A 7-es szám isteni jelentése a Bibliában

A 7-es szám az egyik legerőteljesebb és leggyakrabban előforduló szám a Bibliában. Az isteni tökéletességet, a teljességet és a szellemi beteljesedést jelképezi. Amikor a Szentírásban megjelenik a 7-es szám, azt jelzi, hogy Isten munkája befejezett, tökéletes és teljes az Ő isteni terve szerint.

1. Isten tökéletes teremtése

A kezdet kezdetén Isten mintát adott. Hat nap alatt teremtette meg a világot, a hetedik napon pedig megpihent (1Mózes 2:2–3).

A hetedik napot megáldotta és megszentelte — ezzel jelezve a teremtés befejezését és a szombat, a nyugalom és szentség napjának megalapítását.

2. Isten hét Lelke

A (Jelenések 1:4)-ben és az (Ézsaiás 11:2)-ben olvashatunk Isten hét Lelkéről, amely a Szentlélek teljességét és tökéletességét jelképezi: bölcsesség, értelem, tanács, erő, ismeret, az Úr félelme és az Úrban való gyönyörködés.

3. Hét napig tartó körüljárás Jerikó körül

Isten azt parancsolta Józsuénak és Izráel fiainak, hogy hét napon át járják körül Jerikót, és a hetedik napon leomlottak a falak (Józsué 6:15–16).

Ez azt mutatja meg, hogy a győzelem akkor jön el, amikor Isten tökéletes időzítése és az engedelmesség találkozik.

4. Az Úr hét ünnepe

A (3Mózes 23)-ban Isten hét ünnepet rendelt el Izráel számára — mindegyik Krisztuson keresztül mutatja be az Ő tökéletes megváltási tervét.

A Pászkától a Sátoros ünnepig ezek az ünnepek Isten teljes üdvösségtörténetét jelképezik.

5. A Jelenések könyve és a 7-es szám

A Biblia utolsó könyve tele van hetesekkel: 7 gyülekezet, 7 pecsét, 7 trombita, 7 pohár és még sok más.

Ez az ismétlődés Isten ítéletének beteljesedését és minden dolog végső helyreállítását jelképezi.

A 7-es szám emlékeztet bennünket arra, hogy Isten útjai tökéletesek, az Ő munkája teljes, és az Ő ígéretei biztosak.

Amikor a Szentírásban — vagy akár a saját életedben — találkozol a 7-es számmal, emlékezz: Isten uralkodik, és az Ő terve tökéletesen bontakozik ki.

Bölcsen járni

Mi a legfontosabb igazság, amit a keresztények megismerhetnek? Természetesen az, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért, és ha hiszünk benne, örök életünk lehet. Erre az igazságra magunktól sosem jöhettünk volna rá, szükség volt a kinyilatkoztatásra, arra, hogy ezt meghalljuk. Isten Igéje nyilatkoztatja ezt ki. Rengeteg igazságról, ismeretről és bölcsességről soha nem szerezhettünk volna tudomást, ha Isten nem jelentette volna ki Igéjében. A kinyilatkoztatásokat azonban nem csak azért kaptunk, hogy elméleti ismerettel rendelkezzünk. Meg kell élnünk az igazságot, a tudást, a bölcsességet. 

(Kol 4:5-6). Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. (6) Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni. /RÚF/

Keresztényként sajnos néha nem krisztusi módon járunk el. Izrael is botránykőnek bizonyult az Istenben nem hívők között, amire Pál utalt is 

(Ézs 52:5). Most pedig mit tegyek – így szól az Úr –, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól az Úr –, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap. /RÚF/ 

versét idézve): „Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között” (Róm 2:24).

Nem mindegy, hogy milyen a magatartásunk, különösen, ha nem a velünk egy hitet vallók között vagyunk.

  (Tit 2:5). és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. /RÚF/; 

(2Pt 2:2). Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, /RÚF/) 

A keresztény család, vagy amikor a fiatalok együtt imádkoznak és nem a rosszban fognak össze, vagy csak egy kedves gesztus, a nyugodt, türelmes lelkület – ez mind sokat elárul azoknak, akik figyelik, hogy vajon őszinte-e a hitünk. 

(Kol 4:6) versében Pál főleg a szavainkra összpontosít: „Beszédetek mindenkor kellemes… legyen”. Ez több mint puszta kedvesség, udvariasság; Isten kegyelme szólaljon meg belőlünk, hassa át a szavainkat a Szentlélek befolyása által! 

„Sóval fűszerezett” – ez azt jelenti, hogy a beszédünk legyen mindig alkalomhoz illő, elgondolkodtató. 

„Hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok” (ÚRK). Csak a Szentlélek képes rá, hogy a kellő időben megadja nekünk a megfelelő, célravezető szavakat, miközben a hallgatót felkészíti arra az üzenetre, amit el „kell” mondanunk. 

(Kol 4:4). hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla. /RÚF/  

White idézet: Nem azt az ígéretet kaptuk Istentől, hogy valamilyen jövőbeli baj elhordozásához ad ma erőt. Azt sem mondta, hogy idő előtt aggódhatunk egy várt nehézség esetleges bekövetkezte miatt. Ha hit által járunk, a körülményeink sürgőssége szerint nyerünk erőt és megoldást Istentől. Hit által, nem pedig látás által élünk. Az Úr úgy tervezte, hogy kérjük tőle azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van. A holnapra szóló kegyelmet nem nyerhetjük el ma. Az ember rászorultsága alkalmat ad Istennek a közbelépésre… Isten kegyelmét soha ne tékozoljuk el! Ne értsük félre, és ne rontsuk meg, ugyanakkor ne adjuk át az enyészetnek se felhasználatlanul… 

Miközben a napi felelősséget hordozod Isten szeretetében, s engedelmes gyermekként és alázatos lelkülettel jársz, Istentől erőt és bölcsességet nyersz minden megpróbáló körülmény elhordozásához… 

Naponta közel kell húzódnunk erőnk forrásához, hogy amikor az ellenség áradata ránk tör, az Úr Lelke zászlót bonthasson felettünk való védelmében. Isten ígérete bizonyos. Meg fogja adni a mai naphoz szükséges erőt, kizárólag a jelen nehézségek elviseléséhez. Csak akkor lehet bizalmunk a jövőben, ha rendelkezünk a jelen nehézségeinek elhordozásához szükséges erővel… Ne vegyük kölcsön a jövő aggodalmait. Ma a mai nap megoldásaira van szükségünk. 

Sokakat leterhel a jövő bajain való aggódás. Szüntelenül azzal törődnek, hogy a holnap gondjait előrevetítsék. Megpróbáltatásuk nagy része csupán a képzelet szülötte. Jézus nem gondoskodott az ilyen terhek leemeléséről. Csak a mai napra ígéri meg kegyelmét. Felszólít, hogy ne terheljük és nyugtalanítsuk magunkat a holnap bajaival… 

Az Úr azt kívánja, hogy teljesítsük a ma kötelességeit, és viseljük a ma megpróbáltatásait. Ma őrizkedjünk attól, hogy megbántsunk valakit szavainkkal vagy tetteinkkel. Ma dicsérjük és magasztaljuk Istent. Hitünk gyakorlása által ma kell győzelmet aratnunk az ellenség felett. Ma keressük Istent, és ma tökéljük el, hogy nem nyugszunk bele távollétébe. Vigyázzunk, dolgozzunk és imádkozzunk úgy, mintha ez lenne az utolsó, rendelkezésünkre bocsátott nap. Milyen buzgó is lenne akkor az életünk. Milyen szorosan követnénk Jézust szavainkban és tetteinkben! – Isten csodálatos kegyelme, 261./old., szeptember 10. 

