Amíg a magból termés lesz

 Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett. (Márk 4: 26-29)

A magvetőről szóló példázat számos kérdést vetett fel az emberekben. A hallgatók közül egyesek arra következtettek, hogy Krisztus nem fog földi birodalmat alapítani. Sok embert kíváncsivá tett, másokat elbizonytalanított. Látva tanácstalanságukat, Krisztus más példákat is mondott, hogy figyelmüket a földi birodalomról arra a munkára irányítsa, amelyet Isten hatalma végez a lélekben.

A gazda, aki "sarlót ereszt ... mert az aratás elérkezett", nem lehet más, mint Krisztus. Ő az utolsó nagy napon betakarítja a föld termését. A magvető azokat jelképezi, akik Krisztus követségében szolgálnak. A magról pedig azt olvassuk, hogy "kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen". Ez utóbbi nem vonatkozik Isten Fiára. Krisztus nem alszik el, hanem éjjel és nappal figyeli, őrzi a reá bízottakat. Nem ismeretlen előtte, hogy miként fejlődik a mag.

A magról szóló példázat tanúsítja Isten munkáját a természetben. A mag önmagában hordja a csírázás képességét, amelyet Istentől kapott. Önmagától azonban nem hajt ki. Az embernek is megvan a szerepe a mag kifejlődésében. A talaj előkészítése, dúsítása és a mag elvetése az ő feladata. Neki kell a földet megművelnie. De van egy határ, amelyen túl semmit sem tehet. Semmilyen emberi erő vagy bölcsesség nem képes a magból előhozni az élő növényt. Ha az ember megtesz minden tőle telhetőt, akkor is Istenre van utalva, aki az aratást a maga mindenhatóságának csodálatos láncszemeivel fűzte a vetéshez.

A magban élet van, a talajban erő, de ha a Végtelen Hatalom nem munkálkodna éjjel és nappal, a mag nem hozna termést. A szomjas föld nedvességet vár a reá záporozó esőtől. A betemetett magnak a nap melegére és elektromosságára is szüksége van. Az életet, amelyet a Teremtő plántált bele, csak Ő tudja előhívni. Isten hatalma által nő minden mag, és fejlődik minden egyes növény.

"Mint a föld megtermi csemetéjét, és mint a kert kisarjasztja veteményeit, akként sarjasztja ki az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget" (Ésa 61:11). Amilyen a földi, olyan a lelki magvetés is. A szív talajának előkészítése és a magvetés az igazság tanítójának feladata. De az a képesség, amely életet teremt, egyedül Istentől származik. Van egy határ, amelyet az ember nem léphet túl. Az Igét nekünk kell hirdetnünk, de az a hatalom, amely a lelket megeleveníti, igazzá teszi és hálaadásra indítja, nem a mienk. Emberi erőnél nagyobb az az erő, amelynek igehirdetésünket kísérnie kell. Csak Isten Lelke által lesz az Ige "élő és ható", örök életre megújító hatalommá. Ezt akarta Krisztus megértetni tanítványaival. Megmagyarázta nekik, hogy önmagukban semmi olyan képességük nincs, amellyel eredményessé tehetnék munkájukat. Csak Isten csodatevő hatalma által lesz Igéje hatékonnyá. (E.G.W)

Az idő teljessége

 

„Amikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát ... aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.” (Gal 4:4-5)

Ugyanígy határozta meg a mennyei tanács Krisztus eljövetelének óráját is. Amikor az idő hatalmas mutatója ehhez az órához ért, Jézus megszületett Betlehemben... Gondviselés irányította a nemzetek megmozdulásait, az emberi törekvések és hatások hullámzásait, míg a világ megérett a Szabadító eljövetelére... A bűn csaló hatalma a tetőpontra hágott. Munkába állt minden eszköz, amely csak rombolhatta az emberi lelket.

Amikor Isten Fia letekintett a Földre, szenvedést és nyomorúságot látott. Szánakozva látta, hogyan lett az ember Sátán kegyetlenségének áldozatává. Részvéttel tekintett azokra, akiket Sátán megrontott, tönkre tett, és akik elveszett állapotban voltak... A világegyetem előtt bebizonyosodott, hogy az ember Istentől elszakadva képtelen felemelkedni. Új életet és új erőt kell kapnia attól az Istentől, aki a világot teremtette. Az el nem bukott világok mélységes érdeklődéssel figyelték, felkel-e az Úr, hogy elsöpörje a Föld lakóit... 

De Isten, ahelyett, hogy elpusztította volna a világot, elküldte Fiát, hogy megmentse azt... A válság mélypontján, amikor Sátán már-már diadalmaskodott, Isten Fia eljött az isteni kegyelem üzenetével. Isten szeretete minden korban, minden időben áradt az elbukott emberiség felé. Az emberi romlottság ellenére mindig láthatók voltak a kegyelem jelei. Amikor pedig elérkezett az időnek teljessége, Isten dicsősége megmutatkozott abban, hogy a világra árasztotta a gyógyító kegyelem teljességét, amelynek többé semmi sem vet gátat, s amelyet nem von vissza mindaddig, amíg a megváltás terve célba nem ér.

Sátán ujjongott, hogy sikerült az emberben eltorzítania Isten képmását. De eljött Jézus, hogy helyreállítsa az emberben Alkotója képét. Csak egyedül Krisztus tudja újjáformálni azt a jellemet, amelyet a bűn megrontott. Eljött, hogy kiűzze a démonokat, akik az ember akaratát a hatalmukban tartották. Eljött, hogy felemeljen bennünket a porból, hogy eltorzított jellemünket átalakítsa az Ö isteni jellemére, és saját dicsőségével megszépítse. (Isten csodálatos kegyelme E.G.W)

Boldog Új Évet 2024

 

Amit az örökkévalóság tartogat a megváltottaknak

 „Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.” (Zsolt 91,16)

„A világegyetem minden kincse feltárul Isten megváltott gyermekei előtt. A halandóság béklyóitól megszabadult ember fáradhatatlanul szárnyal távoli világok felé, amelyek lakói sírtak az emberi szenvedés láttán, de örömének csendült ajkukon már egyetlen ember megtérésének hírére is. A Föld lakói kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkájának szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét – csillagokat és naprendszereket –, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre – a legparányibbtól a legnagyobbig – a Teremtő neve van felírva. Minden Isten végtelen hatalmát hirdeti.

És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb titkok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Növekszik a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet tud meg Istenről, annál jobban csodálja jellemét. Ahogy Jézus feltárja a megváltás kincseit, és a Sátánnal vívott nagy küzdelem csodálatos eredményeit, a megváltottak szívét még nagyobb áhítat tölti be. Még nagyobb örömmel pengetik aranyhárfájukat, s tízezerszer tízezer és ezerszer ezer hang cseng össze a dicsőítés hatalmas kórusában.

»Minden teremtmény mennyen és földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja: A királyi széken ülőé, és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.« (Jel 5,13)

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. A végtelen nagy teremtettséget tökéletes harmónia és boldogság tölti be. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Élők és élettelenek – a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig – tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hirdetik, hogy Isten a szeretet.” (A nagy küzdelem, 677–678. o., Korszakok nyomában, 601–602. o.)

Örök biztonság

 „Az Úr lesz az egész föld királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy.” (Zak 14,9)

„A megváltás csodálatos tervének eredményeként Isten a világot ismét teljesen kegyelmébe fogadja. Mindaz helyreáll, ami a bűn által elveszett. Isten nemcsak az embert, hanem a Földet is megváltja, hogy az engedelmesek örökös lakhelye legyen. Sátán hatezer évig hadakozott, hogy hatalmában tartsa világunkat. Most mégis Isten eredeti terve valósul meg. »De a magasságos egeknek szentjei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön-örökké.« (Dán 7,18)

»Napkelettől fogva napnyugatig dicsértessék az Úr neve.« (Zsolt 113,3) »E napon egy Úr lesz és a neve is egy. És az Úr lesz az egész föld királya.« (Zak 14,9) Az Írás mondja: »Uram! Örökké megmarad a Te igéd a mennyben.« »Minden Ő végzése tökéletes. Megingathatatlanok örökké és mindvégig.« (Zsolt 119,89; 111,7–8) A szent szabályokat, amelyeket Sátán gyűlölt és le akart rombolni, az egész bűntelen világegyetem tiszteletben tartja.” (Próféták és királyok, 342. o., magyar kiadás: 295. o.)

„Krisztus megváltó munkája igazságot szolgáltat Isten kormányzatának. A világ megtudja, hogy a Mindenható a szeretet Istene. Sátán jelleme lelepleződik, s világossá válik, hogy vádjai alaptalanok. Soha többé nem lesz lázadás. Soha többé nem hatolhat be a bűn a világmindenségbe. Minden örökre biztosítva van a hitehagyás ellen. Az önfeláldozó szeretet a feloldhatatlan egység kötelékével kapcsolja Teremtőjükhöz a földi és a mennyei lényeket. 

A megváltás munkája teljességre jut. Oda, ahol megsokasodott a bűn, Isten még bővebben árasztja kegyelmét. A Földet, amelyet Sátán magának követelt, Isten nem csupán megváltja, de fel is magasztalja. A mi kis világunk – a bűn átka alatt az egyetlen sötét folt Isten dicső teremtői művén – mindent felülmúló megbecsülésben részesül a világegyetemben. Ahol Isten Fia emberi természetben »sátorozott«, ahol a dicsőség királya élt és halált szenvedett, itt, amikor mindent újjá tesz, »Isten sátora az emberekkel lesz, és velük lakozik, s azok az Ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük, az Ő Istenük« (Jel 21,3). S a megváltottak, az Úr világosságában járva, végtelen korszakokon át dicsőítik Őt kimondhatatlan ajándékáért, Immánuelért, mert ez a név azt jelenti: »VELÜNK AZ ISTEN«.” (Jézus élete, 26. o., magyar kiadás: 18. o.)