Párduchoz hasonló fenevad - pápaságra mutat

 

A Jelenések 13. fejezetben (1–10. v.) egy másik fenevadról esik szó. Ez a fenevad a „párduchoz” hasonló, és a sárkány neki „adá az ő erejét... és az ő királyi székét és nagy hatalmát”. Ez a szimbólum, ahogy azt a legtöbb protestáns is hiszi, a pápaságot jelképezi, amely az ősi római birodalom egykori erejét, helyét és tekintélyét örökölte. János a leopárdszerű fenevadról ezt mondja: (Jel 13:5-6)„Adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló jája... Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.” Ez a prófécia, amely majdnem azonos a Dán 7. fejezetében foglalt kis szarv jellemzésével, tagadhatatlanul a pápaságra mutat.

 A kis szarv felemelkedése Lassan-lassan, először csak lopva és csendben, majd pedig, amikor megerősödött, és hatalmába kerítette az emberek lelkét, nyíltabban végezte megtévesztő és istenkáromló munkáját „a törvényszegés titkos bűne”. A pogányság szokásai szinte észrevétlenül utat találtak a keresztény egyházba. A megalkuvás és a behódolás szellemét egy ideig fékezte a vad üldözés, amelyet az egyház a pogányságtól elszenvedett. De amikor az üldözés megszűnt, és a kereszténység bekerült a királyok udvarába és palotájába, felcserélte Krisztus és az apostolok alázatosságát és egyszerűségét a pogány papok és uralkodók pompájával, hivalkodásával, Isten kívánalmait pedig emberi elméletekkel és hagyományokkal. Nagy volt az öröm, amikor Konstantin a IV. század elején névlegesen megtért, és a világ a látszatszentség öltönyében besétált az egyházba kkor felgyorsult a bomlasztás. A látszólag vereséget szenvedő pogányság lett a győztes. Az ő szelleme irányította az egyházat. Tanításai, szertartásai és babonái összekeveredtek Krisztus névleges követőinek istentiszteletével. – A nagy küzdelem, 49. o.

 A VI. században a pápaság szilárdan megalapozódott. Hatalmának székhelyét a birodalmi városban, Rómában erősítette meg, és Róma püspökét az egész egyház fejedelmének nyilvánították. A pogányság helyet adott a pápaságnak. A sárkány „adta az ő erejét annak (fenevadnak), és az ő királyiszékét és nagy hatalmat” (Jel 13:2). Most azután bekövetkezett a Dániel és János által megjövendölt pápai elnyomás 1260 éve (Lásd: Dn 7:25; Jel 13:5–7). A keresztényeknek választaniuk kellett: vagy feladják feddhetetlenségüket és elfogadják a pápai szertartásokat és istentiszteleti rendet, vagy életüket a börtönök celláiban töltik el vagy kínpadon, máglyán vagy a hóhér bárdja által halnak meg… Az üldözések nagyobb dühvel törtek rá a hűségesekre, mint bármikor azelőtt, és a világ egy nagy csatatérré vált. – A megváltás története, 330. o. 

Ha a protestánsok imádkozó szívvel kutatnák a Bibliát, meglátnák a pápaság valódi jellegét; megdöbbennének attól, amit látnak, és őrizkednének tőle. Sokan azonban olyan bölcseknek tartják magukat, hogy úgy érzik, szükségtelen ahhoz Istent alázatos szívvel keresni, hogy az igazságot megismerjék. Miközben felvilágosultságukkal büszkélkednek, nem ismerik sem a Szentírást, sem Isten hatalmát. Valamivel azonban el kell hallgattatni lelkiismeretüket, és azt keresik, ami kevésbé lelki és megalázó. Olyan úton akarnak járni, amelyen nem kell Istenre gondolniuk, azt a látszatot keltve, hogy nem feledkeztek el róla. A pápaság nagyon alkalmas ezeknek az igényeknek a kielégítésére. Mindkét osztály igényeinek – és ez a két osztály felöleli szinte az egész emberiséget – megfelel: azokénak, akik saját érdemeik által akarnak üdvözülni, és azokénak is, akik bűneikkel együtt akarnak üdvözülni. Ebben rejlik a pápaság befolyásának titka. – A nagy küzdelem, 572. o.

Örök igazság

 És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.

És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.

És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték. (Jel 20:11-15)

Az ezer év végén Krisztus visszatér a földre megváltottak sokaságának és angyalseregek kíséretében. Félelmetes magasztossággal parancsolja meg, hogy támadjanak fel a holt gonoszok, és azok fölélednek hosszú álmukból. Micsoda félelmetes feltámadás lesz! Meglátják Isten Fiát teljes dicsőségében és ragyogó fenségében. Azonnal felismerik, hogy Ő a megfeszített, aki meghalt, hogy megváltsa az embert, de akit ők megvetettek és elutasítottak. Ezek az emberek a tenger fövényéhez hasonló, megszámlálhatatlan sokasághoz tartoznak. Az első feltámadáskor mindenki a halhatatlanság frissességét öltötte magára, a második feltámadásban részesültek azonban az átok jeleit viselik magukon. Olyan állapotban támadnak föl, amilyenek voltak, amikor sírba szálltak. Az özönvíz előtt élő nemzedékek a mai embernél kétszer magasabb, arányos testalkattal… Királyoktól, hadvezérektől, államférϐiaktól és nemesektől kezdve egészen a legalávalóbb emberig ott állnak mind a pusztává lett földön. Amikor meglátják Jézust az ő dicsőségében, megrettennek, és próbálnak elrejtőzni félelmetes jelenléte elől. – Spiritual Gifts, 3. köt., 83. o.

A nagy összetűzés kezdetén az angyalok nem értették meg [a bűn súlyos voltát]. Ha Sátánnak és seregének akkor és ott az Úr megengedte volna, hogy learassák bűneik minden gyümölcsét, akkor elpusztultak volna, de nem lett volna nyilvánvaló a mennyei lények előtt, hogy ez volt a bűn elkerülhetetlen eredménye. Isten jóságáról kétség maradt volna  vissza a lelkükben gonosz magként, hogy megteremje a bűn és a keserű bánat halálos gyümölcsét. 

 Nem így lesz azonban, mikor a nagy harc véget ér. Miután a megváltás terve megvalósult, Isten kinyilatkoztatja jellemét minden értelemmel megáldott teremtményének. Isten törvényének előírásai tökéleteseknek, megváltoztathatatlanoknak mutatkoznak meg. Azután a bűn is nyilvánvalóvá tette természetét, és Sátán is a jellemét. A bűn kiirtása igazolni fogja Isten szeretetét, és visszaállítja az Úr tiszteletét a világmindenségben, melynek lakói örömmel teljesítik a menny akaratát, mert szívükbe van írva az Atya törvénye.

 Így azután az angyalok ujjonghattak, mikor az Üdvözítő keresztjére tekintettek, mert ámbár akkor még nem értettek meg mindent, most azonban megtudták, hogy a bűn és Sátán megsemmisítése biztosan örökre megtörtént; hogy a világmindenséget is örökké tartóan biztossá és félelemmentessé tette. Maga Krisztus teljesen ismerte a Golgotán elvégzett áldozat eredményeit. Mindezekre előretekintett, mikor a kereszten így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (Jn 19:30) – Jézus élete, 764. o.

Nemsokára meg fogjuk látni Őt, akibe örök életünk reménységét vetettük. Jelenlétében semmiségnek fog tűnni minden földi megpróbáltatás és szenvedés. Tekintsetek az égre, és hitetek szüntelenül növekedni fog! Ez a hit vezéreljen azon a keskeny ösvényen, amely elvezet Isten városának kapuihoz, a megváltottak számára készített nagy és végtelen, dicsőséges jövendőhöz. – The Faith I Live By, 362. o.

Millenniumi ítélet

És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, akiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.

A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.

Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig. (Jel 20:4-6)

 Azután láttam a királyiszékeket, melyeket Jézus és szentjei foglaltak el. A szentek mint királyok és papok együtt uralkodtak Istennel. Jézus népének társaságában megítélte az istentelen halottakat, hozzámérte cselekedeteiket az alapszabályokhoz, Isten szavához, s elbírálta mindazt, amit elkövettek testben. Majd döntöttek, hogy cselekedete alapján milyen büntetést érdemel minden egyes gonosztevő, s ezt neve mellé írták a halál könyvébe. Sátánt és angyalait is megítélték Jézus és szentjei. Sátán büntetése sokkal nagyobb lesz, mint azoké, akiket elcsábított. Szenvedését nem lehet ezekével összehasonlítani. Sátán még akkor is élni és szenvedni fog, mikor ezek már rég megsemmisültek. – Tapasztalatok és látomások, 290. o.

 Az ezer év végén Jézus, a dicsőség Királya villámláshoz hasonló ragyogás közepette a szent városból leszáll az Olajfák hegyére, ahonnan feltámadása után mennybe ment. Amikor lábai megérintik a hegyet, az kettéválik, és egy hatalmas terület alakul ki, amely immár kész fogadni a szent várost, ahol ott van Isten kertje, az Édenkert, mely elvétetett az ember bűnbeesése után. De most a várossal együtt száll alá még szebb és még dicsőségesebb ékességben, mint amikor felvitetett a földről. Isten városa leszáll, és elfoglalja a számára előkészített csodálatos helyet. – Spiritual Gifts, 3. köt., 83. o. 

Isten az élet forrása. Azok, akik a bűn szolgálatát választják, elkülönülnek Istentől, és így elvágják magukat az élettől. Ezek „elidegenültek az isteni élettől” (Eféz 4:18). Az Úr azt mondja: „Minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált.” (Péld 8:36) Isten életet ad nekik egy időre, hogy kifejleszthessék jellemüket, és feltárhassák alapelveiket. Miután ezt elvégezték, megkapják saját választásuk gyümölcseit. A lázadó élettel Sátán és mindazok, akik vele egyesültek, úgy kívül helyezik magukat az Istennel való harmóniából, egyetértésből, hogy Isten puszta jelenléte emésztő tűz lesz számukra. Isten dicsősége annak ellenére, hogy Isten szeretet, megsemmisíti őket. – Jézus élete, 764. o.

 Ahogy a szivárvány a napfény és az esőcseppek egyesüléséből jön létre, úgy jelképezi a trónt övező szivárvány is az irgalom és az igazság egybefonódását. Nem csak az igazságot kell fenntartani, különben a trón fölött ívelő ígéretek szivárványának a dicsőségére árny vetülne, és az emberek csak a törvény büntetését látnák. Ha nem létezne igazság és büntetés, akkor nem létezne az isteni uralom stabilitása sem. Az üdvösség teljességét az ítélet és az irgalom összefonódása nyújtja. – The Review and Herald, 1892. december 13.

 És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat. (Jel 20:7-9)

Millennium a földön

 És láték egy angyalt leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre, És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre. (Jel 20:1-3)

 A föld elhagyott pusztasághoz hasonlított [a millennium alatt]. A földrengés által elpusztított falvak és városok pusztán és romokban hevertek. A hegyek elmozdultak helyükről, és hatalmas üregek tátongtak. Repedezett sziklák hevertek mindenfelé, amelyeket egyrészt a tenger vetett ki magából, másrészt a hegyekről szakadtak alá. Hatalmas fák gyökerestől kitépve hevertek szerteszét. S ez a föld lesz ezer éven át Sátánnak és angyalainak lakhelye. Ide lesz kötözve, itt kell neki fel s alá vándorolnia, és látnia kell Isten törvénye elleni lázadása következményeit.

 Egy évezreden át élvezheti az átok gyümölcsét, amelyet ő okozott. A földről többé nem távozhat el: ide van korlátozva, nehogy egyéb csillagok el nem bukott lakóit is megkísértse, és szerencsétlenségbe taszítsa. Rettenetesen szenved Sátán ez idő alatt. Bukása óta mindig fejlesztette gonosz vonásait. De most minden hatalmától és képességétől megfosztják, s alkalma lesz szörnyű szerepe felett elmélkedni, amelyet bukása óta játszott. Egyben félelemmel és remegéssel tekint a jövőre, mikor elveszi méltó büntetését, nemcsak minden gonoszságáért, melyet ő tett, hanem minden bűnért, melynek elkövetésére uszította az embereket. – Tapasztalatok és látomások, 290. o. 

A föld többi része nem tisztíttatik meg az ezer év végéig, amikor a bűnös halottak feltámadnak, és a város köré gyülekeznek. Az istentelenek lábai sohasem szentségtelenítik meg az új földet. Tűz száll alá Istentől, amely úgy megemészti őket, hogy nem hagy belőlük sem ágat, sem gyökeret. Sátán a gyökér, gyermekei pedig az ágak. Ugyanaz a tűz, amely a bűnösöket megsemmisíti, tisztítja meg a földet. – Tapasztalatok és látomások, 51. o.

  A haldokló Megváltó „elvégeztetett” kiáltásával megkondult Sátán felett a lélekharang. Az oly régóta folyó nagy küzdelem eldőlt, és most már biztos volt, hogy a bűn végleg megsemmisült. […] Az egész világegyetem látni fogja a bűn jellegét és következményeit. A bűn vé gleges megsemmisítése, ami kezdetben megfélemlítette az angyalokat, Istent pedig meggyalázta volna, most bizonyítja Isten szeretetét, és megalapozza dicsőségét a világegyetem lényei előtt, akik boldogan teljesítik akaratát, akiknek szívében van törvénye. Soha többé nem lesz gonoszság. Isten Igéje így hangzik: „Nem lészen kétzer veszedelem.” (Náh 1:9) Isten törvényét, amelyet Sátán a szolgaság jármának bélyegzett, minden lény a szabadság törvényeként fogja tisztelni. A próbára tett és a próbából győztesként kikerült teremtettség soha többé nem lesz hűtlen azzal szemben, aki tökéletesen bemutatta mérhetetlen szeretetét és végtelen bölcsességét. – A nagy küzdelem, 503–504. o.

 Nézek Nézem a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága! Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak! Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek.Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt! (Jer 4:23-26)

Konstantin császár - A gonoszság titka

Konstantin császár még pogány korában kibocsátott egy rendeletet, amelyben megparancsolta a vasárnap általános megtartását az egész római birodalomban. Áttérése után is a vasárnap makacs védője maradt, és pogány rendeletét ekkor az új hit érd ekében megerősítette. Az e nap iránt tanúsított tisztelet azonban még nem volt elég ahhoz, hogy megakadályozza a keresztényeket, hogy a valódi szombatot tekintsék az Úr napjának, azért újabb lépéseket kellett tenniük. A hamis szombatot egyenlő fokra kellett emelni az igazival. Néhány évvel Konstantin rendeletének kiadása után Róma püspöke a vasárnapot az „Úrnak napja” elnevezéssel ruházta fel. Így fokozatosan arra vezette az embereket, hogy bizonyos mértékben szentnek tekintsék. Az eredeti szombatot azonban még mindig megtartották.   (EGW: A megváltás története)

Eleinte apránként, alattomosan és csendesen, majd nyíltan növekedett erőben, és jutott uralomra az emberek lelkében a gonoszság titka, és vitte előre ámító, istenkáromló művét. A pogányság szokásai majdnem észrevétlenül lopóztak be a keresztény egyházba. A megalkuvás és alkalmazkodás szellemét egy ideig visszatartották a heves üldözések, amelyeket az egyház eltűrt a pogányságtól. De minden üldözés megszűnt, és a kereszténység bejutott a királyok udvariba és palotáiba. Félretette Krisztusnak és apostolainak egyszerűségét, a pogány papok és fejedelmek fényűzéséért és büszkeségéért, és Isten követelményeit emberi hagyományokkal és elméletekkel helyettesítették. Konstantin császár névleges megtérése a IV. század elején nagy örömet szerzett, de vele együtt a világ az igazság ruháiba öltözve bevonult az egyházba. A romlottság műve gyorsan haladt előre. A látszólag legyőzött pogányság győzött. Szelleme uralta a gyülekezetet. Tanait, szertartásait és babonáit becsempészték Krisztus állítólazött. Szelleme uralta a gyülekezetet. Tanait, szertartásait és babonáit becsempészték Krisztus állítólagos követőinek hitébe és istentiszteletébe.   (EGW: A megváltás története)

Mivel a császári parancs nem bizonyult elégségesnek Isten tekintélyének helyettesítésére, Eusebius, a fejedelmek kegyeit kereső püspök, Konstantin jó barátja és rajongója azt állította, hogy Krisztus áttette a szombatot vasárnapra, de a Szentírás egyetlen kijelentésével sem bizonyította az új tant. Maga Eusebius akaratlanul bevallja, hogy hamisítás történt, és megmondja, kik voltak a változtatás igazi szerzői. „Mindazt – mondja –, amit kötelességünk volt szombaton elvégezni, áthelyeztük az Úr napjára.” A vasárnap melletti érvelés, bármilyen alaptalan volt, az embereket az Úr szombatjának semmibe vételére bátorította. Mindazok, akik a világ dicsőítésére vágytak, elfogadták a népszerű ünnepet.  (EGW: A nagy küzdelem)

A történelem tanúsítja - jezsuitizmus, katolicizmus

Amikor rendjük tagjaiként jelentek meg, kegyességet színleltek. Elmentek a börtönökbe és a kórházakba; szolgáltak a betegeknek és a szegényeknek; a világ megtagadását színlelték, és Jézus szent nevét viselték, aki széjjeljárt, hogy jót tegyen. De a feddhetetlenség látszata mögött sokszor a legbűnösebb és legszörnyűbb szándékokat rejtegették. A rend egyik alapelve volt, hogy a cél szentesíti az eszközt. E szabály szerint a hazugság, lopás, hamis eskü, gyilkosság nemcsak megbocsátható, de dicséretes is, ha az egyház érdekeit szolgálja. A jezsuiták különböző címek mögé rejtőzve befurakodtak az állami hivatalokba, felkapaszkodtak a királyi tanácsosok székébe, és alakították a népek politikáját. Szolgák lettek, hogy gazdájuk után kémkedjenek. A fejedelmek és nemesek fiai számára főiskolákat, a köznép számára pedig iskolákat alapítottak, és a protestáns szülők gyermekeit bevonták a katolikus szertartások megtartásába. A katolikus istentisztelet minden külső pompájának és csillogásának az volt a célja, hogy megzavarja az emberek lelkét, elkápráztassa és foglyul ejtse képzeletüket. Így azt a szabadságot, amelyért az atyák fáradoztak és véreztek, a fiak elárulták. A jezsuiták hamar behálózták egész Európát, és amerre jártak, a katolicizmus új életre kelt.  (EGW:A nagy küzdelem)

Az egész keresztény világban félelmes ellenség fenyegette a protestantizmust. A reformáció első győzelmei már a múlté voltak, és Róma új erőket vont össze, remélve, hogy a reformációt megsemmisítheti. Ebben az időben alakult meg a jezsuiták rendje, a pápaság legkegyetlenebb, leggátlástalanabb és leghatékonyabb védelmezőinek rendje. A földi kötelékektől és emberi érdekektől elzárt, logikátlan, természetes érzésekkel szemben érzéketlen szerzetesek, akiknek a lelkiismerete teljesen eltompult, nem ismertek más szabályt és más köteléket, csak a rendjükét, és más feladatot, mint rendjük hatalmának kiterjesztését. Krisztus evangéliuma képessé tette követőit a veszélyek fogadására és a szenvedések elviselésére. Nem törte le őket a hideg, az éhség, a kemény munka és a szegénység. Magasra emelték az igazság zászlaját a kínpad, a börtön és a máglya kilátásával is. Ezeknek az erőknek a leküzdése érdekében a jezsuitizmus olyan fanatizmusra inspirálta követőit, amely hasonló veszélyek elviselésére tette őket képessé, és arra, hogy a csalás valamennyi fegyverével lépjenek fel az igazság hatalma ellen. Semmilyen bűn nem volt olyan nagy, hogy el ne kövessék; semmilyen csalás oly súlyos, hogy ne tegyék meg; semmilyen fondorlat olyan nehéz, hogy ne vállalkozzanak rá. Örök szegénységet és szolgaságot fogadtak, de tudatosan keresték a gazdagságot és hatalmat, és mindent megtettek, hogy a protestantizmust megdöntsék, és a pápai felsőbbséget visszaállítsák. 

A történelem tanúsítja, hogy Róma milyen ravaszul és szívósan igyekszik beavatkozni a nemzetek ügyeibe; és ha egyszer megvetette valahol a lábát, még a fejedelmek és a nép romlásba döntése árán is előtérbe helyezi saját céljait. 1204-ben III. Ince pápa a következő szokatlan esküt csikarta ki II. Péter aragon királytól: „Én, az aragonok királya, vallom és ígérem, hogy mindig hű és engedelmes leszek uramhoz, Ince pápához, valamint katolikus utódaihoz és a római egyházhoz. Nagy gondom lesz arra, hogy birodalmam is engedelmeskedjék neki. Védelmezem a katolikus vallást, és üldözöm az eretnek romlottságot.” Ez összhangban van a római főpap hatalmi igényével, amely szerint a pápának „joga van császárokat trónjuktól megfosztani”, és „felmenthet alattvalókat becstelen uralkodók iránti engedelmességük alól”. (EGW:A nagy küzdelem)

A kereszténységgel ellenkezik, hogy a római katolikus egyház képeket és szobrokat használ. Akik ezeket tisztelik, parancsolatrontók. A képmás-tisztelet ellenkezik Isten kifejezett parancsával. A második parancs teljesen megtiltja az effélét. Ámde a pápák belekontárkodtak a tízparancsba. A nép kezébe adott imakönyvekből kihagyták a második parancsolatot. A harmadikat mondják másodiknak, a negyediket harmadiknak, a tizediket pedig kettéválasztották. Így a parancsolatoknak való engedelmesség helyett megváltoztatták Isten parancsolatait, hogy megfeleljenek tetteiknek. Istentiszteleteikhez alakítva a törvényt, elvettek Isten szavából, és hozzá is tettek. (Igehirdetések és beszédek)

Husz kora előtt is voltak Csehországban olyan emberek, akik nyíltan elítélték az egyház romlottságát és a nép feslett életét. Munkájuk általános érdeklődést keltett. A papság nyugtalankodni kezdett, és megindult az üldözés az evangélium követői ellen. A hűségesek kénytelenek voltak istentiszteleteiket az erdőben és a hegyek között tartani. A katonák azonban felkutatták őket, és sokukat megölték. Majd megjelent egy rendelet, amely kimondta, hogy azokat, akik nem járnak a katolikus templomba, meg kell égetni. De a keresztények, miközben feláldozták életüket, örömmel várták ügyük diadalát. Egyikük, aki szintén „azt tanította, hogy az üdvösséghez csak a megfeszített Megváltóba vetett hit által lehet jutni”, haldoklása közben ezt mondta: „Az igazság ellenségeinek haragja most diadalmaskodik fölöttünk, de nem lesz így örökké. Támad majd valaki a köznép közül, kard és hatalom nélkül, akit nem tudnak legyőzni.” Luther kora még messze volt, de nemsokára fellépett valaki, akinek Róma elleni bizonyságtétele felkavarta a nemzeteket. (EGW:A nagy küzdelem)

Luther tételei vitára hívtak. De senki sem merte elfogadni a kihívást. Az általa felvetett kérdések néhány nap leforgása alatt elterjedtek egész Németországban, és néhány hét múlva az egész keresztény világ visszhangzott tőlük. Sok buzgó római katolikus, aki látta és fájlalta az egyház iszonyú romlottságát, de nem tudta, miként állítsa meg ezt a folyamatot, nagy örömmel olvasta a tételeket. Sokan Isten hangját ismerték fel bennük. Úgy érezték, hogy a könyörületes Isten kinyújtotta kezét, hogy megállítsa a római Szentszéktől kiinduló romlottság rohamosan duzzadó áradatát. A fejedelmek és a magisztrátusok titokban örültek, hogy megtörik a befolyása annak a fennhéjázó hatalomnak, amely megtagadja a döntései elleni fellebbezés jogát. (EGW:A nagy küzdelem)

„Mindaz, amit a lutheránusok mondanak, igaz. Nem tudjuk letagadni” – jelentette ki egy katolikus püspök. „Meg tudja ön helytálló érvekkel cáfolni a választófejedelem és társai hitvallását?” – kérdezte egy másik dr. Ecktől. „Az apostolok és próféták írásaival nem – hangzott a válasz –, de az atyákéval és a zsinatokéval igen!” „Értem – válaszolt a kérdező. Tehát ön szerint a lutheránusok a Szentíráson belül vannak, mi pedig kívül.” (EGW:A nagy küzdelem)

A nagy francia forradalom - mélységből feljövő fenevad

 

Sehol a világon nem volt olyan egyértelmű ez a szembenállás, mint Franciaországban. A történet nagyon tragikus, mégis el kell gondolkodnunk a tanulságain, mert hamarosan az egész világ olyan lesz, mint Franciaország abban az időben.

Franciaországot évszázadokon át „az egyház legidősebb leányaként” emlegették. Azt a néhány rövid időszakot leszámítva, amikor a francia királyok védelmet nyújtottak a hugenottáknak (a francia protestánsoknak), a Katolikus egyház szinte minden területen teljes felügyeletet gyakorolt az ország fölött. Az 1700-as években ez nagy zűrzavarhoz vezetett.

A francia népet három társadalmi csoportra, rendre tagolták. A felső rendbe az egyházi vezetők tartoztak. A második rend a nemességé volt. A harmadikba tartozott mindenki más. Az első két rend tagjai birtokolták Franciaország területének csaknem a felét, holott a népességnek csak nagyon kis részét alkották. Ráadásul még adót se kellett fizetniük. 

Mit mond a Biblia a szegények elnyomásáról? (Péld 14:31)"Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, aki könyörül a szűkölködőn"(Péld 22:22-23) Ne rabold ki a szegényt, mert szegény ő; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az ő kirablóik életét elragadja.  (Préd 5:8). Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre, és ezek felett még felsőbbrendűek vannak. A Biblia szerint a gazdagok továbbra is elnyomják a szegényeket, egészen Jézus eljöveteléig. (Jakab 5:1-4). "Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok.Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg;Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!Ímé a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez."

Feltűnt, kik alkották a francia társadalom legfelsőbb rétegét? Az egyház. Mit mond Jézus, milyennek kell az egyháznak lennie? (Mk 10:42-45) "Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért."

Harc a Biblia ellen

A francia társadalmi rendszer igazságtalansága túl messzire ment. Az elnyomott harmadik rend boldogtalansága és haragja végül több évig tartó kegyetlen háborúhoz vezetett, amit a Nagy Francia forradalom néven ismerünk. A kormányt megbuktatták és a királyi párral együtt több, mint negyvenezer embert végeztek ki. Kapzsiságuk és gőgjük miatt a papokat is annyira gyűlölték, hogy sokukat szintén meggyilkolták.

Más forradalmaktól eltérően senki sem próbálta megváltoztatni, vagy helyettesíteni a katolicizmust. Ezúttal a nép annyira haragudott az egyház bánásmódjára, hogy az egész kereszténységtől meg akartak szabadulni. A rosszal együtt a jótól is megszabadultak.

A papokat Istenbe vetett hitük megtagadására kényszerítették. Sokan meg is tették, többek között Párizs érseke is. Tűzre vetették a Bibliákat és betiltották a vallási szertartásokat. Az új kormányzat új vallást hirdetett: az „Értelem” mindenhatóságát. Valójában nem is új vallás volt ez, hanem ateizmus, ami Isten létezését is tagadja. Talán meglepő, de a Biblia azokról is beszél, akik ebben hisznek. (Zsolt 14:1) "Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék."

Ami új volt benne, az hogy első alkalommal történt meg, hogy egy egész nép jelentette ki, nem hisz Istenben. Micsoda tragédia! A francia emberek többsége mégis örvendett neki. Nem kell több pénzt adniuk a kapzsi papoknak! Nem kell többé meggyónniuk bűneiket a papoknak és értelmetlen imákat mormolniuk a szentekhez, vagy még többet fizetniük a bűnbocsájtó cédulákért.

Jó dolog volt megszabadulni a katolicizmus hibáitól és visszaélésitől, de az ujjongás mögött egy másik eszme is meghúzódott: megszűnik a bűntudat. Miért? Mert nem létezett már a törvény. A Biblia és a Tízparancsolat hivatalosan megszűnt létezni.

Mostantól saját törvényeket alkothatnak. És azt is tették.

A tragikus következmények

Nagyon fontos a Francia forradalom története, mert bemutatja, mi történik nemsokára világunkban. A franciák amint királyuktól megszabadultak, hivatalosan arra szavaztak, hogy Istentől és Törvényétől is meg akarnak szabadulni. Úgy érezték, joguk van szabadon teljesen új törvényeket hozni, amilyeneket csak akarnak. Milyen elégedett lehetett Sátán ezzel a sikerével!

Kormányozni azonban nem könnyű, és az önző emberek kormánya előbb, vagy utóbb mindig összeomlik, elpusztítja önmagát. A francia királyi udvarban és az egyházban oly sok éven át uralkodó szörnyű gonoszság és önzés oda vezetett, hogy senki sem maradt, aki képes lett volna a Nemzetgyűlést másképp vezetni, mint önző módon. (Péld 29:12.) "Amely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok."

Több nagy kormányváltás és a „Terror uralmának” nevezett időszak után egy Napoleon Bonaparte nevű ifjú magához ragadta a hatalmat és Franciaország császárává koronáztatta magát.

A szörnyű zűrzavar során több ezer ember vesztette életét és a nemzet romokban hevert. Származott vajon bármi jó is a Francia forradalomból? Nos, komoly figyelmeztetés arra, mi történik, amikor egy nemzet elfordul Istentől és semmibe veszi törvényét.

A prófécia beteljesedése

A Nagy Francia Forradalom története közismert. Talán te is tanultál már róla az iskolában. Sokan mégsem tudják, hogy egy prófécia beteljesedése volt. Sok száz esztendővel azelőtt, hogy megtörtént volna, Isten „titkos, rejtjeles” leírást adott János apostolnak az eseményről. Olvassunk róla a (Jel 11:1-3.) És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, akik abban imádkoznak. De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig."

A két tanúbizonyság megismerése előtt, azonban ki kell derítenünk, mit jelent a prófécia időre vonatkozó része, és hogyan illeszkedik a történelembe. Első pillantásra úgy tűnik, mintha az igeversek két különböző időszakról szólnának, 42 hónapról és 1260 napról. Gyors utánaszámolással azonban rájövünk, hogy valójában ugyanarról van szó. 30 napos hónapokkal számolva a 42 hét pontosan 1260 napot tesz ki.

Ez egy nagyon fontos időszak, annyira fontos, hogy a Jelenések könyvében még másik három helyen is olvashatunk róla (Jel 12:6; 13; 13:5), Dániel könyvében pedig kétszer (Dán 7:25; 12:7). Ezek az igeversek segítenek pontosan meghatározni, mikor kezdődik és végződik az 1260 napos időszak.

Olvassuk el (Dániel 7:23-25) "A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni. És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig." Emlékezzünk, hogy a negyedik fenevad ugyanazt jelképezi, mint amit Dániel könyve 2. fejezetében a negyedik fajta fém, Rómát szimbolizálja. Ezeket az igeverseket a legkönnyebb megérteni a hat igehely közül, ahol a Biblia az 1260 napról beszél, mert az angyal sok mindent megmagyaráz a látomásból. A kis szarv, mely a tíz közül emelkedik ki, a nagyokat szóló száj, az, hogy véli az idők és a törvény megváltoztatását, és hogy üldözi a Magasságos szentjeit, mind egyértelműen a Római pápaságra utal.

Ahol csak az 1260 napról olvasunk, azt látjuk, hogy a Római pápaság üldözi Isten népét. A Jelenések könyvének (Jel 13:3)."És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat." verse újabb tényt tesz hozzá, mégpedig a halálos sebről, ami begyógyul. Ez is sokat segít a megértésben.

Mikor is kezdődött tehát ez az időszak? Akkor kezdődött, amikor a pápaság teljesen megalapozódott a másik három „szarv”, vagyis birodalom elpusztításával 538-ban. (Emlékezzünk, hogy a bibliai próféciákban egy nap egy esztendőt jelent. (Ezék 4:6).És ha ezeket kitöltötted, feküdj a jobboldaladra másodszor, és viseld a Júda házának vétkét negyven napig; egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked. Az 1260 év 1798-ban ért véget. Akkor kellett a pápaságnak „halálos sebet” kapnia.

És mi történt? 1798-ban Bonaparte Napóleon Itáliába küldte a francia hadsereget és fogságba ejtette VI. Piusz pápát, aki a következő évben meg is halt. Bár rövidesen új pápát nevezetek ki, a pápaság intézménye sokat veszített hatalmából és tekintélyéből. (/igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany)

A parázna asszony és a fenevad

 

A jelenések könyvének 11. fejezete a nagy Francia forradalomról szóló próféciájával és a 13. fejezetben szereplő „halálos seb” beteljesedésével hatalmas bizonyítékát adja, hogy a Biblia szava teljes mértékben megbízható. Más próféciák is voltak azonban, melyek nagyon fontosak voltak Isten népe számára a reformáció idején.

 (Dán 7:7-8.)"Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte valának, és tíz szarva vala néki." (Dán 7:19-22 versek) "Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, amely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érckörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta. A tíz szarv felől is, amelyek a fején valának, és afelől, amely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál. Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket. Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek."

Ezek a próféciák nagy jelentőséggel bírtak, mert ezek győzték meg a korai reformereket, hogy hagyják el a Katolikus Egyházat. Nem lehetett másként értelmezni őket, mert egyedül a pápaság felelt meg minden részletében a kis szarvról írottaknak.

A Jelenések könyvének 17. fejezetében hasonló prófécia található. Olvassuk el: (Jel 17:1-2.) "És jöve egy a hét angyal közül, akinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok vizen ül; Akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai." Vegyük át ezeket az igeverseket pontról pontra! Az első versben egy paráznáról (tisztességtelen, tisztátalan asszonyról) szól az angyal. A próféciákban az asszony mindig az egyházat jelképezi. Mivel ez az asszony parázna, a hamis egyházat kell jelentenie.

Az asszony „sok vizeken” ül. A (Jel 17:15.) "És monda nékem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek." versből egyértelműen megérthetjük, hogy a „vizek” szimbólum a népeket, nyelveket és nemzeteket jelenti. Más szóval ez az „asszony”, vagyis egyház nem egy kicsiny gyülekezet valamely eldugott kisvárosban, hanem egy hatalmas egyház, amit sok nemzet követ.

A második vers szerint (Jel 17:2) "Akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai." ez az asszony a föld királyaival paráználkodott. Ez megmagyarázza tisztátalanságát, nem tartotta meg magát Krisztus tiszta menyasszonyának, hanem szövetkezett a világi kormányzatokkal és felügyelte őket.

Ismétlem, nem egy kis szervezetről van szó. Elég nagy és erős ahhoz, hogy a nemzeti vezetők figyelembe vegyék és szövetkezzenek vele.

Ez az asszony a paráznaságának borából is adott „barátainak”. Nem arról a borról van itt szó, az egyszerű szőlőléről, amit Jézus az utolsó vacsorán ivott tanítványaival, hanem arról, ami lerészegíti, és bolondságok cselekvésére készteti az embereket. A hamis tanítást, a téves meggyőződést jelenti ez a bor, amely ostoba, vagy gonosz törvények kiadására készteti az országok vezetőit.

Az asszony és a fenevad

Olvassuk el újra: (Jel 17:1-2.) (feljebb) verseit és folytassuk a 3-6.versekkel! És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt. 

A (Jel 17:3) harmadik versben "És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala." János egy „veres fenevadon” (melynek hét feje és tíz szarva van) ülő asszonyt lát. Persze láttuk már ezt a fenevadat a (Jel 13:3) vers "És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat." a fenevadat, amely halálos sebet kapott. Mostanra már nyilvánvalóvá vált, hogy a Római Katolikus Egyházról beszélünk.

Ezután láthatjuk, hogy az asszony a királyi hatalmat és gazdagságot jelképező színekbe öltözött, igazgyöngyökkel és drágakövekkel felékesítve. Történetesen éppen ezeket a színeket viselik a pápák, a bíborosok és a püspökök.

Az ötödik vers (Jel 17:5)"És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja." Babilonnak nevezi ezt a parázna asszonyt, a „paráznák anyjának”. A szó szerinti Babilon már romhalmaz volt a Jelenések könyvének keletkezésekor, de neve Róma jelképévé vált, a pogány városé, mely a világot akkoriban uralta. (1Pét 5:13.)"Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam."

A hatodik versben (Jel 17:6)"És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt." János apostol látja, hogy az asszony részeg a szentek vérétől. Tehát ez az egyház üldözi és gyilkolja Isten hűséges népét, és Róma pontosan ezt tette.

Figyeljük meg, hogy János nagyon csodálkozott a látványon, vajon miért? A kínzás és a nyilvános kivégzés általános volt a Római Birodalomban. Bizonyára János maga is ismert keresztényeket, akiket a hitük miatt megöltek. A bátyja, Jakab is mártírhalált halt.

Nagy különbség volt azonban aközött, amit János a való életben látott, és amit a látomásban. A látomásában nem egy pogány kormányzat üldözte Isten népét, hanem egy egyház. Egy egyház, mely azt állította magáról, hogy Jézus Krisztust követi. Vajon hogy lehet ez?

Ki ez az asszony?

A Jelenések könyve 17. fejezetének próféciáját tanulmányoztuk, hogy kiderítsük, kit is jelképez a fenevadon ülő asszony. A megoldáshoz újabb kulcsokat találhatunk a Jel 17:9. és a 18. versekben.

Az angyal azt mondta Jánosnak, hogy az asszony hét hegyen ül, és hogy ő az a nagyváros, amely uralkodik a föld királyain. (Jel 17:9-10) Itt az elme, amelyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, amelyen az asszony ül; Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni. E két igevers egybeolvasásával már semmi kétségünk nem lehet. Rómát a hét dombra épült városként ismerték. És melyik város uralkodott a királyok felett? A királyok uralkodtak városok felett, nem pedig megfordítva. Rómát és pápáit kivéve, akik azt állították, hogy joguk van megbüntetni a királyokat, sőt még a tisztségükből is elmozdíthatják őket.

Most már láthatjuk, miért volt olyan fontos ez a prófécia a reformáció idején. Nehéz volt meggyőzni azokat, akik abban a hitben nőttek fel, hogy a Római Katolikus egyház kezében van örök sorsuk, hogy Istenben bízzanak és ne a papokban, vagy pápákban.

Szedjük pontokba, hány bizonyítékát adta Isten a jelenések könyve 17. fejezetében szereplő parázna asszony kilétének! 1..Egy hatalmas egyház, ami sok nemzeten uralkodik. 2. Elég erős, hogy befolyásolja a kormányzatokat, hogy 3. olyan törvényeket hozzanak, melyekkel ártanak saját országaiknak. 4. Ez az egyház bíborba és bársonyba öltözik.5. Gyilkolja Isten népét. 6. A Babilon gúnynevű városból származik. 7. Hét hegyen ül, 8. és jogot formál a királyok feletti uralomra.

Nagyon nehéz lenne elkerülni a nyilvánvaló következtetést, hogy a Jelenések könyve 17. fejezetének tisztátalan asszonya (a tisztátalan egyház) a Római katolicizmust jelöli. (/igemorzsa.hu/gyerekoldal/biblia-tanulmany)

Futurizmus (művészeti) és pretorianizmus (testőrség)

 A Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő parázna asszonyára vonatkozó profetikus bizonyítékok egyre több embert győztek meg, hogy a reformációhoz csatlakozzon. Ez nagy gondot jelentett a katolikusoknak. Valamit tenniük kellett ellene.

Valójában két dolgot is tettek. A Tridenti zsinat idején (1545-1563) az egyház legbriliánsabb elméit bízták meg, hogy dolgozzanak a „probléma” megoldásán. Ők pedig kétféle „megoldást” is javasoltak.

Mi a helyes megoldás egy problémára, ha Isten rámutat, hogy valamit helytelenül tettél? (Péld 28:13) "Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer." (Zsolt 32:5) "Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela."

A katolikus Egyház szerint a gond az volt, hogy Dániel könyvének és a Jelenések könyvének próféciái rájuk mutattak. Nyilvánvaló volt tehát, hogy másként kell magyarázni őket. De hogyan oldhatják meg ezt? Egyáltalán nem volt könnyű. A legműveltebb katolikus tudósok dolgoztak rajta éveken át, mielőtt valami olyasmit ötlöttek volna ki, ami mindnyájuknak tetszett.

Az első választ egy Fransisco Ribera nevű jezsuita tudós dolgozta ki. 1590-ben egy új elmélettel állt elő, amit „futurizmusnak” nevezett. Ötlete valóban rendkívül egyszerű volt. Csupán állítsuk azt, hogy Dániel könyvének és a Jelenések könyvének próféciái (néhány nyilvánvaló kivétellel) majd csak az idők legvégezetén fognak teljesülni. Ha egy prófécia még nem teljesült be, akkor az nem is szólhat a pápaságról.

Huszonnégy évvel később egy másik jezsuita tudós, név szerint Luis de Alcasar újabb elmélettel állt elő, amit „pretorianizmus” – ként ismerünk. Állítása szerint a próféciák Jeruzsálem pusztulásával és a Római Birodalom bukásával már mind réges-régen beteljesedtek. Ez ugyanolyan jól bevált. Ha a prófécia már régen beteljesült, akkor egyáltalán nem szólhat a pápaságról.

Az 1600-as évekre a Katolikus Egyház már két elméletet is kidolgozott a próféciák félremagyarázására, hogy jelentésüket eltereljék önmagukról. Természetesen semmiképpen nem lehetett mind a kétféle elméletben hinni, hiszen az egyik kizárja a másikat. Mégis úgy tűnt, hogy ez senkit sem zavar az egyházban. Egyes katolikusok mind a mai napig a futurizmust, míg mások a pretorianizmusrt tanítják.

Az évek során ezek az eszmék természeten változtak és továbbfejlődtek.

Eleinte úgy tűnt, a pretorianizmus a népszerűbb, annak ellenére, hogy később keletkezett. Aztán történt valami, ami a futurizmus népszerűsége felé billentette a mérleget. A jezsuita tanítók százai készítették elő az utat. No, nem úgy, hogy szertejártak volna a futurizmust terjesztve. Nem. A klasszikus műveltséget oktatták Nyugat-Európában. Tagadhatatlan, hogy a jezsuita oktatók voltak a legképzettebb professzorok. Rengeteget dolgoztak, hogy elsajátítsák Homérosz, Platón, Arisztotelész és Szókratész műveinek tanait. Tanulmányozták a jogalkotás, a logikus gondolkodás és a vitatkozás tudományát. Mindenre megtaníthattak valakit, hogy sok pénzt keressen és híres legyen. Ebben ők voltak a legjobbak.

A futurizmus oktatása

Ugyanúgy értelmezik a „sikert” a keresztények, mint mások? (Filippi 3:7-8.)"De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,"

Sajnálatos módon sok protestáns is jezsuita iskolákba küldte gyermekeit tanulni a „megfelelő állás” és a „sok pénz” reményében. Ennek következtében egyre több protestáns gondolkodásmódja olyanná vált, mint a katolikusoké.

A futurizmus terjesztésének legjelentősebb személyisége John Darby volt. Az angol férfiú a Plymouth Testvérek nevű kis egyház alapítóinak egyike volt. Darby 1832-ben bejelentette, hogy új igazságot „fedezett fel” a Bibliában, amit „titkos elragadtatás"-nak nevezett. Ez Ribera futurizmusa egy részének új, sokkal bonyolultabb változata volt.

John Dorby elmélete

John Darby elméletének igazán hosszú az elnevezése: diszpenzácionalizmus. Darby szerin hét különféle „diszpenzáció”, vagyis időszak létezik a megváltási terv folyamatának során. Isten terve a bűnösök megmentésére szerinte megváltozott. Minden alkalommal újabb megmentési terv következik be.

Változik-e valaha Isten? Megváltozhat-e a megváltási terv? (Zsid 13:8)Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Mal 3:6) Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!

Darby rövidesen Amerikában is elterjesztette eszméit, ahol sok evangélikus át is vette őket. Köztük Dwight L Moody. E nézetek még népszerűbbé váltak a Scofield bibliakommentár megjelenése után.

Ezt a Bibliát Cyrus Scofield készítette. Olyan volt, mint a King James változat, csak végig lábjegyzetekkel látták el, melyek lényege az volt, hogy próféciákat megpróbálják összhangba hozni az új diszpenzácionalizmussal.

Ez a Biblia különösen Amerika déli államaiban, az úgynevezett „Bibliás övezetben”volt népszerű. Mivel a különböző egyházak tagjai ugyanazt a Bibliát tanulmányozták, rövidesen a legtöbbjük azonos hitre jutott, legalábbis a próféciák értelmezésével kapcsolatban.

A legtöbben nem foglalkoznak Darby elméletének bonyolultabb részeivel. A „titkos elragadtatásról” azonban már szinte mindenki hallott. Ezen elmélet szerin a „valóban jó keresztények” egy nap váratlanul, hirtelen el fognak tűnni. Bármilyen figyelmeztetés nélkül, titokban a Mennybe kerülnek. Azután mindenkinek lesz még hét éve eldönteni, követi-e Jézust, vagy sem. Az elmélet szerint a hét esztendő végén tér vissza Jézus és megöli Sátánt mindazokkal az emberekkel együtt, akik addigra nem tértek meg, és felállítja országát. Napjainkban protestáns lelkészek ezrei tanítják a titkos elragadtatás elméletét. Protestáns szemináriumok (lelkészképző intézetek) oktatási programja alapul ezen az elméleten. Könyvek és folyóiratok cikkei, sőt még filmek is terjesztik az elméleteket, melyeket eredetileg a reformáció elleni harcra szántak.

A Biblia sokat elmond arról, milyen is lesz Jézus eljövetele valójában. Még többet megtudunk majd róla az elkövetkezendő hetekben. Most egyelőre olvassuk el az 1Thesssz 4:16-17.(Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.) (/igemorzsa.hu/gyerek_oldal/biblia-tanulmany)

A hangos kiáltás

 

A Babilon elestét bejelentő angyalnak „nagy hatalma” van. Mint Jelenések 14. fejezetének angyalai, ez is emberi hírnököket jelképez. Olyan erővel hirdeti Isten dicsőségét, ami az egész földet beragyogja. Az Újtestamentumban a hatalomra vagy az erőre használatos görög szó az exuszia, ami gyakorta utal Krisztus diadalára a sötétség fejedelmei és erői felett, Máté evangéliumában pedig Jézus a tanítványok kiküldésével kapcsolatban használja. (Mt 10:1) "És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget". verse szerint hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Isteni erővel küldte ki őket, hogy győzzenek a jó és a gonosz csatájában. Máté 28. fejezetében szintén elküldi őket „mennyen és földön” minden hatalommal, hogy tegyenek „tanítványokká minden népeket” (Mt 28:18-19). És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Az újszövetségi egyház a Szentlélek erejével telve, az élő Krisztus hatalmával haladt előre, aki életében és halálában legyőzte a pokol fejedelmeit és erőit, és Isten „dicsősége beragyogta a földet” (Jel 18:1).És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. Néhány év leforgása alatt a tanítványok az egész akkor ismert világban hirdették az evangéliumot. (Kol 1:23).Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erősen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek lettem én, Pál, szolgájává.

 A végidőben a Szentlélek olyan erővel árad ki, mint még soha azelőtt, és az evangélium gyorsan eljut az egész világra. Ezrek térnek meg egy nap alatt, Isten kegyelme és igazsága az egész bolygóra kihat. A világ így meghallja a figyelmeztető üzenetet, világszerte elterjed az evangélium és az abban felkínált reménység. „Nem lesz kisebb az az erő, amivel Isten az evangélium hatalmas munkáját lezárja, mint amilyennel ezt a munkát elindította. A próféciák, amelyek az evangélium hirdetésének kezdetén a korai eső kiáradásában teljesedtek, a lezárulásakor a késői esőben ismét teljesedni fognak…

Isten szolgái szent lelkesedéstől fénylő arccal sietnek egyik helyről a másikra, hogy hirdessék a menny üzenetét. Az egész földön ezernyi hangon szól majd a figyelmeztetés, csodálatos dolgok fognak történni. Betegek meggyógyulnak, és a hívők munkáját jelek és csodák kísérik” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 523-524. o.). 

Jézus közeli visszatérésének reménye

(Jn 14:1-3). Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! (2) Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? (3) És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. /RÚF/

(Tit 2:11-14). Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, (12) és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, (13) mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, (14) aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. /RÚF/

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 14:1). Jézus bátorít, hogy soha nem hagy el, visszajön értünk és hazavisz bennünket. Ez a világ nem az otthonunk, jobb idők következnek. Az Újszövetség minden huszonöt verséből egy az Úr visszatéréséről szól. A sötét napokban, amikor az életünket az egyházi-állami hatalom rendeletei fenyegetik, Krisztus visszatérésének ígérete reménnyel tölti be a szívünket. Ez az „áldott” vagy „boldog reménység”, ami minden korban erősítette Isten hűséges népét.  

