Különféle ajándékok Lélek által

 

(1Kor 12:1). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. /RÚF/

versében a „pedig” szóval Pál új témát vezet be. A teológusok még vitatják, hogy itt „lelki ajándékokról” vagy „lelki emberekről” beszél, ugyanis a görög tón penumatikón mindkét fordítást megengedi. 

(1Kor 12:4). A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. /RÚF/

 fényében a „lelki ajándékok” a valószínűbb, ugyanis az apostol ott világosan utal a lelki ajándékokra. 

(1Kor 12:2-3). (Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. /RÚF/

 ... versében rámutat: a Lélek első ajándéka az, hogy a hívő bátran Úrnak vallja Jézust. Amikor az Újszövetség korában valaki Úrnak nevezte Jézust, ezzel azt mondta, hogy nem a császár az úr. 

ApCsel 17:7. Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust. /RÚF/; 

(Jn 19:12, 15). Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki királlyá teszi magát, az ellene szegül a császárnak. (15) Azok pedig felkiáltottak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Pilátus ezt mondta nekik: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így válaszoltak: Nem királyunk van, hanem császárunk! /RÚF/

 Ezt a császári hatalom elleni lázadásnak tartották, amiért halálbüntetést szabhattak ki. 

Jézus és Pál is kiemelte, hogy a Lélek ajándéka az Istenbe vetett hit – még az üldöztetéssel és a halálos fenyegetéssel szemben is. Valójában ez a legalapvetőbb ajándék. Nem meglepő, hogy felsorolásában az első helyen szerepel.

(1Kor 13:13). Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. /RÚF/ 

 A hit lelki ajándék, amit világosan mutat Pál kijelentése versében, ugyanakkor van még sok egyéb ajándék.

(1Kor 12:9). Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. /RÚF/) 

 Mindegyik szükséges, amit az is bizonyít, hogy a Szentlélek osztja ki különböző fajtáit, „mindenkinek külön, amint akarja”. (1Kor 12:11) 

(1Kor 12:1-6). A lelki ajándékokra nézve pedig nem szeretném, testvéreim, ha tudatlanok lennétek. (2) Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vonzott valami benneteket a néma bálványokhoz. (3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által. (4) A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (5) Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (6) És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. /RÚF/ 

A „különbség” szó kiemeli az ajándékok sokféleségét. Amit (1Kor 12:1) versében Pál „lelki ajándékokként” nevez meg, azt a (1Kor 12: 4-6) versekben tovább boncolja, három, különböző szögből nézve: „ajándékok” (khariszma), „szolgálatok” (diakonia) és „cselekedetek” (energéma). E szavak mást jelentenek, de a szakasz párhuzamossága miatt fontos, hogy ne húzzunk közöttük éles határvonalat. Azt is figyelembe kell venni, hogy a lelki ajándékok a háromszemélyű egy Isten jelleméből kiindulva az egység erősítését szolgálják. 

 (Ef 4:8-11). Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” (9) Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. (10) Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. (11) És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, /RÚF/

A Lélek adja az ajándékokat, ugyanakkor a keresztények Istentől kapnak erőt Krisztus szolgálatára a hívők közösségében. (1Kor 12:5-6) Minden hívő egyénileg kap ajándékot (1Kor 12:11). De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. /RÚF/), és ezek egyaránt a hívők közösségének közös javát szolgálják. 

White idézet: A talentumok, melyeket Krisztus egyházára bízott, a Szentlélektől kapott lelki ajándékok és áldások, melyeket be kell mutatnunk a világnak. „Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; de mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.” (1Kor 12:8-11) 

Nincs szebb az Úr terveiben annál, minthogy férfiaknak és nőknek különböző lelki ajándékokat adjon. Az egyház az Ő kertje, melyet különféle fák, növények és virágok díszítenek. Nem várja el, hogy az izsóp a cédrusfa méreteit öltse magára. Azt sem kívánja, hogy az olajfa elérje a díszes pálmafa magasságát. Valamilyen mértékben mindannyian részesülünk lelki, illetve szellemi ismeretekben. Isten a kevésbé képzettekre is bízott feladatokat, és szeretné, ha alázatosan, benne bízva végeznék munkájukat. 

A különböző lelki ajándékokat más-más munkás kapta meg, hogy ezáltal is érezzék azt, hogy szükségük van egymásra. Isten adta ezeket az ajándékokat, hogy az Ő szolgálatában hasznosítsák, ne a birtokost dicsőítsék, sem ne az embert emeljék fel, hanem a világ Megváltóját emeljék fel. Ezekkel az emberiség javát kell szolgálni, az igazság bemutatásával, úgy, hogy ne legyen abban semmi hamisság. A lelki ajándékok megnyilvánulnak minden szóban, cselekedetben, a kedvességben és a szeretetben. Ha minden munkás hűségesen betölti a számára kijelölt helyet, akkor Krisztus főpapi imája szerint a világ meg fogja tudni, hogy ezek az Ő tanítványai. – A Szentlélek eljő reátok, 191./old. 

Amikor majd az ítéletkor a könyvek megnyittatnak, sokan meglepődnek azon, hogy Isten hogyan ítéli meg a jellemet. Felismerik majd, hogy Isten nem az ember szemével lát, és nem az emberek szerint ítél. A szívünket olvassa. Tudja a cselekedetek indítékait, és méltányol minden hűséges erőfeszítést, amit érte tettünk. Az Úr sokféle lelki ajándékot használ fel a művében. Egyetlen munkás se gondolja, hogy az ő ajándéka a másikénál feljebbvaló. Engedjük, hogy Isten ítéljen. Próbára teszi, majd megjutalmazza munkásait, és igazságosan ítélkezik képességeik felett. Az egyházban különböző lelki ajándékokat helyezett el, hogy megfeleljenek a különböző felfogású emberek elvárásainak, akikkel munkásai kapcsolatba kerülnek. 

Az Úr mindenkinek adott feladatot, s ezt mindenkinek meg is kell cselekednie. Nincs mindenkinek ugyanaz az ajándéka vagy készsége. Mindannyiunknak naponta éreznünk kell a Szentlélek átformáló erejét, hogy sok gyümölcsöt teremjünk az Úrnak. A munka eredményessége nem az igehirdetőtől függ. A lelkész mögött álló láthatatlan munkás győzi meg a lelkeket, és vezeti őket megtérésre. – A Szent lélek eljő reátok, 210./old. 

Lelki ajándékok a Lélek egysége

„Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.” (1Kor 14:1) 

Az emberi testhez hasonlóan az egyház is egy egész, aminek sok tagja van; mind különböző szerepet, feladatot lát el, más-más ajándékkal rendelkezik. A szeretettel gyakorolt lelki ajándékok a Szentháromság Isten jellemét tükrözik és az egység érzetét erősítik. 

(1Korinthus 12-14). fejezetét, a lelki ajándékokról szóló tanítást. Ez a szakasz egy nagyobb egység része, amelyben Pál taglalja, hogy milyen az elvárt keresztényi viselkedés vallási keretek közt.

 (1Korinthus 11-14. fejezet) Az apostolt legfőképpen az a probléma aggasztja, hogy az összejövetelek nem rendben zajlanak. Szerinte abban van a megoldás, hogy az egyház hasonlítható a testhez, amelynek tagjai különféle feladatokat látnak el,

  „Krisztus testének építésére.” (Ef 4:12) Röviden: Isten azért adta a lelki ajándékokat az egyháznak, hogy a különbözőség által az egységet erősítse. 

Pál bizonyára továbbra is észben tartotta a levél első négy fejezetében tárgyalt problémát, a klikkesedést, a viszálykodást. A gyülekezet tagjai közötti egyetértés hiányára a megoldást a Krisztusban való egységben látta. Most ezt a gondolatot viszi tovább, amikor felvázolja, hogyan érti a lelki ajándékok szerepét. Pál szerint a Krisztusban és a Lélekben való egység a szakadások elkerülésének egyetlen eszköze. 

White idézet: Tanulmányozzátok ezt az igeszakaszt. Isten nem egyforma feladatot rótt minden emberre. A különbözőségben szeretne egységet teremteni. Ha tanulmányozzák és követik Isten tervét, sokkal kevesebb súrlódás lesz az Ő munkájában. 

„Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van”, de mindenki fontos a mű előmenetele szempontjából. „Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?” 

„Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.” 

Az Úrnak az a szándéka, hogy egyháza tiszteljen minden ajándékot, amit a különböző tagok kaptak. Vigyázzunk, ne engedjük meg az elménknek, hogy csak önmagára összpontosítson és azt gondolja, hogy az emberek csak akkor szolgálják az Urat, ha úgy dolgoznak, mint mi. 

Soha ne mondja egyik munkás a másiknak: „Nem akarok ilyen emberrel dolgozni, mivel neki más a meglátása. Olyanokkal akarok dolgozni, akik egyetértenek velem, és elfogadják az ötleteimet.” Lehet, hogy épp az a személy rendelkezik a bemutatandó igazsággal, akivel nem hajlandó dolgozni. De mivel nem fogadja el az Úr által felkínált segítséget, így akadályozza a munkát. – To Be Like Jesus, 84./old. 

Istennek számos eszköze van. Az isteni terv alapján dolgozni vágyó munkásokra vonatkoznak e szavak: „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3:9) Isten szolgája úgy haladjon előre, hogy egyetlen lelki ajándék se vesszen kárba. Akaratát várakozásban kell tartania, hogy amikor majd eljön az Úr ideje, akkor a „vesszeje” kihajtson. Senki sem tudhatja, hogy miként fog alakulni a munka, viszont Isten szolgájának minden pillanatban készen kell állnia a cselekvésre, és képesnek kell lennie megérteni Parancsnoka útjait és akaratát. – This Day with God, 31./old. 

Győzelem a bálványimádás felett

 (1Kor 8:1-3). Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. (2) Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. (3) De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. /RÚF/

... verseiben Pál azzal érvel, hogy az Isten iránti szeretet megvéd a bálványimádástól. Ezt az érvet viszi tovább és fejtegeti (1Kor 10:23). 

(1Kor 11:1). Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. /RÚF/ szakaszában. (1Kor 8:3) versében az Isten iránti szeretetről beszél. Másutt pedig kijelenti: 

„Senki se a maga javát keresse, hanem a másét” (1Kor 10:24), /ÚRK/, és ez az emberek iránti szeretet. 

(Mk 10:17-22). Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? (18) Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül. (19) Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.” (20) Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. (21) Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem! (22) A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. /RÚF/ 

(Mk 12:28-31). Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? (29) Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (30) és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” (31) A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. /RÚF/ 

(1Korinthus 10:1-33). Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, (2) és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. (3) Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, (4) és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt. (5) De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. (6) Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. (7) Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” (8) De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. (9) Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. (10) De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. (11) Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. (12) Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. (14) Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! (15) Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. (16) Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? (17) Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. (18) Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? (19) De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? (20) Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. (21) Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. (22) Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? (23) Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. (24) Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét. (25) Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból, (26) mert az Úré a föld és annak teljessége. (27) Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból. (28) De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (29) Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? (30) Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? (31) Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! (32) Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának, (33) mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. /RÚF/ 

Pál pontosan azt teszi (1Korinthus 10. fejezetében), amit Jézus 

(Mk 12:28-31). Ekkor odament az egyik írástudó, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól felelt nekik, megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? (29) Jézus így válaszolt: A legfőbb ez: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!” (30) és: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” (31) A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat. /RÚF/] 

... verseiben – vagyis összekapcsolja a törvény két nagy parancsolatát: szeresd Istent mindenek felett, és szeresd az embereket. A gazdag ifjú történetében (Mk 10:17-22) Jézus összekapcsolja ezt a kétféle szeretetet, utalva 

(5Móz 6:4) Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! /RÚF/

... versére (Mk 10:18), valamint a Tízparancsolat második táblájára (Mk 10:19) A gazdag ifjúnak az volt a problémája, hogy a javait jobban szerette Istennél. és a felebarátainál. (Mk 10:22) A földi kincsek fontosabbak voltak számára a mennyeieknél. Többre értékelte a pénzét, mint a szegényeket. (Mk 10:21) Bálványimádó volt. 

Jézus tanítását követve Pál arra céloz, hogy (1Kor 10:27-28) elképzelt helyzetében azt az elvet kell alkalmazni, ami szerint mindennél jobban szeressük Istent, a felebarátainkat pedig úgy, mint magunkat. Ez azt jelenti, hogy nem mindig segítőek vagy építőek még törvényes dolgok sem, amennyiben valaki más lelkiismeretét zavarják. (1Kor 10:23) Mesteri módon foglalja össze ezt az elvet: „mindent Isten dicsőségére tegyetek”. (1Kor 10:31), /ÚRK/ Amikor az apostol azt mondja, hogy mindent Isten dicsőségére kell tenni, ezzel jelzi, hogy a bálványimádás a legkülönfélébb formákban jelentkezhet, bármi válhat bálvánnyá, ami bitorolja a dicsőséget, ami egyedül Istent illeti meg. 

(Ézs 42:8). Én vagyok az Úr, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak. /RÚF/ 

(1Kor 10:31); (1Kor 11:1). (Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. /RÚF/

... verseiben találjuk a (1Kor 8-10). fejezet konklúzióját - következtetés, végkövetkeztetés vagy végeredmény.

 Pál világossá teszi, hogy nem a maga hasznát kereste, „hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek”. (1Kor 10:33), /ÚRK/ Ezzel Krisztus példáját követte. 

Hogyan tanulhatjuk meg úgy szeretni a másikat, ahogy önmagunkat?

White idézet: Isten azt akarta, népe értse meg, hogy egyedül Őt kell imádniuk, és amikor legyőzik a körülöttük levő bálványimádó népeket, ne tartsanak meg semmit az általuk imádott ábrázolásokból, hanem teljesen semmisítsék meg azokat. Ezen pogány istenségek közül sok nagyon értékes és művészi munka volt, amely megkísérthette azokat, akik látták az Egyiptomban általánossá vált bálványimádást, hogy tiszteljék bizonyos mértékig ezeket az élettelen tárgyakat. Az Úr tudatni akarta népével, hogy e nemzeteket bálványimádásuk vezette minden gonoszságra, azért az izraelitákat használja majd fel eszközül megbüntetésükre és isteneik megsemmisítésére… 

„És határodat a veres tengertől a filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiűzöd azokat előled…” 

Isten az engedelmesség feltétele mellett adta ígéretét népének. Ha teljes szívvel szolgálnának az Úrnak, nagy dolgot cselekedne értük. 

Miután Mózes megkapta az Úrtól a végzéseket, és leírta őket a népnek az engedelmesség feltételével kapott ígéretekkel együtt, az Úr így szólt hozzájuk: „Jöjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat előtte távolról. És csak Mózes közeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jöjjön fel vele. Elment azért Mózes, és elbeszélte a népnek az Úr minden beszédét és minden rendelését; az egész nép pedig egyező szóval felelt, mondván: Mindazokat a dolgokat, amelyeket az Úr parancsolt, megcselekesszük.” 

A Tízparancsolatot nem Mózes írta. Ő azokat a végzéseket írta le, amelyeket Isten akarata szerint meg kellett őrizniük, valamint az ígéreteket az engedelmesség feltétele mellett. Elolvasta azokat a népnek, és ők megígérték, hogy engedelmeskednek mindazon szavaknak, amelyeket az Úr szólt. Mózes ekkor beírta ünnepélyes ígéretüket egy könyvbe, és áldozatot ajánlottak fel az Úrnak a népért. „Azután vette a szövetség könyvét, és elolvasta a nép hallatára; azok pedig mondták: Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk.” – To Be Like Jesus, 341./old. 

Egyiptomba érkezve eladták Józsefet Potifárnak, a királyi testőrség főhadnagyának, és az ő szolgálatában maradt tíz évig. Itt rendkívüli kísértéseknek volt kitéve. Bálványimádók közé került. A hamis istenek tiszteletéhez minden királyi pompát igénybe vettek, és ezt az akkori világ legcivilizáltabb nemzete támogatta gazdagságával és kultúrájával. De József megőrizte egyszerűségét és Isten iránti hűségét… 

Az a feltűnő siker, ami Józsefet a gondjaira bízott dolgokban kísérte, nem közvetlen csoda eredménye volt, hanem munkáját, gondosságát és szorgalmát Isten az áldásával koronázta be. József Isten kegyének tulajdonította sikerét, és még bálványimádó gazdája is elismerte, hogy ez a titka páratlan sikerének. Állhatatos, jóra használt erőfeszítés nélkül nincs eredmény. Istent megdicsőítette szolgájának becsületessége. Szándéka volt az, hogy a benne hívők erkölcsi tisztasága és egyenessége feltűnően különbözzön a bálványimádókétól – hogy a mennyei kegyelem fénye átragyogjon a pogányság sötétségén. – Conflict and Courage, 74./old.