Egy hely

 

(Mk 1:35). Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.  /RÚF/

Csupán ebből az egy versből is sokat tanulhatunk Jézus példájából. Jóval napfelkelte előtt kiment egy magányos, csendes helyre (kivonva magát a mindennapok nyüzsgő, zajló forgatagából), hogy Atyjával legyen. El tudod képzelni a jelenetet – Jézus ül a Galileai-tenger partján vagy a hegyoldalon, és imádkozik, Atyjával beszélget, mielőtt felkelne körülötte a világ. Jézus elkötelezett volt az imádkozásban, egyértelműen prioritás volt az életében az ima. Kétségtelenül ez az idő adott neki erőt, hogy szembenézzen minden kihívással. Ha Jézusnak szüksége volt erre a napindításhoz, mennyivel inkább így vagyunk ezzel mi? 

Isten azt mondja: „Az én arcomat keressétek!” Reméli, hogy a válaszunk ez lesz: „A te arcodat keresem, ó, Uram!” (Zsolt 27:8, ÚRK) 

Mit mond (1Krón 16:11) arról, hogyan kell keresnünk az Ő arcát?

(1Krón 16:11). Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! /RÚF/

Van egy helyed, ahova mindennap félrevonulsz, hogy Istennel legyél? Talán egy szék az ablak mellett, egy csendes hely a házon kívül, vagy egy asztal a konyhában, ahol letelepedhetsz Jézus lábához, hogy tanulmányozd Isten Igéjét. Jézus lábánál ülni a legjobb hely a világon. 

(Lk 10:39-42). Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. (40) Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! (41) Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, (42) pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle. /RÚF/) 

Ha kialakítod a szokást, egy bizonyos helyre visszavonulva, hogy időt tölts Istennel, nagyobb valószínűséggel térsz oda vissza mindennap. Ne bátortalanítson el, ha esetleg kihagysz egy napot valamilyen váratlan helyzet miatt, ilyesmi előfordul, amikor nem tudsz a megszokott módon időt tölteni Istennel! De igyekezz, hogy ebből ne legyen rendszer, ne teljen el túl sok idő, amiben Isten nem kap elég helyet! Ne feledd, a tartós kapcsolat Istennel napi szinten igényel döntést tőled! Újrakezdheted akár ma is, ha így akarod! 

White idézet: E szavak – „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” – nem csak a mulandó élelemre vonatkoznak, hanem arra a lelki táplálékra is, amely örök életet szerez elfogadójának. Ha elhisszük és elfogadjuk Krisztus szavát, az Ő testét esszük és az Ő vérét isszuk... 

Ahogy a földi táplálék elfogyasztása által megerősödik a testünk, úgy erősödik meg a lelki természetünk, amikor Isten Fiának testét esszük és vérét isszuk. Isten Igéje élet és lélek azoknak, akik befogadják. Aki részesül Krisztus testéből és véréből, az isteni természet részesévé válik… Megváltójától életadó erő árad felé. 

Senki sem eheti Krisztus testét és nem ihatja vérét mások helyett. Mindenkinek személyesen kell Krisztus elé járulnia saját lelki éhségével, saját meggyőződéseivel, lelki szomjat kell éreznie, hogy Krisztustól tanulhasson. 

Ha betöltekezünk az Élet kenyerével, többé nem éhezünk földi kívánságok, fellángolások vagy nagyság után. Olyan lesz a vallásos életünk, amilyen táplálékot fogyasztunk. 

Az asztalnál elfogyasztott élelem nem szünteti meg éhségünket örökké. Naponta táplálkoznunk kell. Ugyanígy kellene olvasnunk naponta Isten Igéjét, hogy lelki életünk megújuljon. Krisztus, a dicsőség reménysége azokban marad, akik folyamatosan táplálkoznak Igéjéből. A Biblia elhanyagolása lelki alultápláltságot okoz... 

Krisztus az életünk. A lélek, amelyben Ő lakozik, az Isten iránti teljes odaadás révén tesz eleget az elveinek. A Krisztussal ápolt személyes kapcsolat építi a lelket, és ad folytonos elégtételt. Ő a bölcsességünk és feddhetetlenségünk, szentségünk és megváltásunk. Csak Ő elégítheti meg a lelket... 

Ő ad életet a léleknek, és Ő tartja fenn azt. Ha bennünk lakozik, akkor elmondhatjuk: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal 2:20) – Our High Calling, 209./old. 

Mindenütt, ahol hirdetik az evangéliumot, az őszinte, helyes életmódra vágyakozó emberek szorgalmasan kutatni fogják az írásokat. Ha azok, akik a föld történelmének utolsó napjaiban hallják a korszerű igazságot, követnék Bérea lakosainak példáját, és az írásokat naponként tanulmányoznák, vagy ha a közölt üzenetet Isten Igéjének fényében vizsgálnák meg, akkor a mai, aránylag kevés követő helyett sokkal többen engedelmeskednének Isten törvényének és követelményeinek. Mikor nem éppen népszerű bibliai igazságokat tárnak fel előttük, sokan húzódoznak az ilyen vizsgálat megejtésétől. Ha nem is tudják az írás világos tanításait megcáfolni, mégis makacsul ellenállnak, hogy az eléjük tárt bizonyítékokat kivizsgálják. Egyesek meg úgy vélekednek, hogyha tényleg igazak volnának is, akkor sem számít, hogy az új igazságot elfogadják-e vagy sem. Ezért inkább ragaszkodnak kellemes meséikhez, amelyeket az ellenség felhasznál lelkük félrevezetésére. Így homályosítják el értelmüket a téveszmék, és azután a mennytől is elválasztják őket. 

Isten mindenkit a kapott világosság alapján ítél meg. Az Úr kiküldi hírnökeit az üdv üzenetével, és mindazok, akik hallgatják, felelősek azért, miként fogadják a szolgái által közölt igéket. Aki őszintén keresi az igazságot, Isten Igéjének fényében gondosan meg fogja vizsgálni a hirdetett tanításokat. – Az apostolok története, 232./old. 

Az idő

 

Állítottad már be az ébresztődet a megszokottnál korábbra, azzal a céllal, hogy hamarabb felkelj és tanulmányozd a Bibliát? Küzdöttél már azzal, hogy kikászálódj az ágyból reggel, majd ránéztél az órára és arra gondoltál: még tizenöt percem van elkezdeni a napot, jobb lesz sietni! Megélted már, hogy reggel röviden imádkoztál, majd átfutottál egy bibliai fejezetet, mielőtt beindult a napi rohanás, csakhogy megnyugtasd a lelkiismeretedet, miközben tudtad, hogy nem igazán lehetsz elégedett magaddal? 

„A Szentírás felületes olvasásából azonban kevés hasznunk lesz. Lehet, hogy valaki elejétől a végéig elolvassa a Bibliát, anélkül, hogy észrevenné rejtett szépségeit, és megértené mélységes lelki kincseit”. (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 67./old.) 

Bár valóban sok áldás származik a Biblia olvasásából – olyan ez, mint amikor egy tűzcsapból iszol (sokat, gyorsan) –, mégis lehetséges olyan sebességgel átolvasni a Szentírást, hogy közben rengeteg mindent elszalasztunk. Isten az ihletett, értékes Szavait adta, hogy többet megtudjunk róla (és eközben önmagunkról is). Amikor időt szánunk arra, hogy meglássuk leírhatatlan, gyönyörű jellemét és azt, ahogyan kapcsolatba kerül az emberiséggel a történelem során, ettől csak még jobban fogjuk szeretni. Itt vannak előttünk, a kezünkben a feljegyzések arról, amikor kapcsolatba lépett az emberiséggel, de rendszeresen alkalmat kell találnunk rá, rászánva az időt, hogy megismerjük Őt a Biblia olvasása által.

 (ApCsel 17:11). Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond. /RÚF/) 

Gondolkodj el a következő javaslatokon! 

Kérd Istent, hogy ébresszen vágyat a szívedben Őiránta! Igényeld, hogy beteljesedjenek az ígéretek, amelyeket Jer 37:4. Jeremiás szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe. /RÚF/ és Zsolt 37:4. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! /RÚF/ verseiben adott! Kérd meg, hogy segítsen korábban felkelni, vagy valamilyen más módon időt szakítani rá mindennap, hogy olvashasd a Szentírást!

Tedd Isten kezébe az időrendedet! Tudom, elfoglalt vagy, rengeteg dolgot kell elintézned. Azonban az Istennel töltött idő értéke felmérhetetlen. Találj egy csendes helyet magadnak, és olvasd el versét!

(Zsolt 46:11). Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. /RÚF/ 

Olvasd az Igét vagy énekelj az Úrnak (pl. Szeret az Isten…)! Gondold végig, milyen területei vannak az életednek, amelyeket még nem rendeltél alá Istennek, és ajánld fel neki azokat is! 

Tölts időt Istennel, még ha nem is érzed éppen, hogy kedved lenne hozzá! 

Olvasd el újra (Jn 15:1-8) verseit! Mit mond Jézus arról, hogyan maradhatunk Őbenne? A hitünk szempontjából miért életbevágó ez?

(Jn 15:1-8). Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. (2) Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. (3) Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. (4) Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. (5) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (6) Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. (7) Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. (8) Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek. /RÚF/

White idézet: A reformátorok nagy világosságot kaptak, de az Írások félreértelmezése által sokuk a tévelygés miatt álokoskodásba jutott. E tévhitek évszázadokon keresztül megmaradtak, és jóllehet egyre régebben megvannak, mégsem igaz rájuk az „Így szólt az Úr” hitelesítés. Mivel az Úr ezt mondta: „ami kijött az én számból, el nem változtatom” (Zsolt 89:35), az Úr nagy irgalmában megengedte, hogy még nagyobb világosság ragyogjon fel ezen utolsó napokban. Elküldte számunkra üzenetét, amely napvilágra hozta törvényét, és megmutatta nekünk, mi az igazság. 

Krisztusban található minden ismeret forrása. Benne összpontosul az örök élet reménye. Ő a világ által ismert legnagyobb tanító, és ha a gyermekek és ifjak gondolkozását fejleszteni, látókörét tágítani kívánjuk, s ha lehetőség szerint meg akarjuk őket nyerni a Biblia szeretetének, akkor irányítsuk figyelmüket a Biblia világos és egyszerű igazságaihoz, ássuk ki ezeket a hagyományok szemete alól, és engedjük a kincseket a fényükben ragyogni. Bátorítsuk őket, hogy kutassák e témákat, és az ezért hozott fáradtság felbecsülhetetlen nevelő értéket fog jelenteni. 

Isten ismeretének feltárulása, ahogyan az Jézus Krisztusban látható, olyan lenyűgöző téma, amelyen érdemes elmélkedni, és ha tanulmányozzák, tiszta gondolkozást teremt, megerősíti és nemessé teszi az ember képességeit. Amint az ember Krisztus iskolájában megérti e leckéket, és megpróbál olyanná válni, mint Krisztus volt – szelíd és alázatos szívű –, megtanulja az összes lecke közül a leghasznosabbat: az értelem csak annyiban kiváló, amennyire az Istennel való élő kapcsolat szenteli azt meg... 

A legnagyobb és legelengedhetetlenebb bölcsesség Isten ismerete. Az emberi én, ahogyan Isten személyén és küldöttén Krisztuson elmélkedik, egyre jelentéktelenebbnek és parányibbnak érzi önmagát. A Biblia legyen minden tanulmány alapja. Személyesen tanuljuk meg ebből az Isten által nekünk adott tankönyvből a lelkünk üdvösségét illető feltételt, mivel ez az egyetlen könyv, amely elmondja, mit cselekedjünk, hogy üdvözülhessünk. Nemcsak ezt tudhatjuk meg, hanem értelmünk erőt is nyerhet. – A keresztény nevelés alapjai, 450-451./old. 

Hogyan tanulmányozzuk a Bibliát?

 

„…úgy lesz az én beszédemmel is, amely számból kijön. Nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és eredményes lesz ott, ahová küldtem.” (Ézs 55:11), /ÚRK/

Gondolj vissza arra a pillanatra, amikor az első Bibliádat megkaptad! Lehet, hogy még gyerek voltál, és egy keresztény rokontól kaptad. Vagy magadnak vetted már felnőttként. Akármióta is birtokolsz Bibliát (talán nem is egy példányt), gondold át, milyen értéket tulajdonítasz ennek a könyvnek! Az egyik legféltettebb kincsed, vagy a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindig kéznél van az élő Isten Igéje? Küzdöttél azért valaha, hogy következetesen ki tudj tartani az olvasása mellett? Feltetted már a kérdést: Hol kellene kezdeni? Hogyan olvassam, hogy közelebb vigyen Istenhez? 

Luther Márton ezt mondta: „Már évek óta évente kétszer átolvasom a Bibliát. Ha a Biblia egy hatalmas koronájú fa lenne, és az igék a kis ágacskák rajta, akkor mára minden részletét megérintettem volna azzal a vággyal, hogy megtudjam, mi található ott és mit kínál nekem.” 

Akár lelkes, napi bibliatanulmányozó vagy, akár az igaz rád, hogy a Szentírás többnyire a polcodon hever, a helyzet az, hogy mindannyian fejlődhetünk a Biblia tanulmányozásában. Nézzük meg, miként lehetünk jobb igekutatók.

White idézet: A Bibliai tanulmányozásánál nincs hasznosabb módszer, amely megerősítheti az értelmet. Nincs más könyv, amely ennyire erőteljesen járulna hozzá a magasztos gondolkodás kialakításához, az értelmi erőnléthez, mint a bibliai mély és nemesítő igazságok leírása. Ha Isten Igéjét kellőképpen tanulmányoznák, az ember olyan értelmi képességekre és nemes jellemre tehetne szert, ami napjainkban igen ritka. 

Nincs határozottabb, következetesebb és mélyebb ismeret annál, amit Isten Igéjének tanulmányozása által sajátíthatunk el. Ha ezen a nagy világon nem létezne más könyv, Isten Igéje Krisztus kegyelme által tökéletessé tehetné az embert, hogy megfelelő jellemet szerezhessen az eljövendő halhatatlanságra. Akik tanulmányozzák az Igét és hittel fogadják be igazságait a jellemükbe, azokat tökéletessé teszi az, aki mindenben minden. Áldva legyen az Úr, hogy ilyen lehetőségeket bocsátott az emberiség rendelkezésére! ... 

Az Isten Igéjének tanulmányozására és az imádkozásra szánt idő százszorosan megtérül. 

Isten Igéje az élő mag, és amint ez a mag az elme talajába kerül, az embernek szorgosan oda kell figyelnie a fejlődés különböző szakaszaira. Hogyan lehet ezt megvalósítani? Miután az ember ima által elfogadja az Igét, azt értékelnie és alkalmaznia kell a mindennapi életében. A magnak ki kell csíráznia és gyümölcsöt teremnie, előbb azonban meg kell jelennie a zöld hajtásnak, aztán a kalász, végül pedig a kalászban a mag. 

Nem elég csak úgy tanulmányozni a Bibliát, mint bármely más könyvet. Ahhoz, hogy a megértése üdvösséget szerezzen, a Szentléleknek meg kell érintenie a tanulmányozó ember szívét. Ugyanannak a Léleknek kell ihletnie az Ige olvasóját, aki ihlette az Igét is. Csak így válik hallhatóvá a mennyei hang, a lélek pedig kijelentheti: „Istenem, a te Igéd igazság.” 

Az Ige puszta olvasása nem hozza meg a menny által elvárt eredményt; ezért szívvel kell tanulmányozni és értékelni. Az istenismeret nem szerezhető be értelmi erőfeszítés által. Szorgalmasan kell tanulmányoznunk a Bibliát, a Szentlélek segítségéért kell imádkoznunk, hogy megértsük az Igét. Versről versre kell olvasnunk és összpontosítanunk, hogy megértsük azt a gondolatot, amit Isten a szövegben számunkra elhelyezett. Addig kellene összpontosítanunk, mígnem az „így szól az Úr” a saját gondolatunkká válik. 

Isten Igéje az élet kenyere. Aki az Igét eszi és megemészti, aki beépíti az olvasottakat cselekedeteibe és jellemébe, az megerősödik Isten erejében. Halhatatlan lelkierőre tesz szert, tökéletesíti élettapasztalatát, és olyan örömben lesz része, amely örökre megmarad. – Lift Him Up, 111./old. 

Amit a Biblia kér

 

Mi lehetne más az otthonotokban, ha a Bibliához fordulnátok, amikor nagy döntésekkel, kapcsolati problémákkal vagy kihívásokkal néztek szembe? Mi változhatna a munkahelyeteken vagy a gyülekezetetekben, ha az Ige valóságos lencsévé válna, amelyen keresztül nézitek a világot, és így hoznátok a döntéseiteket, amely szerint éltek? A Biblia írói tisztában voltak az írott Ige valóságos értékével. Nincs még egy olyan könyv, amely így szólna hozzá az életetekhez, mint a Szentírás. Az igék maradhatnak a Biblia lapjain is, de mit tehetsz inkább, hogy a szívedbe költözzenek? 

(Zsolt 119:11). Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. /RÚF/

(Zsid 4:12). Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. /RÚF/

A Biblia egyik önmagáról tett kijelentését (Zsid 4:12) versében olvashatjuk. A kétélű kard erős és éles, a Biblia azonban olyat is megtehet az emberi lélekkel, amit az emberi eszközök nem. A Biblia úgy írja le önmagát, mint ami élő. Kérdezheted, hogy miként lehetséges ez, hiszen évezredekkel ezelőtt írták, Jézus azonban kijelenti: „a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet”. (Jn 6:63, /ÚRK/ 

Amikor a szíved összetörik, az életed darabokra hull, Isten képes beleszólni az életedbe Igéje által, és a dolgok megváltoznak körülötted. Az Ótestamentum is úgy mutatja be Isten Szavát, mint ami kifejezetten aktív, sosem stagnál vagy passzív. 

(Ézs 55:11. ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. /RÚF/) 

Dávid arról írt, miként hatott az Ige az életére: „Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem”. (Zsolt 119:50, /ÚRK/ 

Talán éheztél életed egy bizonyos pontján, vagy böjtöltél, esetleg valamilyen diétát kellett követned. Az éhezés után mennyire ízlett az étel? Lelki értelemben a Biblia a lelkünk tápláléka. 

Ha a lelked üres vagy éhezik, nyisd meg az élő Igét! 

(Jer 15:16). Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene. /RÚF/

(Mt 4:4). Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” /RÚF/

(1Pt 2:2). mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre, /RÚF/

Isten igéi ízletesek az elmének és a szívnek, és amikor olvassuk, feltöltenek és megtartanak bennünket, ahogyan Isten megígérte. Az Igének, a Szentírásnak az üzenetei magától Istentől származnak. Kifejezetten nekünk küldte őket, és mindenki másnak is, akik keresik Őt. Ha imádkozó és nyitott szívvel olvassuk, sosem vesznek el. 

White idézet: A gyámság alatt levő gyermekekhez hasonlóan, napról napra csak annyit kapunk örökségünkből, amennyire szükségünk van; ezért mindennap kérnünk kell: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Nem szabad elkedvetlenednünk, ha Isten egyszerre nem ad feleslegesen a következő napra is. Biztosított bennünket ígéretében: „Nem hagylak el, és nem feledkezem meg rólad.” Dávid is így szólt: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.” (Zsolt 37:25) ... 

Krisztus könnyített özvegy anyjának gondjain és terhein, segítségére volt a názáreti háztartás vezetésében; részvétet érez minden anya iránt, aki nehéz munkával keresi meg gyermekei kenyerét. Ő, aki megkönyörült a tömegen, „mert elbágyadt és elerőtlenedett”, ma is részvétet érez a szenvedő szegények iránt; kezeit állandóan kinyújtja feléjük, sőt még imájában is figyelmeztet, amellyel tanítványait oktatta, hogy emlékezzünk meg a szegényekről... 

Könyörgésünk a mindennapi kenyérért nem csak a testünknek naponta szükséges táplálékot foglalja magában, hanem a lelki táplálékot is az örök élet elnyerése céljából. Jézus megparancsolta: „Munkálkodjatok, ne az eledelért, mely elvész, hanem az eledelért, mely megmarad az örök életre.” „Én vagyok amaz élő kenyér, mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké.” (Jn 6:27, 51) Üdvözítőnk az élet kenyere, s ha szeretetét felismerjük, magunkba fogadjuk Őt, ekkor az a kenyér táplál bennünket, amely a mennyből szállt alá. 

Krisztust szavai által fogadhatjuk magunkba; Isten azért adta nekünk Szentlelkét, hogy igéit megértesse velünk, hogy igazságait szívünkbe vésse. Imádkozzunk naponta, amint olvassuk a Szentírást, Isten pedig elküldi majd a Lelkét, hogy kijelentse azokat az igazságokat, amelyek megerősítenek bennünket, lelkünket pedig felkészíti a szükség napjára. 

Isten a mi javunkra úgy rendelkezett, s arra is tanít, hogy naponként imádkozzunk mind a testi, mind a lelki hiányok kielégítéséért. Azt szeretné, ha belátnánk, hogy állandóan az Ő gondviselésétől függünk. Ezért kíván velünk mind szorosabb kapcsolatba lépni. Ha Krisztussal közösségbe jutunk az ima és a szent igazságok kutatása által, akkor mint éhezőket táplál, és mint szomjazókat üdít fel az élet vízéből. – Gondolatok a hegyibeszédről, 110-113./old. 

Bibliai igazság

Az 1960-as években elterjedt a liberális teológusok között, hogy nincs is szükség Istenre a teológiához. A Time magazin 2017-ben címlapon hozott egy cikket „Meghalt az igazság?” címmel. Mindez azért érdekes, mert ez a trend éppen a társadalmunk állapotát mutatja be. Az „igazság” fogalma oly mértékben amortizálódik, hogy már senki nem tudja, mi is lenne az. A mai népszerű kultúra szerint nincs is olyan mérték, amely szerint meghatározható, nincs olyan alapja, amely állandó lenne, amely kiállná az idő próbáját. Ezzel szemben Jézus kijelentette: „Én vagyok… az igazság”. (Jn 14:6) Isten Igéje Jézusról tesz bizonyságot, mint az igazságról, a maga tisztaságában. 

Olvasd el lassan a következő három verset, majd újra olvasd el azokat! Mit veszel észre üzenetükben? 

(Zsolt 12:7). Az Úr ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. /RÚF/ 

(Péld 30:5-6). Istennek minden szava színigaz, pajzsa ő a hozzá menekülőknek. (6) Ne tégy hozzá szavaihoz semmit, mert megcáfol, és hazugságban maradsz! /RÚF/ 

(Jn 17:17). Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. /RÚF/

A Biblia kijelenti az alapvető igazságot, Jézust, aki nem változik 

(Zsid 13:8). Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. /RÚF/

 Ha Isten Igéjét olvassuk, róla és igazságáról szóló tudásunk, értelmünk növekedhet. „Az igazság bányáiban még van mit kutatniuk az őszinte keresőknek”. (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 5. köt. 704./old.) 

Amikor Ellen White az igazságról beszél, mindig arra az igazságra utal, amit Istentől az Igéje által kapunk. Kutathatjuk a Szentírást újabb igazságokat keresve, mert a Biblia sosem mond ellent a korábbi igazságainak, inkább épít rájuk. 

(Zsolt 33:4-5). Mert az Úr igéje igaz, mindent hűségesen cselekszik. (5) Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. /RÚF/ 

(Ef 1:13). Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, /RÚF/ 

(1Thessz 2:13). Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor hallgattátok Isten általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. /RÚF/

Ki kell mondanunk, hogy a Biblia és csakis a Biblia képezheti az alapját és forrását annak, amit igazságként fogadunk el. Minden más forrást meg kell próbálnunk, le kell tesztelnünk Isten Igéjének kijelentéseivel. Minden egyébként teljesen „értelmes” érvet is alá kell vetni e próbának. 

Egyesek azzal érvelnek, hogy nincs igazság. Mitől ellentmondásos ez a kijelentés? Vagyis amikor azt mondjuk, hogy nincs abszolút igazság, akkor miért próbáljuk ezt igazságként feltüntetni – ami így önellentmondássá lesz? 

White idézet: Jézus Kapernaumban lakott, amikor éppen nem utazott az országban szerteszéjjel, és ezért azt „az Ő városaként” emlegették... 

Kapernaum városa nagy átmenő forgalmat bonyolított le. Számos országból haladtak át utasok a városon, s pihentek meg jártukban-keltükben. Jézus itt minden nemzetiségű, rangú emberrel találkozhatott, a gazdaggal és a hatalmassal csakúgy, mint a szegénnyel és alacsony sorsúval, tanításait más országokba, sok-sok otthonba vitték el. Ez ösztönözte az embereket a próféciák tanulmányozására; a figyelem a Megváltóra irányult, és küldetése feltárult a világ előtt. 

Bár a Magas Tanács Jézus ellen tevékenykedett, a nép élénk figyelemmel kísérte küldetésének kibontakozását. Az egész menny érdeklődése is ide irányult. Angyalok készítették elő szolgálatának útját, megindították az emberek szívét, s a Megváltóhoz vonták őket. 

Kapernaumban a királyi ember fia tanúsította Krisztus hatalmát, akit meggyógyított. Az udvari tiszt és házanépe örömmel tettek bizonyságot hitükről. Amikor megtudták, hogy maga a Tanító közöttük van, az egész város megmozdult. Tömegek igyekeztek színe elé. Szombaton annyi ember özönlött a zsinagógába, hogy sokaknak vissza kellett fordulniuk, mert nem fértek be. 

Aki csak hallotta a Megváltót, csodálkozott „az Ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala” (Lk 4:32) ... 

Jézus nem avatkozott a zsidók közti különféle vitatott kérdésekbe. Feladata az igazság feltárása volt. Szavai fényt árasztottak a pátriárkák és próféták tanításaira, a Szentírás új kinyilatkoztatásként hatott az emberekre. Hallgatói azelőtt soha nem érzékelték az isteni Ige jelentésének ilyen mélységeit. 

Jézus otthonukban találkozott az emberekkel, jól ismerte problémáikat. Kedvessé tette az igazságot, mert közvetlenül, egyszerűen mutatta be. Nyelvezete olyan tiszta, finom és egyszerű volt, akár a csobogó patak. Hangja zeneként hatott azokra, akik azelőtt a rabbik monoton beszédét hallgatták. Bár tanítása egyszerű volt, mégis úgy beszélt, mint akinek hatalma van. Ez a jellegzetesség élesen megkülönböztette tanítását mindenki másétól. A rabbik fenntartással, kétkedve beszéltek, mintha az Írásokat így is, meg ellenkezőképpen is lehetne értelmezni. A hallgatók napról napra bizonytalanabbak lettek. Jézus azonban kétségbevonhatatlan tekintéllyel tanította az Írásokat. Bármiről beszélt, hatalommal tette, mint akinek szavát nem lehet vita tárgyává tenni… Bármiről beszélt, Istent nyilatkoztatta ki. – Jézus élete, 251-254./old. 

A Szentírás tekintélye

(2Tim 3:15-17). mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. (16) A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; (17) hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen. /RÚF/

Amikor személyes bibliatanulmányozásba kezdünk, legyünk tudatában: nem várhatjuk el a Szentírástól, hogy a személyes céljainkat és látásunkat szolgálja, ami nem mindig esik egybe Istenével. Például nem használhatjuk azt a módszert, hogy „csukott szemmel rábökünk egy igére”, mivel Isten nem így akar kommunikálni velünk. Ő nem egy bábu, akit dróton rángathatunk, hogy a szükségleteinket és a vágyainkat szolgálja. Az útjai és gondolatai sokkal magasabbak a mieinknél 

(Ézs 55:9). Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál. /RÚF/), 

... és sosem szabad megpróbálnunk irányítani a hozzánk intézett szavait. Ne is válogassuk ki a Bibliának csak azokat a részeit, amelyek nekünk tetszenek. Inkább tekintsünk egy egészként a Szentírásra, ahelyett, hogy csak a könnyű és ismerős igéket szemezgetnénk, kihagyva az akaratunknak ellentmondó, nehezebb szakaszokat. Ha tényleg azt akarjuk, hogy Isten beszéljen hozzánk, a Szentírásra egészként kell tekintenünk, megbízható módszereket választva, gondosan tanulmányozva azt, bízva abban, hogy Isten megjelenti, mit kell éppen kihallanunk abból. 

Jézus maga mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22:37) Vagyis Isten nem azt akarja, hogy kikapcsoljuk a gondolkodást, az elménket, sokkal inkább az elménkbe kívánja rejteni a hatalmas tudást és ismeretet, amit legalább részben kijelentett Igéjében. Sok bibliai beszámolót olvashatunk arról, amikor Isten emberekkel beszélgetett, mint Énokkal, Ábrahámmal vagy Mózessel és Jóbbal, és Jézus is sokakkal beszélgetett. Isten nem kerüli meg az emberi értelmet, hanem arra bíztat bennünket, hogy vessük azt alá az Igének és az Ő bölcsességének, amikor az „üdvösségünkön dolgozunk”. Az emberi gondolkodás azonban mindig is emberi marad – megtéveszthető és hibás következtetésekre képes. Sosem tévedhetetlen. Mindig lehetséges, hogy az emberi értelem félreteszi Istent, hogy maga próbáljon dűlőre jutni a dolgokkal, és az önző ént egyenlővé teszi Istennel, vagy akár fölé is helyezi, miközben gondolkodik. Az ember közelíthet a Szentíráshoz arrogáns és kritikus lélekkel, gondolván, hogy tudja, amit tudnia kell, és nincs abban semmi új a számára. Ebben a helyzetben fontosnak, magabiztosnak és magabízónak érezzük magunkat, és nem látjuk, hogy egyébre lenne szükségünk azon kívül, amink már megvan, semmibe vesszük az Istennel való kapcsolatot, és saját behatárolt tudásunkra, hamis érveinkre támaszkodunk. 

White idézet: Krisztus tanításainak és prédikációinak tárgya Isten Igéje volt. A kérdezősködőknek egyszerűen válaszolt: „Meg van írva.” „Mit mond az Írás?” „Hogyan olvasod?” Ha barátban, ha ellenségben érdeklődés ébredt, minden alkalommal az Ige magvát hintette. Ő, aki az út, az igazság, az élet, aki maga az élő Ige, a Szentírásra mutat: „Ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam” – mondja... 

Krisztus szolgáinak ugyanezt kell tenniük. Az emberi elméletek és feltevések ma is kiszorítják Isten Igéjének életadó igazságait, mint régen is. Az evangélium sok állítólagos prédikátora szerint nem az egész Biblia ihletett. Az egyik bölcs ember elveti az egyik részt, a másik pedig megkérdőjelezi a másikat. Saját véleményüket az Ige fölé helyezik. Az Írást csupán saját tekintélyükre építik, és megfosztják isteni hitelességétől. Így szórják szét a hitetlenség magvait, mert az emberek összezavarodnak, és nem tudják, mit higgyenek. 

Sok olyan hittétel van, amelyet nem fogadhatunk el. Krisztus idejében a rabbik számos szentírási résznek erőszakolt, misztikus magyarázatot adtak. Mivel Isten Igéjének világos tanítása eljárásaikat kárhoztatta, megkísérelték érvényességét aláásni. Ugyanez történik ma is. Isten Igéjét titokzatosnak és homályosnak tüntetik fel, hogy Isten törvénye elleni vétségükért kimentsék magukat. Krisztus megdorgálta ezeket a törvénysértőket. Azt tanította, hogy Isten Igéjét mindenkinek meg kell értenie. A Szentírást kétségbevonhatatlan tekintélynek vallotta. Nekünk is ezt kell tennünk. A Bibliát a végtelen Isten beszédeként, minden vitás kérdés megoldójaként, hitünk alapjaként kell kezelnünk. 

A Biblia tekintélyét aláásták, és ezért a lelkiségre nem helyeznek olyan súlyt… [Mégis] sokan kiáltanak az élő Istenhez, közelségére vágyakozva... 

Krisztus Isten atyai szeretetéről és túláradó kegyelméről tanított legszívesebben. Sokat beszélt az Atya jellemének és törvényének szentségéről. Az utat, az igazságot és az életet kínálta az embereknek a maga személyében. Krisztus szolgái is ezekről beszéljenek! 

Mutassák be az igazságot, ahogy az Jézusban volt látható! Tegyék világossá, mit kíván a törvény és az evangélium! Beszéljenek Krisztus önmegtagadó, áldozatos életéről, megalázkodásáról és haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről! Arról, hogy közbenjár értük Isten trónjánál. Hirdessék ígéretét: „Ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket.” (Jn 14:3) – Krisztus példázatai, 38-40./old. 

A leghatalmasabb fegyver

 

Mielőtt belevágnánk, hogy megértsük, miért olyan értékes a Biblia, és hogyan kell mélyebbre ásni a személyes bibliatanulmányozás által, meg kell értenünk valamit: az egyik legjelentősebb támadás, amit Sátán tehet ellened, hogy megakadályozza, hogy időt tölts Istennel és Igéjével. Az első számú stratégiája, hogy az üzleti élet, az apátia, a fáradtság vagy a kétely segítségével távol tart téged a Szentírástól. Tisztában van vele, hogy az Istennel és a Szentírással töltött idő megújulást hoz az életünkbe, felvillanyozza a lelkünket, így érthető, hogy mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza.

 Ellen White azt írja, hogy „Sátán minden lehetséges eszközt bevet, hogy megakadályozzon minket a bibliai ismeretek megszerzésében; mivel azok egyszerű kijelentései leleplezik a csalásait”. (Ellen G. White: A nagy küzdelem.  509./old.) 

Sátán tudja, hogy Isten hatalommal teljes Igéje erőtlenné teszi őt. Tisztában van vele, hogy az ima és a bibliatanulmányozás a leghatalmasabb fegyver, amit az ember felhasználhat ellene 

(Ef 6:17-18). Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; /RÚF/; 

(Zsid 4:12). Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. /RÚF/, 

... ezért mindent megtesz azért, hogy ne imádkozzunk és ne olvassuk a Szentírást. Tudja, hogy Isten Szava hatalommal bír, és nemcsak a világ megteremtésére volt képes vele Isten 

(Zsolt 33:6). Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. /RÚF/, 

... hanem életre keltheti vele a halottakat 

(Jn 11:41-44). Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. (42) Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. (43) Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! (44) És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni! /RÚF/, 

... és általa erőt kapunk a győzelemhez 

Mt 4:1-11. Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. (2) Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. (3) Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! (4) Ő így válaszolt: Meg van írva: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (5) Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, (6) és így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: „Angyalainak parancsot ad, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” (7) Jézus ezt mondta neki: Viszont meg van írva: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (8) Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, (9) és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. (10) Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (11) Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki. /RÚF/

 Azzal, hogy távol tart bennünket a Bibliától, nemcsak arra van hatással, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel, hanem arra is, hogy az embertársainkkal miként viselkedünk. A házasságunk feszültté válik, kiabálunk a gyerekeinkkel, nem lesz türelmünk a barátainkhoz és a munkatársainkhoz. Az élet túlzsúfoltnak fog tűnni, stresszesnek érezzük a napjainkat, terheltnek, és nem látjuk a kiutat a káoszból. És – nem meglepő – többnyire nem töltünk elég időt azzal, hogy megálljunk és lássuk, mi is történik valójában. Talán azt gondoljuk, elég közel vagyunk Istenhez, de a valójában ahogy telnek a napok és a hetek, és mi nem nyitjuk ki a Bibliát, egyre gyengülünk az elszálló napokkal. 

Még ha a kapcsolatunk Istennel kiegyensúlyozatlan, következetlen is, Isten csodálatosan kitartó, ahogy (JerSir 3:22-23) verseiben olvashatjuk. 

(JerSir 3:22-23). Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: (23) minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! /RÚF/

Bukása előtt oltalmazó kerubként 

(Ez 38:14-17). Azért prófétálj, emberfia, és mondd meg Gógnak: Így szól az én Uram, az Úr: Azon a napon, amikor majd megtudod, hogy népem, Izráel biztonságban él, (15) eljössz lakóhelyedről, a messze északról sok néppel együtt, akik mind lovakon nyargalnak; nagy sereg ez, roppant haderő. (16) Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a földet beborító felhő. Az utolsó napokban elhozlak téged országom ellen, hogy megismerjenek engem a népek, amikor szemük láttára megmutatom rajtad, Góg, hogy szent vagyok. (17) Így szól az én Uram, az Úr: Te vagy az, akiről megmondtam hajdanában a szolgáim, Izráel prófétái által, akik azokban a napokban és években prófétáltak, hogy elhozlak ellenük. /RÚF/] 

... Lucifer hallotta Isten szavait és ismerte azok rendkívüli erejét. Ma viszont már gyűlöli ezt az igazságot, így érthető, miért válik érzéketlenné az elménk és a szívünk, amikor úgy döntünk, hogy a mindennapokban távol tartjuk magunkat Isten Igéjétől.

White idézet: Arról teszünk bizonyságot, amit hiszünk. Előbb azonban a szívnek úgy kell befogadnia az igazságot, ahogy Jézusban megtalálható. Ez az igazi vallás alapja. Bűnösségünkkel kapcsolatos meggyőződésünk akkor kezdődik, amikor megérezzük, hogy lelkünk a bűn betegségében szenved, és orvosra van szüksége, ezért a Názáreti elé járul megbocsátásért. Az ellenséggel harcolva Jézusra tekint, hogy megállhasson a kísértésben. Éberen őrködik imában, és kutatja az Írásokat. A Biblia igazságait új és számára érdekes fényben látja, Isten Lelke pedig feltárja előtte az Ige ünnepélyes voltát. Tanulmányozza Jézus Krisztus életét, és minél tisztábban látja az Üdvözítő makulátlan jellemét, annál kevésbé bízik saját jóságában; minél kitartóbban szemléli Jézust, annál több tökéletlenséget fedez fel önmagában. Önigazultsága eltűnik, ő pedig tehetetlenül omlik Jézus Krisztus, a Kőszikla lábai elé. A kísértő hatalmas nyomást gyakorol rá, és néha elcsügged, mert azt gondolja, hogy Isten nem fogadja el őt; ám, ha elhiszi Isten szavát, és imádkozik a biztos ígéretek teljesedéséért, akkor a sötétségből elindul Krisztus szeretete napjának ragyogó fénye felé. 

„Szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” Ha a szív valóban Krisztus kegyelmének és szeretetének kincseit őrző tárház, akkor ez megnyilvánul szavakban és tettekben is. A lélek folyamatosan vonzódik Jézus Krisztushoz. Mindenki meg lesz próbálva; ezért van szükség az isteni kegyelemre, a hitre és az egészséges vallási elvekre. Az ajkat meg kell szentelni, hogy csak kevés és jól megfontolt szót szóljon. 

A magukat keresztényeknek vallók sok esetben azzal gyengítik a lelküket, hogy folyton a megpróbáltatásaikról és elégedetlenségeikről beszélnek. Az állandó ismételgetéssel csak tetézik a bajt, sőt mi több, ezen tévedés megengedésével teljesen biztos, hogy elszakadnak Jézustól. Sátán igyekszik saját maguk felé fordítani a tekintetüket, azt sugallva, hogy nincsenek eléggé megbecsülve. Így jelenik meg az önsajnálat, elveszítik a Jézusba vetett hitüket és bizalmukat, aminek következtében eltávolodnak attól, aki felszólítja őket, hogy adják át Őneki a terheiket.

Az ilyen embereket bátorítanunk kell: „Ismételgessétek, hogy mit tett értetek Isten! Mondjátok Sátánnak, hogy nem a saját feddhetetlenségetekben bíztok, hanem a Krisztuséban. Őrizzétek meg elmétekben a Bibliában található értékes ígéreteket, és amikor Sátán el akar keseríteni, fogadjátok őt azzal a fegyverrel, amit Isten Igéje kínál: »Meg van írva.« Ez majd megrontja a kísértő hatalmát, nektek pedig győzelmet szerez.” – Lift Him Up, 273./old. 

A Biblia szerepe

„Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4:12), /ÚRK/

A Biblia. Egy példányod biztosan van belőle, de akár több is. A történelem során ezt az értékes könyvet gyakran titokban másolták, titokban terjesztették, és nem egyszer tiltották. A világ legtöbbször kiadott kiadványa, a legtöbb nyelvre fordították le, és ez az egyik legrégebbi irat. Egyesek meghaltak azért, hogy a Szentírás fennmaradjon. 

Isten Szava élő és hatalommal teljes, és Isten hív: engedd, hogy a szívedhez szóljon, megerősíthessen, kihívást intézzen hozzád és megváltoztasson, iránymutatást, valamint reményt adjon számodra. 

A Biblia nem csupán tudományos kiadvány vagy régi történetek gyűjteménye. Sokkal inkább gyönyörű, sokatmondó beszámoló arról, miként kereste a lehetőséget a világ Teremtője, hogy magához vonjon bennünket. Ha mélyebb kapcsolatra vágysz Istennel, azzal tehetsz a legtöbbet ezért, hogy minőségi időt szánsz a napi imára, az ihletett Ige olvasására, és akaratodat aláveted tanításainak. 

White idézet: „Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.” (Ésa 8:20) 

Isten népének a Szentírásnál kell védelmet keresnie a hamis tanítók befolyása és a sötétség lelkeinek megtévesztő hatalma ellen. Sátán minden úton-módon igyekszik az embert elzárni a Biblia kínálta ismerettől, mert a Biblia világos kijelentései leleplezik csalásait. Minden alkalommal, amikor Isten műve új életre kel, a gonoszság fejedelmének munkája is megélénkül. Most összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára szemtanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az Antikrisztus szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány annyira fog hasonlítani az igazságra, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni köztük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni. 

Azok, akik igyekeznek Isten parancsolatainak engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Csak Isten segítségével állhatnak meg. Hogy el tudják viselni a reájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait. Csak azok tudják megdicsőíteni Istent, akiknek helyes fogalmaik vannak jelleméről, kormányzatáról, szándékairól, és azokkal összhangban cselekszenek. Csak azok fognak az utolsó nagy küzdelemben végig kitartani, akik felvértezték értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel fogja tenni magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a sziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e híven tartani Isten parancsolatai és a Jézus hite mellett? 

Mielőtt keresztre feszítették, Megváltónk elmondta tanítványainak, hogy meg fogják ölni, de újra életre kel. Angyalok is jelen voltak e beszélgetésnél, hogy Jézus szavait bevéssék a tanítványok elméjébe szívébe. De a tanítványok földi szabadságot, Róma igája alóli szabadulást vártak, és nem tudták elviselni azt a gondolatot, hogy akiben minden reményük összpontosult, az megalázó halált szenvedjen. Nem lett volna szabad elfelejteniük Jézus szavait, mégis elfelejtették. És amikor jött a próba, készületlenül találta őket. Jézus halála minden reményüket romba döntötte, mintha a Megváltó nem is figyelmeztette volna rá őket. A próféciák nekünk is éppoly világosan mutatják a jövőt, miként Krisztus szavai a tanítványoknak. Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához fűződő eseményeket, és azt, miként kell a nyomorúság idejére felkészülnünk. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna őket. Sátán résen áll, hogy elragadjon minden benyomást, amely az embert bölccsé teheti az üdvösségre. És a nyomorúság idején sokan készületlenek lesznek. – A nagy küzdelem, 593-594./old. 

A büszkeség és alázat

„Minél közelebb jutunk Jézushoz, és minél tisztábban meglátjuk jellemének tisztaságát, annál inkább érezzük a bűn mérhetetlen rútságát, és annál kevésbé dicsőítjük önmagunkat. Azok, akiket a menny szentnek ismer el, soha nem hivalkodnak jóságukkal”. (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 106./old.) 

„A dicsőség előtt van a megalázkodás. A menny azt a munkást választja magas poszt betöltésére, aki Keresztelő Jánoshoz hasonlóan alacsony beosztást vállal Isten előtt. A leggyermekibb tanítvány végzi Istenért a leghatékonyabb munkát. A mennyei értelmes lények azokkal tudnak együttműködni, akik nem a maguk dicsőségét keresik, hanem lelkek megmentéséért munkálkodnak… 

Ám ha az ember felmagasztalja magát, s úgy érzi, hogy rá feltétlenül szükség van Isten nagy tervének sikeréhez, az Úr félreteszi… Jézus tanítványainak nem volt elegendő országának természetéről tanulniuk. Szívbéli változásra volt szükségük, amely összhangba hozza őket az alapelvekkel… A kisgyermek szerénységét, önmagával nem gondolását, bízó szeretetét – ezeket a vonásokat értékeli a menny. Ezek az igazi nagyság jellemzői… 

Az őszinte, töredelmes lélek drága Isten szemében. Pecsétjét nem rangja, gazdagsága, szellemi nagysága alapján helyezi az emberre, hanem annak alapján, hogy mennyire egy Krisztussal”. (Ellen G. White: Jézus élete.  369-370./old.)

1. Milyen további rálátást adnak a következő igék a büszkeség és alázat témájára? 

(Zsolt 25:9). Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. /RÚF/; 

(Zsolt 149:4). Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. /RÚF/;

 (Mt 23:12). Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. /RÚF/; 

(Jak 4:6, 10). De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” (10) Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. /RÚF/

ÖSSZEFOGLALÁS: A büszkeség lehet az egyik legnagyobb akadálya annak, hogy erősödjön az Istennel való kapcsolatod. Ha magabízók vagyunk, és nem érzékeljük a szükségünket a vele való kapcsolatra, egyszerűen nem fogjuk akarni azt. Ezzel szemben Jézus volt a legalázatosabb ember a világon, a legtökéletesebb példája annak, hogy miként lehet igazán közeli kapcsolatban élni Istennel.

Tekints Istenre

(Lk 22:27). Mert ki a nagyobb? Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál. /RÚF/

Éles ellentétben áll Jézus végtelen alázatának példája azzal, ahogy a tanítványok vágytak a nagyságra, vagy amikor azt hitték, hogy jobbak a társaiknál. Jézus így beszélt: 

„Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál” (Lk 22:27), /ÚRK/. 

Ő mindennap adott azoknak, akik körülötte szükséget szenvedtek, mivel könyörületes volt, és úgy tekintett a sokaságra, mint pásztor nélküli juhokra. Tisztában volt vele, hogy az emberiségnek mindennél nagyobb szüksége van Őrá, miközben csak kevesek fogták fel ezt az egyszerű igazságot. Feladta a mennyet azért, hogy életét adja az emberekért abban a reményben, hogy végül megértik a kegyelem e cselekedetét, és megfelelő választ adnak a hívásra, hogy kapcsolatba kerüljenek vele. 

(Fil 2:3-8). Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; (4) és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (5) Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: (6) aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, (7) hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; (8) megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. /RÚF/

Jézus mindezt véghezvitte, elszenvedte. Amikor elég sokáig megállunk, hogy Őt szemléljük – igazán és tisztán –, nem tudjuk nem észrevenni saját tisztátalanságunkat és szennyességünket, illetve azt, hogy milyen elképesztően szükségünk van rá ma. Amikor ránézünk, minden más (különösen a magunk személye és saját nagyságunk érzete) teljesen jelentéktelenné válik a szemünkben. Aki Ő, amit tett és amennyire szereti a teremtményeit, az válik igazán fontossá és középponttá. Az én biztosan ellebben, amikor Őt nézzük. Jézus. Milyen gyönyörű és magasztos név! Ő az emberiség megtestesítője. Amikor nyitott szívvel tanulunk róla, amikor megértjük, mit tett értünk, amikor hagyjuk, hogy az élet Igéje beszivárogjon az elménkbe, ráébredünk, milyen önteltek és nyomorultak vagyunk valójában. 

Ha a saját tanítványai, akik vele éltek és tőle tanultak, ha ők is küzdöttek a büszkeséggel, nem hitegethetjük magunkat azzal, hogy különbek vagyunk. Csak akkor növekedhetünk a Krisztussal való kapcsolatunkban, ha alázatosak leszünk. 

Tölts el vele egy kis időt most! Vedd a Bibliádat, végy tollat és papírt, és keress egy csendes helyet, akár a szabadban! Hívd Istent, hogy lágyítsa meg a szívedet, és beszéljen hozzád! Szóról szóra írd le a 138. zsoltárt, és közben figyeld meg, mely szavak ragadnak meg leginkább!

(Zsoltár 138:1-8). Dávidé. Magasztallak, Uram, teljes szívemből, istenekkel szemben is csak rólad énekelek! (2) Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet. (3) Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, lelkembe erőt öntöttél. (4) Téged magasztal, Uram, a föld minden királya, amikor meghallják szád mondásait. (5) Énekelni fognak az Úr útjairól, mert nagy az Úr dicsősége. (6) Bár fenséges az Úr, meglátja a megalázottat, és messziről megismeri a fennhéjázót. (7) Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. (8) Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd cserben most sem kezed alkotásait! /RÚF/ 

White idézet: Sokan azért gyengülnek el lelkileg, mert Krisztus helyett önmagukra tekintenek… Számunkra Krisztus jelenti azt a nagy tárházat, ahonnan minden alkalommal erőt és boldogságot meríthetünk. Miért fordítjuk el szemünket az Ő erejéről, és sajnálkozunk saját gyengeségünkön? Miért feledjük el, hogy Jézus kész megsegíteni minket minden nehézségben? Amikor saját alkalmatlanságunkról beszélünk, szégyent hozunk rá. 

Önmagunk helyett tekintsünk szüntelenül Jézusra, és napról napra váljunk egyre hasonlóbbá Őhozzá. Beszéljünk róla egyre többet, és fogadjuk nagyobb felkészültséggel kedvességét, segítségét és áldásait! Ha ilyen közösségben élünk vele, erőssé válunk az Ő erejében, és a körülöttünk levő emberek áldására és megsegítésére lehetünk. 

Krisztus mindent megadott annak érdekében, hogy erősek lehessünk. Nekünk adta Szentlelkét, akinek feladata, hogy Krisztus minden ígéretét az emlékezetünkbe idézze, hogy békességben és a bűnbocsánat édes érzésében részesülhessünk. Ha tekintetünket a Megváltóra emeljük, és bízunk az Ő hatalmában, biztonságérzet fogja eltölteni lelkünket. Krisztus szentsége a mi szentségünkké válik. 

Amikor kísértések vesznek körül, elárasztanak a gondok és nehézségek, csüggedsz, és bánatos vagy, és már-már átadod magadat a kétségbeesésnek, akkor tekints fel oda, ahol hitszemeddel utoljára láttad a világosságot! Ekkor a körülötted eluralkodó sötétséget eloszlatja Isten dicsőségének fényes ragyogása. Ha a bűn uralomra tör a lelkedben, és bántja lelkiismeretedet, s a hitetlenség megzavarja gondolkodásodat, siess az Üdvözítőhöz! Kegyelme elegendő a bűn legyőzéséhez. Jézus megbocsát és megörvendeztet minket Istenben. 

Az Úr fejleszteni kívánja értelmünket. Arra vágyik, hogy kegyelmét megnyugtassa rajtunk… Ha eggyé válunk Jézus Krisztussal, miként Ő is egy az Atyával, akkor az Atya úgy szeret bennünket, mint Fiát. Nekünk is részünk lehet abban a segítségben, mint Krisztusnak, erőt kaphatunk minden veszély elhordozására, hiszen Isten a mi védőpajzsunk és oltalmunk. – Isten csodálatos kegyelme, 259./old. (szeptember 8.) 

Isten olyan sokat tett annak érdekében, hogy mi szabadok lehessünk Krisztusban, és kiszabaduljunk a rossz szokások és a gonosz hajlamok rabságából! Fiatal barátaim, igyekeztek-e szabaddá válni Krisztusban? Ti egyik vagy másik névleges keresztényre mutattok, és ezt mondjátok: „Nem bízom benne. Ha ilyen egy példás keresztény élete, akkor nem kérünk a kereszténységből.” Ne tekintsetek a körülöttetek élő emberekre, hanem tekintsetek az egyedüli tökéletes példaképre, az Ember Jézus Krisztusra! Reá tekintve változtok el az Ő képmására. – Our High Calling, 29./old.