A nyelveken szólás ajándéka, amit a Szentlélek ad

(Mk 16:17). Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, /RÚF/; 

(ApCsel 2:1-13). Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, (2) hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. (3) Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. (4) Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (5) Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. (6) Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. (7) Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? (8) Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? (9) Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, (10) Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, (11) zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. (12) Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? (13) Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg. /RÚF/; 

(ApCsel 10:44-48). Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. (45) És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. (46) Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: (47) Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi? (48) És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig. /RÚF/;

 (ApCsel 19:6). És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. /RÚF/

 1Korinthus levelében) is valószínűleg olyan képességet jelent, amit a Lélek ad. 

(1Kor 12:8-10). Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. (9) Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. (10) Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. /RÚF/

  (1Kor 12:28, 30). Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/;

 (1Kor 13:1, 8). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/,

 Pál a nyelveken szólás ajándékát a lelki ajándékok felsorolásában említi verseiben és a (14. fejezetben) többször is utal rá. A görög glóssza („nyelv”) húsznál is többször jelenik meg (1Korinthus 14:12-14.) fejezeteiben, csak a 14. fejezetben tizenötször. Ezek mellett a görög heteroglósszosz („más nyelv”) is előfordul (1Kor 14:21) versében. A nyelvek ajándékára vonatkozó utalások nagy száma sejteti, hogy Pál számára különösen fontos ez a kérdés. Ennek az ajándéknak a helytelen használata felfordulást és zavart okozott az istentiszteleteken. (1Kor 14:23, 27, 33, 40) 

(1Korinthus 14:1-40). Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. (2) Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. (3) Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (7) Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? (8) Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? (9) Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. (10) Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. (11) Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. (12) Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. (13) Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. (14) Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. (15) Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. (16) Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? (17) Mert a te hálaadásod ugyan jó, de a másik nem épül belőle. (18) Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, (19) de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. (20) Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. (21) A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. (23) Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? (24) De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, (25) és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van. (26) Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! (27) Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! (28) Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! (29) A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! (30) De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! (31) Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. (32) A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. (33) Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, (34) az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. (35) Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. (36) Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? (37) Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (38) És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. (39) Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! (40) Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/ 

(1Kor 12:10, 30). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/ 

A nyelveken szólás ajándékának azért kell kéz a kézben járnia a magyarázattal, mert érthetőnek kell lennie (1Kor 14:9), máskülönben nincs haszna. (1Kor 14:6) Ez magyarázza, hogy miért helyezett Pál olyan nagy hangsúlyt a magyarázatra és a megértésre. Nyilvánvaló, hogy nem magát az ajándékot kritizálja, hanem amint majd a holnapi részben látjuk, azt, amilyen túlzóan kiemelték a korinthusiak, és ez a prófétaság ajándékának elhanyagolásához vezetett. Ennél a pontnál fontos megjegyezni: Pál kívánta ugyan, hogy minden korinthusi tudjon nyelveken szólni (1Kor 14:5), de nem számított rá, hogy ez meg fog történni.

 (1Kor 12:10). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. /RÚF/ 

Tehát az a gondolat, miszerint „mindenkinek kell nyelveken szólnia, mielőtt mondhatná, hogy részesült a Szentlélek keresztségében, valójában elferdíti azt a tanítást, amit Pál (1Korinthus 12. és 14. fejezetében) adott” (Raoul Dederen: Handbook of Seventh-day Adventist Theology. elektronikus kiadás, Commentary Reference Series, 12. köt. Hagerstown, MD, 2001, Review and Herald Publishing Association, 620./old.) 

Vannak olyanok a gyülekezetedben, akik más nyelveken is beszélnek? Hogyan tudják ezt a képességüket felhasználva másokkal is megismertetni Krisztust? Ennek fényében valójában mit jelent a nyelvek adománya, amiről Pál beszél?

White idézet: 

„És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.” (ApCsel 2:3-4) A Szentlélek tüzes nyelvek alakjában nyugodott az összegyűlteken. Jelképe volt ez a tanítványoknak akkor juttatott adománynak, amely képessé tette őket, hogy olyan nyelveken is folyékonyan beszéljenek, melyeket azelőtt sohasem ismertek. A tűz azt az izzó buzgóságot fejezte ki, mellyel az apostolok működni fognak; s egyszersmind azt az erőt is, mely munkájukat kíséri. 

„Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.” (5. vers) A zsidók abban az időben elszórtan éltek majdnem az egész Föld lakott területein, és a számkivetésben különböző nyelveket tanultak meg. Közülük sokan tartózkodtak Jeruzsálemben, hogy ott részt vegyenek a vallásos ünnepségeken. Az egybegyűltek között tehát minden ismert nyelv jelen volt. Az evangélium hirdetését ez a nyelvkülönbség nagyon akadályozta volna; Isten ezért csoda által pótolta az apostolok hiányosságát. 

A Szentlélek olyasvalamit tett érettük, amit különben egész életükben sem vihettek volna végbe. Ezentúl tehát, miután minden nyelven tudtak beszélni, ahová működésük kiterjedt, hirdethették az evangélium igazságait külföldön is. Ez a csodálatos adomány a világ előtt erős bizonyíték volt arra, hogy megbízatásukat a menny pecsételte meg. Ettől kezdve az apostolok beszéde tiszta, egyszerű és határozott volt, akár anyanyelvükön, akár idegen nyelven beszéltek. 

– A Szentlélek eljő reátok, 204./old. 

Közülük többeknek van mondanivalójuk a lelki ajándékokról, és ezt gyakran különös módon kamatoztatják. Vad, ingerlő érzéseknek adják át magukat, érthetetlenül beszélnek, és ezt hívják ők nyelveken szólásnak. Néhány hallgatót szinte megbabonáznak ezekkel az idegen megnyilatkozásokkal. Idegen lélek uralkodik ezekben a csoportokban, s ez képes legyőzni bárkit, aki megdorgálná őt. Isten lelke nincs jelen ilyenkor, és nem tud együtt munkálkodni ezekkel az emberekkel. Őket más lélek vezérli. Bizonyos közegben ezek a lelkészek is sikeresek. De ez még több munkát ró azokra a lelkészekre, akiket Isten küld el, s akik alkalmasak arra, hogy a szombat igazságát és a lelki ajándékokat helyes fényben tüntessék fel a hallgatók előtt; és akiknek befolyása és példája követésre méltó. 

Az igazságot úgy kell képviselni, hogy a képzett elme számára is vonzóvá váljon. Sokan nem is emberekként kezelnek bennünket, hanem lenéznek, mint szegényeket, gyengeelméjűeket, alacsony szintűeket, s így le is alacsonyítanak bennünket. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy akik tanítják, és mindannyian, akik hiszik az igazságot, átéljék annak megszentelő erejét, hogy állhatatos, magasztos életük megmutassa a hitetleneknek, hogy ezek az áltanítók megtévesztették őket. Milyen fontos, hogy az igazság képviseletét ne zavarják hamis és fanatikus izgalmi állapotok, hanem az igazság saját maga megállja a helyét, megőrizve eredeti tisztaságát és felemelő jellegét. – A Szentlélek eljő reátok, 205./old. 

A legkiválóbb út az Isten és az emberek között a szeretet

 „A szeretet nem a sok ajándék egyike, hanem az eszköz, amely által minden ajándék eléri végső célját”. (Carl P. Cosaert cikke: „1Korinthus”, Andrews Bible Commentary: New Testament. Berrien Springs, MI, 2022, Andrews University Press, 1643./old.) 

(1Korinthus 13:1-13). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. (4) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (9) Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. (10) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (11) Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (12) Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (13) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/ 

(1Pét 4:8-11). Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez. (9) Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül. (10) Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: (11) ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. /RÚF/ 

(1Korinthus 13 fejezete) arra tanít, hogy a lelki ajándékokat csak szeretettel lehet jól használni. Ezt a fejezetet a 12. fejezetben említett ajándékokra utalva kezdi Pál, és kihangsúlyozza, hogy szeretet nélkül értéktelenek. Szeretet nélkül tehát mit sem ér a tudás (1Kor 12:8. Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. /RÚF/)

 és a hit 

(1Kor 12:9). Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. /RÚF/), 

még ha akkora is, hogy „hegyeket mozdíthatok ki a helyükről” (1Kor 13:2) /ÚRK/. 

A nyelveken szólás képessége szeretet nélkül 

(1Kor 12:10, 28, 30). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/

csak annyit ér, „mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” (1Kor 13:1) ÚRK). Éppen így még a prófétálás fontos ajándékának sincs jelentősége szeretet nélkül. (1Kor 13:2) 

(1Kor 13:4-7) verseiben Pál arra összpontosít, hogy mi szeretet, és mi nem az; pontosabban mit tesz és mit nem tesz a szeretet. A szeretet jellemzésére kiválasztott szóval azt érzékelteti, hogy nem annyira érzés, mint inkább cselekedet, gyakorlat. 

Tehát felsorolja, hogy a szeretet: 

1) türelmes; 

2) jóságos; 

3) együtt örül az igazsággal; 

4) mindent elfedez; 

5) mindent hisz; 

6) mindent remél; 

7) mindent eltűr. 

Viszont a szeretet: 

1) nem irigykedik; 

2) nem kérkedik; 

3) nem fuvalkodik fel; 

4) nem viselkedik bántóan; 

5) nem keresi a maga hasznát; 

6) nem gerjed haragra; 

7) nem rója fel a rosszat; 

8) nem örül a hamisságnak. 

Ez a tizenöt ige biztos útmutatónak számít az ajándékok helyes gyakorlásához. Érdemes megjegyezni, hogy az igazi szeretet bemutatását éppen (1Korinthus 12. és 14. fejezete) közé helyezi, ahol a lelki ajándékokat érintő konfliktussal foglalkozik. Valóban a szeretet a kulcsa a lelki ajándékok bölcs használatának. Továbbá a szeretetet a hit és a reménység mellé helyezi, „ezek között pedig a legnagyobb a szeretet”. (1Kor 13:13) 

Miért kap a szeretet központi szerepet a hitünkben? Hogyan lehetne jobban tapasztalni Isten szeretetét annál, mint amikor imádkozva igyekszünk ezt tükrözni mások felé?

White idézet: Őrködöm és várom Uram visszajövetelét. De nem csak várnom, őrködnöm és imádkoznom kell, hanem szorgalmasan is kell dolgoznom. Életem minden cselekedetét, embertársaimmal folyatott üzleti tevekénységét Isten törvényéhez kell igazítanom, és akkor semmilyen körülmények nem fognak eltéríteni a helyes úttól és az igazságosságtól. Az Úr nem fogja elnézni azon emberek bűneit, akik megbántják az embertársukat. Emeljük tekintetünket az égre, kéréseinket küldjük Istenhez, embertársaink iránt tápláljunk önzetlen szeretetet, hiszen mindennél jobban szeretjük Jézus Krisztust, aki a vérén váltott meg, és akkor győztesekként kerülünk ki a legnehezebb és legalattomosabb kísértésekből is. Alázatos Istentől függésünk a mi erőnk biztosítéka. „Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem”; „Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsolt 62:6; 43:5) 

Bármilyen helyzetbe is kerülünk, tanúsítsunk tiszteletet és megbecsülést azok iránt, akikkel társulunk, még ha a legalázatosabb helyzetben élnek, mivel csak kevéssel rendelkeznek a boldogulásukhoz, és segítségre szorulnak. Az emberi lelkek túlságosan értékesek ahhoz, hogy közönyt tápláljunk velük szemben. Ők Isten véren megszerzett tulajdonai. Az Úr épp azokat fogja magasztos pozícióba helyezni, ha bíznak benne, akiket alsóbbrendűnek tartva elhanyagolnak embertársaik. 

Isten kegyelme fogja az embert úgy, ahogy van, és tanítva őt felhasznál minden elvet, ami teljes képzést nyújthat számára. Isten kegyelmének állandó befolyása krisztusi módszerek alapján oktatja a lelket, munkálja át minden indulatos szenvedélyét, minden jellemhibáját, mígnem Istennek Szentlelke új, életadó erővel be nem tölti őt isteni jellemmel. 

Sose felejtsétek el, hogy a gondolatok tetteket szülnek. Az ismétlődő tettek pedig szokásokká válnak, és a szokások alakítják a jellemet. Ha odafigyelünk az apró dolgokra, akkor már nem kell tartanunk attól, hogy a nagyobb dolgok beszennyeződnek és megromolnak. 

Legyen a Biblia életünk szabályozója. A mennyei világegyetem megdöbbenéssel figyeli, hogy azok az emberek, akik az Igét hirdetik, nem minden esetben gyakorolják az igazságot. Csak kevesen értik meg, hogy mit jelent tökéletesnek lenni Jézus Krisztusban, Isten kinyilatkoztatott akaratában. Azzal viszont senki sem gyalázza meg az Igét, ha beépíti a gyakorlati életébe, és olyan szokásokat alakít ki, amelyek fejlesztik a jellemét. – The Upward Look, 89./old. 

A különbözőségben megnyilvánuló egységnek Isten jellemét kell tükröznie

 (1Korinthus 12:1-31). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. (2) Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. (4) A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (5) Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (6) És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. (7) A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. (8) Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. (9) Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. (10) Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (11) De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. (12) Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. (13) Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (14) Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. (15) Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (16) És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (17) Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? (18) Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. (19) Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? (20) Így bár sok tagja van, mégis egy a test. (21) Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” (22) Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, (23) és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: (24) a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, (25) hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. (26) És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. (27) Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (29) Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? (31) De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. /RÚF/ 

Az egység szóhasználatával (1Kor 12:4-6) verseiben találkozunk („ugyanaz a Lélek”, „ugyanaz az Úr”, „ugyanaz az Isten”), amit azután jobban kifejt a (1Kor  12. fejezet) többi része. Ezt bizonyítják azok a fordulatok is, mint pl. „egy és ugyanaz a Lélek” (1Kor 12:11), „a test egy” (1Kor 12:12), „egy test” (1Kor 12:12, 13, 20), „egy Lélek” (1Kor 12:13) kétszer és „ugyanarról gondoskodjanak egymásért”. (1Kor 12:25) 

Az egység fogalma mellett Pál olyan kifejezésekkel emeli ki Krisztus teste tagjainak a különbözőségét, hogy „sok tagja” (1Kor 12:12, 20), „mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg” (1Kor 12:13), „nem egy tag, hanem sok” (1Kor 12:14), „az egész test” (1Kor 12:17), „egyenként mindegyiket” (1Kor 12:18), /ÚRK/, „a test… tagjai” (1Kor 12:22-23) és „mindegyik tag” (1Kor 12:26), /ÚRK/. Az egységre és a különbözőségre is helyezett hangsúly jelzi, hogy a lelki ajándékok célja a különbözőség általi egység elősegítése. 

A különbözőségben megnyilvánuló egységnek Isten jellemét kell tükröznie. Az Atya egy személy, a Fiú egy másik személy, a Szentlélek pedig a harmadik, akik megőrzik saját személyiségüket, miközben együttműködnek az egyház építéséért és a misszióra való felkészítéséért.

(1Kor 12:4-6);( Ef 4:11-13). És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, (12) hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (13) míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/

(1Kor 12:12-31) Miért igen találó kép a sok tagból álló test az egyház és tagjai ábrázolására? 

(1Korinthus 12) egyik központi gondolata, hogy a test tagjai ugyan egyénileg annyira különböznek egymástól (1Kor 12:15-20), de mind függnek egymástól. (1Kor 12:21-26). A láb a szemre hagyatkozva tudja, hogy merre menjen, a szem pedig nem érinthet meg semmit, arra a kéz képes. Az is csupán látszat, hogy egyes tagok gyengébbek (1Kor 12:22), „kevésbé nemesek” (1Kor 12:23), /RÚF/, hiszen mindre szükség van. (1Kor 12:22)

Sajnálatos módon a korinthusiak hajlamosak voltak bizonyos ajándékokat nagyra értékelni, míg másokat mellőztek. Ezt a hibát kiigazítandó hívta fel a figyelmüket Pál a szeretetre, mint ami „a legkiválóbb” út (1Kor 12:31), /ÚRK/. Vagyis Istennek tetsző minden ajándék, amit bölcsen és szeretettel használnak. 

Nézzük meg az ajándékok listáját (Róm 12:6-8), (1Kor 12:8-10, 28) és (Ef 4:11) verseiben! Mi a te ajándékod? Hogyan használhatod Krisztus testének építésére? 

(Róm 12:6-8). Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; (7) aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, (8) a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. /RÚF/; 

White idézet: Pál apostol a szeretet és egység megőrzésére biztatja az efézusiakat… A gyülekezeti megoszlások szégyent hoznak Jézus Krisztus vallására a világ előtt, és alkalmat adnak az igazság ellenségeinek útjuk igazolására. 

A hívők Krisztussal való közössége természetszerűleg arra vezet, hogy egymással is egy akaraton lesznek, és ez a legtartósabb egység a Földön. Krisztusban egyek vagyunk, ahogy Krisztus is egy az Atyával… Csakis úgy teremhetjük meg a Szentlélek gyümölcseit, ha személyes kapcsolatban állunk Krisztussal, ha napról napra, óráról órára közösségben élünk vele. A kegyelemben, örömben és hasznosságban való növekedésünk a Krisztussal való egységünknek és a benne gyakorolt hitünk mértékének függvénye. 

Ha a szívünkben él a Szentlélek és az igazság Igéje, akkor az el is különít minket a világtól. Az igazság és a szeretet változhatatlan elvei szívet kapcsolnak szívhez. Az egység erejének mértéke megegyezik a számunkra kirendelt kegyelemmel és igazsággal. 

A szőlőnek számos vesszője van, és bár a vesszők különbözők, mégsem civakodnak. Egység él a különbözőségben. Az ágak mind egy forrásból nyerik táplálékukat. Ez a Krisztus-követők egységének ábrázolása. A különféle feladatok ellenére egyetlen fővel rendelkeznek. Ugyanaz a Lélek munkálkodik általuk más-más módon. Ez összecsendülő tevékenység, bár az ajándékok különbözők… Isten mindegyikőjüket felszólítja… kijelölt feladatának elvégzésére a számukra kirendelt képességeknek megfelelően. 

Jellemet kell formálnunk önmagunkban, mégpedig Krisztus jellemét. Ha Krisztus jellemével bírnánk, összhangban végeznénk Isten munkáját. A bennünk lakozó Krisztus összekapcsol a testvéreinkben élő Krisztussal, és a Szentlélek a szív és tett olyan egységét nyújtja, amely bebizonyítja a világnak, hogy Isten gyermekei vagyunk. 

A világnak arra van szüksége, hogy a szeme előtt menjen végbe a csoda, amely Isten népének szívét keresztény szeretetben köti össze. – Isten csodálatos kegyelme, 211./old. (júl. 22.) 

A Krisztus és a tanítványok között levő egység egyetlen tanítvány személyiségét sem semmisíti meg. Egyek gondolkodásban, célkitűzésben, jellemben, de nem egy a személyiségük. Amikor az ember befogadja Isten Lelkét, és engedelmeskedve igazodik Isten törvényéhez, az isteni természet részesévé válik. Krisztus vezeti tanítványait, hogy Őbenne egyek legyenek az Atyával is. Az ember a Szentléleknek az elméjére gyakorolt hatása révén válik tökéletessé Jézus Krisztusban. Az egység Krisztussal egységet hoz létre az embertársakkal is. Ez az egység a legmeggyőzőbb bizonyíték a világ előtt Krisztus fenségére, jellemszépségére és a bűnöket eltörlő hatalmára vonatkozóan. – Our Father Cares, 38./old