Isten a teremtésben

Valószínűleg fejből tudod a Biblia első szavait: „Kezdetben teremté Isten…” A héber szövegben itt az Elohim szó szerepel. Bár ez használható hamis „istenek” jelölésére is, de amikor az Úrra alkalmazzuk, mindenható, mindenre hatalommal bíró, az egész teremtett világhoz kapcsolódó Istent írunk le vele. A természetfeletti Isten, aki bár teljesen nem felfogható általunk, mindent felügyel, kezében tart. Oly nagy hatatommal bír, hogy elég csak megszólalnia, és csupán a szavai hatására létrejönnek a dolgok. A következő részben, (1Mózes 2). fejezetében egy ettől eltérő istennév jelenik meg – Jahve. Ez a két név kapcsolódik egymáshoz (Jahve Elohim), és ugyanazt az Istent írja le, aki éppen ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik. A Jahve név személyesebb jelölése az egyedül igaz Istennek, amelyet gyakran arra használ a Szentírás, hogy a szövetség Isteneként mutasson a Teremtőre, aki szerető kapcsolatban él választott népével. 

(1Móz 1:1). Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. /RÚF/ 

(1Móz 2:7). Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. /RÚF/ 

(1Móz 2:7) versében Istent úgy képzeljük el, mint aki letérdel, hogy megformálja az első embert, a föld anyagából vesz a saját kezével: „Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké”. (ÚRK) Olyan Istent látunk magunk előtt, aki közel jön, egészen közel, hogy belefújja Ádám orrlyukaiba az élet leheletét. A Jahve név intimebb képet fest Istenről, de Mózes mindkét nevet használja az első két fejezetben, hogy bemutassa Isten jellemének e két fontos aspektusát. Lenyűgöző ez a kép! Láthatjuk Isten felsőbbrendűségét hozzánk képest (Elohim), és alapvető belső tulajdonságát, mint aki közel van hozzánk (Jahve). Milyen áldásos helyzet, hogy Isten jellemének e két fontos oldaláról egyszerre elmélkedhetünk: miközben uralja a világ minden történését, egészen közel jön hozzánk. Ahogy Pál jelenti ki az athéni Marshegyen (Areopágoszon): „nincs messze egyikünktől sem. Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk”. 

(ApCsel 17:27-28). hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, (28) mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.” /RÚF/ 

Fontos, hogy folyamatosan tiszta és kiegyensúlyozott képet keressünk Istenről, amely azon alapul, amit a Szentírás elmond jelleméről, hogy a vele való kapcsolatunk növekedhessen. Ezért kell a Biblia minden részét olvasni, ahelyett hogy csupán egy-egy részére koncentrálnánk. Valójában minél többet tanulunk Isten jelleméről, annál jobban tudjuk szeretni Őt. 

White idézet: Mivel Jézus Krisztus lejött a földre és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együtt érez velünk fájdalmainkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy „velünk az Isten”. (Mt 1:23) 

Sátán úgy tünteti fel Isten törvényét, a szeretet törvényét, mintha az önzés törvénye volna. Azt állítja, hogy lehetetlen engedelmeskednünk a törvény előírásainak. Sátán a Teremtőt vádolja ősszüleink bukásáért s az abból származó minden nyomorúságért. Ráveszi az embereket arra, hogy Istent tekintsék a bűn, a szenvedés és a halál szerzőjének. Jézus feladata volt az, hogy ezt a csalást leleplezze. Mint közülünk való adott példát az engedelmességre. Ezért magára öltötte emberi természetünket és osztozott sorsunkban. „Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz.” (Zsid 2:17) – Jézus élete, 24./old. 

A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek. Isten az, aki teremtményeinek kielégíti mindennapi szükségleteit! A zsoltáríró csodálatosan fejezi ki ezt a gondolatot a következő szavakkal: „Mindenki szemei tereád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket. Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élőt ingyen.” (Zsolt 145:15-16)

Isten szentnek és boldognak teremtette az embert; a gyönyörű föld, ahogy Isten mindenható kezéből kikerült, a bukás és átok legkisebb nyomát sem hordta magán. Csak az isteni törvények, a szeretet törvényének áthágása hozta a romlást és a halált a világra. Ámde Isten végtelen szeretete még a bűnt kísérő szenvedések és nyomorúságok közepette is megnyilatkozik. Meg van írva, hogy Isten a földet az ember miatt átkozta meg. (1Móz 3:17) A tövisek és tüskék, az akadályok és megpróbáltatások, melyek az emberi létet fáradságossá és gondterhessé teszik, kizárólag a javunkat célozzák; Isten üdvtervében a szükséges nevelő eszközök egy részét képezik, hogy általuk a bűn következtében olyan mélyre süllyedt, elbukott emberiség újból felemelkedjék. Bár bűnbe süllyedt a világ, de mégsem teljesen a nyomor és gond siralomvölgye. Magában a természetben is megtalálhatjuk a remény és vigasz hírnökeit. Még nőnek a virágok a töviseken, és a tüskéket rózsák fedik! 

„Isten a szeretet” – ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a léget, az erdő magas fái üde zöld, dús lombozatukkal – mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye. – Jézushoz vezető út, 9-10. 

Az Isten szeretet

 Talán a szeretet szót használják leggyakrabban a keresztények, hogy bemutassák Isten jellemét. Ennek az egyik oka lehet az, hogy (1Jn 4:8) ekképpen írja le Őt: „mert Isten szeretet”. (ÚRK) János nem úgy fejezi ki magát, hogy Isten szerető lény, helyette azt mondja: „Isten szeretet”. A szeretet Isten jelleme, annak az esszenciája, aki Ő maga. Sok ember istenképe az emberi szeretet definíciójából ered, ami mindig eltorzult és tökéletlen. Ezért a mi szeretetképünket annak kell formálnia, aki maga Isten, ahogyan Ő jelentette ki saját magáról az ihletett Igében. 

Mit mond 1Jn 4:7-19 a szeretetről? 

(1Jn 4:7-19). Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; (8) aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. (9) Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (10) Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (11) Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. (12) Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. (13) Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. (14) És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. (15) Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő pedig Istenben; (16) és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. (17) Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. (18) A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. (19) Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. /RÚF/

Isten szeretete tökéletes, szabad és mélyen kapcsolati, amiként János első levelében újra és újra hív, hogy maradjunk benne, mivel „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne”. (1Jn 4:16), /ÚRK/ 

Isten szeretet, aki a saját képére teremtett minket hogy szeressünk és vágyjunk a szeretetre.

(1Móz 1:27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. /RÚF/), 

 A héberben az egyik legfontosabb szó a szeretetre a "heszed", Istennek az emberiség iránti szövetségi szeretetét írja le, amely magában foglalja a hűséges cselekvést, a védelmet, az állhatatosságot és a gyengédséget. Az ókori héber és görög nyelvben számos névvel utaltak Istenre, amelyek más és más aspektusból világítják meg csodálatos jellemtulajdonságait. Hadd mutassunk néhányat: 

- Adónáj: Mindennek az Ura, aki örökké uralkodik, összefüggésben a szövetségével 

(1Móz 15:2). De Abrám ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Elíézer örökli. /RÚF/; 

(Bír 6:15). Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb! /RÚF/;

 (Zsolt 97:5). Viaszként olvadnak meg a hegyek az Úr előtt, az egész föld Ura előtt. /RÚF/; 

(Mal 1:6). A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én Úr vagyok, miért nem félnek engem? – mondja a Seregek Ura nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet.Ti ezt kérdezitek: Mivel vetettük meg nevedet? /RÚF/ 

- Jahve-jire: Az Úr gondoskodik 

(1Móz 22:13-14). Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. (14) Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés. /RÚF/

Isten szeretetének legnagyszerűbb kifejezése a Fiában nekünk adott ajándékában jelent meg a világban 

(Jn 3:16. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. /RÚF/), 

...aki meghalt a bűneinkért. 

(Róm 5:8). Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. /RÚF/

 Isten megtagadhatta volna ezt az emberiségtől, de nagylelkű, hatalmas, önzetlen szeretete miatt elküldte Jézust a földre, hogy szabadon választhassunk, hogyan reagálunk szeretetére, amelyet helyettesítő halálával mutatott be. Jézus nem csupán hidat képezett a bűn szakadéka felett az emberiség és Isten között 

(Ézs 59:1-2). Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, (2) hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg. /RÚF/

...élete egyik célja az volt, hogy bemutassa Isten jellemének, a szeretetnek a tökéletességét 

(Jn 14:9). Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát? /RÚF/;

 (Zsid 1:3). Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. /RÚF/,

 ...hogy aztán mindenkit magához vonjon. 

(Jn 12:32). Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. /RÚF/

Isten sok neve rámutat, hogy lényege a szentsége és a szeretete. (1Kor 13:4-8) verseit, és közben a „szeretet” szavakat helyettesítsd be az „Isten” szóval!  

(1Kor 13:4-8). A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/

White idézet: „Az Isten szeretet.” (1Jn 4:16) Lénye, törvénye – szeretet. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz. „...a magasságos és felséges, aki örökké lakozik”, akinek „...ösvényei örökkévalók”, nem változik. Nála „...nincsen változás, vagy változásnak árnyéka”. (Ésa 57:15; Hab 3:6; Jak 1:17) 

A teremtő erő minden megnyilvánulása a végtelen szeretet egyegy kifejeződése. Isten korlátlan uralma együtt jár az áldások teljességével, amelyet minden teremtett lénynek felkínál. A zsoltáros ezt mondja: „A te karod hatalommal teljes, a te karod erős, a te jobbod méltóságos. Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orcád előtt. Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, óh Uram! A te nevednek örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; ... Mert az Úr a mi pajzsunk és Izráelnek Szentje a mi királyunk.” (Zsolt 89:14-19) 

A jó és gonosz közötti nagy küzdelem története – attól kezdve, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végleges legyőzéséig és a bűn tökéletes kiirtásáig – szintén Isten változatlan szeretetéről tesz bizonyságot. – Pátriárkák és próféták, 33./old. 

És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be, és még mámorosabb örömmel pengetik aranyhárfájukat. Tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában. 

„Minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” (Jel 5:13) 

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet. – A nagy küzdelem, 678./old. 

Szent az Isten

A szentség nem olyan szó, amit az emberek gyakran használnának a hétköznapokban, talán mert manapság kevés valóban szent dolog vesz bennünket körül. A szombat megszentelt nap az időben, és természetesen Isten is szent. Rajta kívül viszont a mindennapjainkból hiányoznak a szent dolgok. Ha elmélyedsz Isten leggyakrabban emlegetett jellemzőiben, azt fogod látni, hogy a szentség a lényének centrumában helyezkedik el. Csakhogy mit jelent ez pontosan? 

A következő igék miként írják le Istent? 

(3Móz 20:26). Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek. /RÚF/; 

(1Sám 2:2). Nincs olyan szent, mint az Úr, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. /RÚF/; 

(Ézs 57:15). Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. /RÚF/; 

(Ez 38:23). Így mutatom meg, hogy nagy és szent vagyok, és megismertetem magamat a sok néppel; akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr! /RÚF/

Amikor a Biblia a szentség megtestesítőjeként írja le Istent, ez azt jelenti, hogy semmi gonoszság és bűn nincs benne, azokkal semmilyen módon nem egyezik. Teljes mértékig, száz százalékig csak jó. Ebben az értelemben a szentség az alapja minden más jellemvonásának. Például Isten szeretete tiszta, szent szeretet, teljesen mentes az önzéstől, annak minden formájától. Mindentudása szent mindentudás, amelyben semmi gonosz szándék nincs. Vajon bízhatnánk egy mindentudó Istenben, akinek a mindentudása nem lenne szent? Természetesen nem, inkább félnünk kellene tőle. Mindenhatósága (az, hogy semmi nem haladja meg hatalmát) szent mindenhatóság. Képzelj el egy Istent, aki mindenható, de nem szent! Hatalmas és gonosz uralkodó lenne. Kizárólag a szentsége engedi és tesz képessé bennünket is arra, hogy tényleg szeressük, mert Ő valóban teljes egészében jó. Talán éppen ezért a szentségét kell a legjobban értenünk vele kapcsolatban. És talán ez az, amit leginkább félreértenek az emberek. Gondolj olyan bibliai szereplőkre, mint Mózes, Ézsaiás, Ezékiel, Dániel, János, akik tapasztalták Isten jelenlétét! Mi volt az első reakciójuk? Levették a cipőjüket, elrejtették az arcukat, leborultak, mintha várnák, hogy jön rájuk a halál. Bűnös emberként annyira hiányában vagyunk a szentségnek, hogy nem tudunk megállni Isten színe előtt. Ember nem élheti túl, ha Isten arcára tekint. Ellen White is rendre felkiáltott látomásban, hogy „Szent… szent… szent”, mivel ez volt az egyetlen szó, ami némileg le tudta írni azt, amit látott. Ahogy a négy égi lény sem nyugszik egész nap, éjjel és nappal mondják: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő”! (Jel 4:8, ÚRK) 

White idézet: Miként Isten szent, mint Isten, az elesett ember, mint ember legyen szent, emberi mivoltában... 

Isten mindazzal, amit gyermekeiért tesz, a gyülekezet megszentelődését munkálja. Örök időktől fogva kiválasztotta őket, hogy szentek legyenek. Fiát odaadta értük a halálba, hogy megszentelődjenek az igazság iránti engedelmességük által, és megszabaduljanak minden kicsinyességtől. Személyes munkát követel tőlük. Személyes odaadást. Istent hitvallói csak úgy tisztelhetik, ha igyekeznek képére áthasonulni, ha engedelmeskednek vezetésének. Akkor hirdethetik, mint az Üdvözítő tanúbizonyságai, hogy mit művelt értük az isteni kegyelem. 

Életünk megszentelődését úgy érhetjük el, ha kiéljük a szeretet alapelvét. „Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az Isten is őbenne.” (1Jn 4:16) Aki szívébe fogadta Krisztust, vallását tetteivel bizonyítja. Jelleme megtisztul, finomodik, nemesebbé és tökéletesebbé válik. A hittételek tisztasága kapcsolódik szent, igaz életmóddal; az isteni szabályok szent cselekedetekkel. 

Akik a megszentelődés áldásait óhajtják, előbb meg kell tanulniuk, hogy mit jelent az önfeláldozás… Embertársaink iránti szeretetünk mutatja Isten iránti szeretetünket. A türelmes szolgálat szerez a léleknek nyugalmat. Alázatos, szorgalmas és hűséges munka növeli Isten gyermekei jólétét. A Mindenható támogatja és erősíti azt, aki Krisztus útján akar haladni. 

Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem annak eredménye, hogy állandóan meghalunk a bűnnek, és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítések, szigorú önfegyelem és kemény küzdelmek árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva, elmondhatnánk: teljesen célhoz értem. Az életszentség életfogytig tartó engedelmesség eredménye. – Az apostolok története, 559-560./old. 

Tisztább kép Istenről

A Biblia kínálja a legigazabb, legtisztább és legkövetkezetesebb képet Istenről. Az egész Biblia célja, hogy félrehúzza a nem látszó fátylat a mi látható világunk és Isten láthatatlan világa között; hogy megmutassa, honnan jövünk és hová tartunk, kinek a felügyelete alatt létezik minden, és milyen is Ő valójában. Mózes első könyvétől A jelenések könyvéig az egyetlen igaz Istenről olvasunk, aki a Biblián és Jézus Krisztus munkásságán keresztül ismertette meg magát, aki nem más, mint a földre született Isten.

Olvashatunk Isten mindenhatóságáról -

(Jób 1:12). Az Úr ezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán az Úr elől. /RÚF/,

Mindentudásáról -

(Ézs 46:9-10). Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra: én vagyok az Isten, nincsen más, Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló! (10) Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket. Ezt mondom: Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik. /RÚF/

Igazságáról -

(Ézs 30:18). De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. /RÚF/,

Irgalmáról -

(5Móz 7:9). Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. /RÚF/

Szeretetéről, kedvességéről és türelméről felénk -

(Róm 2:4. Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged Isten jósága megtérésre ösztönöz? /RÚF/), bölcsességéről (1Kor 2:7. hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre /RÚF/

Kegyelméről -

(2Kor 12:9). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. /RÚF/

Megbocsátásáról -

(Mt 6:14). Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. /RÚF/,

Velünk kapcsolatos akaratáról -

(Jer 29:11). Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. /RÚF/

Az erejéről, amely képes legyőzni a halált -

(Jn 11:25). Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; /RÚF/

Királyságáról -

(Zsolt 47:9). Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten. /RÚF/

Örökkévalóságáról -

(5Móz 33:27). Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondta: pusztítsd! /RÚF/

...és sok más jellemzőről, amely mind-mind elég okot ad arra, hogy szeressük Őt és befogadó kapcsolatban éljünk vele. Minél többet tudunk arról, ki is Ő és milyen valójában, annál jobban szeretjük majd, és vágyunk arra, hogy közel legyünk hozzá és az életünkbe fogadjuk. Lucifer volt az első, aki megkérdőjelezte Isten jellemét. Az ő kételye vezetett végül az univerzum történelmének legnagyobb küzdelméhez. Ettől az időtől fogva „Sátán folyamatosan azt tanulmányozza, miként foglalhatja le az emberi elmét olyan dolgokkal, amelyek visszatartják az Isten megismerésétől”. (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 740./old.) Sátánt nem érdekli, milyen istenképünk van (panteista, ateista, deista stb.), amíg nem az igaz képet látjuk.

(1Móz 3:1-5). A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? (2) Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, (3) csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! (4) A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! (5) Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. /RÚF/

Lényegében ez volt Sátán üzenete Évának: Isten titkokat tart vissza tőletek, nem a legjobbat akarja nektek. Nem bízhattok benne. Ellen White kijelentése segít jobban megérteni az történteket: „A nagy küzdelem kezdete óta Sátán szándéka mindig az volt, hogy elferdítve, hamisan mutassa be Isten jellemét, és lázadást szítson Isten törvénye ellen”. (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. 297./old.)

White idézet: Minden engedelmeskedni kész ember számára ott ragyog a múlt és a jelen jövőbe is kiható világossága, amint azt Isten Igéje kinyilatkoztatta. Ennek a világosságnak és dicsőségnek, ami magának Krisztus jellemének dicsősége, kell megnyilvánulnia a keresztény egyénekben, családokban, gyülekezetekben, igeszolgálatokban, és az Isten népe által alapított intézmények mindegyikében. Az Úr mindezeket annak jelképéül szánja, hogy mit lehet elvégezni a világért. Ezen eszközöknek az evangéliumi igazság megmentő hatalmát kell kifejezniük.

Amikor a világ meglátja Isten jóságát, irgalmát, igazságát és a gyülekezetben kinyilvánított szeretetét, Isten jellemét látja meg.

Isten jellemének bemutatása érdekében… nekünk magunknak is személyesen kell ismernünk Őt. Ha közösségünk van Istennel, akkor papjai vagyunk, még akkor is, ha soha nem mondunk prédikációt a gyülekezetek előtt. Isten munkatársai vagyunk abban, hogy emberi természetünkön keresztül bemutassuk jellemének tökéletességét a világnak.

Isten emberi eszközeire bízta annak munkáját, hogy bemutassák a világnak Isten jellemét, és finom, gyöngéd, irgalmas szeretetének bemutatása által bizonyságot tegyenek kegyelméről, bölcsességéről, jóságáról.

Az a feladatunk, hogy az Istentől Jézus Krisztusban kapott bővölködő kegyelem által helyreállítsuk az emberben Isten erkölcsi képmását… Igen jól meg kell ismernünk Jézust és mennyei Atyánkat ahhoz, hogy jellemünkön keresztül bemutathassuk Őt!

A Krisztus kegyelme által megújított szív csodálni fogja az Ő isteni jellemét… Minél kevesebbet képzelünk magunkról, annál többre fogjuk becsülni a Megváltó tisztaságát és dicsőségét. Bűnös voltunk felismerése ellenállhatatlanul ahhoz hajt bennünket, akinél bocsánatot nyerhetünk; és ha A Biblia kínálja a legigazabb, legtisztább és legkövetkezetesebb képet Istenről. Az egész Biblia célja, hogy félrehúszívünk tehetetlenségében hozzá vágyakozik, Ő hatalmasan megnyilatkozik. Minél inkább vezet bűnösségünk tudata hozzá és Isten Igéjéhez, annál magasztosabbnak látjuk jellemét, és annál tökéletesebben tükrözzük vissza az Ő képét. – Isten csodálatos kegyelme, 229./old. (augusztus 9.)

A megváltás tervének az ember megváltásán túl volt egy tágabb és mélyebb célja. Krisztus nemcsak ezért jött a földre; nem csupán azért, hogy e kis világ lakói úgy tekintsék Isten törvényét, ahogy kell. Krisztus azért is jött, hogy a világegyetem előtt igazolja Isten jellemét. Nagy áldozatának ezt az eredményét – és hatását más világok értelmes lényeire, csakúgy mint az emberre – a Megváltó előre látta, amikor közvetlenül keresztre feszítése előtt így szólt: „Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” (Jn 12:31-32) Krisztus cselekedete – hogy meghalt az ember megváltásáért – nemcsak elérhetővé tette az embernek a mennyet, hanem az egész világegyetem előtt igazolta, hogy miért bánt Isten és Fia a lázadó Sátánnal úgy, ahogy bánt; valamint biztosította Isten törvényének örökérvényűségét, és bemutatta a bűn lényegét és következményeit. – Pátriárkák és próféták,

Isten megismerése

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3)

Isten jellemének világos megértése alapvető ahhoz, hogy erős kapcsolatunk lehessen vele. Mit mond a Biblia Isten jelleméről, emlékezetünkben tartva állandóan, hogy „Isten félreismerése sötétségbe borítja a földet. Az ember elfelejti, hogy milyen Isten jelleme. Félreérti és félremagyarázza. Olyan üzenetet kell hirdetnünk, amelynek fénye megvilágosít és ereje megment. Isten jellemét be kell mutatnunk. A világ sötétségében sugároznunk kell dicsőségének fényét, jóságának, irgalmának és igazságának világosságát... a világnak kegyelmet hirdető utolsó üzenet Isten jellemének – a szeretetnek – megláttatása” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 287./old.)

Lehetetlennek tűnik, hogy pontosan leírjuk, kicsoda Isten, ezért a legtöbb, amit tehetünk, hogy rámutatunk arra, mit mond róla a Biblia. Habár sosem fogunk mindent felfogni jelleméről, különösen nem mostani helyzetünkben, imádkozzunk azért, hogy a vele és szeretetével kapcsolatos tudásunk mélyüljön, hogy végül egyre közelebbi kapcsolatban akarjunk élni vele, sugározhassuk szeretetét és jellemét mások felé!

White idézet: Isten törvénye – jellegénél fogva – változhatatlan; Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten szeretet, és törvénye is szeretet. A törvény két nagy elve: az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet. „A törvénynek betöltése a szeretet.” (Róm 13:10) Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is. A zsoltáríró így nyilatkozik: „A te törvényed igaz”; „minden parancsolatod igaz” (Zsolt 119:142, 172). Pál apostol pedig kijelenti: „A törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.” (Róm 7:12) Isten törvénye, amely Isten gondolatának és akaratának kifejezése, olyan maradandó, mint a szerzője. – A nagy küzdelem, 467./old.

Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel… De „úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta”, hogy az ember megbékülhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés.

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. „A bűn ismerete a törvény által van.” (1Jn 3:4; Róm 3:20) Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, és megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. A törvény rámutat az ember bűnére… Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. A bűnösnek meg kell bánnia bűnét Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában.

Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett.

Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a megszentelődésről. – Isten csodálatos kegyelme, 20./old. (január 12.)

Mielőtt megszülettünk

 

Mielőtt megszülettünk volna, Isten már szeretett minket. Tervet készített arra, hogyan ismerjük meg Őt, és miként kerül majd közelebb hozzánk. Úgy igyekszik közel kerülni hozzánk, mint a jó Pásztor, és hív, hogy maradjunk meg benne mindennap. A mi részünk pusztán az, hogy úgy döntünk, reagálunk a hívására, amire Ő válaszul véget vet a nyomorúságunknak és laodiceai állapotunknak, hogy a rosszat a jó ajándékaival váltsa fel.

(Jel 3:18-19). Azt tanácsolom neked, végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne lássék ki a te mezítelenséged rútsága; és szemgyógyító írral, kend meg a szemeidet, hogy láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy búzgóságos azért, és térj meg /Kár/

Mint ahogyan a szőlővesszők sem nőnek gyorsan, az Istennel kialakuló kapcsolatunknak is talán több idő kell a növekedéséhez, miközben az is előfordulhat, hogy hirtelen nő meg, a régen várt esőtől. Bármilyen gyorsan növekszünk, vagy mennyi gyümölcsöt terem az életünk, napi szinten kell befogadnunk az „életnedvet”, vagyis a Lelket, aki egyedül képes biztosítani, hogy megmaradjon a kapcsolatunk Jézussal.

„A Krisztusban maradás Lelkének állandó birtoklását jelenti, azt, hogy életünket minden feltétel nélkül átadjuk az Ő szolgálatára. A kapcsolat csatornáját mindig nyitva kell tartani az ember és Isten között. Mint ahogy a szőlővessző folyamatosan szívja magába a nedvet az élő szőlőből, úgy nekünk is hozzá kell tapadnunk Krisztushoz, és hittel el kell tőle fogadnunk lényének erejét és tökéletességét”. (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1990, Advent Kiadó, 583./old.)

„Hogyan válhat a kiszáradt, leválasztott csemete eggyé a szőlőtővel? Hogyan válhat részesévé az élő szőlő életének és táplálékának? Csak úgy, ha beoltják a szőlőbe, hogy a lehető legszorosabb kapcsolatba kerüljön vele. Rostról rostra, érről érre kapaszkodik a vessző szorosan az életet adó szőlőbe, amíg élete eggyé nem válik az ággal, amibe oltották, aminek hatására végül ugyanúgy gyümölcsöt terem, mint a szőlőtő”. (Ellen G. White: Manuscript 67. 1897.)

ÖSSZEFOGLALÁS: Mielőtt az Istennel való kapcsolatunk növekedhetne, először meg kell állnunk, hogy lássuk, milyen állapotban van a kapcsolatunk vele most. Amennyiben a kapcsolat laodiceai, vagy úgymond a saját águnk nem virágzik, az állapotváltozáshoz Jézusnál van a tökéletes megoldás: az, hogy benne maradjunk.

ISTEN TÖRVÉNYE A NÉP ÉLETÉBEN

„Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez oly közel volna istene… És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelkezései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény…?” (5Móz 4:6-8), /ÚRK/

„Krisztus vezette Izrael fiait pusztai vándorlásuk alatt. Nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban rejtőzve mutatta nekik az utat… és az Istent nem tisztelő népek szeme láttára letelepítette Izraelt, választott népét, az Úr szőlőjét.

Isten erre a népre bízta kinyilatkoztatásait. Törvénye rendelkezései – az igazság, jogosság és tisztaság örökkévaló elvei – kőfalként vették körül őket. Isten azért adta népének a törvényt, hogy védőbástyája legyen. Az elvek követése megmentette volna őket a bűnös szokások rontásától. Isten az ország közepébe helyezte szent templomát, mint tornyot a szőlőskertbe.

Krisztus volt tanítójuk. Miként velük volt a pusztában, itt is tanította őket, és mutatta nekik az utat… Nagy szeretetének és türelmének állandóan tanújelét adta. Isten azt akarta, hogy dicsérjék és magasztalják népét, Izraelt. Mindent megadott nekik, ami lelkileg javukat szolgálhatta. Minden lehetőséget megteremtett arra, hogy jellemük olyanná formálódjék, amellyel képviselhetik Őt.

Az Isten törvénye iránti engedelmességük nyomán fakadó jólétüket a világ népei csodálták volna. Aki minden mestermunkához bölcsességet és ügyességet tudott nekik adni, továbbra is tanítani akarta őket, és törvényei iránti engedelmességük jellemüket nemessé és emelkedetté tette volna. Engedelmességük megóvta volna őket a más népeket sújtó betegségektől. Nagyszerű értelmi képességeket kaptak volna. Jólétükkel Isten dicsőségét és hatalmának magasztos voltát kellett volna megmutatniuk…

Az irgalmas Isten a maga uralma alá akart vonni minden népet. Azt akarta, hogy a földet öröm és béke töltse be. Az embert boldogságra teremtette, és hő vágya, hogy az emberek szívét a menny békéjével tölthesse be. Azt szeretné, ha földi családja a nagy mennyei családot szimbolizálná”. (Ellen G. White: Krisztus példázatai. 194-196./old.)

A szőlőtőhőz kapcsolódva élni

 

A Krisztusban maradás időnként a legnehezebb dolognak tűnhet. Miközben tudjuk, hogy erre van szükségünk, az élet rohanása beszippanthat, és végül az egész olyan kivitelezhetetlennek tűnik. Isten követése válhat a legnagyobb tehertétellé is, különösen azok számára, akiket közben még folyton nógatnak is azzal, hogy ezt kell tenniük. Ez a fajta vallásosság a kemény vallási erőfeszítés érzését keltheti, mivel ebben minden a külsőségről, a látszatról szól, nem arról, ami a szívben van. Ennél semmi sem áll távolabb attól, amire Isten vágyik, az pedig a vele való jó, kölcsönös szeretetre épülő kapcsolat, ami nem puszta szabálykövetés; a választott kapcsolat (amelyben Isten választott ki minket elsőként) szereteten és szabad döntésen alapul. Időnként lehet, hogy csak részlegesen kapcsolódunk a Szőlőtőhöz, és nem állunk teljes kapcsolatban vele létünk minden „rostjával”. Talán eljárunk a gyülekezetbe, imádkozunk és azt tesszük, amit helyes tennünk, de belül már kiapadt patakok vagyunk. Az igazság: ahogy egy szőlővessző nem kapcsolhatja magát a tőkéhez, mi sem maradhatunk önerőből Jézusban. Isten előbb szeretett bennünket, az első lépés az Övé. A mi cselekvésünk mindig csak válaszlépés arra, amit Ő már kezdeményezett értünk. Ha megnézzük, miként éli túl a telet a szőlőinda, egy fontos leckét tanulhatunk meg belőle: a vesszőn lévő rügyek elveszítik a víztartalmukat, és a nedvkeringésük leválik az egyéb részekről egészen tavaszig. Amikor a talaj felmelegszik, a gyökerek vizet kezdenek felszívni, és az életnedvek elkezdenek áramlani a tönkön keresztül a rügyek felé, amelyek ekkor növekedésnek indulnak. Az életadó nedv nélkül nincs növekedés. Az életnedv a szőlőindában olyan, mint a Szentlélek a mi életünkben. Tudatos választásra van szükségünk, amelyben eldöntjük, hogy Jézusban akarunk maradni, és kérnünk kell a Szentlelket (az életnedvet), hogy áramoljon az életünkbe!

(Jer 31:3). A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. /RÚF/

(Lk 11:13). Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle. /RÚF/

(Róm 8:9-11). Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs Krisztus Lelke, az nem az övé. (10) Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test halott a bűn miatt, a Lélek élet az igazság miatt. (11) Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. /RÚF/

(1Jn 4:19). Mi azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. /RÚF/

Csak a Szentlélek hozhat növekedést és biztosíthatja számunkra, hogy virágzó életet éljünk, és csak Ő kapcsolhat össze a Szőlőtőkével. Mindennap imádkoznunk kell a Lélekért, aki azért van velünk a földön, hogy:

Vigasztalónk legyen:

(Jn 14:16-18). én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: (17) az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. (18) Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. /RÚF/]

Jézust kijelentse számunkra:

(Jn 15:26). Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; /RÚF/)

Meggyőzzön a bűnről:

(Jn 16:7-8). Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. (8) És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. /RÚF/

Elvezessen az igazságra:

(Jn 16:13). amikor azonban eljön Ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. /RÚF/)

White idézet: A keresztény jellem a mindennapi életben nyilvánul meg. Krisztus mondta: „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt hoz.” Határozottan kijelenti, hogy aki a tanítványa akar lenni, annak jó gyümölcsöt kell teremnie, ezután pedig megmutatja, hogy a venyigék hogyan lehetnek gyümölcsözők. „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok.” (Jn 15:4)

Pál apostol leírja azokat a lelki gyümölcsöket, amelyeket a kereszténynek teremnie kell. „A léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal 5:22) Mindezek a becses kegyelmi ajándékok Isten törvényeinek a gyakorlati életben alkalmazott elveit képezik.

Isten törvénye az egyedüli zsinórmértéke az erkölcsi tökéletességnek. Ezt a törvényt gyakorlatilag a legteljesebben Krisztus élete mutatta be. Ő mondta önmagáról, hogy az Atya parancsait megtartotta. Csak az ilyen engedelmesség felel meg az Isten szavában kifejezett követelményeknek. Ha netán arra gondolnánk, hogy mi erre képtelenek vagyunk, jusson eszünkbe az Úr ígérete: „Elég néked az én kegyelmem.” Miközben magunkat Isten törvényének égi tükrében szemléljük, belátjuk a bűn rendkívül szennyes voltát, s tudatára ébredünk szomorú állapotunknak. De bűnbánat és hit által megállhatunk Isten előtt, aki kegyelmében képessé tehet bennünket parancsolatai iránti engedelmességre.

Akik őszintén szeretik az Urat, azok komolyan törekedni fognak akaratának megismerésére és teljesítésére… Az a gyermek, aki szüleit szereti, az irántuk való engedelmesség által fogja szeretetét bebizonyítani; ám az önző, hálátlan gyermek édeskeveset törődik szülei akaratával, értük csak a lehető legkevesebbet teszi; mégis egyenlő jogokat akar élvezni az engedelmes és hűséges gyermekkel.

Ugyanilyen különbséget tehetünk azok között is, akik Isten gyermekeinek nevezik magukat. Sokan azok közül, akik érzik, hogy szeretetének és gondviselésének tárgyai, s akik vágyakoznak Isten áldásában részesülni, nem találnak örömet az Úr akarata iránti engedelmességben. Isten követelményeit kellemetlen kényszernek, parancsait nehéz igának tekintik. Ám, aki teljes szívéből vágyik az igazi szentségre és kegyességre, annak kimondhatatlan örömére szolgál minden egyes isteni parancs teljesítése, s bánkódik azon, ha ennek nem tud kellőképpen megfelelni. – Krisztusi élet, 96./old. (március 23.)

Megmaradás Őbenne

A tanítványok követték Jézust a felső szobából, a lépcsőkön lefelé egészen az utcaszintig. Ahogy lépkedtek a Gecsemáné felé azon az éjszakán, amely az egyik legjelentősebb éjszaka volt a föld történetében, valószínűleg fel sem fogták, milyen megrendítően hangzottak egyes szavai a felházban.

(Jn 15:1-11). Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. (2) Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. (3) Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. (4) Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (5) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (6) Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. (7) Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. (8) Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. (9) Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben! (10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. (11) Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljes legyen. /RÚF/

Jézus szavai pontosan azt mutatják meg, milyen a szoros kapcsolat Istennel. Figyeld meg az ismétlődő szót, amely nemcsak kétszer, hanem többször is előfordul: „maradjatok”. A Jézusban maradás nem más, mint kapcsolatban lenni vele. A kereszt árnyékában nemcsak annak a fontosságát hangsúlyozza, hogy benne maradjunk, hanem tisztán és világosan beszél arról is, milyen gyakorlati jelentősége van mindennek az életünkre nézve. Vagyis: Jézus a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Annak eredményeként, hogy benne maradunk (vagyis kapcsolódunk hozzá), gyümölcsöt termünk majd az ágainkon. Magunktól viszont erre nem vagyunk képesek. Néha talán úgy tűnhet, hogy kapcsolódunk hozzá, benne vagyunk, de a gyümölcsök hiánya azt bizonyítja, hogy ez nem így van, és végül az ág, ami mi vagyunk, elszáradhat. Ekkor pedig a Szőlősgazda végül lemetsz majd minket a tőkéről. Attól függ, hogy lemetszenek-e minket, vagy sem, hogy teremtünk-e gyümölcsöt. Mindeközben mindannyiunknak kihívásokkal és fájdalmas pillanatokkal kell szembesülnünk. Ha viszont benne maradunk, ezek a pillanatok is gyümölcsöt fognak teremni hosszú távon. A gyümölcstermés bizonyítja, hogy kik vagyunk valójában (tanítványok). A gyümölcsök pedig az Ő dicsőségére teremnek (nem a miénkre). A Jézusban maradás azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait, amelyek az Ő tökéletes jellemét, önzetlen szeretetét tükrözik. A benne maradás az öröm forrása is. Amikor benne maradunk, azt tesszük, amit Ő kér tőlünk, ez a reakciónk arra, aki Ő maga.

„Mert az az Isten iránti szeretet, hogy a parancsolatait megtartjuk; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1Jn 5:3), /ÚRK/.

És bizony a Jézusban maradás az egyik ellenpontja a laodiceai állapotunknak is.

(Jn 15:4); Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. /RÚF/

(Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/

Ez a teljességre jutott és értelmes élet nagy titka a földön, de az örökkévalóságban is; ennek ellenére valahogy mégis könnyen elfeledkezünk Jézus ezirányú tanácsáról. Végső tanácsként Jézus ezt mondja mindnyájunknak:

„Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15:9), /ÚRK/!

A jézusi szeretet a legmeggyőzőbb érv, amely hozzá von bennünket, és amikor megismerjük ezt a szeretetet, ez mélyen megindít minket.

White idézet: Ha Krisztushoz jövünk, hinnünk kell Őbenne. Be kell Őt vinnünk mindennapi életünkbe, akkor békénk, örömünk lesz, és tapasztalatból tudjuk meg, mit jelentenek ezek a szavak: „Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15:10) Hittel kell igényelnünk ígéretét, hogy megmaradjunk Krisztus szeretetében. Jézus mondta: „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék.” (11. vers)

A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A Szentlélek hit által juthat be a szívbe és teremthet benne szentséget. Nem lehet valaki Krisztus küldötte és nem végezheti Ura munkáját anélkül, hogy ne működne együtt Istennel a Szentlélek által. Csak úgy válhatunk alkalmassá a mennyre, ha jellemünk átalakul; Krisztus igazsága lesz a megbízólevelünk, hogy az Atyához járulhassunk. Isteni természet részeseivé kell válnunk, elkerülve a romlottságot, mely a kívánság által van a világban. A Szentlélek befolyása által napról napra formálódnunk kell, mert a munkája nemesíti az ízlést, megszenteli a szívet, és bemutatja a léleknek Jézus Krisztus hasonlíthatatlan szépségét.

Krisztust kell szemlélnünk, és e szemlélés által változunk meg. Hozzá kell járulnunk, mint az élő, kimeríthetetlen forráshoz, melyből újra és újra ihatunk, és mindig friss vizet meríthetünk. Viszonoznunk kell szeretetének vonzását, az Élet Kenyeréből kell táplálkoznunk, mely a mennyből szállt alá, s az Élet Vizéből kell innunk, mely Isten trónjánál fakad. Állandóan felfelé kell néznünk, hogy a hit Isten trónjához kössön bennünket. Ne nézzünk lefelé, mintha a földhöz lennénk ragadva! Ne tartsunk vizsgálatot hitünk felett, ne tépjük ki, mintha egy szál virág lenne, s mi meg szeretnénk nézni, van-e gyökere, vagy nincs. A hit növekedése alig észrevehető. – A Szentlélek eljő reátok, 77./old.

Krisztus ismeri a lelkeket megpróbáló nehézségeket: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15:4-5)

Legfőbb kötelességünk arra törekedni, hogy Krisztusban maradjunk. A munkát Ő végzi el. Tudatában kell lennünk annak, hogy „így szól az Úr”, az életünket pedig az Ő vezetése alá kell helyeznünk. Ha Krisztus Lelke lakozik bennünk, minden megváltozik. Csak a Megváltó részesíthet abban a nyugalomban és békében, amelyre oly nagy szükségünk van. Meghívásaival – keressük az Urat, hogy felismerhető legyen bennünk – valójában felszólít, hogy maradjunk Őbenne. A meghívás nem csak arra vonatkozik, hogy hozzá kell járulnunk, hanem arra, hogy Őbenne kell maradnunk. Erre Isten Lelke késztet bennünket. Ha már elnyertük ezt a békét és nyugalmat, napi gondjaink nem fognak arra késztetni, hogy legyünk bárdolatlanok, durvák és modortalanok. Többé nem saját útjainkat és akaratunkat követjük, hanem igyekszünk Isten akaratát teljesíteni, és szőlővesszőként Krisztusban maradni. – This Day with God, 140./old.

Soha el nem múló szeretetel

 

Miután leírja kétségbeejtő állapotunkat, Jézus arról beszél, hogy a helyzetünk nem menthetetlen:

„Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján” (Jel 3:21), /ÚRK/.

Néhányunk számára talán a gyengeségünk és tehetetlenségünk felismerése, Jézus feddésének az elfogadása, a megtérés, az igazság Jézus által kínált köntösének felvétele a legnagyobb kihívás, amivel valaha szembesülünk. Lenyűgöző viszont, hogy Jézus nagyon is jól érti kétségbeejtő állapotunkat, langymelegségünket, és azonosul velünk (miközben Ő sosem volt langymeleg). Azt mondja: „Aki győz… amint én is győztem” (Jel 3:21). Mivel meghalt értünk, legyőzte a bűnt és annak következményeit is. Pontosan érti a bűn ellen vívott csatáinkat, és ezért ígéri, hogy segíteni fog bennünket. A Bibliában sokan elfogadták Isten szövetségi meghívását. Ez a Biblia teljes egészén végigvezető nagy narratíva vagy téma. Amikor ezekre az emberekre tekintünk, látjuk, hogy Isten más és más korokban különféleképpen lépett velük kapcsolatba.

(1Móz 2:7). Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. /RÚF/;

(1Móz 3:8-10). Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. (9) De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (10) Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. /RÚF/

(1Móz 5:24). Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. /RÚF/

(1Móz 6:13). Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. /RÚF/

(1Móz 12:1-4). Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! (2) Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. (3) Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (4) Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. /RÚF/

(2Móz 34:29). Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről; a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt. /RÚF/

Akár fizikailag együtt sétált a gyermekeivel, akár csak beszélt velük, igazából mindig is arra vágyott, hogy közeli kapcsolatban legyen az emberiséggel. Nem számít, milyen most a kapcsolatod Istennel, akárhogy is legyen, Ő közel akar lenni hozzád:

„A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel. Újra fölépítelek téged, és felépülsz…” (Jer 31:3-4) /ÚRK/.

Akár most kezdődik a napod, akár éppen véget ér, Isten keres téged, és vár, mert közelebb kíván vonni magához. Fel akarja építeni vagy újra akarja építeni a kapcsolatodat vele. Amennyiben végül ez nem sikerül, nem az Ő hibája lesz, hanem kizárólag a tiéd.

White idézet: Kívánságod, hogy az Úr tetszésére élj, ezt pedig megteheted, ha ígéreteiben hiszel. Isten arra vár, hogy kegyelmes tapasztalat kikötőjébe vezessen, s így szól hozzátok: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Nyugtalan időket éltetek át, ám Jézus felszólít titeket: „Jöjjetek énhozzám, … s én megnyugosztlak titeket.” Ha Krisztus öröme él a Lélekben, ez az öröm felülmúlhatatlan. „Akkor örvendenek”, mert az a kiváltságuk, hogy az Örökkévaló Szeretet karjaiban megnyugodhatnak…

Isten arra vár, hogy bűnbocsánatának áldását, az életszentségnek ajándékait árassza mindnyájatokra, akik hisznek és elfogadják az általa felajánlott üdvösséget. Krisztus készen áll, hogy a bűnbánó bűnöshöz így szóljon: „Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztettelek téged!” Jézus Krisztus vére az ékesen szóló könyörgés, amely a bűnös érdekében beszél, közbenjár. Ez a vér „megtisztít minden bűntől”.

Kiváltságotok, hogy Jézus szeretetében bízzatok, üdvösségetekre. A legteljesebb, legbiztosabb, legnemesebb módon, hogy mondjátok, Ő szeret engem, elfogad engem, benne bízom, mert életét adta értem. Minden kételyt a legjobban eloszlat, ha kapcsolatunk van Krisztus jellemével. Ő mondja: „Aki énhozzám jő, azt semmiképpen ki nem vetem.” Más szóval, nem vethetem ki, mert szavamat adtam, hogy elfogadom. Fogjad Krisztust szaván, ajkad pedig hirdesse, hogy győzelmet arattál. – Bizonyságtételek lelkészeknek, 516-517./old.

Amikor a bűnös a kereszthez ér és felnéz arra, aki meghalt üdvössége érdekében, örömmel töltekezhet be a szíve, hiszen megbocsáttattak a bűnei. A kereszt elé térdelve a legmagasztosabb helyre jutott, ahová ember kerülhet. Jézus Krisztus arcáról Isten dicsőségének ismerete sugárzik, ajkai pedig megbocsátást szólnak: „Immár éljetek, ti bűnösök! Megtérésetek elfogadást nyert, mert én megtaláltam a megváltás útját.”

A kereszt által tanuljuk meg, hogy mennyei Atyánk végtelen és örök szeretettel szeret, és az anyai szeretetnél mélyebb szeretettel vonz magához. Nem csoda, hogy Pál ki tudta jelenteni: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” Hasonlóképpen a mi előjogunk is, hogy dicsekedhetünk a golgotai kereszttel, és teljes valónkat átadhatjuk annak, aki életét adta értünk. Utána pedig, ha már az arcáról sugárzó szeretet ránk ragyog, ezt a világosságot tovább áraszthatjuk a sötétségben élőkre is. – Our High Calling, 46./old.

Feddés, megtérés és a jutalom

 

„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem – mondja Jézus. – Légy buzgó tehát, és térj meg” (Jel 3:19), /ÚRK/

Senki sem mondhatja azt igazán, egyetlen másodpercre sem, hogy Jézus nem törődik velünk vagy a jövőnkkel. Mennyivel könnyebb lett volna neki, ha egyszerűen lemond az emberiségről, és nem csinálja végig a fájdalmas utazást, amit végül mégis választott a földön, mert annyira szeret minket. Ez az oka annak is, hogy megfedd bennünket jelenlegi állapotunk miatt. Sokkal mélyebb és erősebb kapcsolatra vágyik velünk. Nem elégedhet meg ingadozó hozzáállásunkkal, nem hagyhat minket a „majd megyek, ha szükségben leszek” gondolkodásunkban. Ahelyett, hogy hagyna, inkább megfedd minket, hogy ez a javunkra váljon. Azt mondja: térj meg! Addig azonban nem vagyunk erre képesek, míg nem látjuk be, hogy a dolgaink rosszul állnak. Pont ezért arról beszél, mi a baj velünk: azt gondolod, hogy gazdag vagy, miközben „nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy”. (Jel 3:17), /ÚRK/

(Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/

Gyönyörű és rendkívül magasztos kép, amit látunk. Az egész világegyetem teremtő Istene veled és velem akar együtt étkezni. Kölcsönös elkötelezettségre és jó beszélgetésre vágyik velem és veled, finom étel mellett. Közeli, benne megmaradó kapcsolatot akar velünk, és arra kér, hogy éljünk a meghívásával. Krisztus türelemmel vár, miközben kopog szíved ajtaján. Láthattál már erről képeket például gyerekkönyvekben, ahol egy magas, kegyelmes Megváltót rajzolnak meg, aki szelíden kopog az ajtón. Nem tolakodó és nem erőszakos, ahogy beszélgetésre hív. Nem veszi át az irányítást erőszakkal az időd vagy elfoglalt életed felett. Viszont az idő rövid, tehát ha hallod Őt, nyisd meg a szíved ajtaját! Ő ott áll, hogy belépjen az életedbe. A kép azt a kapcsolatot illusztrálja, amit Jézus mindegyikünkkel ki akar alakítani. Gondolod, hogy majd egykor, amikor személyesen találkozol vele, amikor a koronádat a lába elé helyezed, hogy imádd Őt, és amikor ezerszer tízezrekkel fejezed ki a tiszteletedet Teremtőd iránt

(Jel 4:9-11). És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, (10) leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: (11) Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. /RÚF/;

(Jel 5:11-14). És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; (12) és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! (13) És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! (14) A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt. /RÚF/

...és amikor visszagondolsz majd a földi próbákra, amelyek ekkorra minden jelentőségüket elvesztik majd, bármit is megbánsz majd abból az időből, amit Jézussal töltöttél a földön?

Most, éppen most, Jézus kopog a szíved ajtaján. Hív téged. Tudatos döntést kell hoznod, hogy megnyitod az ajtót.

White idézet: Csak az élő Isten pecsétjét elnyerő ember léphet be a szent város kapuin. Azokra helyezik Isten pecsétjét, akik jellemükben Krisztushoz hasonlók. Amint a viasz átveszi a pecsét lenyomatát, úgy veszi át a lélek is Isten Lelkének lenyomatát, és megtartja Krisztus képmását. Sokan nem fogják elnyerni Isten pecsétjét, mivel nem tartják meg parancsolatait, vagy nem termik meg a szentség gyümölcseit.

A hitvalló keresztények nagy tömegére keserű csalódás vár Isten napján. Nem lesz homlokukon az élő Isten pecsétje. A langymelegek, a félszívvel szolgálók sokkal nagyobb gyalázatot hoznak Istenre, mint a nyíltan hitetlenek. Sötétben tapogatóznak, amikor az Ige déli verőfényében járhatnának, a sohasem tévedő Isten irányítása alatt.

A Bárány azokat vezeti az élő vizek forrásához, azok szeméről töröl le minden könnyet, akik most elfogadják Isten szavát…

Ne kövessünk, ne utánozzunk embereket! Nincs olyan bölcs ember, aki mérvadó lehetne. Jézusra tekintsünk, aki teljes az igazságosságban, és tökéletes a szentségben. Ő hitünk kezdeményezője és bevégzője, a példakép. Az Ő tapasztalatára, lelkületére kell eljutnunk. Jelleme a példánk. Tereljük hát el gondolatainkat az élet bizonytalanságairól és nehézségeiről, s tekintsünk Jézusra. Ha Krisztust szemléljük, az Ő képmására alakulhatunk át.

Jézus Krisztusra bízvást nézhetünk, hiszen Ő mindenben bölcs. Amint Megváltónkra tekintünk és gondolunk, Ő formálódik ki bennünk a dicsőség reménységeként. Törekedjünk hát minden Istentől nyert erőnkkel, hogy a 144 000 között legyünk! – Maranatha, 241./old. (augusztus 21.)

Akik csak félszívvel élik meg a kereszténységüket, azok gonoszabbak a hitetleneknél, mivel álnok szavaik és ingadozó magatartásuk sokakat tévelygésbe visz. A hitetlen megmutatja igazi arcát. A lágymeleg keresztény azonban mindenkit megtéveszt. Nincs ezen a világon jó ember, mint ahogyan jó keresztény sem. Sátán olyan munkára használja fel ezeket az embereket, amilyet mással nem végeztethet el.

Az önimádat kizárja a Krisztus iránti szeretetet. Aki csak önmagának él, Laodiceához tartozó lágymeleg – sem hideg, sem hév. Az első szeretet lángja sajnálatos önzésbe züllött. A Krisztus iránti, szívben lakozó szeretet cselekedetekben nyilvánul meg. Ha ez a szeretet gyenge, elsatnyul az azok iránti szeretet is, akikért Krisztus meghalt. Látszólag csodálatos lelkesedés mutatkozhat a szertartások iránt, csakhogy ez csupán önös vallási alap. Krisztus kijelenti, hogy az ilyenek nem felelnek meg az Ő ízlésének.

Adjunk hálát az Úrnak, hogy bár népes az ilyen emberek tábora, még mindig van alkalom a megtérésre. – Our High Calling, 348./old.