I. Móz. 2:2-3-ban azt olvassuk, hogy a 7. napra nézve rendelt Isten nyugalmat, személyes példaadással (!),
(I Móz. 2:2-3) "Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten".
...noha nyilván nem szorult rá, és ne felejtsük el, hogy ekkor még nincs zsidó nép, csak ezer évekkel később. Ezért sem mondható, hogy csak a zsidókra vonatkozott, amit az is alátámaszt, hogy Jézus szavai szerint...
"A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért." (Márk. 2,27),
...tehát az emberért és
nem a zsidóért. (Megjegyzem, itt is a sabbath szó áll a görögben). A
testi-lelki pihenés tehát sem csak a zsidó ember szükséglete és kiváltsága,
hanem minden emberé (a mai élettempó mellett talán nem is igényel különösebb
magyarázatot).
Ez szempont és rendelkezés végigkíséri az emberi történelmet a Bibliában...
(Mát. 24,20) "Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon
... [a görögben itt is sabbath szerepel!]: - Jézus szavai egyértelműen a történelem
lejártáról szóló prófécia keretében, kifejezetten a vég idejére fogalmazzák meg
a mondandóját).
Ez azért nem meglepő, mert Istennek nem változnak a szempontjai, ahogy az emberi lét törvényszerűségei és szükségletei sem, amelyekre tekintettel születnek (érdekesség, hogy már a bűneset előtt megfogalmazódik a nyugalom és a nyugalomnap rendelkezése
(I.Móz. 2:2-ben)."
Azt látni
kell, hogy a nyugalomnap a kereszténységben sem ismeretlen, csak éppen más
napon és más tartalommal jelenik meg. Igaz, hogy erre az eltérésre vannak
különböző magyarázatok, de hogy ezek mennyire megalapozottak, azt kinek-kinek
magának kell eldönteni. Ebben lehet nagy segítség a Biblia, annak személyes
olvasásába, tanulmányozása :-)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése