A törvény cselekedete

 A szombat megtartása a törvény cselekedete, éppen úgy, mint, ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj stb. Csupán jó cselekedetek által, senki sem üdvözül. Az igaz keresztényi hit nem tanítja a jó cselekedetek által való üdvözülést. Senki sem lehet igazságos a saját cselekedetei által, bármennyire jónak, vagy nemeseknek tűnnek is. Ezeket az igazságokat olvashatjuk a Galátzia és a Rómabeliekhez írott levelekben.

„De nagy a különbség aközött, ha valaki azért tesz jót, hogy üdvözöljön, vagy mint Pál mondja, hogy megigazuljon, vagy pedig azért tesz jót, mert hit által, Krisztusban már megigazult.”
A szombattartás tehát az újjászületett egyén életében nem egyéb üres formaságnál. Akinek a szívében azonban Jézus él, szövetség megnyilvánulását jelenti az.
Jézus Krisztus tisztít meg hitünk által és lakozik a szívünkben. Amint azonban Krisztust szívünkbe és életünkbe fogadjuk, akkor azonnal beteljesednek bennük mindazok a dicsőséges dolgok, amelyek Isten törvényének rendeltetik. Olvassuk ezt (Róm.8:3,4) versekben. "Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint."
Hogy szombat valóságos jellemét megérthessük, kel hogy visszatekintsünk az idők kezdetére, amikor még nem volt bűn a földön. Itt megtaláljuk Isten tökéletes tervét. Itt megtaláljuk azt, aminek mindenkor kellet volna lenni és ami majd lenni fog, amikor már a bűn uralma végetért.
A történet úgy szól Isten befejezte munkáját és minden „igen jó” volt. „Elvégezteték ég és a föld és azoknak minden serege.” Ekkor Isten megnyugodott. „Megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala”(1Móz. 2:2)" Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala." Az édeni otthonban, mely a jobb világ dicsőségeit tükrözte vissza a Teremtő megnyugodott szombatnapon és megtartotta azt az emberrel együtt, aki átadta Isten az uralmat e földre.
 
Nem, azért mert Isten elfáradt és azért nyugodott meg! A szombat nem azért volt elrendelve és adatott az embernek, mert az Isten vagy az ember fáradt volt. A Teremtőről azt olvassuk „az Úr nem fárad és nem lankad el”(Ésa.40,28) "Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!" és az ember aki az Ő hasonlatosságára teremtett, nem ismerte a testi satnyulást, csak miután a bűn bejött. Ha nem jött volna a világra a bűn, akkor ismeretlenek volnának előttünk a fáradt idegek és izmok, akkor nem lenne sem betegség, sem halál. Miután a szombat a bűnbeesés előtt adatott, annak a legelső és legfontosabb célja nem az volt, hogy az ember megszűnjön munkájától, hanem az, hogy ugyanazt a „nyugalmat” élvezze, amely Teremtője élvezett.
 
Aki nem lát mást a szombat-tartásban, mint mindennapi munkájának huszonnégy órán át való megszüntetését, mint testi pihenést, vagy egy kis változatosságot és a templomba menést, még nem találta meg a szombati áldást titkát, ami az embernek adatott.
A szombat az embernek Istennel való együttes nyugalma, kölcsönös érzelme és szívbeli megértése volt.
Hogy az első szombat áldása maradandó legyen, hogy annak tapasztalatában e föld lakói örökké részesüljenek Isten elrendelte, hogy minden következő szombat, az elsőnek ismétlése legyen. A feljegyzés így szól „Megáldá Isten a hetedik napot és megszentelé azt”(1Móz. 2,3) Ez a kijelentés magában foglalja az isteni célt, isteni hatalmat, isteni jellemet, és bölcsesség teljességét.
Kérem, vegyük tekintetben először is azt, hogy az írás hetedik napról beszél, másodszor, hogy kijelenti e nap „megszentelt” voltát azaz, hogy e nap szent célra el lett különítve. Így tehát láthatjuk a hetedik nap volt kiemelve, nem pedig valamely időnek hetedik napja.
A negyedik parancsolat azon hetedik napra hívja fel a figyelmet, amely kezdetben volt elrendelve. Megváltó ugyanazon szombatnapot ünnepelte, amely a Sinai hegyen volt elrendelve.
 
Jézus Krisztus egész földi életén át a hét hetedik napját tartotta meg. Olvasd el a (Luk.4,16) "És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni" .és egyéb verseket. Ha tehát valaki nyugalom napot akar tartani keresztény létére ugyan azon napon kell megtartani amelyen Krisztus is megtartotta.
Jézus Krisztus világosan tanítja a hegyi beszédben a törvény maradandóságát. Olvassuk (Máté 5,17, 18) "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik." és a következő verseket. Pál apostol isteni ihletés által kijelenti a hit megerősíti a törvényt. (Róm.3,31)."A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük".  

Azután olvassuk el Jakab tanítását, aki szóról szóra felemlíti a hatodik  és hetedik parancsolatot, hogy ezzel kimutassa, mely törvényről beszél és e törvény „királyi törvény”-nek, valamint „és szabadság törvény” - ének nevezi, és Isten ezen törvény szerint fogja megítélni az embereket. (Jakab 2, 8-12)."Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek. De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói. Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni."
Jézus Krisztus által újonnan megerősített törvény a szombatot is magában foglalja és ez elől senki sem menekülhet.