Időrendi táblázat (i.e. 1951 – 457)

(http://biblia.hu/az_oszovetseg_a_muveszetekben/idoren)

Időrendi táblázat (i.e. 1951 – 457)

Az ószövetségi kronológia alapja:

Gal. 3:17; I.Móz. 15:13; II.Móz. 12:40 és I.Kir. 6:1

Az ősatyák kora

1951	Ábrahám születése
1942	Sára születése
1876	Ábrahám elhívása
1851	Izsák születése
1815	Sára halála
1811	Izsák és Rebeka házassága
1791	Ézsaú és Jákób születése
1776	Ábrahám halála
1750-1580	Hikszosz-fáraók uralkodása Egyiptomban
1700	József születése
1683	Józsefet eladják testvérei
1670	A hét bő esztendő kezdete
1663	A hét szűk esztendő kezdete
1661	József testvéreinek látogatása
1661	Jákób és családja Egyiptomba költözik
1644	Jákób halála
1590	József halála
1661-1446	Izráel népe 215 évig tartózkodik Egyiptomban (Jákób odaérkezésétől a kivonulás időpontjáig)
1876-1446	Ábrahám elhívásától a kivonulásig tehát az ősatyák 430 esztendeig tartózkodtak Egyiptom és az akkori időben szintén egyiptomi fennhatóság alatt levő Kánaán földjén

Mózes kora

1526 körül	Mózes születése
1486	körül Menekülése Egyiptomból
1446	Visszatérése Egyiptomba
1446	Kivonulás Egyiptomból
1446-1406	Pusztai vándorlás
1406	Mózes halála
1406/5	Izráel népének honfoglalása
1400-1366	Békeidőszak Józsué és a vének alatt

A bírák kora

1366-1358	Nyolc éves elnyomás a mezopotámiai király alatt
1358	Otniel szabadítása, 40 éves nyugalom
1300	Ehud szabadítása a 18 éves moábita elnyomástól, 80 esztendős nyugalom
1253	Debóra és Bárák szabadítása, nyugalom 1227-ig
1213	Gedeon szabadítása a 7 éves midiánita elnyomás alól; Gedeon a bíró 1173-ig
1173-1170	Abimélek királysága Sikem felett
1170-1083	Tola, Jáir, Jefte, Ibsán, Elon és Abdon szabadítása és bíráskodása
1120	A filiszteus elnyomás kezdete
1105-1085	Sámson bíráskodása
1140-1100	Éli főpap és bíró
1100-1080	Sámuel 20 éves tanítói szolgálata
1081	A filiszteusok legyőzése Ében-Ézerben
1081-1050	Sámuel, Izráel utolsó bírája

Az egységes királyság

1050-1011	Saul királysága
1011-970	Dávid királysága
971-931	Salamon királysága
967/66 - 960/59	A jeruzsálemi templom építése

A megosztott királyság kora

I Z R Á E L			J Ú D A
Próféták	Királyok		Királyok		Próféták
Isten embere	931-910	I. Jeroboám	931-913	Roboám	Sémája
Ahija	910-909	Nádáb	913-911	Abija	Iddó Azáriás
	909-886	Baása	911-869	Asa	Obed
	886	Elah			Hanáni
	885-884	Zimri			Jéhu
	885-874	Omri			Jaháziel
Illés Mikeás	874-853	Akháb	872-848	Josafát	Eliézer
3 névtelen	853-852	Akházia	854-841	Jorám
	852-841	Jorám
Elizeus	841-814	Jéhu	841	Akházia
			841-835	Athália királyné
			835-796	Joás	Zakariás
	814-798	Joakház			Jóel(?)
Jónás	798-782	Joás	796-767	Amásia	2 névtelen
Hóseás	793-753	II. Jeroboám
Ámos			790-739	Uzziás (Azária)	Zakariás
	753-752	Zakariás
	752	Sallum
	752-742	Menáhem	750-736	Jótám	Ésaiás
	742-740	Pekája			Mikeás
	740-732	Pekah	735-715	Akház
Odéd	732-722	Hóseás	729-697	Ezékiás
	722	asszír hódítás
			697-641	Manassé	Habakuk
			641-639	Amon	Náhum(?)
			639-608	Jósiás	Jeremiás
			608	Joakház	Hulda
			608-597	Joákim	Sofóniás
			606/5	első fogolycsapat Babilóniába	Dániel
			597	Joákin második fogolycsapat	Ezékiel
			597-586	Sedékiás	Abdiás(?)
			586	Jeruzsálem teljes megsemmisítése
			606/5-536/5	a babiloni fogság
			536/5	Círusz rendelete
			519/8	Darius Histaspes rendelete
			457	Artaxerxes Longimanus rendelete	A hazatérés utáni próféták: Aggeus Zakariás Malakiás

Nabukodonozor álma az emberi történelem végéről

Dániel az első fogolycsapatokkal, i.e. 605-ben érkezett Babilonba, és körülbelül hetven éven át szolgált magasrangú hivatalnokként a királyi udvarban. Feddhetetlen jellemével, hitével az igaz Istent dicsőítette az idegenek között. Könyvében négy, az egész Föld történetét átfogó jövendölés található. Isten megbízásából azért írta le ezeket, hogy Isten hívő népe mindenkor tudja, hol tart a történelem, és megismerje az események isteni szemszögből való értékelését. E vázlatpróféciák egy adott időponttól egészen Jézus Krisztus második eljöveteléig és a Föld újjáteremtéséig mutatják be az emberi történelem fő vonulatait. 

Az első ilyen jövendölést Nabukodonozor babiloni király kapta Istentől, álom formájában (Dn. 2. fejezet), arra a kérdésére, hogy mi lesz az idők végén, „az utolsó napokban” (Dn. 2:28)? A királyt annyira megrázta az álom, hogy felébredve kiesett az emlékezetéből. Dániel próféta idézte fel neki ismét, értelmét is megadva.

Egy óriási, rettenetes arcú szoborban látta megtestesülni az emberi történelmet. Feje aranyból, válla, karja ezüstből, hasa, oldalai rézből, lábai vasból, lábujjai vas és agyag keverékéből voltak. Hatalmas méreteivel, fényességével és félelmetességével lenyűgözte a királyt. Ahogy szemlélte ezt a szoborkolosszust, kéz érintése nélkül leszakadt egy kő, ledöntötte azt lábáról, és darabokra zúzta, szétmorzsolta a szobrot. Majd felkapta a szél és elfújta, nyoma sem maradt. Az a kő pedig nagy heggyé lett és betöltötte az egész Földet (Dn. 2:28-35).

Az álom megfejtését is közölte a próféta a királlyal. Ezt mi most kiegészítjük a 7. fejezetben közölt, második vázlatpróféciával, ahol a fémek helyett vadállatok formájában jelentek meg az egymást követő hatalmak.

Az emberiség története, akárcsak a szobor arca, „rettenetes ábrázatú”. Híven tükrözi ez az arc a háborúk, hatalmi harcok szűnni nem akaró borzalmait. A fémek csökkenő értéke jelzi, hogy a technikai fejlődés ellenére az erkölcs és a vallásosság terén egyre mélyebbre süllyed az emberiség. De az agyaglábon álló történelem „nem emberi kéz” által fejeződik be. A leszakadó kő Jézus azonosítása szerint őt magát jelképezi (Mt. 21:42, 44; 7:24-25). Az ő második eljövetele zárja le a bűn történelmét! Egyedül az ő birodalma lesz örökkévaló!

Az addig egymást követő négy birodalom a következő: a babiloni – azon belül is Nabukodonozor uralkodása – az aranyfej. Jól jellemezte ez Babilont, ahol elképzelhetetlen bőségben volt az arany abban az időben. A hetedik fejezetben sasszárnyakkal ellátott oroszlánként jelenik meg, amely jellemző állata volt e területnek, és sokszor ábrázolták épületeiken. „Szárnyai kitépése”, és az oroszlánszívnek emberszívre cserélése ábrázolja hanyatlását, elerőtlenedését, amelyről (Belsazár lakomájánál) szólunk.

A következő fém az ezüstpénzt bevezető Médó-Perzsa Birodalom jelképe, amely leigázta Babilóniát – vadállat formája pedig a medve. Egyik oldaláról a másikra fordulása a perzsák médek fölé kerekedését, szájában a három borda három legjelentősebb hódítását jelenti. Telhetetlensége nyughatatlan terjeszkedési vágyát fejezte ki. Ez okozta vesztét: a görög városállamok összefogását ellenük.

A Hellén Birodalmat a réz, valamint a négyfejű, négyszárnyú párduc ábrázolta a két látomásban. A párducra jellemző gyorsasággal, elképesztő iramban döntötte meg Nagy Sándor a Perzsa Birodalmat, réz vértezetű falanxainak élén. A négy szárny és madárfej a birodalom négy részre szakadására utal. http://biblia.hu/az_oszovetseg_a_muveszetekben/nabukodonoz

A negyedik fém a vas, amely „fal, zúz és tapos”, jellemzi a vasfegyverzetű és vaserejű római hatalmat. Rettenetes, vasfogú vadállatként ábrázolja a 7. fejezet: különbözőnek mindegyiktől, amelyek előtte voltak.

A tíz lábujj, illetve a vadállat tíz szarva az európai utódállamokat jelenti, amelyek a Római Birodalomból alakultak ki, átörökítve annak számos elemét, de elvegyülve a népvándorláskor beáramló néptömegekkel (cserép), azok kultúrájával. A jövendölés szerint az idők végéig fennállnak. A római elem „vasként” máig fennmaradt az európai építészetben, művészetben, időszámításban, a nyelvekben, a római jogban, az ünnepekben (vasárnap, húsvét, karácsony eredete), az utakban stb. De továbbélése leginkább a vallás terén figyelhető meg:

„Róma nem tűnt el a föld színéről. A keresztény világ központjává fejlődött, és a pápák lettek a világbirodalmi hagyományok folytatói. Az 5. századtól kezdve Pontifex Maximus a címük, tehát ugyanaz, mint a római császároké, akik az államvallás főpapjai voltak.”

(Wolf Schneider: Városok Urtól utópiáig, részlet)

Rembrandt a Dániel 7. fejezetben leírt vadállatokat ábrázolta, amelyeknek azonban csak „ideig-óráig tartó élet adatik” (Dn. 7:12). Az örökkétartó hatalom isteni alapítású és nem az önzés-érdek, hanem a szeretet-szolgálat pillérein épül. Ennek eljövetelét azonban az ítélet előzi meg. A rézkarc felső részén láthatjuk, amint az „Emberfia” (Jézus Krisztus) a mennyei Atyához járul, és ő „ad neki hatalmat, dicsőséget és országot..., és az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik...” (Dn. 7:14)   (http://biblia.hu/az_oszovetseg_a_muveszetekben/nabukodonoz)

Az igazak feltámadása

 „Megelevenednek halottaid, és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa 26,19) 

„A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen felgöngyölödik, a föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből.  A föld rázkódása, a villámok cikázása és az ég zengése közepette hívja elő Isten Fia az alvó szenteket. Kezét az ég felé emeli, és az igazak sírjára tekintve kiáltja: »Ébredjetek, ébredjetek, ébredjetek, ti, akik alusztok a porban, és keljetek fel!« A halottak mindenütt meghallják ezt a hangot, és akik hallják – minden nemzetségből, ágazatból, nyelvből és népből, mérhetetlen sokan –, életre kelnek. A halál tömlöcéből lépnek elő, hervadhatatlan dicsőségben. Lépésük zajától zeng a föld. »Halál! Hol a te fullánkod? Pokol? Hol a te diadalmad?« – kiáltják (1Kor 15,55). Az élő igazak és a feltámadt szentek hangja boldog győzelmi kiáltásban olvad össze.

Az igazak az örök ifjúság frissességével és elevenségével támadnak fel… A halandó, romlandó test, amelyet eltorzított és beszennyezett a bűn, ekkor tökéletes, szép és halhatatlan lesz. Minden fogyatékosság és rútság a sírban marad.

Az élő igazak »nagy hirtelen, egy szempillantásban« elváltoznak. Isten szava nyomán megdicsőülnek; Isten halhatatlanná teszi őket, és a feltámadt szentekkel együtt elragadja őket az Úr elé a levegőbe. Az angyalok »egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, a föld egyik végétől a másik végéig«.” (A nagy küzdelem, 641., 644–645. o., Korszakok nyomában, 570–573. o.) 

„Amikor a kicsiny gyermekek előjönnek a halhatatlanságra porágyukból, azonnal anyjuk karjába repülnek.” (Selected Messages II., 260. o., Szemelvények Ellen G. White írásaiból II., 241. o.)

„Barátok, akiket régen elszakított egymástól a halál, újra találkoznak, hogy soha többé el ne váljanak. Most boldogan énekelve együtt emelkednek fel Isten városába.” (A nagy küzdelem, 645. o., Korszakok nyomában, 573. o.) Maranatha

A feltámadás titkai

 

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll… Akit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek énbennem.” (Jób 19,25. 27)

„A feltámadáskor megőrizzük személyiségünket, jellemünket, noha nem ugyanazokból az anyagi
részecskékből épül fel a testünk, ahogy a sírba szálltunk. Isten csodálatos művei titkok számunkra. Az ember lelke, jelleme Istennél õriztetik meg. Isten a maga idejében előhívja a halottakat, hogy ismét az élet leheletét adja nekik, és élettel ruházza fel a száraz csontokat. Ugyanaz az alak jön elő, de minden betegségtől és hibától mentesen. Ismét él, s ugyanazokat a személyiségjegyeket hordozza, így a barát megismeri majd a barátot. Nincs olyan isteni törvény a természetben, amely megmutatja, hogyan adja vissza Isten az anyagnak ugyanazokat az azonosító részecskéit, amelyek a halál előtt a testet alkották. Isten az igazaknak testet ad, olyat, amely Neki tetszik.

Pál mindezt a földbe vetett maggal szemlélteti. Az elültetett mag elbomlik, de új mag jön elő. A gabonaszemben levő természetes anyag, amely elbomlik, sohasem olyannak kel ki, mint amilyen előtte volt, de Isten testet ad neki, amilyen Neki tetszik. Sokkal finomabb anyagból lesz az emberi test, mert ez új teremtés. Elvettetett a természetes test, és feltámadt a lelki test.” (HNA Biblia-kommentár VI., 1092. o.) 

„A hívő meghalhat, ahogyan Krisztus meghalt, de a Megváltó élete benne van. Élete elrejtetett Krisztussal Istenben. »Eljöttem, hogy életük legyen – mondta Jézus –, és hogy bővelkedhessenek.« A hívők eggyé tétetnek Vele a jelenlegi életben, hogy egyek legyenek Vele az örökkévalóságon át…Az utolsó napon feltámasztja őket mint önmaga részét… Krisztus eggyé válik velünk, hogy mi is eggyé lehessünk Vele az istenségben.” (Review and Herald, 1901. június 18.) Maranatha

Laudate Deum - Az új világrend és a vasárnapi törvények előszele