Kit választunk, melyik úton haladunk?

Amikor a lélek aláveti magát Krisztusnak, új erő veszi birtokába az új szívet. Olyan változás megy végbe, amelyet az ember maga sohasem képes véghezvinni. Természetfeletti munka ez, természetfeletti elemet visz az emberi természetbe. A Krisztusnak alárendelt lélek az Ő vára lesz, melyet megtart e lázadó világban. Szándéka az, hogy az övén kívül semmilyen hatalmat ne ismerjenek el. A mennyei közbenjárók által így birtokba vett lélek már bevehetetlen a Sátán ostromának. Ám, ha csak alá nem vetjük magunkat Krisztus irányításának, a gonosz fog uralkodni felettünk. Elkerülhetetlenül a világ feletti uralomért vívó két nagyhatalom egyike vagy másika irányít bennünket. Nem szükségszerű, hogy szabad akaratból a sötétség országának szolgálatába álljunk, uralma alá kerüljünk. Csak éppen el kell mulasztanunk a szövetségkötést a világosság országával. Ha nem működünk együtt a mennyei közvetítőkkel, akkor Sátán veszi birtokba a szívet, s lakóhelyévé teszi. A gonosz elleni egyetlen védekezés az, ha hit által Krisztus lakozik a szívben, igazságban. Hacsak nincs élő kapcsolatunk Istennel, sohasem állhatunk ellent a szentségtelen hatásoknak – önszeretetnek, saját vágyaink kielégítésének, a bűnre való kísértésnek. Lemondhatunk számos rossz szokásról, egy időre elhagyhatjuk Sátán társaságát, de ha nincs élő kapcsolatunk Istennel, ha nem vetjük alá magunkat neki percről percre, vereséget szenvedünk. A Krisztussal fenntartott személyes ismeretség és folytonos közösség híján az ellenség kénye-kedvének vagyunk kiszolgáltatva, s végül az ő parancsait kell végrehajtanunk”. (Ellen G. White: Jézus élete.  266-267./old.)

Üzenet a Laodiceának

 

(Kol 2:1-3). Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, (2) hogy szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. (3) Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. /RÚF/

(Kol 4:16-18). Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet ti is felolvassátok. (17) És mondjátok meg Arkhipposznak: Legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban! (18) A köszöntést én, Pál írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg az én fogságomról! Kegyelem veletek! /RÚF/

Isten népének történelmét áttekintve újból és újból ugyanazokat a problémákat látjuk. A próféták azért panaszkodtak, mert Izrael népe világi módon akarta tisztelni az Urat. Felszólították őket, hogy térjenek meg, még mielőtt túl késő lenne. Ézsaiás így kesergett:

  „Milyen paráznává lett a hű város” (Ézs 1:21), /ÚRK/! Biztatta a népet, hogy térjenek vissza Istenhez, nyerjenek bűnbocsánatot, tisztuljanak meg. 

(Ézs 1:16-20). Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, (17) tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét! (18) Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. (19) Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. (20) De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. – Az Úr maga mondja ezt. /RÚF/] 

Keresztelő János (Mt 3:2, 8-10). Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! (8) Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, (9) és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. (10) A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. /RÚF/ 

 ...és Jézus (Mt 4:17). Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! /RÚF/; 

(Mt 12:33-37). Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. (34) Ti viperafajzatok! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (35) A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő. (36) De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: (37) mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bűnösnek. /RÚF/) 

...egyaránt megtérésre hívta az izraelitákat, hogy olyan gyümölcsöt teremjenek, ami megáll a végidei ítéletben. Az apostolok üzenete is hasonló. 

(ApCsel 2:38). Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. /RÚF/; 

(ApCsel. 3:19). Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; /RÚF/; 

(ApCsel 17:30). A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. /RÚF/;

 (2Kor 7:9-10). de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy szomorúságotok megtéréshez vezetett: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. (10) Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. /RÚF/

(Ézs 60:1-3). Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. (2) Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. (3) Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. /RÚF/

(Jel 18:1-4). Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet. (2) És ezt kiáltotta erős hangon: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan madár és minden tisztátalan és utálatos állat rejtekhelyévé lett. (3) Mert féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői. (4) Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; /RÚF/

(Ézs 62:1-5). Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya. (2) Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes király. Új neveden szólítanak téged, amelyet az Úr maga ad majd neked. (3) Ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. (4) Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az Úr, és országodnak ő lesz a férje. (4) Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened. /RÚF/

(Jel 19:7-8). Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, (8) és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. /RÚF/

Isten egyesíteni fogja a mennyet és a földet. A nagy küzdelem miatt azonban ezt szakaszosan kell végrehajtania. 

1. A Golgotánál Sátán elvesztette a mennyei lények még megmaradt rokonszenvét is.  (Jn 12:31). Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme./RÚF/

2. Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett szolgálatával, az ítélettel Isten népe készséges lesz „minden jóra”, hogy cselekedjék „az Ő akaratát” felkészülnek a mennyre.  (Zsid 13:21). tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. /RÚF/) 

3. A millenniumi ítélettel és utána a végítélettel örökre elrendeződik minden kérdés, ami addig megmaradt. A bűn és a meg nem térő bűnösök elpusztulnak a tűz tavában, ami megtisztítja a földet is. (Jel 21:8). De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál. /RÚF/ 

4. A menny és a föld csak a bűn eltörlése után egyesülhet végre. (Jel 21:3). Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, /RÚF/

White idézet: Isten Fia leszállt, hogy az elesetteket felemelje. Otthagyta a magasságot, a bűn nélküli világokat, a kilencvenkilencet, akik szerették Őt, és lejött erre a földre, ahol „megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért”. (Ézs 53:5) Minden dologban hasonlóvá vált testvéreihez; olyan testet öltött fel, mint a mienk. Megtapasztalta, mit jelent éhesnek, szomjasnak és fáradtnak lenni. Táplálékkal tartotta fenn életét, és alvással erősítette testét. Idegen és vándor volt a földön – a világban élt, de nem e világból való volt. Megkísértetett és háboríttatott, ahogyan napjainkban is férfiak és nők megkísértetnek és háboríttatnak, de a bűntől mentes maradt. Mindenkor gyöngéd, részvétteljes, szeretetteljes volt, másokkal szemben elnéző. Isten jellemét így szemléltette lényében. „Az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk…, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14) 

A kolosséi hívőket a pogányság szokásai és befolyása vette körül, abban a veszélyben forogtak, hogy elszakadnak az egyszerű evangéliumtól. Pál tehát ettől óvta őket, amennyiben Krisztusra, mint egyedül megbízható vezetőjükre irányította tekintetüket. „Mert akarom, hogy tudtotokra legyen” – írta nekik –, „hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak és mindazokért, akik nem láttak engem személy szerint e testben, hogy vigasztalást vegyen az ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére.” (Kol 2:1-2) 

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel... Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne. Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való. Mert Őbenne lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg. És Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.” (Kol 3:4, 6-10) 

Krisztus előre megmondta, hogy hitetők lépnek fel, akiknek befolyása által „a gonoszság megsokasodik” és „a szeretet sokakban meghidegül”. (Mt 24:12) Ezek felől intette a tanítványokat, mert innen nagyobb veszélyek fenyegetik a gyülekezetet, mint üldöző ellenségeik részéről. Pál is ismételten óva intette a hívőket ezektől az álnok tanítóktól. Elsősorban ettől a veszélytől óvakodjanak; mert amennyiben befogadják ezeket a hamis tanítókat, a tévelygésnek nyitják meg a kaput. Az ellenségnek lehetővé teszik, hogy az újonnan megtérteknek lelki ítélőképességét elhomályosítsa, és bizalmukat megrendítse. Krisztus a zsinórmérték, akihez szabva kell megvizsgálni az előadott tanokat. Mindazt utasítsák vissza, ami tanaival nem egyezik. A bűnért megfeszített, halottaiból feltámadt és mennybe felszállt Krisztus – ez az üdvösség tudománya, amelyet elsajátítaniuk és tanítaniuk kell. – Az apostolok története, 472-473./old.

E világban élve, de nem ahhoz ragaszkodva

 (Kol 4:14-15). Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. (15) öszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet. /RÚF/

(2Tim 4:10-11). mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. (11) Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. /RÚF/

János apostol arra tanít, hogy „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete”. (1Jn 2:15), /ÚRK/ Lukács annyira szerette Jézust és az Ő országát, hogy mindvégig, bármi áron Pál mellett maradt, de Démász jobban szerette ezt a világot, mint az eljövendőt. 

(Mk 13:32-37). Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. (33) Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. (34) Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. (35) Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; (36) ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! (37) Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok! /RÚF/ 

(Tit 2:11-14). Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, (12) és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, (13) mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, (14) aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. /RÚF/ 

(2Pt 3:10-14). De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. (11) Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, (12) akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! (13) De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik. (14) Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben. /RÚF/ 

(Jel 3:17-21). Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: (18) tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (20) Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (21) Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. /RÚF/

Jézus és az apostolok gyakran figyelmeztettek: „Vigyázzatok”, legyetek éberek, álljatok készen, hogy az Úr visszatérése ne érjen meglepetésként! Sajnos sokan nem végzik el a felkészülés szükséges feladatait, mint ahogy a tanítványok sem fogadták meg Jézus szavait: „Vigyázzatok és imádkozzatok.” (Mk 14:38) Az egész onnan indul ki, hogy ki vagy mi lakik a szívünkben, ugyanis nem szolgálhatunk két urat. A Laodiceának szóló üzenetben Jézus pontos receptet ad. Először is térjünk meg bűneinkből. Másodszor ki kell tárni a szívünket Jézus előtt, engedjük, hogy birtokába vegye. Harmadszor pedig így tehetünk szert a hit és a szeretet tűzben megpróbált „aranyára”, így győzhetjük le a kísértéseket. 

White idézet: Dániel államférfiként szolgált Babilonban… Hűséges szolgálata révén arról tett bizonyságot a babilóniaiaknak, hogy az ő Istene élő Isten, Isten akarata szerint nem csupán egy faragott kép, mint az általuk imádott istenek. Az Úr meg akarta mutatni nekik, hogy van nagyobb király Babilon királyánál – Isten, akit a héber ifjak imádnak. Ők Istent magasztalták. Tudták, hogy az igazság elvei alapján kell élniük, ezért elutasították a király asztalánál felszolgált húst és bort. Mivel megtartóztatták magukat a tiltott ételektől, ezért határozott különbség mutatkozott az ő ábrázatuk és azok ábrázata között, akik kielégítették az étvágyukat. 

Sokan gúnyolódtak velük, de ezek az ifjak készek voltak hűséget tanúsítani még az apró dolgokban is. Ezért az ábrázatuk sokkal szebb volt, mint azoké, akik ettek a király ételeiből. Egyszerű étrendjüknek köszönhetően tiszta maradt az elméjük. Jobban fel tudtak készülni a tanulásra, mivel sosem tapasztalták meg a nehéz ételek okozta kellemetlenségeket. Fizikai szempontból is felkészültek a munkára, hiszen sosem voltak betegek. Tiszta elmével gondolkodhattak és dolgozhattak. Istennek engedelmeskedve olyan dolgokat végeztek, amelyek erősítették felfogóképességüket és memóriájukat. Isten úgy rendelkezett, hogy Dániel és társai által a babilóniai emberek megismerjék a zsidók vallását, és megtudják, hogy Isten uralkodik minden birodalom fölött… 

Az Úr azt szeretné, hogy a hetednapi adventisták hasonlóképpen tegyenek bizonyságot róla. Ne rejtőzzenek el a világ elől. A világon kell élniük, de nem a világban. Magatartásuk által el kell különülniük a világtól. Tiszta jellemet kell bemutatniuk, hogy a világ megláthassa: az igazság, amiben hisznek, teszi őket őszintévé minden cselekedetükben, és akikkel kapcsolatba kerülnek, megérthessék, hogy az igazság által szentelődtek meg, és hogy az elfogadott igazság teszi őket Isten fiaivá és leányaivá, a mennyei Király gyermekeivé, a királyi család hűséges, igazságos és nemes tagjaivá… 

Munkánkat érdemes jól végezni. Legyünk hűségesek a legapróbb feladatokban, mint ahogy abban is, ami a legnagyobb áldozatot követeli meg. Mindazoknak, akik Dániel példáját követve tesznek bizonyságot az igazságról, és a mértékletesség elvei alapján élnek és cseleksznek, az Úr olyan bátorítást nyújt, amilyet Dánielnek nyújtott. – Christ Triumphant, 352./old., december 11. 

Tökéletesen, teljes meggyőződéssel

 Már több könyvet írtak a céltudatos életről és gyülekezetről. A „céltudatosság” még önmagában talán nem feltétlenül elég, de a világos „célra összpontosító” hozzáállás alapvetően fontos minden értelmes dolog elvégzéséhez. Pál, a munkatársai és a többi apostol élete és szolgálata az ilyen összpontosítás remek példája. 

Fil 3:13-14. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. /RÚF/

 Az eredmények magukért beszélnek: az evangélium szélsebesen terjedt az egész Római Birodalomban, sőt még azon túl is. 

(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/) Ugyanilyen összpontosításra van ma is szükség. 

(Kol 4:12-13). Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata. (13) Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak. /RÚF/

Epafrásznak valószínűleg fontos szerepe volt abban, hogy az evangélium eljutott Kolosséba és más, közeli városokba is, mint Laodiceába és Hierápoliszba. Üdvözletei és imádságai bizonyára nagy bátorítást jelentettek e gyülekezetek tagjainak. Imájában Epafrász egyértelműen arra fókuszált, hogy „megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Isten minden akaratában”. (Kol 4:12), /ÚRK/ Vizsgáljuk meg ennek az imának a fontos elemeit! 

Megállhassatok. A görögben ez a szó azt jelenti, hogy erősen, mozdíthatatlanul állni, ami csak úgy lehetséges, ha „alapos és erős” az ember hite, meggyőződött az evangélium igazságáról. 

(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/)

 Pál többször is használja, utalva „az ördögnek minden ravaszságával” (Ef 6:11) vívott küzdelemre, illetve arra, hogy Isten erejével kell ellenállni a sötétség erőinek, felöltözve „az Isten minden fegyverét”. 

(Ef 6:10-18). Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. (11) Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/; 

 (2Tim 2:19). Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” /RÚF/

Tökéletesen. Ez a szó a jellem tökéletességére utal, aminek legfőbb kifejeződése az áldozatos szeretet. 

(Mt 5:44, 48. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, (45) hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (46) Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? (47) És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? (48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. /RÚF/

 Azoknak a tökéletességéről van itt szó, akik nem állítják, hogy „már elérték volna”. 

(Fil 3:12-15). Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. (13) Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (15) Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; /RÚF/ 

Teljes meggyőződéssel. Ez a kifejezés erőteljes, azt jelenti, hogy valamit teljesen betölt, teljesen végrehajt. Ábrahámra is vonatkozik, aki „teljesen elhitte”, hogy ígérete szerint Isten képes megtenni azt, ami emberileg lehetetlen. 

 
(Róm 4:21). és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. /RÚF/ Megtaláljuk Pál esetében is, amikor megerősítette őt az Úr, azért, hogy „teljesen elvégezzem az ige hirdetését” (2Tim 4:17), /ÚRK/ 

Az Isten minden akaratában. A „minden” szó átfogó értelmű. Pál maga is azért imádkozott, hogy a kolossébeliek igazán megismerjék Isten akaratát, és járjanak „az Úrhoz méltóan, teljes tetszésére” (Kol 1:9-10, ÚRK), az Ő „dicsőségének hatalma szerint” (Kol 1:11, ÚRK) 

White idézet: A Végtelen – aki egyedül volt, képes rendet és szépséget teremteni a természet sötétségének káoszából és zűrzavarából – képes leigázni az ember lázadó szívét, és életét az isteni akarattal összhangba hozni. Csak az Ő Lelke tudja elfojtani az ember lázadó indulatait... 

Napról napra fejlesztjük a jellemet, és az örökkévalóságnak építünk. Isten azt akarja, hogy életünkkel adjunk példát a világi embereknek arra, hogy milyennek kellene lenniük, és mivé válhatnak a Krisztus evangéliumának engedelmeskedve. Helyezzük magunkat Isten kezébe, hogy úgy bánjon velünk, ahogy a legjobbnak látja… „Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”. (1Kor 3:9) Ha vele együttműködve építkezünk, napról napra szebb és arányosabb lesz az általunk felépített ház az Építőmester keze alatt, és az örökkévalóságon át fennmarad. 

A megszentelődés folyamatos munka, mely az embereket egyre magasabbra és még magasabbra vezeti. Nem hagyja el a szeretetet, hanem behozza az életbe, mint a kereszténység lényegét. 

Krisztus azt mondja nekünk: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5:48) Ő a mi példaképünk. Földi élete során mindig kedves volt, és szelíd. A befolyása mindig „jó illat” volt, mert benne lakott a szeretet teljessége. Soha nem volt keserű és megközelíthetetlen, és nem kötött kompromisszumot a rosszal, hogy kegyelemre szoruljon. Ha mi is az ő igazságosságát bírjuk, akkor olyanok leszünk, mint Ő szelídségben, türelemben és önzetlen szeretetben. Vajon az Ő jelenlétének napsütésében a kegyelme által nem törik össze a szívünk? Őrizzük a hitvallásunkat! Ékesítsük szép jellemvonásokkal az életünket! Nem krisztusi, hanem sátáni a kemény beszéd és tett. Ragaszkodjunk-e tökéletlenségeinkhez és torzulásainkhoz, hogy majd Jézus szégyenkezzen miattunk? Megígérte nekünk a kegyelmét. Ha elfogadjuk, megszépíti az életünket… A torzulásokat jóságra, tökéletességre cseréli. Életünket azok a kegyelmi áldások díszítik majd, amelyek olyan széppé tették Krisztus életét. – Mennyei helyeken, 31./old., január 25. 

Az Úr Jézus a Szentlélek által munkálkodik. A Szentlélek Őt képviseli a Földön. A Lélek által lelki életet sarjaszt az ember szívében, megeleveníti jóra való erejét, megtisztítja a romlottságtól, és alkalmassá teszi Isten országa számára. Jézus nagy áldást áraszthat, és gazdag ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ő a csodálatos tanácsadó, akinek bölcsessége és ereje végtelen. Ha elismerjük Lelkének hatalmát, és alárendeljük magunkat átformáló munkájának, akkor tökéletesen állhatunk elébe. Nagyszerű gondolat! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve”. (Kol 2:910) Az emberi szív nem lehet boldog, amíg át nem adja magát Isten Lelke hatásának, aki a megújult szívet Jézus Krisztus képére alakítja át. A Lélek befolyására az ellenségeskedés hitté és szeretetté alakul át, a büszkeség pedig alázatossággá válik. A lélek felismeri az igazság szépségét, jellemének kiválósága és tökéletessége által Krisztus megdicsőül. Amikor ezek a változások végbemennek, az angyalok énekelnek. Isten és Krisztus örvendezik az isteni képmásra formálódó lélek felett. – Isten csodálatos kegyelme, 196./old., július 7. 

Egyházi kapcsolatok

 

Ma, az internet, a közösségi média és a megszámlálhatatlanul sok eszköz által összekötött világban nem is tudjuk igazán elképzelni, milyen kihívást jelenthetett Pálnak, hogy éreztesse a különböző gyülekezetekkel: egy jóval nagyobb közösség részei lettek, mint csak a saját gyülekezetük. 

(Kol 4:10-11). Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, aki felől utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; (11) köszönt továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. /RÚF/

(Kol 4:7-9). Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tikhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. (8) Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja szíveteket. (9) Vele megy Onészimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. /RÚF/

Pál a hittestvérek közötti kapcsolatokat alapozza és erősíti meg az üdvözletek küldésével. Innen tudjuk, hogy Márk Barnabás unokaöccse. Az apostol így készítette elő Márk lehetséges kolosséi látogatását. Arisztarkhoszt úgy mutatja be, hogy „fogolytársam”, vagyis ő is fogságban volt Pállal. Mindketten „Isten teljes fegyverzetével” (Ef 6:10-11), /ÚRK/ harcoltak azért, hogy szabaddá tegyék Sátán foglyait, akik azután Isten országát szolgálhatják. 

(2Tim 2:1-4). Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. (2) És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. (3) Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. (4) Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. /RÚF/ 

Pál szintén elismeréssel szólt megbízható munkatársáról, Jézusról/Jusztuszról (görögül hasonló hangzású zsidó és római nevek, mint Saul/Pál). Az apostol fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Arisztarkhosz, Márk és Jusztusz zsidó származású hívők, „körülmetéltek” 

 (Kol 4:11) köszönt továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem./RÚF/

Azután megnevez három pogány hátterű hívőt is: Epafrászt, Lukácsot és Démászt. 

(Kol 4:12-14). Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata. (13) Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak. (14) Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. /RÚF/

Beszédes az is, hogy noha az egyházban volt bizonyos feszültség zsidók és pogányok között, Pál munkatársai azonban eredményesen együtt tudtak működni – egységesen, harmonikusan. A „csak” szóval mintha az apostol azt akarná kifejezni, hogy csalódott, mert szenvedései idején nem állt mellé több zsidó származású hívő. Viszont azt is fontos megjegyezni, hogy János Márk, aki néhány évvel korábban, az első misszióút során elhagyta Pált és Barnabást. 

(ApCsel 13:13). Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. /RÚF/), ekkor már nemcsak hűségesnek bizonyult, hanem „vigasztalására” is volt az apostolnak. 

(ApCsel 15:36-40). Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk. (37) Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. (38) Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. (39) Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. (40) Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; /RÚF/

White idézet: Bárcsak ezen szavakat ismételgetné minden lélek, és gyakorolná igazságait, így teljesítve azt, amiért Jézus Krisztus imádkozott. Nem kért lehetetlent az Atyától. Olyan dolgokért imádkozott, amelyekre szükségük van tanítványainak, hogy egyek lehessenek egymással, Istennel és Jézus Krisztussal. Minden, ami ennél kevesebb, nem éri fel a keresztényi jellem tökéletességét. A szeretet aranylánca, amely összeköti a hívők szíveit, és szeretetközösséget, egységet alkot Krisztussal és az Atyával, tökéletes kapcsolatot teremt, és bizonyságot tesz a világnak a kereszténység megcáfolhatatlan erejéről… 

Akkor az önzés gyökerestől ki lesz tépve, és hitetlenség nem lesz többé. Már nem lesznek viták és széthúzások. Nem lesz megátalkodottság senkiben, aki Krisztushoz kötődik. Senki sem fog függetlenségre vágyni, mint az engedetlen gyermek, aki indulatosan ellöki magától a kezet, amely vezetni szeretné, mert egyedül akar járni. 

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:34-35) Sátán tudja, hogy ilyen bizonyságtevés a világ előtt képes átformálni az emberi jellemet. Nem örül, hogy ilyen világosság árad azoktól, akik vallják, hogy hisznek Krisztusban, ezért minden álnokságát latba veti, hogy elszakítsa az aranyláncot, amely egybefogja az igazságban hívők szíveit, és szoros egységben tartja őket az Atyával és a Fiúval… 

Hiszünk Jézus Krisztusban. Lelkünk Krisztussal egyesül. Ő mondotta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek… Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (Jn 15:16-17) – That I May Know Him, 173./old. 

