Hagyjatok fel a "földiességgel"

(Kol 3:5-6). Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, (6) mert ezek miatt haragszik Isten. /RÚF/

(Róm 6:1-7). Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? (2) Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? (3) Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? (4) A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. (5) Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. (6) Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. (7) Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. /RÚF/

(Kol 3:1). Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. /RÚF/

Még ha lelki értelemben meg is haltunk Krisztussal, a „tagjainkat” – vagyis a testünk és a gondolataink által előidézett kísértéseket – „meg kell öldökölnünk”. Két dologgal azonban fontos tisztában lennünk ezt a felszólítást illetően. Az első: (Kol 3:1) versében a Pál által használt görög kifejezés azt érzékelteti, hogy valóban feltámadtunk Krisztussal. A második: (Kol 3:5) versének felszólítása a következmény („azért”). A földi dolgokat (paráznaság, tisztátalanság, bűnös szenvedély, gonosz kívánság, telhetetlenség stb.) csak azért öldökölhetjük meg, mert már feltámadtunk Krisztussal, és az Ő lelki élete és ereje képes mindezeket kivetni a gondolatainkból és az életünkből.

Érdekes, hogy a görögben (Kol 3:6) versének kifejezésével – „az Isten haragja” – másutt csak

(Róm 1:18). Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, /RÚF/ versében találkozunk. Isten az embereket „átadja” saját gonosz dolgainak, ezért jön el „az Isten haragja az engedetlenség fiaira” (Kol 3:6);

(Jel 6:16-17). és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, (17) mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és akkor ki állhat meg? /RÚF/.

(Róm 1:18) versében Pál utal a hitetlenségre és a hamisságra, amit azonosnak tart a tisztátalansággal (ugyanazt a görög szót használja, mint (Kol 3:5) versében). Ez nagyon is jellemző azokra, akik belemerülnek „a szívük vágya szerinti” tisztátalanságba, „hogy egymás testét megbecstelenítsék”. (Róm 1:24), /ÚRK/

Hogyan becstelenítik meg egymás testét? Először is nem hajlandók elismerni a Teremtőt, de szó van itt „tisztátalan indulatokról” vagy „gyalázatos szenvedélyekről” /ÚRK/, /RÚF/ is,

„mert asszonyaik is felcserélték a természetes élést természetellenessel, ugyanígy a férfiak is elhagyták az asszonnyal való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fajtalankodtak”. (Róm 1:26-27), /ÚRK/

White idézet: Istennek hála, hogy olyan Főpapunk van, aki ismeri gyengeségeinket. Itt nem számíthatunk pihenésre. A mennybe vezető út kereszthordozást jelent; ez egy keskeny út, de örömmel haladunk rajta, tudva, hogy a dicsőség Királya járt azon előttünk.

Nem panaszkodunk a nehezen járható ösvény miatt, hanem Jézus alázatos követőiként a nyomába lépünk. Örülni fogunk a szorongattatásban, miközben az örök dicsőség jutalmáról elmélkedünk.

Egyetlen panaszszót sem ejtünk a próbák miatt. Isten szeretett gyermekei mindig megpróbáltatásokon mentek keresztül. Minden próba, amelyből győztesen kerülünk ki, gazdagabbá tesz a dicsőségben. Lelkesen vágyom a szenvedés tapasztalatára. Még ha tehetném is, nem akarok szenvedés nélkül a mennybe jutni, ahol találkozhatom Jézussal, aki oly sokat szenvedett, hogy számunkra nagy örökséget biztosítson, és a mártírokkal, akik életüket adták az igazságért és Krisztusért. Nem. A szenvedések által akarok tökéletes lenni. Annyira szeretnék Krisztus szenvedéseinek részese lenni, mert tudom, hogy dicsőségéből is részesülök majd. Jézus a mi példaképünk. Tanulmányozzuk, hogyan kerülhetünk minél közelebb ehhez a példaképhez.

Teljes örömünk lehet Megváltónkban, aki megvált minket minden bűnünkből. Istennel járhatunk minden nap, és elmondhatjuk: „Élek, de többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”, és megadja nekem „az akarást és a véghezvitelt, jó kedvéből”. Istené a dicsőség! Tudom, hogy életem el van rejtve Krisztusban.

A függöny felgördült, és láttam a gazdag jutalmat, amely a szentekre vár. Megízleltem a jövendő világ örömét, és ez az élet már nem tűnik ugyanolyan szépnek előttem. Érzelmeim, foglalatosságom és reménységem a mennyhez kötődik. Vágyom látni a Királyt az Ő szépségében, akit az én lelkem szeret. Ó, édes ország! Vágyom eljutni oda; és a gondolat, hogy annyira közel van már, türelmetlenné tesz Krisztus várásában. Dicsőség Istennek a halhatatlanság reménységéért és az örök életért, mely Krisztus által miénk lehet. – Krisztusi élet, 350./old., december 2.

Élet Krisztussal

„Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol 3:14), /RÚF/

(Kolossé 3:1-25). Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. (2) Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! (3) Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. (4) Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. (5) Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, (6) mert ezek miatt haragszik Isten. (7) Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; (8) most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. (9) Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, (10) és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. (11) Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus. (12) Mint Istennek szent és szeretett választottai, öltsetek magatokra könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. (13) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. (14) Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. (15) És Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. (16) Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. (17) Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala. (18) Ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. (19) Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. (20) Ti, gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. (21) Ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek. (22) Ti, szolgák, engedelmeskedjetek minden tekintetben földi uraitoknak; ne látszatra szolgáljatok, mint akik embereknek akartok tetszeni, hanem tiszta szívvel, félve az Urat. (23) Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, (24) tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! (25) Aki pedig igazságtalanul cselekszik, azt kapja vissza, amit tett, mert nincsen személyválogatás. /RÚF/

Pál sok gyakorlati, a valós életet érintő elvre hívja fel a figyelmünket, amelyek a mennyben születtek, és csak azok érthetik meg, akik „feltámadtak a Krisztussal”. (Kol 3:1) Pál tanácsai nagyon is józan elvek, amelyek minden kapcsolatunkat jobbá teszik, nem csak a gyülekezeten belül.

Jézus azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek… hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak” (Mt 5:44-45), /ÚRK/

Lehetetlennek hangzik? Emberileg igen. Énünknek meg kell halnia, és csak azután tudunk igazán Isten szerint élni. Ezért kell az „odafelvalókra” gondolnunk, ha szeretnénk mennyei Atyánk számára hasznosan élni itt a földön.

White idézet: A hit tekintetében magasabb szintre kell jutnunk. Túl kevés a hitünk. Isten Igéje a mi biztonságunk. Egyszerűen el kell fogadnunk, el kell hinnünk minden szavát. Ezzel a biztosítékkal rendelkezve a hitünkhöz mérten nagy dolgokat kérhetünk, és azokat meg is kapjuk… Ha megalázzuk a szívünket Isten előtt, ha arra törekszünk, hogy Krisztusban maradjunk, magasztosabb, szentebb tapasztalatokat szerezhetünk…

Igazi hit az, amikor az ember pontosan azt cselekszi, amit Isten parancsolt, és nem olyat tesz, amire az Úr nem utasította. A hit gyümölcsei: a jogosság, az igazság és az irgalom. Isten törvényének fényében kell járnunk, és akkor a hitünk jó cselekedeteket fog teremni, a szívünk pedig mindennap megújul.

Nem szabad bálványt csinálnunk az énünkből. Isten önmagát adta halálra érettünk, hogy megtisztíthasson minden bűntől. Az Úr be fogja fejezni a bennünk elkezdett munkát, ha megengedjük, hogy átvegye életünk fölött az uralmat...

A feddhetetlenség munkáját csak úgy lehet tovább vinni, ha teljes hittel rendelkezünk. Mindennap haladjatok előre Isten üdvözítő hatalma alatt. A feddhetetlenség gyümölcse a békesség és az örök nyugalom. Ha több hitünk lett volna Istenben, és kevésbé bíztunk volna saját bölcsességünkben, Isten erőteljesebben kiterjesztette volna hatalmát az emberi szívekre. Élő hittel, vele egyesülve abban az előjogban lehet részünk, hogy örülhetünk a közbenjáró szolgálatával járó előnyöknek és hatékonyságnak. Tehát, mivel Krisztussal együtt megfeszíttettünk, meghaltunk Krisztussal együtt, és fel is támadunk Krisztussal egy új életre, hogy Ővele éljünk.

Ne vegyük saját kezünkbe a sorsunkat. Hagyatkozzunk teljesen Isten karjára… Hitetlenségünk miatt csak keveset látunk meg hatalmából. Inkább saját cselekedeteinkben bízunk, mint az Úr érettünk végzett munkájában. Isten szeretne mindent megtenni annak érdekében, hogy a szív a szív mellett, az elme az elme mellett, a váll a váll mellett munkálkodjon. Egymással szembeni szeretetlenségünk és bizalmatlanságunk gyengíti az Istenbe vetett hitet. Úgy kell imádkoznunk a Szentlélek keresztségéért, ahogy még sosem imádkoztunk. Ha volt valaha idő, amikor szükségünk volt a Szentlélek keresztségére, akkor az most van. Az Úr semmit sem említett ilyen gyakran, mint a Szentlélek kitöltetését, amely által az Ő neve felmagasztaltatik. Ha részesülünk a Lélek ajándékában, akkor az emberek is megtapasztalják az újjászületést… A veszendő lelkek pedig megtaláltatnak és megtérnek. – The Upward Look, 346./old.

Az odafelvalókkal törödjetek

(Kol 3:1-4). Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. (2) Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! (3) Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. (4) Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben. /RÚF/

A hegytetőről messze ellátni a tájon. Emberemlékezet óta sokan hegyekre mennek fel, hogy közelebb kerüljenek Istenhez.

(Zsolt 121:1-2). Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? (2) Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. /RÚF/

Még az emberalkotta magaslatokat, a zikkuratokat is hasonló céllal emelték a pogányok – hogy találkozzanak az istenekkel. Ur városában, ahonnan Isten kihívta Ábrahámot, egy igen nagy zikkurat állt, amit sok kilométer távolságból mindenhonnan látni lehetett. Azonban lelki értelemben senki sem kerülhet közelebb a mennyhez csak úgy, ha magasabbra emelkedik. Emberi erőfeszítés erre nem képes.

Csakis a kegyelem csodája által történhet meg, ha meghaltunk Krisztussal és fel is támadtunk vele (amit a keresztség jelképez), hogy közelebb kerülünk a mennyhez.

Kol 2:12-13. A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. (13) Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. /RÚF/

Figyeljük meg, Kolossé 3. fejezetének az elejétől fogva az „odafelvalókra” kerül a hangsúly, „ahol a Krisztus van”, „odafelvalók”, „a Krisztussal az Istenben”, „Ővele együtt… dicsőségben”. (Kol 3:1-4)

A keresztény életben bevallottan sok minden megmagyarázhatatlan. Hogyan lehetséges, hogy az ember „meghal”, majd „feltámad”, amikor minden látszat szerint ugyanaz marad, és nem ment át egy élet-halál tapasztalaton? Sok érthetetlen dolog van a Szentlélek által nem befolyásolt földi gondolkodás szerint, de a „meghalás a bűnnek” és a „feltámadás Krisztussal” valóság azok számára, akik lelkiképpen gondolkodnak, akik új szívet kaptak, amit Isten megígért.

Pál azért adja ezt az utasítást, mert a lelki életet állandóan meg kell újítani.

(2Kor 4:16). Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. /RÚF/. Mi is valóban kieshetünk és elveszhetünk! Az élet soha nem mentes a kísértésektől.

Ezért naponta kell azt választanunk, hogy „az odafelvalókkal” törődünk. (Kol 3:1).

Örök életünk „Krisztussal együtt el van rejtve Istenben” (Kol 3:3), /ÚRK/, de annak külső megnyilvánulása egyáltalán nem lesz rejtett.

White idézet: Még a hosszú tapasztalattal rendelkező keresztényeket is gyakran a legborzasztóbb kétség és ingadozás támadja... Emiatt a kísértés miatt semmi esetre se képzeld, hogy eseted reménytelen... Bízzál Istenben, reménykedjél benne és nyugodj meg ígéreteiben.

Mikor az ördög kétségekkel és hitetlenséggel jön hozzád, zárd be szíved ajtaját. Hunyd be szemedet, hogy ne időzzön pokoli árnyékán. Emeld oda, ahol örökkévalókat szemlélhet, akkor lesz erőd minden órában. Hited próbája értékesebb, mint az arany... Hőssé tesz, hogy harcold az Úr harcait…

Sátán felveszi a kapcsolatot azokkal, akik valamilyen módon hozzá csatlakoznak. Ha el tudja csábítani azokat is, akik immár hosszú keresztény tapasztalatra tettek szert, akkor a leghatékonyabb ügynökeivé teszi őket, hogy eljuthassanak az emberekhez, és a hitetlenség leplét terítsék a lelkekre. Nem engedhetitek meg magatoknak, hogy kételyek férkőzzenek az elmétekbe. Ne járjatok az ördög kedvébe azzal, hogy a terheiteket emlegetitek. Valahányszor ezt teszitek, Sátán örül, mert sikerült az uralma alá hajtania, és szem elől tévesztettétek Jézus Krisztust, Üdvözítőtöket…

Magasztalnunk kell Őt, aki a sötétségből a csodálatos világosságára hívott el bennünket. Élő hittel nyugodhatunk az Ő fényességében. Élő hit által örülhetünk naponta ennek a világosságnak. Nem kell beszélnünk a kételyeinkről és a próbáinkról, mert valahányszor emlegetjük, csak gyarapítjuk azokat. Amikor csak ezekről beszélünk, Sátán csatát nyert. Viszont, ha kijelentjük: „Lelkemet, mint hű tanúbizonyság, az Úrra bízom”, akkor arról teszünk bizonyságot, hogy fenntartások nélkül Jézus Krisztusnak szenteltük az életünket. Isten világosságot ad, mi pedig örülünk Őbenne.

Aki szereti Istent, a kételyek ködfelhője fölé tud emelkedni; ragyogó, széles, mély és élő tapasztalatot nyer, és Krisztushoz hasonlóan szelíd természetre tesz szert. Lelkét Istennek szenteli, és Krisztussal együtt elrejtőzött Istenben. – Our High Calling, 86./old.

Legyen a szíved jó, kedves és együttérző, és ezeket a tulajdonságokat sose tekintsd gyengeségnek, mivel krisztusi tulajdonságok. Vigyázz, milyen befolyást gyakorolsz másokra! Befolyásod legyen tiszta és kellemes, hogy sose kelljen szégyenkezned, amikor leutánozza valaki.

Ahogy a folyót is vízcseppek alkotják, úgy az élet is apró dolgokból tevődik össze. Az élet egy csendes, tiszta és kellemes vizű folyam, de lehet akár zavaros, tajtékzó és szennyes zuhatag is. Ebben az életben helyezd magad a Szentlélek fegyelmezése alá, hogy a Lélek megszentelő ereje által egyre inkább növekedhess, és hasonlóvá válhass Krisztushoz. – That I May Know Him, 209./old.

Emberek parancsolatai

(Kol 2:20-23). Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: (21) „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” (22) Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. (23) Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet. /RÚF/ 

A Galáciai levélhez hasonlóan Pál itt is úgy nevezi a zsidó szertartásokkal kapcsolatos aggodalmát, hogy „a világ elemi tanításai”. 

(Kol 2:8, 20). Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. (20) Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: /RÚF/; 

(Gal 4:3, 9). Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. (9) Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok? /RÚF/

Más szóval, a földi templomhoz hasonlóan ezek a dolgok is földiek, de mi a mennyei ország polgárai vagyunk. Nem kell a ceremoniális törvénynek megterhelnie bennünket, mert az csupán árnyéka annak, amit Krisztus által most élvezünk. Vagyis ezeket a rendelkezéseket eredetileg Isten adta, de mivel elvégezték a feladatukat, többé már nem szükségesek. 

Ezeket a szabályokat eltörölte a kereszt. Ezt jelezte, hogy az isteni kéz kettészakította a templom kárpitját 

(Mt 27:51). És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. /RÚF/; 

(Dán 9:27). Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak. A templom párkányára odakerül az iszonyatos bálvány, míg csak rá nem szakad a pusztítóra a végleges megsemmisülés. /RÚF/

...így ezek a rendelkezések már nem vonatkoznak a keresztényekre (a zsidó-keresztényekre sem). Amennyiben továbbra is alávetik magunkat ezeknek, a múlandó világgal azonosítják magunkat, nem pedig a Krisztusban megígért új világgal. 

Végtére is mi nemcsak a régi kitatarozását, hanem „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik”. (2Pt 3:13) 

A farizeusok és az írástudók még hozzáadtak emberi rendelkezéseket a mózesi szabályokhoz. 

(Mk 7:1-13). Köré gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, (2) mert észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik. (3) A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományához, (4) és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. (5) Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? (6) Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. (7) Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.” (8) Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. (9) Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát. (10) Mert Mózes ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.” (11) Ti pedig így beszéltek: Ha ezt mondja valaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis áldozati ajándék az, amivel kötelességem volna téged megsegíteni, (12) akkor már nem engeditek, hogy bármit is tegyen apjáért vagy anyjáért; (13) és így érvénytelenné teszitek az Isten igéjét a ti továbbadott hagyományotokkal. De sok más ehhez hasonlót is tesztek. /RÚF/

A Krisztus által beteljesített ószövetségi ceremóniák fenntartása többé már nem lehetett Isten által előírt kívánalom, csak olyan kötelesség, amit emberek akartak kikényszeríteni. Úgy tűnik, a hit számára ezek valójában inkább terhet jelentettek, mint hogy erősítették volna. Ezeket végezve könnyen különbnek érezhették magukat azoknál, akik másként éltek, ami már önmagában is elég baj, de még veszélyesebb, ha valaki azt gondolja, hogy ilyen gyakorlatok által érdemeket szerezhet az üdvösségre. Ebbe a csapdába nem akarunk belesétálni. 

A kereszténység történelme során bizonyos bibliakutatók engedtek a kísértésnek, és olyan vallási kijelentéseket tettek, amelyekkel irányítani akarták a hívőket a szövegek jelentését illetően – bitorolva ezzel a Szentlélek szerepét. Azonban a Szentírás igazságának forrása Krisztus, ahogyan Pál és a többi bibliai író tanította. 

White idézet: Illés korához hasonlóan ma is meg kell húzni a határvonalat az Isten parancsolatait megőrzők és a hamis isteneket imádók között. „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt!” (1Kir 18:21) Most hangzik az üzenet: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon… Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (Jel 18:2, 4-5) 

Közeleg az idő, amikor minden lélek próbára lesz téve. Ránk akarják kényszeríteni a hamis szombat megtartását. A harc az Isten parancsolatai és az emberi parancsolatok megtartása között dúl. Akik lépésről lépésre alávetik magukat a világ elvárásainak és a szokásaihoz igazodnak, inkább engedelmeskednek a földi hatalmasságoknak, mintsem kitegyék magukat a gyalázatnak, a bántalmazásnak, a börtönnel vagy a halálos ítélettel való fenyegetés veszélyeinek. Ekkor válik el az arany a salaktól. Az igazi kegyesség ekkor különbözik meg a látszat, felületes kegyességtől. Számos csillag, amelynek csodáltuk a ragyogását, a mélybe hull. Akik felvállalták a szentély ékességeit, de nem öltötték magukra Krisztus feddhetetlenségét, azoknak megmutatkozik a mezítelenségük. 

A földön mindenütt élnek emberek, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt. Az ég csillagaihoz hasonlóan, amelyek csak éjszaka látszanak, a hűségesek is akkor ragyogni fognak, amikor sötétség lepi be a földet és homály a népeket. A pogány Afrikában, Európa és DélAmerika katolikus országaiban, Kínában, Olaszországban, Indiában, a tenger szigetein és a föld legeldugottabb zugaiban Isten megtartja választottait, akik a sötétségben ragyogni fognak, és az Ő törvényének átformáló erejét tisztán mutatják be az elbukott világnak. Ők már most megjelennek a nemzetek között, és a legszörnyűbb hitehagyás órájában, amikor Sátán mindent megtesz „mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel” (Jel 13:16) annak érdekében, hogy halálos fenyegetésének hatására elfogadják a hamis nyugalomnapot, ők mint hűségesek, „feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei… fénylenek, mint csillagok e világon”. (Fil 2:15) – Lift Him Up, 164./old. 

Árnyék vagy lényeg?

 

(Kol 2:16-19). Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. (17) Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság. (18) Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, (19) de nem ragaszkodik a Főhöz: pedig ő tartja össze az egész testet inak és ízületek segítségével, és az őáltala növekszik Isten szerinti növekedéssel. /RÚF/

A teológusok a mai napig nem egyeznek abban, hogy pontosan milyen kérdésekkel foglalkozott itt Pál. Abban bizonyosak lehetünk, hogy a levele elég sok információt ad a valószínűleg zsidó-keresztény hatással kapcsolatban, ami megoszthatta a főként pogány hátterű gyülekezetet 

(Kol 2:13). Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. /RÚF/

Vagyis a zsidó származású hívők olyan dolgokat erőltettek, amelyeket a tagoknak nem kellett feltétlenül követniük. 

(Kol 2:16)  Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. ...világosan felsorol számos olyan zsidó gyakorlatot, amelyet a zsidóságból megtért keresztények közül némelyek nyilván tovább folytattak.

 (Kol 2:18) Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, ...elemei is beleillenek ebbe az összefüggésbe. Jézus bírálta a vallási vezetők tettetett alázatát 

 (Mt 6:1, 5, 7, 16). Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. (5) Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. (7) Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. (16) Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. /RÚF/] 

A Holt-tengeri tekercsekből tudjuk, hogy bizonyos zsidó istentiszteleti fogalmakban kiemelt szerepet tulajdonítottak az angyaloknak. A legnagyobb valószínűség szerint Kolosséban Pál hasonló problémákkal szállt szembe, mint másutt. Mivel (Kol 2:16) versét gyakran félreértik, fontos részletesebben foglalkozni vele. Figyeljük meg a következő pontokat: Az „azért” szó használata jelzi, hogy Pál a már előbb mondottakból vonja le a következtetést. Korábban elvetette a szó szerinti körülmetélés szükségességét, mivel a szív belső változása az, ami számít. 

