Eszter királynő

A fogság utáni évek múlásával azonban megváltoztak a körülmények. Sok új felelősség nehezedett Izráel vezetőire. A jeruzsálemi templomot újjáépítették és felszentelték. Több pap kellett a szolgálatok végzéséhez. Sürgetően szükség volt istenfélő emberekre, akik a népet tanítják. Ezenkívül a Babilonban maradt zsidókat vallásszabadságuk korlátozásának veszélye fenyegette. Zakariás próféta, valamint a nemrégiben – Eszter és Márdokeus korában – átélt nyugtalan idők is világosan intették a Médó-Perzsiában élő zsidókat, hogy térjenek vissza saját földjükre. Eljött az idő, amikor már veszélyes volt pogány hatások között élniük. E megváltozott körülmények láttán a Babilonban élő papoknak hamar fel kellett volna ismerniük a rendeletben Isten üzenetét, amely Jeruzsálembe szólítja őket. (Próféták és királyok 613.)

 „Ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter könyve 4,14)

Egy bizonyos napot jelöltek ki, amelyen a zsidókat megsemmisítik és tulajdonukat elkobozzák. A király nem volt tudatában a messze terjedő következményeknek, amelyek kísérték volna a rendelet teljes végrehajtását. A terv titkos sugalmazója, Sátán igyekezett kiirtani a földről azokat, akik megőrizték az igaz Isten ismeretét.

Azonban az ellenség fondorlatait legyőzte egy Hatalom, amely az emberek között uralkodik. Isten az Ő gondviselése által Esztert, a zsidó nőt, aki félte Őt, királynővé választották Médó-Perzsiában. Közeli rokona volt Márdokeus. Válságos helyzetükben elhatározták, hogy fellebbeznek a királyhoz népük érdekében. Tervük az volt, hogy Eszter a király elé merészkedik mint közbenjáró. Márdokeus így szólt: „Ki tudja, talán a mostani időért jutottál királyságra.”

A válság, amivel Eszter szembenézett, gyors és komoly cselekvést követelt, azonban Márdokeussal együtt felismerték, hogy ha Isten nem munkálkodik érdekükben hatalmasan, saját erőfeszítéseik semmit sem érnek. Így Eszter időt szakított az Istennel való kapcsolatra, ami az ő erejének forrása volt. Majd így szólt nagybátyjához, Márdokeushoz: „Menj el és gyűjts egybe minden zsidót, aki Susánban találtatik, és böjtöljetek értem, ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal, én is és leányaim így böjtölünk, és ekképen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére, ha azután elveszek, hát elveszek.” (Próféták és királyok, 600-601.)

Eszteren, a királynőn keresztül csodálatos szabadítást vitt véghez az Úr az Ő népén. Amikor úgy tűnt, hogy nincs mód és hatalom megmentésükre, Eszter és azok az asszonyok, akik társául álltak mellé, böjttel, imával és azonnali cselekvéssel megoldást hoztak nemzetüknek. 

A gyorsan pergő események – Eszter megjelenése a király előtt, az iránta tanúsított feltűnő jóindulat, a király és királyné lakomái Hámánnal mint egyetlen vendéggel, a király nyugtalan álma, Márdokeus nyilvános kitüntetése, valamint Hámán gonosz mesterkedésének leleplezése utáni megalázása és bukása – mind a jól ismert történet összetevői voltak. Isten csodálatosan cselekedett bűnbánó népe érdekében. A király ellenrendeletet adott ki, amely megengedte a zsidóknak életük védését. „A futárok királyi postalovakra ülve lázas sietséggel” juttatták el a birodalom minden részébe a királyi rendeletet, amely megengedte a zsidóknak, hogy védjék életüket. „Minden egyes tartományban, minden egyes városban és helységben, ahova a király törvényes parancsa eljutott, örültek, vigadtak, lakomáztak és ünnepeltek a zsidók. Az ország lakossága közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés” (Eszt 8:14, 17).(EGW: Próféták és királyok)

Felsarúzva lábatokat - igazságot eljuttatni embertársainkhoz

"És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével;"(Efézus 6:15)

A bűn járványként pusztít, s a gondolkodó, istenfélő emberek megdöbbenve állnak előtte. Az eluralkodó romlottságot emberi toll nem képes leírni. Minden nap új politikai viszály, megvesztegetés és csalás híreit hozza. Naponta hallunk a szívszorító erőszakosságokról, törvénytelenségekről, az emberi szenvedések iránti közömbösségről, és az élet durva, démoni megsemmisítéséről. Minden nap bizonyságot tesz az egyre terjedő őrültségről, gyilkosságokról és öngyilkosságokról. Ki kételkedhet benne, hogy a sátáni eszközök növekvő mértékben rombolnak, hogy megzavarják és megrontsák gondolkodásunkat, megfertőzzék és elpusztítsák testünket-lelkünket?

Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely - ha elfogadják és követik - békét, összhangot és boldogságot teremt az egész Földön. Krisztus vallása szoros testvéri közösségbe von ja mindazokat, akik elfogadják tanításait. 

Krisztus békéje az igazságból fakad, és Istennel áll összhangban. A világ ellenségeskedik Isten törvényével, a bűnösök az Alkotójukkal, ennek eredményeként egymással is... Az ember nem tud békét teremteni. Az egyén vagy a társadalom felemelésére szolgáló emberi tervek nem hozhatnak békét, mert nem hatnak a szívre. Az egyetlen erő, amely az igazi békét fenntarthatja, Krisztus kegyelme. Ha ez meggyökerezik a szívben, kiveti onnan a gonosz szenvedélyt, amely zavart okoz.

Az Istennel együtt munkálkodó férfiak és nők arca mennyei békességet fejez ki. A Menny légköre veszi körül őket. Számukra már eljött Isten országa.

Az Úr hamarosan eljön. Ez legyen beszédünk és imádságunk tárgya. Higgyünk ebben! Tegyük ezt életünk részévé... Övezzük fel magunkra a keresztény fegyverzetet, és tegyünk róla, hogy lábaink útrakészek legyenek "a békesség evangéliumának" hirdetésére.

Kiadványaink terjesztése házról házra. — Testvérem, vajon felveszitek-e a keresztény fegyverzetet? "Felsaruzván lábatokat a békesség evangéliumának készségével” képesek lesztek házról házra járva az igazságot eljuttatni embertársaitokhoz. Néha nehéznek találjátok majd ezt a munkát, de ha hitben indultok, az Úr előttetek jár, s ösvényetekre világosságát hinti. Amikor szomszédaitok otthonait felkeresitek, hogy eladjátok vagy elajándékozzátok kiadványainkat, s alázatosan tanítjátok az igazságot, akkor a menny világossága lesz kísérőtök, amely azután e hajlékokban is marad (Review and Herald, 1906. V. 24.). (EGW)

Rossz kovász - amely képmutatás, önzés

 

„Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, amely a képmutatás” Lk 12:1

A zsidók egymás között néha a kovásszal szimbolizálták a bűnt. A pászkaünnep táján a nép parancsot kapott, hogy távolítson el otthonából minden kovászt, miként szívükből is ki kellett minden bűnt vetniük. Krisztus így intette tanítványait: "Oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás" Pál apostol a "rosszaságnak és gonoszságnak kovászá"-ról beszél (Lk 12:1; 1 Kor 5:8). A Megváltó pedig a mennyek országát ábrázolja példázatában a kovásszal. Isten kegyelmének megelevenítő, átalakító erejét szemlélteti vele.

A farizeusok képmutatása önzésükből eredt. Életük célja az önfelmagasztalás volt… A tanítványok, bár külsőleg mindent elhagytak Jézus kedvéért, azonban nem szűntek meg nagy dolgokat igényelni maguknak… Ha a kovász teljesen kifejtheti hatását, romlást, pusztulást okoz, ugyanezt teszi az önző lelkület is; beszennyezi és tönkreteszi a lelket. Urunk mai követői között is, csakúgy, mint régen, mennyire elterjedt ez az alattomos, leplezett bűn! Milyen gyakran beszennyezi Krisztusért végzett szolgálatunkat, egymással való közösségünket az önfelmagasztalás titkos vágya!… Krisztus figyelmeztető szavai saját tanítványaihoz szólnak: „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától!” (Mk8:15)… Csakis Isten ereje képes száműzni az önzést és a képmutatást

Amikor Júdás a tanítványokhoz csatlakozott, még nem volt érzéketlen Krisztus jellemének szépsége iránt. Érezte az isteni erő befolyását, amely embereket vonzott a Megváltóhoz… Jézus olvasott Júdás szívében. Ismerte a bűn mélységét, ahova Júdás süllyed, ha Isten kegyelme nem szabadítja meg. Amikor kapcsolatba lépett ezzel a férfival, oda helyezte, ahol nap mint nap érintkezésbe kerülhet az Ő túláradó, önzetlen szeretetével. Ha megnyitja szívét Krisztusnak, az isteni kegyelem száműzi az önzés démonát, és Júdás is Isten országának alattvalója lehet.

Még egyszer megismétlődött, hogy Isten szolgájának a zsidók vakbuzgóságából és önigazultságából eredő gyűlölete miatt, a pogányoknál kellett védelmet keresnie. Ugyanez a gyűlölet kényszerítette Illés prófétát, hogy védelmet keressen a szareptai özvegynél; az evangélium hírnökeit is ez késztette, hogy elforduljanak a zsidóktól és a pogányoknak hirdessék üzenetüket. Ezzel a gyűlölettel kell majd szembenéznie korunkban is Isten népének. Krisztus hitvalló követői között is ugyanolyan gőg, képmutatás, önzés, az elnyomás ugyanazon lelkülete látható, mint amely az akkor élő zsidók szívét uralta. Magukat Krisztus követőinek tartó férfiak, a jövőben ugyanazt az eljárást fogják követni, mint amelyet a papok és főemberek követtek Krisztussal és az apostolokkal szemben. A válság közelgő nagy óráját Isten hűséges szolgáinak át kell élniük; el kell szenvedniük ugyanazt a keményszívűséget, ugyanazt a kegyetlen határozottságot és ugyanazt a megátalkodott gyűlöletet. (EGW)

A csatamező - jó és gonosz közötti nagy harc

„Nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban vannak." Ef 6:12 

Az elbukott világ a legnagyobb csatamező, amelyet a mennyei világegyetem és a földi hatalmak valaha is megismertek. A mi Földünk az egész világ színpada; a jó és gonosz, a Menny és pokol közötti nagy harc csatatere. Minden egyes ember részt vesz ebben a küzdelemben. Senki nem állhat semleges oldalra. Vagy elfogadják, vagy visszautasítják a világ Megváltóját. Mindenki tanúbizonyságot tesz vagy Krisztus mellett, vagy ellene. Krisztus felszólítja a zászlaja alatt állókat, hogy hűséges katonáiként vegyenek részt mellette a harcban, hogy elnyerhessék az élet koronáját.

Minden nap csatákat kell vívnunk. Hatalmas harc folyik minden egyes lélekért a sötétség ura és az élet fejedelme között... Adjátok át magatokat Istennek, hogy együttműködésetekkel megtervezhesse, irányíthassa és megvívhassa a csatákat értetek. Az élet fejedelme a kezében tartja ügyét. Veletek lesz mindennapos harcaitok során az énetekkel vívott küzdelemben, s így az elsőbbségre törekvő szenvedélyt Krisztus kegyelme által megtörhetitek, és győztesként kerülhettek ki az által, aki szeretett minket. Jézus már megjárta ezt a Földet. Ismeri minden kísértés erejét. Tudja, hogyan kell leküzdeni az akadályokat, és hogyan kell átvezetni benneteket minden veszélyes ösvényen.

