Elsőszülött minden teremtmény előtt

 

Az Újszövetségben szinte mindig Jézusra utal az, hogy „elsőszülött” így mindkét alkalommal a Kolosséi levélben is. Viszont ez a kifejezés másokra vonatkozóan sem jelenti feltétlenül azt, hogy időrendben előbb született.

 (Lk 2:7). és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. /RÚF/; 

(Róm 8:29). Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött. /RÚF/; 

(Zsid 1:6). Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt Isten minden angyala!” /RÚF/; 

(Jel 1:5). és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, /RÚF/

 Az „elsőszülött” bibliai fogalma a fiúnak az apjával való különleges kapcsolatát hangsúlyozza, függetlenül attól, hogy a fiú hanyadikként született. Volt, amikor fiatalabb fiúk emelkedtek ki jobban – Izsák, Jákób, József, hogy csak néhányat nevezzünk meg. Dávid nyolc fiútestvér közül a legfiatalabb volt, mégis őt kente fel királlyá Sámuel

 (1Sám 16:10-13. ) Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az Úr. (11) Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. (12) Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az Úr: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az! (13) Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és testvérei körében fölkente őt. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába. /RÚF/],

 A zsoltáros által pedig Isten kijelentette: „elsőszülöttemmé teszem őt, és feljebbvalóvá a föld királyainál”. (Zsolt 89:28, /ÚRK/ 

Mózesnek ezt mondta az Úr: „Elsőszülött fiam az Izráel”. (2Móz 4:22) Ebben az értelemben tehát a kifejezés a mások közül való kiemelkedést jelzi. 

 (Kol 1:15-17) verseit! Mivel indokolja Pál, hogy Jézus „az egész teremtés elsőszülötte”? (ÚRK) 

(Kol 1:15-17). Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt. (16) Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. (17) Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. /RÚF/

Pál nyilvánvalóan nem azt akarja sugallni, hogy Jézus lett volna az első teremtmény, ezt a lehetőséget kategorikusan kizárja. Kétszer és kétféleképpen fejezi ki, hogy mindent Jézus teremtett meg: „minden általa és őrá nézve teremtetett”. (Kol 1:16), /ÚRK/ 

Mindkét helyen Jézusról mondja, hogy Isten az Ő személye által vitte végbe a teremtés folyamatát. 

(Jn 1:1-3. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (2) Ő kezdetben Istennél volt. (3) Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. /RÚF/; 

(Ef 3:9). és hogy feltárjam mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; /RÚF/; 

(Jel 4:11). Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. /RÚF/] 

Pál kijelentése a lehető legátfogóbb. A „minden” azt jelenti, hogy minden – térben (az ég és a föld), lételméletileg (láthatók és láthatatlanok) és funkcióját tekintve (trónok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok). Ez utóbbi kifejezések általában angyalokra utalnak. 

(Ef 3:10.) és hogy ismertté legyen most az egyház által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt Isten sokféle bölcsessége. /RÚF/; 

(Ef 6:12). Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. /RÚF/

Mintha minden félreértést el akarna kerülni, Pál még azt is leírja, hogy Jézus „előbb volt mindennél” (Kol 1:17). 

Az itt használt görög szó jelenthet rangban vagy időben való elsőbbséget, de Pál minden egyéb írásában ez a szó az időre vonatkozik. 

(1Kor 2:7). hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. /RÚF/; 

(Gal 1:17). Nem is mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem lettek apostolokká, hanem azonnal elmentem Arábiába, azután ismét visszatértem Damaszkuszba. /RÚF/; 

(Ef 1:4). Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. /RÚF/ 

A következő érv, amivel Jézus mindenekfelett való voltát indokolja Pál, hogy „minden Őbenne áll fenn”(Kol 1:17). 

A szünisztémi görög szó jelentése: „összeállít”, „egyesít”. Jézus az univerzum egyesítője, nemcsak azért, mert Ő a Teremtő, hanem azért is, mert Ő a Megváltó. 

Isten, a Teremtő meghalt értünk. Vajon a mi cselekedeteink mit tehetnének ehhez hozzá? Miért istenkáromlás még az a gondolat is, hogy tetteinkkel bármit hozzáadhatunk ahhoz, amit Krisztus már végbevitt? 

White idézet: Isten Fia azért jött a földre, hogy helyreállítsa az emberiséget. Ő volt az Út, az Igazság és az Élet. Minden szava lélek és élet volt. Tekintélylyel szólt, hisz tudta, hogy hatalma van megáldani az emberiséget, és megmenteni a Sátán által megkötözetteket. Ugyanakkor tudta, hogy jelenléte teljes örömöt hozhat a világra. Segíteni akart az emberi család minden szenvedő tagjának, és meg akarta mutatni, hogy áldást hozott, nem pedig ítéletet. 

Krisztus nem jogtalanul végezte Isten dolgait, hiszen épp ezért a célért jött, és örök kincsek álltak a rendelkezésére ennek érdekében. Saját akarata szerint korlátlanul kínálhatta fel ajándékait. Krisztus elment azok mellett, akik önmagukat felmagasztalták, a gazdagok és a tisztelt emberek mellett, de elvegyült a szegények és elnyomottak között, olyan fényt és reménységet vitt az életükbe, amit korábban nem tapasztalhattak meg. Áldást mondott mindazokra, akiknek majd szenvedniük kell: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem…” 

Krisztus két különféle módon tulajdonította magának a tekintélyt és az engedelmességet: „Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok.” „Mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus.” Ezáltal támasztotta alá a nevével járó méltóságot és a mennyei tekintélyét. 

Más alkalommal beszélt igazi méltóságának nagyságáról. „Akinek van füle a hallásra, hallja” – mondta. Szavaival csupán megismételte Isten azon parancsolatát, amit a végtelen Isten az Ő dicsőségéből kijelentett: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm; Őt hallgassátok.” Az összeráncolt homlokú, fontoskodó farizeusok között Krisztus nem ódzkodott attól, hogy a világ legelőkelőbb embereivel hasonlítsa össze magát, sőt felsőbbrendűséget követelt magának. 

Jónás épp ilyen személyiség volt, akit a zsidó nemzet különleges tiszteletben részesített… Amikor Krisztus felemlegette hallgatóinak Jónás üzenetét, és azt, hogy ő volt egy nép megmenekülésének az eszköze, a következőket mondta: „Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.” 

Krisztus tudta, hogy az izraeliták Salamont a legnagyobb királynak tekintik, aki valaha földi birodalom fölött uralkodott… Mégis kijelentette: „ímé, nagyobb van itt Salamonnál.” – Lift Him Up, 37./old. 

A láthatatlan Isten képe

(1Móz 1:26-27). Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. (27) Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. /RÚF/ 

(1Móz. 5:3). Ádám százharminc éves volt, amikor fiút nemzett, magához hasonlót, a maga képmására, és elnevezte Sétnek. /RÚF/ 

(1Kor 15:49). És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is. /RÚF/ 

(2Kor 3:18). Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. /RÚF/ 

(Zsid 10:1). Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. /RÚF/ 

Isten úgy teremtette meg az embert, hogy a lehető legjobban hasonlítson rá – fizikailag, lelkileg, a kapcsolataiban és feladataiban, természetesen csak bizonyos tekintetben, de a bűn azt is megrontotta. Jézus azonban lehetővé teszi, hogy „lássuk” a láthatatlan Istent. 

„Aki engem látott – mondta Jézus –, látta az Atyát” (Jn 14:9). 

Jézus Isten természetének, „valóságának képmása” (Zsid 1:3), gondolatának hallhatóvá és jellemének láthatóvá válása. 

(Mt 11:27). Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. /RÚF/ 

(Jn 1:1-2, 14, 18). Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. (2) Ő kezdetben Istennél volt. (14) Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (18) Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt. /RÚF/ 

• „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5:17). 

• „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30). 

• „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14:6), /ÚRK/

Jézus többször is abszolút értelemben magára vonatkoztatta Isten nevét:

  „VAGYOK” (2Móz 3:14); 

„Én vagyok az élet kenyere”(Jn 6:35, /ÚRK/; 

„Én vagyok a világ világossága” (Jn 8:12);

 „Én vagyok a jó pásztor” (Jn 10:11); 

„Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11:25);

 „én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem” (Jn 14:11); és 

„Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok” (Jn 8:58). 

White idézet: Isten személyes lényként nyilatkoztatta ki önmagát Fia által. Jézus – az Atya „dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása” – személyes Megváltóként jött a földre. Személyes Megváltóként emelkedett a mennybe. Mint személyes Megváltó közbenjár a mennyei csarnokokban. Az érdekünkben szolgál Isten trónja előtt Ő, aki hasonló az ember Fiához. (Zsid 1:3; Jel 1:13) 

Krisztus, a világ Világossága, Istenségének vakító ragyogását elfátyolozva jött el, és emberként élt az emberek között, hogy a föld lakói megsemmisülésük veszélye nélkül megismerjék Teremtőjüket. Mióta a bűn válaszfalat emelt az ember és Alkotója közé, ember soha nem látta Istent, kivéve Krisztus által kinyilatkoztatva. 

„Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30) – nyilatkozta Jézus. „Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.” (Mt 11:27) 

Krisztus eljött, hogy megtanítsa az embereket arra, amit Isten akarata szerint tudniuk kell. Az égen fent, a földön, az óceán hatalmas víztömegében Isten keze munkáját láthatjuk. Minden teremtett dolog hatalmáról, bölcsességéről, szeretetéről tesz bizonyságot. A csillagokból, az óceánból és a zuhatagból mégsem ismerhetjük meg Isten személyiségét úgy, ahogy az Krisztusban kitárulkozott. 

Isten látta, hogy a természetnél világosabb kinyilatkoztatásnak kell mind személyiségét, mind jellemét megmutatnia. Elküldte Fiát a világra, hogy – amennyire az ember szeme el tudja viselni – kinyilatkoztassa a láthatatlan Isten jellemét és tulajdonságait… 

Krisztus az emberi természetet magára öltve jött el, hogy eggyé legyen az emberi családdal, és ugyanakkor kinyilatkoztassa mennyei Atyánkat a bűnös embernek. Csak Ő – a láthatatlan Isten valóságának képmása, aki kezdettől fogva az Atyánál volt – tudta kinyilatkoztatni az Istenséget az emberiségnek. Ő mindenben hasonlóvá lett testvéreihez. Testté lett, mint ahogy mi is test vagyunk. Megéhezett, megszomjazott és elfáradt. Ha evett, megerősödött, és alvással pihente ki magát. Osztozott az ember sorsában, mégis Isten feddhetetlen Fia volt. Idegen és jövevény volt a földön – a világban, de nem volt a világból való. Kísértések és próbák között élt, miként az ember ma is, de Ő nem vétkezett. Tapintatos, könyörületes, megértő és figyelmes volt. Isten jellemét ábrázolta, és szakadatlanul szolgált Istennek és embernek. 

Az örökkévalóságban a megváltás témája fogja lekötni az üdvözültek elméjét és ez lesz beszélgetésük témája. A Megváltó arcán Isten dicsősége fog ragyogni végtelen időkön át. – Krisztusi élet, 39./old., január 25. 

Krisztus mindenek felett

 

„Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn” (Kol 1:15 17). /RÚF/ 

   (Kol 1:9-13). Ezért tehát attól a naptól fog va, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökélete sen megismerjétek az ő akaratát minden lelki bölcsességgel és belátással, (10) hogy élhes setek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt minden fajta jó cselekedettel, és növekedjetek Isten ismeretében. (11) Erősödjetek meg minden erő vel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre. (12) Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. (13) Ő szabadított meg minket a sötétség ha talmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, /RÚF/

  Pál a város hívőiért imádkozik, hogy Istennek tetsző módon éljenek. A 12. és a 13. versben két valóságot állít szembe egymással: a világosságot és a sötétséget. Az Atya Isten „alkalmassá tett min ket a szentek örökségében való részvételre a világosságban, aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának országába. Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata” (Kol 1:12-14), /ÚRK/ 

 Más szóval Teremtő Istenünkben, Jézusban, az Ő személyében van megváltásunk. Ő végezte el a megváltás tettét, és hit által átvitt minket a sötétség birodalmából Isten szeretett Fiá nak országába. 

 White idézet: Lázadása előtt Lucifer tiszteletreméltó, magas beosztású angyal volt a mennyben, pozíciójánál fogva pedig közvetlenül a második Isten szeretett Fia után. Ábráza ta a többi angyalhoz hasonlóan barátságot és boldogságot sugárzott. Magas és széles hom loka kiváló értelmi képességekről tanúskodott. Testalkata tökéletes volt, magatartása pedig nemes és feneséges. Arcáról különleges fény ragyogott, erősebb és szebb, mint a többi an gyal arcáról, azonban Krisztus, Isten szeretett Fia az egész angyalsereg fölött állt, hiszen egy volt az Atyával már az angyalok teremtése előtt. Lucifer irigykedett Krisztusra, és fo kozatosan kezdett el olyan vezetői pozíciót tulajdonítani magának, ami csak Jézust illette meg. A Teremtő összehívta az angyalok seregét, hogy Fiát előttük részesítse különleges tisztes ségben. A Fiú a királyi széken foglalt helyet az Atyával, és szent angyalseregek vették kö 1 rül. Ekkor az Atya kijelentette, Ő maga döntötte el azt, hogy Krisztus, az Ő Fia egyenlő Ővele, ezért ahol a Fiú jelen van, ott Ő van jelen. A Fiú szavát éppen úgy tiszteletben kell tartani, mint az Atya szavát. A mennyei seregek parancsnoki tekintélyével ruházta fel Őt. A Fiúnak különösen a föld és az élőlények teremtésében kell majd hamarosan együtt munkál kodnia Atyjával. Az Atya akaratát és céljait a Fiúnak kellett véghez vinnie, de semmit sem tesz önmagától, csak az Atya akaratát teljesítve. Lucifer irigységet és féltékenységet táplált Jézus Krisztussal szemben. Mégis, amikor az angyalok meghajoltak Jézus előtt, elismerve felsőbbrendűségét, magas tekintélyét és jogos uralmát, ő is meghajolt az angyalokkal egyetemben, de a szíve tele volt irigységgel és gyű lölettel… A hűséges angyalok megpróbálták jobb belátásra bírni a gőgös és lázadó angyalt. Erőteljes érvekkel próbálták meggyőzni Lucifert arról, hogy bár Isten különleges előjogban részesí tette Krisztust, maga Lucifer nem részesül kevesebb tisztességben, mint korábban. Határo zottan rámutattak arra, hogy Krisztus Isten Fia, aki még az angyalok teremtése előtt létezett, és mindenkor az Atya jobbján áll, szelíd és szeretetteljes tekintélyét senki sem vonja két ségbe, és Ő sosem parancsol olyat, amit az angyalok serege ne teljesítene örömmel. Azt hangoztatták, hogy bár Krisztus különleges előjogban részesült az Atyától az angyalok előtt, Lucifer kiváltságai nem csorbultak. Az angyalok sírtak. Aggódva próbálták rávenni, hogy mondjon le törvénytelen terveiről és alázkodjon meg a Teremtő előtt, hiszen a mennyben addig csak béke és összhang uralkodott… Lucifer azonban nem akart hallgatni rájuk. – Lift Him Up, 18./old.

A megelégedettség tika

 

(Fil 4:10-13, 19). Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. (11) Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. (12) Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. (13) Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem. (19) Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. /RÚF/

Igen súlyos körülmények között (éhségben, betegségben, sebesülten, veszteséget tapasztalva) az ember az igazán fontos dolgokra kezd gondolni, az általában természetesnek vett áldásokkal foglalkozik. Amikor „megaláztatunk” 

(Fil 4:12), „szűkölködünk”, amikor „szinte semmink” nem marad, a hitünknek akkor kell a helyzethez felnőni. Viszont amikor „bővölködünk”, tudatában kell lennünk annak, hogy a körülmények egy szempillantás alatt megváltozhatnak.

(Péld 23:5). Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű. /RÚF/. 

Jób és Pál is arra emlékeztet bennünket, hogy születésünkkor semmit nem hoztunk a világra, és a sírba sem viszünk magunkkal semmit. 

(Jób 1:21). És így szólt: Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve! /RÚF/; 

(1Tim 6:7-8) Mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. (8) De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. /RÚF/

• (Zsolt 23:1) – „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.” 

• (Mt 6:32) – „Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.” 

• (Fil 4:19) – „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” 

• (1Pt 5:7) – „Minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok.” 

A legszebb pedig ez: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13) Talán egyikünk sem tudja igazán felmérni, hogy mit jelent valójában a „mindenben”. Bármikor is kérjük Isten segítségét és erejét, azt az Ő akarata szerint kell tennünk. Sokszor azonban nem is kérjük azokat a dolgokat, amelyekről tudjuk, hogy megegyeznek az akaratával. Ezért írja Jakab: „nem kapjátok meg, mert nem kéritek”. (Jak 4:2, RÚF) 

A következőket bizton kérhetjük, tudva, hogy megegyeznek az akaratával: 

• Egy szerettünk vagy barátunk üdvössége (1Tim 2:3-4). Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, (4) aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. /RÚF/) 

• Bátorság a hitünk megvallásához (Jel 22:17). A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! /RÚF/

• Bűnbocsánat, ha megvalljuk és elhagyjuk vétkünket (1Jn 1:9). Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. /RÚF/

• Erő Isten parancsolatainak megtartásához (Zsid 13:20-21). A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, (21) tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen). /RÚF/ 

• Szeretet azok iránt, akik gyűlölnek és üldöznek bennünket (Mt 5:44). Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket /RÚF/ 

• Bölcsesség nehéz helyzetekben (Jak 1:5). Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. /RÚF/

• Isten Igéje igazságának megértése (Jn 8:32). megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. /RÚF/

White idézet: A tiszta vallás békét, boldogságot és megelégedést eredményez; a kegyesség pedig hasznos mind a földi, mind pedig az eljövendő életre. 

A gyötrődést és siránkozást eredményező nyugtalanság és elégedetlenség bűn, viszont az önmagunkkal szembeni elégedetlenség, amely komoly munkára, az értelem fejlesztésére késztet, hogy hasznosabbak legyünk, méltók a dicséretre. Az ilyen elégedetlenség nem okoz csalódást, hanem erőt szerez, hogy még hasznosabbak lehessünk a magasztos munkában. Légy mindig kiegyensúlyozott a szilárd vallási elvek és érzékeny lelkiismeret révén, folyton lebegjen szemed előtt az Istenfélelem, és akkor minden bizonnyal fejlődni fogsz, és az életed nem lesz hiábavaló. 

Az eljövendő életért kellene élnünk. Olyan szomorú, hogy a véletlenre hagyatkozva céltalanul éljük az életünket! Életcélra vágyunk – bizonyos célért akarunk élni. Segítsen meg Isten mindannyiunkat, hogy álljunk készen feláldozni önmagunkat, kevesebbet foglalkozzunk magunkkal, feledkezzünk meg magunkról és önző érdekeinkről, de tegyünk jót, viszont nem a földi elismerésért, hanem azért, mert ez életünk célja, és ez felel meg létezésünk rendeltetésének. Naponta imádkoznunk kell azért, hogy Isten szabadítson meg az önzéstől...

Láttam, hogy akik céltudatosan élnek, és igyekeznek segíteni, áldást szerezni embertársaiknak, azok a Megváltót dicsőítik. Ők az igazán boldogok ezen a földön, miközben a nyugtalan és elégedetlen ember folyton keresgél, mert reméli, hogy megtalálja a boldogságát, mégis csak csalódások érik. Mindig hiányt érez, sosem elégedett, mert csak önmagának él. A te célod azonban legyen a jócselekedet, és tedd meg a hitéletben a rád eső részt. 

Törekedj a kegyelemben való növekedésre, igyekezz még tisztábban és érthetőbben megérteni Isten rád vonatkozó akaratát, és küzdj az előtted álló célért, a futásod jutalmáért. Csak a keresztény tökéletesség fogja elnyerni a tiszta jellemruhát, ami feljogosít arra, hogy megállhass Isten trónusa előtt azok között, akik megmosták ruháikat a Bárány vérében, és akiknek kezében az örök győzelem pálmaágai lengenek. – Our High Calling, 242./old. 

Ha a lélek személyes kapcsolatba kerül Krisztussal, az Úr szent templomává válik, mert a hívőnek Krisztus jelenti a bölcsességet, az igazságot, a megszentelődést és a megváltást. Aki teljesen átadta magát Istennek, az érzékeli Krisztus felemelő jelenlétét. Birtokában van a lelki békességnek, és nyugalom honol lelkében, mely a szelíd és alázatos szívű Mestertől származik. Mivel Jézusban bízik, akinek eredményességét és igazságát köszönheti, a lelkét béke, megelégedettség tölti be. 

Mi a keresztény öröme? A keresztény öröme Krisztus jelenlétének tudatából ered. Mi a keresztényi szeretet? Krisztus szeretetének viszszatükrözése és a Szentlélek munkájának gyümölcse. Ha a Golgota keresztjére nézünk, látjuk, ahogy Jézus a világ bűneiért haldoklik, azért, hogy halála az élet és az örök élet reménysugarát közvetítse a bűnbánó bűnös számára. Jézus minden mindenekben, és nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. Krisztus nélkül lehetetlen lelki életet élni. – A Szentlélek eljő reátok, 83./old. 

Ezekről gondolkodjatok

A minden értelmet felülhaladó békesség „meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban”. (Fil 4:7) 

Szükségünk van lelki védelemre. Érdekes, hogy Fil 4:7 versében egy katonai hasonlatot találunk Isten békességével kapcsolatban. Az „őrizni” szóval fordított görög ige (phroureó) katonák csapatára utal, akik betörésektől védik a várost.

 (2Kor 11:32). Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. /RÚF/;

(ApCsel 9:24). Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék /RÚF/

A belső béke másik fontos eleme az, hogy összhangban élünk Isten akaratával. „A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van”. (Zsolt 119:165) 

(Fil 4:8-9) Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! (9) Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene. /RÚF/

(Fil 4:8-9) verseit Pál úgy kezdi, hogy „Továbbá…”, majd felsorol hat erényt, amelyeket ezek tömör összefoglalása követ, utána pedig saját példájának követésére buzdít. Ez a vegyes kultúrákban egyaránt érvényes intés jól illik Filippi városának görög-római környezetére, ahol hangsúlyt kaptak az értékek és a példaadás is. Pál azonban itt bibliai erényekre fókuszál, ami abból is látszik, hogy a felsorolásból kihagyott négy sarkalatos görög értéket (megfontoltság, igazságosság, mértékletesség és bátorság). 

1. Igaz – Nem véletlen, hogy a lista egy sarkalatos bibliai értékkel, az igazsággal kezdődik. Jézus és az Újszövetség írói is gyakran kiemelték ezt. 

(ApCsel 26:25). Pál azonban így válaszolt: Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok. /RÚF/; 

(Róm 1:18). Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen /RÚF/; 1Kor 13:6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. /RÚF/; 

(2Kor 4:2). Hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten előtt. /RÚF/; 

(Ef 4:15). hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus /RÚF/; 

(1Tim 3:15). Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell szolgálnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja /RÚF/; 

(Jak 1:18). Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. /RÚF/; 

(1Pt 1:22). Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, /RÚF/; 

(1Jn 2:21). Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok azt, és mivel tudjátok, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. /RÚF/ 

2. Tisztességes – Az itt szereplő görög szó egy fontos emberi erényre utal.

 (1Tim 3:8, 11). Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, (11) Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, hanem mértékletes, mindenben hűséges. /RÚF/; 

(Tit 2:2). hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; /RÚF/

3. Igazságos – Ennek az erénynek a meghatározása Isten igazságos jelleméhez kapcsolódik. 

(Fil 1:7). Így kell gondolkoznom mindnyájatokról, mert szívemben hordozlak titeket, mivel fogságomban is, az evangélium védelme és megerősítése közben is mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben. /RÚF/, ahol ugyanaz a görög szó a fordításban: „méltó”

4. Tiszta – Isten megigazító igazságosságából áradó gondolat és cselekedet, amit az ember hit által nyer el. 

(1Jn 3:3. Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta. /RÚF/

5. Kedves – Esztétikai szépség, ami látható Isten teremtett világában. 

6. Jó hírű – Kedves, megnyerő és tetszetős. 

Pál még két további jellemzőt is hozzáad a felsoroláshoz, nehogy bárki is pogány jelentést tulajdonítson ezeknek az erényeknek: „ha van valami erényes, és ha van valami dicséretes”. (Fil 4:8, ÚRK) Ezeken a mennyei értékeken gondolkozzunk! Majd pedig minden kétely és félreértés eloszlatása érdekében arra szólít, hogy gyakoroljuk is, amit az ő példájából láttunk. 

(Fil 4:9). Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene. /RÚF/

White idézet: Ha az elmét megtanítjuk a mennyei dolgok szemlélésére, többé nem elégítenek ki alantas, közönséges dolgok. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az Úr kész nagy dolgokra érettünk, viszont álljunk készen befogadni ezeket, és ki kell űznünk szívünkből az önigazultságot és önbizalmat. Csak az Urat kell magasztalnunk. „Mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek” – mondja az Úr. (1Sám 2:30) Ne törekedjünk elismerésre, mivel „ismeri az Úr az övéit”. Akik nem önmagukban bíznak, hanem bizalmatlansággal tekintenek saját munkájukra, azoknak az Úr ki fogja nyilatkoztatni dicsőségét. Ezek az emberek a lehető legjobban felhasználják a kapott áldásokat. Akik Libánon tiszta forrásaiból isznak, azokból az élet vize fakad feltartózhatatlanul...

Az Úr tudja, hogy ha emberekre nézünk és bennük bízunk, csak húsvér karra támaszkodunk. Ezért bátorít, hogy bízzunk benne. Hatalma végtelen. Gondoljatok Jézusra, érdemeire és szeretetére, és ne keressétek embertársaitok hibáit, tévedéseit. Az elismerésre és dicséretre méltó dolgokra emlékezzetek, és a hibák felismerésének képességét inkább arra használjátok, hogy meglássátok és dicsérjétek a jót. Megtörténhet, hogy ha megvizsgáljátok önmagatokat, ugyanolyan kellemetlen elemeket fedeztek fel, mint amiket másokban láttok. Dolgozzunk tehát folyamatosan egymás erősítése érdekében a legszentebb hitben. Pál írja a Filippibelieknek: „Pál és Timótheus, Jézus Krisztus szolgái, minden szenteknek a Krisztus Jézusban, akik Filippiben vannak, a püspökökkel és diakónusokkal egyetemben: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, Mindenkor minden én könyörgésemben mindenkitekért nagy örömmel könyörgővén, mivelhogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig.” (Fil 1:1-6) Ezt a lelkületet sajátítsuk el mindannyian. – This Day with God, 300./old., október 18. 

Őrüljetek az Úrban - mindenkor

(Fil 4:4-7). Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (5) A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! (6) /RÚF/

 Pál ismét érintette az egység kérdését majd az Úrban való öröm témájára tért át. 

(Fil 4:1-3). Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim! (2) Evódiát intem, és Szintikhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. (3) Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében. /RÚF/, 

 Hányszor idegeskedtél már olyan dolgok miatt, amelyek végül minden erőfeszítés nélkül éppolyan gyorsan eltűntek, ahogy jelentkeztek? Jézus okkal hangsúlyozta újból és újból, hogy ne aggodalmaskodjunk 

(Mt 6:25-34). Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? (26) Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? (27) Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? (28) Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, (29) de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. (30) Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? (31) Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? (32) Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. (33) Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. (34) Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. /RÚF/; 

(Mt 10:19). Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. /RÚF/

 Péter pedig arra emlékeztetett, hogy minden aggodalmunkat és félelmünket átadhatjuk az Úrnak, mert „néki gondja van reátok”. (1Pt 5:7) Valójában a világszerte egyre súlyosbodó problémákkal szembesülve töltsön el bennünket a remény, hogy közel az Úr. 

(Mt 24:33). Így ti is, amikor látjátok mindezt, tudjátok, hogy közel van ő, az ajtó előtt! /RÚF/; Lk 21:28. Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. /RÚF/;

  (Jak 5:8). Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. /RÚF/

 Az az aggodalom ellenszere mindenben, minden helyzetben, ha hittel elmondunk egy imát. 

(Fil 4:6-7)  Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; (7) és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.

Hinnünk kell abban, amiért imádkozunk, és cselekedjünk úgy, mintha már meg is kaptuk volna, még mielőtt valóban megtörténne! Hiszen „hálaadással” kell Isten elé tárnunk a kéréseinket. Pál még a „könyörgésben” (görögül: deészisz) szót is használja itt, amivel különösen nehéz és sürgető helyzetekre utal. 

(Lk 1:13). De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. /RÚF/; 

(Fil 1:19). mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. /RÚF/;

(1Tim 5:5) A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. /RÚF/; 

(Jak 5:16). Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. /RÚF/

Imáink még csak „kérések”, de tudjuk, hogy Isten hallja azokat, ha „az ő akarata szerint” (1Jn 5:14) kérjük. Így megnyugodhatunk, békességünk lehet, tudva, hogy a kéréseink Isten kezében vannak.

(Zsolt 29:11). Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel. /RÚF/;

(Ésa 9:6). helyett (Ézs 9:5). Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! /RÚF/;

(Lk 2:14). Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat /RÚF/;

(Jn 14:27). Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen! /RÚF/;

(1Kor 14:33). Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik /RÚF/

 Isten békességét soha nem adhatja meg nekünk a világ, mert az abból fakad, hogy tudjuk: Megváltónk, Jézus által miénk az örök élet ajándéka. 

(Róm 5:1). Mivel tehát megigazultunk hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. /RÚF/;

  (Róm 6:23). Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. /RÚF/ Ez hat az életünk minden területére, és „minden értelmet felülhalad”. 

(Fil 4:7) Pusztán értelemmel nem fogható fel, erre utal az itt használt görög szó, a nousz („értelem”) is.

 White idézet: A kereszténynek abban az örömben v an része, hogy magába szívhatja a kegyelem trónjától áradó örök fény sugarait, amelyek nemcsak saját útjára vetnek fényt, hanem azokéra is, akikkel kapcsolatba kerül. Törekednie kell reményteljes, bátorító, Istent dicsérő, hálás és derűs szavaival jó befolyást gyakorolni környezetére, hogy az emberek tekintetét az égre irányítsa, és segítsen nekik a földi mulandókon túl meglátni az örök, halhatatlan, el nem enyésző örökséget.

 „Örüljetek az Úrban mindenkor – mondja az apostol –, ismét mondom, örüljetek!” Ahol csak megfordulunk, árasszunk mindenhol reményt és keresztényi derűt. Ha így teszünk, a hitetlenek, akik nincsenek Krisztusban, vonzónak fogják találni hitünket, belátják, hogy következetes vallásunk van. Tisztábban kell látnunk a mennyei világot, az országot, ahol fény és öröm honol. Jobban meg kell ismernünk boldog reménységünk teljességét. Ha folyton ebben a reményben örvendezünk, bátorítani fogunk mindenkit, akivel csak találkozunk…

 Dicsőítsük meg Istent egymásnak és a világiaknak mondott hálás, örömteli szavainkkal, de nemcsak a hétköznapi kapcsolatainkban. Keresztények vagyunk, és az Ige arra buzdít, hogy ne hanyagoljuk el a gyülekezeti összejöveteleket, ahol felüdülünk, és a kapott bátorítást másoknak is továbbadhatjuk. A hetenkénti összejöveteleken elmélkedjünk Isten mérhetetlen jóságán, irgalmán és erején, amellyel megvált minket bűneinkből. Arckifejezésünkkel, magatartásunkkal, szavainkkal és jellemünkkel ki kell mutatnunk, hogy jó az Úrnak szolgálni. Ezzel kifejezzük, hogy „Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket.”

 Ima- és társas összejöveteleink legyenek egymás bátorításának és támogatásának különleges alkalmai...Ezt akkor tehetjük meg, ha naponta friss tapasztalatunk van Istennel, és ha bátran beszélünk szeretetéről népe körében...

 Ha többet gondolnánk Jézusra, ha többet beszélnénk róla és kevesebbet magunkról, jobban éreznénk jelenlétét. Ha benne maradunk, megtelünk békével, hittel és bátorsággal, és a gyülekezetben olyan csodálatos tapasztalatokat mondhatunk, hogy testvéreinket felüdíti hiteles és meggyőző bizonyságtevésünk Istenről. Ezek a keresztényi életről szóló igaz vallomások, amelyek Isten kegyelmét dicsőítik, ellenállhatatlan erejükkel megtérésre késztetik a lelkeket.– Krisztusi élet, 220./old., július 25.

Álljatok meg az Úrban

Fil 3:19-21. Kárhozatra jutnak, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. (20) Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, (21) aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. /RÚF/

 Eltérően a kereszt ellenségeitől, „akik mindig a földiekkel törődnek” (Fil 3:19), a keresztények a mennyei ország polgárai, Jézus Krisztus az Uruk. Ezt kiemelendő Pál megjegyzi, hogy betegségeknek, gyengülésnek és halálnak kitett „nyomorúságos testünket” (Fil 3:21) szükségképpen át kell változtatnia, hasonlóvá téve Krisztus dicsőséges testéhez, amelyben feltámadt.

Jób 19:25-27. Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, (26) és ha ez a bőröm szertefoszlik is, testem nélkül is meglátom az Istent. (27) Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár veséim is megemésztetnek. /RÚF/

Lk 24:39. Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. /RÚF/

1Kor 15:42-44. Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; (43) elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. (44) Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is. /RÚF/

1Kor 15:50-54. Azt mondom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. (51) Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. (52) Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. (53) Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. (54) Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! /RÚF/

Kol 3:4. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. /RÚF/

 Végül „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál”. (1Kor 15:26) Ez a legnagyobb reményünk, a legfontosabb ígéret, amit Jézusban kaptunk – vége lesz a halál uralmának, és egészen új „dicsőséges” testet is kapunk. (Fil 3:21) Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.

 Luc Ferry egy könyvében arról ír, hogyan lehet „megváltást” találni Isten nélkül. Elég furcsa módon azzal érvel, hogy a „megváltás” a haláltól való félelem legyőzése. Azonban elismeri, hogy a kereszténység „nemcsak a haláltól való félelem fölé képes emelni, hanem a halált is le tudja győzni. Mivel ez az ember egyéni identitásában történik, nem névtelenségben vagy elméletileg, ez tűnik az egyetlen olyan módnak, amely a személyes halhatatlanság valós, meghatározó győzelmét kínálja halandóságunk állapota felett”. (Ferry: A Brief History of Thought. New York, 2011, HarperCollins, Kindle edition, 90./old.) Jelentős beismerés ez egy ateista részéről.

 Pál tehát azt mondja, hogy a mennyei polgárjog része a feltámadás és az egészen új létezésben töltendő örök élet ígérete, amit még elképzelni is alig tudunk most.

 White idézet: Az engedelmesség Isten igazságai iránt, Isten minden szavának megélése elégséges arra, hogy mindannyian megállhassunk e gonosz időkben. Sátán az emberek lelkeivel játszik….

 Mindannyiunk rendelkezésére állnak lehetőségek és előnyök, amelyek révén megerősíthetjük erkölcsi és lelki erőinket. Az elmét fejleszteni és nemesíteni kell, hogy a mennyei dolgokra tudjon összpontosítani… Ha az elme nem a menny felé irányul, a kísértésben Sátán könnyű prédájává válhat, aminek következtében olyan világi tervekkel és ügyekkel kezd el foglalkozni, amelyeknek semmi közük Istenhez. Aztán ebbe a munkába fekteti minden lelkesedését, odaadását, megfékezhetetlen energiáit és égő vágyait, miközben az ördög távolról figyeli őt és nevet, látva kitartását és küzdelmét egy olyan cél érdekében, amit sosem fog elérni… Sátán kitalált tervei és cselszövései csapdába ejtik a lelket, és szegény becsapott emberek bekötött szemmel haladnak tovább saját romlásuk útján...

 Sátán csapdái és álnokságai ellen egyetlen védelmünk van: a Jézusban található igazság. A szívbe elhintett igazság, amit virrasztással és imával ápolnak, és amit Krisztus kegyelme táplál, biztosít tisztánlátást számunkra. Az igazságnak a szívben kell maradnia Sátán álnok kísértései ellenére is, ezért neked és nekem is meg kell tapasztalnunk azt, hogy az igazság megtisztít, vezérel és áldást szerez a lelkünknek...

 Az ellenség a nyomdokainkban jár, ezért, ha meg akarunk állni külső és belső kísértéseivel szemben, akkor meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az Úr oldalán állunk, hogy az Ő igazsága lakozik a szívünkben, hogy az Úr védelmezi a lelkünket, Ő kész figyelmeztetni bennünket, és bármely ellenséggel szemben fellépésre indítani. E láthatatlan ellenségek közepette ilyen védelem nélkül olyanok lennénk, mint a fa, amelyet kitép a szélvész. De ha Krisztus a lelkünkben lakozik, az Ő ereje által megerősödhetünk. – That I May Know Him, 301./old.

 Az erő gyakorlat által növekszik. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja növekedését a jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban feküdne, és vonakodna használni a tagjait, csakhamar elveszítené erejét azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert ereje használatát, nemcsak, hogy nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat a képességeket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény az Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól elragadtatni, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre.

 Bárcsak mindenki megfelelően tudná értékelni Istentől kapott képességeit! Krisztus által megmászhatjátok az előrejutás lépcsőfokait, és teljes lényeteket az Ő vezérlete alá vonhatjátok… Saját erőtökből semmit nem tehettek, Jézus Krisztus kegyelme által viszont úgy használhatjátok fel képességeiteket, hogy az mind a saját, mind pedig mások számára áldást jelentsen. Támaszkodj Jézusra, aki megsegít abban, hogy szorgalmasan végezd a munkáját, és végül elnyerd az örök élet jutalmát. – Isten csodálatos kegyelme, 306./old., október 25.

Példaképek

 

Mindannyiunknak voltak vagy vannak példaképeink, emberek, akiket csodálunk, akiknek a példáját követni akarjuk. Különösen fontos, hogy a gyerekeknek jó példaképeik legyenek, ideális esetben az édesapjuk vagy az édesanyjuk. Aztán ahogy nőnek, más példaképeket választanak, talán azt, aki a számukra vonzó életpályához kötődik, vagy akinek az életrajzát elolvasták. Annak is utánajárhatnak, hogy a különböző bibliai szereplők hogyan küzdöttek meg a nehézségeikkel, amit aztán összevethetnek a saját életükkel. A mai média sajnos sokszor rossz példaképeket mutat. Bombáznak bennünket celebek kattintásvadász, pikáns történeteivel, zavaros életük problémáival. Pál levelének címzettjei Filippiben természetesen nem használták az internetet, mégis hasonló kihívásokkal szembesültek. A világ, amelyben Pál élt, velejéig romlott, erkölcstelen és gonosz volt, ahogy ma a miénk is az. Mindig rengeteg volt a gonoszság, és lesz is – legalábbis a vég idejéig. A kérdés azonban számunkra az, hogy mi hogyan viszonyulunk ehhez.

 (Fil 3:17-19). Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. (18) Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők Krisztus keresztjének ellenségei; (19) kárhozatra jutnak, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek. /RÚF/

 Ne feledjük, hogy Pál szeretetet tanúsít azok iránt, akikkel nem ért egyet – sír miattuk! Figyeljük meg azt is, hogy nem a saját ellenségeinek nevezi őket, hanem azt mondja: „a Krisztus keresztjének ellenségei”. (Fil 3:18) 

Tisztában volt vele, hogy sokkal nagyobb volumenű kérdések forogtak kockán: pl. hogyan dönti le a válaszfalakat a kereszt és állít egy szintre mindannyiunkat, hiszen bűnösök vagyunk és szükségünk van a Megváltóra.

 (Ef 2:11-14). Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. (12) Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. (13) Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. (14) Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést /RÚF/

 Azt sem téveszthetjük szem elől, hogy Pál a jó és nem a rossz példa követésére buzdítja a Filippiben élő hívőket: nézzék meg jól, kinek az életmódja hasonlít az övére. Érdekes, hogy a Római levélben is hasonló kifejezésekkel óv azoktól, akik „szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amelyet tanultatok. Tartózkodjatok tőlük” (Róm 16:17), /ÚRK/ 

Azt írja róluk, hogy „az ilyenek nem a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgálnak, hanem csak a hasuknak” (Róm 16:18), /ÚRK/

 Természetesen egyedül Jézus a tökéletes minta, de azért vannak mások is, akik legalább egy-egy területen jó példaképek lehetnek. Te milyen példát mutatsz az embereknek?

 White idézet: Ámbár Isten népe – az igazi Izráel – szétszóródott a népek és nemzetek között, itt a Földön csak vándorként él, mert állampolgárságuk valójában nem itt a Földön, hanem a mennyekben van.

 Az Úr családjába bekerülés feltétele a világból kijövetel, elkülönülés annak minden szennyező befolyásától. Isten népének nem lehet köze a bálványimádás egyetlen formájához sem. Magasabb szintre kell eljutniuk. El kell különülnünk a világtól, hogy majd Isten ezt mondhassa nekünk: „Befogadlak a királyi családom tagjaként és a mennyei király gyermekeként.” Az igazság híveiként cselekedeteinknek élesen el kell ütnie a bűntől és a bűnösöktől. A mi hazánk a mennyben van.

 Világosabban meg kell értenünk Isten ígéreteinek értékét, és jobban kellene értékelnünk azt a tiszteletet, amelyben Isten részesít bennünket. A Mindenható semmi mással nem tisztelhetné meg jobban a halandókat annál, minthogy a családjába fogadja őket, és abban a kiváltságban részesíti őket, hogy Atyjuknak nevezhetik Őt. Semmi lefokozás nincs abban, hogy Isten gyermekeivé válhatunk.

 E világon idegenek és zarándokok vagyunk. Feladatunk, hogy várakozzunk, őrködjünk, imádkozzunk és dolgozzunk. Isten Fiának vére vásárolta meg egész valónkat, lelkünket, szívünket és minden tehetségünket. Bár nem tartjuk kötelességünknek, hogy a zarándokok ruhájába öltözzünk, de rendes, szerény öltözéket választunk az ihletett Ige tanításai szerint. Ha szívünk Krisztus szívével egyesül, legbensőbb kívánságunk az lesz, hogy az Ő életszentségét ölthessük fel. Semmit sem veszünk magunkra, ami a figyelmet felkeltené, vagy megbotránkozásra adna okot.

 Kereszténység! Milyen kevesen ismerik e szó valóságos jelentőségét! Nem olyasmi, amit csak úgy felölthetünk magunkra. Azt jelenti, hogy életünk Jézus életével egybeforrt. Azt jelenti, hogy Krisztus életszentségének öltözékét hordjuk.

 A menny leendő lakói a Föld legjobb polgáraiból kerülnek ki. Ha pontosan látjuk kötelességünket Isten irányába, akkor az embertársaink iránti kötelességünk is egyértelmű lesz. – Isten csodálatos kegyelme, 57./old., február 18.

 Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a példánk alapján úgy tűnjön, hogy jóváhagyjuk a rossz cselekedeteket. Van mennyország, amit el kell nyerni, és pokol, amit el kell kerülni. A hívők nagy gyülekezeteiben... nagy veszély van arra, hogy lesüllyed a mérték. Ahol sokan összegyűlnek, ott egyesek hajlamosabbak gondatlanságra és közömbösségre, mintha elszigetelten, egyedül lennének. De még kedvezőtlen körülmények között is figyelhetünk az imádságra, és olyan példát mutathatunk az istenfélő beszélgetésben, amely erőteljes bizonyságtétel lesz az igazak... számára. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy beszéljünk, hogy azzal elkedvetlenítjük zarándoktársainkat a keresztény úton. Krisztus azért adta életét, hogy mi vele együtt élhessünk dicsőségben. Az örökkévalóságon keresztül fogja viselni a kegyetlen szögek nyomát a kezén, amikkel a golgotai keresztre szegezték...

 Mi most a jövőre, az örök életre készülünk; és ha hűségesek vagyunk, hamarosan látni fogjuk, amint Istenünk városának kapui csillogó zsanérjaikon kinyílnak, hogy az igazságot megtartó nép beléphessen örök örökségébe. – Mennyei helyeken, 299./old., október 19.

Mennyei ország polgárai

 „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fil 4:6)

 Még ha a dolgok nem is úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, ami sokkal gyakrabban megesik, mint szeretnénk, nem kell aggodalmaskodnunk, félnünk vagy elcsüggednünk! Léteznek olyan elvek, amelyek által belső békére lelhetünk, hogy meg tudjunk birkózni az élet kihívásaival, és állandó, tartós béke élhet bennünk, amit csak Isten adhat. A jelen és a jövő Isten kezében van, és Ő mindent megad, amire szükségünk van.

 Az a legfontosabb, hogy ne földi kormányzati rendszerekben reménykedjünk, amelyekben gyakran csalódhatunk. Keresztényként Isten mennyei országának polgárai vagyunk, amivel csodálatos kiváltságok járnak, de kötelességek is!

 White idézet: Az Isten törvénye iránti engedelmesség az emberben szépséges jellemet fejleszt, ami összhangban van mindennel, ami tiszta, szent és szeplőtelen. Az ilyen ember élete világossá teszi Krisztus evangéliumának üzenetét. Krisztus irgalmának és a bűn hatalmából való szabadításának elfogadása helyreállítja Istennel való kapcsolatát. Amint élete megtisztul a hiábavalóságtól és önzéstől, Isten szeretetével telik meg. Az Isten törvénye iránti napi engedelmessége olyan jellemmel ruházza fel őt, mely örök életet biztosít számára Isten országában.

 Földi életével a Megváltó a megszentelt élet példáját nyújtja nekünk, mely a miénk is lehet, ha napjainkat arra szenteljük, hogy jót tegyünk a szükséget szenvedő lelkekkel. Kiváltságunk, hogy örömet hozzunk a szomorkodóknak, világosságot a sötétségben levőknek, és életet a vesztükbe rohanóknak. Ez az Úr üzenete hozzánk: „Miért álltok egész nap tétlenül? Munkálkodjatok, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” Minden kimondott szó és minden véghezvitt cselekedet, mellyel mások boldogságát mozdítottuk elő, a saját boldogságunkat is jelenti, és életünket a Krisztuséhoz teszi hasonlóvá.

 Napi kötelességeinket örömmel kell fogadnunk és teljesítenünk. Legfőbb feladatunk, hogy szavainkkal és magatartásunkkal bemutassunk egy olyan életet, mely felfedi a mennyei jellemtulajdonságokat. Az élet Igéjét azért kaptuk, hogy tanulmányozzuk és a gyakorlatban megvalósítsuk. Cselekedeteinknek szigorú összhangban kell állniuk a mennyek országa törvényével. Akkor a menny jóváhagyja munkánkat, és Isten szolgálatába állított talentumaink még jobban megsokszorozódnak és még hasznosabbá válnak. A megszentelt élet fényleni fog a világ erkölcsi sötétsége közepette, veszendő lelkeket vezetve az Ige igazságához…

 A világnak adott ajándékában Isten megmutatta, mennyire szeretné, hogy életünkben hordozzuk mennyei állampolgárságunk jegyeit azáltal, hogy az elnyert világosság minden sugara az embertársainkért végzett jócselekedetekből ragyogjon elő. – Isten Fiai és leányai, 42./old., február 5.

 Vizsgáljuk meg egyénileg mindazt, ami fel van jegyezve az életünkről, jellemünkről és Isten iránti magatartásunkról a mennyei könyvekben. Gyarapodott-e szeretetünk az Úr iránt az utóbbi évben? Ha valóban Krisztus lakozik a szívünkben és szeretjük Istent, szívesen engedelmeskedünk parancsolatainak, és ez a szeretet csak mélyül és erősödik. Ha Jézust képviseljük a világ előtt, megtisztul a szívünk, az életünk és a jellemünk, a beszédünk megszentelődik, és többé nem találtatik álnokság sem a szívünkben, sem az ajkunkon. Vizsgáljuk meg a múltat, hogy megláthassuk, szerettük-e Jézust, törekedtünk-e arra, hogy Ővele legyünk és úgy munkálkodjunk, ahogyan Ő, hogy megmenthessük azokat, akikért meghalt.

 Krisztus lelkes és áldozatkész tanítványairól meg van írva, hogy Jézus nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, mivel a Szentlélek jelenlétéről tettek tanúságot, és az Ő képmását hordozták. Cselekedeteikkel folyamatosan arról tettek bizonyságot, hogy ez a világ nem az otthonuk, mert ők a menny honpolgárai, akik jobb, mennyei hazát keresnek. Beszélgetéseik és érzelmeik csak a mennyei dolgok felé irányulnak. A világban vannak, de nem e világból valók; lelkületük és gyakorlati életük elkülöníti őket a világ tanításaitól és szokásaitól. Naponkénti példaadásuk arról tesz bizonyságot, hogy Isten dicsőségére élnek. Tanítómesterükhöz hasonlóan őket is leginkább a lelkek megmentése foglalkoztatja. Ezért küzdenek és hoznak áldozatot, lemondva akár az életükről is. Életük és jellemük által fényes utat készítenek a menny felé. Jézus elégedetten szemléli ezen követőit, tanítványait, hiszen a jellemét megfelelően képviselik. – Lift Him Up, 325./old.

Ismerjük meg Krisztust

(Fil 3:10-16). Hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, (11) hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. (12) Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. (13) Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (15) Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; (16) de amire eljutottunk, ahhoz ragaszkodjunk. /RÚF/

 Nincs annál fontosabb, hogy ismerjük Krisztust, és ebből következően Ő is ismer bennünket, vallást tesz rólunk mennyei Atyja előtt. 

 (Mt 7:21-23). Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (22) Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? (23) És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők! /RÚF/; 

(Mt 10:32-33). Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, (33) aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. /RÚF/

Hogyan ismerhetjük meg? Írott Igéje által, ha olvassuk és aszerint élünk. Szemtől szemben nem láthatjuk úgy, ahogy a tanítványok látták, akik még a személyes ismeretség dacára sem tudták mindig felfogni a szavait. Ebből is kitűnik, hogy szükségünk van a Szentlélek vezetésére. 

(Jn 16:13). amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. /RÚF/ 

Minél jobban ismerjük Krisztust, annál közelebb kerülünk hozzá, mert tapasztaljuk „az Ő feltámadásának erejét” (Fil 3:10), ami bennünket is új életre támaszt fel.

 (Róm 6:4). A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. /RÚF/

A Jézushoz való közelkerülés másik útja „az ő szenvedéseiben való részesedés” (Fil 3:10) /ÚRK/. Minden megpróbáltatás, amibe belekerülünk, minden elviselt fájdalom segít, hogy jobban megértsük és értékeljük azt, amin Jézus átment értünk. Mindez hozzájárul, hogy jobban megértsük Őt és az akaratát. A Jézushoz való közeledés harmadik módja, ha „nekifeszülve célegyenest futok” (Fil 3:14), /ÚRK/. Mi ez a cél? Egyedül itt fordul elő az Újszövetségben az erre vonatkozó görög szó (szkoposz). Egy verseny célvonalára utal, valamint a győztesnek járó díjra. Pál úgy fogalmaz, hogy „Isten felülről való elhívásának jutalma… amely Krisztus Jézusban van” (Fil 3:14, ÚRK). 

Krisztus a halála és feltámadása után felemeltetett a mennybe, és Isten bennünket is hív, hogy nyerjük el ugyanazt a mennyei jutalmat – az örök életet. Természetesen még nem értük el. Addig nem válunk teljes mértékben tökéletessé, amíg „nyomorúságos testünk” át nem változik „az ő dicsőséges testének hasonlóságára” (Fil 3:21), /ÚRK/. Viszont mivel ismerjük Őt, naponta meghívjuk az életünkbe, folyamatosan igyekszünk a cél felé, mindenféleképpen törekszünk Jézushoz hasonlóvá válni. Ezt az „egyet” tartja Pál is szem előtt. Éppen úgy, mint egy futóversenyen sem arra figyel az ember, hogy honnan indult, vagy ki van a nyomában. Egyedül arra fókuszál, ami előtte van – a mennyben váró jutalomra. Szinte látjuk magunk előtt a képet: a minden izmát megfeszítő, „nekidőlő” futót, aki csak a célvonalra összpontosít.

(1Kor 9:24-27. Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. (25) Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. (26) Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, (27) hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. /RÚF/

A hitéletünkben miért igen fontos, hogy ne hátrafelé nézegessünk, csak a bűneinkre, kudarcainkra gondoljunk, hanem előre nézzünk, arra, amit Isten már most megígért Krisztusban?

 White idézet: Pál nagyon sokat tett. Bölcs tanító volt. Levelei tele vannak helyes elveket bemutató tanulságos leckékkel. Sátorkészítőként kétkezi munkával kereste a kenyerét… A gyülekezetek nehéz terheit hordozta. Minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy rámutasson a hibákra, hogy azokat helyre tudják hozni, hogy ne kelljen csalódniuk, és ne távolodjanak el Istentől. Igyekezett mindig segíteni a nehéz helyzetben, mégis kijelenti: „Egyet cselekszem…” Sok felelősség hárult rá, mégis mindig erre az „egyre” összpontosított. Isten állandó jelenlétének az érzete arra késztette, hogy folyton Jézust, hitének Szerzőjét és Bevégzőjét szemlélje.

 Az a magasztos cél késztessen minden keresztény munkást arra, hogy fenntartás nélkül szentelje életét Isten szolgálatára, amely Pált is arra bírta, hogy minden fáradtság és viszontagság ellenére is haladjon előre. A világ csábítani fogja; igyekszik figyelmét elvonni az Üdvözítőről; a hívő azonban törtessen célja felé. Mutassa meg a világnak, az angyaloknak és az embereknek, hogy reménységének megvalósulása, megvalósítása minden áldozatot és erőfeszítést megér, mert elvezet Isten színe elé.

 Krisztus legkisebb tanítványa is a menny honpolgárává válhat az Istentől való romolhatatlan örökségre, amely nem hervad el. Bárcsak mindenki a mennyei ajándékot választaná, és olyan örökséget nyerne Istentől, amelyre való jogcímet semmi nem tudja elpusztítani, amely nem ér véget. Ó, bárcsak mindenki a mennyei ajándékot választaná, hogy Isten örököse lehessen, olyan örökség birtokosa, amely örökre eltétetett! Ó, ne a világot válaszd, hanem a jobb örökséget! Haladj előre, fuss a cél felé – a Krisztus Jézusban való mennyei elhívás jutalma felé.

 Nemsokára meglátjuk Királyunk megkoronázását. Azok, akik életüket elrejtették Krisztusban, és megharcolták a hit nemes harcát a földön, a Megváltó dicsőségében fénylenek majd Isten országában. – ConFlict and Courage, 353./old.

 Krisztus az Atya tökéletes kinyilatkoztatása… Istent még soha senki nem látta – mondja az Ige –, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, nyilatkoztatja ki Őt. Csak Krisztus megismerése által ismerhetjük meg Istent. És amint Őt szemléljük, elváltozunk képmására, s felkészülünk arra, hogy eljövetelekor találkozzunk Vele…

 Most van itt az ideje, hogy felkészüljünk az Úr Jézus jövetelére. A készenlét nem nyerhető el egy pillanat alatt. Odaadó munkálkodással párosult éber várakozás és vigyázás jelenti a felkészülést az ünnepélyes eseményre. Isten gyermekei így dicsőítik meg Őt. Az élet sürgés-forgása közepette bátorító, reménységet adó és hívó szavakat szólnak majd. Mindenüket a Mester szolgálatára szentelik. Így készülnek arra, hogy találkozzanak Urukkal, és amikor eljön, örömmel kiáltanak fel: „Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!” – Maranatha, 76./old.