Reformáció: Protestantizmus

A protestantizmus (latin eredetű szó) mint gyűjtőnév alatt a keresztény egyházak azon egyik fő ágát szokták érteni, amely a reformáció következtében a 16. században a katolikus egyháztól különvált.

A protestantizmus név onnan ered, hogy midőn az 1529. évi speyeri birodalmi gyűlésen a reformáció híveire hátrányos határozatot hoztak, amely szerint azok a rendek, amelyek addig a wormsi határozatot megtartották, azok ezentúl is tartsák meg, amelyek pedig nem tartották meg, azok minden további újítással hagyjanak fel és a misetartást engedjék meg. E határozat ellen a szász választó öt másik fejedelemmel és 14 birodalmi várossal együtt ünnepélyesen tiltakozott, protestált és ezen protestációban ügyüket a császár, az összehívandó egyetemes vagy német zsinat és minden részrehajlástól

     mentes keresztény bíró elé fellebbezték.

Később a protestantizmus név alá befoglalták mindazokat, akik a reformáció alaki és anyagi elveit elfogadták, vagyis akik elfogadták egyfelől azon nézetet, hogy a keresztény vallásnak egyedüli alapja a minden emberi tételtől és tekintélytől függetlenül magyarázandó Szentírás, másfelől a hit által való megigazulás tanát, vagyis azon nézetet, hogy az üdv minden papi közvetítés s minden érdemünk nélkül, ingyen, Isten kegyelméből adatik. Az egyes hitcikkeknek, különösen az úrvacsorára és az eleve elrendelésre vonatkozóknak, különbözőképen való magyarázása folytán a protestáns egyház már a 16. században külön evangélikus lutheránus és külön református vagy kálvinista egyházzá szakadt szét, mely szakadást a dordrechti zsinat határozatai még erősebbé tettek. Később mindkét egyház keblében ismét kisebb felekezetek és pártok keletkeztek, de összes elágazásai a protestáns egyháznak abban egyetértenek, hogy a római katolikus egyház csalhatatlan és egyedül üdvözítő voltának ellentmondanak és ebből következően a csalhatatlan pápa és püspökök főhatóságát, Szűz Mária és a szentek segítségül hívását, a szerzetesi és papi fogadalmakat, a búcsújárást, a miseáldozatot, a szentségek hetes számát (két szentséget fogadnak el: keresztség, úrvacsora), a tisztítótűzről szóló tant, a jó cselekedetek érdemszerűségét elvetik. Németországban azóta, hogy 1817-ben a lutheri és kálvini egyházak egy közös, országos szervezetet is létrehoztak, inkább az evangelisch elnevezést használják a két nagy protestáns felekezet összefoglaló neveként. Magyarországon a protestantizmus szónak a két reformált egyházra vonatkozó használata csak a 19. században lett szokássá.
 

A protestantizmus a kereszténységnek a 16. századi, nyugat-európai reformáció újítóinak főként a közülük kiemelkedő Luther Márton és Kálvin János nézeteit, bibliaértelmezéseit hangsúlyozó vallási irányzata, több egymástól dogmatikában és egyházi gyakorlatban eltérő felekezet gyűjtőfogalma.

Az emberi törvények és Isten parancsolatai

"Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé." (Ésa 42,21)

 "Korunkban - amikor Sátán oly sokféleképpen igyekszik elvakítani az embereket Isten törvényének érvényességével szemben - szükség van igazi reformátorokra, akik a nagy Törvényadóra irányítják a figyelmet. A ma annyira elterjedt igazságtalanság nagymértékben annak a következménye, hogy nem tanulmányozzák a Szentírást és nem engedelmeskednek tanításainak… Az az elmélet, hogy az ember felszabadult a mennyei előírások iránti engedelmesség alól, gyengíti az erkölcsi felelősséget és megnyitja a gonoszság zsilipjeit… A vallási elvek és tantételek egész rendszere, amelynek a társadalmi élet alapját kellene képeznie, omladozó építménynek tűnik… Az Úr törvényét nem lehet gyengíteni vagy erősíteni. Mindenkor »szent, igaz és jó« (Róm 7,12).

Az emberi törvények és Isten parancsolatai között lesz majd az igazság és tévelygés közötti küzdelem utolsó, nagy összecsapása… A keresztényeknek fel kell készülniük arra, ami nemsokára meglepetésszerűen szakad a világra… Ha az Ótestamentum hívői nagyszerű bizonyságot tettek állhatatosságukról és hűségükről, vajon azok, akikre a századok megsokszorozódott fénye sugárzik, ne tegyenek-e még hangsúlyosabb bizonyságot az igazság erejéről?... Vajon mi a régi reformátorok hűségével teszünk-e eleget megbízatásunknak?" (E.G.W. Próféták és királyok, 386, 389. l.)

Imacélok az imádsághoz

A következő imacélok központjában a „lelki résektől” való megszabadulás és szívünk odaszentelése áll. Lehetséges, hogy Isten még több imacélt juttat majd az eszetekbe ezeken kívül. Imádkozzatok azokért is, és közben engedjétek, hogy a Szentlélek vezessen titeket. Arra bátorítunk, hogy a felsorolt igeverseket is olvassátok el az imádságok között.

● Köszönd meg Istennek, hogy meghallgatja, és válaszol imáidra. (Mt 7:7)

● Köszönd meg Istennek, hogy nem mond valótlant, és ha Szavaival imádkozunk, azok nem a semmibe térnek vissza. (Ézs 55:11)

● Köszönd meg Istennek, hogy bármit kérünk az Ő akarata szerint, meghallgat minket. (1Jn 5:14)

● Köszönd meg Istennek mérhetetlenül hatalmas és drága ígéreteit. (2Pt 1:4)

● Köszönd meg Istennek végtelen szeretetét és az örök élet ajándékát. (Jn 3:16)

● Köszönd meg Istennek, hogy kegyelme megújul minden reggel. (JSir 3:22, 23)

● Kérd Istent, hogy újítson meg bennünket és leheljen új életet száraz csontjainkba. (Ez 37:5)

● Kérd Istent gyülekezeteink lelki ébredéséért a Szentírás alapján (Zsolt 85:6)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk teljes szívvel őt keresni és őt helyezni az első helyre minden egyes nap. (Jer 29:13)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk teljes szívünkből és lelkünkből szeretni őt. (5Móz 30:6)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk úgy szeretni másokat, ahogyan ő szeret bennünket. (Jn 13:34)

● Kérd Istent, hogy gyógyítsa meg megromlott kapcsolatainkat és hozzon újra egységet családjainkba. (Zsolt 68:6)

● Kérd Istent, hogy teremtsen egységet gyülekezetünkben és kovácsolja össze közösségünket. (Jn 17:22)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk elvágni a köteléket a lelkileg mérgező emberektől. (2Kor 6:14) 30

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk megszabadulni az életünkben jelenlévő kettős mércéktől. (1Sám 16:7)

● Kérd Istent, hogy vegye el közönyünket és adjon új szívet, mely neki szolgál. (Ez 36:25)

● Kérd Istent, hogy vegye el tőlünk a szentségtelen beszédre való hajlamot. (Ef 4:29)

● Kérd Istent, hogy tisztítsa meg szívünket a szentségtelen viselkedésektől és a rossz döntésektől. (1Kor 10:13)

● Kérd Istent, hogy szabadítson meg bennünket a világi tevékenységekből. (Róm 12:1, 2)

● Kérd Istent, hogy szüntesse meg „lelki réseinket” és erősítsen meg bennünket az ő dicsőségére. (1Kor 15:57)

● Kérd Istent, hogy szabadítson fel bennünket minden spiritiszta és sátáni befolyás alól. (2Kor 10:3-4)

● Kérd Istent, hogy bocsássa meg a mulasztásból fakadó bűneinket. (Róm 8:26)

● Kérd Istent, hogy szabadítson meg bennünket a laodiceai langymeleg lelkülettől. (Jel 3:15-16)

● Kérd Istent, hogy segítsen meglátnunk lelki szükségleteinket. (Jel 3:17)

● Kérd Istent, hogy vegye el lelki vakságunkat. (Jel 3:18)

● Kérd Istent, hogy vegye el tőlünk a háborgó és panaszkodó lelkületet. (4Móz 14:27)

● Kérd Istent, hogy adja nekünk a hála és öröm lelkületét minden helyzetben. (1Thessz 5:18)

● Kérd Istent, hogy adjon alázatos szívet felé, és embertársaink felé. (Zsolt 51:17)

● Kérd Istent, hogy adjon megbocsátó lelkületet azok iránt, akik megbántottak minket. (Mt 6:14)

● Kérd Istent, hogy gyógyítsa be sebeinket. (Jer 30:17)

● Kérd Istent, hogy árassza ki nagyobb mértékben Szentlelkét ránk. (Lk 11:13)

● Kérd Istent, hogy tanítson bennünket imádkozni, és merjünk többet kérni tőle. (Ef 3:20)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk kitartóan imádkozni, és addig ne engedjük el Őt, amíg nem válaszol. (1Móz 32:26) 31

● Kérd Istent, hogy tisztítsa bűneinket fehérré, mint a hó. (Ézs 1:18)

● Kérd Istent, hogy segítsen nekünk megtanulni, hogyan még inkább leljük örömünket a Szentírás olvasásában. (Jer 15:16)

● Kérd Istent, hogy tanítson meg bennünket, hogyan imádkozhatunk magabiztosan a Szentírás alapján. (Zsolt 119:9, 11, 89)

● Kérd Istent, hogy segítsen cselekvői lennünk az igének, nem csak hallgatói. (Jak 1:22) ● Kérd Istent, hogy adjon rendíthetetlen hitet. (Zsolt 16:8)

● Kérd Istent, hogy segítsen hinnünk akkor is, amikor nem látjuk mit tesz. (Jn 20:29)

● Kérd Istent, hogy adjon erőt, amellyel megállhatunk a viharokban. (5Móz 33:25)

● Kérd Istent, hogy segítsen elfogadnunk az üdvösség ajándékát, melyet ingyen kínál. (Ef 2:8-9)

● Kérd Istent, hogy segítsen elfogadnunk az igazság palástját. (Ézs 61:10)

● Kérd Istent, hogy tegyen minket a rések befalazójává. (Ézs 58:12)

● Kérd Istent, hogy pótolja be azokat az éveket, melyeket a sáskák felemésztettek életünkben. (Jóel 2:25-26)

● Kérd Istent, hogy mutassa meg, mit jelent először Őt keresni. (Mt 6:33)

A kitartó ima

 

A kitartó ima felkészíti a szívedet a válaszra. Amikor kérsz valamit Istentől, Ő majdnem mindig jobb és nagyobb mértékben akar válaszolni, mint amiért imádkoztál. "...maradjatok éberek, tartsatok ki az imádkozásban..."

 (Eféz 6:18/b

A hangos szóval mondott imádság segít összpontosítani gondolatainkat, tiszteletteljesebben, összeszedettebben imádkozni, komolyan venni, hogy az élő Isten hallgat bennünket. Sose féljünk attól, hogy Sátán is hallhatja így gondolatainkat. Isten erősebb a gonosznál. Nem lehetünk nagyobb biztonságban annál, mint amikor őszinte imádságunkkal Isten és a jó oldalára állunk, mennyei védelmet, segítséget kérve.

Az őszinte, együtt érző szeretet közbenjárásának mindig helye, erkölcs súlya van Istene lőtt. Imádságunk eredménye és meghallgatásának módja azonban azok szabad választásán is múlik, akikért imádkozunk

A reggeli ima különösen fontos. Reggel előttünk van még az egész nap. Kérjük Isten tanácsát, védelmét, segítségét az előttünk álló feladatokhoz és küzdelmekhez: Minden reggel első dolgotok legyen felajánlani magatokat Istennek.

Róma 12: 12/b "... a könyörgésben állhatatosak;" 
Zsoltárok 34: 19 "Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebzett lelkeket." 
Jób 35: 14 "Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!"
A fenti igék, arra utalnak, hogy egy és ugyanazon gondunkkal, kérésünkkel folyamatosan, nap mint nap járuljunk Istenhez, még ha látszólag nem tapasztalunk is meghallgatást. Bíznunk kell abban az ígéretben, hogy "megvannak a mi imádságaink Istennél" (1. János 5: 14-15), és hogy ő szüntelen munkálkodik (János 5: 7), még ha mi nem is látjuk. Isten örök, változhatatlan hűsége a biztosíték arra, hogy meghallgat bennünket. Amíg kitartunk az imádságban, a mennyei erők munkája folytonosan előre halad, mivelhogy őszinte, szabad választáson alapuló kérésünk utat nyit ehhez. Felesleges attól félnünk, hogy Isten nem hallgat meg, vagy elfeledkezik kérésünkről. Inkább arra ügyeljünk, hogy mi el ne lankadjunk és fel ne hagyjunk szüntelen, bízó könyörgésünkkel, amely "igen hasznos" (Jakab 5: 16).

_{Szükséges, hogy megtanuljuk a "küzdő imádságot", ami nélkülözhetetlen a valódi hitbeli, lelki győzelemhez a Szentírás szerint.  Két nagy ellenséggel szemben kell használnunk a küzdő ima fegyverét: a félelem és a csüggedés ellen, valamint "én"-szerető, ösztönös természetünk követelő igényei ellen. Imában küzdeni ezek legyőzéséért azt jelenti, hogy Istennel együtt, Isten segítségét igénybe véve küzdünk ellenük. Tehát nem egyedül vesszük fel a harcot velük, hanem imádságunk folyamán újra meg újra kérjük, megragadjuk Isten Lelkének segítségét a belülről támadó rohamokkal szemben, és kitartunk a küzdelemben, míg csak tökéletes győzelmet nem nyerünk hatalmas szövetségesünk ereje által.}

 

Kihez imádkozzunk és kihez ne?