Egymásért imádkozni

 

(Kol 4:2-4). Az imádkozásban és a hálaadásban legyetek kitartóak és éberek! (3) Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk Krisztus titkát – amely miatt most fogoly is vagyok –, (4) hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla. /RÚF/

Amikor valaki különféle gondokkal küzd, legyen az családi, egészségügyi, anyagi vagy bármi más, az egyik legfontosabb, amit mondhatunk neki, hogy „Imádkozom érted!” Az ima a menny választott eszköze az összekapcsolódásra. „Isten tervét képezi az is, hogy a hittel elmondott imánkra válaszként megadja azt, amit kérés nélkül nem árasztott volna ránk” (Ellen G.White: A nagy küzdelem. 453./old.) 

„Az imádságban állhatatosak, éberek legyetek, hálaadással” (Kol 4:2), /ÚRK/. A hálaadás arra utal, hogy az ima hitből fakad. Másutt azt mondja, hogy „minden időben” (Ef 6:18) és „Szüntelen”(1Thessz 5:17) imádkozzunk. Egészen különleges, hogy „amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk: de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal” (Róm 8:26) 

Pál azt is kérte, hogy a megfelelő szavakat tudja mondani. Amikor a leveleit vagy Az apostolok cselekedeteiben feljegyzett beszédeit olvassuk, úgy képzeljük el, hogy ő mindig nagyszerűen fejezte ki magát, mindig pontosan tudta, mit kell mondania. Itt viszont kéri a hívőket, imádkozzanak azért, hogy „világosan” tudja hirdetni az üzenetet

(Kol 4:4). hogy azt úgy hirdethessem, amint szólnom kell róla./RÚF/

A vers végén használja a görög dei szót, amit így fordíthatunk: „ahogy mondanom kell”. Ezzel az evangélium hirdetésének fontosságára utal, ami Istentől ered. Felismerte, hogy az üzenetet feltétlenül képviselni kell a római kormányzat legmagasabb szintjén lévők között, a császár udvarában is. 

„Nem mindig kell az imádkozáshoz leborulni. Legyen szokásotok a Megváltóval beszélgetni, amikor egyedül vagytok, amikor az utcán jártok és amikor mindennapi munkátokban szorgoskodtok! A szív szótlan fohásza szálljon fel folytonosan segítségért, világosságért, erőért, ismeretért! Legyen minden lélegzetvétel egy-egy imádság”. (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. 368-369./old.)

White idézet: Nem tudjuk felfogni Isten nagyságát és bölcsességét, sem szemünk elé képzelni azt a mérhetetlen távolságot, ami a Teremtő és kezének teremtményei között tátong. Aki a mennyekben lakik, a világegyetem uralkodói jogarát tartja a kezében, nem a mi véges mértékünk szerint ítél, és nem a mi számításunkkal számol. Tévedünk, ha azt képzeljük, hogy ami nekünk jelentős, Istennek is fontos, és ami nekünk kicsiny, az az Ő szemében is az… 

Egy bűntett sem jelentéktelen Isten szemében. A részegest lenézik, és rámondják, hogy bűne kizárja őt a mennyből. Ugyanakkor a büszkeség, önzés és irigykedés megrovás nélkül burjánzik, holott ez a fajta bűn különösen sérti Istent… Tisztánlátásra van szükségünk, hogy az Úr mértéke szerint mérhessük le a bűnt. 

Most, amíg tart a próbaidő, nem helyes ítéletet mondani másokról, és példaképnek tekinteni magunkat. Krisztus a példakép, kövessük Őt, lépjünk a nyomdokaiba. Vallhatjuk ugyan a jelenvaló igazság valamennyi pontját, de ha nem valósítjuk meg ezt az igazságot, semmi hasznunk belőle. Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk, hanem szeressük egymást, és imádkozzunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk eltévelyedik az igazságtól, sirassuk azt a személyt úgy, ahogyan Krisztus is sírt Jeruzsálem felett. Nézzük meg, mit mond mennyei Atyánk a tévelygőkről. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek lelkével; ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.” (Gal 6:1) 

Jézus úgy gondoskodik mindenkiről, mintha egyedül az a személy élne a Föld színén. Mint Isten hatalmas erőt fejt ki értünk. Mint idősebb fivérünk együttérez minden bánatunkkal. A menny fensége nem zárkózik el az elzüllött, bűnös emberiségtől. Főpapunk nem olyan büszke, hogy ne venne észre bennünket, és ne rokonszenvezne velünk, hanem olyan valaki, aki megkísértetett mindenekben, mégis ártatlan maradt. – Isten csodálatos kegyelme, 78./old., március 11. 

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” minden lelki tehetetlenségből, és hogy bűnös természetetek megváltozzon! Dolgozzatok szorgalmasan az örökkévalóságért! Imádkozzatok buzgón az Úrhoz, és álljatok szilárdan a hitben. Ne bízzatok emberi erőben, hanem bízzátok magatokat az Úr erős vezetésére! Most kell mindenkinek kijelentenie: „Ami engem illet, elhagyom a világot, és teljes szívből az Úrnak szolgálok.” – To Be Like Jesus, 336./old. 

Munkakapcsolatok

 (Kol 3:22-25). Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. (23) Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, (24) tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! (25) Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. Kol 4:1. Ti, urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben. /RÚF/ 

Vannak, akik a szolgaság említése miatt úgy gondolják, hogy a Biblia tanácsai csak a múltra vonatkoztak, vagy már érvénytelennek tartják a Szentírást. Ezzel azonban alig, vagy egyáltalán nem veszik figyelembe az ószövetségi Izrael és az újszövetségi egyház történelmi összefüggéseit. Isten az embert a saját képére alkotta, és mint minden értelmes lényt, szabadnak teremtette. A mózesi törvények tiltották, hogy az izraeliták örökre rabszolgaságba kerüljenek 

(5Móz 15:12). Ha eladja magát neked valamelyik testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon téged, de a hetedik évben bocsásd őt szabadon! /RÚF/), és az adósság törlesztésének maximális idejét hat évben szabták meg 

(2Móz 21:2-6). Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon, váltságdíj nélkül. (3) Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha feleségével jött, menjen vele a felesége is. (4) Ha az ura adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat szült neki, az asszony legyen az uráé gyermekeivel együtt, a férfi pedig menjen el egyedül. (5) De ha a rabszolga határozottan azt mondja, hogy szereti az urát, feleségét és gyermekeit, és nem akar felszabadulni, (6) akkor vigye őt ura az Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át az ura a fülét egy árral, és legyen örökre a rabszolgája. /RÚF/; 

(3Móz 25:39-43). Ha testvéred elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne rabszolgaként kelljen dolgoznia. (40) Napszámosként vagy betelepültként legyen nálad, az örömünnep évéig szolgáljon nálad. (41) Azután szabadon távozzék el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza nemzetségéhez, és jusson hozzá ismét ősei birtokához. (42) Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból: ne adják hát el őket úgy, mint a rabszolgákat. (43) Ne uralkodj rajta kegyetlenül! Légy istenfélő! /RÚF/] 

A bibliai korokban a szolgaság – bármilyen ellenérzéseket is vált ez ki belőlünk ma – általában nem olyan volt, mint a nyugati világban látott szörnyűséges rabszolgaság, ami borzalmas kizsákmányolás, emberiség elleni iszonytató bűn volt. Az újtestamentumi korban az egyháznak a római törvények keretei között kellett működnie, ami szabályozta a rabszolgák tartását is. „Viszont a szolgaság modern formáitól eltérően a római törvények jelentős jogokat és lehetőségeket is megengedtek a rabszolgáknak, és a bevett szokások felborítására tett kísérlet veszélyeztette volna az evangélium terjedését” (Clinton Wahlen írása: „Culture, Hermeneutics, and Scripture: Discerning What Is Universal”, Frank M. Hasel, szerk.: Biblical Hermeneutics: An Adventist Approach. Silver Spring, MD, 2020, Biblical Research Institute/Review and Herald Academic, 166./old.). 

Valójában az egyházban a rabszolga elsősorban az Úrnak tartozott hűséggel, eltérően a Római Birodalom általános gyakorlatától. Az Írás intette az urakat, hogy jól bánjanak szolgáikkal, „hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben” (Kol 4:1), /ÚRK/. 

Pál azt kérte Filemontól, hogy már ne rabszolgaként bánjon Onézimosszal, hanem testvérként. 

(Filemon 1:1-25). Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus, a testvér Filemonnak, szeretett testvérünknek és munkatársunknak, (2) Appiának, a mi testvérünknek, Arkhipposznak, a mi bajtársunknak és a házadban levő gyülekezetnek: (3) Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. (4) Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, (5) mert hallottam az Úr Jézusba vetett hitedről és a szentek iránt tanúsított szeretetedről, (6) és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk. (7) Szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem. (8) Krisztusban tehát egészen nyíltan megparancsolhatnám neked azt, ami kötelességed volna, (9) a szeretet miatt azonban inkább csak kérlek, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most még fogoly is Krisztusért. (10) Kérlek pedig téged az én fiamért, akit a fogságban szültem, Onészimoszért, (11) aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos. (12) Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet, (13) pedig magamnál szerettem volna tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban. (14) Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkntes legyen. (15) Hiszen talán azért szakadt el tőled egy időre, hogy örökre visszanyerd, (16) most már nem úgy, mint rabszolgát, hanem rabszolgánál jóval többet: aki nekem is, de sokkal inkább neked, testi értelemben is és az Úrban is szeretett testvéred. (17) Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem! (18) Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel! (19) Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: Megadom neked! Azt nem akarom mondani, hogy önmagaddal is tartozol nekem. (20) Bizony, testvérem, bárcsak hasznodat vehetném az Úrban! Nyugtasd meg az én szívemet Krisztusban! (21) Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. (22) Egyúttal készíts szállást is nekem, mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem. (23) Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, (24) Márk, Arisztarkhosz, Démász és Lukács, az én munkatársaim. (25) Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/

A hívőket az Ó- és az Újszövetség is Isten szolgáinak nevezi. 

(Zsolt 34:23). Az Úr megváltja szolgái életét, és nem kell bűnhődnie senkinek, aki hozzá menekül. /RÚF/; 

(Lk 17:10). Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt. /RÚF/; 

(1Pt 2:16). mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. /RÚF/

Még ha nem is tetszik nekünk az a kulturális környezet, amelyben a bibliai írások születtek, a szöveg tekintélyét el kell fogadnunk. Máskülönben a Szentírás fölé helyeznénk magunkat és a saját kultúránkat. Inkább nézzünk meg mindent, amit a Biblia egy témáról mond, és csak utána vonjunk le következtetést arról, hogy mit is állít! 

White idézet: Azok között, akik Pál római munkálkodása következtében szívüket odaszentelték Istennek, volt Onésimus, a pogány rabszolga is, aki urát, Filemont, egy kolossébeli keresztény hívőt megkárosított, utána pedig Rómába szökött. Pál nemes szíve enyhíteni szerette volna ennek a nyomorult szökevénynek ínségét és szenvedéseit, utána pedig igyekezett elsötétült lelkét az igazság fényével bevilágítani. Onésimus hallgatott az élet szavára, beismerte bűneit, és megtért. Megvallotta ura elleni vétkét, és hálával fogadta az apostol tanácsát. 

Onésimus kegyessége és őszintesége, gyöngéd fáradozása Pál érdekében, valamint buzgósága az evangélium ügyének előbbreviteléért, megnyerte az apostol rokonszenvét. Pál olyan jellemvonásokat fedezett fel benne, amelyekből látszott, hogy használható segítőtárs válhat belőle a missziómunkára. Mindezek ellenére semmit sem akart cselekedni ez ügyben Filemon beleegyezése nélkül. 

Azt tanácsolta tehát neki, hogy térjen azonnal vissza Filemonhoz… Nehéz próbát jelentett ennek a rabszolgának, hogy kiszolgáltassa magát urának, akit megkárosított. De mert tényleg megtért, nem vonta ki magát kötelezettsége alól. Pál Filemonhoz intézett levelet adott át Onésimusnak, amelyben az őt jellemző gyöngédséggel és jóindulattal szállt síkra a bűnbánó rabszolgáért… 

Az apostol kérte Filemont, hogy fogadja a bűnbánó rabszolgát úgy, mint saját gyermekét. Kifejezte azon óhaját is, hogy engedje hozzá visszatérni Onésimust, miután fogságában úgy szolgált neki, mint ahogyan Filemon szolgált volna; azonban értésére adta, hogy csak az esetben tart igényt szolgálataira, ha Filemon saját akaratából engedi szabadon a rabszolgát. Azon véleményének adott hangot, hogy Onésimus az isteni gondviselés eredményeképpen távozott urától egy időre ilyen illetlen módon, hogy aztán ha megtérve visszatér, megbocsátást és olyan szeretetet talál, hogy szívesen maradjon meg egykori uránál, „nem úgy immár, mint szolga, hanem szolgánál nagyobb, mint szeretett atyafi”… 

Milyen kifejező szemléltetése ez Krisztus szeretetének a megtérő bűnös iránt! A gazdáját megkárosító szolgának nincs semmije, amivel tartozását jóvá tehetné. A bűnös, aki Istent fosztotta meg az évek hosszú során elmulasztott szolgálatától, szintén nem tudja megtéríteni tartozását. Azonban Jézus a bűnös és Isten közé lép, és így szól: „Én megfizetek! Engedd el a bűnös tartozását; én fogok helyette szenvedni.” – To Be Like Jesus, 377./old. 

Szülők és gyerekek

 A gyerekek szerepe a „családi vállalkozásban” meghatározó. Tudniuk kell, hogy szeretik és értékelik őket mint a család tagjait és Isten országának polgárait. Különösen fontos a reggeli és esti családi áhítat, ami legyen egyszerű, de rendszeres. A gyerekek már kiskoruktól elkezdhetnek részt venni a takarításban és egyéb feladatokban. Hallgassanak Pál tanácsára: 

„Ti, gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úrnak”. (Kol 3:20),    /ÚRK/ 

(5Móz 6:6-7). Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. (7) Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! /RÚF/ 

(Péld 1:8-9). Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, (9) mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon! /RÚF/

(Péld 22:6, 15). Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (15) A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle. /RÚF/ 

(Mt 19:14). De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. /RÚF/

A helyesen, elvek mentén és példaadással, az Úr szeretetében nevelt gyerekek áldására lesznek a családnak, az egyháznak és még ezen túl is. Kiegyensúlyozott és a kölcsönösségre épít Pál tanácsa a házaspároknak, hasonlóan ahhoz, amit a szülőknek adott: 

„Ti, apák, ne keserítsétek el gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek” (Kol 3:21), /ÚRK/. 

A gyerekek lelki fejlődését alapvetően meghatározza az, ahogyan a szülők, de főleg az apák bánnak velük, fegyelmezik őket. 

Kutatások bizonyítják, ha mindkét szülő jár gyülekezetbe, nagyobb arányban maradnak meg a gyerekek is az egyházban, mint amikor csak az egyik szülő jár. Még meglepőbb, hogy ahol az apa rendszeresen jár gyülekezetbe, ott még nagyobb arányban maradnak meg a gyerekek felnőttként is az egyházban, mint ahol csak az anya jár. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen fontos az apa szerepe a gyerekei lelki fejlődésében! Meghatározó, hogy az apák valóban komolyan vegyék a szerepüket! 

Persze nem minden apa igazi példakép a gyermekei számára – finoman szólva. Azonban Isten a mennyei Atyánk. Hogyan találhat ezáltal gyógyulást, akinek a földi apja inkább ártott?

White idézet: A szülők egyesüljenek hitben, hogy akkor is egyek lehessenek, amikor gyermekeiket az igaz hitre próbálják vezetni. Különösen az édesanyára hárul a felelősség, hogy kisgyerekeinek elméjét formálja. Munkája miatt az édesapa sok időt tölt távol az otthontól, így nem veheti ki egyenlő módon a részét a gyermekek neveléséből, de valahányszor lehetősége nyílik rá, csatlakoznia kell a feleségéhez ebben a munkában. A szülők egységben dolgozva hintsék gyerekeik szívébe a feddhetetlenség elveit. 

Túl kevés konkrét erőfeszítés született gyermekeink felkészítése érdekében azokra a próbákra vonatkozóan, amelyekkel mindannyian szembesülünk, amikor kapcsolatba kerülünk a világgal és a világi befolyásokkal. A gyerekek nem kapnak kellő segítséget ahhoz, hogy megfelelően erős jellemet alakítsanak ki, amivel megállhatnak a kísértésben, határozottan megállhatnak az igazság elvei mellett, és kitarthatnak a nehéz próbákban, amik azok előtt állnak, akik hűségesek maradnak Isten parancsolataihoz és Jézus Krisztus bizonyságtételéhez. 

A szülőknek meg kell érteniük azokat a kísértéseket, amikkel a fiatalok naponta szembesülnek, és tanítsák meg nekik, hogyan szálljanak szembe velük. Óvják meg őket azoktól a befolyásoktól, amelyekkel az iskolában és a világban találkoznak. Isten azt szeretné, hogy fordítsuk el a tekintetünket a világ szeszélyeitől, gyönyöreitől és becsvágyától, és forduljunk azon emberek dicsőséges és halhatatlan jutalma felé, akik türelemmel futják végig az evangélium által kijelölt utat. Azt szeretné, hogy úgy neveljük a gyermekeinket, hogy el tudják kerülni azokat a befolyásokat, amik eltávolíthatnák őket Krisztustól. Nemsokára jön az Úr, és erre az ünnepélyes eseményre fel kell készülnünk… 

Családi életed mindennap tegyen bizonyságot az Isten Igéjében található élő elvekről. Ha törekedni fogsz a tökéletesség mércéjének elérésére, és a gyermekeidet megtanítod összhangban élni a feddhetetlenség elveivel, mennyei ügynökök fognak együtt munkálkodni veled. Jézus Krisztus és a mennyei lények arra várnak, hogy fölébresszék lelki érzékenységedet, megújítsák cselekedeteidet, és megtanítsanak Isten mélységes igazságaira. – Mennyei helyeken, 208./old., július 20. 

A rideg és tartózkodó magatartás ne építsen válaszfalat a szülők és gyermekek közé. A szülőknek ismerniük kell gyermekeiket; igyekezzenek megérteni ízlésüket és hajlamukat; osztozzanak érzéseikben, és hozzák felszínre azt, ami a szívükben van! 

Szülők! Éreztessétek gyermekeitekkel szeretetetek melegét és azt, hogy minden erőtökkel igyekeztek boldoggá tenni őket! Ha ezt teszitek, fiatal lelkükben sokkal nagyobb súlya lesz a szükséges korlátozásoknak. Neveljétek gyermekeiteket türelmesen és megértéssel! Jusson eszetekbe, hogy „az ő angyalaik... mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját” (Mt 18:10). Ha azt akarjátok, hogy az angyalok el tudják végezni azt a feladatot, amit Isten gyermekeitek érdekében rájuk bízott, működjetek együtt velük. – Boldog otthon, 193./old. 

Férjek és feleségek

 

Az Újszövetségben számos tanácsot találunk a keresztény családokra vonatkozóan. 

(Ef 5:21-33). Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. (22) Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, (23) mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. (24) De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. (25) Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, (26) hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje; (27) így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. (28) Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. (29) Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, (30) minthogy tagjai vagyunk az ő testének. (31) „Az ember ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” (32) Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. (33) De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét. /RÚF/ 

(Ef 6:1-9). Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. (2) „Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, (3) mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. (4) Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. (5) Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. (6) Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, (7) jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, (8) mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. (9) Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató. /RÚF/; 

(Kol 3:18-25). Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. (19) Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. (20) Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. (21) Ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. (22) Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. (23) Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, (24) tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! (25) Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. /RÚF/; 

(Kol 4:1). Ti, urak, adjátok meg szolgáitoknak azt, ami igazságos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy nektek is van Uratok a mennyben. /RÚF/; 

(Tit 2:1-10). Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, (2) hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok, a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; (3) ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra; (4) neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék a férjüket és gyermekeiket, (5) és józanok, tiszta életűek, háziasak, jók, férjük iránt engedelmesek legyenek, nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét. (6) Az ifjakat ugyanígy intsd, hogy legyenek józanok mindenben; (7) te magad légy példaképük a jó cselekedetekben, mutass nekik a tanításban romlatlanságot és komolyságot, (8) beszéded legyen feddhetetlen és egészséges, hogy megszégyenüljön az ellenfeled, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. (9) A szolgákat intsd, hogy engedelmeskedjenek uraiknak, legyenek készségesek mindenben, ne feleseljenek, (10) ne lopjanak, hanem tanúsítsanak igazi, teljes megbízhatóságot, hogy a mi üdvözítő Istenünk tanításának díszére váljanak mindenben. /RÚF/; 

(1Pt 2:18-25). Ti, szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. (19) Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. (20) De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. (21) Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek: (22) ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, (23) mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. (24) Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. (25) Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. /RÚF/ 

(1Pt 3:1-7). Ugyanígy, ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, (2) felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. (3) Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, (4) hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt. (5) Egykor a szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, (6) ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől. (7) És ugyanígy, ti, férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg neki a tiszteletet mint örököstársatoknak is az élet kegyelmében, hogy imádkozásotok ne ütközzék akadályba. /RÚF/. 

Figyeljünk fel arra, hogy nem a hierarchia dominál a „családi szabályokban”, hiszen olyan elemei vannak, amelyek a kapcsolatokban a kölcsönösséget és a közös jót munkálják. 

(Kol 3:18-19). Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. (19) Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. /RÚF/

(Ef 5:22-25, 33). Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, (23) mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője. (24) De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. (25) Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, (33) De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét. /RÚF/

Egyes férfiak előszeretettel idézik, hogy „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek a ti férjeteknek” (Kol 3:18), de itt megállnak, pedig figyeljük meg, milyen fontos kitételt tesz még Pál: „amint illik az Úrban.” Az Újszövetség sehol nem tanítja azt, hogy a nőknek engedelmeskedniük kellene minden férfinak; sem azt, hogy a feleségek alárendeltek vagy alávetettek volnának; sem azt, hogy vakon engedniük kellene a férjük minden rigolyájának vagy kívánságának. Pál arra célzott, hogy a feleség elsősorban az Úrnak tartozik hűséggel, utána pedig a férjének. A férj semmiképpen sem nyomhatja el felesége személyiségét, nem léphet fel a lelkiismereteként. 

Krisztus odaadta önmagát az egyházért, az Ő szeretete a példa arra, hogyan szeressék a férjek a feleségüket. (Ef 5:25) Bármi áron hűségesek maradnak, a feleségük javát, érdekét szolgáló döntéseket hoznak, bár az alap az, hogy az érdekeket össze kell hangolni. Ahol ilyen szeretet van, ott a feleség könnyebben tudja Isten parancsának engedve tisztelni a férjét. (Ef 5:33) 

Az egészséges keresztény házasságot a kölcsönösség jellemzi – megbeszélik egymással, együtt gondolják át a dolgokat, közösen hoznak döntéseket. Ha a döntés az egész családra nézve komoly következményekkel jár, jó bevonni a gyerekeket is a megbeszélésbe, de a szülők ne veszekedjenek előttük. Amennyiben nem tudnak egyességre jutni, a béke érdekében a feleség elfogadhatja a férj döntését, ha az nem ellentétes Isten Igéjével. Szinte a legtöbb férj tisztában van vele, hányszor örült már annak, hogy hallgatott a feleségére, amikor megfogadta a tanácsát. Minél inkább csapatként működnek együtt, annál boldogabb lesz a házasságuk. 

White idézet: Rengeteg zűrzavart, fájdalmat és boldogtalanságot lehetne azzal elkerülni, ha a férfiak és nők továbbra is ápolnák az egymás iránti gondoskodást, odafigyelést, az értékelő szavakat és a gyöngédséget, amelyek életben tartják a szeretetet, amire szükségük van, hogy választottjuk társaságában lehessenek. Ha továbbra is ápolnák a szeretetüket tápláló figyelmességek módjait, a férj és a feleség boldog lehetne együtt, és megszentelő befolyást gyakorolnának a családjukra is. Egy kis „boldogságvilágot” birtokolnának, így nem kívánkoznának kilépni ebből a világból új, vonzó területek meghódítására… 

Sok nő vágyik szeretetteljes szavakra, kedvességre, különleges odafigyelésre és gyöngédségre a férje részéről, akit életre szóló társul választott… Ezek az apró figyelmességek és a gyöngédség apró cselekedetei boldog életet eredményeznek… 

Ha a családokban gyöngédség uralná a szíveket, ha nemes és nagylelkű tisztelet mutatkozna meg egymás ízlése és véleménye iránt, ha a feleség igyekezne kifejezni szeretetét udvarias gesztusok által, és ha a férj kedvesen gondoskodna a feleségéről, akkor ezt a lelkületet vennék át a gyermekek is. Befolyásuk túllépne a ház küszöbén, és általa más családokban is nagyon sok boldogtalanságot lehetne elkerülni… 

Az érdekeiket egyesítő házastársak törekedjenek arra, hogy tegyék minél boldogabbá egymás életét. Ápoljuk, és amennyiben rajtunk áll, gyarapítsuk azokat a dolgokat, amelyeket értékelünk. Házassági fogadalmuk által a férfi és a nő életre szóló megállapodást kötött, ezért minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak érdekében, hogy megfékezzék a türelmetlen és hirtelen beszédet, sőt, még jobban oda kell figyelniük egymásra, mint a házasságkötésük előtt, mivel most már egész életükre egybeforrt a sorsuk. Értékük olyan arányban gyarapszik, amilyen mértékben képesek akár fájdalmak árán is frissen megőrizni szerelmüket ugyanolyan vágytól vezérelve, mint amilyenre a házasságuk előtt törekedtek. – Mennyei helyeken, 206./old., július 18. 

Miközben szeretetüket és kedvességüket csak egymás irányában fejezhetik ki, minden alkalmat ki kell használniuk, hogy hozzájáruljanak mások jólétéhez, és szent szeretettel kell viszonyulniuk azok iránt, akik Isten szemében ugyanolyan értékesek, mint ők, hiszen egyszülött Fia vérének áldozatával váltotta meg őket is. A kedves szavak, az együttérző tekintet, az értékelés kifejezései sok magánnyal és nehézséggel küzdő ember számára úgy hatnak, mint egy pohár víz a szomjazó léleknek. Egy jóindulatú kifejezéssel, egy jó cselekedettel levehetjük az emberek válláról a terheket. A szent és szeretetteljes szívből fakadó tanács, feddés vagy figyelmeztetés éppen olyan létfontosságú, mint a szeretetteljes érzelmek vagy a dicséret szavainak kifejezése. Minden kedves szó vagy cselekedet azok iránt, akikkel kapcsolatba kerülünk, azt a szeretetet fejezi ki, amit Jézus tanúsított az egész emberi család irányába. – Mennyei helyeken, 207./old., július 19. 

Közösségben élni

 „Beszédetek mindenkor kellemes, sóval fűszerezett legyen, hogy tudjátok, kinek milyen választ adjatok” (Kol 4:6), /ÚRK/

Az együttélés, a közös munka különféle kihívások elé állít bennünket. A véleménykülönbség feszültséget okozhat, ami vitákhoz vezet. Minél szorosabb egy kapcsolat, annál fontosabb jól kijönni egymással. 

Természetesen a családi kötelékek a legszorosabbak. Az otthonra mondhatjuk azt is, hogy „családi vállalkozás” – érdekesen jellemezhetők így a családi viszonyok. Valóban vannak hasonlóságok egy üzleti vállalkozás vezetése és a család élete között. Szükséges az alapvető egyetértés értékek, célok és szándékok tekintetében. Fontos mindenkinek jól kijönni a többiekkel, és ki kell vennünk a részünket a feladatokból, hogy minden simán menjen. Ugyanez az elv vonatkozik a gyülekezetre is, ami lényegében egy nagy család. 

E heti szakaszunkban Pál fontos elveket közöl, amelyek alapvetőek a keresztény család ideális működése szempontjából. Mivel a keresztény családokban bibliai elveknek kell működni, némiképpen különbözőek az átlagos római családoktól. Pál közöl még más értékes elveket is, amelyek sokat segítenek a különböző emberi kapcsolatokban, családon belül és kívül. 

White idézet: Hol lelhetünk védelemre? Hol az akol, ahová a farkasok nem tudnak betörni? Istennek van egy szervezett közössége, amely által munkálkodik. Lehet, hogy van köztük akár több tíz is olyanból, mint Júdás vagy mint a heves Péter, aki a megpróbáltatás idején Urát megtagadta, lehetnek Jánoshoz hasonlók, akit Jézus oly nagyon szeretett, de aki szívesen kért volna a mennyből tüzet, hogy így torolja meg a sérelmet, amely Krisztuson és az igazság ügyén esett. A nagy Tanító azonban igyekezett úgy tanítani őket, hogy hibáikat kijavítsa. Krisztus ma is ezt teszi. Figyelmezteti népét a fenyegető veszélyekre. 

Figyelmeztet, hogy az önzés, a büszkeség, az önfelmagasztalás, a hitetlenség és előítélet minden formája, amely az igazsággal való szembeszegüléshez vezet, és eltávolít a valódi fénytől, veszélyes, és ha nem térünk meg, és tovább dédelgetjük magunkban ezeket a bűnöket, sötétségben fogunk botorkálni, mint a zsidó nép. Minden lélek igyekezzék engedelmeskedni Krisztus imában kifejezett kérésének. Minden lélek ismételgesse gondolatban, könyörgéseiben és másnak adott tanácsaiban, hogy legyünk egyek, amint Krisztus is egy az Atyával, és testvéreikkel működjenek együtt e cél elérése érdekében. Ahelyett, hogy fegyvereiket egymás ellen fordítanák, harcoljanak egyesült erővel Isten és az igazság ellenségeivel. Ismételjük el az Úr imáját őszinte szívvel: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!... Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17:11-15) 

Nyissuk meg szívünket a Szentlélek befolyása előtt, mert Ő az, aki az igazság által megszentel. El kell fogadnunk az igazságot úgy, ahogyan az Jézusban van. Ez az igazi megszentelődés: „A Te igéd igazság.” Ó, testvérek, olvassátok el Krisztus egységért mondott imáját: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” Krisztus imája nemcsak azok érdekében szól, akik jelenlegi tanítványai sorába tartoznak, hanem azokért is, akik tanítványai szavára hisznek majd, a világ végezetéig… 

Az Úrnak már Jézus földi tartózkodásának idején is volt egyháza, amely túlélte a történelem változó színterének eseményeit egészen napjainkig… A Biblia az eszményi egyház leírását tárja elénk. Tagjai között egységnek kell uralkodnia, mint ahogyan Istennel is egyek. Ha a tagok egyek Krisztusban, a szőlőtőben, eggyé válnak magával Krisztussal is, szívük telve lesz megértéssel, jósággal és szeretettel. – Krisztusi élet, 199./old., július 4. 

Új életmód

 Kolossé 3. fejezetének utolsó verseiből világosan kitűnik, hogy Pál számára milyen fontos a gyülekezet békéje és harmóniája. Isten békességének bizonyos részleteivel már foglalkoztunk. A pax Romanától eltérően a pax Christi nem kívülről kényszerített béke, hanem belülről kell „uralnia” bennünket, ami csak akkor történhet meg, ha Krisztus uralkodik bennünk.

(Kol 3:16-17). Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. (17) Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. /RÚF/

A szöveg nyelvezete leíró, elénk tárja annak a képét, ahogyan Krisztus beszéde otthonra lel bennünk. Ez akkor történik, ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, hogy hallhassuk Isten bölcsességét és tanuljunk belőle. A görög szöveg némileg homályos, de a zenének is fontos szerepe van abban, hogy „tanítsátok és intsétek egymást” (Kol 3:16), /ÚRK/.

Nem akármilyen zenéről van szó, Pál konkrétan megnevezi itt és (Ef 5:19). mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, /RÚF/ versében is: „zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben.”

Nem lehetünk biztosak benne, de úgy tűnik, hogy itt különbséget tett a már meglévő ószövetségi zsoltárgyűjtemény és az újszövetségi énekek összeállítás alatt lévő, gyarapodó gyűjteménye között. A „lelki énekek” valószínűleg egy általánosabb kifejezés volt, ami a lelki élethez, a gyülekezet életéhez kötődő dicsérő énekekre utalt. Az ének szavai tanítják az igazságot és tanácsolnak az új, keresztényi élettel kapcsolatban. Az elmúlt néhány évszázad számos nagyszerű egyházi énekében a remény és a bizonyosság felemelő üzeneteit találjuk, amelyekre nagy szükség van a mai világban, ami olyan könnyen lehúz bennünket. Erős hatása van a zenének. Dávid hárfázott, és az megnyugtatta Saul király lelkét.

(1Sám 16:23). És valahányszor Istennek az a szelleme megszállta Sault, fogta Dávid a lantot, és játszott rajta valamit. Saul ilyenkor megkönnyebbült, jobban lett, a gonosz szellem pedig eltávozott tőle. /RÚF/)

Amikor azonban Dávidot már a riválisának tekintette, feltámadt benne a harag és a bosszúság.

(1Sám 18:10-11). Másnap megszállta Sault Istennek az a gonosz szelleme, és révületbe esett a házában, Dávid pedig, ahogy ilyenkor mindig, játszani kezdett a lanton. Saul kezében lándzsa volt. (11) Saul feléje dobta a lándzsát, mert ezt gondolta: A falhoz szegezem Dávidot! Dávid azonban két ízben is kitért előle. /RÚF/

Klinikailag bizonyított, hogy a nyugodt klasszikus zene csökkenti a szorongást, optimalizálja az agyműködést, ellazít, még fájdalmak között is segít és hozzájárul az emberi kapcsolatok erősödéséhez. Vajon ki ne tapasztalta volna már a zene erős hatását az érzelmekre és gondolatokra, akár jó, akár rossz értelemben? A zene – a megfelelő zene – lelkileg felemelhet.

White idézet: A Biblia vallása nem valamiféle öltözet, amelyet kedvünkre vethetünk le, vagy ölthetünk magunkra. Befolyására, amely mindenre kiterjed, Krisztus türelmes és önmegtagadó követőivé válunk, és úgy cselekszünk és járunk, ahogyan Ő is tett földi életében…

Ha még soha senki nem került eléd, akinek szüksége lett volna együttérző szavaidra és biztatásodra, akkor ezeknek a csodás adományoknak a felhasználása terén nem lennél bűnös Isten szemében. Azonban Krisztus minden követője talál alkalmat arra, hogy kimutassa keresztényi kedvességét és szeretetét, és ezáltal kimutassa, hogy Jézus Krisztus vallásának hívei közé tartozik.

Ez a vallás megtanít bennünket a türelem és a béketűrés gyakorlására a durva és igazságtalan körülmények között is… „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg, áldást mondván, tudva… arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” (1Pt 3:9) Krisztus nem viszonozta a szidalmat szidalommal… Vallása a lélek szelídségét és csöndességét hirdeti.

A Biblia vallását követve állandó szükségünk van a türelmes, gyöngéd, önmegtagadó és önfeláldozó lelkületre. Ha Isten Igéje maradandó elvvé válik az életünkben, akkor minden szavunk és hétköznapi tettünk arról fog árulkodni, hogy Krisztus gyermekei vagyunk… Ha befogadjuk a szívünkbe Isten Igéjét, akkor az önhittség és önelégültség kivész a lelkünkből. Életünk hatalom lesz a jóra, mert a Szentlélek Isten dolgaival tölti meg a gondolatainkat…

Önmagunktól nem tudjuk elsajátítani és gyakorolni Krisztus vallását. Csalárdabb a szív mindennél, de Jézus… megmutatta, hogyan tisztulhatunk meg a bűntől. „Elég néked az én kegyelmem” (2Kor 12:9) – mondja… Hitünk Szerzőjére és Bevégzőjére tekintve meglátjuk arcának ragyogását, visszatükrözzük képmását, és az érett férfiúság teljességének mértékére jutunk. Vallásunk mások számára vonzóvá válik, mert Krisztus igazságosságának illata járja át. Boldogok leszünk, mert lelki ételünk és italunk a szentség, békesség és öröm lesz. – Isten csodálatos kegyelme, 248./old., augusztus 28.

Milyen az új élet

 Pál először bemutatta a rossz szokásokat és negatív tulajdonságokat, amelyeket Krisztushoz térve letettünk, utána pedig rátér a pozitív dolgokra – mint amikor a sötétből átlépünk a világosságba.

(Kol 3:12-14). Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. (13) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (14) Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. /RÚF/

Isten saját népéül hívta el Izraelt, hogy az Ő jellemét tükrözzék, hasonlóképpen a Jézusban hívők is „Istennek választottai” (Kol 3:12).

Azonban nem mindenki él ennek megfelelően. Ahogy Jézus mondta: „sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak”. (Mt 22:14);

(Mt 24:22, 24, 31). Ha nem rövidíttetnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok. (24) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak majd, nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy így megtévesszék, ha lehet, a választottakat is. (31) És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig. /RÚF/

Pálnak a választottakra tett utalásai is hasonló jelentéssel bírnak

(Róm 8:33). Ki vádolná Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít. /RÚF/;

(2Tim 2:10). Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. /RÚF/)

Izrael népéhez hasonlóan őket is „szereti” Isten, ők is „szentek”

(5Móz 7:6-8). Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy. (7) Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között – (8) hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az Úr erős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. /RÚF/

Ezzel a kiváltsággal fontos felelősség jár: „hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2:9).

Ennek pedig azzal teszünk eleget, ahogyan most élünk. Nem akármilyen lista az, amiben Pál nyolc tulajdonságot megemlít.

„…öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak… Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet” (Kol 3:12-14), /RÚF/.

Ilyen tulajdonságok csak annak a szívéből származhatnak, aki Krisztussal egyesült, mert ezek az Ő jellemét mutatják be, azt, ahogy hozzánk viszonyul. Meg kell bocsátanunk egymásnak,

„amint Krisztus is megbocsátott nektek” (Kol 3:13), /ÚRK/.

A szeretet „a tökéletesség kötele” (Kol 3:14), /ÚRK/, mert az irántunk való szeretete köt bennünket össze vele és tesz képessé arra, hogy igazán szeretni tudjunk másokat.

(1Jn 4:11-12). Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. (12) Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. /RÚF/

Ezek a tulajdonságok kétféleképpen is hatnak az emberi kapcsolatainkra. Az első, hogy ha szeretetet, könyörületet, kedvességet és megbocsátást tanúsítunk, az jótékonyan hat ránk és másokra. Az emberek általában kedvesen fognak reagálni, és továbbra is élvezzük Isten kegyelmét, bűnbocsánatát.

(Mt 5:7). Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. /RÚF/;

(Mt 6:14). Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. /RÚF/

A másik, ami még fontosabb: így dicsőítjük Istent és másokat is bátoríthatunk, hogy higgyenek Jézusban és kövessék Őt, mert a mi magatartásunk az isteni kegyelem erejét mutatja. „Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 339./old.)

White idézet: Ritkán találunk két pontosan egyforma személyt. Az emberi lények között csakúgy, mint a természet világának dolgai között változatosság, diverzitás van. Egység a különbözőségben az Isten gyermekei között – a szeretet és béketűrés megnyilvánulása a természet különbözőségei ellenére – ez a bizonysága annak, hogy Isten elküldte az Ő Fiát a világba, hogy megmentse a bűnösöket.

A Krisztus és tanítványai között fennálló egység nem teszi tönkre a személyiséget. Gondolkodásmódban, szándékban, jellemben egyek, de személyüket tekintve nem. Isten Lelkének részvételével összhangba kerülve Isten törvényével, az ember az isteni természet részese lesz. Krisztus élő egységbe hozza tanítványait önmagával és az Atyával. A Szentléleknek az ember értelmén való munkálkodása által az ember teljessé válik Krisztus Jézusban. Egység Krisztussal, az egység kötelékét hozza létre egymással is. Ez az egység a legmeggyőzőbb bizonyíték a világ számára Krisztus fenségéről, erejéről és hatalmáról, hogy elvegye a bűnt.

A sötétség erőinek kevés esélye van a hívők ellen, akik szeretik egymást, ahogy Krisztus szerette őket, akik elutasítják, hogy ellenségeskedést, viszályt keltsenek, akik együtt állnak, akik kedvesek, bátrak és lágyszívűek, ápolják a hitet, amely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Legyen miénk Krisztus Lelke, vagy nem vagyunk az övé.

Az egységben erő van, a széthúzásban gyengeség. – Isten Fiai és leányai, 286./old., október 6.

