A legkiválóbb út az Isten és az emberek között a szeretet

 „A szeretet nem a sok ajándék egyike, hanem az eszköz, amely által minden ajándék eléri végső célját”. (Carl P. Cosaert cikke: „1Korinthus”, Andrews Bible Commentary: New Testament. Berrien Springs, MI, 2022, Andrews University Press, 1643./old.) 

(1Korinthus 13:1-13). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. (4) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (9) Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. (10) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (11) Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (12) Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (13) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/ 

(1Pét 4:8-11). Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez. (9) Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül. (10) Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: (11) ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. /RÚF/ 

(1Korinthus 13 fejezete) arra tanít, hogy a lelki ajándékokat csak szeretettel lehet jól használni. Ezt a fejezetet a 12. fejezetben említett ajándékokra utalva kezdi Pál, és kihangsúlyozza, hogy szeretet nélkül értéktelenek. Szeretet nélkül tehát mit sem ér a tudás (1Kor 12:8. Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. /RÚF/)

 és a hit 

(1Kor 12:9). Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. /RÚF/), 

még ha akkora is, hogy „hegyeket mozdíthatok ki a helyükről” (1Kor 13:2) /ÚRK/. 

A nyelveken szólás képessége szeretet nélkül 

(1Kor 12:10, 28, 30). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/

csak annyit ér, „mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” (1Kor 13:1) ÚRK). Éppen így még a prófétálás fontos ajándékának sincs jelentősége szeretet nélkül. (1Kor 13:2) 

(1Kor 13:4-7) verseiben Pál arra összpontosít, hogy mi szeretet, és mi nem az; pontosabban mit tesz és mit nem tesz a szeretet. A szeretet jellemzésére kiválasztott szóval azt érzékelteti, hogy nem annyira érzés, mint inkább cselekedet, gyakorlat. 

Tehát felsorolja, hogy a szeretet: 

1) türelmes; 

2) jóságos; 

3) együtt örül az igazsággal; 

4) mindent elfedez; 

5) mindent hisz; 

6) mindent remél; 

7) mindent eltűr. 

Viszont a szeretet: 

1) nem irigykedik; 

2) nem kérkedik; 

3) nem fuvalkodik fel; 

4) nem viselkedik bántóan; 

5) nem keresi a maga hasznát; 

6) nem gerjed haragra; 

7) nem rója fel a rosszat; 

8) nem örül a hamisságnak. 

Ez a tizenöt ige biztos útmutatónak számít az ajándékok helyes gyakorlásához. Érdemes megjegyezni, hogy az igazi szeretet bemutatását éppen (1Korinthus 12. és 14. fejezete) közé helyezi, ahol a lelki ajándékokat érintő konfliktussal foglalkozik. Valóban a szeretet a kulcsa a lelki ajándékok bölcs használatának. Továbbá a szeretetet a hit és a reménység mellé helyezi, „ezek között pedig a legnagyobb a szeretet”. (1Kor 13:13) 

Miért kap a szeretet központi szerepet a hitünkben? Hogyan lehetne jobban tapasztalni Isten szeretetét annál, mint amikor imádkozva igyekszünk ezt tükrözni mások felé?

White idézet: Őrködöm és várom Uram visszajövetelét. De nem csak várnom, őrködnöm és imádkoznom kell, hanem szorgalmasan is kell dolgoznom. Életem minden cselekedetét, embertársaimmal folyatott üzleti tevekénységét Isten törvényéhez kell igazítanom, és akkor semmilyen körülmények nem fognak eltéríteni a helyes úttól és az igazságosságtól. Az Úr nem fogja elnézni azon emberek bűneit, akik megbántják az embertársukat. Emeljük tekintetünket az égre, kéréseinket küldjük Istenhez, embertársaink iránt tápláljunk önzetlen szeretetet, hiszen mindennél jobban szeretjük Jézus Krisztust, aki a vérén váltott meg, és akkor győztesekként kerülünk ki a legnehezebb és legalattomosabb kísértésekből is. Alázatos Istentől függésünk a mi erőnk biztosítéka. „Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem”; „Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsolt 62:6; 43:5) 

Bármilyen helyzetbe is kerülünk, tanúsítsunk tiszteletet és megbecsülést azok iránt, akikkel társulunk, még ha a legalázatosabb helyzetben élnek, mivel csak kevéssel rendelkeznek a boldogulásukhoz, és segítségre szorulnak. Az emberi lelkek túlságosan értékesek ahhoz, hogy közönyt tápláljunk velük szemben. Ők Isten véren megszerzett tulajdonai. Az Úr épp azokat fogja magasztos pozícióba helyezni, ha bíznak benne, akiket alsóbbrendűnek tartva elhanyagolnak embertársaik. 

Isten kegyelme fogja az embert úgy, ahogy van, és tanítva őt felhasznál minden elvet, ami teljes képzést nyújthat számára. Isten kegyelmének állandó befolyása krisztusi módszerek alapján oktatja a lelket, munkálja át minden indulatos szenvedélyét, minden jellemhibáját, mígnem Istennek Szentlelke új, életadó erővel be nem tölti őt isteni jellemmel. 

Sose felejtsétek el, hogy a gondolatok tetteket szülnek. Az ismétlődő tettek pedig szokásokká válnak, és a szokások alakítják a jellemet. Ha odafigyelünk az apró dolgokra, akkor már nem kell tartanunk attól, hogy a nagyobb dolgok beszennyeződnek és megromolnak. 

Legyen a Biblia életünk szabályozója. A mennyei világegyetem megdöbbenéssel figyeli, hogy azok az emberek, akik az Igét hirdetik, nem minden esetben gyakorolják az igazságot. Csak kevesen értik meg, hogy mit jelent tökéletesnek lenni Jézus Krisztusban, Isten kinyilatkoztatott akaratában. Azzal viszont senki sem gyalázza meg az Igét, ha beépíti a gyakorlati életébe, és olyan szokásokat alakít ki, amelyek fejlesztik a jellemét. – The Upward Look, 89./old. 

A különbözőségben megnyilvánuló egységnek Isten jellemét kell tükröznie

 (1Korinthus 12:1-31). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. (2) Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. (4) A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (5) Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (6) És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. (7) A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. (8) Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. (9) Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. (10) Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (11) De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. (12) Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. (13) Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. (14) Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. (15) Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (16) És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? (17) Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? (18) Márpedig Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. (19) Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? (20) Így bár sok tagja van, mégis egy a test. (21) Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” (22) Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó tagjai nagyon is szükségesek, (23) és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélküliek, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: (24) a becseseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, (25) hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. (26) És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. (27) Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (29) Mindnyájan apostolok? Mindnyájan próféták? Mindnyájan tanítók? Mindenkiben van csodatevő erő? (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? (31) De törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra! Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. /RÚF/ 

Az egység szóhasználatával (1Kor 12:4-6) verseiben találkozunk („ugyanaz a Lélek”, „ugyanaz az Úr”, „ugyanaz az Isten”), amit azután jobban kifejt a (1Kor  12. fejezet) többi része. Ezt bizonyítják azok a fordulatok is, mint pl. „egy és ugyanaz a Lélek” (1Kor 12:11), „a test egy” (1Kor 12:12), „egy test” (1Kor 12:12, 13, 20), „egy Lélek” (1Kor 12:13) kétszer és „ugyanarról gondoskodjanak egymásért”. (1Kor 12:25) 

Az egység fogalma mellett Pál olyan kifejezésekkel emeli ki Krisztus teste tagjainak a különbözőségét, hogy „sok tagja” (1Kor 12:12, 20), „mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg” (1Kor 12:13), „nem egy tag, hanem sok” (1Kor 12:14), „az egész test” (1Kor 12:17), „egyenként mindegyiket” (1Kor 12:18), /ÚRK/, „a test… tagjai” (1Kor 12:22-23) és „mindegyik tag” (1Kor 12:26), /ÚRK/. Az egységre és a különbözőségre is helyezett hangsúly jelzi, hogy a lelki ajándékok célja a különbözőség általi egység elősegítése. 

A különbözőségben megnyilvánuló egységnek Isten jellemét kell tükröznie. Az Atya egy személy, a Fiú egy másik személy, a Szentlélek pedig a harmadik, akik megőrzik saját személyiségüket, miközben együttműködnek az egyház építéséért és a misszióra való felkészítéséért.

(1Kor 12:4-6);( Ef 4:11-13). És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, (12) hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (13) míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/

(1Kor 12:12-31) Miért igen találó kép a sok tagból álló test az egyház és tagjai ábrázolására? 

(1Korinthus 12) egyik központi gondolata, hogy a test tagjai ugyan egyénileg annyira különböznek egymástól (1Kor 12:15-20), de mind függnek egymástól. (1Kor 12:21-26). A láb a szemre hagyatkozva tudja, hogy merre menjen, a szem pedig nem érinthet meg semmit, arra a kéz képes. Az is csupán látszat, hogy egyes tagok gyengébbek (1Kor 12:22), „kevésbé nemesek” (1Kor 12:23), /RÚF/, hiszen mindre szükség van. (1Kor 12:22)

Sajnálatos módon a korinthusiak hajlamosak voltak bizonyos ajándékokat nagyra értékelni, míg másokat mellőztek. Ezt a hibát kiigazítandó hívta fel a figyelmüket Pál a szeretetre, mint ami „a legkiválóbb” út (1Kor 12:31), /ÚRK/. Vagyis Istennek tetsző minden ajándék, amit bölcsen és szeretettel használnak. 

Nézzük meg az ajándékok listáját (Róm 12:6-8), (1Kor 12:8-10, 28) és (Ef 4:11) verseiben! Mi a te ajándékod? Hogyan használhatod Krisztus testének építésére? 

(Róm 12:6-8). Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon; (7) aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást, (8) a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel. /RÚF/; 

White idézet: Pál apostol a szeretet és egység megőrzésére biztatja az efézusiakat… A gyülekezeti megoszlások szégyent hoznak Jézus Krisztus vallására a világ előtt, és alkalmat adnak az igazság ellenségeinek útjuk igazolására. 

A hívők Krisztussal való közössége természetszerűleg arra vezet, hogy egymással is egy akaraton lesznek, és ez a legtartósabb egység a Földön. Krisztusban egyek vagyunk, ahogy Krisztus is egy az Atyával… Csakis úgy teremhetjük meg a Szentlélek gyümölcseit, ha személyes kapcsolatban állunk Krisztussal, ha napról napra, óráról órára közösségben élünk vele. A kegyelemben, örömben és hasznosságban való növekedésünk a Krisztussal való egységünknek és a benne gyakorolt hitünk mértékének függvénye. 

Ha a szívünkben él a Szentlélek és az igazság Igéje, akkor az el is különít minket a világtól. Az igazság és a szeretet változhatatlan elvei szívet kapcsolnak szívhez. Az egység erejének mértéke megegyezik a számunkra kirendelt kegyelemmel és igazsággal. 

A szőlőnek számos vesszője van, és bár a vesszők különbözők, mégsem civakodnak. Egység él a különbözőségben. Az ágak mind egy forrásból nyerik táplálékukat. Ez a Krisztus-követők egységének ábrázolása. A különféle feladatok ellenére egyetlen fővel rendelkeznek. Ugyanaz a Lélek munkálkodik általuk más-más módon. Ez összecsendülő tevékenység, bár az ajándékok különbözők… Isten mindegyikőjüket felszólítja… kijelölt feladatának elvégzésére a számukra kirendelt képességeknek megfelelően. 

Jellemet kell formálnunk önmagunkban, mégpedig Krisztus jellemét. Ha Krisztus jellemével bírnánk, összhangban végeznénk Isten munkáját. A bennünk lakozó Krisztus összekapcsol a testvéreinkben élő Krisztussal, és a Szentlélek a szív és tett olyan egységét nyújtja, amely bebizonyítja a világnak, hogy Isten gyermekei vagyunk. 

A világnak arra van szüksége, hogy a szeme előtt menjen végbe a csoda, amely Isten népének szívét keresztény szeretetben köti össze. – Isten csodálatos kegyelme, 211./old. (júl. 22.) 

A Krisztus és a tanítványok között levő egység egyetlen tanítvány személyiségét sem semmisíti meg. Egyek gondolkodásban, célkitűzésben, jellemben, de nem egy a személyiségük. Amikor az ember befogadja Isten Lelkét, és engedelmeskedve igazodik Isten törvényéhez, az isteni természet részesévé válik. Krisztus vezeti tanítványait, hogy Őbenne egyek legyenek az Atyával is. Az ember a Szentléleknek az elméjére gyakorolt hatása révén válik tökéletessé Jézus Krisztusban. Az egység Krisztussal egységet hoz létre az embertársakkal is. Ez az egység a legmeggyőzőbb bizonyíték a világ előtt Krisztus fenségére, jellemszépségére és a bűnöket eltörlő hatalmára vonatkozóan. – Our Father Cares, 38./old

Különféle ajándékok Lélek által

 

(1Kor 12:1). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. /RÚF/

versében a „pedig” szóval Pál új témát vezet be. A teológusok még vitatják, hogy itt „lelki ajándékokról” vagy „lelki emberekről” beszél, ugyanis a görög tón penumatikón mindkét fordítást megengedi. 

(1Kor 12:4). A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. /RÚF/

 fényében a „lelki ajándékok” a valószínűbb, ugyanis az apostol ott világosan utal a lelki ajándékokra. 

(1Kor 12:2-3). (Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. /RÚF/

 ... versében rámutat: a Lélek első ajándéka az, hogy a hívő bátran Úrnak vallja Jézust. Amikor az Újszövetség korában valaki Úrnak nevezte Jézust, ezzel azt mondta, hogy nem a császár az úr. 

ApCsel 17:7. Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust. /RÚF/; 

(Jn 19:12, 15). Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak. (15) Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! /RÚF/

 Ezt a császári hatalom elleni lázadásnak tartották, amiért halálbüntetést szabhattak ki. 

Jézus és Pál is kiemelte, hogy a Lélek ajándéka az Istenbe vetett hit – még az üldöztetéssel és a halálos fenyegetéssel szemben is. Valójában ez a legalapvetőbb ajándék. Nem meglepő, hogy felsorolásában az első helyen szerepel.

(1Kor 13:13). Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/ 

 A hit lelki ajándék, amit világosan mutat Pál kijelentése versében, ugyanakkor van még sok egyéb ajándék.

(1Kor 12:9). Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. /RÚF/) 

 Mindegyik szükséges, amit az is bizonyít, hogy a Szentlélek osztja ki különböző fajtáit, „mindenkinek külön, amint akarja”. (1Kor 12:11) 

(1Kor 12:1-6). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. (2) Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. (4) A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (5) Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (6) És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. /RÚF/ 

A „különbség” szó kiemeli az ajándékok sokféleségét. Amit (1Kor 12:1) versében Pál „lelki ajándékokként” nevez meg, azt a (1Kor 12: 4-6) versekben tovább boncolja, három, különböző szögből nézve: „ajándékok” (khariszma), „szolgálatok” (diakonia) és „cselekedetek” (energéma). E szavak mást jelentenek, de a szakasz párhuzamossága miatt fontos, hogy ne húzzunk közöttük éles határvonalat. Azt is figyelembe kell venni, hogy a lelki ajándékok a háromszemélyű egy Isten jelleméből kiindulva az egység erősítését szolgálják. 

 (Ef 4:8-11). Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” (9) Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. (10) Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. (11) És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, /RÚF/

A Lélek adja az ajándékokat, ugyanakkor a keresztények Istentől kapnak erőt Krisztus szolgálatára a hívők közösségében. (1Kor 12:5-6) Minden hívő egyénileg kap ajándékot (1Kor 12:11). De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. /RÚF/), és ezek egyaránt a hívők közösségének közös javát szolgálják. 

White idézet: A talentumok, melyeket Krisztus egyházára bízott, a Szentlélektől kapott lelki ajándékok és áldások, melyeket be kell mutatnunk a világnak. „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.” (1Kor 12:8-11) 

Nincs szebb az Úr terveiben annál, minthogy férfiaknak és nőknek különböző lelki ajándékokat adjon. Az egyház az Ő kertje, melyet különféle fák, növények és virágok díszítenek. Nem várja el, hogy az izsóp a cédrusfa méreteit öltse magára. Azt sem kívánja, hogy az olajfa elérje a díszes pálmafa magasságát. Valamilyen mértékben mindannyian részesülünk lelki, illetve szellemi ismeretekben. Isten a kevésbé képzettekre is bízott feladatokat, és szeretné, ha alázatosan, benne bízva végeznék munkájukat. 

A különböző lelki ajándékokat más-más munkás kapta meg, hogy ezáltal is érezzék azt, hogy szükségük van egymásra. Isten adta ezeket az ajándékokat, hogy az Ő szolgálatában hasznosítsák, ne a birtokost dicsőítsék, sem ne az embert emeljék fel, hanem a világ Megváltóját emeljék fel. Ezekkel az emberiség javát kell szolgálni, az igazság bemutatásával, úgy, hogy ne legyen abban semmi hamisság. A lelki ajándékok megnyilvánulnak minden szóban, cselekedetben, a kedvességben és a szeretetben. Ha minden munkás hűségesen betölti a számára kijelölt helyet, akkor Krisztus főpapi imája szerint a világ meg fogja tudni, hogy ezek az Ő tanítványai. – A Szentlélek eljő reátok, 191./old. 

Amikor majd az ítéletkor a könyvek megnyittatnak, sokan meglepődnek azon, hogy Isten hogyan ítéli meg a jellemet. Felismerik majd, hogy Isten nem az ember szemével lát, és nem az emberek szerint ítél. A szívünket olvassa. Tudja a cselekedetek indítékait, és méltányol minden hűséges erőfeszítést, amit érte tettünk. Az Úr sokféle lelki ajándékot használ fel a művében. Egyetlen munkás se gondolja, hogy az ő ajándéka a másikénál feljebbvaló. Engedjük, hogy Isten ítéljen. Próbára teszi, majd megjutalmazza munkásait, és igazságosan ítélkezik képességeik felett. Az egyházban különböző lelki ajándékokat helyezett el, hogy megfeleljenek a különböző felfogású emberek elvárásainak, akikkel munkásai kapcsolatba kerülnek. 

Az Úr mindenkinek adott feladatot, s ezt mindenkinek meg is kell cselekednie. Nincs mindenkinek ugyanaz az ajándéka vagy készsége. Mindannyiunknak naponta éreznünk kell a Szentlélek átformáló erejét, hogy sok gyümölcsöt teremjünk az Úrnak. A munka eredményessége nem az igehirdetőtől függ. A lelkész mögött álló láthatatlan munkás győzi meg a lelkeket, és vezeti őket megtérésre. – A Szent lélek eljő reátok, 210./old.