Soha el nem múló szeretetel

 

Miután leírja kétségbeejtő állapotunkat, Jézus arról beszél, hogy a helyzetünk nem menthetetlen:

„Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján” (Jel 3:21), /ÚRK/.

Néhányunk számára talán a gyengeségünk és tehetetlenségünk felismerése, Jézus feddésének az elfogadása, a megtérés, az igazság Jézus által kínált köntösének felvétele a legnagyobb kihívás, amivel valaha szembesülünk. Lenyűgöző viszont, hogy Jézus nagyon is jól érti kétségbeejtő állapotunkat, langymelegségünket, és azonosul velünk (miközben Ő sosem volt langymeleg). Azt mondja: „Aki győz… amint én is győztem” (Jel 3:21). Mivel meghalt értünk, legyőzte a bűnt és annak következményeit is. Pontosan érti a bűn ellen vívott csatáinkat, és ezért ígéri, hogy segíteni fog bennünket. A Bibliában sokan elfogadták Isten szövetségi meghívását. Ez a Biblia teljes egészén végigvezető nagy narratíva vagy téma. Amikor ezekre az emberekre tekintünk, látjuk, hogy Isten más és más korokban különféleképpen lépett velük kapcsolatba.

(1Móz 2:7). Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. /RÚF/;

(1Móz 3:8-10). Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. (9) De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (10) Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. /RÚF/

(1Móz 5:24). Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt. /RÚF/

(1Móz 6:13). Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. Elpusztítom hát őket a földdel együtt. /RÚF/

(1Móz 12:1-4). Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! (2) Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. (3) Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (4) Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. /RÚF/

(2Móz 34:29). Azután lejött Mózes a Sínai-hegyről; a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, amikor lejött a hegyről. Azt azonban nem tudta Mózes, hogy arcbőre sugárzóvá vált, amikor Istennel beszélt. /RÚF/

Akár fizikailag együtt sétált a gyermekeivel, akár csak beszélt velük, igazából mindig is arra vágyott, hogy közeli kapcsolatban legyen az emberiséggel. Nem számít, milyen most a kapcsolatod Istennel, akárhogy is legyen, Ő közel akar lenni hozzád:

„A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel. Újra fölépítelek téged, és felépülsz…” (Jer 31:3-4) /ÚRK/.

Akár most kezdődik a napod, akár éppen véget ér, Isten keres téged, és vár, mert közelebb kíván vonni magához. Fel akarja építeni vagy újra akarja építeni a kapcsolatodat vele. Amennyiben végül ez nem sikerül, nem az Ő hibája lesz, hanem kizárólag a tiéd.

White idézet: Kívánságod, hogy az Úr tetszésére élj, ezt pedig megteheted, ha ígéreteiben hiszel. Isten arra vár, hogy kegyelmes tapasztalat kikötőjébe vezessen, s így szól hozzátok: „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” Nyugtalan időket éltetek át, ám Jézus felszólít titeket: „Jöjjetek énhozzám, … s én megnyugosztlak titeket.” Ha Krisztus öröme él a Lélekben, ez az öröm felülmúlhatatlan. „Akkor örvendenek”, mert az a kiváltságuk, hogy az Örökkévaló Szeretet karjaiban megnyugodhatnak…

Isten arra vár, hogy bűnbocsánatának áldását, az életszentségnek ajándékait árassza mindnyájatokra, akik hisznek és elfogadják az általa felajánlott üdvösséget. Krisztus készen áll, hogy a bűnbánó bűnöshöz így szóljon: „Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztettelek téged!” Jézus Krisztus vére az ékesen szóló könyörgés, amely a bűnös érdekében beszél, közbenjár. Ez a vér „megtisztít minden bűntől”.

Kiváltságotok, hogy Jézus szeretetében bízzatok, üdvösségetekre. A legteljesebb, legbiztosabb, legnemesebb módon, hogy mondjátok, Ő szeret engem, elfogad engem, benne bízom, mert életét adta értem. Minden kételyt a legjobban eloszlat, ha kapcsolatunk van Krisztus jellemével. Ő mondja: „Aki énhozzám jő, azt semmiképpen ki nem vetem.” Más szóval, nem vethetem ki, mert szavamat adtam, hogy elfogadom. Fogjad Krisztust szaván, ajkad pedig hirdesse, hogy győzelmet arattál. – Bizonyságtételek lelkészeknek, 516-517./old.

Amikor a bűnös a kereszthez ér és felnéz arra, aki meghalt üdvössége érdekében, örömmel töltekezhet be a szíve, hiszen megbocsáttattak a bűnei. A kereszt elé térdelve a legmagasztosabb helyre jutott, ahová ember kerülhet. Jézus Krisztus arcáról Isten dicsőségének ismerete sugárzik, ajkai pedig megbocsátást szólnak: „Immár éljetek, ti bűnösök! Megtérésetek elfogadást nyert, mert én megtaláltam a megváltás útját.”

A kereszt által tanuljuk meg, hogy mennyei Atyánk végtelen és örök szeretettel szeret, és az anyai szeretetnél mélyebb szeretettel vonz magához. Nem csoda, hogy Pál ki tudta jelenteni: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében.” Hasonlóképpen a mi előjogunk is, hogy dicsekedhetünk a golgotai kereszttel, és teljes valónkat átadhatjuk annak, aki életét adta értünk. Utána pedig, ha már az arcáról sugárzó szeretet ránk ragyog, ezt a világosságot tovább áraszthatjuk a sötétségben élőkre is. – Our High Calling, 46./old.

Feddés, megtérés és a jutalom

 

„Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem – mondja Jézus. – Légy buzgó tehát, és térj meg” (Jel 3:19), /ÚRK/

Senki sem mondhatja azt igazán, egyetlen másodpercre sem, hogy Jézus nem törődik velünk vagy a jövőnkkel. Mennyivel könnyebb lett volna neki, ha egyszerűen lemond az emberiségről, és nem csinálja végig a fájdalmas utazást, amit végül mégis választott a földön, mert annyira szeret minket. Ez az oka annak is, hogy megfedd bennünket jelenlegi állapotunk miatt. Sokkal mélyebb és erősebb kapcsolatra vágyik velünk. Nem elégedhet meg ingadozó hozzáállásunkkal, nem hagyhat minket a „majd megyek, ha szükségben leszek” gondolkodásunkban. Ahelyett, hogy hagyna, inkább megfedd minket, hogy ez a javunkra váljon. Azt mondja: térj meg! Addig azonban nem vagyunk erre képesek, míg nem látjuk be, hogy a dolgaink rosszul állnak. Pont ezért arról beszél, mi a baj velünk: azt gondolod, hogy gazdag vagy, miközben „nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy”. (Jel 3:17), /ÚRK/

(Jel 3:20). Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. /RÚF/

Gyönyörű és rendkívül magasztos kép, amit látunk. Az egész világegyetem teremtő Istene veled és velem akar együtt étkezni. Kölcsönös elkötelezettségre és jó beszélgetésre vágyik velem és veled, finom étel mellett. Közeli, benne megmaradó kapcsolatot akar velünk, és arra kér, hogy éljünk a meghívásával. Krisztus türelemmel vár, miközben kopog szíved ajtaján. Láthattál már erről képeket például gyerekkönyvekben, ahol egy magas, kegyelmes Megváltót rajzolnak meg, aki szelíden kopog az ajtón. Nem tolakodó és nem erőszakos, ahogy beszélgetésre hív. Nem veszi át az irányítást erőszakkal az időd vagy elfoglalt életed felett. Viszont az idő rövid, tehát ha hallod Őt, nyisd meg a szíved ajtaját! Ő ott áll, hogy belépjen az életedbe. A kép azt a kapcsolatot illusztrálja, amit Jézus mindegyikünkkel ki akar alakítani. Gondolod, hogy majd egykor, amikor személyesen találkozol vele, amikor a koronádat a lába elé helyezed, hogy imádd Őt, és amikor ezerszer tízezrekkel fejezed ki a tiszteletedet Teremtőd iránt

(Jel 4:9-11). És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, (10) leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: (11) Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. /RÚF/;

(Jel 5:11-14). És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; (12) és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! (13) És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! (14) A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt. /RÚF/

...és amikor visszagondolsz majd a földi próbákra, amelyek ekkorra minden jelentőségüket elvesztik majd, bármit is megbánsz majd abból az időből, amit Jézussal töltöttél a földön?

Most, éppen most, Jézus kopog a szíved ajtaján. Hív téged. Tudatos döntést kell hoznod, hogy megnyitod az ajtót.

White idézet: Csak az élő Isten pecsétjét elnyerő ember léphet be a szent város kapuin. Azokra helyezik Isten pecsétjét, akik jellemükben Krisztushoz hasonlók. Amint a viasz átveszi a pecsét lenyomatát, úgy veszi át a lélek is Isten Lelkének lenyomatát, és megtartja Krisztus képmását. Sokan nem fogják elnyerni Isten pecsétjét, mivel nem tartják meg parancsolatait, vagy nem termik meg a szentség gyümölcseit.

A hitvalló keresztények nagy tömegére keserű csalódás vár Isten napján. Nem lesz homlokukon az élő Isten pecsétje. A langymelegek, a félszívvel szolgálók sokkal nagyobb gyalázatot hoznak Istenre, mint a nyíltan hitetlenek. Sötétben tapogatóznak, amikor az Ige déli verőfényében járhatnának, a sohasem tévedő Isten irányítása alatt.

A Bárány azokat vezeti az élő vizek forrásához, azok szeméről töröl le minden könnyet, akik most elfogadják Isten szavát…

Ne kövessünk, ne utánozzunk embereket! Nincs olyan bölcs ember, aki mérvadó lehetne. Jézusra tekintsünk, aki teljes az igazságosságban, és tökéletes a szentségben. Ő hitünk kezdeményezője és bevégzője, a példakép. Az Ő tapasztalatára, lelkületére kell eljutnunk. Jelleme a példánk. Tereljük hát el gondolatainkat az élet bizonytalanságairól és nehézségeiről, s tekintsünk Jézusra. Ha Krisztust szemléljük, az Ő képmására alakulhatunk át.

Jézus Krisztusra bízvást nézhetünk, hiszen Ő mindenben bölcs. Amint Megváltónkra tekintünk és gondolunk, Ő formálódik ki bennünk a dicsőség reménységeként. Törekedjünk hát minden Istentől nyert erőnkkel, hogy a 144 000 között legyünk! – Maranatha, 241./old. (augusztus 21.)

Akik csak félszívvel élik meg a kereszténységüket, azok gonoszabbak a hitetleneknél, mivel álnok szavaik és ingadozó magatartásuk sokakat tévelygésbe visz. A hitetlen megmutatja igazi arcát. A lágymeleg keresztény azonban mindenkit megtéveszt. Nincs ezen a világon jó ember, mint ahogyan jó keresztény sem. Sátán olyan munkára használja fel ezeket az embereket, amilyet mással nem végeztethet el.

Az önimádat kizárja a Krisztus iránti szeretetet. Aki csak önmagának él, Laodiceához tartozó lágymeleg – sem hideg, sem hév. Az első szeretet lángja sajnálatos önzésbe züllött. A Krisztus iránti, szívben lakozó szeretet cselekedetekben nyilvánul meg. Ha ez a szeretet gyenge, elsatnyul az azok iránti szeretet is, akikért Krisztus meghalt. Látszólag csodálatos lelkesedés mutatkozhat a szertartások iránt, csakhogy ez csupán önös vallási alap. Krisztus kijelenti, hogy az ilyenek nem felelnek meg az Ő ízlésének.

Adjunk hálát az Úrnak, hogy bár népes az ilyen emberek tábora, még mindig van alkalom a megtérésre. – Our High Calling, 348./old.

Jelen lelki helyzetünk

Elgondolkodtál valaha azon, mit mondhatna Jézus, ha le kellene írnia a vele való jelenlegi kapcsolatunkat? Talán azt mondaná, hogy igen, erős a kapcsolatunk, vagy talán azt, hogy azért régen jobb volt. Vagy mit mondhatna, ha az utolsó időben élő népéről kellene elmondania, hogy mit lát? A helyzet az, hogy (Jel 3:14-22) verseiben a Megváltó pont ezekre a kérdésekre ad választ.

(Jel 3:14-22). A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: (15) Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! (16) Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. (17) Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: (18) tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (20) Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (21) Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. (22) Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! /RÚF/

Annak a kijelentésével kezdi, hogy Ő „a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete” (Jel 3:14). Márpedig a hű és igaz tanúbizonyság nem hazudik, hanem nyíltan és őszintén beszél.

Jézus kijelenti nekünk, az utolsó idők népnek, hogy tudja, kik vagyunk. Sem melegek, sem hidegek nem vagyunk, mivel a saját nézőpontunk szerint semmire sincs szükségünk. A napok, hetek egyre múlnak, és mi alig foglalkozunk Istennel, és azt hisszük, mindez elég. Csakhogy ez önbecsapás. Sokkal nagyobb szükségünk van Jézusra, mint ahogy el tudnánk képzelni. Bárcsak teljes szívvel tudnánk szeretni Őt, teljes szívvel tudnánk érte élni, vagy hagyni az egészet! Isten szemében még az iránta való közömbösség is jobb, mint a félszívvel való követés. Jézus azt mondja, hogy emiatt kivet bennünket a szájából. Ám mindez még nem következett be, és arra kér minket, hogy hozzunk jó döntéseket vele kapcsolatban.

A régi időkben valamit „venni” leginkább barterben való cserét vagy szimpla cserekereskedelmet jelentett. Jézus ebben az igeszakaszban nagylelkű ajánlatot tesz nekünk: problémás életünkért cserébe saját aranyát kínálja, általa készített fehér ruhát és szemgyógyító kenőcsöt. Az igazsága hibátlan köntösével akar befedni bennünket, meg akarja nyitni a szemünket, hogy lássuk, hogyan változtat meg mindent az életünkben a tényleg megfelelő kapcsolat vele. Mindazt kínálja, amire tényleg szükségünk van, leginkább azért, mert pont azt nem tudjuk magunknak biztosítani, amire tényleg szükségünk van. Egyedül Ő képes ezeket megadni, és nekünk adja, ha mi is ezt akarjuk.

White idézet: A Krisztus idejében élő zsidókhoz hasonlóan ma is sokan hallják az igazságot és hisznek, mégsem hajlandók az engedelmesség útjára lépni és elfogadni az igazságot úgy, ahogy az Jézusban felfedezhető. Attól tartanak, hogy elveszítik a világi előnyöket. Elméjük összhangban van az igazsággal, csakhogy ez engedelmességet, önmegtagadást és kereszthordozást feltételez, mint ahogy azt is, hogy nem szabad emberben vagy emberi erőben bízniuk, ezért elfordulnak a kereszttől. Letelepedhetnének Jézus lábai elé, hogy naponta tanuljanak attól, akinek az ismerete maga az örök élet, de ezt nem akarják.

A megváltott lélek vesse alá saját terveit, önfelmagasztaló, nagyratörő céljait, és járjon azon az úton, amit Jézus mutat számára. Értelmét alá kell vetnie Jézusnak, hogy Ő megtisztíthassa és megfinomítsa. Ez akkor valósul meg, amikor az Úr Jézus tanításait megfelelő módon fogadják el. Az énnek még abban az esetben is nehéz naponta meghalnia, ha Isten kegyelmének csodálatos megnyilatkozása feltárja azt a szeretetet, amellyel Ő megelégíti a lélek szükségleteit.

Ó, mily nagy szükségünk van jobban megismerni az Úr Jézust! Igazodnunk kell akaratához, terveit kell teljesítenünk és teljes szívből ki kell jelentenünk: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Felettébb vágyom látni, hogy gyülekezeteink sokkal jobb állapotba kerülnek, mint most, mivel lágymeleg vallási életünkkel minden nap megszomorítjuk a Szentlelket. Krisztus mondta: „Sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.” (Jel 3:15-16)

Ó, mennyire magasztalt és dicsőített lehetne Krisztus a világiak és az istentelenek előtt, ha a követői azok lennének, akiknek vallják magukat – igazi keresztények, akik Krisztus szerelemének késztetésére megismertetik Őt a bálványimádó világgal, és rámutatnak arra az éles ellentétre, ami húzódik az Istent szolgálók, és az Őt nem szolgálók között… Beszélnünk kell az embereknek Krisztus szeretetéről, ehhez azonban tapasztalatból kellene ismernünk, hogy milyen is az, amikor ez a szeretet a szívben lakozik. Ha kihasználják a kínálkozó alkalmat, akkor mindenkinek bőven lesz lehetősége a munkára. – This Day with God, 64./old.

A magukat Isten gyermekeinek vallók közül sokaknak az állapota a Laodiceához intézett üzenetet igazolja. Isten szolgái előtt felbecsülhetetlen értékű igazságok lettek feltárva, amelyek gyakorlatba ültetve megmutatják a különbséget az Istent szolgálók és az Őt nem szolgálók között…

A Biblia Isten felfoghatatlan gazdagságainak tárháza. Ám akik nem ismerik az igazságot, nem értik meg olyan mértékben, ahogyan megérthetnék. Szívükben és életükben nincs meg Krisztus szeretete. Az Ige kutatója az élő kútforrásból merít. Az egyháznak az Ige lelkiségéből kell innia. Az Istenért végzett szolgálatnak különbnek kell lennie gyenge vallási tapasztalatnál, amelyből hiányzik az élet és az érzelem, és amely a hívőket elkülöníti a hitetlenektől. – Our High Calling, 348./old.

Szembenézés a valósággal

„Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Jn 15:9)

Miként írnád le az Istennel való jelenlegi kapcsolatodat? Életteli és erős? Elég időt fektetsz bele, kutatod ihletett Igéjét, és úgy beszélsz hozzá, mint egy baráthoz? Ha igen, mennyi az az idő, amit ezekkel a dolgokkal töltesz? Érzel-e késztetést arra, hogy megoszd másokkal az Istennel való közösséged dolgait, csak mert ez a legcsodálatosabb kapcsolati szál az életedben? Mondhatjuk, hogy igen, újra és újra rápillantasz, de ha őszintén szembenézel magaddal, ki kell mondanod, hogy valójában már nem is olyan erős, mint lennie kellene. Vagy az is lehet, hogy a két végpont között található valahol, azon a tájon, amit a Biblia úgy jellemez, hogy „lágymeleg”

(Jel 3:16). Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. /RÚF/

 White idézet: Az Istennel való kapcsolat kialakulásában a megújult ember csak visszakerült az Úrral való közösségébe… Elsősorban családja és legközelebbi rokonai iránt elkötelezett. Semmi sem menti fel, ha elhanyagolja a belső kört egy nagyobb külső kör érdekében. A végső számadásban apák és anyák felé felteszik a kérdést, mit tettek és mondtak, hogy biztosítsák a rájuk bízott lelkek üdvösségét és azt a felelősséget, hogy elvitték őket a világba? Vajon elhanyagolják bárányaikat, idegenek gondjaira hagyva őket? A másokért végzett sok jó nem törli el Isten iránti tartozásunkat: a gyermekeinkről való gondoskodást. Családunk lelki jóléte az első.

Gyermekeink helyes nevelése és elméjük formálása az az anyákra bízott legnagyobb küldetés, amit valaha halandókra bíztak.

Amikor csak felvállalod a hozzád legközelebb állókért rajtad nyugvó felelősséget, akkor Isten megáld téged és meghallgatja imáidat. Túl sokan vannak, akik csak kifelé végeznek misszió munkát, miközben saját háznépük szűkölködik az efféle erőfeszítések tekintetében – és elpusztulnak az elhanyagoltság miatt. Az elsődleges missziómunka arra ügyelni, hogy szeretet, világosság és öröm áradjon az otthonba. Ne törekedj arra, hogy valami nagy életmód, vagy egyéb misszió munkát végezz, amíg nem tettél eleget otthoni kötelességeidnek. Minden reggel arra kell gondolj, mit tehetsz ma? Milyen kedves és szelíd szót szólhatnék? Az otthoni kedves szavak olyanok, mint az áldott napsugár. A férjnek, a feleségnek és a gyermekeknek egyaránt szükségük van rájuk… Minden szívnek arra kellene vágyódnia, hogy olyan sokat nyerjen a mennyből, amennyit csak lehetséges. – Isten fiai és leányai, 252./old.

Isten szolgálatában nincs középút… Senki se számítson arra, hogy miközben kompromisszumot köt a világgal, örülhet az Úr áldásainak is. Bárcsak Isten népe kijönne és elszakadna a világtól. Jobban kellene vágynunk mennyei Atyánk akaratának teljesítésére. Bárcsak az igazság ránk ragyogó fényét úgy fogadnánk, hogy fényes sugarai rólunk szétáradhassanak a világra. Bárcsak meglátnánk, hogy a rendelkezésünkre álló hit késztetésére lehetünk jobb férfiak és nők, mivel hitünk élő valóság, jellemünk megszentelője és életünket átformáló erő… Bárcsak mennyei dolgokról beszélgetnénk. Vegyük körül magunkat a keresztény vidámság légkörével. Mutassuk meg, hogy vallásunk képes kiállni a próbát. Bárcsak jóságunk, türelmünk és szeretetünk által bemutatnánk a világnak hitünk erejét. – Our High Calling, 305./old.

Kit választunk, melyik úton haladunk?

Amikor a lélek aláveti magát Krisztusnak, új erő veszi birtokába az új szívet. Olyan változás megy végbe, amelyet az ember maga sohasem képes véghezvinni. Természetfeletti munka ez, természetfeletti elemet visz az emberi természetbe. A Krisztusnak alárendelt lélek az Ő vára lesz, melyet megtart e lázadó világban. Szándéka az, hogy az övén kívül semmilyen hatalmat ne ismerjenek el. A mennyei közbenjárók által így birtokba vett lélek már bevehetetlen a Sátán ostromának. Ám, ha csak alá nem vetjük magunkat Krisztus irányításának, a gonosz fog uralkodni felettünk. Elkerülhetetlenül a világ feletti uralomért vívó két nagyhatalom egyike vagy másika irányít bennünket. Nem szükségszerű, hogy szabad akaratból a sötétség országának szolgálatába álljunk, uralma alá kerüljünk. Csak éppen el kell mulasztanunk a szövetségkötést a világosság országával. Ha nem működünk együtt a mennyei közvetítőkkel, akkor Sátán veszi birtokba a szívet, s lakóhelyévé teszi. A gonosz elleni egyetlen védekezés az, ha hit által Krisztus lakozik a szívben, igazságban. Hacsak nincs élő kapcsolatunk Istennel, sohasem állhatunk ellent a szentségtelen hatásoknak – önszeretetnek, saját vágyaink kielégítésének, a bűnre való kísértésnek. Lemondhatunk számos rossz szokásról, egy időre elhagyhatjuk Sátán társaságát, de ha nincs élő kapcsolatunk Istennel, ha nem vetjük alá magunkat neki percről percre, vereséget szenvedünk. A Krisztussal fenntartott személyes ismeretség és folytonos közösség híján az ellenség kénye-kedvének vagyunk kiszolgáltatva, s végül az ő parancsait kell végrehajtanunk”. (Ellen G. White: Jézus élete.  266-267./old.)

Üzenet a Laodiceának

 

(Kol 2:1-3). Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, (2) hogy szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. (3) Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. /RÚF/

(Kol 4:16-18). Amikor pedig felolvasták nálatok ezt a levelet, gondoskodjatok arról, hogy a laodiceai gyülekezetben is felolvassák, de arról is, hogy a Laodiceából érkezett levelet ti is felolvassátok. (17) És mondjátok meg Arkhipposznak: Legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban! (18) A köszöntést én, Pál írom a saját kezemmel. Ne feledkezzetek meg az én fogságomról! Kegyelem veletek! /RÚF/

Isten népének történelmét áttekintve újból és újból ugyanazokat a problémákat látjuk. A próféták azért panaszkodtak, mert Izrael népe világi módon akarta tisztelni az Urat. Felszólították őket, hogy térjenek meg, még mielőtt túl késő lenne. Ézsaiás így kesergett:

  „Milyen paráznává lett a hű város” (Ézs 1:21), /ÚRK/! Biztatta a népet, hogy térjenek vissza Istenhez, nyerjenek bűnbocsánatot, tisztuljanak meg. 

(Ézs 1:16-20). Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat, (17) tanuljatok meg jót cselekedni! Törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák igazát, képviseljétek az özvegy peres ügyét! (18) Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. (19) Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. (20) De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. – Az Úr maga mondja ezt. /RÚF/] 

Keresztelő János (Mt 3:2, 8-10). Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! (8) Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt, (9) és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. (10) A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. /RÚF/ 

 ...és Jézus (Mt 4:17). Ettől fogva kezdte Jézus hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa! /RÚF/; 

(Mt 12:33-37). Ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát. (34) Ti viperafajzatok! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre? Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (35) A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő. (36) De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján: (37) mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bűnösnek. /RÚF/) 

...egyaránt megtérésre hívta az izraelitákat, hogy olyan gyümölcsöt teremjenek, ami megáll a végidei ítéletben. Az apostolok üzenete is hasonló. 

(ApCsel 2:38). Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. /RÚF/; 

(ApCsel. 3:19). Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; /RÚF/; 

(ApCsel 17:30). A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. /RÚF/;

 (2Kor 7:9-10). de most már örülök. Nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy szomorúságotok megtéréshez vezetett: mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben nem vallotok kárt. (10) Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. /RÚF/

(Ézs 60:1-3). Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. (2) Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. (3) Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. /RÚF/

(Jel 18:1-4). Ezek után láttam, hogy egy másik angyal leszállt a mennyből: nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet. (2) És ezt kiáltotta erős hangon: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely ördögök lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan lélek, minden tisztátalan madár és minden tisztátalan és utálatos állat rejtekhelyévé lett. (3) Mert féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői. (4) Hallottam, hogy egy másik hang szól az égből: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; /RÚF/

(Ézs 62:1-5). Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya. (2) Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes király. Új neveden szólítanak téged, amelyet az Úr maga ad majd neked. (3) Ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. (4) Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az Úr, és országodnak ő lesz a férje. (4) Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened. /RÚF/

(Jel 19:7-8). Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, (8) és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. /RÚF/

Isten egyesíteni fogja a mennyet és a földet. A nagy küzdelem miatt azonban ezt szakaszosan kell végrehajtania. 

1. A Golgotánál Sátán elvesztette a mennyei lények még megmaradt rokonszenvét is.  (Jn 12:31). Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme./RÚF/

2. Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett szolgálatával, az ítélettel Isten népe készséges lesz „minden jóra”, hogy cselekedjék „az Ő akaratát” felkészülnek a mennyre.  (Zsid 13:21). tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. /RÚF/) 

3. A millenniumi ítélettel és utána a végítélettel örökre elrendeződik minden kérdés, ami addig megmaradt. A bűn és a meg nem térő bűnösök elpusztulnak a tűz tavában, ami megtisztítja a földet is. (Jel 21:8). De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak a tűzzel és kénnel égő tóban lesz a helye: ez a második halál. /RÚF/ 

4. A menny és a föld csak a bűn eltörlése után egyesülhet végre. (Jel 21:3). Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, /RÚF/

White idézet: Isten Fia leszállt, hogy az elesetteket felemelje. Otthagyta a magasságot, a bűn nélküli világokat, a kilencvenkilencet, akik szerették Őt, és lejött erre a földre, ahol „megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért”. (Ézs 53:5) Minden dologban hasonlóvá vált testvéreihez; olyan testet öltött fel, mint a mienk. Megtapasztalta, mit jelent éhesnek, szomjasnak és fáradtnak lenni. Táplálékkal tartotta fenn életét, és alvással erősítette testét. Idegen és vándor volt a földön – a világban élt, de nem e világból való volt. Megkísértetett és háboríttatott, ahogyan napjainkban is férfiak és nők megkísértetnek és háboríttatnak, de a bűntől mentes maradt. Mindenkor gyöngéd, részvétteljes, szeretetteljes volt, másokkal szemben elnéző. Isten jellemét így szemléltette lényében. „Az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk…, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14) 

A kolosséi hívőket a pogányság szokásai és befolyása vette körül, abban a veszélyben forogtak, hogy elszakadnak az egyszerű evangéliumtól. Pál tehát ettől óvta őket, amennyiben Krisztusra, mint egyedül megbízható vezetőjükre irányította tekintetüket. „Mert akarom, hogy tudtotokra legyen” – írta nekik –, „hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak és mindazokért, akik nem láttak engem személy szerint e testben, hogy vigasztalást vegyen az ő szívük, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére.” (Kol 2:1-2) 

„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel... Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne. Meggyökerezvén és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással. Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való. Mert Őbenne lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg. És Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.” (Kol 3:4, 6-10) 

Krisztus előre megmondta, hogy hitetők lépnek fel, akiknek befolyása által „a gonoszság megsokasodik” és „a szeretet sokakban meghidegül”. (Mt 24:12) Ezek felől intette a tanítványokat, mert innen nagyobb veszélyek fenyegetik a gyülekezetet, mint üldöző ellenségeik részéről. Pál is ismételten óva intette a hívőket ezektől az álnok tanítóktól. Elsősorban ettől a veszélytől óvakodjanak; mert amennyiben befogadják ezeket a hamis tanítókat, a tévelygésnek nyitják meg a kaput. Az ellenségnek lehetővé teszik, hogy az újonnan megtérteknek lelki ítélőképességét elhomályosítsa, és bizalmukat megrendítse. Krisztus a zsinórmérték, akihez szabva kell megvizsgálni az előadott tanokat. Mindazt utasítsák vissza, ami tanaival nem egyezik. A bűnért megfeszített, halottaiból feltámadt és mennybe felszállt Krisztus – ez az üdvösség tudománya, amelyet elsajátítaniuk és tanítaniuk kell. – Az apostolok története, 472-473./old.

E világban élve, de nem ahhoz ragaszkodva

 (Kol 4:14-15). Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. (15) öszöntsétek a laodiceai testvéreket, aztán Nimfát és a házánál levő gyülekezetet. /RÚF/

(2Tim 4:10-11). mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába. (11) Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban. /RÚF/

János apostol arra tanít, hogy „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete”. (1Jn 2:15), /ÚRK/ Lukács annyira szerette Jézust és az Ő országát, hogy mindvégig, bármi áron Pál mellett maradt, de Démász jobban szerette ezt a világot, mint az eljövendőt. 

(Mk 13:32-37). Azt a napot viszont vagy azt az órát senki nem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. (33) Vigyázzatok, virrasszatok! Mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő. (34) Amint az útra kelő ember is, amikor elhagyja házát, megbízza szolgáit, mindegyiket a maga feladatával, az ajtóőrnek is megparancsolja, hogy vigyázzon. (35) Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor tér vissza a ház ura; este vagy éjfélkor, kakasszóra vagy reggel; (36) ha váratlanul megérkezik, nehogy alva találjon titeket! (37) Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok! /RÚF/ 

(Tit 2:11-14). Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, (12) és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, (13) mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, (14) aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. /RÚF/ 

(2Pt 3:10-14). De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. (11) Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, (12) akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! (13) De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik. (14) Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben. /RÚF/ 

(Jel 3:17-21). Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: (18) tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. (19) Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! (20) Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. (21) Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. /RÚF/

Jézus és az apostolok gyakran figyelmeztettek: „Vigyázzatok”, legyetek éberek, álljatok készen, hogy az Úr visszatérése ne érjen meglepetésként! Sajnos sokan nem végzik el a felkészülés szükséges feladatait, mint ahogy a tanítványok sem fogadták meg Jézus szavait: „Vigyázzatok és imádkozzatok.” (Mk 14:38) Az egész onnan indul ki, hogy ki vagy mi lakik a szívünkben, ugyanis nem szolgálhatunk két urat. A Laodiceának szóló üzenetben Jézus pontos receptet ad. Először is térjünk meg bűneinkből. Másodszor ki kell tárni a szívünket Jézus előtt, engedjük, hogy birtokába vegye. Harmadszor pedig így tehetünk szert a hit és a szeretet tűzben megpróbált „aranyára”, így győzhetjük le a kísértéseket. 

White idézet: Dániel államférfiként szolgált Babilonban… Hűséges szolgálata révén arról tett bizonyságot a babilóniaiaknak, hogy az ő Istene élő Isten, Isten akarata szerint nem csupán egy faragott kép, mint az általuk imádott istenek. Az Úr meg akarta mutatni nekik, hogy van nagyobb király Babilon királyánál – Isten, akit a héber ifjak imádnak. Ők Istent magasztalták. Tudták, hogy az igazság elvei alapján kell élniük, ezért elutasították a király asztalánál felszolgált húst és bort. Mivel megtartóztatták magukat a tiltott ételektől, ezért határozott különbség mutatkozott az ő ábrázatuk és azok ábrázata között, akik kielégítették az étvágyukat. 

Sokan gúnyolódtak velük, de ezek az ifjak készek voltak hűséget tanúsítani még az apró dolgokban is. Ezért az ábrázatuk sokkal szebb volt, mint azoké, akik ettek a király ételeiből. Egyszerű étrendjüknek köszönhetően tiszta maradt az elméjük. Jobban fel tudtak készülni a tanulásra, mivel sosem tapasztalták meg a nehéz ételek okozta kellemetlenségeket. Fizikai szempontból is felkészültek a munkára, hiszen sosem voltak betegek. Tiszta elmével gondolkodhattak és dolgozhattak. Istennek engedelmeskedve olyan dolgokat végeztek, amelyek erősítették felfogóképességüket és memóriájukat. Isten úgy rendelkezett, hogy Dániel és társai által a babilóniai emberek megismerjék a zsidók vallását, és megtudják, hogy Isten uralkodik minden birodalom fölött… 

Az Úr azt szeretné, hogy a hetednapi adventisták hasonlóképpen tegyenek bizonyságot róla. Ne rejtőzzenek el a világ elől. A világon kell élniük, de nem a világban. Magatartásuk által el kell különülniük a világtól. Tiszta jellemet kell bemutatniuk, hogy a világ megláthassa: az igazság, amiben hisznek, teszi őket őszintévé minden cselekedetükben, és akikkel kapcsolatba kerülnek, megérthessék, hogy az igazság által szentelődtek meg, és hogy az elfogadott igazság teszi őket Isten fiaivá és leányaivá, a mennyei Király gyermekeivé, a királyi család hűséges, igazságos és nemes tagjaivá… 

Munkánkat érdemes jól végezni. Legyünk hűségesek a legapróbb feladatokban, mint ahogy abban is, ami a legnagyobb áldozatot követeli meg. Mindazoknak, akik Dániel példáját követve tesznek bizonyságot az igazságról, és a mértékletesség elvei alapján élnek és cseleksznek, az Úr olyan bátorítást nyújt, amilyet Dánielnek nyújtott. – Christ Triumphant, 352./old., december 11. 

Tökéletesen, teljes meggyőződéssel

 Már több könyvet írtak a céltudatos életről és gyülekezetről. A „céltudatosság” még önmagában talán nem feltétlenül elég, de a világos „célra összpontosító” hozzáállás alapvetően fontos minden értelmes dolog elvégzéséhez. Pál, a munkatársai és a többi apostol élete és szolgálata az ilyen összpontosítás remek példája. 

Fil 3:13-14. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. /RÚF/

 Az eredmények magukért beszélnek: az evangélium szélsebesen terjedt az egész Római Birodalomban, sőt még azon túl is. 

(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/) Ugyanilyen összpontosításra van ma is szükség. 

(Kol 4:12-13). Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata. (13) Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak. /RÚF/

Epafrásznak valószínűleg fontos szerepe volt abban, hogy az evangélium eljutott Kolosséba és más, közeli városokba is, mint Laodiceába és Hierápoliszba. Üdvözletei és imádságai bizonyára nagy bátorítást jelentettek e gyülekezetek tagjainak. Imájában Epafrász egyértelműen arra fókuszált, hogy „megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Isten minden akaratában”. (Kol 4:12), /ÚRK/ Vizsgáljuk meg ennek az imának a fontos elemeit! 

Megállhassatok. A görögben ez a szó azt jelenti, hogy erősen, mozdíthatatlanul állni, ami csak úgy lehetséges, ha „alapos és erős” az ember hite, meggyőződött az evangélium igazságáról. 

(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/)

 Pál többször is használja, utalva „az ördögnek minden ravaszságával” (Ef 6:11) vívott küzdelemre, illetve arra, hogy Isten erejével kell ellenállni a sötétség erőinek, felöltözve „az Isten minden fegyverét”. 

(Ef 6:10-18). Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. (11) Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/; 

 (2Tim 2:19). Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” /RÚF/

Tökéletesen. Ez a szó a jellem tökéletességére utal, aminek legfőbb kifejeződése az áldozatos szeretet. 

(Mt 5:44, 48. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, (45) hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (46) Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? (47) És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? (48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. /RÚF/

 Azoknak a tökéletességéről van itt szó, akik nem állítják, hogy „már elérték volna”. 

(Fil 3:12-15). Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. (13) Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (15) Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; /RÚF/ 

Teljes meggyőződéssel. Ez a kifejezés erőteljes, azt jelenti, hogy valamit teljesen betölt, teljesen végrehajt. Ábrahámra is vonatkozik, aki „teljesen elhitte”, hogy ígérete szerint Isten képes megtenni azt, ami emberileg lehetetlen. 

 
(Róm 4:21). és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. /RÚF/ Megtaláljuk Pál esetében is, amikor megerősítette őt az Úr, azért, hogy „teljesen elvégezzem az ige hirdetését” (2Tim 4:17), /ÚRK/ 

Az Isten minden akaratában. A „minden” szó átfogó értelmű. Pál maga is azért imádkozott, hogy a kolossébeliek igazán megismerjék Isten akaratát, és járjanak „az Úrhoz méltóan, teljes tetszésére” (Kol 1:9-10, ÚRK), az Ő „dicsőségének hatalma szerint” (Kol 1:11, ÚRK) 

White idézet: A Végtelen – aki egyedül volt, képes rendet és szépséget teremteni a természet sötétségének káoszából és zűrzavarából – képes leigázni az ember lázadó szívét, és életét az isteni akarattal összhangba hozni. Csak az Ő Lelke tudja elfojtani az ember lázadó indulatait... 

Napról napra fejlesztjük a jellemet, és az örökkévalóságnak építünk. Isten azt akarja, hogy életünkkel adjunk példát a világi embereknek arra, hogy milyennek kellene lenniük, és mivé válhatnak a Krisztus evangéliumának engedelmeskedve. Helyezzük magunkat Isten kezébe, hogy úgy bánjon velünk, ahogy a legjobbnak látja… „Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”. (1Kor 3:9) Ha vele együttműködve építkezünk, napról napra szebb és arányosabb lesz az általunk felépített ház az Építőmester keze alatt, és az örökkévalóságon át fennmarad. 

A megszentelődés folyamatos munka, mely az embereket egyre magasabbra és még magasabbra vezeti. Nem hagyja el a szeretetet, hanem behozza az életbe, mint a kereszténység lényegét. 

Krisztus azt mondja nekünk: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5:48) Ő a mi példaképünk. Földi élete során mindig kedves volt, és szelíd. A befolyása mindig „jó illat” volt, mert benne lakott a szeretet teljessége. Soha nem volt keserű és megközelíthetetlen, és nem kötött kompromisszumot a rosszal, hogy kegyelemre szoruljon. Ha mi is az ő igazságosságát bírjuk, akkor olyanok leszünk, mint Ő szelídségben, türelemben és önzetlen szeretetben. Vajon az Ő jelenlétének napsütésében a kegyelme által nem törik össze a szívünk? Őrizzük a hitvallásunkat! Ékesítsük szép jellemvonásokkal az életünket! Nem krisztusi, hanem sátáni a kemény beszéd és tett. Ragaszkodjunk-e tökéletlenségeinkhez és torzulásainkhoz, hogy majd Jézus szégyenkezzen miattunk? Megígérte nekünk a kegyelmét. Ha elfogadjuk, megszépíti az életünket… A torzulásokat jóságra, tökéletességre cseréli. Életünket azok a kegyelmi áldások díszítik majd, amelyek olyan széppé tették Krisztus életét. – Mennyei helyeken, 31./old., január 25. 

Az Úr Jézus a Szentlélek által munkálkodik. A Szentlélek Őt képviseli a Földön. A Lélek által lelki életet sarjaszt az ember szívében, megeleveníti jóra való erejét, megtisztítja a romlottságtól, és alkalmassá teszi Isten országa számára. Jézus nagy áldást áraszthat, és gazdag ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ő a csodálatos tanácsadó, akinek bölcsessége és ereje végtelen. Ha elismerjük Lelkének hatalmát, és alárendeljük magunkat átformáló munkájának, akkor tökéletesen állhatunk elébe. Nagyszerű gondolat! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve”. (Kol 2:910) Az emberi szív nem lehet boldog, amíg át nem adja magát Isten Lelke hatásának, aki a megújult szívet Jézus Krisztus képére alakítja át. A Lélek befolyására az ellenségeskedés hitté és szeretetté alakul át, a büszkeség pedig alázatossággá válik. A lélek felismeri az igazság szépségét, jellemének kiválósága és tökéletessége által Krisztus megdicsőül. Amikor ezek a változások végbemennek, az angyalok énekelnek. Isten és Krisztus örvendezik az isteni képmásra formálódó lélek felett. – Isten csodálatos kegyelme, 196./old., július 7. 

Egyházi kapcsolatok

 

Ma, az internet, a közösségi média és a megszámlálhatatlanul sok eszköz által összekötött világban nem is tudjuk igazán elképzelni, milyen kihívást jelenthetett Pálnak, hogy éreztesse a különböző gyülekezetekkel: egy jóval nagyobb közösség részei lettek, mint csak a saját gyülekezetük. 

(Kol 4:10-11). Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, aki felől utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; (11) köszönt továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. /RÚF/

(Kol 4:7-9). Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tikhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. (8) Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja szíveteket. (9) Vele megy Onészimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. /RÚF/

Pál a hittestvérek közötti kapcsolatokat alapozza és erősíti meg az üdvözletek küldésével. Innen tudjuk, hogy Márk Barnabás unokaöccse. Az apostol így készítette elő Márk lehetséges kolosséi látogatását. Arisztarkhoszt úgy mutatja be, hogy „fogolytársam”, vagyis ő is fogságban volt Pállal. Mindketten „Isten teljes fegyverzetével” (Ef 6:10-11), /ÚRK/ harcoltak azért, hogy szabaddá tegyék Sátán foglyait, akik azután Isten országát szolgálhatják. 

(2Tim 2:1-4). Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. (2) És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. (3) Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. (4) Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. /RÚF/ 

Pál szintén elismeréssel szólt megbízható munkatársáról, Jézusról/Jusztuszról (görögül hasonló hangzású zsidó és római nevek, mint Saul/Pál). Az apostol fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Arisztarkhosz, Márk és Jusztusz zsidó származású hívők, „körülmetéltek” 

 (Kol 4:11) köszönt továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem./RÚF/

Azután megnevez három pogány hátterű hívőt is: Epafrászt, Lukácsot és Démászt. 

(Kol 4:12-14). Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata. (13) Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak. (14) Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. /RÚF/

Beszédes az is, hogy noha az egyházban volt bizonyos feszültség zsidók és pogányok között, Pál munkatársai azonban eredményesen együtt tudtak működni – egységesen, harmonikusan. A „csak” szóval mintha az apostol azt akarná kifejezni, hogy csalódott, mert szenvedései idején nem állt mellé több zsidó származású hívő. Viszont azt is fontos megjegyezni, hogy János Márk, aki néhány évvel korábban, az első misszióút során elhagyta Pált és Barnabást. 

(ApCsel 13:13). Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. /RÚF/), ekkor már nemcsak hűségesnek bizonyult, hanem „vigasztalására” is volt az apostolnak. 

(ApCsel 15:36-40). Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk. (37) Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. (38) Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. (39) Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. (40) Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; /RÚF/

White idézet: Bárcsak ezen szavakat ismételgetné minden lélek, és gyakorolná igazságait, így teljesítve azt, amiért Jézus Krisztus imádkozott. Nem kért lehetetlent az Atyától. Olyan dolgokért imádkozott, amelyekre szükségük van tanítványainak, hogy egyek lehessenek egymással, Istennel és Jézus Krisztussal. Minden, ami ennél kevesebb, nem éri fel a keresztényi jellem tökéletességét. A szeretet aranylánca, amely összeköti a hívők szíveit, és szeretetközösséget, egységet alkot Krisztussal és az Atyával, tökéletes kapcsolatot teremt, és bizonyságot tesz a világnak a kereszténység megcáfolhatatlan erejéről… 

Akkor az önzés gyökerestől ki lesz tépve, és hitetlenség nem lesz többé. Már nem lesznek viták és széthúzások. Nem lesz megátalkodottság senkiben, aki Krisztushoz kötődik. Senki sem fog függetlenségre vágyni, mint az engedetlen gyermek, aki indulatosan ellöki magától a kezet, amely vezetni szeretné, mert egyedül akar járni. 

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:34-35) Sátán tudja, hogy ilyen bizonyságtevés a világ előtt képes átformálni az emberi jellemet. Nem örül, hogy ilyen világosság árad azoktól, akik vallják, hogy hisznek Krisztusban, ezért minden álnokságát latba veti, hogy elszakítsa az aranyláncot, amely egybefogja az igazságban hívők szíveit, és szoros egységben tartja őket az Atyával és a Fiúval… 

Hiszünk Jézus Krisztusban. Lelkünk Krisztussal egyesül. Ő mondotta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek… Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (Jn 15:16-17) – That I May Know Him, 173./old. 

Nincs széthúzás azok között, akik valóban ápolják kapcsolatukat Istennel. Az összhang, béke és szeretet lelkülete, a szívükben uralkodó isteni Lélek összhangot, szeretetet és egységet teremt. Sátán gyermekeiben ezzel pontosan ellentétes lelkület dolgozik. Állandó a nézetkülönbség. Az összetűzések, irigység és féltékenység az uralkodó jegyek. A keresztényt Krisztus alázatossága jellemzi. A jóság, kedvesség, szánalom a végtelen Bölcsességtől ered. Ezzel ellentétes annak a szívnek a megszenteletlen gyümölcse, amely nincs Jézus Krisztussal összhangban. – Krisztusi élet, 300./old., október 13.