Az Úr védi a népét attól, hogy megismételjék a múlt tévedéseit és hibáit

 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.(Mát 24:24) /ÚRK/

„Az Úr védi a népét attól, hogy megismételjék a múlt tévedéseit és hibáit. Mindig volt sok hamis tanító, akik tévtanokat és szentségtelen szokásokat hirdettek, hamis elvekért munkálkodtak, méghozzá a legszebben hangzó, rejtett, megtévesztő módon, hogy becsapják, ha lehet, a választottakat is”. (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1904. január 7.) 

„Az Úr azt akarja, hogy próbára tegyük a nézeteinket, és felmérjük, milyen nagy szükségünk van az élő kijelentések alapos megvizsgálására, hogy megtudjuk, hitben vagyunk-e. Sokan, akik állítólag hisznek az igazságban, kényelmesen megállapodtak, és azt mondják, hogy »Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem« (Jel 3:17).” (Ellen G. White: Counsels to Writers and Editors. 36./old.) 

„Az emberek ragaszkodnak a tévedésekhez, pedig az igazság világossá lett téve. Ám ha tanításaikat Isten Igéjéhez vinnék, és Isten Igéjét nem a saját tanaik fényében olvasnák, hogy a maguk igazságát bizonyítsák, nem járnának sötétségben, vakon, nem ragaszkodnának a tévedéshez. A Szentírás szavainak sokan olyan jelentést tulajdonítanak, ami a saját véleményükhöz illeszkedik, így Isten Igéjének téves értelmezésével félrevezetik önmagukat és becsapnak másokat. Isten Igéjét alázatos szívvel tanulmányozzuk! Félre kell tenni minden önzést, eredetieskedést. Nem szabad tévedhetetlennek tartanunk régen dédelgetett nézeteinket”. (i. m. 36-37./old.) 

White idézet: Krisztusi élet: Pál felszólal a hagyomány és bölcselkedés ellen (November 26.)

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kol 2:8) 

A kolosséi hívők, kiket a pogányság szokásai és befolyása vett körül, abban a veszélyben forogtak, hogy elszakadnak az egyszerű evangéliumtól. Pál tehát ettől óvta őket, amennyiben Krisztusra, mint egyedül megbízható Vezetőjükre irányította tekintetüket. „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne.” (Kol 2:6)

Krisztus előre megmondotta, hogy hitetők lépnek fel, kiknek befolyása által „a gonoszság megsokasodik” és „a szeretet sokakban meghidegül”. (Mt 24: 12) Ezek felől intette a tanítványokat, mert innen nagyobb veszélyek fenyegetik a gyülekezetet, mint üldöző ellenségeik részéről. Pál ismételten óva intette a hívőket ezektől az álnok tanítóktól. Elsősorban ettől a veszélytől óvakodjanak; mert amennyiben befogadják ezeket a hamis tanítókat, a tévelygésnek nyitják meg a kaput. Az ellenségnek lehetővé teszik, hogy az újonnan megtérteknek a lelki ítélőképességét elhomályosítsa és bizalmukat megrendítse. 

Krisztus a zsinórmérték, Akihez szabva kell megvizsgálni az előadott tanokat. Mindazt, ami tanaival nem egyezik, utasítsák vissza. 

Isten Igéjének intelmei, a keresztény gyülekezetet minden oldalról fenyegető veszélyekre nézve ma is érvényesek. Miként az apostolok idejében igyekeztek emberek a Szentírásba vetett hitet hagyományok és bölcseletek által aláásni, úgy igyekszik az igazság örök ellensége ma is az érzékeknek hízelgő „magasabb kritika” irányzatával, a fejlődéselmélettel, spiritizmussal, teozófiával és panteizmussal a lelkeket tiltott útra csábítani. Sokak szemében a Biblia: olaj nélküli lámpa, mert bölcseleteikkel gondolataikat helytelen irányba terelték. 

A spiritizmus vagy spiritualizmus arra tanít tömegeket, hogy a vágy a legfőbb törvény; a féktelenség: szabadság; az ember csupán önmagának tartozik felelősséggel… Legnagyobb szükségletünk: erő – a magasabb rendű, tisztább és nemesebb életre. (Az apostolok története, 473-478) – Krisztusi élet, „Pál felszólal a hagyomány és a bölcselkedés ellen” című fejezet, 344./old. (november 26.)

1). (2Kor 10:1-6) szakaszát! Milyen stratégiát követett Pál, amikor lelki „harcot” vívott Isten igazsága védelmében? Hogyan alkalmazhatjuk mi is ezt a saját lelki küzdelmeinkben?

(2Kor 10:1-6). Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; (2) kérlek, ne kényszerítsetek arra, hogy ottlétemkor erélyes legyek, mert úgy gondolom, bátran felléphetnék azokkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. (3) Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; (4) hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (5) Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, (6) és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. /RÚF/

2). A Biblia szerint a végidő előtt sok hamis tanító igyekszik eltéríteni az embereket az igazságtól. Mit tehet a gyülekezetünk tagjai védelmében az akár még a soraink között is fellépő hamis tanítók ellen? Miért olyan fontos ez az egyház missziójának végzése szempontjából? 

3). Miért tartotta Pál szükségesnek, hogy dicsekedjen szenvedései hosszú listájával (2Kor 11:16-33)? És mit jelent az, ha valaki „az Úrban dicsekedik”? 

(2Kor 11:16-33). Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. (17) Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. (18) Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. (19) Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: (20) mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. (21) Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. (22) Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. (23) Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. (24) Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, (25) háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. (26) Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, (27) fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. (28) Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. (29) Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? (30) Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. (31) Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. (32) Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. (33) Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből. /RÚF/ 

4). Miért fontos a hívőknek önvizsgálatot tartani, hogy a hitben vannak-e? (2Kor 13:5) Min változtat ez? 

(2Kor 13:5). Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. /RÚF/ 

Pál megpróbálja megerősíteni azokat a tagokat, akik nem akartak megtérni

(2Kor 12:14-21). Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. (15) Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom értetek. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? (16) Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. (17) Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? (18) Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? (19) Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. (20) Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek, (21) úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek. /RÚF/; 

(2Kor 13:1-10). Most harmadszor megyek hozzátok: „Két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást!” (2) Előre megmondtam, most is előre mondom, mint másodszori ottlétemkor, és most távollétemben is azoknak, akik előzőleg vétkeztek, de a többieknek is: ha még egyszer elmegyek, nem leszek kíméletes; (3) minthogy annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban az a Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalmas közöttetek. (4) Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt Isten hatalmából közöttetek. (5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. (6) De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. (7) Imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. (8) Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. (9) Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk is azért, hogy ti tökéletesek legyetek. (10) Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen bánnom veletek aszerint a hatalom szerint, amelyet az Úr nekem építésre, és nem rombolásra adott. /RÚF/ 

Szakaszában Pál bejelenti harmadik látogatását a gyülekezetnek. (2Kor 12:14); (2Kor 13:1) Levezette, hogy ő nem alábbvaló a hamis apostoloknál. Bízott benne, hogy újból elmegy Korinthusba, és megpróbálja megerősíteni azokat a tagokat, akik nem akartak megtérni. Éppen ez volt látogatásának egyik fő oka. Pál minden szava és tette a gyülekezet épülését célozta. (2Kor 12:19) 

(2Kor 12:20-21) versei! Milyen bűnök veszélyeztették a korinthusi gyülekezet lelkiállapotát? 

(2Kor 12:20-21) verseinek bűnlajstroma hasonló ahhoz, amit másutt is találunk Pál leveleiben. 

(Róm 1:29-31). Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, (30) rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, fennhéjázók, dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, (31) kíméletlenek, szószegők, szeretetlenek és irgalmatlanok. /RÚF/; 

(Gal 5:19-21). A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, (20) bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, (21) irigység mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. /RÚF/

 Az első két elem ...

(1Kor 3:3). mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? /RÚF/

... versében van, ahol az apostol a korinthusi tagok közötti irigységre és viszálykodásra utal. Pál tartott attól, hogy harmadik látogatásakor sem lesz nagyon más a helyzet, mint korábban volt. 

„Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek”. (2Kor 12:20, RÚF) 

Ez azt jelenti, hogy nem „Krisztus szelídségével és gyöngédségével” (2Kor 10:1), /RÚF/ fog bánni velük, hanem inkább kész „megbüntetni minden engedetlenséget”. (2Kor 10:6), /RÚF/ 

Az aggasztotta leginkább, hogy „akik korábban vétkeztek… nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek”. (2Kor 12:21), /ÚRK/ Ezek a bűnök okoznak megoszlást a gyülekezetben. 

Ezek után Pál a gyülekezeti fegyelmezés szerepére összpontosít, ami a bűnben élők helyreállítása. (2Kor 13:1-4) A gyengeség nem mentség a bűnös életre. Aki győztes életet akar élni, az folyamodhat erőért. (2Kor 13:4) A paráznaságot elkövetők annak adták bizonyságát, hogy az életükben nem volt valóság Isten ereje. Pál azt akarta, hogy megtérjenek és tapasztalják az engedelmességre vezető erőt, nem fegyelmezni akarta őket.

  „Imádkozunk Istenhez, hogy semmi gonoszt ne tegyetek… hogy ti a jót tegyétek… és imádkozunk a ti tökéletesedésetekért”. (2Kor 13:7-9), /ÚRK/ 

Milyen szép imádság! Kéri őket, vizsgálják meg az életüket, hogy hitben vannak-e. 

(2Kor 13:5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. /RÚF/

Mit jelent hitben lenni? Honnan tudhatjuk, hogy hitben vagyunk-e? 

White idézet: Sokan dédelgetik az önteltséget, és zúgolódnak a Laodiceához intézett közvetlen bizonyságtevés hallatán, mert nem látják be bűnös voltukat, de az ítéletkor majd szégyenkezni fognak hálátlan magatartásuk miatt, és mert az ellen lázadtak, aki oly irgalmas volt hozzájuk, és nem pusztította el őket a bűneik miatt. Akkor majd egyetlen vallomás vagy könny sem válik hasznukra, ha korábban nem törődtek az életükről készült jelentéssel. Sok magát Krisztus tanítványának valló lesz majd azok között, akik nem akartak megtérni, és becsapták a lelküket az örök kárhozatra. Az igazság mellőzése senkinek sem ad majd bátorságot az ítélet napján, hogy védelmére nyissa meg ajkát. Akkor majd megnyittatnak a könyvek, amelyek minden ember cselekedeteinek a feljegyzéseit tartalmazzák… 

Isten az Igében üzent azoknak, akik könnyelműen élnek, és nem szégyellnek a gonoszság útján járni. A következő szavakat hallottam: „Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én utam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? Nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége!” (Ésa 40:27-28) Ha a közömbös és önmaguk iránt engedékeny emberek keresnék az Urat és megvallanák bűneiket, meglátnák, hogy megtéretlen életükkel másokat is tévelygésbe vezetnek, így megtérnének és megbánnák bűneiket… 

Isten folyton szólítja az ember szívét, és arra készteti, hogy ismerje el szeretetét és irgalmát, és a gonosz elvek helyett fogadja el feddhetetlenségét. Az Úr minden időben így szólította meg az embert. Noé napjaiban Krisztus emberi eszköz által szólt és prédikált a bűn rabjainak. Ő jött le Izráel népe közé felhőoszlopban nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. Vezette a nagy sokaságot a pusztai vándorlás során… 

Sokan nem is értékelik ezen dolgokat. Az Izráelnek adatott utasításokat ma minden léleknek meg kell értenie. Az ember állíthatja, hogy bölcsességgel rendelkezik, de emberi értelemnél többre van szüksége, ha meg akarja érteni az evangélium kinyilatkoztatásait. – This Day With God, 278./old.

Csak Krisztus igazi szolgája kész ennyit szenvedni az evangéliumért

 

(2Korinthus 11:1-33). Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is! (2) Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket Krisztus elé. (3) Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. (4) Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. (5) Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. (6) Ha az ékesszólásban iskolázatlan vagyok is, az ismeretben nem, és ezt mindig minden tekintetben nyilvánvalóvá tettük előttetek. (7) Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek Isten evangéliumát? (8) Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. (9) Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Makedóniából jött testvérek pótolták, és minden tekintetben tartózkodtam és tartózkodni is fogok attól, hogy terhetekre legyek. (10) Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ez a dicsekvésem Akhája vidékén sem fog bennem elnémulni. (11) Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! (12) De, amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik minden alkalmat megragadnak a dicsekvésre, hogy ők olyan apostolok, mint mi. (13) Mert az ilyenek álapostolok, szélhámosok, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. (14) Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. (15) Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz. (16) Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. (17) Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. (18) Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. (19) Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: (20) mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. (21) Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. (22) Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. (23) Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. (24) Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, (25) háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. (26) Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, (27) fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. (28) Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. (29) Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? (30) Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. (31) Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. (32) Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. (33) Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből. /RÚF/ 

Miután Pál a hamis tanítókat Sátán eszközeinek nevezte (2Kor 11:1-15), úgy tesz, mint ők: dicsekszik egy keveset, mint egy „esztelen” (2Kor 11:16-21), hogy a korinthusiak belássák, mennyire értelmetlen dolog a hamis tanítók beszédére hallgatni. Amennyiben a gyülekezet nagyra tartja őket, Pálról még különb véleményt kell alkotniuk. Az evangéliumért vállalt szenvedései mutatják, hogy hűséges szolgája volt Krisztusnak. (2Kor 11:22-23) 

Pál éppen úgy zsidó, mint a hamis tanítók (2Kor 11:22), viszont a Krisztusért végzett szolgálata felülmúlja az övékét. (2Kor 11:23) „Krisztus szolgái?” – teszi fel a kérdést, és a válasz: „én még inkább”. Sokkal többet dolgozott, többször bebörtönözték, keményebben megverték. 

És ez még nem minden! A szenvedéseinek listájában szerepel, hogy öt alkalommal kapott harminckilenc botütést (2Kor 11:24), megvesszőzték, megkövezték, hajótörést szenvedett, veszélybe került mély vízben (2Kor 11:25), valamint út közben, folyókon, rablók között, honfitársai és a pogányok között, zsúfolt városokban, elhagyatott vidékeken, tengeren, hamis hívők között. (2Kor 11:26), fárasztó, nehéz munkát végezett, álmatlan éjszakái voltak, éhezett, szomjazott, nem volt elegendő étele, kellő ruházat nélkül fázott. (2Kor 11:27) És ha mindez még nem lett volna elég, a gyülekezetek miatti aggodalma mély lelki gyötrelmet okozott neki. (2Kor 11:28) 

Csak Krisztus igazi szolgája kész ennyit szenvedni az evangéliumért. Ha Pál valóban a szenvedéseivel akart volna dicsekedni, volt elég sok minden, amit felsorolhatott. Viszont a levél következő szakasza rámutat, hogy nem azzal dicsekedett, amit Krisztusért megtett, hanem azzal, amit Krisztus tett meg érte. Jól tudta, hogy Isten hatalma jobban megmutatkozik az ember gyengesége által 

(2Kor 12:9-10). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. (10) Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. /RÚF/

Isten tövist adott Pál testébe ...

(2Kor 12:7). még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. /RÚF/

... amivel valójában megvédte attól, hogy a tetteivel dicsekedjen, így alázatos maradt. Tisztában volt gyengeségével, azzal, hogy Isten erejére kell hagyatkoznia, még többre és többre van szüksége az Úr kegyelméből és irgalmából. 

White idézet: Vajon a nagy apostol valós áldozatot vállalt, amikor farizeusi státuszát felcserélte Krisztus evangéliumára? A válasz: Nem! Fenntartások nélkül mondott le gazdagságról, barátokról, társadalmi beosztásról és dicsőségről, de még az őt őszintén szerető rokonokról is. Elhatározta, hogy nevét és életét egy olyan néphez láncolja, amelyet korábban alacsonyabb rendűnek tartott, ám Krisztusért kész volt elszenvedni bármilyen veszteséget. 

Többet szenvedett bármelyik tanítványnál. Megbotozták, megkövezték, hajótörést szenvedett, és többszörösen került halálos veszedelembe. Veszélyben volt szárazföldön és tengeren, a városokban és a pusztában, rablók és saját nemzettársai törtek az életére. Állandó gyengeség, fájdalmak és kimerülés mellett is folytatta munkáját, néha még megfelelő ruházata sem volt… Amikor a vérszomjas Néró elé vitték, senki sem állt ki érte… 

De vajon értékes idejét Pál az általa elszenvedett súlyos visszaélések elbeszélésére pazarolta? Nem. Épp ellenkezőleg, az emberek figyelmét magáról Jézusra terelte. Nem saját boldogságáért élt, mégis boldog volt… „Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett”. (2Kor 7:4) Életének utolsó napjaiban, tudva azt, hogy mártírhalál vár rá, elégtétellel jelentette ki: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”. (2Tim 4:7) A teljes munkásságát ösztönző jövendőbeli halhatatlanságra emelte a tekintetét, és hite teljes bizonyosságával mondotta: „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró.” Végül pedig ő, aki másokért élt, teljesen megfeledkezett önmagáról: „Nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.” Micsoda nemes hit! 

Ezt az élő példát kell követnie minden igaz kereszténynek. Pál Isten dicsőségére élt… „Mert nékem az élet Krisztus”. (Fil 1:21) – Our High Calling, 363./old. 

Mindazok, akiket a Szentlélek már átitatott, úgy szeretnek, mint ahogy Krisztus szeretett. Az az alapelv, amely Krisztus munkálkodását és szeretetét meghatározta, fogja őket is munkájukban irányítani, és szeretetre ösztönözni egymással való minden ténykedésükben és egymás iránt tanúsított magatartásukban. 

Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak. „Erről ismer meg mindenki – mondta Jézus –, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:35) Mikor az embereket nem a kényszer vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyre lett állítva az emberekben, és szívükben új életelvek gyökereztek meg. Ez még abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet ellenáll a gonoszság levegőbeli hatalmasságainak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést. 

Ez a szeretet, mikor nyilvánvalóvá lesz az egyházban, biztosan kiváltja Sátán haragját. Krisztus nem valami könnyű életutat jelölt ki tanítványai számára. „Ha gyűlöl titeket a világ – mondta Jézus –, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartottátok, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerték azt, aki küldött engem.” (Jn 15:18-21) Nehéz akadályokkal szemben kell továbbvinni és továbbadni az evangéliumot, ellenállás, veszedelem, veszteség és szenvedés közepette. Azok azonban, akik ezt a munkát, szolgálatot végzik, Mesterük nyomdokaiban járnak. – Lift Him Up, 298./old.