Jézus kegyelme

Inspiráló az utalás Jézus kegyelmére (2Korinthus) elején és végén.

 (2Kor 1:2). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól /RÚF/; 

2Kor 13:13. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/) 

Pál a levelet ezzel kezdi és fejezi be. Látjuk, hogy folyton Jézusra gondolt és róla beszélt. 

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8:9), /ÚRK/ 

Jézus kegyelme csodálatra méltó és ellenállhatatlan! A mennyei örök élet gazdagságát hátrahagyva szegénnyé lett. Az ókori Galilea poros útjait rótta,

  „megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8), /ÚRK/. 

Ezt azért tette, hogy mi „meggazdagodjunk”, vagyis lehetőségünk nyíljon a mennyei öröklétre vele. Nehezen tudjuk elképzelni mi, akik csak a bűn, a halál, a szenvedés világát ismerjük, mit jelenthetett Jézus számára elhagyni a mennyet, hogy ide jöjjön és felajánlja értünk az életét. 

 (Róm 16:20, Gal 6:18, Fil 4:23 és 1Thessz 5:28) verseit! Milyen fontos tanítással találkozunk ezekben a részekben? 

(Róm 16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/ 

(Gal 6:18). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen. /RÚF/ 

(Fil 4:23). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/ 

(1Thessz 5:28). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/ 

Leveleiben Pál igen gyakran utal Jézus kegyelmére, ezek közül íme néhány gyöngyszem: 

„a kegyelmi ajándék… Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra” (Róm 5:15).

 Akik kegyelmének gazdagságában részesülnek, 

„az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által” (Róm 5:17). 

2Korinthushoz hasonlóan más leveleit is Jézus kegyelmét említve kezdi és fejezi be Pál. 

(Róm 1:7). Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/; 

(Róm 16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/; 

(1Kor 1:3). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/; 

(1Kor 16:23). Az Úr Jézus kegyelme veletek! /RÚF/; 

(Gal 1:3). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, /RÚF/;

 (Gal 6:18);  A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen. /RÚF/ 

(Fil 1:2). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/;

(Fil 4:23) A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/ 

Ez a téma foglalkoztatta, és szerette volna, hogy a korinthusiak gondolatait is ez kösse le. 

Ugyanezt kívánta az összes gyülekezetnek. Figyeljük meg, mint írt az efezusiaknak! 

„A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust” (Ef 6:24), /ÚRK/. 

Vajon azt akarná, hogy mi kevésbé szeressük Őt? Persze, hogy nem! Végtére is azt kívánta, hogy Jézus kegyelme „sokasodjék” (2Kor 4:15), /RÚF/, egyre több embert elérjen, és számukra is elegendő legyen, mint ahogy Pálnak az volt. 

(2Kor 12:9). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. /RÚF/ 

White idézet: Az erő gyakorlat által növekszik. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja növekedését a jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban feküdne, és vonakodna mozgatni a tagjait, csakhamar elveszítené erejét azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert ereje használatát, nemcsak nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat a képességeket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény az Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól elragadtatni, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre. 

Ez a világ nem a játék színtere, hanem a küzdelemé! Az Úr minden fiatalt arra hívott el, hogy nehézségeket szenvedjenek el, mint a jó katonák. Erősnek kell lenniük, és férfiasan kell viselkedniük… Jellemük igazi próbáját készséges teherhordásukban állják ki, amikor megállnak a nehéz helyzetben, és elvégzik azt a munkát, amelyet el kell végezniük, még akkor is, ha ez nem hoz számukra földi elismerést vagy jutalmat! 

Bárcsak mindenki megfelelően tudná értékelni Istentől kapott képességeit! Krisztus által megmászhatjátok az előrejutás lépcsőfokait, és teljes lényeteket a vezérlete alá vonhatjátok… Saját erőtökből semmit nem tehettek, Jézus Krisztus kegyelme által viszont úgy használhatjátok fel képességeiteket, hogy az mind a saját, mind pedig mások számára áldást jelentsen. Támaszkodj Jézusra, aki megsegít abban, hogy szorgalmasan végezd munkáját, és végül elnyerd az örök élet jutalmát. – Isten csodálatos kegyelme, 306./old. (október 25.) 

Krisztus katonája sokféle kísértéssel találja szemben magát, amelyet vissza kell utasítania és le kell győznie. Minél ádázabb a harc, a kegyelem annál nagyobb mértékben árad a szükségben levő hívőre… Az igazi keresztény jól tudja, mit jelent áthaladni a keserű próbákon és nehézségeken, mégis egyre inkább gyarapodik kegyelemben az ellenség sikeres visszaverésének munkájában… A sötétség időnként körülfogja lelkét, de az igazi világosság szüntelenül ragyog rá, és az igazságosság Napjának fényes sugarai eloszlatják a vakhomályt… Krisztus kegyelme képesíti őt arra, hogy hűségesen bizonyságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket Isten ihletett szolgájától hallott… Amikor így megosztja az igazságot másokkal, Jézus gyermeke jobban megérti Isten bőséges gondoskodását és Krisztus kegyelmének elégséges voltát a harc, a fájdalom és a próba elhordozására. A megváltás titokzatos terve olyan kegyelmet biztosít, amely által az emberi eszköz tökéletlen munkája a közbenjáró Jézusunk nevében Istennél elfogadásra kerül. 

Az ember hatalma kicsiny, és legnagyobb erejével is csupán parányi munkát végezhet el… Isten azonban mindenható, és minden szükséges időben elküldi segítségét, ha őszintén keressük Őt. A szavát adta, hogy kegyelme elegendő lesz számunkra a legnagyobb szükség és a legmaróbb fájdalom idején is. Ha kegyelméért folyamodunk, Krisztus azonnali segítséget jelenthet a számunkra. – Isten csodálatos kegyelme, 260./old. (szeptember 9.) 

Kegyelem, szeretet és közösség

 „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal.” (2Kor 13:13) 

Pál öt felszólítással, az előzőekben említett lényeges elemek újbóli megerősítésével zárja (2Korinthus levelét)

(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/

Az első: „örüljetek” (RÚF), ez utalás a levelek korábbi részeire. 

A második felszólítás: „állítsátok helyre a jó rendet” (RÚF), ami egyetlen görög szó, a katartidzó fordítása. 

A harmadik: „vigasztalódjatok” (KAR), ez szakaszának folytatása. Második levelét az apostol bátorítással kezdi és azzal is fejezi be. Azért tapasztaljuk Isten vigasztalását, hogy mi is vigasztaljunk másokat (2Kor 1:4, 6) 

(2Kor 1:3-7). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, (4) aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (5) Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. (6) Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. (7) A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. /RÚF/] 

A negyedik és az ötödik felszólítás: „jussatok egyetértésre, éljetek békességben” /RÚF/, ezzel egységre kér. Ez a légkör, az öröm, a helyreállítás, a bátorítás, az egység és a béke légköre a feltétele Isten jelenlétének, aki „a szeretet és a békesség Istene” (2Kor 13:11), /RÚF/. Az ilyen lelkület a háromszemélyű egy Istennek az emberi szívben végzett munkájából következik. 

A kegyelem, a szeretet és a közösség a Szentháromság Isten értünk végzett munkájának az eredménye. Ez a három keresztényi tulajdonság erősíti azt a légkört, amit Isten jelenléte jellemez. 

White idézet: A kegyelem és a keresztény élet megértésének a lényege a Krisztusba vetett hit, valamint Istennek és akit elküldött, egyszülött Fiának a megismerése. Ebben viszont sokan elbuknak, mert nincs hitük. Ahelyett, hogy közösségre vágyódnának Krisztussal, és részesülni szeretnének önmegtagadásában és megaláztatásában, mindig az énjük próbál felül kerekedni… Ó, bárcsak értékelnék Isten szeretetét! Akkor a szívük megerősödne, korlátolt látásuk kiteljesedne, az önzés jégsorompói elolvadnának, és mélyebb ismeretre tehetnének szert… 

Mivel nem ismerik Istent, nem hisznek Krisztusban, és nem érintette meg őket érettük elszenvedett megaláztatása, ezért alázatát látva nem alázzák meg magukat, és nem Őt magasztalják… Ó, ha úgy szeretnétek Őt, ahogy Ő szeretett, nem próbálnátok elkerülni azokat a tapasztalatokat, amelyek meghatározták Isten Fia szenvedéseinek sötét fejezeteit! 

Ha részesei akarunk lenni Krisztus szenvedéseinek, emeljük tekintetünket Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. Szemlélve Krisztus szenvedéseit, látva önmegtagadását és áldozatát, ámulatba ejt a bűnös ember iránt tanúsított isteni szeretet. Ha arra hívattunk el, hogy megalázó próbákat éljünk át Krisztusért, és ha krisztusi gondolatok uralnak, akkor mindezeket szelídséggel el kell tűrnünk, nem fogunk bántani másokat és nem ellenkezünk a gonosszal. Olyan lelkületet tanúsítunk, amilyen Krisztusban lakozott… Ahhoz, hogy Krisztus munkatársaiként részt vehessünk a megváltás nagy tervében, meg kell értenünk, hogy mit jelent az áldozata és mit jelentenek a szenvedései. – That I May Know Him, 104./old. 

A gyülekezet a keresztények közössége, ahol minden tag örül a többiek ajándékainak és talentumainak, amit kaptak Istentől a különböző képességeik szerint. A gyülekezet a közösség szent kötelékei révén egységes, így mindenki befolyással van a társaira. Mindannyian a szeretet és az összhang szent kötelékével kapcsolódnak egymáshoz. A keresztény elvek és a hívők közösségének összes ajándéka egyesült erővel kell, hogy harmonikusan működjön. A tagok különböző képességeinek megtisztító és átformáló befolyása alatt a hívők még több áldásban részesülnek, és egyre jobbá válnak, hogy ami egyiknél hiányzik, a társában bőven megnyilvánulhasson. A tagok egyesítsék erőiket, hogy a gyülekezet látványossága lehessen a világnak, angyaloknak és embereknek. 

A gyülekezeti tagság szövetsége azt feltételezi, hogy minden tag Krisztus nyomdokaiban jár, mindannyian az Ő igáját hordozzák, és tanulnak tőle, aki szelíd és alázatos szívű. Ha ezt teszitek, „nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek, mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:29-30) – mondta drága Üdvözítőnk. 

Akik Krisztus igáját hordozzák, közelebb kerülnek egymáshoz is. Kedvességet, türelmet és szent odaadást gyakorolva igyekeznek egymást túlszárnyalni gyöngéd megértésben és szeretetben. A gyengét és tapasztalatlant megerősíthetik azok, akik telve vannak reménységgel, és több tapasztalatot szereztek. Noha mind közül ő a legkisebb, mégis egy olyan kő, aminek ragyognia kell az épületbe épülve. A szervezet testének ő is létfontosságú tagja, aki egyesült Krisztussal, a Fejjel, és Krisztus által azonosul az Ő erényeivel, ezért a Megváltó nem szégyelli őt testvérének nevezni… A világtól elkülönült gyülekezet a Menny szemében a legfontosabb dolog itt a földön… A gyülekezet olyan legyen, amilyennek Isten elvárja – Isten családját képviselje a világban. – Lift Him Up, 295./old.

Az Úr védi a népét attól, hogy megismételjék a múlt tévedéseit és hibáit

 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.(Mát 24:24) /ÚRK/

„Az Úr védi a népét attól, hogy megismételjék a múlt tévedéseit és hibáit. Mindig volt sok hamis tanító, akik tévtanokat és szentségtelen szokásokat hirdettek, hamis elvekért munkálkodtak, méghozzá a legszebben hangzó, rejtett, megtévesztő módon, hogy becsapják, ha lehet, a választottakat is”. (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1904. január 7.) 

„Az Úr azt akarja, hogy próbára tegyük a nézeteinket, és felmérjük, milyen nagy szükségünk van az élő kijelentések alapos megvizsgálására, hogy megtudjuk, hitben vagyunk-e. Sokan, akik állítólag hisznek az igazságban, kényelmesen megállapodtak, és azt mondják, hogy »Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem« (Jel 3:17).” (Ellen G. White: Counsels to Writers and Editors. 36./old.) 

„Az emberek ragaszkodnak a tévedésekhez, pedig az igazság világossá lett téve. Ám ha tanításaikat Isten Igéjéhez vinnék, és Isten Igéjét nem a saját tanaik fényében olvasnák, hogy a maguk igazságát bizonyítsák, nem járnának sötétségben, vakon, nem ragaszkodnának a tévedéshez. A Szentírás szavainak sokan olyan jelentést tulajdonítanak, ami a saját véleményükhöz illeszkedik, így Isten Igéjének téves értelmezésével félrevezetik önmagukat és becsapnak másokat. Isten Igéjét alázatos szívvel tanulmányozzuk! Félre kell tenni minden önzést, eredetieskedést. Nem szabad tévedhetetlennek tartanunk régen dédelgetett nézeteinket”. (i. m. 36-37./old.) 

White idézet: Krisztusi élet: Pál felszólal a hagyomány és bölcselkedés ellen (November 26.)

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való” (Kol 2:8) 

A kolosséi hívők, kiket a pogányság szokásai és befolyása vett körül, abban a veszélyben forogtak, hogy elszakadnak az egyszerű evangéliumtól. Pál tehát ettől óvta őket, amennyiben Krisztusra, mint egyedül megbízható Vezetőjükre irányította tekintetüket. „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne.” (Kol 2:6)

Krisztus előre megmondotta, hogy hitetők lépnek fel, kiknek befolyása által „a gonoszság megsokasodik” és „a szeretet sokakban meghidegül”. (Mt 24: 12) Ezek felől intette a tanítványokat, mert innen nagyobb veszélyek fenyegetik a gyülekezetet, mint üldöző ellenségeik részéről. Pál ismételten óva intette a hívőket ezektől az álnok tanítóktól. Elsősorban ettől a veszélytől óvakodjanak; mert amennyiben befogadják ezeket a hamis tanítókat, a tévelygésnek nyitják meg a kaput. Az ellenségnek lehetővé teszik, hogy az újonnan megtérteknek a lelki ítélőképességét elhomályosítsa és bizalmukat megrendítse. 

Krisztus a zsinórmérték, Akihez szabva kell megvizsgálni az előadott tanokat. Mindazt, ami tanaival nem egyezik, utasítsák vissza. 

Isten Igéjének intelmei, a keresztény gyülekezetet minden oldalról fenyegető veszélyekre nézve ma is érvényesek. Miként az apostolok idejében igyekeztek emberek a Szentírásba vetett hitet hagyományok és bölcseletek által aláásni, úgy igyekszik az igazság örök ellensége ma is az érzékeknek hízelgő „magasabb kritika” irányzatával, a fejlődéselmélettel, spiritizmussal, teozófiával és panteizmussal a lelkeket tiltott útra csábítani. Sokak szemében a Biblia: olaj nélküli lámpa, mert bölcseleteikkel gondolataikat helytelen irányba terelték. 

A spiritizmus vagy spiritualizmus arra tanít tömegeket, hogy a vágy a legfőbb törvény; a féktelenség: szabadság; az ember csupán önmagának tartozik felelősséggel… Legnagyobb szükségletünk: erő – a magasabb rendű, tisztább és nemesebb életre. (Az apostolok története, 473-478) – Krisztusi élet, „Pál felszólal a hagyomány és a bölcselkedés ellen” című fejezet, 344./old. (november 26.)

1). (2Kor 10:1-6) szakaszát! Milyen stratégiát követett Pál, amikor lelki „harcot” vívott Isten igazsága védelmében? Hogyan alkalmazhatjuk mi is ezt a saját lelki küzdelmeinkben?

(2Kor 10:1-6). Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; (2) kérlek, ne kényszerítsetek arra, hogy ottlétemkor erélyes legyek, mert úgy gondolom, bátran felléphetnék azokkal szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. (3) Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; (4) hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. (5) Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, (6) és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, ha ti teljesen engedelmesek lesztek. /RÚF/

2). A Biblia szerint a végidő előtt sok hamis tanító igyekszik eltéríteni az embereket az igazságtól. Mit tehet a gyülekezetünk tagjai védelmében az akár még a soraink között is fellépő hamis tanítók ellen? Miért olyan fontos ez az egyház missziójának végzése szempontjából? 

3). Miért tartotta Pál szükségesnek, hogy dicsekedjen szenvedései hosszú listájával (2Kor 11:16-33)? És mit jelent az, ha valaki „az Úrban dicsekedik”? 

(2Kor 11:16-33). Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. (17) Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. (18) Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. (19) Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: (20) mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. (21) Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is. (22) Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. (23) Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. (24) Zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, (25) háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. (26) Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztaságban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, (27) fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. (28) Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. (29) Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? (30) Ha dicsekednem kell, a gyengeségeimmel fogok dicsekedni. (31) Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. (32) Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. (33) Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből. /RÚF/ 

4). Miért fontos a hívőknek önvizsgálatot tartani, hogy a hitben vannak-e? (2Kor 13:5) Min változtat ez? 

(2Kor 13:5). Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. /RÚF/