Jó hír a szentek szentjéből

Zsid 4:14-16. Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. (15) Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. (16) Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. /RÚF/

Jézus vére készíti az utat minden lépéshez. Ez reményt kelt bennünk, mert csak úgy békülhetünk meg Istennel, ha Jézus megbocsát nekünk és eltörli bűneinket. Isten kegyelme végtelen, mint ahogyan igazsága is az. Az igazság pedig nem fogadhatja el Krisztus engesztelését a vétkeinkért, ha előbb Ő nem garantálja, hogy megbocsátja bűneinket, utána pedig ki is törli azokat.

Jel 11:19. És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és megjelent templomában az ő szövetségének ládája, és villámlás, zúgás és mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt. /RÚF/  

A világmindenség tróntermében, Isten jelenlétének káprázatos fényességében és sugárzó dicsőségében, trónusának alapjánál van a frigyláda és abban Isten törvénye. A szentek szentjében nyilatkozik meg Isten igazsága és kegyelme. Nincs olyan földi hatalom, amely megváltoztathatná Isten törvényét, többek között azért sem, mert a mennyben van, a szövetség ládájában. „Mert ez az a szövetség, amelyet azon napok elmúltával kötök az Izráel házával. Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek” (Zsid 8:10, ÚRK). Hit által a mennyei templomba lépve bocsánatot nyerünk múltbeli bűneinkre, valamint erőt, hogy engedelmes életet élhessünk Krisztus által, aki meghalt értünk és szívünkbe írja törvényét. Ő „örökre” (Zsid 7:25, RÚF) üdvözít, teljesen felszabadít a bűn büntetése és hatalma alól.

White idézet:  Van valaki, aki vágyik arra, és teljes mértékben képes megadni azt a segítséget, amire nehéz helyzetben szükségünk van. Meghív, hogy könyörögjünk segítségért, járuljunk teljes bizodalommal a kegyelem királyi széke elé, kérjünk, és megadatik nékünk. És ha Krisztus szavai bennünk maradnak, akkor Isten választottaiként megteremjük a töretlen hit gyümölcseit, értékelni fogjuk a szeretet által munkálkodó és a lelket minden szennytől megtisztító hitet. A „sok gyümölcs” annak bizonyítéka, hogy Krisztus szavai bennünk élnek, és lelkünkben munkálkodnak. – The Signs of the Times, 1896. február 20.

Aki birtokolja a szeretet által munkálkodó és lelket megtisztító hitet, az megszentelődik testileg, lelkileg és értelmileg. Akkor beszélhetünk hatékony szolgálattételről, amikor Isten gyermeke mindent megtesz annak érdekében, hogy olyan eltökélten ragaszkodjon Isten Igéjéhez, hogy semmi sem tudja eltántorítani őt. Ragaszkodni fog az Igéhez, abból táplálkozik, és másokkal is megosztja az élet Igéjét. Ha szüntelenül Jézusba vetjük bizodalmunkat, akkor teljes lényünket hozzuk Isten elé áldozatul. Teljes egészében Krisztus feddhetetlenségétől és közbenjárásától válunk függővé, hiszen Ő a mi egyedüli reménységünk. Nincs helye kételynek, bizalmatlanságnak, mivel hit által látjuk Jézust, akit Isten azért küldött el, hogy engesztelést szerezzen a világ bűneiért. Ünnepélyes szövetséggel vállalta, hogy közbenjár mindazokért, akik általa járulnak Isten elé, hogy üdvösséget nyerjenek, ha hisznek. Abban a nagy előjogban van részünk, hogy teljes bizodalommal közeledhetünk a kegyelem trónusához, hogy irgalmat és kegyelmet nyerjünk, és segítséget találjunk a szükség idejére. – 153. levél, 1897.  

Éjféli kiáltás - „Imhol jön a vőlegény" Jézus Krisztus!

Mindenütt hatalommal hirdették a harmadik üzenetet. Láttam, hogy ez az üzenet oly erővel és hatalommal végződik, amely jóval felülmúlja az éjféli kiáltást. Mennyei erővel felruházva, ragyogó arccal és teljes odaadással mentek ki Isten szolgái, hogy a mennyei üzenetet hirdessék. Drága lelkek, akik a különböző vallásos közösségekben voltak szétszóródva, készséggel követték a hívást és kisiettek az elítélt egyházakból, amiképpen Lótot távozásra sürgették Sodomából, mielőtt a város elpusztult. Isten gyermekei annyira megerősödtek a rajtuk megnyugvó dicsőség által, hogy megállhattak a kísértés órájában. Mindenfelé ezt a kiáltást hallottam, mintha tömegek ajkáról hangzott volna felém: „Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét.”(Jel 14:12)

A példázatban mind a tíz szűz kiment a vőlegény elé. Mindegyiknek volt lámpája és olajosedénye. Egy ideig nem látszott, hogy különbség van köztük. Így van ez a közvetlen Krisztus második eljövetele előtt élő egyházban is. Tagjai ismerik a Szentírást. Mindnyájan hallották, hogy Krisztus hamar eljön, és hisznek eljövetelében. De mint ahogy a példázatban történt, úgy van ma is. Várniuk kell, és ez próbára teszi hitüket. Az "Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!"(Mát 25:6) kiáltás sok várakozót készületlenül ér. Nincs tartalék olajuk. Hiányzik életükből a Szentlélek. (EGW: Krisztus példázatai)

Amint a példázatban kiáltás hangzott fel éjfélkor, közölve a vőlegény közeledését, így a beteljesedésben, 1844 tavaszának fele útja között és 1844 ősze között, amikor először azt vélték, hogy a 2300 nap lezárul, azt találták, hogy valóban le kell zárulnia a 2300 napnak, ilyen kiáltás hangzott fel a Szentírás szavai szerint: „Ímhol jő a vőlegény, jöjjetek elébe.”(Mát 25:6)

Reményeink most az Úr 1844-es eljövetelére összpontosultak. Ez volt a második angyal üzenetének időszaka is, aki az ég magasán szállva kiáltotta: „Leomlott, leomlott Babilon!” (Jel 14:8) Az Úr szolgái 1844. nyarán hirdették első Ízben ezt az üzenetet. Az eredmény az lett, hogy sokan kiléptek a bukott egyházakból. Ez üzenettel párhuzamosan hirdették az éjféli kiáltást (Máté 25: 1–13). „Imhol jön a vőlegény! Jöjjetek elébe!” Az ország minden részén hirdették az üzenet világosságát, és a kiáltás az emberek ezreit riasztotta fel. Az üzenet városról-városra, faluról-falura terjedt, egészen a félreeső területig. Eljutott a tanultakhoz és tehetségesekhez, de a tudatlan és egyszerű emberekhez is. (EGW-írásai)

Szivárvány - A szövetség jelképe

 

„És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, amely tiveletek van. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a Föld között” (1Móz 9:12–1)

Micsoda együttérzést tanúsított Isten a bűnös ember iránt, amikor a csodálatos és változatos szivárványt a felhőkbe helyezte, hogy a hatalmas Isten és az ember közötti szövetség jeleként álljon… Isten terve az volt, hogy amikor a későbbi nemzedékek gyermekei meglátják az ívet az égen… akkor szüleik elmagyarázhassák nekik az ősi világ özönvízzel való elpusztításának történetét. Elmondhatták, hogy a pusztítás oka a mindennemű emberi gonoszság elterjedése volt, és hogy a Magasságos azért hajlította az égre a szivárványt, hogy jelezze: soha többet nem áraszt özönvizet a Földre. A felhőkben megjelenő jelkép mindenki hitét és bizalmát megalapozhatta és megerősíthette, hiszen benne az isteni irgalom és jóság jele volt látható…

A mennyei trónt is körülveszi egy szivárvány, és Krisztus feje fölött is ott ragyog egy, annak jelképeként, hogy Isten irgalma körülövezi a Földet. Amikor a nagy gonoszság haragra gerjeszti Istent az emberek iránt, Krisztus, az emberek közbenjárója, úgy könyörög az emberért, hogy közben rámutat az égen levő szivárványra, mint Isten irgalmának és szánakozásának jelére a vétkező ember iránt. 

Az angyalok örvendeznek, amikor tekintetük Isten szeretetének drága jelére irányul. A világ Megváltója is a szivárványra tekint, hiszen Ő volt az, akinek közreműködésével az ív az embernek adott ígéret szövetségi jeleként megjelent az égen. Maga Isten is a szivárványra fordítja tekintetét, és megemlékezik az emberrel megkötött örök szövetségéről… Amikor a csodás látványra függesztjük szemünket, örvendezhetünk Istenben, és bizonyosak lehetünk felőle, hogy Ő is szövetségének jelét nézi, és megemlékezik földi gyermekeiről. Az Úr jól ismeri próbáinkat, bajunkat és nehézségeinket. Reménykedhetünk, hiszen Isten szövetségének szivárványa felettünk ragyog. Isten soha nem feledkezik meg a gondjaira bízott gyermekeiről.  (EGW: ISTEN CSODÁLATOS KEGYELME)

Jézus Krisztus aki Mihály

 Az angyal szavai: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten előtt állok" (Lk 1:19) jelzik, hogy a mennyei udvarban magas tisztséget tölt be. Amikor Dánielnek hozta az üzenetet, ezt mondta: "Senki sincsen, aki énvelem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály [Krisztus], a ti fejedelmetek" (Dán 10:21). A Megváltó ezt mondja Gábrielről a Jelenések könyvében: "Elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté szolgájának, Jánosnak" (Jel 1:1). Jánosnak az angyal kijelentette: "Szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak, a prófétáknak" (Jel 22:9). Milyen csodálatos, hogy Isten azt az angyalt választotta ki, hogy szándékait feltárja a bűnös embernek, aki rangban közvetlenül Isten Fia után következik.

"És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben." (Dán 12:1) Amikor a nyomorúság eme ideje eljön, minden esetet eldöntöttek; nincs többé megpróbáltatás, nincs többé kegyelem a bűnbánat nélkülieknek. Az élő Isten pecsétje népe homlokán van. (EGW: Az utolsó napok eseményei)

Mózes átment a halálon, de Mihály (Micha – elos = olyan mint Isten, Jézus) lejött a mennyből, és életre keltett őt, mielőtt teste rothadást látott volna. Sátán igyekezett megtartani Mózes testét, és magának követelte, de Mihály (Jézus) feltámasztotta és felvitte a mennybe. Sátán ekkor keservesen szidalmazta Istent. Kijelentette, hogy igazságtalan, ha megengedi, hogy zsákmányát elvegyék tőle. Krisztus nem dorgálta meg ellenfelét, holott kísértései miatt esett el Isten szolgája. Szelíden Atyjához utasította őt e szavakkal: „Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán.” (Júd. 9)    (EGW:  A megváltás története)

„Láttam, hogy Jézus mindaddig el nem hagyja a szentek szentjét, amíg minden egyes lélek sorsa végleg el nem dőlt, vagy az örök életre, vagy a kárhozatra. Isten haragja mindaddig nem zúdul a Földre, amíg Jézus be nem fejezi munkáját a szentek szentjében, amíg a főpapi munkát le nem teszi, és fel nem veszi az igazságszolgáltatás köntösét. Akkor kitölti elegyítetlen haragját mindazokra, akik elvetették igazságát. Azt is láttam, hogy a népek haragja, Isten haragja és a halottak megítélésének ideje különálló események, amelyek egymás után következnek. Mihály fejedelem sem kelt még fel, s még nem kezdődött el a legnagyobb nyomorúság ideje. A pogányok már haragszanak egymásra, de ha Főpapunk befejezi munkáját a szentélyben, akkor felkél, magára ölti az igazságszolgáltatás palástját, és megkezdődik a hét utolsó csapás. (EGW: A próféciák világos útmutatása)

Benjámin törzs - 12-törzsből való

 

... meghallá Izráel. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten. Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon. Rákhel fiai: József és Benjámin. A Rákhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Nafthali. A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik születtek néki Mésopotámiában. (1Móz 35:22-26)

Az izraeliták kánaáni honfoglalásakor, a Jordántól nyugatra, Júda és Efraim törzseinek területe közötti részt kapták, a kánaáni jebuzi nép területét, Jeruzsálem környékén. Jeruzsálemen túl a Benjámin törzsének kijelölt fontosabb kánaáni városok között Jerikó, Béthel, Gibeon, Gibea volt, ebből Béthel végül Efraim törzséé lett.

A honfoglalás után, a bírák korában ez a törzs megtagadta, hogy kiadja a Gibea városában történt bűntett elkövetőit. Ezért háború tört ki közte és a többi izraelita törzs között, és azok majdnem kiirtották Benjámin törzsét.

Izrael első királya, Saul, továbbá Pál apostol is ebből a törzsből származott. Salamon király halála után Benjámin törzse Júdával együtt alkotta meg a Júdai Királyságot. (Wikipédia)

„Azután Salamon pihenni tért őseihez, és eltemették apjának, Dávidnak a városában. Utána fia, Roboám lett a király” (1Kir 11:43).És elaluvék Salamon az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyjának, Dávidnak városában. És Roboám, az ő fia uralkodék helyette.

A meghasonlás, amelyet Roboám meggondolatlan szavai támasztottak, helyrehozhatatlannak bizonyult. Izráel kettészakadt. Júda és Benjámin törzséből tevődött össze Júda déli birodalma, amelyen Roboám uralkodott. A tíz északi törzs pedig Jeroboám uralkodásával külön kormányzatot alakított. Az utóbbi Izráelként lett ismert. Így teljesedett a próféta jövendölése, amit az ország kettészakadásáról mondott. „...az Úr rendelte így...” (1Kir 12:15). És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az ő beszédét, amelyet szólott volt az Úr a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.

Jeruzsálemben „...összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel házát, és visszaszerezzék az országot Roboámnak, Salamon fiának. De így szólt az Isten igéje Semajához, az Isten emberéhez: Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és Júda meg Benjámin egész házának, a megmaradt népnek: Így szól az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel, Izráel fiaival! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is az Úr szavára, és hazatértek az Úr szava szerint” (1Kir 12:21–24) És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolcvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izráel házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának. De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván: Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván: Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izráel ellen; térjetek meg kiki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint.

Júda és Benjámin törzse azért jutott előnyös helyzetbe, mert Istent legfőbb uralkodójuknak ismerte el. Az északi törzsekből sok istenfélő ember csatlakozott hozzájuk. „...Izráel valamennyi törzséből azok is, akiket szívük arra indított, hogy keressék Izráel Istenét, az Urat, és áldozzanak őseik Istenének, az Úrnak. Ezek erősítették Júda országát, támogatták Roboámot, Salamon fiát három évig, mert csak három évig jártak Dávid és Salamon útján” (2Krón 11:16–17). És utánuk Izráel minden nemzetségei közül azok, akik szívök szerint keresték az Urat, Izráelnek Istenét, menének Jeruzsálembe, hogy áldoznának az Úrnak, az ő atyáik Istenének. És megerősíték Júda országát, és megerősíték Roboámot, a Salamon fiát három esztendeig; mert három esztendeig járának Dávidnak és Salamonnak útján.

Amikor Júda és Benjámin győztes serege visszatért Jeruzsálembe, „Isten lelke szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára, kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá és egész Júda, meg Benjámin! Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. ...Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!” (2Krón 15:1–2, 7) És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten lelke: Most azért küldj hozzám tudós mesterembert, aki tudjon készíteni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, bíborból, karmazsinból és kék bíborból; aki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel együtt, akik Júdában és Jeruzsálemben vannak, akiket az én atyám, Dávid szerzett.

E szavak nagyon felbátorították Asát, és újabb reformációt kezdett Júdában. „...eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről, meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután megújította az Úr oltárát, amely az Úr csarnoka előtt volt. 

Az északi királyság sohasem heverte ki ezt a rettenetes csapást. Az erőtlen maradék formailag megmaradt államnak, de hatalma már nem volt. Csak egy uralkodó – Hóseás – követte még Pékát. A birodalmat nemsokára végleg elsöpörték. Isten azonban e szomorú és gyötrelmes időben is megemlékezett irgalmáról, és utolsó lehetőséget adott a népnek arra, hogy megtérjen bálványimádásából. Hóseás uralkodásának harmadik évében az igaz Ezékiás király lépett trónra Júdában, és amilyen gyorsan csak lehetett, fontos reformokat foganatosított a jeruzsálemi templomszolgálatban. Intézkedett a húsvét megünnepléséről. Erre az ünnepségre nemcsak Júda és Benjámin törzsét hívta meg – melyeknek Ezékiás volt a felkent királya –, hanem az északi királyság minden törzsét is. Kihirdették „egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, az Úrnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva.

A törzsek közül tíz szétszóródott a pogányok közé. Csak Júda és Benjámin törzse maradt meg, és most úgy tűnt, hogy ők is az erkölcsi és nemzeti romlás határán vannak. A próféták kezdték megjövendölni annak a gyönyörű városnak pusztulását, ahol a Salamon által épített templom állt, és ahova nemzeti nagyságuk minden földi reménysége összpontosult

„...Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten” – ez volt az a hűséges maradék, szám szerint mintegy ötvenezren a számkivetésük földjén élő zsidók közül, akik úgy döntöttek: kihasználják a csodálatos lehetőséget – „...menjenek el, és építsék fel az Úr házát Jeruzsálemben.” Barátaik nem engedték el őket üres kézzel. „Egész környezetük segítette őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel...” Ezekhez és sok más önkéntes ajándékhoz kapták még „az Úr házának az edényeit, amelyeket Nabukodonozor vitt el Jeruzsálemből... Előhozatta ezeket Círus perzsa király, Mitredát kincstárnok felügyeletével... ötezernégyszáz” edényt szám szerint, hogy használják a templomban, amelyet újra felépítenek (Ezsd 1:5–11).Fölkelének azért Júda és Benjámin családfői és a papok és a Léviták, és mindnyájan, akiknek felindítá az Isten lelköket, hogy felmenjenek az Úr házának építésére, mely Jeruzsálemben van. Minden arany és ezüst edényeknek száma ötezernégyszáz. Mindezt magával vivé Sesbassár, mikor a foglyok kijövének Babilóniából Jeruzsálembe.

Még volt egy fontos feladat, amelyben minden hazatérőnek tevékenyen részt kellett vennie. E munka végrehajtása tanúsította, hogy igazi reformáció történt. A feljegyzésben ez áll: „Amikor mindezek befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután visszatértek Izráel fiai, mindenki a maga városában levő birtokára” (2Krón 31:1). Amint mindezeknek vége lőn: kiméne az egész Izráel, akik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az ő örökségébe és városaiba.  (EGW- írásai: Pátriárkák és próféták)