(1Kor 5:10-11). De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. (11) Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! /RÚF/
(1Kor 6:9-10). Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, (10) sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. /RÚF/
Érdekes, hogy verseiben a bűnök listájában a bálványimádás és a részegesség mellett szerepel a paráznaság. Amint Pál utal rá (1Kor 10:7). Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva:
(1Kor 10:7)„Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” /RÚF/
(2Móz 32:1-6). Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, Áron köré sereglett a nép, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon! Mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból. (2) Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az arany fülbevalókat feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! (3) Kiszedte hát az egész nép az arany fülbevalókat a füléből, és odavitte Áronhoz. (4) Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki fölhozott téged Egyiptomból. (5) Amikor Áron látta ezt, oltárt épített elé, majd kihirdette Áron: Holnap az Úr ünnepe lesz! (6) Másnap tehát korán fölkeltek, égőáldozatokat áldoztak, és békeáldozatokat mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek. /RÚF/
A bálványimádó ünnepségekkel gyakran együtt járt a féktelen dőzsölés, ami utat nyitott az erkölcstelen tetteknek.
(1Kor 10:8). De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. /RÚF/)
„Lehetetlen a megszentelődés áldását élvezni, amíg az ember önző és mohó… Csodálatos, ahogyan az emberi szervezet képes ellenállni a rá nehezedő nyomásnak, de a túlzott falánkság és ivás makacs rossz szokásai minden téren gyengítik a test működését. A fékevesztett étvágynak és szenvedélyeknek kedvezve még magukat kereszténynek vallók is gátolják a természet munkáját, gyengítik saját fizikai, értelmi és erkölcsi erejüket”. (Ellen G. White: The Sanctified Life. 25-26./oldal)
„Amikor az ember maradéktalanul megszabadul az önzéstől, amikor minden hamis istent kivet a lelkéből, az így keletkezett űrt betölti Krisztus Lelke. Az ilyen emberben van meg a szeretet által működő hit, ami megtisztítja a lelket minden erkölcsi és lelki szennyeződéstől”. (Ellen G. White: The Home Missionary. 1893 november)
„Isten fel akar bennünket emelni az Ő magasztos, tiszta, mennyei szintjére. Lelke állandóan ennek a célnak az eléréséért küzd velünk… Természetes hajlamaink magukban hordozzák az erkölcsi halál magjait – hacsak nem változtatja meg azokat Isten Szentlelke”. (Ellen G. White: 12. kézirat. 1888)
White idézet: TÜKRÖZŐDJÉK BENNÜNK KRISZTUS LELKÜLETE ÉS EREJE Január 18.
„Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!” (Jn. 7:46)
Miközben Jézus a hegyen beszélt, tanítványai köréje gyűltek, és a kíváncsi tömeg a lehető legközelebb próbált kerülni Hozzá. Valami rendkívülit vártak. A hallgatók arckifejezése és magatartása mély érdeklődést fejezett ki. Mindenki figyelme a beszélő felé irányult. Jézus tekintetéből leírhatatlan szeretet áradt, és a mennyei arckifejezés, amely látható volt rajta, minden szónak különös hangsúlyt kölcsönzött. Hallgatói között jelen voltak az égi angyalok is. De ott volt a lelkek ellensége is, gonosz angyalainak kíséretében, készen állva, hogy minél inkább meghiúsítsa a mennyei Tanító befolyását.
Az ott elhangzott igazságok századokon át fennmaradtak, és fényt árasztottak az általános tévelygés közepette. Sokan megtalálták benne azt, amire a lelkük a leginkább vágyott – az élet és a hit egyetlen alapját. De ezekben a szavakban, amelyek a legnagyobb tanítótól származnak, amelyet a világ valaha ismert, nem érvényesül az emberi szónoklat. A nyelvezet világos, a kifejezett gondolatokat és érzelmeket pedig a lehető legnagyobb egyszerűség jellemzi. A szegények, tanulatlanok és a legegyszerűbb emberek is megérthetik. A menny Istene irgalommal és jósággal fordult a lelkekhez, akiknek megmentéséért jött. Úgy tanította őket, mint akinek ereje van, és az örök élet szavait szólta.
Mindenkinek a tőle telhető legjobban kellene követnie a Példaképet. Bár az emberek nem bírnak a lelkiismeret erejével oly mértékben, mint Jézus, mégis kapcsolatba kerülhetnek az Erő forrásával, és Jézus bennük, ők pedig Jézusban lakozhatnak, az Ő Lelke és ereje pedig megnyilatkozhat bennük.
A világias lelkület és az önzés elválaszt Istentől. A mennyei üzenet természetünkből adódóan ellenállást vált ki belőlünk. Krisztus és az igazság hűséges tanúi megfeddik a bűnt. Szavaik olyanok lesznek, mint a kalapács, amely szétzúzza a megkövült szíveket, mint ahogyan a tűz megemészti a hamut. Állandó szükség van komoly és figyelmeztető üzenetekre. (Bizonyságtételek, 5.köt. 253-254.)
Művészek, tudományok terén magas képzettségű emberek értékes dolgokat tanultak meg alázatos keresztényektől, akiket a világ tanulatlanoknak nyilvánított. Viszont ezek a névtelen tanítványok a legmagasabb szintű iskolában tanultak. Annak lábánál ültek, akiről ezt olvassuk: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!” (Jn. 7:46) (Jézus élete, 251) – Krisztusi élet, „Tükröződjék bennünk Krisztus lelkülete és ereje” című fejezet, 32./oldal (jan. 18.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése