Tíz szűz - két osztály létezése

A hivők felismerték, hogy a vőlegény jövetele Krisztus eljövetelét szemlélteti, miként azt az első angyal üzenete meghirdette. A Krisztus közeli eljövetelének hirdetése alatt végbemenő hatalmas reformáció megfelelt annak a kijelentésnek, hogy a szüzek „kimenének”. Ebben a példázatban, akárcsak abban, amelyet Máté 24. fejezetében olvashatunk, két osztály van. Mind a kettő vette a lámpását, a Bibliát, és fényénél elindultak a Vőlegény elé. „Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; az eszesek... lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.” Az utóbbiak részesültek Isten ajándékában: a Szentlélek – aki az Igét lábunk szövétnekévé és ösvényünk világosságává teszi – megújító, megvilágosító erejében. Istenfélelemmel kutatták a Szentírást, hogy megismerjék az igazságot, és buzgón igyekeztek szívüket és életüket megtisztítani. Személyes tapasztalatokat szereztek: Istenbe és szavába vetett hit ébredt bennük, amelyet nem vehetett el sem csalódás, sem késedelem. (EGW:Nagy küzdeem)

 Mások pedig, akik csupán az érzéseikre hallgattak, „amikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat”. Az ünnepélyes üzenet hallatán megijedtek, de csak testvéreik hitére támaszkodtak, és meg voltak elégedve a kellemes érzések pislákoló fényével. Nem értették igazán az igazságot, és ezért Isten hatalma nem tudta átalakítani szívüket. Elindultak, hogy találkozzanak az Úrral, és azt remélték, hogy azonnal megkapják jutalmukat. De a késésre és csalódásra nem voltak felkészülve. Amikor jöttek a próbák, nem volt elég hitük, és lámpájuk csak pislákoló fényt adott.  (EGW:Nagy küzdeem)

A példázatban mind a tíz szűz kiment a vőlegény elé. Mindegyiknek volt lámpája és olajosedénye. Egy ideig nem látszott, hogy különbség van köztük. Így van ez a közvetlenül Krisztus második eljövetele előtt élő egyházban is. Tagjai ismerik a Szentírást. Mindnyájan hallották, hogy Krisztus hamar eljön, és hisznek eljövetelében. De mint ahogy a példázatban történt, úgy van ma is. Várniuk kell, és ez próbára teszi hitüket. Az „Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!” kiáltás sok várakozót készületlenül ér. Nincs tartalék olajuk. Hiányzik az életükből a Szentlélek… A Lélek világossága nélkül az ember nem tudja megkülönböztetni az igazságot a tévedéstől, és elbukik Sátán mesteri kísértései nyomán… (EGW:Isten csodálatos kegyelme)

A vőlegény és a menyasszony - Jézus Krisztus által alapított egyház

 Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. – Dániel próféciája (8:14)"És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága."  szemlélteti azt a jelenetet, amikor Krisztus mint Főpapunk belép a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a templomot. Az Emberfiának az Öregkorú elé lépése - ahogy azt Dán 7:13 mondja el "Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt". -, és az Úr templomába jövetele - ahogy Malakiás jövendöli -, ugyanaz az esemény. A vőlegényeknek a menyegzőre érkezése is ezt szimbolizálja; erről Krisztus a tíz szűzről szóló példázatában beszélt (lásd Mt 25:6)"Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!".

 1844 nyarán és őszén hangzott fel az „Ímhol jő a Vőlegény!” kiáltás. Akkor alakult ki a bölcs és a bolond szüzekkel ábrázolt két csoport: az egyik örömmel várta az Úr megjelenését, és szorgalmasan készülődött a vele való találkozásra, a másik pedig félt, és félelemből cselekedett; meg volt elégedve az igazság elméleti ismeretével, de nélkülözte az igazi kegyességet. A példázatban azok, akik a vőlegény érkezésekor „készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe”. A vőlegény – e kép szerint – a menyegző előtt jön. A menyegző azt a jelenetet szimbolizálja, amikor Krisztus átveszi országát. A Szent Várost, az Új Jeruzsálemet, amely Isten országának fővárosa és jelképe, az angyal "menyasszony”-nak, „a Bárány feleségé”-nek nevezi. Az angyal ezt mondja Jánosnak: „Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.” „Elvive engem lélekben” – mondja a próféta –, „és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből” (Jel. 21:9–10). Világos tehát, hogy a menyasszony a Szent Várost jelképezi, a szüzek pedig, akik kimennek a vőlegény elé, az egyházat szimbolizálják. A Jelenések könyvében a menyegzői vacsora vendégei: Isten népe (Jel. 19:9). Ha vendégek, nem lehet menyasszonyként is ábrázolni őket. Krisztus – amint Dániel próféta kijelenti – az Öregkorútól a mennyben „hatalmat, dicsőséget és országot” fog kapni; övé lesz az Új Jeruzsálem, Isten országának fővárosa, „elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony” (Dn. 7:14; Jel. 21:2). Krisztus az ország átvétele után eljön dicsőségben mint királyok Királya és uraknak Ura, hogy megváltsa népét, akik „letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal” az országában felállított asztalánál (Mt. 8:11; Lk. 22:30), hogy részt vegyenek a Bárány menyegzői vacsoráján. (EGW: Nagy küzdelem)

Az „Ímhol jő a vőlegény!” kiáltás hallatán 1844 nyarán ezrek várták azonnalra az Úr adventjét. A megjelölt időben a Vőlegény jött is, de nem a földre, miként népe várta, hanem az Öregkorúhoz a mennyben, a menyegzőre, hogy átvegye országát. „Akik készen valának, bemenének vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.”(Mát 25:10) Nem lehettek személyesen jelen a menyegzőn, mert a menyegző a mennyben van, ők pedig a földön. Krisztus követői várják, hogy Uruk megjöjjön a menyegzőről (Lk. 12:36).Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. De tudniuk kell, mit csinál, hogy hitben elkísérjék Isten elé lépő Urukat. Ebben az értelemben mondja Jézus, hogy bemennek a menyegzőbe.  (EGW: Nagy küzdelem)

 Keresztelő János szellemében kell Jézusra terelnünk most az emberek figyelmét: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!” „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyon.” „A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vízét ingyen.” (Jn 7:37; Jel 22:17)

(Efézus 5:23-25) Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek.De miképpen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben. Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért;  Isten a világ ura - Isten az egyház férje. A gyülekezet a menyasszony, a bárány felesége. Minden igazi hívő Krisztus testének része. Krisztus így tekinti népe vele szembeni hűtlenségét, mint a feleség férje iránti hűtlenségét. Ne feledjük hogy Krisztus testének tagjai vagyunk. (1902, 39. levél)

Az asszony - az egyházat szimbolizálja

A Bibliában a nő Isten népének a szimbóluma Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. (2Kor 11:2): a tiszta nő a hűséges hívőket jelképezi, míg a parázna a hitehagyóvá lett keresztényeket. Jelenések 12. fejezetében az asszony először Izrael jelképe, akikhez elérkezett a Messiás. És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; Aki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye. És szűle fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez. (Jel 12:1-5). 

A (Jel 12:13-17. Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, aki a fiút szűlte. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, amelyet a sárkány az ő szájából bocsátott. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; versekben az igaz egyházat szimbolizálja, amelyből megszületik a maradék. Az asszony a napba öltözött és a hold van a lába alatt. A Bibliában a nap Krisztus jellemének dicsőségét, igazságát jelképezi "És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok."(Mal 4:2). Jézus "a világ világossága" (Jn 8:12), népének pedig tükröznie kell a világon Isten jellemének, a szeretetnek a fényét (Mt 5:14-16). A hold, a "kisebbik világító test" (1Móz 1:16) azokra az ószövetségi ígéretekre mutat, amelyek előrevetítették, hogy milyen munkát végez majd Krisztus az evangélium korában. A következő, amit János a látomásában lát "egy nagy vörös sárkány, akinek hét feje és tíz szarva volt" (Jel 12:3, ÚRK). Később azt olvassuk róla, hogy ez Sátán (Jel 12:9). A "farka" a megtévesztés szimbolikus eszköze (Ézs 9:14-15; Jel 9:10), amivel a csillagok egyharmadát lerántotta a földre (Jel 12:4). Ez azt mutatja, hogy a magas mennyei tisztségéből leesett Sátán (Ézs 14:12-15) képes volt elcsábítani a mennyei angyalok egyharmadát. A bukott angyalok segítik az ördögöt, aki szembeszáll Istennel és üdvözítő munkájával (lásd 1Tim 4:1). A jelenések könyvében a sárkány úgy is megjelenik, mint "akinek hét feje és tíz szarva volt" (Jel 12:3, ÚRK), ez szimbolizálja Sátánnak a világban felhasznált eszközeit: a pogány Rómát (Jel 12:4) és a spiritualizmust (Jel 16:13). "a sárkány nem más, mint Sátán" (Jel 12:9). Ő indította Heródest, hogy irtassa ki a Megváltót. A keresztény korszak első századai során a Krisztus és népe ellen indított harcban Sátán fő ügyvivője a Római Birodalom volt. E birodalomban a pogány vallások uralkodtak. Így míg a sárkány elsősorban Sátánt személyesíti meg, másodlagos értelemben a pogány Róma szimbóluma" (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 378. o.).

Sátán már kezdettől fogva várta, hogy elpusztíthassa a Messiás-gyermeket, amint megszületik. Amikor végre a világra jött, Sátán felhasználta a pogány Rómát (amit Jel 12:4 versében szintén a sárkány szimbolizál), hogy megpróbálja megölni. A gyermek azonban "elragadtatott Istenhez és az Ő trónjához" (Jel 12:5, RÚF).

A Biblia ezzel a képpel az egyházat szimbolizálja: az erényes asszonya tiszta egyházat, a gonosz asszony pedig a hitehagyó egyházat jelképezi.

Fenevad: sárkány, kígyó, ördög, Sátán - politikai hatalmat jelképez

A fenevad általában politikai hatalmat jelképez, a tengerből feljövő fenevad-pápaság pedig olyan politikai erőre mutat, amelynek a vallás a domináns jellemzője. A tenger Európa sűrűn lakott földjét szimbolizálja, onnan emelkedik hatalomra a tengerből jövő fenevad a Római Birodalom bukása után (lásd Jel 17:15).

A fenevadnak hét feje és tíz szarva van, éppen úgy, mint a sárkánynak Jel 12:3-4 verseiben, ami a pogány Rómával való szoros kapcsolatát mutatja. A fenevad fejein istenkáromló név, a szarvain pedig királyi koronák látszanak. A fenevad fejei azok az országok, amelyeket Sátán felhasznált arra, hogy üldözzék Isten népét a történelem során (lásd Jel 17:9-11). Az istenkáromló név az isteni címre utal, amit a fenevad magáénak tulajdonít. A tíz szarv Dán 7:24 versére mutat, ami azokat a nemzeteket jelképezi, amelyek a Római Birodalomból nőttek ki, annak felbomlása után. A tengerből feljövő fenevad e jellemzői a Római Birodalomból kinőtt pápaságra mutatnak. (bibliatanulmanyok)

A kétszarvú fenevad – Pápaság, kötelezővé fogja tenni az első napot, a pápaság intézményét, amely ellenkezik a negyedik parancsolattal. 

 A sárkány azért visel hadat a szentek ellen, mert megtartják Istennek mind a tíz parancsát. A harc két táborra osztja a kereszténységet. Az egyikbe azok tartoznak, akik megtartják Isten parancsolatait és a Jézus hitét, a másikba pedig azok, akik imádják a fenevadat, vagy annak képét, és felveszik annak bélyegét.

A szombat kérdése osztja meg a világot. – A menny Ura megengedi a világ lakóinak, hogy saját belátásuk szerint válasszanak vezetőt maguknak. Vagy az igaz és élő Isten mellett, aki a hetednapi szombattal a teremtés emlékünnepét adta a világnak, vagy a hamis szombat (vasárnap) mellett, melyet olyan emberek vezettek be, akik Sátán jellemvonásait öltve magukra, Isten fölé emelik magukat és elnyomják Isten hűséges és igaz, parancsolattartó gyermekeit. A fenevad jele még nincs kiosztva - a vasárnapünneplés ma még nem a fenevad jele, s mindaddig nem is lesz, míg meg nem jelenik a rendelet a bálvány-képmás tisztelésére. Eljön az idő, mikor ez a nap lesz a próba, de ez a nap még nem érkezett el.

A fenevad bélyege,– ez a vasárnap ünneplés. Azok, akik miután hallották az igazságot, továbbra is megszentelik ezt a napot, a bűn emberének jelét viselik, aki véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt.

A fenevad képét – imádja, aki emberi tekintélyen alapuló rendeletnek engedelmeskedik, mintegy Isten fölé helyezi a pápaságot. Rómának hódol, és annak a hatalomnak, mely rákényszeríti a Róma által elrendelt intézményt. 

A mélységből feljövő fenevad –, hogy nyílt, nevén nevezett háborút indítson Isten szava ellen.  Azok az erők, amelyek Franciaországban a forradalom alatt hatalomra jutottak, olyan harcot indítottak Isten és szent Igéje ellen, amilyet a világ addig még nem látott.  Isten imádatát a nemzetgyűlés megtiltotta. A Bibliákat összeszedték, és a gúny minden lehetséges kifejezése közepette nyilvánosan elégették. Isten törvényét a sárba taposták.

A párduchoz hasonló  fenevad  – és a sárkány neki „adá az ő erejét... és az ő királyi székét és nagy hatalmát”. Ez a szimbólum, ahogy azt a legtöbb protestáns is hiszi, a pápaságot jelképezi, amely az ősi római birodalom egykori erejét, helyét és tekintélyét örökölte.

A fenevadak királyokat vagy országokat jelképeznek (Dán 7:17, 23)./RÚF/Ez a négy hatalmas vadállat négy királyságot jelent, amelyek létrejönnek a földön. (18) De a Felséges szentjei nyerik majd el a királyságot, és örökre ők birtokolják azt, örökkön-örökké. (23) A válasz így szólt a negyedik vadállatról: Lesz egy negyedik királyság a földön, amely egészen más lesz, mint a többi királyság volt. Az egész földet bekebelezi, eltapossa és összezúzza. 

Leopárdszerű fenevadról – János a Jelenések 13. fejezetben ezt mondja: „Adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája... Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.”

  A bárányszarvú fenevad - Egyesült Államok az a hatalom, amelyet a bárányszarvú fenevad jelképez, és hogy ez a prófécia akkor fog teljesedni, amikor az Egyesült Államok kikényszeríti a vasárnap megtartását.

 Jelképében Isten azt a három hatalmat mutatta meg Jánosnak, amely különösképpen részt vesz Isten törvényének letaposásában és Isten népének üldözésében. Ez a háború az idők végéig folyni fog.

 „úgy szól vala, mint a sárkány; és az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi őelőtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult vala;... azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesítette vala, de megelevenedett” (Jel 13:11-14).

 A Jelenések könyve 13. fejezetének próféciája kinyilatkoztatja, hogy a bárányszarvú fenevad által jelképezett hatalom „azt cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják” a pápaságot, amelyet itt a párduchoz hasonló fenevad szimbolizál. A kétszarvú fenevad azt is mondja „a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét”, és ez a hatalom mindenkivel – „kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal” – elfogadtatja a fenevad bélyegét (Jel. 13:11–16). Bebizonyosodott, hogy az Egyesült Államok az a hatalom, amelyet a bárányszarvú fenevad jelképez, és hogy ez a prófécia akkor fog teljesedni, amikor az Egyesült Államok kikényszeríti a vasárnap megtartását. E nap megünneplésére Róma a maga felsőbbségének elismeréseként tart igényt. De nemcsak az Egyesült Államok fog meghódolni a pápaság előtt. Róma befolyása azokban az országokban, amelyek egykor elismerték főhatalmát, korántsem szűnt meg. A prófécia pedig megjövendöli hatalmának visszaállítását. „Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat” (Jel. 13:3). A halálos seb azt a kudarcot jelzi, amely a pápaságot 1798-ban érte. Ezután – ahogy a próféta mondja – „az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat”. Pál világosan kijelenti, hogy a „bűn embere” a második adventig megmarad (II. Thessz. 2:3–8). Egészen az idők végéig fogja folytatni csaló munkáját. A Jelenések könyvének írója ugyancsak a pápaságra utal, amikor azt mondja, hogy „imádják őt a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe” (Jel. 13:8). Mind az Óvilág, mind az Új, a vasárnap tiszteletével – amely kizárólag a római egyház tekintélyén alapszik – hódolni fog a pápaság előtt. (EGW írásai)

A tengerből feljövő fenevad a párducra emlékeztet, de a lába a medvére, a szája pedig az oroszlánra hasonlít. Tehát ötvöződnek benne a tulajdonságai a Dán 7:2-7 szakaszában leírt négy vadállatnak (amelyek világbirodalmak szimbólumai): Babilon, Médo-Perzsia, Görögország és Róma (Dán 7:17). János azonban fordított sorrendben említi őket, ami azt sejteti az apostol I. századbeli nézőpontjából, hogy a tengerből feljövő fenevad kapcsolatban áll Dániel könyve 7. fejezetének negyedik állatával, a Római Birodalommal. Jel 13:5-7 kijelenti, hogy a fenevad üldöző tevékenységének az ideje a keresztény történelemben negyvenkét prófétai "hónap". Amint láttuk, a tiszta asszony (az igaz egyház) üldöztetése "ideig, időkig és fél időig" tartott, ami három és fél "idő", vagyis prófétai "év" (Jel 12:13-14; vö. Dán 7:25). Negyvenkét prófétai "hónap" negyvenkétszer harminc nappal egyenlő, ami ezerkétszázhatvan nap/év (Jel 12:6). Tehát az "ideig, időkig és fél időig", a negyvenkét "hónap" és az ezerkétszázhatvan "nap" egyaránt az ezerkétszázhatvan évig tartó időszakra utal. Ez az idő akkor ér véget, amikor a fenevad egyik feje halálos sebet kap, és ez a fenevad átmeneti halálát okozza. A seb begyógyulása az 1798 utáni időre mutat, amikor a fenevad újra életre kel és visszanyeri hatalmát. A világ ezt csodálattal figyeli, imádják a sárkányt meg a fenevadat. (bibliatanulmanyok)

Két tanúbizonyság - Ó-szövetség és az Újszövetség

 „Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!” (Ézs 40:8.

 Az évszázadok folyamán Isten Igéjét boncolgatták, voltak, akik kételyeket ébresztettek vele szemben vagy félredobták. Leláncolva tartották kolostorokban, köztereken elégették, darabokra szaggatták. Azokat, akik hittek a Bibliában gúnyolták, nevetségessé tették, börtönbe vetették, sőt ki is végezték, mindezek dacára az Írás megmaradt. A középkori egyház üldözte a Bibliát követő, hűséges keresztényeket, Isten Igéjének világossága azonban felragyogott a sötétben. Az elnyomás és üldözés nem állította le az Ige hirdetését. Az angol bibliafordítót, William Tyndale-t perbe fogták a hitéért. Amikor megkérdezték tőle, hogy ki segített a legtöbbet neki Isten Igéjének terjesztésében, egy darabig gondolkodott, majd ezt válaszolta: „Durham püspöke”. Az elöljárók megdöbbentek. Tyndale elmondta, hogy egy alkalommal a püspök a bibliafordítás egy egész szállítmányát felvásárolta, majd nyilvánosan elégette. Azonban nem tudta, hogy ezzel milyen nagy segítséget nyújtott az igazság ügyének. A szokásosnál jóval magasabb áron vette meg a Bibliákat. A nagy bevételből Tyndale azután sokkal több példányt nyomtattathatott ki, mint amennyit elégettek. A porba tiport igazság újból és újból teljes erővel felragyogott. A francia forradalom idején patakokban folyt a vér Franciaország utcáin. Párizs közterén felállították a guillotine-t, ezrek életét oltották ki. Az ateizmus államvallás lett, de Isten Igéjének tanúbizonyságát mégsem hallgattathatták el. 

 Századokkal azelőtt írta Ésaiás próféta: „Istenünk beszéde mindörökre megmarad.” (Ésa 40:8) Péter apostol pedig évekkel a hegyi beszéd elhangzása után, Ésaiás szavait idézve, hozzáfűzte: „Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett.” (1Pt 1:25) Isten szava az egyetlen biztos pont a világunkban, ez az egyedül szilárd alap. „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Mt 24:35)

Zakariás próféta könyve 4 fejezetében arról olvasunk, hogy a próféta két olajfát látott az arany gyertyatartó két oldalán. A jelenések könyve 11. fejezetében ugyanez a kép jelenik meg. Zakariás megtudja, hogy „Ezek ketten az olajjal fölkentek, akik az egész föld Ura mellett állnak” (Zak 4:14, ÚRK). Az olajfák látják el olajjal a gyertyatartót, hogy világíthasson. Ez a zsoltáros szavaira emlékeztet: „Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága” (Zsolt 119:105, ÚRK). Az olaj a Szentlélek jelképe (Zak 4:2, 6). Jelenések 11. fejezetében János látja, hogy a Szentlélek erejével hirdetik Isten Igéjét, ami világosságot áraszt a földre. A két tanúbizonyság prófétál, és az általuk megjövendölt ideig nem esik az eső. Hatalmuk van arra, hogy a vizet vérré változtassák és csapásokkal sújtsák a földet. Isten szavára Illés kijelentette, hogy nem lesz eső Izraelben, és imájára válaszul három és fél évig nem is esett. (Lásd Jak 5:17. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. /RÚF/) Baál hamis prófétái hiába próbáltak meg véget vetni az aszálynak, de amikor Illés Istenhez fohászkodott, eleredt az eső (1Királyok 17-18. fejezet). Isten szavára Mózes különböző csapásokat hozott Egyiptomra, a víz is vérré vált, mert a fáraó nem akarta szabadon engedni Isten népét (2Mózes 7. fejezet). Akik ártani akarnak a Szentírásnak, azokat a szájukból kijövő tűz emészti meg. „Miután ti ilyen szóval szóltatok, ímé én tűzzé teszem szavamat a szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megeméssze őket” (Jer 5:14, ÚRK)! Isten Igéje ítéletet mond elutasítóira. Szava olyan, mint a megemésztő tűz. Jn 5:39. (Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot /RÚF/) versében Jézus kijelenti, hogy az ószövetségi Szentírás bizonyságot tesz róla. Azt is mondja, hogy az evangéliumot hirdetni fogják majd „bizonyságul” (Mt 24:14), a bizonyságtétel alapja pedig az Ó- és az Újszövetség. Mindkét igében ugyanazt a martüsz (tanú) szógyökből származó szót találjuk, mint Jel 11:3 versében. 

Ki a két tanúbizonyság? E bibliai pontok és Jelenések 11. fejezetének
 jellemzői alapján arra következtethetünk (noha nem dogmaszerű kijelentésként), hogy a két tanúbizonyság a Szentírás Ó- és Újszövetsége, amelyek az isteni világosságot és igazságot közvetítik a világnak.