Efraim Isten választott népének része volt, de eltávolodott az Úrtól.
(Hós 4:17). Bálványokhoz szegődött Efraim: hadd tegye! /RÚF/
(Hóseás 7:1-16). Amikor gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága. Álnok módon élnek: tolvaj jár a házban, rablóbanda fosztogat az utcán. (2) Eszükbe sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra. Pedig ott vannak körülöttük tetteik, amelyek színem elé kerültek. (3) Álnok módon keresik kegyét a királynak, hízelkedéssel a vezéreknek. (4) Mindnyájan házasságtörők. Olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pékmester, de abbahagyja a tüzelést, míg a megdagasztott tészta meg nem kel. (5) Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján tüzes borral a vezérek; kezet nyújt a hangoskodóknak. (6) Közelébe férkőztek álnokul, szívük olyan, akár a kemence: egész éjjel parázslott a haragjuk, de reggelre lángra kap, és lobog, mint a tűz. (7) Mindnyájan izzanak, akár a kemence, megemésztik bíráikat. Királyaik mind elestek, egyikük sem kiáltott hozzám. (8) Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos. (9) Idegenek emésztik erejét, de észre sem veszi. Megőszült már, fehérlik a haja, de ő nem veszi észre. (10) Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az Úrhoz, és mindezek ellenére sem keresték. (11) Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak. (12) Akármerre induljanak, kifeszítem hálómat eléjük. Elfogom őket, mint az égi madarakat, megfogom őket, amint hallom sereglésüket. (13) Jaj nekik, mert elhagytak engem! Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de ők hazugságot beszélnek rólam. (14) Ahelyett, hogy szívből hozzám kiáltanának, csak jajgatnak fekhelyükön; keseregnek, hogy nincs gabona, nincsen must, elfordulnak tőlem. (15) Én neveltem őket, és erősítettem karjukat, mégis rosszat gondolnak rólam. (16) Megtérnek, de nem a Felségeshez, olyanok, mint a meglazult íj. Fegyver által esnek el vezéreik, szitkozódó nyelvük miatt: így lesznek csúffá Egyiptomban. /RÚF/
Ezen felül arról olvasunk, hogy Ráhel, Efraim nagyanyja, képletesen siratja Erfaim eltávolodását az Úrral való kapcsolatától.
(Jer 31:15). Ezt mondja az Úr: Hangos jajgatás hallatszik Rámában és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek többé fiai. /RÚF/
Isten ezekkel a szavakkal reagál az asszony nagy fájdalmára:
„Tartsd távol magadtól a sírást és szemedtől a könnyhullatást, mert meglesz cselekedeted jutalma – ezt mondja az Úr –, hiszen visszatérnek fiaid az ellenség földjéről. Reménységed lehet a jövő felől – ezt mondja az Úr –, mert visszajönnek fiaid a határaikra”. (Jer 31:16-17)
Isten azt mondja Ráhelnek, hogy a makacs gyermek siratása helyett őrizze meg a reménységét.
(Jer 31:18-19). Jól hallom Efraim kesergését: Megvertél, mint egy tanulatlan borjút, és én elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy, Uram, az én Istenem! (19) Elfordultam tőled, de aztán megbántam, belátva bűnömet a mellemet vertem, szégyenkeztem, pironkodtam, mert viselnem kellett ifjúságom gyalázatát. /RÚF/
Efraim történetéből megtanulhatjuk, hogy mindig van remény, mert Isten sosem mond le rólunk. Bár a Teremtő időről időre megfeddi zabolátlan gyermekeit, nem vész el Isten kegyelme, és a pozitív üzenet tovább folytatódik a fejezetben.
(Jer 31:20). Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr. /RÚF/
Talán mély fájdalmat, tehetetlenséget és csüggedést érzünk, vagy akár bántóan szólunk azokról a hozzánk közel állókról, akik elfordultak az Istennel való kapcsolattól. Isten azonban emlékeztet, hogy Ő viszont sosem feledkezik meg elpártolt gyermekeiről – soha! Isten törődése nem múlékony, hanem szívből jövő és őszinte. Valójában Isten azt mondja, hogy vágyakozik utánuk. Azt kívánja, bárcsak visszatérnének hozzá, kegyelméhez.
White idézet: „Mit hiszel Krisztussal kapcsolatosan?” Mit jelent számodra? Hited Üdvözítőd köré összpontosul? Hiszed, hogy megválthat a bűnből, és igazságát neked tulajdonítja?
„A világosság eljött, de az emberek jobban szeretik a sötétséget.” Nem akarnak a világosságra jönni, mert félnek a büntetéstől. Sokan választják ezt az álláspontot. A nevük ott szerepel a gyülekezeti névsorokban. Sok szertartást megtartanak, de nem szeretik az igazságot. Megelégednek annyival, hogy megállhatnak az ajtóban. Nem törekednek bejutni Krisztus jelenlétébe, hogy részesüljenek királyi életének dicsőségéből. Jellemük nincs összhangban az igazsággal. Nem rendelkeznek szeretet által munkálkodó és lelket megtisztító hittel. A rosszindulatú beszéd, a gyanakvás, a tisztességtelen cselekedetek vetnek árnyékot az útjukra. Hitük belemélyül a szégyen eme árnyékába, és úgy érzik, hogy elszakadtak Krisztustól. Éreznek egyfajta lelkiismeret-furdalást, amely elítéli őket, ezért el akarnak rejtőzni Isten elől. A világosság eljött a világba, ők mégis jobban szeretik a sötétséget, mert a cselekedeteik gonoszak…
Eljött az ideje, hogy örök érdekünket szem előtt tartva higgyünk Krisztusban… Ő Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ő mondta: „Szívükbe írom az én törvényemet.” A szentség isteni elvét helyezi azokba, akik hittel járulnak Őhozzá, és ez a hit a szívükben fog lakozni, megvilágosítja az értelmüket, és uralma alá helyezi a vágyaikat…
„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Mt 11:28-30)] Micsoda meghívás! Ezt a meghívást intézte az Úr Énokhoz is az özönvíz előtt… Énok számára Krisztus épp olyan valóságos Megváltó volt, amilyen valóságos számunkra, és az akkori züllött emberiség közepette Énok Krisztus ereje által tudott szert tenni tökéletes keresztény jellemre.
A hang, ami megszólít: „Aki engem követ, nem jár sötétségben”, Énokot is ezekkel a szavakkal szólította meg, és biztosította arról, hogy ha a Megváltót követi, nem fog a tudatlanság sötétségében járni.
Az Úr készítette fel Énokot, és tette őrállójává. Énok Isten hű tanúja volt. Figyelmeztette az akkori világ lakóit, hogy az imádatban ne Kaint kövessék, hanem szolgáljanak az élő Istennek. – Christ Triumphant, 52./old. (február 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése