A jelenések könyve Sátánnal azonosítja a sárkányt. (Jel 12:3-5.) [Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét korona; (4) farka magával sodorta az ég csillagainak harmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor megszülte, felfalja a gyermekét. (5) Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott Istenhez és az ő trónjához /RÚF/] szakasza szerint nyomban a születése után meg akarta ölni „a fiúgyermeket”, aki később „elragadtatott Istenhez és az ő trónjához” (ÚRK). Az ördög a pogány Róma által akarta megölni Krisztust. [Lásd Mt 2:16-18. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott. (17) Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: (18) „Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás. Ráhel siratta gyermekeit, és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek.” /RÚF/] Isten és az ember fő ellensége politikai és vallási intézmények által éri el céljait.
A fenevad hatalmáról olvassuk: „A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt” (Jel 13:2, SZIT). Ez a prófécia évszázadokkal később pontosan teljesedett, amikor a római császár, Nagy Konstantin a fővárosát áthelyezte Rómából a későbbi Konstantinápolyba, a mai Törökország területére. Emiatt hatalmi vákuum alakult ki a császárok korábbi székhelyén, trónja körül, Róma császári városában. A pogány Róma így adta át a trónját, a fővárosát a fenevadnak.
Isaac Backus megállapítja: „Amikor a birodalom központját Konstantinápolyba helyezte át… Nagy Konstantin lehetővé tette Róma püspökének, hogy minden földi ember, sőt a Menny Istene fölé emelje magát”. (Le Roy Edwin Froom: The Prophetic Faith of our Fathers. 3. köt. 213./old.)
Thomas Hobbes szerint „a pápaság nem más, mint a letűnt Római Birodalom szelleme, annak sírhelyén ül megkoronázva” (Leviathan. New York, 1996, Oxford University Press, 386./old.)
Alapos elemzés nyomán kitűnik, hogy Jelenések 13. fejezetében a tengerből feljövő fenevad egy hitehagyóvá lett vallási hatalom, ami Rómából emelkedik fel és világszéles vallási rendszerré nő. [(Jel 13:3-4). Ltengerből feljön áttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: (4) imádták a sárkányt, mivel átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni? /RÚF/] Ez a fenevad nem egy személy, hanem egy vallási szervezet, amely emberi rendelkezéseket állított Isten Igéje helyére.
(Jel 13:1, 6.) És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. (6) és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. /RÚF/
(Jn 10:33.) A zsidók így feleltek neki: Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem istenkáromlásért, vagyis azért, mert te ember létedre Istenné teszed magad. /RÚF/ és (Lk 5:21.) Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? /RÚF/ versében a Biblia két példával határozza meg a káromlás jelentését:
1) amikor egy ember lép fel úgy, mintha Isten volna, azt állítja magáról;
2) amikor egy ember kijelenti, hogy van hatalma megbocsátani a bűnöket.
Az itt említett történetekben igazságtalanul vádolták Jézust káromlással, hiszen Ő valóban Isten, tehát joga van megbocsátani a bűnöket. A római pápaság két jellemző tantételét nevezi a Biblia káromlásnak: amikor állítja, hogy papjainak hatalmukban áll megbocsátani a bűnöket, valamint a pápa isteni előjogokkal bír a földön.
White idézet: Az a próféciai képsor, amelyben ezek a szimbólumok találhatók, Jelenések könyve 12. fejezetében kezdődik, mégpedig a sárkánnyal, aki el akarta pusztítani Krisztust a születésekor. Megtudjuk, hogy a sárkány nem más, mint Sátán (Jel 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a Római Birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma. – A nagy küzdelem, 38./old.
Az első fenevad a római egyházat jelképezi, egy állami hatalommal felruházott egyházi közösséget, amely képes minden protestánst megbüntetni. A fenevad egy hasonló hatalommal felruházott másik egyházi közösséget jelképez. Ennek a képmásnak a kialakulása annak a fenevadnak a munkája, amelynek békés felemelkedése és szelíd hitvallásai olyan találóan ábrázolják az Amerikai Egyesült Államokat. Itt találhatjuk meg a pápaság képmását. Mikor országunk egyházai egyesülnek azokban a hitpontokban, amelyeket együttesen megtartanak, befolyásolják az államot, hogy kényszerítse rendeleteiknek megtartását, és támogassa nézeteiket, akkor a protestáns Amerika a római egyházszervezet képére, képmására átalakul. Akkor az igaz egyházat üldözni fogják, mint Istennek régi népét. – A megváltás története, 381./old.
Isten Igéje figyelmeztet a közelgő veszélyre. Ha a protestáns világ nem figyel erre, akkor fogja megtudni, mi Róma valódi célja, amikor már túl késő kimenekülni hálójából. Róma csendben nő hatalommá. Tanításai éreztetik befolyásukat a törvényhozó termekben, az egyházakban és az emberi szívekben. Titokban már építi büszke és masszív tornyait, amelyekben korábbi üldözéseit megismétli. Lopva és alig észrevehetően növeli erejét, hogy készenlétben legyen, amikor ütésre emelheti kezét. Előnyhöz akar jutni, és ez már sikerült is neki. Nemsokára látni és érezni fogjuk, mi Róma igazi szándéka. Megvetésnek és üldözésnek teszi ki magát az, aki hisz és engedelmeskedik Isten Igéjének. – A nagy küzdelem, 581./old.
Senki ne hagyja magát megtéveszteni! A pápaság, amelynek a protestánsok ma tisztelettel adóznak, ugyanaz, mint amely a reformáció idején uralta a világot, amikor Isten emberei életüket kockára téve lerántották a leplet gonoszságáról. Ugyanaz a fennhéjázó büszkeség és önteltség jellemzi, amellyel királyokon és fejedelmeken hatalmaskodott, igényt tartva az Istennek kijáró tekintélyre. Lelkülete ma sem kevésbé kemény és uralkodó, mint amikor elfojtotta az emberi szabadságot, és megölte a Magasságos szentjeit… –( A nagy küzdelem, 571./old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése