeretet is, akikért Krisztus meghalt. Látszólag csodálatos lelkesedés mutatkozhat a szertartások iránt, csakhogy ez csupán önös vallási alap. Krisztus kijelenti, hogy az ilyenek nem felelnek meg az Ő ízlésének.

Adjunk hálát az Úrnak, hogy bár népes az ilyen emberek tábora, még mindig van alkalom a megtérésre. – Our High Calling, 348./old.

Jelen lelki helyzetünk

Elgondolkodtál valaha azon, mit mondhatna Jézus, ha le kellene írnia a vele való jelenlegi kapcsolatunkat? Talán azt mondaná, hogy igen, erős a kapcsolatunk, vagy talán azt, hogy azért régen jobb volt. Vagy mit mondhatna, ha az utolsó időben élő népéről kellene elmondania, hogy mit lát? A helyzet az, hogy (Jel 3:14-22) verseiben a Megváltó pont ezekre a kérdésekre ad választ.

(Jel 3:14-22). A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: (15) Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! (16) Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. (17) Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: (18) tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (20) Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (21) Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. (22) Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! /RÚF/

Annak a kijelentésével kezdi, hogy Ő „a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete” (Jel 3:14). Márpedig a hű és igaz tanúbizonyság nem hazudik, hanem nyíltan és őszintén beszél.

Jézus kijelenti nekünk, az utolsó idők népnek, hogy tudja, kik vagyunk. Sem melegek, sem hidegek nem vagyunk, mivel a saját nézőpontunk szerint semmire sincs szükségünk. A napok, hetek egyre múlnak, és mi alig foglalkozunk Istennel, és azt hisszük, mindez elég. Csakhogy ez önbecsapás. Sokkal nagyobb szükségünk van Jézusra, mint ahogy el tudnánk képzelni. Bárcsak teljes szívvel tudnánk szeretni Őt, teljes szívvel tudnánk érte élni, vagy hagyni az egészet! Isten szemében még az iránta való közömbösség is jobb, mint a félszívvel való követés. Jézus azt mondja, hogy emiatt kivet bennünket a szájából. Ám mindez még nem következett be, és arra kér minket, hogy hozzunk jó döntéseket vele kapcsolatban.

A régi időkben valamit „venni” leginkább barterben való cserét vagy szimpla cserekereskedelmet jelentett. Jézus ebben az igeszakaszban nagylelkű ajánlatot tesz nekünk: problémás életünkért cserébe saját aranyát kínálja, általa készített fehér ruhát és szemgyógyító kenőcsöt. Az igazsága hibátlan köntösével akar befedni bennünket, meg akarja nyitni a szemünket, hogy lássuk, hogyan változtat meg mindent az életünkben a tényleg megfelelő kapcsolat vele. Mindazt kínálja, amire tényleg szükségünk van, leginkább azért, mert pont azt nem tudjuk magunknak biztosítani, amire tényleg szükségünk van. Egyedül Ő képes ezeket megadni, és nekünk adja, ha mi is ezt akarjuk.

White idézet: A Krisztus idejében élő zsidókhoz hasonlóan ma is sokan hallják az igazságot és hisznek, mégsem hajlandók az engedelmesség útjára lépni és elfogadni az igazságot úgy, ahogy az Jézusban felfedezhető. Attól tartanak, hogy elveszítik a világi előnyöket. Elméjük összhangban van az igazsággal, csakhogy ez engedelmességet, önmegtagadást és kereszthordozást feltételez, mint ahogy azt is, hogy nem szabad emberben vagy emberi erőben bízniuk, ezért elfordulnak a kereszttől. Letelepedhetnének Jézus lábai elé, hogy naponta tanuljanak attól, akinek az ismerete maga az örök élet, de ezt nem akarják.

A megváltott lélek vesse alá saját terveit, önfelmagasztaló, nagyratörő céljait, és járjon azon az úton, amit Jézus mutat számára. Értelmét alá kell vetnie Jézusnak, hogy Ő megtisztíthassa és megfinomítsa. Ez akkor valósul meg, amikor az Úr Jézus tanításait megfelelő módon fogadják el. Az énnek még abban az esetben is nehéz naponta meghalnia, ha Isten kegyelmének csodálatos megnyilatkozása feltárja azt a szeretetet, amellyel Ő megelégíti a lélek szükségleteit.

Ó, mily nagy szükségünk van jobban megismerni az Úr Jézust! Igazodnunk kell akaratához, terveit kell teljesítenünk és teljes szívből ki kell jelentenünk: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Felettébb vágyom látni, hogy gyülekezeteink sokkal jobb állapotba kerülnek, mint most, mivel lágymeleg vallási életünkkel minden nap megszomorítjuk a Szentlelket. Krisztus mondta: „Sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jel 3:15-16)

Ó, mennyire magasztalt és dicsőített lehetne Krisztus a világiak és az istentelenek előtt, ha a követői azok lennének, akiknek vallják magukat – igazi keresztények, akik Krisztus szerelemének késztetésére megismertetik Őt a bálványimádó világgal, és rámutatnak arra az éles ellentétre, ami húzódik az Istent szolgálók, és az Őt nem szolgálók között… Beszélnünk kell az embereknek Krisztus szeretetéről, ehhez azonban tapasztalatból kellene ismernünk, hogy milyen is az, amikor ez a szeretet a szívben lakozik. Ha kihasználják a kínálkozó alkalmat, akkor mindenkinek bőven lesz lehetősége a munkára. – This Day with God, 64./old.

A magukat Isten gyermekeinek vallók közül sokaknak az állapota a Laodiceához intézett üzenetet igazolja. Isten szolgái előtt felbecsülhetetlen értékű igazságok lettek feltárva, amelyek gyakorlatba ültetve megmutatják a különbséget az Istent szolgálók és az Őt nem szolgálók között…

A Biblia Isten felfoghatatlan gazdagságainak tárháza. Ám akik nem ismerik az igazságot, nem értik meg olyan mértékben, ahogyan megérthetnék. Szívükben és életükben nincs meg Krisztus szeretete. Az Ige kutatója az élő kútforrásból merít. Az egyháznak az Ige lelkiségéből kell innia. Az Istenért végzett szolgálatnak különbnek kell lennie gyenge vallási tapasztalatnál, amelyből hiányzik az élet és az érzelem, és amely a hívőket elkülöníti a hitetlenektől. – Our High Calling, 348./old.

Szembenézés a valósággal

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Jn 15:9)

Miként írnád le az Istennel való jelenlegi kapcsolatodat? Életteli és erős? Elég időt fektetsz bele, kutatod ihletett Igéjét, és úgy beszélsz hozzá, mint egy baráthoz? Ha igen, mennyi az az idő, amit ezekkel a dolgokkal töltesz? Érzel-e késztetést arra, hogy megoszd másokkal az Istennel való közösséged dolgait, csak mert ez a legcsodálatosabb kapcsolati szál az életedben? Mondhatjuk, hogy igen, újra és újra rápillantasz, de ha őszintén szembenézel magaddal, ki kell mondanod, hogy valójában már nem is olyan erős, mint lennie kellene. Vagy az is lehet, hogy a két végpont között található valahol, azon a tájon, amit a Biblia úgy jellemez, hogy „lágymeleg”

(Jel 3:16). Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. /RÚF/

 White idézet: Az Istennel való kapcsolat kialakulásában a megújult ember csak visszakerült az Úrral való közösségébe… Elsősorban családja és legközelebbi rokonai iránt elkötelezett. Semmi sem menti fel, ha elhanyagolja a belső kört egy nagyobb külső kör érdekében. A végső számadásban apák és anyák felé felteszik a kérdést, mit tettek és mondtak, hogy biztosítsák a rájuk bízott lelkek üdvösségét és azt a felelősséget, hogy elvitték őket a világba? Vajon elhanyagolják bárányaikat, idegenek gondjaira hagyva őket? A másokért végzett sok jó nem törli el Isten iránti tartozásunkat: a gyermekeinkről való gondoskodást. Családunk lelki jóléte az első.

Gyermekeink helyes nevelése és elméjük formálása az az anyákra bízott legnagyobb küldetés, amit valaha halandókra bíztak.

Amikor csak felvállalod a hozzád legközelebb állókért rajtad nyugvó felelősséget, akkor Isten megáld téged és meghallgatja imáidat. Túl sokan vannak, akik csak kifelé végeznek misszió munkát, miközben saját háznépük szűkölködik az efféle erőfeszítések tekintetében – és elpusztulnak az elhanyagoltság miatt. Az elsődleges missziómunka arra ügyelni, hogy szeretet, világosság és öröm áradjon az otthonba. Ne törekedj arra, hogy valami nagy életmód, vagy egyéb misszió munkát végezz, amíg nem tettél eleget otthoni kötelességeidnek. Minden reggel arra kell gondolj, mit tehetsz ma? Milyen kedves és szelíd szót szólhatnék? Az otthoni kedves szavak olyanok, mint az áldott napsugár. A férjnek, a feleségnek és a gyermekeknek egyaránt szükségük van rájuk… Minden szívnek arra kellene vágyódnia, hogy olyan sokat nyerjen a mennyből, amennyit csak lehetséges. – Isten fiai és leányai, 252./old.

Isten szolgálatában nincs középút… Senki se számítson arra, hogy miközben kompromisszumot köt a világgal, örülhet az Úr áldásainak is. Bárcsak Isten népe kijönne és elszakadna a világtól. Jobban kellene vágynunk mennyei Atyánk akaratának teljesítésére. Bárcsak az igazság ránk ragyogó fényét úgy fogadnánk, hogy fényes sugarai rólunk szétáradhassanak a világra. Bárcsak meglátnánk, hogy a rendelkezésünkre álló hit késztetésére lehetünk jobb férfiak és nők, mivel hitünk élő valóság, jellemünk megszentelője és életünket átformáló erő… Bárcsak mennyei dolgokról beszélgetnénk. Vegyük körül magunkat a keresztény vidámság légkörével. Mutassuk meg, hogy vallásunk képes kiállni a próbát. Bárcsak jóságunk, türelmünk és szeretetünk által bemutatnánk a világnak hitünk erejét. – Our High Calling, 305./old.