Kos és kecskebak - világ birodalmak felemelkedése és bukása

 Ahogy Dániel 2. és 7. fejezetében, úgy itt is a világ birodalmainak felemelkedését és bukását jeleníti meg a látomás, csak eltérő szimbolizmussal. Ez a jelképvilág közvetlenül kötődik Isten szentélyéhez. A kos és a kecskebak képe a szentélyszolgálat engesztelési ünnepével való kapcsolata miatt jelenik meg, mivel az ókori Izrael számára ez volt az ítélet ideje. Kosokat és kecskebakokat áldoztak a szentélyszolgálat során, de a két állatot csak az engesztelés napján említették együtt. Tehát Isten szándékosan választotta éppen ezeket, hogy az engesztelési ünnepre utaljon, arra, amire a látomás főként összpontosít.

Dániel látta, amint egy kos háromfelé öklel: nyugatra, északra és délre (Dán 8:4). "Látám azt a kost szarvaival öklelkezni napnyugot, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és naggyá lőn". Ez a háromirányú mozgás mutatja ennek a hatalomnak a terjeszkedését. Az angyal magyarázata szerint a kétszarvú kos Médó-Perzsiát jelképezi (Dán 8:20) "Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Persiának királya." és az a legvalószínűbb, hogy a három irány e világhatalom három fő hódítására mutat.

Ezután egy nagy szarvú kecskebak jelent meg, ami a Görög Birodalmat szimbolizálja Nagy Sándor vezetése alatt. A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között vala, az az első király. (Dán 8:21). A kecskebak "És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között." (Dán 8:5), ami gyors terjeszkedését jelzi. A kép Nagy Sándor hódításainak a sebességét érzékelteti, amit Dániel próféta könyve 7. fejezete a szárnyas párduccal ábrázol. A prófécia viszont előrevetíti, hogy amikor a kecskebak "elérte hatalmának csúcsát, letört a nagy szarv, és helyette négy hatalmas szarv nőtt a négy égtáj felé" (Dán 8:8, RÚF). Ez Babilonban történt meg, Kr. e. 323 júniusában, amikor Nagy Sándor harminckét éves korában meghalt. Utána a birodalmát felosztották a négy tábornoka között.

 A prófécia felvázolta a világ nagy birodalmainak – Babilónia, Médó-Perzsia, Görögország és Róma – emelkedését és útját. Mindegyiküknél – mint a kevésbé hatalmas nemzeteknél is – a történelem megismételte önmagát. Mindegyiknek volt próbaideje; mindegyik kudarcot vallott, dicsőségük megfakult, hatalmuk elmúlt. (EGW: Próféták és királyok)

Dániel egyik látomásában Görögországot egy kecskebak jelképezi. A kecske szemei között lévő nagy szarv Nagy Sándort jelképezi, és a szarv letörése az ő halállát. A nagy szarv helyén négy másik szarv nőtt négy különböző irányban.  Dán 8:5, 8, 21-22. "És míg én szemlélém, ímé, egy kecskebak jöve napnyugot felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között. A kecskebak pedig igen nagygyá lőn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes szarv növe az égnek négy szele felé. A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között vala, az az első király. Hogy pedig az letöretteték, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével."

A Biblia szerint az a négy szarv négy királyságot jelképezett. Nagy Sándor halála után négy fővezére harcolt egymással a hatalomért, és végül négy részre osztották a Görög birodalmat.

Ám az a négy királyság is harcolt egymás ellen és végül kettő leigázta a harmadikat, egy másikat pedig részekre szakítottak. Így alig 40 évvel Nagy Sándor halála után a négy királyságból már csak három létezett.

Az egyik királyság a mai Görögország, és Macedónia helyén terült el, ami Nagy Sándor szülőföldje volt. A másik Egyiptom területén volt, ami természetesen Palesztinától délre található, ahol a zsidók országa, Samária és Júdea volt. Ide tartozott Szíria és Nagy Sándor birodalmának többi területe is.

Palesztina így két erős királyság közé ékelődött, akiknek hatalmi harcai során Palesztina először a déli királysághoz, majd később az északi királysághoz tartozott. Dániel egy másik próféciájában azokat a királyságokat az „északi király országának” és a „déli király országának” nevezi (Dán 11:5-13).