A teológusok a mai napig nem egyeznek abban, hogy pontosan milyen kérdésekkel foglalkozott itt Pál. Abban bizonyosak lehetünk, hogy a levele elég sok információt ad a valószínűleg zsidó-keresztény hatással kapcsolatban, ami megoszthatta a főként pogány hátterű gyülekezetet
(Kol 2:13). Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. /RÚF/
Vagyis a zsidó származású hívők olyan dolgokat erőltettek, amelyeket a tagoknak nem kellett feltétlenül követniük.
(Kol 2:16) Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. ...világosan felsorol számos olyan zsidó gyakorlatot, amelyet a zsidóságból megtért keresztények közül némelyek nyilván tovább folytattak.
(Kol 2:18) Ne vegye el tőletek a versenydíjat az, aki alázatoskodásban és angyalok iránti tiszteletben tetszeleg, látomásaival foglalkozik, saját bölcsességétől ok nélkül felfuvalkodik, ...elemei is beleillenek ebbe az összefüggésbe. Jézus bírálta a vallási vezetők tettetett alázatát
(Mt 6:1, 5, 7, 16). Vigyázzatok: kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, csak azért, hogy lássák azt, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól. (5) Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: megkapják jutalmukat. (7) Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. (16) Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. /RÚF/]
A Holt-tengeri tekercsekből tudjuk, hogy bizonyos zsidó istentiszteleti fogalmakban kiemelt szerepet tulajdonítottak az angyaloknak. A legnagyobb valószínűség szerint Kolosséban Pál hasonló problémákkal szállt szembe, mint másutt. Mivel (Kol 2:16) versét gyakran félreértik, fontos részletesebben foglalkozni vele. Figyeljük meg a következő pontokat: Az „azért” szó használata jelzi, hogy Pál a már előbb mondottakból vonja le a következtetést. Korábban elvetette a szó szerinti körülmetélés szükségességét, mivel a szív belső változása az, ami számít.
(Kol 2:11-15). Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a halandó test levetése által. (12) A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül. (13) Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. (14) Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. (15) Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. /RÚF/).
Az „evésért vagy ivásért” az izraeliták által a templomba vitt étel- és italáldozatokra utal. Az „ünnep, vagy újhold, vagy szombat” (Kol 2:16) meghatározás láthatóan
(Hós 2:10. 13). Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját. /RÚF/
...versére céloz, ami a ceremoniális napoknak – köztük a ceremoniális szombatok – ugyanarra a sorrendjére utal.
(3Móz 23:11, 24, 32). Az mutassa fel a kévét az Úr előtt azért, hogy ő kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap. (24) Mondd meg Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap elsején tartsatok pihenőnapot, szent összejövetelt emlékeztető kürtzengéssel. (32) A teljes nyugalom napja legyen ez nektek, tartóztassátok meg magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, ettől az estétől a következőig pihenjetek nyugalmatok napján. /RÚF/
A vers megértése szempontjából döntő Pál saját magyarázata, hogy ezek „csak árnyékai az eljövendőknek, de a valóság Krisztusé”. (Kol 2:17), /ÚRK/
Krisztusra mutattak ezek a ceremoniális napok, mint az áldozatok is.
(1Kor 5:7). Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már feláldoztatott. /RÚF/;
(1Kor 15:23). Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. /RÚF/)
Viszont Isten a hetedik napot, a szombatot már az Édenben alapította, a bűneset előtt, jóval azelőtt, hogy a ceremoniális áldozatokat gyakorolni kezdték a szentélyben, ezért nem lehet a kereszt után eltörlendő árnyék.
White idézet: Krisztus hívja egyházának tagjait, hogy szeressék az igazságot, az evangélium igazi reménységét. Figyelmüket a menny felé irányítja, és felhívja a figyelmüket, hogy az örök gazdagságok nem a földön, hanem a mennyben találhatók. Reménységük a mennyben van, nem pedig ezen a földön. „Hanem keressétek először Istennek országát” – tanácsolja – „és az ő igazságát; és ezek” – vagyis minden, ami szükséges a boldogulásunkhoz – „mind megadatnak néktek.”
A világ realitásai sokak előtt beárnyékolják az örök dicsőség azon jeleneteit, amelyek várnak a Magasságos szentjeire. Nem tudják megkülönböztetni a valódi és örök dolgokat a hamis, mulandó dolgoktól. Krisztus arra hívja őket, hogy szemük elől távolítsanak el minden leplet, ami megakadályozza őket abban, hogy megláthassák az örök valóságokat. Kitartóan kéri, hogy mondjanak le mindarról, ami miatt összetévesztik a valóságot az álomvilággal. Isten forrón kéri gyermekeit, hogy testi, értelmi és lelki képességeiket állítsák szolgálatába. Felhívja a figyelmüket, hogy képeseknek kell lenniük arra, hogy személyesen felismerjék, hogy az evilági nyereségeket nem érdemes összetéveszteniük azokkal a gazdagságokkal, amelyek félretétettek az örökélet szorgos és józan gondolkodású kutatója számára. – Counsels on Stewardship, 218./old.
„Megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája.” (Jel 11:19) Isten szövetségének ládája a templom második helyiségében – a szentek szentjében – van. A földi szentélyszolgálatban, amely „a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának” szolgálata volt, ebbe a helyiségbe csak a főpap mehetett be a nagy engesztelési napon, hogy megtisztítsa a templomot. Az a kijelentés pedig, hogy az Isten temploma „megnyilatkozék” a mennyben, és szövetségének ládája láthatóvá lett, figyelmünket a mennyei szentek szentjének megnyílására, azaz 1844-re irányítja, amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező szolgálatát. Akik hitben felismerték, hogy nagy Főpapjuk a szentek szentjében elkezdte szolgálatát, meglátták a frigyládát is, és a szentély tanát tanulmányozva megértették, hogy a Megváltó szolgálatában változás történt. Látták, hogy Jézus Isten szövetségének ládája előtt szolgál, és saját vérére hivatkozik a bűnösök érdekében.
A földi templomban a frigyláda magában foglalta a két kőtáblát, amelyre Isten felírta törvényét. A frigyláda csupán a törvénytáblák tartója volt, de értékessé és szentté tette a mennyei elvek jelenléte. Amikor Isten temploma megnyílt a mennyben, láthatóvá lett a testamentumát tartalmazó frigyláda is. A mennyei templomban – a szentek szentjében –dicsőség övezi Isten törvényét, azt a törvényt, amelyet Isten mennydörgések közepette hirdetett ki a Sínai-hegyen, és saját ujjával írt a kőtáblákra. – A nagy küzdelem, 433./old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése