Élni a mában

 Amikor körülnézünk, azt látjuk, hogy a világ sóhajtozik és nyög, és a jelek, amelyekről Jézus prófétált, a szemünk előtt teljesednek. Háborúk és háborúk hírei, nemzet támad nemzet ellen, éhségek és döghalálok, földrengések és üldözés (Mt 24:6-11) történik mindenfelé, és idővel csak még intenzívebb lesz az egész. Komoly időket élünk, amikor meg kell maradnunk az Istennel való kapcsolatban. 

(Mt 24:6-11). Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. (7) Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. (8) De mindez a vajúdás kínjainak kezdete. (9) Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. (10) Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. (11) Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. /RÚF/ 

Azt olvassuk, hogy „mindennek a vége pedig közel van, legyetek tehát mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.” (1Pt 4:7), /ÚRK/ 

Tehát még inkább itt az ideje, hogy megerősítsük, megszilárdítsuk személyes kapcsolatunkat Istennel! És függetlenül attól, mennyi idő van még hátra a végig, az életünk rövid, akármeddig is tart.

 „Tehát ti, akik azt mondjátok: »Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kereskedünk, és nyerészkedünk«, ti, akik azt sem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik” (Jak 4:13-14), /ÚRK/ 

Tudjuk, mennyire igaz ez a figyelmeztetés. Az e sorokat olvasók közül is sokan talán nem érik meg a nap végét. Ez a bűnbe süllyedt világunk szomorú valósága. Életbevágó tehát, hogy megerősítsük kapcsolatunkat Istennel, és állandóan abban a tudatban éljünk, hogy szükségünk van rá és megmentő kegyelmére. 

(Zsoltár 80:1-20). Az éneklőmesternek a sosannim-éduthra; Aszáf zsoltára. (2) Oh Izráelnek pásztora, hallgass meg, a ki vezérled Józsefet, mint juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, jelenj meg fényeddel! (3) Efraim, Benjámin és Manasse előtt támaszd fel a te hatalmadat, és jőjj el, hogy szabadíts meg minket! (4) Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk. (5) Seregeknek Ura, Istene: meddig haragszol a te népednek könyörgésére? (6) Könyhullatásnak kenyerével éteted őket, s könyhullatások árjával itatod meg őket. (7) Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. (8) Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! (9) Égyiptomból szőlőt hozál ki, kiűzéd a pogányokat és azt elültetéd. (10) Helyet egyengettél előtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet. (11) Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei olyanok lettek, mint az Isten czédrusfái. (12) Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig. (13) Miért rontottad el annak gyepűit, hogy szaggathassa minden járókelő? (14) Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad. (15) Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekből és lásd és tekintsd meg e szőlőtőt! (16) És a csemetét, a mit jobbod ültetett, a sarjat, melyet felneveltél! (17) Elégett a tűzben, levágatott; arczod haragjától elvesznek. (18) Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak, (19) Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. (20) Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk! /RÚF/ 

Mindannyiunknak szüksége van megújulásra. Könnyű elkényelmesedni, önelégültté válni vagy akár elfeledkezni arról, mit tett értünk Isten. Melyik hűséges hívő, még ha küzd is, ne tudna valami hasonló imát elmondani:

  „Ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt 80:20), /ÚRK/ 

Amikor elfogadod, amit Jézus tett érted, amikor tudod, hogy bűneidet megbocsátotta és tökéletes kegyelmével takar be téged, igazságát neked tulajdonítja, így hit által tudhatod, hogy üdvösséged van Őbenne. 

White idézet: Isten az élet, a világosság, az öröm forrása az egész világegyetem részére. Miként a fénysugarak a napból, s a vizek árjai a forrásból, úgy áradnak szét Istentől az áldások teremtményeire. Mindenütt, ahol ez az Istentől eredő élet a szívekben lakozik, onnan szétárad szeretetben és áldásban másokra. 

Megváltónk öröme az elesett emberek felemelése és megváltása volt. Ezért saját élete sem volt drága előtte, hanem elszenvedte a keresztet, és nem törődött a gyalázattal. Az angyalok is így munkálkodnak mások boldogságán. Ez az örömük. Amit a büszke és önző szív lealacsonyító szolgálatnak tekint – tudniillik szolgálni a bűnbe süllyedt, jellemben és rangban mélyen alatta állóknak –, éppen az képezi a bűntelen angyalok munkáját. Krisztus önfeláldozó szeretetének lelkülete az, ami az eget áthatja, és ez a lényege áldásainak. Ilyen a lelkülete Krisztus tanítványainak, és ezt a munkát végzik. 

Ha Krisztus szeretete lakozik a szívünkben, akkor a jó illathoz hasonlóan nem maradhat rejtve. Szent befolyását mindazok érezni fogják, akikkel csak érintkezünk. Krisztus lelkülete a szívben hasonló a sivatagban csörgedező forráshoz, amely mindenkit felüdít, sőt felébreszti az elveszendők vágyát is, hogy az élet vizéből mohón merítsenek. 

A Jézus Krisztus iránti szeretet azon szívbéli vágyban nyilatkozik meg, hogy hozzá hasonlóan mi is fáradozzunk az emberiség megmentésén és felemelésén. Állandó szeretettel és részvéttel fog bennünket eltölteni mennyei Atyánk a gondviselésébe foglalt minden teremtménye iránt.

Megváltónk földi élete korántsem volt a kényelemnek, önérdeknek szentelt élet, ó, nem – állandóan szent buzgalommal és komolysággal fáradozott az elesett emberiség megváltásán. A betlehemi jászoltól kezdve a golgotai keresztig az önmegtagadás útját járta; sohasem húzódozott a nehéz munkától, a fárasztó utazástól, valamint a kimerítő gondtól és fáradtságtól sem. Ő mondta: „Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.” (Mt 20:28) Ez volt életének legfőbb célja. Minden más csak ezután következett, és ennek volt alárendelve. Isten akaratának teljesítése és művének befejezése képezte ételét és italát. Önzés és önérdek távol állt munkájától. 

Hozzá hasonlóan mindazok, akik Krisztus kegyelmében részesültek, készek az áldozatokra, hogy mások is részeseivé lehessenek ezen mennyei adománynak. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy általuk embertársaik élete javuljon. Az igazán megtért szívnek ilyen lelkület a gyümölcse. Amikor Jézushoz jön valaki, az a vágy ébred szívében, hogy másokkal is tudassa, milyen becses barátot talált Jézusban; ilyen megmentő és megszentelő igazság nem maradhat elrejtve a szívben. Ha Krisztus igazságát öltöttük fel, és Lelkének öröme tölt be bennünket, lehetetlen, hogy azt elhallgassuk. Ha Istennek jóságát láttuk és éreztük, másoknak is beszélnünk kell erről. Ha Fülöphöz hasonlóan az Üdvözítőt megtaláltuk, másokat is hívunk. Megkíséreljük feltárni az emberek előtt Krisztus vonzerejét és az eljövendő világ láthatatlan valóságait. Legfőbb vágyunk lesz nyomdokait követni. Komoly kívánság támad bennünk, hogy körülöttünk mások is láthassák Istennek ama Bárányát, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29). Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! /RÚF/ 

Az a törekvés, hogy áldását másokkal közöljük, áldást hoz magunkra is. Istennek is ez volt a célja, amikor részt adott nekünk a megváltás tervének munkájában. Azt az előjogot adta nekünk, hogy az isteni természet részesei lehessünk; cserébe csak azt kívánja, hogy áldást árasszunk embertársainkra. Ez a legnagyobb megtiszteltetés és legnagyobb öröm, amit Isten az embernek adhatott. Azok jutnak legközelebb Teremtőjükhöz, akik így részt vesznek a szeretet munkájában. – Jézushoz vezető út, 77-79./old.

Mit tartogat számodra a jövő, az örökkévalóság?

 

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.” (1Jn 3:2)

Mi áll előtted? Talán valami ijesztő, izgalmas, rémisztő, de ugyanakkor csodálatos is.

Tudd, hogy Jézus hűséges, a szavai mindig igazak!

(Jel 3:14). A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: /RÚF/

Lesznek zaklatott időszakok

(Mt 24:21-22). Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha. (22) Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok. /RÚF/

... de Ő azt ígérte, hogy sosem hagy el, sosem mond le rólad.

(Zsid 13:5). Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” /RÚF/

Pont azt teszi majd, amit mondott, ahogy mindig is tette és a jövőben is teszi.

(Zsid 10:22-23). járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, (23) a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. /RÚF/

És (Mt 13:13) „...aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül”.

(Mt 24:13). De aki mindvégig kitart, az üdvözül. /RÚF/

Függetlenül még hátralévő földi napjaink számától, szegezzük a tekintetünket Jézusra, egy pillanatra se veszítsük szem elől! Ez nem feltétlenül könnyű a földön, ahol annyi minden igyekszik elvonni a figyelmünket, de mi is mondhatjuk Dáviddal:

„Szemem mindig az Úrra néz, mert ő húzza ki lábamat a csapdából” (Zsolt 25:15), /ÚRK/

A mennyei jutalom...

(Mt 5:12). Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek. /RÚF/;

(Jel 22:12). Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. /RÚF/

...arról, hogy milyen lesz a menny; és mennyire elképesztő lesz végre azzal lenni, aki bennünket alkotott, halálig szeretett, megváltott a bűneinkből és nemsokára visszajön értünk. Addig csak az a dolgunk, hogy kitartsunk hitben.

White idézet: Munkánk itt hamarosan véget ér, s mindenki a tettei szerint kap jutalmat. Megmutatták nekem a szentek jutalmát, a halhatatlan örökséget. Láttam, hogy akik a legtöbb nehézséget viselték el az igazságért, nem gondolják nehéznek a sorsukat, hanem meggyőződtek róla, hogy a menny minden fáradságot megér.

Minden egyes napotokat az elhanyagolt kötelességekről, önzésről, csalásról, lopásról, mások rászedéséről szóló feljegyzések terhelik. A gonoszságok milyen rémítő mennyisége gyülemlik össze az ítélet napjára! Amikor Krisztus eljön, minden embert a cselekedetei szerint jutalmaz. Sokan szégyenkeznek majd, amikor történetük lapjai felfedik cselekedeteiket.

Minden jó és minden gonosz tettet, de azok következményeit is szemmel tartja a szívek kutatója, aki előtt nincs titok. A jutalom is az indítékok szerinti lesz.

Krisztus eljövetele egyre közeledik, kevés időnk van a munkára. Férfiak és nők kárhoznak el…

Isten átalakító hatalma ragadjon meg mindnyájunkat, hogy megértsük a pusztuló világ szükségleteit. Üzenetem lényege ez: Készüljetek fel az Úrral való találkozásra! Égjenek lámpásaitok, hogy az igazság fénye bevilágítsa a főutakat és az ösvényeket. Az egész világ figyelmeztetésre vár, mindenkinek el kell mondanunk, hogy elközelített minden dolgok vége…

Igyekezzünk újból megtérni. Isten Lelkének jelenlétére van szükségünk, hogy szívünk megszelídüljön, és ne vigyünk kemény lelkületet a munkába. Imádkozom, hogy a Szentlélek teljesen birtokába vehesse szívünket. Viselkedjünk Isten gyermekeihez méltón, Őhozzá forduljunk tanácsért, s legyünk készek végrehajtani terveit, bárhol is tárja elénk azokat. Ha ilyen néppé válunk, megdicsőítjük Istent, s igyekezetünk tanúi így szólnak: Ámen. – Maranatha, 312./old. (október 31.)

Isten felszólítja minden követőjét, hogy befolyásuk és eszközeik által szerezzenek áldást másoknak… Az embertársakért végzett szolgálat édes elégtételt kap, aminek a jutalma a lelki béke. Akit a mások jóléte iránti nemes vágy vezet, igazi boldogságra talál, ha hűséggel teljesíti az élet számtalan küldetését, feladatát. Ezáltal földi jutalomnál nagyobb elismerésben részesül, mivel a hűséggel és önzetlenül végzett szolgálatra felfigyelnek a mennyei angyalok is, és bejegyzik az élet könyvébe. A mennyben senki sem fog önmagára gondolni, és nem jár a maga kedvében, hanem mindannyian tiszta és őszinte szeretettől hajtva törekszünk majd boldogságot szerezni a körülöttünk levő mennyei lényeknek. Ha szeretnénk örülni a megújított földön a szentek közösségének, akkor már itt, a földön vezéreljenek mennyei elvek. – Mennyei helyeken, 233./old. (augusztus 14.)

Krisztus szeretetének szívünkben kell élnie.

 

„Senki sem szeretheti Istent igazán, bármi legyen is a hitvallása, ha nem szereti önzetlenül testvérét. Ez a lelkület nem alakul ki bennünk pusztán azzal, hogy megpróbálunk szeretni másokat. Krisztus szeretetének szívünkben kell élnie. Amikor énünk feloldódik Jézus Krisztusban, a szeretet akaratlanul is árad belőlünk”. (Ellen G. White: Krisztus példázatai.  267./old.) 

„Akik legtevékenyebben és érdeklődve, híven kitartanak a léleknyerés munkájában, azok fejlődnek legjobban a lelkiekben és a szent életben” (Ellen G. White: Evangelizálás.  245./old.) 

„A gonosszal szembeni ellenálláshoz szükséges erőt leginkább a tevékeny szolgálat által nyerhetjük el” (Ellen G. White: Az apostolok története.  71./old.) 

„Azért, hogy beléphessünk örömébe, hogy áldozata árán üdvözült lelkeket láthassunk, részt kell vennünk a megmentésükért folyó munkájában”. (Ellen G. White: Jézus élete.  111./old.) 

„Azok, akik visszautasítják a Krisztussal való közösség kiváltságát a szolgálatban, elvetik az egyetlen utat, amely alkalmassá teszi őket az Ő dicsőségében való részvételre.” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés.  262./old.)

White idézet: KRISZTUS FELEMEL A SZENVEDÉS ÁLTAL 

„Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál… Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged” (Jób 5:17-19). 

Amikor megpróbáltatások törnek ránk, sokan teszünk úgy, mint Jákob. Az ellenség kezének tekintjük próbáinkat, s a sötétben vakon tusakodunk, míg csak el nem fogy az erőnk. Ezért nem találunk nyugalmat, sem szabadulást. Jákobbal hajnalhasadtakor az isteni kéz érintése érttette meg, hogy Krisztussal, a szövetség angyalával küzd. Akkor már sírva, tehetetlenül borult a Végtelen Szeretet szívére, hogy elnyerje az áldást, mely után lelke oly igen sóvárgott. Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy ne vessük meg az Úr dorgálását és ne lankadjunk el, ha Istenünk fenyít bennünket… 

Isten nem akarja, hogy néma bánat, sajgó fájdalom és megszakadó szív terhe alatt roskadozzunk. Azt szeretné, hogy föltekintsünk rá, és az Ő szeretetteljes, drága arcát szemléljük. Áldott Megváltónk sok ember felett áll, akiket annyira elvakítanak a könnyek, hogy meg sem ismerik Őt. Vágyakozik megragadni kezünket, vágyik rá, hogy egyszerű, őszinte hittel, bizalommal tekintsünk Őreá, engedjük, hogy Ő irányítson minket. Szíve nyitva áll bánataink, szomorúságaink és megpróbáltatásaink előtt. Örökkévaló szeretettel szeret, és szívélyes jósággal vesz körül minket. Szívünkkel mindenkor szerethetjük Őt, napestig jóságáról elmélkedhetünk. Általa felülemelkedhetünk a bánaton, aggodalmon, a békesség honába. 

Gondoljatok erre, fájdalom és szenvedés gyermekei, s örvendezzetek jó reménységgel! „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, az a mi hitünk” (1Jn 5:4). 

Azok is boldogok, akik Jézussal együtt bánkódnak a világ nyomorúságos helyzete miatt, akikre szomorúság telepedik a világ bűneit látva. Az ilyen szomorúságba nem elegyednek énünk, önzésünk gondolatai… 

Amint Jézus szeretetében részesülnek, ők is lankadatlanul fáradoznak majd az elveszettek megmentésén. Mivel részt vesznek Krisztus szenvedésében, eljövendő dicsőségében is részesülnek majd. Fáradozásában is egyek lesznek vele. Bár együtt isznak Urukkal a bánat kelyhéből, de örömének is részesei lesznek. Isten soron kívüli kegyelmet és áldást tartogat a szomorkodónak, s ennek ereje szívek meglágyításában és lelkek megnyerésében nyilvánul meg. (Gondolatok a Hegyi beszédről, 11-13) – Krisztusi élet, „Krisztus felemel a szenvedés által” című fejezet, 364./old. (december 16.)

 Amikor napjainkat betölti Isten szeretete, valamint élő és ható Igéje, késztetést érzünk, hogy szeressük a körülöttünk élőket és beszéljünk nekik Istenről. Imádkozó szívvel, átgondoltan és tudatosan kell közvetíteni az üzenetet, bízva abban, hogy Isten Igéje, ami a szájából származik, nem tér vissza anélkül, hogy elvégezné, amit Ő akar, és eredményes lesz abban, amiért küldte. 

(Ézs 55:10-11). Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, (11) ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. /RÚF/