(Kol 2:11-15). Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a halandó test levetése által. (12) A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. (13) Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. (14) Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (15) Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. /RÚF/). 

Az „evésért vagy ivásért” az izraeliták által a templomba vitt étel- és italáldozatokra utal. Az „ünnep, vagy újhold, vagy szombat” (Kol 2:16) meghatározás láthatóan 

 (Hós 2:10. 13). Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját. /RÚF/

 ...versére céloz, ami a ceremoniális napoknak – köztük a ceremoniális szombatok – ugyanarra a sorrendjére utal. 

(3Móz 23:11, 24, 32). Az mutassa fel a kévét az Úr előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap. (24) Mondd meg Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap elsején tartsatok pihenőnapot, szent összejövetelt emlékeztető kürtzengéssel. (32) A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, ettől az estétől a következőig pihenjetek nyugalmatok napján. /RÚF/ 

A vers megértése szempontjából döntő Pál saját magyarázata, hogy ezek „csak árnyékai az eljövendőknek, de a valóság Krisztusé”. (Kol 2:17), /ÚRK/ 

Krisztusra mutattak ezek a ceremoniális napok, mint az áldozatok is. 

(1Kor 5:7). Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. /RÚF/; 

(1Kor 15:23). Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. /RÚF/) 

Viszont Isten a hetedik napot, a szombatot már az Édenben alapította, a bűneset előtt, jóval azelőtt, hogy a ceremoniális áldozatokat gyakorolni kezdték a szentélyben, ezért nem lehet a kereszt után eltörlendő árnyék. 

White idézet: Krisztus hívja egyházának tagjait, hogy szeressék az igazságot, az evangélium igazi reménységét. Figyelmüket a menny felé irányítja, és felhívja a figyelmüket, hogy az örök gazdagságok nem a földön, hanem a mennyben találhatók. Reménységük a mennyben van, nem pedig ezen a földön. „Hanem keressétek először Istennek országát” – tanácsolja – „és az ő igazságát; és ezek” – vagyis minden, ami szükséges a boldogulásunkhoz – „mind megadatnak néktek.” 

A világ realitásai sokak előtt beárnyékolják az örök dicsőség azon jeleneteit, amelyek várnak a Magasságos szentjeire. Nem tudják megkülönböztetni a valódi és örök dolgokat a hamis, mulandó dolgoktól. Krisztus arra hívja őket, hogy szemük elől távolítsanak el minden leplet, ami megakadályozza őket abban, hogy megláthassák az örök valóságokat. Kitartóan kéri, hogy mondjanak le mindarról, ami miatt összetévesztik a valóságot az álomvilággal. Isten forrón kéri gyermekeit, hogy testi, értelmi és lelki képességeiket állítsák szolgálatába. Felhívja a figyelmüket, hogy képeseknek kell lenniük arra, hogy személyesen felismerjék, hogy az evilági nyereségeket nem érdemes összetéveszteniük azokkal a gazdagságokkal, amelyek félretétettek az örökélet szorgos és józan gondolkodású kutatója számára. – Counsels on Stewardship, 218./old. 

„Megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája.” (Jel 11:19) Isten szövetségének ládája a templom második helyiségében – a szentek szentjében – van. A földi szentélyszolgálatban, amely „a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának” szolgálata volt, ebbe a helyiségbe csak a főpap mehetett be a nagy engesztelési napon, hogy megtisztítsa a templomot. Az a kijelentés pedig, hogy az Isten temploma „megnyilatkozék” a mennyben, és szövetségének ládája láthatóvá lett, figyelmünket a mennyei szentek szentjének megnyílására, azaz 1844-re irányítja, amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező szolgálatát. Akik hitben felismerték, hogy nagy Főpapjuk a szentek szentjében elkezdte szolgálatát, meglátták a frigyládát is, és a szentély tanát tanulmányozva megértették, hogy a Megváltó szolgálatában változás történt. Látták, hogy Jézus Isten szövetségének ládája előtt szolgál, és saját vérére hivatkozik a bűnösök érdekében. 

A földi templomban a frigyláda magában foglalta a két kőtáblát, amelyre Isten felírta törvényét. A frigyláda csupán a törvénytáblák tartója volt, de értékessé és szentté tette a mennyei elvek jelenléte. Amikor Isten temploma megnyílt a mennyben, láthatóvá lett a testamentumát tartalmazó frigyláda is. A mennyei templomban – a szentek szentjében –dicsőség övezi Isten törvényét, azt a törvényt, amelyet Isten mennydörgések közepette hirdetett ki a Sínai-hegyen, és saját ujjával írt a kőtáblákra. – A nagy küzdelem, 433./old. 

A keresztre szegezve

(Kol 2:11-15). Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a halandó test levetése által. (12) A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. (13) Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. (14) Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (15) Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. /RÚF/

Hányszor láttuk már, hogy tévesen értelmezik ezeket az igéket, főleg (Kol 2:14) versét, mintha a törvény és a szombattartás ellen szóló érv lenne. 

E szövegek megértéséhez a hetednapi adventisták két fő magyarázatot javasolnak. 

Az első, hogy a keresztre szegezett „kézírás” az „ellenünk” felhozott vádak listája, ami hasonlítható a Pilátus által Jézus keresztjére rakatott felirathoz.

 (Mt 27:37). Feje fölé függesztették az ellene szóló vádat, ezzel a felirattal: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. /RÚF/; 

(Jn 19:19-20). Pilátus feliratot is készíttetett, és rátétette a keresztre. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. (20) A zsidók közül sokan olvasták ezt a feliratot, amely héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. /RÚF/] 

A második pedig: a keresztre szegezett írás a Mózes által leírt ceremoniális törvény.  

(5Móz 31:24-26). Amikor Mózes leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit elejétől végig, (25) ezt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az Úr szövetségládáját hordozták: (26) Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek Isteneteknek, az Úrnak a szövetségládája mellé, hogy ott tanúskodjék ellened. /RÚF/]

A verset szélesebb összefüggésében vizsgálva láthatjuk, hogy itt egyértelműen a ceremoniális törvényről van szó. Pál utal még a „kéz nélkül való” körülmetélésre (Kol 2:11), ami „a szívnek… körülmetélése”. 

(Róm 2:28-29). Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, sem nem az a körülmetélkedés, amely a testen, külsőleg látszik; (29) hanem az a zsidó, aki belsőleg az, és az a körülmetélkedés, amely a szívben van, Lélek szerint és nem betű szerint. Az ilyen dicsérete nem emberektől van, hanem Istentől. /RÚF/; 

(5Móz 30:16). Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, és akkor élni és sokasodni fogsz, mert megáld téged az Úr, a te Istened azon a földön, amelyre most bemégy, hogy birtokba vedd. /RÚF/

 Ez nyilvánvalóan különbözik a test körülmetélésétől, ami a ceremoniális törvény egyik legfontosabb kikötése volt. 

(3Móz 12:3). A nyolcadik napon metéljék körül a fiú szeméremteste bőrét. /RÚF/; 

(2Móz 12:48). Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni az Úr páskáját, metéltesse körül magát valamennyi férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle. /RÚF/

Ezek után Pál összekapcsolja a belső változást „a bűn testének levetésével” és az alámerítéses keresztséggel. A keresztséggel közösséget vállalunk Krisztus halálával és feltámadásával 

(Kol 2:11-12)  Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a halandó test levetése által. (12) A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.

A megtérés tapasztalatát azzal köti össze, hogy „titeket, akik halottak voltatok a bűnökben… megelevenített” Krisztussal, aki „megbocsátotta minden bűnünket” (Kol 2:13), /ÚRK/ 

A „parancsolatok” (Kol 2:14) utal úgy világi 

(Lk 2:1). Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. /RÚF/; 

ApCsel 17:7). Jászón befogadta őket, holott ezek mind a császár parancsai ellen cselekszenek, mivel mást mondanak királynak: Jézust. /RÚF/, mint egyházi 

(ApCsel 16:4). Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. /RÚF/ törvényi rendeletekre. 

Ez a görög szó Pál írásaiban csak egyetlen másik helyen fordul elő, és a ceremoniális törvényre utal, ami elválasztó fal volt zsidók és pogányok között. 

(Ef 2:14-15) Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat,(15) Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; /KAR/

Mivel Pál már utalt a bűnbocsánatra és a belső változásra, amit a keresztség szimbolizál, nem valószínű, hogy ismét visszatérne ehhez a témához egy újabb, a Szentírásban másutt nem használt metaforával élve. Inkább úgy tűnik, hogy hasonló kérdést hangsúlyoz, mint amiről az Efezusi levélben írt, vagyis a Kolosséban élő hívők ne aggódjanak a ceremoniális törvény betartása miatt, aminek része a körülmetélés, sem a tisztasági törvények kötelezettségei miatt. 

(ApCsel 10:28, 34-35). Ekkor így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. (34) Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, (35) hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. /RÚF/ 

Pál egyértelműen nem keltett olyan látszatot, hogy a Tízparancsolat a keresztre lett volna szegezve, hiszen másutt a bűnt a Tízparancsolat megszegésének nevezi. 

(Róm 7:7). Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” /RÚF/

White idézet: A szombat csodálatos, dicsőséges alkalom… Isten arra teremtette, hogy örvendezzünk és dicsőítsük Őt irántunk tanúsított jóságáért… 

Isten megmutatta, hogy csak keveset érzékeltünk és értettünk meg a szombat fontosságából és dicsőségéből, holott fel kellene fognunk és meg kellene ismernünk dicső voltát. Nem tudjuk, mit jelent a föld magaslatain hordoztatni és Jákób örökségével élni. De amikor a késői eső és a felüdülés eljön az Úrtól, és hatalmának dicsősége megnyilvánul, megtudjuk, mit jelent mindez. Akkor majd jobban megértjük a szombat jelentőségét. Azonban nem látjuk meg teljes dicsőségében mindaddig, amíg Isten szavára fel nem tárulnak az új Jeruzsálem gyöngykapui, és a szeretett Jézus örömteli hangja nem hallható, felszólítva bennünket, hogy lépjünk be oda. Láttam, hogy tökéletes világosság ragyog a városban, mert megtartottuk Isten parancsolatait, és a menny, az édes menny az otthonunk. 

Láttam az Isten ujjával írt Tízparancsolatot. Az egyik táblán négy, a másikon hat parancsolat volt. Az első kőtáblán az első négy parancsolat fényesen ragyogott, de a negyedik, a szombatparancsolat mindegyiknél fényesebb volt, mert Isten a szombatot szent nevének dicsőségére választotta el. A szent szombat dicsőségesnek látszott – fényes gyűrű vette körül ezt a parancsolatot. Láttam, hogy a szombat parancsa nem volt a keresztre szegezve. Ha úgy lett volna, akkor a többi kilenccel sem lenne másként, ami azt jelentené, hogy mindet éppen úgy figyelmen kívül hagyhatnánk, mint ahogy a negyedikkel teszik sokan… 

Isten megmutatta, hogy a szombat válaszfal, és az is lesz, amely az igazi Izráelt elválasztja a hitetlenektől, és a szombat az, amely Isten várakozó szentjeinek szívét egybeforrasztja. – Maranatha, 245./old., augusztus 25. 

Sokak szemét és szívét fedezi lepel a keresztény világban is. Nem látják az elmulandónak végét. Nem látják, hogy Krisztus halála csak a ceremoniális törvényt helyezte hatályon kívül. Azt állítják, hogy az erkölcsi törvény a keresztre lett szegezve. Sűrű lepel fátyolozza meg értésüket. Sokak szíve harcban áll Istennel, s nem vetik alá magukat törvényének. Krisztus azonban csak akkor szolgálhatja javukat, ha vezetésének szabályaival összhangba kerülnek. Lehet, hogy megváltójukként beszélnek Krisztusról, Ő mégis ezt mondja majd nekik végül: nem ismerlek titeket. Nem gyakoroltatok őszinte bűnbánatot Isten szent törvényének megrontása miatt, s így bennem való hitetek nem lehet őszinte, mert az én küldetésem célja Isten törvényének felmagasztalása volt. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt., 239./old. 

Krisztusban meggyökerezve és épülve

 

A Kolosséi levél témája a keresztényi élet egyik legvilágosabb irányelve: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne”. (Kol 2:6), /RÚF/ 

Úgy nyerünk üdvösséget, hogy nemcsak tantételeket, hanem egy Személyt fogadunk el. Jézus elfogadásának viszont része az is, hogy minden tanítását magunkévá tesszük, amit a bibliai apostolok és próféták által kaptunk. 

(Ef 2:20). Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus /RÚF/

Krisztus elfogadása legfőképpen azt jelenti, hogy meghalunk az énnek, teljes mértékben alárendeljük magunkat az élő Krisztusnak. 

Az élő Ige (Jézus) nem választható el az írott Igétől (a Bibliától); olyanok, mint egy érme két oldala. Csak a Szentírás által ismerhetjük meg Jézust. „Benne járunk”, éljük az életünket, vagyis engedjük, hogy Igéje és Szentlelke vezesse a döntéseinket és a szokásainkat. 

Kol 2:7. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. /RÚF/

... versében Pál egy ismert bibliai képpel él: a keresztényeket fákhoz hasonlítja. Úgy gyökereződünk meg Krisztusban, ha elfogadjuk Megváltónknak és az életünket Igéjéhez szabjuk. Ez által „erősödünk meg a hitben”. 

(Ézs 61:3). Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik. /RÚF/; 

(Mt 3:10). A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik. /RÚF/; 

(Lk 8:11-15). A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. (12) Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. (13) Akiknél a köves helyre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elbuknak. (14) A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. (15) A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal. /RÚF/;

 (1Kor 3:6). Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést /RÚF/ 

Pál világosan felvázolja a hívők előtt álló két alternatívát. Az egyik, hogy „az Úr plántái” (Ézs 61:3) maradnak, tovább növekednek Krisztusban, ragaszkodnak hozzá és tanításaihoz. A másikat egy művirághoz lehetne hasonlítani, ami talán valódinak tűnik, de nem él. Ha emberi bölcselkedéseket és tradíciókat teszünk magunkévá, azok „rabul ejtenek”. 

(Kol 2:8). Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. /RÚF/

 Krisztus szabaddá tett bennünket, de ismét beleeshetünk a „szolgaság igájába”. 

(Gal 5:1). Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. /RÚF/; 

(ApCsel 15:10). Most tehát miért kísértitek azzal Istent, hogy olyan igát akartok a tanítványok nyakába tenni, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? /RÚF/) 

Röviden: a nem biblikus tanítások elfogadása Krisztus elutasítását jelenti, mivel aki vevő a hamis tanításokra, az sajnálatos módon más evangéliumot fogad el, emberi tekintélyt helyez a Szentírás tekintélye fölé. 

(Gal 1:6-9). Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, (7) pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. (8) De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! (9) Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen! /RÚF/). 

Ez a veszély leselkedett az egyházra kezdetben, és ma is ez veszélyeztet. 

White idézet: A megszámlálhatatlan tanításból, amely a növekedés folyamatának különböző fokozataira tanít, az egyik legértékesebb a Megváltónak a felnövekő magról szóló példázata… 

A mag a csírázás tulajdonságával bír, amelyet Isten plántált beléje. Mégis, ha a magot magára hagyjuk, nincs ereje arra, hogy kikeljen. Az embernek is meg kell tennie a maga részét a gabona növekedése érdekében, azonban egy bizonyos ponton túl már semmit sem tehet. Bíznia kell abban, aki a vetést és aratást összekapcsolta végtelen hatalmának csodálatos láncszemeivel. A magokban élet, a talajban pedig erő van, mégis, ha a végtelen hatalmú Isten nem munkálkodik éjjel és nappal, a mag nem kel ki, és nem hoz termést. A záporesőnek fel kell frissítenie a szomjas, kiszáradt földet; a Napnak meleget kell adnia, és az eltemetett maghoz elektromosságnak kell áramlania. A magban levő életet, amelyet a Teremtő ültetett bele, egyedül Ő tudja felszínre hozni… 

A mag kicsírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja, míg a növény felnövekedése a jellem kifejlődését szemlélteti. Élet nem lehetséges növekedés nélkül. 

A növénynek növekednie kell vagy elpusztul. A növény növekedése ugyanolyan csendes és észrevétlen, mint a jellem fejlődése. Az életünk a fejlődésének minden fokán lehet tökéletes, mégis, ha betöltjük Isten szándékát, állandóan előre haladunk. 

A növény mindazt elfogadva növekszik, amit Isten adott az életének fenntartására. Így a mi lelki növekedésünket is az isteni eszközökkel való együttműködés által érjük el. Amiképpen a növény gyökeret ver a földben, úgy nekünk is meg kell gyökereznünk Krisztusban. A növény is elfogadja a napfényt, a harmatot és az esőt, nekünk is be kell fogadnunk a Szentlelket. Ha a szívünk Krisztusra támaszkodik, Ő „...eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső...” (Hós 6:3) „És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt...” (Mal 4:2). „...Virágozni fog, mint a liliom... felelevenednek, mint a búzamag, és virágoznak, mint a szőlőtő.” (Hós 14:6, 8) – Isten csodálatos kegyelme, 197./old., július 8. 

A keresztény ember olyan, mint a libánoni cédrus. Azt olvastam, hogy ez a fa nem csupán néhány rövid gyökeret ereszt a földbe, hanem gyökerei mélyen, egyre távolabb hatolnak a talajba, hogy erőteljesebben tudjon kapaszkodni. Így az erős viharban is megáll, mivel a mélyen fekvő gyökér hálózata megtartja. A keresztény ugyanilyen mélyen gyökerezik Krisztusban. Megváltójába vetett hittel rendelkezik. Tudja, kiben hisz. Teljes mértékben meg van győződve, hogy Jézus Isten Fia és a bűnösök Megváltója… Hitének gyökerei mélyre hatolnak. Az igazi keresztények Libánon cédrusához hasonlóan nem a laza felszíni talajban növekednek, hanem Istenben gyökereznek, a hegyek szikláinak hasadékaiba kapaszkodnak. – Our High Calling, 331./old. 

Bölcsesség és Isten ismerete

Jób megkérdezte: „De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye” (Jób 28:12), /RÚF/ Pál válasza erre, hogy Krisztusban, „Benne van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse”. (Kol 2:3). /ÚRK/ 

 (1Kor 1:30). Az ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá. /RÚF/

 Krisztussal mindenünk megvan, „a teljes megértés egész gazdagsága”. (Kol 2:2), /RÚF/ Benne nyert kinyilatkoztatást Isten titka, ami magában foglalja az egész megváltási tervet. 

(Kol 2:1-7). Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, (2) hogy szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. (3) Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. (4) Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen. (5) Mert ha távol vagyok is testben, lélekben mégis veletek vagyok, és örömmel látom a köztetek uralkodó szép rendet és Krisztusba vetett hitetek szilárdságát. (6) Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. (7) Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. /RÚF/

A görög parakletoszin szó azt jelenti, hogy „felbátorodott”, „megerősödött”. 

(Kol 2:2). hogy szívük felbátorodjék összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes megértés egész gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak ismeretére.

Pál nemcsak abban kívánt segíteni a Kolosséban élő hívőknek, hogy felismerjék a hamis tanításokat, hanem hogy keresztényi szeretettel „összeforrjanak” (szümbibaszthentesz). Mindkét szó igeideje jelzi Pál bizakodását, hogy levele eléri a célját. 

Meg is dicséri a hívőket: „örömmel látom a szép rendet köztetek és Krisztusba vetett hitetek rendíthetetlenségét”. (Kol 2:5), /ÚRK/ 

A taxisz görög szó jelentése: „rend”, ami az Újszövetségben utal Áron papi rendjére 

(Lk 1:8). Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt /RÚF/; 

(Zsid 7:11). Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? /RÚF/

 Melkisédek rendjére (Zsid 5:6, 10). Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” (10) Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte. /RÚF/; 

(Zsid 6:20). Ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké. /RÚF/;

 (Zsid 7:11, 17). Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való? (17) Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” /RÚF/),

 Pál viszont a gyülekezeti rendre vonatkoztatja (1Kor 14:40). Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/), mint ahogy itt is. Megfigyelhető időnként az a tendencia, hogy az egyházi rendre és szervezetre pusztán az egyház által alapított szokásként gondoljunk, teológiai jelentőség nélkül. 

Azonban a helyes istentiszteleti viselkedési normák. 

(1Korinthus 11:1-34). Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak. (2) Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek. (3) De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten. (4) Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. (5) És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna. (6) Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét! (7) Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége. (8) Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. (9) Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. (10) Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt. (11) De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. (12) Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van. (13) Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? (14) Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel? (15) Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj. (16) Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek. (17) Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. (19) Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem. (19) Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek. (20) Amikor tehát összegyülekeztek, nem az Úr vacsoráját eszitek, (21) mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik. (22) Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek. (23) Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, (24) és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” (25) Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” (26) Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön. (27) Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. (28) Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. (29) Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. (30) Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg annyian. (31) Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. (32) De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. (33) Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást. (34) És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem. /RÚF/ 

És a vének, diakónusok kiválasztási módjának meghatározásával 

(1Timóteus 3:1-16). Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik. (2) Szükséges tehát, hogy a püspök legyen feddhetetlen, egyfeleségű férfi; megfontolt, józan, tisztességes, vendégszerető, tanításra alkalmas; (3) nem részeges, nem erőszakos, hanem megértő, a viszálykodást kerülő, nem pénzsóvár; (4) olyan, aki a maga háza népét jól vezeti, gyermekeit engedelmességben és teljes tisztességben neveli. (5) Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára? (6) Ne újonnan megtért ember legyen, nehogy felfuvalkodva az ördöggel azonos ítélet alá essék. (7) Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy gyalázatba és az ördög csapdájába essék. (8) Ugyanígy a diakónusok is tiszteletre méltók legyenek, nem kétszínűek, nem mértéktelen borivás rabjai, nem haszonlesők, (9) hanem olyanok, akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. (10) De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. (11) Feleségük is hasonlóan tiszteletre méltó legyen: nem rágalmazó, hanem mértékletes, mindenben hűséges. (12) A diakónusok legyenek egyfeleségű férfiak, akik mind gyermekeiket, mind a maguk háza népét jól vezetik. (13) Mert akik jól szolgálnak, azok szép tisztességet szereznek maguknak, és nagy bátorságot nyernek a Jézus Krisztusba vetett hit hirdetésére. (14) Ezeket pedig abban a reményben írom neked, hogy hamarosan eljutok hozzád. (15) Ha pedig késnék, ezekből tudd meg, hogyan kell szolgálnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és erős alapja: (16) Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. /RÚF/; 

(Titusz 1:1-16). Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint (2) az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, (3) igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével, amelyre megbízást kaptam a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből. (4) Titusznak, a közös hitben való igaz fiamnak: Kegyelem és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől. (5) Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked: (6) ha van olyan, aki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, akinek gyermekei hívők, nem vádolhatók kicsapongással, és nem engedetlenek. (7) A püspök ugyanis mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső, (8) hanem vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos, kegyes, önmegtartóztató, (9) aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket. (10) Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, különösen a körülmetéltek között. (11) Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak azzal, hogy aljas nyereség kedvéért azt tanítják, amit nem volna szabad. (12) Valaki közülük, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak megrögzött hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk népség.” (13) Ez a vélemény igaz. Éppen ezért fedd őket szigorúan, hogy egészséges legyen a hitük, (14) ne foglalkozzanak zsidó mondákkal és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. (15) Minden tiszta a tisztának, de a tisztátalanoknak és a hitetleneknek semmi sem tiszta, sőt szennyes mind az elméjük, mind a lelkiismeretük. (16) Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek és minden jó cselekedetre alkalmatlanok. /RÚF/

Pál nagy gondot fordít az egyház rendjének fenntartására. Így lehet megőrizni és továbbadni az Istentől származó bibliai bölcsességet és tanításokat. 

A Kolosséban élő hívők helyes tanítást kaptak Pál munkatársaitól, ennek következtében vált rendíthetetlenné a hitük. Megingathatatlan, mert szilárd bibliai alapon nyugszik, amihez ha ragaszkodnak, védelmet élveznek a hamis tanítók által terjesztett tévtanoktól. 

White idézet: A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása, amely az ember iránti szeretetét hirdeti. Hogy ez igazán mit jelent, azt nem tudja kifejezni a nyelv, nem tudja leírni a toll, az emberi értelem képtelen felfogni… A bűneinkért keresztre feszített, a halálból feltámadt és a mennybe szállt Krisztus – ez a megváltás tudománya, amit ismernünk és tanítanunk kell. 

„Aki, amikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:6-8) „Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van.” (Róm 8:34) „Annakokáért ő mindenképpen idvezítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük.” (Zsid 7:25) 

Itt a végtelen bölcsesség, végtelen szeretet, végtelen jogosság és végtelen irgalom. „Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!” (Róm 11:33)

Krisztus ajándékaként kapunk minden áldást. Ez az ajándék teszi lehetővé, hogy nap mint nap reánk árad Jahve jóságának kiapadhatatlan árja. A finoman árnyalt illatos virágokban is a Krisztusban kapott ajándékként gyönyörködhetünk. Ő teremtette a Napot és a Holdat. Az égboltot ékesítő csillagok között egy sincs, amelyet ne Ő teremtett volna. Minden esőcsepp, amely lehull, minden fénysugár, amely hálátlan világunkra árad, Istennek Krisztusban megmutatkozó szeretetéről tanúskodik. Mindent e kimondhatatlan nagy ajándék, Isten egyszülött Fia által kapunk. Keresztre feszítették, hogy ez a sok ajándék Isten keze munkájára áradjon. 

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor 2:9) Isten kegyelmének gazdagságát szemlélve bizonyára senki nem tudja megállítani, hogy fel ne kiáltson az apostollal: „Istennek legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért!” – Isten csodálatos kegyelme, 179./old., június 19. 

Isten Igéje, valamint Szerzőjének jelleme oly titkokat tár elénk, melyeket halandó létünkre nem érthetünk meg tökéletesen… 

Ha a teremtett lényeknek lehetséges volna tökéletes ismeretet szerezni Istenről és műveiről, akkor ezen pontot elérve többé nem volna számukra újabb terület a kutatásra, többé nem növekedhetnének az igazságban, nem fejlődhetne értelmük és szívük. Isten többé nem lenne a legmagasabb; és ha az ember a tudás és megismerés legmagasabb fokát elérte, feljebb többé nem juthatna. Adjunk hálát Istennek, hogy ez nem így van! Isten végtelen; benne van a „bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve”. (Kol 2:3) Még ha az örökkévalóságon át kutatnak is az emberek, akkor sem lesznek képesek kimeríteni hatalmának, bölcsességének és jóságának gazdagságát. – The Faith I Live By, 14./old. 

Teljesség Krisztusban

 

„Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak.” (Kol 2:16-17) 

Először is Pál azt írja a hamis tanításról, hogy „bölcselkedés”, „emberek rendelése”, „a világ elemi tanításai szerint, és nem Krisztus szerint való.” 

(Kol 2:8. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. /RÚF/

Szó volt benne a körülmetélésről és a zsidó ünnepek megtartásáról 

(Kol 2:11, 16). Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a halandó test levetése által. (16) Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. /RÚF/

... valamint az ételekre vonatkozó, zsidó tisztasági szertartásokról és szabályokról. 

(Kol 2:16, 21). (16) Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. (21) „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” /RÚF/

 Ide tartozott még az angyalok tisztelete, vagy hogy megpróbálták utánozni az angyalok imádatát. 

(Kol 2:18). Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik /RÚF/

Mindezt „az emberek parancsolatai és tanítása” alapjára helyezték, és valószínűleg aszketikus szokások is tartoztak hozzá. 

(Kol 2:22-23). Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. (23) Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet. /RÚF/

A hamis tanítók nyilván vallásosak és őszinték voltak, csakhogy nem értették az evangéliumot. Az alapigénk miért nem a hetedik nap, a szombat megünneplésére vonatkozik. 

White idézet: Bár az embereknek nem egyforma a jellemük, ez még nem ok arra, hogy eltávolodjanak egymástól. Ha a mennyei Király gyermekei vagyunk, nem lehet közöttünk olyan ellenségeskedés, hogy egymást akadályozzuk. 

Az Úr különböző ajándékokat rendelt szolgáinak. Úgy tervezte, hogy különböző értelmi képességekkel bíró emberek jöjjenek be a gyülekezetbe és váljanak a munkatársaivá. Találkozunk más gondolkodású emberekkel, ezért van szükség a különféle ajándékokra. Isten szolgáinak tökéletes összhangban kell együtt munkálkodniuk. Hálát adok az Úrnak, hogy nem vagyunk egyformák, de ugyanaz a lélek vezéreljen – a krisztusi lelkület. János apostol sem volt olyan, mint Péter. Mindkettőjüknek meg kellett fékezniük egyéniségüket és természetüket, hogy kölcsönösen támogathassák egymást az igazságban való hit és megszentelődés által. 

Krisztus feddhetetlensége előttünk jár. Az Ő jellemét kell utánoznunk. De mi lesz ez után? Az Úr dicsősége fog követni. Fejedelmünk előttünk jár, és miközben követjük Őt, megosztja velünk feddhetetlenségét, amely megmutatkozik rendezett életünkben és kegyes beszédünkben. A hit és a cselekedetek meghatározzák keresztény voltunkat, és készítenek fel bennünket a Krisztussal való együtt lakozásra a mennyei helyeken. 

Vajon meghasonlik-e Krisztus önmagával? Nem. A lelkemben lakozó Krisztus nem fog vitába szállni a másik ember lelkében lakozó Krisztussal. Meg kell tanulnunk engedni az egyéniségünkből. Ha akaratunkat Krisztus akaratának vetjük alá, akkor talán továbbra is nézeteltéréseink akadnak a testvéreinkkel? Tudatában kell lennünk, hogy ha konfliktusok alakulnak ki közöttünk, az azért van, mert az ént keresztre kell szegeznünk. Az az igazán szabad ember, akit Krisztus felszabadít. Nem vagyunk tökéletesek Krisztusban, ha nem szeretjük egymást úgy, ahogy Krisztus szeretet minket. Ha úgy járunk, ahogyan Ő parancsolta, akkor életünk azt fogja igazolni, hogy teljesen Őbenne élünk. 

Arra a hitre van szükségünk, amit jövendöltek a próféták és hirdettek az apostolok – a szeretet által munkálkodó és lelket megtisztító hitre. – This Day with God, 262./old., szeptember 10. 

Jézus a képviselője, a Szentlélek által munkálkodik. A Lélek által ültet lelki életet belénk, újítja meg erőinket a jóra, tisztít meg az erkölcsi szennytől, és tesz méltóvá országa számára. Jézus Krisztus arra vár, hogy nagy áldásait és gazdag ajándékait felkínálhassa az embereknek. Ő a csodálatos Tanácsos, akinek határtalan a bölcsessége és a hatalma, és ha megismerjük Lelkének erejét, és engedjük magunkat tőle vezettetni, akkor teljesen Őbenne maradunk. Micsoda gondolat! Krisztusban „lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok bételjesedve”. (Kol 2:9-10) – Our High Calling, 152./old. 

Az evangélium ereje

 (Kol 1:28-29). Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. (29) Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem. /RÚF/

Pál prédikálásának középpontja a megfeszített Krisztus. 

(1Kor 1:23). Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, /RÚF/ 

(Ef 5:27). Így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. /RÚF/ 

szerint az Krisztus áldozatának a célja, „hogy majd dicsőségben maga elé állítsa az egyházat úgy, hogy ne legyen rajta szennyfolt vagy ránc vagy valami hasonló, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen”. (ÚRK) Pál evangéliumhirdetésének a célja tehát az, 

„hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztus Jézusban” (Kol 1:28) /ÚRK/, 

amit tanítással és figyelmeztetéssel végzett. Tanította a keresztény tanok és szokások különböző pontjait 

(2Thessz 2:15). Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. /RÚF/; 

(1Tim 4:11). Rendeld el ezeket, és tanítsd! /RÚF/;

 (1Tim 5:7). Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. /RÚF/;

 (Tit 1:9). aki ragaszkodik a tanítással megegyező igaz beszédhez, hogy az egészséges tanítással tudjon bátorítani, és meg tudja győzni az ellenszegülőket. /RÚF/

illetve figyelmeztetett az evangélium elutasításának következményeire és a hamis tanítók veszélyeire.

 (ApCsel 20:29-31). Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, (30) sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. (31) Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. /RÚF/;

 (Róm 16:17). Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! /RÚF/ 

Úgy válunk érett kereszténnyé, ha elfogadjuk a tanításokat és hallgatunk a Szentírás figyelmeztetéseire. Az érettség jelentős fogalom. Egy kisbaba szülei örülnek minden fontos mérföldkőnek: amikor kiejti első szavait, megtanul járni, olvasni. Melyik szülő nem ijedne meg, ha a gyereke még évek múlva sem tudna járni vagy beszélni? Normális, elvárt a növekedés és a fejlődés. Ugyanez igaz a keresztényi életre is. 

A „tökéletesnek” fordított görög szó (teleiosz) jelenti még azt is, hogy „teljes”, „érett”. A keresztényi fejlődés folyamatában komolyan tudatosul bennünk Isten törvényének mélysége, hogy 

„a te parancsolatodnak nincs határa” (Zsolt 119:96) 

„és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsid 4:12) 

Azonban óvatosnak kell lennünk, ezért használta Pál az „intve” szót. 

(Kol 1:28), „Van olyan út, mely helyesnek látszik… és vége a halálra menő út”. (Péld 14:12) /ÚRK/

A lelki ítélőképesség abból fakad, ha a Lélek vezetését követve megismerjük Isten Igéjét. A hamis tanításokban általában van némi igazság, de vagy hozzátesznek ahhoz, amit a Biblia mond, vagy elvesznek belőle. 

(Ézs 8:20). A törvényre és intelemre figyeljetek! Hiszen ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője. /RÚF/

 Az utóbbi gyakran sikerrel jár. Talán nem vezet nyíltan Isten kijelentésének kétségbe vonásához, de megkérdőjelezi, hogy valóban lehetséges-e vagy alkalmazható-e napjainkban, amit Isten kijelentett. Az igaz és hamis tanítások megkülönböztetése kérdésében okosnak kell lennünk, mint a kígyók és szelídnek, mint a galambok. 

White idézet: Isten törvénye a jellegénél fogva változhatatlan. Alkotója akaratát és jellemét nyilatkoztatja ki. Isten a szeretet, és törvénye is a szeretet. A törvény két nagy elve az Isten iránti szeretet és az ember iránti szeretet... Isten jelleme az igazság és az igazságosság; ilyen a törvénye is... 

Kezdetben Isten az embert a maga képmására teremtette. Az ember tökéletes összhangban élt a természettel és Isten törvényével. Az igazságosság elvei a szívébe voltak írva. A bűn azonban elidegenítette Alkotójától. Már nem tükrözte Isten képmását. Szíve harcban állt Isten törvényének elveivel... De „úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta”, hogy az ember megbékélhessen Istennel, és Krisztus érdemei által újra összhangba kerüljön Alkotójával. Az emberi szívnek Isten kegyelme által meg kell újulnia; felülről új életet kell kapnia. Ez a változás az újjászületés... 

Az első lépés az Istennel való megbékéléshez: a bűn belátása. „A bűn ismerete a törvény által vagyon.” (Róm 3:20) Hogy a bűnös felismerje bűnösségét, a jellemét Isten mércéjével, az igazság nagyszerű zsinórmértékével kell megmérnie. A törvény tükör, amely megmutatja, milyen tökéletes az igaz jellem; elfogadása képessé teszi az embert arra, hogy a saját jellemében meglássa a hibákat. A törvény rámutat az ember bűnére... Kijelenti, hogy a törvényszegő osztályrésze a halál. A bűnöst csak Krisztus evangéliuma szabadíthatja meg a bűn szennyétől és a kárhozattól. Meg kell bánnia bűnét Isten előtt, akinek a törvényét áthágta; hinnie kell Krisztusban és engesztelő áldozatában… 

Az újjászületés által a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. E hatalmas változás nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett… 

Krisztus követőinek hasonlóvá kell válniuk Őhozzá. Isten kegyelme által olyan jellemet kell kiformálniuk, amely összhangban van a törvény szent elveivel. Ez a Biblia tanítása a megszentelődésről. – Isten csodálatos kegyelme, 20./old., január 12.