Szentély - A szentély tana

 Ahogy hajdan a nép hitben ráhelyezte bűneit a bűnért való áldozatra, és az áldozat vére által jelképesen áthárította őket a földi szentélyre, az újszövetség idején a bűnbánók éppígy helyezik hitben Krisztusra bűneiket, és valóságosan áthárítják őket a mennyei szentélyre. S miként a földi szentély a bűnök eltávolításával jelképesen megtisztult a bűnök szennyétől, a mennyei szentély az ott nyilvántartott bűnök eltávolításával, azaz eltörlésével ténylegesen megtisztul. A mennyei templom megtisztítása előtt azonban a feljegyzések könyvét megvizsgálva meg kell állapítani, hogy ki részesülhet – bűnbánata és Krisztusba vetett hite nyomán – az engesztelés áldásaiban. A szentély megtisztítása tehát egyben vizsgálat is – azaz ítélkezés. Ennek a munkának le kell zárulnia, mielőtt Krisztus eljön, hogy népét megváltsa, mert amikor eljön, a jutalmat is hozza, hogy mindenkinek cselekedetei szerint fizessen (Jel. 22:12). (EGW Nagy küzdelem)

Tekintetünket a szentélyre szegezzük. — Mint népnek a próféciák komoly tanulmányozóinak kell lennünk. Nem szabad addig nyugodnunk, amíg a szentély tanát illetően teljes értelemre nem jutunk. Erre Dániel és János látomásai árasztanak világosságot. Ez megvilágítja jelenlegi helyzetünket és munkánkat, sőt félreérthetetlen bizonyítékát adja, hogy Isten vezetett bennünket a múlt tapasztalataiban. Megmagyarázza 1844-es csalódásunkat, megmutatja, hogy a megtisztítandó szentély nem a Föld, ahogyan mi feltételeztük, hanem a menny: Krisztus akkor lépett be a mennyei szentély szentek szentjébe, s ott végzi papi tisztségének végső szolgálatát. Így teljesedik be az angyalnak Dániel prófétához intézett szava: 2300 „Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága” (megtisztíttatik a szenthely, Dn 8:14).

Az igazság tökéletes rendszerének kulcsa. — A szentély tana volt az a kulcs, amely az 1844-es csalódás titkát feltárta. Szemünk elé tárta az igazság tökéletes rendszerét, amely összefüggő és harmonikus. Rámutatott arra, hogy Isten keze vezette a nagy adventmozgalmat, rámutatott az időszerű kötelességünkre, amely világosságot árasztott Isten népének helyzetére és munkájára (The Great Controversy, 1888, 423. o.).

A földi szentély mindkét részében főpap szolgált. Az első részbe naponként belépett s végezte szolgálatát, de a szentek szentjébe évenként csak egyszer lépett be, hogy megtisztítsa azt azoktól a bűnöktől, amelyeket arra áthárítottak. A földi szentélybe a papok, valamely bűnért bemutatott áldozati állat vérével léptek be. 

Keresztelő János küldetett el, hogy Illés próféta erejében és lelkületével egyengesse a Megváltó útját. Azokat, akik János tanítását elvetették, Jézus prédikációja sem boldogította. Mivel az eljövetlét hirdető üzenetet ellenezték, olyan álláspontra helyezkedtek, hogy megjelenésekor sem fogadhatták el a hírnököktől még a legmeggyőzőbb bizonyságtételt sem, hogy Krisztus; a Messiás. Sátán azonban ezzel sem volt megelégedve. Azokat, akik elvetették János üzenetét, tovább hajszolta s arra csábította, hogy Krisztust megtagadják, és keresztre feszítsék. Akik így cselekedtek, azok a pünkösd nap áldásában sem részesülhettek, amely áldás megmutathatta volna nekik a mennyei szentélyhez vezető utat. A templom kárpitjának kettéhasadása azt jelezte, hogy Isten nem fogadja el többé a zsidós ceremóniákat és áldozatokat. A nagy Áldozat immár megtörtént és elfogadtatott s Isten Szentlelke, amely pünkösd napján áradt ki a tanítványokra gondolataikat a földi szentélyről a mennyire irányította, ahova Jézus saját vérével lépett be, hogy kiárassza tanítványaira megváltása áldásait. A hitetlen zsidók azonban sötétségben hagyattak. Elveszítették az összes világosságot, amit a megváltás tervének ismerete adhatott volna nekik és továbbra is haszontalan áldozataikban és adományaikban hittek és bíztak. A földi szentély helyébe a mennyei szentély lépett, csakhogy nekik a nagy változásról nem volt tudomásuk. Ezért nem volt semmi hasznuk Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett közbenjárói szolgálatából. (Tapasztalatok és látomások)

A szent sátort egy pitvarnak nevezett üres térség vette körül, melynek rézoszlopokra erősített, finom lenvászon kerítése volt. Ennek az elkerített résznek a bejárata keletre nézett. Ezt a bejáratot is drága anyagból, mesteri munkával készített, de a sátorénál mégis szerényebb kárpit zárta el. Mivel a pitvart övező lenvászon függönyök csak fele olyan magasak voltak, mint a szentély, a nép kívülről mindig jól láthatta az építményt. A pitvarban, a szentély nyílásával szemben állt az égőáldozatok számára készült rézoltár. Ezen az oltáron égették el az Úrnak bemutatott égőáldozatokat, szarvait pedig meghintették az elfedező vérrel. Az oltár és a szentély bejárata között rézmedence állt, amely Izrael asszonyainak önként adományozott tükreiből készült. Ebben a rézmedencében kellett a papoknak megmosni kezeiket és lábaikat, valahányszor a szentélybe léptek, vagy az Úr égőáldozatának oltárához közelítettek. (EGW Pátriarkák és próféták)

Szentek szentje - engesztelés és közbenjárás

Abban a pusztai sátorban és abban a templomban, amelyek Isten lakóhelyének szimbólumai voltak, egy helyiség Isten jelenlétének szentségét őrizte. A bejáratnál lévő, kérub-mintákkal átszőtt függönyt egyvalakinek a kivételével senkinek sem volt szabad felemelnie. A függöny felemelése és a szentek szentje szent titkába való hívatlan behatolás halált jelentett, mert a frigyládát betakaró fedél felett fénylett a Legszentebb Lény dicsősége, és meghalt az, aki arra a dicsőségre rátekintett. Az év egyetlen napján, a szentek szentjében végzendő szolgálatra kijelölt napon, a főpap remegve lépett Isten elé, miközben tömjénfüst takarta el szeme elől a dicsőséget. A templom egész területén minden hang elnémult. Egy pap sem szolgált az oltároknál. A hívek serege néma áhítatban meghajolva könyörgött Isten irgalmáért (EGW A nagy orvos lábnyomán)

A tömjén, amelynek füstje és illata Izrael imáival együtt száll fel a mennybe, Krisztus érdemeit és közbenjárását ábrázolja. Krisztus tökéletes igazságossága, amelyet Isten hit által az ő népének tulajdonít, teszi egyedül elfogadhatóvá Isten számára a bűnös emberi lények szolgálatát. A szentek szentje kárpitja előtt az állandó engesztelő áldozat oltára, a szentély előtt pedig a folyton égő áldozat oltára állott. Istent vérrel és tömjénezéssel kellett megközelíteni. Ezek a jelképek a nagy Közbenjáróra mutattak, aki által a bűnösök megközelíthetik Jahvét, és aki által egyedül kaphatnak kegyelmet és üdvösséget a bűnbánatot tartó hívő lelkek. (EGW Pátriárkák és próféták)

A belső kárpit mögött volt a szentek szentje. Ez volt a középpontja az engesztelés és a közbenjárás jelképes szolgálatának. Ez képezte az összekapcsoló láncszemet a menny és a föld között. Ebben a helyiségben volt a szövetség ládája, a frigyláda, akácfából készített láda, amelyet kívül és belül arannyal vontak be, a fedele is színaranyból készült és az egészet arannyal szegélyezték. Ebbe helyezték el a kőtáblákat, amelyekre maga Isten véste be a Tízparancsolatot. Ezért nevezték Isten szövetsége ládájának is, vagy frigyládának, mert a Tízparancsolat volt az alapja annak a szövetségnek, amelyet Isten az Izraellel kötött. (EGW Pátriárkák és próféták)

Krisztuson át kellett föltárulni a szentek szentje rejtett dicsőségének. Ő minden emberért elszenvedte a halált, s áldozata által emberek fiai voltak hivatva Isten fiaivá válni. A Krisztusban hívőknek nyílt arccal, mintegy tükörben szemlélve az Úr dicsőségét, dicsőségről, dicsőségre kell elváltozniuk. A kegyelem trónja, melyen a szentek szentjében Isten dicsősége nyugodott, nyitva áll mindenki számára, aki elfogadja Krisztust bűnáldozatul. Ezzel az Úr közösségbe hozza őket Istennel. A függöny kettéhasadt, az elválasztó falak leomlottak, az áldozati szertartás törölve lett. Krisztus vérének érdeme által megszűnt az ellenségeskedés. A Krisztusba vetett hit által zsidó is, pogány is ehet az élet kenyeréből. (EGW Te igéd igazság 5.kötet)

Most a külső pitvarban állva várakozunk, és szegezzük tekintetünket áldott reménységünkre, Urunk, Megváltónk, Jézus Krisztusunk dicsőséges megjelenésére. Nincs szükség áldozatok bemutatására, mivel a szentélyben a mi főpapunk szolgál. Közbenjárónkként és ügyvédünkként Krisztusnak nincs szüksége az ember érdemeire, sem emberi közbenjárásra. Egyedül Ő hordozza a bűnöket, Ő az egyedüli áldozat a bűnökért. Csak annak nevében kell imádkoznunk és megvallanunk bűneinket, aki örökre belépett a szentélybe. És üdvözíteni fogja azokat, akik hittel járulnak elé. Mindig él, hogy esedezzen értünk. – Lift Him Up, 319./old.

Szent sátor

 A szent sátor építésekor, amely Isten hajléka lett, Mózes azt az utasítást kapta, hogy mindent a mennyei minta szerint készítsen el. Isten felhívta őt a hegyre, kinyilatkoztatta neki a mennyei dolgokat, és a szentélyt – minden hozzá tartozó berendezéssel együtt – annak mintájára készítették el

Mialatt a szent sátor építése előre haladt, és a nép Mózeshez hozta adományait, és ő a munkásoknak adta azokat mindazok a bölcs emberek, akik részt vettek a munkában, megvizsgálták az ajándékokat, és megállapították, hogy a nép eleget hozott, sőt többet, mint amit fel tudtak használni, ezért Mózes kihirdette a táborban, mondván: „Se férfi, se asszony ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára. És megszűnt a nép hordani. És az egész munka elvégzésére elég volt az adomány, még felesleges is.” (II. Móz. 36:5–6) (EGW Megváltás története)

Példaadásuk, amellyel oly készségesen készítettek anyagot a szent sátor számára, példakép mindazoknak, akik igazán imádják Istent. Azok, akik értékelik Isten szent jelenlétének áldását, amikor hajlékot építenek, hogy közöttük lakozhasson, tanúsítsanak nagyobb érdeklődést a szent munka iránt annak arányában, amennyivel többre értékelik a menny áldásait földi kényelmüknél. Fel kellene ismerniük, hogy Isten számára készítenek hajlékot.  (EGW Megváltás története)

A sátor felügyeletét és mindannak gondozását, ami a sátorhoz tartozott, a lévitákra bízták, úgy a táborozás, mint a vándorlás ideje alatt. Mikor a táborhelyről továbbmentek, nekik kellett a szent sátort lebontaniuk. Ha pedig elérték a következő pihenőállomást, akkor szintén a lévitáknak kellett a sátort újra felállítani. A többi törzs tagjainak halálbüntetés terhe mellett tilos volt a sátorhoz közel menni. A lévitákat három csoportba osztották el, Lévi három fiának leszármazottai szerint. Mindegyik csoportnak megvolt a maga különleges feladata és munkája. A szent sátor előtt, annak közvetlen közelében állították fel Mózes és Áron sátrát. Tőlük délre táboroztak a kéhátiták. Az ő kötelességük volt, hogy gondoskodjanak a szövetség ládájáról és más tartozékokról. Északon helyezkedtek el a méráriták. Megbízták őket, hogy gondoskodjanak a sátor pilléreiről, karmantyúiról, deszkalapjairól, stb. A sátor hátsó része mögött táboroztak a gersoniták. Rájuk bízták a sátor felügyeletét; takaróinak, lepleinek és függönyeinek őrzését. (EGW Pátriárkák és próféták)

Isten maga irányította az izraelitákat pusztai vándorlásuk során. Letáborozásuk helyét a felhőoszlop leereszkedésével jelezte, mutatta meg nekik. Mindaddig a táborhelyen kellett maradniuk, míg a felhőoszlop a sátor felett nyugodott. Mikor folytatniuk kellett útjukat, a felhőoszlop magasan a szent sátor fölé emelkedett. Úgy a letáborozást, mint a továbbindulást Mózes ünnepélyes könyörgése, Isten segítségül hívása vezette be: "Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el előled a te gyűlölőid. Mikor pedig megáll vala, ezt mondja: Fordulj vissza Uram Izraelnek tízezerszer való ezreihez" (4Móz 10:35-36). (EGW Pátriárkák és próféták)

Frigyláda - törvénytáblák tartója

 

A földi templomban a frigyláda magában foglalta a két kőtáblát, amelyre Isten felírta törvényét. A frigyláda csupán a törvénytáblák tartója volt, de értékessé és szentté tette a mennyei elvek jelenléte. Amikor Isten temploma megnyílt a mennyben, láthatóvá lett a testamentumát tartalmazó frigyláda is. A mennyei templomban – a szentek szentjében –dicsőség övezi Isten törvényét, azt a törvényt, amelyet Isten mennydörgések közepette hirdetett ki a Sinai-hegyen, és saját ujjával írt a kőtáblákra. Isten törvénye, amely a mennyei templomban van, az eredeti szent törvény.  (E.G.W. Nagy küzdelem)

A főpap évente egyszer, amikor belépett a szentek szentébe, és Isten félelmetes jelenlétében szolgált a frigyláda előtt, megkérdezte Istent, aki gyakran fennhangon felelt. Ha az Úr nem felelt szóval, akkor a fény és dicsőség szent sugarait nyugtatta meg a frigyláda jobb oldali kérubján, helyeslésének és pártfogásának jeléül. Ha kérésüket visszautasította, akkor felhő nyugodott meg a bal oldali kérubon. (E.G.W. Megváltás története)

Négy mennyei angyal mindig kísérte Isten frigyládáját minden utazásában, hogy megvédje minden veszélytől, és vigyáztak, hogy betöltsék minden küldetésüket, amely a frigyládával kapcsolatos. Jézus Isten Fia mennyei angyalok kíséretében haladt a frigyláda előtt, amikor a Jordánhoz érkeztek, és a habok kettéváltak jelenléte előtt. Krisztus és az angyalok álltak a papok és a frigyláda mellett, amíg Izrael átkelt a Jordánon. Krisztus és az angyalok követték a frigyláda Jerikó körüli útját, és végül lerombolták a város erős falait, és átadták Jerikót Izraelnek (E.G.W. Megváltás története)

A frigyláda tetején levő kérubon kívül Salamon még két nagyobb angyalt készített, amelyek a frigyláda két oldalán álltak, és azt ábrázolták, hogy a mennyei angyalok mindenkor megőrzik Isten törvényét. Lehetetlen leírni ezen templom szépségét és fényességét. A szent frigyládát ünnepélyesen és tiszteletteljes rendben hozták el a templomba, és oda tették helyére, a két méltóságteljes kerub szárnyai alá. A kérubok a földön álltak. (E.G.W. Megváltás története)

 Mózes által különleges utasítást adott az Úr a frigyláda szállítására vonatkozólag. Senki más, csak a papok, Áron leszármazottai érinthették meg, vagy láthatták fedetlenül. Isten utasítása így hangzott: "[...] akkor jöjjenek el Kéhát fiai, hogy elvigyék azokat; de ne illessék a szenthelynek semmi edényét, hogy meg ne haljanak" (4Móz 4:15). A papoknak le kellett takarniuk a frigyládát és azután a kéhátitáknak kellett azt felemelniük a rudaknál fogva, amelyeket a frigyláda mindkét oldalán levő gyűrűkbe helyeztek, és amelyeket sohasem mozdítottak el helyükről. (E.G.W. Pátriárkák és próféták)

