MIÉRT NEM ELÉG A TÖRVÉNY?

 

Sajnos sokan gondolják azt, hogy ha eleget tesznek a világ és Isten törvényének is, akkor élhetnek egy kiengyensúlyozott, boldognak mondható, értelmes és egy olyan veszélyektől megkimélt életet, amit mi magunk generálunk... Igen, ez a világban járható útnak mondható és mindaddig működik is, amíg minden külső tényező rendben van vagy csak addig, amíg emberi erőt meg nem haladó csapás ér minket(, mert fizet a biztosító, mert a család segít a bajban, mert egy barátomnál találok munkát...)

E világi élet, viszont tartogat mindannyiunk számára olyan, előre ki nem számítható csapást, amit nem tudunk pénzzel, kapcsolatokkal, ügyeskedéssel, bármilyen emberi fortéllyal elsimítani és sokszor ez a szakadás, becsapódás a Szentlélek nélkül élő ember vesztét okozhatja...most kijelentem, hogy szükségtelenül!

Mielőtt elmesélnék egy szomorú történetet, muszáj elmondanom azt, hogy azok, akik csupán a törvényeket tartják be, azok a tőlük függetlenül bekövetkező fájdalmas csapásokkor mindig elsőként kérdezik meg: "Uram, miért kapom én ezt, mikor minden napomat Veled élem, Neked gyűjtök, Téged szolgállak, Érted élek? Miért, Uram?

Az ember hajlamos elfelejteni, hogy ennek a világnak a fejedelme Sátán!

Hiába tartod be a KRESZ minden pontját, ha a melletted haladó kamionos pont akkor alszik el, mikor már nincs időd reagálni és a szalagkorláthoz csap.

Hiába volt minden lehetőséged adott ahhoz, hogy 2019-ben egy nagyobb horderejű turisztikai befektetésbe kezdj, mikor egy év múlva a COVID minden számításod keresztbe húzta és a nyakadba szakadt több milliós hitel földönfutóvá tett...

Sorolhatnám reggelig azokat a példákat, mikor az ember, a törvények betartása mellett is borzalmas csapásokat él át.

Talán Jób példája a legszörnyűbb ezirányú tanítás számunkra. Minden szabályt betartott, mégis mindent elvesztett! "Az Úr adta, az Úr vette el..."

A Törvény kordában tartja az életedet, de nem igazít meg! Ahhoz újjá kell születni!

Szörnyű ezt kimondani, de a zsidók pont ebbe a hibába estek és azóta mindenki, aki megmarad a "Szemet szemért, fogat fogért" törvényében vagy "Amilyen az Adjon Isten, olyan a fogadj Isten!"

Ez a hozzáállás sosem vezet Isten országába...

A megigért példám a következő: Egy kedves hívő ismerősöm váratlanul egy súlyos tragédiát élt át. Férje, minden előjel nélkül, 53 évesen agyvérzést kapott és sajnos bele is halt. A feleség olyan csapást élt át, melyet nem tudott enyhíteni a család szeretete, a barátok támogatása, az addig "működő" Istenbe vetett hite... Mivel nem volt képes feldolgozni egyedül, orvosi segítséget kért, antidepresszánsokat szedett, ami eléggé eltorzította a személyiségét, majd titokban inni kezdett és pár év leépülés után meg is halt. Sátán elérte a célját...

Ha nem vagy képes Jézusra nézni a viharban, akkor süllyedni kezdesz és ha akkor sem fogod meg a kezét, akkor belefulladhatsz a Sátán szította tengeri viharba... Adventisták: Imre Bán

   ·

Otthon, az új Jeruzsálemben

 „Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és népét örömmé.” (Ésa 65,18)

„Az új Jeruzsálem, a megdicsőült új Föld fővárosa »ékes korona… az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén«. »Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz.« »A népek az ő világosságában fognak járni és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.« Ezt mondja az Úr: »Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel.« (Ésa 62,3; Jel 21,11. 24; Ésa 65,9) 

Isten városában nem lesz éjszaka. Nem lesz szükségünk pihenésre. Senki nem fárad el Isten szolgálatában, sem nevének dicsőítésében. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. »És nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra, mert az Úr Isten világosítja meg őket.« (Jel 22,5) A nap fényét fölöslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig túlszárnyalja a déli verőfényt. A Szent várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel árasztja el. A megváltottak az örök nappal világosságában fognak járni.” (A nagy küzdelem, 676–677. o., Korszakok nyomában, 600. o.)

„Templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.” (Jel. 21:22) Isten népének abban a kiváltságban lesz része, hogy szabadon érintkezhet az Atyával és a Fiúval. „Most tükör által homályosan látunk.” (I. Kor. 13:12) Most Istenről csak annyit tudhatunk, amennyit az emberekkel való eljárásai és a természet dolgai visszatükröznek belőle. De majd színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk fénytompító fátyol. Közelében leszünk, és nézhetjük arcának dicsőségét. 

„Ott úgy ismerünk majd, ahogy mi megismertettünk (1Kor 13,12). A szeretet, az együttérzés, amelyet Isten plántált a lélekbe, majd a legigazabban és legédesebben nyilvánul meg. A tiszta társalgás a szent lényekkel, a harmonikus élet az áldott angyalokkal és minden korok hűségeseivel, a szent testvériség és közösség, amely összeköti az egész családot égen és földön – e sok csodálatos tapasztalat vár a megváltottakra.” (Education [Nevelés], 306. o.) Maranatha

A helyreállított Édenkert

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.” (Jel 2,7)

„Az Éden még sokáig itt volt a Földön, miután az embert száműzték e csodálatos kertből (1Móz 4,16). Az elbukott emberiség még hosszú ideig láthatta ártatlansága otthonát, amelynek bejáratát angyalok vigyázták. A Paradicsom kérubok őrizte kapujánál Isten dicsősége nyilatkozott meg. Ide járultak Ádám és fiai Isten imádására, itt újították meg engedelmességi fogadalmukat a törvény iránt, amelynek megszegése miatt el kellett hagyniuk Édent. Amikor az istentelenség áradata végigsöpört a Földön, s az emberek gonoszsága a világ vízözön általi pusztulását okozta, akkor a kéz, amely plántálta, visszavette a földről Édent. De a végső helyreállítás idején, amikor Isten »új eget és új földet« (Jel 21,1) teremt, ismét helyére kerül, dicsőségesebben és ékesebben, mint kezdetben volt. 

Akkor azok, akik megtartották Isten törvényeit, örvendezhetnek a halhatatlanságnak az élet fája alatt, és a bűntelen világok lakói végtelen korszakokon át szemlélik majd e pompás kert példáján Isten teremtésének tökéletes művét, amelyet a bűn átka nem érintett – láthatják, mi lett volna az egész földből, ha az ember megvalósította volna a Teremtő dicsőséges tervét.” (Pátriárkák és próféták, 62. o., magyar kiadás: 38. o.)

„Ádám elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlansága és boldogsága idején ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Megérti, hogy valóság az, amit lát: ez a kert valóban a helyreállított Éden, amely pompásabb, mint amikor elveszítette. (…)

A rég elvesztett Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei az Úrnak, a mi Istenünknek ékességét viselik, s testben, lélekben, értelemben Uruk szépségét fogják tükrözni. Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!” (A nagy küzdelem, 648., 645. o., Korszakok nyomában, 576., 573. o.) Maranatha

A megváltottak öröksége

 „Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.” (Ésa 32,18)

„A Biblia hazának nevezi a szentek örökségét (Zsid 11,14–16). Ott a mennyei Pásztor élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és leveleivel a népeknek szolgál. Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. A szélesen elterülő síkságok gyönyörű dombokkal váltakoznak. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál.

Ott »örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul, mint őszike… A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtusz nevekedik… Lakozik a farkas a báránnyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik… és egy kisgyermek őrzi azokat… Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségemnek hegyén« (Ésa 35,1; 55,13; 11,6. 9).” (A nagy küzdelem, 675–676. o., Korszakok nyomában, 599–600. o.) 

„Az embert Isten visszahelyezi elveszett birodalmába, és az alacsonyabb rendű lények majd ismét elismerik hatalmát, az ádáz megszelídül és a félénk bizalomteljes lesz. (…)

Az édeni életet élik majd ott, a kertben és a mezőn. »Házakat építnek és bennük lakoznak, szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.« (Ésa 65,21–22)” (Education [Nevelés], 304., 33–34. o.) (Maranatha)

Nincs többé halál!

„Isten eltöröl minden könnyet a szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4)

„Amint belépünk Isten országába, az örökkévalóságba, semmivé lesz a tanácstalanság, a sok megpróbáltatás és nehézség, amely itt nyomasztott bennünket.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 371. o.) 

„A megváltottak otthonában nem lesz könny, halotti menet, gyászszalag. »És nem mondja a lakos: Beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.« (Ésa 33,24) A boldogság gazdag árja ömlik majd, s az örökkévalóságban egyre mélyül… 

Mélységesen gondolkozzunk el az eljövendő, áldott életről. Hitünk hatoljon át a sötétség minden felhőjén, és szemléljük Őt, aki meghalt a világ bűneiért. Megnyitotta a paradicsom kapuit mindenki előtt, aki befogadja Őt, s hisz Benne. Erőt ad, hogy Isten fiaivá és leányaivá váljunk. A nagy fájdalmat okozó szenvedések legyenek számunkra felvilágosító leckék, amelyek megtanítanak arra, hogy előreigyekezzünk Krisztusban, magasztos elhívásunk jutalma felé! Bátorítson minket a gondolat, hogy Krisztus nemsokára eljön. Ez örvendeztesse meg szívünket…

Hazafelé tartunk. Aki annyira szeretett bennünket, hogy meghalt értünk, várost épít nekünk. Az új Jeruzsálem a pihenőhelyünk. Isten városában nem lesz szomorúság. A bánat, a jajkiáltás, a széttiport reményeket és eltemetett szeretteinket gyászoló sírás megszűnik. A nehézségeket, amelyek most beborítanak, nemsokára felcseréljük a menyegzői ruhákra. Rövidesen tanúi leszünk Királyunk koronázásának. Akiknek az élete Krisztusban van elrejtve, akik e földi életben a hit nemes harcát harcolták, azok Isten országában a megváltottak dicsőségében ragyognak majd.

Nem tart már sokáig, és meglátjuk azt, akiben örök életünk reménysége összpontosul. S az Ő jelenlétében semminek tűnik majd az élet összes megpróbáltatása és szenvedése… Tekintsetek fel, és szüntelenül növekedjék hitetek. Ez a hit vezessen végig a keskeny ösvényen, Isten városának kapuin át a határtalan, dicső jövőbe, amely a megváltottaké.” (Bizonyságtételek IX., 286–288. o., magyar kiadás: 194–195. o.) (Maranatha)