Pál öt felszólítással, az előzőekben említett lényeges elemek újbóli megerősítésével zárja (2Korinthus levelét)
(2Kor 13:11). Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. /RÚF/
Az első: „örüljetek” (RÚF), ez utalás a levelek korábbi részeire.
A második felszólítás: „állítsátok helyre a jó rendet” (RÚF), ami egyetlen görög szó, a katartidzó fordítása.
A harmadik: „vigasztalódjatok” (KAR), ez szakaszának folytatása. Második levelét az apostol bátorítással kezdi és azzal is fejezi be. Azért tapasztaljuk Isten vigasztalását, hogy mi is vigasztaljunk másokat (2Kor 1:4, 6)
(2Kor 1:3-7). Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, (4) aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (5) Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. (6) Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. (7) A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is. /RÚF/]
A negyedik és az ötödik felszólítás: „jussatok egyetértésre, éljetek békességben” /RÚF/, ezzel egységre kér. Ez a légkör, az öröm, a helyreállítás, a bátorítás, az egység és a béke légköre a feltétele Isten jelenlétének, aki „a szeretet és a békesség Istene” (2Kor 13:11), /RÚF/. Az ilyen lelkület a háromszemélyű egy Istennek az emberi szívben végzett munkájából következik.
A kegyelem, a szeretet és a közösség a Szentháromság Isten értünk végzett munkájának az eredménye. Ez a három keresztényi tulajdonság erősíti azt a légkört, amit Isten jelenléte jellemez.
White idézet: A kegyelem és a keresztény élet megértésének a lényege a Krisztusba vetett hit, valamint Istennek és akit elküldött, egyszülött Fiának a megismerése. Ebben viszont sokan elbuknak, mert nincs hitük. Ahelyett, hogy közösségre vágyódnának Krisztussal, és részesülni szeretnének önmegtagadásában és megaláztatásában, mindig az énjük próbál felül kerekedni… Ó, bárcsak értékelnék Isten szeretetét! Akkor a szívük megerősödne, korlátolt látásuk kiteljesedne, az önzés jégsorompói elolvadnának, és mélyebb ismeretre tehetnének szert…
Mivel nem ismerik Istent, nem hisznek Krisztusban, és nem érintette meg őket érettük elszenvedett megaláztatása, ezért alázatát látva nem alázzák meg magukat, és nem Őt magasztalják… Ó, ha úgy szeretnétek Őt, ahogy Ő szeretett, nem próbálnátok elkerülni azokat a tapasztalatokat, amelyek meghatározták Isten Fia szenvedéseinek sötét fejezeteit!
Ha részesei akarunk lenni Krisztus szenvedéseinek, emeljük tekintetünket Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. Szemlélve Krisztus szenvedéseit, látva önmegtagadását és áldozatát, ámulatba ejt a bűnös ember iránt tanúsított isteni szeretet. Ha arra hívattunk el, hogy megalázó próbákat éljünk át Krisztusért, és ha krisztusi gondolatok uralnak, akkor mindezeket szelídséggel el kell tűrnünk, nem fogunk bántani másokat és nem ellenkezünk a gonosszal. Olyan lelkületet tanúsítunk, amilyen Krisztusban lakozott… Ahhoz, hogy Krisztus munkatársaiként részt vehessünk a megváltás nagy tervében, meg kell értenünk, hogy mit jelent az áldozata és mit jelentenek a szenvedései. – That I May Know Him, 104./old.
A gyülekezet a keresztények közössége, ahol minden tag örül a többiek ajándékainak és talentumainak, amit kaptak Istentől a különböző képességeik szerint. A gyülekezet a közösség szent kötelékei révén egységes, így mindenki befolyással van a társaira. Mindannyian a szeretet és az összhang szent kötelékével kapcsolódnak egymáshoz. A keresztény elvek és a hívők közösségének összes ajándéka egyesült erővel kell, hogy harmonikusan működjön. A tagok különböző képességeinek megtisztító és átformáló befolyása alatt a hívők még több áldásban részesülnek, és egyre jobbá válnak, hogy ami egyiknél hiányzik, a társában bőven megnyilvánulhasson. A tagok egyesítsék erőiket, hogy a gyülekezet látványossága lehessen a világnak, angyaloknak és embereknek.
A gyülekezeti tagság szövetsége azt feltételezi, hogy minden tag Krisztus nyomdokaiban jár, mindannyian az Ő igáját hordozzák, és tanulnak tőle, aki szelíd és alázatos szívű. Ha ezt teszitek, „nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek, mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11:29-30) – mondta drága Üdvözítőnk.
Akik Krisztus igáját hordozzák, közelebb kerülnek egymáshoz is. Kedvességet, türelmet és szent odaadást gyakorolva igyekeznek egymást túlszárnyalni gyöngéd megértésben és szeretetben. A gyengét és tapasztalatlant megerősíthetik azok, akik telve vannak reménységgel, és több tapasztalatot szereztek. Noha mind közül ő a legkisebb, mégis egy olyan kő, aminek ragyognia kell az épületbe épülve. A szervezet testének ő is létfontosságú tagja, aki egyesült Krisztussal, a Fejjel, és Krisztus által azonosul az Ő erényeivel, ezért a Megváltó nem szégyelli őt testvérének nevezni… A világtól elkülönült gyülekezet a Menny szemében a legfontosabb dolog itt a földön… A gyülekezet olyan legyen, amilyennek Isten elvárja – Isten családját képviselje a világban. – Lift Him Up, 295./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése