Isten ereje azoknak, akik üdvösségre vágynak.

 (1Kor 1:18).Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 

 ... üzenete egészen világos, félreérthetetlen. Hogy kinek mit jelent a kereszt, az attól függ, hogyan tekint rá. Az Isten ellen lázadóknak bolondság, de erő azoknak, akik üdvösségre vágynak. 

Mit vitt végbe Jézus értünk a kereszten? 

(1Kor 1:20). Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? /RÚF/

(1Pt 2:24). Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. /RÚF/

Láttuk, hogy az evangélium hirdetésekor kerülni kell a „bölcselkedő beszédet”, „hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét”. (1Kor 1:17), /RÚF/ 

(1Kor 1:17). Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. /RÚF/ ... fényében könnyebben érthető, hogy a bolondságnak miért Isten ereje az ellentéte, és nem az emberi bölcsesség. (1Kor 1:18) Az emberi bölcsességgel olyannyira ellentétben álló kereszt mutatja be, hogy valójában mennyire balga az emberi bölcsesség. 

(1Kor 1:18) görög szövege arra utal, hogy „akik elvesznek”, a tetteik következményeit kapják meg: „Mert a kereszt üzenete bolondság azoknak, akik tönkreteszik magukat”. A görög apollümi („elvész”) ige jelentheti még azt is, hogy „elpusztít”, „romlásba dönt” 

(Jn 10:10). A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. /RÚF/),  

(1Kor 1:19) versében a fordítása ez: „véget vetek”. /RÚF/ 

Mi történik itt? Az elveszettekre vonatkozó kijelentésnek Pál a 18. versben adja meg a bibliai alapját, a 19. versben pedig Isten szavait idézi verséből.

(Ézs 29:14). azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme is kevésnek bizonyul. /RÚF/ 

A 19. versben Isten áll a pusztítás mögött, ami látszólag ellentmond az előbbiekben említett önpusztító gőgnek. Azonban nincs itt ellentmondás. Arról van szó, hogy Isten elpusztítja azt, aki már pusztítja önmagát. 

Az elveszettekkel szemben pedig a „megtartatunk” (1Kor 1:18) kifejezés arra utal, hogy a megváltás egyedül Istentől jön. Pál azt mondja, hogy [Isten] ment meg bennünket, nem mi mentjük meg magunkat, arra mi természetesen nem lennénk képesek. Az üdvösségünk külső forrásból származik. A pusztulást az ember saját magának okozza, de a megmenekülést csak kaphatja, hiszen az kegyelmi ajándék a bűnösöknek. 

(1Kor 1:21). Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. /RÚF/ verséből világos, hogy Isten menti meg a hívőket. Ebben az értelemben bolondság, ha az ember visszautasítja azt, amit Isten felajánlott az emberiségnek Krisztus keresztje által

 (1Kor 1:30). Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, /RÚF/, ezzel hoz pusztulást a saját fejére. 

„Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban”. (Róm 6:23) 

Hogyan fejezi ki ez a vers is éppen azt, amit (1Kor 1:18-19) verseiben mond Pál?

(1Kor 1:18-19). Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (19) Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” /RÚF/

White idézet: Az emberek előtt be kell mutatni az igazságot úgy, ahogy az Jézusban van, miután együttérzően gondoskodtak róluk, és testi szükségleteiket kielégítették. A Szentlélek dolgozik és együttműködik az emberi eszközökkel, akik ilyen lelkekért munkálkodnak, s néhányan örömmel fogják hitüket a sziklára alapozni. 

Az ilyen lelkeket, akiket Isten szeret és szán, nem szabad nehéz tantételek előadásával megijeszteni; hiszen, ha az orvos-misszionáriusok segítettek rajtuk fizikailag, akkor a Szentlélek együttműködik az emberi eszközökkel, hogy felélessze lelki erőiket is. Így szellemi erőik életre kelnek, s ezeket a szegény lelkeket megmentjük Isten országa számára. 

A samaritánusi munka az igazság bemutatásának olyan módja, hogy ott segítsünk az embereken, ahol vannak. A szegény elesettek megmentéséért a gyülekezetek helyesen megszervezett munkája által az igazság bejuthat és helyet találhat az emberi szívekbe. Nekünk, Isten népének, a dolgokat másfajta rendszerben kell végeznünk; ha ezt a rendet megvalósítottuk, akkor teljesen más légkör fogja körülvenni munkásaink lelkét; mert a Szentlélek mindenkihez szól, aki Isten munkáját végzi, s akiket a Szentlélek irányít, azokat Isten hatalma fogja felemelni, erősíteni, hogy megmenthessék a pusztulásba induló lelkeket. – A Szentlélek eljő reátok, 156./old. 

