Péld 18,20–21 • „A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje, az õ beszédének jövedelmével lakik jól. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.”
Mt 12,36–37 • „A jó ember az õ szívének jó kincseibõl hozza elõ a jókat; és a gonosz ember a szíve gonosz kincseibõl hozza elõ a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédeidbõl ismertetel igaznak, és a te beszédeidbõl ismertetel hamisnak.”
Jak 3,2–10
Péld 12,17 • „Van olyan, aki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz, de a bölcseknek nyelve orvosság.”
Péld 13,3 • „Aki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; aki felnyitja száját, romlása az annak.”
A beszéd nem más, mint gondolataink és érzéseink szavakba öntése. „Amiképpen gondolkodik az ember magában, olyan õ”
– mondja Példabeszédek könyve (23,7, helyes fordításban).
A kontrollálatlan szavak is emberi természetünk hû tükrei, kifejezik, milyen érzésekkel, gondolatokkal azonosultunk az adott pillanatban. Ugyanakkor a tiszta, igaz, szép beszéd sem pusztán nyelvi igényességünk eredménye, hanem a bennünk munkálkodó Lélek gyümölcse. Tehát a helyes gondolkodásból és tiszta érzésekbõl származó beszéd gyógyító hatású, míg a helytelen gondolkodásból, a tisztátalan, zavaros, haragos érzésekbõl származó beszéd a „tõrszúrásokhoz” hasonló. Ezzel nemcsak a környezetünkre gyakorolunk befolyást, hanem visszahat tetteinkre és saját érzelmi állapotunkra is. A beszédünkben valóban hatalom rejlik: azt is megmutatja, hol állunk a jellemfejlõdésben. Sokszor a panaszkodó, csüggesztõ szavak még mélyebbre taszítanak, ugyanakkor a bátorító, biztató szavak felemelnek, erõt közvetítenek mind a hallgató, mind a beszélõ számára (Ésa 52,7). A tartalom nélküli üres beszéd, fecsegés is árulkodik szólójának belsõ világáról.
„A szavak megmutatják, mi van a szívben. »A szív teljességébõl szól a száj.« A szavak többet jelentenek a jellem kinyilvánításánál
– vissza is tudnak hatni a jellemre. Az embereket befolyásolják asaját szavaik. Sokszor pillanatnyi, Sátán által keltett indíttatásból irigység vagy gonosz vélekedés jut kifejezésre, olyasmi, amiben nem is igazán hisznek, de a kimondás visszahat a gondolkodásra. Saját beszédük csapja be õket, azt kezdik hinni, hogy amit sátáni ösztönzésre mondtak, igaz. Miután egyszer már kimondtak egy véleményt vagy döntést, gyakran túl büszkék ahhoz, hogy visszavonják, s addig bizonygatják igazukat saját maguknak, míg végül elhiszik.” (Ellen G. White: Jézus élete, Kik az én testvéreim? c. fej.)
Melyik az a másféle, különösen sok kárral járó beszédmód, amelytõl szintén óvakodnunk kell?
Péld 29,20 • „Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? A bolond felõl több reménység van, hogynem afelõl!”
Péld 14,29 • „A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.”
Eféz 4,29–31 • „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltság napjára. Minden mérgesség, fölgerjedés, harag, lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt.”
További tanulmányozásra: Péld 18,13; 12,22; 25,28; 16,27.
Az igazságot sem helyes szenvedélyesen, indulatosan kimondani. Nemcsak hogy nem ér célba, inkább az ellenkezõ hatást váltja ki: az igazsággal szemben is ellenállóbbá teheti a hallgatóját. Pedig milyen sokszor gondoljuk, hogy szavainknak akkor adunk nagyobb nyomatékot, ha felemeljük a hangunkat, vagy indulatainkkal, negatív érzelmeinkkel kívánjuk „felerõsíteni” mondandónkat. Legjobb gyakorlati tanácsként Jakab apostol szavait érdemes megfontolni: „…legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.” (Jak 1,19–20)
„Az elhamarkodott, felületes, szenvedélyes beszéd olyan károkat okozhat, melyeket egy egész élet bûnbánata sem tehet meg nem történtté. Milyen sok szív tört meg, milyen sok barát idegenedett el, mily sok élet szenvedett hajótörést azoknak az éles, elhamarkodott szavai által, akiknek segítséget és gyógyulást kellett volna hozniuk!”
„Egyedül a végtelen Isten tudja felmérni azt a kárt, amelyet a meggondolatlan szavak okoznak. Ezek a szavak csak úgy leperegnek az ajkunkról, és talán nem is akarunk megsebezni velük senkit, mégis tanúskodnak bensõ gondolatainkról, és a Gonosz oldalán munkálkodnak. Mennyi boldogtalanság származott a gondolkodás nélkül kimondott, barátságtalan szavakból a családi körben! Hányszor nyomják kemény szavak valakinek a lelkét, amelyek talán évekkel ezelõtt hangzottak el, de sohasem veszítették el fullánkjukat. Mint hitvalló keresztényeknek, meg kell fontolnunk azt a befolyást, amelyet szavaink gyakorolnak azokra, akikkel kapcsolatba kerülünk, akár hívõk, akár nem. Szavainkat figyelik, és számba veszik a kárt, melyet meggondolat-lan kijelentéseink okoznak. Utólagosan – akár hívõkkel, akár nem hívõkkel volt kapcsolatunk – nem lehet teljes mértékben közömbösíteni a könnyelmû, balga szavak kedvezõtlen következményeit. Szavaink megmutatják, milyen eledellel táplálkozik a lelkünk.” (Ellen G. White: Nevelés/Elõtted az élet, Tanítási módszerek c. fej.; Youth Instructor, 1895. jún. 27.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése