„Induljanak el az emberek, dolgozzanak, bízva az Úrban, és Ő velük tart, meggyőzi és megtérésre vezeti a lelkeket. Az egyik munkás jól beszél, a másik tehetségesen ír, a harmadik őszintén, buzgón, szívből imádkozik, más pedig az éneklés ajándékát kapta. Van olyan is, aki különös erővel, világosan tudja magyarázni Isten Igéjét. Minden ajándéknak erővé kell válnia Isten szolgálatában, mert Ő együttműködik a munkásaival. Az egyiknek Isten a bölcsesség beszédét adja, a másiknak az ismeretet, a harmadiknak a hitet, de mind ugyanannak a Fejnek a vezetése alatt dolgoznak. Az ajándékok különbözősége a különféle feladatok ellátásához vezet,
»de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz« (1Kor 12:6), /RÚF/.
Senki ne vesse meg az úgymond kisebb ajándékokat! Mindannyian induljunk dolgozni! Senki ne kulcsolja össze a kezét hitetlenül, arra gondolva, hogy úgysem tehet nagy dolgot! Ne magadra tekints, hanem a Vezetőre! Alázattal, őszintén és szeretettel tedd meg azt, ami módodban áll”! (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1906. április 12.)
„Mindannyiunknak szükségünk van mások gondolataiból származó segítségre. Isten nem csak a mi elménkben munkálkodik. A különböző embereknek adott, sokféle ajándék célja,
»hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére« (Ef 4:12), /RÚF/…
Mindig lesznek akadályok előttünk, de kövessük Vezetőnket, és összefogva, kéz a kézben nézzünk szembe a nehézségekkel”! (Ellen G. White: The Upward Look. 141./old.)
White idézet: A KIVÁLÓBB ÚT
"Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképpen való utat mutatok néktek." (1Kor 12:31)
Néhányan abban a veszélyben vannak, hogy hatalmi vágyaik eléréséhez az irigység útját választják. Hajlamosak felebarátjuk lelki ajándékát nem észrevenni, mely pedig éppen úgy szükséges a sikeres munkához, mint az övéké. De a munkát Isten iránti igaz és tiszteletteljes szeretet által fogják befejezni. És aki Istent szereti, szeretni fogja az Ő testvérét is.
Ne uralkodjék a parancsoló, zsarnoki, uralmi tekintély. Isten gyógyító, életet adó szeretetének kell életünket uralni. Minden munkás lelkének, szavainak és cselekedeteinek igazolni kell, hogy felismerte: Krisztusért munkálkodik. A Nagy Tanítótól kapott erővel nevel és tanít másokat, nem pedig parancsol. Krisztushoz kell mennie, vágyakozva arra, hogy másokat taníthasson és nekik segítsen.
Türelem és csendes megelégedés a "legjobb ajándék". Ugyanígy a bátorság is, hogy kövessük a szolgálat útját, még akkor is, ha az barátainktól elvezet. De a meggyőzés mögött se legyen konokság, mellyel az ember saját eszméihez ragaszkodik. Mindannyian vigyázzunk és imádkozzunk. A szónoklás ajándéka csodálatos, de ugyanolyan nagy hatással kamatoztatható, mind a jóra, mind pedig a rosszra.
Jó értelmi képességeket, nemes ízlést, gyakorlatiasságot, finom modort, igaz magasztosságot használ fel Isten az Ő munkájában. De ezeket mindenekelőtt az Ő ítélete alá kell helyezni. Az Úr az Ő jelenlétével irányít. Akinek szíve vágyaiban, cselekedeteiben Krisztussal egyesül, az alkalmazkodik az Ő akaratához.
Komolyan vágynunk kell a leghasznosabb ajándékra, de ez nem azt jelenti, hogy elsőknek kell lennünk. Kérnünk kell az erőt, hogy Krisztus példáját követhessük, hogy az evangélium hírnökei lehessünk. Ez az igaz vallásosság. A kísértések, gyanakvások és hamis feltevések megnehezítik, hogy megőrizd a nemesebb élet lelkületét; ennek ellenére az Úr azt szeretné, ha áldott, szent fényében járnánk. (Pacific Union Recorder, 1906. július 26.) – A Szentlélek eljő reátok, „A kiválóbb út” című rész.
A NYELVEKNÉL ÉS CSODÁKNÁL FONTOSABB KRISZTUST PRÉDIKÁLNI
"Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek." (1Kor 14:26)
Nagyszerű munkát kell elvégeznünk a Földön. Férfiaknak és nőknek meg kell térniük, nem a nyelveken szólás vagy csodák, hanem a megfeszített Krisztus prédikálása által. Miért késleltetjük Isten művét, hogy segítsünk a világot jobbá tenni? Miért várunk csodákra vagy valamilyen drága felszerelésre? Bármilyen szerény is hatásköröd vagy egyszerű a munkád, ha a Megváltó tanításával összhangban munkálkodsz, feltárja önmagát rajtad keresztül és befolyásod lelkeket fog Őhozzá vezetni. Ő megbecsüli a szelídeket és alázatosokat, akik komolyan akarják őt szolgálni. Bárhol is dolgozunk, az üzletben, tanyán, vagy a hivatalban, törekednünk kell arra, hogy lelkeket mentsünk az Úrnak.
Vetnünk kell minden vizek mellett, úgy, hogy megtartjuk lelkünket Isten szeretetében, és munkálkodunk míg nappal van, felhasználva minden eszközt, melyet az Úr szolgálatára kaptunk. Bármit teszünk, örömmel tegyük, s bármilyen áldozatot is kell hoznunk, azt is örömmel hozzuk. Ahogy minden vizek mellett vetünk, fel kell ismernünk a következő szavakban rejlő igazságokat: "aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9:6)
Mindenért a legfőbb kegyelemnek vagyunk adósai. Kegyelem által váltattunk meg, születtünk újjá és lettünk Jézus Krisztus örökösei. Tárjuk fel ezt a kegyelmet mások előtt is.
A Megváltó magához vonzza azokat, akik átalakulnak, és neve dicsőségére használja fel őket. Olyan eszközöket is felhasznál, akiket mások elkerülnének, és mindazokban munkálkodik, akik átadják magukat Őnéki. Örömmel fogadja azokat, akik látszólag reménytelenek, akiket Sátán megalázott és lealacsonyított; de Ő munkálkodott bennük és általuk, s kegyelme részeseivé teszi őket. Örvendezik felettük, és megmenti őket a szenvedéstől és a haragtól, mely az engedetleneket sújtja. Gyermekeit munkatársaivá teszi, hogy sikerrel végezzék be a munkát, s már ebben az életben is élvezzék drága jutalmát. (Review and Herald, 1905. január 5.) – A Szentlélek eljő reátok, „A nyelveknél és csodáknál fontosabb Krisztust prédikálni” című rész.
(1Korinthus 14:1-40). Törekedjetek a szeretetre, buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. (2) Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat. (3) Aki pedig prófétál, emberekhez szól, és ezzel épít, bátorít, vigasztal. (4) Aki nyelveken szól, önmagát építi, aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi. (5) Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább, ha prófétálnátok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magyarázza, hogy a gyülekezet is épüljön belőle. (6) Ha pedig, testvéreim, elmegyek hozzátok, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok egyúttal kinyilatkoztatásban vagy ismeretben, prófétálásban vagy tanításban? (7) Az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár lant, ha nem adnak különböző hangokat, hogyan ismerjük fel, amit a fuvolán vagy a lanton játszanak? (8) Ha pedig a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog a harcra készülni? (9) Így van veletek is, amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan, hogyan fogják megérteni, amit beszéltek? Csak a levegőbe fogtok beszélni. (10) Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a világon, és egyik sem értelmetlen. (11) Ha tehát nem ismerem a nyelvet, a beszélőnek idegen maradok, és a beszélő is idegen lesz nekem. (12) Ezért ti is, mivel buzgón kéritek a lelki ajándékokat, arra igyekezzetek, hogy ez a gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja. (13) Ezért aki nyelveken szól, imádkozzék azért, hogy magyarázatot is tudjon adni. (14) Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom. (15) Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is. (16) Mert ha csak lélekkel mondasz dicséretet, akkor aki az avatatlanok helyét foglalja el, hogyan fog áment mondani a te hálaadásodra, amikor nem is tudja, mit beszélsz? (17) Mert a te hálaadásod ugyan jó, de a másik nem épül belőle. (18) Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, (19) de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken. (20) Testvéreim, ne a gondolkodásban legyetek gyermekek, hanem a rosszban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban ellenben érettek legyetek. (21) A törvényben meg van írva: „Idegen nyelveken és idegenek ajkával fogok szólni ehhez a néphez, de így sem hallgatnak rám”, ezt mondja az Úr. (22) Úgyhogy a nyelveken szólás jel, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. (23) Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? (24) De ha valamennyien prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, azt mindenki meggyőzi bűnös voltáról, mindenki megítéli, (25) és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és hirdeti, hogy Isten valóban közöttetek van. (26) Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja! (27) Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg! (28) Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és Istenhez! (29) A próféták pedig ketten vagy hárman szóljanak, a többiek pedig ítéljék meg! (30) De ha közben az ott ülők közül egy másik kap kinyilatkoztatást, az előző hallgasson el! (31) Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon. (32) A prófétákban lévő lélek pedig alárendeli magát a prófétáknak. (33) Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik, (34) az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, ahogyan a törvény is mondja. (35) Ha pedig meg akarnak tudni valamit, otthon kérdezzék meg a férjüket, mert szégyen az asszonyra, ha a gyülekezetben beszél. (36) Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? (37) Ha valaki azt tartja magáról, hogy próféta vagy Lélektől megragadott ember, tudja meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsolata. (38) És ha valaki ezt nem ismeri el, ne ismertessék el. (39) Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken szólást se akadályozzátok! (40) Azonban minden illendően és rendben történjék! /RÚF/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése