Isten szeretete

„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.” (2Kor 13:13) 

Pál ezzel a verssel fejezi be második levelét. Figyeljük meg, hogy a Szentháromság három személyét ebben a sorrendben említi: Fiú, Atya és Szentlélek. Mindhármuk munkája által jobban megérthetjük, hogy milyen Isten és mi mindent tett értünk. 

(Jn 3:16-17). Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (17) Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. /RÚF/ 

(Róm 8:37-39). De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. (38) Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, (39) sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. /RÚF/ 

(1Jn 4:8-11). aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. (9) Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (10) Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (11) Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. /RÚF/ 

(1Jn 4:8) versében az áll, hogy „az Isten szeretet”. A szeretet az alapvető tulajdonsága. János kiemeli: azért ismerhetjük meg ezt a szeretetet, mert Isten odaadta egyetlen Fiát meghalni értünk. (Jn 3:16) 

 Mentőakcióra küldte el Jézust (Jn 3:17) Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. /RÚF/, és ez részét képezte a megváltási tervnek. 

(ApCsel 3:20-21). hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. (21) Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. /RÚF/; 

(1Jn 4:10, 14). Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (14) És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. /RÚF/

 Jézus számos alkalommal említette az evangéliumokban, hogy az Atya küldte el Őt.

 (Mt 10:40). Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. /RÚF/; 

(Mk 9:37). Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. /RÚF/) 

Pál így fogalmaz: 

(Róm 5:8).„Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” 

 Isten szeretetéről némi fogalmat alkothatunk a férj és a feleség, a szülők és a gyerekek, az őszinte barátok stb. meghitt kapcsolatai által. Isten szeretete a természetben is látható. 

Erről Ellen G. White megjegyezte: „»Isten a szeretet.« Ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a levegőt, az erdő magas fái üdezöld, dús lombozatukkal mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út.  8./old.). 

Ám annak van leginkább meggyőző ereje, hogy Isten bűneinkért való áldozatul odaadta Jézust. Amikor megértjük: Isten annyira szeretett bennünket, hogy elküldte Jézust letenni az életét értünk, mi is készen állunk "odaadni életünket a testvéreinkért” (1Jn 3:16) /ÚRK/

Pál azt akarta, hogy a korinthusiak egységben éljenek, szeretet nélkül viszont nincs egység. Ezért tanította azt, hogy „a szeretet… épít” (1Kor 8:1), és szeretet nélkül minden haszontalan, üres. 

(1Kor 13:1-3). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. /RÚF/

 Tehát tegyük minden dolgunkat szeretettel, olyan szeretettel, ami Isten szeretetét viszi tovább! 

(1Kor 16:14). Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! /RÚF/

Mit veszítenénk az evangéliumból, ha Jézus nem lenne örökkévaló Isten?

White idézet: Hálásnak kell lennünk Isten iránt e mulandó életben kapott áldásokért és minden vigasztalásért. Azt szeretné, hogy minden család, aki készül a mennyei lakozásra, adjon dicsőséget kegyelmének gazdag áldásaiért. Ha az otthonban a gyermekeket arra nevelik, hogy legyenek hálásak a minden jó Adományozója iránt, családjainkban meglátnánk a kegyelem megnyilvánulásait. Az otthonban több lenne a vidámság, és az ilyen családokból származó fiatalok a tisztelet és a kegyesség lelkületét vinnék magukkal az osztálytermekbe és a gyülekezetekbe. Jelenlétük abban a szentélyben, ahol Isten találkozik népével, tiszteletet kölcsönözne az imádatnak, és dicsőítés, valamint hála hangzana el gondviselésének minden ajándékáért… 

Minden mulandó áldást hálával fogadnának, és minden lelki áldást kétszeresen értékelnének, ha a családtagok felfogása megszentelődne az Ige igazságai által. Jézus nagyon közel van azokhoz, akik nagyra értékelik kegyelemteljes ajándékait, és tudják, hogy minden jó adomány a jóindulatú, szerető és figyelmes Istentől jön, és elismerik, hogy Ő minden jó és minden vigasztalás, valamint kegyelem kiapadhatatlan Forrása. 

Ha gyakrabban bizonyságot tennénk hitünkről, ha jobban örülnénk a bennünk is tudatosult áldásoknak – Isten irgalmának és szeretetének –, több hittel és nagyobb örömmel rendelkeznénk. Egyetlen nyelv sem képes kifejezni, és egyetlen korlátolt elme sem foghatja fel azt az áldást, amit eredményez Isten jóságának és szeretetének a megbecsülése. Örömünk már ezen a földön is olyan lehet, mint a kiapadhatatlan forrás, ha az Isten trónjából fakadó folyam táplálja. – Our Father Cares, 24./old. 

Isten a szeretet. Szeretetét egyszülött Fia ajándékában mutatta meg. Ennek ellenére Isten nem nézi el a bűnt. Nem nézi el Sátán bűnét, ahogy nem nézte el sem Ádámnak, sem Kainnak a bűnét, mint ahogy egyetlen ember bűnét sem. Romlott állapotában az ember az isteni szeretetet – eltorzítottan – gyengeségnek tűntetheti fel, csakhogy a golgotai keresztről olyan világosság árad, amely az embernek helyes megértést ad, hogy többé ne hangoztasson igazságot félreértelmező elméleteket… 

A Jézusban adatott igazság a legfontosabb leckéket tárja elénk. Megmutatja, hogy Isten szeretete széles, mély és végtelen, ugyanakkor ítéletet mond az engedetlenekre, akik semmibe veszik Isten törvényét. Ez a döntés nem tűr megalkuvást. Azt is jelenti, hogy Istenben összefonódik a szeretet és az igazság, mivel ezek révén le tud nyúlni az emberi legmélyebb fájdalmakig és romlásig, hogy felemelhesse az elesetteket és elnyomottakat, akik megtérő lélekkel és Jézusba vetett hittel ragaszkodnak az igazsághoz. – Lift Him Up, 158./old.

Jézus kegyelme

Inspiráló az utalás Jézus kegyelmére (2Korinthus) elején és végén.

 (2Kor 1:2). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól /RÚF/; 

2Kor 13:13. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/) 

Pál a levelet ezzel kezdi és fejezi be. Látjuk, hogy folyton Jézusra gondolt és róla beszélt. 

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8:9), /ÚRK/ 

Jézus kegyelme csodálatra méltó és ellenállhatatlan! A mennyei örök élet gazdagságát hátrahagyva szegénnyé lett. Az ókori Galilea poros útjait rótta,

  „megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8), /ÚRK/. 

Ezt azért tette, hogy mi „meggazdagodjunk”, vagyis lehetőségünk nyíljon a mennyei öröklétre vele. Nehezen tudjuk elképzelni mi, akik csak a bűn, a halál, a szenvedés világát ismerjük, mit jelenthetett Jézus számára elhagyni a mennyet, hogy ide jöjjön és felajánlja értünk az életét. 

 (Róm 16:20, Gal 6:18, Fil 4:23 és 1Thessz 5:28) verseit! Milyen fontos tanítással találkozunk ezekben a részekben? 

(Róm 16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/ 

(Gal 6:18). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen. /RÚF/ 

(Fil 4:23). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/ 

(1Thessz 5:28). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/ 

Leveleiben Pál igen gyakran utal Jézus kegyelmére, ezek közül íme néhány gyöngyszem: 

„a kegyelmi ajándék… Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra” (Róm 5:15).

 Akik kegyelmének gazdagságában részesülnek, 

„az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által” (Róm 5:17). 

2Korinthushoz hasonlóan más leveleit is Jézus kegyelmét említve kezdi és fejezi be Pál. 

(Róm 1:7). Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/; 

(Róm 16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/; 

(1Kor 1:3). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/; 

(1Kor 16:23). Az Úr Jézus kegyelme veletek! /RÚF/; 

(Gal 1:3). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, /RÚF/;

 (Gal 6:18);  A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen. /RÚF/ 

(Fil 1:2). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/;

(Fil 4:23) A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/ 

Ez a téma foglalkoztatta, és szerette volna, hogy a korinthusiak gondolatait is ez kösse le. 

Ugyanezt kívánta az összes gyülekezetnek. Figyeljük meg, mint írt az efezusiaknak! 

„A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust” (Ef 6:24), /ÚRK/. 

Vajon azt akarná, hogy mi kevésbé szeressük Őt? Persze, hogy nem! Végtére is azt kívánta, hogy Jézus kegyelme „sokasodjék” (2Kor 4:15), /RÚF/, egyre több embert elérjen, és számukra is elegendő legyen, mint ahogy Pálnak az volt. 

(2Kor 12:9). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. /RÚF/ 

White idézet: Az erő gyakorlat által növekszik. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja növekedését a jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban feküdne, és vonakodna mozgatni a tagjait, csakhamar elveszítené erejét azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert ereje használatát, nemcsak nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat a képességeket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény az Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól elragadtatni, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre. 

Ez a világ nem a játék színtere, hanem a küzdelemé! Az Úr minden fiatalt arra hívott el, hogy nehézségeket szenvedjenek el, mint a jó katonák. Erősnek kell lenniük, és férfiasan kell viselkedniük… Jellemük igazi próbáját készséges teherhordásukban állják ki, amikor megállnak a nehéz helyzetben, és elvégzik azt a munkát, amelyet el kell végezniük, még akkor is, ha ez nem hoz számukra földi elismerést vagy jutalmat! 

Bárcsak mindenki megfelelően tudná értékelni Istentől kapott képességeit! Krisztus által megmászhatjátok az előrejutás lépcsőfokait, és teljes lényeteket a vezérlete alá vonhatjátok… Saját erőtökből semmit nem tehettek, Jézus Krisztus kegyelme által viszont úgy használhatjátok fel képességeiteket, hogy az mind a saját, mind pedig mások számára áldást jelentsen. Támaszkodj Jézusra, aki megsegít abban, hogy szorgalmasan végezd munkáját, és végül elnyerd az örök élet jutalmát. – Isten csodálatos kegyelme, 306./old. (október 25.) 

Krisztus katonája sokféle kísértéssel találja szemben magát, amelyet vissza kell utasítania és le kell győznie. Minél ádázabb a harc, a kegyelem annál nagyobb mértékben árad a szükségben levő hívőre… Az igazi keresztény jól tudja, mit jelent áthaladni a keserű próbákon és nehézségeken, mégis egyre inkább gyarapodik kegyelemben az ellenség sikeres visszaverésének munkájában… A sötétség időnként körülfogja lelkét, de az igazi világosság szüntelenül ragyog rá, és az igazságosság Napjának fényes sugarai eloszlatják a vakhomályt… Krisztus kegyelme képesíti őt arra, hogy hűségesen bizonyságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket Isten ihletett szolgájától hallott… Amikor így megosztja az igazságot másokkal, Jézus gyermeke jobban megérti Isten bőséges gondoskodását és Krisztus kegyelmének elégséges voltát a harc, a fájdalom és a próba elhordozására. A megváltás titokzatos terve olyan kegyelmet biztosít, amely által az emberi eszköz tökéletlen munkája a közbenjáró Jézusunk nevében Istennél elfogadásra kerül. 

Az ember hatalma kicsiny, és legnagyobb erejével is csupán parányi munkát végezhet el… Isten azonban mindenható, és minden szükséges időben elküldi segítségét, ha őszintén keressük Őt. A szavát adta, hogy kegyelme elegendő lesz számunkra a legnagyobb szükség és a legmaróbb fájdalom idején is. Ha kegyelméért folyamodunk, Krisztus azonnali segítséget jelenthet a számunkra. – Isten csodálatos kegyelme, 260./old. (szeptember 9.) 

Kegyelem, szeretet és közösség

 „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal.” (2Kor 13:13) 

Pál öt felszólítással, az előzőekben említett lényeges elemek újbóli megerősítésével zárja (2Korinthus levelét)

(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/

Az első: „örüljetek” (RÚF), ez utalás a levelek korábbi részeire. 

A második felszólítás: „állítsátok helyre a jó rendet” (RÚF), ami egyetlen görög szó, a katartidzó fordítása. 

A harmadik: „vigasztalódjatok” (KAR), ez szakaszának folytatása. Második levelét az apostol bátorítással kezdi és azzal is fejezi be. Azért tapasztaljuk Isten vigasztalását, hogy mi is vigasztaljunk másokat (2Kor 1:4, 6) 

(2Kor 1:3-7). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, (4) aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (5) Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. (6) Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. (7) A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. /RÚF/] 

A negyedik és az ötödik felszólítás: „jussatok egyetértésre, éljetek békességben” /RÚF/, ezzel egységre kér. Ez a légkör, az öröm, a helyreállítás, a bátorítás, az egység és a béke légköre a feltétele Isten jelenlétének, aki „a szeretet és a békesség Istene” (2Kor 13:11), /RÚF/. Az ilyen lelkület a háromszemélyű egy Istennek az emberi szívben végzett munkájából következik. 

A kegyelem, a szeretet és a közösség a Szentháromság Isten értünk végzett munkájának az eredménye. Ez a három keresztényi tulajdonság erősíti azt a légkört, amit Isten jelenléte jellemez. 

White idézet: A kegyelem és a keresztény élet megértésének a lényege a Krisztusba vetett hit, valamint Istennek és akit elküldött, egyszülött Fiának a megismerése. Ebben viszont sokan elbuknak, mert nincs hitük. Ahelyett, hogy közösségre vágyódnának Krisztussal, és részesülni szeretnének önmegtagadásában és megaláztatásában, mindig az énjük próbál felül kerekedni… Ó, bárcsak értékelnék Isten szeretetét! Akkor a szívük megerősödne, korlátolt látásuk kiteljesedne, az önzés jégsorompói elolvadnának, és mélyebb ismeretre tehetnének szert… 

Mivel nem ismerik Istent, nem hisznek Krisztusban, és nem érintette meg őket érettük elszenvedett megaláztatása, ezért alázatát látva nem alázzák meg magukat, és nem Őt magasztalják… Ó, ha úgy szeretnétek Őt, ahogy Ő szeretett, nem próbálnátok elkerülni azokat a tapasztalatokat, amelyek meghatározták Isten Fia szenvedéseinek sötét fejezeteit! 

Ha részesei akarunk lenni Krisztus szenvedéseinek, emeljük tekintetünket Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. Szemlélve Krisztus szenvedéseit, látva önmegtagadását és áldozatát, ámulatba ejt a bűnös ember iránt tanúsított isteni szeretet. Ha arra hívattunk el, hogy megalázó próbákat éljünk át Krisztusért, és ha krisztusi gondolatok uralnak, akkor mindezeket szelídséggel el kell tűrnünk, nem fogunk bántani másokat és nem ellenkezünk a gonosszal. Olyan lelkületet tanúsítunk, amilyen Krisztusban lakozott… Ahhoz, hogy Krisztus munkatársaiként részt vehessünk a megváltás nagy tervében, meg kell értenünk, hogy mit jelent az áldozata és mit jelentenek a szenvedései. – That I May Know Him, 104./old. 

A gyülekezet a keresztények közössége, ahol minden tag örül a többiek ajándékainak és talentumainak, amit kaptak Istentől a különböző képességeik szerint. A gyülekezet a közösség szent kötelékei révén egységes, így mindenki befolyással van a társaira. Mindannyian a szeretet és az összhang szent kötelékével kapcsolódnak egymáshoz. A keresztény elvek és a hívők közösségének összes ajándéka egyesült erővel kell, hogy harmonikusan működjön. A tagok különböző képességeinek megtisztító és átformáló befolyása alatt a hívők még több áldásban részesülnek, és egyre jobbá válnak, hogy ami egyiknél hiányzik, a társában bőven megnyilvánulhasson. A tagok egyesítsék erőiket, hogy a gyülekezet látványossága lehessen a világnak, angyaloknak és embereknek. 

A gyülekezeti tagság szövetsége azt feltételezi, hogy minden tag Krisztus nyomdokaiban jár, mindannyian az Ő igáját hordozzák, és tanulnak tőle, aki szelíd és alázatos szívű. Ha ezt teszitek, „nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek, mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:29-30) – mondta drága Üdvözítőnk. 

Akik Krisztus igáját hordozzák, közelebb kerülnek egymáshoz is. Kedvességet, türelmet és szent odaadást gyakorolva igyekeznek egymást túlszárnyalni gyöngéd megértésben és szeretetben. A gyengét és tapasztalatlant megerősíthetik azok, akik telve vannak reménységgel, és több tapasztalatot szereztek. Noha mind közül ő a legkisebb, mégis egy olyan kő, aminek ragyognia kell az épületbe épülve. A szervezet testének ő is létfontosságú tagja, aki egyesült Krisztussal, a Fejjel, és Krisztus által azonosul az Ő erényeivel, ezért a Megváltó nem szégyelli őt testvérének nevezni… A világtól elkülönült gyülekezet a Menny szemében a legfontosabb dolog itt a földön… A gyülekezet olyan legyen, amilyennek Isten elvárja – Isten családját képviselje a világban. – Lift Him Up, 295./old.