A mindennapi kenyerünket Add meg nekünk ma

 „A jótevésben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk. Azért amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, kiváltképpen pedig azokkal, akik hozzátartozóink a hitben.” (Gal 6:9-10)

Isten gondoskodik

Isten jobban törődik velünk, mint mi a saját gyermekeinkkel. Ő megígéri, hogy kenyerünket megadja (Ésa 33:16). Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. De figyeljük meg a mi szót ebben a versben: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Jézus egyértelműen arra utal, hogy ne csak magunkért kérjünk, hanem a körülöttünk élőkért is. Sőt, a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy másokat ugyanúgy kell szeretnünk, mint magunkat (Mk 12:31),A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Imádkoznunk kell másokért (Jak 5:16) Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.. „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6:2). Az első századi tanítványok ezt tették. Egyek voltak mindenben, amit tettek (ApCsel 4:32). A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi marháját nem mondta magáénak, hanem nékik mindenük közös volt.

„Imánk ne legyen önző könyörgés, amelyben csupán önmagunknak kérünk. Azért kérjünk, hogy adhassunk. Tegyük magunkévá Krisztus életelvét... Kérjük Isten áldásait, hogy továbbíthassuk őket másoknak! Csak az áldások továbbítása képesít újabb áldások befogadására. Csak akkor kapunk mennyei kincseket, ha e kincseket továbbadjuk környezetünknek” (EGW: Krisztus példázatai.93. o.).

Figyeljük meg, hogy Miatyánk nem beszél a holnapi kenyérről, csak a mai napról. Izrael csak egy-egy napra gyűjthetett mannát (2Móz 16:4).És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképpen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? Isten nem akarja, hogy a holnapért aggódjatok (Mt 6:34).Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. Kérjetek a mai napra. Kérjetek, hogy adhassatok. Keressétek az áldást. Mielőtt Krisztus követői prédikálnának, Isten iránti szeretetüket azzal kell bizonyítaniuk, hogy áldássá válnak a körülöttük élők számára. 

Legyen meg a Te akaratod

(Jer 29:11) Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.

Ő a Mester 

Mindannyiunknak vannak tervei, hosszú távú tervek és napi tervek. Az imádságban általában Isten segítségét és áldását kérjük terveinkhez, ahelyett, hogy Isten terveit keresnénk. Isten azt mondja: „Tudom, mi a tervem veletek” (Jer 29:11). Ahhoz, hogy Isten áldásait és erőforrásait megkapd, az Ő tervét kell követned. 

Imáinkban úgy mondjuk meg Istennek, hogy mit tegyen, mintha mi lennénk az úr, és Ő a szolga. Ne feledd, Ő Isten, Ő a Mester. Neki kell megmondania nekünk, hogy mit tegyünk. „Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveiteket néki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket” (EGW: Jézushoz vezető út. 53. o.)

Emlékezz erre a mondatra az Úr imájában: „legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”(Mát 6:10) A mennyben angyalok szolgálnak Istennek. Ő ad nekik egy feladatot, ők pedig elvégzik azt. A válaszuk: „Igen, Uram”, és már el is tűnnek. Egyikük sem mondja meg neki, hogy mit tegyen; egyikük sem vitatkozik, vagy mondja, hogy „elfoglalt vagyok” vagy „majd később megcsinálom”. Egyikük sem érvel azzal, hogy „nincsenek hozzá eszközeim” vagy „van egy jobb ötletem”. Amikor azt mondja egy angyalnak, hogy tegyen meg valamit, akkor az megteszi, mert tudja, hogy Ő minden szükséges eszközt rendelkezésre bocsát.  

„Nagyon sokan, miközben ragyogó jövőt terveznek maguknak, kudarcra ítélik az életüket. Engedd, hogy Isten tervezzen részedre!... Isten sohasem vezeti gyermekeit másképpen, mint ahogy ők maguk is választanák, ha látnák kezdettől a véget, és fel tudnák fogni, hogy milyen dicső az a cél, amit Isten munkatársaiként megvalósíthatnak” (EGW: A Nagy Orvos lábnyomán. 346. o.). 

Ahhoz, hogy Isten akaratát teljesítsd, ismerned kell azt, ezért imádságban is hallgatnod kell rá. Sokkal fontosabb, amit Ő mond neked, mint amit te mondasz neki. Nekünk „személyes tapasztalatból kell megismerniük Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint szívünkhöz szól. Amikor minden más zaj elül, és elcsendesülten várunk az Úrra, a lélek ebben a csendben jobban megérti Isten szavát.” (EGW: A Nagy Orvos lábnyomán, 34. o.). 

Az ima által beszélünk Istenhez, és Ő az Ige által beszél hozzánk. Az imádság és az Ige tanulmányozása mindig együtt jár; soha nem szabad elválasztani őket egymástól. „A Biblia Isten hangja, amely hozzánk szól, ugyanolyan biztosan, mintha a fülünkkel hallanánk” (Testimonies for the Church, 6. köt, 393. o.). 

Jöjjön el a Te Országod

 „Mert az Isten országa bennetek van.” (Lk 17:21b)

Lukács 19-ben Jézus meglátogatja Zákeus otthonát és ezt mondja: „Ma lett üdvössége ennek a háznak.” (Luk 19:9. vers). Amikor Jézus nálad lakik, ott van a mennyország. És mielőtt beléphetnél Isten országába, Isten országának be kell lépnie a szívedbe. János 17-ben Jézus nem azért imádkozott, hogy követői fizikailag elkülönüljenek a világtól, hanem azért, hogy ne legyenek a világból valók (Jn 17:15-16). Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.

Meg kell szoknunk, hogy már itt úgy éljünk, ahogyan a mennyben fogunk. Ha a világ dolgaira összpontosítunk, olyanok leszünk, mint a világ. „Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.” (Mt 6:21). De ha Istenre és az Ő országára összpontosítunk, akkor az Ő országa fog belénk és a mi környezetünkbe költözni. „Az Istennel beszélgető férfiak és nők arca, akik számára a láthatatlan világ valóság, Isten békéjét fejezi ki. Magukban hordozzák a menny szelíd és barátságos légkörét” (Medical Ministry, 252. o.).

Jézus hamarosan eljön! De ahhoz, hogy készen állj belépni az Ő országába, amikor eljön, most kell, hogy az Ő országának élni benned. Naponta így kell imádkoznod: „Uram, kérlek, jöjj el ma a Te országoddal a szívembe”. Isten arra hív téged, hogy az Ő országát ma valósággá tedd. A naponkénti ima, az Ige tanulmányozása és az örömteli szolgálat által élj itt úgy, ahogyan a mennyben fogsz majd. Hagyd, hogy a menny éljen benned. Legyetek itt Isten kezei, ahogyan a hit emberei az Ő kezei voltak a múltban.

Isten ma és minden nap be akarja költöztetni az Ő országát a szívedbe és az otthonodba. Azt akarja, hogy hozzászokjatok ahhoz, hogy az Ő jelenlétében éljetek, mint mennyei polgárok. Naponta hívd meg a mennyet a szívedbe, és hagyd, hogy az Ő szeretete a tetteid által átáradjon másokra is

Szenteltessék meg a Te Neved

„Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5:16)

Az Úr imája így kezdődik: (Máté 6:9)„Mi Atyánk ki vagy a mennyekben”. Isten nemcsak a világegyetem Istene, hanem szoros, bensőséges kapcsolatban áll velünk. Aztán azt mondja: „szenteltessék meg a Te neved”. A görög szó nem a hagios, aminek a jelentése „szent, odaszentelt, méltó” -, hanem a hagiazo, ami azt jelenti „megszentelni”. Hogyan tudjuk megszentelni vagy szentté tenni Istent, ha Ő maga szent?

 Pál azt mondja, hogy mi egy nyílt levél vagyunk, amelyet minden ember olvas (2Kor 3:2).A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember; (1Korinthus 4:9)-ben ezt írja, hogy „látványosságára lettünk a világnak”. Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra szántakul: mert látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.

Az emberek nem Istent látják, hanem minket látnak. Mindennapi viselkedésünk dicsőítheti Istent és tisztelheti Őt, vagy meggyalázhatja az Ő nevét, félrevezetheti a gyülekezetet, és negatívan befolyásolhatja annak munkáját (Mt 5:13-16). Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

Dicsérettel lépj be Isten jelenlétébe, majd ismerd el Őt szerető Atyádnak. Ahelyett, hogy magadra és a szükségleteidre koncentrálnál, először Istenre, az Ő nevére és az Ő tiszteletére összpontosíts. „Isten azt szeretné, ha azokat a dolgokat keresnénk, amelyek az Ő nevét tisztelik. Semmiképpen se dicsőítsük magunkat; Istentől kegyelmet és lelki áldásokat kell kérnünk, hogy jellemünkben dicsőítsük az Ő nevét. Isten akkor dicsőül meg, az Ő neve akkor szentelődik meg, ha gyermekei életében Krisztus jelleme tükröződik vissza” (Kézirat 34, 1903, 15. bek.).

Imádkozzatok valahogy így: „Atyám, segíts, hogy ma mindenben, amit teszek, téged tiszteljelek. Segíts, hogy megfelelően képviseljelek téged és hordozzam nevedet, hogy amikor az emberek meglátnak, dicsérjenek téged. Engedd, hogy úgy viselkedjek, hogy az emberek minden cselekedetem és szavam által Jézus jellemét lássák.”

Imádságodban is csak olyan dolgokat kérj, amelyek Istent tisztelik és szolgálják. 1 János 5:14 azt mondja, hogy „ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket.” 

 Jézus nevében kell imádkoznunk, de ez többet jelent annál, hogy az ima vége felé azt mondjuk, hogy „a Te nevedben”. A bibliai időkben a név a jellemet jelentette. Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy az Ő akarata szerint imádkozunk, olyan dolgokat kérünk, amelyek Őt és az Ő jellemét képviselik. Jakab 4:3 azt mondja: „Kéritek, de nem kapjátok, mert rosszul kéritek.” „Krisztus nevében imádkozni azonban sokat jelent. Azt jelenti, hogy elfogadjuk magatartását, megmutatjuk lelkületét és végezzük munkáját.” (EGW: Jézus élete. 574. o.).

Jézus megígérte, hogy meghallgatja imáinkat, ha az Ő nevében, az Ő akaratának keretein belül és olyasmiért imádkozunk, ami Istent dicsőíti és tiszteli (Jn 14:13-14). És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.  (1Jn 5:14) És ez az a bizodalom, amelylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:

És amikor Isten válaszol, ügyelj arra, hogy dicsőítsd és tiszteld Őt. Nem szabad magunknak keresni a dicsőséget. Sátán megpróbálja magának elvenni Isten dicsőségét. Alázattal, hálával ismerd el és dicsőítsd Istent szavaid, tetteid és imáid által.

Amikor panaszkodunk, rossz üzenetet közvetítünk Istenünkről. Bizonyos értelemben azt mondjuk, hogy Isten nem jó, nem törődik, nem tartja be az ígéreteit. Mindenkor örüljetek (1Thessz 5:16) Mindenkor örüljetek. (Fil 4:4). Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek! Imádkozzatok, beszéljetek és viselkedjetek úgy, hogy Istent dicsőítsétek. Hogyan tudsz hitet ébreszteni másokban, amikor te is kételkedsz? Hogyan kérhetsz másokat arra, hogy dicsérjék Istent, amikor te panaszkodsz?

Szívből jövő imánk legyen: „Mennyei, szerető Atyám, segíts nekem ma úgy beszélni és viselkedni, hogy megfelelően képviseljelek Téged mások előtt. Csak olyan dolgokat adj nekem, amelyek Téged tisztelnek, és segíts, hogy úgy használjam azokat, hogy Téged szolgáljanak. Hadd dicsőítsem ma a Te nevedet”.

Felülről vagy alulról származó gondolatok

 (Ján:46-54). Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. (47) Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. (48) Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. (49) A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! (50) Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. (51) Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. (52) Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. (53) Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe. (54) Ezt pedig második jelként tette Jézus, miután megérkezett Júdeából Galileába. /RÚF/

Ez a férfi Jézushoz, a világ Világosságához fordult segítségért, de eldöntötte magában, hogy csak akkor hisz benne, ha meggyógyítja a gyermekét. Azt mondhatjuk a gondolkodásáról, hogy „alulról” jövő. Az ilyen szemlélet szabályokat és előírásokat akar megszabni Isten és Igéje számára. Isten Szava magyarázatakor az emberi elgondolásokat tartja legfőbb tekintélynek, bármilyen hibás, korlátozott és szubjektív legyen is az. Ez roppant veszélyes csapda.

A „felülről” származó gondolkozás azonban hittel válaszol, először is bízik Istenben és az Igében. [Jn 4:48; Jn 6:14-15. Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba. (15) Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában. /RÚF/; 

(2Tim 3:16). A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre /RÚF/] A Biblia önmagát magyarázza, ha hittel elfogadjuk. Az Írás megértésének és magyarázásának vezetője a Szentírás világnézete, ne a kor filozófiája legyen! Az emberi elgondolásokat Isten Igéjének kell alávetni, alárendelni, nem fordítva.

 El kell hinnünk a Szentírás kijelentéseit, ha hinni akarunk Jézus szavában. (Jn 5:46-47). Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert ő énrólam írt. (47) Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor az én beszédeimnek hogyan hinnétek? /RÚF/]

 „Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok.” (Jn 8:31) Ha kételkedünk Isten Szavában, nem marad meg bennünk Igéje. (Jn 5:38). Az ő igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek. /RÚF/ 

„Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédeimet, van annak ítélőbírája: az a beszéd, amelyet szóltam, az ítéli el majd az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit szóljak”. (Jn 12:48-49), /ÚRK/  

Isten Igéjének hallgatása több a passzív információgyűjtésnél, mert Isten akaratát cselekedni kell. Ez a tevékeny válasz az Ige hallására. „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti erről a tanításról, hogy Istentől van-e, vagy én magamtól szólok.” (Jn 7:17), /ÚRK/

Isten Szavának hallgatása és annak cselekvése fejezi ki szeretetünket iránta. „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.” (Jn 14:23.)

Az „alulról” jövő gondolkodásmód emberi érveléssel kezdi meghatározni és vizsgálni Isten létének és természetének kérdéseit. A hibás, bűnös, előítéletekkel terhelt emberi nézőpont előnyt élvez a szent, tökéletes, mindentudó isteni szemlélettel szemben. Az „alulról” származó teológia garantáltan félrevezeti az embert, amint ez megtörtént a múltban, és a jövőben is így lesz. (Lásd Jel 14:1-12.) Amikor az emberi bölcselkedés próbálja felülbírálni az isteni gondolatot, igyekszik hamis imádatot ráerőltetni a világra.

A titok az, hogy kapcsolatban kell maradni Jézussal. Ő az Ige, az élet kenyere, a világ világossága, a juhok ajtaja, a Jó Pásztor, a feltámadás és az élet, az út, az igazság és az élet, az igazi szőlőtő. 

 Szentháromság három személye és az Ige, a Biblia olyanok, mint a mágnes. Ha nem állunk ellen, magukhoz vonzanak bennünket. „Isten hangja szól hozzánk Igéje által, de sok hangot fogunk hallani. Krisztus azonban figyelmeztetett, hogy óvakodjunk azoktól, akik ezt mondják: Itt a Krisztus, vagy ott a Krisztus. Honnan tudnánk, hogy nem igaz, amit állítanak, ha nem vetünk össze mindent a Szentírással?” (Ellen G. White)

White idézet: Ő, aki Kapernaumban megáldotta a királyi embert, éppúgy minket is meg akar áldani. A bánatos apához hasonlóan azonban mi is gyakran földi javakra vágyakozva keressük Jézust, s csak akkor vagyunk hajlandóak bízni szeretetében, ha kérésünket teljesíti. A Megváltó nagyobb áldásban szeretne részesíteni, mint kérhetnénk; késlekedik kérésünkre válaszolni, hogy megmutassa szívünk gonoszságát, és nagy szükségünket kegyelmére. Arra vágyik, hogy lemondjunk az önzésről, mert így hozzá juthatunk. Valljuk meg tehetetlenségünket, nagy szükségünket, és bízzuk magunkat teljesen az Ő szeretetére. 

 A királyi ember látni akarta imájának beteljesülését, mielőtt hisz, de el kellett fogadnia Jézus szavát, hogy kérését meghallgatta, és az áldásban része sítette. Ezt a leckét nekünk is meg kell tanulnunk. Bíznunk kell ígéreteiben. Ha hittel megyünk hozzá, Isten minden kérést szívébe zár. Amikor áldását kérjük, higgyük, hogy megkapjuk, és köszönjük meg, hogy megkaptuk. Azután végezzük a dolgunkat, és legyünk biztosak abban, hogy az áldás akkor teljesül, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Ha ezt megtanultuk és tesszük is, tudni fogjuk, hogy imáink meghallgatásra találnak. Isten cselekedni fog érettünk „véghetetlen bőséggel”, „az Ő dicsősége gazdagságáért”, és „az Ő hatalma erejének ama munkája szerint”. (Ef 3:20, 16; 1:19.) – Jézus élete, 200./old.