A Szentírás elmélyült tanulmányozása

Ima: Nem lehet eléggé hangsúlyozni az imádkozás fontosságát a Szentírás kézbevételekor és tanulmányozása közben! Azzal, hogy meghívjuk a Szentlelket a folyamatba, minden figyelemelterelő hatásnak ellen tudunk állni, az ellenség minden befolyásán felül tudunk emelkedni. „A Bibliát soha nem szabad imádkozás nélkül kutatni. Csak a Szentlélek tudja megéreztetni velünk a könnyen megérthető dolgok fontosságát” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1986, Advent Kiadó, 533./old.) 

Olvasás és jegyzetelés: A jegyzetelés segít lelassítani a gondolatainkat, visszahat Isten Igéjére, és olyan feldolgozási sebességet biztosít, amelyben van lehetőségünk a dolgok megfigyelésére, értelmezésére és alkalmazására, valamint arra, hogy eközben elkötelezettséget is építsen bennünk. A kezdetben még nem egységes kép össze tud állni a fejünkben – a gondolataink felől a tollunk irányába haladva, onnan pedig a szívünkbe a nap további részében. Annak a valószínűsége is nő, hogy nem felejtjük el, amivel foglalkoztunk, ha közben írunk. 

(Zsolt 119:15-16). Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. (16) Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg. /RÚF/ 

Add tovább! Beszélj valakivel arról, amit tanultál! Ez megszilárdítja, amit megértettél, miközben másokat is bátorítasz vele. 

Kezdd egy rövidebb bibliai könyvvel (pl. Jónás, Filippi vagy 1János), és lassan haladj végig rajta a választott módszered szerint! 

1. Imádkozz, hogy a Lélek vezesse az elmédet és lágyítsa meg a szívedet, miközben olvasol!

2. Válassz ki egy verset vagy egy szakaszt! 

3. Írd le a szöveget egy jegyzetfüzetbe, vagy azokat az igerészeket, amelyeket kiemelten fontosnak láttál! 

4. Olvasd újra a szöveget imádságos szívvel, és húzd alá a kulcsgondolatokat! 

5. Jegyzeteld le, amit a kulcsgondolatokban fontosnak láttál! 

6. Imádkozz a kulcsgondolatok alapján, hogy ezek befolyásolják az Istennel való kapcsolatodat! 

7. Gondold át, kinek adhatod tovább, amit ma találtál!

„Isten népe a kegyelemben növekedve egyre világosabban érti meg Igéjét. Új világosságban és szépségben lesz részük a megszentelt igazságból. Ez minden korban igaz volt az egyház története során, és egészen a végidőig igaz is marad”. (Ellen G. White: Counsels to Writers and Editors. 38-39./old.) 

White idézet: Ami az elmét, a lelket és a testet illeti, Isten törvénye kimondja, hogy az erő erőfeszítés által nyerhető el. A fejlődés a gyakorlat eredménye. Ezzel a törvénnyel összhangban Isten rendelkezésünkre bocsátotta Igéjében a lelki és szellemi fejlődés eszközeit. 

A Biblia minden elvet tartalmaz, amit az embereknek szükséges megérteniük, hogy alkalmassá váljanak erre és az eljövendő életre. Ezeket az elveket mindenki megértheti. Aki értékeli a Biblia tanításait, bármelyik részéből leszűrhet egy-egy hasznos gondolatot. Azonban a Szentírás legértékesebb leckéit nem érthetjük meg, ha csak alkalmanként és következetlenül tanulmányozzuk azt. Az igazság bemutatásának csodálatos rendszerét a felületes vagy érdektelen olvasó nem veheti észre… Az igazságokat tanulmányozni és gyűjtögetni kell, mígnem az „itt egy kicsi, ott egy kicsi”-ből (Ésa 28:10) egy teljes egész válik. 

Ha így – egymás mellé téve – tanulmányozzuk azokat, felfedezzük, hogy tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Az evangéliumok kiegészítik egymást, az egyik jövendölés a másikat magyarázza, minden igazság kifejt egy másikat. Isten Igéjében minden alapelvnek megvan a maga helye, minden tettnek a maga jelentősége. A teljes rendszer pedig, ami az elgondolást és a kivitelezést illeti, bizonyságot tesz annak szerzőjéről. Egy ilyen rendszert csakis a végtelen Isten képes elgondolni és megalkotni. 

Az egyes részek és az azok között lévő kapcsolat kutatásához az emberi elme legkiemelkedőbb képességei szükségesek. Aki egy ilyen tanulmányozásba kezd, magától értetődően elméje fejlesztésén munkálkodik. 

Az az érték, amelyet a Bibliatanulmányozás képvisel, számomra nem merül ki az igazság kutatásában és megértésében. Az az erőfeszítés a legfontosabb, amelyet az egyes témák megértése igényel. Az olyan elme, amelyet csupán közönséges dolgok foglalnak le, szűklátókörűvé és gyengévé válik. Ha soha nem veszik igénybe a nagy igazságok megértésében, egy idő után elveszíti a fejlődés képességét. Semmi más nem helyettesítheti Isten Igéjének tanulmányozását, amely védelmet nyújt a leépülés ellen és serkenti a fejlődést. 

Mint a gondolkodás fejlesztésének eszköze, a Biblia hatékonyabb bármilyen más könyvnél, és az összes könyvnél együttvéve… Egyetlen más tanulmány sem taníthat meg úgy gondolkodni, mint a kinyilatkoztatás igazságainak megértésében kifejtett erőfeszítés. Az elme, amely ily módon kapcsolatba kerül a végtelen Isten gondolataival, nem tehet mást, csakis erősödhet. – Krisztusi élet, 160./old. 

Egy hely

 

(Mk 1:35). Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.  /RÚF/

Csupán ebből az egy versből is sokat tanulhatunk Jézus példájából. Jóval napfelkelte előtt kiment egy magányos, csendes helyre (kivonva magát a mindennapok nyüzsgő, zajló forgatagából), hogy Atyjával legyen. El tudod képzelni a jelenetet – Jézus ül a Galileai-tenger partján vagy a hegyoldalon, és imádkozik, Atyjával beszélget, mielőtt felkelne körülötte a világ. Jézus elkötelezett volt az imádkozásban, egyértelműen prioritás volt az életében az ima. Kétségtelenül ez az idő adott neki erőt, hogy szembenézzen minden kihívással. Ha Jézusnak szüksége volt erre a napindításhoz, mennyivel inkább így vagyunk ezzel mi? 

Isten azt mondja: „Az én arcomat keressétek!” Reméli, hogy a válaszunk ez lesz: „A te arcodat keresem, ó, Uram!” (Zsolt 27:8, ÚRK) 

Mit mond (1Krón 16:11) arról, hogyan kell keresnünk az Ő arcát?

(1Krón 16:11). Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! /RÚF/

Van egy helyed, ahova mindennap félrevonulsz, hogy Istennel legyél? Talán egy szék az ablak mellett, egy csendes hely a házon kívül, vagy egy asztal a konyhában, ahol letelepedhetsz Jézus lábához, hogy tanulmányozd Isten Igéjét. Jézus lábánál ülni a legjobb hely a világon. 

(Lk 10:39-42). Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. (40) Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! (41) Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, (42) pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle. /RÚF/) 

Ha kialakítod a szokást, egy bizonyos helyre visszavonulva, hogy időt tölts Istennel, nagyobb valószínűséggel térsz oda vissza mindennap. Ne bátortalanítson el, ha esetleg kihagysz egy napot valamilyen váratlan helyzet miatt, ilyesmi előfordul, amikor nem tudsz a megszokott módon időt tölteni Istennel! De igyekezz, hogy ebből ne legyen rendszer, ne teljen el túl sok idő, amiben Isten nem kap elég helyet! Ne feledd, a tartós kapcsolat Istennel napi szinten igényel döntést tőled! Újrakezdheted akár ma is, ha így akarod! 

White idézet: E szavak – „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” – nem csak a mulandó élelemre vonatkoznak, hanem arra a lelki táplálékra is, amely örök életet szerez elfogadójának. Ha elhisszük és elfogadjuk Krisztus szavát, az Ő testét esszük és az Ő vérét isszuk... 

Ahogy a földi táplálék elfogyasztása által megerősödik a testünk, úgy erősödik meg a lelki természetünk, amikor Isten Fiának testét esszük és vérét isszuk. Isten Igéje élet és lélek azoknak, akik befogadják. Aki részesül Krisztus testéből és véréből, az isteni természet részesévé válik… Megváltójától életadó erő árad felé. 

Senki sem eheti Krisztus testét és nem ihatja vérét mások helyett. Mindenkinek személyesen kell Krisztus elé járulnia saját lelki éhségével, saját meggyőződéseivel, lelki szomjat kell éreznie, hogy Krisztustól tanulhasson. 

Ha betöltekezünk az Élet kenyerével, többé nem éhezünk földi kívánságok, fellángolások vagy nagyság után. Olyan lesz a vallásos életünk, amilyen táplálékot fogyasztunk. 

Az asztalnál elfogyasztott élelem nem szünteti meg éhségünket örökké. Naponta táplálkoznunk kell. Ugyanígy kellene olvasnunk naponta Isten Igéjét, hogy lelki életünk megújuljon. Krisztus, a dicsőség reménysége azokban marad, akik folyamatosan táplálkoznak Igéjéből. A Biblia elhanyagolása lelki alultápláltságot okoz... 

Krisztus az életünk. A lélek, amelyben Ő lakozik, az Isten iránti teljes odaadás révén tesz eleget az elveinek. A Krisztussal ápolt személyes kapcsolat építi a lelket, és ad folytonos elégtételt. Ő a bölcsességünk és feddhetetlenségünk, szentségünk és megváltásunk. Csak Ő elégítheti meg a lelket... 

Ő ad életet a léleknek, és Ő tartja fenn azt. Ha bennünk lakozik, akkor elmondhatjuk: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20) – Our High Calling, 209./old. 

Mindenütt, ahol hirdetik az evangéliumot, az őszinte, helyes életmódra vágyakozó emberek szorgalmasan kutatni fogják az írásokat. Ha azok, akik a föld történelmének utolsó napjaiban hallják a korszerű igazságot, követnék Bérea lakosainak példáját, és az írásokat naponként tanulmányoznák, vagy ha a közölt üzenetet Isten Igéjének fényében vizsgálnák meg, akkor a mai, aránylag kevés követő helyett sokkal többen engedelmeskednének Isten törvényének és követelményeinek. Mikor nem éppen népszerű bibliai igazságokat tárnak fel előttük, sokan húzódoznak az ilyen vizsgálat megejtésétől. Ha nem is tudják az írás világos tanításait megcáfolni, mégis makacsul ellenállnak, hogy az eléjük tárt bizonyítékokat kivizsgálják. Egyesek meg úgy vélekednek, hogyha tényleg igazak volnának is, akkor sem számít, hogy az új igazságot elfogadják-e vagy sem. Ezért inkább ragaszkodnak kellemes meséikhez, amelyeket az ellenség felhasznál lelkük félrevezetésére. Így homályosítják el értelmüket a téveszmék, és azután a mennytől is elválasztják őket. 

Isten mindenkit a kapott világosság alapján ítél meg. Az Úr kiküldi hírnökeit az üdv üzenetével, és mindazok, akik hallgatják, felelősek azért, miként fogadják a szolgái által közölt igéket. Aki őszintén keresi az igazságot, Isten Igéjének fényében gondosan meg fogja vizsgálni a hirdetett tanításokat. – Az apostolok története, 232./old. 

Az idő

 

Állítottad már be az ébresztődet a megszokottnál korábbra, azzal a céllal, hogy hamarabb felkelj és tanulmányozd a Bibliát? Küzdöttél már azzal, hogy kikászálódj az ágyból reggel, majd ránéztél az órára és arra gondoltál: még tizenöt percem van elkezdeni a napot, jobb lesz sietni! Megélted már, hogy reggel röviden imádkoztál, majd átfutottál egy bibliai fejezetet, mielőtt beindult a napi rohanás, csakhogy megnyugtasd a lelkiismeretedet, miközben tudtad, hogy nem igazán lehetsz elégedett magaddal? 

„A Szentírás felületes olvasásából azonban kevés hasznunk lesz. Lehet, hogy valaki elejétől a végéig elolvassa a Bibliát, anélkül, hogy észrevenné rejtett szépségeit, és megértené mélységes lelki kincseit”. (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 67./old.) 

Bár valóban sok áldás származik a Biblia olvasásából – olyan ez, mint amikor egy tűzcsapból iszol (sokat, gyorsan) –, mégis lehetséges olyan sebességgel átolvasni a Szentírást, hogy közben rengeteg mindent elszalasztunk. Isten az ihletett, értékes Szavait adta, hogy többet megtudjunk róla (és eközben önmagunkról is). Amikor időt szánunk arra, hogy meglássuk leírhatatlan, gyönyörű jellemét és azt, ahogyan kapcsolatba kerül az emberiséggel a történelem során, ettől csak még jobban fogjuk szeretni. Itt vannak előttünk, a kezünkben a feljegyzések arról, amikor kapcsolatba lépett az emberiséggel, de rendszeresen alkalmat kell találnunk rá, rászánva az időt, hogy megismerjük Őt a Biblia olvasása által.

 (ApCsel 17:11). Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. /RÚF/) 

Gondolkodj el a következő javaslatokon! 

Kérd Istent, hogy ébresszen vágyat a szívedben Őiránta! Igényeld, hogy beteljesedjenek az ígéretek, amelyeket Jer 37:4. Jeremiás szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. /RÚF/ és Zsolt 37:4. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! /RÚF/ verseiben adott! Kérd meg, hogy segítsen korábban felkelni, vagy valamilyen más módon időt szakítani rá mindennap, hogy olvashasd a Szentírást!

Tedd Isten kezébe az időrendedet! Tudom, elfoglalt vagy, rengeteg dolgot kell elintézned. Azonban az Istennel töltött idő értéke felmérhetetlen. Találj egy csendes helyet magadnak, és olvasd el versét!

(Zsolt 46:11). Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. /RÚF/ 

Olvasd az Igét vagy énekelj az Úrnak (pl. Szeret az Isten…)! Gondold végig, milyen területei vannak az életednek, amelyeket még nem rendeltél alá Istennek, és ajánld fel neki azokat is! 

Tölts időt Istennel, még ha nem is érzed éppen, hogy kedved lenne hozzá! 

Olvasd el újra (Jn 15:1-8) verseit! Mit mond Jézus arról, hogyan maradhatunk Őbenne? A hitünk szempontjából miért életbevágó ez?

(Jn 15:1-8). Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. (2) Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. (3) Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. (4) Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (5) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (6) Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. (7) Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. (8) Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. /RÚF/

White idézet: A reformátorok nagy világosságot kaptak, de az Írások félreértelmezése által sokuk a tévelygés miatt álokoskodásba jutott. E tévhitek évszázadokon keresztül megmaradtak, és jóllehet egyre régebben megvannak, mégsem igaz rájuk az „Így szólt az Úr” hitelesítés. Mivel az Úr ezt mondta: „ami kijött az én számból, el nem változtatom” (Zsolt 89:35), az Úr nagy irgalmában megengedte, hogy még nagyobb világosság ragyogjon fel ezen utolsó napokban. Elküldte számunkra üzenetét, amely napvilágra hozta törvényét, és megmutatta nekünk, mi az igazság. 

Krisztusban található minden ismeret forrása. Benne összpontosul az örök élet reménye. Ő a világ által ismert legnagyobb tanító, és ha a gyermekek és ifjak gondolkozását fejleszteni, látókörét tágítani kívánjuk, s ha lehetőség szerint meg akarjuk őket nyerni a Biblia szeretetének, akkor irányítsuk figyelmüket a Biblia világos és egyszerű igazságaihoz, ássuk ki ezeket a hagyományok szemete alól, és engedjük a kincseket a fényükben ragyogni. Bátorítsuk őket, hogy kutassák e témákat, és az ezért hozott fáradtság felbecsülhetetlen nevelő értéket fog jelenteni. 

Isten ismeretének feltárulása, ahogyan az Jézus Krisztusban látható, olyan lenyűgöző téma, amelyen érdemes elmélkedni, és ha tanulmányozzák, tiszta gondolkozást teremt, megerősíti és nemessé teszi az ember képességeit. Amint az ember Krisztus iskolájában megérti e leckéket, és megpróbál olyanná válni, mint Krisztus volt – szelíd és alázatos szívű –, megtanulja az összes lecke közül a leghasznosabbat: az értelem csak annyiban kiváló, amennyire az Istennel való élő kapcsolat szenteli azt meg... 

A legnagyobb és legelengedhetetlenebb bölcsesség Isten ismerete. Az emberi én, ahogyan Isten személyén és küldöttén Krisztuson elmélkedik, egyre jelentéktelenebbnek és parányibbnak érzi önmagát. A Biblia legyen minden tanulmány alapja. Személyesen tanuljuk meg ebből az Isten által nekünk adott tankönyvből a lelkünk üdvösségét illető feltételt, mivel ez az egyetlen könyv, amely elmondja, mit cselekedjünk, hogy üdvözülhessünk. Nemcsak ezt tudhatjuk meg, hanem értelmünk erőt is nyerhet. – A keresztény nevelés alapjai, 450-451./old. 

Amit a Biblia kér

 

Mi lehetne más az otthonotokban, ha a Bibliához fordulnátok, amikor nagy döntésekkel, kapcsolati problémákkal vagy kihívásokkal néztek szembe? Mi változhatna a munkahelyeteken vagy a gyülekezetetekben, ha az Ige valóságos lencsévé válna, amelyen keresztül nézitek a világot, és így hoznátok a döntéseiteket, amely szerint éltek? A Biblia írói tisztában voltak az írott Ige valóságos értékével. Nincs még egy olyan könyv, amely így szólna hozzá az életetekhez, mint a Szentírás. Az igék maradhatnak a Biblia lapjain is, de mit tehetsz inkább, hogy a szívedbe költözzenek? 

(Zsolt 119:11). Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. /RÚF/

(Zsid 4:12). Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. /RÚF/

A Biblia egyik önmagáról tett kijelentését (Zsid 4:12) versében olvashatjuk. A kétélű kard erős és éles, a Biblia azonban olyat is megtehet az emberi lélekkel, amit az emberi eszközök nem. A Biblia úgy írja le önmagát, mint ami élő. Kérdezheted, hogy miként lehetséges ez, hiszen évezredekkel ezelőtt írták, Jézus azonban kijelenti: „a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet”. (Jn 6:63, /ÚRK/ 

Amikor a szíved összetörik, az életed darabokra hull, Isten képes beleszólni az életedbe Igéje által, és a dolgok megváltoznak körülötted. Az Ótestamentum is úgy mutatja be Isten Szavát, mint ami kifejezetten aktív, sosem stagnál vagy passzív. 

(Ézs 55:11. ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. /RÚF/) 

Dávid arról írt, miként hatott az Ige az életére: „Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem”. (Zsolt 119:50, /ÚRK/ 

Talán éheztél életed egy bizonyos pontján, vagy böjtöltél, esetleg valamilyen diétát kellett követned. Az éhezés után mennyire ízlett az étel? Lelki értelemben a Biblia a lelkünk tápláléka. 

Ha a lelked üres vagy éhezik, nyisd meg az élő Igét! 

(Jer 15:16). Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene. /RÚF/

(Mt 4:4). Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” /RÚF/

(1Pt 2:2). mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, /RÚF/

Isten igéi ízletesek az elmének és a szívnek, és amikor olvassuk, feltöltenek és megtartanak bennünket, ahogyan Isten megígérte. Az Igének, a Szentírásnak az üzenetei magától Istentől származnak. Kifejezetten nekünk küldte őket, és mindenki másnak is, akik keresik Őt. Ha imádkozó és nyitott szívvel olvassuk, sosem vesznek el. 

White idézet: A gyámság alatt levő gyermekekhez hasonlóan, napról napra csak annyit kapunk örökségünkből, amennyire szükségünk van; ezért mindennap kérnünk kell: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Nem szabad elkedvetlenednünk, ha Isten egyszerre nem ad feleslegesen a következő napra is. Biztosított bennünket ígéretében: „Nem hagylak el, és nem feledkezem meg rólad.” Dávid is így szólt: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” (Zsolt 37:25) ... 

Krisztus könnyített özvegy anyjának gondjain és terhein, segítségére volt a názáreti háztartás vezetésében; részvétet érez minden anya iránt, aki nehéz munkával keresi meg gyermekei kenyerét. Ő, aki megkönyörült a tömegen, „mert elbágyadt és elerőtlenedett”, ma is részvétet érez a szenvedő szegények iránt; kezeit állandóan kinyújtja feléjük, sőt még imájában is figyelmeztet, amellyel tanítványait oktatta, hogy emlékezzünk meg a szegényekről... 

Könyörgésünk a mindennapi kenyérért nem csak a testünknek naponta szükséges táplálékot foglalja magában, hanem a lelki táplálékot is az örök élet elnyerése céljából. Jézus megparancsolta: „Munkálkodjatok, ne az eledelért, mely elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre.” „Én vagyok amaz élő kenyér, mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké.” (Jn 6:27, 51) Üdvözítőnk az élet kenyere, s ha szeretetét felismerjük, magunkba fogadjuk Őt, ekkor az a kenyér táplál bennünket, amely a mennyből szállt alá. 

Krisztust szavai által fogadhatjuk magunkba; Isten azért adta nekünk Szentlelkét, hogy igéit megértesse velünk, hogy igazságait szívünkbe vésse. Imádkozzunk naponta, amint olvassuk a Szentírást, Isten pedig elküldi majd a Lelkét, hogy kijelentse azokat az igazságokat, amelyek megerősítenek bennünket, lelkünket pedig felkészíti a szükség napjára. 

Isten a mi javunkra úgy rendelkezett, s arra is tanít, hogy naponként imádkozzunk mind a testi, mind a lelki hiányok kielégítéséért. Azt szeretné, ha belátnánk, hogy állandóan az Ő gondviselésétől függünk. Ezért kíván velünk mind szorosabb kapcsolatba lépni. Ha Krisztussal közösségbe jutunk az ima és a szent igazságok kutatása által, akkor mint éhezőket táplál, és mint szomjazókat üdít fel az élet vízéből. – Gondolatok a hegyibeszédről, 110-113./old. 

Megtérés: Szerepünk a Krisztusban való növekedés

 

„Lélek szerint járjatok, és a test kívánságát véghez ne vigyétek! Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.” (Gal 5,16–17)

„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.” (Mt 26,41)

Lásd még: 2Pt 1,3–11

„Mert valaki meg akarja tartani az életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Mk 8,35)

„Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, Krisztus testének építésére – míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére.” (Eféz 4,11–13)

Péld 11,25; Mt 25,21. 31–46

 

 „A keresztény élete folytonos harc és küzdelem. A győzelmet azonban emberi erővel nem vívhatja ki, mert a harctér: az emberi szív. A megvívandó harc a legnagyobb, amit valaha ember vívott, s abból áll, hogy saját énünket átadjuk Isten akaratának. Átadjuk a szívünket, hogy Isten szeretete irányítsa.

A test és vér kívánságából született régi természetünk nem örökölheti Isten országát. El kell hagyni régi útjainkat, örökölt hajlamainkat és eddigi szokásainkat.

Aki elhatározza, hogy belép ebbe a lelki országba, tapasztalni fogja, hogy felvonul ellene a fékevesztett emberi természet minden ereje és szenvedélye, felerősítve a sötétség birodalmának minden hatalmasságával… Rossz szokásainkat és helytelen kívánságainkat – melyek lényünket uralják – nem tudjuk önerőnkből legyőzni; nem tudjuk legyőzni hatalmas ellenségünket, aki bennünket rabszolgaságban tart. Egyedül Isten segítségével győzhetünk. Azt akarja, hogy uralkodjunk önmagunk, akaratunk és szokásaink felett, de beleegyezésünk és együtt munkálkodásunk nélkül nem segíthet. Isten lelke az embernek kölcsönzött képességek és erők által működik. Szívünket meg kell nyitnunk Isten lelke átformáló erejének, akaraterőnknek együtt kell működnie Isten erejével.

A szentségtelen élet átalakulása megszentelt életté: állandó folyamat. Isten napról napra munkálkodik a hívő megszentelődésén, az embernek azonban együtt kell működnie vele, kitartóan törekednie, hogy az egyik erényt a másik után megszerezze. Mialatt ezen fáradozunk, Isten munkálja a megszerzett jó tulajdonságok gyarapodását. Megváltónk mindenkor kész meghallgatni a töredelmes, bűnbánó szív imáját, megsokszorozza hűségesei iránti kegyelmét és békességét. Örömmel árasztja ránk áldásait, melyekre a gonosszal vívott küzdelemben szükségünk van.” (Ellen G. White: Gondolatok a hegyi beszédről, Bírálat helyett mutass jó példát! c. fej.)

 

Egy igazán megtért ember nem kötelességből vagy az elvárások miatt teszi, hogy a környezetében lévőkkel megossza azt, ami neki is új életet adott: az evangéliumot. E nélkül szinte már nem is tud élni. Annak tudatában, hogy valami igazra, tisztára, tökéletesre talált, vágyakozik ezt másokkal is megosztani, és ezért semmilyen áldozatot sem sajnál. Azonban igen sajnálatos, hogy ennek a lelkületnek az elapadása, meglanyhulása természetesen hozza magával visszafejlődésünket, vagy akár lelki halálunkat is előidézheti!

 

„A másokért végzett önzetlen munka állhatatosságot, elmélyülést, szilárdságot és Krisztushoz hasonló szeretetteljes jellemet eredményez, békét és boldogságot nyújt. A szív mindig nemesebbre törekszik. Többé nincs helye a hanyagságnak és önzésnek. Azok, akik ily módon gyakorolják a keresztény erényeket, növekedni és erősödni fognak, hogy Istenért dolgozhassanak. Világosan látnak, állandóan gyarapszanak hitben és értelemben, s növekszik imáik ereje. Isten Lelke munkálkodik a szívükben. Azok munkálják legbiztosabban saját üdvösségüket, akik ilyen önzetlen fáradozással áldozzák oda magukat embertársaik javáért. A Krisztus kegyelmében való növekedés egyedüli útja az, ha önzetlenül végezzük az általa ránk bízott munkát, s minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsük azokat, akik támogatásra szorulnak. Akik tétlenül elfogadják a Lélek kegyelmi ajándékait, de Krisztusért mit sem tesznek, azok tapasztalják majd, hogy a semmittevés mind a lelki, mind az anyagi világban elerőtlenedést és végül romlást eredményez. Az az ember, aki vonakodik mozogni, csakhamar annyira erőtlen lesz, hogy nem képes használni a tagjait – ehhez hasonlóan az a keresztény, aki nem akarja Istentől nyert erőit felhasználni, nem növekedhet Krisztus kegyelmében, sőt még a meglévő erőt is elveszíti…

Isten az evangélium üzenetét és a szeretetszolgálatot a mennyei angyalokra bízhatta volna, felhasználhatott volna más eszközöket is, hogy tervét megvalósítsa. De végtelen, kimondhatatlan szeretetében Krisztus és az angyalok munkatársaivá tett bennünket, hogy így részesülhessünk abban az áldásban és lelki növekedésben, amely az önzetlen munkából fakad. Imában Istennel küzdesz majd, és hited megerősödik, lelked felüdül a megváltás és üdvösség forrásánál. A megpróbáltatások és küzdelmek Isten Igéjéhez és az imához vezetnek. Krisztus kegyelmében és ismeretében fogsz növekedni, és gazdag tapasztalatokra teszel szert.” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, Életünk és munkánk c. fej.)

Megtérés: Az úrvacsora

 

„Valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljövend. Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivel nem becsüli meg az Úr testét.” (1Kor 11,26–29)

„Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.” (Jn 6,53–56)

„Amikor ettek, vette Jézus a kenyeret, hálákat adván megtörte, és adta a tanítványoknak: »Vegyétek, egyétek, ez az én testem.« És vette a poharat, s hálákat adván adta azoknak, ezt mondván: »Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.«” (Mt 26,25–28)

„Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, s megmosták a ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.” (Jel 7,14)

„Mondta néki Péter: »Az én lábaimat nem mosod meg soha!« Felelt néki Jézus: »Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám… Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.«” (Jn 13,8–15)

„És ők legyőzték azt a Bárány véréért…” (Jel 12,11)

 

Az úrvacsora két része – a lábmosás, majd a kovásztalan kenyér és must magunkhoz vétele – kifejezi, mennyire függünk Krisztustól fizikai és lelki életünkben egyaránt. A lábmosás a bűneinktől való újbóli megtisztulást fejezi ki, a megtört kenyér és a must pedig azt tudatosítja bennünk, hogy mi volt az ára megváltásunknak, megtisztulásunknak.

Minden úrvacsora alkalmat kínál a találkozásra Isten felfoghatatlan szeretetével. Krisztus halála kimeríthetetlen erőforrás lelki fejlődésünk és az Istennel való kapcsolatunk minél mélyebb megértéséhez. Amikor eltávolodunk Istentől és énünk veszi át az uralmat, akkor itt az ideje szembesülnünk azzal, hogy ezzel mit is okozunk elsősorban Őneki, majd embertársainknak, és magunknak is. Isten naponta szeretné összetörni kérlelhetetlen, akaratos énünket, hogy valóban Ő élhessen bennünk (Gal 2,20). De mire is van szükségünk ehhez?

„Isten el akar vezetni a kereszthez. Megmutatja Krisztus átszegezett kezét és lábát, s a töviskoszorúval megkoronázott Megváltó szerető arcát. A Golgotán teljesen összetörve találjuk azt, aki e szavakat mondta: »Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!« – majd az utolsó cseppig kiitta bűneink keserű poharát. Önző énünk tehát akkor törhet össze, ha feltekintünk rá, és megértjük: a mi bűneink szegezték Őt a keresztfára. A helyettünk szenvedő Isten szeretetének és megtörtségének láttán kemény szívünk lassan felenged, s kész lesz maga is összetörni az Úrért.” (Roy Hession: A megújulás útján, A szentség útja c. fej.)

 

„Senki nem találhat olyat saját jellemében, ami kedvessé tehetné őt Isten előtt, vagy ami az elfogadását biztosíthatná. A bűnös egyedül Jézus által jöhet Istenhez, akit azért küldött az Atya, hogy életet hozzon a világnak. Jézus az egyedüli Megváltónk és Közbenjárónk, benne és általa van egyedüli reményünk a bűnbocsánatra, a békességre és az igaz életre. Jézus vérének ereje az, ami a bűn sújtotta lélek épségét helyreállíthatja. Krisztus az az illat, az a szent tömjén, amely kéréseidet elfogadtatja az Atyával… Nincs szükség keserves szellemi törekvésre és gyötrelemre ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjünk. Csupán el kell fogadnunk azt a megváltást, amelyről Isten világosan szól Igéjében.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, I., Jöjj, keress és találj c. fej.)

 

Mit tehetünk azért, hogy az úrvacsora valóban lelki megújulásunkat, Krisztus iránti szeretetünk megerősítését eredményezze?

Megtérés: Krisztusban maradni

 „Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, akképpen ti sem, csak ha énbennem maradtok.” (Jn 15,4)

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha a parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben; amiképpen én megtartottam Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15,9–10)

 „Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” (1Jn 4,16)

„Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, az Úr Lelke által.” (2Kor 3,18)

„Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak.” (2Kor 10,5)

 

Krisztus a „maradjatok énbennem” többszöri megismétlésével nyomatékosítani kívánta a vele való folyamatos közösség szükségességét – mint a gyümölcstermés elengedhetetlen feltételét. Ebben legnagyobb és első számú akadály az Istentől elidegenedett emberi természetünk, másrészt az Ellenség folyamatos munkája, hogy gondolatainkat és érzelmeinket különböző praktikákkal elvonja Istentől. Azonban nem vagyunk egyedül. Krisztus szeretetteljesen vonz bennünket, hogy hit által belé kapaszkodjunk, és Ővele közösségbe kerülve győzhessünk önmagunk felett.

 

„Ha gondolataink a saját énünknél időznek, akkor eltávolodunk Krisztustól, az élet és erő forrásától. Sátán azért igyekszik állandóan elvonni a figyelmünket Megváltónkról, hogy lelkünk minden vele való közösségét meghiúsítsa. A világ örömeire, az élet gondjaira, akadályaira és nehézségeire, saját gyengéinkre vagy fogyatkozásainkra, mások tökéletlenségeire irányítja figyelmünket. De ne essünk a csapdájába! Még valóban lelkiismeretes embereket is, kik Istenért kívánnak élni, gyakran félrevezet, hogy saját gyengeségeikkel és bűneikkel foglalkozzanak, s ily módon elszakítva őket Krisztustól, győzelmet arat felettük. Sátán minden csábításával azt akarja elérni, hogy elszakadjunk Jézustól. Legyünk éberek, imádkozzunk és küzdjünk állandóan, nehogy elcsábítva más mestert válasszunk. Nézzünk mindig Krisztusra, aki megtart bennünket. Amíg Őrá figyelünk, addig biztonságban vagyunk. Semmi sem ragadhat ki bennünket a kezéből. Ha állandóan Őt szemléljük, »ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, az Úr Lelke által« (2Kor 3,18).” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, Növekedés Krisztusban c. fej.)

 

„Ahol Krisztussal való egység van, ott szeretet van. Bármilyen gyümölcseink is vannak, azoknak semmi hasznuk nem lesz, ha a szeretet hiányzik az életünkből. Vallásunk lényege az Isten és embertársaink iránti szeretet. Senki nem szeretheti Krisztust, ha nem szereti Isten gyermekeit. Ha egyesülünk Krisztussal, akkor az Ő értelme, Lelke uralkodik bennünk. Tisztaság és szeretet ragyog jellemünkben, életünket szelídség és igazság uralja. Még az arckifejezésünk is megváltozik. A lélekben lakozó Krisztus kiárasztja átalakító erejét, s a külső megjelenés a belül uralkodó békéről és örömről tesz bizonyságot. Úgy merítünk Krisztus szeretetéből, mint ahogyan a szőlővessző veszi táplálékát a szőlőtőből. Ha Krisztusba oltattunk, ha rostról rostra egyesültünk az élő szőlőtővel, akkor azt élő gyümölcsök gazdag fürtjeivel fogjuk igazolni. Ha kapcsolatban vagyunk a világossággal, akkor a világosság csatornáivá válunk, s szavainkkal és tetteinkkel fényt árasztunk a világban.” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, I., Az élő szőlőtővel egyesülve c. fej.)

 

„Milyen örömmel birtokolná Jézus lelkünk templomát, ha engednénk! A Biblia szavai szerint Jézus a szív ajtajánál várakozik, és kopogtat. Miért nem lép be? Mert a bűnök szeretete bezárta előtte a szív ajtaját. Amikor engedünk annak a késztetésnek, hogy feladjuk bűneinket és beismerjük vétkeinket, a lelkünk és a Megváltó közötti akadály elhárul.” (The Signs of the Times, 1892. december 5.)

Megtérés: Szükség van a növekedésre Krisztusban

„Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek.” (1Pt 2,2–5)

„Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, akképpen ti sem, csak ha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15,4–6)

 „Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére: hogy többé ne legyünk gyermekek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk abban, aki a fej, Krisztusban.” (Eféz 4,13–15)

 

Vö. Kol 2,6–7; Mk 4,26–29.  

 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a természetünk milyen mélyen megromlott a bűn miatt, ahogyan Pál apostol is megvallotta saját küzdelmét: „Mert tudom, hogy nem lakik bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.” (Rm 7,18) Ezért kell naponta tudatosítanunk, hogy magunkra nem támaszkodhatunk, csak akkor győzhetjük le a tagjainkban lévő bűnt, ha Krisztusban maradunk.

 

„Hogy szent és Istennek tetsző életet élhessünk, éppen olyan mértékben függ Krisztustól, mint a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől, melyből a gyümölcsterméshez szükséges erőt nyeri. Tőle elszakadva híjával leszünk az erőnek, amelynek segítségével szembeszállhatunk a kísértésekkel, s növekedhetünk a kegyelemben és szentségben. De ha „benne maradunk”, életünk Krisztuséból sarjadzik, nem száradunk el, sem terméketlenné nem válunk. Folyópartra ültetett fához leszünk hasonlókká.

Sokan úgy vélik, hogy a munka egy részét maguknak kell elvégezniük. Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozások sikertelenek lesznek. »Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.« (Jn 15,5) A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk mind a Krisztussal való egységünktől függ. Csak ha napról napra, sőt óráról órára közösségben vagyunk vele – ha Őbenne maradunk –, akkor növekedhetünk a kegyelemben. Ő nemcsak a szerzője, hanem befejezője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és a végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid szavai: »Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.« (Zsolt 16,8)” (Ellen G. White: Krisztushoz vezető lépések, Növekedés Krisztusban c. fej.)

 

Növekedés nélkül nincs élet sem a természetben, sem a lelki életben. A növény vagy fejlődik, vagy elpusztul. A csecsemő életben maradásának, növekedésének is alapvető feltétele, hogy születése pillanatától a szervezetének szükséges táplálékhoz kell jutnia. A keresztény ember újjászületését Péter apostol az újszülött állapotához hasonlítja (1Pt 2,2), akinek feltétlenül szüksége van „a tiszta és hamisítatlan tejjel” való táplálásra. Ez ugyanaz az eledel, amelybe már a keresztény ember az újjászületése előtt, megtérésekor is belekóstolt, tudniillik „hogy jóságos az Úr”.

Nem baj, ha egy csecsemő – miként egy frissen megtért keresztény is – sok mindenre képtelen. A lényeg az, hogy újjászületésétől kezdve Isten szeretetéből, kegyelméből minél nagyobb kortyokban, minél többet megismerve és ezáltal növekedve eljusson az „érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kor mértékére”. Viszont e folyamatos táplálkozás és az ezzel együtt járó növekedés nélkül – miként a természetben is – elkerülhetetlen a visszafejlődés, végül pedig a pusztulás. A keresztény ember lelkileg vagy előrehalad, vagy visszafejlődik. Stagnáló, azonos szinten megrekedt lelkiállapot nem létezik.

Miként vizsgálhatjuk meg magunkat, hogy lelkileg, hitben növekszünk, fejlődünk-e, vagy visszaestünk?

Megtérés: Hogyan nyerhetünk megerősítést Krisztusban?

 

„Nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk.” (Rm 6,3–4)

 „Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.” (Ap csel 22,16)

„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében a bűnök bocsánatára, és veszitek a Szent Lélek ajándékát.” (Ap csel 2,38)

 

Lásd még: Mt 3,15; 28,19; Tit 3,5; Mk 1,4–5; 16,16.

 

Az új élet születéséhez a réginek meg kell halnia, el kell temettetnie. Ennek a meghalásnak és újjászületésnek külső megpecsételése a vízben való alámerítkezés, azaz a felnőttkeresztség. Ez a jelképes cselekmény kifejezi azt a vágyunkat is, hogy szeretnénk a múltunkat elrendezni, bűneinkre bocsánatot nyerni, lemosni magunkról minden szennyet. Amikor ezt a döntésünket meghozzuk, valójában Isten tisztítja meg az életünket minden bűntől, szívünket, lelkünket újjáteszi, és Szentlelkének ajándékát adja nekünk. A keresztség az Istennel való szövetségkötés jele is.

Foglaljuk össze, mi mindent fejez ki ez a jelképes cselekmény:

– meghalás a bűnnek, a régi élet eltemetése,

– feltámadás egy új, Krisztusban való életre,

– a bűn szennyének lemosása,

– Isten segítségül hívása, a vele való szövetség megkötése,

– a keresztség által „beleszületünk” a mennyei családba, és csatlakozunk a földi egyház tagjaihoz is.

A döntő azonban a belső változás, amely nélkül puszta formaság, üres szertartás marad a keresztség, még akkor is, ha a Biblia útmutatása szerint bemerítéssel történik. Nem választható külön a belső és külső történés, ahogyan Jézus megfogalmazta: „Aki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be Isten országába.”

 

„Az újjászületés ritka tapasztalat az emberi történelemnek ebben a szakaszában. Ez az oka annak, hogy oly sok nyomorúság van a gyülekezetekben. Sokan, akik Krisztus nevét vallják, megszenteletlenek és szentségtelenek. Megkeresztelkedtek, de élve temettettek el. Az énjük nem halt meg, ezért nem is támadtak fel új életre Krisztusban.” (Ellen G. White, 148. kézirat, 1897)

 

Mit tehetünk azért, hogy ne csupán szép emlékként éljen bennünk a Krisztussal való szövetségkötésünk, hanem naponként erőt meríthessünk belőle?

Megtérés: Hogyan kezdődik bennünk az új élet?

 

„Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja Isten országát.” (Jn 3,3–8)

„Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Rm 6,10–11)

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)

Jn 12,24–25

 

 Jézus a legszemléletesebben és legkomolyabban tárta Nikodémusz elé a megtérés és az újjászületés szükségességét. Aki ezt nem éli át, nem tapasztalja meg, az képtelen lesz felfogni, megérteni az Isten országával kapcsolatos bármilyen további ismeretet, az itt szerezhető további tapasztalatokat. Nemcsak egy új értelmi meggyőződés szükségességéről szólt Jézus, hanem új szív elnyeréséről, az egész élet átalakulásáról. Ez a változás Krisztus megváltó műve, értünk hozott áldozata által lehetséges csupán. Az Ő szeretete hat ránk olyan mélyen, hogy önző, bűnös életünket feladva átadjuk magunkat neki. Mi csak a döntést hozhatjuk meg, hogy befogadjuk Krisztust az életünkbe, de az Ő újjáteremtő hatalma által születik meg bennünk az új ember, tiszta gondolatokkal és vágyakkal.

 

„A szív forrását kell megtisztítani, mielőtt a víz tisztán csörgedezhet belőle. Lehetetlent kísérel meg, aki a saját erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. A bűn és az én halála, és egészében új élet. Ezt a változást csak a Szentlélek munkálhatja. (…) Mindenkinek, aki Krisztussal együtt akar gyümölcsöt teremni, először a földbe kell hullnia és meghalnia: az életet a világ szükségleteinek barázdájába kell vetni. Az önszeretetnek, önérdeknek el kell vesznie. A gazda úgy őrzi meg gabonáját, hogy elveti. Így van ez az emberi életben is. Adni ugyanaz, mint élni. Akik Krisztus kedvéért odaadják életüket Isten és az emberek szolgálatára e világon, az örök életre tartják meg azt.” (Ellen G. White: Jézus élete, Nikodémusz c. fej., A külső udvarban c. fej.)