Az irgalmas samaritánus

A világban rengetegen éheznek, szükségben élnek, hátrányosan megkülönböztetnek sokakat. Mi megtehetjük a részünket, még ha ez cseppnek tűnik is a tengerben. Nem fogjuk tudni megoldani a világ minden baját Jézus visszatérése előtt, de nem is arra hívott el Isten. Amíg várjuk Urunkat, feladatunk olyan egyszerű lehet, hogy segítünk valakinek, akiknek nem jut elég étel, vagy egy gyülekezeti tagnak, aki igazságtalansággal vagy fanatizmussal szembesül – ami a mai világban is valóságos probléma. „»Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól« (Jak 1:27). Krisztus ilyen gyümölcsöket vár el tőlünk: kedves szavak, jótékonyság, a szegényekért, a rászorulókért és a szenvedőkért végzett jó cselekedetek. Amikor együttérzünk a csüggedéssel és bánattal terhelt szívűekkel, amikor kezünk ad a rászorulóknak, a mezíteleneket felöltöztetjük, az idegent befogadjuk a házunkba és a szívünkbe, az angyalok egészen közel jönnek… Az igazságosság, az irgalom és a jóindulat minden cselekedete dallamot csendít fel a mennyben. Az Atya a trónjáról figyeli azokat, akik az irgalmasság e cselekedeteit véghezviszik, és a legdrágább kincsei közé sorolja őket. »És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik« (Mal 3:17). Úgy értékel minden irgalmas cselekedetet a rászorulók, szenvedők iránt, mintha Jézusnak tették volna. Amikor segíted a szegényeket, együttérzel a nyomorgókkal és elnyomottakkal és könyörülsz az árvákon, közelebb kerülsz Jézushoz.” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 2. köt. 25./old.) 

 White idézet: Felhívás magasabb rendű életre 

 Pál azután bensőséges szavakkal, amelyek azóta is mind a mai napig, férfiakat és nőket lelkesítettek és bátorítottak, tárta fel annak a mély szeretetnek fontosságát, amelyet Jézus követőinek is ápolniuk kell: „Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincs én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.” (1Kor.13:1-3) 

Bármilyen hangzatos is hitvallomásunk, mégsem vagyunk Jézus őszinte tanítványai, ha szívünk nincs telve Isten és embertársaink iránti szeretettel. Még ha volna is nagy hitünk és hatalmunk csodák művelésére, de hitünk szeretet nélkül, teljesen értéktelen lenne. És ha még olyan bőkezű adakozók volnánk is, esetleg minden vagyonunkat elajándékoznánk a szegények táplálására, mindez értéktelen volna Isten előtt, ha nem a tiszta szeretet az indítórugónk. És ha buzgóságunkban mártírhalált szenvednénk is, de nem szeretetből, akkor Isten csak úgy tekintene, mint elvakult rajongót vagy becsvágyó képmutatót.

„A szeretet hosszútörő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” (1Kor. 13:4) A legtisztább öröm a legmélyebb alázatból fakad. A legerősebb és legnemesebb jellemek a türelem, a szeretet és Isten akaratának talapzatán épülnek. 

  A szeretet „nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt” (1Kor. 13:5). Az olyan szeretet, amilyen Krisztusban élt, mások cselekedeteit és eljárását jóindulattal ítéli meg. Mások hibáit szükségtelenül nem állítja pellengérre, nem hallgat meg szívesen rágalmakat, hanem inkább igyekszik mások jó tulajdonságaira emlékeztetni. A szeretet „nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél és mindent eltűr.” Ez a szeretet „soha el nem fogy”. (1Kor. 13: 6-8) Sohasem vesztheti értékét; hiszen mennyei tulajdonság. Aki ezzel rendelkezik, mint értékes kinccsel fog áthaladni Isten városának kapuján. 

  „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” (1Kor. 13:13)

A szent kenyerek asztala

 Az asztalt és annak rúdjait, és minden edényét, és a szent kenyerekhez valókat. (2Móz 35,13) Mert sátor építtetett, az első, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek. (Zsid 9,2) Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. Én vagyok az életnek kenyere. Jn.6,33,35,48

A mennyei templom, amelyben Jézus értünk szolgál, az a csodálatos eredeti, amelynek a Mózes által épített templom csak másolata volt. Isten a földi templom építőit megáldotta Lelkével. Az a művészi képesség, amelyről az építkezés során bizonyságot tettek, mennyei bölcsesség megnyilatkozása volt. A falak úgy néztek ki, mintha tömör aranyból készültek volna. Minden irányba visszaverték az arany gyertyatartó hét lámpájának fényét. A szent kenyerek asztala és a füstölő oltár fényes aranyként csillogott. A mennyezet díszes kárpitja, amelybe kék, bíborszínű és skarlátvörös angyalokat hímeztek, növelte a látvány szépségét. A második függönyön túl volt a szent sekina – Isten dicsőségének látható megmutatkozása –, amely elé csak a főpap léphetett be úgy, hogy életben is maradt

A szentélyben, a déli oldalon volt a gyertyatartó, amelynek hét lámpája éjjel és nappal világított. Az északi oldalon állt a szent kenyerek asztala. A szentélyt és a szentek szentjét elválasztó függöny előtt volt az arany füstölő oltár, amelyről az illatfelhő Izrael imájával együtt naponként felszállt Isten elé.

Az első helyiségben, vagyis a szent helyen volt a szent kenyerek asztala, a gyertyatartó és a tömjénezés oltára. A szent kenyerek asztala az északi oldalon állott. Ezt az asztalt díszes koronájával együtt tiszta arannyal vonták be. A papoknak erre az asztalra minden szombaton tizenkét kenyeret kellet helyezni két sorban elrendezve és tömjénnel meghintve. Azokat a kenyereket, amelyeket elvettek az asztalról - mivel szent kenyereknek számítottak - a papoknak kellett megenniük. Délen helyezték el a hétágú gyertyatartót a hét lámpájával együtt. Karjait választékosan kidolgozott virágmintákkal díszítették. Ezek a virágminták a liliomokhoz hasonlítottak. Az egész gyertyatartó egy darab tömör aranyból készült. Mivel a sátornak nem voltak ablakai, a lámpákat sohasem oltották ki egyszerre ugyanazon időben. Éjjel és nappal állandóan árasztották világosságukat. A kárpit előtt, - amely elválasztotta a szent helyet, a szentélyt a szentek-szentjétől, a legszentebb helyiségtől, az Isten közvetlen jelenlétének helyétől - állott a tömjénezés aranyból készített oltára. Ezen az oltáron a papnak minden reggel és este tömjént kellett elégetnie. Ennek az oltárnak a szarvait a bűnért való áldozat vérével kenték meg, az engesztelés nagy napján pedig az egész oltárt meghintették vérrel. Ezen az oltáron a tüzet maga Isten gyújtotta meg, és ezt a tüzet gondosan ápolták. Éjjel és nappal a szent tömjén töltötte be illatával a szent helyiségeket és a sátor körüli külső térséget is.

A szent kenyeret mindig áldozatként tartották az Úr előtt. Így a naponkénti áldozatnak volt a része. A szentély asztalára kitett kenyeret szent kenyérnek vagy "a jelenlét kenyerének" nevezték, mivel mindig az Úr arca előtt volt. Az ember Istentől való függőségének az elismerése volt úgy testi, mint lelki táplálék tekintetében, amelyet csak Krisztus közbenjárására kaphat meg az ember. A manna is és a szent kenyér is Krisztusra mutatott, az "élő kenyérre", aki mindig Isten jelenlétében van érettünk. Maga Krisztus mondta: "Én vagyok az életnek kenyere [...] amely a mennyből szállott alá" (Jn 6:48-50). A kenyerekre tömjént tettek. Amikor a szent kenyeret minden szombaton elvitték az asztalról, hogy frisset tegyenek fel, a rajta lévő tömjént elégették az oltáron Isten előtt emlékeztetőül. (E.G.W. írásaiból)

