Leszármazottaik örökölték elődeik kézügyességét. Júda és Dán törzséből származtak a finomabb szakmákban ügyes emberek. Ámde fokozatosan elvesztették Isten és igazsága iránti ragaszkodásukat. Nagyobb kézügyességükért magasabb fizetést kértek. Némelykor teljesítették kérésüket; többnyire azonban a magasabb fizetést kérők a környező nemzeteknél találtak alkalmazást. A híres elődeik szívét betöltő önfeláldozás nemes lelkülete helyett ezek immár a másé kívánásának szellemét melengették. Egyre többet követeltek. Istentől kapott ügyességükkel pogány királyokat szolgáltak, így gyalázatot hoztak alkotójukra.
Az Úr szólt Jeremiásnak: „Végy elő könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda és az összes nemzetek felöl mondtam neked, attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jósiás napjaiban mind a mai napig. Ha Júda háza meghallja a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat”.
Jeremiás megrója Izráelt: Mikor a fejedelmek közölték a királlyal, hogy mit olvasott föl Báruk, a király azonnal elrendelte, hogy hozzák el a tekercset, és olvassák föl neki. De a helyett, hogy engedelmeskedett volna a figyelmeztetéseknek, ahelyett, hogy megalázkodott volna a maga és a nép fölött függő veszély miatt, dührohamában tűzbe dobta az egészet. A tekercs elégetése nem zárta le az ügyet. A leirt szavakat könnyebben megsemmisítették, mint a bennük levő fenyítéseket és figyelmeztetéseket, s a gyorsan közelgő büntetést, melyet lsten kimondott a lázongó Izráelre. De a tekercset is újra másolták az Úr parancsára. A végtelen Isten szavait nem volt szabad elpusztítani. „Jeremiás másik tekercset vett elő, és odaadta Báruk íródeáknak, Néria fiának. Ezután Jeremiás tollba mondta annak a könyvnek minden szózatát, amelyet Jojákim, Júda királya elégetett. Sőt, még több hasonló tartalmú szózatokat is hozzáfűzött.”Jojakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállá azt. (Dániel 1:1)
És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.” (Mát 2,5–6)
Dávid Egyiptomból kihozott szőlőnek nevezte Izraelt. Ésaiás pedig ezt írta: "A seregek Urának szőlője ... Izrael háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése" (Ésa 5 :7). Az Úr szőlőjében levő fügefa azt a nemzedéket ábrázolta, amelyhez a Megváltó eljött, és különös gondviselésével és áldásaival vett körül.
Izrael azonban nem töltötte be Isten szándékát. Az Úr kijelentette: "Úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mi módon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává?" "Buja szőlőtő az Izrael, amely termi az ő gyümölcseit" (Jer 2:21. Hós 10:1). "Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Júda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; és parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! ... várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; irgalomra, s ím lőn siralom! (Ésa 5 : 3-7).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése