Tökéletesen, teljes meggyőződéssel

 Már több könyvet írtak a céltudatos életről és gyülekezetről. A „céltudatosság” még önmagában talán nem feltétlenül elég, de a világos „célra összpontosító” hozzáállás alapvetően fontos minden értelmes dolog elvégzéséhez. Pál, a munkatársai és a többi apostol élete és szolgálata az ilyen összpontosítás remek példája. 

Fil 3:13-14. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. /RÚF/

 Az eredmények magukért beszélnek: az evangélium szélsebesen terjedt az egész Római Birodalomban, sőt még azon túl is. 

(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/) Ugyanilyen összpontosításra van ma is szükség. 

(Kol 4:12-13). Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata. (13) Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak. /RÚF/

Epafrásznak valószínűleg fontos szerepe volt abban, hogy az evangélium eljutott Kolosséba és más, közeli városokba is, mint Laodiceába és Hierápoliszba. Üdvözletei és imádságai bizonyára nagy bátorítást jelentettek e gyülekezetek tagjainak. Imájában Epafrász egyértelműen arra fókuszált, hogy „megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Isten minden akaratában”. (Kol 4:12), /ÚRK/ Vizsgáljuk meg ennek az imának a fontos elemeit! 

Megállhassatok. A görögben ez a szó azt jelenti, hogy erősen, mozdíthatatlanul állni, ami csak úgy lehetséges, ha „alapos és erős” az ember hite, meggyőződött az evangélium igazságáról. 

(Kol 1:23). Ha ugyan megmaradtok a hitben szilárdan és egyenesen, el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt, és amelynek én, Pál, szolgájává lettem. /RÚF/)

 Pál többször is használja, utalva „az ördögnek minden ravaszságával” (Ef 6:11) vívott küzdelemre, illetve arra, hogy Isten erejével kell ellenállni a sötétség erőinek, felöltözve „az Isten minden fegyverét”. 

(Ef 6:10-18). Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. (11) Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/; 

 (2Tim 2:19). Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!” /RÚF/

Tökéletesen. Ez a szó a jellem tökéletességére utal, aminek legfőbb kifejeződése az áldozatos szeretet. 

(Mt 5:44, 48. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, (45) hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. (46) Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? (47) És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? (48) Ti azért legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes. /RÚF/

 Azoknak a tökéletességéről van itt szó, akik nem állítják, hogy „már elérték volna”. 

(Fil 3:12-15). Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. (13) Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, (14) de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (15) Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kinyilatkoztatja majd Isten nektek; /RÚF/ 

Teljes meggyőződéssel. Ez a kifejezés erőteljes, azt jelenti, hogy valamit teljesen betölt, teljesen végrehajt. Ábrahámra is vonatkozik, aki „teljesen elhitte”, hogy ígérete szerint Isten képes megtenni azt, ami emberileg lehetetlen. 

 
(Róm 4:21). és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. /RÚF/ Megtaláljuk Pál esetében is, amikor megerősítette őt az Úr, azért, hogy „teljesen elvégezzem az ige hirdetését” (2Tim 4:17), /ÚRK/ 

Az Isten minden akaratában. A „minden” szó átfogó értelmű. Pál maga is azért imádkozott, hogy a kolossébeliek igazán megismerjék Isten akaratát, és járjanak „az Úrhoz méltóan, teljes tetszésére” (Kol 1:9-10, ÚRK), az Ő „dicsőségének hatalma szerint” (Kol 1:11, ÚRK) 

White idézet: A Végtelen – aki egyedül volt, képes rendet és szépséget teremteni a természet sötétségének káoszából és zűrzavarából – képes leigázni az ember lázadó szívét, és életét az isteni akarattal összhangba hozni. Csak az Ő Lelke tudja elfojtani az ember lázadó indulatait... 

Napról napra fejlesztjük a jellemet, és az örökkévalóságnak építünk. Isten azt akarja, hogy életünkkel adjunk példát a világi embereknek arra, hogy milyennek kellene lenniük, és mivé válhatnak a Krisztus evangéliumának engedelmeskedve. Helyezzük magunkat Isten kezébe, hogy úgy bánjon velünk, ahogy a legjobbnak látja… „Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”. (1Kor 3:9) Ha vele együttműködve építkezünk, napról napra szebb és arányosabb lesz az általunk felépített ház az Építőmester keze alatt, és az örökkévalóságon át fennmarad. 

A megszentelődés folyamatos munka, mely az embereket egyre magasabbra és még magasabbra vezeti. Nem hagyja el a szeretetet, hanem behozza az életbe, mint a kereszténység lényegét. 

Krisztus azt mondja nekünk: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5:48) Ő a mi példaképünk. Földi élete során mindig kedves volt, és szelíd. A befolyása mindig „jó illat” volt, mert benne lakott a szeretet teljessége. Soha nem volt keserű és megközelíthetetlen, és nem kötött kompromisszumot a rosszal, hogy kegyelemre szoruljon. Ha mi is az ő igazságosságát bírjuk, akkor olyanok leszünk, mint Ő szelídségben, türelemben és önzetlen szeretetben. Vajon az Ő jelenlétének napsütésében a kegyelme által nem törik össze a szívünk? Őrizzük a hitvallásunkat! Ékesítsük szép jellemvonásokkal az életünket! Nem krisztusi, hanem sátáni a kemény beszéd és tett. Ragaszkodjunk-e tökéletlenségeinkhez és torzulásainkhoz, hogy majd Jézus szégyenkezzen miattunk? Megígérte nekünk a kegyelmét. Ha elfogadjuk, megszépíti az életünket… A torzulásokat jóságra, tökéletességre cseréli. Életünket azok a kegyelmi áldások díszítik majd, amelyek olyan széppé tették Krisztus életét. – Mennyei helyeken, 31./old., január 25. 

Az Úr Jézus a Szentlélek által munkálkodik. A Szentlélek Őt képviseli a Földön. A Lélek által lelki életet sarjaszt az ember szívében, megeleveníti jóra való erejét, megtisztítja a romlottságtól, és alkalmassá teszi Isten országa számára. Jézus nagy áldást áraszthat, és gazdag ajándékokat oszthat szét az emberek között. Ő a csodálatos tanácsadó, akinek bölcsessége és ereje végtelen. Ha elismerjük Lelkének hatalmát, és alárendeljük magunkat átformáló munkájának, akkor tökéletesen állhatunk elébe. Nagyszerű gondolat! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve”. (Kol 2:910) Az emberi szív nem lehet boldog, amíg át nem adja magát Isten Lelke hatásának, aki a megújult szívet Jézus Krisztus képére alakítja át. A Lélek befolyására az ellenségeskedés hitté és szeretetté alakul át, a büszkeség pedig alázatossággá válik. A lélek felismeri az igazság szépségét, jellemének kiválósága és tökéletessége által Krisztus megdicsőül. Amikor ezek a változások végbemennek, az angyalok énekelnek. Isten és Krisztus örvendezik az isteni képmásra formálódó lélek felett. – Isten csodálatos kegyelme, 196./old., július 7. 

Egyházi kapcsolatok

 

Ma, az internet, a közösségi média és a megszámlálhatatlanul sok eszköz által összekötött világban nem is tudjuk igazán elképzelni, milyen kihívást jelenthetett Pálnak, hogy éreztesse a különböző gyülekezetekkel: egy jóval nagyobb közösség részei lettek, mint csak a saját gyülekezetük. 

(Kol 4:10-11). Köszönt titeket Arisztarkhosz, az én fogolytársam és Márk, Barnabás unokaöccse, aki felől utasításokat kaptatok, és ha megérkezik hozzátok, fogadjátok be; (11) köszönt továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem. /RÚF/

(Kol 4:7-9). Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tikhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. (8) Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja szíveteket. (9) Vele megy Onészimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. /RÚF/

Pál a hittestvérek közötti kapcsolatokat alapozza és erősíti meg az üdvözletek küldésével. Innen tudjuk, hogy Márk Barnabás unokaöccse. Az apostol így készítette elő Márk lehetséges kolosséi látogatását. Arisztarkhoszt úgy mutatja be, hogy „fogolytársam”, vagyis ő is fogságban volt Pállal. Mindketten „Isten teljes fegyverzetével” (Ef 6:10-11), /ÚRK/ harcoltak azért, hogy szabaddá tegyék Sátán foglyait, akik azután Isten országát szolgálhatják. 

(2Tim 2:1-4). Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. (2) És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. (3) Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. (4) Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. /RÚF/ 

Pál szintén elismeréssel szólt megbízható munkatársáról, Jézusról/Jusztuszról (görögül hasonló hangzású zsidó és római nevek, mint Saul/Pál). Az apostol fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Arisztarkhosz, Márk és Jusztusz zsidó származású hívők, „körülmetéltek” 

 (Kol 4:11) köszönt továbbá Jézus, akit Jusztusznak hívnak. A zsidók közül csupán ők munkatársaim Isten országa hirdetésében; ők vigasztaltak engem./RÚF/

Azután megnevez három pogány hátterű hívőt is: Epafrászt, Lukácsot és Démászt. 

(Kol 4:12-14). Köszönt titeket Epafrász, aki közületek való, Krisztus Jézus szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami Isten akarata. (13) Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak. (14) Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos és Démász. /RÚF/

Beszédes az is, hogy noha az egyházban volt bizonyos feszültség zsidók és pogányok között, Pál munkatársai azonban eredményesen együtt tudtak működni – egységesen, harmonikusan. A „csak” szóval mintha az apostol azt akarná kifejezni, hogy csalódott, mert szenvedései idején nem állt mellé több zsidó származású hívő. Viszont azt is fontos megjegyezni, hogy János Márk, aki néhány évvel korábban, az első misszióút során elhagyta Pált és Barnabást. 

(ApCsel 13:13). Azután Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. /RÚF/), ekkor már nemcsak hűségesnek bizonyult, hanem „vigasztalására” is volt az apostolnak. 

(ApCsel 15:36-40). Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk, hogy megy a soruk. (37) Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. (38) Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. (39) Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra. (40) Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; /RÚF/

White idézet: Bárcsak ezen szavakat ismételgetné minden lélek, és gyakorolná igazságait, így teljesítve azt, amiért Jézus Krisztus imádkozott. Nem kért lehetetlent az Atyától. Olyan dolgokért imádkozott, amelyekre szükségük van tanítványainak, hogy egyek lehessenek egymással, Istennel és Jézus Krisztussal. Minden, ami ennél kevesebb, nem éri fel a keresztényi jellem tökéletességét. A szeretet aranylánca, amely összeköti a hívők szíveit, és szeretetközösséget, egységet alkot Krisztussal és az Atyával, tökéletes kapcsolatot teremt, és bizonyságot tesz a világnak a kereszténység megcáfolhatatlan erejéről… 

Akkor az önzés gyökerestől ki lesz tépve, és hitetlenség nem lesz többé. Már nem lesznek viták és széthúzások. Nem lesz megátalkodottság senkiben, aki Krisztushoz kötődik. Senki sem fog függetlenségre vágyni, mint az engedetlen gyermek, aki indulatosan ellöki magától a kezet, amely vezetni szeretné, mert egyedül akar járni. 

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (Jn 13:34-35) Sátán tudja, hogy ilyen bizonyságtevés a világ előtt képes átformálni az emberi jellemet. Nem örül, hogy ilyen világosság árad azoktól, akik vallják, hogy hisznek Krisztusban, ezért minden álnokságát latba veti, hogy elszakítsa az aranyláncot, amely egybefogja az igazságban hívők szíveit, és szoros egységben tartja őket az Atyával és a Fiúval… 

Hiszünk Jézus Krisztusban. Lelkünk Krisztussal egyesül. Ő mondotta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek… Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (Jn 15:16-17) – That I May Know Him, 173./old. 

Nincs széthúzás azok között, akik valóban ápolják kapcsolatukat Istennel. Az összhang, béke és szeretet lelkülete, a szívükben uralkodó isteni Lélek összhangot, szeretetet és egységet teremt. Sátán gyermekeiben ezzel pontosan ellentétes lelkület dolgozik. Állandó a nézetkülönbség. Az összetűzések, irigység és féltékenység az uralkodó jegyek. A keresztényt Krisztus alázatossága jellemzi. A jóság, kedvesség, szánalom a végtelen Bölcsességtől ered. Ezzel ellentétes annak a szívnek a megszenteletlen gyümölcse, amely nincs Jézus Krisztussal összhangban. – Krisztusi élet, 300./old., október 13. 

A misszió tanulságai

Az evangélium terjesztéséről sokat tanulhatunk Páltól. A becslések szerint több mint húszezer kilométert tett meg az útjai során. Egészen elképesztő, hiszen többnyire gyalogszerrel járt, és az ideje egy részében fogságban volt. 

Sok időt töltött olyan kereskedelmi központokban, mint Korinthus vagy Efezus, ahonnan az üzenet eljuthatott a környező városokba is. Az általa alapított gyülekezetekbe vissza is tért, hogy erősítse és bátorítsa az új hívőket. Amennyiben személyesen nem tudta felkeresni őket, leveleket küldött nekik, hogy tudják: nem feledkezett meg róluk, törődött velük. 

(Ef 6:21). Azért pedig, hogy ti is megtudjátok, mi van velem, és hogyan élek, mindent elmond nektek Tikhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, /RÚF/

(Kol 4:7-9). Az én egész helyzetemet megismerteti majd veletek Tikhikosz, a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban. (8) Őt éppen azért küldtem hozzátok, hogy megismerjétek körülményeinket, és megvigasztalja szíveteket. (9) Vele megy Onészimosz is, a hű és szeretett testvér, aki közületek való. Ők tehát mindent tudatnak veletek, ami itt történik. /RÚF/

Bizonyos dolgokat jobb elmondani, mint leírni. Érdekes volna megtudni, hogy milyen híreket vitt a két férfi Kolosséba. Pál szavaiból arra lehet következtetni, hogy azt akarta: „megismerjétek dolgainkat, és megvigasztalja szíveteket”. (Kol 4:7), /ÚRK/ Bizonyára beszéltek az apostol fogságának körülményeiről. Mindenesetre ez a közlés azért is fontos volt, mert fenntartotta a személyes kapcsolatokat és összekötötte a hívőket. 

Nyilván megbízható hírnök volt Tükhikosz, akinek a neve azt jelenti, hogy „szerencsés”. Pál úgy mutatja be, hogy „hű szolga és szolgatárs”. (Kol 4:7), /ÚRK/ Egyike volt a két férfinek, akiket azért választott ki Ázsiából. 

(ApCsel 20:4). Elkísérte őt a béreai Szópatrosz, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tikhikosz és Trofimosz. /RÚF/), hogy elkísérjék a jeruzsálemi rászoruló hívők részére gyűjtött adománnyal. Pál második római fogsága idején is az apostollal volt, onnan küldte el Efezusba, hogy ott erősítse a munkát. 

(2Tim 4:12). Tikhikoszt elküldtem Efezusba. /RÚF/) Azon is gondolkozott, hogy elküldi Tituszhoz Krétára.

 (Tit 3:12). Amikor majd elküldöm hozzád Artemászt vagy Tikhikoszt, igyekezz hozzám jönni Nikopoliszba, mert elhatároztam, hogy ott töltöm a telet.  /RÚF/) Vele tartott Onézimosz is, aki Pál munkája nyomán tért meg Rómában. Onézimoszt szintén hűségesnek nevezi. 

Pál értesülni szeretett volna a Kolosséban élő hívők körülményeiről. Nem lehetett nehéz üzenni neki valakivel, akit elküldtek hozzá, talán éppen Tükhikoszt. Pál ezúton is kifejezte az ottani hívők iránti szeretetét és törődését, még ha személyesen nem is járt a gyülekezetükben. Erősítette őket, hogy aztán el tudjanak jutni másokhoz is. 

Pál levelének személyes utalásai hogyan mutatják be, hogy milyen ember volt? Hogyan hitelesítik a szolgálatát? 

White idézet: Isten családjához tartozunk, a gyermekei vagyunk, és Ő tanít meg arra, hogy mi történik körülöttünk és mi vár ránk a jövőben. Éber és komoly várakozásra van szükségünk, hogy felkészülhessünk a hamarosan bekövetkező ünnepélyes eseményekre. Sajnos vannak Krisztusban tökéletes férfiak és nők, akik nem szánnak elegendő időt a várakozásra, elmélkedésre és Isten csodálására. Habár elcsendesedési időt kell félre tennünk az imádkozásra és az elmélkedésre, amikor kimegyünk a zsúfolt városból, hogy Istennel legyünk, tőle tanuljunk és megértsük a ránk vonatkozó akaratát, mégsem szabad elfelejtenünk, hogy figyelmeztető üzenetet kell közölnünk a világgal. 

Énokh Istennel járt, és közben figyelmeztette kortársait. Szavai és tettei, kegyes példaadása állandó bizonyságtevés volt az igazság mellett. Olyan korban, amely hátráltatta a tiszta és szent jellemfejlődést, ő engedelmes életet élt. A föld annyira megtelt gonoszsággal, hogy Isten kénytelen volt özönvíz által eltörölni az emberiséget. A szó szoros értelmében felforgatta a világot, hogy kipusztítsa a romlást. 

Énokh szent volt, mert Istennel járt az Isten útján. Példát adott arra vonatkozóan, hogy milyenek lesznek majd azok, akik Krisztus eljövetelekor felemeltetnek a felhőben Uruk fogadására. Olyanoknak kell lennünk, mint Énokh. A személyes kegyességet ötvöznünk kell a legkomolyabb figyelmeztetésekkel és felhívásokkal. Be kell mutatnunk a hamarosan bekövetkező eseményeket. A következő tanácsot kaptuk: „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” Komoly erőfeszítések árán kell készítenünk az Úrnak útját, és egy népet kell felkészítenünk eljövetelére. A lélek minden buzgalmát be kell vetnünk az Urunkért végzett szolgálatba. A lélek mécsesét olajjal feltöltve és égve kell őriznünk. 

Az Istenért végzett szolgálat a teljes lényünket igényli – a szívet, az elmét, a lelket és az erőt. Ezeket minden visszatartás nélkül fel kell kínálnunk Istennek, hogy ne a föld, hanem a menny tükröződjék vissza rólunk. Föl kell ébreszteni elménk érzékenységét azon munka iránt, amelyet végeznünk kell minden társadalmi réteg, gazdagok és szegények, tanultak és tanulatlanok körében. Be kell mutatnunk a jó Pásztor gyöngédségét, amint átöleli báránykáit, és biztonságban terelgeti nyáját a veszélyek között. Krisztus követőinek be kell mutatniuk az Ő szelíd és megértő voltát, mint ahogy azon vágyát is, hogy szeretné megosztani velünk azokat az igazságokat, amelyek az örökéletet jelentik befogadóinak. – Christ Triumphant, 46./old., február 9. 

Isten akarata szerint

„Mindenben hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.” (1Thessz 5:18), /ÚRK/

A Kolossé levél utolsó szakasza bepillantást enged Pál munkatársainak széles hálózatába. Az apostolok cselekedeteiből megtudjuk, hogy először Barnabással kezd együtt dolgozni, majd Szilásszal. A későbbiekben áttekintést kapunk az apostol három missziós útjáról. 

Pál missziós stratégiája. Ennek részét képezte, hogy jól kamatoztatta az időt és a forrásokat is a Római Birodalom fő központjainak elérése érdekében. Közben tehetséges gyülekezeti munkásokat is kiképzett, hogy el tudjanak menni azokba a városokba, ahová ő maga nem jutott el, így például Kolosséba, Laodiceába és Hierápoliszba. 

Utazásai alatt, személyes látogatásai során Pál következetesen törekedett arra, hogy kapcsolatot teremtsen a különböző gyülekezetek és emberek között, fogságaiból pedig főleg a levelei által érte el ezt. Tisztán látta: az evangélium missziójának a sikere azon múlik, hogy mindenki együttműködjön – zsidó és pogány hátterű keresztények, férfiak és nők, mint Tükhikosz, Arisztarkhosz, Jusztusz, Epafrász, Lukács és Nimfa. 

Az utolsó versekbe Pál igen sok mindent belefoglal, így egy Arkhipposz nevű férfinek szóló személyes bátorítást is. Az apostol mindent megtett azért, hogy erősítse a gyülekezeteket, ameddig csak volt rá lehetősége. 

White idézet: Tervezhetünk olyan irányt is az életünknek, amelyet saját becsvágyunk vagy önző érdekeink vezérelnek. Az Úr ismer mindent kezdetétől a végégig. Tudja, hogy milyen kapcsolatot ápoljon az ember Istennel és embertársával. Látja, milyen jellem és szándék vezérli a kapcsolatait, és tudja, milyen hatással lesz másokra, és hogy ezzel ártani fog embertársainak. Megtörténhet, hogy az illető nem fogja fel tisztán az ok-okozat közötti összefüggéseket, ezért olyan emberekkel lép kapcsolatba, akik nem biztos, hogy mellé állnak, amikor segítségre szorul. 

Vannak hátrányos következményekkel járó kapcsolatok. Ezért az ember nem bízhat saját ítélőképességében. Tapasztalás által fogja felismerni tévedéseit. Az Úr szándéka az, hogy Őtőle származzon a nehéz helyzetben levő lélek legnagyobb nyeresége, és kész elkezdeni valami újat az életében, olyat, amire nem is számított. Mit kell tegyen az ilyen ember? Egyetlen biztonsága, ha félreteszi vágyait és terveit, és így szól: „Uram, ne az én akaratom, hanem a te akaratod teljesüljön!” … 

Mind a kis, mind pedig a nagyobb dolgokkal kapcsolatosan a következő kérdés fogalmazódik meg bennem először: Mi Isten akarata ezen a téren, mivel az Ő akarata az én akaratom is. „Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!” (1Sám 15:22) Ki fog ártani nektek, ha jót cselekesztek? Isten elvárhatja az embertől, hogy végezzen el egy nehéz vagy kimerítő feladatot, vagy töltsön be különleges pozíciót. Az Úr rábízott egy munkát, ezzel viszont az életét, de akár az örök életét is kockáztatja. Ilyen pozíciót töltött be Krisztus, amikor eljött földünkre és szembeszállt az elbukott angyalok lázadó fejedelmével. Isten tervet készített, Krisztus pedig elfogadta a rá szabott pozíciót. Készen állt egyedül megküzdeni az ellenséggel, és ezt kell tennie minden embernek is. Krisztus fel lett ruházva a menny összes erejével, hogy felkészülhessen a küzdelemre, és az ember is, ha Isten útján jár és az Ő akaratát követi, ugyanilyen támogatásban részesül. Ugyanazok a mennyei értelmes lények fognak munkálkodni az üdvösség örököseiért is, hogy legyőzhessenek minden kísértést, amint Krisztus is győzött. Viszont, ha valaki bármilyen okból is szembehelyezkedik Isten akaratával, legyőzi őt a kísértés… Senki sincs biztonságban, ha azt hiszi, hogy egyedül dönthet. – The Upward Look, 48./old.

A 7-es szám isteni jelentése a Bibliában

A 7-es szám az egyik legerőteljesebb és leggyakrabban előforduló szám a Bibliában. Az isteni tökéletességet, a teljességet és a szellemi beteljesedést jelképezi. Amikor a Szentírásban megjelenik a 7-es szám, azt jelzi, hogy Isten munkája befejezett, tökéletes és teljes az Ő isteni terve szerint.

1. Isten tökéletes teremtése

A kezdet kezdetén Isten mintát adott. Hat nap alatt teremtette meg a világot, a hetedik napon pedig megpihent (1Mózes 2:2–3).

A hetedik napot megáldotta és megszentelte — ezzel jelezve a teremtés befejezését és a szombat, a nyugalom és szentség napjának megalapítását.

2. Isten hét Lelke

A (Jelenések 1:4)-ben és az (Ézsaiás 11:2)-ben olvashatunk Isten hét Lelkéről, amely a Szentlélek teljességét és tökéletességét jelképezi: bölcsesség, értelem, tanács, erő, ismeret, az Úr félelme és az Úrban való gyönyörködés.

3. Hét napig tartó körüljárás Jerikó körül

Isten azt parancsolta Józsuénak és Izráel fiainak, hogy hét napon át járják körül Jerikót, és a hetedik napon leomlottak a falak (Józsué 6:15–16).

Ez azt mutatja meg, hogy a győzelem akkor jön el, amikor Isten tökéletes időzítése és az engedelmesség találkozik.

4. Az Úr hét ünnepe

A (3Mózes 23)-ban Isten hét ünnepet rendelt el Izráel számára — mindegyik Krisztuson keresztül mutatja be az Ő tökéletes megváltási tervét.

A Pászkától a Sátoros ünnepig ezek az ünnepek Isten teljes üdvösségtörténetét jelképezik.

5. A Jelenések könyve és a 7-es szám

A Biblia utolsó könyve tele van hetesekkel: 7 gyülekezet, 7 pecsét, 7 trombita, 7 pohár és még sok más.

Ez az ismétlődés Isten ítéletének beteljesedését és minden dolog végső helyreállítását jelképezi.

A 7-es szám emlékeztet bennünket arra, hogy Isten útjai tökéletesek, az Ő munkája teljes, és az Ő ígéretei biztosak.

Amikor a Szentírásban — vagy akár a saját életedben — találkozol a 7-es számmal, emlékezz: Isten uralkodik, és az Ő terve tökéletesen bontakozik ki.

Bölcsen járni

Mi a legfontosabb igazság, amit a keresztények megismerhetnek? Természetesen az, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, és ha hiszünk benne, örök életünk lehet. Erre az igazságra magunktól sosem jöhettünk volna rá, szükség volt a kinyilatkoztatásra, arra, hogy ezt meghalljuk. Isten Igéje nyilatkoztatja ezt ki. Rengeteg igazságról, ismeretről és bölcsességről soha nem szerezhettünk volna tudomást, ha Isten nem jelentette volna ki Igéjében. A kinyilatkoztatásokat azonban nem csak azért kaptunk, hogy elméleti ismerettel rendelkezzünk. Meg kell élnünk az igazságot, a tudást, a bölcsességet. 

(Kol 4:5-6). Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. (6) Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni. /RÚF/

Keresztényként sajnos néha nem krisztusi módon járunk el. Izrael is botránykőnek bizonyult az Istenben nem hívők között, amire Pál utalt is 

(Ézs 52:5). Most pedig mit tegyek – így szól az Úr –, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól az Úr –, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. /RÚF/ 

versét idézve): „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között” (Róm 2:24).

Nem mindegy, hogy milyen a magatartásunk, különösen, ha nem a velünk egy hitet vallók között vagyunk.

  (Tit 2:5). és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. /RÚF/; 

(2Pt 2:2). Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, /RÚF/) 

A keresztény család, vagy amikor a fiatalok együtt imádkoznak és nem a rosszban fognak össze, vagy csak egy kedves gesztus, a nyugodt, türelmes lelkület – ez mind sokat elárul azoknak, akik figyelik, hogy vajon őszinte-e a hitünk. 

(Kol 4:6) versében Pál főleg a szavainkra összpontosít: „Beszédetek mindenkor kellemes… legyen”. Ez több mint puszta kedvesség, udvariasság; Isten kegyelme szólaljon meg belőlünk, hassa át a szavainkat a Szentlélek befolyása által! 

„Sóval fűszerezett” – ez azt jelenti, hogy a beszédünk legyen mindig alkalomhoz illő, elgondolkodtató. 

„Hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok” (ÚRK). Csak a Szentlélek képes rá, hogy a kellő időben megadja nekünk a megfelelő, célravezető szavakat, miközben a hallgatót felkészíti arra az üzenetre, amit el „kell” mondanunk. 

(Kol 4:4). hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla. /RÚF/  

White idézet: Nem azt az ígéretet kaptuk Istentől, hogy valamilyen jövőbeli baj elhordozásához ad ma erőt. Azt sem mondta, hogy idő előtt aggódhatunk egy várt nehézség esetleges bekövetkezte miatt. Ha hit által járunk, a körülményeink sürgőssége szerint nyerünk erőt és megoldást Istentől. Hit által, nem pedig látás által élünk. Az Úr úgy tervezte, hogy kérjük tőle azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van. A holnapra szóló kegyelmet nem nyerhetjük el ma. Az ember rászorultsága alkalmat ad Istennek a közbelépésre… Isten kegyelmét soha ne tékozoljuk el! Ne értsük félre, és ne rontsuk meg, ugyanakkor ne adjuk át az enyészetnek se felhasználatlanul… 

Miközben a napi felelősséget hordozod Isten szeretetében, s engedelmes gyermekként és alázatos lelkülettel jársz, Istentől erőt és bölcsességet nyersz minden megpróbáló körülmény elhordozásához… 

Naponta közel kell húzódnunk erőnk forrásához, hogy amikor az ellenség áradata ránk tör, az Úr Lelke zászlót bonthasson felettünk való védelmében. Isten ígérete bizonyos. Meg fogja adni a mai naphoz szükséges erőt, kizárólag a jelen nehézségek elviseléséhez. Csak akkor lehet bizalmunk a jövőben, ha rendelkezünk a jelen nehézségeinek elhordozásához szükséges erővel… Ne vegyük kölcsön a jövő aggodalmait. Ma a mai nap megoldásaira van szükségünk. 

Sokakat leterhel a jövő bajain való aggódás. Szüntelenül azzal törődnek, hogy a holnap gondjait előrevetítsék. Megpróbáltatásuk nagy része csupán a képzelet szülötte. Jézus nem gondoskodott az ilyen terhek leemeléséről. Csak a mai napra ígéri meg kegyelmét. Felszólít, hogy ne terheljük és nyugtalanítsuk magunkat a holnap bajaival… 

Az Úr azt kívánja, hogy teljesítsük a ma kötelességeit, és viseljük a ma megpróbáltatásait. Ma őrizkedjünk attól, hogy megbántsunk valakit szavainkkal vagy tetteinkkel. Ma dicsérjük és magasztaljuk Istent. Hitünk gyakorlása által ma kell győzelmet aratnunk az ellenség felett. Ma keressük Istent, és ma tökéljük el, hogy nem nyugszunk bele távollétébe. Vigyázzunk, dolgozzunk és imádkozzunk úgy, mintha ez lenne az utolsó, rendelkezésünkre bocsátott nap. Milyen buzgó is lenne akkor az életünk. Milyen szorosan követnénk Jézust szavainkban és tetteinkben! – Isten csodálatos kegyelme, 261./old., szeptember 10. 

Egymásért imádkozni

 

(Kol 4:2-4). Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek! (3) Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát – amely miatt most fogoly is vagyok –, (4) hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla. /RÚF/

Amikor valaki különféle gondokkal küzd, legyen az családi, egészségügyi, anyagi vagy bármi más, az egyik legfontosabb, amit mondhatunk neki, hogy „Imádkozom érted!” Az ima a menny választott eszköze az összekapcsolódásra. „Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja azt, amit kérés nélkül nem árasztott volna ránk” (Ellen G.White: A nagy küzdelem. 453./old.) 

„Az imádságban állhatatosak, éberek legyetek, hálaadással” (Kol 4:2), /ÚRK/. A hálaadás arra utal, hogy az ima hitből fakad. Másutt azt mondja, hogy „minden időben” (Ef 6:18) és „Szüntelen”(1Thessz 5:17) imádkozzunk. Egészen különleges, hogy „amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk: de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8:26) 

Pál azt is kérte, hogy a megfelelő szavakat tudja mondani. Amikor a leveleit vagy Az apostolok cselekedeteiben feljegyzett beszédeit olvassuk, úgy képzeljük el, hogy ő mindig nagyszerűen fejezte ki magát, mindig pontosan tudta, mit kell mondania. Itt viszont kéri a hívőket, imádkozzanak azért, hogy „világosan” tudja hirdetni az üzenetet

(Kol 4:4). hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla./RÚF/

A vers végén használja a görög dei szót, amit így fordíthatunk: „ahogy mondanom kell”. Ezzel az evangélium hirdetésének fontosságára utal, ami Istentől ered. Felismerte, hogy az üzenetet feltétlenül képviselni kell a római kormányzat legmagasabb szintjén lévők között, a császár udvarában is. 

„Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni. Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság”. (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. 368-369./old.)

White idézet: Nem tudjuk felfogni Isten nagyságát és bölcsességét, sem szemünk elé képzelni azt a mérhetetlen távolságot, ami a Teremtő és kezének teremtményei között tátong. Aki a mennyekben lakik, a világegyetem uralkodói jogarát tartja a kezében, nem a mi véges mértékünk szerint ítél, és nem a mi számításunkkal számol. Tévedünk, ha azt képzeljük, hogy ami nekünk jelentős, Istennek is fontos, és ami nekünk kicsiny, az az Ő szemében is az… 

Egy bűntett sem jelentéktelen Isten szemében. A részegest lenézik, és rámondják, hogy bűne kizárja őt a mennyből. Ugyanakkor a büszkeség, önzés és irigykedés megrovás nélkül burjánzik, holott ez a fajta bűn különösen sérti Istent… Tisztánlátásra van szükségünk, hogy az Úr mértéke szerint mérhessük le a bűnt. 

Most, amíg tart a próbaidő, nem helyes ítéletet mondani másokról, és példaképnek tekinteni magunkat. Krisztus a példakép, kövessük Őt, lépjünk a nyomdokaiba. Vallhatjuk ugyan a jelenvaló igazság valamennyi pontját, de ha nem valósítjuk meg ezt az igazságot, semmi hasznunk belőle. Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk, hanem szeressük egymást, és imádkozzunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk eltévelyedik az igazságtól, sirassuk azt a személyt úgy, ahogyan Krisztus is sírt Jeruzsálem felett. Nézzük meg, mit mond mennyei Atyánk a tévelygőkről. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével; ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.” (Gal 6:1) 

Jézus úgy gondoskodik mindenkiről, mintha egyedül az a személy élne a Föld színén. Mint Isten hatalmas erőt fejt ki értünk. Mint idősebb fivérünk együttérez minden bánatunkkal. A menny fensége nem zárkózik el az elzüllött, bűnös emberiségtől. Főpapunk nem olyan büszke, hogy ne venne észre bennünket, és ne rokonszenvezne velünk, hanem olyan valaki, aki megkísértetett mindenekben, mégis ártatlan maradt. – Isten csodálatos kegyelme, 78./old., március 11. 

