Miért tanulmányozzuk a Szentírást?

 Azért tanulmányozzuk a Szentírást, hogy megismerjük Istent és erősödjön a vele való kapcsolatunk, mert ez az örök élet útja – örökre Istennel lenni, akit szeretünk. 

(Jn 5:39). Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, /RÚF/; 

(Jn 17:3). Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. /RÚF/

 Minden kapcsolat része a kölcsönös elköteleződés. 

 (Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/ 

Amint versében olvassuk, Jézus éppen erre törekszik velünk. Teremtményeiként el kell ismernünk, hogy mindig megtudhatunk még többet Istenről. Mint egy bányász, aki értékes kincsért ás, nekünk is folytonosan kutatnunk kell a Szentírást. Mindig maradnak új felfedezni valók, nem számít, hányszor olvastuk el az adott történeteket a Bibliában. „Bármily magas intellektussal bírjon is valaki, soha, egy pillanatra se gondolja, hogy nincs szüksége alapos és folytonos kutatásra a Szentírásban, hogy nagyobb világossághoz jusson. Népünk arra kapott elhívást egyen-egyenként, hogy a próféciák tanulmányozói legyünk”. (Ellen G. White: Counsels to Writers and Editors. 41./old.) 

Sose próbáljuk a Szentírást a saját emberi elképzeléseinkhez, gondolatainkhoz igazítani! „Miként kutassuk a Szentírást? Vegyük sorra a hitelveinket, állapodjunk meg bennük, majd igazítsunk mindent a kialakult véleményünkhöz? Vagy inkább vegyük a véleményünket, a látásunkat, vessük össze a Bibliával, és mérjük azt le a Szentírás igazságának mérlegén minden szempontból? Sokan, akik olvassák, sőt tanítják a Bibliát, nem értik teljesen az értékes igazságot, amit tanulmányoznak vagy tanítanak… Sokan olyan jelentést adnak a Szentírás szavainak, ami inkább a saját véleményükhöz illeszkedik” (i. m. 36./old.) 

White idézet: TANULMÁNYOZZÁTOK A MENNYEI TANKÖNYVET, Június 16.

„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.” (2Tim, 2:15) 

A gyermekek irányításához a Biblia az útmutató. Ha a szülők valóban vágynak rá, itt megtalálják a kijelölt utasítást gyermekeik neveléséhez, hogy ne hibázzanak… Ahol ezt a könyvet használják tanácsadóként, ott a szülők vég nélküli kényeztetés helyett gyakrabban veszik elő a büntetőpálcát, s ahelyett, hogy vakok lennének gyermekeik hibáival és romlott hajlamaival szemben, a Biblia fényében, tiszta ítélőképességgel tekintenek azokra. Tudatában lesznek, hogy szent kötelességük gyermekeiket a helyes úton vezetni. (Gyermeknevelés, 256.) 

Isten Szava sok általános elvet tartalmaz az élet helyes szokásainak kialakításában, a bizonyságtételeknek pedig – akár általánosak, akár személyesek – különösen rá kell hangolniuk a figyelmet ezekre az elvekre. (Bizonyságtételek, 4.köt. 323.) 

Ahhoz, hogy felébresszük és megerősítsük az igetanulmányozás iránti kedvet, égető szükség van az áhítat óráinak bevezetésére. A reggeli és esti áhítat órái legyenek a legkellemesebbek és leghasznosabbak a nap folyamán. Szükséges megérteni, hogy ez idő alatt nem zavarhat meg minket semmilyen felkavaró vagy rossz gondolat; hogy a szülők és gyermekek azért gyűlnek össze, hogy találkozzanak Jézussal, és meghívják otthonukba a szent angyalokat. Az áhítat legyen rövid, de életteli, az alkalomhoz igazodó és változatos. 

Mindenki vegyen részt a Biblia olvasásában, ismételje és tanulja meg Isten törvényét. A gyermekek érdeklődése növekedni fog, ha néha megengedjük, hogy válasszák ki ők a bibliai igét. Tegyetek fel nekik kérdéseket, és engedjétek, hogy kérdezzenek. Használjatok fel minden lehetséges eszközt a szemléltetéshez. Ha a családi oltár nem túl hosszú, hagyjátok, hogy a kicsik is vegyék ki részüket az imádkozásban, és énekeljenek veletek együtt, még ha csak egy szakaszt is… 

Ha azt akarjuk, hogy a gyerekek érdeklődéssel forduljanak a Biblia felé, nekünk is érdeklődést kell tanúsítanunk iránta. Ha fel akarjuk kelteni bennük a tanulmányozás örömét, nekünk is jókedvvel kell azt gyakorolnunk… Engedelmeskednünk kell mindannak, amit Isten megparancsol Igéjében. Kérnünk kell ígéreteinek beteljesedését. (Nevelés, 186-189.) – További tanulmányozásra: Krisztusi élet, „Tanulmányozzátok a mennyei tankönyvet” című fejezet, 181./old. (június 16.) 

Isten Édes Igéje

(Zsolt 119:103-104). Milyen édesek ínyemnek ígéreteid! Édesebbek, mint számnak a méz. (104) Utasításaid értelmessé tettek, ezért gyűlölök minden hamis ösvényt. /RÚF/ 

...verseiben a zsoltáros úgy beszél az Igéről, mint a mézről – ami egy metafora a gyönyörűség kifejezésére: „Mily édesek ínyemnek beszédeid, mint a méz a számnak! Határozataidtól leszek értelmessé” (ÚRK) 

Mit jelent az, hogy „Határozataidtól leszek értelmessé”? (Zsolt 119:104, ÚRK) Miért annyira fontos ez ahhoz, hogy megértsük, mit használ nekünk a bibliatanulmányozás? 

Igen, Isten igéi minden bizonnyal édesek a lelkünknek, és nem valószínű, hogy bármi hasonlót ajánlhatna nekünk a világ. A sokféle desszerttel ellentétben viszont az isteni Ige édessége gyógyítja a lelkünket és változást hoz a jellemünkbe. Ha távol vagy Istentől, térdre eshetsz, kinyithatod a Bibliát, hogy igyál az élő vízből, amely egyedül képes csillapítani a szomjadat. 

Ézs 55:1-13 szakaszában a próféta kifejti az előbbi üzenetet. Szánj időt a fejezet elolvasására, majd válaszolj a kérdésekre!

(Ézs 55:1-13). Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! (2) Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, fáradozásotok jutalmát olyanért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok rám, és finomat ehettek, élvezni fogjátok a kövér falatokat! (3) Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen (4) Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. (5) Te pedig olyan népet hívsz, melyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenednek, az Úrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére, hogy fölékesítsen téged. (6) Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! (7) Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. (8) Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. (9) Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. (10) Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, (11) ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. (12) Bizony, örömmel vonultok majd ki, és békességben vezetnek titeket. A hegyek és a halmok vígan ujjonganak előttetek, és a mező fái mind tapsolnak. (13) A tövis helyén boróka nő, a csalán helyén mirtusz nő. Az Úr dicsőségére történik ez: örök jelként, amelyet nem lehet eltörölni. /RÚF/ 

• Mit ad „enni” Igéjéből az Úr annak, aki hozzá fordul? 

• Miként hív téged ebben az igében? 

• Milyen kihívást intéz hozzánk? 

• Mit ígér ebben az igében? 

Isten élő és hatalmas Igéje elhat a szívünkig, az elménkig, a lelkünkig, amikor hív, hogy növekedjünk Krisztusban. Ám csak olyan mértékig képes ezt megtenni, amilyen mértékben mi időt és energiát fektetünk a Biblia elmélyült megértésébe (mert igen, ez befektetést követel tőlünk), önfeladással, alázattal és elköteleződéssel, hogy követni fogjuk a tanításait. 

Milyen konkrét módon keresed az Urat, „amíg megtalálható” (Ézs 55:6)

Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!(Ézs 55:6)

White idézet: Amikor a Bibliát igazán megszereti a tanuló, és ráébred arra, milyen hatalmas tér nyílik meg előtte, ahol értékes kincseket találhat, akkor vágyni fog arra, hogy minden alkalmat megragadjon Isten Igéje alaposabb megismerésére. A tanulmányozás idejét nem fogja korlátozni egy bizonyos helyre és időpontra. Ez a folyamatos tanulás pedig a legjobb módja annak, hogy az Írások iránti szeretetünk még tovább mélyüljön. A tanuló tartsa mindig magánál Bibliáját, és amikor csak alkalma adódik, olvasson el egy igeverset belőle, és gondolkodjon rajta! Amikor az utcán sétál, a pályaudvaron várakozik vagy valakit vár, használja ki az időt, és kutasson újabb kincsek után az Ige tárházában! 

Lelkünk legjobb motiváló erői a hit, a remény és a szeretet, s a Biblia tanulmányozása – ha helyes mederben tartjuk – ezeket erősíti. A Biblia irodalmi értéke – a jelképrendszerek és kifejezések gazdagsága – csak a keret, hiszen valódi tartalma a szentség szépségében rejlik. Azoknak az embereknek a leírásaiból, akik Istennel jártak, a Mindenható dicsőségének sugarait foghatjuk fel. Benne, aki mindenestől fogva kívánatos, azt a személyt láthatjuk, akit szemlélve a föld és az ég minden szépsége csak halovány árnyék. „…Ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn 12:32) Amikor a Biblia tanulmányozása közben a Megváltót szemléljük, lelkünkben feltámad a hit, az imádat és a szeretet rejtélyes hatalma. Krisztus arcát szemlélve olyanná változunk át, mint akit csodálunk. Elmondhatjuk Pál apostollal együtt: „…kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt… Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet.” (Fil 3:8-10) 

A mennyei öröm és békesség forrásait feltöri lelkünkben az i
hletett Ige, és hatalmas folyóvá lesznek, így befolyásunkkal felüdíthetünk mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Legyenek a mai fiatalok is olyanok, akik Bibliával a kezükben nőnek fel, befogadják annak életadó energiáját, és áldások folyóit áraszthatják szerte a világba, olyan befolyást, amelynek gyógyító és vigasztaló hatását aligha foghatjuk fel. Élő vizek forrásai ezek, amelyek örök életre törnek fel. – Nevelés, 191-192./old. 

Kétszeres Áldás

Sokféle módon tanulmányozhatjuk a Szentírást: versek szerint (már említettük előbb), fejezetenként, téma szerint és szavak vizsgálata vagy akár egész könyvek tanulmányozása által. Kutathatunk konkordancia segítségével, használhatunk bibliai szótárakat, illetőleg olvashatjuk vele párhuzamosan A nagy küzdelem sorozatot, hogy plusz betekintést kapjunk. A Bibliát hallgatva kimehetünk a természetbe sétálni, esetleg találkozhatunk barátokkal, egy kis csoporttal, hogy együtt kutassuk az Igét. Amiképpen a barátságainkat különböző, újabbnál újabb ötletekkel tartjuk életben, hasonlóan kellene tennünk az Istennel töltött napi időnkkel is, hogy friss és élettel teli maradjon a különböző módszerek által, amelyekkel a Bibliához közelítünk. Mindig van még mit tanulni! Napi bibliatanulmányunk élettel megtöltésének egyik jó módszere, ha beszélünk másoknak is arról, amit felfedeztünk. Amikor elmagyarázzuk valakinek, mit tanultunk, az összegzés, a tanulságok egybegyűjtése segít megszilárdítani a gondolatokat, így jobban megragadnak bennünk. A másokkal történő átbeszélés kettős áldás: a lelki párbeszéd rendszerint próbára tesz, de éppen ezáltal mindkét felet építi is. A tanítás sokszor éppen akkor rögzül a legmélyebben a saját gondolatainkban, amikor beszélünk róla, amikor átadjuk. Ezáltal lesz világos az is, hogy amit naponta tanulsz Isten üzenetéről, nemcsak neked, hanem másoknak is szóló üzenet. 

(Ézs 50:4). Az én Uram, az Úr megtanított engem, mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. /RÚF/

A személyes bibliatanulmányozásra szánt idő nemcsak minket erősít, hanem képessé tesz arra is, hogy másokat erősítsünk, akikkel esetleg aznap találkozunk. Ettől válik mindez kettős áldássá. Lelki életünk valójában egy maraton. Kérd Istent, hogy kitartással tudd futni a versenyt, a szemedet folyton a célra szegezve! 

(Fil 3:14). de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. /RÚF/) 

Ne ábrándítson ki, ha időnként egy kicsit lazítasz, de tégy meg minden szükséges változtatást, amely kitartást eredményez az Istennel való kapcsolatodban, különösen az imát és a Biblia tanulmányozását ne hagyd kiveszni az életedből! Mert bizony az az örök élet, hogy megismerhetjük Istent még ma. 

(Jn 17:3). Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. /RÚF/

A benne és Igéjében való mindennapi megmaradásunk (elkötelezettségünk) életet átformáló erővel bír. 

White idézet: Boldog az az ember, aki felfedezte, hogy Isten Igéje valóban szövétnek a lábainak és világosság az úton, fény, amely világít a sötétben. Mennyei vezérlés az emberek számára. Mégis sokan, nagyon sokan vannak, akik véges emberek véleményeire, előítéleteire, szenvedélyeire vagy ingadozó érzelmeire hagyatkoznak. Elméjük ingerültségbe és bizonytalanságba sodródik, és állandóan intellektuális láztól szenved. 

Ha Krisztust, Isten Igéjét követnéd, akkor felhőoszlopod lehetne nappal, éjjel pedig tűzoszlopod. Csakhogy nem tetted életed céljává Isten tisztelését. Van Bibliád. Tanulmányozd a saját érdekedben! A menyei útmutató tanításait nem szabad figyelmen kívül hagyni vagy félremagyarázni. Az igazság igazság marad, és világosságot fog árasztani mindazokra, akik alázatos szívvel keresik. A tévelygés pedig tévelygés marad, és nincs olyan emberi filozófia, ami igazsággá változtathatná. 

„Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.” (1Kor 6:20) Mit vár el az Úr a vérén megváltott örökségétől? Teljes lényük odaszentelődését, Krisztushoz hasonló feddhetetlenséget, amely tökéletesen igazodik az Úr akaratához. Miben áll a lélek szépsége? Az Úr kegyelmének jelenlétében, aki az életét adta az emberek örök haláltól való megmentése érdekében... 

Nincs szelídebb kérelem, nincsenek egyszerűbb leckék, sem olyan erőteljes és védelmet nyújtó parancsolatok, sem olyan hatalmas ígéretek, mint azok, amelyek a bűnöst elvezetik a forráshoz, amely azért fakadt, hogy lemossa az emberi lélek bűnét. – This Day with God, 188./old. (június 28.) 

Egyetlen szakasz – amelyet addig tanulmányozunk, amíg annak jelentése világossá nem lesz, és nyilvánvalóvá nem válik az üdvösség tervére irányuló kapcsolata – értékesebb lehet számunkra, mint sok fejezet átolvasása anélkül, hogy határozott célt mutatna, és nem nyújtana pozitív útmutatást. Tartsd magadnál a Bibliát. Olvasd, amikor csak lehetőséged van rá, és rögzítsd a szövegeket az emlékezetedben. Még az utcán járva is elolvashatsz egy-egy részt, és elmélkedhetsz rajta, így rögzítve az elmédben. 

Olyan idők állnak előttünk, amelyek próbára teszik az emberek lelki életét, és azok, akik hitben gyengék, nem fogják kiállni a veszedelmes napok próbáját. Tanulmányozzuk körültekintően a kinyilatkoztatás nagy igazságait, mert mindenkinek szüksége lesz arra, hogy értelmes módon ismerje Isten Igéjét. A Biblia tanulmányozása és a Jézussal való mindennapi kapcsolat által világos, jól érthető tanácsokat kapunk az egyén felelősségéről, és erőt nyerünk ahhoz, hogy győzzünk a próbatételek és kísértések napjain. Akinek az élete láthatatlan kötelékek által egyesül Krisztussal, azt az Isten ereje fogja megtartani hit által az üdvösségre. – Mennyei helyeken, 138./old. (május 11.) 

A Szentírás elmélyült tanulmányozása

Ima: Nem lehet eléggé hangsúlyozni az imádkozás fontosságát a Szentírás kézbevételekor és tanulmányozása közben! Azzal, hogy meghívjuk a Szentlelket a folyamatba, minden figyelemelterelő hatásnak ellen tudunk állni, az ellenség minden befolyásán felül tudunk emelkedni. „A Bibliát soha nem szabad imádkozás nélkül kutatni. Csak a Szentlélek tudja megéreztetni velünk a könnyen megérthető dolgok fontosságát” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1986, Advent Kiadó, 533./old.) 

Olvasás és jegyzetelés: A jegyzetelés segít lelassítani a gondolatainkat, visszahat Isten Igéjére, és olyan feldolgozási sebességet biztosít, amelyben van lehetőségünk a dolgok megfigyelésére, értelmezésére és alkalmazására, valamint arra, hogy eközben elkötelezettséget is építsen bennünk. A kezdetben még nem egységes kép össze tud állni a fejünkben – a gondolataink felől a tollunk irányába haladva, onnan pedig a szívünkbe a nap további részében. Annak a valószínűsége is nő, hogy nem felejtjük el, amivel foglalkoztunk, ha közben írunk. 

(Zsolt 119:15-16). Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. (16) Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg. /RÚF/ 

Add tovább! Beszélj valakivel arról, amit tanultál! Ez megszilárdítja, amit megértettél, miközben másokat is bátorítasz vele. 

Kezdd egy rövidebb bibliai könyvvel (pl. Jónás, Filippi vagy 1János), és lassan haladj végig rajta a választott módszered szerint! 

1. Imádkozz, hogy a Lélek vezesse az elmédet és lágyítsa meg a szívedet, miközben olvasol!

2. Válassz ki egy verset vagy egy szakaszt! 

3. Írd le a szöveget egy jegyzetfüzetbe, vagy azokat az igerészeket, amelyeket kiemelten fontosnak láttál! 

4. Olvasd újra a szöveget imádságos szívvel, és húzd alá a kulcsgondolatokat! 

5. Jegyzeteld le, amit a kulcsgondolatokban fontosnak láttál! 

6. Imádkozz a kulcsgondolatok alapján, hogy ezek befolyásolják az Istennel való kapcsolatodat! 

7. Gondold át, kinek adhatod tovább, amit ma találtál!

„Isten népe a kegyelemben növekedve egyre világosabban érti meg Igéjét. Új világosságban és szépségben lesz részük a megszentelt igazságból. Ez minden korban igaz volt az egyház története során, és egészen a végidőig igaz is marad”. (Ellen G. White: Counsels to Writers and Editors. 38-39./old.) 

White idézet: Ami az elmét, a lelket és a testet illeti, Isten törvénye kimondja, hogy az erő erőfeszítés által nyerhető el. A fejlődés a gyakorlat eredménye. Ezzel a törvénnyel összhangban Isten rendelkezésünkre bocsátotta Igéjében a lelki és szellemi fejlődés eszközeit. 

A Biblia minden elvet tartalmaz, amit az embereknek szükséges megérteniük, hogy alkalmassá váljanak erre és az eljövendő életre. Ezeket az elveket mindenki megértheti. Aki értékeli a Biblia tanításait, bármelyik részéből leszűrhet egy-egy hasznos gondolatot. Azonban a Szentírás legértékesebb leckéit nem érthetjük meg, ha csak alkalmanként és következetlenül tanulmányozzuk azt. Az igazság bemutatásának csodálatos rendszerét a felületes vagy érdektelen olvasó nem veheti észre… Az igazságokat tanulmányozni és gyűjtögetni kell, mígnem az „itt egy kicsi, ott egy kicsi”-ből (Ésa 28:10) egy teljes egész válik. 

Ha így – egymás mellé téve – tanulmányozzuk azokat, felfedezzük, hogy tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Az evangéliumok kiegészítik egymást, az egyik jövendölés a másikat magyarázza, minden igazság kifejt egy másikat. Isten Igéjében minden alapelvnek megvan a maga helye, minden tettnek a maga jelentősége. A teljes rendszer pedig, ami az elgondolást és a kivitelezést illeti, bizonyságot tesz annak szerzőjéről. Egy ilyen rendszert csakis a végtelen Isten képes elgondolni és megalkotni. 

Az egyes részek és az azok között lévő kapcsolat kutatásához az emberi elme legkiemelkedőbb képességei szükségesek. Aki egy ilyen tanulmányozásba kezd, magától értetődően elméje fejlesztésén munkálkodik. 

Az az érték, amelyet a Bibliatanulmányozás képvisel, számomra nem merül ki az igazság kutatásában és megértésében. Az az erőfeszítés a legfontosabb, amelyet az egyes témák megértése igényel. Az olyan elme, amelyet csupán közönséges dolgok foglalnak le, szűklátókörűvé és gyengévé válik. Ha soha nem veszik igénybe a nagy igazságok megértésében, egy idő után elveszíti a fejlődés képességét. Semmi más nem helyettesítheti Isten Igéjének tanulmányozását, amely védelmet nyújt a leépülés ellen és serkenti a fejlődést. 

Mint a gondolkodás fejlesztésének eszköze, a Biblia hatékonyabb bármilyen más könyvnél, és az összes könyvnél együttvéve… Egyetlen más tanulmány sem taníthat meg úgy gondolkodni, mint a kinyilatkoztatás igazságainak megértésében kifejtett erőfeszítés. Az elme, amely ily módon kapcsolatba kerül a végtelen Isten gondolataival, nem tehet mást, csakis erősödhet. – Krisztusi élet, 160./old. 

Egy hely

 

(Mk 1:35). Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.  /RÚF/

Csupán ebből az egy versből is sokat tanulhatunk Jézus példájából. Jóval napfelkelte előtt kiment egy magányos, csendes helyre (kivonva magát a mindennapok nyüzsgő, zajló forgatagából), hogy Atyjával legyen. El tudod képzelni a jelenetet – Jézus ül a Galileai-tenger partján vagy a hegyoldalon, és imádkozik, Atyjával beszélget, mielőtt felkelne körülötte a világ. Jézus elkötelezett volt az imádkozásban, egyértelműen prioritás volt az életében az ima. Kétségtelenül ez az idő adott neki erőt, hogy szembenézzen minden kihívással. Ha Jézusnak szüksége volt erre a napindításhoz, mennyivel inkább így vagyunk ezzel mi? 

Isten azt mondja: „Az én arcomat keressétek!” Reméli, hogy a válaszunk ez lesz: „A te arcodat keresem, ó, Uram!” (Zsolt 27:8, ÚRK) 

Mit mond (1Krón 16:11) arról, hogyan kell keresnünk az Ő arcát?

(1Krón 16:11). Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! /RÚF/

Van egy helyed, ahova mindennap félrevonulsz, hogy Istennel legyél? Talán egy szék az ablak mellett, egy csendes hely a házon kívül, vagy egy asztal a konyhában, ahol letelepedhetsz Jézus lábához, hogy tanulmányozd Isten Igéjét. Jézus lábánál ülni a legjobb hely a világon. 

(Lk 10:39-42). Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. (40) Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! (41) Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, (42) pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle. /RÚF/) 

Ha kialakítod a szokást, egy bizonyos helyre visszavonulva, hogy időt tölts Istennel, nagyobb valószínűséggel térsz oda vissza mindennap. Ne bátortalanítson el, ha esetleg kihagysz egy napot valamilyen váratlan helyzet miatt, ilyesmi előfordul, amikor nem tudsz a megszokott módon időt tölteni Istennel! De igyekezz, hogy ebből ne legyen rendszer, ne teljen el túl sok idő, amiben Isten nem kap elég helyet! Ne feledd, a tartós kapcsolat Istennel napi szinten igényel döntést tőled! Újrakezdheted akár ma is, ha így akarod! 

White idézet: E szavak – „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” – nem csak a mulandó élelemre vonatkoznak, hanem arra a lelki táplálékra is, amely örök életet szerez elfogadójának. Ha elhisszük és elfogadjuk Krisztus szavát, az Ő testét esszük és az Ő vérét isszuk... 

Ahogy a földi táplálék elfogyasztása által megerősödik a testünk, úgy erősödik meg a lelki természetünk, amikor Isten Fiának testét esszük és vérét isszuk. Isten Igéje élet és lélek azoknak, akik befogadják. Aki részesül Krisztus testéből és véréből, az isteni természet részesévé válik… Megváltójától életadó erő árad felé. 

Senki sem eheti Krisztus testét és nem ihatja vérét mások helyett. Mindenkinek személyesen kell Krisztus elé járulnia saját lelki éhségével, saját meggyőződéseivel, lelki szomjat kell éreznie, hogy Krisztustól tanulhasson. 

Ha betöltekezünk az Élet kenyerével, többé nem éhezünk földi kívánságok, fellángolások vagy nagyság után. Olyan lesz a vallásos életünk, amilyen táplálékot fogyasztunk. 

Az asztalnál elfogyasztott élelem nem szünteti meg éhségünket örökké. Naponta táplálkoznunk kell. Ugyanígy kellene olvasnunk naponta Isten Igéjét, hogy lelki életünk megújuljon. Krisztus, a dicsőség reménysége azokban marad, akik folyamatosan táplálkoznak Igéjéből. A Biblia elhanyagolása lelki alultápláltságot okoz... 

Krisztus az életünk. A lélek, amelyben Ő lakozik, az Isten iránti teljes odaadás révén tesz eleget az elveinek. A Krisztussal ápolt személyes kapcsolat építi a lelket, és ad folytonos elégtételt. Ő a bölcsességünk és feddhetetlenségünk, szentségünk és megváltásunk. Csak Ő elégítheti meg a lelket... 

Ő ad életet a léleknek, és Ő tartja fenn azt. Ha bennünk lakozik, akkor elmondhatjuk: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20) – Our High Calling, 209./old. 

Mindenütt, ahol hirdetik az evangéliumot, az őszinte, helyes életmódra vágyakozó emberek szorgalmasan kutatni fogják az írásokat. Ha azok, akik a föld történelmének utolsó napjaiban hallják a korszerű igazságot, követnék Bérea lakosainak példáját, és az írásokat naponként tanulmányoznák, vagy ha a közölt üzenetet Isten Igéjének fényében vizsgálnák meg, akkor a mai, aránylag kevés követő helyett sokkal többen engedelmeskednének Isten törvényének és követelményeinek. Mikor nem éppen népszerű bibliai igazságokat tárnak fel előttük, sokan húzódoznak az ilyen vizsgálat megejtésétől. Ha nem is tudják az írás világos tanításait megcáfolni, mégis makacsul ellenállnak, hogy az eléjük tárt bizonyítékokat kivizsgálják. Egyesek meg úgy vélekednek, hogyha tényleg igazak volnának is, akkor sem számít, hogy az új igazságot elfogadják-e vagy sem. Ezért inkább ragaszkodnak kellemes meséikhez, amelyeket az ellenség felhasznál lelkük félrevezetésére. Így homályosítják el értelmüket a téveszmék, és azután a mennytől is elválasztják őket. 

Isten mindenkit a kapott világosság alapján ítél meg. Az Úr kiküldi hírnökeit az üdv üzenetével, és mindazok, akik hallgatják, felelősek azért, miként fogadják a szolgái által közölt igéket. Aki őszintén keresi az igazságot, Isten Igéjének fényében gondosan meg fogja vizsgálni a hirdetett tanításokat. – Az apostolok története, 232./old. 

Az idő

 

Állítottad már be az ébresztődet a megszokottnál korábbra, azzal a céllal, hogy hamarabb felkelj és tanulmányozd a Bibliát? Küzdöttél már azzal, hogy kikászálódj az ágyból reggel, majd ránéztél az órára és arra gondoltál: még tizenöt percem van elkezdeni a napot, jobb lesz sietni! Megélted már, hogy reggel röviden imádkoztál, majd átfutottál egy bibliai fejezetet, mielőtt beindult a napi rohanás, csakhogy megnyugtasd a lelkiismeretedet, miközben tudtad, hogy nem igazán lehetsz elégedett magaddal? 

„A Szentírás felületes olvasásából azonban kevés hasznunk lesz. Lehet, hogy valaki elejétől a végéig elolvassa a Bibliát, anélkül, hogy észrevenné rejtett szépségeit, és megértené mélységes lelki kincseit”. (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 67./old.) 

Bár valóban sok áldás származik a Biblia olvasásából – olyan ez, mint amikor egy tűzcsapból iszol (sokat, gyorsan) –, mégis lehetséges olyan sebességgel átolvasni a Szentírást, hogy közben rengeteg mindent elszalasztunk. Isten az ihletett, értékes Szavait adta, hogy többet megtudjunk róla (és eközben önmagunkról is). Amikor időt szánunk arra, hogy meglássuk leírhatatlan, gyönyörű jellemét és azt, ahogyan kapcsolatba kerül az emberiséggel a történelem során, ettől csak még jobban fogjuk szeretni. Itt vannak előttünk, a kezünkben a feljegyzések arról, amikor kapcsolatba lépett az emberiséggel, de rendszeresen alkalmat kell találnunk rá, rászánva az időt, hogy megismerjük Őt a Biblia olvasása által.

 (ApCsel 17:11). Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. /RÚF/) 

Gondolkodj el a következő javaslatokon! 

Kérd Istent, hogy ébresszen vágyat a szívedben Őiránta! Igényeld, hogy beteljesedjenek az ígéretek, amelyeket Jer 37:4. Jeremiás szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. /RÚF/ és Zsolt 37:4. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! /RÚF/ verseiben adott! Kérd meg, hogy segítsen korábban felkelni, vagy valamilyen más módon időt szakítani rá mindennap, hogy olvashasd a Szentírást!

Tedd Isten kezébe az időrendedet! Tudom, elfoglalt vagy, rengeteg dolgot kell elintézned. Azonban az Istennel töltött idő értéke felmérhetetlen. Találj egy csendes helyet magadnak, és olvasd el versét!

(Zsolt 46:11). Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. /RÚF/ 

Olvasd az Igét vagy énekelj az Úrnak (pl. Szeret az Isten…)! Gondold végig, milyen területei vannak az életednek, amelyeket még nem rendeltél alá Istennek, és ajánld fel neki azokat is! 

Tölts időt Istennel, még ha nem is érzed éppen, hogy kedved lenne hozzá! 

Olvasd el újra (Jn 15:1-8) verseit! Mit mond Jézus arról, hogyan maradhatunk Őbenne? A hitünk szempontjából miért életbevágó ez?

(Jn 15:1-8). Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. (2) Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. (3) Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. (4) Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (5) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (6) Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. (7) Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. (8) Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. /RÚF/

White idézet: A reformátorok nagy világosságot kaptak, de az Írások félreértelmezése által sokuk a tévelygés miatt álokoskodásba jutott. E tévhitek évszázadokon keresztül megmaradtak, és jóllehet egyre régebben megvannak, mégsem igaz rájuk az „Így szólt az Úr” hitelesítés. Mivel az Úr ezt mondta: „ami kijött az én számból, el nem változtatom” (Zsolt 89:35), az Úr nagy irgalmában megengedte, hogy még nagyobb világosság ragyogjon fel ezen utolsó napokban. Elküldte számunkra üzenetét, amely napvilágra hozta törvényét, és megmutatta nekünk, mi az igazság. 

Krisztusban található minden ismeret forrása. Benne összpontosul az örök élet reménye. Ő a világ által ismert legnagyobb tanító, és ha a gyermekek és ifjak gondolkozását fejleszteni, látókörét tágítani kívánjuk, s ha lehetőség szerint meg akarjuk őket nyerni a Biblia szeretetének, akkor irányítsuk figyelmüket a Biblia világos és egyszerű igazságaihoz, ássuk ki ezeket a hagyományok szemete alól, és engedjük a kincseket a fényükben ragyogni. Bátorítsuk őket, hogy kutassák e témákat, és az ezért hozott fáradtság felbecsülhetetlen nevelő értéket fog jelenteni. 

Isten ismeretének feltárulása, ahogyan az Jézus Krisztusban látható, olyan lenyűgöző téma, amelyen érdemes elmélkedni, és ha tanulmányozzák, tiszta gondolkozást teremt, megerősíti és nemessé teszi az ember képességeit. Amint az ember Krisztus iskolájában megérti e leckéket, és megpróbál olyanná válni, mint Krisztus volt – szelíd és alázatos szívű –, megtanulja az összes lecke közül a leghasznosabbat: az értelem csak annyiban kiváló, amennyire az Istennel való élő kapcsolat szenteli azt meg... 

A legnagyobb és legelengedhetetlenebb bölcsesség Isten ismerete. Az emberi én, ahogyan Isten személyén és küldöttén Krisztuson elmélkedik, egyre jelentéktelenebbnek és parányibbnak érzi önmagát. A Biblia legyen minden tanulmány alapja. Személyesen tanuljuk meg ebből az Isten által nekünk adott tankönyvből a lelkünk üdvösségét illető feltételt, mivel ez az egyetlen könyv, amely elmondja, mit cselekedjünk, hogy üdvözülhessünk. Nemcsak ezt tudhatjuk meg, hanem értelmünk erőt is nyerhet. – A keresztény nevelés alapjai, 450-451./old. 

Hogyan tanulmányozzuk a Bibliát?

 

„…úgy lesz az én beszédemmel is, amely számból kijön. Nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és eredményes lesz ott, ahová küldtem.” (Ézs 55:11), /ÚRK/

Gondolj vissza arra a pillanatra, amikor az első Bibliádat megkaptad! Lehet, hogy még gyerek voltál, és egy keresztény rokontól kaptad. Vagy magadnak vetted már felnőttként. Akármióta is birtokolsz Bibliát (talán nem is egy példányt), gondold át, milyen értéket tulajdonítasz ennek a könyvnek! Az egyik legféltettebb kincsed, vagy a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindig kéznél van az élő Isten Igéje? Küzdöttél azért valaha, hogy következetesen ki tudj tartani az olvasása mellett? Feltetted már a kérdést: Hol kellene kezdeni? Hogyan olvassam, hogy közelebb vigyen Istenhez? 

Luther Márton ezt mondta: „Már évek óta évente kétszer átolvasom a Bibliát. Ha a Biblia egy hatalmas koronájú fa lenne, és az igék a kis ágacskák rajta, akkor mára minden részletét megérintettem volna azzal a vággyal, hogy megtudjam, mi található ott és mit kínál nekem.” 

Akár lelkes, napi bibliatanulmányozó vagy, akár az igaz rád, hogy a Szentírás többnyire a polcodon hever, a helyzet az, hogy mindannyian fejlődhetünk a Biblia tanulmányozásában. Nézzük meg, miként lehetünk jobb igekutatók.

White idézet: A Bibliai tanulmányozásánál nincs hasznosabb módszer, amely megerősítheti az értelmet. Nincs más könyv, amely ennyire erőteljesen járulna hozzá a magasztos gondolkodás kialakításához, az értelmi erőnléthez, mint a bibliai mély és nemesítő igazságok leírása. Ha Isten Igéjét kellőképpen tanulmányoznák, az ember olyan értelmi képességekre és nemes jellemre tehetne szert, ami napjainkban igen ritka. 

Nincs határozottabb, következetesebb és mélyebb ismeret annál, amit Isten Igéjének tanulmányozása által sajátíthatunk el. Ha ezen a nagy világon nem létezne más könyv, Isten Igéje Krisztus kegyelme által tökéletessé tehetné az embert, hogy megfelelő jellemet szerezhessen az eljövendő halhatatlanságra. Akik tanulmányozzák az Igét és hittel fogadják be igazságait a jellemükbe, azokat tökéletessé teszi az, aki mindenben minden. Áldva legyen az Úr, hogy ilyen lehetőségeket bocsátott az emberiség rendelkezésére! ... 

Az Isten Igéjének tanulmányozására és az imádkozásra szánt idő százszorosan megtérül. 

Isten Igéje az élő mag, és amint ez a mag az elme talajába kerül, az embernek szorgosan oda kell figyelnie a fejlődés különböző szakaszaira. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Miután az ember ima által elfogadja az Igét, azt értékelnie és alkalmaznia kell a mindennapi életében. A magnak ki kell csíráznia és gyümölcsöt teremnie, előbb azonban meg kell jelennie a zöld hajtásnak, aztán a kalász, végül pedig a kalászban a mag. 

Nem elég csak úgy tanulmányozni a Bibliát, mint bármely más könyvet. Ahhoz, hogy a megértése üdvösséget szerezzen, a Szentléleknek meg kell érintenie a tanulmányozó ember szívét. Ugyanannak a Léleknek kell ihletnie az Ige olvasóját, aki ihlette az Igét is. Csak így válik hallhatóvá a mennyei hang, a lélek pedig kijelentheti: „Istenem, a te Igéd igazság.” 

Az Ige puszta olvasása nem hozza meg a menny által elvárt eredményt; ezért szívvel kell tanulmányozni és értékelni. Az istenismeret nem szerezhető be értelmi erőfeszítés által. Szorgalmasan kell tanulmányoznunk a Bibliát, a Szentlélek segítségéért kell imádkoznunk, hogy megértsük az Igét. Versről versre kell olvasnunk és összpontosítanunk, hogy megértsük azt a gondolatot, amit Isten a szövegben számunkra elhelyezett. Addig kellene összpontosítanunk, mígnem az „így szól az Úr” a saját gondolatunkká válik. 

Isten Igéje az élet kenyere. Aki az Igét eszi és megemészti, aki beépíti az olvasottakat cselekedeteibe és jellemébe, az megerősödik Isten erejében. Halhatatlan lelkierőre tesz szert, tökéletesíti élettapasztalatát, és olyan örömben lesz része, amely örökre megmarad. – Lift Him Up, 111./old. 

Amit a Biblia kér

 

Mi lehetne más az otthonotokban, ha a Bibliához fordulnátok, amikor nagy döntésekkel, kapcsolati problémákkal vagy kihívásokkal néztek szembe? Mi változhatna a munkahelyeteken vagy a gyülekezetetekben, ha az Ige valóságos lencsévé válna, amelyen keresztül nézitek a világot, és így hoznátok a döntéseiteket, amely szerint éltek? A Biblia írói tisztában voltak az írott Ige valóságos értékével. Nincs még egy olyan könyv, amely így szólna hozzá az életetekhez, mint a Szentírás. Az igék maradhatnak a Biblia lapjain is, de mit tehetsz inkább, hogy a szívedbe költözzenek? 

(Zsolt 119:11). Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. /RÚF/

(Zsid 4:12). Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. /RÚF/

A Biblia egyik önmagáról tett kijelentését (Zsid 4:12) versében olvashatjuk. A kétélű kard erős és éles, a Biblia azonban olyat is megtehet az emberi lélekkel, amit az emberi eszközök nem. A Biblia úgy írja le önmagát, mint ami élő. Kérdezheted, hogy miként lehetséges ez, hiszen évezredekkel ezelőtt írták, Jézus azonban kijelenti: „a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet”. (Jn 6:63, /ÚRK/ 

Amikor a szíved összetörik, az életed darabokra hull, Isten képes beleszólni az életedbe Igéje által, és a dolgok megváltoznak körülötted. Az Ótestamentum is úgy mutatja be Isten Szavát, mint ami kifejezetten aktív, sosem stagnál vagy passzív. 

(Ézs 55:11. ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. /RÚF/) 

Dávid arról írt, miként hatott az Ige az életére: „Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem”. (Zsolt 119:50, /ÚRK/ 

Talán éheztél életed egy bizonyos pontján, vagy böjtöltél, esetleg valamilyen diétát kellett követned. Az éhezés után mennyire ízlett az étel? Lelki értelemben a Biblia a lelkünk tápláléka. 

Ha a lelked üres vagy éhezik, nyisd meg az élő Igét! 

(Jer 15:16). Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene. /RÚF/

(Mt 4:4). Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” /RÚF/

(1Pt 2:2). mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, /RÚF/

Isten igéi ízletesek az elmének és a szívnek, és amikor olvassuk, feltöltenek és megtartanak bennünket, ahogyan Isten megígérte. Az Igének, a Szentírásnak az üzenetei magától Istentől származnak. Kifejezetten nekünk küldte őket, és mindenki másnak is, akik keresik Őt. Ha imádkozó és nyitott szívvel olvassuk, sosem vesznek el. 

White idézet: A gyámság alatt levő gyermekekhez hasonlóan, napról napra csak annyit kapunk örökségünkből, amennyire szükségünk van; ezért mindennap kérnünk kell: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Nem szabad elkedvetlenednünk, ha Isten egyszerre nem ad feleslegesen a következő napra is. Biztosított bennünket ígéretében: „Nem hagylak el, és nem feledkezem meg rólad.” Dávid is így szólt: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” (Zsolt 37:25) ... 

Krisztus könnyített özvegy anyjának gondjain és terhein, segítségére volt a názáreti háztartás vezetésében; részvétet érez minden anya iránt, aki nehéz munkával keresi meg gyermekei kenyerét. Ő, aki megkönyörült a tömegen, „mert elbágyadt és elerőtlenedett”, ma is részvétet érez a szenvedő szegények iránt; kezeit állandóan kinyújtja feléjük, sőt még imájában is figyelmeztet, amellyel tanítványait oktatta, hogy emlékezzünk meg a szegényekről... 

Könyörgésünk a mindennapi kenyérért nem csak a testünknek naponta szükséges táplálékot foglalja magában, hanem a lelki táplálékot is az örök élet elnyerése céljából. Jézus megparancsolta: „Munkálkodjatok, ne az eledelért, mely elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre.” „Én vagyok amaz élő kenyér, mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké.” (Jn 6:27, 51) Üdvözítőnk az élet kenyere, s ha szeretetét felismerjük, magunkba fogadjuk Őt, ekkor az a kenyér táplál bennünket, amely a mennyből szállt alá. 

Krisztust szavai által fogadhatjuk magunkba; Isten azért adta nekünk Szentlelkét, hogy igéit megértesse velünk, hogy igazságait szívünkbe vésse. Imádkozzunk naponta, amint olvassuk a Szentírást, Isten pedig elküldi majd a Lelkét, hogy kijelentse azokat az igazságokat, amelyek megerősítenek bennünket, lelkünket pedig felkészíti a szükség napjára. 

Isten a mi javunkra úgy rendelkezett, s arra is tanít, hogy naponként imádkozzunk mind a testi, mind a lelki hiányok kielégítéséért. Azt szeretné, ha belátnánk, hogy állandóan az Ő gondviselésétől függünk. Ezért kíván velünk mind szorosabb kapcsolatba lépni. Ha Krisztussal közösségbe jutunk az ima és a szent igazságok kutatása által, akkor mint éhezőket táplál, és mint szomjazókat üdít fel az élet vízéből. – Gondolatok a hegyibeszédről, 110-113./old. 

Bibliai igazság

Az 1960-as években elterjedt a liberális teológusok között, hogy nincs is szükség Istenre a teológiához. A Time magazin 2017-ben címlapon hozott egy cikket „Meghalt az igazság?” címmel. Mindez azért érdekes, mert ez a trend éppen a társadalmunk állapotát mutatja be. Az „igazság” fogalma oly mértékben amortizálódik, hogy már senki nem tudja, mi is lenne az. A mai népszerű kultúra szerint nincs is olyan mérték, amely szerint meghatározható, nincs olyan alapja, amely állandó lenne, amely kiállná az idő próbáját. Ezzel szemben Jézus kijelentette: „Én vagyok… az igazság”. (Jn 14:6) Isten Igéje Jézusról tesz bizonyságot, mint az igazságról, a maga tisztaságában. 

Olvasd el lassan a következő három verset, majd újra olvasd el azokat! Mit veszel észre üzenetükben? 

(Zsolt 12:7). Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. /RÚF/ 

(Péld 30:5-6). Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. (6) Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz! /RÚF/ 

(Jn 17:17). Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. /RÚF/

A Biblia kijelenti az alapvető igazságot, Jézust, aki nem változik 

(Zsid 13:8). Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. /RÚF/

 Ha Isten Igéjét olvassuk, róla és igazságáról szóló tudásunk, értelmünk növekedhet. „Az igazság bányáiban még van mit kutatniuk az őszinte keresőknek”. (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 704./old.) 

Amikor Ellen White az igazságról beszél, mindig arra az igazságra utal, amit Istentől az Igéje által kapunk. Kutathatjuk a Szentírást újabb igazságokat keresve, mert a Biblia sosem mond ellent a korábbi igazságainak, inkább épít rájuk. 

(Zsolt 33:4-5). Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. (5) Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. /RÚF/ 

(Ef 1:13). Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, /RÚF/ 

(1Thessz 2:13). Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. /RÚF/

Ki kell mondanunk, hogy a Biblia és csakis a Biblia képezheti az alapját és forrását annak, amit igazságként fogadunk el. Minden más forrást meg kell próbálnunk, le kell tesztelnünk Isten Igéjének kijelentéseivel. Minden egyébként teljesen „értelmes” érvet is alá kell vetni e próbának. 

Egyesek azzal érvelnek, hogy nincs igazság. Mitől ellentmondásos ez a kijelentés? Vagyis amikor azt mondjuk, hogy nincs abszolút igazság, akkor miért próbáljuk ezt igazságként feltüntetni – ami így önellentmondássá lesz? 

White idézet: Jézus Kapernaumban lakott, amikor éppen nem utazott az országban szerteszéjjel, és ezért azt „az Ő városaként” emlegették... 

Kapernaum városa nagy átmenő forgalmat bonyolított le. Számos országból haladtak át utasok a városon, s pihentek meg jártukban-keltükben. Jézus itt minden nemzetiségű, rangú emberrel találkozhatott, a gazdaggal és a hatalmassal csakúgy, mint a szegénnyel és alacsony sorsúval, tanításait más országokba, sok-sok otthonba vitték el. Ez ösztönözte az embereket a próféciák tanulmányozására; a figyelem a Megváltóra irányult, és küldetése feltárult a világ előtt. 

Bár a Magas Tanács Jézus ellen tevékenykedett, a nép élénk figyelemmel kísérte küldetésének kibontakozását. Az egész menny érdeklődése is ide irányult. Angyalok készítették elő szolgálatának útját, megindították az emberek szívét, s a Megváltóhoz vonták őket. 

Kapernaumban a királyi ember fia tanúsította Krisztus hatalmát, akit meggyógyított. Az udvari tiszt és házanépe örömmel tettek bizonyságot hitükről. Amikor megtudták, hogy maga a Tanító közöttük van, az egész város megmozdult. Tömegek igyekeztek színe elé. Szombaton annyi ember özönlött a zsinagógába, hogy sokaknak vissza kellett fordulniuk, mert nem fértek be. 

Aki csak hallotta a Megváltót, csodálkozott „az Ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala” (Lk 4:32) ... 

Jézus nem avatkozott a zsidók közti különféle vitatott kérdésekbe. Feladata az igazság feltárása volt. Szavai fényt árasztottak a pátriárkák és próféták tanításaira, a Szentírás új kinyilatkoztatásként hatott az emberekre. Hallgatói azelőtt soha nem érzékelték az isteni Ige jelentésének ilyen mélységeit. 

Jézus otthonukban találkozott az emberekkel, jól ismerte problémáikat. Kedvessé tette az igazságot, mert közvetlenül, egyszerűen mutatta be. Nyelvezete olyan tiszta, finom és egyszerű volt, akár a csobogó patak. Hangja zeneként hatott azokra, akik azelőtt a rabbik monoton beszédét hallgatták. Bár tanítása egyszerű volt, mégis úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Ez a jellegzetesség élesen megkülönböztette tanítását mindenki másétól. A rabbik fenntartással, kétkedve beszéltek, mintha az Írásokat így is, meg ellenkezőképpen is lehetne értelmezni. A hallgatók napról napra bizonytalanabbak lettek. Jézus azonban kétségbevonhatatlan tekintéllyel tanította az Írásokat. Bármiről beszélt, hatalommal tette, mint akinek szavát nem lehet vita tárgyává tenni… Bármiről beszélt, Istent nyilatkoztatta ki. – Jézus élete, 251-254./old. 

A Szentírás tekintélye

(2Tim 3:15-17). mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. (16) A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; (17) hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. /RÚF/

Amikor személyes bibliatanulmányozásba kezdünk, legyünk tudatában: nem várhatjuk el a Szentírástól, hogy a személyes céljainkat és látásunkat szolgálja, ami nem mindig esik egybe Istenével. Például nem használhatjuk azt a módszert, hogy „csukott szemmel rábökünk egy igére”, mivel Isten nem így akar kommunikálni velünk. Ő nem egy bábu, akit dróton rángathatunk, hogy a szükségleteinket és a vágyainkat szolgálja. Az útjai és gondolatai sokkal magasabbak a mieinknél 

(Ézs 55:9). Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. /RÚF/), 

... és sosem szabad megpróbálnunk irányítani a hozzánk intézett szavait. Ne is válogassuk ki a Bibliának csak azokat a részeit, amelyek nekünk tetszenek. Inkább tekintsünk egy egészként a Szentírásra, ahelyett, hogy csak a könnyű és ismerős igéket szemezgetnénk, kihagyva az akaratunknak ellentmondó, nehezebb szakaszokat. Ha tényleg azt akarjuk, hogy Isten beszéljen hozzánk, a Szentírásra egészként kell tekintenünk, megbízható módszereket választva, gondosan tanulmányozva azt, bízva abban, hogy Isten megjelenti, mit kell éppen kihallanunk abból. 

Jézus maga mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22:37) Vagyis Isten nem azt akarja, hogy kikapcsoljuk a gondolkodást, az elménket, sokkal inkább az elménkbe kívánja rejteni a hatalmas tudást és ismeretet, amit legalább részben kijelentett Igéjében. Sok bibliai beszámolót olvashatunk arról, amikor Isten emberekkel beszélgetett, mint Énokkal, Ábrahámmal vagy Mózessel és Jóbbal, és Jézus is sokakkal beszélgetett. Isten nem kerüli meg az emberi értelmet, hanem arra bíztat bennünket, hogy vessük azt alá az Igének és az Ő bölcsességének, amikor az „üdvösségünkön dolgozunk”. Az emberi gondolkodás azonban mindig is emberi marad – megtéveszthető és hibás következtetésekre képes. Sosem tévedhetetlen. Mindig lehetséges, hogy az emberi értelem félreteszi Istent, hogy maga próbáljon dűlőre jutni a dolgokkal, és az önző ént egyenlővé teszi Istennel, vagy akár fölé is helyezi, miközben gondolkodik. Az ember közelíthet a Szentíráshoz arrogáns és kritikus lélekkel, gondolván, hogy tudja, amit tudnia kell, és nincs abban semmi új a számára. Ebben a helyzetben fontosnak, magabiztosnak és magabízónak érezzük magunkat, és nem látjuk, hogy egyébre lenne szükségünk azon kívül, amink már megvan, semmibe vesszük az Istennel való kapcsolatot, és saját behatárolt tudásunkra, hamis érveinkre támaszkodunk. 

White idézet: Krisztus tanításainak és prédikációinak tárgya Isten Igéje volt. A kérdezősködőknek egyszerűen válaszolt: „Meg van írva.” „Mit mond az Írás?” „Hogyan olvasod?” Ha barátban, ha ellenségben érdeklődés ébredt, minden alkalommal az Ige magvát hintette. Ő, aki az út, az igazság, az élet, aki maga az élő Ige, a Szentírásra mutat: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” – mondja... 

Krisztus szolgáinak ugyanezt kell tenniük. Az emberi elméletek és feltevések ma is kiszorítják Isten Igéjének életadó igazságait, mint régen is. Az evangélium sok állítólagos prédikátora szerint nem az egész Biblia ihletett. Az egyik bölcs ember elveti az egyik részt, a másik pedig megkérdőjelezi a másikat. Saját véleményüket az Ige fölé helyezik. Az Írást csupán saját tekintélyükre építik, és megfosztják isteni hitelességétől. Így szórják szét a hitetlenség magvait, mert az emberek összezavarodnak, és nem tudják, mit higgyenek. 

Sok olyan hittétel van, amelyet nem fogadhatunk el. Krisztus idejében a rabbik számos szentírási résznek erőszakolt, misztikus magyarázatot adtak. Mivel Isten Igéjének világos tanítása eljárásaikat kárhoztatta, megkísérelték érvényességét aláásni. Ugyanez történik ma is. Isten Igéjét titokzatosnak és homályosnak tüntetik fel, hogy Isten törvénye elleni vétségükért kimentsék magukat. Krisztus megdorgálta ezeket a törvénysértőket. Azt tanította, hogy Isten Igéjét mindenkinek meg kell értenie. A Szentírást kétségbevonhatatlan tekintélynek vallotta. Nekünk is ezt kell tennünk. A Bibliát a végtelen Isten beszédeként, minden vitás kérdés megoldójaként, hitünk alapjaként kell kezelnünk. 

A Biblia tekintélyét aláásták, és ezért a lelkiségre nem helyeznek olyan súlyt… [Mégis] sokan kiáltanak az élő Istenhez, közelségére vágyakozva... 

Krisztus Isten atyai szeretetéről és túláradó kegyelméről tanított legszívesebben. Sokat beszélt az Atya jellemének és törvényének szentségéről. Az utat, az igazságot és az életet kínálta az embereknek a maga személyében. Krisztus szolgái is ezekről beszéljenek! 

Mutassák be az igazságot, ahogy az Jézusban volt látható! Tegyék világossá, mit kíván a törvény és az evangélium! Beszéljenek Krisztus önmegtagadó, áldozatos életéről, megalázkodásáról és haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről! Arról, hogy közbenjár értük Isten trónjánál. Hirdessék ígéretét: „Ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket.” (Jn 14:3) – Krisztus példázatai, 38-40./old.