Amikor egy gyerek eltávolodik Istentől

 

Sokan elsőkézből ismerik annak szívszaggató fájdalmát, amikor egy gyerek, aki lelkileg erős családban nőtt fel, később mégis úgy dönt, hogy elfordul az Istennel való kapcsolattól. 

Efraim Isten választott népének része volt, de eltávolodott az Úrtól. 

(Hós 4:17). Bálványokhoz szegődött Efraim: hadd tegye! /RÚF/ 

(Hóseás 7:1-16). Amikor gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága. Álnok módon élnek: tolvaj jár a házban, rablóbanda fosztogat az utcán. (2) Eszükbe sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra. Pedig ott vannak körülöttük tetteik, amelyek színem elé kerültek. (3) Álnok módon keresik kegyét a királynak, hízelkedéssel a vezéreknek. (4) Mindnyájan házasságtörők. Olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pékmester, de abbahagyja a tüzelést, míg a megdagasztott tészta meg nem kel. (5) Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján tüzes borral a vezérek; kezet nyújt a hangoskodóknak. (6) Közelébe férkőztek álnokul, szívük olyan, akár a kemence: egész éjjel parázslott a haragjuk, de reggelre lángra kap, és lobog, mint a tűz. (7) Mindnyájan izzanak, akár a kemence, megemésztik bíráikat. Királyaik mind elestek, egyikük sem kiáltott hozzám. (8) Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos. (9) Idegenek emésztik erejét, de észre sem veszi. Megőszült már, fehérlik a haja, de ő nem veszi észre. (10) Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az Úrhoz, és mindezek ellenére sem keresték. (11) Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak. (12) Akármerre induljanak, kifeszítem hálómat eléjük. Elfogom őket, mint az égi madarakat, megfogom őket, amint hallom sereglésüket. (13) Jaj nekik, mert elhagytak engem! Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de ők hazugságot beszélnek rólam. (14) Ahelyett, hogy szívből hozzám kiáltanának, csak jajgatnak fekhelyükön; keseregnek, hogy nincs gabona, nincsen must, elfordulnak tőlem. (15) Én neveltem őket, és erősítettem karjukat, mégis rosszat gondolnak rólam. (16) Megtérnek, de nem a Felségeshez, olyanok, mint a meglazult íj. Fegyver által esnek el vezéreik, szitkozódó nyelvük miatt: így lesznek csúffá Egyiptomban. /RÚF/ 

Ezen felül arról olvasunk, hogy Ráhel, Efraim nagyanyja, képletesen siratja Erfaim eltávolodását az Úrral való kapcsolatától.

 (Jer 31:15). Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek többé fiai. /RÚF/ 

Isten ezekkel a szavakkal reagál az asszony nagy fájdalmára: 

„Tartsd távol magadtól a sírást és szemedtől a könnyhullatást, mert meglesz cselekedeted jutalma – ezt mondja az Úr –, hiszen visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménységed lehet a jövő felől – ezt mondja az Úr –, mert visszajönnek fiaid a határaikra”. (Jer 31:16-17)

Isten azt mondja Ráhelnek, hogy a makacs gyermek siratása helyett őrizze meg a reménységét. 

(Jer 31:18-19). Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem! (19) Elfordultam tőled, de aztán megbántam, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát. /RÚF/ 

Efraim történetéből megtanulhatjuk, hogy mindig van remény, mert Isten sosem mond le rólunk. Bár a Teremtő időről időre megfeddi zabolátlan gyermekeit, nem vész el Isten kegyelme, és a pozitív üzenet tovább folytatódik a fejezetben. 

(Jer 31:20). Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr. /RÚF/ 

Talán mély fájdalmat, tehetetlenséget és csüggedést érzünk, vagy akár bántóan szólunk azokról a hozzánk közel állókról, akik elfordultak az Istennel való kapcsolattól. Isten azonban emlékeztet, hogy Ő viszont sosem feledkezik meg elpártolt gyermekeiről – soha! Isten törődése nem múlékony, hanem szívből jövő és őszinte. Valójában Isten azt mondja, hogy vágyakozik utánuk. Azt kívánja, bárcsak visszatérnének hozzá, kegyelméhez. 

White idézet: „Mit hiszel Krisztussal kapcsolatosan?” Mit jelent számodra? Hited Üdvözítőd köré összpontosul? Hiszed, hogy megválthat a bűnből, és igazságát neked tulajdonítja? 

„A világosság eljött, de az emberek jobban szeretik a sötétséget.” Nem akarnak a világosságra jönni, mert félnek a büntetéstől. Sokan választják ezt az álláspontot. A nevük ott szerepel a gyülekezeti névsorokban. Sok szertartást megtartanak, de nem szeretik az igazságot. Megelégednek annyival, hogy megállhatnak az ajtóban. Nem törekednek bejutni Krisztus jelenlétébe, hogy részesüljenek királyi életének dicsőségéből. Jellemük nincs összhangban az igazsággal. Nem rendelkeznek szeretet által munkálkodó és lelket megtisztító hittel. A rosszindulatú beszéd, a gyanakvás, a tisztességtelen cselekedetek vetnek árnyékot az útjukra. Hitük belemélyül a szégyen eme árnyékába, és úgy érzik, hogy elszakadtak Krisztustól. Éreznek egyfajta lelkiismeret-furdalást, amely elítéli őket, ezért el akarnak rejtőzni Isten elől. A világosság eljött a világba, ők mégis jobban szeretik a sötétséget, mert a cselekedeteik gonoszak… 

Eljött az ideje, hogy örök érdekünket szem előtt tartva higgyünk Krisztusban… Ő Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ő mondta: „Szívükbe írom az én törvényemet.” A szentség isteni elvét helyezi azokba, akik hittel járulnak Őhozzá, és ez a hit a szívükben fog lakozni, megvilágosítja az értelmüket, és uralma alá helyezi a vágyaikat… 

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:28-30)] Micsoda meghívás! Ezt a meghívást intézte az Úr Énokhoz is az özönvíz előtt… Énok számára Krisztus épp olyan valóságos Megváltó volt, amilyen valóságos számunkra, és az akkori züllött emberiség közepette Énok Krisztus ereje által tudott szert tenni tökéletes keresztény jellemre. 

A hang, ami megszólít: „Aki engem követ, nem jár sötétségben”, Énokot is ezekkel a szavakkal szólította meg, és biztosította arról, hogy ha a Megváltót követi, nem fog a tudatlanság sötétségében járni. 

Az Úr készítette fel Énokot, és tette őrállójává. Énok Isten hű tanúja volt. Figyelmeztette az akkori világ lakóit, hogy az imádatban ne Kaint kövessék, hanem szolgáljanak az élő Istennek. – Christ Triumphant, 52./old. (február 15.) 

Miként beszéljünk Jézusról

Isten minden hívőtől azt kéri, hogy legyünk a segítői az evangélium terjesztésében. Ezért megígérte,

  „olyan nyelvet [ad] nekem, hogy beszédemmel erősíteni tudjam a megfáradtat”.(Ézs 50:4), /ÚRK/

 Ugyanakkor az is a feladatunk, hogy mindig álljunk készen megvédeni a bennünk lévő hitet és reménységet (apológia).  

(1Pt 3:8-15). Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. (9) Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek. (10) Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; (11) forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; (12) mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. (13) De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? (14) De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. (15) Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. /RÚF/ 

Íme néhány egyszerű tipp ahhoz, hogy tudatosabban tehess bizonyságot Jézusról:

• Ismerkedj meg valakivel, és fokozatosan alakíts ki vele barátságot! Ha kedvesen, őszintén érdeklődést tanúsítasz iránta (szeretetteljes viselkedéssel), az közelebb vonhatja Istenhez. (Egyesek ezt nevezik „barátság-evangelizációnak”.) 

• Imádkozz a Szentlélekért, hogy hasson az illető szívére! Imádkozz alkalmakért, amikor kapcsolatba kerülhetsz vele! 

• Keress természetes lehetőséget arra, hogy beszélhess személyes hittapasztalataidról, vagy felajánlhatod, hogy imádkozol érte! Kérd Istent, adjon neked bátorságot, de ugyanakkor gyengédséget is, hogy mindez jól sikerüljön! 

• Keresd meg a módját, hogy új barátod kapcsolatba kerüljön a gyülekezettel is, és tapasztalhassa a közösség szeretetét. Evangelizációs alkalmon vagy kiscsoportos bibliatanulmányozásban való részvétel jó következő lépés lehet. 

• Imádkozz új barátod speciális szükségleteiért, kérdéseiért, ha vannak ilyenek, és keresd meg a módját, hogy megmutasd, miként ajánl ezekre a Biblia vigasztalást, hogyan tanácsol e téren és milyen életvezetési megoldásokat kínál! Először egyszerűen elmondhatsz neki egy bibliai ígéretet, vagy egy kérdésére kínált választ, amely ajtót nyithat a mélyebb beszélgetésekhez. Imádkozz is minden esetben ezekért a dolgokért! 

• Eljön majd az idő, amikor megkérdezheted tőle, nem akar-e továbbmenni a megkezdett úton (pl. a bibliatanulmányozásban, vagy később megkeresztelkedni). Ne siettesd ezeket a lépéseket, de ne is halogasd! Imádkozz ezért is! 

• Amit teszünk, az mutatja meg, kik vagyunk. Ahogyan másokkal bánunk, elárulja, milyen értékeket képviselünk. Amint jellemünk az Ő hasonlóságára formálódott (megszentelődött), úgy élünk majd, hogy ez másokat is Istenhez vonzzon.

White idézet: Az emberiség számára már csak egy reménysugár maradt, mégpedig az, hogy az egymással szembenálló és bomlasztó elemek közé „új kovász” kerül, ami az emberiségnek elhozza az új élet erejét, így Isten ismerete újra jelen lesz a földön. Krisztus azért jött, hogy ezt az ismeretet helyreállítsa. 

Azért jött, hogy félresöpörje a tévtanításokat, amelyekkel állítólagos ismerői hamis színben tüntették fel Őt. Azért jött, hogy kinyilatkoztassa törvényének jellegét és saját jellemének szentséges szépségét. 

Krisztus az örökkévalóságon át szívében összegyűlt szeretettel jött el ebbe a világba! Elvetette azokat a kötöttségeket, amelyekkel Isten törvényét megterhelték, és bemutatta, hogy az Ő törvénye a szeretet szabálya, Isten jóságának kifejezője. Bemutatta, hogy a törvény elveinek való engedelmességen múlik az emberiség boldogsága és azzal együtt a társadalom szilárdsága, alapja és kerete. 

Isten törvénye semmiképpen sem önkényes követelések sorozata, hanem sövényként, védőkorlátként adatott az embernek… Biztosítja az ember jólétét már itt e földi létben és az eljövendő világban egyaránt. Az engedelmesnek ez az örök élet pecsétje, mert az örök érvényű elveket fejezi ki. 

Krisztus azért jött, hogy bemutassa az isteni elvek értékét azáltal, hogy bizonyítja, milyen csodálatos erővel tudják megújítani az emberek életét. Azért jött, hogy megtanítsa, hogyan lehet ezeket az elveket fejleszteni és alkalmazni. 

Krisztus korában az emberek a külsőségek alapján állapították meg a dolgok értékét. Ahogy a vallás veszített belső erejéből, úgy gyarapodott a fényűzésben. A kor tanítói a hivalkodással és kérkedéssel igyekeztek maguknak kivívni a tiszteletet. Jézus élete mindezzel szöges ellentétben állt. Megváltónk minden megnyilvánulásával azt bizonyította, hogy mindazok a dolgok, amelyeket az emberek az élet legfontosabb szükségleteinek tartanak, valójában értéktelenek. A lehető legzordabb körülmények között született, egy paraszti otthonban nőtt fel, szerény fizetésből, kétkezi munkával tartotta el magát, az ismeretlenség homályában, a világ arctalan robotosai között élt; mégis – bármilyen környezetben kellett lennie – Jézus követte a nevelés isteni tervét. Nem járt korának iskoláiba, mert azok túlhangsúlyozták a jelentéktelen dolgokat, és semmibe vették az örök jelentőséggel bíró tényeket. Közvetlenül a menny által kijelölt forrásokból merítette tudását: a hasznos munkából, a Szentírás és a természet tanulmányozásából és az élet tapasztalataiból – ezek Isten munkafüzetei, tele értékes leckékkel mindazok számára, akiknek készséges keze, látó szeme és értelmes szíve van. – Nevelés, 76-77./old. 

De ha keresni fogod az Urat, a te Istenedet, megtalálod

Miként maradt Jézus álladóan (motivált) tettre kész a munkában, a gyógyításban, a vigasztalásban és a prédikálásban, oly sok embert tanítva nap mint nap?

„Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok”. (Mt 9:36), /ÚRK/ 

Szeretete és könyörülete adott neki erőt a munka végzéséhez. Ehhez hasonlóan Isten szeretete bennünk is érezteti, ösztönzi a felelősség terhét, hogy hozzá és az igazsághoz vezessünk embereket.

 (2Kor 5:14. Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; /RÚF/ 

A bennünk élő isteni szeretet késztet arra, hogy átérezzük az emberek hozzá vezetésének súlyát és felelősségét. Jeremiás is erről vallott: 

„mintha égő tűz volna szívemben, a csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem”. (Jer 20:9), /ÚRK/ 

Azonban, amikor Istenről beszélünk másokkal, sosem erőltethetjük őket, hogy elfogadják Istent vagy a Biblia igazságait. A kényszer bármely formája Isten jellemével menne szembe. Ő nem kényszerítette Ádámot és Évát, hogy maradjanak távol a jó és a gonosz tudásának fájától. 

(1Móz 2:16-17). Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, (17) de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. /RÚF/

 Nem kényszerítette az embereket a bárkába bemenetelre az özönvízkor, hogy megmeneküljenek. 

(1Móz 7:1. Az Úr akkor ezt mondta Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben! /RÚF/

Nem erőltette a szövetségben megmaradást az izraeliták számára. 

(5Móz 4:29-31). De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből kutatsz majd utána. (30) Ha nyomorúságban leszel, mert egykor majd utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és hallgatsz a szavára, (31) nem hagy akkor cserben, és nem hagy elpusztulni, mert irgalmas Isten az Úr, a te Istened. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyre esküt tett nekik. /RÚF/

 Ehelyett megadta, amire szükségük volt 

(Mt 4:23-25). Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében. (24) El is terjedt a híre egész Szíriában, és hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket, a megszállottakat, holdkórosokat és bénákat, és meggyógyította őket. (25) Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. /RÚF/

... és hívta őket, hogy kövessék Őt. Jézus soha senkit sem kényszerített, hogy kövesse Őt vagy az igazságot, miközben sosem mond le rólunk. 

(Mt 23:37). Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! /RÚF/) 

Bizonyságtételünknek a jézusi módszert kell tükröznie. Ellen G. White ezt írja: „Nem képezi Krisztus küldetésének részét, hogy arra kényszerítse az embereket: fogadják el Őt. Sátán és az általa indított emberek akarják a lelkiismeretet kényszeríteni… Nincs következetesebb bizonyítéka, hogy Sátán lelkülete tölt el minket, mint ha készek vagyunk megsebezni, elpusztítani mindazokat, akik nem értékelik munkánkat vagy elgondolásainkkal ellentétesen cselekszenek”. (Jézus élete.  412./old.)

 Hagynunk kell, hogy Isten közvetítő csatornáivá váljunk! Olyan világban élünk, amely gyűlöli az igazságot, de ennek sosem szabad visszatartania minket attól, hogy átgondoltan és szeretettel teljesen beszéljünk az evangéliumról. Ne feledd, hogy gyakran a személyes bizonyságtételünk esik legnagyobb súllyal a latba, különösen eleinte! 

(Jel 12:11. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. /RÚF/

White idézet: Sidrák, Misák és Abednégó sértetlenül jött ki a roppant tömeg elé. Megváltójuk vigyázott rájuk jelenlétével, hogy bajuk ne essék, és csak a kötelékeik égtek meg. „Az összegyűlt kormányzók, elöljárók, helytartók és a király udvari emberei pedig látták, hogy ezeknek a férfiaknak semmit sem ártott a tűz, a hajuk szála sem perzselődött meg, a ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket.” 

Elfelejtve a nagy pompával felállított aranyszobrot, az emberek féltek és remegtek az élő Isten jelenlétében. „Áldott legyen a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük.”

E nap élménye Nabukodonozort ilyen rendelet kiadására késztette: „…aki nem tiszteli Sidrák, Misák és Abednégó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten – indokolta –, aki így meg tud szabadítani.”

Babilon királya ilyen és hasonló szavakkal akarta a föld minden népének tudomására hozni azt a meggyőződését, hogy a héberek Istene hatalmánál és tekintélyénél fogva egyedül méltó a legfőbb imádatra. Istennek tetszett, hogy a király igyekezett tiszteletet tanúsítani iránta, és megvallotta hódolatát a babiloni birodalom előtt. 

A király helyesen tette, hogy nyilvánosan megvallotta meggyőződését, és igyekezett a menny Istenét minden más isten fölé magasztalni. Amikor azonban megpróbált alattvalóitól hasonló hitvallomást és hasonló tiszteletadást kikényszeríteni, túllépte földi uralkodói jogkörét. Éppúgy nem volt joga – sem polgári, sem erkölcsi vonatkozásban – halállal fenyegetni embereket azért, mert nem tisztelik Istent, mint ahogy nem volt joga tűzbe vettetni azokat, akik nem voltak hajlandók imádni az aranyszobrot. Isten soha nem kényszeríti engedelmességre az embert. Mindenkinek szabad döntésére bízza, hogy kit akar szolgálni. 

Hű szolgái megszabadításával az Úr kinyilatkoztatta, hogy az elnyomottak mellé áll, és rendreutasít minden földi hatalmat, amely fellázad a menny tekintélye ellen. A három héber ifjú Babilon egész népe előtt megvallotta hitét abban, akit imád. Istenre hagyatkoztak. A próba idején megemlékeztek az ígéretről: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ésa 43:2) Így Isten mindenki szeme láttára csodálatosan megtisztelte az élő Igébe vetett hitüket. Bámulatos szabadulásuk hírét sok országba elvitték a különböző népek képviselői, akiket Nabukodonozor meghívott a szobor felszentelési ünnepségére. Gyermekei hűsége által Isten megdicsőült az egész földön. – Próféták és királyok, 509-511./old.