Hinni Krisztusban és elfogadni átalakító kegyelmét, ez nem feltételezés, hanem olyan munka, amelynek eredményeképpen az emberi elme és jellem Krisztus erényeit kezdi tükrözni. Ha ezt megtapasztalod, ki tudod jelenteni: „Megláttam, hogy jó az Úr. Az Úr velem van mindenkor.” A kereszt erejének hatására feltörnek belőled a reménység és az istenfélelem, a hódolat és a szeretet titkos forrásai. Az angyalok őrt állva várják, hogy bizonyságot tehessenek arról, hogy te már nem vagy a világé. Jézus lábainál talált rád az Úr, mert tanulni akarsz tőle, aki az Út, az Igazság és az Élet. Ettől kezdve pedig akaratodat Krisztus akaratának veted alá, és oda vonzódsz, ahol a középpontban a kereszt áll. A világot teljesen szem elől tévesztetted, és a mennyből ragyogó dicsőség az az egyedüli erő, ami vonz téged. Krisztus kegyelmének gazdagságai pedig önkéntes engedelmességre késztetnek… Most már annyira boldog vagy, hogy másoknak is fel akarod kínálni a kapott ajándékot. – Lift Him Up, 252./old. 

A kereszt üzenete bolondság azoknak, akik elvesznek

 

Az emberi bolondságot Isten bölcsességével szembeállítva Pál kijelenti, hogy „a keresztről való beszéd bolondság… azoknak, akik elvesznek”. (1Kor 1:18) (1Kor 1:18-31) szakaszában ez az első a bolondságra tett hat utalás sorában. 

(1Kor 1:18-31). Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (19) Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” (20) Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? (21) Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (22) És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, (23) mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, (24) de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. (25) Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. (26) Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. (27) Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, (28) és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, (29) hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (30) Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, (31) hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” /RÚF/ 

(1Kor 1:18) versében a mória görög szó szerepel, ami azt jelenti, hogy „bolondság”. Az Újszövetségben ötször fordul elő, csak 1Korinthus levelében. (1Kor 1:18, 21, 23); 

(1Kor 2:14). A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. /RÚF/; 

(1Kor 3:19). E világ bölcsessége ugyanis bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: „Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket”, /RÚF/

 Ezen kívül még ugyanebbe a szócsaládba tartozó szavak számos alkalommal megjelennek az Újszövetségben, több szintén 1Korinthusban. (1Kor 1:18, 23) verseiben a bolondságra tett utalás nem a korinthusiak értelmi képességeit szólja le, hanem arra irányítja a figyelmet, hogy nem hajlandók figyelembe venni az evangélium igazságát. Ebből következően Pálnak szembe kellett szállnia az erkölcstelen magatartással és gondolattal, a helyes megítélés hiányával, sőt még az Isten elleni lázadással is. Ez magyarázza, hogy az apostol miért beszél annyit erről a témáról az egész levélben. Gondoljunk bele, milyen helyzetbe került Pál ebben a városban! Olyan helyre érkezett, ahol az emberek büszkélkedtek az „ismereteikkel”, „bölcsességükkel”, kulturáltságukkal és műveltségükkel. Ilyen körülmények között beszélt egy galileai zsidóról, a Názáreti Jézusról, akit a rómaiak keresztre feszítettek, ám Ő feltámadt – és mindez azért történt, hogy megfizessen az egész világ bűneiért, nemcsak az övékért. Vajon komolyan vehető ez az ember? Viccel talán? Ez nem valamiféle mély, filozófiai elv volt, amit elemezni, analizálni lehetne a filozófia eszközeivel; esztelenségnek, értelmetlenségnek tűnt, amit az okos, művelt korinthusiak nem vehettek komolyan. 

Pál üzenete a pogányok szemében balgaságnak tűnt, de sok zsidó számára a kereszt üzenete még rosszabbul hangzott. Ugyan melyik izraelita számított arra, hogy Róma keresztre feszíti a Messiást? Neki kellett volna legyőznie a rómaiakat, nem a keresztre kerülnie! Tehát kezdettől fogva sok minden szólt Pál ellen, mégis megnyert az evangélium számára zsidókat és pogányokat is. Mi ennek az üzenete? Bármilyen ellenállással is találjuk szemben magunkat, Istennek vannak olyan emberei, akik nyitottan hallgatják az igazságot. Nekünk pedig készen kell állnunk arra, hogy Ő felhasználjon bennünket az elérésükre, bárhol is legyenek, olyan helyeken, amelyek ma éppen annyira rosszak, vagy talán rosszabbak is, mint Korinthus volt.

White idézet: Az apostol szavai, magatartásának, helyzetének szemléltetése, ahogyan a Szentlélek az utókor számára megörökítette, bizonyságot tesz megingathatatlan bizalmáról; a magárahagyottság és az ellenségeskedések közepette tanúsított bátorságáról, valamint győzelméről, amelyet a kereszténység számára a pogányság központjában kivívott. 

Pál szavai az ismeret gazdag kincseit tárják a gyülekezet elé. Az adott körülmények között milyen könnyen mondhatott volna olyasvalamit, ami gőgös hallgatóit felingerli, és nehézségeket szerez számára. Ha beszédében meggondolatlanul isteneiket és városuk nagy embereit támadja, az a veszély fenyegeti, hogy Szókratész sorsára jut. Azonban isteni szeretetből fakadó tapintattal igyekezett gondolataikat a pogány istenségektől óvatosan eltéríteni, amennyiben az igaz Istent nyilatkoztatta ki előttük, akit nem ismertek. 

Ma is el kell juttatni a Szentírás igazságait a világ nagy embereihez, hogy választhassanak: vagy Isten törvényének engedelmeskednek, vagy a gonoszság fejedelmét szolgálják. Isten örök igazságokat tár eléjük – igazságokat, amelyek bölccsé tesznek az üdvösségre; azonban nem kényszeríti őket, hogy elfogadják azokat. Ha ezektől elfordulnak, magukra hagyja őket, hogy saját cselekedeteik gyümölcseivel teljenek meg. 

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje; mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem… Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse.” (1Kor 1:18-19, 27-28) A világ legkiválóbb férfiai napjainkban is elfordulnak ugyan a világosságtól, mert a világ saját bölcsességében nem ismeri el Istent; mindazáltal szolgái ragadjanak meg minden alkalmat, hogy velük az isteni igazságot közöljék. Egyesek mégis belátják majd tudatlanságukat az isteni dolgokban, és alázatosan letelepszenek tanítványként a Mester lábaihoz. 

Minden fáradozás, amellyel Isten munkatársai a felsőbb rétegekhez szándékoznak férkőzni, erős hitet igényel. A körülmények talán nem valami biztatók, de a legsötétebb órákban is hatol át világosság onnan felülről. Akik Istent szeretik, és neki szolgálnak, erejük napról napra megújul. A Mindenható értelmet ad nekik, hogy szándéka kivitelében ne tévedjenek. Vajha mindvégig megőriznék ezek a munkások bizalmukat, és arra gondolnának, hogy Isten igazsága fényének világítania kell a sötétségben, amely világunkat körülveszi. Az Úr szolgálatában nincs helye kétségbeesésnek. Az Úrnak szentelt munkás hitének oly erősnek kell lennie, hogy az minden ránehezedő próbát kiálljon. Isten képes és készséges arra, hogy szolgáinak mindazt az erőt nyújtsa, amelyre szükségük van, és annyi bölcsességgel ruházza fel őket, amennyit igényelnek. Sőt azokat, akik bizalmukat belé helyezik, várakozásukon felül megsegíti. – Az apostolok története, 240-242./old.

Kereszt üzenete - Isten ereje

Pál azt mondja, hogy számunkra a kereszt üzenete Isten ereje. Nem meglepő, hogy központi üzenetében beszél.

„Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről” (1Kor 2:2) 

 Milyen fontos pontot emel itt ki Pál? 

(1Kor 1:17-31). Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. (18) Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (19) Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszm.” (20) Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? (21) Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (22) És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, (23) mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, (24) de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. (25) Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. (26) Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. (27) Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, (28) és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, (29) hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (30) Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, (31) hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” /RÚF/

(1Kor 1:18-31). /RÚF/ szakaszában az apostol szembeállítja egymással az emberi balgaságot és Isten bölcsességét. A kereszt jól bemutatja az ember legrosszabb és Isten legjobb oldalát. Ennek a szakasznak a bevezetője verse.

 (1Kor 1:17)  Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.

Krisztus keresztje nem veszítheti el erejét, ezért is kell az igehirdetésünkben központi helyet kapnia a kereszt üzenetének. 

(1Kor 2:2). Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.  /RÚF/ 

Pál elmondja, hogy Krisztus nem keresztelni, hanem az evangéliumot hirdetni küldte el. E kijelentéssel kapcsolatban két fontos dolog megjegyzendő. Először is a görög aposztelló („küldött”) szó ugyanabból a gyökből származik, mint az apostol. Tehát Pál alapvető apostoli feladata az evangélium hirdetése volt. Másodszor pedig a szavai nem azt jelentik, hogy a keresztelés nem fontos, vagy legalábbis nem olyan lényeges, mint a prédikálás. Valójában azokat marasztalta el, akik túlzottan hangsúlyozták, hogy ki keresztelte meg őket, ahelyett, hogy Jézust emelték volna ki, akinek a nevében megkeresztelkedtek. 

A „bölcselkedő beszéd” (1Kor 1:17), /RÚF/ kifejezéssel Pál nem arra utal, hogy önmagában az ékesszólás rossz lenne. Itt az a lényeg, hogy emberi bölcselkedés ne homályosítsa el a kereszt üzenetét. Ez a kifejezés a görög-római szónoklatokra utal. Athénban Pál a logika, a tudomány és a filozófia eszköztárát felhasználva érvelt, de csekély eredménnyel. Ezért „Elhatározta, hogy Korinthusban más módszert követ, amellyel a felületesek és közömbösek figyelmét igyekszik lekötni. Eldöntötte, hogy gondosan kerüli a bonyolult érvelést és vitát, és a korinthusiak között nem akar másról beszélni, mint Jézus Krisztusról, »róla is mint a megfeszítettről«” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 162./old.) 

A bonyolult érvelések hogyan homályosíthatják el a kereszt üzenetét? Mi az oka annak, hogy a megfeszített Jézus Krisztus hirdetése több gyümölcsöt termett Korinthusban, mint a logikus, tudományos és filozófikus érvelés Athénban? Van, amikor az evangélium hirdetését segítheti a logikus, filozófikus és tudományos megközelítés? 

White idézet: A golgotai kereszt megszólít, végül pedig legyőz minden gonosz földi erőt. A keresztben összpontosul minden hatalom, és abból indul ki minden erő. A kereszt a nagy központ, mivel Krisztus a kereszten adta életét az emberiségért. Ez az áldozat azért lett felkínálva, hogy az ember visszaszerezhesse kezdeti tökéletességét. Sőt, mi több, azért, hogy felkínálja a jellem teljes átformálását, és győztessé tegye az embert. Azok, akik Krisztus ereje által legyőzik Isten és ember nagy ellenségét, a mennyei udvarokban az el nem bukott angyaloknál nagyobb pozíciót tölthetnek majd be. 

Krisztus kijelentette: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” Ha a kereszt nem talál a maga számára megfelelő befolyást, akkor ő maga válik befolyássá. Az igazság nemzedékről nemzedékre lett kinyilatkoztatva mint jelenvaló igazság. A kereszten függő Krisztus által a kegyelem és az igazság találkozott, az igazság pedig és a béke csókolgatták egymást. Így lett mozgósítva a világ. 

Isten terve az, hogy a menny minden gazdagsága kiáradjon az emberekre. Az isteni erőforrások kincseiből semmit sem tekint túlságosan drágának ahhoz, hogy Isten egyetlen Fia nagy áldozatát kísérje… Krisztus fel lett hatalmazva, hogy az élet leheletének fuvallatával érintse meg az elbukott emberiséget. Akik ezt elfogadják, sosem fognak éhezni vagy szomjazni, hiszen nincs annál nagyobb öröm, mint amire Krisztusban lelhetünk. Tanulmányozzátok a Megváltónak a Boldogmondások hegyén mondott szavait. Milyen erőteljesen ragyogott isteni természete emberi mivoltában, miközben szavai áldást mondtak irgalmának és szeretetének haszonélvezőire! Olyan gazdag áldásban részesítette őket, amely arról tett bizonyságot, hogy a leggazdagabb kincsek kimeríthetetlen forrásából merített. Örök kincsek álltak a rendelkezésére. Az Atya rábízta a menny kincseit, és Ő azokat korlátlanul felkínálhatta. Akik elfogadják Őt Megváltójuknak, Üdvözítőjüknek, életük Urának, azokat Jézus saját drága kincseiként ismeri el a mennyei seregek, az elbukott és el nem bukott világok előtt… 

Mi a kereszténység? A bűnös megtérését szolgáló isteni eszköz. Isten számonkéri az engedetleneket és azokat, akiknek az élete nem bizonyítja, hogy hatással volt rájuk a golgotai kereszt. Azonban Krisztust magaszalják azok, akiket Ő megváltott a kereszten elszenvedett szégyenteljes halálával. Aki megtapasztalta Krisztus kegyelmének erejét, annak van miről beszélnie, és igyekszik életbe ültetni azokat a munkamódszereket, amelyek révén hirdetheti Krisztus evangéliumát. Azzal, hogy az emberiség a bölcsesség kiapadhatatlan forrásából meríti hatékonyságát, olyan tevékeny eszközzé válik, amely révén az evangélium átformáló befolyással bírhat az emberi elmére és szívre. – Lift Him Up, 230./old.