(1Kor 12:10, 28). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. /RÚF/;
(1Kor 13:8). A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/
Pál a lelki ajándékokról szóló beszédében fontos helyet biztosít a prófétaság ajándékának. Érdekes, hogy általában a prófétaság ajándékát a nyelvek adománya előtt említi
A nyelvek adománya csak akkor kerül előre, amikor azt akarja kiemelni, hogy a prófétaság ajándékához képest viszonylag kevésbé fontos.
(1Kor 14:4-6, 22). Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. /RÚF/
(1Kor 14:3-4). Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. /RÚF/
(Ef 4:11-13). És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, (12) hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (13) míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/
A lelki ajándék célja, hogy építsen, figyelmeztessen és vigasztaljon.
(1Kor 14:3). Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. /RÚF/;
(ApCsel 15:32). Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. /RÚF/)
Ez azt sejteti, hogy a prófétálás nem annyira a jövőt mondja meg, inkább arra mutat, hogyan éljünk a jelenben. A görög prophéteuó szó jelentheti azt, hogy „előre megmond valamit” vagy azt is, hogy „valaki más nevében mond valamit”.
Az első jelentésre példa ... ahol az a magyarázat Dávid próféta voltára, hogy „előre látta”
(ApCsel 2:29-31). (Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. (30) De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, (31) ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. /RÚF/)
(Ám 3:7). Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. /RÚF/),
A második esetben verse Júdást és Szilászt prófétának nevezi. „Prófétai” tevékenységük abból állt, hogy „sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket”.
(ApCsel 15:32). Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket. (ÚRK)
(Ef 4:11-13) verseiből megtudjuk, hogy a lelki ajándékok nem szűntek meg az apostoli kor végén, megmaradnak a végidőig.
(ApCsel 2:39). Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. /RÚF/
Azonban, ha valaki prófétának mondja magát, a Szentírás alapján kell elbírálni az állítását. Általánosságban véve négy feltételnek kell eleget tennie.
Az első:, hogy a nem feltételes próféciáknak mindig teljesülni kell.
(5Móz 18:22). Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondta, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle! /RÚF/;
(Jer 28:8-9). Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhínségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. (9) Ha pedig egy próféta békességről prófétál, akkor a prófétai ige beteljesedésekor majd kiderül, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát. /RÚF/
Másodszor:, az üzenetnek egyeznie kell korábbi próféták kijelentéseivel. »A revideált új fordítást a korábbi, Vulgata Biblia szerint készítették, ezért néhol csúszás van a Károly és az új fordítás között, mint itt az 5Mózes 13. fejezeténél is!»
(5Móz 13:1-3. 2-4). Ha próféta vagy álomlátó támad közöttetek, és meghirdet egy jelet vagy egy csodát, (3) még ha be is következik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, de közben azt mondja: Kövessünk más isteneket, akiket nem ismertél, és tiszteljük azokat, (4) akkor se hallgass annak a prófétának a szavára vagy arra az álomlátóra! Mert csak próbára tesz benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. /RÚF/;
(Ézs 8:20). A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. /RÚF/
Harmadszor: a próféta életének tanúskodnia kell Krisztus iránti elkötelezettségéről.
(1Jn 4:1-3). Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. (2) Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. (3) Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. /RÚF/
Negyedszer pedig, ahogy Jézus mondta, a hamis prófétákat a gyümölcseikről ismerhetjük meg és ez éppúgy vonatkozik az igaz prófétákra is.
(Mt 7:15-20). Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. (16) Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? (17) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (18) Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. (19) Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. (20) Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. /RÚF/,
A jelenések könyvében az áll, hogy a maradék egyház meghatározó jellemzője a prófétaság ajándéka.
(Jel 12:17). Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, /RÚF/;
(Jel 19:10). És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke. /RÚF/)
Hetednapi adventistaként hisszük, hogy Ellen White megkapta a prófétaság ajándékát, ami tükröződik az írásaiban.
White idézet: Ahhoz, hogy az igazság hiteles befolyással bírhasson az emberi szívre, el kell azt ismerni a mennyei világegyetem, az el nem bukott világok és az emberek előtt. Senki se gondolja, hogy rejtőzködve üdvözítheti magát, vagy hogy akár az evangélium által felkínált legkisebb lelki áldást is elnyerheti. Az Úr nyilvános, férfias bizonyságtevésre hív: „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr.” (Ésa 43:10) Istennek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak az ismeretét addig nem lehet sikeresen hirdetni, míg a keresztény jellemszépségre áhítozó hitetlen ember nem válik olyanná, amit elvár Isten – látványossága a világnak, angyaloknak és embereknek, hegyen épített város, ami nem rejthető el. – That I May Know Him, 214./old.
Senki se gondolja, hogy túlságosan megalázó… még többre vágyva járulni a kegyelem trónusa elé. Ki kell tárni a templom ajtaját. A lélek templomát meg kell tisztítani az erkölcsi szennytől, helyre kell állítani az áldozati oltárt, az önzést ki kell írtani a lélekből, a bálványokat pedig meg kell semmisíteni…
Gyakran említettem olyan fiatalok esetét, akiket megzavarnak a különféle tanítások és az, ahogyan napjainkban bemutatják nekik az Igét, mivel egyesek a zsidókhoz hasonlóan „oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” … Bár teljes egészében Isten Igéjének tartják a Bibliát, de nem tekintik teljes egészében ihletett írásnak azt. Egy magát bölcsnek tartó ember kétségbe vonja az Írás némely részét, egy másik, feltételezetten jó ember megkérdőjelez egy másik bibliai könyvet, így a hitetlenség lassan beférkőzik a fiatalok elméjébe. Az igazság ismerete rövid időn belül meggyengül, és a hitük zavarossá válik. Már nem tudják, mit higgyenek...
Amikor az ember az alapra, Jézus Krisztusra, az erős Sziklára veti lábait, a minden ismeret, bölcsesség és lelki hatékonyság Forrásától nyer erőt, így mindenki láthatja, hogy melyik táborhoz tartozik – azokhoz, akik megtartják a parancsolatokat, vagy azokhoz, akik áthágják a rendeléseket. Immánuel Fejedelem fejünk felett lobogó zászlaja el fog oszlatni minden kételyt, és mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy mi megtartjuk Isten parancsolatait, és rendelkezünk a Jézus Krisztus bizonyságtételével. Jézus Krisztus szeretete szorongat minket. – The Upward Look, 370./old.
