Szegletkő, kőszikla maga Jézus Krisztus

Krisztus az az összekötő láncszem és aranykapocs, mely összeköti a hívőket Istenben. Nem szabad, hogy ebben a hatalmas próbaidőben elkülönülés legyen! Isten népéről így szól a Szentírás: „Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban” (Ef 2:19-21). Isten gyermekei egységes egészet képeznek Krisztusban, aki a figyelem központjába helyezi keresztjét. Mindazok, akik hisznek, egyek Őbenne. 

"Mert Őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által." (Ef 2:18-22)

Tartsd emlékezetedben, hogy itt e földön Sátán pokoli árnyékát mindenkor utunkra veti, hogy hitünket gátolja, hogy eltakarja előlünk a Jézus színétől, az Igazság Napjának fényétől áradó világosságot. Hitünk sose ingadozzék, hanem törjön keresztül ezen az árnyékon. Olyan tapasztalatot tettünk, amit a kétségek homálya el nem takarhat, temethet. Hitünk nem érzelgés, hanem az igazságban van. Az ihletett apostol mondja, hogy mi az apostolok és a próféták alapkövén építettük fel, Jézus Krisztus lévén a szegletkő. Úgy tárja elénk Krisztus egyházát, mint Istennek lakhelyét a Lélek által. Ha a szeretetben meggyökereztünk és megalapozódtunk, akkor megérthetjük "minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága, és mélysége és magassága az Isten jó voltának. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülmúló szeretetét." Oh, drága lehetőségek és buzdítások! Az erkölcsi tisztátalanságtól megtisztult ember szívében lakozik a drága Üdvözítő, nemesbíti, megszenteli egészen lényét, s az embert a Szentlélek templomává avatja.

Kőszikla

Mózes elhamarkodott cselekedetével elvette annak a tanításnak az erejét, amelyet Isten szándékozott adni a népnek. A kőszikla, amely Krisztus jelképe volt, egyszer lett megütve, mint ahogy Krisztus egyszer lett megáldozva. Másodszor csak szólni kellett volna a sziklához, mint ahogy nekünk csak kérni kell az áldásokat Jézus nevében. 

A megütött kőszikla Krisztus egyik jelképe volt. E jelkép segítségével Isten a legdrágább lelki igazságokat tanítja velünk. Amiként az életet adó víz sugárban ömlött ki a megütött kősziklából, éppen úgy Krisztusból, - aki verettetett, aki "Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. " (Ésa 53:4-5),- az üdvösség vízsugara árad az elveszett nemzetségre

Krisztus volt az, aki szava hatalmával üdítő forrást fakasztott Izrael számára. „Mert ittak a lelki kősziklából, amely követte őket; e kőszikla pedig a Krisztus volt.” (I. Kor. 10:4) Ő volt mind a testi, mind a lelki áldások kútforrása. Krisztus, a kőszikla, velük volt minden útjukban. „Nem szomjaznak, bárha pusztaságon vezeti is őket; kősziklából vizet fakaszt nékik, és meghasítja a sziklát és víz ömöl belőle.” „Megnyitotta a kősziklát, és víz zúdult ki, folyóként futott a sivatagon.” (Ésa. 48:21; Zsolt. 105:41) 

Krisztus a kőszikla és Krisztus az élő víz is. Ezek a szép és kifejező képek fellelhetők az egész Bibliában. „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom” (Zsolt 18:3).

Az ördög, mint ordító oroszlán

 

Sátán nem kontár, hanem a lehető legügyesebb mestermunkás. Nagyon sikeresen veti latba pokoli éleselméjűségét. Készségesen és nagy hozzáértéssel tanítja azokat, akik elvetik Isten tanácsát, de örök üdvösségük rovására. A csalétek, melyet feltalált, elégnek bizonyul hálójába keríteni az embereket, hogy rájuk verhesse pokoli bilincsét. Felruházza minden jóval, és amennyire lehet, vonzóvá teszi csalétkét. Akiket így csapdájába ejtett, ijesztő áron tanulják meg annak dőreségét, hogy olyan csalásért kerüljék el a mennyet és a halhatatlanságot, amelynek végzetes a következménye. Ellenfelünk, az ördög, nem szűkölködik az éleselméjűségben és az erőben. Mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el. Sátán a „hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival” működik, „ és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És ezért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy kárhoztassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.”(II. Thessalonika levél:2:9-12) Mivel elvetették az igazságot, Isten megengedi, hogy súlyos tévedésbe essenek és higgyenek a hazugságnak. Így akik nem hajlottak az igazságra, hanem a gonoszságban telt kedvük, ítéletben lesz részük. Hatalmas, ámító ellenféllel állunk szemben, azért abban rejlik egyedüli biztonságunk, aki eljövendő, aki szájának leheletével és jövetelének tündöklésével semmisíti meg a főcsalót

Az Úr eljövetelére készülődők legyenek óvatosak s éberek, mert ellenségünk, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el. Szálljatok vele szembe keményen, a hit erejével. „Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkát, hogy ne szóljanak álnokságot. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet és kövesse azt Mert az Úr szeme az igazakon vannak, és az ő füle azoknak könyörgésein.” (I. Péter levél:3:10-12) (EGW)

Az oroszlán, az erdők királya

Az oroszlán, az erdők királya ennek a törzsnek nagyon találó jelképe, mert ebből a törzsből származott Dávid, és Dávid Fia, Siló, az igazi "Oroszlán Júda törzséből", aki előtt végül meghajolnak az összes hatalmasságok és minden népek és nemzetek hódolatukat fejezik ki előtte.

Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai. Oroszán kölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyugodott, mint a hím-oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek néki engednek" (1Móz 49:8-10)

Minden, amit Isten a próféciai történelemben a múltra nézve meghatározott, be is következett, ami pedig még előttünk áll, az is be fog következni a megfelelő időben. Isten prófétája, Dániel, a saját helyén áll, s úgyanígy János. A Jelenések könyvében a Júda törzséből való oroszlán megnyitotta a próféciát tanulmányozók előtt a Dániel könyvét, s így Dániel a saját helyén áll. Bizonyságot tesz arról, amit az Úr látomásban feltárt előtte a nagy és ünnepélyes események kapcsán, amelyeket beteljesedésük küszöbén állva ismernünk kell.

Júda nemzetségéből való oroszlánt”, és mint „egy Bárányt, mintegy megölettet” (Jel, 5, 5; 13, 8). Ezek a szimbólumok jelképei a mindenható hatalom és az önfeláldozó szeretet egyesülésének. A júdabeli Oroszlán, Aki olyan rettenetes a kegyelmét megvetők számára, engedelmes és hűséges híveinek: Isten Báránya. A tűzoszlop, mely Isten törvénye áthágóinak Isten haragja félelmetességéről beszél, a világosság, irgalom és szabadítás jelképe azok számára, akik parancsolatait megtartották. Isten karja, mely elég erős, hogy a lázadókat szétzúzza, elég erős arra is, hogy a hűségeseket megszabadítsa. Akik hűek, valamennyien megmenekülnek. „És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig” (Máté 24, 31). (EGW)

Krisztus, Isten Báránya

 Az Újszövetség ígérete így szól: „Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat” (Zsid 10:16). Azok a jelképek, amelyekKrisztus, Isten Báránya — aki elveszi a világ bűneit — mutattak, halálával mind megszűntek. Az igazság alapelvei azonban — amelyeket a Tízparancsolat fogalmaz meg — olyan szilárdak és változtathatatlanok, mint Isten örökkévaló uralkodása. Egyetlen törvény sem vesztette el hatályát, egyetlen vessző vagy betű sem változott meg. Azokat az alapelveket, amelyeket Isten már a paradicsomban az élet törvényeként adott át az emberiségnek, a helyreállított Édenben is változatlanul megtartja. Mikor a föld ismét Édenné válik, mindenki a szeretet isteni törvénye szerint fog élni a nap alatt.

Az ősi korokban az Úr utasította népét, hogy évente háromszor jöjjenek össze, tartsanak istentiszteletet. Ilyenkor Izráel gyermekei összegyűltek, és magukkal hozták tízedeiket, bűn és hálaáldozataikat. Összejöttek, hogy felsorolják Isten kegyeit, hogy hirdessék csodálatos tetteit, s hogy dicsérettel és hálával áldozzanak nevének. Egyesülniük kellett az áldozat szolgálatában, mely Krisztus, Isten Bárányára mutatott, aki elveszi a világ bűnét. Ébren kellett tartaniuk szívükben a hitet, szeretetet és hálát. S a szent szolgálatban való közös részvétellel szorosabban kötötték magukat Istenhez és egymáshoz.

Sokan szeretnék ezt a két törvényrendszert egybeolvasztani, a szertartási törvényre vonatkozó íráshelyeket idézve, az erkölcsi törvény érvénytelenségének bizonyítására, de ez a Szentírás meghamisítása. A két törvény közötti különbség világos és érthető. A szertartási törvény Krisztusra mutató jelképekből áll, melyek megáldoztatását és főpapi szolgálatát ábrázolták. Ezt a rituális törvényt, áldozataival és rendeléseivel együtt addig kellett gyakorolniuk a hébereknek, amíg az előkép találkozott a valósággal,

Krisztus, Isten Báránya halálában, aki elveszi a világ bűneit. Ezután az összes áldozat véget ért. Ez az a törvény, amelyet Krisztus „eltett az útból, odaszegezvén azt a keresztfára” (Kol. 2:14). De a Tízparancsolatról így szól a zsoltáros: „Uram! örökké megmarad a te Igéd a mennyben.” (Zsolt. 119:89) Krisztus maga mondja: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek… eltörlésére… Mert bizony mondom néktek – hangsúlyozza a kijelentést, amennyire csak lehet – míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik.” (Mt. 5:17–18) Itt nem csupán azt tanította, hogy melyek voltak Isten törvényének követelményei akkor és azelőtt, hanem hogy ezek a követelmények érvényben maradnak, amíg az ég és a föld el nem múlnak. Isten törvénye ugyanolyan állandó, mint a trónja. Kötelező érvényű minden idők minden emberére. (EGW)

Szentlélek jelképei: Galamb, víz, szél, tűz-láng, eső.

  Galamb

Jézus alámerítkezésekor mennyei angyalok lebegtek felette; a Szentlélek galamb képében leszállott s megnyugodott Fölötte és miközben a nép csodálkozva figyelte Őt, a mennyei Atya hangja hallatszott: „Te vagy az én szerelmes Fiam; benned kedvem lelik.”

Isten angyalai lebegtek keresztségének jele felett. ASzentlélek galamb alakjában leszállt, és beragyogta Őt, és amikor az emberek nagy csodálkozással álltak ott, Rá szegezve szemüket, az Atya hanggyogta Őt, és amikor az emberek nagy csodálkozással álltak ott, Rá szegezve szemüket, az Atya hangja hallatszott a mennyb ől, mondván: „Te vagy az én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm.” (Lk. 3:22) 

Víz

A Krisztustól származó élő víz nem sekélyke forrás, mely csobog egy ideig, majd kiszárad; az élő víz örök életre buzog. 

A víz gyógyulása maradandó volt. „És a víz meggyógyult, így van ez még ma is, Elizeus szava szerint, amelyet kimondott” (2Kir 2:22). A víz ömlött korszakról korszakra, és a völgynek ezt a részét gyönyörű oázissá tette.

 „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víz folyamai ömlenek annak bensejéből… Ezt pedig mondta a Lélekről, amelyet veendők voltak” – írja János (Jn. 7:37–39). Sivár és terméketlen földön feltörő üdítő víz, amely virágzóvá teszi a pusztaságot és új életet ad a szomjazónak – az isteni kegyelem jelképe, amelyet egyedül Krisztus adhat. Az élő vízhez hasonlóan megtisztítja, felüdíti és megerősíti a lelket. 

Ugyanezt a képet alkalmazta Jézus a samaritánus asszonnyal Jákób kútjánál folytatott beszélgetésében: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víz kútfeje lesz őbenne.” (Jn. 4:14) Krisztus összekapcsolja a két hasonlatot : Ő a szikla, Ő az élő víz. 

Szél

Nikodémusnak ez még mindig zavaros volt, és Jézus a szél segítségével világította meg mondanivalóját: "A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született" (Jn 3: 8)

A szél zúgása a levelek és virágok zizegésében hallható a fák ágai között, de maga a szél láthatatlan. Senki sem tudja, hogy honnan jön és hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája is az emberi szívben. Ez a lelki folyamat éppoly kevéssé magyarázható meg, mint a szélzúgása. Van, aki egyáltalán nem tudja meghatározni megtérése pontos idejét, helyét. Amilyen láthatatlanul hozza létre az Úr a szél mozgása, éppolyan láthatatlanul gyakorol állandó hatást az emberi szívre is.

Illésnek a pusztában, amikor "megyen vala nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jőve, de nem volt az Úr a tűzben sem." A tűz után pedig Isten egy "szelíd hang" által szólt a prófétához (lKir 19:11-12). Jézusnak így kellett végeznie munkáját, nem fegyvercsörgés, trónok, országok megdöntése közepette, hanem úgy, hogy az emberek szívéhez szóljon irgalmas és önfeláldozó élete által.

Tűz-láng

Tűznek a jelképe, amelyben az istentelenek örökre elégnek. fordító) „készen van a szörnyűt tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata nyújtja meg azt, mint kénköves patak.” (Ésa. 30:33) A föld felszíne megolvadt tömeghez hasonló, olyan mint egyetlen roppant nagy lángtenger. Ez az „ítéletnek és a istentelen emberek romlásának napja.” (II. Pt. 3:7) „Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnal ügyéért.” (Ésa. 34:8)

Közönséges és szent tűz. Isten igazsága nem dicsőül meg hívő népében, mert nem ültették át lelki életükbe. A világhoz igazodnak, és a világra támaszkodnak tekintélyért. Hagyják, hogy a világ magához édesgesse őket, s behozzák a közönséges tüzet, hogy elfoglalja a szent tűz helyét; hogy munkájukban a világ mértékét üssék meg.

Isten népének tisztulása nem érhető el, valósítható meg szenvedés nélkül. Isten engedi, hogy a szenvedés, a nyomorúság tüze megeméssze a salakot, hogy elválassza az értéktelent az értékestől, hogy előragyoghasson a tisztult nemesfém. Egyik tűz után a másikon visz át bennünket, egyre vizsgálva valódi értékünket. Ha most nem bírjuk elviselni e próbákat, mi lesz velünk a nyomorúság idején? Ha a jólét vagy a balszerencse hamisságot, büszkeséget vagy önzést leplez le szívünkben, mi lesz velünk, mikor Isten mintegy tűz által próbálja meg mindenki cselekedeteit, teszi nyilvánvalóvá minden szív titkait?

Eső

A Lélek kitöltése az apostolok napjaiban a "korai eső" volt, amely dicsőséges eredményt hozott. A késői eső azonban bőségesebb lesz. Milyen ígéret szól azoknak, akik az utolsó napokban élnek? "Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!" (Zak 9:12). "Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és zápor esőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn" (Zak 10:1) [8T 20-21]

Nem kell aggódnunk a késői eső miatt. Mindent tegyünk meg, hogy tisztán és a helyes oldalon tartsuk edényünket, és készen legyünk a mennyei eső fogadására, imádkozván: "Engedd, hogy a késői eső edényembe hulljon. Engedd, hogy a dicsőséges angyal fénye, amely egyesít a harmadik angyallal, rám ragyogjon; adj részt a munkában; engedd szózatodat hirdetnem; engedd, hogy Jézus Krisztus munkatársa legyek!" Így keresvén Istent, mondom néked, Ő felkészít, minden időben adván kegyelmét. - UL 283 (1891). (EGW)