Amikor Isten megnyilatkozott népének, a világosság mindig az Ő jelenlétének jelképe volt. Kezdetben, a teremtő szóra, világosság ragyogott fel a sötétségből. Világosságot adott a felhőoszlop nappal, és a tűzoszlop éjjel, vezérelve Izráel hatalmas seregeit. Félelmetes fenségben ragyogott a világosság az Úr körül a Sínai-hegyen. Világosság fénylett a sátorban a szövetség ládája felett. Világosság töltötte be Salamon templomát felszentelésekor. Világosság ragyogta be Betlehem dombjait, amikor az angyalok a megváltás üzenetét vitték az őrködő pásztoroknak. Miközben a pásztorok a csillagos eget nézik, eltűnődnek azon a prófécián, amely szerint a Messiás eljön a földre, és vágyakoznak a világ Megváltójának adventjére. Itt vannak azok az emberek, akik felkészültek a mennyei üzenet fogadására. (EGW:Jézus élete)
A Krisztust befogadókról sugárzó világosság nem önmagukból ered, hanem a világ világosságától és éltető erejétől… Jézus a világosság, az élet, a szentség és megszentelődés mindazok számára, akik hisznek benne. Krisztus világosságát el kell nyerni, és bele kell vinni minden jó munkába. Krisztus kegyelme különböző módokon szintén a Föld sójához hasonlóan hat. Ahová eljut ez a só, otthonokba és közösségekbe, megtartó erőt fog árasztani minden jó megőrzésére és minden gonosz elpusztítására. Az igazi vallás világosságát és só a Föld számára…
A világosság elvetése megkeményíti a szívet - Fáraó látta Isten Lelkének az Úr szolgája által végzett hatalmas csodatetteit, mégsem volt hajlandó engedelmeskedni Isten parancsának. A lázadó király fennen kérdezte: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak és elbocsássam Izrael?" (2Móz 5:2) S amint Isten Ítéletei egyre súlyosabban sújtották, mégis kitartott konok ellenszegülésében. Mivel elutasította a mennyből jövő világosságot, megkeményedett, ellenállóvá vált. Isten gondviselése kinyilvánította hatalmát, s el nem ismertségük miatt ezek a megnyilvánulások lettek az eszközök, melyek megkeményítették a fáraó szívét a nagyobb világosság ellen. Akik a maguk elgondolásait emelik Isten kifejezett akarata fölé, azok a fáraóval mondják: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak?" (2Móz 5:2) A világosság minden egyes elvetése keményebbé teszi a szívet, elsötétíti az értelmet. így egyre nehezebben tudják fölismerjék a különbséget a helyes és helytelen közt; egyre kihívóbban szembeszegülnek Isten akaratával.| (EGW: A te igéd igazság 1. kötet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése