A törvénykezés és az igazságos ítélet

 

„Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyet Isten haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek – ezt mondja az Úr.” (Róm 12:19) /ÚRK/

 (5Móz 32:35). Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van a vesztük napja, és siet már a végzetük. /RÚF/  

Az Úr majd elhozza a ma olyannyira hiányzó ítéletet. Az ókori Izraelben azonban a törvénykezés és az igazságos ítélet megállapítása a bírák kötelessége volt, ha káreset vagy sérelem történt. Először a tényeket kellett megállapítani. Krisztus idejében az volt a probléma, hogy a törvény tanítói úgy alkalmazták ezt a törvényt, hogy ajtót nyitottak a személyes bosszúnak. Ezzel kiragadták az elvet az összefüggéséből, így az eredeti céltól elszakadtak. Ebből következően pontosan azt védelmezték, amit a törvény valójában tiltott.  

(Mt 6:4, 6). hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged. (6) Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. /RÚF/

 (Mt 16:27). Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. /RÚF/ 

 (Lk 6:23). Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal. /RÚF/

 (2Tim 4:8). Végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő meg jelenését. /RÚF/

Jézus nem a jutalom és a büntetés elvével szemben foglalt állást. Az igazságtétel elvi kérdés, az élet fontos része. Azonban senki nem veheti fel egyszemélyben a bíró és az ítélet végrehajtó szerepét, mert akkor milyen könnyű volna elferdíteni az igazságot! Nem a mi dolgunk a sérelmet megtorolni. Objektív bíróságnak kell fellépnie a rosszal szemben, ez a bírók feladata.  

Ebben az összefüggésben mondja Jézus, hogy „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5:48). Hogyan lehetünk mi olyan tökéletesek, mint Isten? Az Ő legfőbb jellemzője az önzetlen szeretet. Arra tanítja a követőit, hogy szeressék az ellenségeiket és imádkozzanak az üldözőikért. Az igazi tökéletesség a szeretet, a megbocsátás, a kegyelem (Lk 6:36). Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! /RÚF/) még azok irányában is, akik érdemtelenek rá. Ez az elv és az ebből következő tettek jelentik azt, hogy az ember isteni jellemet tükröz.  

White idézet: Az Atya kimondhatatlan szeretettel ragaszkodik hozzánk. Amint valamennyit megértünk Isten minden értelmet felülmúló szeretetének hosszúságából, szélességéből, mélységéből és magasságából (Ef 3:18), szeretetünk is fölébred iránta. Krisztus vonzó jellemének kinyilatkoztatására és arra, hogy már akkor szeretett minket, amikor még bűnösök voltunk, a konok szív meglágyul, lecsillapodik, a bűnös megváltozik, és a menny gyermekévé válik. Isten nem alkalmaz kényszert. A szeretetet használja eszközül, hogy kiűzze a szívből a bűnt, így változtatja a kevélységet alázattá, az ellenségeskedést és hitetlenséget pedig szeretetté és hitté.  

Krisztus kortársai fárasztó igyekezettel, a maguk erejéből próbáltak eljutni a tökéletességre, de eredménytelenül. A Megváltó már megmondta nekik, hogy saját igazságukkal nem juthatnak be a mennybe. Most azt az életszentséget ecseteli, mellyel azok rendelkeznek majd, akik eljuthatnak az örök életre. A hegyi beszédben Jézus Krisztus előírja az igazságosság, vagyis a szentség gyümölcseit. Most pedig egyetlen mondatban a szentség forrását és mikéntjét is közli. Legyetek tökéletesek, amint Isten is tökéletes. Mennyei Atyátokban ismerjétek fel az Isten kormánya alapjait képező elvek megtestesülését.  (Gondola tok a hegyibeszédről, 76-77./old.)

Jézus Krisztus vissza állította a törvények eredeti jelentését

 Mt 5:38-48. Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.” (39) Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is! (40) Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is! (41) Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! (42) Aki kér tőled, annak adj, és ne fordulj el a kölcsönt kérőtől! (43) Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” (44) Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, (45) hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (46) Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vám szedők is? (47) És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? (48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. /RÚF/

A Hegyi beszédben Jézus Krisztus különböző szakaszokat idézett az Ótestamentumból, amelyeket az emberek biztosan ismertek. Ezzel fellépett az akkori rabbinikus magyarázatokkal szemben, amelyek az évszázadok alatt eltávolodtak a törvények eredeti szándékától. Vagyis az emberi tradíció nemcsak eltakarta Isten Igéjének szándékát, hanem bizonyos esetekben (gondoljunk csak a szombatra vonatkozó rendszabályokra, és amit azok a szombat parancsolatával tettek) el is ferdítették azok szándékát és jelentését. Szavaival Jézus vissza állította az említett törvények eredeti jelentését. 

A boldogmondások hegyén Jézus rámutatott az adott szakaszok eredeti céljára és jelentésé re, így akarta helyreigazítani a téves magyarázatokat. (2Móz 21:24) versében az áll, hogy „Szemet szemért, fogat fogért”, amit Jézus idézett (Mt 5:38-39) verseiben („Hallottátok, hogy megmondatott… Én pedig azt mondom néktek”), ezzel a lex talionis-ra, a megtorlás törvényére utalt. Ez a mondat a Biblia más részeiben is megjelenik. 

(3Móz 24:20). törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen fogyatékosságot okozott, olyat okozzanak neki is. /RÚF/;

(5Móz 19:21). Ne szánakozz rajta! Életet élet ért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért! /RÚF/ 

Ennek a törvénynek az eredeti szándéka az volt, hogy korlátot szabjon a személyes megtor lásnak, elejét vegye a vérbosszúnak, valamint az előzetes kivizsgálás nélküli megtorlásnak. A sérülést bíráknak kellett megvizsgálniuk, utána következett a megfelelő anyagi kompenzáció mértékének megállapítása és megfizetése. Erre azért volt szükség, hogy az emberek ne lépjenek az öntörvénykezés útjára. Igazságot kellett szolgáltatni, de Isten törvénye szerint. 

A polgári törvényeket Jézus Krisztus adta Mózesnek, Ő pontosan ismerte azok célját, ezért képes volt tárgyilagos módon, az eredeti szándék szerint alkalmazni azokat. A mögöttes szándéka az volt, hogy igazságot szolgáltasson, helyreállítsa a kapcsolatokat és a békességet.  

Mondhatjuk, hogy az igazságszolgáltatásnak bizonyos mértékben részét képezi a bosszúállás. Úgy tűnik, ezeknek a törvényeknek a megfelelő alkalmazásával a cél az igazság és a bosszú helyes arányának megtalálása volt.  

White idézet: Az ember Teremtője, a törvényadó jelenti ki, hogy nem áll szándékában eltörölni a törvény utasításait. A természetben – a napsugárban táncoló porszemektől a magasságban keringő világokig – minden Isten törvényének van alávetve. Világának rendje és összhangja az ezen törvények iránti engedelmességtől függ. Ugyanígy minden értelmes lény életét a szentség csodálatos elvének kell irányítania. A világmindenség jóléte is az ezekhez az elvekhez való igazodáson múlik. Isten törvénye már a világ teremtése előtt létezett. Az angyalokat a törvény elvei igazgatják, s ahhoz, hogy földünk összhangra jusson a mennyel, az embernek is engedelmeskednie kell az isteni rendelkezésnek. Édenben Krisztus az ember elé tárta a törvény utasításait, „mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának” (Jób 38:7). Krisztus földi küldetése nem a törvény eltörlése volt, hanem hogy kegyelme által visszavezesse az embert a törvény iránti engedelmességre… 

A törvényről szólva Jézus azt mondja: „Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” (Mt 5:17.) Ugyanolyan értelemben használja itt a „betöltés” szót, mint mikor Keresztelő Jánosnak mondta, hogy „így kell nekünk minden igazságot betöltenünk”, vagyis eleget tennünk a törvény követelményeinek: példát mutatni az Isten akaratához való tökéletes igazodásra. 

Jézus küldetése volt naggyá és dicsőségessé tenni a törvényt. Rá kellett mutatnia a törvény lelki jellegére, szemléltetnie kellett mélyenszántó elveit, és félreérthetetlenné tenni örök érvényét. – Gondolatok a hegyibeszédről, 48-49./old.  

Isten eredeti terve

Törvényében az Úr a teljes élethez szükséges elveket fogalmazta meg. Ha az ember hallgat rá, akkor életet nyer Krisztus érdemei által. Ha pedig áthágja, akkor a törvénynek hatalmában áll elítélni. A törvény Krisztushoz küldi az embereket, hogy aztán Ő visszavezesse őket a törvényhez. – Review and Sabbath Herald, 1881. szeptember 27. 

 

(2Móz 23:20-33). Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. (21) Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. (22) De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak. (23) Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, a hettiták, a perizziek, a kánaániak, a hivviek és a jebúsziak közé, én pedig kiirtom őket. (24) Ne imádd isteneiket, és ne tiszteld azokat: ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat! (25) Ha az Urat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. (26) Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden, és hosszú életet ajándékozok neked. (27) Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom. (28) Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, a kánaániakat és a hettitákat. (29) De nem egy év alatt űzöm ki őket előled, hogy ne váljon pusztává a föld, és ne szaporodjanak el károdra a vadállatok. (30) Apránként űzöm ki őket előled, amíg elég sokan nem lesztek ahhoz, hogy birtokba vehessétek az országot. (31) Kiterjesztem határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig és a pusztától az Eufrátesz folyóig. Mert kezetekbe adom az ország lakóit, és kiűzöd őket magad elől. (32) Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel! (33) Ne lakjanak országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak isteneit szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged. /RÚF/

Istennek nem az volt a szándéka, hogy az izraeliták harcoljanak az új területükért, nekik akarta azt adni. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígérte, és Isten különleges ajándékaként kellett volna fogadniuk.

 Az ígéret földje elfoglalásának példáját a Vörös-tengeren való átkeléskor mutatta be az Úr. Harcolt a népéért és teljes győzelmet adott nekik azok felett, akik tervezték, hogy megölik őket. 

(2Móz 14:13-14). De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. (14) Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! /RÚF/ 

 Az egyiptomiak vereségét az Úr csodálatos közbelépése okozta. Hasonló történt az asszír Szanhérib király idejében is, amikor Isten szintén legyőzte a hatalmas, erősen felfegyverzett és gyakorlott asszír sereget, méghozzá úgy, hogy az izraelitáknak nem kellett harcolniuk. Isten azért adott nekik győzelmet, mert Ezékiás király hitt az Úr szavának, amit Ézsaiás prófétától hallott.

 (2Kir 19:35). Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek. /RÚF/;

 (Ézs 37:36). Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek. /RÚF/

Isten közölte Ábrahámmal, hogy az utódai nem kapják meg azonnal az ígéret földjét, hanem csak négyszáz évvel később. 

(1Móz 15:13-16). Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig. (14) De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. (15) Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. (16) Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. /RÚF/

 Miért? A válasz szerint ennek az oka kapcsolatos Kánaán lakóinak a gonoszságával. Isten kegyelmesen bánt azokkal a népekkel, még további kegyelmi időt adott nekik, hogy megtérjenek. Ők azonban ki tartottak lázadásukban ellene és az értékei ellen, így amikor gonoszságuk mértéke betelt, a területüket Isten a hébereknek adta új otthonuk gyanánt. Isten megígérte, hogy két szokatlan, de igencsak hatásos módon űzi ki a népeket Izrael elől:  1) a gonosz népekre rettegést és félelmet bocsát, 2) darazsakat küld rájuk, hogy elűzze őket. Az izraeliták érkezése előtt az ellenségeik már futva elhagyták volna azt a helyet. (2Móz 23:27-28). 

Az ígéret földjének elfoglalásában Isten Angyaláé volt a döntő szerep, aki nem volt más, mint Krisztus. Ő vezette Izraelt, foglalt el területeket és védte a népet. Ő volt a felhőoszlop, vezette őket nappal, éjjel pedig Ő volt a tűzoszlop. Fontos volt, hogy Izrael jól figyeljen és hallgasson rá, hiszen isteni tekintéllyel rendelkezett. (2Móz 23:21) Az előrehaladásukat akadályozta, amikor dacoltak Isten akaratával és hitetlenkedve figyelték vezetését. 

 White idézet: Most, amikor a bűnös tekintetét Jézus Krisztus felé fordítjuk, aki eltávolíthatja a bűnöket, meg kell magyaráznunk neki, hogy mi a bűn, és rá kell mutatnunk arra, hogy a bűntől és nem a bűnben kell megváltásban részesülnie. Rá kell jönnie, hogy többé nem hághatja át Isten törvényét, vagyis már nem vétkezhet. Pál apostol évekkel Krisztus halála után tette fel a kérdést: „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt, inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.” Pál tehát magasba emelte az erkölcsi törvényt. Amikor az ember gyakorlatias módon nap mint nap betölti a törvényt, akkor megállapítható, hogy a törvény valóban isteni bölcsesség, mivel segít felismerni a bűnt. Rámutat a jellemhibákra, és a törvény fényében szörnyű jelleget ölt a bűn, mert rámutat az ember valódi, romlott jellemére.

A Sínainál adott törvény a végtelen Isten gondolatainak és akaratának az átirata. Ezt a törvényt tartják meg a szent angyalok is. A törvény iránti engedelmesség tökéletessé teszi a keresztény jellemét, Krisztus által helyreállítást eredményez, és visszavezeti őt a bukás előtti állapotába.  

A törvény által tiltott bűnöknek sosem volt helyük a mennyben. Istent az emberek iránt tanúsított szeretete késztette arra, hogy akaratát a Tízparancsolatban fejezze ki. Mikor pedig az ember értelmét elhomályosította a bűn, Isten leszállt a Sínai-hegyre, hangos szóval kijelentette törvényét, amit kőtáblákra is leírt. Ezek után pedig azzal fejezte ki az ember iránti szeretetét, hogy prófétákat és tanítókat küldött, hogy magyarázzák meg a törvényét. 

Törvényében az Úr a teljes élethez szükséges elveket fogalmazta meg. Ha az ember hallgat rá, akkor életet nyer Krisztus érdemei által. Ha pedig áthágja, akkor a törvénynek hatalmában áll elítélni. A törvény Krisztushoz küldi az embereket, hogy aztán Ő visszavezesse őket a törvényhez. – Review and Sabbath Herald, 1881. szeptember 27.  

Több esettanulmányt is felsorakoztat a törvény

 Kegyelméből Isten arra tanította a bírákat, hogyan kezeljék a tulajdonjoggal kapcsolatos különféle helyzeteket a nép között. Több esettanulmányt is felsorakoztat a törvény, amelyek megmutatták, mi a teendő, ha például egy bika rátámadt a szomszéd bikájára, ellopták vala kinek a jószágát, majd eladták, állatok lelegelték egy másik gazda mezejét vagy szőlőjét, egy kölcsönkért tárgyat elloptak attól, akinél kölcsönben volt, vagy ha egy bérbe vett állat megsérült, elpusztult.

(2Móz 21:33-36). De ha egy vagy két napig még életben marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó. (22) Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. (23) Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. (24) Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, (25) égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért. (26) Ha valaki úgy megüti rabszolgájának vagy rabszolganőjének a szemét, hogy megvakul, akkor bocsássa szabadon a szeméért! (27) Ha pedig a fogát üti ki valaki a rabszolgájának vagy rabszolganőjének, akkor bocsássa szabadon a fogáért! (28) Ha egy ökör felöklel egy férfit vagy egy nőt úgy, hogy az belehal, akkor meg kell kövezni az ökröt, és a húsát nem szabad megenni. Az ökör gazdája azonban ártatlan. (29) De ha az ökör már korábban is öklelős volt, és erre figyelmeztették is a gazdáját, mégsem vigyázott rá, és ezért ölt meg egy férfit vagy egy nőt, akkor az ökröt meg kell kövezni, és a gazdájának is meg kell halnia. (30) Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor annyit kell fizetnie élete kiváltásáért, am ennyit csak kivetnek rá. (31) Akár fiút, akár leányt öklel föl, e szerint az előírás szerint kell eljárni ellene. (32) Ha rabszolgát vagy rabszolganőt öklel föl az ökör, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt, de az ökröt verjék agyon kővel. (33) Ha valaki nyitva hagy egy kutat, vagy ha kutat ás, és nem fedi be, és emiatt marha vagy szamár esik bele, (34) akkor a kút gazdája fizesse meg a kárt. Térítse meg az állat árát a gazdájának, az elpusztult állat pedig legyen az övé. (35) Ha valakinek az ökre felökleli egy másik ember ökrét, úgyhogy az elpusztul, akkor adják el az élő ökröt, és felezzék meg annak az árát; az elpusztult állatot is felezzék meg. (36) De ha tudták, hogy az ökör már azelőtt is öklelős volt, és a gazdája még sem vigyázott rá, akkor ökröt kell adnia kártérítésül az ökörért, a döglött állat pedig legyen az övé. /RÚF/

(2Móz 22:1-14). Ha a tolvajt betörésen érik, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak. (2) De ha ez napvilágnál történik, akkor vérontásnak számít. A tolvajnak kártérítést kell fizetnie, és ha nincs neki miből, akkor el kell adni őt a lopott jószág miatt. (3) Ha élve találják meg nála a lopott jószágot, akár marha, akár szamár, akár juh az, kétszeresen kell megtérítenie. (4) Ha valaki mezőt vagy szőlőt legeltet le úgy, hogy ráengedte az állatát, és az a más mezején legelt, az térítse meg a kárt mezeje vagy szőlője legjavából. (5) Ha tűz üt ki, és belekap a bozótba, és elégnek a gabonakeresztek, a lábon álló gabona vagy a mező, akkor fizessen kártérítést az, aki a tüzet okozta. (6) Ha valaki pénzt vagy értéktárgyakat ad át felebarátjának megőrzésre, és ellopják azt annak az ember nek a házából, ha megtalálják a tolvajt, kétszeresen térítse meg. (7) De ha nem találják meg a tolvajt, akkor a ház gazdáját állítsák az Isten elé, hogy nem tette-e rá a kezét felebarátjának a tulajdonára. (8) Minden hűtlen kezelés dolgában, akár marha, akár szamár, akár juh, akár ruha, akár egyéb elveszett dolog az, amiről valaki azt mondja, hogy az az övé, kerüljön kettejük ügye az Isten elé, és akit az Isten bűnösnek ítél, fizessen kétszeres kártérítést a felebarátjának. (9) Ha valaki szamarat, marhát, juhot vagy bármilyen állatot ad át megőrzésre felebarátjának, és az megdöglik vagy megsérül, vagy elhajtják úgy, hogy senki sem látta, (10) akkor az Úrra tett eskü döntsön kettőjük között arról, hogy rátette-e a kezét fele barátjának a tulajdonára. Ezt fogadja el az állat gazdája, és nem kell kártérítést fizetni. (11) De ha valóban ellopták tőle, akkor térítse meg a kárát a gazdának. (12) Ha viszont vadállat tépte szét, hozzon bizonyítékot, és akkor nem kell a széttépett állatot megtérítenie. (13) Ha valaki kölcsönkért felebarátjától egy állatot, és az megsérült vagy elpusztult, amikor gazdája nem volt ott, akkor kártérítést kell neki fizetni. (14) De ha a gazdája jelen volt, akkor nem kell neki kártérítést fizetni. Ha napszámos dolgozott vele, akkor a kár a bérét terheli. /RÚF/

 (2Móz. 22:15-30). Ha valaki elcsábít egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, és vele hál, akkor jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül! (16) De ha az apja semmiképpen sem akarja hozzáadni, akkor annyi pénzt kell fizetni, amennyi a hajadonok jegyajándéka szokott lenni. (17) Varázsló asszonyt ne hagyj életben! (18) Mindaz, aki állattal közösül, halállal lakoljon! (19) Aki isteneknek áldozik, és nem egyedül az Úrnak, azt ki kell irtani. (20) Ne nyomorgasd a jövevényt, és ne sanyargasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. (21) Ne nyomorgassátok az özvegyeket és árvákat! (22) Ha mégis nyomorgatjátok őket, és hozzám kiáltanak segítségért, bizony meghallgatom kiáltásukat. (23) Fölgerjed haragom, és fegyverrel öllek meg benneteket, és majd a ti feleségeitek lesznek özvegyekké, és gyermekeitek árvákká. (24) Ha pénzt adsz kölcsön egy szegény embernek, aki népemből való, és melletted él, ne bánj vele úgy, mint egy uzsorás: ne vessetek ki rá kamatot! (25) Ha zálogba vetted felebarátod felsőruháját, napnyugtáig add vissza neki! (26) Mert ez az egyetlen takarója: testének egyetlen ruhája. Miben aludjon? Bizony, ha hozzám kiált segítségért, meghallgatom, mert én kegyelmes vagyok. (27) Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd! (28) Ne késlekedj adni abból, amiből bőséged és feles leged van! Elsőszülött fiadat add nekem! (29) Így cselekedj marháddal és juhoddal is: Hét napig legyen az anyjával, a nyolcadik napon pedig add nekem! (30) Legyetek szentek előttem! A mezőn széttépett állat húsát ne egyétek meg, hanem dobjátok oda a kutyáknak! /RÚF/  

(2Móz 23:1-9). Hazug hírt ne terjessz! Ne segítsd a bűnöst azzal, hogy hamisan tanúskodsz mellette! (2) Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyben a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot. (3) A nincstelennek se kedvezz peres ügyében! (4) Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá! (5) Ha látod, hogy összeroskad terhe alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd magára, hanem segíts neki felállítani! (6) A szegény ember igazságát ne ferdítsd el peres ügyében! (7) A hamis ügytől maradj távol! Az ártatlant és igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek! (8) Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és vesztét okozza az igaznak. (9) Ne sanyargasd a jövevényt, hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban. /RÚF/ 

Isten törvényei különböző esetekre vonatkoztak. Voltak konkrét rendelkezések emberek el nyomása vagy megalázása ellen. Isten nem akarta, hogy az elnyomásnak, kihasználásnak bármilyen formája is előforduljon népe között. Kegyelméből helyreigazítja az emberi szív bűnös hajlamait és korlátozza azt, amire maguktól hajlanának. Fontos volt a társadalom biztonságát őrizni, a gonoszt kiküszöbölni és jó emberi kapcsolatokat ápolni. Igazságnak és szeretetnek kellett minden tettet irányítani. 

(2Móz 23:10-19). Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be a termését! (11) A hetedik ben azonban hagyd parlagon, bevetetlenül, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta marad, egyék meg a vadállatok! Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal is! (12) Hat napon át végezd munkádat, de a hetedik napon pihenj meg, hogy nyugta legyen ökröd nek és szamaradnak, és lélegzethez jusson szolgálóleányod gyermeke és a jövevény. (13) Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Más istenek nevét ne is említsétek, hallani se lehessen a szádból! (14) Háromszor szentelj nekem ünnepet évenként! (15) Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, ahogyan megparancsoltam neked, az ábíb hónap megszabott idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Senki se jelenjék meg előttem üres kézzel! (16) Azután az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének első termését takarítod be. És a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor a termést betakarítod a mezőről. (17) Évente háromszor jelenjék meg minden férfi az Úristen színe előtt! (18) Ne áldozd nekem az áldozati vért kovászos étellel együtt, és ne maradjon meg a nekem szentelt ünnepi áldozat kövérje másnap reggelig! (19) Földed első termésének legjavát vidd el Istenednek, az Úrnak házába! Ne főzz gödölyét anyjának tejében! /RÚF/ 

A szombat és az ünnepek lényege az istentisztelet volt, ezek emlékeztették a népet a megváltás történetének fontos eseményeire. Az istentiszteletet nagy gonddal szabályozták, mert ez képezte a teológiai alapját minden más tevékenységüknek. Isten a teremtéskor alapította a szombatot ami kapcsolódott még Izrael szabadulásához és megváltásához

(1Móz 2:2-3). A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. (3) Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. /RÚF/; 

(2Móz 20:8-11). Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! (9) Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! (10) De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. (11) Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és meg szentelte azt. /RÚF/, 

(5Móz 5:12-15). Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, amiképpen megparancsolta  néked az Úr, a te Istened. (13)Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. (13)Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. (14) De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, aki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad; (15) És megemlékezzél  róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad. (Kár)

valamint arra is rámutat, hogy imádnunk kell Istent, a Teremtőnket, Megváltónkat és Urunkat. (Mk 2:27-28. Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; (28) tehát az Emberfia ura a szombatnak is. /RÚF/

(5Móz 16:1-16). Három fontos ünnep is volt, amelyet Izrael népének évenként meg kellett tartania: 1) a páska, vagyis a kovásztalan kenyerek ünnepe tavasszal (általában valamikor március közepe és április közepe között); 2) a pünkösd, vagyis az aratási ünnep (más néven a hetek ünnepe), hét héttel az előző ünnep után, ami tehát ötven nappal később kezdődött; és 3) a sátoros ünnep, azaz a betakarítás ünnepe ősszel (általában szeptember közepe és október közepe között.  

White idézet: A hónap tizennegyedik napján este ünnepelték a páskát, melynek magasztos benyomást keltő szertartásai az egyiptomi szolgaságból való szabadulásukra emlékeztettek, és előremutattak a bűn kötelékéből megszabadító áldozatra. Amikor a Megváltó feláldozta életét a Golgotán, a páska jelentősége megszűnt, és helyébe az úrvacsora szertartását rendelte el, mint ugyanannak az eseménynek emlékezetét, melynek a páska volt az előképe. 

 A páska ünnepét a kovásztalan kenyerek hét napig tartó ünnepe követte. Az első és a hetedik nap szent gyülekezés napja volt, amin semmilyen szolgai munkát nem volt szabad végezni. Az ünnep második napján az évi aratás első zsengéjét mutatták be az Úr előtt. Palesztina legkorábbi gabonája az árpa volt, mely az ünnepkor kezdett érni. A pap Isten oltára előtt meglóbált egy kévét e gabonából annak elismeréséül, hogy minden az Úré. Amíg e szertartást nem végezték el, nem volt szabad elkezdeni az aratást. 

 Az első zsenge bemutatását követő ötvenedik nap volt a pünkösd, melyet ugyancsak aratási ünnepnek és a hetek ünnepének neveztek. A táplálékként elkészített gabonáért két kovászos kenyeret mutattak be az Úr előtt hálájuk kifejezéseként. A pünkösd ünnepe csak egy napig tartott, melyet istentiszteletre szenteltek. 

 A hetedik hónapban tartották a sátoros vagy betakarítás ünnepét. Ez az ünnep elismerte Isten áldását a gyümölcsöskertek, az olajligetek és a szőlőskertek terméseiben. Ez volt az esztendőt megkoronázó ünnepi betakarítás. A föld termését, az aratást begyűjtötték a csűrbe, a gyümölcsöt, olajat és bort elraktározták, a zsengét tartalékolták, és most a nép hálaadással jött Isten elé, aki ilyen gazdagon megáldotta őket.  Ez az ünnep mindenekelőtt az öröm alkalma kellett, hogy legyen.

 A nagy engesztelési napot követte, amelyen biztosítékot kaptak, hogy bűneikről nem emlékeznek meg többé. Istennel megbékélve jöttek most, hogy elismerjék és dicsérjék irgalmát. Az aratási munka befejeződött, az új év még nem kezdődött el, a nép szabad volt a gondtól, és átadhatta magát az óra szent, örömteli befolyásának. S jóllehet az ünnepen csak a családfők és fiaik voltak kötelesek megjelenni, mégis amennyire lehetséges volt, az egész család csatlakozott hozzájuk, és szívesen részesítették vendégszeretetükben a szolgákat, a lévitákat, a jövevényeket és a szegényeket. – Pátriárkák és próféták, 639-540./old.  

A szövetség törvénye

 

A Sínai-hegynél Isten a törvényadással megteremtette az alapját annak, hogy szent életvitelre tanítsa népét a vele való kapcsolat által. A törvény elveit a hétköznapi életre kellett alkalmazni, ezért további törvényeket is kijelentett, ezek a szövetség törvényei. A bírák felelőssége volt, hogy felügyeljék és helyesen alkalmazzák azokat. „A nép elméje, amelyet megvakított és durvává tett a rabszolgaság és a pogányság, nem készült fel arra, hogy teljes mértékben meg tudja érteni Isten Tízparancsolatának messzeható alapelveit. Isten azért, hogy a Tízparancsolatot az izraeliták jobban megérthessék és érvényre juttathassák, további előírásokat adott, hogy ezekkel szemléltesse a Tízparancsolat alapelveit. E törvényeket ítéletnek mondták, egyrészt mert Isten végtelen bölcsesség és jogosság keretébe foglalta ezeket, másrészt mert az elöljáróknak ezek szerint kellett az ítéletet meghozniuk. A Tízparancsolattól eltérően azonban ezeket a rendeleteket Isten nem nyilvánosan adta át Mózesnek, de neki kellett azokat közölni a néppel”. (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 267./old.)

(2Móz 21:1-32). Ezek azok a törvények, amelyeket eléjük kell tárnod: (2) Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon, váltságdíj nélkül. (3) Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha feleségével jött, menjen vele a felesége is. (4) Ha az ura adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat szült neki, az asszony legyen az uráé gyermekeivel együtt, a férfi pedig menjen el egyedül. (5) De ha a rabszolga határozottan azt mondja, hogy szereti az urát, feleségét és gyermekeit, és nem akar felszabadulni, (6) akkor vigye őt ura az Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át az ura a fülét egy árral, és legyen örökre a rabszolgája. (7) Ha valaki a leányát adta el rabszolga nőnek, azt nem lehet úgy elbocsátani, ahogyan a rabszolgákat szokták. (8) Ha feleségül vette őt az ura, de aztán mégsem tetszik neki, engedje meg, hogy kiváltsák. De ahhoz nincs joga, hogy idegen népnek adja el, hiszen méltánytalanul bánt vele. (9) Ha pedig fiának adja feleségül, a leányokra vonatkozó előírás szerint járjon el vele. (10) Ha másvalakit is elvesz, az első feleség az ételét, ruházatát és házastársi jogát ne csorbítsa meg. (11) Mert ha nem így bánik vele e három dologban, akkor nem kell fizetnie: váltságdíj nélkül elmehet. (12) Aki úgy megüt valakit, hogy az belehal, halállal lakoljon! (13) De ha nem szándékosan ölt, hanem Isten akaratából esett a kezébe, akkor kijelölök nálatok egy helyet, ahová elmenekülhet. (14) Ha pedig valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és haljon meg! (15) Aki megveri apját vagy anyját, halállal lakoljon! (16) Aki embert rabol, akár eladta már, akár még nála van, halállal lakoljon! (17) Aki ap ját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon! (18) Ha férfiak összevesznek, és az egyik úgy megüti a másikat kővel vagy ököllel, hogy az nem hal meg ugyan, de ágynak esik: (19) ha aztán fölkel, és botra támaszkodva el tudja hagyni a házát, maradjon büntetlen, aki meg ütötte. Csupán a fekvés idejére térítse meg a kárát, és gyógyíttassa meg! (20) Ha valaki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megüti bottal, hogy az meghal a keze között, annak bűnhődnie kell. (21) De ha egy vagy két napig még életben marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó. (22) Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt meg adni. (23) Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért. (24) Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, (25) égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért. (26) Ha valaki úgy megüti rabszolgájának vagy rabszolganőjének a szemét, hogy megvakul, akkor bocsássa szabadon a szeméért! (27) Ha pedig a fogát üti ki valaki a rabszolgájának vagy rabszolganőjének, akkor bocsássa szabadon a fogáért! (28) Ha egy ökör felöklel egy férfit vagy egy nőt úgy, hogy az belehal, akkor meg kell kövezni az ökröt, és a húsát nem szabad megenni. Az ökör gazdája azonban ártatlan. (29) De ha az ökör már korábban is öklelős volt, és erre figyelmeztették is a gazdáját, mégsem vigyázott rá, és ezért ölt meg egy férfit vagy egy nőt, akkor az ökröt meg kell kövezni, és a gazdájának is meg kell halnia. (30) Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor annyit kell fizetnie élete kiváltásáért, amennyit csak kivetnek rá. (31) Akár fiút, akár leányt öklel föl, e szerint az előírás szerint kell eljárni ellene. (32) Ha rabszolgát vagy rabszolganőt öklel föl az ökör, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt, de az ökröt verjék agyon kővel. /RÚF/ 

Több fejezet is taglalja a szövetség törvényeit. (2Móz 21:1– 23:19) Ezeket a szabályokat és törvényeket azért adta Isten, hogy megállítsa a gonoszság lavináját és ezek járuljanak hozzá a rendezett társadalom építéséhez. A rabszolgákra vonatkozó törvények különlegesek voltak, nem keverendők össze a mai vagy a középkori rabszolgaság kegyetlen és gonosz gyakorlatával. Valójában a héber rabszolgákat védték és értékelték. A modern és a középkori társadalmakban a szolgákat, rabszolgákat a gazdáik tulajdonának tekintették, akik bármit megtehettek velük, amit csak akartak. Ezzel szemben a bibliai törvények másképpen szabályozták a dolgokat. A szolgálat idejét hat évre korlátozták a hetedik évben aztán vissza kellett adni minden szolga szabadságát, kivéve, ha a gazdája szolgálatában akart maradni. A gazdák kötelesek voltak megadni szolgáiknak a szombatot és biztosítaniuk kellett az alapvető szükségleteiket is. 

(2Móz 21:1-2); (Jer 34:8-22). Az Úr igéje szólt Jeremiáshoz, miután Cidkijjá király egyezséget kötött Jeruzsálem egész népével, hogy hirdessék ki a rabszolgák felszabadítását, (9) és engedje szabadon mindenki a héber rabszolgáját és rabszolganőjét, és ne tartsa szolgaságban senki a júdai embertársát. (10) Engedelmeskedtek is a vezetők valamennyien meg az egész nép; belementek az egyezségbe, hogy mindenki szabadon engedi rabszolgáját és rabszolganőjét, és nem tartja tovább senki szolgaságban őket. Engedelmeskedtek, és elengedték őket, (11) de azután kényszerítették a szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganőket, hogy térjenek vissza, és erő szakkal újra rabszolgákká és rabszolganőkké tették őket. (12) Ekkor így szólt az Úr igéje Jeremiáshoz: (13) Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem őseitekkel, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azt mondtam, (14) hogy minden hetedik esztendőben engedje el mindenki héber embertársát, aki eladta magát. Hat évig szolgáljon, azután engedd őt szabadon! De őseitek nem hallgattak és nem figyeltek rám. (15) Ti viszont most megtértetek, és azt tettétek, amit én helyesnek látok. Kihirdettétek fele barátaitok felszabadítását, és egyezséget kötöttetek színem előtt abban a házban, amelyet rólam neveztek el. (16) De azután újra meggyaláztátok nevemet, mert mindenki visszakényszerítette rabszolgáját és rabszolganőjét, akit szabadon bocsátott, hogy menjen, amerre lát, majd erőszakkal újra rabszolgákká és rabszolganőkké tettétek őket. (17) Azért ezt mondja az Úr: Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor felszabadulást hirdettetek, ki-ki az embertársának és a felebarátjának. Most azért én hirdetek nektek felszabadulást – így szól az Úr –, hogy szabadon pusztítson titeket a fegyver, a dögvész és az éhínség, és elrettentő példává teszlek benneteket a föld minden országa számára. (18) Azokat pedig, akik meg szegték az egyezséget, akik nem tartották meg azt, amit színem előtt foglaltak egyezségbe, olyanokká teszem, mint azt a borjút, amelyet kettévágtak, és átmentek a részei között. (19) Júda és Jeruzsálem vezetőit, az udvarnokokat, a papokat és az ország egész népét, akik át mentek a borjú részei között, (20) ellenségeik kezébe adom, az életükre törők kezébe, holt testük pedig az ég madarainak és a föld állatainak lesz az eledele. (21) Cidkijját, Júdakirályát és vezéreit is ellenségeik kezébe adom, az életükre törők kezébe, a babilóniai király hadseregének hatalmába, amely most elvonult innen. (22) Mert parancsot adok – így szól az Úr –, és visszahozom őket ehhez a városhoz: ostrom alá veszik, elfoglalják és fölperzselik. Júda városait pedig lakatlan pusztasággá teszem! /RÚF/

(2Móz 20:9-10). Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! (10) De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. /RÚF/

White idézet: Isten a mindenség Teremtőjeként uralkodik mindenek felett, és az egész világegyetemre kiterjesztette törvényét. A törvény megtartásánál nem várhat el kevesebbet teremtményeitől, különben a pusztulás prédájává esnének. Ha nem büntetné meg a törvényszegést, zűrzavar keletkezne a világegyetemben. Az erkölcsi törvény mintegy gátként védi az embert a bűntől. A végtelen bölcsesség helyezte az emberek elé a jó és a gonoszság, a bűn és a szentség közötti különbségtétel lehetőségét…  

A Szentírás határozottan bemutatja, hogy Isten az uralkodó, és az ember legmagasztosabb kötelessége ezt elismerni és teljes szívvel és elmével engedelmeskedni törvényének, az erejében, segítségében és oltalmában bízva. A törvény, amelyet az embernek meg kell tartania mint a jóság mércéjét a világegyetemben, Isten bölcs és szent tanácsa az emberhez. Az erkölcsi törvény egyetemes; miközben az emberi törvények nem feltétlenül egyetemesek, többé-kevésbé korlátozottak a törvényadó szándékának függvényében. Az erkölcsi törvény azonban változhatatlan, míg az ember által kiadott törvényt meg lehet változtatni vagy hatályon kívül lehet helyezni a törvényadó döntése alapján. 

A Tízparancsolat vagy Isten erkölcsi törvénye tíz előírásból, parancsból áll, amiket Isten saját ujjával írt a kőtáblára. Ezen előírások az ember összes kötelezettségeit tartalmazzák. Az első négy parancsolat megszabja az embernek az Istennel szembeni kötelezettségeit, a többi hat pedig az embertársak iránti kötelességeit. E két nagy elvet erősítette meg maga a Megváltó is, amikor kijelentette, hogy a törvény tulajdonképpen az Isten és az embertársak iránti szeretet. A Szentírás más parancsolatokat is tartalmaz, amelyek azonban csupán mint egy bővítményei a Tízparancsolatnak. – Signs of the Times, 1901. június 5.  

  Isten törvénye, mely a mennyei templomban van, az eredeti, szent törvény. A kőtáblákra írt és a Mózes öt könyvében feljegyzett rendelkezések pontosan ugyanazt örökítették meg. Akik ezt a fontos dolgot megértették, felismerték, hogy Isten törvénye szent és változhatatlan. Úgy értették meg, mint soha azelőtt, milyen súlya van a Megváltó e kijelentésének: „Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik.” (Mt 5:18) Isten törvénye, mely kinyilatkoztatja Isten akaratát, és visszatükrözi jellemét, örökre megmarad, „mint a felhőben lévő bizonyság”. A törvény egyetlen parancsa sem vesztette hatályát; egy jótája vagy pontocskája sem változott meg. Ezt mondja a zsoltáríró: „Uram! Örökké megmarad a te igéd a mennyben.” „Minden ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig.” (Zsolt 119:89; 111:7-8) – A nagy küzdelem, 434./old.

A törvény szerinti élet

 

„És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek. Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.” (2Móz 20:22-23)

Isten azt szerette volna, ha népe különbözik a környező nemzetektől. Azt akarta, hogy neki szentelt életű hitközösségként alapozódjanak meg, az Ő vezetése és hatalma alatt élve, és törvénye mindenkire vonatkozzon. Bírákat kellett kijelölni a törvény szerinti igazságszolgáltatásra, a papokra hárult a törvény tanítása, de a szülőknek is meghatározó szerepe volt. 

 A törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét fejezik ki. Amikor például a fáraó elrendelte, hogy minden héber fiúgyermeket meg kell ölni, ez a törvény rámutatott az ő gonoszságára. Viszont, ha egy király olyan törvényt adna ki, miszerint országában minden tizennyolc éves fiatal számára ingyenes a felsőoktatás, sokan ebben annak bizonyítékát látnák, hogy nagylelkű és országa felvirágoztatására törekszik.

Isten törvénye bemutatja Őt, vagyis a jóságát, a szeretetét, az értékrendjét, az igazságosságát és azt, hogy korlátokat szab a rossznak. A törvény szent és igaz, amint Isten is az. A törvény teret biztosít a kiteljesedő élethez, ugyanakkor véd a veszélyektől és a bajoktól is. Isten törvényrendszerének az alapja a tisztelet iránta, valamint az emberek és az élet értékei iránt. 

White idézet: A törvény a feddhetetlenség nagy isteni mércéje. Minden előírása tökéletes, ezért Isten elvárja, hogy tartsuk meg, hiszen amikor majd a könyvek megnyittatnak, és minden ember cselekedete a világegyetem Bírája elé tárul, akkor a törvény alapján döntenek a sorsunkról. 

A világon mindig is két embercsoport létezett. Feltehetjük tehát a kérdést: Mi a különbség a két csoport között? Ez komoly és fontos kérdés. Az egyik embercsoport szereti Istent, és féli Őt, míg a másik elfordul tőle. Az egyik megtartja az Úr törvényét, a másik pedig nem, és nem is veti alá magát az előírásainak…

  Mivel a bűn meggyengített, immár saját erőnkből nem tudjuk megtartani Isten törvényét. De Krisztus lejött földünkre, hogy helyreállítsa Isten az Úr képmását az emberekben, és hogy az engedetlenség útjáról visszavezessen az engedelmesség ösvényére. Földi küldetése az volt, hogy a törvény betartása által kinyilatkoztassa Isten jellemét, országának alapját, s így akik elfogadják Őt személyes Megváltójuknak, növekedni fognak a kegyelemben és erejében, és képessé válnak az isteni törvény iránti engedelmességre.

Amikor Krisztus eljön az ég felhőin, csak két embercsoport lesz: az engedelmesek és az engedetlenek. Csak azok fogadhatják örömmel Őt, akik világosságot nyertek az isteni elvárásokra vonatkozóan, és engedelmeskedtek. Akik megmaradtak engedetlenségükben, rémülten fognak menekülni, a hegyek hasadékaiba rejtőznek, és így kiáltanak majd a sziklákhoz: „Essetek mireánk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától.” Azok viszont, akik engedelmességükkel megtisztelték Istent, az égre tekintve mondják majd: „Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” – Signs of the Times, 1897. február 11.

Jézus Krisztus azért jött a Földre, hogy a törvényt betöltse

 „Isten szándéka az volt, hogy törvénye kihirdetését tiszteletet keltő alkalommá teszi annak felmagasztalt és magasrendű jellegével. A népbe belekellett vésődjön, hogy mindannak, ami Isten szolgálatával kapcsolatos, a legnagyobb tisztelettel adózzon” (i. m. 260./old.). Ellen G. White: Pátriárkák és próféták.  „Az Izraelnek adott törvény” c. fejezetből 259-268./old. és a „Sátán ellenségeskedése a törvénnyel” c. fejezet, 289-301./old.

 Ma is érvényes a tiszteletnek ez az elve. Abból fakad, ha felmérjük, milyen hatalmas, természetfeletti, fenséges is az Isten. Dicsőségének szemlélése hálát ébreszt a szívünkben, büszkeségünket alázattá fordítja. Minél közelebbről figyeljük szentségét, annál több hiányosságot fedezünk fel a saját életünkben, ami oda vezet, hogy egyre inkább szomjazunk átformáló jelenlétére és vágyunk mind jobban hasonulni hozzá. Mivel tudjuk, hogy mennyire különbözünk tőle és szent törvényétől, teljes mértékben rá vagyunk utalva Krisztus értünk vállalt, helyettes halálára. Ugyanakkor Jézus egyértelművé tette, hogy ha alázattal elfogadjuk Istent Urunknak és Királyunknak, nem nehéz betartani a parancsolatait. 

(Mt 11:28-30) Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (29) Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. (30) Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. /RÚF/ 

Krisztus világossá tette, hogy Isten törvénye örökérvényű. 

 (Mt 5:17-20). Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. (19) Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. (20) Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. /RÚF/

 Tapasztalhatjuk a vele való üdvözítő kapcsolat teljességét, ha szeretet ből és hálából tartjuk meg a törvényeit, mivel ingyen ad megváltást. A törvény megtartásának hatalmas előnyeit élvezve (végtére is gondoljunk csak bele, mennyi fájdalmat és nehézséget okoz annak megszegése), annak is örülhetünk, hogy tudjuk: az üdvösségünk Jézusban, nem pedig a saját cselekedeteinkben van.

A törvény Isten ígérete

 

(Róm 3:20-24). Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. (21) Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, (22) mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség, (23) mi vel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, (24) Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. /RÚF/

Mózes írásaiban a héber dabarim kifejezés vonatkozik a Tízparancsolatra (2Móz 34:28). Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét. /RÚF/; 

(5Móz 4:13). Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy teljesítsétek a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára. /RÚF/; 

(5Móz 10:4). Ő pedig felírta a táblákra ugyanazt, amit először: a tíz igét, amelyet el is mondott nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, amikor ott volt a gyülekezet. És átadta nekem azokat az Úr. /RÚF/ és a szó szerinti jelentése nem „parancsolatok”, hanem „szavak”. A dábár, azaz „szó” (egyes számban) jelentheti azt is, hogy „ígéret”. Számos helyen  a dábár kifejezés fordítása ezért is közvetíti az ígéret gondolatát főnévi, vagy igei alakban.

 (5Móz 1:11). Szaporítson is meg benneteket az Úr, atyáitok Istene ezerszeresen, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek! /RÚF/; 

(5Móz 6:3). Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr. /RÚF/;

 (5Móz 9:28). Ne mondhassák abban az országban, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik; meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában. /RÚF/;

(Józs 9:21). Ne mondhassák abban az országban, ahonnan kihoztál bennünket: Nem tudta az Úr bevinni őket arra a földre, amelyet megígért nekik; meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában. /RÚF/; 

(Józs 22:4). Most már nyugalmat adott Istenetek, az Úr testvéreiteknek, ahogyan megígérte nekik. Azért most menjetek vissza sátraitokba, arra a földre, amelyet nektek adott birtokul Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl. /RÚF/;

(Józs 23:5). Istenetek, az Úr maga szorítja és űzi ki őket előletek, hogy birtokba vegyétek földjüket, ahogyan megígérte nektek Istenetek, az Úr. /RÚF/;

 (1Kir 8:56). Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket Mózes, az ő szolgája által megígért. /RÚF/; 

(2Krón 1:9). Most pedig, Uram, Istenem, váljék valóra apámnak, Dávidnak adott ígéreted, mert te tettél engem e nép királyává, akik oly sokan vannak, mint a föld pora. /RÚF/;

 (Neh 5:12-13). Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni. (13) Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Isten min den embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá, és dicsérte az Urat. A nép pedig eszerint járt el. /RÚF/

Ellen G. White a Tízparancsolat szerepéről így ír: „A Tízparancsolat… tíz ígéret” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 1. köt. 1105./old.). A Tízparancsolatot tehát tekintsük Isten ígéretének, hogy a helyes úton vezet bennünket, és így csodálatos dolgokat vihet végbe értünk, de ehhez nekünk engedelmeskednünk kell!  

 (Róm 10:4). Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. /RÚF/

 Pál kijelenti, hogy Jézus Krisztus a törvény telosz-a, de nem abban az értelemben, mintha Ő eltörölte volna a törvényt. Ez inkább azt jelenti, hogy Krisztus a törvény célja, szándéka. Nincs szó arról, hogy engesztelő áldozata megszüntetné annak folytonosságát, érvényességét.

Pál beszél a törvény fontosságáról, érvényességéről és állandó tekintélyéről.

 (Róm 3:31). Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek. /RÚF/; 

(1Kor 7:19). Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. /RÚF/;

 (Gal 5:6) Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. /RÚF/] 

A telosz szó jelentése elsősorban a szándékot, a célt hangsúlyozza, nem az idővel kapcsolatos. Krisztus a kulcs, ami feltárja Isten törvényének valódi jelentését és célját. Ezért volna helytelen azt állítani, hogy Krisztus érvénytelenné tette, felfüggesztette vagy eltörölte a törvényt. Ő a törvény célja, akire az rámutat. 

White idézet: „Míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik” (Mt 5:18) – mondta Jézus. Az isteni rendelkezések iránti engedelmességgel Krisztus bizonyságot tett a törvény változhatatlanságáról. Bebizonyította, hogy kegyelme ereje által Ádám leszármazottai tökéletesen engedelmeskedni tudnak a törvénynek. Ott a hegyen jelentette ki, hogy a törvényből a legparányibb pont sem múlik el, míg minden be nem teljesedik: minden, ami a megváltás tervét érinti. Jézus nem mondja, hogy valaha is eltörli a törvényt, hanem a távoli eseményekre irányítva tekintetünket kijelenti, hogy amíg azokhoz el nem érkezünk, a törvény megőrzi tekintélyét – úgyhogy senki sem feltételezheti, hogy Krisztus küldetése a törvény eltörlése volt. Míg csak ég és föld fennáll, az Atya szent törvényeinek elvei mindvégig megmaradnak. Igazságossága, „mint Isten hegyei” (Zsolt 36:7), megmaradnak, áldás patakjait indítva útjukra, hogy felfrissítsék a földet.  

Mivel az Úr törvénye tökéletes – s ezért változhatatlan –, a bűnös ember számára lehetetlen a maga erejéből eleget tenni a törvény követelményeinek. ezért jött el Jézus Megváltóként. Az ő küldetése, hogy az isteni természet részeseivé téve összehangoljon bennünket a menny törvényeinek elveivel. Amikor elhagyjuk bűneinket, és Üdvözítőnknek fogadjuk el Krisztust, akkor „megdicsőítjük a törvényt”. – Gondolatok a hegyibeszédről, 49-50./old. 

Isten törvényének szerepei

 

A törvény megmutatja Isten jellemét, azt, hogy ki Ő. Isten szent, igaz és jó, mint ahogy a törvénye is az. Pál megerősíti: „De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó”. (Róm 7:12), ÚRK)

A Biblia határozottan pozitív fényben mutatja be Isten törvényét. 

(Mt 5:17-18). Ne gondol játok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (18) Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik. /RÚF/; 

(Jn 14:15). Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat /RÚF/; 

(1Kor 7:19). Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. (20) Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. /RÚF/] 

A törvényről lehet verset írni (Zsoltár 119), énekelni róla (Zsoltár 19), éjjel és nappal elmélkedni rajta.

  (Zsolt 1:29). Hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. /RÚF/;

 (Józs 1:8). Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éj jel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. /RÚF/] 

Megőriz a rossztól, bölcsességet, értelmet, egészséget, jólétet és békességet ad. 

(5Móz 4:1-6). Most pedig, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyekre megtanítalak benneteket, és teljesítsétek azokat, hogy élhessetek, és bemenve birtokba vehessétek azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az Úr ad nektek. (2) Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek. (3) Saját szemetekkel láttátok, mit tett az Úr Baal-Peór miatt, hogyan pusztította ki közületek Istenetek, az Úr mindazokat, akik Baal-Peórt követték. (4) De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, az Úrhoz, ma is mindnyájan éltek. (5) Íme, én megtanítalak benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyeket Istenem, az Úr parancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek. (6) Tartsátok meg és teljesítsétek azokat, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! /RÚF/;

 (Példabeszédek 2:1-22). Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, (2) ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, (3) bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, (4) ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, (5) akkor megérted, mi az Úr félelme, és rájössz, mi az istenismeret. (6) Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. (7) A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. (8) Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. (9) Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. (10) Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. (11) Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. (12) Megment a helytelen úttól és az álnokul beszélő embertől; (13) azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak. (14) Örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz fonákságokon. (15) Ösvényeik görbék, útjaik hamisak. (16) De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, (17) aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. (18) Mert halálba süllyed a háza, és útja az árnyak közé. (19) Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire. (20) Te azért járj a jók útján, és ügyelj az igazak ösvényeire! (21) Mert a becsületesek fogják lakni a földet, és a feddhetetlenek maradnak meg rajta. (22) De a bűnösök kivesznek a földről, és a hűtlenek kipusztulnak onnan. /RÚF/ 

(Példabeszédek 3:1-35). Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved, (2) mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked! (3) A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! (4) Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél. (5) Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (6) Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (7) Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az Urat, és kerüld a rosszat! (8) Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak. (9) Tiszteld az Urat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából, (10) akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból. (11) Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! (12) Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. (13) Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. (14) Mert több haszna van en nek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak. (15) Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. (16) Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség. (17) Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. (18) Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok. (19) Az Úr bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget. (20) Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek. (21) Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy! (22) Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. (23) Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. (24) Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. (25) Nem kell attól félned, hogy hirtelen fölriadsz, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. (26) Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. (27) Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! (28) Ha van mit adnod, ne mondd felebarátodnak: Menj el, jöjj vissza holnap, majd akkor adok! (29) Ne koholj rosszat felebarátod ellen, aki melletted lakik gyanútlanul! (30) Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled! (31) Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd! (32) Mert a rossz úton járókat utálja az Úr, de a becsületesekkel közösségben van. (33) Az Úr átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja. (34) A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (35) Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk. /RÚF/  

1. Isten törvénye olyan, mint a kerítés, ami az élethez tágas, szabad teret biztosít, de figyelmeztet, hogy egy bizonyos ponton túl veszélyek, problémák, bonyodalmak fenyegetnek, sőt még a halál is.

 (1Móz 2:16-17). Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, (17) de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. /RÚF/; 

(Jak 2:12). Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. /RÚF/] 

 2. A törvény egyben jelzőtábla is, ami Jézusra mutat, mert Ő az, aki megbocsátja bűneinket és megváltoztatja az életünket. 

(2Kor 5:17). Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. /RÚF/;

 (1Jn 1:7-9). Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. (8) Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. (9) Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. /RÚF/

A törvény elvezet bennünket Krisztushoz, mint egy paidagógosz, azaz nevelő/védelmező. 

(Gal 3:24). Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. /RÚF/

(Jak 1:23-25). Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. (24) Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. (25) De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. /RÚF/ 

A tükörben megláthatjuk a hibákat, igen, de a tükör semmin nem képes változtatni. Meg mutatja a problémákat, de megoldást nem kínál. Ugyanez a helyzet Isten törvényével. Ha a törvény betartásával próbálnánk megigazulni Isten előtt, az olyan lenne, mintha folyamatosan néznénk a tükörbe, remélve, hogy előbb-utóbb eltűnik a probléma, amit látunk benne. 

Az üdvösséget hitből, nem a törvény cselekedetei által nyerjük, erre hivatkoznak egyes keresztények, akik szerint Krisztus eltörölte a törvényt, ezért már nem kell betartanunk azt. Figyelembe véve azonban, hogy a törvény határozza meg, mi a bűn – „a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által” (Róm 7:7) – ez az állítás nagyon is tévesen értelmezi a törvény és az evangélium közötti kapcsolatot. Pontosan a törvény miatt van szükségünk az evangéliumra. 

White idézet: Az Úr Jézus lejött a földünkre, hogy bemutassa az Atya jellemét. Eljött, hogy megélje a törvényt, szavai és jelleme naponta Isten törvényének helyes megnyilvánulásai voltak. Személyes példájával bemutatta a világnak, angyaloknak és embereknek, hogy meg tartja Isten törvényét, így hát példaként állt az emberiség előtt. „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.” Jézus a törvény élő kinyilatkoztatása volt, jelleme be mutatta a törvény igazi jelentőségét, és rámutatott arra, hogy amennyiben megtisztítjuk a hagyományok és az emberi rendelkezések szennyétől, a törvény az egyedüli megoldás a létező gonoszságra. A törvény úgy, ahogy bemutatták azt az írástudók és a farizeusok, tévútra vezetett, és megrontotta azok jellemét, akik az emberi hagyományokat és rendelkezéseket elfogadták.  (Signs of the Times, 1895. március 14.)

A szívbe írt törvény

A Sion hegyén összegyűlt maradék nép homlokára az Atya és a Bárány nevét írták fel (kétséges, hogy ez két név lenne, hiszen Jézus az Atya képmása). A Szentírásban a „név” többet jelent puszta megszólításnál, ahogy az emberek egymást hívják, a jellemet fejezi ki. Sok kultúrában még ma is mondják arra, hogy „jó neve” van, akinek tisztelik a jellemét.

Olvassuk el 2Móz 33:18-23, 34:1-7 és Zsolt 119:55 versét! Amikor Mózes kérte, hogy láthassa Isten dicsőségét, mit ígért meg neki Isten? Kijelentette a nevét Mózesnek (2Móz 34:5), és mi történt utána?

(2Móz 33:18-23). Mózes pedig ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! (19) Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. (20) Arcomat azonban nem láthatod – mondta –, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. (21) Majd ezt mondta az Úr: Van egy hely nálam: állj ide a kősziklára! (22) És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és betakarlak a kezemmel, amíg el nem vonulok. (23) Azután elveszem a kezemet, és megláthatsz hátulról. Az arcomat azonban senki sem láthatja. /RÚF/

(2Móz 34:1-7). Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat! Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél. (2) Reggelre légy készen! Aztán jöjj fel reggel a Sínai-hegyre, és állj ott elém a hegy csúcsán! (3) Ne jöjjön fel veled senki, ne is mutatkozzék senki az egész hegyen, se juhok, se marhák ne legeljenek a hegy tövében! (4) Faragott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, majd korán reggel fölment a Sínai-hegyre, ahogyan megparancsolta neki az Úr, és kezében vitte a két kőtáblát. (5) Ekkor leszállt felhőben az Úr. Mózes pedig odaállt mellé, és segítségül hívta az Úr nevét. (6) Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! (7) Megtartja irgalmát ezer nemzedéken át, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait is három, sőt négy nemzedéken át. /RÚF/

(Zsolt 119:55). Uram, éjjel is gondolok nevedre, megtartom törvényedet. /RÚF/

Van, aki úgy képzeli, hogy Isten dicsősége megközelíthetetlen, ragyogó fényesség, és ez bizonyára találó leírás. Csakhogy Isten dicsősége nem csupán látvány: a jelleme a dicsősége, és ugyanez igaz a nevére is.

A Biblia úgy mutatja be a maradék népet, hogy a homlokukra fel van írva Isten neve, de nem valóságosan felírt betűket látni rajtuk. Ennek az a lényege, hogy Isten jelleme belevésődik az ember értelmébe, szívébe, így az élete Isten szeretetét és jellemét tükrözi, közelebb kerül hozzá, őszintén szereti Őt, hálás azért, amit érte tett.

Érdekes az is, hogy Isten elmondja Mózesnek, milyen is Ő, és akkor adja át neki a Tízparancsolat másolatát, ami szintén a jellemének lenyomata. Ezért olvassuk Jelenések 14. fejezetében, hogy az emberek, akiken ott van Isten „neve”, „megtartják az Isten parancsolatait”.

(Jel 14:12) „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat, bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem”.

(Zsid 10:16-17), /ÚRK/ Nagyszerűen kifejezi ez az evangélium lényegét: Isten törvénye tükröződik az életünkben, de még így is szükségünk van arra, hogy bűneinkről „többé ne emlékezzen meg” az Úr.

Isten neve a jelleme, erkölcsi törvénye pedig jellemének lenyomata. Az utolsó napokban az Isten szent hegyén összegyűlteket áthatja az Isten iránti szeretet, ami törvénye betartásában nyilvánul meg.

Hit által üdvözülünk, nem a törvény által. Miért fontos mégis Isten törvénye?

(1Jn 5:3). Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. /RÚF/

White idézet: Isten hosszútűrésének, végtelen szeretetének és irgalmának ismerete tette Mózest képessé arra, hogy oly csodálatosan könyörögjön Izrael életéért, amikor az ígéret földje határán nem akartak Isten parancsának engedelmeskedve továbblépni. Amikor lázadásuk tetőfokára hágott, az Úr kijelentette: „Megverem dögvésszel, és elűzöm őket...” Felkínálta Mózesnek, hogy leszármazottait „nagyobb és erősebb nemzetté” teszi. (4Móz 14:12) De a próféta Isten csodálatos intézkedéseire és ígéreteire hivatkozott a választott nép érdekében. Majd minden érv közül a legerősebbet emelte ki: Isten szeretetét az elbukott ember iránt. (Lásd: 4Móz 14:17-19.)

Az Úr könyörülettel válaszolt: „Megbocsátok a te beszéded szerint.” Majd szándékáról, Izrael végső győzelméről prófécia formájában beszélt Mózesnek. „Életemre mondom, és az Úr dicsőségére, amely betölti az egész földet” – nyilatkoztatta ki. (4Móz 14:20-21) Isten dicsőségét, jellemét, könyörületes jóságát, gondoskodó szeretetét – amelyre Mózes Izrael érdekében hivatkozott – az egész emberiségnek meg kell ismernie. Jahve kétszeresen biztosította Mózest, hogy ígérete beteljesedik: esküvel erősítette meg. Amilyen biztos, hogy Isten él és uralkodik, az is olyan biztos, hogy kinyilatkoztatja „dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek”. (Zsolt 96:3) – Próféták és királyok, 312-313./old.

Krisztus dicsősége az ő jelleme, és ez a jellem Isten törvényének kifejeződése. Jézus minden tekintetben betöltötte a törvényt az életével, tökéletes példát nyújtva a világnak arra vonatkozóan, hogy mivé válhat az ember, ha együttműködik Istennel. Emberként Krisztus az Atyától függött, ahogyan az emberiség is az isteni erőtől függ, hogy elérhesse a jellem tökéletességét. Az Úr törvénye az ő törvényének és szentségének a kifejezése; de a bűnbe esett ember szemszögéből a törvény maga az ítélet, a halálos ítélet hangja. A törvény nem tud megbocsátást nyújtani áthágójának, „mert a bűn ismerete a törvény által van”. „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg őelőtte.” A törvényből egyetlen reménysugár sem ragyog a bűnösre, ezért a törvény áthágója nem talál választ a törvényben aggodalmas kérdésére: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” „Hogyan állhatok meg én Isten előtt?”

Krisztus révén azonban megnyílt a szabadulás útja. Megváltónk emberi testben jött el, hogy testben kárhoztassa a bűnt, és hogy szorosan megfogja a megtérő bűnös kezét, másik karjával pedig Isten trónusába kapaszkodjon, s így teremtsen kapcsolatot ember és Isten, föld és ég között. A bűnös lélek számára Ő az egyedüli menedék. Ha az ember meg akarja ismerni az Urat, tekintete az Isten törvényét betöltő és az Atya jellemét a világnak bemutató Krisztus felé irányul. Isten Fiában feltárul előtte Isten kimondhatatlan jósága, hisz benne „irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást”. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam.” – Signs of the Times, 1895. december 12.

A törvény betöltése a szeretet

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szeretet és a törvény közötti kapcsolatot. A Szentírás szerint a szeretet a törvény betöltése.

 Pál azt tanítja, hogy „aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte”. (Róm 13:8) Miután az apostol többet is felsorolt a Tízparancsolat utolsó hat pontja közül, kijelentette, hogy „ebben az igében van összefoglalva: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. (Róm 13:9), ÚRK Félreértést kizáróan mondja: „a törvénynek betöltése a szeretet” (Róm 13:10) „Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Gal 5:14) – magyarázza Pál itt is. 

Mégis milyen az a szeretet, ami betölti a törvényt?

(Mt 23:23-24). Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok azt, ami a törvényben fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem el hagyni. (24) Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek. /RÚF/ 

(Ézs 58:13-14).  Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: (14) Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt! /Károli/

Jézus az ítéletet, az irgalmat és a hitet nevezi a „törvény nehezebb dolgainak”. Konkrétan egy parancsolattal, a szombattal kapcsolatban azt látjuk a Szentírásban, hogy szervesen kötődik hozzá a szabadítás és az ítélet. 

(5Mózes 5:1-33). fejezetében a szombat parancsolata ahhoz kapcsolódik, hogy Isten kiszabadította Izraelt a szolgaságból. A szombat tehát nemcsak a teremtés emlékünnepe, hanem a szolgaságból és az elnyomatásból való szabadulásé is. Amikor az ember nem a saját kedvtelésére figyel, hanem gyönyörűségnek hívja a szombatot, gyönyörűsége lesz az Úrban (Ézs 58:13-14), akkor a hangsúly a másokért szeretetből, igazsággal végzett tettekre kerül – a jó cselekedetekre, az éhezők táplálására, a hajléktalanok elszállásolására.  

(Ézs 58:3 10). Miért böjtölünk – kérdik –, ha te meg sem látod, miért gyötörjük magunkat, ha nem akarsz tudni róla? De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, és az embereiteket mind munkára hajszoljátok. (4) Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve. Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék, nem úgy, hogy meghalljam hangotokat a magasságban. (5) Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik? Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá, azt nevezed böjtnek és az Úr kedves napjának? (6) Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! (7) Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el test véred elől! (8) Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. (9) Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, (10) ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. /RÚF/ 

Mindezeknek a tanításoknak (és még másoknak) a fényében tehát aki szeretettel kívánja betölteni a törvényt, az ne csak az elkövetett bűnökre figyeljen, hanem arra is, amit elmulaszt megtenni. A szeretet a törvény betöltése, amihez nemcsak az tartozik hozzá, hogy az ember tartózkodik bűnök elkövetésétől, hanem a jó cselekedetek aktív végzése is – a szeretet cselekedeteié, amelyekkel hűségesen támogatja az igazság és a kegyelem ügyét. Az Istenhez való hűség többet jelent annál, hogy az ember nem szegi meg a törvény betű szerinti értelmét. 

White idézet: Ha Isten törvénye a szívünkbe van írva, akkor ez tiszta és szent életben fog megmutatkozni. Nem holt betű Isten törvénye, hanem lélek és élet, amely a képzelőerőt és a gondolatokat Krisztus iránti engedelmességre készteti. Amely szívbe a törvény van írva, azt gondosan megőrzik, mivel abból indul ki minden élet. Akik szeretik Jézust és megtartják parancsolatait, kerülnek mindent, amit később megbánnának, de ezt nem kényszerből, ha nem azért, mert ők tiszta példaképet követnek, és elutasítanak mindent, ami ellentétben áll a szívükben írt törvénnyel. Immár nem önmagukban bíznak, hanem bizalmukat Istenbe vetik, aki egyedül képes megóvni őket a bűntől és a szennytől. Tiszta légkör lengi őket körül, s így sem saját, sem mások lelkét nem fogják megrontani. Örömüket lelik abban, hogy igazságot cselekedjenek, szeressék az irgalmasságot, és alázatosan járjanak Isten előtt. – This Day with God, 146./old. 

Mindazoknak, akik a szombatot Krisztus teremtő és megváltó hatalmának jeleként fogadják el, örömük lesz benne. Krisztust látják általa, Őbenne gyönyörködnek. A szombat rávilágít a teremtés művére, mint hatalmas, megváltó erejének bizonyítékára. Az elveszített édeni békére emlékeztet, és az Üdvözítő által helyreállított békéről beszél. A természetben min den az Ő hívását ismétli: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterhel tettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:28) – Jézus élete, 288-289./old.  

Törvény és kegyelem

Nem áll szemben egymással a törvény és a kegyelem, hanem más-más célt szolgálnak, Isten szeretetével és igazságával összhangban. Az ókori izraelitákat egészen zavarba ejtette volna, ha valóban éles ellentét lenne a törvény és a kegyelem között, hiszen tudták, hogy a törvényadással Isten éppen a hatalmas kegyelmét mutatta be. A környező népek szeszélyesnek és teljesen kiszámíthatatlannak hitték az „isteneiket”, nem tudhatták, mire vágynak, mi szolgálna az örömükre, a Biblia Istene azonban nagyon világosan kijelentette népének, hogy minek örül. Abban leli örömét, ami egész népe javára szolgál – egyéni leg és közösségileg.

A törvény azonban nem véd meg bennünket a bűntől és nem is változtathatja meg az ember szívét. Bűnösnek születtünk, ezért lelki szívátültetésre van szükségünk.

 (Jer 31:31-34). Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. (32) Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. (33) Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. (34) Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. /RÚF/

(Ján 3:1-21). Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. (2) Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, csak ha Isten van vele. (3) Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. (4) Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét? (5) Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. (6) Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. (7) Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. (8) A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. (9) Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez? (10) Jézus így válaszolt: Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? (11) Bizony, bizony, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. (12) Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? (13) Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. (14) És ahogyan Mózes fel emelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, (15) hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. (16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (17) Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. (18) Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. (19) Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. (20) Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. (21) Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat. /RÚF/  

(Zsid 8:10) De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. /RÚF/ 

A Tízparancsolatot maga Isten írta fel a kőtáblákra (2Móz 31:18). Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat. /RÚF/), de népe szívébe is be kellett írni. 

(Zsolt 37:30-31). Bölcsen beszél az igaz ember szája, és a nyelve igazat mond. (31) Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei. /RÚF/] 

Ideális esetben Isten szeretetből fakadó törvénye nem külső dolog volna, hanem jellemünk szerves része. Egyedül Isten írhatja be a törvényt az ember szívébe, és ezt meg is ígérte szövetséges népének. 

A törvény megtartásával nem üdvözíthetjük magunkat, mert kegyelemből nyerünk megváltást, hit által, és ez nem tőlünk van, hanem Isten ajándéka.

(Ef 2:8). Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka./RÚF/

 Nem azért tartjuk meg a törvényt, hogy ez által üdvözüljünk, hanem azért, mert már megváltást nyertünk! Nem azért tartjuk meg a törvényt, hogy elnyerjük Isten szeretetét, hanem azért, mert Ő szeret bennünket, mi pedig szeretni akarjuk Őt és az embereket is.

 (Jn 14:15). Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat /RÚF/) 

A törvény ugyanakkor megmutatja a bűnünket (Róm 3:20). Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. /RÚF/;

 (Róm 7:7). Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” /RÚF/; 

(Jak 1:22-25). Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. (23) Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. (24) Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. (25) De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. /RÚF/,

 Rámutat, hogy szükségünk van a Megváltóra (Gal 3:22-24). De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. (23) Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. (24) Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. /RÚF/, 

Az élet legjobb útjaira vezet és kinyilatkoztatja Isten jellemét, ami a szeretet.  

White idézet: Főképpen két tévedésre kell ügyelniük Isten gyermekeinek, különösen azoknak, akik a kegyelemben újonnan vannak alapozva. 

Az első, már említett tévedés abban áll, hogy saját cselekedeteikre támaszkodnak, mindent megtesznek, hogy magukat Istennel összhangba hozzák. Aki a parancsolatok betartásával akar életszentségre eljutni, lehetetlent kísérel meg. Mindahhoz, amit az ember Krisztus nélkül tesz, bűn és önzés tapad. Egyedül a Krisztus kegyelmébe vetett hit képes bennünket megszentelni. 

 A másik, nem kevésbé veszedelmes tévhit az, hogy Krisztus felment bennünket Isten törvényének megtartása alól; miután – úgymond – hit által nyerhetjük el Krisztus kegyelmét, cselekedeteinknek egyáltalán semmi közük sincs a megváltásunkhoz. Gondoljátok azonban meg, hogy az engedelmesség nem csupán a parancsolatokhoz való alkalmazkodás, hanem a szeretet szolgálata… Ha gyökeret vert szívünkben ez a szeretet, ha átalakultunk Teremtőnk képmására, akkor teljesedik az újszövetség ígérete: „Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat.” (Zsid 10:16) Ha a törvény szívünkbe van írva, vajon nem fog-e élő alapot ölteni életünkben? Az engedelmesség – a szeretet, hódolat és szolgálat – a tanítványság biztos jele… Ahelyett tehát, hogy a hit fel mentene bennünket a törvény alól, épp a hit, éspedig egyedül a hit az, amely Krisztus kegyelmének részeseivé, az engedelmességre képessé tesz bennünket. – Jézushoz vezető út, 59-60./old.