A hétkarú gyertyatartó

 2Móz 25;31- Csinálj gyertyatartót is tiszta aranyból; vert aranyból készüljön a gyertyatartó; annak szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek. Hat ág jőjjön ki oldalaiból; három gyertyatartó-ág az egyik oldalból, és három gyertyatartó-ág a másik oldalból. A gyertyatartón pedig négy mandolavirág formájú csésze legyen, gombjaival és virágaival. A világító gyertyatartót és a hozzá való eszközöket, mécseit, és világító olajt. 4Móz 8;3 És úgy cselekedék Áron, és úgy raká fel mécseit, hogy a gyertyatartónak ellenébe tegyenek világosságot, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

 A Bibliában a gyertyatartót Isten jelenlétének, kinyilatkoztatásának és igazságának szimbólumaként használják. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben a gyertyatartó képei mély lelki jelentést hordoznak a hívők számára.

 Az Újszövetség Jézus Krisztust a világ igazi világosságaként ábrázolja. A gyertyatartó szimbolika Krisztusra mutat rá, mint a sötétben világító fényre. A Krisztusban hívők arra is elhívást kapnak, hogy világosságnak, igazságnak, kinyilatkoztatásnak és Isten jelenlétének sugározzák mások számára.

 Mikor Isten parancsolatot adott Mózesnek, hogy szent sátrat készítsen, Salamonnak a jeruzsálemi templom építsen és az épületében a hétkarú gyertyatartót a templom közepébe kellett elhelyezni. A hétkarú gyertyatartó biztosította a világosságot. Jézus mit mondott? Ján 8;12 ”Én vagyok a világ világossága”.

 Jézus örök időktől előtte nem vállalta volna a helyettesítést az emberért, ha az ember szembefordul a szeretet törvényével akkor az Isten az ember helyébe áll, a bűnnek a végső következményét magára veszi, és önmaga hal meg a tőle eltávolodott teremtményéért. A hétkarú gyertyatartó az eljövendő Messiást, Megváltót, a Jézus Krisztust jelképezte, aki ha nem hozta volna meg az áldozatát, ha nem vette volna magára a világ bűneit, senkinek semmi reménye nem lehetne az életben sem, az örök életre sem.

Krisztus parancsolta az apostolnak, hogy írja meg mindazt, amit kinyilatkoztat előtte. „Amit látsz, írd meg könyvben” – szólt – „és küldd el a hét gyülekezetnek, mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiceában… Én vagyok az Élő; pedig halott valék és ímé élek örökkön örökké... Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek; a hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala; és amely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet” (Jel. 1:11, 18–20)

Amely hét gyülekezet láttál, az hét gyülekezet. – A hét gyülekezet nevének jelentősége jelképes. Jellemzi a keresztény korszak különböző szakaiban az egyház állapotát. A hetes szám teljességet jelent; szimbolizálja, hogy az üzenet az idők végéig tart. A felsorolt jelképek pedig a gyülekezet belső állapotát szemléltetik a világtörténelem különböző korszakaiban. 

 

A Szentírás az embernek magyarázata jelképekben

Isten hajdan Izráelt választotta ki, hogy általa kinyilvánítsa jellemét az emberiségnek, és hogy a világ üdvforrásává váljék. Rájuk bízta beszédének és akaratának kinyilatkoztatását. Már Izráel történelmének kezdetén ködös homályba veszett az istenismeret, a világ népeinek sok bűnös szokása miatt. Egykor ismerték Őt, de „nem mint Istent dicsőítették, sem néki hálákat nem adtak; hanem okoskodásaikban hiábavalókká lettek és az ő balgatag szívök megsötétedett.” (Rm. 1:21) Isten azonban nagy kegyelme folytán nem vetett véget életüknek, hanem alkalmat akart nekik adni, hogy kiválasztott népe által Vele újból megismerkedjenek. Az áldozati szertartások rendszere Krisztust mutatta be és magasztalta fel minden nép előtt, hogy akik Reá tekintenek, életet nyerjenek. Krisztus volt a zsidó szertartások alapzata. Az előrevetített jelképek rendszere tömören az egész evangéliumot foglalta magában; szemléltetés volt, amelyben a megváltás ígéretei egyesültek.

Az ember elhaladhat a földbe rejtett kincs felett. Ha pedig elfárad, le is ülhet pihenni a fa alá, mit sem tudva a gyökerénél elrejtett vagyonról. Ez történt a zsidókkal. Isten mint aranykincset bízta a héberekre az igazságot. Krisztus maga hozta létre a zsidó üdvrendet, amely a menny pecsétjét hordta magán. A megváltás nagy igazságai előképek és jelképek mögé rejtőztek. Amikor pedig Krisztus eljött, a zsidók nem ismerték fel azt, akire a szimbólumok mutattak. Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot. A szent iratok lelki mondanivalója elveszett. Nyitva állt előttük az ismeretek kincsestára, de ők mit sem tudtak róla.

A második parancsolat tiltja a képek imádását, azonban Isten maga is képek és jelképek által tanította prófétáit azokra a leckékre, melyeket tovább kellett adniuk a népnek, és amelyek így jobban érthetőek voltak, mint bármilyen más formában. Képeken keresztül szólította meg az értelmet. Dániel és János jelképeken keresztül látta meg a profetikus történelmet. Ezeket a jelképeket egyszerűen táblákra kellett írni, hogy az olvasó megérthesse azokat.

A hét gyülekezet nevének jelentősége jelképes. Jellemzi a keresztény korszak különböző szakaszaiban az egyház állapotát. A hetes szám teljességet jelent; szimbolizálja, hogy az üzenet az idők végéig tart. A felsorolt jelképek pedig a gyülekezet belső állapotát szemléltetik a világtörténelem különböző korszakaiban. (EGWírásai)

A bibliában lévő négy lovas; Jelenések könyve 6-fejezet

És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.

2

És látám, és ímé egy fehér ló, és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.

3

És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd.

4

És előjőve egy másik, veres ló, és aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.

5

És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében.

6

És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely ezt mondja vala: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.

7

És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, amely ezt mondja vala: Jőjj és lásd.

8

És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.

9

És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.

10

És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?

A négy első pecsét és a lovasok 

1. A látomás első négy szakasza kettőshelyszínű. A mennyből indul, és a földön teljesedik. 

A pecséteket a Bárány töri fel, de a négy lelkes lény parancsa indítja útnak a lovasokat. „Jöjj” (vagy: „indulj”).

 Nem Jánosnak szól, az eseményeket indítja útnak. Mivel a tekercs kívül belül be van pecsételve először csak a kívül lévő rész látható. A belső tartalom csak a hetedik pecsét felbontása után

2. Négy lovas, a győzelemtől a halál felbomlásáig. 

A lovak színe: fehér,  ---   tűzvörös,  ---    fekete, ---  fakó sárga

A lovak célja: győzelem, elvegye a békességet, --- halál pokol,

 Attribútuma: íj és korona, -  nagy kard,- mérleg,  --- kard,

Esemény: győzött,- öldössék egymást,- egy szózat a mennyből,- hatalom éhség, döghalál, vadak

3. A látomás képnyelve 

 •A ló a harc, a háború jele. A lovasok fegyvert viselnek. Történeti aktualitás: pártus lovasok négyes járőrözése.

  •A lovak színe. A színek égtájakat is jelképeztek: Észak –fekete, Nyugat - fehér, Kelet – vörös, Dél – fakó sárga 

 •Mérleg. A mérleg csillagkép jegyében álló esztendőket nyomorúságosnak tartották. Rossz a gabonatermés, de az olaj és a bortermés jó.

 •A mérce- egy napi fejadagja volt az embernek. A Halál és a Pokol a tömeges pestishalálra, járványra utalnak. 

4. A képsor magyarázata A hét gyülekezettel való azonosítás – erőltetett. Mivel nem eseménytörténetet, hanem üdvösségtörténetet tár elénk a Jelenések könyve óvakodni kell az önkényes történeti azonosításoktól.

 •A megoldás útja: a könyv szerkezetéből kell kiindulni. • A hét pecsét feltörése, Isten földi ítélete (6:1-8,1) párhuzamos Isten mennyei ítéletének hét jelenetével (19:1-2:15).

 • A hét pecsét feltörésének belső rendje párhuzamos a hét trombitáról szóló látomással. Itt is az első négy trombita egy egységet alkot és a hatodik trombita után itt is van egy közbevetés (7:1-17. és 10:1-11:14).

 •Úgy tűnik a szerkezet alapján, hogy Isten ítéletének két szempontból történő bemutatását látjuk itt. A pecsétek az egyház belső helyzetét, míg a trombiták a világ sorsát mutatják be. A könyv szerkezetében párhuzamosa (15:5-18:24) is világtávlatú: a hét csapás és Babilon bukása.

•Jelenések könyvének kulcsa az Ószövetség. Ez a képsor Zakariás két próféciájára épül. Zak 1:7-15. 6:1-8. Zakariásnál a négy különböző lovaktól húzott kocsi Isten ítéletét, haragját jelképezi. Amikor János látomásában elindulnak a lovasok, eljött Zakariás látomásának beteljesedése.

•A fehér ló problémája. A hagyományos magyarázat Fiorei Joachim1 óta az ősegyházzal azonosítja Jel 19:11-16 alapján, ahol a fehér lovon ülő valóban a diadalmasan visszatérő Jézus Krisztus. Ez az evangélim diadalútja (Mt 24:14. Mk 13:16), amit Jézus nem lovon erővel, hatalommal végez.

• A négy lovas egy egységet alkot küldetésük is egységes kell, hogy legyen

•Jel 19:11-16 a győztesen visszatérő Jézus ez az egyháztörténet elejére nem illik.

• Lehet, hogy ez a ló a Krisztusnak látszó hamis Krisztust jelenti, szembeállítva 19:11-el. Jel 13 az Antikrisztus krisztusszerű vonásait hangsúlyozza. Ő a nagy hitető.

• A négy lovas megértésénél figyelnünk kell a szakasz újszövetségi párhuzamára: Jézus nagy eschatológiai beszédére (Mt 24:4-12 Mk 13:5- 8. Lk 21:8-19) ahol Sátán hitetésének hét alkalmáról van szó. Az első négy itt is a hitetés külső alkalmairól szól.

• A hamis krisztusok megjelenése – a fehér ló (Mt 24:5)

• Háborúk, háborúk hírei – veres ló. Ha Isten törvényes jogrendje (mispát) sérül, akkor eltűnik a békesség (salom) (Mt 24:6)

 • Anarchia: mindenki-mindenki ellen (Mt 24:7). Az élet lehetőségei nehezednek meg.

• A pusztulás – a fakó sárga ló (Mt 24:8). Összefoglalja az előző négy lovas munkáját.

Tanulságok 1. Jézus, „a mi lesz ezután”-ra prófétai választ ad. Számolni kell a Hitető időszakos győzelmével. A fehér lótól a felbomló, rothadó sárgáig. Az evangélium terjesztésének hatalmától a felbomló hullaszerű, intézménnyé silányult egyházig.

2. A Jelenések könyvének ez a látomássora az egyház felbomlásával, a misszió csődjével foglalkozik. Aki erőszakkal akarja Jézust trónra ültetni az a Halál és a Pokol foglya lesz.

3. Ha a gyülekezet élő organizmusából hatalmi szervezet lesz, akkor a Halál, a felbomlás erői jutnak diadalra.

 4. Isten soha nem engedi meg, hogy népe táplálék nélkül maradjon. A bort és az olajat ne bántsd.