Adósságok kezelése

 „A gazdag uralkodik a szegényeken, és aki kölcsönt vesz, szolgája a kölcsönadónak.” (Péld 22:7, ÚRK) Az adósság egyik meghatározása az, hogy „ma abból élünk, amit a jövőben akarunk megkeresni.” Manapság mintha az élet velejárója lenne az adósság, de nem kellene ennek így lennie a keresztények között. A Biblia óv attól, hogy adósságba verjük magunkat. A Szentírás legalább huszonhat utalást tesz az adósságra, ami mind egytől egyik rosszalló. Nem azt mondja, hogy bűn pénzt kölcsönvenni, de megemlíti annak gyakori rossz következményeit. Pál a következőt tanácsolta az anyagi kötelezettségeket illetően: „Adjátok meg azért mindenkinek, mivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek” (Róm 13:7-8) 

 Miért van az, hogy az adósság tulajdonképpen nemzetközi csapás minden lehetséges szinten – egyéni, vállalati és állami szinten egyaránt? Mindig minden társadalomban volt legalább egy kis rész, amelyik eladósodott. Ma viszont az embereknek sokkal nagyobb hányadának van adóssága, ami szinte sohasem szolgál a javukra.

 White idézet: Egyesek semmit sem hoztak, és nem csatlakoztak a rendszeres adományozás tervéhez, amit azzal magyaráztak, hogy adósságaik vannak. Azt állították, hogy előbb el kell jutniuk oda, hogy senkinek se tartozzanak. Adósságuk azonban nem hozható fel kifogásként. Láttam, hogy nekik is meg kellett volna adniuk a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Némelyek kötelességüknek tartják a „senkinek semmivel se tartozzatok” parancsolat betartását, és úgy gondolják, hogy Isten semmit sem vár el tőlük addig, míg nem fizetik vissza a adósságaikat. Ám tévednek, és megfosztják Istent attól, ami az övé. Minden ember megfelelő áldozatot mutasson be az Úrnak. Akinek kölcsöne van, a saját részéből fizesse azt vissza, nem az Úréból. – Counsels on Stewardship, 258./old.

 Nincs olyan élethelyzet, az emberi életnek szakasza, amelyre a Biblia ne adna értékes tanítást. Legyen bárkiről szó – uralkodó és alattvaló, gazda és szolga, vevő és eladó, kölcsönvevő és kölcsönadó, szülő és gyermek, tanár és diák – mind-mind felbecsülhetetlen értékű tanulságot találhat benne. Isten Igéje azonban mindenekelőtt az üdvösség tervét tárja elénk: bemutatja, hogyan juthat a bűnös ember Istennel békességre, lefekteti a z igazság és kötelesség elveit, melyeknek életünket kell szabályozniuk, és megtartásuk esetén Istentől jövő segítséget ígér. 

Túlmutat e gyorsan tovaszálló életen, az emberiség rövid és zűrzavaros történelmén. Szemünk elé tárja az örök korszakok hatalmas távlatait, olyan korokat, amelyeket bűn nem terhel, szomorúság nem homályosít el. Megtanítja, hogyan érhetjük el az áldottak örök hajlékát, és a lelkünkre köti, hogy reményeinket abba az országba vessük és szívünket odakössük.

 – A keresztény nevelés alapjai, 542./old.

 A bölcs a következő szavakkal fordul a közömbös emberhez: „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.” (Péld 6:6-8) Hajlékuk készítése közben a hangyák rátermettségről és kitartásról tesznek bizonyságot. Igaz, hogy egyetlen hangya csupán egy kis sárgolyót képes magával cipelni, viszont türelme és kitartása csodákra képes. Salamon feddésként mutat a hangya szorgalmára, és szavait azokhoz intézi, akik semmittevésre pazarolják az idejüket, vagy olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyek tönkreteszik a lelket és a testet. A hangya idejében felkészül a következő évszakra, miközben az értelemmel felruházott emberek közül sokan nem képesek felkészülni az eljövendő örökéletre. – Counsels to Parents, Teachers and Students, 190./old.