Nincs széthúzás azok között, akik valóban ápolják kapcsolatukat Istennel. Az összhang, béke és szeretet lelkülete, a szívükben uralkodó isteni Lélek összhangot, szeretetet és egységet teremt. Sátán gyermekeiben ezzel pontosan ellentétes lelkület dolgozik. Állandó a nézetkülönbség. Az összetűzések, irigység és féltékenység az uralkodó jegyek. A keresztényt Krisztus alázatossága jellemzi. A jóság, kedvesség, szánalom a végtelen Bölcsességtől ered. Ezzel ellentétes annak a szívnek a megszenteletlen gyümölcse, amely nincs Jézus Krisztussal összhangban. – Krisztusi élet, 300./old., október 13. 

A misszió tanulságai

Az evangélium terjesztéséről sokat tanulhatunk Páltól. A becslések szerint több mint húszezer kilométert tett meg az útjai során. Egészen elképesztő, hiszen többnyire gyalogszerrel járt, és az ideje egy részében fogságban volt. 

Sok időt töltött olyan kereskedelmi központokban, mint Korinthus vagy Efezus, ahonnan az üzenet eljuthatott a környező városokba is. Az általa alapított gyülekezetekbe vissza is tért, hogy erősítse és bátorítsa az új hívőket. Amennyiben személyesen nem tudta felkeresni őket, leveleket küldött nekik, hogy tudják: nem feledkezett meg róluk, törődött velük. 

(Ef 6:21). Azért pedig, hogy ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, /RÚF/

(Kol 4:7-9). Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tikhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. (8) Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja szíveteket. (9) Vele megy Onészimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. /RÚF/

Bizonyos dolgokat jobb elmondani, mint leírni. Érdekes volna megtudni, hogy milyen híreket vitt a két férfi Kolosséba. Pál szavaiból arra lehet következtetni, hogy azt akarta: „megismerjétek dolgainkat, és megvigasztalja szíveteket”. (Kol 4:7), /ÚRK/ Bizonyára beszéltek az apostol fogságának körülményeiről. Mindenesetre ez a közlés azért is fontos volt, mert fenntartotta a személyes kapcsolatokat és összekötötte a hívőket. 

Nyilván megbízható hírnök volt Tükhikosz, akinek a neve azt jelenti, hogy „szerencsés”. Pál úgy mutatja be, hogy „hű szolga és szolgatárs”. (Kol 4:7), /ÚRK/ Egyike volt a két férfinek, akiket azért választott ki Ázsiából. 

(ApCsel 20:4). Elkísérte őt a béreai Szópatrosz, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tikhikosz és Trofimosz. /RÚF/), hogy elkísérjék a jeruzsálemi rászoruló hívők részére gyűjtött adománnyal. Pál második római fogsága idején is az apostollal volt, onnan küldte el Efezusba, hogy ott erősítse a munkát. 

(2Tim 4:12). Tikhikoszt elküldtem Efezusba. /RÚF/) Azon is gondolkozott, hogy elküldi Tituszhoz Krétára.

 (Tit 3:12). Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tikhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.  /RÚF/) Vele tartott Onézimosz is, aki Pál munkája nyomán tért meg Rómában. Onézimoszt szintén hűségesnek nevezi. 

Pál értesülni szeretett volna a Kolosséban élő hívők körülményeiről. Nem lehetett nehéz üzenni neki valakivel, akit elküldtek hozzá, talán éppen Tükhikoszt. Pál ezúton is kifejezte az ottani hívők iránti szeretetét és törődését, még ha személyesen nem is járt a gyülekezetükben. Erősítette őket, hogy aztán el tudjanak jutni másokhoz is. 

Pál levelének személyes utalásai hogyan mutatják be, hogy milyen ember volt? Hogyan hitelesítik a szolgálatát? 

White idézet: Isten családjához tartozunk, a gyermekei vagyunk, és Ő tanít meg arra, hogy mi történik körülöttünk és mi vár ránk a jövőben. Éber és komoly várakozásra van szükségünk, hogy felkészülhessünk a hamarosan bekövetkező ünnepélyes eseményekre. Sajnos vannak Krisztusban tökéletes férfiak és nők, akik nem szánnak elegendő időt a várakozásra, elmélkedésre és Isten csodálására. Habár elcsendesedési időt kell félre tennünk az imádkozásra és az elmélkedésre, amikor kimegyünk a zsúfolt városból, hogy Istennel legyünk, tőle tanuljunk és megértsük a ránk vonatkozó akaratát, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy figyelmeztető üzenetet kell közölnünk a világgal. 

Énokh Istennel járt, és közben figyelmeztette kortársait. Szavai és tettei, kegyes példaadása állandó bizonyságtevés volt az igazság mellett. Olyan korban, amely hátráltatta a tiszta és szent jellemfejlődést, ő engedelmes életet élt. A föld annyira megtelt gonoszsággal, hogy Isten kénytelen volt özönvíz által eltörölni az emberiséget. A szó szoros értelmében felforgatta a világot, hogy kipusztítsa a romlást. 

Énokh szent volt, mert Istennel járt az Isten útján. Példát adott arra vonatkozóan, hogy milyenek lesznek majd azok, akik Krisztus eljövetelekor felemeltetnek a felhőben Uruk fogadására. Olyanoknak kell lennünk, mint Énokh. A személyes kegyességet ötvöznünk kell a legkomolyabb figyelmeztetésekkel és felhívásokkal. Be kell mutatnunk a hamarosan bekövetkező eseményeket. A következő tanácsot kaptuk: „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” Komoly erőfeszítések árán kell készítenünk az Úrnak útját, és egy népet kell felkészítenünk eljövetelére. A lélek minden buzgalmát be kell vetnünk az Urunkért végzett szolgálatba. A lélek mécsesét olajjal feltöltve és égve kell őriznünk. 

Az Istenért végzett szolgálat a teljes lényünket igényli – a szívet, az elmét, a lelket és az erőt. Ezeket minden visszatartás nélkül fel kell kínálnunk Istennek, hogy ne a föld, hanem a menny tükröződjék vissza rólunk. Föl kell ébreszteni elménk érzékenységét azon munka iránt, amelyet végeznünk kell minden társadalmi réteg, gazdagok és szegények, tanultak és tanulatlanok körében. Be kell mutatnunk a jó Pásztor gyöngédségét, amint átöleli báránykáit, és biztonságban terelgeti nyáját a veszélyek között. Krisztus követőinek be kell mutatniuk az Ő szelíd és megértő voltát, mint ahogy azon vágyát is, hogy szeretné megosztani velünk azokat az igazságokat, amelyek az örökéletet jelentik befogadóinak. – Christ Triumphant, 46./old., február 9. 

Isten akarata szerint

„Mindenben hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.” (1Thessz 5:18), /ÚRK/

A Kolossé levél utolsó szakasza bepillantást enged Pál munkatársainak széles hálózatába. Az apostolok cselekedeteiből megtudjuk, hogy először Barnabással kezd együtt dolgozni, majd Szilásszal. A későbbiekben áttekintést kapunk az apostol három missziós útjáról. 

Pál missziós stratégiája. Ennek részét képezte, hogy jól kamatoztatta az időt és a forrásokat is a Római Birodalom fő központjainak elérése érdekében. Közben tehetséges gyülekezeti munkásokat is kiképzett, hogy el tudjanak menni azokba a városokba, ahová ő maga nem jutott el, így például Kolosséba, Laodiceába és Hierápoliszba. 

Utazásai alatt, személyes látogatásai során Pál következetesen törekedett arra, hogy kapcsolatot teremtsen a különböző gyülekezetek és emberek között, fogságaiból pedig főleg a levelei által érte el ezt. Tisztán látta: az evangélium missziójának a sikere azon múlik, hogy mindenki együttműködjön – zsidó és pogány hátterű keresztények, férfiak és nők, mint Tükhikosz, Arisztarkhosz, Jusztusz, Epafrász, Lukács és Nimfa. 

Az utolsó versekbe Pál igen sok mindent belefoglal, így egy Arkhipposz nevű férfinek szóló személyes bátorítást is. Az apostol mindent megtett azért, hogy erősítse a gyülekezeteket, ameddig csak volt rá lehetősége. 

White idézet: Tervezhetünk olyan irányt is az életünknek, amelyet saját becsvágyunk vagy önző érdekeink vezérelnek. Az Úr ismer mindent kezdetétől a végégig. Tudja, hogy milyen kapcsolatot ápoljon az ember Istennel és embertársával. Látja, milyen jellem és szándék vezérli a kapcsolatait, és tudja, milyen hatással lesz másokra, és hogy ezzel ártani fog embertársainak. Megtörténhet, hogy az illető nem fogja fel tisztán az ok-okozat közötti összefüggéseket, ezért olyan emberekkel lép kapcsolatba, akik nem biztos, hogy mellé állnak, amikor segítségre szorul. 

Vannak hátrányos következményekkel járó kapcsolatok. Ezért az ember nem bízhat saját ítélőképességében. Tapasztalás által fogja felismerni tévedéseit. Az Úr szándéka az, hogy Őtőle származzon a nehéz helyzetben levő lélek legnagyobb nyeresége, és kész elkezdeni valami újat az életében, olyat, amire nem is számított. Mit kell tegyen az ilyen ember? Egyetlen biztonsága, ha félreteszi vágyait és terveit, és így szól: „Uram, ne az én akaratom, hanem a te akaratod teljesüljön!” … 

Mind a kis, mind pedig a nagyobb dolgokkal kapcsolatosan a következő kérdés fogalmazódik meg bennem először: Mi Isten akarata ezen a téren, mivel az Ő akarata az én akaratom is. „Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sám 15:22) Ki fog ártani nektek, ha jót cselekesztek? Isten elvárhatja az embertől, hogy végezzen el egy nehéz vagy kimerítő feladatot, vagy töltsön be különleges pozíciót. Az Úr rábízott egy munkát, ezzel viszont az életét, de akár az örök életét is kockáztatja. Ilyen pozíciót töltött be Krisztus, amikor eljött földünkre és szembeszállt az elbukott angyalok lázadó fejedelmével. Isten tervet készített, Krisztus pedig elfogadta a rá szabott pozíciót. Készen állt egyedül megküzdeni az ellenséggel, és ezt kell tennie minden embernek is. Krisztus fel lett ruházva a menny összes erejével, hogy felkészülhessen a küzdelemre, és az ember is, ha Isten útján jár és az Ő akaratát követi, ugyanilyen támogatásban részesül. Ugyanazok a mennyei értelmes lények fognak munkálkodni az üdvösség örököseiért is, hogy legyőzhessenek minden kísértést, amint Krisztus is győzött. Viszont, ha valaki bármilyen okból is szembehelyezkedik Isten akaratával, legyőzi őt a kísértés… Senki sincs biztonságban, ha azt hiszi, hogy egyedül dönthet. – The Upward Look, 48./old.

A 7-es szám isteni jelentése a Bibliában

A 7-es szám az egyik legerőteljesebb és leggyakrabban előforduló szám a Bibliában. Az isteni tökéletességet, a teljességet és a szellemi beteljesedést jelképezi. Amikor a Szentírásban megjelenik a 7-es szám, azt jelzi, hogy Isten munkája befejezett, tökéletes és teljes az Ő isteni terve szerint.

1. Isten tökéletes teremtése

A kezdet kezdetén Isten mintát adott. Hat nap alatt teremtette meg a világot, a hetedik napon pedig megpihent (1Mózes 2:2–3).

A hetedik napot megáldotta és megszentelte — ezzel jelezve a teremtés befejezését és a szombat, a nyugalom és szentség napjának megalapítását.

2. Isten hét Lelke

A (Jelenések 1:4)-ben és az (Ézsaiás 11:2)-ben olvashatunk Isten hét Lelkéről, amely a Szentlélek teljességét és tökéletességét jelképezi: bölcsesség, értelem, tanács, erő, ismeret, az Úr félelme és az Úrban való gyönyörködés.

3. Hét napig tartó körüljárás Jerikó körül

Isten azt parancsolta Józsuénak és Izráel fiainak, hogy hét napon át járják körül Jerikót, és a hetedik napon leomlottak a falak (Józsué 6:15–16).

Ez azt mutatja meg, hogy a győzelem akkor jön el, amikor Isten tökéletes időzítése és az engedelmesség találkozik.

4. Az Úr hét ünnepe

A (3Mózes 23)-ban Isten hét ünnepet rendelt el Izráel számára — mindegyik Krisztuson keresztül mutatja be az Ő tökéletes megváltási tervét.

A Pászkától a Sátoros ünnepig ezek az ünnepek Isten teljes üdvösségtörténetét jelképezik.

5. A Jelenések könyve és a 7-es szám

A Biblia utolsó könyve tele van hetesekkel: 7 gyülekezet, 7 pecsét, 7 trombita, 7 pohár és még sok más.

Ez az ismétlődés Isten ítéletének beteljesedését és minden dolog végső helyreállítását jelképezi.

A 7-es szám emlékeztet bennünket arra, hogy Isten útjai tökéletesek, az Ő munkája teljes, és az Ő ígéretei biztosak.

Amikor a Szentírásban — vagy akár a saját életedben — találkozol a 7-es számmal, emlékezz: Isten uralkodik, és az Ő terve tökéletesen bontakozik ki.

Bölcsen járni

Mi a legfontosabb igazság, amit a keresztények megismerhetnek? Természetesen az, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, és ha hiszünk benne, örök életünk lehet. Erre az igazságra magunktól sosem jöhettünk volna rá, szükség volt a kinyilatkoztatásra, arra, hogy ezt meghalljuk. Isten Igéje nyilatkoztatja ezt ki. Rengeteg igazságról, ismeretről és bölcsességről soha nem szerezhettünk volna tudomást, ha Isten nem jelentette volna ki Igéjében. A kinyilatkoztatásokat azonban nem csak azért kaptunk, hogy elméleti ismerettel rendelkezzünk. Meg kell élnünk az igazságot, a tudást, a bölcsességet. 

(Kol 4:5-6). Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. (6) Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni. /RÚF/

Keresztényként sajnos néha nem krisztusi módon járunk el. Izrael is botránykőnek bizonyult az Istenben nem hívők között, amire Pál utalt is 

(Ézs 52:5). Most pedig mit tegyek – így szól az Úr –, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól az Úr –, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. /RÚF/ 

versét idézve): „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között” (Róm 2:24).

Nem mindegy, hogy milyen a magatartásunk, különösen, ha nem a velünk egy hitet vallók között vagyunk.

  (Tit 2:5). és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. /RÚF/; 

(2Pt 2:2). Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, /RÚF/) 

A keresztény család, vagy amikor a fiatalok együtt imádkoznak és nem a rosszban fognak össze, vagy csak egy kedves gesztus, a nyugodt, türelmes lelkület – ez mind sokat elárul azoknak, akik figyelik, hogy vajon őszinte-e a hitünk. 

(Kol 4:6) versében Pál főleg a szavainkra összpontosít: „Beszédetek mindenkor kellemes… legyen”. Ez több mint puszta kedvesség, udvariasság; Isten kegyelme szólaljon meg belőlünk, hassa át a szavainkat a Szentlélek befolyása által! 

„Sóval fűszerezett” – ez azt jelenti, hogy a beszédünk legyen mindig alkalomhoz illő, elgondolkodtató. 

„Hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok” (ÚRK). Csak a Szentlélek képes rá, hogy a kellő időben megadja nekünk a megfelelő, célravezető szavakat, miközben a hallgatót felkészíti arra az üzenetre, amit el „kell” mondanunk. 

(Kol 4:4). hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla. /RÚF/  

White idézet: Nem azt az ígéretet kaptuk Istentől, hogy valamilyen jövőbeli baj elhordozásához ad ma erőt. Azt sem mondta, hogy idő előtt aggódhatunk egy várt nehézség esetleges bekövetkezte miatt. Ha hit által járunk, a körülményeink sürgőssége szerint nyerünk erőt és megoldást Istentől. Hit által, nem pedig látás által élünk. Az Úr úgy tervezte, hogy kérjük tőle azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van. A holnapra szóló kegyelmet nem nyerhetjük el ma. Az ember rászorultsága alkalmat ad Istennek a közbelépésre… Isten kegyelmét soha ne tékozoljuk el! Ne értsük félre, és ne rontsuk meg, ugyanakkor ne adjuk át az enyészetnek se felhasználatlanul… 

Miközben a napi felelősséget hordozod Isten szeretetében, s engedelmes gyermekként és alázatos lelkülettel jársz, Istentől erőt és bölcsességet nyersz minden megpróbáló körülmény elhordozásához… 

Naponta közel kell húzódnunk erőnk forrásához, hogy amikor az ellenség áradata ránk tör, az Úr Lelke zászlót bonthasson felettünk való védelmében. Isten ígérete bizonyos. Meg fogja adni a mai naphoz szükséges erőt, kizárólag a jelen nehézségek elviseléséhez. Csak akkor lehet bizalmunk a jövőben, ha rendelkezünk a jelen nehézségeinek elhordozásához szükséges erővel… Ne vegyük kölcsön a jövő aggodalmait. Ma a mai nap megoldásaira van szükségünk. 

Sokakat leterhel a jövő bajain való aggódás. Szüntelenül azzal törődnek, hogy a holnap gondjait előrevetítsék. Megpróbáltatásuk nagy része csupán a képzelet szülötte. Jézus nem gondoskodott az ilyen terhek leemeléséről. Csak a mai napra ígéri meg kegyelmét. Felszólít, hogy ne terheljük és nyugtalanítsuk magunkat a holnap bajaival… 

Az Úr azt kívánja, hogy teljesítsük a ma kötelességeit, és viseljük a ma megpróbáltatásait. Ma őrizkedjünk attól, hogy megbántsunk valakit szavainkkal vagy tetteinkkel. Ma dicsérjük és magasztaljuk Istent. Hitünk gyakorlása által ma kell győzelmet aratnunk az ellenség felett. Ma keressük Istent, és ma tökéljük el, hogy nem nyugszunk bele távollétébe. Vigyázzunk, dolgozzunk és imádkozzunk úgy, mintha ez lenne az utolsó, rendelkezésünkre bocsátott nap. Milyen buzgó is lenne akkor az életünk. Milyen szorosan követnénk Jézust szavainkban és tetteinkben! – Isten csodálatos kegyelme, 261./old., szeptember 10. 

Egymásért imádkozni

 

(Kol 4:2-4). Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek! (3) Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát – amely miatt most fogoly is vagyok –, (4) hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla. /RÚF/

Amikor valaki különféle gondokkal küzd, legyen az családi, egészségügyi, anyagi vagy bármi más, az egyik legfontosabb, amit mondhatunk neki, hogy „Imádkozom érted!” Az ima a menny választott eszköze az összekapcsolódásra. „Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja azt, amit kérés nélkül nem árasztott volna ránk” (Ellen G.White: A nagy küzdelem. 453./old.) 

„Az imádságban állhatatosak, éberek legyetek, hálaadással” (Kol 4:2), /ÚRK/. A hálaadás arra utal, hogy az ima hitből fakad. Másutt azt mondja, hogy „minden időben” (Ef 6:18) és „Szüntelen”(1Thessz 5:17) imádkozzunk. Egészen különleges, hogy „amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk: de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8:26) 

Pál azt is kérte, hogy a megfelelő szavakat tudja mondani. Amikor a leveleit vagy Az apostolok cselekedeteiben feljegyzett beszédeit olvassuk, úgy képzeljük el, hogy ő mindig nagyszerűen fejezte ki magát, mindig pontosan tudta, mit kell mondania. Itt viszont kéri a hívőket, imádkozzanak azért, hogy „világosan” tudja hirdetni az üzenetet

(Kol 4:4). hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla./RÚF/

A vers végén használja a görög dei szót, amit így fordíthatunk: „ahogy mondanom kell”. Ezzel az evangélium hirdetésének fontosságára utal, ami Istentől ered. Felismerte, hogy az üzenetet feltétlenül képviselni kell a római kormányzat legmagasabb szintjén lévők között, a császár udvarában is. 

„Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni. Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság”. (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. 368-369./old.)

White idézet: Nem tudjuk felfogni Isten nagyságát és bölcsességét, sem szemünk elé képzelni azt a mérhetetlen távolságot, ami a Teremtő és kezének teremtményei között tátong. Aki a mennyekben lakik, a világegyetem uralkodói jogarát tartja a kezében, nem a mi véges mértékünk szerint ítél, és nem a mi számításunkkal számol. Tévedünk, ha azt képzeljük, hogy ami nekünk jelentős, Istennek is fontos, és ami nekünk kicsiny, az az Ő szemében is az… 

Egy bűntett sem jelentéktelen Isten szemében. A részegest lenézik, és rámondják, hogy bűne kizárja őt a mennyből. Ugyanakkor a büszkeség, önzés és irigykedés megrovás nélkül burjánzik, holott ez a fajta bűn különösen sérti Istent… Tisztánlátásra van szükségünk, hogy az Úr mértéke szerint mérhessük le a bűnt. 

Most, amíg tart a próbaidő, nem helyes ítéletet mondani másokról, és példaképnek tekinteni magunkat. Krisztus a példakép, kövessük Őt, lépjünk a nyomdokaiba. Vallhatjuk ugyan a jelenvaló igazság valamennyi pontját, de ha nem valósítjuk meg ezt az igazságot, semmi hasznunk belőle. Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk, hanem szeressük egymást, és imádkozzunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk eltévelyedik az igazságtól, sirassuk azt a személyt úgy, ahogyan Krisztus is sírt Jeruzsálem felett. Nézzük meg, mit mond mennyei Atyánk a tévelygőkről. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével; ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.” (Gal 6:1) 

Jézus úgy gondoskodik mindenkiről, mintha egyedül az a személy élne a Föld színén. Mint Isten hatalmas erőt fejt ki értünk. Mint idősebb fivérünk együttérez minden bánatunkkal. A menny fensége nem zárkózik el az elzüllött, bűnös emberiségtől. Főpapunk nem olyan büszke, hogy ne venne észre bennünket, és ne rokonszenvezne velünk, hanem olyan valaki, aki megkísértetett mindenekben, mégis ártatlan maradt. – Isten csodálatos kegyelme, 78./old., március 11. 

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” minden lelki tehetetlenségből, és hogy bűnös természetetek megváltozzon! Dolgozzatok szorgalmasan az örökkévalóságért! Imádkozzatok buzgón az Úrhoz, és álljatok szilárdan a hitben. Ne bízzatok emberi erőben, hanem bízzátok magatokat az Úr erős vezetésére! Most kell mindenkinek kijelentenie: „Ami engem illet, elhagyom a világot, és teljes szívből az Úrnak szolgálok.” – To Be Like Jesus, 336./old.