1Móz 2,15 • „Vette az Úr Isten az embert, és helyezte őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.”
1Móz 3,17–19 • „Az embernek pedig mondta: Mivelhogy hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napjaiban. Tövist és bogáncskórót teremjen néked, s egyed a mezőnek füvét. Arcod verítékével egyed a te kenyeredet, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, s ismét porrá leszel.”
A munka édeni eredetű, még az „igen jó” (1Móz 1,31) világból származik. Ez alapvetően ellentmond a munkáról napjainkban uralkodó szinte általános felfogásnak. Sokan nem jónak,
hanem tehernek tartják a munkát, szükséges rossznak, pusztán kenyérkeresetnek. Az igaz, hogy a munka a bűneset után nagy változásán ment át, de ez is miattunk, a mi érdekünkben
történt. „Átkozott legyen a föld temiattad!” (1Móz 3,17) Az, hogy a munka fáradsággal jár, hogy erőfeszítést, figyelmet és koncentrációt kíván tőlünk, lényünk jóra erőtlen, bűnre hajló volta miatt védelmet és áldást jelent számunkra. „Minden tiérettetek van.” (2Kor 4,15)
„Isten az Éden lakóira bízta a kert gondozását, hogy »műveljék és őrizzék azt«. Foglalkozásuk nem volt fárasztó, inkább kellemes és felüdítő. Isten a munkát áldásnak szánta az ember számára, hogy értelmét foglalkoztassa, testét erősítse és képességeit fejlessze.A szellemi és testi tevékenységben lelte Ádám szent életének egyik legfőbb örömét. Amikor pedig engedetlensége miatt Isten kiűzte szép otthonából, és meg kellett küzdenie a mindennapi kenyérért, még ez a munka is – bár nagyon különbözött édeni, kellemes foglalatosságától – védelmet nyújtott a kísértéssel szemben, és boldogsága forrása volt.
Akik a munkát átoknak tartják – még ha fáradságos és fájdalmas is –, nagyon tévednek. A gazdagok gyakran fölényes megvetéssel nézik le a dolgozó embereket, de az ilyen magatartás éles ellentétben áll az ember teremtésére vonatkozó isteni tervvel. Ugyan mit érnek még a leggazdagabbak kincsei is ahhoz az örökséghez képest, amelyet Isten Ádámnak adott? Pedig Ádám nem volt tétlen: bölcs Teremtőnk – aki tudja, mi boldogítja az embert
– adott munkát számára. Igazi életörömben csak munkaszerető férfiaknak és nőknek van részük. Az angyalok is szorgalmas munkások: Isten szolgái az emberiség javára. A Teremtenél nincs helye a semmittevésnek és a lustaságnak.”
„A teremtéskor Isten a munkát áldásnak szánta az ember számára. Fejlődést, erőt, boldogságot jelentett. A bűn átka következtében azonban megváltozott a föld állapota, és ez a munkára is kihat. Igaz, hogy ma a munka fáradsággal, gonddal, fájdalommal jár, de még most is a boldogság, az előrehaladás forrása. Védelem a kísértésekkel szemben. A munka fegyelme mérsékli az önszeretetet, szorgalomra, erkölcsi tisztaságra és állhatatosságra nevel. Része Isten nagy tervének, amellyel gyógyítani akarja az elesett embert… Amiképpen életre hívta Isten a Földet a káoszból a maga szépségében, úgy mi is rendet és szépséget tudunk életre hívni a dolgok összekuszáltságából. Noha a bűn által minden megromlott, mégis örömünk telik jól végzett munkánkban, amely hasonló Isten öröméhez, amikor végigtekintett művén a Föld teremtése után, és mindent »igen jónak« talált.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 26. o.; Nevelés / Előtted az élet, 214–215. o.)
Az első emberpár már az Édenben is dolgozott. Az Atya és a Fiú szüntelen munkálkodik (Jn 5,17), és a mennyei angyalok is szorgalmas munkások (Zsid 1,14). Az újjáteremtett Földön pedig szintén lesznek feladatok, megbízatások (Mt 25,21). A Biblia szerint ahol élet van, ott munka is van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése