nemarika.blogspot.com Csender órák, meghitt percek

2026. november 20., péntek

Biblikus magyarázat

 

A Biblia tanulmányozásakor két fő célra összpontosítsunk: a személyes lelki fejlődésünkre és arra, hogy másokat is üdvözítő kapcsolatra vezessünk Jézussal. Krisztus meghatározása szerint az az igaz hívő, akit a Szentlélek elvezet „minden igazságra” (Jn 16:13), aki „minden igével [él], amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4) és „mindazt” tanítja az embereknek, amit Ő parancsolt nekünk. (Mt 28:20) 

 (Lk 4:16-30) és (Lk 24:25-27, 44-49) Mit tanulhatunk abból, ahogyan Krisztus itt magyarázza a Szentírást? 

(Lk 4:16-30). Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. (17) Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: (18) „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, (19) és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (20) Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; (21) ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. (22) Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? (23) Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! (24) Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. (25) Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, (26) de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. (27) És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. (28) Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, (29) felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; (30) ő azonban átment közöttük, és eltávozott. /RÚF/ 

(Lk 24:25-27, 44-49). Akkor ő így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! (26) Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? (27) És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. (44) Majd így szólt hozzájuk: Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban. (45) Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, (46) és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, (47) és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. (48) Ti vagytok erre a tanúk. (49) És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel. /RÚF/ 

Igen, mindig is Krisztus volt „az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6), és az is marad. Prédikációi erősen gyökereznek a Szentírásban. Egy példa: 

„Miután Jánost tömlöcbe vetették, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát. Ezt mondta: Betelt az idő, elközelített az Isten országa”. (Mk 1:14-15), /ÚRK/ 

Az „idő” egyértelműen (Dán 9:24-27) szakaszára mutat. 

(Dán 9:24-27). Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. (25) Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét telik majd el a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és bár viszontagságos idők jönnek, a terek és a falak újjáépülnek. (26) A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat. (27) Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés. /RÚF/

 A hegyi beszédben (Máté 5-7. fejezet) idézte 

(2Móz 20:13-14) Ne ölj! (14) Ne paráználkodj! /RÚF/ versét. 

(Mt 5:21, 27). Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne ölj! Mert aki öl, megérdemli az ítéletet.” (27) Hallottátok, hogy megmondatott: „Ne paráználkodj!” /RUF/. 

Lukács 4. fejezetében. versét idézte. Jézus prédikációi kifejezetten biblikusak. 

(Lukács 4:1-44). Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott (2) negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. (3) Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. (4) Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. (5) Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, (6) és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. (7) Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. (8) Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” (9) Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, (10) mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, (11) és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (12) Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” (13) Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre. (14) Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. (15) Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. (16) Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. (17) Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: (18) „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, (19) és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (20) Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; (21) ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. (22) Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? (23) Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! (24) Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. (25) Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, (26) de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. (27) És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. (28) Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, (29) felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; (30) ő azonban átment közöttük, és eltávozott. (31) Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; (32) ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. (33) A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: (34) Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje! (35) Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. (36) Rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?! (37) És elterjedt a híre mindenütt a környéken. (38) A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta. (39) Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik. (40) Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. (41) Sok emberből ördögök is kimentek, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. (42) Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. (43) Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem. (44) És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban. /RÚF/  

(Ézs 61:1-2) Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. (2) Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót. /RUF/ 

Egy másik példa: Az apostolok cselekedetei 8. fejezetéből megtudjuk, hogy az etióp kincstárnok. „Jeruzsálemben járt az Istent imádni” (ApCsel 8:27) /RÚF/ Ez azt jelenti, hogy ismerte a zsidó vallást és legalább valamennyire a szertartásokat is. Volt egy példánya Ézsaiás próféta könyvéből, amit hazafelé tartva kíváncsian olvasott, de nem értette a próféciát Istennek a bűnt magára vevő Szolgájáról, ezért vágyott arra, hogy valaki elmagyarázza neki. 

Ebből az esetből néhány fontos tanulságot leszűrhetünk. Először is, a szentírási szakaszok egyszerű olvasásával nem mindig jut az ember mélyebb megértésre. Másodszor pedig, a Szentírást kutatva tanulhatunk egymástól, sőt tanulnunk is kell! Harmadszor: személyes kötelességünk, hogy másoknak is beszéljünk a megalapozott bibliai üzenetekről. 

Fülöpnek az Ézsaiás próféta könyvére és más ószövetségi szakaszokra vonatkozó magyarázata nyomán a kincstárnok meg akart keresztelkedni. 

(ApCsel 8:35-39). Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. (36) Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? (37) Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. (38) Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. (39) Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján. /RUF/

 (Zsolt 51:14). Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, /RUF/

 A mi írásmagyarázatunkat is ugyanennek a célnak kell vezetnie. 

(Jn 17:17. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. /RUF/ 

Igaz, időnként szükségünk van segítségre bizonyos szövegek megértésénél. Viszont miért fontos a belső meggyőződés is a hitünk dolgaiban? 

White idézet: Amikor a Bibliát igazán megszereti a tanuló, és ráébred arra, milyen hatalmas tér nyílik meg előtte, ahol értékes kincseket találhat, akkor vágyni fog arra, hogy minden alkalmat megragadjon Isten Igéjének alaposabb megismerésére. A tanulmányozás idejét nem fogja egy bizonyos helyre és időpontra korlátozni. Ez a folyamatos tanulás pedig a legjobb módja annak, hogy az Írások iránti szeretetünk még tovább mélyüljön. A tanuló tartsa mindig magánál a Bibliáját, és amikor csak alkalma adódik, olvasson el egy igeverset belőle és gondolkodjon rajta! Amikor az utcán sétál, a pályaudvaron várakozik vagy valakit vár, használja ki az időt és kutasson újabb kincsek után az Ige tárházában! 

Lelkünk legjobb motiváló erői a hit, a remény és a szeretet, és a Biblia tanulmányozása – ha helyes mederben tartjuk – ezeket erősíti. A Biblia irodalmi értéke – a jelképrendszerek és kifejezések gazdagsága – csak a keret, hiszen valódi tartalma a szentség szépségében rejlik. Azoknak az embereknek a leírásaiból, akik Istennel jártak, a Mindenható dicsőségének sugarait foghatjuk fel. Benne, aki mindenestől fogva kívánatos, azt a személyt láthatjuk, akit szemlélve a Föld és az ég minden szépsége csak halovány árnyék. „…én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn 12:32) Amikor a Biblia tanulmányozása közben a Megváltót szemléljük, lelkünkben feltámad a hit, az imádat és a szeretet rejtélyes hatalma. Krisztus arcát szemlélve olyanná változunk át, mint akit csodálunk. Elmondhatjuk Pál apostollal együtt: „Kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt… Hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet.” (Fil 3:8-10). Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. (9) Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, (10) hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, /RÚF/ 

A mennyei öröm és békesség forrásait feltöri lelkünkben az ihletett Ige, és hatalmas folyóvá lesznek, így befolyásunkkal felüdíthetünk mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Legyenek a mai fiatalok is olyanok, akik Bibliával a kezükben nőnek fel, befogadják annak életadó energiáját, és áldások folyóit áraszthatják szerte a világba, olyan befolyást, amelynek gyógyító és vigasztaló hatását aligha foghatjuk fel. Élő vizek forrásai ezek, amelyek örök életre törnek fel. – Nevelés, 191-192./old. 


2026. november 18., szerda

A szöveg jelentése az igazság szavainak teljes megértése

Fontos, hogy minden keresztény megértse a Bibliát, ami elég világos ahhoz, hogy bárki megismerhesse belőle a megváltás útját. Ugyanakkor annyira összetett is, hogy a legélesebb elme számára is folyamatos kihívást jelent. A Szentírás az üdvözítő ismeret kincseinek kimeríthetetlen tárháza. 

 (Lk 10:25-28) Némelyek szerint a Bibliát nem kell magyarázni. Akkor miért kérdezte meg Jézus a törvénytudót: „Mi van megírva a törvényben, hogyan olvasod” (Lk 10:26), /ÚRK/? Vagy ahogy a Message Bibliában találjuk: „Hogyan magyarázod?”

(Lk 10:25-28). Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? (26) Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? (27) Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” (28) Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. /RÚF/ 

A szöveg jelentésének megértéséhez először is tisztában kell lennünk a szavak értelmével. Azután vegyük fontolóra, amennyire csak tudjuk, hogyan fordulnak elő az adott szövegkörnyezetben és az általános bibliai összefüggésben, valamint térjünk ki a történelmi/kulturális háttérre is. A következtetésünknek pedig teljes összhangban kell állnia a Szentírás szélesebb tanításaival is. Hasonlítsuk össze a párhuzamos igei szakaszokat, amint az gyakori a négy evangéliumban, mert ez tovább gazdagíthatja megértésünket! 

Vessük össze (Mt 5:43-48) és (Lk 6:27-36) szakaszát! Hogyan segít (Lk 6:36) verse megérteni a „tökéletes” szó jelentését (Mt 5:48) párhuzamos versében? 

(Mt 5:43-48). Hallottátok, hogy megmondatott: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.” (44) Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, (45) hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (46) Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? (47) És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? (48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. /RÚF/ 

(Lk 6:27-36). Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; (28) áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! (29) Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg! (30) Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza! )31) És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük! (32) Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. (33) És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. (34) És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. (35) Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. (36) Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas! /RÚF/ 

A Szentírás hűséges magyarázójának egyik legfontosabb jellemzője az alaposság és az alázat kombinációja. Ne feledjük, egyikünk sem birtokolja az igazságot, most mindannyian „tükör által homályosan látunk” (1Kor 13:13) 

Mindig törekednünk kell arra, hogy keressük „az egészséges tanítást” 

(2Tim 4:3, ÚRK) (2Tim 4:1-5). Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: (2) hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. (3) Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. (4) Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. (5) Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat. /RÚF/

 Fontos elv, hogy arra összpontosítsunk, amit értünk, arra építkezzünk, ami világos! Idővel ez segít majd, hogy megértsük azt is, ami most talán még homályos számunkra. Az örökkévalóságon innen mindig lesznek kérdések, amelyekre nem tudjuk a választ. 

Idézzünk fel egy esetet, amikor nyugtalanított valami, amit nem értettünk, de később megtaláltuk a magyarázatot! Hogyan erősítette ez is a bizalmunkat Istenben, olyan dolgokkal kapcsolatban is, amelyeket most még mindig nem értünk Igéjében? 

White idézet: A könyvek Könyve tiszteletteljes figyelmet követel tőlünk. Nem szabad beérnünk felületes ismeretekkel, hanem törekednünk kell az igazság szavainak teljes megértésére, és szomjasan kell innunk a szent kijelentések szavait. Nem használ az, ha naponta elolvasunk egy bizonyos számú fejezetet, vagy kívülről megtanulunk egy meghatározott számú szöveget anélkül, hogy gondosan átgondolnánk a szent szöveg értelmét. … A Szentírás egyes részei valóban túl egyszerűek ahhoz, hogy félreérthetők legyenek, de vannak mások, amelyeknek az értelme nem a felszínen van, hogy már első látásra megérthető lenne. Írást az Írással kell összevetni; gondos kutatásra és türelmes elmélkedésre van szükség. Az ilyesfajta tanulmányozás bőségesen elnyeri jutalmát. Ahogyan a bányász felfedezi a föld felszíne alatt mélyen rejlő nemesfémet, úgy az is, aki kitartóan kutatja Isten Igéjét, mint elrejtett kincset, a legnagyobb értékű igazságokat fogja megtalálni, amelyek rejtve maradnak a hanyag kereső szemei elől. 

Semmilyen erőfeszítést sem szabad sajnálni a helyes tanulmányozási szokás kialakítására. Ha az elme elkalandozik, tereljétek vissza! Ha a szellemi és erkölcsi ízlést megrontotta a szépirodalom túlzó és izgató történeteivel…, akkor harcot kell vívnotok önmagatokkal, hogy legyőzzétek ezt a káros szokást… Hitetlenség vesz körül bennünket. Úgy tűnik, maga a légkör is telítve van a hitetlenséggel. Csak folyamatos erőfeszítéssel tudunk ellenállni a hatalmának… Fiatalok és idősek, kérlek titeket: tegyétek Isten Igéjét a kézikönyvetekké! Abban fogjátok megtalálni a jellem igaz zsinórmértékét… 

A kinyilatkoztatásból mindenütt a mennyei igazság, a béke és az öröm felüdítő forrásai áradnak. Minden kereső számára elérhető közelségben vannak. Az ihletett szavak, ha megőrizzük őket a szívünkben, és elmélkedünk róluk, olyanok lesznek, mint az élet vize folyójából áradó patakok. Üdvözítőnk azért imádkozott, hogy a tanítványok elméje táruljon ki az Írások megértésére. És valahányszor szívből jövő imádsággal tanulmányozzuk a Bibliát, a Szentlélek közel van, hogy kijelentse nekünk az olvasott szavak értelmét. – Our High Calling, 205./old. 

Az apostol ezt mondja: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre felkészített.” (2Tim 3:16) A Biblia saját magát magyarázza. Egyik fejezet olyan kulcs lesz, amely másik fejezeteket nyit meg és ily módon tárul világosság az Ige rejtett értelmére. Azonos témával foglalkozó különböző szövegek összevetésével, jelentőségük minden oldalról történő megvizsgálásával az Írások értelme nyilvánvaló válik… 

Az Úr, a világegyetem Teremtője, végtelen árat fizetett azért, hogy az evangéliumot átadhassa a világnak. – A keresztény nevelés alapjai, 187-188./old. 


2026. november 17., kedd

Összefüggésükből kiragadott igehelyek - Kontextus

Egy ismert prédikátor egyik anekdotája szerint egy férfi nehéz problémákkal küzdött, és szerette volna megtudni Isten akaratát. Kinyitotta hát a Bibliát és találomra rábökött (Mt 27:5) versére, ami így hangzik: „Ő pedig… [Júdás] elment, és felakasztotta magát”. (ÚRK) Megdöbbentette ez a vers, ezért újból próbálkozott, hátha felemelőbb üzenetet talál. Az ujja (Lk 10:37) versén állt meg: „Jézus pedig így válaszolt: Menj el, és te is így cselekedj” (ÚRK)! 

Mindkét vers valóban szerepel a Szentírásban, de összefüggésükben kell érteni őket! 

A bibliai üzenetek értelmét sokszor valóban azzal torzítják el, hogy az egyes szakaszokat kiragadják a környezetükből. A Szentírás ilyen megközelítésével nyitva áll az út mindenféle mesterséges magyarázathoz. 

(1Móz 3:15) és (Mt 4:1-11) szakaszát! Hogyan torzította el Isten szavait Sátán, amikor az összefüggésükből kiragadta őket? 

(1Móz 3:15). Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. /RÚF/ 

(Mt 4:1-11). Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. (2) Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. (3) Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! (4) Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (5) Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, (6) és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (7) Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (8) Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, (9) és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. (10) Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (11) Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. /RÚF/ 

Vannak, akik teljesen őszintén magyarázzák félre a Biblia üzenetét, mert nincs meg a kellő ismeretük. Másoknak azonban éppen ez áll szándékában, mint ahogy a két, itt említett szentírási esetben Sátán is beszélt. Ilyen vagy olyan indítékkal, de a következmény mindig ártalmas. 

Az Éden kertjében (1Móz 3:1-5). A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? (2) Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, (3) csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! (4) A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! (5) Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. /RÚF/; 

 (Jel 12:9). És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. /RÚF/

 Sátán szép, érdeklődő kígyó képében jelent meg Évának, és emberi nyelven szólt hozzá. Isten szavait kiforgatta eredeti összefüggésükből. Először általánosított, majd előrukkolt álnok, félrevezető magyarázatával. 

Amikor a Szentlélek a pusztába vitte Jézust 

(Mt 4:1-11); (Lk 4:1-13). Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott (2) negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. (3) Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. (4) Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. (5) Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, (6) és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. (7) Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. (8) Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” (9) Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, (10) mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, (11) és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (12) Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” (13) Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre. /RÚF/ 

„Sátán világosság angyalaként jelent meg a kísértés pusztájában, hogy becsapja Krisztust”. (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald 1888. december 18-i számában) Helytelenül idézte verseit:

(Zsolt 91:11-12). Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, (12) kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. /RÚF/, 

... azt az érzést keltve, hogy Isten megmenti azt is, aki tudatosan teszi ki magát veszélynek. 

Az édeni és a pusztai megkísértés esetei is megerősítik a nagy küzdelem valóságát, ami kiterjed Isten írott és szóban elhangzó szavának magyarázatára is. Ez is arra figyelmeztet, hogy mennyire fontos a bibliai szakaszokat az összefüggésükben érteni. 

Miért nem szabad engedni a kísértésnek, hogy összefüggésükből kiszakítsunk szövegeket, ha a saját nézeteinket akarjuk bizonyítani?

White idézet: Ésaiás próféta megjövendölte az utolsó idők szombatreformját. „Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot – mondta –, mert közel van szabadításom, hogy eljöjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.” (Ésa 56:1-2) …

Ezek a szavak – ahogy a szövegösszefüggésből kitűnik – a keresztény korszakra vonatkoznak. „Így szól az Úr Isten, aki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: még gyűjtök őhozzá, az ő egybegyűjtötteihez!” (Ésa 56:8) A próféta áldást mond azokra, akik tisztelik a szombatot, és előre jelzi, hogy az evangélium a pogányok között is gyümölcsöt terem. Tehát a negyedik parancsolat érvényes Krisztus kereszthalála, feltámadása és mennybemenetele után is, amikor szolgáinak minden nemzethez el kell vinniük az örömüzenetet. 

A Teremtő megáldotta, megszentelte a szombatot, és megpihent ezen a napon. A bűntelen Ádám, az Éden szent lakója is megünnepelte a szombatot, még a bűneset után is, amikor száműzték boldog lakhelyéről. Minden pátriárka megtartotta ezt a napot, Ábeltől az igaz Noéig, Ábrahámtól Jákóbig. De az Egyiptomban raboskodó választott nép közül sokan elfelejtették Isten törvényét az elharapódzott bálványimádás közepette. Az Úr, amikor megszabadította Izráelt, félelmes fényességben kihirdette törvényét az összegyűlt sokaságnak, hogy tudják meg, mi az akarata; hogy örökre féljék Őt, és engedelmeskedjenek neki. 

Ettől a naptól kezdve mindig voltak olyan emberek, akik ismerték Isten törvényét, és megtartották a negyedik parancsolatot, a szombat parancsát. „A bűn emberé”-nek sikerült ugyan Isten szent napját a sárba taposni, de még parancsuralmának idején is voltak hűséges emberek, akik rejtekhelyükön tiszteletben tartották a szombatot. A reformáció óta minden nemzedékben éltek olyanok, akik megünnepelték ezt a napot. Jóllehet sokszor gyalázat és üldözés közepette, de állandóan hangzott a bizonyságtevés Isten törvényének örökérvényűségéről és a teremtés szombatjához fűződő szent kötelességről. – A nagy küzdelem, 451, 453./old. 

Téves tanítások vagy Krisztustól idegen szokások fenntartásához egyesek összefüggésükből kiragadott igehelyeket hangoztatnak; talán csak egyetlen versnek a felét idézve próbálják igazolni nézetüket, pedig a kihagyott rész pontosan az ellenkező értelmezést bizonyítaná. A kígyó ravaszságával bújnak az összefüggésükből kiragadott, érzéki vágyaik szerint alkalmazott kijelentések mögé. Sokan tehát készakarva kiforgatják Isten szavát. Mások pedig – élénk fantáziájú emberek – a Szentírás képeit és szimbólumait tetszésük szerint magyarázzák, és a Biblia tanításaiként adják elő saját szeszélyes ötleteiket, nem sokat adva arra, hogy a Szentírás önmagát magyarázza. 

Ha az ember imádkozó, alázatos és tanítható lelkület nélkül kezdi kutatni a Szentírást, a legvilágosabb és legegyszerűbb szakaszok valódi értelmét éppúgy kiforgatja, mint a legnehezebbekét… Azok, akik imádkozó szívvel kutatják Isten szavát, könnyen megértik. Minden igaz, őszinte lélek előtt kitárulkozik az igazság világossága. „Világosság támad fel az igazra.” (Zsolt 97:11) Egyetlen egyház sem jut előre a szentség útján, ha tagjai nem kutatják buzgón, elrejtett kincsként az igazságot. – Maranatha, 132./old. (május 4.) 


Biblikus magyarázat

  A Biblia tanulmányozásakor két fő célra összpontosítsunk: a személyes lelki fejlődésünkre és arra, hogy másokat is üdvözítő kapcsolatra ve...