Ádámnak és Évának el kellett hagyniuk az Édent

Ádám és Éva bűnének az egyik legkétségbeejtőbb következménye az Istentől való elszakadás volt. Az Úr kiűzte őket a kertből, többé már nem beszélhettek szemtől szemben vele. Emlékezetesek Ézsaiás próféta szavai az ember szomorú állapotáról: 

„vétkeitek választottak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedték el előletek arcát” (Ézs 59:2, ÚRK).

 Igaz, hogy Ádám és Éva továbbra is Isten gyermeke maradt, ám a bűn következményét nem lehetett elkerülni, ezért el kellett hagyniuk az Édent. Engedetlenségük után már semmi nem maradt változatlan. 

A bűn sokféleképpen változtatott az emberiségen. (1Móz 3:14-24) Konkrétan az Istennel való kapcsolatunkat hogyan tette mássá? (2Móz 19:16-22) 

(1Móz 3:14-24). Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! (15) Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. (16) Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. (17) Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! (18) Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! (19) Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! (20) Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. (21) Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. (22) Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen, (23) kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. (24) És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet. /RÚF/ 

(2Móz 19:16-22). A harmadik napon pedig virradatkor mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész nép a táborban reszketni kezdett félelmében. (17) Mózes ekkor kivezette a népet a táborból az Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. (18) Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt föl, mint az olvasztókemence füstje, és az egész hegy erősen rengett. (19) A kürtzengés egyre csak erősödött. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. (20) Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. És fölhívta az Úr Mózest a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment. (21) Az Úr ezt mondta Mózesnek: Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa az Urat, különben sokan elesnek közülük. (22) Még a papok is, akik különben közeledhetnek az Úrhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az Úr! /RÚF/ 

A bűn teljes mértékben megváltoztatta az emberi életet, úgy, ahogy azt elképzelni sem tudjuk, mert mi csak a bűn világát ismerjük. A bűn következtében „átkozott” lett a föld, „tövist és bogáncskórót” terem. Az ember megismerte a fájdalmat, „verítékével” dolgozik meg az ételéért, aztán meghal, visszatér a porba. A bűn megannyi emlékeztetője közül a halál a legfélelmetesebb. Ugyanakkor a bűn miatt az Istennel való, szemtől szembeni beszélgetés lehetőségét is elveszítettük. Isten azonban megígérte Ádámnak és Évának, hogy megoldást biztosít a bűn okozta pusztítás visszafordítására. Ősszüleink a bűnesetet követően már nem láthatták Istent, nem beszélhettek vele közvetlenül, mégis reménnyel hagyták el az Édent a jelenre és a jövőre nézve. Isten megtette a kezdő lépést, beszélt nekik a megváltási tervről. (1Móz 3:15) Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. ...versét nevezzük „ősevangéliumnak”, ami a történtek ellenére reményt adott nekik (és nekünk). Az eljövendő Messiás ígéretében a jelenre vonatkozóan szerepelt az ellenségeskedés/harc a bűnnel, a jövőre nézve pedig az ember megváltásának reménye. Az, hogy Isten ruhát adott Ádámnak és Évának, mielőtt elhagyták az Édent, egy szimbolikus tett volt, ami jövőbeli megváltásukra mutatott. Jézus későbbi halála és feltámadása által helyreáll az Istennel való bensőséges kapcsolat. 

(Jn 14:1-3). Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! (2) Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? (3) És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. /RÚF/

 Vagyis már ott az Édenben, közvetlenül a bűn belépése után az emberiség reményt és ígéretet kapott arra, hogy Isten majd végleg megoldja a bűn problémáját. Amint megjelent a bűn, elhangzott a Megváltó eljövetelének az ígérete. 

White idézet: Az ártatlan Ádám közvetlen közösségben volt Alkotójával. De a bűn válaszfalat emelt Isten és ember közé. Csak Krisztus engesztelő halála tudta áthidalni a szakadékot, és lehetővé tenni, hogy a menny az üdvösség áldásában részesítse a Földet. Az ember még mindig el volt szakítva Teremtője közvetlen közelségétől, de Krisztus és az angyalok által Isten kapcsolatot tartott vele. 

Ezáltal fontos eseményeket nyilatkoztatott ki Ádámnak az emberiség történelméből, kezdve az Édenben elhangzott ítélettől az özönvízig, és tovább, Isten Fiának első adventjéig. Ádám azt is látta, hogy míg Krisztus áldozata elégséges az egész világ megváltásához, sokan inkább a bűnös életet választják, mint a megtérést és engedelmességet. Az egymást követő nemzedékek során fokozódik a bűn, és átka egyre súlyosabban nehezedik az emberiségre, az állatokra és a földre. Az ember korát megrövidíti saját bűnös életmódja; termete, erkölcsiés szellemi állóképessége elkorcsosul, mígnem a föld megtelik mindenféle bajjal. Az étvágy és a szenvedélyek kielégítése miatt az ember képtelen a megváltás tervének csodálatos igazságait értékelni. Krisztus mégis híven ragaszkodik ahhoz a szándékához, amiért elhagyta a mennyet, továbbra is érdeklődést tanúsít az ember iránt, és kéri, hogy rejtse el benne gyengeségét és fogyatékosságait. Ő kielégíti azok szükségleteit, akik hittel hozzá fordulnak. Mindig kevesen lesznek, akik megőrzik az istenismeretet és makulátlan tisztaságukat az eluralkodó romlottság közepette. 

Az áldozati szertartásokat Isten azért rendelte el, hogy az embert folytonosan emlékeztesse bűnére; hogy általa ismerje el vétkességét, és vallja meg hitét a megígért Megváltóba. E rendtartásnak tudatosítani kellett az elbukott emberiséggel azt az ünnepélyes igazságot, hogy a bűn okozta a halált. Az első áldozat bemutatása végtelenül fájdalmasan érintette Ádámot. Fel kellett emelnie kezét egy olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott. Ekkor látott először halált. Ha engedelmeskedett volna Istennek, nem halt volna meg sem ember, sem állat. Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani… 

Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért. Egy reménycsillag fénylett fel a sötét és rettenetes jövőn, és ez nem volt már teljesen vigasztalan… 

Krisztus meghalt az ember megváltásáért, és ezzel nem csak elérhetővé tette az embernek a mennyet, hanem az egész világegyetem előtt igazolta, hogy miért bánt Isten és Fia a lázadó Sátánnal úgy, ahogy cselekedett. – Lift Him Up, 324./old. 

Isten keresi az embert

 

(1Móz 3:9-10). De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (10) Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. /RÚF/ 

(1Móz 3:9-10) verseiben látjuk, hogy Isten kezdeményezett, Ő indult bűnbe esett gyermekei keresésére. A „Hol vagy?” kérdés pusztán retorikai volt, hiszen pontosan tudta, mit tett Ádám és Éva, illetve hol voltak. A bűn viszont elvágta a közte és az első emberpár közötti kommunikáció megszokott fonalát. Isten első célja az volt, hogy helyreállítsa a párbeszédet gyermekeivel, találkozzon velük és reményt adjon nekik kétségbeesett helyzetükben. Az (1Móz 3:9) versében szereplő héber qárá’ („hív”, „szólít”) szó gyakran vonatkozik arra, amikor Isten azért szól, hogy beszélgetést kezdeményezzen népével. 

 Hogyan tükrözi ez a példázat az (1Móz 3:9-10) részében történteket? 

(Lukács 15:1-32). A vámszedők és a bűnösök mindnyájan Jézushoz igyekeztek, hogy hallgassák őt. (2) A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük. (3) Ő ezt a példázatot mondta nekik: (4) Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? (5) És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, (6) hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. (7) Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre. (8) Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? (9) Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. (10) Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek. (11) Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. (12) A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. (13) Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. (14) Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. (15) Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. (16) Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. (17) Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! (18) Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (19) Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. (20) És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (21) A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. (22) Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! (23) Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, (24) mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek. (25) Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. (26) Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. (27) A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. (28) Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. (29) Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. (30) Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. (31) Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. (32) Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. /RÚF/ 

(1Móz 3:9-10). De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (10) Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. /RÚF/ 

Isten feltétel nélküli szeretetét mutatja gyermekei iránt az, hogy kereste Ádámot és Évát. Soha nem mond le rólunk (Lukács 15. fejezet). Messzire elmegy azért, hogy újból elinduljon a párbeszéd közöttünk, még ha mi rejtőzködünk is. Jézus keresztre feszítése előtt, amikor Péter háromszor megtagadta, az Úr „hátrafordulva rátekintett Péterre” (Lk 22:61), /ÚRK/. Szavak nélkül is „szólt” Péterhez, kapcsolatba akart lépni barátjával, aki rosszat tett.

 Figyeljük meg: 

(1Móz 3:11-13). Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? (12) Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. (13) Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem. /RÚF/ 

... verseiben, hogyan változtatta meg a bűn egy csapásra Ádám és Éva kapcsolatát! Ahelyett, hogy bevallották volna saját bűnüket, mást kezdtek hibáztatni. Ádám Évát okolta, közvetetten pedig Istent, hiszen tőle kapta Évát: 

„Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem” (1Móz 3:12), /ÚRK/. 

Éva a kígyóra hárította a felelősséget engedetlenségéért: . Amikor Isten először kérdezte őket a bűnükről, egyikük sem vállalta a felelősséget. Ugyan mi változott hatezer év alatt? Tény, hogy a bűn minden emberre hatott. Jól bemutatja Pál apostol az állapotunkat 

(Róm 7:15-24). Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. (16) Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. (17) Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. (18) Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. (19) Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. (20) Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn. (21) Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. (22) Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, (23) de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. (24) Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? (25) Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének. /RÚF/ 

... verseiben, amikor részletezi, mennyire fájdalmas, hogy az ember szeretné azt tenni, ami jó, mégis éppen az ellenkezőjébe esik: „Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök” (Róm 7:15), /RÚF/. Vajon ki ne ismerné ezt? 

Lényeges Pál megállapítása. Mindannyian megtört emberek vagyunk, akik sorra olyasmit teszünk, amiről tudjuk, hogy nem kellene. Ki az közülünk, aki nem tapasztalta ezt? Pál elmondja, hogy szabadulásunk egyedüli reménysége „a mi Urunk Jézus Krisztus”. (Róm 7:25) Ezért keres bennünket Isten folyamatosan, hogy Jézushoz vezessen, aki egyedül képes az Ő képére formálni bennünket és megmenteni a bűn által okozott pusztítástól. 

White idézet: Jézus rátekintett a csüggedtekre, a fájó szívűekre, a reményvesztettekre, és azokra, akik földi örömökkel próbálták elnémítani a lélek sóvárgását. Meghívta őket, hogy nála nyugalmat találjanak. 

Kedvesen biztatta a küszködőket: „Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:29) 

Krisztus e szavakat minden emberhez szólta. Mindegyikük megviselt, megterhelt, akár tudja, akár nem. Mindenkire nehezednek olyan terhek, amelyeket csak Krisztus tud levenni róluk. A bűnteher a legsúlyosabb nyűg. Megsemmisülnénk, ha egyedül kellene hordanunk. De a bűntelen lény a helyünkbe lépett, és „az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté”. (Ésa 53:6) 

Bűneink terhét Jézus hordozta. Leveszi e terhet fáradt vállunkról. Nyugalmat ad nekünk. A gond és fájdalom terhét is Ő hordozza. Hív, hogy adjuk át neki minden gondunkat, mert Ő szívén visel minket. 

Idősebb testvérünk az örökkévalóság trónjánál van. Szemmel tart minden egyes lelket, aki mint Megváltójára tekint rá. Tapasztalatból ismeri az emberiség gyengeségeit, tudja, mire van szükségünk, és hogy miben áll a kísértések súlyos volta. Hiszen Ő „megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt” (Zsid 4:15). Jézus őrködik feletted, Isten remegő gyermeke! Sátán megkísért? Jézus megszabadít. Gyenge vagy? Ő megerősít. Tudatlan vagy? Ő megvilágosít. Megsebeztek? Ő meggyógyít. Az Úr, aki „elrendeli a csillagok számát”, „meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” (Zsolt 147:4, 3) 

Bármi aggaszt és bánt, ügyedet tárd az Úr elé, és akkor erőt kapsz a próbák elviseléséhez. Szorult helyzetedből és nehézségeidtől való szabadulásra is módot találsz. Minél gyengébbnek és tehetetlenebbnek érzed magad, annál erősebb leszel az Ő erejében. Minél súlyosabbak a terheid, annál áldottabb lesz a nyugalom, amikor átadod ezeket a terheket a teherhordozónak. 

A körülmények barátokat szakíthatnak el egymástól. A széles tenger háborgó hullámai köztük és köztünk csapkodhatnak. De semmilyen körülmény, semmilyen távolság nem választhat el bennünket a Megváltótól. Bárhol vagyunk, mellettünk van, hogy támogasson, megőrizzen, védelmezzen és bátorítson. Krisztus jobban szereti megváltottait, mint az anya gyermekét. Kiváltságunk, hogy megnyugodjunk szeretetében, és ezt tudjuk mondani: „Bízni fogok Őbenne, mert az életét adta értem.” Az emberi szeretet változékony, de Krisztus szeretete nem változik. Amikor segítségért kiáltunk hozzá, Ő kinyújtja kezét, hogy megmentsen bennünket. – Lift Him Up, 97./old. 

Ahogyan a Szentírásban feltárul a mennyei igazság, úgy tükröződik vissza a természetben is, és az általa teremtett világon keresztül megismerhetjük a Termtőt. Így a természet egy hatalmas tankönyvvé válik, amelyet a bölcs tanítók a Szentírással egyetemben használhatnának fel arra, hogy a tévelygőket visszavezessék Isten nyájához. Tanulmányozva Isten műveit, a Szentlélek meggyőzi az elmét. Ez nem a logikai érvek által nyújtott meggyőződés, és ha az elme nem sötétült el túlságosan ahhoz, hogy megismerje Istent, ha a szem nem gyengült meg annyira, hogy ne lássa meg Őt, és a fül nem fáradt meghallani az Ő hangját, akkor az ember mélyebb értelemre fog jutni, és az írott Ige magasztos, lelki igazságai bevésődnek a szívébe. 

Az Istent nem ismerő pogányok tanításának leghatékonyabb módszere alkotásainak bemutatása. Ezáltal minden módszernél könnyebben megérthetik a különbséget saját kezük által készített bálványaik, és az igaz Isten, a menny és a Föld Teremtője között. – To Be Like Jesus, 24./old.

Ádám és Éva elrejtőzött a Teremtő elől

 

Az „Isten szeretet” (1Jn 4:8), ezért nem akart „robotembereket” alkotni. A szeretet magában foglalja a választás lehetőségét. Ádámot és Évát szabad akaratúnak kellett megteremteni, máskülönben nem tudtak volna szeretni, igazán szeretni. Tehát Ádám és Éva szabadon dönthetett, hogy engedelmeskedik a Teremtőnek, vagy nem. A szabad választás valóságára az a parancs mutat rá, hogy ne egyenek a jó és a rossz tudásának fájáról. 

(1Móz 2:15-17). Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. (16) Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, (17) de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. /RÚF/

 Mi értelme lenne a figyelmeztetésnek, ha már eleve nem állt volna szabadságukban, hogy egyenek arról a fáról? „Ősszüleink számára, bár Isten ártatlannak és szentnek teremtette őket, nem volt kizárva a vétkezés lehetősége. Isten szabad erkölcsi lényekké alkotta őket, akik értékelni tudják jellemét – bölcsességét és jóságát –, kívánalmainak méltányosságát, és szabadságukban állt, hogy engedelmeskedjenek vagy megtagadják az engedelmességet. Társaloghattak Istennel és a szent angyalokkal… A döntés lehetősége nélkül engedelmessége nem lett volna önkéntes, hanem kikényszerített”. (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták.  22-23./old.) 

Miért próbált Ádám és Éva elrejtőzni a Teremtő elől, miután nem engedelmeskedtek neki? 

(1Mózes 3:1-24). A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az Úristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? (2) Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, (3) csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok! (4) A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg! (5) Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. (6) Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. (7) Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. (8) Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között. (9) De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? (10) Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. (11) Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? (12) Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. (13) Akkor az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem. (14) Akkor ezt mondta az Úristen a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden vadállat között: hasadon járj, és port egyél egész életedben! (15) Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. (16) Az asszonynak ezt mondta: Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked. Vágyakozni fogsz férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad. (17) Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! (18) Tövist és bogáncsot hajtson neked, és a mező növényét egyed! (19) Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! (20) Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek. (21) Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. (22) Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen, (23) kiűzte az Úristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. (24) És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet. /RÚF/ 

(Jer 23:24). El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? – így szól az Úr. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? – így szól az Úr. /RÚF/; 

(Zsid 4:13). Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk. /RÚF/ 

(1Mózes 3. fejezete) rettenetes jelenetet ír le – Ádám és Éva bukását. A kígyó (Sátán) és Éva közötti, eposzba illő párbeszéd után ősszüleink engedtek a kísértésnek, hogy egyenek 

„a jó és gonosz tudásának fájáról” (1Móz 2:17), ami számukra tilos volt. Sátán élt a szavak, érzések és kellemesnek tűnő csábítás erejével, hogy meggyőzze Évát, aki azután rávette Ádámot, és így szembeszálltak Isten parancsával. Éva megjegyezte: 

„jó az a fa eledelre”, „kedves a szemnek” és „kívánatos… a bölcsességért” (1Móz 3:6).

Ellenállhatatlannak tűnt Sátán ígérete, miszerint olyanok lesznek, 

„mint az Isten: jónak és gonosznak tudói” (1Móz 3:5). Valójában azonban Sátán beszéde tele volt hamissággal. Elhallgatta előlük engedetlenségük következményeit. Engedetlenségük után azonnal „megnyílt” a szemük, és észrevették, hogy „mezítelenek” (1Móz 3:7). Eltűnt róluk Isten öltözete – a világosság és dicsőség 

Zsolt 104:1-2. Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél, (2) világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget, /RÚF/

 –, ami az „istenképűséget” tükrözte. Többé már nem takarta be őket az, amit Isten addig biztosított nekik. Nem csoda hát, hogy Ádám és Éva elrejtőzött a Teremtő elől (mintha el lehetne bújni Isten elől). Azért próbáltak elbújni, mert a bűn bűntudatot kelt az emberben, aki ennek terhét érezve menekülni akar Isten színe elől. 

White idézet: Az ember teremtésekor nemes testi és lelki tulajdonságokat és képességeket kapott. Tökéletes, Istennel összhangban élő lény volt. Gondolatai tiszták, céljai szentek voltak. De az engedetlenség megrontotta ezeket az erőket és tulajdonságokat, s a szeretet helyét az önzés foglalta el. A bűn következtében az ember természete annyira legyengült, hogy saját erejéből képtelen volt a gonosz hatalmának ellenállni. Sátán foglya lett, és az is maradt volna örökké, ha Isten a szeretetétől ösztönözve, közbe nem lép. A kísértőnek az volt a szándéka, hogy Istennek az emberrel való, már a teremtésnél meglévő tervét keresztezze, s ezáltal fájdalmat és romlást hozzon a világra. Nem riadt vissza még attól sem, hogy minden rosszat az isteni teremtés következményének tűntessen fel. 

Bűntelen állapotában az ember a legbensőbb és legboldogítóbb összeköttetésben állt azzal, akiben van a „bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve”. (Kol 2:3) A bűnbeesés után azonban az ember többé nem lelte örömét a szentségben, és mindinkább elrejtőzött Isten jelenléte elől. A meg nem újult szív ma is hasonló állapotban van. Miután nem él összhangban Istennel, nem is talál örömet a vele való közösségben. A bűnös nem tudna örülni Isten jelenlétének, visszariadna a szent lények társaságától. Még ha szabadon léphetne is be a mennybe, nem volna öröm számára. Az ott uralkodó önzetlen szeretet, amely a legszorosabb összeköttetésben áll Isten végtelen szeretetével, nem találna visszhangra szívében. Gondolatai, érdekei és indokai épp az ellentétét képeznék azoknak, amelyek a menny ártatlan lakóinak szívét uralják. Zavaró hang lenne a menny összhangjában. – Jézushoz vezető út, 17./old. 

Isten hív, hogy bűntudatunk terhével és szívünk bánatával jöjjünk hozzá. A bűn arra késztet, hogy féljünk Istentől. Amikor vétkezünk, próbálunk elrejtőzni előle. Ám bármi bűnt is követtünk el, Isten arra bátorít, hogy jöjjünk hozzá Jézus Krisztus által. Csak úgy szabadulhatunk meg a bűneinktől, ha azokat Isten elé visszük. Amikor Isten megdorgálta testvére meggyilkolása miatt, Kain elismerte bűnösségét, mégis elmenekült Isten elől, mintha ezzel megszabadulhatna a bűnétől. Ha bűntudatának terhével Istenhez siet, megbocsátásban részesülhetett volna. Amikor a tékozló fiú felismerte bűnét és nyomorúságát, így szólt: „Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz” (Lk 15:18). Megvallotta bűnét, így apja visszafogadta őt. 

Ha szeretnénk Isten akarata szerint imádkozni, akkor meg kell vallanunk a bűneinket egymásnak. Ha szóval vagy tettel vétkeztem a felebarátom ellen, neki kell megvallanom. Ha ő vétett ellenem, neki kell megvallania nekem a bűnét. A lehetőségekhez mérten a vétkezőnek kell jóvá tennie a dolgokat, utána pedig bűntudattal megvallani bűnét Istennek, hiszen az Ő törvényét hágta át. Ha vétkezünk a testvérünk ellen, Isten ellen vétkezünk, és tőle kell bocsánatot kérnünk. Bármit is követtünk el, ha megbánjuk, és hiszünk Krisztus engesztelő vérében, bűnbocsánatot nyerünk… Az Istenhez való közeledésnek csupán egy módja van. Imáink csak egyetlen név által juthatnak fel hozzá – az Úr Jézus, a mi védőügyvédünk neve által. – That I May Know Him, 260./old.

A kommunikáció Isten és ember között az Éden kertjében

(1Mózes 1:1-31). Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. (2) A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. (3) Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. (4) Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. (5) És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. (6) Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! (7) Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. (8) Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap. (9) Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. (10) Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. (11) Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. (12) Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. (13) Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. (14) Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, (15) és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. (16) Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. (17) Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, (18) és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. (19) Így lett este, és lett reggel: negyedik nap. (20) Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! (21) És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. (22) Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön! (23) Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. (24) Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt. (25) Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó. (26) Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. (27) Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (28) Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! (29) Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! (30) Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. (31) És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. /RÚF/ 

(1Mózes 2:1-25). Így készült el az ég és a föld és azok minden serege. (2) A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. (3) Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. (4) Ez az ég és a föld teremtésének története. (5) még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje. (6) Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. (7) Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény. (8) Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. (9) Sarjasztott az Úristen a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját. (10) Édenből pedig fakadt egy folyó, hogy a kertet öntözze; onnan aztán szétágazott, és négy ágra szakadt. (11) Egyiknek Písón a neve. Ez megkerüli Havílá egész földjét, ahol arany van. (12) Ennek a földnek az aranya jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. (13) A második folyónak Gíhón a neve. Ez megkerüli Etiópia egész földjét. (14) A harmadik folyónak Tigris a neve. Ez Assúr keleti részén folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz. (15) Fogta tehát az Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt. (16) Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, (17) de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. (18) Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. (19) Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi. (20) Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. (21) Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. (22) Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. (23) Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. (24) Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. (25) Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat. /RÚF/ 

(1Mózes 1-2. fejezete) beszéli el a teremtés történetét. Isten csodaszép világot teremtett, és a teremtés koronájaként oda helyezte Ádámot és Évát. Az ember különbözött minden más földi teremtménytől, mert „Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette” (1Móz 1:27), /ÚRK/ őket. Ez kizárólag az emberre vonatkozóan hangzik el, és nem a madarakra vagy más állatokra utalva. Tehát minden tekintetben bővelkedő életre alkotta meg az embert, hogy tapasztalja a szeretet összes formáját és Istennel kapcsolatot tartva éljen. 

(1Móz 2:18-23) verseiben, hogy Isten Ádámnak teremtette Évát, mert ahogy mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni”. (1Móz 2:18) Tehát az ember kezdettől fogva társas lény. Ma a szociológusok azt tanítják, hogy minden emberi kapcsolatnak számos haszna van a fizikai és mentális jólétünkre nézve, a magány viszont gyilkos lehet. 

Nem csoda hát, hogy Éva megteremtése után Ádám így kiáltott fel: „Ez már csontomból való csont és testemből való test. Asszonyember legyen a neve, mert férfiemberből vétetett” (1Móz 2:23), /ÚRK/. Az egy férfi és egy nő házasságban történő egyesülése lett az első társadalmi intézmény, amit Isten szerzett az embernek, hogy teljeskörű kapcsolatot és közösséget biztosítson. Nem meglepő tehát, hogy Sátánnak mindig is az volt az egyik fő célja, hogy tönkretegye az eredeti családi szövetség alapvető dinamikáját. 

Milyen volt a kommunikáció Isten és ember között az Éden kertjében? 

(1Móz 3:9). De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? /RÚF/

Ádám és Éva szemtől szemben beszélgetett Istennel. Intelligens emberként képesek voltak társalogni vele és hallgatni tanításaira. Csodaszép kertjének sáfáraiként egyre több ismeretre és gyakorlatra tettek szert, miközben gondját viselték az állat- és növényvilágnak. Minden nap, „hűvös alkonyatkor” (1Móz 3:8) különleges időt tölthettek el az Úr társaságában. Főként a szombat napjának – ami teremtő munkájának fontos része – kellett az Isten és gyermekei közötti kommunikáció különösen megszentelt idejének lennie (1Móz 2:2-3); (2Móz 20:8-11).

 Ősszüleink azon a napon rendkívüli módon tapasztalták Isten szeretetét és gondviselését. 

White idézet: Eredeti tökéletességében minden teremtett dolog Isten gondolatát fejezte ki. Ádámnak és Évának édeni otthonukban az egész természet Istenről beszélt, és telve volt mennyei tanítással. Szemükkel érzékelték a bölcsességet, szívükkel pedig felfogták, mivel Istennel társalogtak teremtett művei által… A bűn megrontotta és beszennyezte a földet, de a föld megátkozott állapotában is sok szépséget őriz… 

A természet szépségei szüntelenül beszélnek hozzánk. A nyitott szívet meg tudja hatni Isten szeretete és dicsősége úgy, ahogy megmutatkozik az Ő kezeinek műveiben. A figyelmes fül meghallhatja és megértheti mindazt, amit Isten mond a természet által. Tanítás található a napsugárban és olyan természeti jelenségekben, amelyeket Isten helyezett a szemünk elé. A zöld rétek, a délceg fák, a rügyek és a virágok, az égen utazó felhő, az eső, a csobogó patak, a Nap, a Hold és a csillagok az égen – mind-mind arra szólítanak, hogy figyeljünk oda és emlékezzünk. – The Faith I Live By, 25./old. 

Isten művei a szeretetéről és hatalmáról tanúskodnak. Ő hívta életre a világot mindazzal együtt, ami rajta van. Isten szereti a szépet. A számunkra teremtett világban nemcsak azt biztosította, amire szükségünk van a kényelmünkhöz, hanem szépséggel töltötte be még az eget és a földet is… 

A teremtő energia, amely életre hívta a világot, még ma is munkálkodik a mindenség és a természet működésének fenntartásában. Isten keze vezérli a bolygókat és azok rendezett mozgását a világűrben. A Föld nem saját erejéből járja évről évre a Nap körüli pályáját, és nem magától hozza létre mindazt, amivel megajándékoz bennünket. Isten szava irányítja a természet elemeit. Ő borítja be az eget felhőkkel, és készít esőt a föld számára. Ő teszi termékennyé a völgyeket, és „füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt 147:8). Hatalmának köszönhetően virágba borul a természet, zöldellni kezdenek a falevelek, és nyílnak a virágok. 

A teljes természet arra hivatott, hogy bizonyságot tegyen Isten munkájáról. Ádám és Éva édeni otthonában a természet tele volt istenismerettel és mennyei tanításokkal. Figyelmes fülük jól ismerte a bölcsesség hangját. A bölcsesség szólt a szemhez, és eljutott a szívhez is, mivel magával Istennel beszélgethettek a teremtett világ közepette. Mihelyt azonban a bűntelen emberpár áthágta a Magasságos törvényét, Isten arcának dicsősége eltávozott a természetről. A természetet most a bűn torzítja el. De az általa kapott isteni tanítások még nem törlődtek ki teljesen; és a természet még most is Alkotójáról beszél, ha helyesen kutatják és értelmezik. – Counsels to Parents, Teachers, and Students, 185-186./old.

A Teremtő Isten szól

 „Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ez utolsó időben Fia által szólt hozzánk, akit mindennek az örökösévé tett, aki által a világot is teremtette.” (Zsid 1:1-2), /ÚRK/

A digitális technológia lehetővé teszi, hogy láthatjuk távollévő rokonainkat és barátainkat, ami nagyszerű, de mennyivel jobb a személyes találkozás! Különleges, amikor együtt vagyunk, átöleljük egymást és szemtől szemben beszélgetünk. 

Az e heti tanulmány arra emlékeztet, hogy Isten a vele való személyes, szemtől szembeni kapcsolatra teremtett bennünket, embereket. A bűn azonban már régen megtörte ezt a meghitt kapcsolatot. Isten módot adott arra, hogy helyreállítsa a kapcsolatot szeretett teremtményeivel és szólhasson hozzánk. A legismertebb isteni kapcsolatteremtés az emberiséggel a nagy gonddal kiválasztott közvetítők, a próféták által történik, akik bemutatják az Úr üzeneteit. Sok – de nem az összes – prófétának megtaláljuk az írásait a Bibliában. 

Isten azt tervezi, hogy végül helyreállítja bennünk a bűn által összetört képét. Erről szól a megváltási terv: helyreállításról, ami akkor válik teljessé, amikor Isten megteremti az „új eget és új földet… amelyekben igazság lakozik.” (2Pt 3:13) 

Azonban addig is szól hozzánk, továbbra is próféták által.

White idézet: Isten szava… olyan mű, amely igazán jelenti meg a dolgokat. Megtaláljuk benne a Föld legnagyobb embereinek harcait, legyőzetéseit és győzelmeit is, és fényt derít létünk kötelességeire és rendeltetésünk nagy kérdésére. A látható világot a láthatatlantól elválasztó függönyt fellebbenti, és megláthatjuk benne a jó és a gonosz küzdelmét, kezdve a bűn első megjelenésétől egészen az igazság végső diadaláig. Ez nem más, mint Isten jellemének kinyilatkoztatása. Isten Igéjének alázatos kutatása közben kapcsolatba kerül az ember a Magasságossal. Az ilyen tanulmány nemcsak kifinomítja és nemesbíti a jellemet, hanem elmélyíti, megerősíti a szellemi képességet is. 

A Bibliának megelevenítő hatása van az élet minden területén, mert a nemzet és társadalom jólétének szegletkövét mutatja meg. Olyan szabályok ezek, amelyek építik a társadalmat, oltalmazzák a családot, s amelyeknek hiányában nem érhet el az ember ebben az életben, sem társadalmi hasznosságot, sem megbecsülést, sem igaz boldogságot: az örök életet pedig nélkülük még remélni sem lehet! Nincs a földnek olyan kérdése, az emberi életnek olyan problémája, amelyre a Biblia ne adná meg a feleletet. Isten Igéjének tanulmányozása és annak követése nagyobb elmékkel, tündöklőbb tehetségekkel örvendeztetné meg a világot, mint amilyeneket az emberi filozófia adhatott. Ilyen előkészület mellett bővelkednénk olyan jellemszilárd emberekben, akik dicsőségére lennének az Istennek és áldására a világnak.

Az embernek a tudományok kutatása által is istenismeretre kell jutnia. Mert hiszen a valódi tudomány nem más, mint a Teremtő kézjegye az anyagi világon. A kutatások mindig újabb tanúbizonyságát adják Isten bölcsességének és hatalmának. A természet könyve és az írott Ige helyes megértése egyaránt Istennel ismertet meg bennünket, mert mindkettő azokra a bölcs és jóságos törvényekre oktat, amelyek által cselekszik az Úr. – Krisztusi élet, 115./old. 

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!

 

„Egyedül Jézus Krisztus kegyelme változtathatja át a kőszívet hússzívvé és keltheti életre Istennek… Az embernek nincs ereje megigazítani a lelkét és megszentelni a szívét. Az erkölcs betegsége nem gyógyítható másként, csak a Nagy Orvos képes rá. A menny legnagyobb ajándéka, az Atya Egyszülöttje, aki kegyelemmel és igazsággal teljes, egyedül Ő tudja megmenteni az elveszetteket”. (Ellen G. White cikke, The Signs of the Times. 1892. május 2.).

„»Az Isten szeretet.« (1Jn 4:16). és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. /RÚF/ Lénye, törvénye szeretet. Ez mindig így volt, és mindig így is lesz. »A magasságos és felséges, aki örökké lakozik«, akinek »ösvényei örökkévalók«, nem változik. Nála »nincs változás, vagy változásnak árnyéka«. (Ézs 57:15). Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. /RÚF/; 

(Hab 3:6). Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Szétporladnak az ősi hegyek, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár. /RÚF/; 

(Jak 1:17). minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. /RÚF/) 

A teremtő erő minden megnyilvánulása a végtelen szeretet egy-egy kifejeződése. Isten korlátlan uralma együtt jár az áldások teljességével, amelyet minden teremtett lénynek felkínál… A jó és a gonosz közötti nagy küzdelem története – attól fogva, hogy a mennyben elkezdődött, a lázadás végleges legyőzéséig és a bűn tökéletes kiirtásáig – szintén Isten változatlan szeretetéről tesz bizonyságot”. (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. 7./old.) 

„Fel kell ismernünk, hogy a Szentlélek… éppen annyira személy, mint Isten… A Szentléleknek van személyisége, különben nem tehetne bizonyságot a lelkünknek és a lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isteni személynek kell lennie, máskülönben nem kutathatná ki Isten rejtett gondolatait”. (Ellen G. White: The Faith I Live By. 52./old.) 

„A mennyei Istenségnek három élő személye van; e három nagy hatalom – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – nevében azok, akik élő hittel elfogadják Krisztust, alámeríttetnek; e hatalmak a menny engedelmes alattvalóival együtt munkálkodnak, hogy a megtértek Krisztusban új életet nyerjenek”. (Ellen G. White: Evangelizálás.  – Felfedezések Alapítvány, 400./old.) 

Háromszemélyű Egy Isten

2Kor 13:13. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/

 ... versét olvasva azt gondolhatnánk, hogy a kegyelemnek Krisztus az egyedüli forrása, az Atya a szeretet egyedüli forrása és a közösségnek pedig a Szentlélek a forrása egyedül, de ennél mi sem lehet távolabb az igazságtól. 

 (Róm 8:35), (15:30), (1Kor 1:3-4, 9, 10:16), (2Kor 1:2, 12), (Gal 2:20), (Ef 3:19) versei! Mit mondanak el ezek a szakaszok a kegyelemről, a szeretetről és a közösségről a Szentháromság tagjaival kapcsolatban? 

(Róm 8:35). Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? /RÚF/ 

(Róm 15:30). A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, legyetek segítségemre Isten előtt értem mondott imádságaitokban, /RÚF/ 

(1Kor 1:3-4, 9). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. (4) Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelemért, amely nektek Krisztus Jézusban adatott. (9) Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. /RÚF/ 

(1Kor 10:16). Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? /RÚF/ 

(2Kor 1:2, 12). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. (12) Mert ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek. /RÚF/ 

(Gal 2:20). Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. /RÚF/ 

(Ef 3:19). és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. /RÚF/ 

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek együtt munkálkodik az üdvösségünkért. A kegyelem, a szeretet és a közösség a Szentháromság mindhárom tagjából árad, nem csak egyikükből. Ugyanakkor mindhármuknak megvan a saját feladata az üdvösség történelmében. Pál ezzel tisztában van, és hangsúlyozza is ezt a tanítást a leveleiben. (Gal 4:4-6)

(Gal 4:4-6). De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, (5) hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. (6) Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!” /RÚF/ 

...verseiben például elképesztő tömörséggel ír a megváltási tervről, a Szentháromság egyes tagjainak az abban való részvételéről. Az Atya Isten elküldte Jézust, ami azt sejteti, hogy az Atyától származik a megváltási terv. (Gal 4:4) A Fiú asszonytól született (Gal 4:4), ez utalás a testet öltésre, valamint rámutat egy ősrégi ígéret teljesülésére. (1Móz 3:15)

(1Móz 3:15). Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. /RÚF/ 

A Fiú megváltott minket és visszaállította jó kapcsolatunkat az Atyával, akiről Sátán hazugságot terjesztett. (1Móz 3:5)

(1Móz 3:5). Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. /RÚF/) 

A Szentlélek pedig törvényesíti, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. (Gal 4:6) A páli levelekben találunk még számos más utalást is a Szentháromságra. Ők hárman együttműködnek, képesítik az egyházat a misszióra (1Kor 12:4-6)

(1Kor 12:4-6). A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (5) Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. (6) És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. /RÚF/

... lelki erőt adnak nekünk 

(Ef 3:14-19). Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (15) akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: (16) adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; (17) hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva (18) képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység; (19) és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. /RÚF/

... támogatják az egyház tagjai közötti alapvető egységet, ami követi a Szentháromság tagjai közötti kapcsolatra jellemző egység mintáját. 

(Ef 4:4-6). Egy a test és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: (5) egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, (6) egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben. /RÚF/] 

Pál értelmezése szerint nemcsak arról van szó, hogy az Istenség háromszemélyű, hanem a Szentháromság személyei együtt is működnek a megváltásunkért.

 (Ef 1:3, 13-14). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. (13) Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, (14) örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására. /RÚF/

 Az Efezusi levélben Pál még azt is megemlíti, hogy be kell telnünk az Atya egész teljességéig (Ef 3:19) és ugyanezt írja a Fiúra (Ef 4:13)  valamint a Szentlélekre (Ef 5:18) vonatkozóan is. 

 (Ef 3:19). és így megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy Isten mindent átfogó teljességére jussatok. RÚF/

(Ef 4:13). míg eljutunk mindnyájan a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, /RÚF/

 (Ef 5:18). Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, /RÚF/

A korinthusiakkal folytatott levelezés zárásaként... 

(2Kor 13:13). Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/) 

... az apostol nem is találhatott volna jobb befejezést, mint azt, hogy a világegyetem három legfőbb méltósága, a mennyei Hármasság velünk lesz most és mindörökké. 

Hogyan kell a gyülekezeti közösségeknek tükrözni a Szentháromság tagjai közötti szeretetkapcsolatot? 

White idézet: Az Atyát nem ábrázolhatjuk e földi jelenségek által. Az Atya az istenség teljessége: testileg, halandók számára láthatatlan. 

A Fiú az istenség megnyilatkozott teljessége. Isten Igéje kijelenti róla, hogy „képe a láthatatlan Istennek”: „Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16) Itt látjuk az Atya személyiségét. 

Krisztus megígérte, hogy mennybemenetele után elküldi a Vigasztalót. A Lélek az istenség teljességében kinyilatkoztatja az isteni kegyelem hatalmát mindazoknak, akik elfogadják és hisznek Krisztusban, mint személyes Üdvözítőben. A mennyei istenségnek három élő személye van; e három nagy hatalom – az Atya, a Fiú és a Szentlélek – nevében azok, akik élő hittel elfogadják Krisztust, alámeríttetnek; e hatalmak a Menny engedelmes alattvalóival együtt munkálkodnak, hogy a megtértek Krisztusban új életet éljenek. 

Krisztus örökké létező Fiú Isten, önmagában élő. Örök létezéséről beszélve Krisztus elvonultatja előttünk a végtelen korszakokat. Biztosít arról, hogy az örökkévalóságban soha nem volt olyan időszak, amikor nem élt volna szoros egységben az örök Istennel, akinek szavára akkor az izraeliták felfigyeltek, Ő Istennel volt, mint aki vele együtt nevelkedett… 

Jézus kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönkapott, nem mástól származó élet. „Akié a Fiú, azé az élet.” Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára… 

A Szentlélek: személy, mert lelkünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha ezt a bizonyságot tette, önmagában hordja igazolását. Ilyenkor hisszük és biztosak vagyunk abban, hogy Isten gyermekei vagyunk. 

A Szentlélek személyiség, mert különben nem tehetne lelkünkkel együtt bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Isteni személynek kell lennie, mert másként nem kutathatná ki azokat a titkokat, amelyek Isten gondolataiban rejlenek. „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.” (1Kor 2:11) … 

Nekünk együtt kell munkálkodnunk a három legfőbb mennyei hatalommal, s ezek a hatalmak általunk munkálkodnak, mert Isten munkatársaivá avatnak. – Evangelizálás, 614-617./old. 

A Szentlélek közössége

Jézus kegyelme nemcsak Isten szeretetét mutatja be nekünk, hanem a Szentlélek közösségébe is hoz, e szeretet további hatásaként. Ugyanakkor ennek a közösségnek a forrása Isten szeretete. Ez pedig azért van így, mert szeretet nélkül nincs közösség. 

„Ha azért van Krisztusban vigasztalás, ha van szeretetteljes bátorítás, ha van Lélekben való közösség, ha van irgalom és könyörületesség, teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértetek, egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek” (Fil 2:1-2), /ÚRK/ – írja Pál 

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a Szentlélek csak valamilyen erő vagy befolyás, azonban ez nem így van. Hiszen vajon miért említene Pál egy hármas formulában együtt két személyt – az Atyát és a Fiút – pusztán egy „erővel”? Ennek nem lenne értelme. Személyként ír az Atyáról és a Fiúról

 (2Kor 1:3). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, /RÚF/; 

(2Kor 11:31). Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. /RÚF/),

 ...és a Szentléleknek az Ő személyükkel való kapcsolata miatt is arra következtetünk, hogy Ő szintén személy. 

(Róm 8:15-16). Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” (16) Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. /RÚF/;  

(Jn 14:16-17, 26). én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: (17) az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. (26) A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. /RÚF/;

 (Jn. 15:26). Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; /RÚF/ 

A „Lélekben való közösség” (Fil 2:1) 

...kifejezést kétféleképpen lehet érteni. Jelenthet egymással való közösséget, amit a Lélek ad meg, vagy magával a Lélekkel való közösséget. Több bibliamagyarázó érvelése szerint ezek a jelentések nem zárják ki egymást, hiszen a közösségünk egymással a Lélekkel való közösség következménye. 

 Mit tanított Pál a korinthusiaknak a Lélekről? 

(1Kor 2:10-11). Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. (11) Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. /RÚF/; 

(1Kor 3:16). Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? /RÚF/; 

(1Kor 12:11), De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. /RÚF/ 

(2Kor 3:6, 17). Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. (17) Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. /RÚF/

Pálnak sok mondanivalója volt a Lélek munkájáról. (1-2Korinthusi levelében) negyvennél is többször utal a Szentlélekre.  

(1Kor 14:12). Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. /RÚF/, képesíti az embereket a misszióra 

(1Kor 2:4-5). Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, (5) hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék./RÚF/, 

A Lélek építi a gyülekezetet, képesíti az embereket a misszióra, kijelenti nekünk Isten mélységes dolgait, tanítja is ezeket bennünk lakozik.

(1Kor 2:10-11). Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. (11) Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. /RÚF/,

 (1Kor 2:13). Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. /RÚF/), 

 (1Kor 3:16). Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? /RÚF/.; 

(1Kor 6:19). Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? /RÚF/, 

Krisztussal együttműködik megigazításunkért, lelki ajándékokat ad az egyháznak

(1Kor 6:11). Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. /RÚF/

 (1Korinthus 12- 14. fejezet), ...elpecsétel az üdvösségre 

(2Kor 1:22). pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe. /RÚF/ 

...az ember szívébe írja a törvényt 

(2Kor 3:3). Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira. /RÚF/),

 ...új életet ad Krisztusban 

(2Kor 3:6). Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. /RÚF/) 

...és szabaddá tesz a bűntől. 

(2Kor 3:17). Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. /RÚF/) 

Biztosan nem élhetünk a Szentlélek nélkül. 

Isten szeretetének megértéséhez miért annyira fontos, hogy tisztában legyünk a Szentlélek istenségével? 

White idézet: Amikor Isten Lelkének jelenléte meglágyítja az emberek szívét, sokkal fogékonyabbak lesznek a Szentlélek benyomásaira, és elhatározzák, hogy megtagadva önmagukat, áldozatot hoznak Isten ügyéért. Ilyenkor az isteni fény olyan szokatlan tisztasággal és erővel világítja be az értelem zugait, hogy legyőzi a természetes emberi érzéseket, az önzés elveszíti uralmát a szív fölött, és vágy ébred bennük arra, hogy az önmegtagadás és a bőkezűség gyakorlásában utánozzák a Példaképet. A természetétől fogva önző ember ezután kedvessé és könyörületessé válik az elveszett bűnösök iránt, és ünnepélyes fogadalmat tesz Istennek, mint ahogy Ábrahám és Jákób is tették. 

Mennyei angyalok vannak jelen az ilyen alkalmakon. Isten és a veszendők iránti szeretet győzedelmeskedik az önzés és a világ szeretete fölött. Különösképpen akkor történik ez meg, amikor az igehirdető Isten Lelkével és hatalmával a megváltás tervét mutatja be, melynek alapja Jézusnak a kereszten hozott áldozata. 

Isten részt juttat az embernek az embertársai megmentésében. Együtt dolgozhat Krisztussal úgy, hogy az irgalmasság és jótékonyság tetteit gyakorolja. Ember azonban nem válthatja meg embertársait, mert nem képes eleget tenni a megrontott igazság követelményeinek. Ezt kizárólag Isten Fia tudja megtenni úgy, hogy félreteszi tekintélyét és dicsőségét, az istenségét emberi természettel cseréli fel, és eljön a földre, hogy megalázza magát, és vérét ontja az emberiségért. 

Amikor kiküldte tanítványait, hogy menjenek el „e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” (Mk 16:15), Krisztus az emberekre bízta az evangélium terjesztésének feladatát. De míg egyesek az Igét hirdetik, másokat arra szólít fel, hogy feleljenek meg a velük szemben támasztott követelményeknek: tizedet és áldozatokat vár tőlük, amivel támogatják a szolgálatot, és segítik a nyomtatott igazság elterjedését az egész világon. – A Szentlélek eljő reátok, 90./old. 

A világ azért pusztul el, mert nem rendelkezik a tiszta igazsággal. Krisztus az igazság. Szavai az igazságot képezik. 

Amikor a hívő embert a Szentlélek vezérli, ő maga is elsajátíthatja az igazságot, fogyaszthatja a mennyből aláhulló kenyeret. Elmélyül Krisztus életében és megérti a bűnös emberiségért hozott nagy áldozatát. 

Az Istentől származó ismeret az élet kenyere. Ilyen kenyér az élet fájának levele is, amely a pogányok gyógyítására való. Amikor az ember elhiszi Krisztus szavait, és azokat alkalmazza a mindennapi életében is, mozgalmassá válik a lelki élete. Így egyesülünk Krisztussal. Így válik a gyenge ember erőssé. Ha mindvégig megőrizzük töretlen bizalmunkat, elnyerjük az örök életet. 

El kell fogadnunk a teljes igazságot – Jézus életét. Az igazság megtisztít minden szennytől és felkészíti a lelket Krisztus jelenlétének befogadására. Ekkor Krisztus, a dicsőség Reménysége eljön, hogy bennünk lakozzon. 

Minden nap táplálkoznunk kell az igazságból, Krisztus szavaiból, amelyekről kijelentette, hogy lélek és élet. Az igazság befogadása teszi elfogadóját Isten gyermekévé, a Menny örökösévé. 

A szívbe fogadott igazság nem holt, rideg betű… Az igazságban kimondhatatlan örömöket találunk. Az igazság életadó befolyása alatt élő és munkálkodó ember életében megmutatkozik a nemes és különleges élet. Az igazság szent és mennyei. Erősebb és hatékonyabb minden másnál a krisztusi jellem kialakításának folyamatában. Ha Krisztus szeretete a szívben van, értékesebb bármely emberi szeretetnél. Ilyen a kereszténység. Az igazság – a tiszta, feddhetetlen igazság – betölti a lélek templomát, és a lélekben isteni élet van jelen. „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek” (Ezék 36:26). – Our High Calling, 208./old. 

A szeretet Istene a Szentháromság

 Az ókori pogány világban az emberek nem hitték, hogy az istenek szeretnék őket, inkább rosszindulatúnak, haragvónak tartották őket, akiket ki kell engesztelni. Újdonság volt számukra a szerető Isten gondolata, akivel a Bibliában találkozunk. Meglepőnek számított abban a korban az, ahogyan Pál jellemezte Istenünket: „a szeretetnek és békességnek Istene” (2Kor 13:11) 

Hogyan találhatunk vigaszt (2Kor 13:11) versében? Hogyan tapasztalhatjuk még inkább azt, amit ez a vers tanít? 

(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/

A „szeretetnek és békességnek Istene” kifejezést kétféleképpen magyarázhatjuk. 

Az egyik, hogy Istent láthatjuk a szeretet és béke forrásaként. 

Másrészt Őt a szeretet és a béke jellemzi. Persze nem kell választani a két értelmezés között. Mivel a szeretet és a békesség Istennek a lényéből fakadó jellemzője, ezért adja ezeket nekünk. Másutt úgy utal Pál Istenre, hogy 

„a békességes tűrésnek és vigasztalásnak Istene” (Róm 15:5); 

„a reménységnek Istene” (Róm 15:13); a „békességnek Istene” 

(Róm 15:33). A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen. /RÚF/;

 (Róm16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/; 

(1Kor 14:33). Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, /RÚF/; 

(Fil 4:9). Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene. /RÚF/; 

(1Thessz 5:23). A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. /RÚF/]; 

„az irgalmasságnak Atyja” (2Kor 1:3) és „minden vigasztalásnak Istene” (2Kor 1:3). 

Isten a forrása mindezeknek az áldásoknak, el nem múló szeretetéből árasztja ránk ezeket. A „békességnek Istene” kifejezés ugyan eléggé általános a Bibliában, de a „szeretetnek Istene” szókapcsolat csak itt fordul elő ... 

(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/), 

...ezért érdemes alaposan megvizsgálni. 

Számos bibliamagyarázó megjegyezte már, hogy Pálnak a szeretet Istenére tett utalása mindössze néhány verssel

 (2Kor 13:13). Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/ 

... előtt áll, ahol a Szentháromságot együtt említi áldásában, jelezve, hogy három Személyként gondol Istenre. „Noha hármójuk közül az egyikre az »Isten« szóval utal, ám ahogyan Jézusról és a Lélekről szól másutt a leveleiben… ez szükségképpen azt láttatja meg velünk, hogy az egész kifejezés az egy Istenre vonatkozik, akire az ősegyházban hármasságként tekintettek. Pál már több mint egy évszázaddal korábban taglalta azt, amit később a teológusok, mintegy gyorsírásszerű kifejezéssel fejeztek ki úgy, hogy »Szentháromság«”. (Tom Wright: Paul for Everyone: 2 Corinthians. London, 2004, Society for Promoting Christian Knowledge. 148./old.) 

Egy Istenben hiszünk, három Személy egységében, akik örökké léteznek szeretetteljes kapcsolatban. A háromszemélyű egy Isten szeret bennünket, és hív, hogy mi is a Szentháromság személyeinek szeretetét tükröző szeretettel viseltessünk egymás iránt. 

White idézet: Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együttérző szív ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszegezett kezét, hogy még bővebb áldást osszon a világban népének. 

Minden próbánkban olyan segítőnk van, aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonoszszal, hogy végül a teher és a bánat összetörjön. Bár most elrejtőzött a halandó szemek elől, hitfülünkkel hallhatjuk hangját: Ne félj, veled vagyok! „Én vagyok az élő; pedig halott valék, és ímé, élek örökkön örökké.” (Jel 1:18) 

Akik kivetik szívükből a gonoszságot, és őszinte alázattal nyújtják kezüket Isten felé, azok olyan segítséget kapnak, amelyet egyedül Ő adhat nekik. Isten váltságot fizetett az emberekért, hogy lehetővé tegye számukra a bűn igájából való kimenekülést, és elnyerjék a bűnbocsánatot, a tisztaságot és a Mennyet… Akik gyakran járulnak a kegyelem trónjához, őszinte és komoly kéréseket ajánlva fel az Istentől származó bölcsességért és erőért, azok feltétlenül Krisztus tevékeny, hasznos szolgáivá válnak. Talán nem rendelkeznek remek képességekkel, de alázatos a szívük, és szilárdan Jézusra támaszkodva jó munkát végezhetnek az emberekért, hogy Krisztushoz vezessék őket. 

Ezrek rendelkeznek hamis elgondolással Istenről és az Ő jelleméről… Isten az igazság Istene. Trónjának övezője a kegyelem és az igazság. A szeretet és gyöngéd szánakozás Istene Ő. Ilyennek ismertük meg Fiában, Megváltónkban. A türelem és elnézés Istene Ő. Ha ilyen az a lény, akit csodálunk és akinek a jellemét törekszünk átvenni, akkor az igaz Istent imádjuk. 

Ha Krisztust követjük, akkor nekünk tulajdonított érdemei édes illatként szállnak az Atyához. Ha Üdvözítőnk jellemének szépségei megfogannak a szívünkben, drága illatot árasztunk a környezetünkben. – Isten csodálatos kegyelme, 77./old. (március 10.) 

Jézus Krisztus azért jött, hogy kinyilatkoztassa Istent a világnak, mint a szeretet, irgalom, gyengédség és könyörület Istenét. A világ Megváltója elsöpörte a sűrű sötétséget, amellyel Sátán borította be Isten trónját, és az Atya ismét az élet világosságaként jelent meg az emberek előtt. 

Jézust elszomorítja az emberek látványa, akik annyira elmerülnek az evilági gondokban és a zavaros üzleti ügyekben, hogy nincs idejük megismerni Istent. Számukra idegen hely a Menny, mert nem gondolnak rá. Mivel nem ismerik a mennyei dolgokat, belefáradnak abba, hogy halljanak róla. Nem szeretik, ha elméjüket megzavarják az üdvösségük szükségét illetően. Az Úr azonban szeretné felkelteni az érdeklődésüket, hogy időben megismerhessék Őt, elfogadva az üdvösség ajánlatát. – Mennyei helyeken, 8./old. (január 2.) 

Isten szeretete

„Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.” (2Kor 13:13) 

Pál ezzel a verssel fejezi be második levelét. Figyeljük meg, hogy a Szentháromság három személyét ebben a sorrendben említi: Fiú, Atya és Szentlélek. Mindhármuk munkája által jobban megérthetjük, hogy milyen Isten és mi mindent tett értünk. 

(Jn 3:16-17). Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (17) Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. /RÚF/ 

(Róm 8:37-39). De mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. (38) Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, (39) sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. /RÚF/ 

(1Jn 4:8-11). aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet. (9) Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (10) Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (11) Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. /RÚF/ 

(1Jn 4:8) versében az áll, hogy „az Isten szeretet”. A szeretet az alapvető tulajdonsága. János kiemeli: azért ismerhetjük meg ezt a szeretetet, mert Isten odaadta egyetlen Fiát meghalni értünk. (Jn 3:16) 

 Mentőakcióra küldte el Jézust (Jn 3:17) Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. /RÚF/, és ez részét képezte a megváltási tervnek. 

(ApCsel 3:20-21). hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. (21) Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik, amiről Isten öröktől fogva szólt szent prófétái által. /RÚF/; 

(1Jn 4:10, 14). Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. (14) És mi láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. /RÚF/

 Jézus számos alkalommal említette az evangéliumokban, hogy az Atya küldte el Őt.

 (Mt 10:40). Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. /RÚF/; 

(Mk 9:37). Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött. /RÚF/) 

Pál így fogalmaz: 

(Róm 5:8).„Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” 

 Isten szeretetéről némi fogalmat alkothatunk a férj és a feleség, a szülők és a gyerekek, az őszinte barátok stb. meghitt kapcsolatai által. Isten szeretete a természetben is látható. 

Erről Ellen G. White megjegyezte: „»Isten a szeretet.« Ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik be a levegőt, az erdő magas fái üdezöld, dús lombozatukkal mind-mind hangos bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy gyermekeit boldoggá tegye” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út.  8./old.). 

Ám annak van leginkább meggyőző ereje, hogy Isten bűneinkért való áldozatul odaadta Jézust. Amikor megértjük: Isten annyira szeretett bennünket, hogy elküldte Jézust letenni az életét értünk, mi is készen állunk "odaadni életünket a testvéreinkért” (1Jn 3:16) /ÚRK/

Pál azt akarta, hogy a korinthusiak egységben éljenek, szeretet nélkül viszont nincs egység. Ezért tanította azt, hogy „a szeretet… épít” (1Kor 8:1), és szeretet nélkül minden haszontalan, üres. 

(1Kor 13:1-3). Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. (2) És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. (3) És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. /RÚF/

 Tehát tegyük minden dolgunkat szeretettel, olyan szeretettel, ami Isten szeretetét viszi tovább! 

(1Kor 16:14). Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! /RÚF/

Mit veszítenénk az evangéliumból, ha Jézus nem lenne örökkévaló Isten?

White idézet: Hálásnak kell lennünk Isten iránt e mulandó életben kapott áldásokért és minden vigasztalásért. Azt szeretné, hogy minden család, aki készül a mennyei lakozásra, adjon dicsőséget kegyelmének gazdag áldásaiért. Ha az otthonban a gyermekeket arra nevelik, hogy legyenek hálásak a minden jó Adományozója iránt, családjainkban meglátnánk a kegyelem megnyilvánulásait. Az otthonban több lenne a vidámság, és az ilyen családokból származó fiatalok a tisztelet és a kegyesség lelkületét vinnék magukkal az osztálytermekbe és a gyülekezetekbe. Jelenlétük abban a szentélyben, ahol Isten találkozik népével, tiszteletet kölcsönözne az imádatnak, és dicsőítés, valamint hála hangzana el gondviselésének minden ajándékáért… 

Minden mulandó áldást hálával fogadnának, és minden lelki áldást kétszeresen értékelnének, ha a családtagok felfogása megszentelődne az Ige igazságai által. Jézus nagyon közel van azokhoz, akik nagyra értékelik kegyelemteljes ajándékait, és tudják, hogy minden jó adomány a jóindulatú, szerető és figyelmes Istentől jön, és elismerik, hogy Ő minden jó és minden vigasztalás, valamint kegyelem kiapadhatatlan Forrása. 

Ha gyakrabban bizonyságot tennénk hitünkről, ha jobban örülnénk a bennünk is tudatosult áldásoknak – Isten irgalmának és szeretetének –, több hittel és nagyobb örömmel rendelkeznénk. Egyetlen nyelv sem képes kifejezni, és egyetlen korlátolt elme sem foghatja fel azt az áldást, amit eredményez Isten jóságának és szeretetének a megbecsülése. Örömünk már ezen a földön is olyan lehet, mint a kiapadhatatlan forrás, ha az Isten trónjából fakadó folyam táplálja. – Our Father Cares, 24./old. 

Isten a szeretet. Szeretetét egyszülött Fia ajándékában mutatta meg. Ennek ellenére Isten nem nézi el a bűnt. Nem nézi el Sátán bűnét, ahogy nem nézte el sem Ádámnak, sem Kainnak a bűnét, mint ahogy egyetlen ember bűnét sem. Romlott állapotában az ember az isteni szeretetet – eltorzítottan – gyengeségnek tűntetheti fel, csakhogy a golgotai keresztről olyan világosság árad, amely az embernek helyes megértést ad, hogy többé ne hangoztasson igazságot félreértelmező elméleteket… 

A Jézusban adatott igazság a legfontosabb leckéket tárja elénk. Megmutatja, hogy Isten szeretete széles, mély és végtelen, ugyanakkor ítéletet mond az engedetlenekre, akik semmibe veszik Isten törvényét. Ez a döntés nem tűr megalkuvást. Azt is jelenti, hogy Istenben összefonódik a szeretet és az igazság, mivel ezek révén le tud nyúlni az emberi legmélyebb fájdalmakig és romlásig, hogy felemelhesse az elesetteket és elnyomottakat, akik megtérő lélekkel és Jézusba vetett hittel ragaszkodnak az igazsághoz. – Lift Him Up, 158./old.

Jézus kegyelme

Inspiráló az utalás Jézus kegyelmére (2Korinthus) elején és végén.

 (2Kor 1:2). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól /RÚF/; 

2Kor 13:13. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! /RÚF/) 

Pál a levelet ezzel kezdi és fejezi be. Látjuk, hogy folyton Jézusra gondolt és róla beszélt. 

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8:9), /ÚRK/ 

Jézus kegyelme csodálatra méltó és ellenállhatatlan! A mennyei örök élet gazdagságát hátrahagyva szegénnyé lett. Az ókori Galilea poros útjait rótta,

  „megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8), /ÚRK/. 

Ezt azért tette, hogy mi „meggazdagodjunk”, vagyis lehetőségünk nyíljon a mennyei öröklétre vele. Nehezen tudjuk elképzelni mi, akik csak a bűn, a halál, a szenvedés világát ismerjük, mit jelenthetett Jézus számára elhagyni a mennyet, hogy ide jöjjön és felajánlja értünk az életét. 

 (Róm 16:20, Gal 6:18, Fil 4:23 és 1Thessz 5:28) verseit! Milyen fontos tanítással találkozunk ezekben a részekben? 

(Róm 16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/ 

(Gal 6:18). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen. /RÚF/ 

(Fil 4:23). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/ 

(1Thessz 5:28). A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/ 

Leveleiben Pál igen gyakran utal Jézus kegyelmére, ezek közül íme néhány gyöngyszem: 

„a kegyelmi ajándék… Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra” (Róm 5:15).

 Akik kegyelmének gazdagságában részesülnek, 

„az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által” (Róm 5:17). 

2Korinthushoz hasonlóan más leveleit is Jézus kegyelmét említve kezdi és fejezi be Pál. 

(Róm 1:7). Mindazoknak, akik Rómában vagytok, Isten szeretteinek, elhívott szentjeinek: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/; 

(Róm 16:20). A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! /RÚF/; 

(1Kor 1:3). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/; 

(1Kor 16:23). Az Úr Jézus kegyelme veletek! /RÚF/; 

(Gal 1:3). Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, /RÚF/;

 (Gal 6:18);  A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvéreim. Ámen. /RÚF/ 

(Fil 1:2). kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. /RÚF/;

(Fil 4:23) A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen a ti lelketekkel! /RÚF/ 

Ez a téma foglalkoztatta, és szerette volna, hogy a korinthusiak gondolatait is ez kösse le. 

Ugyanezt kívánta az összes gyülekezetnek. Figyeljük meg, mint írt az efezusiaknak! 

„A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust” (Ef 6:24), /ÚRK/. 

Vajon azt akarná, hogy mi kevésbé szeressük Őt? Persze, hogy nem! Végtére is azt kívánta, hogy Jézus kegyelme „sokasodjék” (2Kor 4:15), /RÚF/, egyre több embert elérjen, és számukra is elegendő legyen, mint ahogy Pálnak az volt. 

(2Kor 12:9). De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. /RÚF/ 

White idézet: Az erő gyakorlat által növekszik. Aki Istentől nyert képességét kihasználja, tapasztalni fogja növekedését a jobb szolgálatra. Aki semmit sem tesz Isten ügyéért, nem növekedhet kegyelemben és az igazság megismerésében. Ha egy egészséges ember ágyban feküdne, és vonakodna mozgatni a tagjait, csakhamar elveszítené erejét azok használatára. A keresztény is, aki nem gyakorolja Istentől nyert ereje használatát, nemcsak nem növekedik Krisztusban, hanem elveszti még azokat a képességeket is, amelyeknek birtokában volt; lelkileg megbénul. Ellenben, aki Isten és embertársai iránt való szeretetből igyekszik mások segítségére lenni, az meggyökerezik, megerősödik és megszilárdul az igazságban. Az igazi keresztény az Istenért folytatott munkájában nem engedi magát pillanatnyi indulatoktól elragadtatni, hanem csak alapelvektől vezettetni, éspedig nemcsak egy napra vagy egy hónapra, hanem egy egész életre. 

Ez a világ nem a játék színtere, hanem a küzdelemé! Az Úr minden fiatalt arra hívott el, hogy nehézségeket szenvedjenek el, mint a jó katonák. Erősnek kell lenniük, és férfiasan kell viselkedniük… Jellemük igazi próbáját készséges teherhordásukban állják ki, amikor megállnak a nehéz helyzetben, és elvégzik azt a munkát, amelyet el kell végezniük, még akkor is, ha ez nem hoz számukra földi elismerést vagy jutalmat! 

Bárcsak mindenki megfelelően tudná értékelni Istentől kapott képességeit! Krisztus által megmászhatjátok az előrejutás lépcsőfokait, és teljes lényeteket a vezérlete alá vonhatjátok… Saját erőtökből semmit nem tehettek, Jézus Krisztus kegyelme által viszont úgy használhatjátok fel képességeiteket, hogy az mind a saját, mind pedig mások számára áldást jelentsen. Támaszkodj Jézusra, aki megsegít abban, hogy szorgalmasan végezd munkáját, és végül elnyerd az örök élet jutalmát. – Isten csodálatos kegyelme, 306./old. (október 25.) 

Krisztus katonája sokféle kísértéssel találja szemben magát, amelyet vissza kell utasítania és le kell győznie. Minél ádázabb a harc, a kegyelem annál nagyobb mértékben árad a szükségben levő hívőre… Az igazi keresztény jól tudja, mit jelent áthaladni a keserű próbákon és nehézségeken, mégis egyre inkább gyarapodik kegyelemben az ellenség sikeres visszaverésének munkájában… A sötétség időnként körülfogja lelkét, de az igazi világosság szüntelenül ragyog rá, és az igazságosság Napjának fényes sugarai eloszlatják a vakhomályt… Krisztus kegyelme képesíti őt arra, hogy hűségesen bizonyságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket Isten ihletett szolgájától hallott… Amikor így megosztja az igazságot másokkal, Jézus gyermeke jobban megérti Isten bőséges gondoskodását és Krisztus kegyelmének elégséges voltát a harc, a fájdalom és a próba elhordozására. A megváltás titokzatos terve olyan kegyelmet biztosít, amely által az emberi eszköz tökéletlen munkája a közbenjáró Jézusunk nevében Istennél elfogadásra kerül. 

Az ember hatalma kicsiny, és legnagyobb erejével is csupán parányi munkát végezhet el… Isten azonban mindenható, és minden szükséges időben elküldi segítségét, ha őszintén keressük Őt. A szavát adta, hogy kegyelme elegendő lesz számunkra a legnagyobb szükség és a legmaróbb fájdalom idején is. Ha kegyelméért folyamodunk, Krisztus azonnali segítséget jelenthet a számunkra. – Isten csodálatos kegyelme, 260./old. (szeptember 9.) 

Kegyelem, szeretet és közösség

 „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal.” (2Kor 13:13) 

Pál öt felszólítással, az előzőekben említett lényeges elemek újbóli megerősítésével zárja (2Korinthus levelét)

(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/

Az első: „örüljetek” (RÚF), ez utalás a levelek korábbi részeire. 

A második felszólítás: „állítsátok helyre a jó rendet” (RÚF), ami egyetlen görög szó, a katartidzó fordítása. 

A harmadik: „vigasztalódjatok” (KAR), ez szakaszának folytatása. Második levelét az apostol bátorítással kezdi és azzal is fejezi be. Azért tapasztaljuk Isten vigasztalását, hogy mi is vigasztaljunk másokat (2Kor 1:4, 6) 

(2Kor 1:3-7). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, (4) aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (5) Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. (6) Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. (7) A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. /RÚF/] 

A negyedik és az ötödik felszólítás: „jussatok egyetértésre, éljetek békességben” /RÚF/, ezzel egységre kér. Ez a légkör, az öröm, a helyreállítás, a bátorítás, az egység és a béke légköre a feltétele Isten jelenlétének, aki „a szeretet és a békesség Istene” (2Kor 13:11), /RÚF/. Az ilyen lelkület a háromszemélyű egy Istennek az emberi szívben végzett munkájából következik. 

A kegyelem, a szeretet és a közösség a Szentháromság Isten értünk végzett munkájának az eredménye. Ez a három keresztényi tulajdonság erősíti azt a légkört, amit Isten jelenléte jellemez. 

White idézet: A kegyelem és a keresztény élet megértésének a lényege a Krisztusba vetett hit, valamint Istennek és akit elküldött, egyszülött Fiának a megismerése. Ebben viszont sokan elbuknak, mert nincs hitük. Ahelyett, hogy közösségre vágyódnának Krisztussal, és részesülni szeretnének önmegtagadásában és megaláztatásában, mindig az énjük próbál felül kerekedni… Ó, bárcsak értékelnék Isten szeretetét! Akkor a szívük megerősödne, korlátolt látásuk kiteljesedne, az önzés jégsorompói elolvadnának, és mélyebb ismeretre tehetnének szert… 

Mivel nem ismerik Istent, nem hisznek Krisztusban, és nem érintette meg őket érettük elszenvedett megaláztatása, ezért alázatát látva nem alázzák meg magukat, és nem Őt magasztalják… Ó, ha úgy szeretnétek Őt, ahogy Ő szeretett, nem próbálnátok elkerülni azokat a tapasztalatokat, amelyek meghatározták Isten Fia szenvedéseinek sötét fejezeteit! 

Ha részesei akarunk lenni Krisztus szenvedéseinek, emeljük tekintetünket Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. Szemlélve Krisztus szenvedéseit, látva önmegtagadását és áldozatát, ámulatba ejt a bűnös ember iránt tanúsított isteni szeretet. Ha arra hívattunk el, hogy megalázó próbákat éljünk át Krisztusért, és ha krisztusi gondolatok uralnak, akkor mindezeket szelídséggel el kell tűrnünk, nem fogunk bántani másokat és nem ellenkezünk a gonosszal. Olyan lelkületet tanúsítunk, amilyen Krisztusban lakozott… Ahhoz, hogy Krisztus munkatársaiként részt vehessünk a megváltás nagy tervében, meg kell értenünk, hogy mit jelent az áldozata és mit jelentenek a szenvedései. – That I May Know Him, 104./old. 

A gyülekezet a keresztények közössége, ahol minden tag örül a többiek ajándékainak és talentumainak, amit kaptak Istentől a különböző képességeik szerint. A gyülekezet a közösség szent kötelékei révén egységes, így mindenki befolyással van a társaira. Mindannyian a szeretet és az összhang szent kötelékével kapcsolódnak egymáshoz. A keresztény elvek és a hívők közösségének összes ajándéka egyesült erővel kell, hogy harmonikusan működjön. A tagok különböző képességeinek megtisztító és átformáló befolyása alatt a hívők még több áldásban részesülnek, és egyre jobbá válnak, hogy ami egyiknél hiányzik, a társában bőven megnyilvánulhasson. A tagok egyesítsék erőiket, hogy a gyülekezet látványossága lehessen a világnak, angyaloknak és embereknek. 

A gyülekezeti tagság szövetsége azt feltételezi, hogy minden tag Krisztus nyomdokaiban jár, mindannyian az Ő igáját hordozzák, és tanulnak tőle, aki szelíd és alázatos szívű. Ha ezt teszitek, „nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek, mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:29-30) – mondta drága Üdvözítőnk. 

Akik Krisztus igáját hordozzák, közelebb kerülnek egymáshoz is. Kedvességet, türelmet és szent odaadást gyakorolva igyekeznek egymást túlszárnyalni gyöngéd megértésben és szeretetben. A gyengét és tapasztalatlant megerősíthetik azok, akik telve vannak reménységgel, és több tapasztalatot szereztek. Noha mind közül ő a legkisebb, mégis egy olyan kő, aminek ragyognia kell az épületbe épülve. A szervezet testének ő is létfontosságú tagja, aki egyesült Krisztussal, a Fejjel, és Krisztus által azonosul az Ő erényeivel, ezért a Megváltó nem szégyelli őt testvérének nevezni… A világtól elkülönült gyülekezet a Menny szemében a legfontosabb dolog itt a földön… A gyülekezet olyan legyen, amilyennek Isten elvárja – Isten családját képviselje a világban. – Lift Him Up, 295./old.