(2Móz 23:20-33). Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. (21) Vigyázz magadra előtte, és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, mert nem bocsátja meg hitszegéseteket, hiszen az én nevem van jelen benne. (22) De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak. (23) Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz az emóriak, a hettiták, a perizziek, a kánaániak, a hivviek és a jebúsziak közé, én pedig kiirtom őket. (24) Ne imádd isteneiket, és ne tiszteld azokat: ne cselekedj úgy, ahogyan ők cselekszenek! Sőt rontsd le azokat, és törd össze szent oszlopaikat! (25) Ha az Urat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat. (26) Nem vetél el, sem meddő nem lesz senki a földeden, és hosszú életet ajándékozok neked. (27) Rémületet küldök előtted, és megzavarok minden népet, amely közé mégy. Minden ellenségedet megfutamítom. (28) Rettenetes félelmet küldök előtted, amely kiűzi előled a hivvieket, a kánaániakat és a hettitákat. (29) De nem egy év alatt űzöm ki őket előled, hogy ne váljon pusztává a föld, és ne szaporodjanak el károdra a vadállatok. (30) Apránként űzöm ki őket előled, amíg elég sokan nem lesztek ahhoz, hogy birtokba vehessétek az országot. (31) Kiterjesztem határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig és a pusztától az Eufrátesz folyóig. Mert kezetekbe adom az ország lakóit, és kiűzöd őket magad elől. (32) Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel! (33) Ne lakjanak országodban, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem! Mert ha azoknak isteneit szolgálod, bizony tőrbe ejtenek téged. /RÚF/
Istennek nem az volt a szándéka, hogy az izraeliták harcoljanak az új területükért, nekik akarta azt adni. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígérte, és Isten különleges ajándékaként kellett volna fogadniuk.
Az ígéret földje elfoglalásának példáját a Vörös-tengeren való átkeléskor mutatta be az Úr. Harcolt a népéért és teljes győzelmet adott nekik azok felett, akik tervezték, hogy megölik őket.
(2Móz 14:13-14). De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. (14) Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! /RÚF/
Az egyiptomiak vereségét az Úr csodálatos közbelépése okozta. Hasonló történt az asszír Szanhérib király idejében is, amikor Isten szintén legyőzte a hatalmas, erősen felfegyverzett és gyakorlott asszír sereget, méghozzá úgy, hogy az izraelitáknak nem kellett harcolniuk. Isten azért adott nekik győzelmet, mert Ezékiás király hitt az Úr szavának, amit Ézsaiás prófétától hallott.
(2Kir 19:35). Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek. /RÚF/;
(Ézs 37:36). Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek. /RÚF/
Isten közölte Ábrahámmal, hogy az utódai nem kapják meg azonnal az ígéret földjét, hanem csak négyszáz évvel később.
(1Móz 15:13-16). Ekkor az Úr azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik és nyomorgatják őket négyszáz évig. (14) De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután majd nagy vagyonnal kijönnek onnan. (15) Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el. (16) Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be. /RÚF/
Miért? A válasz szerint ennek az oka kapcsolatos Kánaán lakóinak a gonoszságával. Isten kegyelmesen bánt azokkal a népekkel, még további kegyelmi időt adott nekik, hogy megtérjenek. Ők azonban ki tartottak lázadásukban ellene és az értékei ellen, így amikor gonoszságuk mértéke betelt, a területüket Isten a hébereknek adta új otthonuk gyanánt. Isten megígérte, hogy két szokatlan, de igencsak hatásos módon űzi ki a népeket Izrael elől: 1) a gonosz népekre rettegést és félelmet bocsát, 2) darazsakat küld rájuk, hogy elűzze őket. Az izraeliták érkezése előtt az ellenségeik már futva elhagyták volna azt a helyet. (2Móz 23:27-28).
Az ígéret földjének elfoglalásában Isten Angyaláé volt a döntő szerep, aki nem volt más, mint Krisztus. Ő vezette Izraelt, foglalt el területeket és védte a népet. Ő volt a felhőoszlop, vezette őket nappal, éjjel pedig Ő volt a tűzoszlop. Fontos volt, hogy Izrael jól figyeljen és hallgasson rá, hiszen isteni tekintéllyel rendelkezett. (2Móz 23:21) Az előrehaladásukat akadályozta, amikor dacoltak Isten akaratával és hitetlenkedve figyelték vezetését.
White idézet: Most, amikor a bűnös tekintetét Jézus Krisztus felé fordítjuk, aki eltávolíthatja a bűnöket, meg kell magyaráznunk neki, hogy mi a bűn, és rá kell mutatnunk arra, hogy a bűntől és nem a bűnben kell megváltásban részesülnie. Rá kell jönnie, hogy többé nem hághatja át Isten törvényét, vagyis már nem vétkezhet. Pál apostol évekkel Krisztus halála után tette fel a kérdést: „Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt, inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.” Pál tehát magasba emelte az erkölcsi törvényt. Amikor az ember gyakorlatias módon nap mint nap betölti a törvényt, akkor megállapítható, hogy a törvény valóban isteni bölcsesség, mivel segít felismerni a bűnt. Rámutat a jellemhibákra, és a törvény fényében szörnyű jelleget ölt a bűn, mert rámutat az ember valódi, romlott jellemére.
A Sínainál adott törvény a végtelen Isten gondolatainak és akaratának az átirata. Ezt a törvényt tartják meg a szent angyalok is. A törvény iránti engedelmesség tökéletessé teszi a keresztény jellemét, Krisztus által helyreállítást eredményez, és visszavezeti őt a bukás előtti állapotába.
A törvény által tiltott bűnöknek sosem volt helyük a mennyben. Istent az emberek iránt tanúsított szeretete késztette arra, hogy akaratát a Tízparancsolatban fejezze ki. Mikor pedig az ember értelmét elhomályosította a bűn, Isten leszállt a Sínai-hegyre, hangos szóval kijelentette törvényét, amit kőtáblákra is leírt. Ezek után pedig azzal fejezte ki az ember iránti szeretetét, hogy prófétákat és tanítókat küldött, hogy magyarázzák meg a törvényét.
Törvényében az Úr a teljes élethez szükséges elveket fogalmazta meg. Ha az ember hallgat rá, akkor életet nyer Krisztus érdemei által. Ha pedig áthágja, akkor a törvénynek hatalmában áll elítélni. A törvény Krisztushoz küldi az embereket, hogy aztán Ő visszavezesse őket a törvényhez. – Review and Sabbath Herald, 1881. szeptember 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése