Győzelem a bálványimádás felett

 (1Kor 8:1-3). Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. (2) Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. (3) De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. /RÚF/

... verseiben Pál azzal érvel, hogy az Isten iránti szeretet megvéd a bálványimádástól. Ezt az érvet viszi tovább és fejtegeti (1Kor 10:23). 

(1Kor 11:1). Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. /RÚF/ szakaszában. (1Kor 8:3) versében az Isten iránti szeretetről beszél. Másutt pedig kijelenti: 

„Senki se a maga javát keresse, hanem a másét” (1Kor 10:24), /ÚRK/, és ez az emberek iránti szeretet. 

(Mk 10:17-22). Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? (18) Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. (19) Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” (20) Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. (21) Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! (22) A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. /RÚF/ 

(Mk 12:28-31). Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? (29) Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (30) és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” (31) A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. /RÚF/ 

(1Korinthus 10:1-33). Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, (2) és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. (3) Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, (4) és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. (5) De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. (6) Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. (7) Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” (8) De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. (9) Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. (10) De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. (11) Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. (12) Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. (14) Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! (15) Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. (16) Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? (17) Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. (18) Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? (19) De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? (20) Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. (21) Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. (22) Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? (23) Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. (24) Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. (25) Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból, (26) mert az Úré a föld és annak teljessége. (27) Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. (28) De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (29) Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? (30) Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? (31) Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! (32) Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának, (33) mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. /RÚF/ 

Pál pontosan azt teszi (1Korinthus 10. fejezetében), amit Jézus 

(Mk 12:28-31). Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? (29) Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (30) és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” (31) A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. /RÚF/] 

... verseiben – vagyis összekapcsolja a törvény két nagy parancsolatát: szeresd Istent mindenek felett, és szeresd az embereket. A gazdag ifjú történetében (Mk 10:17-22) Jézus összekapcsolja ezt a kétféle szeretetet, utalva 

(5Móz 6:4) Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! /RÚF/

... versére (Mk 10:18), valamint a Tízparancsolat második táblájára (Mk 10:19) A gazdag ifjúnak az volt a problémája, hogy a javait jobban szerette Istennél. és a felebarátainál. (Mk 10:22) A földi kincsek fontosabbak voltak számára a mennyeieknél. Többre értékelte a pénzét, mint a szegényeket. (Mk 10:21) Bálványimádó volt. 

Jézus tanítását követve Pál arra céloz, hogy (1Kor 10:27-28) elképzelt helyzetében azt az elvet kell alkalmazni, ami szerint mindennél jobban szeressük Istent, a felebarátainkat pedig úgy, mint magunkat. Ez azt jelenti, hogy nem mindig segítőek vagy építőek még törvényes dolgok sem, amennyiben valaki más lelkiismeretét zavarják. (1Kor 10:23) Mesteri módon foglalja össze ezt az elvet: „mindent Isten dicsőségére tegyetek”. (1Kor 10:31), /ÚRK/ Amikor az apostol azt mondja, hogy mindent Isten dicsőségére kell tenni, ezzel jelzi, hogy a bálványimádás a legkülönfélébb formákban jelentkezhet, bármi válhat bálvánnyá, ami bitorolja a dicsőséget, ami egyedül Istent illeti meg. 

(Ézs 42:8). Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak. /RÚF/ 

(1Kor 10:31); (1Kor 11:1). (Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. /RÚF/

... verseiben találjuk a (1Kor 8-10). fejezet konklúzióját - következtetés, végkövetkeztetés vagy végeredmény.

 Pál világossá teszi, hogy nem a maga hasznát kereste, „hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek”. (1Kor 10:33), /ÚRK/ Ezzel Krisztus példáját követte. 

Hogyan tanulhatjuk meg úgy szeretni a másikat, ahogy önmagunkat?

White idézet: Isten azt akarta, népe értse meg, hogy egyedül Őt kell imádniuk, és amikor legyőzik a körülöttük levő bálványimádó népeket, ne tartsanak meg semmit az általuk imádott ábrázolásokból, hanem teljesen semmisítsék meg azokat. Ezen pogány istenségek közül sok nagyon értékes és művészi munka volt, amely megkísérthette azokat, akik látták az Egyiptomban általánossá vált bálványimádást, hogy tiszteljék bizonyos mértékig ezeket az élettelen tárgyakat. Az Úr tudatni akarta népével, hogy e nemzeteket bálványimádásuk vezette minden gonoszságra, azért az izraelitákat használja majd fel eszközül megbüntetésükre és isteneik megsemmisítésére… 

„És határodat a veres tengertől a filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiűzöd azokat előled…” 

Isten az engedelmesség feltétele mellett adta ígéretét népének. Ha teljes szívvel szolgálnának az Úrnak, nagy dolgot cselekedne értük. 

Miután Mózes megkapta az Úrtól a végzéseket, és leírta őket a népnek az engedelmesség feltételével kapott ígéretekkel együtt, az Úr így szólt hozzájuk: „Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat előtte távolról. És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jöjjön fel vele. Elment azért Mózes, és elbeszélte a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felelt, mondván: Mindazokat a dolgokat, amelyeket az Úr parancsolt, megcselekesszük.” 

A Tízparancsolatot nem Mózes írta. Ő azokat a végzéseket írta le, amelyeket Isten akarata szerint meg kellett őrizniük, valamint az ígéreteket az engedelmesség feltétele mellett. Elolvasta azokat a népnek, és ők megígérték, hogy engedelmeskednek mindazon szavaknak, amelyeket az Úr szólt. Mózes ekkor beírta ünnepélyes ígéretüket egy könyvbe, és áldozatot ajánlottak fel az Úrnak a népért. „Azután vette a szövetség könyvét, és elolvasta a nép hallatára; azok pedig mondták: Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.” – To Be Like Jesus, 341./old. 

Egyiptomba érkezve eladták Józsefet Potifárnak, a királyi testőrség főhadnagyának, és az ő szolgálatában maradt tíz évig. Itt rendkívüli kísértéseknek volt kitéve. Bálványimádók közé került. A hamis istenek tiszteletéhez minden királyi pompát igénybe vettek, és ezt az akkori világ legcivilizáltabb nemzete támogatta gazdagságával és kultúrájával. De József megőrizte egyszerűségét és Isten iránti hűségét… 

Az a feltűnő siker, ami Józsefet a gondjaira bízott dolgokban kísérte, nem közvetlen csoda eredménye volt, hanem munkáját, gondosságát és szorgalmát Isten az áldásával koronázta be. József Isten kegyének tulajdonította sikerét, és még bálványimádó gazdája is elismerte, hogy ez a titka páratlan sikerének. Állhatatos, jóra használt erőfeszítés nélkül nincs eredmény. Istent megdicsőítette szolgájának becsületessége. Szándéka volt az, hogy a benne hívők erkölcsi tisztasága és egyenessége feltűnően különbözzön a bálványimádókétól – hogy a mennyei kegyelem fénye átragyogjon a pogányság sötétségén. – Conflict and Courage, 74./old.

Óvás a bálványimádástól

 (1Kor 10:5-22). De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. (6) Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. (7) Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” (8) De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. (9) Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. (10) De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. (11) Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. (12) Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. (14) Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! (15) Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. (16) Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? (17) Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. (18) Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? (19) De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? (20) Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. (21) Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. (22) Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? /RÚF/ 

(1Kor 10:14-22) szakaszában Pál folytatja a bálványáldozati étel témáját. Ma sokak számára furcsának tűnhet ez a gyakorlat, de a bibliai időkben általános volt. Amikor a pogány templomokban állatokat áldoztak fel, azok egy részét a szertartást végző papoknak adták, akik a húst eladták. Ebből valamennyi végül a piacokra került. Az ilyen húsokat nem kezelték külön a többitől, amit szintén árultak, így előfordulhatott, hogy keresztények tudtukon kívül bálványáldozati húst vásároltak. Pál tanácsa szerint a keresztények nyugodtan megvehetik az ilyen húsokat. 

A bálványtemplomokban feláldozott állatok húsát a keresztények ugyan otthon elfogyaszthatták,

(1Kor 8:1-13). Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. (2) Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. (3) De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. (4) Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. (5) Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, (6) nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. (7) Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. (8) Az étel pedig nem visz minket Istenhez közelebb; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. (9) De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között. (10) Mert ha valaki látja, hogy te, akinek ismereted van, a bálványtemplom asztalánál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? (11) És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. (12) Így amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. (13) Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam. /RÚF/

... a pogány templomokba járás és az ünnepségeiken való részvétel azonban egyértelműen tilos volt a számukra. A feltétel világos: a keresztények fogyaszthatnak otthon piacról vásárolt húst, mivel a bálványistenek nem valóságosak (1Kor 8:4), de nem vehetnek részt pogány szertartásokon, mert ez olyan, mintha démonokat imádnának. (1Kor 10:20-21) A pogány rituálékban való részvétel egyenlő a démonokkal való közösséggel (1Kor 10:20), az úrvacsorán való részvétel pedig azt jelenti, hogy közösségünk van Krisztussal (1Kor 10:16) 

Pál tehát kimondja: „Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei”. (1Kor 10:21) 

Hasonlóképpen Jézus is kijelentette: „Senki sem szolgálhat két úrnak”. (Mt 6:24) 

Pál arra tanít, hogy Isten teljes szívből fakadó hűséget vár. Utal rá, hogy a bálványimádás haragra ingerli az Urat. 

(1Kor 10:22) Hogy ez ne történjen meg, (1Kor 8:4-6) verseiben a bálványimádás elleni biztos szabályra mutat, (5Móz 6:4-5). verseire célozva:

(5Móz 6:4-5)  „Halld meg, Izráel: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! (5) Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből”. (ÚRK) 

Isten mindenek felett való szeretetének gondolatához fűzte hozzá Jézus, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mk 12:31; 

(3Móz 19:18). Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/ 

Nemcsak egy kőszobor lehet bálvány, hanem az ember bármit bálványozhat. Van olyan bálvány, amit el kell távolítani az életedből.? 

White idézet: A szent történelemben sok példát találunk arra, milyen eredményeket hoz az igazi nevelés. Számtalan nemes lelkű embert mutat be, akinek a jellemét maga Isten formálta, s élete áldásul szolgált felebarátaik számára, és aki Isten képviselőjeként szolgált a világban. Köztük van József és Dániel, a legnagyobb államférfiak, Mózes, a legbölcsebb törvényadó, Elizeus, az egyik leghűségesebb reformátor és Pál, aki a leg kitűnőbb tanító volt, természetesen Jézuson kívül, aki úgy szólt, ahogyan ember még nem beszélt. 

Józsefet és Dánielt nagyon fiatal korban szakították el otthonukból, és vitték fogságba idegen földre. Éppen, hogy átléptek a serdülőkorból a felnőttkorba. Különösen József volt kitéve olyan kísértéseknek, amelyek bármely lépésnél megfordíthatták jövőbeni sorsát. Atyja otthonában elkényeztetett gyermek volt, Potifár házában rabszolga, majd ura bizalmasa és jobb keze, ügyintéző, tanult férfi, megfigyelő, kapcsolattartó; a fáraó börtönében politikai fogoly, akit igazságtalanul ítéltek el a jóvátétel vagy a felmentés reménye nélkül, majd egy hatalmas válság kezdetén a nemzet felkért vezetője. Mi tette őt képessé arra, hogy végig megőrizze hűséges becsületességét? … 

József horgonya az Isten hűsége és a Láthatatlanba vetett hit volt. Ebben rejlett erejének forrása. 

Bölcsességükkel és igazságos magatartásukkal, mindennapi életük tisztaságával és nemes voltával, odaadásukkal és az emberek ügyei iránti érdeklődésükkel – habár azok bálványimádók voltak – József és Dániel hűek maradtak a gyermekkorukban megtanult elvekhez, hűségesen ragaszkodtak Istenükhöz, akinek képviselőiként éltek az idegenben… 

Micsoda életmű ezektől a nemes héber ifjaktól! …

Ugyanezeket a magasztos igazságokat, amelyeket rajtuk keresztül kinyilatkoztatott az Úr, a ma élő fiatalok és gyermekek által is szeretné bemutatni. József és Dániel története jól példázza azt, mit fog tenni azokért a gyermekeiért, akik átadják magukat neki, és teljes szívvel törekednek teljesíteni akaratát. – Conflict and Courage, 366./old. 

Mindaz, amik vagyunk és amik lehetünk, Isten tulajdona. Az összes életterülettel kapcsolatos nevelést, fegyelmezettséget és hozzáértést csak az Ő érdekében kell felhasználnunk… Az Úr azt várja el sáfáraitól, hogy függetlenül a rájuk bízott összeg nagyságától, tegyenek meg minden tőlük telhetőt. A menny jóváhagyását nem az emberre bízott mennyiség vagy a megvalósítások nyerik el, hanem az Isten iránti hűség és a szeretetteljes szolgálat. Ezek nyomán hangzik majd el a mennyei áldás: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” Ez az örömteli jutalom azonban nem várat magára addig, mígnem belépünk Isten városába, hanem a hűséges szolga már itt, ebben az életben részesülhet az előízéből. – To Be Like Jesus, 91./old.

Tanulni a múlt bűneiből

 

(1Korinthus 10:1-33). Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, (2) és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. (3) Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, (4) és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. (5) De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. (6) Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. (7) Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” (8) De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. (9) Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. (10) De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. (11) Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. (12) Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni. (14) Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! (15) Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. (16) Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? (17) Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. (18) Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? (19) De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? (20) Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. (21) Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. (22) Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? (23) Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. (24) Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. (25) Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból, (26) mert az Úré a föld és annak teljessége. (27) Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. (28) De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (29) Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? (30) Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? (31) Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! (32) Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának, (33) mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. /RÚF/ 

Miután Pál a saját élete példájával utalt az önmegtagadás fontosságára, rátért a bálványimádás kérdésére. Bizonyos értelemben (1Korinthus 10 fejezete) 

(1Kor 9:27). hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. /RÚF/ 

... gondolatát bontja ki, ahol az apostol megjegyzi: azért gyakorol önfegyelmet, hogy ne váljon méltatlanná. Szeretné, hogy a korinthusiak kövessék a példáját, de Jézus a legfőbb példakép

 (1Kor 11:1). Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. /RÚF/

 (1Kor 10:7-11) Milyen bűnöket követett el Izrael a pusztában? Miért számítanak még súlyosabbnak a bűneik, tekintettel a kiváltságaikra?

(1Kor 10:1-5)  Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, (2) és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. (3) Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, (4) és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. (5) De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. ...szakaszában Pál Isten népének pusztai történelmét említi. A felhőre és a tengerre tett utalások felidézik Isten vezetését, jelenlétét és védelmét. Az étel és az ital Isten gondoskodásának jele. A felhő és a tenger példájával Izrael tapasztalatát Pál a keresztség szertartásához hasonlítja, és az ételről, italról szólva az úrvacsorára céloz. 

Vagyis (1Korinthus 10). fejezete) azt tanítja, hogy a keresztények tapasztalata hasonló Izrael népééhez. Pál azért idézi fel Izrael történelmét, mert nem akarja, hogy a történelem megismételje önmagát. Izrael annyi kiváltságban részesült, a nép közül sokan mégis gonosz dolgokra vágytak (1Kor 10:6), mint pl. a bálványimádás (1Kor 10:7) és a paráznaság. (1Kor 10:8) Nem csoda tehát, hogy „többségükben nem lelte kedvét Isten” (1Kor 10:5), /RÚF/ 

Könnyű ujjal mutogatni az ókori Izrael népére, és elmondani, hogy milyen hatalmas bűnöket követtek el. Azonban Pál úgy érvel, hogy a keresztények is hajlamosak ugyanolyan bűnökbe esni, pedig óriási kiváltságban részesültek: ismerhetik Krisztus történetét. Erre mutat világos figyelmeztetése is:

  „Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék”. (1Kor 10:12, /ÚRK/ 

Az „aki azt gondolja” kifejezés sejteti: voltak a gyülekezetben, akik nem mérték fel, hogy őket is veszélyeztetik éppen azok a bűnök. Vajon ma bennünket is fenyegethet ennek a kockázata? 

„Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” Ugyan ki ne tapasztalta volna már, hogy mennyire valós veszély ez? 

A Biblia kijelenti: Isten nem enged annál erősebb kísértést az életünkben, mint amit el tudunk viselni, „sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd”. (1Kor 10:13), /ÚRK/ Miért tűnik mégis úgy, hogy túl könnyű bűnbe esni?

White idézet: A Biblia önmagát magyarázza, igeverset igeverssel kell összevetni. A tanuló sajátítsa el, miként kell a Bibliát összefüggő egészként szemlélni, és meglátni a részek közötti kapcsolódási pontokat. Ismerje meg a Szentírás hatalmas, központi témáját, Isten eredeti célját a világgal, a nagy küzdelem kezdetét és a megváltás művét! Meg kell értenie az elsőbbségért egymással versengő két elv jellegét, és meg kell tanulnia, miként ismerje fel azok működését a történelemben és a próféciákban, egészen a kiteljesedésig. Ismerje fel, hogyan hat a nagy küzdelem az ember életének minden szakaszára, hogyan alkalmazza egyik vagy másik egymásnak feszülő elvet ő maga is minden tettében; és akár akarja, akár nem, már most eldönti, kinek az oldalára áll ebben a küzdelemben. 

A Biblia minden egyes Igéje Istentől ihletett és igen hasznos. Az Ószövetség is megérdemli ugyanazt a figyelmet, amit az Újszövetség. Az Ószövetség tanulmányozása során ott is forrásokat fogunk találni, ahol a felületes olvasó csak sivatagot lát. 

A Jelenések könyve Dániel könyvével együtt szintén komoly tanulást igényel. Minden istenfélő tanító fontolja meg, mennyire fontos megérteni és másoknak is bemutatni az örömhírt, hogy Megváltónk személyesen jött el szolgájához, Jánoshoz megismertetni vele „Jézus Krisztus kijelentését, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar”. (Jel 1:1) Senkit sem szabad, hogy elcsüggesszen e könyv tanulmányozása közben a látszólag rejtélyes jelképek sokasága. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1:5) 

„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.” (Jel 1:3) 

Amikor a Bibliát igazán megszereti a tanuló, és ráébred arra, milyen hatalmas tér nyílik meg előtte, ahol értékes kincseket találhat, akkor vágyakozik arra, hogy minden alkalmat megragadjon Isten Igéje alaposabb megismerésére. A tanulmányozás idejét nem fogja korlátozni egy bizonyos helyre és időpontra. Ez a folyamatos tanulás pedig a legjobb módja annak, hogy az Írások iránti szeretetünk még tovább mélyüljön. A tanuló tartsa mindig magánál Bibliáját, és amikor csak alkalma adódik, olvasson el egy igeverset belőle és gondolkodjon rajta! Amikor az utcán sétál, a pályaudvaron várakozik vagy valakit vár, használja ki az időt, és kutasson újabb kincsek után az Ige tárházában! – Nevelés, 190-191./old.