A prófétaság a Lélek ajándéka

(1Kor 12:10, 28). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. /RÚF/; 

(1Kor 13:8). A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/

 Pál a lelki ajándékokról szóló beszédében fontos helyet biztosít a prófétaság ajándékának. Érdekes, hogy általában a prófétaság ajándékát a nyelvek adománya előtt említi 

 A nyelvek adománya csak akkor kerül előre, amikor azt akarja kiemelni, hogy a prófétaság ajándékához képest viszonylag kevésbé fontos. 

(1Kor 14:4-6, 22). Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. /RÚF/ 

(1Kor 14:3-4). Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. /RÚF/ 

(Ef 4:11-13). És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, (12) hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (13) míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/ 

A lelki ajándék célja, hogy építsen, figyelmeztessen és vigasztaljon. 

(1Kor 14:3). Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. /RÚF/; 

 (ApCsel 15:32). Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. /RÚF/) 

Ez azt sejteti, hogy a prófétálás nem annyira a jövőt mondja meg, inkább arra mutat, hogyan éljünk a jelenben. A görög prophéteuó szó jelentheti azt, hogy „előre megmond valamit” vagy azt is, hogy „valaki más nevében mond valamit”. 

Az első jelentésre példa ... ahol az a magyarázat Dávid próféta voltára, hogy „előre látta”

 (ApCsel 2:29-31). (Testvéreim, férfiak! Hadd szóljak nektek nyíltan ősatyánkról, Dávidról: meghalt, eltemették, és sírja is nálunk van mind a mai napig. (30) De próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, (31) ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a holtak hazájában, és teste sem lát elmúlást. /RÚF/) 

(Ám 3:7). Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak. /RÚF/), 

 A második esetben verse Júdást és Szilászt prófétának nevezi. „Prófétai” tevékenységük abból állt, hogy  „sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket”.

(ApCsel 15:32). Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak,  sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket. (ÚRK) 

(Ef 4:11-13) verseiből megtudjuk, hogy a lelki ajándékok nem szűntek meg az apostoli kor végén, megmaradnak a végidőig.

 (ApCsel 2:39). Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk. /RÚF/ 

Azonban, ha valaki prófétának mondja magát, a Szentírás alapján kell elbírálni az állítását. Általánosságban véve négy feltételnek kell eleget tennie. 

Az első:, hogy a nem feltételes próféciáknak mindig teljesülni kell.

(5Móz 18:22). Ha egy próféta az Úr nevében mond egy igét, de az nem történik meg és nem teljesedik be: azt az igét nem az Úr mondta, hanem a próféta mondta önteltségében; ne tarts hát tőle! /RÚF/; 

(Jer 28:8-9). Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhínségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen. (9) Ha pedig egy próféta békességről prófétál, akkor a prófétai ige beteljesedésekor majd kiderül, hogy valóban az Úr küldte-e azt a prófétát. /RÚF/

Másodszor:, az üzenetnek egyeznie kell korábbi próféták kijelentéseivel. [»A revideált új fordítást a korábbi, Vulgata Biblia szerint készítették, ezért néhol csúszás van a Károly és az új fordítás között, mint itt az 5Mózes 13. fejezeténél is!» 

(5Móz 13:1-3. 2-4). Ha próféta vagy álomlátó támad közöttetek, és meghirdet egy jelet vagy egy csodát, (3) még ha be is következik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt neked, de közben azt mondja: Kövessünk más isteneket, akiket nem ismertél, és tiszteljük azokat, (4) akkor se hallgass annak a prófétának a szavára vagy arra az álomlátóra! Mert csak próbára tesz benneteket az Úr, a ti Istenetek, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és lélekkel szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. /RÚF/; 

(Ézs 8:20). A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. /RÚF/ 

Harmadszor: a próféta életének tanúskodnia kell Krisztus iránti elkötelezettségéről. 

(1Jn 4:1-3). Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. (2) Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. (3) Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. /RÚF/

Negyedszer pedig, ahogy Jézus mondta, a hamis prófétákat a gyümölcseikről ismerhetjük meg és ez éppúgy vonatkozik az igaz prófétákra is. 

(Mt 7:15-20). Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. (16) Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? (17) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. (18) Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. (19) Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. (20) Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket. /RÚF/, 

A jelenések könyvében az áll, hogy a maradék egyház meghatározó jellemzője a prófétaság ajándéka.

 (Jel 12:17). Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, /RÚF/; 

(Jel 19:10). És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke. /RÚF/) 

Hetednapi adventistaként hisszük, hogy Ellen White megkapta a prófétaság ajándékát, ami tükröződik az írásaiban.  

White idézet: Ahhoz, hogy az igazság hiteles befolyással bírhasson az emberi szívre, el kell azt ismerni a mennyei világegyetem, az el nem bukott világok és az emberek előtt. Senki se gondolja, hogy rejtőzködve üdvözítheti magát, vagy hogy akár az evangélium által felkínált legkisebb lelki áldást is elnyerheti. Az Úr nyilvános, férfias bizonyságtevésre hív: „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr.” (Ésa 43:10) Istennek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak az ismeretét addig nem lehet sikeresen hirdetni, míg a keresztény jellemszépségre áhítozó hitetlen ember nem válik olyanná, amit elvár Isten – látványossága a világnak, angyaloknak és embereknek, hegyen épített város, ami nem rejthető el. – That I May Know Him, 214./old. 

Senki se gondolja, hogy túlságosan megalázó… még többre vágyva járulni a kegyelem trónusa elé. Ki kell tárni a templom ajtaját. A lélek templomát meg kell tisztítani az erkölcsi szennytől, helyre kell állítani az áldozati oltárt, az önzést ki kell írtani a lélekből, a bálványokat pedig meg kell semmisíteni… 

Gyakran említettem olyan fiatalok esetét, akiket megzavarnak a különféle tanítások és az, ahogyan napjainkban bemutatják nekik az Igét, mivel egyesek a zsidókhoz hasonlóan „oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” … Bár teljes egészében Isten Igéjének tartják a Bibliát, de nem tekintik teljes egészében ihletett írásnak azt. Egy magát bölcsnek tartó ember kétségbe vonja az Írás némely részét, egy másik, feltételezetten jó ember megkérdőjelez egy másik bibliai könyvet, így a hitetlenség lassan beférkőzik a fiatalok elméjébe. Az igazság ismerete rövid időn belül meggyengül, és a hitük zavarossá válik. Már nem tudják, mit higgyenek... 

Amikor az ember az alapra, Jézus Krisztusra, az erős Sziklára veti lábait, a minden ismeret, bölcsesség és lelki hatékonyság Forrásától nyer erőt, így mindenki láthatja, hogy melyik táborhoz tartozik – azokhoz, akik megtartják a parancsolatokat, vagy azokhoz, akik áthágják a rendeléseket. Immánuel Fejedelem fejünk felett lobogó zászlaja el fog oszlatni minden kételyt, és mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy mi megtartjuk Isten parancsolatait, és rendelkezünk a Jézus Krisztus bizonyságtételével. Jézus Krisztus szeretete szorongat minket. – The Upward Look, 370./old. 

A nyelveken szólás ajándéka, amit a Szentlélek ad

(Mk 16:17). Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, /RÚF/; 

(ApCsel 2:1-13). Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, (2) hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. (3) Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. (4) Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (5) Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. (6) Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. (7) Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? (8) Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? (9) Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, (10) Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, (11) zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól. (12) Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni? (13) Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg. /RÚF/; 

(ApCsel 10:44-48). Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. (45) És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. (46) Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: (47) Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi? (48) És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig. /RÚF/;

 (ApCsel 19:6). És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. /RÚF/

 1Korinthus levelében) is valószínűleg olyan képességet jelent, amit a Lélek ad. 

(1Kor 12:8-10). Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. (9) Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. (10) Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. /RÚF/

  (1Kor 12:28, 30). Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/;

 (1Kor 13:1, 8). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. /RÚF/,

 Pál a nyelveken szólás ajándékát a lelki ajándékok felsorolásában említi verseiben és a (14. fejezetben) többször is utal rá. A görög glóssza („nyelv”) húsznál is többször jelenik meg (1Korinthus 14:12-14.) fejezeteiben, csak a 14. fejezetben tizenötször. Ezek mellett a görög heteroglósszosz („más nyelv”) is előfordul (1Kor 14:21) versében. A nyelvek ajándékára vonatkozó utalások nagy száma sejteti, hogy Pál számára különösen fontos ez a kérdés. Ennek az ajándéknak a helytelen használata felfordulást és zavart okozott az istentiszteleteken. (1Kor 14:23, 27, 33, 40) 

(1Korinthus 14:1-40). Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. (2) Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. (3) Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (7) Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? (8) Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? (9) Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. (10) Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. (11) Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. (12) Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. (13) Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. (14) Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. (15) Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. (16) Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? (17) Mert a te hálaadásod ugyan jó, de a másik nem épül belőle. (18) Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, (19) de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. (20) Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. (21) A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. (23) Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? (24) De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, (25) és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van. (26) Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! (27) Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! (28) Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! (29) A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! (30) De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! (31) Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. (32) A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. (33) Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, (34) az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. (35) Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. (36) Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? (37) Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (38) És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. (39) Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! (40) Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/ 

(1Kor 12:10, 30). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/ 

A nyelveken szólás ajándékának azért kell kéz a kézben járnia a magyarázattal, mert érthetőnek kell lennie (1Kor 14:9), máskülönben nincs haszna. (1Kor 14:6) Ez magyarázza, hogy miért helyezett Pál olyan nagy hangsúlyt a magyarázatra és a megértésre. Nyilvánvaló, hogy nem magát az ajándékot kritizálja, hanem amint majd a holnapi részben látjuk, azt, amilyen túlzóan kiemelték a korinthusiak, és ez a prófétaság ajándékának elhanyagolásához vezetett. Ennél a pontnál fontos megjegyezni: Pál kívánta ugyan, hogy minden korinthusi tudjon nyelveken szólni (1Kor 14:5), de nem számított rá, hogy ez meg fog történni.

 (1Kor 12:10). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. /RÚF/ 

Tehát az a gondolat, miszerint „mindenkinek kell nyelveken szólnia, mielőtt mondhatná, hogy részesült a Szentlélek keresztségében, valójában elferdíti azt a tanítást, amit Pál (1Korinthus 12. és 14. fejezetében) adott” (Raoul Dederen: Handbook of Seventh-day Adventist Theology. elektronikus kiadás, Commentary Reference Series, 12. köt. Hagerstown, MD, 2001, Review and Herald Publishing Association, 620./old.) 

Vannak olyanok a gyülekezetedben, akik más nyelveken is beszélnek? Hogyan tudják ezt a képességüket felhasználva másokkal is megismertetni Krisztust? Ennek fényében valójában mit jelent a nyelvek adománya, amiről Pál beszél?

White idézet: 

„És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok.” (ApCsel 2:3-4) A Szentlélek tüzes nyelvek alakjában nyugodott az összegyűlteken. Jelképe volt ez a tanítványoknak akkor juttatott adománynak, amely képessé tette őket, hogy olyan nyelveken is folyékonyan beszéljenek, melyeket azelőtt sohasem ismertek. A tűz azt az izzó buzgóságot fejezte ki, mellyel az apostolok működni fognak; s egyszersmind azt az erőt is, mely munkájukat kíséri. 

„Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.” (5. vers) A zsidók abban az időben elszórtan éltek majdnem az egész Föld lakott területein, és a számkivetésben különböző nyelveket tanultak meg. Közülük sokan tartózkodtak Jeruzsálemben, hogy ott részt vegyenek a vallásos ünnepségeken. Az egybegyűltek között tehát minden ismert nyelv jelen volt. Az evangélium hirdetését ez a nyelvkülönbség nagyon akadályozta volna; Isten ezért csoda által pótolta az apostolok hiányosságát. 

A Szentlélek olyasvalamit tett érettük, amit különben egész életükben sem vihettek volna végbe. Ezentúl tehát, miután minden nyelven tudtak beszélni, ahová működésük kiterjedt, hirdethették az evangélium igazságait külföldön is. Ez a csodálatos adomány a világ előtt erős bizonyíték volt arra, hogy megbízatásukat a menny pecsételte meg. Ettől kezdve az apostolok beszéde tiszta, egyszerű és határozott volt, akár anyanyelvükön, akár idegen nyelven beszéltek. 

– A Szentlélek eljő reátok, 204./old. 

Közülük többeknek van mondanivalójuk a lelki ajándékokról, és ezt gyakran különös módon kamatoztatják. Vad, ingerlő érzéseknek adják át magukat, érthetetlenül beszélnek, és ezt hívják ők nyelveken szólásnak. Néhány hallgatót szinte megbabonáznak ezekkel az idegen megnyilatkozásokkal. Idegen lélek uralkodik ezekben a csoportokban, s ez képes legyőzni bárkit, aki megdorgálná őt. Isten lelke nincs jelen ilyenkor, és nem tud együtt munkálkodni ezekkel az emberekkel. Őket más lélek vezérli. Bizonyos közegben ezek a lelkészek is sikeresek. De ez még több munkát ró azokra a lelkészekre, akiket Isten küld el, s akik alkalmasak arra, hogy a szombat igazságát és a lelki ajándékokat helyes fényben tüntessék fel a hallgatók előtt; és akiknek befolyása és példája követésre méltó. 

Az igazságot úgy kell képviselni, hogy a képzett elme számára is vonzóvá váljon. Sokan nem is emberekként kezelnek bennünket, hanem lenéznek, mint szegényeket, gyengeelméjűeket, alacsony szintűeket, s így le is alacsonyítanak bennünket. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy akik tanítják, és mindannyian, akik hiszik az igazságot, átéljék annak megszentelő erejét, hogy állhatatos, magasztos életük megmutassa a hitetleneknek, hogy ezek az áltanítók megtévesztették őket. Milyen fontos, hogy az igazság képviseletét ne zavarják hamis és fanatikus izgalmi állapotok, hanem az igazság saját maga megállja a helyét, megőrizve eredeti tisztaságát és felemelő jellegét. – A Szentlélek eljő reátok, 205./old. 

A legkiválóbb út az Isten és az emberek között a szeretet

 „A szeretet nem a sok ajándék egyike, hanem az eszköz, amely által minden ajándék eléri végső célját”. (Carl P. Cosaert cikke: „1Korinthus”, Andrews Bible Commentary: New Testament. Berrien Springs, MI, 2022, Andrews University Press, 1643./old.) 

(1Korinthus 13:1-13). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. (4) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. (5) Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. (6) Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. (7) Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (8) A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni. (9) Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. (10) Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (11) Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. (12) Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. (13) Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/ 

(1Pét 4:8-11). Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez. (9) Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül. (10) Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: (11) ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. /RÚF/ 

(1Korinthus 13 fejezete) arra tanít, hogy a lelki ajándékokat csak szeretettel lehet jól használni. Ezt a fejezetet a 12. fejezetben említett ajándékokra utalva kezdi Pál, és kihangsúlyozza, hogy szeretet nélkül értéktelenek. Szeretet nélkül tehát mit sem ér a tudás (1Kor 12:8. Mert van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. /RÚF/)

 és a hit 

(1Kor 12:9). Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. /RÚF/), 

még ha akkora is, hogy „hegyeket mozdíthatok ki a helyükről” (1Kor 13:2) /ÚRK/. 

A nyelveken szólás képessége szeretet nélkül 

(1Kor 12:10, 28, 30). Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta. (28) Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká tett az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, nyelveken szólásra. (30) Mindenki rendelkezik a gyógyítás kegyelmi ajándékával? Mindnyájan szólnak nyelveken? Mindnyájan meg tudják azt magyarázni? /RÚF/

csak annyit ér, „mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom” (1Kor 13:1) ÚRK). Éppen így még a prófétálás fontos ajándékának sincs jelentősége szeretet nélkül. (1Kor 13:2) 

(1Kor 13:4-7) verseiben Pál arra összpontosít, hogy mi szeretet, és mi nem az; pontosabban mit tesz és mit nem tesz a szeretet. A szeretet jellemzésére kiválasztott szóval azt érzékelteti, hogy nem annyira érzés, mint inkább cselekedet, gyakorlat. 

Tehát felsorolja, hogy a szeretet: 

1) türelmes; 

2) jóságos; 

3) együtt örül az igazsággal; 

4) mindent elfedez; 

5) mindent hisz; 

6) mindent remél; 

7) mindent eltűr. 

Viszont a szeretet: 

1) nem irigykedik; 

2) nem kérkedik; 

3) nem fuvalkodik fel; 

4) nem viselkedik bántóan; 

5) nem keresi a maga hasznát; 

6) nem gerjed haragra; 

7) nem rója fel a rosszat; 

8) nem örül a hamisságnak. 

Ez a tizenöt ige biztos útmutatónak számít az ajándékok helyes gyakorlásához. Érdemes megjegyezni, hogy az igazi szeretet bemutatását éppen (1Korinthus 12. és 14. fejezete) közé helyezi, ahol a lelki ajándékokat érintő konfliktussal foglalkozik. Valóban a szeretet a kulcsa a lelki ajándékok bölcs használatának. Továbbá a szeretetet a hit és a reménység mellé helyezi, „ezek között pedig a legnagyobb a szeretet”. (1Kor 13:13) 

Miért kap a szeretet központi szerepet a hitünkben? Hogyan lehetne jobban tapasztalni Isten szeretetét annál, mint amikor imádkozva igyekszünk ezt tükrözni mások felé?

White idézet: Őrködöm és várom Uram visszajövetelét. De nem csak várnom, őrködnöm és imádkoznom kell, hanem szorgalmasan is kell dolgoznom. Életem minden cselekedetét, embertársaimmal folyatott üzleti tevekénységét Isten törvényéhez kell igazítanom, és akkor semmilyen körülmények nem fognak eltéríteni a helyes úttól és az igazságosságtól. Az Úr nem fogja elnézni azon emberek bűneit, akik megbántják az embertársukat. Emeljük tekintetünket az égre, kéréseinket küldjük Istenhez, embertársaink iránt tápláljunk önzetlen szeretetet, hiszen mindennél jobban szeretjük Jézus Krisztust, aki a vérén váltott meg, és akkor győztesekként kerülünk ki a legnehezebb és legalattomosabb kísértésekből is. Alázatos Istentől függésünk a mi erőnk biztosítéka. „Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tőle van reménységem”; „Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsolt 62:6; 43:5) 

Bármilyen helyzetbe is kerülünk, tanúsítsunk tiszteletet és megbecsülést azok iránt, akikkel társulunk, még ha a legalázatosabb helyzetben élnek, mivel csak kevéssel rendelkeznek a boldogulásukhoz, és segítségre szorulnak. Az emberi lelkek túlságosan értékesek ahhoz, hogy közönyt tápláljunk velük szemben. Ők Isten véren megszerzett tulajdonai. Az Úr épp azokat fogja magasztos pozícióba helyezni, ha bíznak benne, akiket alsóbbrendűnek tartva elhanyagolnak embertársaik. 

Isten kegyelme fogja az embert úgy, ahogy van, és tanítva őt felhasznál minden elvet, ami teljes képzést nyújthat számára. Isten kegyelmének állandó befolyása krisztusi módszerek alapján oktatja a lelket, munkálja át minden indulatos szenvedélyét, minden jellemhibáját, mígnem Istennek Szentlelke új, életadó erővel be nem tölti őt isteni jellemmel. 

Sose felejtsétek el, hogy a gondolatok tetteket szülnek. Az ismétlődő tettek pedig szokásokká válnak, és a szokások alakítják a jellemet. Ha odafigyelünk az apró dolgokra, akkor már nem kell tartanunk attól, hogy a nagyobb dolgok beszennyeződnek és megromolnak. 

Legyen a Biblia életünk szabályozója. A mennyei világegyetem megdöbbenéssel figyeli, hogy azok az emberek, akik az Igét hirdetik, nem minden esetben gyakorolják az igazságot. Csak kevesen értik meg, hogy mit jelent tökéletesnek lenni Jézus Krisztusban, Isten kinyilatkoztatott akaratában. Azzal viszont senki sem gyalázza meg az Igét, ha beépíti a gyakorlati életébe, és olyan szokásokat alakít ki, amelyek fejlesztik a jellemét. – The Upward Look, 89./old.