Léviták - Isten szolgái, a szentély szolgái

Isten további bizonyítékot is adott arról, hogy a papság Áron családját illeti. Isteni utasításra Izrael mindegyik törzse vesszőt készített és ráírta arra a törzs nevét. Áron neve a Lévi törzs vesszőjén szerepelt. A vesszőket a sátorban halmozták fel "[...] a bizonyság ládája" előtt. A kivirágzott vessző jelül szolgált, hogy Isten azt a törzset választotta ki a paságra. "És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt" (4Móz 17:8). Ezt a kivirágzott vesszőt Mózes megmutatta a népnek, azután elhelyezte a sátorban tanúbizonyságul a következő nemzedékeknek. Ez a csoda hathatósan megoldotta a papság kérdését.

Az ország határait Mózes maga határozta meg úgy, ahogy azt a törzsek között fel kell osztani mikor Kánaán birtokába kerülnek; és minden törzsből egy fejedelmet jelölt ki, akinek részt kell vennie a szétosztásban.  Mivel Lévi törzse a szentély szolgálatára volt szentelve, nem lett beleszámítva e felosztásba; de az ország különböző részein lévő negyvennyolc várost nekik jelölték ki örökségül.

Itt az apostol utal az Úr tervére, a templomban szolgálatot teljesítő papok eltartását illetőleg. Akiket erre a szent hivatásra választottak, azokat testvéreik tartották el, akiknek lelki áldásokkal szolgáltak. „Kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjuk van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz az ő atyafiaiktól.” (Zsid. 7:5) Lévi törzsét az Úr választotta ki, hogy végezzék a templommal és a papsággal kapcsolatos szent szolgálatokat. A papról viszont azt mondotta: „Mert őt választotta ki az Úr, ...hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében.” (V. Móz. 18:5) Minden jövedelem tizedét az Úr igényelte saját tulajdonául; a tized visszatartását az Úr lopásnak tekintette. (EGW: Az apostolok története)

A szentélyszolgálatra kijelölt léviták nem kaptak földet örökségül, mindannyian a számukra kijelölt városokban laktak, a létfenntartásukhoz szükséges javakat a nép által, az Isten szolgálatára felajánlott tizedből, hálaadományokból, ajándékokból kapták. Ők voltak a nép tanítói, vendégeik minden ünnepségen, és mindenütt úgy tisztelték őket, mint Isten szolgáit és képviselőit. Isten a következő parancsot adta az egész népnek: „Vigyázz, hogy el ne hagyjad a lévitát valameddig élsz a te földeden.” „nem volt része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége…” (5Móz 12:19; 10:9)

A léviták nap mint nap az Úr dolgait tanították, és akik szívből keresték az Urat, azok bocsánatban részesültek. Nagy öröm töltötte el az imádkozó sokaságot; „A léviták és a papok minden nap dicsérték az Urat, erős hangú hangszereken játszva az Úr tiszteletére” (2Krón 30:21). Mind egy akarattal dicsőítették Őt, aki ilyen könyörületes és irgalmas.

A léviták énekében, amit Nehémiás jegyzett fel, ezt olvassuk: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak” (Neh 9:6). (EGW írásaiból)

Pusztai hely - csendes helyek

A "pusztai hely” nem kopár, elhagyott pusztaságot jelent, hanem félreeső, csendes helyet, amely kellemes a szemnek és testüket-lelküket felüdíti. Ilyen helyet kerestek, közel a kedvelt Galileai-tengerhez Jézus és a tanítványok. A keresztényi élet nem áll szüntelen tevékenységből, sem állandó elmélkedésből. Jézus tudta, hogy a pihenés, távol a sokaságtól és munkájuk helyszínétől, felfrissítené a tanítványokat, ezért igyekezett elvinni őket a forgalmas városokból egy csendes helyre, ahol meghitt közösségben lehettek vele és egymással. Jézus tanítványait meg kellett tanítani, hogyan dolgozzanak és hogyan pihenjenek. Ma is hallgatnunk kell Krisztus parancsára, hogy időnként vonuljunk el, és pihenjünk meg egy keveset. (Review and Herald, 1893. november 7.)

A Galileai-tengertől nem messze, a hegyoldal árnyas fái alatt kapott elhívást a tizenkét tanítvány az apostoli tevékenységre, s itt hangzott el a hegyi beszéd is. A mezők és dombok Jézus kedvelt pihenőhelyei voltak, sokszor inkább a szabad ég alatt tanított, mint a templomban vagy a zsinagógákban. Egyetlen zsinagóga sem tudta volna befogadni az Őt követő sokaságot, de nemcsak ezért döntött úgy, hogy a mezőkön, ligetekben tanít. Jézus Krisztus szerette a természetet. Minden csendes hely szent templom volt számára. (EGW: Jézushoz vezető lépések)

„Ő pedig mondta nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely pusztai helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé.”(Mk. 6:31) Krisztus telve volt gyengédséggel és könyörületességgel mindenki iránt, aki a szolgálatában állt. Megmutatta a tanítványainak, hogy Isten irgalmasságot kér, nem áldozatot. Ők egész lelkükkel munkálkodtak az emberekért, s ez kimerítette fizikai és szellemi erejüket. Pihenniük kellett. (EGW: Jézushoz vezető lépések)

Mindenkinek legyen alkalma kimenni a szabadba! A fiatalok legyenek kapcsolatban Istennel a természet szépségeit szemlélve. Hívjuk fel a figyelmüket Isten emberek iránti szeretetére az Ő teremtett művei által. Ha gyönyörködünk a csodálatosan szép természetben, amelyet Isten teremtett, rávezethetjük gyermekeinket, hogy gyengéd, szerető Atyának tekintsék Teremtőnket. (EGW)

Puszta jelentése lehet- elcsendesedés, Istennel való együttlét, imádkozás, békeség, nyugalom.

„Te pedig mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba.” (Máté 6:6) Legyen helyed titkos imáid részére! Jézus is választott ki helyeket, ahol Istennel társalgott. Hozzá hasonlóan tegyünk mi is! Gyakran rászorulunk, hogy mi is ilyen helyre vonuljunk vissza; bármennyire szerény is a helyiség, ahol egyedül lehetünk Istennel. (EGW: Gondolatok a Hegyibeszédről)

Láttam, hogy ez a kegyelem hogyan érhető el. Zárkózz be a belső szobádba, ahol egyedül könyöröghetsz Istenhez, így szólva: „Tiszta szívet teremts bennem, óh, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem” (Zsolt 51:12). Légy komoly és őszinte! A buzgó ima sokat számít. Tusakodj Jákóbhoz hasonlóan! Vívj élethalálharcot! Jézus a kertben vércseppeket verejtékezett. Neked is meg kell feszítened az erődet. Ne hagyd el addig a belső szobádat, amíg élő erőt nem merítettél Istentől. Azután pedig légy éber, s amíg vigyázol és imádkozol, győzhetsz a kísértéseken. Isten kegyelme így már megnyilvánulhat, és meg is fog nyilvánulni benned. (Isten csodálatos kegyelme)

Zárt ajtó - Isten Lelke visszavonul

 

Krisztus napjaiban is volt egy zárt ajtó. Isten Fia kijelentette az akkori nemzetség hitetlen zsidói előtt: "Ímé, pusztán hagyatik a ti házatok" (Mt 23:38)

Ábrahám napjaiban is volt egy zárt ajtó. A kegyelem megszűnt közbenjárni Sodoma lakosai érdekében, így Lót, a felesége és két lánya kivételével mindannyiukat megemésztette az égből küldött tűz.

Noé idejében is volt egy zárt ajtó. Isten Lelke visszavonult a bűnös emberiség elől, s az az özönvíz hullámaiba veszett. Maga Isten adta a "zárt ajtó" üzenetet Noénak:

Az 1844-es csalódást követően az adventi néppel egybehangzóan azt gondoltam, hogy a kegyelem ajtaja mindörökre bezárult a világ előtt. Az Isten nekem adott világossága helyesbítette a tévedést és hozzásegített ahhoz, hogy megértsük a valódi helyzetet. Még mindig hiszek a "zárt ajtók”-ra vonatkozó tanításban, de nem abban az értelemben, ahogyan azt először alkalmaztuk, vagy ahogyan azt ellenzőim most alkalmazzák. Noé idejében is volt egy zárt ajtó. Isten Lelke visszavonult a bűnös emberiség elől, s az az özönvíz hullámaiba veszett. Maga Isten adta a "zárt ajtó” üzenetet Noénak: „És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje százhúsz esztendő” (1Móz 6:3). Ábrahám napjaiban is volt egy zárt ajtó. A kegyelem megszűnt közbenjárni Sodoma lakosai érdekében, így Lót, a felesége és két lánya kivételével mindannyiukat megemésztette az égből küldött tűz. Krisztus napjaiban is volt egy zárt ajtó. Isten Fia kijelentette az akkori nemzetség hitetlen zsidói előtt: „Ímé, pusztán hagyatik a ti házatok”(Mt 23:38). Az utolsó napok idejére nézve ugyanez a végtelen hatalom jelentette ki Jánoson keresztül: „Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem nyitja” (Jel 3:7). Látomásban láttam, és még mindig hiszem, hogy 1844-ben is volt egy zárt ajtó. Sötétségben hagyattak mindazok, akik látták az első és második angyal világosságát, de elutasították azt. Azok, akik elfogadták és elnyerték a mennyből jövő üzenetet kísérő Szentlelket, de későbbiekben hitüket megtagadták, és tapasztalatukat becsapásként emlegették, ezáltal szintén elutasították Isten Lelkét, aki emiatt megszűnt közbenjárni értük. Akik nem ismerték fel a világosságot, nem voltak bűnösek annak elutasításában. Isten Lelke egyedül azt a réteget nem érhette el, akik szembeszálltak a mennyből érkező világossággal. És ahogy azt már említettem, ebbe az osztályba tartoztak azok, akik elutasították az eléjük tárt üzenetet, és azok is, akik elfogadták ugyan, de később megtagadták hitüket. Lehet, hogy őnáluk megvolt az istenség látszata és Krisztus követőinek tartották magukat. De mivel nem volt élő kapcsolatuk Istennel, Sátán csalásai foglyul ejtették őket. A látomás erről a két osztályról szól: azokról, akik az elfogadott világosságot később csalásnak nevezték, és a világ bűnöseiről, akiket Isten elvetett, mivel ők is elvetették világosságát. Nincs szó azokról, akik nem ismerték fel a világosságot, s így nem is vétkesek annak elutasításában. (EGW:  Jelenések könyve 3fejezet)

Világosság - Biblia ismerete, Isten terve

Önmagunkban nincs világosságunk. Krisztus nélkül olyanok vagyunk, mint a meg nem gyújtott gyertya, mint a Nap nélküli Hold, egyetlen fénysugarunk sincs a sötét világ számára… Az Üdvözítő, mint a világosság egyedüli forrása, emberi eszközök által közvetíti áldásait… Jézus nem azt parancsolja tanítványainak: Szorgoskodjatok, hogy a ti világosságotok fényt árasszon, hanem így szól: »Úgy fényljék a ti világosságotok!« (Mát 5:16) Ha Krisztus a szívünkben lakozik, akkor lehetetlen elrejtenünk az ő jelenlétének fényét. Ha azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat, nem árasztanak világosságot, akkor nincsenek összeköttetésben igazán a világosság  Forrásával. 

Amikor Isten megnyilatkozott népének, a világosság mindig az Ő jelenlétének jelképe volt. Kezdetben, a teremtő szóra, világosság ragyogott fel a sötétségből. Világosságot adott a felhőoszlop nappal, és a tűzoszlop éjjel, vezérelve Izráel hatalmas seregeit. Félelmetes fenségben ragyogott a világosság az Úr körül a Sínai-hegyen. Világosság fénylett a sátorban a szövetség ládája felett. Világosság töltötte be Salamon templomát felszentelésekor. Világosság ragyogta be Betlehem dombjait, amikor az angyalok a megváltás üzenetét vitték az őrködő pásztoroknak. Miközben a pásztorok a csillagos eget nézik, eltűnődnek azon a prófécián, amely szerint a Messiás eljön a földre, és vágyakoznak a világ Megváltójának adventjére. Itt vannak azok az emberek, akik felkészültek a mennyei üzenet fogadására. (EGW:Jézus élete)

A Krisztust befogadókról sugárzó világosság nem önmagukból ered, hanem a világ világosságától és éltető erejétől… Jézus a világosság, az élet, a szentség és megszentelődés mindazok számára, akik hisznek benne. Krisztus világosságát el kell nyerni, és bele kell vinni minden jó munkába. Krisztus kegyelme különböző módokon szintén a Föld sójához hasonlóan hat. Ahová eljut ez a só, otthonokba és közösségekbe, megtartó erőt fog árasztani minden jó megőrzésére és minden gonosz elpusztítására. Az igazi vallás világosságát és só a Föld számára…

A világosság elvetése megkeményíti a szívet - Fáraó látta Isten Lelkének az Úr szolgája által végzett hatalmas csodatetteit, mégsem volt hajlandó engedelmeskedni Isten parancsának. A lázadó király fennen kérdezte: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak és elbocsássam Izrael?" (2Móz 5:2) S amint Isten Ítéletei egyre súlyosabban sújtották, mégis kitartott konok ellenszegülésében. Mivel elutasította a mennyből jövő világosságot, megkeményedett, ellenállóvá vált. Isten gondviselése kinyilvánította hatalmát, s el nem ismertségük miatt ezek a megnyilvánulások lettek az eszközök, melyek megkeményítették a fáraó szívét a nagyobb világosság ellen. Akik a maguk elgondolásait emelik Isten kifejezett akarata fölé, azok a fáraóval mondják: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak?" (2Móz 5:2) A világosság minden egyes elvetése keményebbé teszi a szívet, elsötétíti az értelmet. így egyre nehezebben tudják fölismerjék a különbséget a helyes és helytelen közt; egyre kihívóbban szembeszegülnek Isten akaratával.|  (EGW: A te igéd igazság 1. kötet)

Prófétaság lelke - Jézus bizonyságtétele

 Krisztus volt az, aki a próféták által szólt népéhez. Péter apostol a keresztény kor gyülekezetéhez írva levelét azt mondja, hogy a próféták az „irántatok való kegyelem felől jövendöltek, nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelentette ki azt a Krisztusnak ő bennök levő Lelke, aki előre bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről” (I. Pt. 1:10–11). Az egész Ószövetségből Krisztus hangja szól hozzánk, „Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke”  "És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke." (Jel. 19:10).| (EGW: Pátriárkák és próféták)

A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. – Isten parancsolatai és Jézus Krisztus bizonyságtétele, azaz a prófétaság lelke, immár birtokunkban van. Isten Igéjében felértékelhetetlen drágagyöngyök vannak. Akik az Igét kutatják, tartsák tisztán, világosan elméjüket. Ne engedjék, hogy étvágyukat ínyenckedés rontsa meg, ne hódoljanak kedvteléseiknek evésben ivásban. (EGW: Jelenések könyve)

A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. – Krisztus volt az, aki a próféták által szólott népéhez. Péter apostol a keresztény egyházhoz írt levelében azt mondja, hogy a próféták az eljövendő üdvösség felől prófétáltak, „Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennük levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről” (1Pét 1:10-11). Krisztus hangja az, amely az Ótestamentum útján hangzik felénk: „[...] Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke” (Jel 19:10). (EGW: Jelenések könyve)

Az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele. –
Isten parancsolatai és Jézus Krisztus bizonyságtétele, azaz a Prófétaság Lelke, immár birtokunkban van. Isten Igéjében felértékelhetetlen drágagyöngyök vannak. Akik az Igét kutatják, tartsák tisztán, világosan elméjüket. Ne engedjék, hogy étvágyukat ínyenckedés rontsa meg, ne hódoljanak kedvteléseiknek evésben ivásban. (EGW: Jelenések könyve)