Mindenek ellenére Isten eleve úgy teremtett minket, hogy keressük Őt, és a teremtett világot is úgy rendezte be, hogy az Őrá mutasson:
· Isten "az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta" (Préd 3:11) Az ember mindig is vallásos volt. Eltérő mértékben, de mindenki keres valamit, ami túlmutat saját magán, és ami értelmet adhat az életének.
· Isten "nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt" (Csel 14:17) Szinte minden embernek van valamilyen tapasztalata a gondviselésről, sőt imameghallgatásról (főleg veszélyhelyzetekben).
· Így "ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra" (Róm 1:19) A teremtett világ értelmes vizsgálata révén sok dolog meglátható a Teremtő lényéből.
Ádám és Éva óta azonban úgy teszünk, mintha nem egy csodálatos Isten jelenlétében élnénk (Róm 3:23). Néha orra esünk Benne, de aztán feltápászkodunk, és megyünk tovább – igaz, fájó szívvel:
"Az ember számára nagy szerencsétlenség, ha nincs együtt azzal, aki nélkül nem létezhet...
Magadért teremtettél bennünket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned." (Augustinus)
"Egy Isten-alakú lyuk van bennünk, amelyet csak ő maga tölthet be." (Pascal)
Mindez alapján látnunk kell, hogy a mai ember is sok szempontból jót akar: szellemileg éhes, gyűlöli a világnézeti kényszert, saját tapasztalatot akar stb. Ezeket a vágyait, igényeit bátorítani lehet és kell is, de – a korszellemmel szemben – a helyes irányba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése