A gyülekezeti pártoskodás problémája

 

1Korinthus 1-4. fejezeteiben Pálnak ez a kérése dominál, hogy 

„ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre”! (1Kor 1:10), /RÚF/ 

Valójában a legtöbb teológus megegyezik abban, hogy az egység a levél egészét összekötő, mindent átfogó téma. 

Hogyan világít rá ez a szakasz, hogy milyen abszurd dolog klikkeket alakítani helyi vezetők körül? Milyen megoldást javasol Pál? 

(1Kor 1:12-17). Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. (13) Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? (14) Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, (15) nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. (16) Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. (17) Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. /RÚF/ 

Pál erős szavakkal ecseteli a korinthusi gyülekezet tagjai közötti egység hiányát. 

(1Kor 1:10). A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! /RÚF/

 ...versében a szkhiszma („megoszlás”) görög kifejezést használja, 

(1Kor 1:11). Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. /RÚF/] 

...versében pedig az erisz („viszály”) szót. A szkhiszma főnév, valamint a szkhidzó („részekre oszt”) ige az Újszövetségben másutt is a megoszláshoz vezető nézetkülönbségeket írja le. Az erisz („viszály”) főnév gyakran szerepel olyan bűnök listájában, amelyeket a keresztényeknek nem szabad elkövetni. 

 (Róm 1:29, 13:13), (1Kor 3:3), (2Kor 12:20) és (Gal 5:20) verseit! Az erisz („viszály”) mellett még milyen bűnöket sorolnak fel ezek a versek? Tehát ez mennyire káros? 

(Róm 1:29). Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, /RÚF/ 

(Róm 13:13). Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, /RÚF/ 

(1Kor 3:3). mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? /RÚF/ 

(2Kor 12:20). Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek, /RÚF/ 

(Gal 5:20). bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, /RÚF/ 

Felszínre kerültek a korinthusi gyülekezeten belüli viszálykodások, sőt még az egymás ellen folytatott pereskedések is. 

(1Kor 6:1-3). Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek előtt pereskedni, és nem a szentek előtt? (2) Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? (3) Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! /RÚF/

 „Megszégyenítésül mondom nektek” (1Kor 6:5), /RÚF/

 – jegyezte meg Pál a gyülekezet tagjai közötti perekkel kapcsolatban. A nézeteltéréseiket még az úrvacsora ünnepén sem tették félre 

(1Kor 11:17-22). Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. (18) Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. (19) Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. (20) Amikor tehát összegyülekeztek, nem az Úr vacsoráját eszitek, (21) mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. (22) Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek. /RÚF/

A gyülekezeti tagok egységének a hiánya olyannyira veszélyes volt, és Pált annyira aggasztotta, hogy ezt említi először a korinthusiaknak szóló levelében. 

White idézet: Krisztus ünnepélyes és buzgó imája… korszakokon átívelve jut el hozzánk. Az elbukott ember engedelmeskedve csodálatos magaslatokat érhet el: egységet Istennel Jézus Krisztus által! Micsoda magaslatokra juthatunk fel, ha tekintetünket a jutalomra szegezzük! Istentől kell erőt nyernünk, hogy emberi természetünk ne romoljon meg, és ne maradjon örökké a bűn megrontó befolyása alatt. Jézus Krisztus által az emberi természet az angyalokkal, sőt magával a Hatalmas Istennel lép szövetségre. 

Akik igazi kapcsolatban állnak Istennel, sosem fognak konfliktusban lenni egymással… Lelke lakozik a szívükben, és teremti meg az összhangot, a szeretetet és egységet. Ennek éppen az ellenkezőjét cselekszik Sátán gyermekei; közöttük folyton viszály dúl. Csak a viták, az irigység és a féltékenység vezérlik őket. A keresztényt azonban krisztusi szelídség jellemzi. Jóindulata, szelídsége, jósága, irgalmassága és szeretete a Végtelen Bölcsességtől származik, miközben minden, ami ezzel ellentétes, az a Jézus Krisztussal összhangban nem álló, megszenteletlen szívből fakad… Az egységben erő van, a széthúzásban pedig gyengeség és veszteség. 

A világnak általunk felkínálható, a Krisztus küldetését hirdető legmeggyőzőbb érv a mi tökéletes egységünk… A Krisztussal ápolt egységünkkel arányosan lesz erőnk üdvösségre vezetni lelkeket. 

Ha el akarjuk érni a tökéletesség mércéjét, akkor az emberi természetünk sajátosságait összhangba kell hoznunk Krisztus akaratával. Majd együtt lehetünk Krisztussal a mennyei helyeken. Az atyafiak együtt fognak munkálkodni anélkül, hogy összetűzések merülnének fel közöttük. Ha apró nézeteltérésekre összpontosítunk, csak olyan dolgokkal foglalatoskodunk, amelyek tönkreteszik a keresztény egységet… Közeledjünk egyre inkább Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzánk. Akkor majd egyesült erővel fogunk kapaszkodni Istenbe, a gyülekezetek pedig olyanok lesznek, mint az Úr által gondozott kertek, Isten népének tagjai pedig mint az igazság fái, amiket az Úr ültetett és amiket Ő öntöz az élet folyójából. – Our High Calling, 170./old. 

A szeretet aranylánca egységbe fogja a hívők szívét. A közösség és szeretet köteléke egységet jelent Krisztussal és az Atyával is. Ez a kötelék tökéletessé teszi a kapcsolatot, és megcáfolhatatlan bizonyságot tesz a világnak a kereszténység hatalmáról. 

Sátán jól tudja, hogy milyen ereje van az olyan bizonyságnak, amelyik a kegyelem átformáló erejéről tesz tanúságot a világ előtt… Minden lehetséges eszközt megmozgat annak az aranyláncnak az elszakítására, amely összeköti az igazság híveinek szívét, s az Atyával és a Fiúval is szoros kapcsolatba hozza őket. 

Aki sohasem tapasztalta személyesen Krisztus gyöngéd, megnyerő szeretetét, az nem vezethet másokat az élet forrásához. Ez a szeretet késztető hatalom, amely arra indítja az embert, hogy társalgásában és a másokért való tevékenykedésében egyaránt Krisztust nyilvánítsa ki. 

Az isteni kegyelem által megújított szívben minden cselekedet indítórugója a szeretet. A jellemet átalakítja, fékezi az ösztönöket, uralja a hajlamokat, és nemesíti a törekvéseket. Ha ezt a szeretetet a szívünkbe fogadjuk, megédesíti az életünket, és nemesítő befolyást áraszt egész környezetünkre. 

Aki mindenekfölött szereti Istent, felebarátját pedig úgy, mint önmagát, az szüntelenül annak tudatában fog dolgozni, hogy ő a világ, az angyalok és emberek látványossága. Isten akaratát a sajátjává téve meg fog mutatkozni az életében Krisztus kegyelmének átalakító hatalma. Minden életkörülményben Krisztus példája vezérli majd. 

Isten minden igaz, önfeláldozó munkása készséggel ad, és odaszánja magát mások javára… Odaadó és gondos igyekezettel segítve ott, ahol arra szükség van, az igazi keresztény megmutatja Isten és embertársai iránti szeretetét. Lehet, hogy a szolgálata során életét veszti. Amikor Krisztus eljön, hogy ékköveit összegyűjtse, újra visszakapja majd. – Isten csodálatos kegyelme, 237./old. (aug. 17.) 

Az egyházban a tökéletes egység - Krisztusban

„A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre” (1Kor 1:10). /RÚF/

Aki figyeli a természet világát, tudja, hogy bizonyos állatok eltérő méretű falkákban, nyájakban, csoportokban élnek. A farkasok, a delfinek, sőt a hangyák is összetartanak. Jól ismert tény, hogy a csimpánzok között milyen szoros kötelékek vannak, tizenöt, vagy akár százötven egyed alkot egy-egy csoportot. Ám a viszonyuk nem mindig harmonikus, harcolnak is egymással.

Bizonyos értelemben az emberek is ilyenek, vagyis közösségekben élnek, és időnként meg is küzdenek egymással. Ez pedig megtörténik a gyülekezeteinkben is. Klikkek alakulnak, általában egy karizmatikus vezető körül. És még rosszabb, ha az egyik csoport nem jön ki jól másokkal.

White idézet: Egyházunk tagjai vessenek véget a bírálgatásnak és rágalmazásnak. Folyamodjanak komoly imában Istenhez, és kérjenek tőle erőt, hogy segítségére lehessenek a tévedőknek. Fogjanak kezet egymással és Krisztussal. Tanulmányozzák János evangéliumának 17. fejezetét, tanulják meg, hogyan kell imádkozni, és hogyan kell Krisztus imáját az életükben megvalósítani. Krisztus ereje által tökéletes lesz köztük a keresztény egység. Életükben meglátszanak majd azok a gyümölcsök, amelyek az igazságnak való engedelmességet kísérik.

Beszéljünk kevesebbet a köztünk levő apró különbségekről, és tanulmányozzuk buzgóbban és behatóbban Krisztus imájának jelentőségét azok számára, akik az Ő nevében hisznek. Egységért kell imádkoznunk, majd úgy élnünk, hogy Isten válaszolhasson imáinkra.

A tökéletes egység – olyan szoros, mint az Atya és a Fiú közötti egység – biztosítja Isten munkásai erőfeszítéseinek sikerét.

A Krisztus általi egység Istennel teszi tökéletessé az egyházat.

Aki önmegtagadással és önfeláldozással igyekszik másoknak szolgálni… bölcsességgel, valódi türelemmel, engedékenységgel, szelídséggel és együttérzéssel telik meg. Ezek a jellemvonások helyet biztosítanak majd számára Isten országában.

Csakis a jóindulatú, keresztény engedékenység lelkülete teremtheti meg az egyházban a tökéletes egységet. Sátán elveti az egyenetlenség magvát, és egyedül Krisztus hozhatja összhangba az egymásnak feszülő ellentéteket… Amikor ti, az egyház egyénenként munkálkodó szolgái teljes szívből szeretni fogjátok Istent és felebarátaitokat, mint önmagatokat, akkor nem lesz szükség külső erőfeszítésekre az egység megteremtéséért, hanem egyek lesztek Krisztusban. A rosszindulatú híresztelésekkel foglalkozó szájak elnémulnak, és senki sem fog többé felebarátjának szemrehányást tenni. Az egyház tagjai eggyé lesznek a szeretetben, akárcsak egy nagy család. Ezzel bizonyítjuk a világ előtt, hogy Isten elküldte Fiát e világra. Krisztus ezt mondta: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” – Krisztusi élet, 200./old. (júl. 5.)

Krisztus - Isten ereje és bölcsessége

(1Kor 1:19-20, 30-31). Mert meg van írva: „Véget vetek a bölcsek bölcsességének, és az értelmesek értelmét semmivé teszem.” (20) Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? (30) Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá, (31) hogy amint meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.” /RÚF/ 

...verseiben Pál arról beszél, hogy óriási a különbség Isten és az ember bölcsessége között, amelyek kölcsönösen kizárják egymást. Figyeljük meg, Pál nem utasítja el magát a bölcsességet, csak azt az emberi bölcsességet, amely versengeni próbál Istennel. Emberi bölcsesség nem szabadíthat meg a bűntől, egyedül Krisztus, Isten bölcsessége végezheti ezt el. 

(1Kor 1:18, 24). Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (24) de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. /RÚF/ 

...egyaránt arra mutat, hogy Krisztus az Isten ereje, abban az értelemben, hogy van hatalma megmenteni az embereket bűneikből. 

„…tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket”. (1Kor 1:21), /ÚRK/ 

A „nekünk, kik megtartatunk” (1Kor 1:18), „a hívők” (1Kor 1:21) és „az elhívottak” (1Kor 1:24), /ÚRK/ kifejezések ugyanarra a csoportra utalnak, nevezetesen azokra, akik a hit általi üdvösség tapasztalatát élik meg. Krisztus evangéliuma 

„Isten ereje… minden hívő üdvösségére”. (Róm 1:16), /ÚRK/ 

Krisztus nemcsak Isten ereje, hanem bölcsessége is. Ez azt jelenti, hogy Isten általa szállt szembe a bűn problémájával és oldotta meg azt, amire az emberi bölcsességnek nincs ereje. E világ bölcsessége nem tudja megismertetni Istent az emberekkel...

  (1Kor 1:21). Mivel tehát a világ a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket. /RÚF/,

... viszont Krisztus által bölccsé válhatunk az üdvösségre. 

(2Tim 3:15). mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. /RÚF/

(1Kor 1:24-29). de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége. (25) Mert az Isten „bolondsága” bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége” erősebb az emberek erejénél. (26) Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim; nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. (27) Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, (28) és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, (29) hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. /RÚF/

(1Kor 1:24-29) szakaszát olvasva figyelnünk kell a „bolond” (vagy „bolondság”) és az „erőtelen” (vagy „erőtelenség”) szavakra is. Itt az a lényeg, hogy az emberi bölcsesség a kereszt üzenetét talán bolondságnak vagy gyengeségnek tekinti. Ám „az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél”. (1Kor 1:25) Ez nem azt jelenti, hogy Isten balga vagy gyenge volna, hanem a kifejezés csupán arra utal, hogy Isten ereje és bölcsessége jóval felülmúl minden emberit. 

White idézet: A tanítványok teljesítették Jézus megbízását. Amikor a kereszt hírnökei szerteszéjjel járva hirdették az evangéliumot, Isten oly mértékben kinyilatkoztatta dicsőségét, ahogy halandó emberek még sohasem láthatták. Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát végeztek, amely a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt eljuttatták az evangéliumot minden néphez. 

A kiválasztott apostolok szolgálata dicső eredményeket érlelt. Hivatásuk kezdetén, néhányan még tanulatlan emberek voltak. Azonban fenntartás nélkül szentelték az életüket Mesterüknek; tanításai által felkészültek a rájuk bízott nagy mű vezetésére. Szívükben az irgalom és igazság uralta az indítékaikat, ihlette eszméiket, irányította tetteiket. Életük Krisztussal volt elrejtve Istenben. Énjük beleolvadt, elmerült a végtelenül szerető Isten mélységeiben… Jézus Krisztus, Istennek bölcsessége és ereje volt minden beszédük tartalma. Nevét – egyetlen nevet az ég alatt –, amely embereket üdvözíthet, felmagasztalták. Miközben hirdették Krisztus, a feltámadott Megváltó tökéletességét, szavuk szíveket indított meg, férfiakat és nőket nyert meg az evangélium számára. Egész tömegek, amelyek sokáig gyalázták a Megváltó nevét, megvetették erejét, a megfeszített Jézus tanítványainak vallották magukat. 

Nem saját erejükből végezték a munkájukat az apostolok, hanem az élő Isten hatalma támogatta őket… A rájuk háruló felelősség tudata megtisztította őket, és gazdagította tapasztalataikat. A Menny kegyelme nyilvánult meg győzelmükben, amelyet Krisztusért arattak. Isten a mindenhatóságával működött általuk, hogy győzelemre vigye az evangéliumot. 

Miként Krisztus kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma gyülekezetének tagjait. Ugyanaz a hatalom, amellyel az apostolok rendelkeztek, számukra is létezik. Ha Isten az erősségük, akkor együttműködik velük, és munkájuk nem lesz hiábavaló. Ismerjék fel, hogy arra a műre, amelyben munkálkodnak, Isten nyomta rá a pecsétjét. Az Úr így szólt Jeremiáshoz: „Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer 1:7-9) Nekünk is parancsolja az Úr, hogy menjünk ki, és ajkunkon érezve szent kezének érintését, hirdessük üzenetét. – Isten csodálatos kegyelme, 275./old. (szept. 24.) 

Bele kell kapaszkodnunk Krisztusba, és szorosan ragaszkodnunk kell hozzá, mígnem megtapasztaljuk átalakító kegyelmének munkálkodását. Ha mennyei jellemre akarunk szert tenni, akkor hinnünk kell benne. 

Istenségére Krisztus emberi természetet öltött, önmegtagadó imaéletet élt, naponta megküzdött a kísértéssel, hogy segíthessen azoknak, akik ma kísértésekkel szembesülnek. Ő a mi hatékonyságunk és erőnk. Azt akarja, hogy kegyelmének elsajátítása révén az emberiség az isteni természet részesévé váljék… Ha Isten Igéjét, úgy az Ó-, mint az Újtestamentumot hittel tanulmányozzák és elfogadják, lelki bölcsességet és életet nyernek. A szavát szentül kell értékelnünk. Az Isten Igéjébe és a Krisztus életet átformáló erejébe vetett hit teszi képessé a hívőt, hogy az Ő munkáját végezze, az Igéje alapján éljen, és örömteli élete legyen az Úrban. – This Day with God, 285./old.