Mivel Izrael népe megszegte Isten parancsolatait, és gonoszul cselekedett, Isten megengedte a fogságot, hogy megalázza és megbüntesse őket. Mielőtt a templom elpusztult volna, Isten tudatta néhány hűséges szolgájával a templom sorsát, bár Izrael büszkesége volt és bálványozott, miközben vétkezett Isten ellen. Kijelentette nekik Izrael fogságát is. Ezek az igazságos emberek közvetlenül a templom pusztulása előtt eltávolították a kőtáblákat tartalmazó szent frigyládát, gyász és szomorúság közepette elrejtették egy barlangba bűneik miatt, hogy többé ne adják vissza nekik. A szent frigyláda most is el van rejtve. Azóta sohasem háborgatták, mióta elrejtették. (EGW Megváltás története)

 1844-re irányítja, amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező szolgálatát. Akik hitben felismerték, hogy nagy Főpapjuk a szentek szentjében elkezdte szolgálatát, meglátták a frigyládát is, és a szentély tanát tanulmányozva megértették, hogy a Megváltó szolgálatában váltás történt. Látták, hogy Jézus Isten szövetségének ládája előtt szolgál, és saját vérére hivatkozik a bűnösök érdekében. (E.G.W. Nagy küzdelem)

A leölt bárány

Az áldozati szolgálat jelképei és ábrái a jövendölésekkel együtt fátyolozott, pontosan ki nem vehető képet adtak az irgalmasságról és kegyelemről, melyet Krisztus eljövetele fog a földre hozni. Az Úr kinyilatkoztatta Mózesnek a Krisztusra mutató jelképek és ábrák jelentőségét. Mózes látta annak végét, melynek majd meg kell szűnnie, mikor Krisztus halálakor a jelkép valósággá válik. Látta, hogy az ember csakis Krisztus által tudja megtartani az erkölcsi törvényt. E törvény megszegésével az ember bűnt hozott a világra, és a bűnnel halált. Krisztus lett az ember bűnéért a jóvátétel. Krisztus az ő jellemének tökéletességét ajánlja az ember bűnössége helyébe, ő vette magára az engedetlenség átkát. Az ősi áldozatok az ő áldozatára mutattak előre. A leölt bárány azt a Bárány jelképezte, aki elveszi a világ bűnét. (Te igéd igazsága 6. kötet)

 Lukács 9:23) Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. Isten akaratának való alávetettség jelképe - Viselnünk kell Krisztus igáját, hogy teljes egységre jussunk vele Vegyétek magatokra igámat, mondja. Engedelmeskedjetek kívánalmaimnak. Kívánalmak homlokegyenest ellenkezhetnek az ember akaratával és céljával. Mit lehet akkor tenni? Az iga és kereszt jelképek, ugyanazt ábrázolják - akaratunk Istennek való átadását. Az iga viselése baráti kapcsolatban egyesíti a véges embert Isten hőn szeretett Fiával. A kereszt fölvevése lefejti az ént a lélekről s oda helyezi az embert, ahol megtanulja, hogyan kell Krisztus terheit hordozni. Nem követhetjük Krisztust anélkül, hogy igát ne hordoznánk. Anélkül, hogy fölvennénk keresztjét s vinnénk ő utána. Ha akaratunk nem egyezik Isten kívánalmaival, meg kell tagadnunk hajlandóságainkat, föladnunk kedvenc kívánságainkat, Krisztus nyomdokaiba lépnünk.. (Te igéd igazsága 5. kötet)

 Ha azok között szeretne lenni, akik szeplő nélkül állnak majd Isten trónja előtt, akik a nagy nyomorúságból jöttek és megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében. Az Úr gondoskodott a lehetőségről. Ő teremtett végtelen áron forrást, de a "fehérre mosás" feladata ránk hárul, akik tökéletlenül állunk az Isten előtt. Az Úrnak nincs szándékában, hogy eltávolítsa ezeket a foltokat anélkül, hogy mi is meg ne tennénk a magunkét. Nekünk magunknak kell megmosnunk ruhánkat a Bárány vérében. Hitünkkel megragadhatjuk Krisztus vérének érdemeit, és az Úr kegyelme és hatalma által erőt nyerhetünk, hogy legyőzzük tévedéseinket, bűneinket és jellemhibáinkat, és győztesként kerüljünk ki a tusából, – így meg tudjuk mosni ruhánkat a Bárány vérében. (Bizonyságtétel 3. kötet)