Istennek mégis lesz jó tettekben buzgólkodó népe, amely romlott korunk szennyáradata közepette is tántoríthatatlanul helytáll. Olyan nép lesz ez, amely annyira ragaszkodik Isten erejéhez, hogy Ő menedék lesz számukra mindennemű kísértés ellen. A mindenki figyelmét megragadni igyekvő reklámok aljas közleményei ugyan fel akarják korbácsolni érzékeiket, és megrontani gondolataikat, mégis, annyira közel élnek majd Istenhez és angyalaihoz, hogy olyanok lesznek, mint akik vakok és süketek ezekre a dolgokra. Olyan feladat vár rájuk, amelyet senki sem végezhet el helyettük, megvívni a hit harcát, és elnyerni az örök életet...

A fiataloknak lehetnek olyan szilárd elvei, hogy az ördög leghatalmasabb csábításai sem csalogathatják el őket elkötelezettségüktől.  (EGW Isten csodálatos kegyelme)

A Lélek kardja - Isten Igéje

„Az üdvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, amely az Isten beszéde." Ef 6:17

Isten bőségesen gondoskodott eszközökről, hogy sikerrel küzdjünk meg a gonoszsággal, amely a világban van. A Biblia az a fegyvertár, . amelyből a küzdelemre felvérteződhetünk. Derekunkat az igazság övezze körül. Mellvértünk az életszentség legyen. A hitnek pajzsát tartsuk a kezünkben, az üdvnek sisakját pedig hordjuk a fejünkön. A Lélek kardjával, amely Isten Igéje, törjünk utat magunknak a bűn kötelei közül.

Noha az első Ádám elbukott, a második Ádám a legmegpróbálóbb körülmények ellenére is kitartott Isten és az Ő szava mellett. Atyja jóságába, irgalmába és szeretetébe vetett hite egy pillanatra sem ingott meg. Fegyvere a "meg van írva" vezérelve volt, ami nem más, mint a Lélek kardja, amely minden ember számára elérhető. 

Ezekben a romlással és veszedelemmel teli napokban a fiatalok sok próbának és kísértésnek vannak kitéve. Sokan veszélyes vizeken hajóznak. Navigátorra van szükségük, de megvetik a szükséges segítséget, mert alkalmasnak érzik magukat hajójuk vezetésére. Nem veszik észre a rejtett sziklát, amelybe beleütközve, hitük és boldogságuk hajótörést szenvedhet... Sokan hajlanak az akaratos és heveskedő viselkedésre. Nem figyelnek a Szentírás bölcs tanácsára. Nem vívnak harcot önmagukkal, és nem aratnak értékes győzelmet. Büszke és hajthatatlan akaratuk letéríti őket a kötelesség és engedelmesség útjáról.

Isten nagy dolgokat vár el fiaitól és leányaitól. Ahogy rátekintek az ifjúságra, szívem csordultig megtelik érzésekkel. Micsoda lehetőségek állnak előttük! Ha őszintén vágyakoznának tanulni Krisztustól, Ő Dánielhez hasonlóan nekik is adna bölcsességet... „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete”... „Minden utadban megismered őt, és ő igazgatja lépteidet” (Zsolt 111:10; Péld 3:6).

A fiatalok törekedjenek értékelni azt a hatalmas kiváltságot, hogy Isten tévedhetetlen bölcsessége vezérelheti őket. Tegyék az igazság Igéjét tanácsadó társukká, és váljanak szakértővé a Lélek kardjának forgatásában. Sátán bölcs hadvezér, de Jézus Krisztus alázatos és odaadó katonája győzelmet arathat felette. (EGW Isten csodálatos kegyelme)