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” minden lelki tehetetlenségből, és hogy bűnös természetetek megváltozzon! Dolgozzatok szorgalmasan az örökkévalóságért! Imádkozzatok buzgón az Úrhoz, és álljatok szilárdan a hitben. Ne bízzatok emberi erőben, hanem bízzátok magatokat az Úr erős vezetésére! Most kell mindenkinek kijelentenie: „Ami engem illet, elhagyom a világot, és teljes szívből az Úrnak szolgálok.” – To Be Like Jesus, 336./old. 

Munkakapcsolatok

 (Kol 3:22-25). Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. (23) Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, (24) tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! (25) Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. Kol 4:1. Ti, urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben. /RÚF/ 

Vannak, akik a szolgaság említése miatt úgy gondolják, hogy a Biblia tanácsai csak a múltra vonatkoztak, vagy már érvénytelennek tartják a Szentírást. Ezzel azonban alig, vagy egyáltalán nem veszik figyelembe az ószövetségi Izrael és az újszövetségi egyház történelmi összefüggéseit. Isten az embert a saját képére alkotta, és mint minden értelmes lényt, szabadnak teremtette. A mózesi törvények tiltották, hogy az izraeliták örökre rabszolgaságba kerüljenek 

(5Móz 15:12). Ha eladja magát neked valamelyik testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd őt szabadon! /RÚF/), és az adósság törlesztésének maximális idejét hat évben szabták meg 

(2Móz 21:2-6). Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon, váltságdíj nélkül. (3) Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha feleségével jött, menjen vele a felesége is. (4) Ha az ura adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat szült neki, az asszony legyen az uráé gyermekeivel együtt, a férfi pedig menjen el egyedül. (5) De ha a rabszolga határozottan azt mondja, hogy szereti az urát, feleségét és gyermekeit, és nem akar felszabadulni, (6) akkor vigye őt ura az Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át az ura a fülét egy árral, és legyen örökre a rabszolgája. /RÚF/; 

(3Móz 25:39-43). Ha testvéred elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne rabszolgaként kelljen dolgoznia. (40) Napszámosként vagy betelepültként legyen nálad, az örömünnep évéig szolgáljon nálad. (41) Azután szabadon távozzék el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza nemzetségéhez, és jusson hozzá ismét ősei birtokához. (42) Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból: ne adják hát el őket úgy, mint a rabszolgákat. (43) Ne uralkodj rajta kegyetlenül! Légy istenfélő! /RÚF/] 

A bibliai korokban a szolgaság – bármilyen ellenérzéseket is vált ez ki belőlünk ma – általában nem olyan volt, mint a nyugati világban látott szörnyűséges rabszolgaság, ami borzalmas kizsákmányolás, emberiség elleni iszonytató bűn volt. Az újtestamentumi korban az egyháznak a római törvények keretei között kellett működnie, ami szabályozta a rabszolgák tartását is. „Viszont a szolgaság modern formáitól eltérően a római törvények jelentős jogokat és lehetőségeket is megengedtek a rabszolgáknak, és a bevett szokások felborítására tett kísérlet veszélyeztette volna az evangélium terjedését” (Clinton Wahlen írása: „Culture, Hermeneutics, and Scripture: Discerning What Is Universal”, Frank M. Hasel, szerk.: Biblical Hermeneutics: An Adventist Approach. Silver Spring, MD, 2020, Biblical Research Institute/Review and Herald Academic, 166./old.). 

Valójában az egyházban a rabszolga elsősorban az Úrnak tartozott hűséggel, eltérően a Római Birodalom általános gyakorlatától. Az Írás intette az urakat, hogy jól bánjanak szolgáikkal, „hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben” (Kol 4:1), /ÚRK/. 

Pál azt kérte Filemontól, hogy már ne rabszolgaként bánjon Onézimosszal, hanem testvérként. 

(Filemon 1:1-25). Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak, (2) Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek: (3) Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. (4) Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, (5) mert hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről és a szentek iránt tanúsított szeretetedről, (6) és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. (7) Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem. (8) Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, (9) a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. (10) Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, (11) aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. (12) Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, (13) pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. (14) Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkntes legyen. (15) Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, (16) most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred. (17) Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem! (18) Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel! (19) Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. (20) Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban! (21) Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. (22) Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. (23) Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, (24) Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. (25) Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/

A hívőket az Ó- és az Újszövetség is Isten szolgáinak nevezi. 

(Zsolt 34:23). Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül. /RÚF/; 

(Lk 17:10). Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt. /RÚF/; 

(1Pt 2:16). mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. /RÚF/

Még ha nem is tetszik nekünk az a kulturális környezet, amelyben a bibliai írások születtek, a szöveg tekintélyét el kell fogadnunk. Máskülönben a Szentírás fölé helyeznénk magunkat és a saját kultúránkat. Inkább nézzünk meg mindent, amit a Biblia egy témáról mond, és csak utána vonjunk le következtetést arról, hogy mit is állít! 

White idézet: Azok között, akik Pál római munkálkodása következtében szívüket odaszentelték Istennek, volt Onésimus, a pogány rabszolga is, aki urát, Filemont, egy kolossébeli keresztény hívőt megkárosított, utána pedig Rómába szökött. Pál nemes szíve enyhíteni szerette volna ennek a nyomorult szökevénynek ínségét és szenvedéseit, utána pedig igyekezett elsötétült lelkét az igazság fényével bevilágítani. Onésimus hallgatott az élet szavára, beismerte bűneit, és megtért. Megvallotta ura elleni vétkét, és hálával fogadta az apostol tanácsát. 

Onésimus kegyessége és őszintesége, gyöngéd fáradozása Pál érdekében, valamint buzgósága az evangélium ügyének előbbreviteléért, megnyerte az apostol rokonszenvét. Pál olyan jellemvonásokat fedezett fel benne, amelyekből látszott, hogy használható segítőtárs válhat belőle a missziómunkára. Mindezek ellenére semmit sem akart cselekedni ez ügyben Filemon beleegyezése nélkül. 

Azt tanácsolta tehát neki, hogy térjen azonnal vissza Filemonhoz… Nehéz próbát jelentett ennek a rabszolgának, hogy kiszolgáltassa magát urának, akit megkárosított. De mert tényleg megtért, nem vonta ki magát kötelezettsége alól. Pál Filemonhoz intézett levelet adott át Onésimusnak, amelyben az őt jellemző gyöngédséggel és jóindulattal szállt síkra a bűnbánó rabszolgáért… 

Az apostol kérte Filemont, hogy fogadja a bűnbánó rabszolgát úgy, mint saját gyermekét. Kifejezte azon óhaját is, hogy engedje hozzá visszatérni Onésimust, miután fogságában úgy szolgált neki, mint ahogyan Filemon szolgált volna; azonban értésére adta, hogy csak az esetben tart igényt szolgálataira, ha Filemon saját akaratából engedi szabadon a rabszolgát. Azon véleményének adott hangot, hogy Onésimus az isteni gondviselés eredményeképpen távozott urától egy időre ilyen illetlen módon, hogy aztán ha megtérve visszatér, megbocsátást és olyan szeretetet talál, hogy szívesen maradjon meg egykori uránál, „nem úgy immár, mint szolga, hanem szolgánál nagyobb, mint szeretett atyafi”… 

Milyen kifejező szemléltetése ez Krisztus szeretetének a megtérő bűnös iránt! A gazdáját megkárosító szolgának nincs semmije, amivel tartozását jóvá tehetné. A bűnös, aki Istent fosztotta meg az évek hosszú során elmulasztott szolgálatától, szintén nem tudja megtéríteni tartozását. Azonban Jézus a bűnös és Isten közé lép, és így szól: „Én megfizetek! Engedd el a bűnös tartozását; én fogok helyette szenvedni.” – To Be Like Jesus, 377./old. 

Szülők és gyerekek

 A gyerekek szerepe a „családi vállalkozásban” meghatározó. Tudniuk kell, hogy szeretik és értékelik őket mint a család tagjait és Isten országának polgárait. Különösen fontos a reggeli és esti családi áhítat, ami legyen egyszerű, de rendszeres. A gyerekek már kiskoruktól elkezdhetnek részt venni a takarításban és egyéb feladatokban. Hallgassanak Pál tanácsára: 

„Ti, gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úrnak”. (Kol 3:20),    /ÚRK/ 

(5Móz 6:6-7). Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. (7) Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! /RÚF/ 

(Péld 1:8-9). Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, (9) mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! /RÚF/

(Péld 22:6, 15). Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (15) A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle. /RÚF/ 

(Mt 19:14). De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. /RÚF/

A helyesen, elvek mentén és példaadással, az Úr szeretetében nevelt gyerekek áldására lesznek a családnak, az egyháznak és még ezen túl is. Kiegyensúlyozott és a kölcsönösségre épít Pál tanácsa a házaspároknak, hasonlóan ahhoz, amit a szülőknek adott: 

„Ti, apák, ne keserítsétek el gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek” (Kol 3:21), /ÚRK/. 

A gyerekek lelki fejlődését alapvetően meghatározza az, ahogyan a szülők, de főleg az apák bánnak velük, fegyelmezik őket. 

Kutatások bizonyítják, ha mindkét szülő jár gyülekezetbe, nagyobb arányban maradnak meg a gyerekek is az egyházban, mint amikor csak az egyik szülő jár. Még meglepőbb, hogy ahol az apa rendszeresen jár gyülekezetbe, ott még nagyobb arányban maradnak meg a gyerekek felnőttként is az egyházban, mint ahol csak az anya jár. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos az apa szerepe a gyerekei lelki fejlődésében! Meghatározó, hogy az apák valóban komolyan vegyék a szerepüket! 

Persze nem minden apa igazi példakép a gyermekei számára – finoman szólva. Azonban Isten a mennyei Atyánk. Hogyan találhat ezáltal gyógyulást, akinek a földi apja inkább ártott?

White idézet: A szülők egyesüljenek hitben, hogy akkor is egyek lehessenek, amikor gyermekeiket az igaz hitre próbálják vezetni. Különösen az édesanyára hárul a felelősség, hogy kisgyerekeinek elméjét formálja. Munkája miatt az édesapa sok időt tölt távol az otthontól, így nem veheti ki egyenlő módon a részét a gyermekek neveléséből, de valahányszor lehetősége nyílik rá, csatlakoznia kell a feleségéhez ebben a munkában. A szülők egységben dolgozva hintsék gyerekeik szívébe a feddhetetlenség elveit. 

Túl kevés konkrét erőfeszítés született gyermekeink felkészítése érdekében azokra a próbákra vonatkozóan, amelyekkel mindannyian szembesülünk, amikor kapcsolatba kerülünk a világgal és a világi befolyásokkal. A gyerekek nem kapnak kellő segítséget ahhoz, hogy megfelelően erős jellemet alakítsanak ki, amivel megállhatnak a kísértésben, határozottan megállhatnak az igazság elvei mellett, és kitarthatnak a nehéz próbákban, amik azok előtt állnak, akik hűségesek maradnak Isten parancsolataihoz és Jézus Krisztus bizonyságtételéhez. 

A szülőknek meg kell érteniük azokat a kísértéseket, amikkel a fiatalok naponta szembesülnek, és tanítsák meg nekik, hogyan szálljanak szembe velük. Óvják meg őket azoktól a befolyásoktól, amelyekkel az iskolában és a világban találkoznak. Isten azt szeretné, hogy fordítsuk el a tekintetünket a világ szeszélyeitől, gyönyöreitől és becsvágyától, és forduljunk azon emberek dicsőséges és halhatatlan jutalma felé, akik türelemmel futják végig az evangélium által kijelölt utat. Azt szeretné, hogy úgy neveljük a gyermekeinket, hogy el tudják kerülni azokat a befolyásokat, amik eltávolíthatnák őket Krisztustól. Nemsokára jön az Úr, és erre az ünnepélyes eseményre fel kell készülnünk… 

Családi életed mindennap tegyen bizonyságot az Isten Igéjében található élő elvekről. Ha törekedni fogsz a tökéletesség mércéjének elérésére, és a gyermekeidet megtanítod összhangban élni a feddhetetlenség elveivel, mennyei ügynökök fognak együtt munkálkodni veled. Jézus Krisztus és a mennyei lények arra várnak, hogy fölébresszék lelki érzékenységedet, megújítsák cselekedeteidet, és megtanítsanak Isten mélységes igazságaira. – Mennyei helyeken, 208./old., július 20. 

A rideg és tartózkodó magatartás ne építsen válaszfalat a szülők és gyermekek közé. A szülőknek ismerniük kell gyermekeiket; igyekezzenek megérteni ízlésüket és hajlamukat; osztozzanak érzéseikben, és hozzák felszínre azt, ami a szívükben van! 

Szülők! Éreztessétek gyermekeitekkel szeretetetek melegét és azt, hogy minden erőtökkel igyekeztek boldoggá tenni őket! Ha ezt teszitek, fiatal lelkükben sokkal nagyobb súlya lesz a szükséges korlátozásoknak. Neveljétek gyermekeiteket türelmesen és megértéssel! Jusson eszetekbe, hogy „az ő angyalaik... mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját” (Mt 18:10). Ha azt akarjátok, hogy az angyalok el tudják végezni azt a feladatot, amit Isten gyermekeitek érdekében rájuk bízott, működjetek együtt velük. – Boldog otthon, 193./old. 

Férjek és feleségek

 

Az Újszövetségben számos tanácsot találunk a keresztény családokra vonatkozóan. 

(Ef 5:21-33). Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. (22) Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, (23) mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. (24) De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. (25) Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, (26) hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; (27) így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. (28) Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. (29) Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, (30) minthogy tagjai vagyunk az ő testének. (31) „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (32) Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. (33) De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét. /RÚF/ 

(Ef 6:1-9). Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. (2) „Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, (3) mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. (4) Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. (5) Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. (6) Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, (7) jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, (8) mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. (9) Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató. /RÚF/; 

(Kol 3:18-25). Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. (19) Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. (20) Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. (21) Ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. (22) Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. (23) Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, (24) tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! (25) Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. /RÚF/; 

(Kol 4:1). Ti, urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben. /RÚF/; 

(Tit 2:1-10). Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, (2) hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; (3) ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; (4) neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, (5) és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. (6) Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; (7) te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, (8) beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. (9) A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, (10) ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben. /RÚF/; 

(1Pt 2:18-25). Ti, szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. (19) Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. (20) De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. (21) Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: (22) ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, (23) mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. (24) Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. (25) Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. /RÚF/ 

(1Pt 3:1-7). Ugyanígy, ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, (2) felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. (3) Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, (4) hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt. (5) Egykor a szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, (6) ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől. (7) És ugyanígy, ti, férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg neki a tiszteletet mint örököstársatoknak is az élet kegyelmében, hogy imádkozásotok ne ütközzék akadályba. /RÚF/. 

Figyeljünk fel arra, hogy nem a hierarchia dominál a „családi szabályokban”, hiszen olyan elemei vannak, amelyek a kapcsolatokban a kölcsönösséget és a közös jót munkálják. 

(Kol 3:18-19). Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. (19) Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. /RÚF/

(Ef 5:22-25, 33). Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, (23) mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. (24) De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. (25) Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, (33) De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét. /RÚF/

Egyes férfiak előszeretettel idézik, hogy „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek” (Kol 3:18), de itt megállnak, pedig figyeljük meg, milyen fontos kitételt tesz még Pál: „amint illik az Úrban.” Az Újszövetség sehol nem tanítja azt, hogy a nőknek engedelmeskedniük kellene minden férfinak; sem azt, hogy a feleségek alárendeltek vagy alávetettek volnának; sem azt, hogy vakon engedniük kellene a férjük minden rigolyájának vagy kívánságának. Pál arra célzott, hogy a feleség elsősorban az Úrnak tartozik hűséggel, utána pedig a férjének. A férj semmiképpen sem nyomhatja el felesége személyiségét, nem léphet fel a lelkiismereteként. 

Krisztus odaadta önmagát az egyházért, az Ő szeretete a példa arra, hogyan szeressék a férjek a feleségüket. (Ef 5:25) Bármi áron hűségesek maradnak, a feleségük javát, érdekét szolgáló döntéseket hoznak, bár az alap az, hogy az érdekeket össze kell hangolni. Ahol ilyen szeretet van, ott a feleség könnyebben tudja Isten parancsának engedve tisztelni a férjét. (Ef 5:33) 

Az egészséges keresztény házasságot a kölcsönösség jellemzi – megbeszélik egymással, együtt gondolják át a dolgokat, közösen hoznak döntéseket. Ha a döntés az egész családra nézve komoly következményekkel jár, jó bevonni a gyerekeket is a megbeszélésbe, de a szülők ne veszekedjenek előttük. Amennyiben nem tudnak egyességre jutni, a béke érdekében a feleség elfogadhatja a férj döntését, ha az nem ellentétes Isten Igéjével. Szinte a legtöbb férj tisztában van vele, hányszor örült már annak, hogy hallgatott a feleségére, amikor megfogadta a tanácsát. Minél inkább csapatként működnek együtt, annál boldogabb lesz a házasságuk. 

White idézet: Rengeteg zűrzavart, fájdalmat és boldogtalanságot lehetne azzal elkerülni, ha a férfiak és nők továbbra is ápolnák az egymás iránti gondoskodást, odafigyelést, az értékelő szavakat és a gyöngédséget, amelyek életben tartják a szeretetet, amire szükségük van, hogy választottjuk társaságában lehessenek. Ha továbbra is ápolnák a szeretetüket tápláló figyelmességek módjait, a férj és a feleség boldog lehetne együtt, és megszentelő befolyást gyakorolnának a családjukra is. Egy kis „boldogságvilágot” birtokolnának, így nem kívánkoznának kilépni ebből a világból új, vonzó területek meghódítására… 

Sok nő vágyik szeretetteljes szavakra, kedvességre, különleges odafigyelésre és gyöngédségre a férje részéről, akit életre szóló társul választott… Ezek az apró figyelmességek és a gyöngédség apró cselekedetei boldog életet eredményeznek… 

Ha a családokban gyöngédség uralná a szíveket, ha nemes és nagylelkű tisztelet mutatkozna meg egymás ízlése és véleménye iránt, ha a feleség igyekezne kifejezni szeretetét udvarias gesztusok által, és ha a férj kedvesen gondoskodna a feleségéről, akkor ezt a lelkületet vennék át a gyermekek is. Befolyásuk túllépne a ház küszöbén, és általa más családokban is nagyon sok boldogtalanságot lehetne elkerülni… 

Az érdekeiket egyesítő házastársak törekedjenek arra, hogy tegyék minél boldogabbá egymás életét. Ápoljuk, és amennyiben rajtunk áll, gyarapítsuk azokat a dolgokat, amelyeket értékelünk. Házassági fogadalmuk által a férfi és a nő életre szóló megállapodást kötött, ezért minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy megfékezzék a türelmetlen és hirtelen beszédet, sőt, még jobban oda kell figyelniük egymásra, mint a házasságkötésük előtt, mivel most már egész életükre egybeforrt a sorsuk. Értékük olyan arányban gyarapszik, amilyen mértékben képesek akár fájdalmak árán is frissen megőrizni szerelmüket ugyanolyan vágytól vezérelve, mint amilyenre a házasságuk előtt törekedtek. – Mennyei helyeken, 206./old., július 18. 

Miközben szeretetüket és kedvességüket csak egymás irányában fejezhetik ki, minden alkalmat ki kell használniuk, hogy hozzájáruljanak mások jólétéhez, és szent szeretettel kell viszonyulniuk azok iránt, akik Isten szemében ugyanolyan értékesek, mint ők, hiszen egyszülött Fia vérének áldozatával váltotta meg őket is. A kedves szavak, az együttérző tekintet, az értékelés kifejezései sok magánnyal és nehézséggel küzdő ember számára úgy hatnak, mint egy pohár víz a szomjazó léleknek. Egy jóindulatú kifejezéssel, egy jó cselekedettel levehetjük az emberek válláról a terheket. A szent és szeretetteljes szívből fakadó tanács, feddés vagy figyelmeztetés éppen olyan létfontosságú, mint a szeretetteljes érzelmek vagy a dicséret szavainak kifejezése. Minden kedves szó vagy cselekedet azok iránt, akikkel kapcsolatba kerülünk, azt a szeretetet fejezi ki, amit Jézus tanúsított az egész emberi család irányába. – Mennyei helyeken, 207./old., július 19.