Kereszt üzenete - Isten ereje

Pál azt mondja, hogy számunkra a kereszt üzenete Isten ereje. Nem meglepő, hogy központi üzenetében beszél.

„Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről” (1Kor 2:2) 

 Milyen fontos pontot emel itt ki Pál? 

(1Kor 1:17-31). Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. (18) Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (19) Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszm.” (20) Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? (21) Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. (22) És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, (23) mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, (24) de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. (25) Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. (26) Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. (27) Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, (28) és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, (29) hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. (30) Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, (31) hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” /RÚF/

(1Kor 1:18-31). /RÚF/ szakaszában az apostol szembeállítja egymással az emberi balgaságot és Isten bölcsességét. A kereszt jól bemutatja az ember legrosszabb és Isten legjobb oldalát. Ennek a szakasznak a bevezetője verse.

 (1Kor 1:17)  Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.

Krisztus keresztje nem veszítheti el erejét, ezért is kell az igehirdetésünkben központi helyet kapnia a kereszt üzenetének. 

(1Kor 2:2). Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről.  /RÚF/ 

Pál elmondja, hogy Krisztus nem keresztelni, hanem az evangéliumot hirdetni küldte el. E kijelentéssel kapcsolatban két fontos dolog megjegyzendő. Először is a görög aposztelló („küldött”) szó ugyanabból a gyökből származik, mint az apostol. Tehát Pál alapvető apostoli feladata az evangélium hirdetése volt. Másodszor pedig a szavai nem azt jelentik, hogy a keresztelés nem fontos, vagy legalábbis nem olyan lényeges, mint a prédikálás. Valójában azokat marasztalta el, akik túlzottan hangsúlyozták, hogy ki keresztelte meg őket, ahelyett, hogy Jézust emelték volna ki, akinek a nevében megkeresztelkedtek. 

A „bölcselkedő beszéd” (1Kor 1:17), /RÚF/ kifejezéssel Pál nem arra utal, hogy önmagában az ékesszólás rossz lenne. Itt az a lényeg, hogy emberi bölcselkedés ne homályosítsa el a kereszt üzenetét. Ez a kifejezés a görög-római szónoklatokra utal. Athénban Pál a logika, a tudomány és a filozófia eszköztárát felhasználva érvelt, de csekély eredménnyel. Ezért „Elhatározta, hogy Korinthusban más módszert követ, amellyel a felületesek és közömbösek figyelmét igyekszik lekötni. Eldöntötte, hogy gondosan kerüli a bonyolult érvelést és vitát, és a korinthusiak között nem akar másról beszélni, mint Jézus Krisztusról, »róla is mint a megfeszítettről«” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 162./old.) 

A bonyolult érvelések hogyan homályosíthatják el a kereszt üzenetét? Mi az oka annak, hogy a megfeszített Jézus Krisztus hirdetése több gyümölcsöt termett Korinthusban, mint a logikus, tudományos és filozófikus érvelés Athénban? Van, amikor az evangélium hirdetését segítheti a logikus, filozófikus és tudományos megközelítés? 

White idézet: A golgotai kereszt megszólít, végül pedig legyőz minden gonosz földi erőt. A keresztben összpontosul minden hatalom, és abból indul ki minden erő. A kereszt a nagy központ, mivel Krisztus a kereszten adta életét az emberiségért. Ez az áldozat azért lett felkínálva, hogy az ember visszaszerezhesse kezdeti tökéletességét. Sőt, mi több, azért, hogy felkínálja a jellem teljes átformálását, és győztessé tegye az embert. Azok, akik Krisztus ereje által legyőzik Isten és ember nagy ellenségét, a mennyei udvarokban az el nem bukott angyaloknál nagyobb pozíciót tölthetnek majd be. 

Krisztus kijelentette: „És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” Ha a kereszt nem talál a maga számára megfelelő befolyást, akkor ő maga válik befolyássá. Az igazság nemzedékről nemzedékre lett kinyilatkoztatva mint jelenvaló igazság. A kereszten függő Krisztus által a kegyelem és az igazság találkozott, az igazság pedig és a béke csókolgatták egymást. Így lett mozgósítva a világ. 

Isten terve az, hogy a menny minden gazdagsága kiáradjon az emberekre. Az isteni erőforrások kincseiből semmit sem tekint túlságosan drágának ahhoz, hogy Isten egyetlen Fia nagy áldozatát kísérje… Krisztus fel lett hatalmazva, hogy az élet leheletének fuvallatával érintse meg az elbukott emberiséget. Akik ezt elfogadják, sosem fognak éhezni vagy szomjazni, hiszen nincs annál nagyobb öröm, mint amire Krisztusban lelhetünk. Tanulmányozzátok a Megváltónak a Boldogmondások hegyén mondott szavait. Milyen erőteljesen ragyogott isteni természete emberi mivoltában, miközben szavai áldást mondtak irgalmának és szeretetének haszonélvezőire! Olyan gazdag áldásban részesítette őket, amely arról tett bizonyságot, hogy a leggazdagabb kincsek kimeríthetetlen forrásából merített. Örök kincsek álltak a rendelkezésére. Az Atya rábízta a menny kincseit, és Ő azokat korlátlanul felkínálhatta. Akik elfogadják Őt Megváltójuknak, Üdvözítőjüknek, életük Urának, azokat Jézus saját drága kincseiként ismeri el a mennyei seregek, az elbukott és el nem bukott világok előtt… 

Mi a kereszténység? A bűnös megtérését szolgáló isteni eszköz. Isten számonkéri az engedetleneket és azokat, akiknek az élete nem bizonyítja, hogy hatással volt rájuk a golgotai kereszt. Azonban Krisztust magaszalják azok, akiket Ő megváltott a kereszten elszenvedett szégyenteljes halálával. Aki megtapasztalta Krisztus kegyelmének erejét, annak van miről beszélnie, és igyekszik életbe ültetni azokat a munkamódszereket, amelyek révén hirdetheti Krisztus evangéliumát. Azzal, hogy az emberiség a bölcsesség kiapadhatatlan forrásából meríti hatékonyságát, olyan tevékeny eszközzé válik, amely révén az evangélium átformáló befolyással bírhat az emberi elmére és szívre. – Lift Him Up, 230./old.

A Kereszt Isten és ember megbékélésének eszköze

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.” (1Kor 1:18) 

A római író és szónok, Ciceró azt mondta Róma népének, hogy még csak ne is gondoljanak a keresztre, annyira rettenetes kivégzési mód volt. Jól mutatja Ciceró kijelentése, aki Jézus születése előtt fél évszázaddal meghalt, hogy milyen megvetéssel tekintettek a rómaiak a keresztre. 

Ezzel szemben Pál így írt: „a keresztről való beszéd… Istennek ereje”. 

(1Kor 1:18) Számára a kereszt Isten és ember megbékélésének eszköze. 

(Ef 2:16). Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában, /RÚF/;

 (Kol 1:20). és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent a földön és a mennyben úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. /RÚF/

 Jézus alázatának legfőbb szimbóluma 

(Fil 2:8). megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/), 

ahol megfizette felmérhetetlen adósságunkat. 

(Kol 2:14). Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. /RÚF/ 

Pál válasza a Korinthusban kialakult problémákra a kereszt volt. Nem kell sokáig olvasni 1Korinthus levelét ahhoz, hogy rájöjjünk, az apostolt egy fő dolog aggasztja: a gyülekezeten belüli megosztottság. Annyira zavarja, hogy közvetlenül az üdvözlések ...

(1Kor 1:1-3). Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész testvér (2) az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: (3) kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/ 

... és a hálaadás szakasza 

(1Kor 1:4-9). Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek Krisztus Jézusban adatott. (5) Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, (6) amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. (7) Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, (8) aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. (9) Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. /RÚF/

... után elsőként ezzel a témával foglalkozik. 

(1Kor 1:10-17). A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! (11) Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. (12) Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. (13) Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? (14) Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, (15) nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. (16) Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. (17) Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. /RÚF/  

White idézet: Isten üzenetet bízott rám népe számára. Ébredjetek fel! Bővítsétek ki sátraitokat, terjesszétek messzebb határaitokat! Testvéreim, Krisztus áron vásárolt meg titeket. Amitek van, és amik vagytok, mindent Isten dicsőségére és embertársaitok javára kell felhasználnotok. Krisztus meghalt a kereszten, hogy megmentse a világot a pusztulástól. Ebben a munkában kéri a közreműködéseteket. Legyetek segítő kezei! Fáradhatatlan munkával igyekezzetek megmenteni az elveszendőket. 

Aki Isten szolgálatára szenteli magát, azt Krisztus kegyelmének alakító ereje formálja… Nem képes többé közönyösen elmenni a körülötte pusztuló lelkek mellett… Tudja, hogy lényének minden része Krisztusé, aki megváltotta a bűn szolgaságából. Isten egyszülött Fiának drága vére vásárolta meg jövőjének minden percét. 

Eléggé értékeled-e a Golgotán hozott áldozatot, hogy készen állj minden más érdeket alárendelni a lélekmentés munkájának? Az Üdvözítő igaz követőjének életét a bűnösök megmentésének ugyanaz az ellenállhatatlan kívánsága jellemzi, amely az Úr életében megnyilvánult. A keresztény nem kíván csak saját magáért élni. Öröme telik a Mester szolgálatára szentelni mindenét, önmagát is. Kimondhatatlan vágy indítja lelkeket nyerni Krisztus számára. 

Hogyan dicsőíthetném a legjobban azt, akié vagyok a teremtés és a megváltás jogán? Ezt a kérdést tegyük fel magunknak. Aki valóban megtért, az aggódó segíteni akarással igyekszik megmenteni a Sátán hatalmában raboskodókat… Csak kevés időnk van hátra, hogy felkészüljünk az örökkévalóságra… Az embereknek feltétlenül szükségük van az igazságra, és odaadó, hűséges igyekezettel kell elmondanunk nekik. Keressétek meg az ínségben lévő lelkeket, imádkozzatok és fáradozzatok értük! 

Rajtunk nyugszik a súlyos felelősség, hogy figyelmeztessük a világot a közelgő veszedelemre. Mindenfelől, közelről és távolról hangzik a segítséget kérő kiáltás. Isten felszólítja gyülekezetét, hogy ébredjen fel, és erősödjön meg. Elnyerhetik a halhatatlanság koronáját, övék lehet a mennyek országa. Fel kell világosítanunk a tudatlanságában elpusztuló világot. – Maranatha, 100./old. (ápr. 1.) 

Mondjátok az embereknek: „Meg kell ismernetek a hitelveket.” Ne engedjétek, hogy ajkatok kétes szavakat szóljanak. Ne álljatok az emberek elé bizonytalankodó beszéddel. Ismernetek és hirdetnetek kell az igazságot. 

Krisztus tanítása minden esetben pozitív természetű. Sose szóljatok tehát kételkedve! Magabiztos hangon hirdessétek a pozitív üzenetet! Emeljétek egyre magasabbra a Golgota Emberét. Krisztus keresztjének a felmagasztalásában erő rejlik. 

Krisztus Istenségét kitartóan kell hirdetnünk. Amikor a Megváltó a következő kérdést intézte a tanítványokhoz: „Ti pedig kinek mondotok engem?”, Péter így válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia”. (Mt 16:15-16) Krisztus pedig kijelentette: „ezen a kősziklán [nem Péteren, hanem Isten Fián] építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat”. (18. v.) 

Nagy a kegyességnek eme titka. Krisztus életének vannak olyan titkai, amelyekre nincs emberi magyarázat, mégis el kell hinnünk azokat. – The Upward Look, 58./old. 

Pál Korinthusban küldött levelei

Pál Efezusban tartózkodott, amikor 1Korinthus levelét megírta. 

(1Kor 16:5- 9). Hozzátok pedig akkor megyek, ha átutaztam Makedónián. Mert Makedónián átutazom, (6) de nálatok talán ott is maradok, vagy át is telelek, hogy ti indítsatok útnak, ahova majd megyek. (7) Mert nem most, átutazóban akarlak meglátogatni titeket, hanem remélem, hogy egy ideig ott is maradok nálatok, ha az Úr megengedi. (8) Efezusban pünkösdig maradok, (9) mert nagy és sokat ígérő kapu nyílt ott előttem, de az ellenfél is sok. /RÚF/ 

Khloé családja arról számolt be neki, hogy nem mennek túl jól a dolgok Korinthusban.

 (1Kor 1:11-13). Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. (12) Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. (13) Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? /RÚF/; 

A levél első hat fejezetében Pál a Khloé által említett kérdésekkel foglalkozik. Problémát jelentett a klikkesedés, az erkölcstelenség, a pereskedések és a prostitúció. Az apostol kapott egy levelet is, konkrét kérdésekkel (1Kor 7:1), és a 7. fejezettől kezdődően az ezekre adott válaszát olvashatjuk. A kérdések vonatkoztak a házasságra, a válásra, az egyedülálló életre, a bálványoknak áldozott ételekre, az istentiszteleteken illendő magatartásra, a lelki ajándékokra és a feltámadással kapcsolatos helytelen nézetre. A korinthusi gyülekezet számos problémával küzdött, éretlenek voltak. Talán a mi gyülekezetünkben is sok a baj, de a korinthusi gyülekezet valószínűleg még rosszabb helyzetben volt.

(1Korinthus 7:1-40). Amiről pedig írtatok, arra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni. (2) A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje. (3) A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. (4) A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. (5) Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni. 6) Ezt pedig engedményként mondom, nem parancsként. (7) Szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy. (8) A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. (9) Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni. (10) A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől. (11) Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével! A férj se bocsássa el feleségét! (12) A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el! (13) És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! (14) Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek. (15) Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk. (16) Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet? (17) Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. (18) Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül! (19) Sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem ér semmit, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. (20) Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. (21) Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele! Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! (22) Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. (23) Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái! (24) Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. (25) A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. (26) Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. (27) Feleséghez vagy kötve? Ne akarj elválni! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget! (28) De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. (29) Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, (30) és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha semmijük sem volna, (31) és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik. (32) Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. (33) Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; (34) ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is; aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. (35) Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és teljes szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. (36) Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik jegyesével, és már nem tudja magát fékezni, és így érzi szükségesnek, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: vegye feleségül. (37) Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. (38) Azért aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. (39) Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. (40) Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad, amint van. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van. /RÚF/ 

(1Kor 4:14). Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy intselek, mint szeretett gyermekeimet. /RÚF/; 

(1Kor 5:11). Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! /RÚF/;  

(1Kor 14:37, 40). Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (40) Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/

(2Kor 1:12). Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. /RÚF/; 

(2Kor 2:9). Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. /RÚF/; 

(2Kor 11:3). Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. /RÚF/; 

(2Kor 13:10). Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. /RÚF/ 

Az 1Korinthusi levél nagyon időszerű ma. Végtére is, bizonyos fokig nem ugyanezekkel a gondokkal küzdenek a mai gyülekezetek is? Roppant tanulságos a mi számunkra is ez a levél, ami az apostol „egyik legértékesebb, legtanulságosabb és leghatásosabb” írása (Ellen G. White: Az apostolok története. , 199./old.) 

Pál talán három vagy négy levelet írt a korinthusiaknak. 

 (2Kor 10:9). nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. /RÚF/

 1Korinthus előtt is írt már nekik egyet, de az elveszett.

(1Kor 5:9). Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. /RÚF/, 

 2Korinthus előtt is írt egy levelet, amire a teológusok „szigorú levélként” utalnak

  (2Kor 2:3-4, 9). Azért is írtam erről, hogy amikor megérkezem, ne érjen szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké. (4) Mert sok gyötrődés és szívbeli szorongás között, sok könnyhullatással írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely igen erős énbennem irántatok. (9) Mert levelemet azért is írtam, hogy meggyőződjem megbízhatóságotokról: vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. /RÚF/; 

(2Kor7:8). Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom. Bántam ugyan, látva, hogy az a levél, ha egy kis időre is, megszomorított titeket, /RÚF/, ... de az is elveszett.

 Vannak, akik szerint ez valójában 1Korinthusra utal, vagy pedig azt a levelet részben tartalmazza 2Korinthus levele. 

2Korinthus leveléből megértjük, hogy milyen óriási hatással volt a korinthusi tagokra a környező kultúra. Nagyra tartották a versenyszellemet, a hatalmat, a gazdagságot, mindazokat a dolgokat, amelyek a ma egyházára nézve is kihívást jelenthetnek. Pál azonban egy Krisztus-központú kultúrát kívánt megteremteni, hogy az emberek az evangélium szemüvegén át szemléljék a világot. Alapvetően fontos, hogy mi is az evangélium lencséjén át lássuk a mai világot! 

White idézet: Pál ebben a levélben a korinthusiaknak Krisztus hatalmát igyekezett bemutatni, amely megóvhatja őket a gonosztól. Tudta, hogy ha a kijelölt követelményekhez igazodnak, akkor a Magasságos erejében megerősödnek. Segítségükre akart lenni, hogy kiszabaduljanak a bűn rabszolgaságából; hogy munkálhassák megszentelődésüket az Úr félelmében. Szívükbe véste annak követelményeit, akinek meg térésükkor odaszentelték életüket. Így írt nekik: „Ti Krisztusé és nem magatoké vagytok… Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben, amelyek az Istenéi.” (1Kor 6:20) 

Az apostol behatóan vázolta annak következményeit, ha a tiszta és szent életből a pogányság romlott szokásaihoz térnek vissza. „Ne tévelyegjetek” – írta nekik –, „se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők…, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.” Kérte őket, hogy uralkodjanak az alacsony szenvedélyek és vágyak felett. „Avagy nem tudjátok-é” – kérdezte tőlük –, „hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatoké vagytok?” (1Kor 6:9, 19) 

Pálnak a magas szellemi képességei mellett még egyéb rendkívüli adottságai is voltak. Gyors áttekintő képessége és szívből fakadó részvéte szoros kapcsolatba hozta másokkal, ami lehetővé tette, hogy felébressze jobbik énjüket, és befolyásolja, rávezesse őket a magasabb rendű életre. Szinte túláradó, őszinte szeretettel csüngött a korinthusi hívőkön. Vágyott arra, hogy bensőséges hitéletet folytassanak, ami megóvja őket a kísértésektől. Tudta, hogy Sátán és egész serege a keresztény élet útjának minden lépésénél akadályokat gördít eléjük. Tudta, hogy naponta kell felvenniük a harcot régi szokásaikkal és természetes hajlamaikkal; állandóan éberen és imádkozva kell védekezniük az ellenség titkos közeledése ellen. Pál nagyon jól tudta, hogy magasabb rendű keresztény ismeret csak állandó ima és állhatatos éberség által érhető el, amit igyekezett is mélyen a lelkükbe vésni. Azonban azt is tudta, hogy a megfeszített Krisztusban elegendő erő rejlik, nemcsak megtérésükre, hanem arra is, hogy képesek legyenek a gonosz minden kísértésének ellenállni. Istenbe vetett hittel, mint harci vértezetükkel s az Ő Igéjével, mint harci fegyverzetükkel egyszersmind olyan benső erőt nyernek, amellyel az ellenség minden támadását eredményesen visszaver hetik. 

A korinthusi hívőknek lelki dolgokban bensőségesebb élményekre volt szükségük. Még nem értették meg teljesen, mit is jelent Isten dicsőségét szemlélni; mit jelent a jellemképzés fokain felfelé haladva átalakulni. Mindeddig az eljövendő dicsőségnek csupán első sugarait láthatták. Pál azt kívánta nekik, hogy Isten egész teljességével bírjanak, és mindig jobban megismerjék Őt, akinek eljövetele olyan, mint a hajnal pirkadása. Azt kívánta, hogy tőle tanuljanak mindvégig, amíg eljutnak a tökéletes evangéliumi hit teljes világosságához. – Az apostolok története, 306-307./old.