Keresztyénként, imáinkban a Mindenható Istent szólítsuk meg, a Teremtő Istent. Célba jut az imád, és meghallgatásra talál. Ha akarsz, dönthetsz úgy is, hogy személyre bontva szólítod meg, akár az Atyát, akár az Úr Jézus Krisztust. (A Szentlélekhez ne imádkozz, hiszen Ő benned lakik, és éppen Ő segít neked az imádkozásban. Ő adja szinte még a szavakat is a szádba, Önmagát nyilván nem fogja felmagasztalni, sem megkérni bármi teljesítésére.) Az Atya megszólításakor, alkalmazd a Mennyei Atyánk kifejezést, de bátran kezdheted imádat, Mi Atyánk megszólítással is, hiszen amikor Jézus egykoron imádkozni tanította hallgatóságát, mintaként mondott imáját így kezdte. (Mt 6, 9) Mit ígér Jézus, vajon meghallgatja-e az Atya az imákat?

„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és a ki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7, 7-8)

„… Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (Jn 16, 23)

Jézus, feltámadását követően azt mondta, neki adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mt 28, 18) Ennek előzetes tudatában merte kijelenteni:

„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” (Jn 14, 13)

Szólítsd meg tehát imáidban, bátran az Úr Jézus Krisztust, hiszen Ő, imáid meghallgatását ígéri! Mindemellett Nála van most minden hatalom, mert az Atya átengedte Neki, a megváltás csodálatos tette jutalmaként. Imádkozz az Úr Jézushoz azért is, mert ez kedves az Atya előtt, ha megbízol az Ő Fiában, aki ma is az Ő szeretett gyönyörűsége! Miután megszólítottad, így vagy úgy Istenedet, de valóban csak azt követően, imád során a továbbiakban bármikor mondhatod számára, hogy: Uram.

Miután megpróbáltunk meggyőzni téged arról, hogy kihez imádkozz, most megpróbálunk határozottan felszólítani, hogy kihez ne imádkozz. Még akkor sem, ha eddig ezt tetted.

A tűzoltók „védőszentje” Szent Flórián, a tűzoltók, ha esetleg félkomolyan is, de hozzá könyörögnek támogatásért. A Bazilika lépcsőjén legfőbb katolikus főpapunk sok esetben István királyunkat, a Szentjobbot, és az „összes angyalokat” szólítja meg országunk megsegítése, felvirágoztatására. A „Mária könyörögj érettünk!” már teljesen hétköznapi, miként az is, hogy egyesek, egy-egy, számukra fontos döntés előtt, elhunyt hozzátartozójukat, halott szüleiket kérdezik meg, hogyan is döntsenek. Ha pedig valakit az „anyaszentegyház” boldoggá avat(?), netán szentté(?), ezzel egyúttal felhatalmazást is ad híveiknek, hogy ettől az időponttól már imádkozhatnak az újonnan boldoggá, szentté avatott halotthoz is, bizonyos életnehézségek esetén kérhetik segítségét, Istennél történő közbenjárását.

Micsoda tévelygés! Micsoda káosz! És milyen szomorúság töltheti el a Mindenható Istent, amiért az imádkozó emberek egy szintre emelnek Vele egy csontdarabot, netán egy halottat, egy bálványt. Őhelyette, azokat hívják segítségül, nyomorúságuk idején.

Ezúton kérünk tehát, ne imádkozz különféle bálványokhoz, ember által kinevezett istenekhez! Külön kiemelnénk, s most ne botránkozz meg, de imádságban ne fordulj még (az eredeti nevén Mirjamnak nevezett) Máriához, Szűz Máriához sem. Gondold végig, hogy élete folyamán ő is csak egy egyszerű halandó volt, egy izraeli zsidó asszony. Az szinte teljesen bizonyos, hogy istenfélő, kegyes asszony volt, hiszen Isten másként nem bízta volna rá Fia test szerinti megszülését, felnevelését. De Jézus keresztre feszítése és feltámadása után Máriának is meg kellett térnie, újjá kellett születnie, s ha hitében mindvégig kitartott, üdvözült, mint egy valaki a sok közül, aki megcselekedte Isten akaratát. Mária személyét a Szentírás nem emeli mások fölé, közbenjáró szerepéről említést sem tesz, sőt a közbenjárással kapcsolatban ezt olvashatjuk a Bibliában:

 (1 Tim, 2, 5-6) „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, a ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében.”