Akik szeretik Jézust, azok életük minden mozzanatát összhangba hozzák akaratával… Isten kegyelméből képesek romlatlanul megtartani tiszta elveiket. A szent angyalok szorosan mellettük állnak, és Krisztus láthatóvá válik az igazsághoz való kitartó ragaszkodásukban. Krisztus katonái ők, akik hűséges tanúkként hordozzák határozott bizonyságtételüket az igazságról. Megmutatják, van lelki hatalom, amely férfiakat és nőket képessé tesz arra, hogy egyetlen lépéssel se tántorodjanak el az igazságtól és igazságosságtól, még a világ összes kincséért se. Az ilyeneket, bárhol legyenek is, tiszteli a menny, mert Isten akaratához igazítják az életüket, és nem törődnek azzal, hogy milyen áldozatokat kell meghozniuk. – Isten csodálatos kegyelme, 247./old., augusztus 27.

Ismeretben megújulva

 

(Kol 3:6-11). mert ezek miatt haragszik Isten. (7) Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; (8) most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. (9) Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, (10) és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. (11) Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. /RÚF/

(Kol 3:8) kezdő szavai – „Most pedig” – jelzik a halálból az életre történő átmenet drámai, meghatározó változását. A görögben a „most” szóra kerül a hangsúly. Most, vagyis mivel feltámadtatok Krisztussal és az „odafelvalókat” keresitek, az életeteknek látványos módon különböznie kell attól, amilyen korábban volt. „Megöldököltétek” „földi tagjaitokat”

(Kol 3:5). Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, /RÚF/)

„most… vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet” (Kol 3:8), /RÚF/

Istennek a bűnre adott igazságos reakciója ábrázolható haraggal és indulattal is, Jézusnál is láthattuk.

(Mk 3:5). Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. /RÚF/;

(Jel 6:16). és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, /RÚF/)

Jakab viszont arra tanít, hogy „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja”. (Jak 1:19-20)

A gonosz ember rosszat akar a másiknak, a gyalázatos beszéd a másik jó hírét ássa alá. Pál a bántó, trágár beszédet is elítéli. Továbbá tiltott a hazugság is

(3Móz 19:11, 18). Ne lopjatok, ne hazudjatok, és csalással senki se károsítsa meg honfitársát! (18) Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/

„hiszen levetkőztétek az ó embert a szokásaival együtt” (Kol 3:9), /ÚRK/

Mit értett Pál az „ó ember” és az „új ember” alatt?

(Róm 6:6). Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. /RÚF/

(Ef 4:22-24). vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; (23) újuljatok meg lelketekben és elmétekben, (24) öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. /RÚF/

Az ige, amivel Pál az óból az újba történő átalakulást fejezi ki az öltözködésre utal, mint amikor valaki leveti a piszkos ruháját, majd pedig új, fehér ruhát vesz fel.

(Zak 3:4). Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. /RÚF/

Az ó/új hasonló megkülönböztetését látjuk az ó és az új szövetség esetében is, az egyiket a törvény betűje, a másikat pedig a Lélek által a szívbe történő beírása jellemzi.

(2Kor 3:4-18). Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. (5) Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van. (6) Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. (7) Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, (8) hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? (9) Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata! (10) Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. (11) Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. (12) Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, (13) és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. (14) De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. (15) Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. (16) De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. (17) Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. (18) Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. /RÚF/

Ezek a hasonlatok bemutatják a megtérést és annak hatásait. Ezt nevezi Pál úgy, hogy „új teremtés”.

(2Kor 5:17). Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. /RÚF/

Felöltöztük „az új embert, aki Teremtőjének [Krisztusnak] képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt” (Kol 3:10), /RÚF/.

Krisztus „a láthatatlan Isten képe” (Kol 1:15). Krisztust Igéje által megismerve átalakulunk, „dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket” (2Kor 3:18, ÚRK).

Ez felemel bennünket minden etnikai, földrajzi és társadalmi válaszfal fölé, mert egy különb ország polgárai vagyunk.

White idézet: Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai, szellemi és lelki alkatában magán viselte Alkotójának képmását…

Bűne elrontotta, és majdnem teljesen megsemmisítette isteni hasonlóságát. Az ember fizikai ereje meggyengült, szellemi képességei lecsökkentek, lelki látása elhomályosult, és a halál foglya lett. Az emberiség azonban mégsem maradt reménység nélkül. Végtelen szeretetében és kegyelmében Isten kigondolta a megváltás tervét, és próbaidőt adott az embernek, hogy helyreállítsa benne az Ő képmását; hogy eljusson arra a tökéletességre, amelyre teremtette; hogy előmozdítsa testi, szellemi és lelki fejlődését; hogy felismerje természetének isteni célját. Ez volt a megváltás műve.

Noha Ádám bűne csaknem eltörölte Isten erkölcsi képmását, Jézus érdemei és hatalma által ez visszaállítható bennünk. Az ember jelleme visszatükrözheti Isten erkölcsi képmását, mert Jézus ezt lehetővé teszi számára.

Csodálatos volt Istentől, hogy embert, értelmet teremtett. Dicsőségének kell megnyilatkoznia az emberben az Isten képmására való teremtettsége és megváltása által. Egyetlen lélek többet ér, mint egy egész világ… Az Úr Jézus Krisztus lényünk és megváltásunk szerzője, és mindenki, aki szeretne belépni a mennybe, Isten jellemének megfelelő jellemet alakít ki.

Az Úr az utolsó időnek szóló egyenes és metsző igazsággal egy népet hív ki a világból, magának szentelve és megtisztítva azt. A büszkélkedést és egészségtelen divatozást, a magamutogatást és a világ elismerésének szeretetét, mindent ott kell hagynunk a világgal, ha Teremtőnk képmására akarunk elváltozni az elménk megújulása által.

Kegyelmének átalakító ereje révén Isten képmása mutatkozik meg a tanítványban, aki Krisztusban új teremtés lett.

Jézus megígérte, hogy elküldi a vigasztaló Szentlelket, aki megváltoztatja jellemünket Krisztus képmására. Amikor ez megtörténik, akkor tükörhöz hasonlóan visszavetítjük az Úr dicsőségét. – Isten csodálatos kegyelme, 246./old., augusztus 26.

Amikor Krisztus szeretete lakozik az ember szívében, az életével csodálatos hatalmáról tesz bizonyságot – ez a legnagyobb csoda, ami megtörténhet ezen az elbukott és konfliktusokkal teli világon. Próbáljuk megvalósítani ezt a csodát, de ne saját erőnkből, hanem Jézus Krisztus nevében, hiszen az övéi vagyunk és Őt szolgáljuk. Öltözzük fel Krisztust, és akkor kegyelmének csodatevő ereje annyira tisztán megmutatkozik a jellemünkben, hogy a világ is meggyőződik róla, hogy Isten azért küldte Fiát a földre, hogy az emberek angyali jellemre és életre tehessenek szert.

Akik igazán hisznek Krisztusban, azok vele lakoznak a mennyei helyeken. Fogadjuk el a kereszténység jelét, ami nem külső jel, hanem a kereszt vagy a korona viselése, ami bizonyságot tesz arról, hogy az ember Istennel egyesült. Le kell vetkőznünk az „ó embert, az ő cselekedeteivel együtt”, és fel kell öltöznünk az „új embert, melynek újulása van annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt”. (Kol 3:9-10) A szentség szépsége oly mértékben mutatkozik meg, ahogyan egymáshoz közelednek és egyesülnek a keresztények Krisztus szeretetében. – Our Father Cares, 306./old.