Tanulni a múlt bűneiből

 

(1Korinthus 10:1-33). Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, (2) és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. (3) Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, (4) és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. (5) De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. (6) Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. (7) Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” (8) De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. (9) Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. (10) De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. (11) Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. (12) Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy elbírjátok azt viselni. (14) Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! (15) Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. (16) Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? (17) Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. (18) Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? (19) De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? (20) Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. (21) Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. (22) Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? (23) Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. (24) Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. (25) Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból, (26) mert az Úré a föld és annak teljessége. (27) Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. (28) De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (29) Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? (30) Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? (31) Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! (32) Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának, (33) mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. /RÚF/ 

Miután Pál a saját élete példájával utalt az önmegtagadás fontosságára, rátért a bálványimádás kérdésére. Bizonyos értelemben (1Korinthus 10 fejezete) 

(1Kor 9:27). hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. /RÚF/ 

... gondolatát bontja ki, ahol az apostol megjegyzi: azért gyakorol önfegyelmet, hogy ne váljon méltatlanná. Szeretné, hogy a korinthusiak kövessék a példáját, de Jézus a legfőbb példakép

 (1Kor 11:1). Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. /RÚF/

 (1Kor 10:7-11) Milyen bűnöket követett el Izrael a pusztában? Miért számítanak még súlyosabbnak a bűneik, tekintettel a kiváltságaikra?

(1Kor 10:1-5)  Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, (2) és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. (3) Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, (4) és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. (5) De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. ...szakaszában Pál Isten népének pusztai történelmét említi. A felhőre és a tengerre tett utalások felidézik Isten vezetését, jelenlétét és védelmét. Az étel és az ital Isten gondoskodásának jele. A felhő és a tenger példájával Izrael tapasztalatát Pál a keresztség szertartásához hasonlítja, és az ételről, italról szólva az úrvacsorára céloz. 

Vagyis (1Korinthus 10). fejezete) azt tanítja, hogy a keresztények tapasztalata hasonló Izrael népééhez. Pál azért idézi fel Izrael történelmét, mert nem akarja, hogy a történelem megismételje önmagát. Izrael annyi kiváltságban részesült, a nép közül sokan mégis gonosz dolgokra vágytak (1Kor 10:6), mint pl. a bálványimádás (1Kor 10:7) és a paráznaság. (1Kor 10:8) Nem csoda tehát, hogy „többségükben nem lelte kedvét Isten” (1Kor 10:5), /RÚF/ 

Könnyű ujjal mutogatni az ókori Izrael népére, és elmondani, hogy milyen hatalmas bűnöket követtek el. Azonban Pál úgy érvel, hogy a keresztények is hajlamosak ugyanolyan bűnökbe esni, pedig óriási kiváltságban részesültek: ismerhetik Krisztus történetét. Erre mutat világos figyelmeztetése is:

  „Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék”. (1Kor 10:12, /ÚRK/ 

Az „aki azt gondolja” kifejezés sejteti: voltak a gyülekezetben, akik nem mérték fel, hogy őket is veszélyeztetik éppen azok a bűnök. Vajon ma bennünket is fenyegethet ennek a kockázata? 

„Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.” Ugyan ki ne tapasztalta volna már, hogy mennyire valós veszély ez? 

A Biblia kijelenti: Isten nem enged annál erősebb kísértést az életünkben, mint amit el tudunk viselni, „sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd”. (1Kor 10:13), /ÚRK/ Miért tűnik mégis úgy, hogy túl könnyű bűnbe esni?

White idézet: A Biblia önmagát magyarázza, igeverset igeverssel kell összevetni. A tanuló sajátítsa el, miként kell a Bibliát összefüggő egészként szemlélni, és meglátni a részek közötti kapcsolódási pontokat. Ismerje meg a Szentírás hatalmas, központi témáját, Isten eredeti célját a világgal, a nagy küzdelem kezdetét és a megváltás művét! Meg kell értenie az elsőbbségért egymással versengő két elv jellegét, és meg kell tanulnia, miként ismerje fel azok működését a történelemben és a próféciákban, egészen a kiteljesedésig. Ismerje fel, hogyan hat a nagy küzdelem az ember életének minden szakaszára, hogyan alkalmazza egyik vagy másik egymásnak feszülő elvet ő maga is minden tettében; és akár akarja, akár nem, már most eldönti, kinek az oldalára áll ebben a küzdelemben. 

A Biblia minden egyes Igéje Istentől ihletett és igen hasznos. Az Ószövetség is megérdemli ugyanazt a figyelmet, amit az Újszövetség. Az Ószövetség tanulmányozása során ott is forrásokat fogunk találni, ahol a felületes olvasó csak sivatagot lát. 

A Jelenések könyve Dániel könyvével együtt szintén komoly tanulást igényel. Minden istenfélő tanító fontolja meg, mennyire fontos megérteni és másoknak is bemutatni az örömhírt, hogy Megváltónk személyesen jött el szolgájához, Jánoshoz megismertetni vele „Jézus Krisztus kijelentését, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar”. (Jel 1:1) Senkit sem szabad, hogy elcsüggesszen e könyv tanulmányozása közben a látszólag rejtélyes jelképek sokasága. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” (Jak 1:5) 

„Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.” (Jel 1:3) 

Amikor a Bibliát igazán megszereti a tanuló, és ráébred arra, milyen hatalmas tér nyílik meg előtte, ahol értékes kincseket találhat, akkor vágyakozik arra, hogy minden alkalmat megragadjon Isten Igéje alaposabb megismerésére. A tanulmányozás idejét nem fogja korlátozni egy bizonyos helyre és időpontra. Ez a folyamatos tanulás pedig a legjobb módja annak, hogy az Írások iránti szeretetünk még tovább mélyüljön. A tanuló tartsa mindig magánál Bibliáját, és amikor csak alkalma adódik, olvasson el egy igeverset belőle és gondolkodjon rajta! Amikor az utcán sétál, a pályaudvaron várakozik vagy valakit vár, használja ki az időt, és kutasson újabb kincsek után az Ige tárházában! – Nevelés, 190-191./old. 

Krisztus és a hittestvérek iránti önzetlen szeretet

(1Korinthus 9:1-27). Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? (2) Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. (3) Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálnak. (4) Vajon nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? (5) Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? (6) Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? (7) Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a juhok tejéből? (8) Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? (9) Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten, (10) vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. (11) Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? (12) Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. (13) Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomi eledelből esznek, és akik az oltár körül szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? (14) Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. (15) Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután. Mert jobb volna inkább meghalnom, mint hogy valaki dicsekedésemet alaptalanná tegye. (16) Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! (17) Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. (18) Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal. (19) Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. (20) A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. (21) A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. (22) Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. (23) Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban. (24) Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. (25) Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. (26) Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, (27) hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. /RÚF/ 

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy amikor (1Korinthus 9. fejezetében) Pál az apostoli tisztét védelmezi, annak semmi köze a szeretettel és ismerettel kapcsolatos korábbi diskurzushoz. Arról azonban nem feledkezhetünk el, hogy a Bibliát eredetileg nem fejezetenként írták. Pál tanítása (1Korinthus 9. fejezetében) nem válik külön az előző szakasztól. Itt a Krisztus és a hittestvérek iránti önzetlen szeretet gyakorlati példáját látjuk. A szeretet jegyében Pál lemond bizonyos jogairól. 

A szeretet nélküli ismeret Pál és Mózes szerint is értéktelen.

(1Korinthus 8:1-13). Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. (2) Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. (3) De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. (4) Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. (5) Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, (6) nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. (7) Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. (8) Az étel pedig nem visz minket Istenhez közelebb; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. (9) De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között. (10) Mert ha valaki látja, hogy te, akinek ismereted van, a bálványtemplom asztalánál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? (11) És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. (12) Így amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. (13) Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam. /RÚF/ 

Pál a bálványáldozati hús témáját felhasználva egy mélyebb kérdéssel foglalkozik: a szeretet hiányával. (1Korinthus 8. fejezet) A bálványáldozati hús ügye miatt két csoportra szakadt a korinthusi gyülekezet. Némelyek úgy vélték, hogy mivel tudják, nincsenek más istenek, jogukban áll bármit megenni. (1Kor 8:4) Rájuk utal úgy, hogy „erősek”. 

(1Kor 4:10). Mi bolondok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. /RÚF/) 

A viselkedésüket ellenzőkre mondja, hogy „erőtelenek”. (1Kor 8:9-12) Azért címkézi őket így, mert nem győzték le néhány korábbi, babonás hiedelmüket, amelyeket előző, pogány életükben gyakoroltak. Amikor látták az „erőseket” a bálványoknak áldozott ételekből enni, arra következtethettek, hogy a kereszténységgel összeegyeztethető a bálványimádás. Pál nem akarta, hogy a gyengék megbotránkozzanak az „erősek” miatt. A Biblia negatívan szól a bálványoknak áldozatként vitt ételek fogyasztásáról 

(ApCsel 15:20, 29). hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. 

(29) hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” /RÚF/; 

(ApCsel 21:25). A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. /RÚF/; 

 (Jel 2:14, 20). De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanításához ragaszkodnak, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. 

(20) De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek. /RÚF/

Pál azonban nem tesz ilyen radikális kijelentéseket. Ennek az az oka, hogy elsősorban az egység hiánya aggasztja, amihez az vezethet, ha ismereteik birtokában egyesek helytelenül járnak el. Az apostol nem bírálja az ismeretet, nem mondja rossznak, hanem a gyülekezetben arroganciához és megoszláshoz vezető ismeret ellen emel szót. A szeretet nélküli ismeret nem igazi tudás. 

(1Kor 8:2) Helyes ismeret akkor ébred az emberben,

 ha szereti Istent és Isten ismeri őt. (1Kor 8:3) /RÚF/

 (5Móz 6:4). Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! /RÚF/ versét idézve Pál rámutat: a hívőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy csak egy Isten létezik 

(1Kor 8:4-6) Érdekes módon ugyanazt a gondolatmenetet folytatja, mint (5Móz 6:4-5). Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! (5) Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! /RÚF/ szakasza, ahol az egy Istenről szóló kijelentés után következik a felszólítás, hogy „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet”. A szeretet nélküli ismeret Pál és Mózes szerint is értéktelen. Az ismereteikben bízó „erősek” hite szerint ártalmatlan dolog a bálványáldozati ételek fogyasztása. 

 Pál bizonyos feltételekkel egyetértett velük. Ám ha ez megbotránkoztatja a „gyengéket” (1Kor 8:9), akkor kerülni kell. A keresztényektől elvárható az önmegtagadás gyakorlása, a Krisztus és a többi ember iránti szeretet jegyében. 

Pál azzal érvel, hogy szeretet nélkül a tudás bajt okozhat. (1Korinthus 8. fejezet) Milyen helyzetekben lehet rossz az ismeret, ha hiányzik mellőle a szeretet?

White idézet: Akinek szívébe kiöntetett Isten szeretete, az visszatükrözi azt a tisztaságot és szeretetet, ami Istenben van, és amit Krisztus képviselt világunkban. Akinek a szívében Isten szeretete van, az nem ellenséges Isten törvényével szemben, hanem készséges engedelmességet tanúsít minden parancsolata iránt; ez a kereszténység lényege. Aki mindenek felett szereti Istent, az szeretetet fog tanúsítani embertársai iránt, akik a teremtés és a megváltás jogán a Mindenhatóhoz tartoznak. A szeretet a törvény betöltése; és Isten minden gyermekének az a kötelessége, hogy engedelmes legyen parancsolatai iránt. 

Isten törvénye, mely tökéletes szentség, a jellem egyetlen igazi próbaköve. A szeretet az engedelmességben mutatkozik meg, és a tökéletes szeretet kiűz minden félelmet. Akik szeretik Istent, pecsétjét viselik homlokukon, és az Ő cselekedeteit cselekszik. Akkor tudnák mindazok, akik kereszténynek vallják magukat, hogy mit jelent a gyakorlatban Istent szeretni! … Bárcsak lenne némi fogalmuk Isten tökéletes szentségéről, magasztosságáról és arról, hogy dicsősége betölti a templomot… Hatalmas befolyásuk lenne a körülöttük lévők életére és jellemére, ami kovászként hatna az emberek között, átalakítva őket Jézus hatalma által. Az erő Forrásához kapcsolódva sohasem gyengülne meg befolyásuk, hanem egyre növekedne. – Isten fiai és leányai, 51./old. (febr. 14.) 

A hit nem tudatmódosító szer, hanem ösztönző erő. Ha a Golgotára néztek, nem fog ellankadni a szívetek, és nem késztet majd kötelességetek teljesítésének elmulasztására, hanem olyan hitet eredményez, ami a lélekből kitisztít minden önzést… 

Isten gyermekeinek, különösen az Ő kegyelmében újonnan hívőknek, kétféle tévedéstől kell óvakodniuk. Elsősorban abban tévedhetnek, hogy saját cselekedeteiket tartva szem előtt azt gondolják, hogy önerőből képesek összhangba kerülni Istennel. Aki saját cselekedetei által próbál szentté válni és a törvényt megtartani, az a lehetetlennel próbálkozik… Csak Krisztus kegyelme szentelhet meg bennünket hit által. 

A másik tévedés, ami nem kevésbé veszélyes, az, hogy ha az ember már hisz Krisztusban, többé nem kötelessége megtartani Isten törvényét, mivel csak kizárólag hit által válhatunk Jézus kegyelmének a részeseivé, és a cselekedeteinknek immár semmi köze sincs a megváltásunkhoz. 

Itt azonban észre kell vennünk, hogy az engedelmesség nem csupán külső megnyilvánulás, hanem szeretetteljes szolgálat is. Isten törvénye az Ő természetét tükrözi, a szeretet nagy elvének a megtestesítője, következésképpen ez képezi Isten uralmának az alapját is mennyen és földön… A hit nem mentesíti az embert az engedelmesség alól, viszont a hit, és csakis a hit tesz bennünket Jézus Krisztus kegyelmének a részeseivé, és ez a kegyelem engedelmességre késztet. 

Isten elvárja követőitől, hogy legyenek olyanok, mint Jézus volt emberi természetében. Az Ő ereje által kell olyan tiszta és nemes életet élnünk, amilyet az Üdvözítő élt. – The Faith I Live By, 93./old.