Szentlélek munkája

 

Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. (Ján.14:26)

A Szentlélek sohasem hagy magára olyan lelket, aki Jézust keresi. Jézus dolgaiból vesz, és bemutatja a kereső embernek; s ha ő a szemeit Jézusra függeszti, a Szentlélek munkája nem fejeződik be addig, míg a lélek át nem alakul Ura képmására. A Lélek kegyelmes befolyásának hatására a bűnös lelkülete és céljai megváltoznak; éhezni és szomjúhozni fogja az igazságot, és Krisztust szemlélve jelleme dicsőségről dicsőségre átváltozik, és egyre jobban és jobban fog hasonlítani Mesteréhez. (Signs of the Times, 1899. szeptember 27.)

A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A Szentlélek hit által munkálkodik a szívben, hogy megszentelje azt; de ez nem jöhet létre anélkül, hogy az ember ne működnék együtt Krisztussal. Csak a Szentléleknek a szívünkben végzett munkája által válhatunk alkalmassá a mennyre; mert bennünk kell élnie Krisztus igazságának - mint ajánlólevélnek -, hogy az Atya elé járulhassunk. Annak érdekében, hogy Krisztus igazsága a miénk lehessen, naponta át kell alakulnunk a Szentlélek befolyása által, és isteni természet részeseivé kell lennünk. A Szentlélek munkája emelkedetté teszi ízlésünket, megszenteli szívünket és nemessé teszi egész emberi lényünket. (A Szentlélek eljő reátok)

A Szentlélek munkája nélkül kérleléseink mit sem érnek. – Bármennyire igyekszünk kéréseinket földünk nagyjai elé vinni, bármennyire komolyak, erőteljesek és ékesszólóak is fogalmazványaink pártfogásuk elnyerésére, ez nem fogja elérni a kívánt hatást, ha a Szentlélek nincs ott az igazság hitvallóinak szívében. Küzdjünk bár hatalmas és erős férfiként, aki a Niagara hullámaival szemben úszik, ha az Úr nem képvisel bennünket, elveszünk. Isten meg akar dicsőíttetni népe által. Népének meg kell tisztulnia, és meg kell szabadulnia énjétől. Legyünk állhatatosak és rendíthetetlenek, mindenkor az Úr művében foglalatoskodván... (Szemelvények E. G. White írásaiból 3. kötet) 

Szentháromság harmadik személye

"Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy." (1 Ján. 5:7)       A Szentlélek adománya által születünk újjá, és e nélkül Krisztus áldozata hiábavaló lenne. A gonosz hatalma századokon át egyre erősödött, és az emberek bámulatos módon hódoltak be ennek a sátáni befolyásnak. A bűnt csak a Szentháromság harmadik személye, e hatalmas követ által lehet visszautasítani és legyőzni, aki nem csekélyebb hatalommal, hanem isteni erejének teljességével jön el. A Lélek teszi hatékonnyá azt, amit a világ Üdvözítője elvégzett. A Lélek az, aki megtisztítja a szívet. A Lélek által válik a hívő isteni természet részesévé. Krisztus azért adta isteni erőként Lelkét, hogy az legyőzze örökölt és szerzett hajlamainkat a rosszra, és saját jellemének lenyomatát örökítse meg egyházán. (Review and Herald, 1908. november 19.)

Jánosnak az Úr követeként kellett fellépnie, hogy feltárja az embereknek Isten világosságát. Új irányba kell terelnie gondolataikat. Rá kell ébresztenie őket Isten kívánalmainak szentségére, arra, hogy szükségük van tökéletes igazságosságára. Az ilyen követnek szentnek kell lennie. A benne lakozó isteni Szentlélek templomává kell válnia. Annak érdekében, hogy küldetését betölthesse, egészséges testtel, szellemi és lelki erővel kell rendelkeznie. Uralnia kell étvágyát, szenvedélyeit, összes képességét, hogy olyan rendületlenül állhasson a különböző helyzetekben is, mint a puszta sziklái és hegyei

A Szentlélek az, aki az elsötétült elmékbe az igazság Napjának ragyogó sugarait közvetíti. A szentlélek az, aki az embert az örökkévalóság igazságának ismeretére vezeti. A Szentlélek mutatja be az igazság erkölcsi mércéjét, meggyőzvén ezzel az embereket a bűnről. A Szentlélek az, aki Isten szerinti szomorúsággal segíti azok megtérését, akik nem érezték eddig a megtérés szükségét, hitet támasztva bennük az iránt, Aki egyedül képes megmenteni minden bűnből. A Szentlélekaz, aki a jellem átalakításán dolgozik úgy, hogy a mulandó és ideiglenes dolgok iránti vonzalmunkat a halhatatlan örökségre, az örök érvényű dolgokra irányítja. A Szentlélek újjáteremti, megtisztítja, megszenteli az ember lényét, hogy a királyi család tagjává, a mennyei Király gyermekévé váljék. (Signs of the Times, 1893. április 17.)

 A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A Szentlélek hit által juthat be a szívbe és teremthet benne szentséget. Nem lehet valaki Krisztus küldötte és nem végezheti Ura munkáját anélkül, hogy ne működnék együtt Istennel a Szentlélek által. Csak úgy válhatunk alkalmassá a mennyre, ha jellemünk átalakul; Krisztus igazsága lesz a megbízólevelünk, hogy az Atyához járulhassunk. Isteni természet részeseivé kell válnunk, elkerülve a romlottságot, mely a kívánság által van a világban. A Szentlélek befolyása által napról napra formálódnunk kell; mert a Szentlélek munkája az, hogy nemesíti az ízlést, megszenteli a szívet és bemutatja a léleknek Jézus hasonlíthatatlan szépségét. 

A Szentlélek elleni bűn - A Szentlélek elleni bűnt senki se tekintse titokzatosnak, megfoghatatlannak. A Szentlélek elleni bűn a bűnbánatra, megtérésre való fölszólításnak való következetes szembeszegülés. (Szemle és hírnök 1897 június 29)

Gedeon jelt kért Isten angyalától

 "És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged? És monda néki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában. És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert." (Bír 6:14-16)

Gedeon a Manassé törzséből való Jóás fia volt. Annak a résznek, amelyhez ez a család tartozott, nem volt vezető szerepe, de Joás családja kitűnt bátorságával és becsületességével. Joás bátor fiairól azt mondják, "[...] mindenik olyan arcú, mint egy-egy királyfi" (Bír 8:18). A midiánitákkal való küzdelemben egy kivételével mind elestek, és ez az egy félelmetessé tette nevét a portyázók előtt. Az Úr hívta el Gedeont, hogy szabadítsa meg népét. ő ebben az időben gabonacsépléssel foglalatoskodott. Kevés gabonát elrejtett, de nem mervén azt kicsépelni a szokásos cséplőpadon, a borsajtóhoz közeli helyhez ment. Mivel még messze volt a szőlőérés ideje, ezért kevés figyelmet fordítottak most a szőlőskertekre. Amint Gedeon titokban és csendben dolgozott, szomorúan fontolgatta népe sorsát és azt latolgatta, hogyan lehetne népéről az elnyomók igáját letörni. Gedeon jelt kért, hogy az, aki most megszólította, a szövetség Angyala-é, aki a múltban Izraelért tevékenykedett. Isten angyalai, akik egykor Ábrahámmal beszéltek, ottmaradtak, hogy vendégszeretetében részesüljenek. Most Gedeon is arra kérte a mennyei hírnököt, maradjon nála vendégül. Sátorába sietvén, szűkös készletéből gödölyét és kovásztalan kenyeret készített és eléje tette. De az angyal megparancsolta néki: "[...] Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá" (Bír 6:20).Gedeon úgy cselekedett, és ekkor megkapta a kívánt jelt. Pálcájával az angyal "[...] megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tűz jött ki a kősziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket" (Bír 6:21). Ekkor az angyal eltűnt szemei elől.

Gedeon nem merte vállalni a sereg vezetését, amíg nem kapott további bizonyítékot, hogy Isten hívta el erre a feladatra, és hogy vele lesz. Így imádkozott: „Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amiképpen mondottad, ímé egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz lesz, erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izraelt, amint mondottad.” Másnap reggel a gyapjú nedves volt, míg a föld száraz. De most kétely ébredt benne, mivel a gyapjú természeténél fogva magába szívja a nedvességet, ha egy kicsi is van a levegőben. A próbának egyértelműnek kell lennie. Ezért most azt kérte, hogy fordított legyen a jel, és közben esedezett, hogy Isten ne nehezteljen különleges óvatosságáért. Kívánsága teljesült. Ezen felbátorodva Gedeon kivezette csapatait, hogy megütközzön a betolakodókkal.(Pátriárkák és próféták)

   Istennek népéért véghez vitt csodáit a legegyszerűbben írja le a Biblia. Amikor az emberek teljesen az Úrnak szentelik magukat, akkor Ő felhasználja őket, hogy munkáját előrevigyék a földön. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden sikerünkért Istent illeti a dicsőség és a tisztelet, mert minden képesség és erő tőle származó ajándék.
  Az Úr a legvégsőkig megpróbálja azok hitét és bátorságát, akiket szolgálatában felelősséggel bízott meg. A látszat gyakran vészjósló, azonban Isten megerősíti a segítségre tett ígéretét, még ha ingadoznék is a hit. "Így szól az Úr" - ez legyen szilárd bizalmunk alapja, függetlenül az emberi okfejtésektől, vagy hogy egyes részletek lehetetlennek tűnnek.
  Gedeon és csapatának tapasztalata az egyszerűség és a hit leckéjét tanítja. A vezető, akit Isten kiválasztott, nem töltött be magas tisztséget Izraelben, nem volt fejedelem, lévita vagy pap. Azt gondolta magáról, hogy apja házában ő az utolsó. Az emberi tekintet nem őt választotta volna ki, de Isten látta Gedeonban a becsületességet és az erkölcsi bátorságot. Nem önmagában bízott, hanem kész volt az Úr tanítására figyelni és szándékát véghezvinni.
  Isten választása nem függ magas tisztségtől, nagy érdemtől vagy széles körű ismerettől. Az ilyen emberek gyakran büszkék és önelégültek, úgy érzik, hogy van illetékességük rendelkezni és véghezvinni terveiket az Úr tanácsa nélkül. Leszakadnak az igaz szőlőtőről és száraz, gyümölcstelen fonnyadt ággá válnak.
  Az Úr az emberi kérkedést szégyenné változtatja. De Ő sikeressé teszi a leggyengébb erőfeszítést, a nem sokat ígérő módszert is, ha az isteni útmutatás alapján alázattal és bizalommal indulnak el. (Signs of the Times, 1881. június 30.)

A kereszténység két nagy csoportja

 

"És láttam, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett, de az ő halálos sebe meggyógyíttatott; és csodálván, az egész föld követte a fenevadat.” (Jel 13,3) 

„A pápaság iránti mély hódolatában az Egyesült Államok nem lesz egyedül. Róma befolyása azokban az országokban, amelyek egyszer már elismerték hatalmát, még korántsem szűnt meg.” (A nagy küzdelem, 579. o., Korszakok nyomában, 514. o.)

„Az utolsó nagy összetűzésben a szombat különleges kérdéskör lesz az egész kereszténységben. Világi és vallási vezetők szövetkeznek majd, hogy kierőszakolják a vasárnap megünneplését, és minthogy a mérsékeltebb rendeletek kudarcot vallanak, kényszerítő törvényeket vezetnek be. Arra késztetnek, hogy azt a néhány embert, aki szembeszegül az egyházzal és az ország törvényeivel, nem szabad megtűrni… Az óvilág romanizmusa és az újvilág protestantizmusa hasonló eljárást követ azokkal szemben, akik tisztelik az isteni előírásokat.” (Spirit of Prophecy IV., 444–445. o.)

„Az ún. keresztény világ nagy és döntő események színtere lesz. Felelős tisztséget betöltő, hatalmat gyakorló férfiak a lelkiismeretet ellenőrzés alá vonó törvényeket adnak majd ki a pápaság példája nyomán. Babilon minden nemzetet megitat paráznasága haragborával. Minden nemzet részes lesz ebben (Jel 18,3–7).

A harmadik angyal üzenetének figyelmeztetése a jövendölésben úgy jelenik meg, mint amelyet hangos szóval hirdet az ég közepén repülő angyal, és ez majd felkelti a világ figyelmét (Jelenések 14. fejezet).

Ebben a küzdelemben az egész kereszténység két nagy csoportra oszlik: azokra, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét, és azokra, akik imádják a fenevadat és annak képét, s felveszik bélyegét. Noha az egyház és az állam egyesíti hatalmát, hogy azt is tegye »kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal« (Jel 13,16), hogy felvegyék a fenevad bélyegét, Isten népe mégsem veszi azt magára. A pátmoszi próféta látta őket, amint diadalt arattak a fenevadon, annak képén, bélyegén és nevének számán. Az üvegtengernél állnak, kezükben Isten hárfái, és éneklik Mózes és a Bárány énekét (Jel 15,2–3).” (A nagy küzdelem, 451. o., Korszakok nyomában, 401. o.) Maranatha

Akik a Teremtővel szállnak szembe

„A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király, olyanok, akik még birodalmat nem kaptak, de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk, erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják.” (Jel 17,12–13)

„Amint közeledünk a végső válsághoz, rendkívül fontos, hogy az Úr követői között összhang uralkodjék. A világ háborúkkal és ellenségeskedéssel van tele, mégis egyetlen vezető – a pápai hatalom – alatt egyesülnek majd a nemzetek, hogy Isten tanúi ellen fordulva a Teremtővel szálljanak szembe.” (Bizonyságtételek VII., 182. o., magyar kiadás: 127. o.)

„Mi adja Babilon uralmának erejét? A protestantizmus, amely azt vallja, hogy a Bárány természete és lelkülete lakik benne és a mennyel áll szövetségben, de valójában a sárkány hangján szól. Sötét hatalom mozgatja őt. (…)

Egy lesz a gondolatuk. Egyetemes szövetség jön létre, amely hatalmát és erejét a fenevadnak adja. Így nyilvánul meg ugyanaz az erőszakos elnyomó hatalom a vallásszabadság ellen – annak szabadsága ellen, hogy a lelkiismeretünk parancsa szerint imádjuk Istent –, mint amilyet a pápaság tanúsított, amikor a múltban üldözte azokat, akik vissza merték utasítani a római vallás szertartásait. 

Az utolsó napok küzdelmeiben Isten népével szemben összefognak az összes romlott hatalmak, amelyek elpártoltak Isten törvényétől. Ebben a harcban a negyedik parancsolat szombatja lesz a fő kérdés, mivel a törvény szerzője a szombat parancsában nevezi magát az egek és a Föld Teremtőjének.” (HNA Biblia-kommentár VII., 983. o., „A Te igéd igazság”, 251. o.)

„E két nagy tévedéssel – a lélek halhatatlanságával és a vasárnap szentségével – teszi Sátán csalásainak foglyává az embereket. Míg az előbbi a spiritizmus alapját rakja le, az utóbbi Rómával hozza közös nevezőre az embereket. Az Egyesült Államok protestánsai elsőként nyújtanak kezet a szakadékon át a spiritizmusnak; és átnyúlnak a mélység felett is, hogy a római hatalommal kezet fogjanak. E hármas szövetség hatására ez az ország követni fogja Rómát a lelkiismeret jogainak sárba tiprásában.” (A nagy küzdelem, 588. o., Korszakok nyomában, 523. o.) Maranatha