Csendes órák, meghitt percek

2026. július 27., hétfő

Krisztus és a hittestvérek iránti önzetlen szeretet

(1Korinthus 9:1-27). Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? (2) Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. (3) Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálnak. (4) Vajon nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? (5) Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? (6) Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? (7) Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a juhok tejéből? (8) Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? (9) Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten, (10) vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. (11) Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? (12) Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. (13) Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomi eledelből esznek, és akik az oltár körül szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? (14) Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. (15) Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután. Mert jobb volna inkább meghalnom, mint hogy valaki dicsekedésemet alaptalanná tegye. (16) Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! (17) Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. (18) Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal. (19) Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. (20) A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. (21) A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. (22) Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. (23) Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban. (24) Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. (25) Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. (26) Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, (27) hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. /RÚF/

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy amikor (1Korinthus 9. fejezetében) Pál az apostoli tisztét védelmezi, annak semmi köze a szeretettel és ismerettel kapcsolatos korábbi diskurzushoz. Arról azonban nem feledkezhetünk el, hogy a Bibliát eredetileg nem fejezetenként írták. Pál tanítása (1Korinthus 9. fejezetében) nem válik külön az előző szakasztól. Itt a Krisztus és a hittestvérek iránti önzetlen szeretet gyakorlati példáját látjuk. A szeretet jegyében Pál lemond bizonyos jogairól.

„együnk és igyunk.” (1Kor 9:4) Az étel és az ital itt általánosságban az anyagi segítséget jelenti. Apostolként Pálnak jogában állt pénzügyi támogatást kapni azoktól, akiknek szolgált. Kora más vallási vezetői is azt tették, ő azonban nem tartott rá igényt, sátorkészítésből élt meg

(ApCsel 18:3). és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. /RÚF/

„keresztyén feleségünket magunkkal vigyük”. (1Kor 9:5) /ÚRK/

Az apostolok, ha házasok voltak, misszióútjukra a gyülekezet költségén magukkal vihették a feleségüket. Misszionárius házaspár volt például Priscilla és Akvila, vagy Andronikus és Junia.

(Róm 16:3). Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! /RÚF/

(Róm 16:7). Köszöntsétek Andronikoszt és Júniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb jutottak hitre Krisztusban! /RÚF/

Pál azonban nem volt házas, de megnősülhetett volna, és akkor őt is elkísérhette volna a felesége a mindkettőjüknek járó támogatásból.

(1Kor 7:8). A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. /RÚF/

„hogy ne dolgozzunk.” (1Kor 9:6)

Pál és Barnabás jogosult volt fizetségre a missziómunkája után (1Kor 9:4-6)

Mesterségére nézve Pál sátorkészítő volt (ApCsel 18:3),

az viszont nem ismert, hogy Barnabás mivel foglalkozott. Annyit tudhatunk, hogy kész volt eltartani magát, roppant nagylelkű ember lévén

(ApCsel 4:36-37). József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, (37) mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. /RÚF/

(1Kor 9:7-11) szakaszában Pál jobban kifejti a (1Kor 9:6. vers) gondolatát, hogy rámutasson, jogukban állt volna anyagi juttatást kapni a gyülekezettől.

(1Kor 9:11-12) „Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek”.

(1Kor 9:14), ÚRK; vö. (1Tim 5:18). Mert azt mondja az Írás: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és „Méltó a munkás a maga bérére”. /RÚF/

„De mi nem éltünk ezzel a jogunkkal” (1Kor 9:12, /ÚRK/ – jelentette ki. Például említi magát az önmegtagadásra

(1Kor 9:1-18),Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal.

... és úgy érvel, hogy Korinthusban az evangélium hirdetéséért tette ezt

(1Kor 9:19-23) (19) Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. (20) A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. (21) A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. (22) Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. (23) Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.

White idézet: Isten Igéje arra tanít, hogy legyünk kedvesek, gyöngédek, irgalmasok és előzékenyek. Ápoljátok Krisztus szeretetét! Minden cselekedetetek hordozza ennek a szeretetnek a kézjegyét. Akik nem Krisztus szavait szólják, és nem az Ő tetteit cselekszik, azok nem az Ajtón át próbálnak bejutni a mennybe.

Ne törekedjetek rideg, keresztényietlen méltóságra, mert az nem hívő élet és nem kereszténység. A Krisztus arcáról áradó fényre van szükségetek, ami azt eredményezi, hogy a ti arcotokról is az Ő szeretetének világossága ragyogjon. Tegyétek félre kőkemény méltóságotokat. Isten sosem mondta, hogy ilyennel kellene rendelkeznetek. Szívetek töltekezzen be Krisztus szeretetével, és akkor az arcotokról krisztusi kedvesség fog sugározni…

Némelyek, bár a szent dolgokban végeznek szolgálatokat, mégsem hisznek Istenben vagy az Ő hatalmában. Erejüket megfeszítve, saját elméleteik alapján próbálják megszerezni az üdvösséget. Ó, mennyire siralmasak és hiábavalóak a megtéretlenek azon próbálkozásai, amelyekkel igyekeznek ellenállni az őket visszahúzó gonosz áramlatoknak! Ezek az emberek azért erőtelenek, mert nem Istenben bíznak…

Isten minden jó adomány örök forrása. Akik Őrá tekintenek és benne bíznak, azok ilyennek ismerik Őt. Akik mennyei Atyjukhoz ragaszkodva szolgálnak, azok hiszik, hogy betartja ígéreteit. Az Úr öröme költözik a szívükbe, és örömük teljes lesz. – This Day with God, 266./old.

Azokkal a tulajdonságokkal kell bírnunk, melyek Krisztus jellemének teljességét alkották – magunkévá kell tennünk szeretetét, türelmét, önzetlenségét és jóságát. Ezekre a tulajdonságokra a jóságos szív jóságos cselekedetei révén lehet szert tenni…A keresztények úgy szeretik a körülöttük élőket, mint drága lelkeket, akikért Krisztus meghalt. Nem létezhet szeretet nélküli keresztény, mert „Isten a szeretet”. „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Ez az a gyümölcs, melyet vissza kell adnunk Istennek.

Az Úr mindnyájunknak segítséget nyújt, ahol erre a leginkább szükségünk van az én legyőzésének hatalmas munkája során. Legyen a jóság törvénye ajkaidon és a kegyelem olaja a szívedben! Ennek csodás eredményei lesznek. Gyengéd, együtt érző és udvarias leszel. Szükséged van erre a kegyelemre. A Szentlelket be kell fogadnunk és be kell engednünk az életünkbe, hogy átformálhassa jellemünket; akkor mintegy szent tűz tömjénként száll fel Istenhez, mint az emberi lélek gyógyítója, nem pedig annak kárhoztatója. Ábrázatunk az isteni képmást tükrözi vissza…Isten minden szolgálatában álló lélektől azt kívánja, hogy a megszentelt élet parazsáról gyújtsa meg tömjénezőjét. A közönséges, harsány szavak, melyek oly könnyedén hagyják el ajkunkat, mind visszaszorulnak, és az emberen keresztül Isten Lelke szólal meg.

Miközben Krisztus jellemét szemléljük, az Ő hasonlatosságára változunk el. Egyedül Krisztus kegyelme képes megváltoztatni a szívet, hogy az Úr Jézus képmását tükrözhessük vissza. Isten arra szólít minket, hogy őhozzá legyünk hasonlatosak – tiszták, szentek és szeplőtelenek. Az isteni képmást kell magunkon hordoznunk. – Isten fiai és leányai, 102./old. (ápr. 5.)

2026. július 26., vasárnap

A szeretet nélküli ismeret Pál és Mózes szerint is értéktelen.

(1Korinthus 8:1-13). Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. (2) Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. (3) De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. (4) Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. (5) Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, (6) nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. (7) Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. (8) Az étel pedig nem visz minket Istenhez közelebb; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. (9) De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között. (10) Mert ha valaki látja, hogy te, akinek ismereted van, a bálványtemplom asztalánál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? (11) És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. (12) Így amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. (13) Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam. /RÚF/

Pál a bálványáldozati hús témáját felhasználva egy mélyebb kérdéssel foglalkozik: a szeretet hiányával. (1Korinthus 8. fejezet) A bálványáldozati hús ügye miatt két csoportra szakadt a korinthusi gyülekezet. Némelyek úgy vélték, hogy mivel tudják, nincsenek más istenek, jogukban áll bármit megenni. (1Kor 8:4) Rájuk utal úgy, hogy „erősek”.

(1Kor 4:10). Mi bolondok vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek. /RÚF/)

A viselkedésüket ellenzőkre mondja, hogy „erőtelenek”. (1Kor 8:9-12) Azért címkézi őket így, mert nem győzték le néhány korábbi, babonás hiedelmüket, amelyeket előző, pogány életükben gyakoroltak. Amikor látták az „erőseket” a bálványoknak áldozott ételekből enni, arra következtethettek, hogy a kereszténységgel összeegyeztethető a bálványimádás. Pál nem akarta, hogy a gyengék megbotránkozzanak az „erősek” miatt. A Biblia negatívan szól a bálványoknak áldozatként vitt ételek fogyasztásáról

(ApCsel 15:20, 29). hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől.

(29) hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!” /RÚF/;

(ApCsel 21:25). A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. /RÚF/;

(Jel 2:14, 20). De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanításához ragaszkodnak, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak.

(20) De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek. /RÚF/

Pál azonban nem tesz ilyen radikális kijelentéseket. Ennek az az oka, hogy elsősorban az egység hiánya aggasztja, amihez az vezethet, ha ismereteik birtokában egyesek helytelenül járnak el. Az apostol nem bírálja az ismeretet, nem mondja rossznak, hanem a gyülekezetben arroganciához és megoszláshoz vezető ismeret ellen emel szót. A szeretet nélküli ismeret nem igazi tudás.

(1Kor 8:2) Helyes ismeret akkor ébred az emberben,

ha szereti Istent és Isten ismeri őt. (1Kor 8:3) /RÚF/

(5Móz 6:4). Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! /RÚF/ versét idézve Pál rámutat: a hívőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy csak egy Isten létezik

(1Kor 8:4-6) Érdekes módon ugyanazt a gondolatmenetet folytatja, mint (5Móz 6:4-5). Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! (5) Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! /RÚF/ szakasza, ahol az egy Istenről szóló kijelentés után következik a felszólítás, hogy „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet”. A szeretet nélküli ismeret Pál és Mózes szerint is értéktelen. Az ismereteikben bízó „erősek” hite szerint ártalmatlan dolog a bálványáldozati ételek fogyasztása.

Pál bizonyos feltételekkel egyetértett velük. Ám ha ez megbotránkoztatja a „gyengéket” (1Kor 8:9), akkor kerülni kell. A keresztényektől elvárható az önmegtagadás gyakorlása, a Krisztus és a többi ember iránti szeretet jegyében.

Pál azzal érvel, hogy szeretet nélkül a tudás bajt okozhat. (1Korinthus 8. fejezet) Milyen helyzetekben lehet rossz az ismeret, ha hiányzik mellőle a szeretet?

White idézet: Akinek szívébe kiöntetett Isten szeretete, az visszatükrözi azt a tisztaságot és szeretetet, ami Istenben van, és amit Krisztus képviselt világunkban. Akinek a szívében Isten szeretete van, az nem ellenséges Isten törvényével szemben, hanem készséges engedelmességet tanúsít minden parancsolata iránt; ez a kereszténység lényege. Aki mindenek felett szereti Istent, az szeretetet fog tanúsítani embertársai iránt, akik a teremtés és a megváltás jogán a Mindenhatóhoz tartoznak. A szeretet a törvény betöltése; és Isten minden gyermekének az a kötelessége, hogy engedelmes legyen parancsolatai iránt.

Isten törvénye, mely tökéletes szentség, a jellem egyetlen igazi próbaköve. A szeretet az engedelmességben mutatkozik meg, és a tökéletes szeretet kiűz minden félelmet. Akik szeretik Istent, pecsétjét viselik homlokukon, és az Ő cselekedeteit cselekszik. Akkor tudnák mindazok, akik kereszténynek vallják magukat, hogy mit jelent a gyakorlatban Istent szeretni! … Bárcsak lenne némi fogalmuk Isten tökéletes szentségéről, magasztosságáról és arról, hogy dicsősége betölti a templomot… Hatalmas befolyásuk lenne a körülöttük lévők életére és jellemére, ami kovászként hatna az emberek között, átalakítva őket Jézus hatalma által. Az erő Forrásához kapcsolódva sohasem gyengülne meg befolyásuk, hanem egyre növekedne. – Isten fiai és leányai, 51./old. (febr. 14.)

A hit nem tudatmódosító szer, hanem ösztönző erő. Ha a Golgotára néztek, nem fog ellankadni a szívetek, és nem késztet majd kötelességetek teljesítésének elmulasztására, hanem olyan hitet eredményez, ami a lélekből kitisztít minden önzést…

Isten gyermekeinek, különösen az Ő kegyelmében újonnan hívőknek, kétféle tévedéstől kell óvakodniuk. Elsősorban abban tévedhetnek, hogy saját cselekedeteiket tartva szem előtt azt gondolják, hogy önerőből képesek összhangba kerülni Istennel. Aki saját cselekedetei által próbál szentté válni és a törvényt megtartani, az a lehetetlennel próbálkozik… Csak Krisztus kegyelme szentelhet meg bennünket hit által.

A másik tévedés, ami nem kevésbé veszélyes, az, hogy ha az ember már hisz Krisztusban, többé nem kötelessége megtartani Isten törvényét, mivel csak kizárólag hit által válhatunk Jézus kegyelmének a részeseivé, és a cselekedeteinknek immár semmi köze sincs a megváltásunkhoz.

Itt azonban észre kell vennünk, hogy az engedelmesség nem csupán külső megnyilvánulás, hanem szeretetteljes szolgálat is. Isten törvénye az Ő természetét tükrözi, a szeretet nagy elvének a megtestesítője, következésképpen ez képezi Isten uralmának az alapját is mennyen és földön… A hit nem mentesíti az embert az engedelmesség alól, viszont a hit, és csakis a hit tesz bennünket Jézus Krisztus kegyelmének a részeseivé, és ez a kegyelem engedelmességre késztet.

Isten elvárja követőitől, hogy legyenek olyanok, mint Jézus volt emberi természetében. Az Ő ereje által kell olyan tiszta és nemes életet élnünk, amilyet az Üdvözítő élt. – The Faith I Live By, 93./old.