A bölcs, érett keresztények lelki emberek, nem testiek

Pártoskodás általában úgy alakul ki, ha túlságosan nagy becsben tartanak emberi vezetőket. Ez roppant veszélyes az egyház egységére, valamint a tagok lelki egészségére nézve, mert a keresztényi szolgálat elferdült nézete oda vezethet, hogy egy gyülekezet túlzott fontosságot tulajdonít bizonyos vezetőknek, méghozzá mások kárára. Az ilyen viselkedés következménye lesz a versengés légköre, ami megoszthatja a gyülekezetet. Ráadásul ha keresztényi identitásunk középpontjába emberi vezetőket állítunk, azt kockáztatjuk, hogy elmozdítjuk Krisztust az életünkben elfoglalandó jogos helyéről. 

(1Kor 2:1-14). Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. (2) Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. (3) És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. (4) Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, (5) hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék. (6) A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, (7) hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. (8) Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. (9) Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. (11) Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. (12) Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. (13) Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. (14) A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni. /RÚF/

(1Kor 3:1-17). Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint Krisztusban kiskorúakhoz. (2) Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, (3) mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? (4) Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”, nem emberi módon beszéltek-e? (5) Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. (6) Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. (7) Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. (8) Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik a maga jutalmát kapja majd fáradozásához méltóan. (9) Mert mi Isten szolgálatában állunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. (10) Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. (11) Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. (12) Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, (13) az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja próbára tenni. (14) Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; (15) de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át. (16) Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? (17) Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok. /RÚF/ 

Pál világossá teszi: a lelki érettség vezeti rá a hívőt, hogy értékelje Isten bölcsességét (1Kor 2:6-7), amire a Lélek tanít meg (1Kor 2:13), és ami ellentétes ennek a kornak a bölcsességével (1Kor 2:6), az emberi bölcsességgel (1Kor 2:13). Isten bölcsessége Krisztus keresztjében mutatkozik meg (1Kor 2:1-4) Még pontosabban: Isten a bölcsességét Krisztus szenvedésében, halálában és feltámadásában nyilatkoztatta ki. Mielőtt tehát Pál újból rátérne az egységre buzdító felhívásra (1Kor 3:1-17), szeretné, hogy levelének olvasói elismerjék: igazi bölcsességre és Krisztusban való érettségre van szükségük. 

A bölcs, érett keresztények lelki emberek, nem testiek, nem olyanok, mint a csecsemők. (1Kor 3:1) A lelki dolgokat lelkiekhez viszonyítják, mert a Lélek dolgai „lelkiképpen ítéltetnek meg”. (1Kor 2:13-14) A bölcs és érett keresztények szilárd táplálékot fogyasztanak, nem tejet (1Kor 3:2).

 (Zsid 5:12). Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. /RÚF/ 

A hívő, „aki tejjel él, járatlan az igazság beszédében, mivelhogy kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek gyakorlott ítélőképességük van a jó és a rossz megkülönböztetésére”. 

(Zsid 5:13-14), /ÚRK/ Bölcs, érett keresztények nem mondják, hogy „Én Pálé vagyok”, vagy „én Apollósé” (1Kor 3:4), különböző emberekre utalva. 

Végtére is ezek az emberek hozzájuk hasonlóan „Isten munkatársai” (1Kor 3:9). Egyházként Isten szántóföldje, épülete és temploma vagyunk (1Kor 3:9, 16-17) Krisztus által mindannyian Istenéi vagyunk (1Kor 3:11) 

White idézet: János élete tanulságosan példázza, hogyan használ fel Isten idős munkásokat. Amikor Jánost Pátmoszra száműzték, sokan úgy vélték, hogy szolgálatát már befejezte; öreg, összetört nádszál, letörhet bármely pillanatban. Az Úr azonban még alkalmasnak találta, és továbbra is felhasználta őt. Noha előző tevékenységének színhelyéről száműzték, nem szűnt meg bizonyságot tenni az igazságról. Még Pátmosz szigetén is szerzett barátokat, és térített. Hiszen örömüzenetet hordozott, a feltámadott Megváltót hirdette… 

Gyöngéd szeretettel kell kezelnünk azokat, akik életüket összekapcsolták Isten művével. Ezek az agg munkások viharokban és próbákban mindvégig hűségesen kitartottak. Lehetnek gyengeségeik, de még mindig vannak képességeik, amelyek Isten művében értékesíthetők. Noha erejük csökkent, és képtelenek súlyos terhek viselésére, amelyeket immár az ifjabbaknak kell vállalniuk, de becses tanácsaik nélkülözhetetlenek. 

Talán hibákat is követtek el, de vereségeik árán megtanulták, hogy a tévelygést és veszélyeket kerüljék. Éppen ez teszi számukra lehetővé, hogy bölcs tanácsokat adjanak. A támadások és próbák elszenvedése után az Úr most, amint erejük csökkent, nem mellőzi, nem tolja félre őket. Különös kegyelmet és bölcsességet ad nekik…

Mialatt azok, akik életüket Krisztus szolgálatában töltötték, földi pályájuk befejezéséhez közelednek, a Szentlélek készteti őket az Isten művében szerzett tapasztalataik felsorolására. Az újonnan megtértek előtt el kell ismételniük Isten csodálatos vezetését, szabadítását és jótéteményeit. Isten szándéka, hogy az idős, hasznos munkások helyükön maradjanak, segítsenek megmenteni férfiakat és nőket, nehogy a gonoszság áradata elsodorja őket. Akarja, hogy mindaddig hordozzák fegyverzetüket, míg Ő jónak látja. – Conflict and Courage, 363./old. 

Ha csüggedés vesz erőt rajtad, nézz Jézusra, és beszélgess vele! Amikor úgy érzed, hogy a testvéreid félreértenek, emlékezz arra, hogy Jézus, a te nagyobb Testvéred sosem ejt hibát. Ő igazságosan ítél. Krisztusnak a nagy ünnepen mondott szavai jelentőségteljesek és csodálatos erővel bírnak. Így szólt: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.” Ne kényszer hatására jöjjünk Krisztushoz. Személyesen kell eldöntenünk, hogy az élet Forrása elé járulunk. Miért nem jövünk Krisztushoz? Hiszen Őbenne összpontosul örök életünk reménysége. A Krisztus által kapott tanítások nem csupán gyakran ismételt közmondások, hanem életerővel telt gondolatok. A mennyei igazságot kötelességünk elsajátítani. Pál apostol arra buzdít, hogy kapaszkodjunk minden erőnkkel az evangéliumokban elénk tárt reménységbe. Hit által tegyük magunkévá Isten ígéreteit, és örüljünk azon gazdag áldásoknak, amelyeket biztosított számunkra Jézus Krisztus által. Reménységet, az örök élet reménységét kaptuk. Nincs más, ami elégtételt szerezhetne Megváltónknak a nekünk nyújtott áldásokon kívül, de a mi feladatunk hittel kapaszkodni abba, aki ezeket megígérte. Számíthatunk szenvedésekre is, de akik osztoznak az Ő szenvedéseiben, osztozni fognak az Ő dicsőségében is. Krisztus kifizette a veszendő, bűnös ember megbocsátásának és örök életének az árát, a mi feladatunk pedig elfogadni hit által ezeket az ajándékokat. Hit által rendelkezünk a reménységgel, lelkünk biztos és elmozdíthatatlan horgonyával. Meg kell értenünk, hogy bizalommal várhatjuk Isten jóindulatát, de nem csak ebben a világban, hanem a mennyei világban is, mivel Ő hatalmas árat fizetett az üdvösségünkért. A Krisztus közbenjáró és engesztelő munkájába vetett hit fog megtartani bennünket a környékező kísértések közepette… Csodáljuk tehát az előttünk álló boldog reménységet, és hit által szorosan kapaszkodjunk abba. – Lift Him Up, 331./old.

Krisztus az Urunk, és köré kell csoportosulnunk

(1Kor 1:10). A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! /RÚF/ 

A pártoskodás a Krisztussal való szövetség megtagadását jelenti. (1Kor 1:10) 

Isten elhívott bennünket „az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre”. (1Kor 1:9.)

Krisztus az Urunk, és köré kell csoportosulnunk, tehát hangos „Nem!” a válasz a retorikai (szónoklattan) kérdésekre:

 „Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg?” (1Kor 1:13), /RÚF/ 

Krisztus nem szakítható részekre. Krisztust feszítették meg értünk, és „az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28:19) keresztelkedtünk meg. 

Pál megemlíti, hogy „Krisztus teste” vagyunk, „és tagjai rész szerint”. (1Kor 12:27) 

A test sok tagból áll, amelyeknek mind megvan a feladata, de egy testet alkotnak. Megfelelő működéséhez minden tagnak végeznie kell a feladatát a képességei szerint. Ez a metafora is érzékelteti, hogy Pál az egységre utal, nem az uniformizmusra ( alapvető tudományos és filozófiai elv). A különbözőségben, vagy még inkább az annak ellenére meglévő egységre kell törekedni. 

Azonban minden gondolatot és véleményt fontos alávetni Krisztus Urunknak. Pál annyira meghatározónak tartja Krisztus Úr voltát, hogy 1Korinthus kezdő szakaszában újból és újból ezt emeli ki. 

(1Kor 1:2, 7-10). (2) az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: (7) Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, (8) aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. (9) Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. (10) A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! /RÚF/

Tehát mielőtt elkezdene a pártoskodás és az emberi vezetők kérdésével foglalkozni, azt hangsúlyozza, hogy mindannyiunknak Jézus az Ura. Az egyház középpontjában nem emberi vezetők állnak, a keresztények Jézus köré gyülekeznek. 1Korinthus nyitó verseiben Pál Jézus uralmára helyezi a hangsúlyt, és ez segít megérteni, hogy mit értett a következők alatt: 

„gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre”. (1Kor 1:10), /RÚF/ 

A katartidzó görög igéből származik az a szó, ami ebben a fordításban „egyetértés”, és azt jelenti, hogy valamit visszaállítanak a megfelelő állapotába. Amikor emberi vezetők körül pártok alakulnak ki, a gyülekezeti kapcsolatokat helyre kell állítani, és ez a Krisztusban való egység által történhet meg, ha meghalunk az énünknek. 

White idézet: A hit szeme Istenre irányul, hogy a láthatatlanra tekintsen, ne pedig a most láthatókra. A hit várakozik a jövőben teljesedő jóra, és kimondhatatlan áldásokat tapasztal meg a menny ajándékában. A jövendő élet reménye keresztény hitünk meghatározó része. Ha hagyjuk, hogy a világ vonzása a lélek és Isten közé álljon, akkor csak a világban tapasztalható dolgokat tudjuk majd megkülönböztetni… Nézz feljebb, rögzítsd hited tekintetét a láthatatlan dolgokra, és erős leszel Isten ereje által. 

Jézusra nézve a hitünk erősödik, mert Ő mindannak a középpontja, ami vonzó és kedves. Minél többet szemléljük a mennyei dolgokat, a földiek annál kevésbé lesznek kívánatosak és vonzók. Minél inkább Krisztusra szegezzük a tekintetünket, akiben az örök életre vonatkozó bizakodásunk összpontosul, a hitünk annál inkább növekszik, a reménységünk megerősödik, a szeretetünk intenzívebbé és felüdítővé válik, a lelki látásunk megtisztul, valamint fejlődik a lelki intelligenciánk. Egyre inkább felismerjük Isten ránk vonatkozó felhívását, hogy meg kell tisztulnunk annak a világnak a befolyásától és életgyakorlatától, amely nem ismeri Istent, sem Jézus Krisztust, akit Ő küldött el. 

Minél többet szemléljük Krisztust, és beszélünk az érdemeiről, minél inkább tanúskodunk hatalmáról, annál teljesebben tükrözzük vissza képmását a jellemvonásainkban, és annál kevésbé vetjük alá az elménket és érzelmeinket a világ bénító befolyásának. Minél inkább Jézussal foglalkoznak a gondolataink, annál kevésbé fog elborítani a kétségek köde, és annál könnyebben helyezzük minden próbánkat és terhünket a terhek hordozójára. 

A hitnek át kell hatolnia Sátán pokoli árnyékán, és összpontosuljon Jézus Krisztusra, a mi főpapunkra, aki az érdekünkben lépett a kárpiton túl. Bármilyen felhők borítják is el az eget, és bármilyen vihar tombol a lélek körül, ez a horgony szilárdan tart, és biztosak lehetünk a győzelemben. – Mennyei helyeken, 127. (ápr. 30.) 

Ó, milyen irgalmas Urunk van! „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” (Zsid 13:5) „Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged.” (Ésa 49:16) „Nem hagylak titeket árvákul.” (Jn 14:18) Aki kéri, elnyeri a Szentlelket. Gondold el, készségesebben kínálja fel Szentlelkét, mint a szülők, akik jó ajándékokat akarnak adni gyermekeiknek. Hát ne örüljünk és ne örvendezzünk?! A sötétség erőinek pokoli munkásságát nem szabad olyan hosszú ideig szemlélnünk, mígnem elvész a reményünk és a bátorságunk. Jézus él, és engednünk kell, hogy hitünk áttörjön a sötétségen… Maradjunk a világosságban, és örüljünk az igazság Napja ragyogásának. 

Jézus él, hogy esedezzen érettünk. Bár sötétség borítja a földet és homály a népeket, az életünk csak akkor van biztonságban, ha el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Drága Megváltónk! Csak Őrá összpontosítson az örök életbe vetett reménységünk, és akkor képesek leszünk beszélni a hitről, a reménységről, a bátorságról, és világosságot tudunk árasztani magunk körül… Krisztus mondta: „Ti vagytok a világ világossága… hegyen épített város… Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy… dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:14-16) A hitnek át kell törnie még a legsötétebb homályon is. Az Istenbe vetett egyszerű és őszinte bizalom dicsőíti nevét, és ezen bizalom révén világosságot áraszthattok az Úrban. Áldjátok az Urat! Dicsőítsétek és magasztaljátok Istent végtelen szeretetéért. – That I May Know Him, 284./old. 

A gyülekezeti pártoskodás problémája

 

1Korinthus 1-4. fejezeteiben Pálnak ez a kérése dominál, hogy 

„ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre”! (1Kor 1:10), /RÚF/ 

Valójában a legtöbb teológus megegyezik abban, hogy az egység a levél egészét összekötő, mindent átfogó téma. 

Hogyan világít rá ez a szakasz, hogy milyen abszurd dolog klikkeket alakítani helyi vezetők körül? Milyen megoldást javasol Pál? 

(1Kor 1:12-17). Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. (13) Hát részekre szakítható-e Krisztus? Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek meg? (14) Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, (15) nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevemre keresztelkedtetek meg. (16) Igaz, megkereszteltem még Sztefanász háza népét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is megkereszteltem volna. (17) Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. /RÚF/ 

Pál erős szavakkal ecseteli a korinthusi gyülekezet tagjai közötti egység hiányát. 

(1Kor 1:10). A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem gondolkodásotokban és meggyőződésetekben jussatok egyetértésre! /RÚF/

 ...versében a szkhiszma („megoszlás”) görög kifejezést használja, 

(1Kor 1:11). Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim, Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. /RÚF/] 

...versében pedig az erisz („viszály”) szót. A szkhiszma főnév, valamint a szkhidzó („részekre oszt”) ige az Újszövetségben másutt is a megoszláshoz vezető nézetkülönbségeket írja le. Az erisz („viszály”) főnév gyakran szerepel olyan bűnök listájában, amelyeket a keresztényeknek nem szabad elkövetni. 

 (Róm 1:29, 13:13), (1Kor 3:3), (2Kor 12:20) és (Gal 5:20) verseit! Az erisz („viszály”) mellett még milyen bűnöket sorolnak fel ezek a versek? Tehát ez mennyire káros? 

(Róm 1:29). Tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, tele irigységgel, gyilkos indulattal, viszálykodással, csalással, rosszindulattal; besúgók, /RÚF/ 

(Róm 13:13). Mint nappal illik, tisztességben éljünk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, /RÚF/ 

(1Kor 3:3). mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? /RÚF/ 

(2Kor 12:20). Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, gőg, pártoskodás lesz közöttetek, /RÚF/ 

(Gal 5:20). bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, /RÚF/ 

Felszínre kerültek a korinthusi gyülekezeten belüli viszálykodások, sőt még az egymás ellen folytatott pereskedések is. 

(1Kor 6:1-3). Hogyan merészel közületek valaki, akinek a másikkal peres ügye van, a hitetlenek előtt pereskedni, és nem a szentek előtt? (2) Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világ felett fognak ítélkezni? És ha ti a világ felett ítélkeztek, arra talán méltatlanok vagytok, hogy jelentéktelen ügyekben ítélkezzetek? (3) Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban! /RÚF/

 „Megszégyenítésül mondom nektek” (1Kor 6:5), /RÚF/

 – jegyezte meg Pál a gyülekezet tagjai közötti perekkel kapcsolatban. A nézeteltéréseiket még az úrvacsora ünnepén sem tették félre 

(1Kor 11:17-22). Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. (18) Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. (19) Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. (20) Amikor tehát összegyülekeztek, nem az Úr vacsoráját eszitek, (21) mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. (22) Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek. /RÚF/

A gyülekezeti tagok egységének a hiánya olyannyira veszélyes volt, és Pált annyira aggasztotta, hogy ezt említi először a korinthusiaknak szóló levelében. 

White idézet: Krisztus ünnepélyes és buzgó imája… korszakokon átívelve jut el hozzánk. Az elbukott ember engedelmeskedve csodálatos magaslatokat érhet el: egységet Istennel Jézus Krisztus által! Micsoda magaslatokra juthatunk fel, ha tekintetünket a jutalomra szegezzük! Istentől kell erőt nyernünk, hogy emberi természetünk ne romoljon meg, és ne maradjon örökké a bűn megrontó befolyása alatt. Jézus Krisztus által az emberi természet az angyalokkal, sőt magával a Hatalmas Istennel lép szövetségre. 

Akik igazi kapcsolatban állnak Istennel, sosem fognak konfliktusban lenni egymással… Lelke lakozik a szívükben, és teremti meg az összhangot, a szeretetet és egységet. Ennek éppen az ellenkezőjét cselekszik Sátán gyermekei; közöttük folyton viszály dúl. Csak a viták, az irigység és a féltékenység vezérlik őket. A keresztényt azonban krisztusi szelídség jellemzi. Jóindulata, szelídsége, jósága, irgalmassága és szeretete a Végtelen Bölcsességtől származik, miközben minden, ami ezzel ellentétes, az a Jézus Krisztussal összhangban nem álló, megszenteletlen szívből fakad… Az egységben erő van, a széthúzásban pedig gyengeség és veszteség. 

A világnak általunk felkínálható, a Krisztus küldetését hirdető legmeggyőzőbb érv a mi tökéletes egységünk… A Krisztussal ápolt egységünkkel arányosan lesz erőnk üdvösségre vezetni lelkeket. 

Ha el akarjuk érni a tökéletesség mércéjét, akkor az emberi természetünk sajátosságait összhangba kell hoznunk Krisztus akaratával. Majd együtt lehetünk Krisztussal a mennyei helyeken. Az atyafiak együtt fognak munkálkodni anélkül, hogy összetűzések merülnének fel közöttük. Ha apró nézeteltérésekre összpontosítunk, csak olyan dolgokkal foglalatoskodunk, amelyek tönkreteszik a keresztény egységet… Közeledjünk egyre inkább Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzánk. Akkor majd egyesült erővel fogunk kapaszkodni Istenbe, a gyülekezetek pedig olyanok lesznek, mint az Úr által gondozott kertek, Isten népének tagjai pedig mint az igazság fái, amiket az Úr ültetett és amiket Ő öntöz az élet folyójából. – Our High Calling, 170./old. 

A szeretet aranylánca egységbe fogja a hívők szívét. A közösség és szeretet köteléke egységet jelent Krisztussal és az Atyával is. Ez a kötelék tökéletessé teszi a kapcsolatot, és megcáfolhatatlan bizonyságot tesz a világnak a kereszténység hatalmáról. 

Sátán jól tudja, hogy milyen ereje van az olyan bizonyságnak, amelyik a kegyelem átformáló erejéről tesz tanúságot a világ előtt… Minden lehetséges eszközt megmozgat annak az aranyláncnak az elszakítására, amely összeköti az igazság híveinek szívét, s az Atyával és a Fiúval is szoros kapcsolatba hozza őket. 

Aki sohasem tapasztalta személyesen Krisztus gyöngéd, megnyerő szeretetét, az nem vezethet másokat az élet forrásához. Ez a szeretet késztető hatalom, amely arra indítja az embert, hogy társalgásában és a másokért való tevékenykedésében egyaránt Krisztust nyilvánítsa ki. 

Az isteni kegyelem által megújított szívben minden cselekedet indítórugója a szeretet. A jellemet átalakítja, fékezi az ösztönöket, uralja a hajlamokat, és nemesíti a törekvéseket. Ha ezt a szeretetet a szívünkbe fogadjuk, megédesíti az életünket, és nemesítő befolyást áraszt egész környezetünkre. 

Aki mindenekfölött szereti Istent, felebarátját pedig úgy, mint önmagát, az szüntelenül annak tudatában fog dolgozni, hogy ő a világ, az angyalok és emberek látványossága. Isten akaratát a sajátjává téve meg fog mutatkozni az életében Krisztus kegyelmének átalakító hatalma. Minden életkörülményben Krisztus példája vezérli majd. 

Isten minden igaz, önfeláldozó munkása készséggel ad, és odaszánja magát mások javára… Odaadó és gondos igyekezettel segítve ott, ahol arra szükség van, az igazi keresztény megmutatja Isten és embertársai iránti szeretetét. Lehet, hogy a szolgálata során életét veszti. Amikor Krisztus eljön, hogy ékköveit összegyűjtse, újra visszakapja majd. – Isten csodálatos kegyelme, 237./old. (aug. 17.)