(Ézs 25:8-9). Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! (9) Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának! /RÚF/

  (Jel 6:15-17). A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek sziklái között, (16) és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, (17) mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg? /RÚF/ 

A gonoszok rádöbbennek, milyen iszonyatos következményekkel jár a bűn, az igazak pedig már elfogadták a felkínált csodálatos kegyelmet. Az Isten elleni lázadás félelmet, bűntudatot kelt, kárhoztatáshoz és végül örök halálhoz vezet, de aki elfogadja Jézus üdvözítő kegyelmét, annak Krisztus visszatérése bűnbocsánatot, békességet és örök örömöt hoz.

(Jel 19:7) Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya /RÚF/  

„Az egész örökkévalóságban Krisztus keresztjét tanulmányozzák a megváltottak, és erről énekelnek. A megdicsőült Krisztusban a megfeszített Krisztust fogják látni… A világegyetem örökké csodálni és imádni fogja Alkotóját, minden sors Bíráját, aki az ember iránti szeretetből letette dicsőségét és megalázta magát”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. 555./old.)  

White idézet: A Megváltó hű követői minden korban az Úr eljövetelében reménykedtek. „Ismét eljövök” – mondta Jézus búcsúzóul az Olajfák hegyén, és ez az ígéret fénybe borította tanítványai előtt a jövőt. Öröm és reménység költözött a szívükbe, amit nem tudott elfojtani a fájdalom, sem megfakítani a megpróbáltatás. Szenvedés és üldözés közepette „a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenése” volt a „boldog reménység”. Amikor a thesszalonikai keresztények sírva temették el szeretteiket… Pál felhívta a figyelmüket a feltámadásra, amely a Megváltó adventjekor lesz. Akkor a Krisztusban elhunytak feltámadnak, és az élőkkel együtt elragadtatnak, hogy találkozzanak az Úrral. „És ekképpen – mondta – mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel.” (1Thessz 4:17-18) – A nagy küzdelem, 302./old.

Amikor Krisztus eljön a maga és az Atya dicsőségében, s vele mind a mennyei angyalok, amikor a menny seregei diadalkiáltásokkal kísérik Őt, s a legelragadóbb zene üti meg az emberek fülét, akkor mindenki teljes figyelmével az eseményeken csügg…

  A királyok, nemesek, hatalmasok és szegények s a pénz szerelmesei együtt zokognak majd nagy keservesen. Akik jólétük idején megvetették Krisztust és a nyomdokaiban járó szegényeket – akik nem szálltak volna le magas paripájukról, hogy meghajoljanak Krisztus előtt –, akik gyűlölték megvetett keresztjét, azok most mind arcra borulnak a föld porában…

Egy nyelv sem tudja kifejezni a jelenet dicsőségét. Mindig közelebb jött a fenségnek és felülmúlhatatlan dicsőségnek élő felhője, és mi világosan megláthattuk Jézus kedves személyét. Most nem viselt töviskoronát, hanem a dicsőség koronája ragyogott szent homlokán. Ruhájára és homlokára ez a név volt felírva: „Királyok Királya és uraknak Ura… A föld rengett előtte, és eltávozott előle, mint az összehengerített papírtekercs, és minden hegy és sziget elmozdult helyéből… 

Azok, akik nemrég még Isten gyermekeit a földről ki akarták irtani, most szemtanúi voltak annak, hogy Isten dicsősége megnyugodott rajtuk. S halálos ijedtségükben hallhatták a szentek hangját, akik örömujjongva kiáltották: „Íme, a mi Istenünk, akire mi vártunk, s aki megsegít minket!” – A megváltás története, 410-411./old.  

Reménység a megpróbáltatás idején

( Dán 12:1-2). Abban az időben eljön Mihály, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. (2) Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. /RÚF/

(Jel 22:11-12). Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is! (12) Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. /RÚF/ 

 Az emberiség próbaidejének végén olyan nyomorúságos időszak következik, „amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig” (Dán 12:1). Jelenések 16. fejezete leírja, hogy a gonosz világot hét utolsó csapás éri, de mint az Egyiptomot sújtó csapások esetében, Isten népe ekkor is védelmet élvez. Figyeljük meg Dániel ígéretét: „abban az időben megszabadul néped, mindaz, aki csak be van írva a könyvbe” (Dán 12:1, ÚRK). Ez az utalás bizonyára az élet könyvére vonatkozik. [Lásd Fil 4:3. Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a 3 többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében. /RÚF/ Jel 13:8. hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek nincs beírva a neve a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. /RÚF/ Jel 20:12, 15. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. (15) Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett. /RÚF/ Jel 22:19. ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. /RÚF/] Aki hűséges marad Jézushoz, annak nevét nem törlik ki az élet könyvéből (Jel 3:5. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. /RÚF/)

Jn 8:29. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves. /RÚF/

Ján 3:1-3. Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. (2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. (3) Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. /RÚF/ 

A nyomorúságos időben Isten népe olyan mély, személyes kapcsolatban lesz Jézussal, amin semmi nem változtathat. Leghőbb vágyuk, hogy mindent az Ő tetszése szerint tegyenek, és a Szentlélek munkája által olyan tiszták legyenek, mint Ő. Krisztus szívében semmi nem rezonált Sátán csalásaira, és bennünk is tükröződhet a Megváltó jellemének ez az aspektusa.

Némelyek félreértik azt, hogy a nyomorúságos időben közbenjáró nélkül leszünk. Jézus akkor fejezi be a közbenjárást a mennyei szentélyben, amikor már mindenki meghozta végső döntését mellette vagy ellene. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az időben egyedül lennénk, csak a saját erőnkben bízhatnánk. Jézus biztosított arról, hogy mindig velünk lesz (Mt 28:20. Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. /RÚF/). A hit akkor is bízik, ha nem lát, még ha darabjaira hull is a világ körülöttünk. A nyomorúságos idő alatt a hitünk megerősödik, vágyakozunk az örökkévalóságba, örökre Jézussal akarunk lenni.  

White idézet: Minél közelebb kerülünk a végidő veszélyeihez, annál erősebbek és elszántabbak lesznek az ellenség kísértései. Sátán nagy hatalommal szállt alá, mert tudja, hogy kevés ideje van, ezért munkálkodik „gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek” (2Thessz 2:10)

 Mindeneknek vége elérkezett. Nemsokára a szorongattatás ideje következik Isten népe számára. Akkor majd kiadják a rendeletet, amely megtiltja az Úr szombatja megtartóinak, hogy bármit is eladhassanak vagy vásárolhassanak, és halálbüntetés fenyegetése mellett próbálják arra kényszeríteni őket, hogy tartsák meg a hét első napját…

Mindenki kapott próbaidőt, ami alatt felkészülhet az Úr napjára. Ha elhanyagolja a felkészülést, és nem figyel a kapott figyelmeztetésre, nem lesz mivel mentegetőznie. Jákob komoly és kitartó küzdelme az angyallal példaként áll a keresztények előtt: Jákob győzött, mert kitartó és eltökélt volt.