Harcba hívó beszéd

Ef. 6:10-20 Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. (11) Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. (12) Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. (13) Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. (14) Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, (15) sarut húzva lábatokra, készen a békesség evangéliuma hirdetésére. (16) Vegyétek fel mindezekhez a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (17) Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely Isten beszéde. (18) Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért; (19) és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, (20) amelynek követe vagyok bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. /RÚF/

Pál harcra szólít az Efezusi levél végén. Bátorítja a hívőket, hogy vegyék ki a részüket az egyház küzdelmében a gonosz ellen. (Ef 6:10-20) Átfogó buzdítással kezdi: „legyetek erősek az Úrban”. (Ef 6:10.) Ezt ismétli meg, amikor felhívja a hívőket, hogy „öltözzétek föl az Isten minden fegyverét”. (Ef 6:11). Felhívását egy határozott cél kiemelésével (hogy meg tudjanak állni az ördög ravaszságaival szemben, (Ef 6:11) és egy magyarázattal támasztja alá: a csatát a gonosz hatalmas, lelki seregei ellen vívják. (Ef 6:12) Az apostol ezek után részletesen újból harcra hív. A hívőknek fel kell ölteniük „az Istennek minden fegyverét” (Ef 6:13), tehát az övet, a mellvértet, a sarut, a pajzsot, a sisakot és a kardot is, mert csak így állhatnak meg szilárdan a csatában. (Ef 6:14-17). Felszólítja a már teljes felszerelésben lévő, csatára kész hívőket, hogy tegyenek úgy, mint a katonák az ókori csatatéren – imádkozzanak (Ef 6:18-20) Az apostol a katonai összetűzés és fegyverek szókészletével érzékelteti az egyház küldetését. Az Ószövetség harcra szólító buzdításait, csata előtti beszédeit visszhangozza. Ezt jelzi az első, átfogó parancsban: „legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében”. (Ef 6:10)

Izrael katonai sikere nem a fegyverei nagyobb erejében, vagy seregének létszámában rejlik. A győzelem kizárólag Isten jelenlététől és erejétől függ. A siker kulcsa nem az önmagukban való, hanem az Úr erejébe és gondviselésébe vetett szilárd bizalom volt. Pál bátran említi ezeket a témákat, hogy buzdítsa a hívőket: 

 1) tevékenyen vegyenek részt az egyház küldetésében; 

 2) figyeljenek a láthatatlan dimenziókra, amelyek hatással vannak az életükre és a bizonyságtételükre; 

 3) tudatosítsák magukban, hogy a siker érdekében szükségük van az isteni közbelépésre; 

 4) tartsák mindig szem előtt, mennyire fontos a hívők közötti egység és összetartás!

Mit jelent engedelmesnek lenni?

 

Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. (Efézus 5:21-22) De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben.Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; (Efézus 5:24-25) Ti szolgák, engedelmesek legyetek a ti test szerint való uraitoknak félelemmel és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, mint a Krisztusnak; (Efézus 6:5)

Egy kapcsolat egy céllal jön létre és egy kapcsolatban sok ember vesz részt. Ha egyedülállók lennénk, akkor is a törvény szerint járnánk el, hiszen mindenkinek a „vegyél, hogy adhass” törvény szerint kell működnie. De most, ha egy kapcsolatban vagyok, ha egy bizonyos helyzetben vagyok, kell lenni egy vezetési rend, egy ellátási rend, egy munkamegosztás.

Ezért mondja Pál az egyiknek, hogy „neked itt a helyed, neked amott”. Engedelmesnek lenni annyit jelent, hogy azonosulni a feladatommal. Ha Isten a gyomor szerepét adta nekem, nem akarok májjá válni, ha Isten szívnek teremtett nem akarok vese lenni. Ismerem az ellátóm függőségemet. Nem akarok nélküle semmit tenni és nem avatkozom bele a másik feladatába, tevékenységébe. Ezt jelenti az alárendeltség. A feleség legyen ilyen rendben alárendelt, abban az értelembe, hogy ne avatkozzunk bele egymás dolgába.

Ti gyermekek szót fogadjatok a ti szüleiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel). (Eféus 6,1-2) Engedelmeskedjetek tehát és tiszteljétek szüleiteket mondja Pál gyerekeknek, szülőknek pedig azt mondja, Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint. (Efézus 6:4) ne ingereljétek haragra a gyermekeket. A gyermekek lelkileg és testileg is függenek a szülőktől, már a nemzésüktő kezdve. Az anya méhéhez kapcsolódva 100-százalékban függ fizikailag és lelkileg is attól, amit az anya gondol és amiből táplálkozik. Ahogy nő a gyermek a fizikai függőség csökken, de a lelki függőség nő. Gyerekek és a szülők közti konfliktus pubertás korban jelentkezik és bizonyítja a kölcsönös függőséget. Tehát az, hogy gyermek függ a szülőktől az még elfogadható, de az hogy a szülő függ a gyermektől az teljesen abnormális.

Ezért Pál azt mondja „gyermekek próbáljatok függetlenek lenni szüleitektől ez azt jelenti hallgassatok rájuk” Nem tisztelheted őket, ha függsz tőlük. Ha a gyerek Istentől válik függővé, akkor tudja tisztelni szüleit, tud rájuk hallgatni, mert azt mondja „…az Úrban..” ez nem vak engedelmesség, a gyermek nem arra hivatott, hogy vak engedelmeséggel engedelmeskedjen szüleinek. Vak engedelmesség nem létezik! Csak az őrületben, a tévedésben létezik. Aki vak engedelmességet kér, az semmit sem értett meg Isten szeretetéből.

Aki elveszíti önuralmát bűnbe van, önkontroll az önuralom elvesztése bizonyítja, hogy bűnben vagyunk. Krisztus soha nem vesztette el az önuralmát. Aki igazságba van az tökéletes, aki nem veszti el önuralmát tökéletes. (Dr. Horst Müller)

Mit jelent fejnek lenni?

Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten. (1Kor. 11:3)

1Korintus 11:3-ban láttuk megírva Isten a Krisztus feje, Krisztus a férfi feje, a férfi az asszony feje, az asszony a gyermekek feje, és a gyermek a kutya feje, vagy főnöke. Mindannyian megértjük a törvény szerint a fejnek lenni azt jelenti, hogy ellátó, vagyis én hozom az erőt, én hozom a szeretetet ebben a kapcsolatban. A fej a szolgáltató, ezét Isten mindent biztosít, és mindenki ebből él, csak az fejnek az ellátónak nagyobb a felelősége az alatta lévőkért, mint annak, aki alatta van. Ezért kell megértenünk, ez egy működési rend, ahol mindenkinek megvan a helye a kapcsolatban.

Azt akarja Pál mondani, hogy amikor te vagy a fej, te a szolgáltató vagy, nem te vagy az úr, mert Isten nem diktátorként, zsarnokként uralja a világegyetemét, hadsereggel, erőszakkal, hanem az Ő ellátással uralja az univerzumát. A lélek úgy uralkodik a testen, hogy biztosítja az erőt, amelyre a testnek szüksége van ahhoz, hogy betölthesse a célját.

 Mit nem jelent fejnek leni: uralkodni, kényszeríteni, feltételeket szabni, megkövetelni az engedelmességet attól, aki alá van vetve neki. Ha ezt teszed akkor hazudsz, gonoszt szolgálod, nem Istent szolgálod. A fej ugyanis a Bibliában NEM arra lett teremtve, hogy uralkodjon, feltételeket szabjon, vagy engedelmességet követeljen. Mi azt akarjuk, hogy a gyerekek engedelmeskedjenek, de nem követeljük, nem erőltetjük. Mi azt akarjuk, hogy önként tegyék, azonosuljanak célunkkal. Tehát aki azt gondolja, hogy a fejnek kell uralkodnia, az nem értett meg semmit abból, amit Isten mondott a Bibliában és azt, hogy mit jelent fejnek lenni minden olyan kapcsolatban, amit Isten teremtett. (Dr. Horst Müller)

A kapcsolatok törvénye és rendje

 

A kapcsolatok törvényét és rendjét az emberi lélek számára fontos megérteni. Szeretetre lettünk teremtve és arra, amit teszünk szeretetből tegyük. Ez a szeretet Isten szava. Csak Tőle kell függnünk. Hozzá kell igazodnunk. mikor Jézus eljött, azt mondta nekünk. Szeressétek felebarátaitokat, de azt is mondja szeressétek ellenségeiteket. Miért? ...mert amit a másik gondol az az én testemben van az életre, vagy halálra vezető erővé válik. Ezért a törvény nagyon egyszerű! Ha a felebarátunka szeretjük azzal önmagunkat is szeretjük. Pál nagyon világosan elmondja, hogy ki szereti a feleségét önmagát is szereti. Aki szereti az ellenségét önmagát szereti. Így alkotta meg az Úr a Törvényt

Nem úgy van, mint ahogy ma mondják az emberek, hogy „szeretned kell magadat, hogy szeresd felebarátodat.” Nem!...ez a dolog megfordítása mivel a gonosz mindent megfordít, és ami csalárd csalárd a szívünk is megfordítja a dolgokat.

 Amikor a szeretek a gondolataim erőt adnak nekem, amikor bennünk a felebarátom iránti szeretet van. Mert minden, ami a lelkünkből jön, a testünkbe megy és mozgásba hozza a testet, és ha ott az Ige és az Isten szeretete van, akkor minden, ami kijön belőlünk kellemes. Jót gondolunk a felebarátunkról, nincsen problémáink a felebarátunkkal, és az életünkben erő és egészség van.

Hogy tanuljuk meg a törvényt! A felebaráti szeretet önmagunk iránti szeretet is. Minél jobban szeretek másokat annál jobban megy nekem! Ez az élet! Akit valami akadályoz abban, hogy szeressen az nem tud többé élni. Ezért akarja Pál ezt a törvényt világossá tenni számunkra útmutatásul szolgálni, hogy az asszonyt és mindenkit szeretni kell, a gyermekeinket és mindenkit szeretnünk kell, mert ha nem szeretnek megbetegszenek és meghalnak. (Dr. Horst Müller)

A próféciák világos útmutatása

 „De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.” (1Thess 5,4)

„Láttam, hogy Jézus mindaddig el nem hagyja a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek sorsa végleg el nem dőlt, vagy az örök életre, vagy a kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a Földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a főpapi munkát le nem teszi, és fel nem veszi az igazságszolgáltatás köntösét. Akkor kitölti elegyítetlen haragját mindazokra, akik elvetették igazságát. Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje különálló események, amelyek egymás után következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel, s még nem kezdődött el a legnagyobb nyomorúság ideje. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti az igazságszolgáltatás palástját, és megkezdődik a hét utolsó csapás.

Láttam, hogy a négy angyal mindaddig visszatartja a négy szelet, amíg Jézus be nem fejezi művét a szentélyben. A hét csapás felbőszíti a gonoszokat. Azzal vádolják az igazakat, hogy miattuk sújtják a Földet Isten ítéletei, s ha a világot megtisztíthatnák tőlük, akkor a csapások is megszűnnének. Rendelet jelenik meg, amely megparancsolja a szentek elpusztítását, akik emiatt éjjel-nappal segítségért könyörögnek majd az Úrhoz. Ez Jákób félelmének éjszakája. A szentek lelki gyötrelmükben az Úrhoz kiáltanak, és az Úr szava megmenti őket.” (Early Writings [Korai írások], 36–37. o., Tapasztalatok és látomások, 28–29. o.)

„Megváltónk, mielőtt keresztre feszítették, elmondta tanítványainak, hogy meg fogják ölni, de újra életre kel… De a tanítványok földi szabadságot, Róma igája alóli szabadulást vártak, és nem tudták elviselni azt a gondolatot, hogy az, akiben minden reményük összpontosult, megalázó halált szenvedjen… A próféciák nekünk is éppoly világosan mutatják a jövőt, miként Krisztus szavai a tanítványoknak. Az Ige tisztán feltárja a kegyelemidő lezárulásához kapcsolódó eseményeket, és azt, hogy miként kell a nyomorúság idejére felkészülnünk. De a tömegek nem értik ezeket a fontos igazságokat, mintha Isten ki sem nyilatkoztatta volna mindezt.” (A nagy küzdelem, 594. o., Korszakok nyomában, 528–529. o.) Maranatha