Krisztus és a hittestvérek iránti önzetlen szeretet

(1Korinthus 9:1-27). Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? (2) Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. (3) Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálnak. (4) Vajon nincs-e jogunk arra, hogy együnk és igyunk? (5) Nincs-e jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? (6) Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? (7) Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a juhok tejéből? (8) Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? (9) Mert Mózes törvényében meg van írva: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vajon az ökörről gondoskodik így Isten, (10) vagy teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, azzal a reménységgel szántson, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. (11) Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? (12) Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk Krisztus evangéliuma elé. (13) Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a templomi eledelből esznek, és akik az oltár körül szolgálnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? (14) Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. (15) Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután. Mert jobb volna inkább meghalnom, mint hogy valaki dicsekedésemet alaptalanná tegye. (16) Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! (17) Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. (18) Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal. (19) Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. (20) A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. (21) A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. (22) Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. (23) Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban. (24) Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. (25) Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. (26) Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, (27) hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. /RÚF/ 

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy amikor (1Korinthus 9. fejezetében) Pál az apostoli tisztét védelmezi, annak semmi köze a szeretettel és ismerettel kapcsolatos korábbi diskurzushoz. Arról azonban nem feledkezhetünk el, hogy a Bibliát eredetileg nem fejezetenként írták. Pál tanítása (1Korinthus 9. fejezetében) nem válik külön az előző szakasztól. Itt a Krisztus és a hittestvérek iránti önzetlen szeretet gyakorlati példáját látjuk. A szeretet jegyében Pál lemond bizonyos jogairól. 

„együnk és igyunk.” (1Kor 9:4) Az étel és az ital itt általánosságban az anyagi segítséget jelenti. Apostolként Pálnak jogában állt pénzügyi támogatást kapni azoktól, akiknek szolgált. Kora más vallási vezetői is azt tették, ő azonban nem tartott rá igényt, sátorkészítésből élt meg 

(ApCsel 18:3). és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. /RÚF/ 

„keresztyén feleségünket magunkkal vigyük”. (1Kor 9:5) /ÚRK/ 

Az apostolok, ha házasok voltak, misszióútjukra a gyülekezet költségén magukkal vihették a feleségüket. Misszionárius házaspár volt például Priscilla és Akvila, vagy Andronikus és Junia. 

(Róm 16:3). Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! /RÚF/

(Róm 16:7). Köszöntsétek Andronikoszt és Júniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb jutottak hitre Krisztusban! /RÚF/

 Pál azonban nem volt házas, de megnősülhetett volna, és akkor őt is elkísérhette volna a felesége a mindkettőjüknek járó támogatásból. 

(1Kor 7:8). A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. /RÚF/ 

„hogy ne dolgozzunk.” (1Kor 9:6) 

Pál és Barnabás jogosult volt fizetségre a missziómunkája után (1Kor 9:4-6)

Mesterségére nézve Pál sátorkészítő volt (ApCsel 18:3), 

az viszont nem ismert, hogy Barnabás mivel foglalkozott. Annyit tudhatunk, hogy kész volt eltartani magát, roppant nagylelkű ember lévén 

(ApCsel 4:36-37). József például, akinek az apostolok a Barnabás melléknevet adták, ami azt jelenti: Vigasztalás fia, egy ciprusi származású lévita, (37) mivel földje volt, eladta azt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé. /RÚF/ 

(1Kor 9:7-11) szakaszában Pál jobban kifejti a (1Kor 9:6. vers) gondolatát, hogy rámutasson, jogukban állt volna anyagi juttatást kapni a gyülekezettől. 

(1Kor 9:11-12) „Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek”. 

(1Kor 9:14), ÚRK; vö. (1Tim 5:18). Mert azt mondja az Írás: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és „Méltó a munkás a maga bérére”. /RÚF/

„De mi nem éltünk ezzel a jogunkkal” (1Kor 9:12, /ÚRK/ – jelentette ki. Például említi magát az önmegtagadásra 

(1Kor 9:1-18),Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem Krisztus evangéliumát úgy, hogy nem élek az evangélium hirdetésével járó jogommal.  

... és úgy érvel, hogy Korinthusban az evangélium hirdetéséért tette ezt 

(1Kor 9:19-23) (19) Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. (20) A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. (21) A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélküli – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. (22) Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. (23) Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban. 

White idézet: Isten Igéje arra tanít, hogy legyünk kedvesek, gyöngédek, irgalmasok és előzékenyek. Ápoljátok Krisztus szeretetét! Minden cselekedetetek hordozza ennek a szeretetnek a kézjegyét. Akik nem Krisztus szavait szólják, és nem az Ő tetteit cselekszik, azok nem az Ajtón át próbálnak bejutni a mennybe.

Ne törekedjetek rideg, keresztényietlen méltóságra, mert az nem hívő élet és nem kereszténység. A Krisztus arcáról áradó fényre van szükségetek, ami azt eredményezi, hogy a ti arcotokról is az Ő szeretetének világossága ragyogjon. Tegyétek félre kőkemény méltóságotokat. Isten sosem mondta, hogy ilyennel kellene rendelkeznetek. Szívetek töltekezzen be Krisztus szeretetével, és akkor az arcotokról krisztusi kedvesség fog sugározni… 

Némelyek, bár a szent dolgokban végeznek szolgálatokat, mégsem hisznek Istenben vagy az Ő hatalmában. Erejüket megfeszítve, saját elméleteik alapján próbálják megszerezni az üdvösséget. Ó, mennyire siralmasak és hiábavalóak a megtéretlenek azon próbálkozásai, amelyekkel igyekeznek ellenállni az őket visszahúzó gonosz áramlatoknak! Ezek az emberek azért erőtelenek, mert nem Istenben bíznak… 

Isten minden jó adomány örök forrása. Akik Őrá tekintenek és benne bíznak, azok ilyennek ismerik Őt. Akik mennyei Atyjukhoz ragaszkodva szolgálnak, azok hiszik, hogy betartja ígéreteit. Az Úr öröme költözik a szívükbe, és örömük teljes lesz. – This Day with God, 266./old. 

Azokkal a tulajdonságokkal kell bírnunk, melyek Krisztus jellemének teljességét alkották – magunkévá kell tennünk szeretetét, türelmét, önzetlenségét és jóságát. Ezekre a tulajdonságokra a jóságos szív jóságos cselekedetei révén lehet szert tenni…A keresztények úgy szeretik a körülöttük élőket, mint drága lelkeket, akikért Krisztus meghalt. Nem létezhet szeretet nélküli keresztény, mert „Isten a szeretet”. „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.” Ez az a gyümölcs, melyet vissza kell adnunk Istennek. 

Az Úr mindnyájunknak segítséget nyújt, ahol erre a leginkább szükségünk van az én legyőzésének hatalmas munkája során. Legyen a jóság törvénye ajkaidon és a kegyelem olaja a szívedben! Ennek csodás eredményei lesznek. Gyengéd, együtt érző és udvarias leszel. Szükséged van erre a kegyelemre. A Szentlelket be kell fogadnunk és be kell engednünk az életünkbe, hogy átformálhassa jellemünket; akkor mintegy szent tűz tömjénként száll fel Istenhez, mint az emberi lélek gyógyítója, nem pedig annak kárhoztatója. Ábrázatunk az isteni képmást tükrözi vissza…Isten minden szolgálatában álló lélektől azt kívánja, hogy a megszentelt élet parazsáról gyújtsa meg tömjénezőjét. A közönséges, harsány szavak, melyek oly könnyedén hagyják el ajkunkat, mind visszaszorulnak, és az emberen keresztül Isten Lelke szólal meg. 

Miközben Krisztus jellemét szemléljük, az Ő hasonlatosságára változunk el. Egyedül Krisztus kegyelme képes megváltoztatni a szívet, hogy az Úr Jézus képmását tükrözhessük vissza. Isten arra szólít minket, hogy őhozzá legyünk hasonlatosak – tiszták, szentek és szeplőtelenek. Az isteni képmást kell magunkon hordoznunk. – Isten fiai és leányai, 102./old. (ápr. 5.)