Amikor hittel megragadjuk Isten ajándékát

 Ellen G. White tapasztalatai és írásai sok szempontból párhuzamba állíthatók azzal, amit Isten bibliai hírnökeivel kapcsolatban. Neki is Isten adta a megbízást, hogy írja le a kapott kijelentéseket. 

1909-ben Ellen G. White így emlékezett vissza: „Megromlott az egészségem a baleset miatt, amire majdnem ráment az életem, nem voltam képes írni… Egyik éjjel azonban az Úr angyala megjelent az ágyamnál, és azt mondta: »Le kell írnod, amit közlök veled!« Erre azt feleltem: »Nem tudok írni.« Újból elhangzott a parancs: »Le kell írnod, amit közlök veled!« Arra gondoltam, hogy megpróbálom. Felvettem egy táblát az asztalról, és azt tapasztaltam, hogy könnyen le tudom írni a szavakat”. (The General Conference Bulletin. 1909. május 31.) 

Az ihletett bibliai írókhoz hasonlóan Ellen G. White-nak is voltak segítői az írásban. A titkárai olyan munkát végeztek, mint a szerkesztők – akik segítenek a szerzőknek, hogy üzenetüket világosan tudják kifejezni, miközben nem erőltetik rájuk a saját gondolataikat. Nem helyettük írnak és nem is társszerzők. Ellen G. White segítői azon dolgoztak még tovább, amit ő maga állított össze, akár kézzel írt le, akár szóban közölt. Ellen G. White más írott forrásokból is idézett részeket, illetve adaptálta azokat a műveiben, hogy ezzel segítse üzenete bemutatását. Ajánlott is olvasóinak néhányat a felhasznált könyvek közül, ami jelzi, hogy nem akart csalni vagy tisztességtelenül bánni azokkal a szerzőkkel. A szavaikat megfelelőnek találta olyan igazságok kifejezésére, amit közölni kívánt. 

Mi a helyzet az ellentmondásokkal vagy pontatlanságokkal? „Soha nem állítottam, hogy tévedhetetlen lennék. Egyedül Isten tévedhetetlen”. (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. 35./old.) 

Találhatunk az írásaiban bizonyos kijelentéseket, amelyek nehezen érthetők, vagy nem könnyű összhangba hozni azokat más kijelentésekkel. Ellen G. White emberi mivoltát nem hatálytalanította Istentől kapott elhívása. Hozzánk hasonlóan ő is fejlődött, érettebbé vált, és a fejlődés, az éretté válás látható az írásaiban. Már megállapítottuk, de érdemes elismételni, hogy helyreigazította azokat, akik minden leírt szavát közvetlenül a mennyből származónak hitték. „Időnként hétköznapi dolgokkal kell foglalkoznom és írnom azokról. Hétköznapi leveleket kell küldeni, és olyan adatokat szolgáltatni, melyek egyik munkástól a másikig terjednek. Az ilyen szavak nem a Szentlélek különleges ihletése révén jutnak hozzám”. (i. m. 3. köt. 54./old.) 

További – angol nyelvű – információ: https://whiteestate.org/absg/6

White idézet: Június 24. Krisztus a mi igazságunk

„Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnnek elnézése miatt.” (Róm 3:25) 

Krisztus neve „az Úr a mi igazságunk”, és hit által mindenkinek úgy kellene hívni őt: „az Úr az én igazságom”. Amikor hittel megragadjuk Isten ajándékát, Isten dicsérete száll az ajkunkra, és képesek vagyunk így szólni másokhoz: „Íme, az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” (Jn 1:29) El fogjuk tudni mondani az elveszettnek a megváltási tervet illetően, hogy amíg a világ a bűn átka alatt volt, az Úr megmutatta irgalmát az elveszett, reménytelen bűnösnek, és megmutatta kegyelmének értékét és jelentését. A kegyelem érdem nélküli jutalom… Isten kegyelme küldte el Megváltónkat, hogy minket, mint elszéledt vándorokat, megkeressen, és visszahozzon a nyájba… 

Senki nem találhat olyat a saját jellemében, ami kedvessé tehetné őt Isten előtt, vagy ami az elfogadását biztosíthatná. A bűnös egyedül Jézus által jöhet Istenhez, akit azért küldött az Atya, hogy életet hozzon a világnak. Jézus az egyedüli Megváltónk és közbenjárónk; benne van egyedüli reményünk a bűnbocsánatra, a békességre és az igaz életre. Jézus vérének ereje az, ami a bűn sújtotta lélek épségét helyreállíthatja. 

Krisztuson kívül semmi érdemünk vagy igazságunk nincs. Bűnösségünk, gyengeségünk és emberi tökéletlenségünk lehetetlenné teszi Isten előtt való megjelenésünket, kivéve, ha Krisztus folt nélküli igazságosságába öltözünk… 

Amikor engedsz Krisztus vonzásának, és csatlakozol hozzá, megváltó hitet gyakorolsz. A hit hozzászoktat bennünket Isten létezéséhez és jelenlétéhez, s miközben oszthatatlanul Isten dicsőségére élünk, egyre többet látunk meg jellemének szépségéből és kegyelmének nagyszerűségéből. Lelki erőnk növekszik, mert mennyei légkört lélegzünk be, és felismerjük, hogy Isten a jobb kezünk felől áll, hogy meg ne inogjunk. A világ fölé emelkedve arra tekintünk, aki tízezer közül is kitetszik, aki mindenestől fogva kívánatos, és szemlélődés által mi is az Ő hasonlatosságára változunk el. – Isten csodálatos kegyelme, „Krisztus a mi igazságunk” című fejezet, 183./old. (június 24.) 

Isten üzenete és emberi hibák

 

2Kor 4:7. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: /RÚF/

Pál leírja, hogy Isten „cserépedényekbe” (emberekbe) helyezte a kincsét, hogy az Ő ereje megmutatkozzon a mi gyengeségeinkkel szemben. A Szentírás bemutatja, hogy Isten nem védte meg természetfeletti módon a hírnökeit személyes életük botlásaitól, eleséseitől (például Mózes, Illés, Dávid, Jónás és Péter), és az írásaik sem voltak mentesek az emberi megértés és kommunikáció tökéletlenségeitől. 

„A Bibliában is megvan az isteni és az emberi egysége, ami Krisztus életében megnyilvánult. A kinyilatkoztatott igazságok teljessége »Istentől ihletett«, ugyanakkor emberi szavakkal fejezték ki azokat, emberi szükségletekhez igazítva” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 747./old.) 

Isten hírnökeinek emberi mivoltát nem nyomja el az isteni elhívás, hogy az igazság kincseit közzétegyék, ahogy Pál is írta (2Kor 4:7) versében. Úgy tűnik, a Szentlélek azt sem látta helyénvalónak, hogy hírnökeit megakadályozza olyan kijelentések tételében vagy szavak leírásában, amelyeket ma nehezen tudunk magyarázni, összeegyeztetni. Kevés ilyen szöveg létezik ugyan, és rendkívül szűklátókörűnek kell lenni ahhoz, hogy az ember ezekben megbotoljon. A Bibliában hívő keresztényként el kell fogadnunk Isten Igéjét, megértve azt és bízva az Úrban, még ha van is, amit nem egészen értünk. 

Bizonyos eltéréseket, ellentmondásokat későbbi másolók következetlenségből adódó hibáinak lehet tulajdonítani, vagy pedig az ihletett írók által felhasznált, egymással nem egyező forrásoknak (feljegyzéseknek). Problémás szakaszok vizsgálatakor kérdezzük meg magunktól, hogy teljes mértékben értjük-e az író szavait, és vajon további tanulmányozással nem oldható-e fel a probléma. 

Noha nincs magyarázat minden látszólagos hibára vagy eltérésre, látni fogjuk, hogy ezek nem érintik az átadott üzenet lényegét. Bízhatunk benne, hogy a Szentírás Istentől eredő igazságait hűen mutatták be, még ha Isten hírnökei nem is voltak hiba nélküliek. 

Isten vajon miért választott esendő embereket hírnökeiül ahelyett, hogy bűntelen angyalokra bízta volna üzenetei közvetítését? 

White idézet: Istennek tetszett, hogy igazságát emberi eszközök útján közölje a világgal, és Szentlelke által képessé és alkalmassá tett embereket erre a munkára. Ő irányította gondolataikat a mondani- és írnivalójuk kiválasztásakor. A kincset földi edényekbe rejtette, de az így is mennyei kincs. A bizonyságtételt az emberi nyelv tökéletlen kifejezései tolmácsolják, de az akkor is Isten bizonyságtétele, és Isten engedelmes, hívő gyermeke Isten dicsőséges hatalmát látja meg benne, amely tele van kegyelemmel és igazsággal. 

A Biblia íróinak emberi nyelven kellett kifejezniük gondolataikat, de a Szentlélek ihlette őket írásra. Nagyon sokan saját tetszésüknek megfelelően olvassák és értelmezik a Bibliát. Ennek oka egyrészt az ember tökéletlensége, hogy megértse a nyelvet, másrészt pedig az, hogy az igazságot a romlott emberi elme oly zseniálisan képes megcsorbítani. A hiba nem a Szentírásban van… 

A Szentírás nem egymástól elválaszthatatlan kinyilatkoztatások folyamatos láncaként került az emberekhez, hanem fokról fokra, egymást követő nemzedékeken keresztül, ahogyan az isteni gondviselés megfelelő lehetőséget látott némelyek késztetésére – különböző időkben és különböző helyeken. Az emberek a Szentlélek vezetése szerint írtak… 

Krisztus, ahogy a pátriárkák megismerték; ahogy az áldozati szolgálat szimbolizálta; ahogy a törvény bemutatta; és ahogy a proféták kinyilatkoztatták, az Ótestamentum kincse. Az élő, a halott, a feltámadt Krisztus, a Szentlélek által kinyilatkoztatott Krisztus az Újtestamentum kincse is. Megváltónk, aki az Atya dicsőségének visszatükröződése, Ő az Ó- és az Újszövetség… Az Ótestamentum megvilágítja az Újtestamentumot, az Újtestamentum pedig az Ótestamentumra vet világot. Mindegyik az Atya Krisztusban való dicsőségének a kinyilatkoztatása. Mindkettő olyan igazságokat mutat be, amelyek egyre inkább kitárulnak a buzgó kutató előtt. 

Jézus azt mondta az ótestamentumi iratokról: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” (Jn 5:39) – és mennyivel inkább igaz ez az újszövetségi írásokra… Hiszen az egész Szentírás Krisztusról beszél. Mert a teremtésről szóló első tudósítástól kezdve, „és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Jn 1:3), a befejező ígéretig: „és ímé hamar eljövök” (Jel 22:12), az Ő művéről olvasunk, és az Ő hangját halljuk. Ha meg akarjátok ismerni az Üdvözítőt, kutassatok a Szentírásban! Isten Igéje töltse be egész szíveteket! – The Faith I Live By, 11-12./old.

Tisztább kép Istenről

A Biblia kínálja a legigazabb, legtisztább és legkövetkezetesebb képet Istenről. Az egész Biblia célja, hogy félrehúzza a nem látszó fátylat a mi látható világunk és Isten láthatatlan világa között; hogy megmutassa, honnan jövünk és hová tartunk, kinek a felügyelete alatt létezik minden, és milyen is Ő valójában. Mózes első könyvétől A jelenések könyvéig az egyetlen igaz Istenről olvasunk, aki a Biblián és Jézus Krisztus munkásságán keresztül ismertette meg magát, aki nem más, mint a földre született Isten.

Olvashatunk Isten mindenhatóságáról -

(Jób 1:12). Az Úr ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az Úr elől. /RÚF/, 

Mindentudásáról - 

(Ézs 46:9-10). Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra: én vagyok az Isten, nincsen más, Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló! (10) Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik. /RÚF/

Igazságáról -

(Ézs 30:18). De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. /RÚF/, 

Irgalmáról -

(5Móz 7:9). Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. /RÚF/

Szeretetéről, kedvességéről és türelméről felénk -

(Róm 2:4. Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? /RÚF/), bölcsességéről (1Kor 2:7. hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre /RÚF/

Kegyelméről -

(2Kor 12:9). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. /RÚF/ 

Megbocsátásáról -

(Mt 6:14). Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. /RÚF/, 

Velünk kapcsolatos akaratáról -

(Jer 29:11). Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. /RÚF/ 

Az erejéről, amely képes legyőzni a halált -

(Jn 11:25). Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; /RÚF/

Királyságáról -

(Zsolt 47:9). Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten. /RÚF/ 

Örökkévalóságáról - 

(5Móz 33:27). Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondta: pusztítsd! /RÚF/ 

...és sok más jellemzőről, amely mind-mind elég okot ad arra, hogy szeressük Őt és befogadó kapcsolatban éljünk vele. Minél többet tudunk arról, ki is Ő és milyen valójában, annál jobban szeretjük majd, és vágyunk arra, hogy közel legyünk hozzá és az életünkbe fogadjuk. Lucifer volt az első, aki megkérdőjelezte Isten jellemét. Az ő kételye vezetett végül az univerzum történelmének legnagyobb küzdelméhez. Ettől az időtől fogva „Sátán folyamatosan azt tanulmányozza, miként foglalhatja le az emberi elmét olyan dolgokkal, amelyek visszatartják az Isten megismerésétől”. (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 740./old.) Sátánt nem érdekli, milyen istenképünk van (panteista, ateista, deista stb.), amíg nem az igaz képet látjuk. 

(1Móz 3:1-5). A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? (2) Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, (3) csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! (4) A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! (5) Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. /RÚF/

Lényegében ez volt Sátán üzenete Évának: Isten titkokat tart vissza tőletek, nem a legjobbat akarja nektek. Nem bízhattok benne. Ellen White kijelentése segít jobban megérteni az történteket: „A nagy küzdelem kezdete óta Sátán szándéka mindig az volt, hogy elferdítve, hamisan mutassa be Isten jellemét, és lázadást szítson Isten törvénye ellen”. (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. 297./old.) 

White idézet: Minden engedelmeskedni kész ember számára ott ragyog a múlt és a jelen jövőbe is kiható világossága, amint azt Isten Igéje kinyilatkoztatta. Ennek a világosságnak és dicsőségnek, ami magának Krisztus jellemének dicsősége, kell megnyilvánulnia a keresztény egyénekben, családokban, gyülekezetekben, igeszolgálatokban, és az Isten népe által alapított intézmények mindegyikében. Az Úr mindezeket annak jelképéül szánja, hogy mit lehet elvégezni a világért. Ezen eszközöknek az evangéliumi igazság megmentő hatalmát kell kifejezniük. 

Amikor a világ meglátja Isten jóságát, irgalmát, igazságát és a gyülekezetben kinyilvánított szeretetét, Isten jellemét látja meg. 

Isten jellemének bemutatása érdekében… nekünk magunknak is személyesen kell ismernünk Őt. Ha közösségünk van Istennel, akkor papjai vagyunk, még akkor is, ha soha nem mondunk prédikációt a gyülekezetek előtt. Isten munkatársai vagyunk abban, hogy emberi természetünkön keresztül bemutassuk jellemének tökéletességét a világnak. 

Isten emberi eszközeire bízta annak munkáját, hogy bemutassák a világnak Isten jellemét, és finom, gyöngéd, irgalmas szeretetének bemutatása által bizonyságot tegyenek kegyelméről, bölcsességéről, jóságáról. 

Az a feladatunk, hogy az Istentől Jézus Krisztusban kapott bővölködő kegyelem által helyreállítsuk az emberben Isten erkölcsi képmását… Igen jól meg kell ismernünk Jézust és mennyei Atyánkat ahhoz, hogy jellemünkön keresztül bemutathassuk Őt! 

A Krisztus kegyelme által megújított szív csodálni fogja az Ő isteni jellemét… Minél kevesebbet képzelünk magunkról, annál többre fogjuk becsülni a Megváltó tisztaságát és dicsőségét. Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket, akinél bocsánatot nyerhetünk; és ha A Biblia kínálja a legigazabb, legtisztább és legkövetkezetesebb képet Istenről. Az egész Biblia célja, hogy félrehúszívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő hatalmasan megnyilatkozik. Minél inkább vezet bűnösségünk tudata hozzá és Isten Igéjéhez, annál magasztosabbnak látjuk jellemét, és annál tökéletesebben tükrözzük vissza az Ő képét. – Isten csodálatos kegyelme, 229./old. (augusztus 9.) 

A megváltás tervének az ember megváltásán túl volt egy tágabb és mélyebb célja. Krisztus nemcsak ezért jött a földre; nem csupán azért, hogy e kis világ lakói úgy tekintsék Isten törvényét, ahogy kell. Krisztus azért is jött, hogy a világegyetem előtt igazolja Isten jellemét. Nagy áldozatának ezt az eredményét – és hatását más világok értelmes lényeire, csakúgy mint az emberre – a Megváltó előre látta, amikor közvetlenül keresztre feszítése előtt így szólt: „Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” (Jn 12:31-32) Krisztus cselekedete – hogy meghalt az ember megváltásáért – nemcsak elérhetővé tette az embernek a mennyet, hanem az egész világegyetem előtt igazolta, hogy miért bánt Isten és Fia a lázadó Sátánnal úgy, ahogy bánt; valamint biztosította Isten törvényének örökérvényűségét, és bemutatta a bűn lényegét és következményeit. – Pátriárkák és próféták,