Csak Krisztus igazi szolgája kész ennyit szenvedni az evangéliumért

 

(2Korinthus 11:1-33). Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! (2) Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. (3) Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. (4) Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. (5) Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. (6) Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. (7) Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? (8) Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. (9) Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. (10) Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. (11) Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! (12) De, amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. (13) Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. (14) Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. (15) Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. (16) Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. (17) Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. (18) Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. (19) Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: (20) mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. (21) Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. (22) Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. (23) Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. (24) Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, (25) háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. (26) Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, (27) fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. (28) Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. (29) Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? (30) Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. (31) Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. (32) Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. (33) Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből. /RÚF/ 

Miután Pál a hamis tanítókat Sátán eszközeinek nevezte (2Kor 11:1-15), úgy tesz, mint ők: dicsekszik egy keveset, mint egy „esztelen” (2Kor 11:16-21), hogy a korinthusiak belássák, mennyire értelmetlen dolog a hamis tanítók beszédére hallgatni. Amennyiben a gyülekezet nagyra tartja őket, Pálról még különb véleményt kell alkotniuk. Az evangéliumért vállalt szenvedései mutatják, hogy hűséges szolgája volt Krisztusnak. (2Kor 11:22-23) 

Pál éppen úgy zsidó, mint a hamis tanítók (2Kor 11:22), viszont a Krisztusért végzett szolgálata felülmúlja az övékét. (2Kor 11:23) „Krisztus szolgái?” – teszi fel a kérdést, és a válasz: „én még inkább”. Sokkal többet dolgozott, többször bebörtönözték, keményebben megverték. 

És ez még nem minden! A szenvedéseinek listájában szerepel, hogy öt alkalommal kapott harminckilenc botütést (2Kor 11:24), megvesszőzték, megkövezték, hajótörést szenvedett, veszélybe került mély vízben (2Kor 11:25), valamint út közben, folyókon, rablók között, honfitársai és a pogányok között, zsúfolt városokban, elhagyatott vidékeken, tengeren, hamis hívők között. (2Kor 11:26), fárasztó, nehéz munkát végezett, álmatlan éjszakái voltak, éhezett, szomjazott, nem volt elegendő étele, kellő ruházat nélkül fázott. (2Kor 11:27) És ha mindez még nem lett volna elég, a gyülekezetek miatti aggodalma mély lelki gyötrelmet okozott neki. (2Kor 11:28) 

Csak Krisztus igazi szolgája kész ennyit szenvedni az evangéliumért. Ha Pál valóban a szenvedéseivel akart volna dicsekedni, volt elég sok minden, amit felsorolhatott. Viszont a levél következő szakasza rámutat, hogy nem azzal dicsekedett, amit Krisztusért megtett, hanem azzal, amit Krisztus tett meg érte. Jól tudta, hogy Isten hatalma jobban megmutatkozik az ember gyengesége által 

(2Kor 12:9-10). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. (10) Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. /RÚF/

Isten tövist adott Pál testébe ...

(2Kor 12:7). még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. /RÚF/

... amivel valójában megvédte attól, hogy a tetteivel dicsekedjen, így alázatos maradt. Tisztában volt gyengeségével, azzal, hogy Isten erejére kell hagyatkoznia, még többre és többre van szüksége az Úr kegyelméből és irgalmából. 

White idézet: Vajon a nagy apostol valós áldozatot vállalt, amikor farizeusi státuszát felcserélte Krisztus evangéliumára? A válasz: Nem! Fenntartások nélkül mondott le gazdagságról, barátokról, társadalmi beosztásról és dicsőségről, de még az őt őszintén szerető rokonokról is. Elhatározta, hogy nevét és életét egy olyan néphez láncolja, amelyet korábban alacsonyabb rendűnek tartott, ám Krisztusért kész volt elszenvedni bármilyen veszteséget. 

Többet szenvedett bármelyik tanítványnál. Megbotozták, megkövezték, hajótörést szenvedett, és többszörösen került halálos veszedelembe. Veszélyben volt szárazföldön és tengeren, a városokban és a pusztában, rablók és saját nemzettársai törtek az életére. Állandó gyengeség, fájdalmak és kimerülés mellett is folytatta munkáját, néha még megfelelő ruházata sem volt… Amikor a vérszomjas Néró elé vitték, senki sem állt ki érte… 

De vajon értékes idejét Pál az általa elszenvedett súlyos visszaélések elbeszélésére pazarolta? Nem. Épp ellenkezőleg, az emberek figyelmét magáról Jézusra terelte. Nem saját boldogságáért élt, mégis boldog volt… „Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett”. (2Kor 7:4) Életének utolsó napjaiban, tudva azt, hogy mártírhalál vár rá, elégtétellel jelentette ki: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. (2Tim 4:7) A teljes munkásságát ösztönző jövendőbeli halhatatlanságra emelte a tekintetét, és hite teljes bizonyosságával mondotta: „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró.” Végül pedig ő, aki másokért élt, teljesen megfeledkezett önmagáról: „Nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” Micsoda nemes hit! 

Ezt az élő példát kell követnie minden igaz kereszténynek. Pál Isten dicsőségére élt… „Mert nékem az élet Krisztus”. (Fil 1:21) – Our High Calling, 363./old. 

Mindazok, akiket a Szentlélek már átitatott, úgy szeretnek, mint ahogy Krisztus szeretett. Az az alapelv, amely Krisztus munkálkodását és szeretetét meghatározta, fogja őket is munkájukban irányítani, és szeretetre ösztönözni egymással való minden ténykedésükben és egymás iránt tanúsított magatartásukban. 

Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak. „Erről ismer meg mindenki – mondta Jézus –, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:35) Mikor az embereket nem a kényszer vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberekben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg. Ez még abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet ellenáll a gonoszság levegőbeli hatalmasságainak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést. 

Ez a szeretet, mikor nyilvánvalóvá lesz az egyházban, biztosan kiváltja Sátán haragját. Krisztus nem valami könnyű életutat jelölt ki tanítványai számára. „Ha gyűlöl titeket a világ – mondta Jézus –, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartottátok, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerték azt, aki küldött engem.” (Jn 15:18-21) Nehéz akadályokkal szemben kell továbbvinni és továbbadni az evangéliumot, ellenállás, veszedelem, veszteség és szenvedés közepette. Azok azonban, akik ezt a munkát, szolgálatot végzik, Mesterük nyomdokaiban járnak. – Lift Him Up, 298./old. 

Pál rámutat a hamis tanítókra

Az Újszövetség számos helyen óv a keresztény közösségekben fellépő hamis tanítóktól. Már Jézus is figyelmeztette erre a tanítványait és az apostolok szintén felhívták a figyelmet ennek a veszélyére. 

(Mt 7:15-20). Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. (16) Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? (17) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (18) Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. (19) Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. (20) Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. /RÚF/

(Gal 1:6-9). Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, (7) pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. (8) De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! (9) Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! /RÚF/;

 (1Tim 6:3-5). Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, (4) az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. (5) Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik. /RÚF/; 

(2Pt 2:1-3). De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. (2) Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, (3) benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. /RÚF/ 

 (2Kor 11:1-15) Mit ír a hamis tanítókkal kapcsolatos kihívásokról? 

(2Kor 11:1-15). Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! (2) Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. (3) Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. (4) Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. (5) Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. (6) Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. (7) Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? (8) Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. (9) Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. (10) Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. (11) Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! (12) De, amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. (13) Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. (14) Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. (15) Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. /RÚF/ 

Pál leleplezi a hamis tanítók tevékenységét, ugyanakkor kifejti, hogy az ő szolgálatának középpontjában Krisztus áll. A korinthusi gyülekezetet menyasszonyhoz, önmagát pedig az apához hasonlítja, aki felelős azért, hogy Krisztus elé állítsa őket. (2Kor 11:2) Tetteit a gyülekezet iránti szeretet mozgatja. (2Kor 11:11) Ezért nem akart rájuk anyagi terhet róni, bár joga lett volna élvezni a gyülekezet támogatását. (2Kor 11:7-12) 

A „fő-fő apostolokat” (2Kor 11:5) /ÚRK/ viszont – valószínűleg a hamis tanítókra utalt így ironikusan – az Évát rászedő kígyóhoz hasonlította. A korinthusi hamis tanítókra is a félrevezetés és a megrontás volt jellemző, mint Sátánra az Édenben. (2Kor 11:3-4) Pált főleg az aggasztotta, hogy ezek az emberek elfordíthatják a korinthusiakat Krisztus őszinte imádatától és szövetségétől. 

A betolakodók más üzenetet hirdettek, mint Pál – más Jézust és más evangéliumot prédikáltak. (2Kor 11:4) Ez azt mutatja, hogy nem mindenki Isten eszköze, aki Jézusról beszél. Jézus kijelentette: 

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: »Uram, Uram!«, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. (Mt 7:21), /ÚRK/ 

(Gal 1:6-9). Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, (7) pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. (8) De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! (9) Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! /RÚF/

... verseiben Pál elmondja, hogy aki más evangéliumot hirdet, az átkot von magára. Korinthusban némelyek éppen ezt a hibát tolerálták. 

Pál leleplezi a hamis apostolokat, amikor leírja, hogy „álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat”. (2Kor 11:13), /ÚRK/ 

Krisztus apostolainak tettetik magukat, éppen úgy, ahogy „Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává… [és] az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá”. (2Kor 11:14-15) Milyen tragikus helyzet! Akik magukat Krisztus szolgáinak vallják, Sátán eszközeiként munkálkodnak. Ezt a gondolatmenetet Pál ezzel a kijelentéssel zárja:

 „de a végük cselekedeteikhez méltó lesz”. (2Kor 11:15), /RÚF/ 

Figyeljük meg, milyen határozottan reagál a gyülekezetben megjelenő tévtanításra! Mit mond ez nekünk? 

White idézet: Isten népének az Íráshoz, mint védelmezőjéhez kell fordulnia a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden elképzelhető csapdát bevet, mert meg akarja akadályozni az embereket, hogy Biblia-ismeretre tegyenek szert. Hiszen a Szentírás világos kijelentései leleplezik Sátán csalásait. Isten művének minden megújulásakor felkel a gonoszság fejedelme, és felerősíti működését; minden erejét összegyűjti a Krisztus és követői elleni végső harcra. Nemsokára az utolsó nagy szemfényvesztés tanúi lehetünk. A hamisítvány annyira hasonlít majd az igazihoz, hogy a Szentírás nélkül lehetetlen lesz megkülönböztetni őket. Minden állítást és minden csodát próbára kell tenni, az Igéhez mérve. 

Csak így tehetünk különbséget, mert Sátán különféle csalásai csodáknak tűnnek. 

Sátán ravasz téveszméket terjeszt, hogy elsötétítse és összezavarja az emberek elméjét, s gyökerestől kiirtsa a megváltás tanításait. Akik nem fogadják el Isten szavát úgy, ahogyan olvassák, csapdába esnek. 

Gonosz angyalok járnak mindenkor a nyomunkban… Új alakot öltenek, és csodákat tesznek a szemünk láttára. A beteg előttünk fog meggyógyulni. Mindez azzal kísért, hogy ezeket a hitetéseket Istentől való csodákként fogadjuk. Felkészültünk-e az előttünk álló próbára, amikor Sátán hamis csodái még teljesebben megnyilatkoznak? Vajon hányan esnek majd csapdába és tőrbe? Ha elfordulnak Isten világos rendeléseitől és parancsolataitól, és mesékre figyelnek, gondolkodásuk átalakul, előkészül e hazug csodák befogadására. Mindig arra kell törekednünk, hogy felfegyverkezzünk a küzdelemre, amelyben nemsokára részünk lesz. Az Isten szavába vetett hit, az Ige imádságos kutatása és gyakorlati alkalmazása lesz a mi pajzsunk Sátán hatalmával szemben, és ez tesz minket győztessé Krisztus vére által. – Maranatha, 156. (május 28.) 

Istenért végzett munkánkban számos akadályba ütközünk. A zsidók hamissággal és álnoksággal próbálták akadályozni az embereket abban, hogy higgyenek Krisztusban. Napjainkban a hamis tanítók próbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy az emberek ne ismerjék meg az igazságot. A tévelygést jobban szeretik az igazságnál, mivel az igazság ellenkezik hajlamaikkal és munkamódszereikkel. A megtérést még az igazság tiszta és meggyőző bizonyítékai ellenére is elutasítják. Nem akarják tanulmányozni az Írásokat, hogy meggyőződjenek annak igaz voltáról… 

Isten népére magasztos és ünnepélyes munka vár. A hívők önfeláldozás és önmegtagadás révén húzódjanak közelebb Krisztushoz, és egyetlen céljuk legyen elvinni a világnak a kegyelem üzenetét. Egyesek egyféleképpen, mások másféleképpen fognak munkálkodni, mindenki az elhívatása és az Istentől kapott késztetés szerint. De együtt kell harcolniuk, törekedve a tökéletes egység munkálására… 

Megszenteletlen elmék akadályokat fognak emelni Isten művének útjába, ahogy ezt a múltban is tették. De ne álljatok le vitatkozni velük, ne okozzatok magatoknak kellemetlen problémákat. Ha valamilyen módon akadályoznak benneteket, álljatok készen nyíltan dolgozni Istenért. A most leküzdhetetlennek tűnő akadályok a megfelelő időben majd el lesznek távolítva. Isten a legváratlanabb módon be tud avatkozni, ha látja, hogy az is az Ő nevének felmagasztalását szolgálja… 

Lesznek megpróbáltatások, mert sokan járnak istentelenségben. Bizonyosodjatok meg afelől, hogy ti szelíden és alázatosan jártok előtte. Ezért lehet, hogy egyesek félreértenek, de ha szüntelenül megnyilvánul életetekben Krisztus jellemének szépsége, végül azok, akik rosszat szóltak ellenetek, meg fognak szégyenülni. – This Day With God, 221./old. 

Dicsekedni az Úrban, Krisztus álljon a középpontban

 Pál és a munkatársai a szolgálatukat lelki harcként végezték, Isten fegyvereit forgatva. Ma látni fogjuk, hogy a hamis tanítók emberi módon cselekedtek, dicsekedtek, ami elfogadhatatlan. Pál pedig csak az Úrban dicsekszik: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”. (2Kor 10:17) 

(2Kor 10:13-17) szakaszát! Miért annyira ártalmas a versengés légköre az evangélium hirdetésére nézve? 

(2Kor 10:12-18). Mert nem mernénk magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják, mivel ők önmagukhoz mérik és hasonlítják önmagukat, és így esztelennek bizonyulnak. (13) Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. (14) Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk Krisztus evangéliumával. (15) Nem mérték nélkül, mások fáradozásával dicsekszünk, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. (16) Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. (17) Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, (18) mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl. /RÚF/ 

Pál dicsekedő kifejezései évszázadokon át foglalkoztatták a magyarázókat. Azonban ez a fajta beszédmód megszokott volt az ókori világban, és a társadalmi szokások is határt szabtak, nehogy valaki megsértse a hallgatóságot. Pál is tisztában volt ezekkel a szokásokkal, és be is tartotta azokat. Továbbá azt is világossá tette, hogy az ő dicsekedése alapvetően más, mint a hamis tanítóké, hiszen ő az Úrban dicsekszik (2Kor 10:17) – az Ószövetségből vett idézet nyomán: 

„Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben rejlik kedvem”. (Jer 9:24), /ÚRK/ 

Ezt a jeremiási szakaszt idézve Pál bemutatja, hogy Krisztus áll a középpontban – az Ő szeretete, igazsága és igazságossága. 

Vagyis Pál azzal dicsekszik, amit Isten végbevitt Krisztusban, ezért az ő dicsekedése biblikus, azaz nem sértő. Az ellenfelei viszont a versengés légkörét terjesztik, amikor egymáshoz hasonlítgatják magukat, ami balgaság (2Kor 10:12) 

(2Kor 10:14-16) verseiben Pál arra céloz, hogy Korinthusban és másutt is az evangélium hirdetését tekinti elsődlegesnek a szolgálatában. Jézus iránti szeretete miatt folyamatosan a megváltás jó híréről beszélt, amit Krisztus halála és feltámadása szerzett. 

Eltérően a Korinthusban fellépő hamis tanítóktól, akik magukat dicsérték, Pált Isten ajánlotta, Ő hitelesítette 

(2Kor 10:12, 18), „Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola” volt. (1Kor 1:1) Élete végéig hű maradt elhívásához. 

(2Tim 4:7). Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, /RÚF/ 

(2Kor 10:12-18) szakaszát! Hogyan kerülhetik el a versengés légkörét az egyházi vezetők és a gyülekezeti tagok? Miért igen könnyű belebonyolódni valójában jelentéktelen dolgokba?

White idézet: Pál sosem veszítette szem elől az élet koronáját, amely neki adatik, de nem csak neki, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az Ő megjelenését. Csak a Krisztus általi győzelem késztethette arra, hogy hőn várja az élet koronáját. Jézus nem azt várja el, hogy a jutalom után vágyódjunk, hanem azt, hogy kívánjuk teljesíteni Isten akaratát pusztán azért, mert az az Ő akarata, és nem gondolunk a kilátásba helyezett jutalomra. 

Isten ajándéka az örök élet. Az Úr azt szeretné, hogy akik elfogadják kegyelmét, teljes mértékben bízzanak Benne. Arra hív, hogy a hitünk legyen tiszta és egyszerű, és bízzunk Benne anélkül, hogy a jutalom felől érdeklődnénk. Őszinte szívvel kell dolgoznunk az Úrért, bizonyítva, hogy teljes mértékben igazságosnak tartjuk ítéleteit és döntéseit. 

Az ítélet jeleneteinek leírásában, amikor az igazak elnyerik jutalmukat, a gonoszok fölött pedig elhangzik az ítélet, az igazak azt kérdezgetik, vajon mit tettek, hogy ilyen nagy jutalmat nyernek. Kitartóan hittek Krisztusban. Beteltek Szentlélekkel, és különösebb erőfeszítés nélkül szolgálták Krisztust, ezért biztos jutalom vár rájuk. De nem a jutalomért dolgoztak. Hatalmas előjognak tartották, hogy úgy dolgozhatnak, ahogy Krisztus dolgozott. Amit tettek, szeretetből tették Krisztusért és embertársaikért, együttérző és szeretetteljes cselekedeteiket pedig úgy fogadta, Aki azonosult a szenvedő emberiséggel, mintha érette tették volna… 

Minden ajándékot és talentumot az Úrnak köszönhetünk. Minden győzelmet az Ő kegyelme által szerzünk. Ezért is helytelen dolog büszkélkedni azokkal… 

Ha nem felejtenénk el azt, hogy a világegyetem szeme láttára vagyunk próbára téve, és hogy Isten azért enged meg próbákat az életünkbe, hogy meglátszódjék a lelkületünk, akkor sokkal komolyabban elmélkednénk és buzgóbban imádkoznánk. Az alázatos munkás felismeri, hogy az ember semmi jóra nem képes. Elismeri és hálás azért az előjogért, hogy szorosan együtt munkálkodhat Istennel. Szolgálata az elvekkel ötvöződik, és ennek eredményeképpen jó illatú áldozattá válik minden képessége. Ugyanúgy bízik Istenben, ahogy a kisgyermek bízik földi atyjában. 

Nem a tevékenységünkért vagy a lelkesedésünkért nyerjük el a jutalmat, hanem inkább az érzékegységért, kedvességért és szeretetért, amely jellemzi a betegekért, a szenvedőkért és az elnyomottakért végzett munkánkat. – Lift Him Up, 343./old.