Nincs másik, hozzá hasonló könyv

1800-ban történt, hogy egy 15 éves walesi lány, Mary Jones 42 kilométert gyalogolt mezítláb Észak-Wales rögös földjén, hogy egy walesi nyelvű Bibliát vásároljon. Mary olyan erősen vágyott rá, hogy saját Bibliája legyen saját nyelvén, hogy keményen dolgozott, és minden centet megtakarított 6 éven keresztül. Mindezek után pedig ilyen messzire kellett mennie, hogy venni tudjon egy példányt! Az ő bátorító története vezetett végül a Bibliatársulatok megalapításához, amelyek küldetése az volt, hogy szerte a világon Bibliákat nyomtassanak és terjesszenek. Ma te és én már másféle világban élünk, mint Mary Jones. Ám mégis egyedi, különleges könyvnek tartjuk a Bibliát. Természetesen minden vallásnak megvannak a maga szent iratai, amelyeket egyedülállónak tartanak az adott vallás hívei. Miért hisszük mégis, hogy a Biblia páratlan, kivételes?

 A BIBLIA, MINT ISTEN KINYILATKOZTATÁSA:  Az évszázadok során az emberek háromféle forrásból merítették a tudást: gondolkodás, tapasztalat, Isten kinyilatkoztatása. Az emberi elme csodás felfedezések forrása lehet, amelyek könnyebbé teszik az életünket, és előre viszik az emberiség fejlődését. Az emberek saját személyes tapasztalataikon keresztül szélesíthetik az életről alkotott elképzeléseiket, javíthatják saját életük minőségét és az emberiségét is. Mégis, bár az emberi elme és tapasztalat hasznos eszközök a körülöttünk lévő világ megismerésére, de a bűn hatásai miatt mégsem elégséges források az örök valóság megértése szempontjából.

 Nem mi teremtettük önmagunkat, ezért nem mi alkotjuk a dolgok örök értelmét sem. Ehhez Isten kinyilatkoztatására van szükségünk (5Móz 29:29). Ahol szeretet van, ahol kapcsolatok vannak, ott szavak is vannak. Ezért szól az Isten. Ezért tartotta az ősi Izrael olyan hatalmas kincsnek Isten Szavát. Pál apostol írta erről a klasszikussá vált kijelentést: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes, minden jó cselekedetre felkészített legyen Isten embere” (2Tim 3:16–17). Más szóval, a Biblia hordozza Isten tekintélyét, mert egyedülálló módon Isten ihlette, az Ő leheletéből származik. 

 A Biblia nem csupán egy történelemkönyv, hanem hatalmas igazságokat tartalmaz, amelyek bizonyítják a Szentlélek munkáját, és segítenek nekünk, olvasóknak, lelki érettségre jutni. (2Timótheus 3 fejezet) mutatja, hogyan használja a Szentlélek a Bibliát négy különböző módon: A Szentírás megadja nekünk hitünk alapvető elemeit (tanítás/tantétel). Ám, ha megszegtük vagy elhanyagoltuk Isten elveit, akkor helyreigazít (megfedd, megdorgál). Ezért fontos úgy olvasni a Bibliát, hogy azokat a dolgokat is meghalljuk belőle, amit nem akarunk meghallani. 

Könnyű annak megerősítéseként olvasni a Bibliát, amit mindig is hittünk. De ha a Bibliát helyesen olvassuk, a Szentlélek feddést és megjobbítást is tud adni lelkünknek, olyan igazságokat, amelyek megváltoztatják gondolkodásunkat, és viselkedésünket (figyelmeztetés, buzdítás). Továbbá, a Biblia azt is megmutatja nekünk, hogyan alkalmazzuk Isten elveit az életünkre: igazságra való nevelés (képzés).

 A BIBLIÁNAK ISTENI-EMBERI JELLEGE VAN: Ahogy már fentebb említettük, a Biblia üzenete Istentől származik, de szükségszerű, hogy az üzenetet az emberek olyan szavakat és gondolatokat használva fejezték ki, amelyek tükrözik keletkezésének helyét és idejét. Mindezek a szempontok – az isteni és emberi jelleg – egyformán fontosak, és egyensúlyban kell azokat tartani. Meg kell őket különböztetni, de nem lehet egymástól elválasztani. 

 Mivel a Biblia Isten Szava, ezért örökkévaló jelentősége van: az egész emberiségnek szól. Időszerű minden személy számára, minden korban, mindenhol és minden kultúrában. Ezért kell figyelnünk arra, amit a Biblia mond, és engedelmeskednünk tanácsainak.

 Az emberi szempontot az a tény adja, hogy egy bizonyos időben és helyen íródott, bizonyos emberek nyelvén (az Ószövetség héberül és arámul, az Újszövetség görögül). Emiatt pedig a Szentírás bizonyos mértékig a szerzők gondolkodását tükrözi. Az irodalmi műfaj, stílus és szókészlet más-más a Biblia különböző részeiben. Egyes szerzők olyan forrásokat is használnak, amelyeket nem ők írtak. Ennélfogva a Biblia minden könyvének egy különleges, csak rá jellemző stílusa van.

 Mivel az inspirációnak nincsenek fokozatai (ami arra utalna, hogy egyes részek ihletettebbek, más részek nem annyira ihletettek), ezért dinamikus inspirációról beszélünk inkább, mint verbálisról (szó szerinti diktálásról). Ha felismertük, hogy az isteni és emberi nézőpont elválaszthatatlan egymástól, akkor ennek figyelembevételével fogjuk tanulmányozni és értelmezni a Bibliát. A Bibliát történelmi és nyelvtani szempontból kell tanulmányozni (mert a dokumentumot egy bizonyos szerző egy konkrét történelmi időszakban írta), de nem maradhatunk csak ezen a szinten, mert a Biblia több, mint történelem. A Biblia Isten időtlen kinyilatkoztatása, amely minden embernek szól az idők végezetéig. Ez a Biblia isteni jellege.

 „Ezeket az igéket nem ember, hanem Isten fogalmazta meg. A Biblia emberi nyelven kifejezett, de Istentől származó igazságai az isteni és az emberi egybefonódását tükrözik. Ugyanilyen összefonódásról tanúskodik Krisztus természete is, aki Isten Fia és ember Fia is volt. A Bibliára is érvényes az, ami Krisztusra, hogy »az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk« (Jn 1:14).”*

 A MI TÖRTÉNETÜNK ISTEN TÖRTÉNETÉNEK RÉSZE: Az Ószövetség 70%-a és az Újszövetség 60%-a elbeszélő formában íródott. Isten azért választotta a történetmondó jelleget, mert ennek ereje van az emberek lelkesítésére, és inkább tudja közvetíteni az üzenetet, mint bármi más. Ez egységes fókuszt biztosít a Szentírás 40 szerzője számára. A legfőbb probléma és a végső megoldás minden író számára ugyanaz. „És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban” (Lk 24:27). 

 A „valamennyi” kifejezés lényeges itt. Jézus nem egy néhány messiási prófétai jövendölésről beszél. Inkább a következőt szeretné hangsúlyozni: „Most már értitek az egész történetet. Most úgy értitek, ahogyan eddig még soha. Most értitek, mi a Mindenható célja.” Aztán a bibliai történet folytatódik a beteljesedéssel, az új közösségen (az egyházon) keresztül, egészen az Úr napjáig, az új teremtésig és a bűn örökre szóló eltörléséig. 

 Egy félbeszakadt történetet megmenthetünk, ha egy tágabb történetbe illesztjük. Ha olvasod a Bibliát, láthatod benne saját kísértéseidet, saját bukásodat, Egyiptomból való szabadulásodat, a Jordánon való átkelést, a pusztai vándorlást, a fogságot. Jézus megnyitja a szemedet, megtisztít. A Biblia élő Ige lesz az élettapasztalatodban (Zsid 4:12).Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.

 Isten élő Igéje hozzájárul az élet megteremtéséhez, a bűnről való meggyőzéshez, a remény felélesztéséhez, erőt ad gyengeségünkben, vezetőnk a sötétségben. Lámpás a lábunk előtt, fénysugár az úton (Zsolt 119:105). "Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága" Olyan történet, ami új értelmet ad egyéni életünknek. Ezért mi is lehetünk a Könyv emberei! Sőt, szükségünk van arra, hogy a Könyv emberei legyünk! (Daniel Duda)

Az Ige hirdetése a globális zűrzavar idején

 

A világ szenved. Senki sem tagadhatja, hogy a világ, amelyben élünk, globális zűrzavarban van. Természetesen ezek a nehéz helyzetek remek alkalmat adhatnak arra, hogy bemutassuk Isten utolsó napokra szóló üzeneteit azoknak, akik kétségbeesettek és bizonytalanságban élnek. Az emberek nyitottabbá váltak a lelki beszélgetésekre, de ez nem jelenti azt, hogy az Ige hirdetése könnyűvé vált.

 SZÖVEGÖSSZEFÜGGÉS: Az Apostolok cselekedetei 4. fejezete egy nagyon érdekes időszakot ábrázol. Talán nagyon hasonló volt ahhoz, aminek ma tanúi vagyunk. Sok ember kétségbeesett, csalódott és bizonytalan volt. Az emberek összezavarodtak és megrémültek. Bár a hívők tanúi voltak Jézus Krisztus mennybemenetelének (ApCsel 1), a Szentlélek erejének pünkösdkor (ApCsel 2), és egy nyomorék ember meggyógyításának a templomban (ApCsel 3), még mindig voltak aggodalmak, mivel a vallási vezetők heves ellenállásával és üldözésével szembesültek. Itt jön a képbe ApCsel 4:4. „De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett” (ÚRK). Ez az igevers valóban nagy jelentőséggel bír ma számunkra, mivel nemcsak az Ige erejét mutatja meg a zűrzavaros időkben, hanem arra is hív minket, hogy hetednapi adventistaként egyesüljünk a misszióban.

AZ IGE EREJE: Bár Pétert és Jánost börtönbe zárták (3. v.) amiatt, „hogy a népet tanítják, és hirdetik, hogy Jézusban van feltámadás a halálból” (1–2. v.), ám azok közül, akik hallották az üzenetet, sokan hittek (4. vers). ApCsel 4 emlékeztet minket arra, hogy Isten Igéje az igazság és a világosság rendíthetetlen jelzőfénye. Nemcsak valami, amit hivatkozási alapként használhatunk, hanem magának Istennek a kinyilatkoztatása a káosz idején és a bizonytalanságban. Isten Igéje a Teremtőnk kinyilatkoztatása, amely inspirál, erőt ad, és átalakítja az életünket. Igen, Isten Igéjében erő van! A Szentírás azt mondja nekünk Zsid 4:12-ben: „Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (ÚRK). Ellen White emlékeztet az Ige határtalan erejére: „Az Ige hatalma által férfiak és nők törték le magukról a bűnös szokások láncait. Megtagadták az önzést. A közönségesből tisztelettudó, a részegesből józan, a kicsapongóból tiszta erkölcsű személy lett. Akik korábban Sátán eltorzult vonásait hordozták, átalakultak Isten képmására. Ez a változás önmagában is a csodák csodája. Az Ige által létrehozott átalakulás a világ egyik legmélységesebb titka. Nem érthetjük a folyamatot, csak hihetjük.”1

 Szomorú, hogy globális zűrzavar közepette élünk. Valójában ez a világ egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan a bűn következményeiben. Van azonban remény! Isten Igéje Krisztusban nyújtja a legnagyobb reményt. Átlépi és áttöri a különböző akadályokat. Megnyugtat és emlékeztet bennünket Isten szeretetére és hűségére. Végső soron Isten Igéje megerősíti, hogy Isten kiválasztott minket az Ő küldetésének teljesítésére.

ISTEN KÜLDETÉSÉBEN:  Amikor Pétert és Jánost figyelmeztették, hogy ne szóljanak Jézus nevében (18. v.), így válaszoltak: „Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg!” (19. v.). És itt következik az apostolok híres bizonyságtétele, a 20. versben: „Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.” Életük elhívása és célja az volt, hogy Isten Igéjének engedelmeskedjenek, és részt vállaljanak Isten küldetésében. 

 Két évezreddel később olyan világban élünk, amelynek minden korábbinál inkább szüksége van a reménység üzenetére. A növekvő bizonytalanság és zűrzavar arra készteti az embereket, hogy kutassanak az élet értelme után. A Krisztusban megtalálható remény és igazság, valamint maga Krisztus biztosíthat egyedül boldogságot és vigaszt. Isten hatalmas szolgálattal bízott meg, amelyet végeznünk kell ezekben az utolsó napokban. Isten bennünket választott, hogy elmondjuk, amit láttunk és hallottunk.

 Emlékezzünk, mit írt Ellen White: „Jézus Krisztus szavai nekünk szólnak, akik e Föld történelmének záró szakaszában élünk. »Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket, mert elközelgett a ti váltságtok« (Lk 21:28). A nemzetek nyugtalanok. Kétségbeejtő idők álltak be. A tenger hullámai zúgnak, zajongnak, az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak a várása miatt, amik e Föld kerekségére következnek: de azok, akik hisznek Isten Fiában, hallani fogják szavát a vihar közepette is: »Én vagyok, ne féljetek…« Látjuk, hogy a világ gonoszságban és hitehagyásban vesztegel. Az Isten Tízparancsolata elleni lázadás majdnem egyetemleges. A mindenütt uralkodó izgalom, sürgés-forgás és zavar közepette kell munkánkat e Földön bevégezni.”2 

Amikor az emberek szemtanúi voltak, hogy Péter és János kiszabadultak a börtönből, és hallották beszámolójukat, „egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat Istenhez” (24. v.). Figyeljük meg a csodálatos imát, amit a 29–30. versben találunk: „Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet! Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!” Az ima eredményét pedig a következő versben találjuk: „Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették” (31. v.).

KÖVETKEZTETÉS: Isten ígéreteire támaszkodni és elfogadni a misszióra való elhívást változatlan isteni parancs már 2000 éve, és még inkább az számunkra, ma. Számunkra, hetednapi adventisták számára nemcsak egy lehetőség, hanem identitásunk része is. Miközben az Apostolok cselekedetei 4. fejezetének üzenetén gondolkodunk, jusson eszünkbe küldetésünk! Isten kiválasztott minket, hogy legyünk bátor és rendíthetetlen bizonyságtevői, akik megkeresik az elveszetteket a bizonytalanság és a zűrzavar idején. Higgyük, gyakoroljuk és hirdessük Isten Igéjét a globális káosz korában! Péter és János bizonyságtétele ma legyen a miénk is: „Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk”!   (Yo Han Kim)

Isten Igéje táplál

Egy olyan világban, ahol az élet zaja általában elnyomja Isten hangját, az Úr Igéje valóban éltet és táplál bennünket. Zsolt 19:7–14 szakasza szép példája annak, hogy Isten Igéje hogyan ad nekünk lelki táplálékot, bölcsességet, örömöt és útmutatást. „Elmegyek és hirdetem Isten Igéjét”. Felfedezzük az Ő igazsága kimondásának átalakító erejét, és azt, hogyan biztosíthat gazdag életet mind az adakozó, mind a hallgató számára.

IDEÁLIS ÜZEMANYAG Lelki jólétünk a tápláléktól függ, ahogyan fizikai testünknek is ételre és italra van szüksége a túléléshez. A Biblia csodálatos menedék egy instabil és kiszámíthatatlan világban. Isten szeretetének, megértésének és kegyelmének mélységeibe merülünk el, amikor az Ő Igéjét tanulmányozzuk. Azzal táplálja lelkünket, hogy emlékeztet bennünket Isten állhatatos jellemére és megszeghetetlen ígéreteire. Mint egy sivatagi vízesés, hűs, kellemes vízzel oltja szomjunkat. Ezt a lelki táplálékot viszont inkább meg kell osztani másokkal, mint magunknak megtartani. Amikor lelkileg kiszáradt emberekkel találkozunk, ugyanazt az éltető vizet kínálhatjuk nekik, amelyet mi is felfedeztünk Isten Igéjében. Ily módon Isten kegyelmének csatornáivá válunk, megelevenítve és megújítva a körülöttünk élő embereket

 MINDENNAPI BÖLCSESSÉG A Biblia a tudás forrása. Akik keresik, azokban növekszik a megértés és a bölcsesség. Sokan egyszerűnek vagy oktalannak tartjuk magunkat, de Isten Igéjének van hatalma arra, hogy bölccsé tegye az együgyűt. Hasznos tanácsokat ad az élet kihívásainak kezeléséhez. A Biblia tele van olyan hétköznapi emberek történeteivel, akik a hit és az Isten Igéjének való engedelmesség révén figyelemre méltó tetteket értek el. Az Istenbe vetett hitük és az Ő Igéje iránti elkötelezettségük kikövezte az utat a tisztánlátás és a siker számára. Isten a bölcsesség átadásának eszközeként használ minket. Azok, akik az élet kihívásaiban való eligazodással küzdenek, tisztánlátásra és segítségre találhatnak nálunk. Fel tudjuk őket készíteni arra, hogy bölcs döntéseket hozzanak, amelyek Istent dicsőítik és gyümölcsöző élethez vezetnek.

 ŐSZINTE BOLDOGSÁG Az öröm értékes és megfoghatatlan ajándék a mi világunkban. Sokan múló élvezetekben és időtöltésekben keresik, csak hogy végül ráébredjenek, hogy az igazi és tartós öröm csak Isten jelenlétében található meg. Az Ő Igéje feltárja az igazi örömhöz vezető utat. Az Úr törvényei helyesek, mert az Ő hibátlan és őszinte jellemét tükrözik. Elirányítanak bennünket a bűn és az önzés katasztrofális ösvényeitől a szeretet, a kegyelem és az öröm által meghatározott élet felé. 

Amikor engedelmeskedünk Isten parancsainak, olyan mély és tartós örömöt tapasztalunk, amely túlmutat a körülményeken. Örömhordozókká válunk, amikor megosztjuk Isten Igéjének jó hírét másokkal. Megosztjuk Krisztus megismerésének csodálatos örömét, valamint a megváltás és az átalakulás jó hírét, amelyet Ő nyújt. Bizonyságtételeink örömet és reményt adnak azoknak az embereknek, akik az élet nehézségeivel küzdenek.

SÖTÉT HELYEN RAGYOGÓ FÉNY Isten Igéje vezérlő fény a sötét világban. „Az ÚR parancsa világos, megvilágosítja a szemeket” (Zsolt 19:9). Utat mutat a bizonytalan időszakokban, reményt ad a kétségbeesésben, tisztánlátást a zűrzavarban. Az Úr törvénye erőt ad ahhoz, hogy igazságában járjunk, mert felszabadít ahelyett, hogy korlátozna.

Mi is fénysugár lehetünk a sötét világban azáltal, hogy hirdetjük Isten Igéjének üzenetét másoknak. Segítünk az embereknek, hogy felfedezzék az üdvösséghez és nemes élethez vezető utat. Mutatjuk nekik a helyes utat, amikor eltévedtek, és az élet értelmét keresik. A mi életünk is szintet lép, bizonyságtevők leszünk, ragyogóan fénylünk mindenki előtt az Isten Igéje átalakító hatalmának bizonyítékaként.

MÉLY LELKI FELFEDEZÉS A lelki felfedezés útján olyan igazságot tárunk fel, amely az Isten Igéjében található személyes táplálékot egy átfogóbb elhívással ötvözi: a küldetéssel, amelyre kiválasztottak minket. 

 Felismerjük, hogy döntő fontosságú, hogy az Ő Igéjének naponkénti tanulmányozásával tápláljuk elménket, hogy felkészüljünk erre a felelősségre. Ez több, mint egyszerű információ; ez egy lelki lakoma, egy erőforrás, amely mélyen a szívünkben rezeg. Isten Igéjének, mint tökéletes, megbízható útmutatónak az elfogadása nemcsak a személyes megtérésről szól, hanem arról is, hogy felkészüljünk arra a küldetésre, amelyre elhívást kaptunk. 

 Továbbá hangsúlyozza az Isten Igéjének való engedelmesség iránti elkötelezettséget, visszhangozva a (Zsoltárok 19:12) "Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges". Nagy megjutalmazásra vonatkozó ígéretét. Ez kettős áldásra utal: a személyes gazdagodásra, amely abból fakad, hogy Isten Igéje szerint élünk; valamint az előttünk álló küldetésre való felkészülésre. Ez egy olyan átalakulási folyamat, amelyben az Ige útmutatóként, erő- és örömforrásként szolgál. Ezeket az alapvető igazságokat szem előtt tartva visszhangozhat bennünk 

Ellen G. White időtlen, bölcs mondata a Prófétaság Lelke által: „Isten Szavát ajánlom neked, kedves olvasó, hited és gyakorlati életed szabályául.”* Ez nem egy múló gondolat, hanem olyan alapelv, amely meghatározza hitünk útjának alaphangját, és ezáltal a ránk bízott szerepre való felkészültségünket is. Ellen G. White tanításai azt az időtlen tényt hangsúlyozzák, hogy a Biblia több mint egy könyv; ez az a hiteles útmutató, amely irányítja hitünk és küldetésünk útját. 

Olvasmányunk a (Zsoltárok 19:14.) verssel ér véget, amely személyes elkötelezettséggé válik: „Legyenek kedvedre valók szám mondásai, és szívem gondolatai legyenek előtted, ó, Uram, kősziklám és megváltóm.” Ez több, mint a személyes tisztaság iránti vágy; ez annak megértése, hogy az Ő Igéjének beépítése az életünkbe nem passzív cselekedet, hanem aktív készség arra, hogy részt vegyünk Isten tervében. Az evangélium hatalommal és erővel történő közvetítésének eredményeképpen életünk élő tanúságtétel lesz az Ő Igéjének átalakító erejéről. Misszióra lettünk kiválasztva, és ez a kiválasztás több mint egy név; ez annak felismerése, hogy az Ő Igéjéből táplálkozó életünket Isten minden szükségessel felszereli és képessé teszi arra, hogy egy nálunk nagyobb célt teljesítsen. (Roger O. Caderma)

Isten szakadatlanul keres minket

 Egyszerűen fogalmazva: Isten hatalma átalakítja az emberek életét. Az evangélium jó híre Isten Igéjének esszenciája. Pál kijelenti Róm 1:16-ban: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére, zsidónak először, de görögnek is.” Isten Igéje leleplezi és szemlélteti számunkra végtelen szeretetét, kinyilatkoztatja kegyelmét és bemutatja szakadatlan kutatását gyermekei után.

 Figyeljük meg, hogy Pál kétféle embertípust sorol fel, akiknek megmutatja szabadítását. Az evangélium a zsidóknak és a görögöknek is szól. Én úgy látom, a „zsidók” a hitben élők közösségét reprezentálják, azokat, akik az egyházban nőnek fel. A görögök pedig azokat, akik sosem voltak az egyház tagjai. De mindkét csoportnak szüksége van az evangéliumra. Mindnyájan egyenlő értéket képviselnek Isten szemében, keresi őket a Mindenható, és mindnyájan elvesznének, ha Ő nem keresné őket.

 A Biblia leginkább figyelemreméltó témája és története annak felfedezése és bizonyossága, hogy Istennek hatalma van a megmentésünkre. Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig láthatjuk, hogyan igazolódik az, hogy Isten keres bennünket, és rendületlenül az emberiség megmentésén munkálkodik. A Biblia olyan, mint egy kaleidoszkóp, sok-sok szereplőjének életében bizonyítja az evangélium átalakító és megmentő hatalmát az uralkodóktól a koldusokig – minden esetben a Mindenható kezdeményezi a megmentés folyamatát.

ISTEN KERES Néha, amikor az emberek a megtérésükről beszélnek, így kezdik a beszámolót: „Amikor megtaláltam az Urat…” Bár értem a szándékot és az üzenetet, mégsem pontos kép ez a megváltás történetéről, hiszen az sohasem arról szól, hogy az emberek keresik Istent, hanem arról, hogy Isten szakadatlanul keresi az embert. Az Úr nem veszett el, Őt nem kell megkeresni. Nem mi találtuk meg Istent: Ő talált meg bennünket. 

 Az Éden kertjében Isten így szólítgatja az embert: „Ádám, hol vagy?” Az egész Szentírásban találunk példát arra, hogyan keresi Isten az elveszettet. Megtalálta Ábrahámot a Mórija hegyén, Józsefet a kút mélyén, Mózest az égő csipkebokornál, Illést egy barlangban, Dávidot az apja nyájánál, Pált a ló hátán. Isten Igéjének témája: Isten keresi az embert. Az Ige összefoglalja, miként keresi Isten az embert, és milyen szabadító tetteket vitt végbe a megváltási tervben.

 Az Isten által Igéjében leírt történetek bátorítást nyújtanak és bepillantást engednek abba, mit tesz Isten jelenleg is teremtményeiért. Ő nem passzívan várakozik, hogy mikor indulunk el felé, hanem aktívan és rendületlenül kutat utánunk. Lukács 15. fejezete tömör, mégis átfogó képet ad arról, hogyan keresi Isten teremtményeit, és tesz meg mindent megmentésükért. Isten az aktív kezdeményező.

 Ellen White ezt írja: „Isten sohasem veszi figyelembe az embereknél a rangbeli és tekintélybeli szempontokat. Isten egyenlő módon gondoskodik, törődik mindazokkal a lelkekkel, akiket Ő teremtett.”1 

Nem gyakran látjuk nyilvánvalóan, hogyan keres bennünket Isten, de azt tudjuk, hogy rendületlenül teszi. Isten kezdeményezte a megváltási tervet, hogy megtaláljon és megmentsen engem. Olyan körülményeket teremtett, amelyek egy bizonyos ösvényre tereltek, ahol lehetőségem adódott Őt választani, és átalakulni az evangélium hatalma által.

 AZ ESEMÉNYEK ÖSSZEHANGOLÁSA Úgy kezdődött a történet, hogy adventista gyülekezeti tagok jöttek a környékünkre közvélemény-kutatás céljából, hogy megtalálják azokat, akiket érdekel a bibliatanulmányozás. Az én családom nem volt otthon, de a közvetlen szomszédunk, Jones néni, feliratkozott. Amikor rájött, hogy ezek az emberek adventisták, megkérte őket, hogy a következő alkalommal már ne menjenek hozzá, inkább próbálkozzanak a szomszédainál. Eljöttek tehát hozzánk, az én családom pedig beleegyezett a tanulmányozásba. Bemutatták a szombat üzenetét, és számomra meggyőző és cáfolhatatlan volt a bizonyíték, hogy a szombat az Úr nyugalomnapja. 

 Ám csak 14 éves voltam, komolyan sportoltam, kosárlabdáztam, fociztam, baseballt játszottam a szomszédos fiútornaklubban. Mivel minden mérkőzés szombaton zajlott, nem voltam kész ezt feladni, hogy csatlakozzam az egyházhoz. Aztán valami különös dolog történt. A szüleim hirtelen úgy döntöttek, hogy a négylakásos társasházból, amiben laktunk, elköltöznek egy különálló családi házba. Ezzel kiszakítottak a megszokott környezetemből, a sportklubból, és abba kellett hagynom a szombati mérkőzéseket is. 

 A költözés után körülbelül egy évvel a diakónusok, akik bibliaórákat adtak nekünk, újra meglátogattak, és hívtak, hogy járjunk újra gyülekezetbe, de én még mindig tétováztam. Néhány héttel később egyikük beteg lett, és az édesapámmal meglátogattuk őt a kórházban. Nagyon rosszul volt, és megkérdezte tőlem, tennék-e egy szívességet. Igent mondtam, gondolva, hogy egy pohár vizet kér, vagy a nővért fogja hívatni. Ehelyett azt kérte, hogy menjek el helyette a gyülekezetbe szombaton. Nos, mivel már igent mondtam (erre emlékeztetett is a bácsi), ezért megtartottam a szavamat. Isten megtalált, és később keresztség által az egyház tagjává lettem. 

 Az én történetem is annak krónikája, hogyan keresett engem Isten. Nem én kerestem Őt, hanem Ő keresett engem. Ki indította arra az adventistákat, hogy épp a mi környékünkön tartsanak közvélemény-kutatást? Ki indította Jones nénit, hogy a mi családunkhoz küldje őket? Ki késztette a diakónusokat, hogy később is visszajöjjenek? Ki indította az édesapámat, hogy meglátogassuk a diakónust a kórházban? Isten hangolta össze az életem eseményeit úgy, hogy olyan helyzetbe kerüljek, ahol elfogadhatom az evangéliumot! Tehát, Isten minden embert keres. Összehangolja életünk eseményeit, hogy elhozza számunkra az üdvösséget.

 Nem számít, hogy a gyülekezeten belül vagy kívül nőttél fel: Isten kutat utánad, keres, hogy megmenthessen. Senki sem olyan gonosz vagy romlott, hogy Isten ne menne utána. Nincs olyan elrontott élet, amit az evangélium ereje ne tudna megmenteni! Nem tud senki olyan mélyre süllyedni, hogy az evangélium ereje ne tudná felemelni. Nincs olyan bűntől szennyezett élet, amit az evangélium ereje ne tudna megtisztítani. Ahol a bűn megsokasodott, ott a kegyelem annál bővebben árad.2 

A Biblia gazdag tárháza azoknak a történeteknek, amelyek arról szólnak, hogyan keresi Isten az embereket, hogyan akar nekünk reményt adni az evangélium ereje által. Isten nem személyválogató. Az evangélium jó híre az, hogy Isten keres téged! Megtalált már? Ha még nem, akkor most is keres! (G. Alexander Bryant)

Az öröm és a reménység üzenete

 

Christian keresztény családba született, de nem volt Bibliájuk. Amikor felnőtt, alkoholista lett. Elvette feleségül Alcylenét, aki adventista volt, és a Bibliája hamarosan komoly viták tárgya lett a házasságukban. Mivel ez annyira idegesítette Christiant, inkább odaadta a Bibliát egy barátjának, aki a Biblia lapjaiból cigarettát sodort. Christiant megfenyegette a felesége, hogy elhagyja. Mivel meg akarta menteni a házasságát, elfogadott egy meghívást a gyülekezeti imaórára. Ott a lelkész megölelte, és adott neki egy Bibliát. Christian makacsul provokálta a feleségét: „Ha megtalálom a Bibliában, hogy az alkoholisták nem jutnak a mennybe, akkor abbahagyom az ivást.” Vajon a Szentírás megváltoztatja majd Christian életét és magatartását?

A SZENTÍRÁS KINYILATKOZTATJA ISTEN TERVÉT A Biblia üzenete bizonyítja, hogy a Szentírás állandó tekintélyt jelent a keresztény életében, és mindig időszerű; bizonyságot tesz Isten megváltási tervéről, amely végig nyomon követhető az egész történelemben, és sok bátorítást nyújt a kitartásról, örömről és Istenbe vetett reménységről szóló történetekben. A Biblia első és utolsó fejezetei arról adnak képet, milyen tökéletesnek szánta Isten a bűn nélküli életet, és milyen lesz a helyreállított világ Jézus visszatérésekor. A szenvedés, a fájdalom, a bánat, a bűn nem volt része Isten tervének. Ezek olyan döntés következményei, amit az emberek hoztak meg. 

 Ádám és Éva naponként találkoztak az Úrral. Amikor engedetlenné váltak vele szemben, szégyent és félelmet kezdtek érezni (1Móz 3:8). Ekkor volt szükség arra, hogy Isten szeretetet és együttérzést tanúsítson irántuk. Megígérte nekik a Megváltót, a Messiást (lásd: 1Móz 3:15). A Biblia kinyilatkoztatja, hogy a megváltás terve „eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik 5:2). 

 Isten megszomorodott amiatt, hogy teremtményei elszakadtak tőle. „Amikor látta az ÚR, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, megbánta az ÚR, hogy embert teremtett a  földön, és bánkódott szívében” (1Móz 6:5–6).

 És bár az emberek ismerték a teremtés és a bűnbeesés történetét, ismerték Ádám és Éva történetét, amely az Édenben zajlott, ismerték a bűn és a világot elöntő vízözön következményeit, mégis bíztak saját képességeikben, hogy majd ők megmentik magukat. „Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén!” (1Móz 11:4).

 Isten nem fáradt bele, hogy szeresse gyermekeit. Elhívott egy hűséges embert, Ábrahámot, hogy legyen áldás az egész emberiség számára. Amikor az ő leszármazottjai rabszolgaként sínylődtek Egyiptomban, Isten meghallotta kiáltásukat, és megszabadította őket. Miközben a pusztában vándoroltak, szeretetének és barátságának szövetségét látható jellel pecsételte meg. Így szólt: „Készítsenek nekem szent hajlékot, hogy közöttük lakjam” (2Móz 25:8). Ám a nép nem elégedett meg a szent hajlékkal, Isten jelenlétének élő jelképével. 

 Mit kértek most? „Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás” (1Sám 8:5). Isten hallotta őket, és megadta szívük vágyát. 1Sám 9:16 mondja: „Mert rátekintettem népem nyomorúságára, mivel kiáltásuk felhatott hozzám.” Isten tervében vajon egy földi király szerepelt? Nem. Neki jobb terve volt: egy örökkévaló Király, a Messiás! Ez a Király, a Messiás, szereti és megmenti népét. Annak ellenére, hogy hányszor ellene fordultak, Ő folyamatosan törődött velük. 

 A BIBLIA ÖRÖMÖT ÉS REMÉNYT TÁPLÁL Milyen módon táplálja bennünk az örömöt a Biblia? Istenről szól hozzánk, bemutatja szeretetteljes jellemét, és a történelem során tett csodás tetteit. Amikor Istenről tanulunk, többet megértünk szeretetéből, jóságából, hűségéből és más tulajdonságaiból, amelyek örömöt hoznak nekünk. 

A Biblia bölcsességet és vezetést ad életünk során. A belőle merített bátorítás által bizalommal nézhetünk szembe a kihívásokkal. Vigaszt is találunk a bibliai életrajzokban és Jézus tanításaiban. A kitartás és öröm életünk részévé válik, még a nehézségek közepette is. A Szentírás célt és küldetést társít minden kihíváshoz. Isten tervét mutatja meg az emberiség jövőjére vonatkozóan. 

 Az Istennel való közösség annak örömét adja, hogy biztosak vagyunk az Ő jelenlétében és a vele való, bensőséges kapcsolatban. Végül, nem csak elméleti tudásunk lesz, hanem baráti kapcsolatunk a Teremtővel. Az a reménység, amit a Biblia olvasása nyújt, sokkal több, mint pozitív szemlélet. 

 Istennek minden hatalma megvan ahhoz, hogy teljesítse az örök élettel kapcsolatos ígéretét. Ezt mondja: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó és az élő, pedig halott voltam, és íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai” (Jel 1:17–18). 

 A Bibliában találhatjuk az új égről és új földről szóló ígéretet. „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:4, KAR). Isten a visszahelyezést is megígéri nekünk Jn 14:1–3-ban: „Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. … Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek… ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

Miközben tanulmányozzuk a Bibliát, felfedezzük, hogy Istennek van megváltási terve az emberiség számára. Valóban új teremtéssé leszünk. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” (2Kor 5:17). 

AZ EREDMÉNY Emlékeztek még Christinra és a fogadalmára? Christian és Alcylene elkezdték együtt tanulmányozni a Bibliát. 30 nap alatt végig is olvasták. Christian minden kérdésére megtalálta a választ. Családi életük átalakult, és Christian megkeresztelkedett. Bibliamunkás lett, aki másoknak ad bibliaórákat, és evangelizációs alkalmakat tart. A keresztsége óta eltelt 13 évben a családjuk 6 gyülekezetet épített fel saját anyagi forrásból, és további 22 gyülekezet felépítéséhez járultak hozzá az amazóniai dzsungel Autazes régiójában. Van a Bibliának életet átalakító ereje? Képes életcélt és küldetést adni? Isten kegyelme és az Ige őszinte tanulmányozása által Christian új teremtés lett. Az a sok-sok ember, akiknek ő és családja adta át az evangélium üzenetét, Isten átalakító kegyelmének és isteni tervének élő bizonyítékai. (Stanley Arco)