Óvás a bálványimádástól

 (1Kor 10:5-22). De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. (6) Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. (7) Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.” (8) De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. (9) Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. (10) De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. (11) Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. (12) Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (13) Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. (14) Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást! (15) Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok. (16) Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? (17) Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk. (18) Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral? (19) De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? (20) Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. (21) Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. (22) Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? /RÚF/ 

(1Kor 10:14-22) szakaszában Pál folytatja a bálványáldozati étel témáját. Ma sokak számára furcsának tűnhet ez a gyakorlat, de a bibliai időkben általános volt. Amikor a pogány templomokban állatokat áldoztak fel, azok egy részét a szertartást végző papoknak adták, akik a húst eladták. Ebből valamennyi végül a piacokra került. Az ilyen húsokat nem kezelték külön a többitől, amit szintén árultak, így előfordulhatott, hogy keresztények tudtukon kívül bálványáldozati húst vásároltak. Pál tanácsa szerint a keresztények nyugodtan megvehetik az ilyen húsokat. 

A bálványtemplomokban feláldozott állatok húsát a keresztények ugyan otthon elfogyaszthatták,

(1Kor 8:1-13). Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. (2) Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. (3) De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten. (4) Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. (5) Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, (6) nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. (7) Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. (8) Az étel pedig nem visz minket Istenhez közelebb; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. (9) De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést váltson ki az erőtlenek között. (10) Mert ha valaki látja, hogy te, akinek ismereted van, a bálványtemplom asztalánál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? (11) És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. (12) Így amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. (13) Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam. /RÚF/

... a pogány templomokba járás és az ünnepségeiken való részvétel azonban egyértelműen tilos volt a számukra. A feltétel világos: a keresztények fogyaszthatnak otthon piacról vásárolt húst, mivel a bálványistenek nem valóságosak (1Kor 8:4), de nem vehetnek részt pogány szertartásokon, mert ez olyan, mintha démonokat imádnának. (1Kor 10:20-21) A pogány rituálékban való részvétel egyenlő a démonokkal való közösséggel (1Kor 10:20), az úrvacsorán való részvétel pedig azt jelenti, hogy közösségünk van Krisztussal (1Kor 10:16) 

Pál tehát kimondja: „Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei”. (1Kor 10:21) 

Hasonlóképpen Jézus is kijelentette: „Senki sem szolgálhat két úrnak”. (Mt 6:24) 

Pál arra tanít, hogy Isten teljes szívből fakadó hűséget vár. Utal rá, hogy a bálványimádás haragra ingerli az Urat. 

(1Kor 10:22) Hogy ez ne történjen meg, (1Kor 8:4-6) verseiben a bálványimádás elleni biztos szabályra mutat, (5Móz 6:4-5). verseire célozva:

(5Móz 6:4-5)  „Halld meg, Izráel: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! (5) Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből”. (ÚRK) 

Isten mindenek felett való szeretetének gondolatához fűzte hozzá Jézus, hogy „Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Mk 12:31; 

(3Móz 19:18). Ne légy bosszúálló, se haragtartó néped fiaival szemben! Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az Úr! /RÚF/ 

Nemcsak egy kőszobor lehet bálvány, hanem az ember bármit bálványozhat. Van olyan bálvány, amit el kell távolítani az életedből.? 

White idézet: A szent történelemben sok példát találunk arra, milyen eredményeket hoz az igazi nevelés. Számtalan nemes lelkű embert mutat be, akinek a jellemét maga Isten formálta, s élete áldásul szolgált felebarátaik számára, és aki Isten képviselőjeként szolgált a világban. Köztük van József és Dániel, a legnagyobb államférfiak, Mózes, a legbölcsebb törvényadó, Elizeus, az egyik leghűségesebb reformátor és Pál, aki a leg kitűnőbb tanító volt, természetesen Jézuson kívül, aki úgy szólt, ahogyan ember még nem beszélt. 

Józsefet és Dánielt nagyon fiatal korban szakították el otthonukból, és vitték fogságba idegen földre. Éppen, hogy átléptek a serdülőkorból a felnőttkorba. Különösen József volt kitéve olyan kísértéseknek, amelyek bármely lépésnél megfordíthatták jövőbeni sorsát. Atyja otthonában elkényeztetett gyermek volt, Potifár házában rabszolga, majd ura bizalmasa és jobb keze, ügyintéző, tanult férfi, megfigyelő, kapcsolattartó; a fáraó börtönében politikai fogoly, akit igazságtalanul ítéltek el a jóvátétel vagy a felmentés reménye nélkül, majd egy hatalmas válság kezdetén a nemzet felkért vezetője. Mi tette őt képessé arra, hogy végig megőrizze hűséges becsületességét? … 

József horgonya az Isten hűsége és a Láthatatlanba vetett hit volt. Ebben rejlett erejének forrása. 

Bölcsességükkel és igazságos magatartásukkal, mindennapi életük tisztaságával és nemes voltával, odaadásukkal és az emberek ügyei iránti érdeklődésükkel – habár azok bálványimádók voltak – József és Dániel hűek maradtak a gyermekkorukban megtanult elvekhez, hűségesen ragaszkodtak Istenükhöz, akinek képviselőiként éltek az idegenben… 

Micsoda életmű ezektől a nemes héber ifjaktól! …

Ugyanezeket a magasztos igazságokat, amelyeket rajtuk keresztül kinyilatkoztatott az Úr, a ma élő fiatalok és gyermekek által is szeretné bemutatni. József és Dániel története jól példázza azt, mit fog tenni azokért a gyermekeiért, akik átadják magukat neki, és teljes szívvel törekednek teljesíteni akaratát. – Conflict and Courage, 366./old. 

Mindaz, amik vagyunk és amik lehetünk, Isten tulajdona. Az összes életterülettel kapcsolatos nevelést, fegyelmezettséget és hozzáértést csak az Ő érdekében kell felhasználnunk… Az Úr azt várja el sáfáraitól, hogy függetlenül a rájuk bízott összeg nagyságától, tegyenek meg minden tőlük telhetőt. A menny jóváhagyását nem az emberre bízott mennyiség vagy a megvalósítások nyerik el, hanem az Isten iránti hűség és a szeretetteljes szolgálat. Ezek nyomán hangzik majd el a mennyei áldás: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” Ez az örömteli jutalom azonban nem várat magára addig, mígnem belépünk Isten városába, hanem a hűséges szolga már itt, ebben az életben részesülhet az előízéből. – To Be Like Jesus, 91./old.